ţl'f IMRE SÂNDOR. MRE Sândor eletrajza a

mi t ţl'f II IMRE SÂNDOR. MRE Sândor eletrajza a flfeaâil-, hatâsos kiilso koriilme- x^fe^' nyekben epen nem gazdag. Biharmegyeben, Hegykozpâlya nevii falui ban sziiletett 1820. aug. 6-ân, hol apja reformatus pap volt. Apja eveken ât volt klilfoldi akademiâkon, megismerkedett a kiilfbld theologiai irpdalmâval, a bolcselmi nevezetesebb rendszerekkel, e mellett a gorog-romai irokat ismero es szereto, humanus miveltsegii ferfiu volt s termeszetesj hogy ezen ismereteket oltotta fiâba is, kinek fogekony lelkeben ugyane classicus-humanus miveltseg oly nemeş eszmeket termett, mint ez muveibol lâthato. Az elemi iskolâkat Hajdu- Hadhazon, az alsobb gymn. osztâlyokat N.-Vâradon gyorsan es sikerrel vegezte, s a mi akkor nem volt szokatlan, mar 14 eves korâban Debreczenben, mint subscribens a VII. osztâlyba, a bblcseszeti tanfolyamra lepett. E subscriptio azt jelentette, hogy az ifju mar deâk, s az iskola torvenyeivel szemben 6nâll6 ifjukent felelos. Egy osztâlyban jart itt a nâla 3 evvel idosb Arany Jânossal es Szilagyi Istvânnal, kikkel utobb is iolyton baraţi viszonyban elt. Alig 20 eves korâra a ket bolcseszeti evet, az osszesen negy evi jogot es theologiât vegezven, szokâs szerint rektoriâra ment Mezo-Keresztesre, hol hârom evet toltott tanitva gyermekeket s tanulva folyton kedvelt classicusai mellett a modern nyelveket is. Idokozben atyja meghalt s 6 maga pap akart lenni, bar nem epen kedvbol, kivâlt a papi hivatâs szonoki resze. miatt. Midon azonban mar epen ecclesiât akart volna foglalni, meghivtâk Holdmezo-Vâsârhelyre tanârnak a ref. gymnasiumhoz, mit brommel el is fogadott. Osszesen negy evet toltott itt 1843. oszetol 1847- ig teljes megelegedesre; de ujra pappâ ohajtvân lenni, Gyomâra ment seged-lelkesznek, hol ket evet toltott; de ekkor a holdmezo-vâsârhelyi gymnasiumnâl az igazgatoi alias megiirulven, ujra meghivtâk e diszesebb âllâsra s elfogadvân, viszszatert a tanâri palyâra, mit tobb^ el sem hagyott maig. Elso czikkei Kossuth hirlapjâban jelentek meg a forradalom alatt s ez volt elso irodalmi fellepese. Utobb szokâsba joven iskolai ertesitok kiadâsa, mint igazgato maga is adott ki ilyeneket, melyekben

2 E folyoirat munkatarsâul feltobb even ât szokâsos programmertekezşseket irt, igy A gymnasiumi nyelvtanitâsrol" 1854/5-ikiben, mely âltalânosan figyelmet keltett. Az ertekezes nem csupân a classicuş, hanem a modern nyelvek tanitâsâra is kiterjeszkedik s eleadja ebbeli hâtramaradâsunkat. Tapasztalni lehetett iskolâkban, igy szol, hogy 17 18 eves ifjak csak azon ismerettel birtak az anyanyelvben, mit a sziilei hâztol hoztak magokkal s hogy azok, kik a poetika es rhetorika szabâlyaival bajlodtak, a nyelvtan elemeit nem ismertek. Termeszetesen az anyanyelv bntudatos ismeretere alapitanâ a tobbi nyelvek tanitâsât s aztân ennek mintâjâra, ezzel pârhuzamban, ennek modszeren s miiszavai âltal tanulni meg lassan es egyenkent a tobbi idegen nyelveket" volna a helyes eljârâs. A modszerre nezve a gondolkozâsi nyelvtanulâs modszeret ajânlanâ, melyet Becker F. 1 ) kezdemenyezett s Wurst 2 ) a nepoktatâsban is alkalmazott, t. i. a mondattani modszert, mely ujabban a nyelvtanitâsban âltalânos ^rvenyii lett. Mert a mondat az, a melyben egy gondolat s egyszersmind az egyes szok valodi ertemenye is kifejezest nyer s melyen kiviil a szo jelentmenynyel is alig bir. Az 1855/6. evi ertesitveny"- ben jelent meg egy mâsik ertekezese A hatârozatlan igerul es igenevekrul." ') Organismus der Sprache. Schulgrammatik. Leitfaden sat. muveibeu. 3 ) Sprachdenklehre sat. E nyelvtortenelmi ertekezes is szokatlan meltanylâst nyert! Maga a nyelvtortenelem fontossâga alig fejezheto ki jobban, mint e sorokban: A nyelv alkotmânyat vagy azon ezernyi ezer alakzatokat vizsgâlvân, melyek âltal az emberi elme fogalmait, a fogalmak viszony-, latait, az indulatokat es azoknak szâmtalan-fele ârnyalatait kifejezi, megtestesiti: lehetetlenne vâlik ezen alakok kifejtesenek torteneteire nem menni vissza elmdnkkel. Mert valoban csak ezen fejlodesi folyamatnak vizsgâlâsa âd tiszta ismeretet a nyelvalakok termeszeterol, hatâsârol s az emberi esz es nyelvoszton munkâjârol, mely ezekben oly sokkepen nyilatkozik." Az 1857/8-diki ertesitveny"- ben pedig A g&rog es latin nyelv viszonya, szârmazâs es rokonsâg tekinteteben" cz. ertekezese jelent meg, melyben az ujabb vizsgâlatok eredmenyeit mutatja be, mely szerint a latin nem a gorogbol lett; hanem mindk^t nyelv ugyanazon fajta ârja nyelvek csoportjâban egyenlo rangot foglal el. Az ertekezest Renan Erno ama kivâldan. jellemzo soraival vezeti be: E szâzad legnagyobb kutatâsi feladata az emberiseg. Az emberiseg valddi tudomânyai: a tortenet es nyelvtudomâny." Mindez ertekezesek bo meltânylâsban rdszesliltek tobb helyt, de kivâlt Hunfalvy Pal Magyar nyelf veszet"-eben, mely 1856'ban indult meg s 1861 -ig fdlyt s osszesen 6 kotet jelent meg belâle.

sz61ittatott Imre Sândor is. Megjegyzendo, hogy e lolyoirat legkivâlt azon szândekbol indult meg, hogy a magyar osszehasonlito nyelveszettel s nyelvtortenelemmel foglalkozva, voltakepen ott vegye fel a magyar nyelveszet lonalât, a hol Revay Miklos halhatatlan erdemii Antiquitates"-evel es Elaboratior grammatica"-jâval megszakadt. Termeszetesen a fo irâny a finn-ugor nyelveszet Ion ez uj folyoiratban s Imre Sândor is dolgozott ez irânyban; de kedves târgyai folyton a nyelvtdrtenelem s a classicus nyelvek es irodalom maradtak.tobb konyvbirâlaton kiviil,itt jelentek meg: A magyar igealakok egybevetveagorog es latin igealakokka 1," (III. 1858.) Az eraber neve ne mely ârja nyelvekben/' (III. 1858.) Meg egyszeramagyarigek idoalak j air 61," (IV. 1859.) s Az 6-gorog nyelv fontossâga iskolâinkra es irodalmunkra nezve" (VI. 1861.) cz. ertekezesei. Ez utobbi kivâloan jellemzo amaz elragadtatâsert, melylyel Imre Sândor a gorog irodalmat magasztalja s Platonrol idezi Emerson szavaibol a tobbek kozt ezt is: A legnagyobb emberek idonkent Platonistâk voltak... Calvinismus van Phaedonâban, keresztyenseg mindeniitt. A mohametismus erkolcsi kezikonyve innen meriţi elveit. A mysticismus szent konyveiil tekintheti. E mellett a vilâg minden nepenek szol. Az angol olvassa es J^^Xt: mily angol beszed! A german es itâliai hasonloul. Mint az argosi Helena szepsege oly âltalânos vala, hogy minden mâs szep viszonylotthozzâcsupân; akkep Platon bblcsesege." De hât nincs sziiksege ez idegen szokra. Maga igy szol: Mino nemzet lehet az, mely enekkel kiseri bajnokai vivâsât az olympiai pâlyateren, hosei mennydbrgeset a szinpadon; enekben teremti meg maga a nep szelleme, osi tortenetet, az eposz szârnyas szavainak roppant sorât, s az eposz sorainak tizezreit emlekezeteben szâzadrol-szâzadra orzi; mely drâmai es lanti koltemenyek versenyet rendezi s iinnepli, mely fuvolaszdnâl harczol, koltojet hadvezerul kiildi; koltoje sziiletesnapjât fegyvernyugvâssal iinnepli, melynel a vallâs egybeesik a miiveszettel, a kolto a prophetâval, a szep az igazzal, az eletben es az elmeletben. Ily koltoi volt a hellennek jelleme, sot mondhatni, egy kolteszet volt az." Azonban eleg az idezetekbol. Az ertekezes eredmenyei eleg vilâgosan tiinnek ki ebbol, csak azt jegyzem meg ( hogy ez ertekezes nemikep vedirat a gorog nyelv mellett, melyet nemelyek a latin elonyere, ki akartak szoritni a gymnasiumbol s e târgyhoz Imre S. a Sârospataki ftizetek VI. koteteben is hozzâszolt. Ugyancsak ez evek alatt a Ballagi-fele Protestans egyhâzi es iskolai lap"-ba is dolgozott, irt konyvismerteteseket, birâlatokat; ismerteteseket adott az angol es amerikai egyhâzi eletrol, mely irânt vait 3

