2010. április 12-én 7.10-kor indult a vonatunk a Keleti pályaudvarról. Kísérő tanáraink Bagyinszki Anett és Elekné Ludányi Zsuzsanna voltak. Az utazás igencsak hosszú volt, délután kb. 15.00-ra értünk a Müncheni Hbf. pályaudvarra. Ezután még fél óra volt ismételten vonattal mire Freisingba értünk. Az állomáson Marianna fogadott minket, a Weihenstephan Staatliche Fachschule für Blumenkunst iskola igazgatónője, ebben az iskolába mentünk mi is. A szállás elfoglalása után, körbevezetett minket Freisingben. Ez egy igen kis város, gyalog az egész teljesen bejárható. Sok színes macival találkoztunk, ezek a város jellegzetességei voltak. Második nap iskolába mentünk, természetesen gyalog. Az egész napot ott töltöttük, megmutatták az iskola részeit és elmesélték, hogy itt hogyan is folyik az oktatás és a gyakorlat. Sok érdekes dolgot tudtunk meg. Iskolában. A következő napokban város után várost néztünk, ami nagyon jó volt, mert közelebbről is megismerhettük Németország és Bayern történelmi múltját, gasztronómiáját és szépségét. Megfordultunk Regensburgban, ahol szintén sok régi építészeti alkotást láthattunk és persze a Dunát is. Minden városban megnéztünk egy éttermet, ahol ebédeltünk és sok-sok templomban is jártunk.
A városokban lévő virágüzletekbe is betértünk, megnézni, hogy ott milyen technikával dolgoznak, valamint az áruk hogyan vannak elhelyezve és mi is az, ami tulajdonképpen mássá teszi, mint az itthoni üzleteket. Sok helyen tapasztaltunk, hogy nem pont a virág az első az üzletekben, nagyon sok helyen, rengeteg dísztárgy, apróság volt - szinte már túl sok. Az árakat is figyeltük, amiket átlagosnak ítéltünk meg. Ezek a látogatások azért voltak fontosak, mert ezek a virágüzletek a diákoknak gyakorlati helyként is funkcionálnak, így képet kaphattunk arról is, hol, milyen körülmények között folyik a tanulók gyakorlati oktatása. A városnézések alatt egy osztrák csoport is csatlakozott hozzánk az őket kísérő tanárnővel együtt, velük sok időt töltöttünk együtt. Isar folyó partján. A következő nap Münchenbe mentünk, felfedezni az ottani látványosságokat. Ismét sok templomot néztünk meg és persze délben a harangjátékokat, egy tipikus bajor étteremben ebédeltünk, ami hihetetlen ízléssel volt berendezve, teljes mértékben türközte, hogy hol vagyunk. Az étel nagyon finom volt. A nap elrontója, hogy esett az eső, ennek ellenére végignéztük a piacot, ahol pezsgett az élet. A májusfa pedig már fel volt állítva. A májusfa.
Pénteken Marianna kíséretében Landshutba utaztunk, az utazás alatt sokat beszélgettünk, így a nyelvet is gyakoroltuk. Egy kertészet volt a célunk, ami nagyon szép volt és hatalmas nagy is. Itt több órát töltöttünk el, majd egy temetőben sétáltunk. Érdekes volt megfigyelni a különbségeket a magyar temetőkertészethez viszonyítva. Alig használnak művirágot, a sírok nagyon gondozottak, szépen beültetettek. Hazafelé egy Garten Center nevű helyre mentünk be, ahol rengeteg virág volt kapható. Egyre több ilyen van, általában olcsóbbak a kisebb kertészeteknél és egy helyen mindent be lehet szerezni, amire szükség lehet. Szombaton Nürnbergben voltunk. A virágüzleteket itt is megnéztük és a történelmi épületeket is. Templomokban is jártunk és várban, ahol szép kilátás volt. Egy jól menő étteremben ebédeltünk, ahol meglepetésünkre magyar pincér szolgált fel. A közlekedést nagyon szerettük, S-Bahn-nal szinte mindenhova eljutottunk. Vasárnap a szálláson voltunk, mert minden zárva volt. A következő hetet az iskolában töltöttük, már a tanáraink nélkül. A diákok szorgosan készülődtek a május elsejei ünnepségre és mi ebben vehettünk részt. Élvezetes volt, és a diákokat is jobban megismertük, van, akit már barátoknak is nevezhetünk. Az itt tanulók mind nagyon kedvesek és megértőek voltak. Niki. Füzérkészítés volt a feladatunk. A második hét vége felé jártunk, pénteken jól esett egy kis kikapcsolódás, így elmentünk egy sörfesztiválra, élő zenével és persze fantasztikus hangulattal, nagyon jól éreztük magunkat. Ezen a napon ismét Münchenben voltunk, de ezúttal az iskola egyik tanára kíséretében. Jens gyakorlati oktató, itt él és ő vezetett minket körbe és mutatta meg a híresebb nevezetességeket. Voltunk múzeumban, szobor kiállításon és színházban is. Ezen a napon az osztrák csoport ismét velünk tartott.
