Érettségi témakörök vázlata történelemből 1. Az ókor és kultúrája 1.1. Poliszok az ókori Hellászban 1. a Az athéni demokrácia működése a Kr. e. 5. században A kleiszthenészi reform À Az athéni demokrácia Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival jött létre, a türannisznak nevezett egyeduralom bukása után. À A reform lényege, hogy minden szabad, felnőtt athéni férfi egyenlő polgárjogot kapott. À Ezzel a polisz (a lakosai által kormányzott állam) polgárai lettek a földbirtokos arisztokrácia mellett a kézművesként, kereskedőként, de leginkább parasztként (béresként) dolgozó démosz tagjai is. À A területi elv váltotta fel a korábbi vagyoni, ill. származási elvet. À Az athéni polgárokat tíz területi (lakóhelyi) egységbe (phülébe) sorolta be Kleiszthenész a korábbi vagyoni osztályok, ill. a még korábbi (elméletileg rokoni alapon szerveződött) törzsek helyett (eredetileg ezeket hívták phülének). À Az egyes tisztségekre, ill. az egyes testületekbe az athéniak a phülék alapján voltak megválaszthatók (pl. minden phülé egy-egy sztratégoszt választott), vagy sorsolhatók (pl. ötszázak tanácsa). A demokrácia intézményrendszere À A népgyűlés volt a legnagyobb hatalommal rendelkező intézmény. À Minden athéni polgár részt vehetett munkájában. À Itt hozták a törvényeket, döntöttek háborúról és békéről, itt választották a tisztségviselőket. À Döntése kötelező érvényű, és csak egy másik népgyűlés érvényteleníthette. À Sajátos feladata volt a népgyűlésnek a cserépszavazás (ezt is Kleiszthenész vezette be). Ekkor a polgárok arról szavaztak, hogy egy társukat gyanúsítják-e azzal, hogy egyeduralomra tör. Ha volt 6000 érvényes szavazat, akkor az illetőt száműzték 10 évre Athénból. À Az ötszázak tanácsa a tíz phülé 50-50 választott (később sorsolt) képviselőjéből állt. À Gyakrabban ülésezett, mint a népgyűlés. À Feladata a javaslatok előkészítése a népgyűlés számára, ill. a döntések végrehajtásának ellenőrzése volt. À A sztratégoszok eredetileg hadvezérek voltak, minden phülé egyet választott. 6
À Szerepüket a perzsák elleni sikeres háborúk értékelték fel, így ők váltak a polisz tényleges irányítóivá. À Sikeres politikusok (mint pl. Periklész) huzamosabb ideig viselték a tisztséget, évente újraválasztották őket. À Az ítélkezés az esküdtbíróságok feladata volt: tagjaikat a polgárok közül sorsolták. À A kleiszthenészi reformok után az arkhónok (a poliszt eredetileg irányító 9 főtisztviselő), és a volt arkhónokból álló Areioszpagosz nevű tanács jelentősége, hatalma gyakorlatilag megszűnt, bár maguk az intézmények tovább működtek: feladataikat a sztratégoszok és az ötszázak tanácsa vették át. À Az athéni demokrácia fénykorát Periklész sztratégoszsága idején, a Kr. e. 5. század közepén élte. Ekkor két további változás történt. À A sztratégoszok kivételével (ennél a tisztségnél számított leginkább a szakértelem) az összes tisztségviselőt és testületi tagot választás helyett sorsolták. Ezzel a sztratégoszi hivatal jelentősége tovább nőtt. À A tisztségviselők, az esküdtbírák, sőt a népgyűlésen (és a színházban) megjelent polgárok is napidíjat kaptak. À Mindkét intézkedés célja a demokrácia kiteljesítése volt, hogy mindenki egyforma eséllyel lehessen a polisz irányítója. Ugyanakkor ez csökkentette a szakértelem jelentőségét, és létrehozta a demokráciából élő szegények rétegét. Utóbbiakra támaszkodhatott a rövid távon népszerű, de hosszú távon fenntarthatatlan intézkedésekkel (vagy azok ígéretével) hatalmat szerző és gyakorló politika, a demagógia. Az athéni társadalom À Athén társadalmát a Kr. e. 6 5. században a polgárok, a bevándorlók (metoikoszok) és a rabszolgák csoportjai alkották. À Polgárnak számított minden athéni szülőktől született szabad férfi, azaz nem volt jogi különbség az athéniak között. À A bevándorlók nem kapták meg a polgárjogot, de adózniuk kellett. Athén gazdasága dinamikusan fejlődött, ezért sok bevándorló érkezett a poliszba. À Kialakult a klasszikus, árutermelő rabszolgaság. A gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy a földbirtokosok, a műhelytulajdonosok és a hajótulajdonosok rabszolgákat vásároljanak, akik a termelőmunka egyre jelentősebb részét végezték. 7
