Tartalomjegyzék 0. Előszó 1. Bevezetés 1.1 A térinformatika feladata, a térinformatikai rendszerek felépítése 1.2 A MapInfo alapelve, alkalmazásának lehetőségei 2. A MapInfo kezelői felülete 2.1 Elindítás után 2.2 Menürendszer 2.3 Eszköztárak 2.4 A MapInfo elemei és kapcsolataik 2.5 Párbeszédpanelok és jellegzetes elemeik 3. A MapInfo-ban kezelt adatok 3.1 Táblák létrehozása és adatszerkezetük módosítása 3.2 Táblák megnyitása 3.2.1 MapInfo állományok 3.2.2 Egyéb közvetlenül kezelt állományok 3.2.3 ODBC táblák 3.3 Táblák feltöltése és adataik módosítása 3.4 Raszteres adatok kezelése 3.4.1 Raszteres állományok megnyitása 3.4.2 Raszteres kép regisztrálása (beillesztése, tájékozása) 3.4.3 Kép dinamikai jellemzőinek beállítása 3.5 Állományok exportálása 3.6 Állományok importálása 3.7 ArcLink 3.8 Universal Translator 4. A geometriai objektumok modellezése 4.1 Koordinátarendszerek és vetületek 4.2 Pontszerű (0D) objektumok 4.2.1 A pont vagy szimbólum
4.2.2 A szimbólum megjelenítési jellemzői 4.3 Vonalas (1D) objektumok 4.3.1 Egyenes szakasz (line) 4.3.2 Ellipszis ív 4.3.3 Vonal (Polyline) 4.3.4 Vonalas elemek megjelenítési jellemzői 4.4 Felületszerű (2D) objektumok 4.4.1 Ellipszis 4.4.2 Téglalap 4.4.3 Lekerekített sarkú téglalap 4.4.4 Felület (Region) 4.4.5 Felületszerű elemek megjelenítési paraméterei 4.5 Feliratok 4.5.1 A felirat 4.5.2 A felirat betűtípusának jellemzői 5. Lekérdezések, leíró adatok kezelése 5.1 Keresés leíró adatok alapján 5.2 Egyszerű lekérdezések 5.3 A MapInfo-ban alkalmazható kifejezések 5.3.1 A kifejezésekben használható operátorok 5.3.2 A kifejezésekben használható függvények 5.3.3 A kifejezések megszerkesztésére szolgáló ablak 5.4 Az objektumok geometriai jellemzőinek lekérdezése 5.4.1 Mértékegységekre való hivatkozás 5.4.2 Area 5.4.3 Perimeter 5.4.4 ObjLen 5.4.5 CentroidX, CentroidY 5.4.6 Distance 5.5 Lekérdezések SQL SELECT parancs segítségével 5.5.1 Select
5.5.2 From 5.5.3 While 5.5.4 Group by 5.5.5 Order By 5.6 Hasonló szövegek keresése 5.7 Geometriai objektumok közt alkalmazható logikai operátorok 5.7.1 Contains 5.7.2 Within 5.7.3 Contains Entire 5.7.4 Entirely Within 5.7.5 Intersect 5.8 Oszlopok kapcsolása más táblákból (Join) 5.9 Sorok hozzáfűzése 6. Browser ablakok 6.1 Browser ablakok jellemzői 6.2 Oszlopok megjelenítésének módosítása 7. Térképablakok 7.1 A térképablakok kezelése és általános jellemzői 7.2 A kozmetikai réteg 7.3 Vektoros rétegek és jellemzőik 7.4 Raszteres képek megjelenítése 7.5 Objektumok létrehozása (rajzolása) a térképablakban 7.6 Objektumok kijelölése a térképablakban 7.7 Térképi objektumok módosításának egyszerűbb esetei 7.8 Térképablakból való lekérdezést támogató eszközök 7.8.1 Info Tool 7.8.2 Vonalzó 7.8.3 Gyorsstatisztikák 7.9 Objektumok címkézése 7.10 Kivágatok használata a megjelenítés során
8. Tematikus térképek 8.1 A tematikus térkép rendeltetése 8.2 Tematikus térképek létrehozásának lépései és módosításuk 8.3 Egyedi megjelenítési paraméterek (Individual) 8.4 Fokozatos ábrázolás (Ranges) 8.5 Különböző méretű szimbólumok (Graduated) 8.6 Pontsűrűség (Dot Density) 8.7 Oszlopgrafikonok (Bar Chart) 8.8 Tortagrafikonok (Pie Chart) 8.9 Raszteres adatok generálása interpolálással (Grid) 8.10 Jelmagyarázat a tematikus rétegekhez 9. Grafikonok 9.1 A grafikon és kiegészítő elemei a MapInfo-ban 9.2 Grafikonok létrehozása 9.3 Grafikonok jellemzőinek módosítása 10. Térbeli nézetek (3D Map) 10.1 Térbeli nézet létrehozása 10.2 Térbeli nézet mozgatása 10.3 Lekérdezési lehetőségek 11. Elrendezések (Layout) 11.1 Az elrendezések rendeltetése 11.2 Az elrendezés jellemzői 11.3 Más ablakok tartalma, mint az elrendezés elemei 11.4 Díszítő jellegű elemek 12. Munkaterületek 12.1 Munkaterületek létrehozása és beolvasása 12.2 A munkaterületek tartalma 12.3 A munkaterület állományának felépítése 13. Szerkesztési műveletek 13.1 Egyszerűbb szerkesztések
13.1.1 Másolás és kivágás 13.1.2 Beillesztés 13.1.3 Törlés 13.1.4 Csak a geometriai elem törlése 13.1.5 Szerkesztés visszavonása 13.2 Összetett szerkesztések 13.2.1 Tárgy kijelölése és szerepe 13.2.2 A létrejövő objektumok leíró adatai 13.2.3 Egyesítés (Combine) 13.2.4 Darabolás (Split) 13.2.5 Kitörlés (Erase) 13.2.6 Kilógó részek törlése (Erase outside) 13.2.7 Metszéspontok beszúrása (Overlay Nodes) 13.3 Felületszerű és (zárt) vonalas objektumok közti konverzió 13.4 Vonalas objektumok képének simítása 13.5 Hatászóna (pufferzóna, övezet) generálás 13.6 Befoglaló konvex sokszög generálása 13.7 Egyesítés leíró adatok alapján 13.8 Pontok létrehozása leíró adatok alapján 13.9 Geokódolás 14. Beállítási lehetőségek 14.1 Rendszer beállítások (System Settings) 14.2 Térképablak beállításai (Map Window Preferences) 14.3 Indítási beállítások (Startup) 14.4 Címek szerkezete (Addres Maching) 14.5 Könyvtárak (Directories) 15. Egyéb lehetőségek 15.1 Digitalizáló tábla használata 15.2 GPS vevő használata 15.3 Új vetületek definiálása
15.4 Jelentések készítése Cristal Reports-szal 16. A telepítéssel kapcsolatos tudnivalók 16.1 A MapInfo régebbi verzióinak telepítése 16.2 A MapInfo 6.0 telepítése és regisztrálása 16.3 Külön telepítést igénylő kiegészítő modulok 17. Alkalmazásfejlesztés MapBasic-kel 17.1 MapBasic programok alkalmazásának lehetőségei 17.2 A MapBasic feladata és jellemzői 17.3 Fordítási direktívák 17.4 Változók 17.5 Elágazások és ciklusok 17.6 Alprogramok és függvények 17.7 Felhasználói felület kezelése 17.8 Leíró adatok kezelése 17.9 Térképi objektumok kezelése 17.10 Fejlesztési lehetőségek más programnyelveken 0. Előszó Jelen segédletet abból a célból kezdtem el írni, hogy a Jáky József Műszaki Szakközépiskola ötödéves térinformatikai technikus tanulóinak segítséget nyújtson a MapInfo megismerésében. Mivel a program elsajátítására bőséges időkeret áll rendelkezésünkre (háromhetente nyolc óra), célom elsősorban egy olyan kézikönyv megírása, melyben a tanulók utánanézhetnek az órán tanultaknak, és szükség esetén a feladatok végrehajtása során is segítségül vehetik. Azon célból, hogy a leírtak minél hamarabb eljussanak a diákokhoz, a segédlet elkészült részeit folyamatosan közzéteszem az Interneten. A munka során nem feltétlenül fogok fejezetek szerint sorban haladni, és könnyen elképzelhetőnek tartom azt is, hogy korábban megírt részeket módosítok, máshová helyezek át. Az anyag tanulmányozását nem csupán az ötödéveseknek, hanem a többi térinformatikus osztálynak is ajánlom. A közzétett részekkel kapcsolatos bármilyen észrevételt vagy ötletet örömmel fogadok az ngabor79@index.hu címen, vagy személyesen. Mivel a reményeim szerint elkészülte után nyomtatott formában is kiadott segédletet Wordben készítem, a HTML konverzió során kisebb hibák léphetnek fel, melyekért az olvasó szíves elnézését kérem. 1. Bevezetés 1. A térinformatika feladata, a térinformatikai rendszerek felépítése Ide még írnom kell valamit. 2. A MapInfo alapelve, alkalmazásának lehetőségei