4 16 rokonszenvet maig is megorizte, a hitben 6s erkolcsben egyirânt puritan es nemesen humanisztikus elveket vallo ferfiu. Ugyane lapban adta az angol pap Caird Jânos hires egyhâzi szonoklatăt A vallâs a munkâs eletben" eroteljes raagyar forditâsban. Ez ertekezesek szolgâltak alapul, hogy Imre Sândort az ujonnan szervezkedett akademia, nyelveszeti munkâssâgâert 1858. decz. 15-en a nyelv- es szeptudomânyi osztâlyba levelezo tagul vâlasztotta meg, hol szeket i859-ben A magyar szogyok mivolta es nemely sajâtsâgairol" cz. ertekezesevel foglalta el, melyrol Csengery Antal a Budapesti Szemld"-ben bo ismertetestkozolt s nagy dicseretekkel meltatta. Igy tor tent, hogy 18 6 o-ban egyszerre ket hires reformatus foiskolâtol nyert meghivâst. Ugyanis Sârospatak theologiai es a clebreczeni foiskola a classicus nyelvek tanszekere hivta meg. Imre Sândor ez utobbit fogadta el, klilonben is a tanuloi pâlya emlekei idevonzvân; de meg tanulmânyainak is megfe- Ielobb volt e ter. 1860. âprilis 29- en foglalta el tanâri szeket A n y el v- es clas si cai irodalmi tanulmânyok fontossâga koru nkban es tanintezeteinkben" cz. ertekezesevel, melynek egy resze a foiskola 1859 60-iki ertesitojeben jelent meg s melynek irânya mar elebbi ertekezeseibol is ismeretes s benne a tobbek kbzt igy szol: megismeresre meltobb nemzet nincs, mint ama ketto, melyet mi'velodese vezereve maga vâlasztott az emberiseg: a hellen es romai." A debreczeni toiskolânâl miikodese kiterjedtebb s nemileg mas irânyu lett. Szorosabban a magyar tortenelmi nyelveszethez fordult s meg inkâbb tette ezt, midon Lugossy Jozsef lemondâsa utân 1862- ben a magyar nyelv es irodalom tanszekere ment ât. Igy jârult elobbi gorog es latin irodalmi tanulmânyaihoz a magyar irodalome. E munkâlkodâsânak lett eredmenye A nek tulajdonito rag eredete es erteke" (Nyelvtud. kozl. II. k.) cz. ertekezese, tovâbbâ Magyar mondattan" (1861. s azota bsszesen 5 kiadâsban) A magyar irodalom es nyelv rovid tortenete iskolai hasznâlatra" (I865,uj kiadâsai 1S69. 1872., 1877-ben), melyben az irodalom tortenelmevel egyiitt a nyelv torteneti fejlodese is rendszercsen van feldolgozva. Azt tartja, hogy a gymnasiumi nyelv es irodalmi tanulmânyokat a nyelv torteneti ismerete tetozi be kelloen; mert a modern kultura es sok idegen nyelv, (nâlunk tobb, mint mas helyt) sokkepen zavarjâk nemzeties beszedszokâsunkat s megronthatjâk (es rontjâk is) nyelviinknek jellemehez hiv fejlodeset. Ennelfogva csak a mult kor nyelve sajâtsâgainak ismerete, a jelennek a multhoz hasonlitâsa, a valoban nemzetiesnek ekkep megvâlasztâsa es megtartâsa ohat meg a makacs es simulni nem akaro conservâlâstol, szintugy mint az erotlen enged^kenys^gtol" Ugyancsak ezidobol valo For-

ditâsi feladatok a latin nyelv es irâly gyakorlati tanulâsâra" cz. tankonyve (I II. kiadâs). Igy tortent, hogy 1872'ben pâlyâzat nelkiilfelszolittatvân a miniszter Pauler âltal, elfogadta a kolozsvâri tud. egyetemnel a magyar nyelv es irodalom tanszeket, mely az 6 kezeben egyesitve van maig is. Ezota nyelvtortenelmi es irodalomtortenelmi munkâssâga meg kiterjedtebb Ion. Igy adta ki mâr elobb elkesziilt Rovid magyar nyelvtan"-ât, mely a Mondattant kiegesziti s igy e ket mii tankonyve a gymn. I III. osztâlyânak. (1873.) Ugyancsak meg elebb dolgozta, de csak 1873-ban jelent meg egy mâsik nevezetes dolgozata A magyar nyelvujitâs ota d i- vatba jott idegen es hibâs szolâsok birâlata, tekintettel az ujitâs helyes modjaira." E muve tulajdonkepen aka demiai pâlyamunka. Tudniillik a magyar nyelv romlâsa a neologia, de meg inkâbb egyeb okok miatt, mâr a 60-as evekben felkoltotte a figyelmet es mivel e nyelvromlâs a nyelvujitâs hagyomânya, tehât egy pâlyakerdest tlizott ki az akademia 1870-ben, melyre kivâlt az idegen szolâsmodok miatt, oly muvet kivânt, melyben ki legyenek fejtve azon elvek, melyek uj szolâsmodok alkotâsânâl szem elott tartandok" s egyszersmind azt, hogy ez elvek kâros elhanyagolâsa mino bajokat idezett elo a nyelvujitâs diadala ota. Megjegyzendo, hogy e miivel szemben Ponori Thewrewk Emil miive nyerte el az elso dijt ( A 5 helyes magyarsâg elvei") ket birâ- 16 itelete szerint, mig Szâsz Kâroly a maga kiilonvelemenyeben ennek itelte. Sem terlink, sem czelunk be- Ieelegyedni e kerdesbe. A teny az, hogy mivel akkor mâr meg leven indulva a Magyar Nyelvor (1872- tol) s az Akademiâban teljesen nagyobb siilyt nyertek az orthologusok, a Thewrewk muve jobban tetszett az orthologusoknak, mint az Imrde; de az csak vâzlat ehhez kepest, mint munka. Meg tovâbb az tortent, hogy Imrenek ugy e, mint mas nyelvdszeti mîiveit, nyelvtanait a Nyelvor eles es kicsinyes birâlat alâ vette s ellentetes idezetek osszeâllitâsâval kovetkezetlensegeket mutatott ki bennok, a mi pedig csak lâtszolagos es a terjedtseg miatt van; mert amaz idezetek a maguk helyen joi âllanak. Mert Imre, ha epen a jelszok szerint, kell beszelniink, valojâban sem nem orthologus, sem nem neologus. Mi ugy lâtjuk, hogy hii maradt amaz elvhez, mit meg a hatârozatlan igeriil es igenevekriil" szolo ertekezeseben mondott:' a nyelvujitâsban ket korlâtozo irânyado van: a nepnyelv es nyelvtortenet." Ugyane kerdesrol irta 1876- ban Nyelvtortenelmi tanulsâgok a nyelvujitâsra nezve" cz. akad. ertekezeset. Ebben meg igy nyilatkozik: Ama hârom tenyezo koziil, mely felfogâsom szerint, a nyelv formâlâsâban, miiveldseben es igy az ujito szoalkotâsban is vezerul szolgâlhat, egyik

