Migrációs helyzetkép Magyarországon

Migrációs helyzetkép Magyarországon Kováts András Absztrakt Jelen fejezet a magyarországi migrációs folyamatokat tárgyalja az 1980-as évek végével kezdődően. Természetesen Magyarország részt vett a globális migrációban azt megelőzően is, akár kibocsátó, akár jóval kisebb mértékben fogadó országként. Napjaink aktuális migrációs helyzetképe javarészt érthető és bemutatható az elmúlt csaknem három évtized migrációs folyamatainak ismeretében. Leggyakrabban arra vagyunk kíváncsiak, a jelenség mely elemei magyarázhatók globális vagy regionális migrációs folyamatok részeként, és melyek azok, amelyek hazai sajátosságok. A bevándorlók száma és összetétele, a bevándorlás dinamikája, a migránsok társadalmi-gazdasági státusza és szerepe, a kivándorlási folyamatok alakulása, és a többségi társadalom migrációval kapcsolatos attitűdje azok a kérdések, amelyek leggyakrabban szóba kerülnek a magyarországi migráció kapcsán, és amelyek bemutatására e fejezet vállalkozik. Az elemzés során nemzetközi és hazai makrostatisztikai adatokra, valamint az elmúlt évek hazai, migrációs fókuszú társadalomtudományi kutatásainak eredményeire támaszkodunk. Abstract For the past 25 years Hungary has been a net immigration country. The transition from a communist society with planned economy to a democratic market economy in the late 1980s went parallel to the first major immigration wave into the country. Migratory patterns and migration policies since then have developed into a model that is characteristic of many Central and Eastern European countries. Strong immigration of co-ethnics, and blurring boundaries between migration and ethnopolitics, relatively low labour migration into the lower segments of the labour market, characteristic but weak ethnic economies, and a low-profile and restrictive asylum and immigration systems have been the main attributes of migration in contemporary Hungary. As a result of these, the relative socio-economic status of immigrants is better than that of the majority society which is rather unusual in a European context.

330 kováts andrás For the past two years the main focus of the migration debate shifted from immigration to emigration as an ever-growing number of Hungarians have left the country for Western-European destinations. Regardless the growing number of emigrants and the obviously positive socio-economic effects of immigration, the public discourse about migration in Hungary is still among the most negative ones in Europe. Kulcsszavak: bevándorlás, kivándorlás, nettó migráció, menekültügy, push és pull faktorok, etnikai migráció, migrációs hálózatok, etnikai gazdaság, integrációs stratégiák, idegenellenesség Keywords: immigration, emigration, net migration, push and pull factors, ethnic migration, migration networks, ethnic economy, integration strategies, xenophobia A magyarországi migráns népesség a statisztikai adatok alapján Az Eurostat legfrissebb, 2013 januárjára vonatkozó adatai szerint Magyarországon 141 100 külföldi állampolgár él, ez az ország lakosságának 1,4 százaléka. Ha a külföldön születettek számát vizsgáljuk, akkor 423 300 embert találunk, ez az ország lakosságának 4,3 százalékát teszi ki. Az Európai Unió átlagához képest ahol a lakosság 6,7 százaléka nem annak az országnak az állampolgára, ahol jelenleg él, és 10,1 százaléka egy másik országban született ezek a számok alacsonynak mondhatók. Regionális összehasonlításban már máshogy fest a kép. Az Európai Unió 15 régi tagállama és a 2004 óta csatlakozott 13 új között nagyon jelentős eltérés mutatkozik a migráns lakosság számarányát tekintve. A régi tagállamokban élő 401 millió lakos 8,1 százaléka külföldi állampolgár, a külföldön születettek aránya 11,9 százalék. Ezzel szemben az elmúlt tíz évben csatlakozott 13 tagállamban élő 105 millió embernek mindössze 1,6 százaléka külföldi állampolgár, és a külföldön születettek aránya is csupán 3,4 százalék (1. és 2. ábra). Magyarország a migráns népesség számarányát tekintve nem tűnik ki az újonnan csatlakozott EU tagállamok közül, az adatok többé-kevésbé összhangban vannak a környező országok hasonló mutatóival. A Magyarországra érkező és itt hosszabbrövidebb időre letelepedő migránsok túlnyomó többsége a környező országokból, elsősorban Romániából érkezik. Magyarország azon kevés EU tagállamok egyike, ahol a bevándorló népességben nagyobb az uniós állampolgárok aránya, mint az EU-n kívülről érkezetteké. Az Eurostat adatai szerint 2013-ban a hazánkban élő külföldi állampolgárok 57 százaléka érkezett egy másik EU tagállamból, a külföldön születettek körében ez az arány még magasabb, 67 százalék. A migrációs trendeket illetően elmondható, hogy a jelenlegi EU tagállamokból érkezettek aránya az elmúlt másfél évtizedben nem változott számottevően, bár fontos szem előtt tartanunk, hogy a migráns népesség számára vonatkozó éves statisztikai adatokat mind a 2011-

migrációs helyzetkép magyarországon 331 es, mind pedig a 2001-es népszámlálás hatására jelentősen korrigálni kellett, ami miatt a tényleges trendek alakulására csak óvatosan következtethetünk. Ábra 1: A külföldi állampolgárok és a külföldön születettek százalékos aránya az EU-15 országaiban Saját számítás az Eurostat adatai alapján Ábra 2: A külföldi állampolgárok és a külföldön születettek százalékos aránya az EU-13 országaiban Saját számítás az Eurostat adatai alapján A migráns népesség nagy része az 1980-as évek második felét követő évtizedekben érkezett Magyarországra. A rendszerváltást megelőző évtizedekben az országra elsősorban a lakosság elvándorlása volt jellemző, bár az államhatár szigorú őrzése és a restriktív útlevélpolitika miatt ez nem öltött tömeges méretet. A kommunista blokk többi országához képest alacsony kivándorlási hajlandóság az 1960-as évek végén kezdődő gazdasági reform és a lehetőségekhez képest kedvező gazdasági helyzet miatt is mérsékelt maradt. Az egyetlen kivétel az 1956-os forradalom és szabadságharc folyamán és annak leverését követően kialakult tömeges kivándorlás,