A MapInfo egy vektoros térinformatikai rendszer. Ez azt jelenti, hogy alapvetően vektoros adatokkal végzendő műveletekre fejlesztették ki, bár a megjelenítés szintjén képes raszteres adatok kezelésére is. A térinformatikai rendszerek egyszerre valósítják meg a leíró és a geometriai adatok kezelését, ebből adódik, hogy programnak többek közt egy adatbázis kezelő eszközeivel is rendelkeznie kell a leíró adatok kezeléséhez. A MapInfoban (és a legtöbb hozzá hasonló szoftverben) ez a relációs adatbázismodell segítségével történik. Ennek lényege az, hogy az adatokat táblákba (relációkba) rendezzük. Ezen táblák egy oszlopa egy tulajdonságnak (attribútum), egy sora pedig egy egyednek fog megfelelni. A sorok és oszlopok metszésében lévő mezők tartalmazzák az adatokat, vagyis mondják meg azt, hogy egy bizonyos egyednek egy bizonyos tulajdonsága éppen mi. A programnak kezelnie kell tudnia még geometriai adatokat is. Ezt a MapInfo úgy oldja meg, hogy az objektum geometriáját, azt a vektoros adatot, mely az objektum térbeli elhelyezkedését és kiterjedését határozza meg, egy speciális mezőnek tekinti. (Erre a speciális mezőre a későbbiekben OBJ vagy OBJECT néven hivatkozhatunk.) Ezáltal az objektum geometriája és leíró adatai szorosan kötődnek egymáshoz, a felhasználónak nem kell a kettő közi kapcsolat megadásával törődnie. A fenti elvek egyszerű megoldást adnak a térképi és leíró adatok kapcsolására. Az egy táblában (az obj mezőben) található térképi objektumok összessége ad egy vektoros réteget. Ez nem teljesen azonos a táblával, de a MapInfo-ban szoros összefüggésben van vele. (Ellentétben sok más rendszerrel, ahol a réteg egy külön, önálló egység, melyhez ezt követően akár több relációs táblából is rendelhetünk attribútumokat valamilyen kulcs alapján.) A MapInfo egyszerűségének kulcsa, de egyszersmind komolyabb feladatokra való alkalmazásának nagyon sokszor hátráltatója, hogy a réteg és az (attribútum) tábla máshol jól elkülönülő fogalmát teljesen egybemossa. Ezzel gyakorlatilag teljesen elrejti a felhasználó, de még a MapBasic-ben fejlesztő programozó elől is a geometriai és a leíró adatok kapcsolásának máshol komoly problémáit. Természetesen a MapInfo-ban előfordulnak olyan táblák is, amelyek soraihoz nem tartozik geometriai elem. 2. A MapInfo kezelői felülete 1. Elindítás után A program elindítása után egy párbeszédpanel jelenik meg. Ebben négy lehetőség közül tudunk választani, vagy a Cancel gombra kattintva bezárhatjuk az ablakot. A legfelső lehetőség a legutóbbi munkaterület betöltése. A MapInfo szabályos kilépés esetén kilépés előtti állapotát a windows könyvtárban található mapinfow.wor állományba menti el, ennek megnyitására ad itt lehetőséget. A második lehetőség, hogy a legutoljára megnyitott munkaterülete nyitjuk meg ismét. A harmadik illetve a negyedik lehetőség, hogy egy munkaterületet vagy egy táblát nyitunk meg. Ilyenkor megjelenik egy szokásos párbeszédpanel, ahol ki tudjuk választani a kívánt állományt. 2. Menürendszer A MapInfo ablakának felső részén, mint azt már sok más programban megszokhattuk, egy menüsor található. Ennek a menüsornak vannak állandó elemei (File, Edit, Objects, Query, Table, Options,) és vannak olyan pontok, amelyek csak akkor jelennek meg, ha a munkaterületnek egy meghatározott eleme aktív. (Map, Browse, Graph, Layout, 3DMap) Ezekben az esetekben a menüből elérhető parancsok arra az elemre vonatkoznak, amelyik aktív. A fenti menüsoron túl létezek gyorsmenük, melyek akkor jelennek meg, ha valamelyik elem felett az egér jobb gombjával kattintunk. A menüben található parancsok a kérdéses elemre vonatkoznak, és nagy átfedést tapasztalhatunk köztük, és az elem aktív állapotában a menüsoron megjelenő pont között. A menüsorban MapBasic programok hatására újabb pontok tűnhetnek fel, esetleg meglévők tűnhetnek el. 3. Eszköztárak A MapInfo-ban eszköztárakat is találunk, melyek használata teljesen megegyezik a más programokban megszokottal. Az eszköztárak elhelyezkedhetnek közvetlenül a menüsor alatt, vagy lehetnek lebegőek,
amikor egy külön, szabadon mozgatható kis ablakban jelennek meg ikonjaik. A lebegő eszköztáraknak a méretét is tudjuk változtatni. A MapInfo-ban viszonylag kevés eszköztárral találkozunk. Ezek egyike a Tools eszköztár, amely az állományok kezelésével, alapvető szerkesztési funkciókkal valamint új elemek létrehozásával kapcsolatos funkciókat tartalmaz és alapértelmezésben a menüsor alatt található. Másik két fontos eszköztár a Main és Drawing, melyek alapvető rajzolási és térképszerkesztési eszközöket tartalmaznak, alapértelmezett helyzetben lebegőek és ikonjaik két gomb széles oszlopokba vannak rendezve. Ha később valamelyik gombra helyzetével hivatkozunk, akkor azt ebben az alapértelmezett elrendezésben kell érteni. Amennyiben a lehetőséget telepítettük, megjelenik a kezelőfelületen az ODBC eszköztár is. Ennek ikonjai a külső adatbázisok kezelésében nyújtanak majd segítséget. Természetesen MapBasic programok segítségével az eszköztárak is tetszőlegesen átalakíthatóak. Az eszköztárak jellemzőit az Options menü Toolbars pontjával tudjuk beállítani. Itt egy listában tudjuk szabályozni, hogy az egyes eszköztárak láthatóak, legyenek-e illetve ha láthatóak helyzetük lebegő legyen vagy a menüsor alatt helyezkedjenek el. Ugyanitt lehet beállítani még azt is, hogy a gombok színesek legyenek-e, illetve milyen legyen a színük. 