6 sem lehet magâban kizâroan vezer. I Ezek: a nep mai nyelve, a regi irodalmi nyelv es a nemzet legmiiveltebbjeinek aeszthezise vagy izlese es erzelme. Ezeknek egymâssal meg kell egyesiilni, megalkudni es bsszhangzani, kolcsonos modosulâs vagy engedes âltal." Ime ez az Imre Sândor felfooţâsa a nyelvmiivelesrol. Lâthato tehât, hogy Imre Sândor amaz aeszthezisben talâlja a nyelvujitâs igazolâsât, a mennyiben jot tett, melyet 6 Kazinczyban s âltalân a nagy kollok erzo lelkeben sejt s meg is van. Ennyiben neologus; de mâsr^szt hatârozottsâggal orthologus abban, a mi a nyelvtorteneti tudâst s a nyelv bolcselmi es szervezetbeli ismeretet illeti. A nyelvujitâs felszeg hibâit senki jobban el nem iteli nâla s a nyelvet sohasem tekintette eszkoznek vagy intezmenynek, mely tehât onkenyesen vâltoztathato, mint valamely muszer; hanem elb es hato szervezetnek, mely kolcsonhatâsban âll a nemzeti mivelodes, erzes, kepesseg es jellem nyilatkozatainak osszegevel. Azonban eleg errol. Ugyancsak az akademiâban jelentek meg: Gelei Katona Ist- hazai vân foleg mint nyelvesz" (1869) s A nevek uk es lik szemelyragairol" (1879), Beregszâszi Nagy Pâl elete es munkâi"(i880) cz. ertekezesei. Ezek mellett folyton irodalomtortenelmi ertekezeseket adott mar AranyJânosKoszorujâban,hol Kazinczy kolteszeterol ertekezett (1863), utobb a Budapesti Szemleben. Ez ertekezesek ugy a nyelv ^s gondolatok tbmottsege, mint jellemzo erejbknel fogva a legtanulsâgosabbak kbze tartoznak irodalmunkban. Ilyenek Jâszberenyi Pâl elete" (Figyelb 1876. I), Zrinyi Miklos a kblto eletehez", (Budap. Szemle XI), Nem7.eti neve 1 esrbl" (U.-ott 1875), melynel jobbat e târgyban nâlunk nem irtak es melyben a nemzeti kultura szivbeli es lelki alkatressze teveset kivânja a nemzeti irodalom, nyelv es tbrtenelem âltal. Tovâbbâ Az olasz kblteszet hatâsa a magyarra" (U. o. XVI. 1878.) az osszehasonlito irodalomtbrtenethez kitunb adalek s melyet azota tbbben tovâbb fejtettek epen az olasz kblteszet hatâsâra nezve; Walt Witliman n, Amerika egy uj koltoje (U. o. 1879.), mely angolok utân van dolgozva stb. Mint egyetemi tanârt tanitvânyai, a tanâri kar es târsulatok reszerol tbbb kitlintetes erte. Mindjârt kezdeten, 1873-ban a bblcs. kar elso dekânja lett, majd 1878/9- ben az egyetem rektorânak vâlasztatott, mely alkalommal helyet A kbzoktatâs multjârbl s ajelenkornemelyfeltetelei" cz. ertekezesevel foglalta el. Tovâbbâ a Kisfaludy-târsasâg tagjâvâ vâlasztotta, hol 1880 mâjus 26- ân A dai nyelverol" cz. ertekezesevel foglalta el szeket. (Budap. Szemle XXIV. 1880.). Ugyancsak 1879. mâjus 22-en az akademia is rendes tagsâggal tisztelte meg, hol azota,,beniczky es a

magyar kozmondâsok" 1 )s legujabban Aranyjânos-es Aristophanese" 2 ) cz. ertekezeseivel lepett fel. Midon pedig akademiai rendes taggâ vâlasztatott, tanitvânyai egy sajât alâirâsukkal ellâtott iidvozlo iratot nyujtottak ât, melyet brbmmel fogadott. E kitiintetesek mellett nagy es siilyos vesztesegek ertek. Egymâsutân vesztette el ket leânyât Kolozsvârt lakâsa alatt s a sulyos banat es nagy veszteseg egeszsegere is rossz hatâsu volt, habar Imre Sândor 65 eve daczâra a legjobban magabiro emberek koze tartozik. E vesztesegekre vonatkozva, midon nemregiben, tbrekedven teljesebbet adni, pâr eletrajzi adatert hozzâ mentem, igy szolt: '») Szegedi Ârvizkony. 1880. 2 ) B. Szemle XLI. 1885. Nincs nekem eletrajzom tobb, mint a mi megjelent 1 ) s az is sok. Mit lehetne rolam tobbet mondani? Sziilettem, kiizdottem s most ven vagyok. Azonban kârpotlâsa van, ha ez egyâltalân lehetseges, ket derek fiâban, kik kbziil Jozsef orvos es Lajos irodalomtortenelmi pâlyân van. Hozzâjo'k megy el iidulni Kolozsvârrol nejevel egyiitt s ismetelve is egy-egy felevet szabadsâgon toltott, hogy egeszseget megszilârditsa. Most arra gondol, hogy megerdemlett nyugalomba vonuljon idosebb fia korebe s rendezze egynemely kesz, de be nem fejezett munkâjât, melyre, hogy az isten leheto legteljesebb erot adjon, melegen kivânjuk. *) Vasârnapi Djsâgban 1874. Az eletrajcot nagyon rokonszenvezo hangon Szâsz Kâroly irta azon alkalombâl, hogy a nyelvujitâsrol szolo pâlyamuve megjelent. FERENCZI ZOLTÂN.

NEPKOLTES. NEPDAL.*) (Toredekek.) Let me make the songs of a peoplo. I care not who makes its laws" Contemp. Hev. 1884. april. 541. 1. If^lf m * ^ n ^ rendkiviili gonrldal es i'kwgil sikerrel is keresgeti ossze es adja JA^. kozre a nep elmemiiveit: a nepda- ^j^lokat, kozmondâsokat, meseket, ) mondâkat stb. Uy munkâlkodâsra nemcsak szâmos egyletek vannak (Folkloristâk egylete a legujabb s nagy erelylyel miikodo!) hanem ilyenben toltik el eletoket a nemet Liebrecht es angol Ralston-felek. Az ilyek csatlakoznak olykor a regisegbuvârlokkal, az osirâsok stb. ny'omozoival s egy sokfelol osszeâgazo es sok irânybol osszefolyo os-nemzeties, 6semberies tortenelmi tudomânykodâs alapult meg, melynek ep oly nagy a kedvessege, mint a becse es komoly hatâsa. De csak a nepdalok s kozelebb ily felek gyujtoi is bâmulatos szâmmal tunnek fel a miivelt nemzeteknel. A nepkoltes, kivalt nepdalok nagy kedvelojetol, Herdertol kezdve oly sok es nagy gyujtemenyei vannak a nemeteknek, milyek talan egynek sem. Pedig az olaszok sem igen maradtak hâtra. Csak maga Rubieri Ermolao az olasz nepkoltes 16 rte nelm e b e n 102 nep- dai- es kozmondâs-gyiijtest szâmlâl el. Kevesebb az erre valo hajlandosâg a francziâknâl; de azert van eleg videki dalok stb.. gyiijtemenye legujabb idokben ott is. De a forradalom s a demokratia vezernepe valoban nem is regen eszmel komolyan erre a dologra. A târsalgâs finomsâga s az udvari elet nagy hatâsa a koznep embereire is, a vârosokban elkenyesitettek izlesoket. Schure, a nemet nepdal franczia iroja s utâna Theu- A riet lehetonek tartjâk, hogy egy nemely pârisi poeta ; ha a'nepdalra figyeltetik, azt felelheti râ, a mit du Bellay mârjo regen mondott: Laisse moi toute cette vieille poesîe francaise, chansons et autres telles epiceries qui corrompent le gout de notrelangue."(hagyj beket mind ezen regi franczia kolteszetnek es daloknak, a melyek a fuszer gyanânt elrontjâk nyelv-izlesunket.) Oly elfinomodâs, oly termeszetellenes finom elet s vârosi es iiveghâzi tenyeszese mellett az izles dolgainak, nem csodâlhatni, hogy a nepisegkicsisegge lett s a vârosiasulus" termeszetlenne es nepietlenne. De ujabb idiîben ott is felebred- *) Egy nagyobb dolgozatbol.