332 kováts andrás ekkor körülbelül hét hét alatt 176 ezer ember hagyta el az országot (Hablicsek Illés, 2007). Becslések szerint 1947-től az 1989-es rendszerváltásig több mint 370 ezer ember vándorolt ki Magyarországról. Ami talán még meglepőbb, hogy az államszocializmus évtizedei alatt az ország nem volt hermetikusan elzárt a bevándorlók elől: ugyanezekben az évtizedekben körülbelül 150 ezer külföldi állampolgár telepedett le itt (Sárosi Tóth, 2009). A Magyarországra érkezők legnagyobb része családegyesítés céljából, magyar állampolgár házastársaként érkezett, többnyire a kommunista blokk valamelyik gyakran szomszédos országából. Voltak még migráns munkavállalók: építőipari és bányamunkások Lengyelországból, szövőgyári munkások Kubából, varrodákban dolgozók Mongóliából, és kisebb számban menekültek is: délés közép-amerikai országokból, valamint Görögországból. Jelentős volt az afrikai és közel-keleti országokból érkezett diákok száma is, egy részük tanulmányai befejeztével is Magyarországon maradt. Egy 2012-ben végzett, Budapesten élő, és az Európai Unión kívüli államokban született migránsok körében végzett kérdőíves adatfelvétel megkérdezettjeinek közel 10 százaléka 1970 előtt, további 15 százaléka pedig 1970 és 1989 között érkezett Magyarországra, amiből szintén arra következtethetünk, hogy a rendszerváltást megelőző évtizedekben is érkeztek Magyarországra bevándorlók, noha a bevándorlás mértéke messze elmaradt az 1989 után tapasztaltaktól. A magyarországi migrációt jellemző trendek a rendszerváltás utáni években alakultak ki, és lényegében változatlanok maradtak egészen a 2010-es évekig. Az 1980-as évek végétől egyre nagyobb számban jelentek meg a Romániából áttelepülő magyar származású migránsok. A mind kilátástalanabb gazdasági helyzet és a romló életszínvonal mellett a Ceauşescu-rezsim etnikai kisebbségekre nehezedő elnyomása késztette menekülésre a romániai magyarok tízezreit. A Romániából érkező magyar menekülők és később bevándorlók száma 1991-ben kulminált, az ezt követő években a romániai politikai és gazdasági helyzet lassú konszolidációja miatt alacsonyabb számon stabilizálódott, de Románia EU csatlakozásáig jelentős maradt. A Romániából érkező magyar menekülthullám lecsengése után szinte azonnal megindult a széteső, és háborús konfliktusba süllyedő Jugoszláviából érkező menekülők áradata. Kezdetben a Horvátországban és Szerbiában élő magyarok és más nemzetiségek, később a boszniai háború során elűzött muszlim bosnyákok, az 1990-es évek végén pedig a koszovói válság hatására menekülő romák és albánok érkeztek jelentősebb számban Magyarországra. A délszláv háború különböző szakaszaiban érkezettek közül egyedül a Vajdaságból áttelepülő magyarok maradtak jelentősebb számban Magyarországon, a többi csoport a viszonylagos konszolidációt követően visszaköltözött, vagy továbbment nyugat-európai vagy tengerentúli országokba. A 3. ábrán látható, hogy a menekülők beáramlása hogyan konszolidálódott az évtized második felére.

migrációs helyzetkép magyarországon 333 Ábra 3: A Magyarországra menekülők számának alakulása származási régiók szerint Saját számítás a Menekültügyi és Migrációs Hivatal adatai alapján Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország migrációs helyzetét a kezdeti években elsősorban a szomszédos országok menekültválságai határozták meg, ez mind a bevándorlásról folytatott társadalmi diskurzusban, mind pedig a migrációs politika alakulásában tetten érhető. A menekültválság hatására hazánk a posztkommunista országok közül elsőként, már 1989 tavaszán csatlakozott az ENSZ Menekültügyi Egyezményéhez, és még ugyanabban az évben létrehozta a Menekültügyi és Migrációs Hivatalt. A menekültügyi fókuszú és krízisorientált működésmód eredményeként a bevándorlás törvényi szintű szabályozása csak 1993-ban jött létre, a menedékjogi törvényre, és a Menekültügyi Egyezmény területi korlátozásának feloldására pedig 1997-ig kellett várni. A korszak intézményi és szakpolitikai működéséről nagyon jó áttekintést ad Nagy Boldizsár (2012) monográfiája. Az 1990-es évek eleji menekültcentrikus társadalmi diskurzus egy másik érdekes lenyomata a TÁRKI idegenellenesség vizsgálata, melyben a lakosság bevándorlókkal kapcsolatos attitűdjeit egy, menekülők befogadására vonatkozó kérdéscsoport segítségével mérik évről évre 1992 óta (Bernát, 2010). Pedig már az 1980-as évek végén megjelennek a menekültek mellett más bevándorló csoportok is. A környező országok magyar nemzetiségű lakosai közül sokan nem menekültként, hanem munkavállalóként, családegyesítőként vagy diákként kerül ezekben az években Magyarországra, és kisebb számban ugyan, de megjelennek bevándorlók távolabbi országokból is: a nyugat európai és észak-amerikai országokból érkezők mellett Oroszországból, Kínából, Vietnamból a Közel-Keletről és Afrikából érkeznek. A bevándorlók egy része munkavállalási, vállalkozási céllal, a piacgazdaságra való átmenet lehetőségeit kihasználva kerül Magyarországra, sokan közülük korábban diákként jártak már Magyarországon. Az Európán kívüli bevándorlók közül a legjelentősebb a Kínából érkezők száma és szerepe: bevándorlásuk 1989-től, a Kínával szembeni vízumkényszer eltörlésétől számítva válik jelentőssé,