1.2. Társadalmi és politikai küzdelmek az ókori Rómában 1. a Julius Caesar egyeduralmi kísérlete Társadalmi válságjelenségek À A Kr. e. 2 1. században a hódítások jelentősen átalakították a római társadalom szerkezetét. À A senatori rend vagyonát a nagybirtokok alkották: a föld elméletileg állami tulajdonban volt, ebből bérelhetett minden római polgár. A nagybirtokosok a folyamatos háborúk miatt olcsón jutottak rabszolgákhoz, így olcsóbban termeltek, és kiszorították a piacról a kisbirtokosokat, megszerezve azok bérleményét is. Közülük kerültek ki a vezető tisztségviselők. À A lovagrend tagjai voltak a nagy műhelyek, hajók tulajdonosai, akik pénzkölcsönzéssel vagy adóbérlettel is foglalkoztak. Mivel üzleti kapcsolatban álltak az állammal (fegyvert gyártottak, gabonát szállítottak Rómába, adóbérlőként beszedték a provinciák adóit stb.), nem viselhettek hivatalt. À A társadalom zömét alkotó kisbirtokos parasztság létszáma csökkent, hiszen nem voltak versenyképesek a nagybirtokkal, ráadásul a folyamatos háborúkban katonáskodniuk is kellett (Rómában minden vagyonos polgárnak szolgálnia kellett a légiókban). À A földjüket vesztett parasztok Rómába költöztek, és az állam látta el őket ingyen gabonával, mivel szavazójoguk volt. Ők az antik proletárok. À Itáliában egyre több lett a rabszolga, a nagybirtokokon, a műhelyekben, a bányákban és a hajókon is egyre inkább ők dolgoztak. À A társadalom átalakulása súlyos konfliktusokkal járt: À A lovagrend politikai hatalmat követelt magának. À Az antik proletariátus rokonszenvének és szavazatainak megnyerése fontos tényezővé vált a politikai küzdelmekben. À Mivel a hadkötelesek száma folyamatosan csökkent a földbirtokos parasztok elszegényedése miatt, Marius létrehozta a proletárokból álló, zsoldoshadsereget. A hadvezérhez hű hadsereg a politikai küzdelmek eszközévé vált. Politikai válságjelenségek À Rómában a köztársaság korában két népgyűlés működött egymás mellett. À A vagyoni alapon szervezett népgyűlésen választották a fontosabb tisztségviselőket. À A területi alapon szervezett népgyűlés hozta a törvényeket. À A tisztségviselőket mindig csak egy évre és legalább párosával választották, hogy elkerüljék az egyeduralmat. Fizetést nem kaptak. 8
À A legfontosabb tisztség viselője, a városállam irányítója és a hadsereg vezetője a két consul volt. À Válsághelyzetben a consul fél évre kinevezhetett egy dictatort, aki teljhatalommal rendelkezett. À A senatus a volt hivatalnokokból álló vének tanácsa a külügyeket intézte és az államkincstárat felügyelte. À A politikai jogokkal eredetileg nem rendelkező plebejusok jogait az egyre növekvő számú néptribunusok védték, akiknek vétójoguk volt, azaz megsemmisíthették a senatusnak és a consuloknak a plebejusokra nézve sérelmes rendelkezéseit. À A politikai rendszer is súlyos válságjelenségeket mutatott: À Egyre nehezebb volt a birodalmat a városállamra méretezett intézményekkel irányítani, különösen az egyéves megbízatások bizonyultak rövidnek. À Kialakult két vetélkedő politikai csoportosulás: a reformokat (pl. a proletároknak földosztást, a lovagrendnek politikai befolyást) követelő néppárt, illetve a fennálló helyzetet fenntartani kívánó optimaták. À A politikai küzdelem polgárháborúba torkollott, mely után Sulla dictatori hatalommal katonai egyeduralmat gyakorolt. Caesar diktatúrája À Sulla halála után a senatus bizalmatlan volt minden hadvezérrel szemben, így