9 tek sokan es gondot kezdtek a nepkoltesre forditni. Sand G. es Nerv al javasoltâk az ily elmemuvek tanulâsât. Majd Ville-marque Puismaigre grof stb. gyiijtogettek karoltve a regi franczia es român nepek maradvânyainak gyujtoivel, kik mâr igen szâmosak. Aztân Champfleury, Nisard, Theuriet irtak rolok, kivâlt Nisard nagy terjedtsegben es kello kesziilettel. Irtak philologok is. De ezek munkâjâban, mint Theuriet mondja, nem szokott koszonet lenni. Igy szol t. i.: En matiere de poesie je me defie un peu de tout philologue, qui n'est pas double d'un poete. Le travail de ces terribles grammairieus me cause le meme effroi, que celui d ; un entomologiste arrachant Ies ailes d'un papillon pour en analyser Ies ecailles chatoyantes. IIs traitent comme une chose morte cette delicate fleur ailee qu'il ne faudrait toucher que du regard." (A mi a kolteszetet illeti, nem bizom egy nyelveszben sem, a ki egyszersmind nem kolto. Efftîle szâraz grammatikusok munkâja ugyanazon borzadalmat okozza nekem, mint az oly termeszettudose, ki egy pillango szârnyât kitepi, hogy annak csillâmlo himporât megvizsgâlja. Ezen gyonged szârnyas viraggal, melyet csak pillantâssal ke'.i erinteni, ugy bânnak el, mint valami hoit târgygyal.) Valoban olyan dolog sok is van, a melylyel csak a rokonszenv vagy vonzalom foglalkozhatik czelszeruen. Ilyenek kivâlt a muveszethez tartozok, vagy a szep târgyak, vagy elmesziilemenyek elmelete s elemzese, birâlata vagy meltatâsa. Ez, ha elvezes, erzeles nelkul folytatodik, nem vezethet czelra s nem sziilhet melto, megfelelo kepzetet, es termeszetellenesse lesz. Ertelem dolgâvâ teszen egyet es mâst, mi nem az volna;tehât tevedesbe vezet a dolgok lenyegere nezve. Olyformân teved, mint a ki egy kolto, peldâul Petrarca muveit betanult, vagy felvett elvek szerint fejtegetne, a psychologia vagy mubolcselet megâîlapitott tantetelei szerint bonczolnâ, tehât holttâ tenne az elot, nem elon hatovâ, anatommâ lenne, nem physiologgâ, nem kozelrol nezne termeszetes szemekkel es jozan elmevel, hanem tâvolbol, a tudomâny szemiivegen. Valoban a XVI. es XVII. szâzak nagy tudosai sokat ismertek a nep elmemuveibol, dalaibol, de csak az elobbinek volt hozzâjok nemi vonzalma s velek congenialitâsa. Az utobbinak semmi; a XVIII, pedig ellensege volt. De a francziâknak ez iigyben valo dicseretes munkâlkodâsârol meg egy adatot kell ide igtatnunk: III. Napoleon egy ide tartozo intezkedeset. Ez t. i. 1852. szept. 13-ân kiadott egy rendeleteben, melynek a csâszâr irt alâ, meghagyta az egyes nyomtatvânyokban szerteszet meglelheto dalok, tovâbbâ a konyvtârak kezirataiban ievo koltemenyek, sot a n^p szâjân forgo es emlekezetben meglevo ily nemuek osszegyiijteset. E dolgot a Francziaorszâg nyelve, tortenelme, muveszetei iigyeben kikiildott bizottsâg" kotelessegeve tette. Megrendelte a koltsegeket, meg az emlekermet azok szâmâra, kik ez iigyben kivâloan erdemesiilnek. A dolog szepen kezdodott meg, de sikere nem lett. Mint Theuriet egy szep ertekezeseben megjegyzi: az ugy tortenettudosok s effelek kezebe jutott, s a mi osszegyult, valamelyik tudomânyos testiilet leveltârâban rothad." (Scheffler Franzosiches Volkshed I. 27.) Az ily munkâban mi sem marad-

10 tunk el egeszen. Itt is gyujtogettek s dalkolto. A miiveletlen nep tagja, ki koltoi errel birva, magâtol megszolalna s maig is cselekszik. Itt is el van ismerve a nepkoltes becse, habar nem âltalânosan dalt koltene. Meg kevesebb, ki tortenel- is. De meg.olyak is dicserik, kik mi vagy târgyias dalt alkotna. Igy vall- nem ismerik, s nem is szeretik ; bâr elegen ja peldâul Zimmer (Zur Characteristik vannak, a kik se nem dicserik, se derdeutschen Volksliedes 13. 1.) Nem nem ismerik. De a hatast megtette nâlunk csekely ertekîieknek tartjuk az 1870 is; talan itt meg inkâbb, mint 71. jevi franczia-nemet hâborubol valo- mâsutt. Kolteszetiinket megujitotta. Koltoinket visszaadta a nemzetnek, a nepnek, kat. Kivâlt becsiilheto a mennyire ismerhetem ezek koziil akutschke- s a nepet felemelte a valodi koltes fele nepkoltemeny a nagy hâboru folyâkat. megismeresers-, a muvelt kojtes megszeretesere. A nemzetnek sajât geniusa szerint valo koltest adott, s a magyar koltoi sârol, mely alatt s melynek kozepette jott letre. (az Ulustr. Zeitug 1879-ik folyamâban.) Kivesz a nepdal, kivâlt a mondai lelket megismertette a kiilfolddel is. vagy tortenelmi târgyu. Leginkâbb ezota foglaltunk vilâg-irodalmi. Meg igazabb lehet a francziâkrol, gyujtemenyekben helyet, legalâbb az a mit Theuriet i. h. mond: alsobb mfiveltsegu nepek mellett. rhelas! la centralisation arrive! Megis lehetnek a nepkoltesnek es comme une maree montante et en France ilyek gyiijtesenek kicsinyloi, kik az effelekkel surtout elle pousse de tous cotes dans foglalkozâst ertektelen i r o d a 1 mi Ies provinces des flots ternes et limo- jâteknak tekintik, vagy az ujabb neux de ses grandes eaux. Meme quand idok tudomânyos fenyiizesenek, vagy a ce flot banal ne sejourne pas, apres 1' kielt lelek kenytelen kedvtoltesenek, gyar- 16 emberek iparlâsânak tartjâk. inondation le sol reste ensable et a la place ou s'epanouissait l'originale floraison des coutumes de la langue rusti- A nepkoltes fontossâgârol azonban annyit irtak s mi is annyit fogunk mondani, hogy rea itt tiizetesen ki nem terjeszkedhetem. Akârmi csekely becsettulajdonitnak que on ne retronve plus qu'une couche uniforme de gravier grisâtre. De jour en jour Ies costumes provinciaux disparaisnyomot is neki, a kik a bolhasent, leurs usages se perdent; Ies enfants tigyesen megmerik" s a levego porânak parânyait vizsgâljâk, a szellem d'âpresent ne savent plus parler le patois de leurs peres. L'antique province ilyen sziilotteit pedig nem tudjâk avec sa physionomie si personnelle et meltatni: de megengedik, ha akolteszet si variee de couleur n'existe deja plus fejlodeserol van nemi ismeretok, meg kell que comme une a'ieule agonisante. Elle engedniok, hogy valami kis ertekok megis rie se rapelle plus le langue duutrefois van. Most mar ehhez azt mondjuk, hogy ou elle n'en rapelle plus que quelles lambeaux incohereuts. Encore un peu de ezeket a kicsiny erteku dolgokat most kell es minei elobb osszegyiijteni, mert tems et elle sera tout-â-fait morte; alors ide s tova kienyesznek a nep tudatâbol on s'apercevra qu elle avait du bon, et es osszegyiijthetok nem lesznek. A nemeteknel mâr alig van nep- OQ se disputera ses reliques." (A kozpontositâs terjed, mint emelkedo ârviz,