334 kováts andrás és a vízumkényszer 1992-es újbóli bevezetéséig töretlenül erősödik. Az ezt követő években a nehezedő beutazási és tartózkodási feltételek, valamint az egyre kedvezőtlenebbé váló vállalkozási feltételek miatt megkezdődik elvándorlásuk más európai vagy észak-amerikai országokba, és az itt élő kínaiak száma a 2000-es évek közepére jelentősen lecsökken (Nyíri, 2010). A Magyarországon élő kínaiak karakteres transznacionális migráns közösségként vannak jelen, egy jól látható etnikai gazdaságot működtetve, ahol a kis- és nagykereskedelem mellett jelentős a szolgáltatási és az utóbbi időben a gyártási, márkaépítési tevékenység (Nyíri, 2010; Várhalmi, 2013a). A migráns etnikai gazdaság a kínaiak mellett a vietnami és mongol, valamint a török és közel-keleti bevándorlók jellemző belépési pontja Magyarországra. Az 1990-es évek végére nagyjából kialakult a Magyarországot jellemző bevándorlás arculat. A menedékkérők és a valamilyen humanitárius védelemben részesített személyek száma visszaszorult, jelentéktelenné vált. A bevándorlók döntően a szomszédos országokból, elsősorban az ottani magyar etnikumú közösségekből kerültek ki. Az ország Európai Unióhoz való csatlakozása a várakozásokkal ellentétben nem hozott számottevő változást a bevándorlási folyamatok alakulásában, nem váltunk vonzóbb célponttá. Jelentősebb változások csak a 2010-es évekkel kezdődtek: a bevándorlók száma ugyan nem esett vissza, sőt, a menedékkérők száma drasztikusan megnövekedett, de a hazai lakosság növekvő elvándorlása, valamint a migránsok egy részének továbbvándorlása miatt a vándorlási különbözet is lecsökkent. Ezt számos tényező együttes alakulása magyarázza. A 2008-as gazdasági válság hatása Magyarországon is jelentősen érződött, a munkavállalási és vállalkozási lehetőségek jelentősen beszűkültek, mind a bevándorló, mind a hazai lakosság számára. Románia 2007-es EU csatlakozásával fokozatosan megnyílt a mediterrán és nyugat-európai államok munkaerőpiaca a román állampolgárságú munkavállalók előtt, amely a Magyarországra irányuló migráció ideiglenes visszaeséséhez vezetett (Kiss Barna, 2013). A magyar lakosság elvándorlása 2010-től erőteljesen felgyorsult, a vándorlási különbözet csökkenésének elsősorban ez az oka. Az elmúlt 25-30 évben Magyarország vándorlási különbözete mindvégig pozitív volt, azaz évről évre többen érkeztek ide, mint ahányan elhagyták az országot. A bevándorlásnak jelentős fékező hatása van az 1980-as évek elején megkezdődött népességfogyásra: ütemét lassítja, noha teljesen nem tudja kompenzálni (Gödri et al., 2014). A 4. ábra azt szemlélteti, hogy miként alakult a be- és kivándorlás dinamikája a rendszerváltás óta eltelt években. A magyarországi migrációs helyzetképet a 2010-es években egyre erőteljesebben jellemzi a magyar lakosság elvándorlása. A kivándorlási szándék erősödése (Nyírő, 2013) és a kivándorlók számának növekedése (KSH, 2013) a régió többi országában az 1990-es években lejátszódott és azóta állandósult folyamatokat idézi. A magyarországi kivándorlás megkésettségének több lehetséges oka is van, ezek alaposabb feltárása még várat magára. A más rendszerváltó országokéhoz képest bőkezű jóléti és családtámogatási rendszerek átalakításának elmaradása, a relatíve könnyen hoz-

migrációs helyzetkép magyarországon 335 záférhető hitelfelvételi és -finanszírozási lehetőségek, az ezredforduló körüli gazdasági konjunktúra ígérete, valamint az idegennyelv-tudás rendkívül alacsony volta a leggyakoribb okok, melyekkel a 2010 előtti évek alacsony elvándorlási hajlandóságát magyarázni szokták. A kétezres években egyedül az orvosok és az egészségügyi dolgozók elvándorlása jelent meg a szakmai és társadalmi diskurzusban (Girasek et al., 2013), napjainkra viszont általánossá váltak a kivándorlásról szóló szakmai és politikai viták. A KSH 2013-as becslése szerint 335 ezer 18 és 49 év közötti magyar állampolgár tartózkodik külföldön (KSH, 2013), az ENSZ globális migrációs statisztikái szerint 527 ezer Magyarországon született személy él a világ valamely más országában, ami 120 ezerrel több, mint 1990-ben volt. Ábra 4: A be- és kivándorlás alakulása 1990 és 2012 között Gödri et al., 2014 alapján saját számítás A magyarországi migrációs folyamatokat illetően összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a bevándorló népesség aránya ugyan elmarad az EU átlagától, ugyanakkor a régió többi posztkommunista államához hasonló. A bevándorlás volumene és dinamikája a rendszerváltás óta nem változott számottevően, a magyar állampolgárok kivándorlása ugyanakkor 2009 óta erősödik. A továbbiakban a Magyarországon élő migráns népesség összetételét, társadalmi-gazdasági helyzetét fogjuk vizsgálni.