4. A MapInfo elemei és kapcsolataik A MapInfo-ban minden, a program által kezelt adatállományt táblának hívunk, legyen az térképi elemekkel rendelkező vagy térképi elemek nélküli adattábla vagy akár raszteres állomány. A MapInfo minden további elemének közvetlenül vagy közvetve ezek a táblák lesznek a kiindulási alapjai. A lekérdezések sok szempontból hasonlítanak a táblákra. Több helyen, például további lekérdezések forrásaként is, gyakorlatilag ezekkel teljesen egyenértékűen alkalmazhatjuk őket. Létrehozásuk alapvetően az SQL SELECT parancsa szerint történik, de a program egyszerűbb lekérdezési lehetőségeket is nyújt. A MapInfo lekérdezései valahol a pillanatfelvételek és a nézettáblák között helyezkednek el, mert adataik követik a forrás változásait, de a szűkítési feltételek nem. A lekérdezések közt speciális helyet tölt be a kijelölt objektumok halmaza. Erre a Selected néven tudunk hivatkozni. Ez mindig egy meghatározott táblának tartalmazza azon elemeit, melyek kijelölt állapotban vannak. (Kijelölés mindig egyszerre csak egy táblából lehetséges!) Relációs táblák és lekérdezések leíró adatait Browser ablakokban jeleníthetjük meg. Egyszerre több ilyen ablak is nyitva lehet sőt, egy azonos táblához (lekérdezéshez) is tartozhat egyszerre több ilyen elem. A geometriai objektumokkal is rendelkező relációs táblákat és a raszteres táblákat térképablakokban tudjuk megjeleníteni. Ezekben a térképablakokban a fenti elemek mint rétegek (layer) fognak megjelenni. Természetesen itt is igaz, hogy egyszerre több térképablak is meg lehet nyitva. Egy tábla több helyen is szerepelhet rétegként, sőt ugyanabban a térképablakban is többszörösen lehet jelen. A fenti elemekhez kötődik egy speciális réteg, a Cosmetic Layer, amely ha több térképablak is van, térképablakonként különböző. Szintén a térképablakhoz kötődnek a tematikus rétegek. A kozmetikai réteghez hasonlóan ezek sem hívhatók be más térképablakokba mint rétegek, csak ott szerepelhetnek ahol létrehoztuk őket. A program lehetőséget kínál még grafikonok készítésére is. Ezek forrása valamilyen relációs tábla vagy lekérdezés lehet. Az eredmény a fentiekhez hasonlóan külön ablakban jelenik meg. Szintén külön ablakban jelennek meg a tematikus rétegek jelmagyarázatai. (Legend) A 6.0 verziótól lehetőségünk van a térképablak tartalmából térhatású nézete (3DMap) létrehozni. Ez bár mindig egy meghatározott térképablakból kiindulva jön létre, önálló ablakként jelenik meg. Abból a célból, hogy munkánkat nyomtatásra előkészítsük (bár az eddig felsorolt ablakok egyenként is kinyomtathatóak), a nyomtatandó elemeket egymáshoz, illetve a meghatározott méretű papírlaphoz viszonyítva elhelyezzük, a MapInfo lehetőséget kínál elrendezések létrehozására. Ezekben szerepelhet valamennyi eddig felsorolt ablak tartalma, sőt akár a későbbiekben bemutatásra kerülő segédeszközök ablakai is.
A fenti ablakok mindegyikére jellemző, hogy amennyiben éppen aktuálisak, akkor egy speciális, az ablak típusával megegyező nevű menüpont jelenik meg a menüsoron, melynek tartalma jelentős átfedést mutat az ablak gyorsmenüjével. A menü parancsai segítségével a kérdéses elemre vonatkozó művelteket és beállításokat tudunk elvégezni. Ezek mindig az éppen aktuális elemre vonatkoznak, azaz például több térképablak esetén csak az aktuális térképablakra! A MapInfo-ban számos segédeszköz áll rendelkezésünkre (Ruler, Info Tool, Legend, stb.) melyekhez szintén külön ablak tartozik. Ezek többek közt abban térnek el az eddig látottaktól, hogy a programban egyszerre csak egy ilyen elem lehet, továbbá nem jelenik meg hozzájuk tartozó menüpont a menüsoron. A fenti elemek mindegyike valamilyen módon a megnyitott táblához kapcsolódik, azok adataiból ered. Fontos tehát, hogy a különféle helyeken felhasználni kívánt táblák meg legyenek nyitva. Attól még, hogy egy tábla meg van nyitva, még nem feltétlenül kell megjelennie valamilyen formában a program kezelői felületén. Hiába zárjuk be a térképablakokat és a Browsereket, a bennük található állományok még megnyitott állapotban maradnak, amit legkönnyebben azon láthatunk, hogy az eszköztárak és menük számos eleme aktivizálható állapotban marad. (például nem szürkül el a New Mapper és a New Browser menüpont) Ha munkánk során tiszta lappal akarunk indulni, akkor használjuk a File menü Close All parancsát Ennek hatására valamennyi tábla és ezzel együtt valamennyi belőlük származtatott elem bezáródik, miközben szükség esetén a program rákérdez ezek mentésére. A táblák egyenként a Close Table menüpont segítségével zárhatóak be. Ha több tábla volt nyitva, akkor ilyenkor listából kell kiválasztanunk a bezárni kívántat. A megnyitott táblák, és a belőlük származtatott elemek összességét munkaterületnek (Workspace) nevezzük. A munkaterületet el tudjuk menteni a File menü Save Workspace parancsával egy.wor kiterjesztésű állományba. Ez egy szöveges állomány, amely hivatkozásokat tartalmaz a megnyitott táblákra, valamint megtalálható benne a többi elem (Browser és térképablakok, elrendezések, stb.) beállításainak, tartalmának és elrendezésének részletes megadása. Ezt az állományt később a File menü Open Workspace parancsával nyithatjuk meg. Ilyenkor a korábban elmentett dolgok mintegy rátöltődnek a már meglévő elemekre, vagyis a munkaterület megnyitása nem jár együtt az addigi munkák bezárásával. Ez abból adódik, hogy a MapInfo-ban nincsenek olyan elkülönített elem, mint például az ArcView project fájljai, a.wor állomány sorai utasítások, melyeket végrehajtva a mentéskori környezetet kapjuk, a már meglévő elemek ezzel kiegészülnek. 5. Párbeszédpanelok és jellegzetes elemeik A MapInfo-ban a legtöbb beállítást párbeszédpanelokban (ablakokban) kell megadnunk. Ezek legtöbb eleme a más programokban megszokottaknak teljesen megfelelően működik, vannak azonban olyanok, melyek speciálisan a MapInfo-ra jellemzőek. Ezek a MapInfo által picker-nek nevezett gombok, melyek magukon hordozzák a beállított érték jellemzőit. A gombra kattintva egy újabb párbeszédpanel jön be, ahol a kérdéses értékeket be tudjuk állítani. Például a Symbol Picker gomb egy szimbólumot ábrázol, egy olyan szimbólumot, amilyen éppen az adott beállításhoz tartozik. Ha ezt meg szeretnénk változtatni, akkor rákattintunk erre az ikonra, és bejelentkező párbeszédpanelban beállítjuk a szimbólum kívánt jellemzőit. A vonaltípusok jellemzőinek beállítására szolgáló elem egy minta vonaldarabot hordoz magán. Ez régebbi verzióknál egyetlen átlós szakasz, újabb verziókban viszont két egymást X szerűen keresztező vonal. Ennek oka, hogy az újabb verziókban a vonalak kereszteződésének módját is be lehet állítani. Felületek kitöltésének, illetve határvonalaik vonaltípusának jellemzőit a beállításukra való ikon egy ötszög alakú minta formájában viseli magán. Bizonyos esetekben, ha ilyen ikonnal találkozunk, csak a kitöltést tudjuk beállítani a határvonalat nem. (Például a Bar Chart típusú tematikus térképek oszlopainak kitöltésekor.) A betűtípusok beállítására szolgáló ikon egy Aa szöveget tartalmaz, olyan jellemzőkkel, mint amiket az aktuális beállítása tartalmaz. Jellegzetesek még azok a legördülő listaelemek, melyekből színeket tudunk kiválasztani. Ebben 16 oszlopból és 17 sorból álló palettából tudjuk kiválasztani a kívánt színt. A jobb alsó sarokban lévő jelre kattintva egy kis panel jelenik meg, ahol tetszőleges színeket tudunk kikeverni komponenseik (pl. RGB szerint) változtatásával. A kiindulási alap mindig az előzőleg kijelölt szín. Az egyedileg kevert színeink a legalsó sorba kerülnek, innen a későbbiekben már egyszerűen kiválaszthatóak.