Szombaton Rosenheimbe mentünk, ahol egy szabadtéri program volt, gyönyörű kertbeültetéseket láthattunk és vásárlási lehetőségünk is sok volt. Kertbeültetés.
Ismét egy szép beültetés. Zsófi. A következő héten virágüzletben voltunk, ami szintén sok újdonságot jelentett, sok új technikát tanultunk, és a nyelvet is intenzíven használtuk. Jó érzés volt, hogy az ott dolgozok, türelmesen bántak velünk és mindig beszélgettünk, még ők is megbirkóztak a magyar nyelv nehézségeivel, kisebb nagyobb sikerrel.
Üzlet Freising. Üzlet Freising Niki.
Üzlet Moosburg. Üzlet Moosburg. 1-1 hetet töltöttünk mindkét üzletben. Az utazáshoz Moosburgba heti jegyet vettünk. A két üzletes hét között lezajlott a május elsejei ünnepség az iskolában, ahova minket is meghívtak, ezt nagy megtiszteltetésnek vettük. Természetesen volt köszöntő, majd kezdetét vette az ünnepség melynek címe Tanz in den Mai, címe elárulja, hogy a Tavasz volt a fő téma, így ehhez öltöztették fel az iskolát is. Az étkezőt teljes mértékben a tavasz színei birtokolták.
Étkező. Tavaszi nagymosás. Az egyik előtér a Tavaszi nagymosás címet kapta, és ezt kellett valahogyan visszaadni, szerintünk jól sikerünk, az este folyamán itt üzemelt a büfé. Az egyik tanteremben pedig az iskola évkönyveit állították ki, melyeket bárki megnézhetett. Évkönyvek.
A könyveket elválasztó falak készítésében szintén sokat segédkeztünk. Az ünnepség nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát, mi is csak hajnalban értünk haza. Az utolsó héten ismét voltunk az iskolában, több órára is beültünk, sőt részt is vettünk, rajzoltunk és festettünk is. Színelmélet óra. Ezen a héten több napot is Münchenben töltöttünk, ahol meglátogattunk az addigra már megszeretett cukrászdánkat, és sokat vásároltunk főleg szuvenír dolgokat. Néhány diáknak is vettünk ajándékot, mert nagyon sokat segítettek, és persze Mariannának is. Csöpp szabadidőnkben a kíváncsiság és a kaland rabjaiként, elmentünk, hogy megnézzük a Bayern München Sportarénát, egy felejthetetlen élmény volt élőben látni, itthon büszkén meséltünk, hogy mi ezt is láttuk és persze a többi szép dolgot is. Arénánál
Az utolsó napokban már nagyon vártuk, hogy újra lássuk szeretteinket, mert nagyon hiányoztak, de egy részünk viszont nem akarta itt hagyni ezt a helyet. Az 5 hét alatt sok élményben volt részünk és ennek a legjava jó volt. Megismertünk más embereket, más kultúrát, ételeket és egy teljesen más világot. Szombat reggel indult a vonatunk haza és bár nagy volt az izgalom, mégis szomorúan néztünk a mellettünk futó tájat, és tudtuk, hogy tényleg elmegyünk. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, egy életre szóló kaland volt, szakmai szempontból pedig egy csodálatos utazás. Ha tehetnénk, mi újra kimennénk. KÖSZÖNETTEL: Csavadja Nikolett, Udvardy Zsófia