Sulla híveivel Pompeiusszal és Crassusszal szemben is. À Ezt használta ki a néppárti Julius Caesar, amikor Kr. e. 60-ban szövetséget kötött velük (1. triumvirátus, a három férfi szövetsége ). À Segítségükkel consul lett. À Utána Gallia helytartója lett, ahol jelentős területeket hódított meg, és létrehozta a személyéhez hű hadseregét. À Végül mind a senatussal, mind Pompeiusszal szembekerült (Crassus időközben meghalt), utóbbit Kr. e. 48-ban Pharsalosnál legyőzte, létrehozva ezzel a katonai egyeduralmát. À Dictatorként nem volt tekintettel a köztársasági hagyományokra, törvénytelenül halmozta és korlátlan ideig viselte a tisztségeket. À Földet osztott a proletároknak. À Néhány régi provinciának római polgárjogot adott. À Növelte a senatus létszámát. À Aranypénzt veretett. À Megreformálta a naptárat: bevezette a négyévenkénti szökőévet. À Uralma nem volt tartós. Ellenfelei köztük egyik nevelt fia, Brutus összeesküvést szerveztek, és Kr. e. 44-ben megölték. 9
1.3. Az európai kultúra alapjai 1. a A görög római hitvilág. Az antikvitás kiemelkedő kulturális emlékei. A zsidó vallás fő jellemzői. A kereszténység kialakulása és főbb tanításai A görög hitvilág À Az ókori görögök vallása politeista (többistenhívő) volt. À A görög istenek halhatatlanok, de nem örökkévalóak, és illetékességi területükön belül nagyhatalmúak, de nem mindenhatóak voltak. À A görögök emberi alakban képzelték el isteneiket, sőt emberi tulajdonságokkal is felruházták őket. À A legfontosabb isteneik lakóhelye az Olümposz nevű hegy volt. Itt élt Zeusz, az ég istene és egyben az istenek királya, és felesége (egyben testvére) Héra. À Sok főisten Zeusz testvére volt: Poszeidon, a tengerek istene, Hádész, az alvilág istene, Hesztia, a családi tűzhely istennője és Démétér, a gabona istennője. Mások a gyermekei: Pallasz Athéné, a mesterségek és tudományok istennője, Hermész, a tolvajok és kereskedők istene, Artemisz, a vadászat istennője, Apollón, a művészet istene, Dionüsszosz, a bor és a színjátszás istene és az egyik történet szerint Aphrodité, a szerelem istennője is. À Az istenek tetteiről szóló történetek a mítoszok. Párhuzamos történetektől és ellentmondásoktól sem mentes rendszerüket mitológiának nevezzük. À Az isteneknek áldozatot mutattak be, hogy elnyerjék támogatásukat, vagy elhárítsák haragjukat. Az áldozat általában elégetett növény vagy állat volt. À A görögök istentiszteletének sajátos formája volt a jóslás (pl. Delphoiban Apollón vagy Dodonában Zeusz jósdája). À Szintén vallási eseménynek számítottak a sportversenyek, köztük az Olümpiában Kr. e. 776-tól kezdve négyévente megrendezett összgörög verseny. A római hitvilág À A római hitvilág számos változáson ment keresztül a különböző kultúrákkal való érintkezés következtében. À A korai időszakot elsősorban a családhoz köthető vallási kultusz jellemezte: a családfő vezetésével fejezték ki tiszteletüket az ősök előtt, igyekeztek megnyerni a jó szellemeket és távol tartani az ártókat. À A görög kultúrával érintkezve alakulhatott ki a római mitológia. A római isteneket és illetékességi körüket megfeleltették a görögöknek, egyes esetekben pedig átvettek isteneket. A főbb görög római istenpárok a következők: Zeusz Jupiter, Héra Juno, Poszeidon Neptunus, Hádész Pluto, Hesztia Vesta, Démétér Ceres, Pallasz Athéné Minerva, Hermész Mercurius, Artemisz Diana, Apollón Apollo, Dionüsszosz Bacchus, Aphrodité Venus. 10