3. A MapInfo-ban kezelt adatok 1. Táblák létrehozása és adatszerkezetük módosítása Új táblát létrehozni a File menü New table parancsával vagy az ennek megfelelő ikonnal (tiszta lap) tudunk. Elsőként azt kell tisztáznunk egy párbeszédpanelban, hogy milyen ablakokban jelenjék meg az új tábla a munkaterületen. Az Open New Browser opcióval új Browser ablakot tudunk létrehozni, az Open New Mapper-rel egy új térképablakot. Az Add to Current Mapper hatására a táblázathoz tartozó réteg az éppen aktuális térképablakhoz adódik hozzá. A három lehetőség tetszőlegesen kombinálható. A következő lépésben kell megadnunk a létrejövő tábla szerkezetét. Az erre szolgáló ablak bal felső részében található listában fel vannak sorolva a létrehozandó tábla oszlopainak nevei, típusai, valamint egy jelölőnégyzet, ahol az oszlop indexelt voltát lehet beállítani. A lista kijelölt elemének jellemzőit a lista alatt, a Field Information csoportban lehet megadni. Ilyen jellemző a mező neve, mely betűkből, számokból és aláhúzás karakterekből állhat. Az első karakter nem lehet számjegy. Megengedett, de nem ajánlott az ékezetes betűk használata. Az oszlop típusát egy legördülő listából kell kiválasztani. A típus függvényében esetenként egyéb adatokat is meg kell adni. A MapInfo-ban alkalmazható mezőtípusok: Character: Megadott hosszúságú szöveges mező Integer: előjeles egész számok 32 biten. Small Integer: előjeles egész számok 16 biten Float: 64 bites lebegőpontos számok Decimal: szövegszerűen ábrázolt számok, megadott hosszal és megadott számú tizedessel. Date: Dátum Logical: Logikai (igaz/hamis) Ha egy újabb oszlopot szeretnénk beszúrni, akkor az Add Field gombra kell kattintani. Az oszlopok sorrendjét az Up és a Down gombok segítségével lehet megváltoztatni. Az éppen aktuális oszlopot a Remove Field gomb segítségével tudjuk törölni. Mint már sokszor említettük, a MapInfo-ban az egyes adatrekordokhoz térképi elemek is csatlakozhatnak, bár ezt a lehetőséget nem kötelező kihasználni. Ha a Table is Mappable négyzet bejelölt állapotban van, akkor a táblához térképi elemek is tartoznak. Ha az első lépesben kiválasztottunk olyan opciót, aminek eredményeként a tábla térképablakban is megjelenik, akkor ennek a beállításnak a kijelölt állapotát nem is lehet megszűntetni. Amennyiben a táblához térképi elemek is tartoznak, meg kell adni, hogy ezeket milyen vetületben és milyen alkalmazási tartományban ábrázoljuk. A projection gombra kattintva egy párbeszédpanel segítségével lehet a kívánt vetületet kiválasztani. Mivel a MapInfo rengeteg vetületet támogat, először a fenti legördülő listából kell kiválasztani a kategóriát, ezután pedig a lenti listából a kategórián belül a kívánt vetületet. A következő lépésben meg kell adnunk az alkalmazási tartomány határai. Itt X és Y koordináta szerint tudjuk megadni a maximum és minimum értékeket. (az X itt mindig a vízszintes tengely) Ha később módosítani szeretnénk egy táblát, akkor azt a Table menü Maintenance/Table Structure pontjával tudjuk. Ha több tábla is meg van nyitva, akkor először egy listából ki kell választanunk, hogy melyik szerkezetét szeretnénk megváltoztatni. Az a párbeszédpanel, ahol a kívánt módosításokat el tudjuk végezni lényegében megegyezik a tábla létrehozásakor bemutatottal. 2. Táblák megnyitása 1. MapInfo állományok Már meglévő MapInfo állományokat a File/Open Table menüpont vagy az ennek megfelelő ikon
segítségével tudunk megnyitni. Az ekkor a szemünk elé táruló panel nagyban hasonlít a Windowsban már megszokottra. Az ablak alján azonban találunk egy legördülő listát, melyben azt tudjuk beállítani, hogy megnyitás után a tábla miként jelenjék meg. Ha csak a táblához tartozó adatokat akarjuk közvetlenül a tábla megnyitása után a munkaterületen megjeleníteni, akkor válasszuk a Browser pontot. Ennek hatására egy Browser ablak jön létre a tábla leíró adataival. A Current Mapper hatására a táblához tartozó réteg bekerül az aktuális térképablakba. Ha nincs a munkaterületen térképablak, akkor létrehoz egyet. A New Mapper segítségével tudjuk azt elérni, hogy egy teljesen új térképablak jöjjön létre a tábla számára függetlenül attól, hogy a munkaterületen van-e már más térképablak megnyitva. Alapértelmezésben az Automatic pont van kiválasztva. Ekkor, amennyiben táblához tartoznak térképi elemek, hozzáadja az aktuális térképablakhoz, illetve ha ilyen nincs, létrehoz neki egyet. Ha nincsenek térképi elemek, akkor egy Browser ablakot nyit meg a táblának. Lehetőségünk van a No View pont választására is, hiszen a MapInfo-ban egy tábla megnyitott állapotának nem feltétele, hogy a munkaterületen a benne tárolt adatok vizuálisan is megjelenjenek. 2. Egyéb közvetlenül kezelt állományok A fenti panelban a már megszokott helyen tudjuk beállítani a megnyitandó állomány típusát. Ez alapértelmezésben MapInfo, ilyenkor a MapInfo állományainak.tab fájljait tudjuk kiválasztani. A fájltípus módosításával lehetőség nyílik más közvetlenül megnyitható állományok kiválasztására. Nem keverendő ez össze a későbbiekben bemutatásra kerülő exportálással! Akkor miközben a forrás érintetlen marad, adatai alapján egy MapInfo állomány jön létre. Ha itt nyitunk meg egy fájlt, akkor annak adatait a MapInfo közvetlenül fogja kezelni. Nem jön tehát létre önálló MapInfo állomány, minden művelet, így az adatok módosítása is, az eredetin hajtódik végre! Meg tudunk a fenti módon nyitni szöveges formátumban tárolt adatbázisokat (delimited ASCII). Ezek szöveges állományok, melyeknek minden egyes sorát egy rekordnak tekintjük. Kiválasztásuk után meg kell adni, hogy milyen karakter szolgál a sorokon belül a mezők elválasztására és, hogy milyen karaktertábla érvényes a szöveges adatokra. Módunkban áll megnyitni a Lotus 1-2-3 és az Excel táblázatkezelők tábláit is. Lehetőség van a dbase.dbf és az Access.mdb fájljainak megnyitására. Az Access esetében, mivel egy állományon belül több tábla is lehet, a fájl kiválasztása után ezt tisztáznunk kell. 3. ODBC táblák A MapInfo-ban lehetőségünk van ODBC kapcsolat létesítésére is. 3. Táblák feltöltése és adataik módosítása A táblák leíró adatainak feltöltésére és ezek későbbi módosítására több helyen is lehetőségünk nyílik. A legkézenfekvőbb talán az, ha nyitunk egy Browser ablakot és ebben végezzük el a kívánt módosításokat. Ha a térképről szeretnénk kiválasztani azokat az elemeket, melyeknek leíró adatait módosítani szeretnénk, akkor az Info Tool-t tudjuk alkalmazni, mely a leíró adatok megjelenítésén túl azok módosítására is lehetőséget teremt. 