11 kivâlt Franeziaorszâgban minden tâjra hoz hasonlit, kinek egeszseget elrontotta a nagyvilâgi sok mulatâs, sok izga- elterjeszti a bo viznek csiif es iszapos habjait. Es meg ha meg nem iilepedik tottsâg. Ideges es izgekony boru( Elle a Ies is ez âr, az elterjedes utân befovenyezve marad a lold, az eredeti virâny helyebe, hol a falusi nyelv virâgai diszlettek, nerfs et fleur de peau") es gyomra szeszelyes; neha csak idegen fuszer es eros szerek kellenek neki, hogy hanyatlo et- nem lesz egyeb, mint'sztirke foveny vâgya felizgattassek; neha kemeny et- disztelen retege. Naprol-napra inkâbb keket faldosna, s paraszt eleseggel vendegelheto. enyesznek a videki viseletek; a szokâsok Megerthetetlen kenyeskedesei eltiinnek; a jelenkor gyermekei nem vannak, egeszsegtelen kivânsâgai; elâjul, tudnak tobbe atyâik tâjszolâsaival beszelni. konyekre vagy kaczajra fakad ok nel- Az egykori videki elet, sajâtsâgos kiil. Talan mert vertelen vagy ideg-beteg; es vâltozatos szinu arczâval nem letezik vagy egyszeruen a kinos magzathordâs tobbe, csak mint egy haldoklo 6'sanya. jelei ezek! Ily korokban az orvos azt Nem birja az egykori nyelvet, legfolebb rendeli, hogy vâltoztassâk eletrendoket: (isszefuggetlen rongyait tudja emlekezetebe visszaidezni. Meg egy keves idotelik el: es a videki elet halott lesz teljesen, s majd akkor veszsziik csak eszre, mily sok jo volt benne, s akkor fogjuk mezon, szabadban eljenek, istâllokban hâljanak, erdei vagy tengeri levegot szija- nak. Tanâcsado nem vagyok, de en is azt javasolnâm koltoinknek, hogy vâltoztassâk levegojoket es elelmoket. Ne zâr- osszeszedni maradvânyait es vitâzni kozzanak be a pârisi korokbe, a csinâlt erettok.) Ezt mozditja elo az iskolâzâs, kivâlt eletviszonyok koze; sot inkâbb utazzanak videkre, szemleljek a mi szep es vâltozatos pedig a elassikus kolteszetbe valo tâjainkat, szijâk tele magokat a olyan elmerules is, milyet a mult szâzadokban tapasztalânk. De az ujabb koltes mezo illatâval, szfjâk be a kolteszet lehet ott, a hol az vadul es egeszsegesen is szegeny, ha tâplâlekât elemileg terem, mint vadvirâg. A videki mondâk, elbeszelesek, szokâsok, tâjszolâsok ep oly nem a nep lelkebol veszi. Szepen es joi gazdag hajtâsuak, mint mondja az elobb emlitett frânezi a iro es elhanyagoltak: kolto: A elassikus idok koltoi a goroglatin tanulmânybol minden nedvet es velot kiszîttak, a mit csak felhasznâlhattak. ezeket szedjek Fel. Ez volna siirgetos sziikseg, hogy felturkâlnok foldiinket jo melyen, meglelnok ott a valodi nemzeties A romantismus buvos elofâja mar koltes bânyâjât. Igy hatna be a nepies reg elhaladta azt az idot, melyben nagyobb koltes, mint hathatos elem a szellemi uj mennyiseget teremthetett; ott fent eletbe, tehât a koltoi irodalomba. A koltok meglâtogatvân a videkeket, oly levegot zold lombot ereszt, de goresos karjait fagyongy lepte be; csak idonkint ad keson ero, sanyaru, fanyar izâ gyiimolcsoket. Irigyeink s a rosz nyelvek azt mondjâk, hogy a mi (francziâke!) szepirodalmunk is beteges. Annyi igaz, hogy vâlsâgon megyen ât. Olyan elokelo holgylainkat szfnânak be, mely meg a mi nepda- alkotott nekiink ma mâr ismeretlen hangzatoktol rezeg. Csaknem ontudatlanul sajâtitnâk el a nepkoltes egyszeru menetelet, naivsâgât, gyors es vonzo erejet, frisseseget, egesz termesze-

12 tes mivoltât. Igy felhasznâlva bâr elodeik nel a nepelet erdekes alakjai teljes es tapasztalatait, az elobbi iskolak fel- vonzo alakjokban kidolgozva, a nep benel halmozott segedeit, talan anyagot lelnenek szede erejenek sok sajâtsâga kituntetve eredeti es alapjâban igaz franczia olvashato. muveszethez, s enekelhetnenk, mint Heine mondja: uj es jobb eneket." Nâlunk pedig ez a nepiesseg (Volks thiimliches) meggyengulese vagy kiveszese Egy franczia gyujto (Scheffler I. 41.) erzeleseink korebol, erzelmi eletiinkbol, folyamatban van. Mi is felthetjuk azt, mint meg ehez azt mondja : Ha videken a reg elfeledett dalok es balladâk felol kerdezoskodunk Theuriet, a nagy mîîveltsegtol, smint... az ifju, biiszke tanito Schure Parisrol. Nepdalainkkutfejebe- (tanâr?!) a pârisi felsobb tanitokepezde dugiil, erzekiink hozzâ eltomptil, mint eltajultak, kevely fia, ki ugy veli, hogy az emberiseg elmiivelodtek dallamaink elobb a jovojet togâjâban (igy) hordozza, îly XVIII, szâznak vegen, ugy most kozelebb szokkal fordul el az irodalom eme nemetol: a 60-as evek ota... Az â r ragad minjiikaz mi, a jovo emberei, nem ismerket is, eliszapolja nepiessegiinket, elte- affeîet; nem torodilnk a multfal."" meti nemzeti voltunkat, melyben poesisunk Csak az oreg iskolamester szol igy szomoruan : Dalokat kerestek? Nem daloljâk gyokeredzett, mely volt alapja regi magyar jellemiink emberiesen nemesebb 1830 ota. Korrânczot szeretnetek vonâsainak. Ez a nepiesseg s a mi rajta lâtni? Nem tânczoljâk 1848 ota, szokâsokat, unnepelyek alkalmaihoz? Elnyomjâk! epiilt, reânk nezve azert fontosabb, mint mas nemzetekre nezve, mert mi midon Hozzâ teszi Theuriet, hogy azt elvesztjuk, elvesztjiik nemzeti leteliink asszonyok, kiktol videki utjai kozben dalokat eletgyokereit. Egyuttal kivesz a ne- kerdezett, szemebe kinevettek. Csak piesseggel, kolteszetunkbol az elet. Az a kâvehâzi ( cafe concert") dalok refrainjeit onâllâs, kulon dllâs, kiilonbozo hajlamok s effele românczokat ismernek..." es hivatâs tudatâval az onâllâsra valo jogosultsâg. Ez a tudat adta a lelket, Hogyan van mâsutt, peldâul az angoloknâl, nem tudom megmondani; es elesztette fel a tevekenyseget a XVI., majd a XVII. szâzadban, a XIX. elejen. talan nem volna nagyon hasznos tanulmânyozni. De annyit tudok, hogy az ir- Ez adott nekunk idonkent erot es k a r d o t... landiak, walesiek jobbjai panaszkodnak, hogy nepok nem irlandi, vagy walesi, tehât kelta nyelvu, hanem angol nepdalokat enekel es kolt, mâr pedig ezek valoban A sok-nyelvuseg, sokfele nemzetiseg, a beolvadni vagy nem tndo, vagy csak kâros elemet szaporitva beolvadhato makacs onfentartok s nem oly utânzok idegen elem, a zavargo, kiilon kozep- es hajlekonyak, mint mi. Azt is tudom, ponthoz futo tenyezok, a kihasznâloi hogy legnagyobb koltoik, mint Dickens megfevtozteto, evkolcsi eronket pusztito es Tennyson, nagyon kedvellik a nepiest, uzer nep ellen sokszorozott ero kellene, az utobbi meg a regiest is, hogy valoban lelkes es ugyes fentartoi a nepiesnek, s mi a legbensobb eroket engedjtik eltespedni, vagy rozsda âltal elpusztulni... mint a poezis vagy kedelyelet igazi A mely irânyt nâlunk a muvelodes vett: eros alapjânak. Tennysonnâl es Dickens- vallâstalant az eszmei dolgokban valo