À A keleti hódítások után újabb istenek kultuszai honosodtak meg Rómában, mint a közel-keleti (talán perzsa eredetű) Mithrászé vagy az egyiptomi Íziszé. À Szintén a keleti hódítások következménye a császárkultusz: a császárok isteni rangra emelése (legalábbis haláluk után). À A római istentisztelet is a göröghöz hasonló áldozatbemutatás volt. À A római hitvilágban is jelentős szerepet játszott a jóslás. A legrangosabb papi testület a madarak röptéből jósoló augurok voltak, de szintén befolyásosnak számítottak az áldozati állatok belsőségeiből jósoló haruspexek. A görög művészet À Az athéni demokrácia virágkorában csodálatos épületekkel bővült a fellegvár, az Akropolisz. À Ma is látható a Parthenon romja, ez volt Pallasz Athénének, Athén istennőjének (a Szűznek ) a temploma. À Mint a görög templomok általában, ez is egy hatalmas oszlopcsarnok, belül egy viszonylag kis, zárt szentéllyel. À Egykor itt állt Athéné aranyból és elefántcsontból készült szobra, Pheidiasz alkotása. À Az Akropolisz oldalában két színház is volt. À A görög színházak mindig domboldalba vájt, félköríves építmények, kitűnő akusztikával. À A nézők a félkörív lépcsőin ültek. À A színészek maszkban játszottak, a női szerepeket is férfiak alakították. À Nagy Sándor (Kr. e. 336 323) hódításai után a görög kultúra a birodalom területén is elterjedt, és közel-keleti vonásokkal gazdagodott. Ezt az új kultúrát nevezzük hellenizmusnak. À Legjelentősebb központja az egyiptomi Alexandria volt, híres könyvtárával és az ókori világ egyik csodájának számító világítótornyával. À A görög szobrászat jellegzetességei is változtak az idők folyamán. À A korai, ún. archaikus szobrok általában mozdulatlan, és viszonylag kifejezéstelen arcú alakokat ábrázolnak. Az alakok jellemzően valamilyen csoport (társadalmi réteg, életkori csoport) típusai. À A klasszikus kor szobrai már gyakran mozdulat közben ábrázolják modelljeiket, akiknek arca harmóniát sugároz. Az alakok lehetnek már konkrét személyek is, de ábrázolásuk mindig idealizált, a tökéletes szépséget testesíti meg. À A hellenisztikus szobrok sokszor kifejezetten mozgalmasak, az arckifejezések pedig az érzelmek széles skáláját mutathatják be. A szobrok témája lehet teljesen hétköznapi is, megjelenik a rútság és a fájdalom ábrázolása is, a művészek már realizmusra is törekedtek. 11
A római művészet À A római építészet etruszk és görög hagyományokból táplálkozott. À Megtartotta az oszlopokat, mint az épületek legfőbb tartó- és díszítőelemeit. À Ugyanakkor kísérletet tettek a tér áthidalására is, így született meg a kupola. À A görög színháznak a városba helyezésével, pontosabban két szembefordított színház egybeépítésével jött létre a körszínház, az amfiteátrum (circus). À Leghíresebb példája a római Colosseum. À Néha a körszínház ellipszis alakú volt, ahol kocsiversenyeket rendeztek. À A rómaiak sok közhasznú, gyakorlati célú építményt is emeltek. À Ilyenek voltak a boltíves vízvezetékek, melyeken a hegyek magasabban eredő forrásait vezették be a városok közkifolyóiba. À Ezek táplálták a közfürdőket is. À A legfontosabb településeket kőburkolatú utakkal kötötték össze. À A római szobrászat sokat merített a görög példákból, gyakran másolták is a görög szobrokat. Egyedi római jelenség volt a realisztikus portrészobrászat. A zsidó vallás À A többi ókori vallással ellentétben a zsidó vallás monoteista, azaz egyistenhívő. À Az egyistenhit kialakulása történelmi fejlődés eredménye. À Jahve eredetileg sivatagi vihar- és tűzisten lehetett, később a zsidó törzsszövetség védőistenévé vált. À Miután a Kr. e. 10. században Dávid megalapította a zsidó államot, Jeruzsálem központtal Jahve kultuszát egységesítették: ekkortól a zsidók csak egyetlen istent tiszteltek. À Később a zsidó állam Izraelre és Judeára hullott szét, melyeket az asszírok, az újbabiloniak, végül a perzsák hódították meg. A zsidó elitet az újbabiloniak Mezopotámiába deportálták (Kr. e. 6. század, babiloni fogság). Itt alakult ki az az elképzelés, hogy Jahve az egyetlen létező isten, aki bünteti a hozzá hűtlenné vált zsidókat. À A zsidó vallási elképzelés szerint Jahve az egyetlen, örökkévaló és mindenható Isten. À Kiválasztotta