4. Raszteres adatok kezelése 1. Raszteres állományok megnyitása A raszteres adatokat is a File menü Open Table pontjával tudjuk megnyitni. A megjelenő párbeszédablakban a fájltípus legördülő listából válasszuk ki a Raster Image pontot. Ezt követően a panelban már csak azok a raszteres képet tartalmazó állományok láthatóak, melyeket a MapInfo ismer.
Miután kiválasztottuk itt a kívánt állományt (ez tipikusan egy szekennelt térkép, távérzékelt adat vagy esetleg digitális ortofotó) egy kérdést tesz fel nekünk a program, hogy egyszerűen csak meg akarjuk nézni a képet vagy el kívánjuk-e helyezni valamilyen a MapInfo által ismert koordináta rendszerben. Válasszuk ez utóbbit! Amennyiben a regisztrálást már elvégeztük, az így létrehozott.tab kiterjesztésű állományt más MapInfo táblákhoz hasonlóan tudjuk megnyitni. A különbség csupán annyi, hogy nem egy relációs adatbázis és esetleg hozzá kapcsolódó vektoros térképi elemek, hanem egy raszteres állomány fog megjelenni. 2. Raszteres kép regisztrálása (beillesztése, tájékozása) Egy ablakba jutunk, ahol elvégezhetjük a kép beillesztését. Az ablak közepe felé a kép illetve egy kinagyított részlete látható. Ezen a részen az egérrel a megfelelő részletre kattintva tudjuk lemérni az illesztéshez használt jelek (control point - őrkeresztek vagy egyéb alkalmas illesztőpontok) a raszteres képen lévő koordinátáit. Ezt követően egy ablak jelenik meg, melyben a kérdéses jel geodézia koordinátáit tudjuk megadni. Megadhatunk még itt egy azonosító címkét (label) is a pont számára. A kép alatt elhelyezkedő + és gombokkal nagyíthatunk, illetve kicsinyíthetünk. A mért illesztőpontok a képen piros kereszttel és címkéjükkel jelennek meg. Ezzel párhuzamosan bekerülnek a panel tetején lévő listába címkéjükkel, geodéziai x és y koordinátáival valamint a maradék eltérésekkel. Ezeket úgy kapjuk, hogy az azonos pontok alapján számított transzformációt elvégezzük az ismert pontpárokon és az így kapott értékeket összehasonlítjuk az ismertekkel. Lehetőségünk van a geodéziai koordinátákat nem bebillentyűzni, hanem a Table/Raster/Select Control Point from Map menüpont segítségével a munkaterület valamely térképablakából kiválasztani. Ilyenkor az egérkurzor a térképablak felett szálkeresztté alakul, mellyel megirányozhatjuk az azonos pontok térképi helyzetét. Ügyelni kell arra, hogy ilyenkor mindig a fenti listában kijelölt pont térképi koordinátáit mérjük le, ha a listában egyetlen pont sincs kijelölve, akkor új pontot hozunk létre, melynek a képkoordinátája (0,0) lesz! A lista mellett lévő gombok segítségével módosíthatjuk a listában éppen kijelölt pont geodéziai koordinátáit (Edit) eltávolíthatjuk a listából (Remove) vagy a képére ugorhatunk (Goto). Ha a listában ki van jelölve egy elem, akkor a képen ennek képkoordinátáit tudjuk módosítani az egér segítségével. Ha ismét újabb pontokat szeretnénk felvenni, akkor a New gombra kell kattintani, mellyel a kijelölést meg tudjuk szüntetni. Vigyázzunk, mert ha ki van jelölve egy elem a listából, akkor a képre kattintva ennek a képkoordinátáit fogjuk változtatni új pont megadása helyett! A panel alján lévő gombok közül az Ok, Cancel és Help gombok jelentése magától érthető. A Projection és a Units gombokkal a vetületet és a mértékegységet tudjuk beállítani. Ez nagyon fontos a koordináták értelmezéséhez. Mindig az őrkeresztek mérése előtt állítsuk be ezeket a paramétereket! 3. Kép dinamikai jellemzőinek beállítása A későbbiekben a Tables/Raster/Modify Raster Registration menüpont segítségével tudjuk módosítani a kép elhelyezését. Ilyenkor ugyanabba a panelba jutunk mint az előbb. A Tables/Raster/Adjust Image Styles menüpont segítségével a kép fényerősségét és kontrasztját lehet szabályozni. Itt akár fekete-fehér módba is átválthatunk. 5. Állományok exportálása Az exportálás során egy megnyitott MapInfo állomány adataiból valamilyen más formátumú állományt hozunk létre. A művelet a Table menü Export pontjával történik. Ilyenkor egy panel jelenik meg melyben meg kell adni az exportálással létrehozandó állomány nevét és típusát. Ezen a helyen négyféle formátumba tudunk adatokat kiírni: MIF, DXF, DBF vagy szöveg. A DXF és a DBF általánosan elterjedt, kvázi-szabványként elfogadott formátumok. A MIF állományokat térinformatikai programok jelentős része képes kezelni. A MIF (MapInfo Interchange Format) a MapInfo saját szöveges adatcsere formátuma. Két szöveges
állományból áll. Egy.mif kiterjesztésű fájl egy fejlécet követően tartalmazza az egyes objektumok geometriájának leírását. Egy másik,.mid kiterjesztésű állományban a leíró adatok találhatóak, minden egyes sor egy objektumnak felel meg, abban a sorrendben, ahogy a.mif állományban voltak felsorolva. Exportáláskor a forrásként felhasznált MapInfo tábla és a létrehozandó fájl nevén túl más adatot nem kell a programnak megadni. A felhasználandó tábla kiválasztása egy külön panelban egy listából történik, de ha csak egyetlen tábla van nyitva akkor a program ezt a pontot automatikus átugorja. A DXF az AutoCAD adatcsere formátuma. Az forrásként felhasználandó tábla és a létrehozandó.dxf kiterjesztésű állomány nevének a fentiekhez hasonlóan történő megadása után egy párbeszédpanelban kell meghatároznunk az exportálás egyéb jellemzőit. Ilyen beállítások (fentről lefelé haladva), hogy a több poligonnal határolt felületek poligonjai egy blokkba kerüljenek-e a.dxf állományban (Preserve Multi- Polygon Regions as DXF Blocks), vagy hogy a leíró adatok átvételre kerüljenek-e (Preserve Attribute Data). Megadhatjuk, hogy szöveges vagy bináris.dxf állományt akarunk-e létrehozni. A gyakorlatban általában az előbbit szokás használni, sok program a bináris.dxf fájlokat nem is tudja kezelni. Megadható még továbbá, hogy a számok az állományban hány tizedessel legyenek ábrázolva, és hogy 12-es vagy 13-as AutoCAD verzióhoz tartozó adatcsere állományt kívánunk-e létrehozni. A fenti beállításokat a fogadó program jellemzőinek ismeretében célszerű megválasztani. Esetenként többszöri próbálgatással kell kitapasztalni a legkedvezőbb beállítást. A létrejövő állományban egyetlen egy réteg lesz, minden az adott MapInfo rétegből ide kerül. Lehetőségünk van még az adatok DXF formátumba való kiírása előtt egy egyszerűbb transzformáció végrehajtására. Ehhez a Set Transformation gombra való kattintás után megjelenő panelban kell megadnunk két pont (Point1, Point2) koordinátáit a MapInfo által alkalmazott koordináta rendszerben és a DXF állomány koordináta rendszerében. Ezzel tulajdonképpen egy Helmert-transzformációt tudunk végrehajtani. (eltolás, elforgatás, méretarány változtatás) Amennyiben szöveges állományokat (Delimited ASCII) szeretnénk létrehozni a fentiekhez hasonlóan kell eljárnunk. A forrás, mely itt akár egy lekérdezés is lehet, és a létrehozandó fájl kiválasztása után egy párbeszédpanel jelenik meg. Ebben megadhatjuk az alkalmazandó elválasztó karaktert és karakterkészletet. (bővebben lásd a függelékben) Ha kívánjuk, a program a létrehozott állomány első sorába a MapInfo-ban használt megnevezést felhasználva beírja az oszlopok nevét. Ezt a funkciót használva, amennyiben a fogadó program (pl. az Access) is támogatja, megtakaríthatjuk az oszlopnevek újbóli begépelését. A DBF állományokba exportálás nagyban hasonlít szöveges állományok létrehozásához. Itt csupán az alkalmazandó karakterkészletet kell megadnunk. A művelet eredményeképpen egy.dbf kiterjesztésű állomány jön létre, amelybe a forrásként felhasznált tábla vagy lekérdezés adatai kerülnek, a MapInfo-ban alkalmazott oszlopnevekkel és mezőméretekkel. Természetesen itt is, mint a szöveges állományok (Delimited ASCII) esetében, csak a leíró adatok kerülnek átvitelre. 6. Állományok importálása Importálás során valamilyen más formátumú adatból MapInfo állományokat hozunk létre. Az eredeti állományon a program nem hajt végre változtatásokat, a művelet után már nincs szükség rájuk. Más formátumú fájlok importálására szolgál a Table menü Import parancsa. Ezt meghívva az első megjelenő panelban ki kell választani az importálandó állományt és típusát. A következő lépésben meg kell adnunk az importálás egyes paramétereit, ha szükséges, ezt követően pedig azt, hogy melyik létrehozandó állományba kerüljenek az adatok. Ez az állomány az importálás után megnyitott állomány lesz, de automatikusan a térképablak(ok)ba nem kerül be, illetve nem jön létre leíró adataihoz Browser ablak. Az importálható fájltípusok közül három a MapInfo DOS alatti változatainak különböző állományai, ezekkel a gyakorlatban ritkán találkozunk, valamint az exportáláskor megismert MIF és DXF típusú állományok. MIF típusú állományok importálásakor elsőkét a.mif fájlt kell kiválasztani. A.mid fájl neve megegyezik a.mif fájléval, ezért nem kell külön kiválasztani, hiánya természetesen hibaüzenethez vezet. Mivel a MIF a MapInfo szöveges adatcsere formátuma, tartalma tulajdonképpen megfelel a hagyományos MapInfo állományok tartalmával. Ennek köszönhetően, akár csak az exportáláskor, itt sem szükséges semmilyen kiegészítő információt megadnunk, a művelet egyből annak az állománynak a kijelölésével folytatódik, ahova az adatok kerülnek. Bonyolultabb a helyzet a DXF állományok importálásakor. Ilyenkor az állomány kiválasztása után megjelenő panelban többféle dolgot tudunk beállítani. Ezek közül a Preserve DXF Blocks és a Preserve Attribute
Data funkciója megegyezik az exportáláskor leírttal, de most az importálásra vonatkozik. A felmerülő problémák egy része abból adódik, hogy a DXF állomány több réteget tartalmaz. Ezek a rétegek a panel tetején lévő listában láthatóak, itt lehetőségünk van kijelölni azokat, amelyek az eredményként létrejövő táblába kerülnek. Arra is módunk van, hogy a DXF állomány egyes rétegeit külön-külön MapInfo állományokba tegyük. Ilyenkor a kijelölt rétegek nem egyetlen táblába kerülnek, hanem egy következő panelban egyenként tudjuk megadni az egyes állományok nevét és elérési útvonalát. (A listában kijelölt állományét, a Change Table Name gomb megnyomását követően) Lehetőség van az attribútumok átvételének (Preserve Attribute Data) és a DXF blokkok több poligonnal határolt felületként való kezelésének rétegenkénti beállításra (Preserve DXF Blocks ). Az esetleg már létező állományok felülírását is rétegenként kell szabályozni. A problémák másik része onnan ered, hogy a DXF állományban nem találhatóak meg a MapInfo számára lényeges adatok a használt koordinátarendszer vetületének típusáról és elhelyezéséről. Ezt a Projection gombra kattintva tudjuk pótolni a már megismert módon. Második lépésben lehatárolhatjuk az ábrázolt területe, szintén a táblák létrehozásakor már megismert módon. A harmadik ablakban bekapcsolhatjuk az Autoflip funkciót, ezzel elérhetjük, hogy a térképet a program megpróbálja automatikusan illeszteni. 