336 kováts andrás Főbb bevándorló csoportok és jellemzőik Az Eurostat adatai szerint a Magyarországon élő bevándorlók többsége Romániából, Szerbiából, Ukrajnából, Németországból, Szlovákiából és Kínából származik. A legtöbben Romániából érkeztek: a külföldi állampolgárok 24,7 százaléka, a külföldön születettek 45,1 százaléka származik innen. A migráns népesség heterogenitására következtethetünk abból, hogy a legnépesebb öt származási csoport együttesen hány százalékát teszi ki az országban élő migránsoknak. E tekintetben Magyarország meglehetősen homogén képet mutat: a külföldi állampolgárok 58,2 százaléka, a külföldön születettek 71,9 százaléka érkezett az első öt származási országból. Ez a tendencia figyelhető meg a régió többi országában is, általában véve elmondható, hogy az újonnan csatlakozott EU tagállamokban élő bevándorlók kisebb számú, ámde homogénebb csoportot alkotnak, mint a nyugat-európai, régebbi bevándorlási célországokban élők. Az 5. ábra ezt a tendenciát szemlélteti. Ábra 5: Az öt legnépesebb származási országból származók együttes százalékos aránya az EU tagállamok bevándorlói között Saját számítás az Eurostat adatai alapján Annak ellenére, hogy a Magyarországon élő bevándorlók többsége néhány európai országból és Kínából származik, a világ legtöbb országából élnek itt bevándorlók. Az ENSZ Népesedési Bizottságának adatai szerint 2013-ban 160 ország volt képviselve az itt élő bevándorlók által, de csak 92 olyan ország van, ahonnan száznál többen érkeztek, és ezek közül mindössze 35, ahonnan ezernél is többen jöttek Magyarországra. Tízezernél több bevándorló csupán a már említett hat származási csoportból kerül ki. A származási országok mellett a Magyarországon élő bevándorlók másik fontos jellemzője az etnikai hovatartozás, nevezetesen az, hogy magyar etnikumúak-e vagy sem. Ahogy azt már említettük, a szomszédos országok lakói közül elsősorban az ott élő magyar közösségek tagjai döntenek úgy, hogy Magyarországra költöznek.

migrációs helyzetkép magyarországon 337 A magyar származás nem jelenik meg a migrációs statisztikákban, így a magyar etnikumúak bevándorlókon belüli arányáról nincsenek pontos adataink, de valószínűsíthető, hogy a Romániából, Ukrajnából, Szerbiából és Szlovákiából áttelepülők többsége magyar nemzetiségű (Gödri, 2010). Kutatási adatok szerint a magyar származás fontos tényező a migrációs döntések meghozatalánál, az etnicitás gyakran a kibocsátó országokban push faktorként jelenik meg: a többségi társadalom általi hátrányos megkülönböztetés, a többségi nyelv hiányos ismerete, a gazdaságilag elmaradottabb régiókban élés mind migrációt kiváltó tényezők, és általában jellemzik a határon túli magyar közösségeket. Az etnicitás pull faktorként a Magyarországra költözéskor is megjelenik: a nyelvi és kulturális azonosság, a befogadó társadalom viszonylagosan pozitív attitűdje, a bevándorlási és honosítási jogszabályokban és intézményi gyakorlatban megjelenő pozitív diszkrimináció mind vonzerőt jelentenek. A Magyarországra irányuló etnikai migráció kialakulásában és fennmaradásában jelentős szerepet játszanak a migrációs hálózatok: a korábbi évtizedek bevándorlói körül kialakult családi, rokoni kapcsolatrendszerek, valamint a magyarországi vagy a határon túli magyar nyelvű felsőoktatási rendszerből a hazai munkaerőpiacra való bejutási lehetőségek sok magyar etnikumú bevándorló számára vonzóbbá teszik Magyarországot, mint a magasabb bérszínvonalú és gyakran jobb munkalehetőségeket kínáló nyugat-európai országok. A határon túli bevándorlók döntéseiben és stratégiájában vegyesen van jelen az etnikai azonosságból fakadó előnyök pragmatikus és szimbolikus megélése: a nyelvi és kulturális azonosság gyakorlati hasznai mellett a nemzethez tartozás szimbolikus-érzelmi átélése is fontos szerepet játszik (Feischmidt Zakariás, 2010). Más migráns csoportoknál az alacsony létszámok miatt is kevésbé karakteres a bevándorlás jellege. A kelet-ázsiai (kínai, vietnami, mongol) bevándorlók esetében az erőteljes etnikai gazdaság a bevándorlás elsődleges mozgatója. A bevándorlók jelentős része vállalkozó, vagy a migráns vállalkozásokban foglalkoztatott. Ennek hatására kevéssé vannak jelen a többségi munkaerőpiacon, kapcsolatrendszerüket illetően is inkább a magyarországi vagy transznacionális etnikai gazdaságokhoz kötődnek. A nyugat-európai nagyvárosok kínai és vietnami közösségeit jellemző térbeli szegregáció Magyarországon kevésbé van jelen, de Budapest nyolcadik és tizedik kerületében kialakulóban vannak a bevándorlók által dominált kereskedelmi és lakónegyedek. A migránsokra általában jellemző fővárosi koncentráció is a kínai és vietnámi bevándorlók esetében a legerősebb: a kínaiak nyolcvan, a vietnamiak több mint kilencven százaléka Budapesten él. Az etnikai gazdaság jelentős, de kevésbé domináns szerepet játszik a török és közel-keleti vagy közép-ázsiai (arab, iráni, afgán) bevándorlók életében is. Ezekre a csoportokra az erős szegmentáltság jellemző: egy részük a többségi munkaerőpiac felső szegmensében helyezkedik el, orvosok, mérnökök, gazdasági szakemberek vagy egyetemi oktatók, kutatók. Sokan közülük még a rendszerváltást megelőző évtizedekben kerültek Magyarországra