népének a zsidóságot (szövetséget kötött velük), ezért nehezebb feladatokat is rótt rájuk. À A kiválasztás a pátriárkák (Ábrahám, Izsák, Jákob) életében történt, ekkor adta Isten a leendő zsidó népnek Palesztinát (Kánaánt). À Később a bibliai történet szerint a zsidók egy éhínség elől Egyiptomba költöztek, ahol rabszolgákká lettek. Innen Mózes vezetésével tértek vissza az Ígéret Földjére, útközben kapták meg kőtáblákon a Tízparancsolatot, az életüket ettől kezdve szabályozó törvényeket. À Ezek az élet minden területére kiterjedtek: szabályozták az öltözködést, az étkezést, a munkaszüneti napot (szombat), a családi kapcsolatokat stb. 12
À A zsidó vallásnak és a zsidó nép történetének legfontosabb forrásai a vallás héber nyelvű szent iratai: À A Tóra, azaz Mózes öt könyve (Teremtés, Kivonulás, Léviták, Számok, Második Törvénykönyv). À A próféták könyvei. À Végül néhány más irat. (A szent iratokat együttesen szokás héber Bibliának, vagy keresztény kifejezéssel Ószövetségnek nevezni). À A zsidó istentiszteletnek két fő színtere volt az ókorban: À A jeruzsálemi szentélyben a magát Árontól (Mózes testvérétől) származtató kiváltságos papság vezetésével történt az áldozatbemutatás. A szentélyt a hagyomány szerint Dávid fia, Salamon építtette. À Az egyes települések zsinagógáiban a rabbik, azaz tanítók vezetésével a Tórát olvasták és értelmezték. À A jeruzsálemi szentély lerombolása után (Kr. u. 70) utóbbiak váltak a vallási élet kizárólagos színtereivé, nem csak Palesztinában, hanem a Római Birodalom teljes területén a szétszóratásban (diaszpórában) élő zsidóság számára. A kereszténység eredete À A kereszténység a zsidó vallásból alakult ki a Római Birodalomhoz tartozó Palesztina területén a Kr. u. 1. században. À Alapítójának Jézust tekintik, bár ő maga nem lépett fel új vallás alapításának igényével, hanem a zsidó vallás előírásait magyarázta és értelmezte. À hagyomány szerint Betlehemben született Mária és József gyerekeként, majd vándortanítóként és csodadoktorként járta Galilea (egy zsidó bábkirály, Heródes uralma alatt álló, névleg független tartomány) falvait. À A római megszállás alatt álló Jeruzsálemben összeütközésbe került a szentély hivatalos papságával, akik a római helytartó, Pilatus előtt bevádolták és elérték, hogy Kr. u. 30 körül keresztre feszítsék (születési dátumát később próbálták meg kiszámolni, és ez lett időszámításunk kezdőpontja). À Hívei szerint feltámadt a halálból, tovább tanított, majd a mennybe emelkedett. À Jézusban a tanítványai, az apostolok a Messiást (a Felkentet ) látták. À A Messiásban a zsidók alapvetően egy politikai megszabadítót, a zsidó állam helyreállítóját várták. À Jézus nem törekedett erre a szerepre. Hívei szerint ő a bűnös emberiség Megváltója. À A Messiás cím görög fordítása a Khrisztosz, ebből alakult ki a magyar Krisztus elnevezés. Hívei magukat Krisztus-követőknek, azaz keresztényeknek nevezték el (tehát semmi köze a magyar kereszt szóhoz). 13
A kereszténység főbb tanításai À Jézus azt állította, hogy csupán értelmezi és tartalommal tölti meg a zsidó vallási előírásokat, de nem változtatja meg azokat. À Erre azért van szükség, mert az egyetlen, örökkévaló és mindenható Isten ítélkezni fog az emberek felett, és ha azok nem tartanak időben bűnbánatot, súlyos ítélet vár rájuk: elkárhoznak (a pokolra kerülnek). À A bűnbánat révén azonban el lehet nyerni a bűnbocsánatot: üdvözülni lehet (a mennybe kerülni). À Jézus nem elégszik meg a parancsolatok betű szerinti betartásával: a külsőségek önmagukban értéktelenek, ha nincs mögötte őszinte hit és megbánás. À Nemcsak a cselekedetek, de már a gondolatok, az érzelmek, sőt a mulasztások is bűnre vezethetnek. À A legfontosabb, hogy az ember gyakorolja a szeretetet és a bűnbocsánatot embertársaival szemben, hogy majd maga