7. ArcLink 8. Universal Translator 4. A geometriai objektumok modellezése A MapInfo alapvetően egy vektoros térinformatikai rendszer. Ez azt jelenti, hogy az objektumok geometriáját alakjelző pontjaik koordinátáival (helyvektorával) adjuk meg. Az egyértelmű meghatározáshoz persze ezen túl még az is szükséges, hogy koordinátarendszert egyértelműen és pontosan meghatározzuk. Az ebben a fejezetben bemutatott pontszerű, vonalas, felületszerű és szöveges objektumok szerepelhetnek térképi vonatkozással rendelkező táblákban, mint geometriai elemek, kozmetikai rétegekben és elrendezés ablakokban, mint díszítő elemek. A vonalas és felületszerű elemek esetében többféle típus közül is választhatunk. Mindkét kiterjedés esetében van egy általános típus (polyline illetve region) és ezen túl lehetőségünk van speciális, szabályos elemek rajzolására is. A szabályos elemek jellemzői, hogy geometriájuk előre meghatározott számú adattal megadható és, hogy bármikor átalakíthatóak általános típusú elemmé. A valós világ elemeit általában symbol, polyline vagy region típusú objektumokkal modellezik, más megoldás csak elvétve fordul elő. A MapInfo-ban a térképi elemek megjelenítési jellemzőit (jelkulcsát) elemenként egyedileg lehet beállítani. Ezek a jellemzők a geometriai adatokkal együtt jellemzik az egyes elemeket, képezik a térképi objektumot. 1. Koordinátarendszerek és vetületek Alapvetően a MapInfo síkbeli koordinátákkal, síkbeli objektumokkal (az objektumok síkbeli vetületével) dolgozik. Ha magassági jellemzőket is szeretnénk kezelni, akkor azokat mint leíró adatokat tudjuk tárolni. A MapInfo-ban mindig következetesen meg kell adni hogy milyen vetületi rendszert (koordinátarendszert) alkalmazunk, legyen szó akár geometriai vonatkozással rendelkező tábláról (raszteres vagy vektoros), akár térképablakról. Ha helyesen járunk el, akkor a tetszőleges számú, eltérő vetületi rendszerben adott réteget tudunk egy térképablakban megjeleníteni úgy, hogy a térképablak vetületi rendszerét ezektől függetlenül határozhatjuk meg. A program az ehhez szükséges vetületi átszámításokat automatikusan elvégzi! A vetületet jellemzi az alapfelület, a koordináták mértékegysége, a vetület típusa és ezen utóbbi függvényében a vetület különféle paraméterei. (pl.: kezdőpont helye, redukció, eltolás, stb.) Alapvetően kétféle koordinátarendszert alkalmazhatunk: alapfelületit, melyben a pontok helyzetét szélességgel és hosszúsággal adjuk meg (longitude / latidue) fokban, tizedes tört alakban, egy meghatározott alapfelületen és vetületi, amelyben valamilyen vetületi rendszerben adjuk meg a pontok koordinátáit, meghatározott hosszmértékegységben. Lehetőségünk van még vetület nélküli rendszer (Non-Earth) alkalmazására is. Ekkor is meghatározott hosszmértékegységben tudjuk megadni a koordinátáinkat, melyeket nem tudunk pontosan elhelyezni a Föld
felületén. A vetületi rendszerek paramétereit szerencsére nem nekünk kell egyenként megadni, hanem a Choose Projection párbeszédpanelban már előzőleg definiált vetületek közül kell választanunk. Mivel a MapInfo rengeteg vetületi rendszert ismer, a panelban ezeket kategóriákba gyűjtve találjuk meg. A kategóriát a felső legördülő listából tudjuk kiválasztani. Ekkor az alsó listában megjelennek a kiválasztott kategóriába tartozó vetületek. Ha kiválasztottuk a kívánt vetületet, döntésünket az OK gombbal tudjuk jóváhagyni. Ha valahol a MapInfo-ban egy Projection feliratú gombot látunk, akkor mindig a fent leírt panel megjelenésére számíthatunk. A hazánkban alkalmazott vetületek sajnos nem találhatóak meg ebben a felsorolásban. A gyakorlatban általában a Non-Earth meter vetületet alkalmazzuk az EOV helyett. A 6.0 verzió már ismeri az EOV alapfelületét és dátumát (HD-72), nem találjuk azonban a vetületek közt az EOV-t. A vetületekkel kapcsolatban további hasznos tudnivalók olvashatóak az Egyéb lehetőségek fejezetben. Itt írom le, hogyan lehet a Magyarországon használatos vetületekkel a MapInfo alapértelmezett listáját kibővíteni. 2. Pontszerű (0D) objektumok 1. A pont vagy szimbólum Legegyszerűbb esetünk akkor van, ha a modellezni kívánt entitás geometriáját pontszerűnek tekintjük. Az objektum kiterjedésétől ekkor eltekintünk, egyetlen jellemző pontjával adjuk meg. Ez két adatot, vagyis egy koordinátapárt jelent. A pontszerű elemeket a MapInfo Symbol-nak hívja. 2. A szimbólum megjelenítési jellemzői A pontszerű elemek megjelenítése az adott pontban elhelyezett szimbólum segítségével történik. A 4.0 verziótól kezdődően bármilyen, a számítógépre telepített szimbólumkészlet (fontkészlet) használható erre a célra. A szimbólum kiválasztása a Symbol Style párbeszédpanelban történik. Itt ki lehet választani a kívánt fontkészletet, és meg tudjuk adni a szimbólum méretét. A szimbólum mindig az itt kiválasztott méretű lesz, függetlenül a térkép méretarányától! Meg tudjuk még adni a szimbólum színét. Ilyenkor a legördülő elemben egy 16 16 négyzetből álló táblát kapunk, melyből 256 színt tudunk kiválasztani. A táblázat alján, a jobb alsó sarokban egy ikon látható. Erre kattintva egy további panelba jutunk, melyben az alapszínekből tudunk kikeverni egy tetszőleges árnyalatot. (Alapszínenként 256 fokozat = 256 3 = 16777212 különféle árnyalat) Az így létrehozott egyedi színek a táblázat aljára kerülnek. (Később más helyeken is ugyanilyen legördülő listákból tudjuk majd kiválasztani a kívánt színeket) Lehetőségünk van arra, hogy a kiválasztott szimbólumot elforgassuk. Az elforgatás szögét (Rotation Angle) fokban kell megadni az óramutató járásával ellentétes értelemben. Meg tudjuk határozni, milyen legyen a szimbólum háttere (Background). A szimbólum vonalai fekete (Border) vagy fehér (Halo) vonalakkal lehetnek kihúzva. Alapértelmezésben egyikkel sem (None). A szimbólumhoz még speciális hatásokat (Special Effects) is rendelhetünk. Ezek segítségével árnyékhatást (Drop Shadow) érhetünk el, vagy megvastagíthatjuk a szimbólumot (Bold) A fent leírt panelba jutunk többek között akkor, ha a Drawing eszköztár ikonjára kattintunk. Ilyenkor a kijelölt pontszerű elemek megjelenítési jellemzőit tudjuk beállítani, illetve az eztán rajzolandó pontokra vonatkozó alapértelmezett értéket tudjuk meghatározni. Párbeszédpanelokban gyakran találkozunk speciális nyomógombokkal, melyek valamilyen szimbólumot ábrázolnak, mutatva hogy milyen érték tartozik a panelban hozzájuk rendelt beállításhoz. Erre, az ún. Symbol Picker-re kattintva szintén a Symbol Style panelba jutunk, ahol módosíthatjuk a kérdéses értéket.