13 tudatlansâggal, fenyuzest szegenyseggel, vad demokratait politikai eretlenseggel, vilâgpolgârit idegenek koze szorult helyzettel szemben : mindez nem ad remenyt, hogy boldog egyszem nepies magyarsâgunkban maradhassunk, hogy a nepiesseg tenyezo maradjon a felsobb es ertelmesebb korok eleteben is, hogy egy lelek vezesse mindezeket, s egy azon dai zengjen a nep es felsobbek ajakân, egy utemre lepjen akaratuk,egyenlo Utemre dobogjon szivok. Nem lehetunk magyarok, mint voltunk, a mellett olyan uzerek,kereskedok, finomak, mint a francziâk, nemetek stb. Nem maradhatunk meg osi telkeinken, osi szokâsaink mellett, osi dalainkkal. A virâg elhull, a gyiimolcs csak ugy erhetik meg. A virâg nem czel, a gyiimolcs meg magva a czel. Minden nemzet elvesztette nepkolteset, egyszeriisege paradicsomât. Mi sem kivânhatunk egyebet: a boldogsâg ârân a szellemi magasabb âllapotot (melyet az emberek mâr is unni kezdenek!) De a hasonlat tokeletlen, a kep nem felel meg. Nem ismerhetjiik el, hogy a nepiesseget nem tarthatnok fenn a muvelodes mellett is. Nem azt, hogy az uj idoknek mindenestol meg kellene magunkat adnunk ; tehât hogy korszervien szepek legyiink, minden vonâsunkat el kellene vâltoztatnunk vagy torzîtanunk. A mely nemzetekben van igazi ero, nagy sikerrel âllnak ellen az egyenlosodesnek ; ezt a szot az angol sohasem szerette, s jelszoul nem fogadta el... Egyik nemzedek elmegy, a mâsik elojon, de a nemzetnek âllandoul, meg kell maradni; nem sziikseg, hogy egyik nemzedek feldulja azt, a mit a mâsik alapitott es birt; es az egymâs utân jovoknek orokolni kell a nemzet lenyeges tulajdonait. A tortenelmi tudatnak, vagyis az evvel birni tartozo nemzet kepviseloknek az a kotelessegok, hogy fentartsâk a nemzedekek kozt az oszszefuggest, az egyiittesseget. Az osi szep tulajdonok, mint az osi arcz es testalkat, megmaradandok, mig az oszszes nemzet el. Egyben-mâsban vâltozhatnak, de higyetek meg, nem mellozhetlenul sziikseges egeszben megvâltoznunk. A korcsosodâs nem mellozhetetlen kovetkezese a leszârmazâsnak, kivâlt a szellemi korcsosodâs vagy lenyeges szellemi vâltozâs, mely nincs is termeszeti valonkhoz kotve. Ez a meggyozodes osztonzott, hogy itt elmondjak egyet mâst. Nem a magas tudomânykodâs; hanem az erkolcsi irânyu eszmecsereles kedveert. A nemzeti erok âpolâsa, a nepelet gyokerei tenyeszto erejenek elomozditâsa vegett. IMRE SÂNDOR.

1* St* 0 OSZI NAPSUGfÂR. AGY lettel Mâria mondja sr!> felenken egy koppadt, magos, \ lomha ferfi a borjut 6'rzo parasztleânynak. Hol jar az urfi? Nem hodra megy? Szep is lettel Mâria ; hirtelen lettel szep. De nem szeretnel topânkât a lâbadra? Felszurja a tovis. Dehogy sziirja, mondja kaczagva s talpât jâtszva vegighuzza az ugaron. Gombolyii bokâit, melyek kibukkannak a vastag szottes kontos aloi, a kezeben levo szâraz koroval vigan csapkodja. Mit csinâlnek en a topânkâval?" En adnek, ejti ki akadozva az urfi, nâlam kapnâl Mâria... zavartan nez szet a tâjon. Tietek ez a borju? kerdi aztân. Szep joszâg! A leâny vegig doi a zoldiilo gyepen, mereszen szeme koze nez az urfinak, s aztân csengve kaczag. Felîer fogai kivillannak s fenyes fekete szeme ragyog. Ugyan menjen az urfi!" Nem messze onnan az omlâsos oldalon, a Iombtalan kokenybokor-âgon a leânykamadâr ugrâl ringva, kis begye reng, dereka hajlong. A kakasmandiko Iamit feleletul. Aztân locsogni kezdenek s huss! tovabillennek a napfenyben. lilaszin csnngettyiii mellol, az omlâs aljân visszapipeg egy parânyi joszâg va- ja. Szegeny urfi!" Lenn az aljban a mocsarak szelei zoldiilnek. A sâs keskeny nyelve kinyulik a bârna vizbol s ing a fenyes fodrok felett. A mohos ringy-rongy fiizfâk honnan, honnan nem, eletet lopnak s madarat csâbitanak sârgâszold âgaikra. Mint annyi halvâny rozsaszin fâtyol, olyan pârâzat vâlik el a szeles viztiikorrol, s omlik a fiizesre, hogy ott rongygyâ szakadjon. Nagy, titokteljes, mely csendesseg ovja funek, fânak, szerelmes madâr szivenek kifakadâsât. nrfi. A vizre megyek, dadugja az Isten neveben! Baktat barâzdârol-barâzdâra lefele. Hâtban egeszen fiatal embernek lâtszik; nyulânk, karcsu. A puska log a vâllân s egy lombos, sârga vizsla kering elotte. Azt, topânkât mondja halkan a leâny es avanyos szoknyât. Tetszik neki ez a gondolat. A tiikros hâzban tâncz lenne s csokolom a kezedet Mâria, inslâllak!" ezt mondanâk. Keblen osszefogja a varratos, durva len-inget, mosolyog es tiinodik. Hdtrafekszik, karjait felnyujtja az egnek, s felsohajt. A nap beragyogja arczât s formâs testet. Szep lettel Mâria! sug-

15 A borju odalepked a feje melle s portrol s az urfi belep. Mâria felfogja szoknyâjât râfu szeles orrân ât. Buczi, ne piszkos s âtfut a sâs kozott. Hopp! kiâltja s âtfogja nyakât. Aztân himbâl a karjânâl fogva, a mint rângatja az âllat. kiâlja beugorva s kezebe kapja a hoszszu rudat. A csonak orra csikot hasit a vizen, a mint megtaszitja. Az aczelbarna Felig gyermek meg s olyan friss, tiikron ât a leveles, bogos hinâr lâtszik mint az uj riigy a gyertyânbokron. Izmos a sâros fenekrol. Gyenge fodrok usznak karjai vannak s bârna bore. A ver a sikon. atlehell sârgâs kezen s szemei fenylok, A nâd toven recze csusszan vegig elevenek, mint a harmatcsepp. A virâgos s âtlâtszo szârnyu lepke siklik el, meg- fekete keszkeno lecsuszik gombolyii erintveu a viz feluletet. Vakkanâs hall- nyakâra s fekete, eros haja lâtszik, makranczos, szik messzirol. A hoda szalad ât egyik gondor szâlaival. Ideges, kisse nâdcsomobol a mâsikba. A sâs suhog. hajlott, szâraz orrânak czimpâi billegnek, Glu, Glu... a mint lelegzel. Pedig en nem oknelkiil mondtam, Mâria, a topânkât. En nem is tu- Huj je! kiâltja t-alpraszokve s megiramlik. Az âllat nevetseges ugrâsok dom, hogy jutott az eszembe, de sokban kozt koveti. Huj je! ki tud jobszor lâtlak, s ma valahogy megmondtam.? s fel a hegyen, le a volgybe, ârkon, Egyediil, egyes-egyediil abban a nagy barâzdân ât. hâzban; tudod. Hiszen jo az ugy, mâr Az urfl kutyâja ugatva szalad fel es nekem ugy jo, de ott ketto is joi elferne. a leâny pihegve dll meg. Rosz az a hâz, rosz, de jo lehet- Nem maga utân jottem urfi ne, a regi lehetne, tudod... Csakhogy mondja csengve csak a buczi kerget. te nem jtinnel hozzâm, ugy-e Mâria? Milyen jo igy futni. Na! tudna igy urfi, Miket beszel az urfi. Ugyeljen, mi? ne mozogjon, mert belefordulunk, na! Nem Măria, felele halkan Beszelje az effelet mâsnak, magânak valonak. mâr en nem tudok. Hât miert? A nekem valonak! mondja Miert? es elfordul. Akarnâl-e lassan s inf, mintlia mondanâ: Ki a tora jonni, Măria? Tudsz a rud- dal ugy-e? valo mâr nekem? Aztân kezeit czondra kaputjâba melyeszti s râbâmul a fodrokra, A leâny vontatva felel. De mi melyek a csobogo riid nyomâban lenne a boczival?" Erzi, hogy valami kelnek. kellemetlent mondott, s szeretne megengesztelni az urfit. Nagy csizmâi, abba poszto nadrâgja van, mint a parasztlegenyeknek. Ugy Megkotjuk. Akarj Mâria. Behajtunk meggornyedve vennek lâtszik. Arczâm a toba, en nem tudok egyediil... durva, lomha a bor s gyer bajusza szi- Na, felsz tolem? netlen ajaka fele hajlik. Telt a kepe s En felnek? Miert? sziik a vâlla, a melle. Homloka felett A hitvdny csolnakot betaszitjâk az gyenge, ritka a haj. Olyan ugy