is elnyerhesse Isten szeretetét és bocsánatát. À Miután Jézust keresztre feszítették és hívei szerint feltámadt, kialakult az az elképzelés, hogy az emberek bűneik miatt egyedül képtelenek elnyerni a bűnbocsánatot, ezért aztán Jézus magát adta áldozatként Istennek, és így érte el számukra a megváltást. À Jézus tehát nemcsak ember, hanem Isten fia, sőt valójában azonos Istennel. À A kereszténység egyistenhívő vallás, de az egyetlen Istent három személyben képzeli el: az Atya (a teremtő Isten), a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szentlélek (a prófétákon és az apostolokon keresztül megszólaló Isten) alakjában. À A kereszténység legfontosabb forrása, szent könyve, a Biblia. Ennek első, hosszabb része a már említett Ószövetség. À A Biblia második, rövidebb része már csak a keresztények szent könyve, ez a görög nyelvű Újszövetség (Isten Jézuson keresztül az egész emberiséggel kötött új szövetséget). À Legfontosabb része a négy evangélium ( örömhír ), a hagyomány szerint Márk, Máté, Lukács és János beszámolói Jézus életéről és tanításáról. À Az evangéliumokat követi a hagyomány szerint szintén Lukács által írt Az apostolok cselekedetei, ami a korai egyház történetét meséli el, főszereplője Pál apostol. À Ezután következik az apostolok által különböző keresztény közösségekhez és személyiségekhez írt 21 levél (ebből tizenhármat a hagyomány szerint Pál írt). À Végül itt olvashatjuk a János személyéhez kapcsolt Jelenések könyvét, egy apokaliptikus (a világvégét is megíró) művet. A páli fordulat À Jézus halála után egy kis létszámú keresztény közösség működött Jeruzsálemben Péter apostol vezetésével, a zsidó vallás egyik szektájaként. À Úgy vélték, hogy Jézus tanításai a zsidóknak szólnak, őket szólította fel bűnbocsánatra a végítélet közeledtével. 14
À A keresztény tanok a zsidó diaszpórában kezdtek terjedni, azaz a Palesztinán kívüli zsidó közösségekben. À A jeruzsálemi szentély papsága a zsidókeresztények üldözésével megbízta Sault, aki csodálatos megtérése után a Pál nevet vette fel. Nem volt Jézus eredeti tanítványa, mégis apostolnak tekintik. À Pál elfogadta, hogy nem zsidók is lehetnek keresztények, ráadásul úgy, hogy nekik nem is kell betartani a szigorú zsidó vallási előírásokat. Ezzel megszületett a pogánykereszténység, és az új vallás az egész Római Birodalomban terjedni kezdett. À Pál azt is hirdette, hogy értelmetlen a közeli végítéletet várni, hiszen a megváltás Jézus halálával és feltámadásával megtörtént. A keresztények nem tudhatják, mikor következik be az Utolsó Ítélet, be kell illeszkedni a fennálló társadalomba. El kell fogadni a vagyoni és jogi különbségeket, el kell ismerni a Római Birodalmat. À A páli fordulattal megnyílt az út a római elit megtérése felé, ezzel egyidőben megkezdődött az egyház megszervezése is. À Ugyanakkor a zsidóság többsége elutasította Jézust, és ezzel a két vallás elvált egymástól. A keresztény egyház À Az egyházszervezet kialakulásával létrejött a világi hívektől elkülönült papság, eredeti elnevezéssel a presbiterek. À Ők végezték a templomi szolgálatot, továbbá szervezték a közösséget. À A nagyobb városokban több közösség közös felügyelőt választott, elsősorban a pénzügyek ellenőrzésére, ő volt a püspök (episzkoposz). À A legfontosabb központok püspökeit pátriárkának nevezték: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem keresztény közösségeinek élén állt ilyen rangú személy. À A hittételeket a püspökök tanácskozásain, a zsinatokon vitatták meg, ezek lehettek tartományi szintűek, de egyetemesek is. À A keresztény istentisztelet központi eseménye az úrvacsora, a Jézus által elfogyasztott utolsó vacsora megismétlése. Ilyenkor a hívek (egyre inkább csak jelképesen, de eredetileg valóságos étkezésként) közösen fogyasztanak kenyeret és bort, Jézus teste- és véreként. À Az istentisztelet helyszíne a templom. À Ennek mintái nem a görög római templomok, mert azok csak az áldozatbemutatásra szolgáló szűk belső térrel rendelkeztek. À A keresztény istentisztelet viszont közösségi esemény, így a nagy befogadóképességű ítélkezési és vásárcsarnokok, a bazilikák mintájára épültek a keresztény templomok. 15