338 kováts andrás diákként vagy szakmai ösztöndíjasként. Más részük az elmúlt egy-másfél évtizedben érkezett és vállalkozóként ruházati, lakberendezési vagy elektronikai kiskereskedelemmel, vagy vendéglátással foglalkozik. A harmadik csoport tagjai többnyire menedékkérőként kerültek az országba, és ha kaptak is valamilyen nemzetközi védelmet, munkaerő-piaci és egzisztenciális helyzetük messze elmarad a másik két csoportba tartozókétól, gyakran az etnikai vállalkozások alkalmazottaiként találnak hosszabb-rövidebb időre munkalehetőséget. Végezetül, különösen a török és iráni migránsok között viszonylag sok egyetemi hallgatót is találunk, e csoport tagjainak többsége tanulmányai végeztével elhagyja Magyarországot, de az is előfordul, hogy munkavállalóként vagy családegyesítőként itt telepednek le. A migránsok többi csoportjával csekély létszámuk miatt nem foglalkozunk. Latin-amerikai diákok, afrikai menekültek és üzletemberek, amerikai és kanadai önkéntesek, nyugat-európai közép- és felsővezetők, holland és német nyugdíjasok, indiai IT szakemberek, koreai és japán mérnökök alkotják többek között azt a rendkívül heterogén csoportot, amely számarányát tekintve a magyarországi migránsok egytizedét sem teszi ki. Munkavállalás és integráció A Magyarországra érkező bevándorlók beutazási és tartózkodási céljait illetően évtizedek óta hasonló tendenciák érvényesülnek: a migránsok legnagyobb csoportja munkavállalási céllal érkezik, ezt követi a tanulás és a családegyesítés. Ez utóbbi jelenthet magyar állampolgárral létesített családi kapcsolatot, de már itt élő bevándorlókhoz is érkeznek házastársak, gyerekek. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz benyújtott tartózkodási kérelmek típusai jól illusztrálják ezt a folyamatot. A 6. ábrában szereplő adatok Románia EU csatlakozásától számítva és csak az Európán kívüli országokból beutazókra vonatkoztatva mutatják a helyzetet. A munkavállalók aránya fokozatosan csökkent az elmúlt években, a tanulási céllal érkezőké pedig enyhén nőtt. A népszámlálások, adminisztratív nyilvántartások és nagymintás adatfelvételek adatai szerint a migráns népesség foglalkoztatási helyzete jobb a magyar lakosságénál, körükben az átlagosnál magasabb a foglalkoztatási és aktivitási ráta (Hárs, 2013). Egy, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet által 2002-ben végzett adatfelvétel is ezt erősíti meg, az itt vizsgált magyar etnikumú bevándorlók foglalkoztatottsági és aktivitási rátája magasabb a nem bevándorló lakosságénál, valamint a munkanélküliségi ráta is alacsonyabb körükben (Gödri Tóth, 2005). A migránsok mind iskolai végzettségüket tekintve, mind pedig a munkaerő-piaci státusukat tekintve is jobb mutatókkal bírnak, mint a nem migráns magyar lakosság. Az Európai Unió tagállamai körében kivételes jelenségre több magyarázat is kínálkozik. Az egyik az etnikai migráció dominanciája, aminek következtében minimálisak a nyelvi-kulturális különbségekből fakadó munkaerő-piaci kiszorító hatások. A másik a nyugat-európai

migrációs helyzetkép magyarországon 339 gazdaságokat jellemző duális munkaerőpiac hiánya: a Magyarországra érkező bevándorlók nem az alacsonyan fizetett, alacsony presztízsű munkakörökért versenyeznek a hazai elszegényedő rétegekkel. A következő a családegyesítési migráció alacsony részesedése a beutazási és tartózkodási célok között: a jellemzően inaktív státusba kerülő eltartott házastársak és gyermekek kisebb arányban érkeznek Magyarországra, mint a nyugat-európai országokba. Fontos tényező a szigorú bevándorláspolitikai szabályozás: tartózkodási jogosultságot csak az szerezhet, akinek megélhetése, lakhatása és társadalombiztosítása megoldott, márpedig ezt csak jól fizető munkával vagy vállalkozással lehet biztosítani, ennek hiányában nem lehet az országban maradni. Nyilvánvalóan a huzamos tartózkodási jogviszony, vagy az állampolgárság megszerzésével a kiutasítás fenyegetése csökken, majd megszűnik, ugyanakkor a kezdeti lendület csak lassan hagy alább: a bevándorlók általában megőrzik kedvező munkaerő-piaci és gazdasági pozíciójukat. Ábra 6: Tartózkodási engedély iránti kérelmek megoszlása az engedély típusa szerint Saját számítás a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai alapján Egy 2009-ben végzett kutatás adatai szerint ugyanakkor az is kiderül, hogy markáns különbségek vannak a bevándorlók egyes csoportjai között a foglalkoztatási helyzetüket tekintve (Örkény Székelyi, 2010). A kutatás hat migráns csoportot vizsgált, közülük csak egy volt határon túli (kárpátaljai) magyar, a többi nem magyar anyanyelvű ukrán, kínai, vietnami, török és arab. A kínai, vietnami és török csoportban magas a vállalkozók aránya, a magyar és ukrán etnikumúak körében az alkalmazottként foglalkoztatottak és a fizikai munkát végzők vannak az átlagosnál többen. Az arabok esetében az arányok egyenletesen oszlanak meg. 2011-ben egy kifejezetten a munkaerő-piaci integrációt vizsgáló kutatás készült az EU-n kívülről érkezett bevándorlók körében. A kutatás nem elemzi a migráns munkavállalók foglalkoztatási helyzetét a nem migráns lakossághoz viszonyítva, közöl ugyanakkor adatokat az egyes etnikai-származási csoportok eltérő munkaerő-piaci