3. Vonalas (1D) objektumok 1. Egyenes szakasz (line) Ez az elem két pontot köt össze egy egyenes szakasszal. Az elem geometriája négy adattal adható meg. Ez a négy adat a kezdő és végpont koordinátái. A MapInfo megkülönbözteti a kezdő és a végpontot, ezáltal meg tudjuk adni a szakasz irányítottságát. Az objektum középpontja a szakasz felezőpontja. 2. Ellipszis ív Egy ellipszis (ld. felületszerű objektumoknál) határvonalának egy szakasza, mint vonalas elem is lehet objektum. Ezen objektumok geometriáját a kérdéses ellipszis adataival (Center X, Center Y, Radius X, Radius Y) valamint az ív kezdő és záró szögével (start angle, end angle) tudjuk megadni. 3. Vonal (Polyline) Ezek az elemek egymáshoz csatlakozó egyenes szakaszok összességei. A MapInfo-ban egy ilyen vonalsorozatot (vonalsztringet) szekciónak hívunk, azokat az egyenes szakaszokat, melyekből felépülnek szegmenseknek nevezzük. Egy objektum több, egymástól geometriai értelemben független szekcióból is állhat. Az objektum geometriáját tehát a vonal töréspontjainak szekciónként felsorolt koordinátáival tudjuk megadni. A sorrendből következik a vonal irányítottsága. A vonalakat az egyenesen túl a töréspontokat összekötő szakaszokhoz simuló görbével is ábrázolhatjuk a térképen. A két mód között az Object menü Smooth és Unsmooth parancsai segítségével válthatunk. Fontos viszont megjegyezni, hogy sok műveletnél a program a görbe vonalakat is úgy értelmezi, mintha egyenes szakaszok lennének. 4. Vonalas elemek megjelenítési jellemzői A vonal megjelenítését a vonal típusával, színével és vastagságával adhatjuk meg. A 6.0 verziótól lehetőségünk van továbbá a vonalak kereszteződésének módját megadni. Ezek beállítása egy a pontnál leírthoz hasonló párbeszédpanelban történik. Ez az ablak jelenik meg, amikor az alapértelmezést vagy az éppen aktuális objektum vonaltípusát állítjuk, illetve ha valahol egy dialógusablakban egy Pen Pickerre kattintunk. Ez a jellegzetes elem egy nyomógomb, mely az éppen beállított értéket hordozza magán. A vonal típusát egy legördülő listából választhatjuk ki. A listában a minták fekete színnel szerepelnek, de természetesen majd a kiválasztott színnel fognak megjelenni. Vannak olyan vonaltípusok, amelyek mintájában a fekete mellett a vörös szín is szerepel. Ilyenkor az általunk kiválasztott szín a vörös helyét fogja betölteni, a fekete és fehér részek feketék illetve fehérek maradnak. Különleges szerepe van a lista bal felső sarkában található, N betűvel (None) jelzett típusnak. Ezt kiválasztva érhetjük el, hogy a vonal ne jelenjék meg. Természetesen több vonalas elem keresztezheti egymást, vagy találkozhat egy pontban. Ezeket alapértelmezésben úgy ábrázolják, hogy egyszerűen csak egymásra helyezik őket. A program a 6.0 verziótól kezdődően lehetőséget nyújt arra, hogy az ilyen estekben csomópontszerű ábrázolást alkalmazzunk. Ha nem választjuk ki ezt a lehetőséget, akkor minden úgy történik, mint a régebbi verziókban. 4. Felületszerű (2D) objektumok 1. Ellipszis A felületszerű objektumok lehetnek ellipszisek. Nem akármilyen ellipszisek, hanem csak olyanok, melyeknek tengelyei párhuzamosak a koordinátarendszer tengelyeivel. Az ellipszis egy speciális esete a kör, amikor a két tengely hossza megegyezik. Ilyenkor tulajdonképpen indifferens a tengelyek iránya. Geometriai értelemben való megadása négy adattal lehetséges: az ellipszis középpontjának két koordinátájával (Center X, Center Y) és a két koordináta tengely irányába eső sugárral (Radius X,
Radius Y). 2. Téglalap Az ellipszisekhez hasonlóan, a téglalapok is csak speciális helyzetűek lehetnek. Oldalaiknak párhuzamosnak kell lenniük a koordináta tengelyekkel. A téglalap által tartalmazott pontok koordinátáinak mind X, mind Y értelemben egy-egy meghatározott intervallumba esnek. Most is négy adat szükséges tehát a geometria megadásához: Ezen intervallumok határai (Bounds X1, Bounds Y1, Bounds X2, Bounds Y2), melyek nem mások, mint a bal alsó és a jobb felső sarok koordinátái. A fenti adatokból számítani lehet a téglalap középpontjának koordinátáit (Center X, Center Y), szélességet (Width) és magasságát (Height). Az elem geometriája ezek segítségével is megadható. 3. Lekerekített sarkú téglalap Ez az elem annyiban különbözik az előbbitől, hogy sarkai lekerekítettek. Megadásához a téglalap négy jellemzőjén túl szükségünk van sarkok lekerekítésénél alkalmazott sugárra. (Corner Radius) 4. Felület (Region) Fontos az elején tisztázni a poligon és a felület fogalmát, valamint a két dolog közti különbséget. A poligon egy zárt vonallánc, melyet megadhatunk töréspontjainak körüljárási irány szerint felsorolt koordinátáival. A töréspontos közt a poligont egyenes szakaszok határolják. Ezzel egyetlen összefüggő területet tudunk meghatározni. A felület (region) állhat egyetlen poligonból (ez a leggyakoribb eset és rajzolni is csak ilyeneket tudunk), de felépülhet tetszőleges számú külső, illetve belső poligonból. A külső poligonok egymástól függetlenül, elkülönülve helyezkednek el, csupán logikai szintű összerendelés eredménye, hogy az általuk lefedett területeket egyetlen felületnek, egyetlen geometriai elemnek tekintjük. A felület külső poligonjain belül egy vagy akár több belső poligon is elhelyezkedhet. Az ezek által lehatárolt terület mintegy kivágódik, kiesik az objektum területéből, nem része a felületnek. A MapInfo nem tesz éles különbséget a külső és a belső poligonok közt. Ha egy felület típusú elem adatait lekérdezzük (dupla kattintás vagy F7), akkor csak azt látjuk, hogy a felület hány poligonból épül fel (külsők és belsők együtt) és, hogy ezek a poligonok összesen hány töréspontot tartalmaznak. A felület jellemzésére tetszőlegesen definiálhatjuk középpontját, amit a MapInfo centroidnak hív. A későbbiekben ennek nagy jelentősége lesz, mert az automatikus címkézés feliratai, a tematikus térképek diagramjai és szimbólumai mind ide szúródnak be. Bizonyos geometriai elemzések során, mikor az objektumokat pontszerűnek kell tekinteni, szintén a centroid az irányadó. A felülethez hasonlóan más geometriai elemeknél is szükség lehet arra, hogy egyetlen ponttal jellemezzük őket. Szabályos elemeknél (pl.: szakasz, téglalap, ellipszis, stb.) és persze a pontnál ilyenkor egyértelműen a kérdéses elem középpontja tölti be a centroid szerepét, nincs lehetőségünk ilyen módosításra. Megjegyzés: Hazánk településhálózatában nem túl gyakran, de előfordul olyan eset, hogy egy település ún. domíniummal rendelkezik. Ilyenkor vannak olyan, közigazgatásilag a kérdéses városhoz/községhez tartozó településrészek, melyek területileg nem függenek össze a település központi részével. Az ilyen települést kettő (vagy több) poligonból álló felülettel lehet modellezni. Olyan is előfordul, hogy ez domínium teljes egészében egyetlen másik település területén belül helyezkedik el. Ilyenkor a másik település is két poligonból áll. Ezek közül az egyik belső poligon. 5. Felületszerű elemek megjelenítési paraméterei A felületszerű objektumoknak mind a kitöltését, mind a határvonalát be tudjuk állítani. Az előzőekben már