16 mondjâk felenk mint a szegeny ember buzâja. A szeme koriil szeles bârna karika, de eg a tekintete, a mint a leânyt nezi. Az a ket szem flatai, csak rajta. Csufolkodva fordult a leâny fele. Te kineztel mâr valakit magadnak, ugy-e Mâria! Ne tagadd no, nem nagy szegyen. Aztân szereted is, neha meg is csalod s megeltek. O is megcsal, de gyermeketek lesz s koldusok lesztek. Mindegy. Egy nyiivel t6bb, vagy kevesebb, ki veszi azt eszre? A bornyutok majd bennlakik a liâzba veletek s a libâk is bennlaknak, hat meg egy gyermekbogâr is elfer, mi? J6 na... a miket beszeltem, felejtsd el mindjârt. A topânkât, tudod. Mire ide topânka? Es olyan meroen nezte meg a Mâria lâbfejet, a bokâjât, hogy a leâny 6nkenyteleniil eldugta kontosevel. Miert? Eszebe se otlott addig, hogy dugdosni valo az. Az arczân se takarja el a bort ime! A sâs ingott, sohajtott, a mint a szel iizte. A partrol integettek be a kokorcsin feher csengettyiii, s a szentgyorgy virâg sârga kis szemeivel benezett, A mely csendben a bogarak zummogese hallszott s alant a to vegeben zuhogott a malom. Kifele hajtom! mondta Mâria. Miert? A borjuert. Nem szeretek itt egyediil lenni az urfival. Mâr nagy lettel igazân Mâria. Tudsz felni, lâtod? A leâny elfordult. A kutya szîikolt, ugatott a parton, râugi - ott a csolnak orrâra, mikor az a parthoz ert. Eloldta Mâria a bornyut s elindult a to menten az osvenyen. Vârj meg! Menjiink egyiitt! A leâny osszehuzta nyakân a durva inget s sietve, szotlanul haladt, lopva vetve egy-egy kerdo, felig mosolygo tekintetet az urfira. Valami gyenge kaczersâg is volt ebben a pillantâsban. A jo, biztos foldon bâtrabbnak erezte magât. Mitol se felt, mert mindenesetre o az erosebb. Laba egy rogbe iitodott, s felsziszszent. Az a topânka! Addig eszre se vett volna egy kis gorongyot. * Ez a vad urfi mit is akar? Miota a fiistos teii lyukbol kibujtak a parasztok, s hogy a mezorol leolvadt a ho, s az aszott szâlak aloi felenken dugta ki sârgâs fejet az uj fii, untalanul azon a kornyeken lopja a napot, a hol Mâria csavarog a borjuval. Vesztegetett râ tekintetet s szot. Kâromkodâsnâl egyebet nem igen' hallott pedig mâs tole. Ne mondta egy rongyos feszekre mutatva megvetoleg ne! ott laksz s oda bemegysz, ugy-e? Abba a mocsokba, nyomorusâgba, ugy-e? Az ablakotokrol lâtom az egyik tabla papirost levertetek. s rosz szoknyâval dugtâk be. Szivârog ki a fiist mellette, s te ott megelsz? A peneszes foldon fekszel, mint egy kutya s az apâd megrug, ha utjâba âllsz? A leâny lesutotte a szemeit. Lâtod az en hâzamat?.. Ga - zos, gazos, de fa eg a kemenczeben s meleg van. Puha âgyban fekszem s a nap arczomra siit reggel. Tiikrom van, tudod. s szep regi selyem kendoim. A tehen az istâlloban lakik s a tyukok a kamarâban... Hej, Mâria, hej! kiâltotta egy hang, hol jârsz? Egy legeny szolott a nâd-korlât mogiil. Egy tomzsi, vâllas, hosszuhaju, kiesi szemli, veres kepli legeny.

17 Gyorgy az ott mondâ halkan az urfinak a leâny Gyorgy, ki felesegiil akar venni. Aztân kedvetleniil kiiszimt a legenynek. Jo dolgu s az ove az a hâz. Apâm is akarja. Hât te? A leâny felhuzta a vâllât s elfordult. Atfogta a borju nyakât, veregette s a domboldalra nezett, hol az urfi kohâza feketellett. Esteledett. A kod felkuszott a tobol a tetore. Az oldalokat mintha fiist este volna meg. Tehenboges hallszott s a torol valami vizi madâr elnyujtott biigo hangja. A csupasz hegyek a tâvolban egymâsutân takaroztak be az este koiitosebe. Aztân en mit csinâlnek ott? kerdezte Mâria az urfi hâzâra mutatva s megâllott, Az uton egy eket vonszolva lepkedett ket sovâny tehen. Az emberek kozlil az egyik, kik mellette jottek, valami notat fiityolt. Elmentek az urfi mellett s megbolintottâk a fejiiket. He paraszt rivalt râjuk hirtelen s kiegyenesedett odanott az a kalap a fejedhez? A fiatalabbik visszafordult s vegignezte az urfit a szemevel. Aztân nyugton haladt tovâbb. Az urfi megkapta a puskâja szijjât. Mâria ijedten lepett felre. Ne felj mondta s bâgyadtan eresztette le a kezet mâr elmult... Kerdeztel valamit? A leâny nyugtalanul nezett a domboldalra. Gyorgy, az a tcimzsi veres legenj lassan jott lefele, szemevel ot ugyelve. Hirtelen az urfi fele fordult. Cselednek? Ugy-e nem cselednek? Akârmikor jossz, megvered az aklakot s beeresztlek s akkor a tied lesz az a hâz. Neked engedelmeskednek. Tied a mi benne van s a kert is s az almâriomok. A pinczeben meg van bor, de a kamara szegeny. Te majd megtoltod s a gyepes uton osvenyt versz a hârsfâk alatt. Ott uri delnok jârtak hajdanâban. A borostyânost mintha szerelmes madâr rakta volna feszkeiil. Tied lesz a selyem, a tiikrok, 'minden... Hât te mit adsz nekem erte? A tomzsi legeny kozeledett. A leâny ego tekintettel nezett az urfira s sebesen felelte: Mit adhatnek? Szerethetnel? Mâria felhuzta a vâllât mintha azt mondta volna: Tudom is en? * * * Az urfi haladt fel az osvenyen. A kutya ott baktatott lustân a laba mellett s lecsiingo kezeihez ertette olykor a fejet. Mâria utâna nezett gondolkozva. Mit mondott neked? kerdezte a torpe legeny, kit urâul szemeltek ki mivel toltotte meg a fejedet? He! Hiszen kinezed a szemed mindjârt. Az! hât fâj mâr neked ha hoz^zâ erek? Ne szoritsd ugy a karomat. Mâria haragosan rântotta ki magât a legeny kezebol s szaporân indult meg, eldobva mergesen a borju istrangjât. A legeny megfogta az âllatot s a leâny utân ment. Oreg ember âllott a hitvâny feszek ajtajâban. A leâny mintha nem is lâtnâ, ugy ment be mellette. Gyorgy azutân odakototte a borjut a hâz elott a czovekhez. Jo dolga van a n n a k mondta csavarog a mezon ki tudja hol s 2

18 kitudja mit csinâl. Ked tudja? Mer en ka, hât hâtat vetsz nekem? es belekapaszkodott vak vagyok ugy-e? Meg se lat ugy sugbug a leâny hajâba s felrântot avval. Az isten nem tudom hogy ta. Talpon âllj, te rongy elottem ide forraszsza ossze a csontjât ha en szetverem.. nezz, ide beszelj. Megtaszitotta, hogy az ajtora esett s visszarântotta ismet. Megbolondultatok? morogta Ki ez a fiu he! ki vagyok en he! az oreg. Kerdezze meg, mit mondott neki az urfi? Mit pussogott a fiilebe. Hivja Hât mit tettem? kerdezte sirva a leâny. Ne bântsa ked morogta a ki, hogy nezzek a szemebe, kerdezze, legeny es elfordult. Az âreget ingerelte hogy hol jârtak? Kellek-e, azt akarom a esendesites. Oda verte a falhoz leânyt tudni? Csdfra, kaczagâsra, mire tartanak s kiâltotta: Itt âllj, ide nezz, ide beszelj. engem? Szolj neki na, Mâria. Egy venasszony ott ment el az uton. A leâny gyiiloletes tekintetet vetett Mit csinâl kend? mondta râ s matatott a nagy, fiistos tiizhe- nem hagyom ezt a szegenyt. Az oreg lyen. Szep fejet durezâsan megszegte s fele iitott nehânyszor, aztân bement mergesen felrântotta a vâllât. Hât szolj he! rivallt râ az oreg. Mit szolj on? mondta keseriien Gyorgy. Mit beszeljen o a paraszttal, mikor urfival olelkezhetik. a vaczokba. Te szegeny mondta a venasszony lâtszik, hogy nincs anyâd; miert bântott? Mâria leiilt a vâlyogolt pârkânyra, fejet tenyerebe fektette es zokogott. A Az nem igaz, hallod riadt mint ott elorehajolt, haja lehullott az olebe fel a leâny. Nem igaz, na lâtod Gyorgy. A ton voltatok egyiitt. A leâny leiilt az ajtokuszobre, hâttal s eltakarta arczât, kezeit. A legeny megkeriilte a hâzat s a domboldalra heveredett. A sotet egrol mint annyi apro szikra, ugy bukkannak ki a csillagok. fordulva a legenynek. A sârfal s a Egy himes takaro lesz, mely a mezosegi nâdfedel fenyesfekete volt, mint az iiveg magas, szakadâsos hegyek eleire van megerositve. Kutyâk ugatnak a falucskâban a fiisttol es minden o, minden avatag s szennyes. A rothadâson nott az a gyongyvirâg. A kemenczen csillâmpolt kekesen a tormelek s keserii fiistje uszkâlt a szobâban szerte-szet, felelgetve egymâsnak. Tiirj, tiirj kutya zokogja a leâny rugd, iisd, kergesd. Hât mit szerte. Nagy nema sziirkulet a tettem? volgyon. Almos a hegy, a levelezo fa; Menj be Mâria mondja az nyugalomra kesziil. Csillagok iilnek ki. Az oreg indulatosan szorongatta az okleit. Szolj, szolj rivallt râ. Mergesitette a hallgatâs. Te szegyen, te kuvasz, te macs- oreg asszony. Nem en, nem, hogy veijen, rângasson. Nem megyek tobbet. Inkâbb kopjek el a kezem idegenek kilincsen, de nem nyitom ezt ki.. Lâtja, hogy tesznek velem. Elmegyek magâhoz, Zsuzsa