340 kováts andrás státusáról, foglalkoztatási helyzetéről. Fő megállapítása, hogy a bevándorlók munkaerő-piaci helyzetét sokféleség, erős strukturáltság és nagyfokú egyenlőtlenség jellemzi (Juhász et al., 2011). A hazai migráns népesség heterogenitása miatt nehéz érvényes általános állításokat tenni munkaerő-piaci helyzetükre vonatkozóan. Az eltérő nyelvi-kulturális háttér, a munkaerőpiacra való belépés eltérő színterei, valamint a migrációs stratégiák különbözősége miatt egymástól markánsan eltérő mintázatokat figyelhetünk meg, és nem találunk a migráns népesség egészét meghatározó domináns foglalkoztatási mintákat. Ugyanakkor a magyar lakosságénál kedvezőbb munkaerő-piaci helyzet, magasabb képzettség általánosságban jellemzi a bevándorlókat, még ha egyes csoportjaik esetében nem is érvényesül ez mindig. A magyarországi bevándorlás kapcsán fontos szót ejtenünk a migránsok jövőre vonatkozó terveiről is. Itt az országban való letelepedés szándékát, az állampolgárság megszerzésére vonatkozó attitűdöket és a konkrét állampolgárság szerzést, valamint a második generáció, a már Magyarországon született vagy fiatalon idekerült gyermekekkel kapcsolatos nevelési stratégiákat vizsgálhatjuk. A többségi társadalom tagjaival való kapcsolatok intenzitása, az észlelt társadalmi távolság mértéke, az intézményekbe és az emberekbe vetett bizalom alakulása, a nyelvhasználat, a politikai aktivitás valamint a kulturális javak fogyasztása alapján meghatározhatjuk a bevándorlók integrációs stratégiáit (Várhalmi, 2013b). Ezek a stratégiák természetesen egyénenként és családonként nagyon különbözőek lehetnek, a migránsok összességét vizsgálva mégis kirajzolódnak bizonyos karakteres csoportok. A stratégiákat illetően megkülönböztethetünk asszimilációs, transznacionális és szegregációs mintákat. Örkény és Székelyi (2010) már említett elemzésében úgy találta, hogy az Ukrajnából érkezett ukrán migránsokra jellemző leginkább a transznacionalitás, a kárpátaljai magyarok és az arabok körében az asszimilációs stratégia dominál. A török és a kínai bevándorlók inkább a szegregációs stratégiát választják, a vietnamiakra pedig mind az asszimilációs, mind pedig a szegregációs stratégia jellemző. Az állampolgárság megszerzését illetően jelentős különbség mutatkozik a magyarországi bevándorlók egyes csoportjai között. Alapvetően jellemző, hogy a magyar állampolgárságot szerző külföldiek több mint 90 százaléka kedvezményes honosítással, tehát elsősorban magyar származására hivatkozva szerzett állampolgárságot. A honosítási statisztikák a kedvezményes honosításra vonatkozó jogszabályok 2010-es változása után gyakorlatilag értelmezhetetlenné váltak, nem lehet többé megmondani, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező új állampolgárok mekkora hányada élt már korábban is itt bevándorlóként, illetve mekkora hányada költözik Magyarországra a honosítását követően. Mindenesetre az 1990-es és 2000-es években általános volt a tendencia, hogy állampolgárságot elsősorban a magyar etnikumú bevándorlók szereztek (Sárosi, 2011). A honosítással kapcsolatos stratégiák ugyanakkor nem érthetőek meg teljességgel a migránsok transznacionális beágyazottságának és a származási országok állampolgársági politikájának ismerete nélkül. A magyar

migrációs helyzetkép magyarországon 341 állampolgársághoz való viszony egyszerre magyarázható egy érzelmi-szimbolikus kötődéssel és egy pragmatikus, haszonelvű döntéssel a magyarországi migránsok döntései mögött mindkét motívum felfedezhető (Melegh, 2011). A bevándorlókkal kapcsolatos társadalmi attitűdök A bevándorlók társadalmi helyzetét jelentős mértékben meghatározza a többségi társadalom attitűdje, a bevándorlókkal szembeni egyéni, közösségi vagy intézményi szinten megnyilvánuló kirekesztés és diszkrimináció mértéke. A magyar társadalom befogadó vagy elutasító voltáról egyfelől a lakossági adatfelvételek eredményeiből, másfelől pedig a bevándorlók tapasztalatainak vizsgálatából tudhatunk. A bevándorlókkal, bevándorlással kapcsolatos lakossági attitűdök vizsgálatának legismertebb A bevándorló népesség definiálása A migráns (bevándorló) népesség definiálásának két módja lehetséges. Az első esetben az adott ország területén tartózkodó külföldi állampolgárok számát vesszük alapul. Ilyenkor a három hónapot meghaladó rövid távú, huzamos vagy humanitárius célú tartózkodási engedélyek birtokosait tekintjük bevándorlónak, az állampolgárságot szerző külföldiek kikerülnek ebből a körből. Problematikus lehet, hogy a bevándorlók gyerekei (ha nem kapják meg az ország állampolgárságát) szintén bevándorlónak számítanak, noha már az ország területén születtek. További hibaforrás, hogy az ország területén született, de valamilyen okból állampolgárságot nem kapott személyeket is ide számoljuk, ez államutódlással létrejött országok kisebbségi lakossága esetén jelentős torzításokhoz vezethet, ha a bevándorlók számára a külföldi állampolgárok száma alapján következtetünk. A másik lehetőség, hogy a külföldön születetteket tekintjük egy ország lakosságából bevándorlónak, tekintet nélkül arra, hogy mi a jelenlegi jogi státuszuk. Ebben az esetben migránsnak számítanak az állampolgárságot szerzett külföldiek is, ugyanakkor ide sorolódnak a hazai állampolgárok átmeneti külföldi tartózkodás alatt született gyerekei is. Nem jelennek meg bevándorlóként ebben az esetben az ország területén született külföldi állampolgárságú gyerekek. Az Eurostat által közölt adatokban mindkét számítási mód megtalálható. Statisztikai adatgyűjtés esetén elvben lehetőség van a bevándorlók második generációjának meghatározására, ebben az esetben a szülők születési helye alapján lehet viszonylag jól azonosítani ezt a csoportot. Ha egyik vagy mindkét szülő külföldön született, az adott személyt migráns hátterűnek lehet tekinteni.