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Előszó... 5 1. Az ókor és kultúrája... 6 1.1. Poliszok az ókori Hellászban... 6 1.2. Társadalmi és politikai küzdelmek az ókori Rómában... 8 1.3. Az európai kultúra alapjai... 10 2. A középkor... 16 2.1. Nyugat-Európa a kora középkorban... 16 2.2. A középkori egyház... 18 2.3. Az érett középkor Nyugat- és Közép-Európában... 22 2.4. Az iszlám vallás és az Oszmán Birodalom... 25 2.5. A középkor kultúrája... 26 3. A középkori magyar állam megteremtése és virágkora... 28 3.1. A magyar nép története az államalapításig... 28 3.2. Az államalapítás és az Árpád-házi uralkodók kora... 30 3.3. Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond kora... 34 3.4. A Hunyadiak... 35 4. Szellemi, társadalmi és politikai változások az újkorban (1492 1789)... 38 4.1. A földrajzi felfedezések és következményeik... 38 4.2. Reformáció és katolikus megújulás... 41 4.3. Alkotmányosság és abszolutizmus a 17 18. században... 45 4.4. A felvilágosodás kora... 46 5. Magyarország a kora újkorban (1490 1790)... 50 5.1. Az ország három részre szakadása és az országrészek berendezkedése... 50 5.2. Az Erdélyi Fejedelemség virágkora... 53 5.3. A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc... 54 5.4. Magyarország a 18. századi Habsburg Birodalomban... 57 180
Tartalomjegyzék 6. A polgári átalakulás, a nemzetállamok és az imperializmus kora (1789 1914)... 65 6.1. A francia forradalom eszméi és a napóleoni háborúk... 65 6.2. A 19. század eszméi és a nemzetállami törekvések Európában... 67 6.3. Gyarmati függés és harc a világ újrafelosztásáért... 72 6.4. Az ipari forradalom hullámai és hatásai... 74 7. A polgárosodás kezdetei és kibontakozása Magyarországon (1790 1914)... 78 7.1. A reformkor... 78 7.2. Forradalom és szabadságharc... 82 7.3. A kiegyezés és a dualizmus... 86 7.4. Társadalmi és gazdasági változások a dualizmus korában... 90 8. A világháborúk kora (1914 1945)... 94 8.1. Az első világháború és következményei... 94 8.3. A fasizmus és a nemzetiszocializmus... 100 8.4. A kommunista diktatúra... 103 8.5. A második világháború... 107 9. Magyarország a világháborúk korában (1914 1945)... 111 9.1. Az első világháború és következményei... 111 9.2. A Horthy-korszak... 113 9.3. Művelődési viszonyok és társadalom... 117 9.4. Magyarország a második világháborúban... 120 10. A jelenkor (1945-től napjainkig)... 124 10.1. A kétpólusú világ kialakulása... 124 10.3. A kétpólusú világrend megszűnése... 128 10.4. Az európai integráció... 131 10.5. A globális világ sajátosságai... 133 11. Magyarország 1945-től a rendszerváltozásig... 137 11.1. A kommunista diktatúra kiépítése és a Rákosi-korszak... 137 11.2. Az 1956-os forradalom és szabadságharc... 139 11.3. A Kádár-korszak... 142 11.4. A rendszerváltozás és a piacgazdaságra való áttérés... 146 11.5. Demográfiai folyamatok és a határon túli magyarság... 149 181
Tartalomjegyzék 12. Társadalmi, állampolgári, pénzügyi és munkavállalói ismeretek... 152 12.1. Társadalmi tagozódás és felelősségvállalás... 152 12.2. Az aktív és felelős állampolgárság alapja... 155 12.3. Alapvető pénzügyi és gazdasági fogalmak, folyamatok. A munkaviszonyhoz kapcsolódó ismeretek.... 160 Függelék... 162 Az általános és középiskolai kerettantervekben és a középszintű érettségi tematikájában is szereplő lexika (középszintű érettségin csak ez kérhető számon)... 162 Térképmelléklet... 169 Tartalomjegyzék... 180 182