19 neni, elhâlok a kiiszobe elott, de ide nem., nem megyek. Oh bârânykâm, nem ugy van az. Az uram a korcsmâban; utâna indultam. Veszett, mikor ittas, csak en tudom s az isten. Hogy jonnel te oda. Hiszen csak apâd megis, vagy mi? a hajat. Mâria felugrik, szetveti homlokârol Akkor mâshova megyek, mâshova tudom.. azert is... * Itt vagyok mondja s megveri a kohâz vilâgos ablakât. Az oreg asszony, ki odâig kiserte, viaskodik a kutyâval. Az ajto kinyilik, az urfi kilep. Itt vagy Mâria? A kerdesbe az ijedsegnek nemi ârnya vegyiil. Itt vagy, hât lepj be. Ki jott veled? az is lepjen be. Nezd, itt lakom. Miert jottel? Miert? Jo, de mi lesz? Itt elfersz Mâria. A szemed ki van sirva; bântottak ugye? En nem bântlak. Ne felj, megvedelmezlek... Mitol tartsz, te leâny? Ide jottel, most tolem felsz, lepj be bâtran.. Mit is csinâljak? de ne huzodj Mâria, mintha pestises volnek. Semmi veszedelem nincs e szobâban. Ez a ven asszony orkiidni fog feletted. En csak idâig nagysâs urfi... Ne gagyogj riadt râ lâtod, hogy a leânyka fel. Bementek, benn iiltek. Nem szeretem a parasztot,ha felesel. Itt nem bânt senki. En a kertben leszek, aztân elhuzodom valamerre, ne gondolj velem.. A szobâban draga kemencze mellett egy rongyos, avatag szuszek. Rozzant nagy âgy s elotte piszkos tartoban hitvâny faggyugyertya. Az ablak mellett a foldon viseltes ruhâk, a zab elszorva. A szegletben nagy pipatarto nehâny csutorâtlan szârra]. Kepek a falon szigoru orczâju ferfîakat âbrâzolok, kik gyiiriis kezeiket a kard markolatân tartjâk. Egyiknek az aljâra nagy betiikkel irva: LAD. BOOR ANN. 1702." Puskâk egyfiilkeben s mindenfele ringy-rongy vasak, iivegek. A virâgos divânyon kosarak s zsâkok; nehâny rosz lâbu szek megtâmasztva a falak melle s az ajto megett megbarnult vizhordo legely. Az urfi magâra rântja durva czondra zekejet s kilep a tornâcz ingo deszkâira. Nos mormogja kezevel ve«- gigsimitva nagy homlokât s kopaszodo fejboret nos most mi lesz? Lemegy a kolepcsokon az udvarra. Asszony, nâlam, e hâzban aszszony. Ez a gaz, ez a pusztulâs asszony miatt van. Az âtkot, a romlâst az hozta fâra, kore, az en fejemre.. Asszony ott benn. Kinyitja az istâlo ajtajât s benez az uressegbe. Erte iires. A negy almâssziirke ott âllott, a hâmok itt. A nyergesek a tulso oldalon. Az almâssziirkek voltak itt az utolsok. A kocsi helye is iires. (a rudnak vâgott lyuk, mint egy szem ugy nez.) Azon vittek az urfit. Szep delczes gyerek volt, karcsu, biiszke, mint egy tiinderkirâlyfiu. A gazos, csiiros kert fele fordul. A szamârtovisi megszâradt koro feketellnek ott. Az asztagok, a szenarakâsok helyen fu. A cseplo csîîr ajtaja nyitva, mint egy oriâsi iires szâj. Ott akkor rakva volt minden. Az oriig Mihâly kajibâjâ- 2*

20 nak egyik oldala a foldre roskadt. A ven hârsak bogzanak csak vidâman a korlât mellett. A kasokrol leszakgattâk a leczeket. Azon ât lehet a kertbe jutni. Boor Gergely, az urfi apja, ott roskadt le a hajdan iiveges verenda elott. A harangozora, ki a licitâlâsra verte a dobot, râlott s lâm a ven ember csak megtel. Egy kisse sântit s megerzi az idojârâst, hanem Boor Gyergelyt az egi golyo eltalâîta joi. Mindezt miert? Egy asszonyert, a kit Boor urfi szeretett a nagy vârosban s a kiert elverte az apja vagyonât. Ah! szep volt A szinhâzat majd szetrepesztettek a tapsok, mikor o kilepett. Sugar magos, mint az a jegenye ott, szeme mely, mint a feneketlen to es epen olyan kitanulhatatlan. Ha mosolygott, megvilâgosodott koriilotte a hely s neveteset hallja, hallja most is... Megâll s a nema ejbe nez. Szeme, ajka nyitva egy perczig. Figyel. Aztăn lankadtan, lustân tortet tovâbb az osvenyen. A szobâbol a homâlyos iivegen âtsziirodik a gyertya hitvâny vilâga s tânczol a bârna oszlopokon, Irigyeltek tole. Minden foldi kirdly irigyelhette. Ah! mindenet odaadta az ârâban. Fiatalsâgât, vagyonât, erejet, jovojet. Draga volt-e? Es apjât is erte... Oregen jott haza. Tud-e. 6 gondolkozni is? Utâlni tud csak vezekelni. Mindeniitt fâj, a husa, a esontja, a feje, a szive... Bun, kârhozat az asszony... az asszony... az asszony... Es ott benn van egy. Valami paraszt kolyok. Egy czeda, czafrang leâny, a kinek egy felszo kellett csak s ott hagyta a szeretojet. De Boor hogy mondta ki azt a felszot? Boor: a ki reme a falunak, a kitol a kutyâk is felnek. A ki ha szegeny is, de a kodbe veszo idokben lett s ivadekrol-ivadekra nemesbedett ur. A kinek bolcsojenel is kalapleveve âllott a paraszt, mint a hogy az elott. oltâr Az a kialuclt ver s azokban a rosz csontokban a velo megmozdult meg egyszer egy perczre. Bânja. Es e paraszt leânyka! im elmert jonni. Ott van. A ven Boor kepe alatt pihen... * * A hold feljott. Az ej tele volt mindenfele hangokkal. A bokrok kozott ha vegig futott a kutya, madarak rebbentek fel s vakon verodtek a lombtalan âgokra. A kuvaszok vakkantak fel a faluban. A korcsmâbol muzsikaszo hangzott ki. A szobâban egett a gyertya. Boor urfi az ablakhoz ment s megkoczczantotta. Add ki, Mâria, a puskâmat. Azt ott a farkasra valot, ott a fal mellett. Vigyâzz râ. Ne felj, pihenj le, zârd be az ajtot. Mitol tarthatsz te nâlam? Hiszen o hivta. Az a leâny ott: elveszett Nincsena faluban legeny, a ki tobbet rânezzen. Idegen hajlekba szokott, segy ejszakat toltott ott. Hivta, fsâbitotta ot, szerencsetlenne tette... Vâllâra vetette a puskât s vegig ment a regi uton. A hegyhât nagy diofâi s aztân az elvadult fedetlen szolotokek kozott, a birsalma bokrok mellett felert az oromra. A hold halvâny kekes szinre festett egy-egy foltot. Kikeriilte. Hej, te urfi, hova lettel? szolott egyszer alant egy rekedt, ordito hang, - hej, te leânybolondito, âllj ele, kelj ki az âgyadbol, mert fedeledre kiildom a veres kakast!