342 kováts andrás forrása a TÁRKI már említett idegenellenesség vizsgálata. Ez alapján a magyar lakosság három csoportra osztható: a körülbelül 10 százalékot kitevő idegenbarátok, a 40 százalék körüli idegenellenesek mellett a lakosság nagyjából fele bizonyul mérlegelőnek, azaz bizonyos származási csoportokat beengedne, másokat pedig nem. A magyar etnikumú bevándorlókkal kapcsolatos pozitív attitűd itt is érvényesül: a határon túli magyarok rendre a legkevésbé elutasított csoport a mérlegelők körében. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok alapján Magyarország a bevándorlókkal szemben erősen elutasító európai országok között található (Card et al., 2005; Eurobarometer, 2012). A lakossági attitűdök és vélemények azonban még nem eredményeznek feltétlenül és közvetlenül diszkriminációt. Egy 2012-ben Budapesten is zajlott, 15 európai nagyvárosra kiterjedő kutatás szerint a Budapesten élő migránsok a más európai városokban élőknél lényegesen kevesebb diszkriminációval találkoznak (Huddleston Tjaden, 2012). A bevándorlók diszkriminációs tapasztalatait vizsgálva megállapítható, hogy a bevándorlók rendkívül heterogén képet mutatnak mind az észlelt diszkrimináció mértékét, mind pedig annak elsődleges (vélt) okát illetően. Az észlelés alapja lehet a látható (bőrszín) vagy hallható (nyelvtudás) másság, vagy a láthatatlan (jogi státus) idegenség. Gyakori színterei az észlelt diszkriminációnak a különféle hivatalok, hatóságok. (Sik Várhalmi, 2010) Ugyanakkor fontos azt is tudatosítani, hogy a hivatalok működésével kapcsolatos elégedetlenség nem migráns sajátosság: a hivatalok működésével kapcsolatos procedurális igazságosság érzete a bevándorlók körében magasabb, mint a hazai lakosok között (Tóth, 2012). A bevándorlókat érő diszkrimináció forrásait és hatásmechanizmusait a TÁRKI vizsgálta egy kérdőívbe ágyazott teszthelyzettel, aminek során különböző migráns csoportok elfogadásával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek. A kutatásból kiderült, hogy a magyar etnikumú migránsok elsöprő előnyt élveznek az ázsiai, közel-keleti és afrikai bevándorlókkal szemben, tehát a lakosság nem magyar származású migránsokkal szembeni diszkriminációja igazolódni látszik (Simonovits, 2012). Összegzés Az elmúlt huszonöt évben Magyarország bevándorlási egyenlege pozitív volt. A kommunista tervgazdaságról a demokratikus piacgazdaságra való 1980-as évek végi átmenettel egy időben érte el az országot az első nagyobb bevándorlási hullám. A migrációs mintázatok alakulása és az ezekre reagáló migrációs politikák a többi közép-kelet európai országra is jellemző módon alakultak. Az azonos etnikumúak erőteljes bevándorlása, a migrációs- és etnopolitikai határok elmosódottsága, a munkaerőpiac alsó szegmenseibe irányuló migráció elhanyagolható mértéke, karakteres, de gyenge etnikai gazdaságok, és szigorú menekültügyi és migrációs politika jellemzik a mai Magyarország migrációs helyzetét. Mindezek eredményeképp a bevándorlók társadalmi-gazdasági helyzete jobb, mint a többségi társadalom tagjaié, ami meg-

migrációs helyzetkép magyarországon 343 lehetősen szokatlan az európai országok között. Az elmúlt pár évben a migrációval kapcsolatos diskurzus fókusza áttevődött a bevándorlásról a kivándorlásra, mivel egyre többen hagyják el az országot azért, hogy Nyugat-Európában telepedjenek le. Hiába a kivándorlók egyre növekvő száma, és a bevándorlás nyilvánvalóan pozitív társadalmi-gazdasági hatása, a migrációval kapcsolatos közbeszéd és közvélekedés a legnegatívabbak közé tartozik Európában. 1. Hogyan változott a migráns népesség száma az 1980-as évektől napjainkig? 2. Az európai trendekkel összehasonlítva mi jellemzi a magyarországi migrációt? 3. 1947-től az 1989-es rendszerváltásig hány ember vándorolt ki Magyarországról? (becslés) 4. Sorolja fel, mely származási országokból érkezik hazánkba a bevándorlók többsége? 5. Mi jellemzi a Magyarországra érkező bevándorlók beutazási és tartózkodási céljait? 6. Mi jellemző a migráns népesség munkaerő-piaci helyzetére? 7. Melyik kutatás a legismertebb a migránsokkal kapcsolatos társadalmi attitűd mérése tekintetében? Ajánlott linkek az interneten http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/migration_and_migrant_ population_statistics http://esa.un.org/unmigration/timso2013/migrantstocks2013.htm?msdo http://www.demografia.hu/index.php/kiadvanyok http://tudastar.menedek.hu/ Felhasznált irodalom Bernát, Anikó (2010): Idegenellenesség Magyarországon és a visegrádi országokban. In. Hárs, Ágnes Tóth, Judit (eds.) (2010): Változó migráció, változó környezet. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. pp. 263 275. Card, David Dustmann, Christian Preston, Ian (2005): Understanding attitudes to immigration: the migration and minority module of the first European Social Survey.

344 kováts andrás CReAM Discussion Paper No. 03/05. UCL Centre for Research and Analysis of Migration, London. Eurobarometer (2012): The values of Europeans. Standard Eurobarometer Report No. 77. Feischmidt, Margit Zakariás, Ildikó (2010): Hazatérő idegenek Az etnikai migráció formái, okai és hatásai a Kárpát-medencében. In. Hárs, Ágnes Tóth, Judit (eds.) (2010): Változó migráció, változó környezet. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. pp. 57-86. Girasek, Edmond Csernus, Réka Ragány, Károly Eke, Edit (2013): Migráció az egészségügyben. Magyar Tudomány, Vol. 174., No. 3. pp. 292 298. Gödri, Irén (2010): Bevándorlás és etnicitás Összefüggések nyomában. In. Hárs, Ágnes Tóth, Judit (eds.) (2010): Változó migráció, változó környezet. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. pp.87 124. Gödri, Irén Soltész, Béla Bodacz-Nagy, Boróka (2004): Immigration or Emigration Country? Migration trends and their socio-economic background in Hungary: A longer-term historical perspective. Working Papers on Population Family and Welfare, No. 19. Hungarian Demographic Research Institute, Budapest. Gödri, Irén Tóth, Pál Péter (2005): Bevándorlás és beilleszkedés - A szomszédos országokból Magyarországra irányuló bevándorlás az ezredfordulón. KSH NKI Kutatási Jelentések 80. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest Hablicsek, László Illés, Sándor (2007): Az 1956-os kivándorlás népességi hatásai. Statisztikai Szemle, Vol. 85., No. 2. pp. 157 172. Hárs, Ágnes (2013): Harmadik országbeli migránsok munkaerő-piaci helyzete. In. Kováts, András (ed.): Bevándorlás és integráció: Magyarországi adatok, európai indikátorok. MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Budapest. pp. 42 69. Hárs, Ágnes Tóth, Judit (eds.) (2010): Változó migráció, változó környezet. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. Huddleston, Thomas Tjaden, Jasper Dag (2012): Immigrant Citizens Survey How Immigrants Experience Integration in 15 European Cities. Brussels, King Baudouin Foundation and Migration Policy Group. Juhász, Judit Makara, Péter Makara, Eszter (2011): A munkaerő-piaci integráció kihívásai Magyarországon A harmadik országbeli bevándorlók beilleszkedésének esélyei és korlátai. Kutatási Zárótanulmány. Panta Rhei Bt, Budapest. Kiss, Tamás Barna, Gábor (2013): Erdélyi magyarok a magyarországi és a romániai politikai térben. Műhelytanulmányok a romániai kisebbségekről, No. 50. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. KSH Népességtudományi Kutatóintézet (2013): A Magyarországon állandó lakcímmel rendelkező 18 49 éves magyar állampolgárok mintegy 7,4 százaléka tartózkodik jelenleg tartósan külföldön. KorFa, Népesedési Hírlevél 13/3. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest Melegh, Attila (2011): Tettem valamit az asztalra az állampolgársághoz vezető út kvalitatív interjúk alapján. In. Kováts, András (ed.): Magyarrá válni Bevándorlók honosítási és integrációs stratégiái. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, Budapest. pp. 199-242. Nagy, Boldizsár (2012): A magyar menekültjog és menekültügy a rendszerváltozástól az Európai Unióba lépésig. Gondolat, Budapest

migrációs helyzetkép magyarországon 345 Nyíri, Pál (2010): Kínai migránsok Magyarországon: Mai tudásunk és aktuális kérdések. In. Hárs, Ágnes Tóth, Judit (eds.) (2010): Változó migráció, változó környezet. MTA Etnikainemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. pp. 147 171. Nyírő, Zsanna (2013): A migrációs potenciál alakulása Magyarországon. Magyar Tudomány, 2013/3. pp. 281 285. Örkény, Antal Székelyi, Mária (2010): Hat migráns csoport összehasonlító elemzése. In. Örkény, Antal Székelyi, Mária (eds.): Az idegen Magyarország Bevándorlók társadalmi integrációja. ELTE Eötvös Kiadó, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, Budapest. pp. 49-96. Sárosi, Annamária (2011): Az állampolgárságot kapott külföldiek jellemzése Magyarországon és az Európai Unióban. In. Kováts, András (ed.): Magyarrá válni Bevándorlók honosítási és integrációs stratégiái. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, Budapest. pp. 101-126. Sárosi, Annamária Tóth, Pál Péter (2009): Mérési lehetőségek a nemzetközi vándorlásstatisztikában. Statisztikai Szemle, Vol. 87., No. 7-8. pp. 712 728. Sik, Endre Várhalmi, Zoltán (2010): A diszkriminációs tapasztalat forrásai. In. Örkény, Antal Székelyi, Mária (eds.): Az idegen Magyarország Bevándorlók társadalmi integrációja. ELTE Eötvös Kiadó, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, Budapest. pp. 97 122. Simonovits, Bori (2012): Elutasítók és elutasítottak. In. Sik, Endre Simonovits, Bori (eds.): Abena, Sára, Chen és Ali esélyei Magyarországon: Migráns esélyek és tapasztalatok. TÁRKI, Budapest. pp. 118 158. Tóth, Lilla (2012): A kollektív cselekvés és a politikai részvétel előfeltételei: igazságosságérzet, identitás, érzelmek, hatékonyság és beágyazottság. In. Göncz, Borbála Lengyel, György Tóth, Lilla (eds.): Bevándorlók a magyar társadalom tükrében: Méltóság, igazságosság és civil integráció. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest. pp. 161-190. Várhalmi, Zoltán (2013a): Vállalkozó migránsok Magyarországon. In. Kováts, András (ed.): Bevándorlás és integráció: Magyarországi adatok, európai indikátorok. MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Budapest. pp. 89 100.

Negyedik fejezet Összefoglalás