A FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁST ELÕSEGÍTÕ AGRÁR- GEOINFORMÁCIÓS RENDSZER KIALAKÍTÁSA ÉS JELENTÕSÉGE Összefoglalás Dr. Dobos Attila 1 -Dr. Nyizsalovszki Rita 1 -Szabó József 2 Egy térség jelenét értékelő helyzetelemzés segítségével vizsgálhatók a mezőgazdasági termelés fejlődésének sajátosságai, feltárhatók az egyes tájegységek adottságaiban rejlő különbségek. A térségi szintű talajtani, földhasználati, klimatikus viszonyok feltérképezése, térinformatikai rendszerbe szervezése alapján határozható meg az egyes térségek legeredményesebben termeszthető növényeinek típusai, az ökológiai igényekhez igazodó, a természeti erőforrásokat fenntartó földhasználati struktúra kialakítása valamint az indokolt talajvédelmi beavatkozások módozatai. Munkánk során a korszerű tájgazdálkodás szempontjain alapuló tájgazdálkodási körzetek kialakításához közigazgatási egységeket választottunk mintaterületnek Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében. Mintaterületeink: a Nyíregyházi, a Nyírbátori, a Nagykállói, a Mátészalkai és a Csengeri kistérségek voltak. Ezek közül a Nyírbátori területet szeretnék részletesen bemutatni. Az adatbázis alapján térben elhatároltuk és feltártuk a mintaterületek talajtani viszonyait: a növények gyökerei által kihasználható talajszelvény kémiai és fizikai tulajdonságait, a humusztartalmat, a tápanyagtőkét, a termőréteg vastagságát és a talajvíz viszonyokat. Elkülönítettük a mezőgazdasági tájgazdálkodási körzeteit, amelynek alapelemeit a Kreybigféle tradicionális színkulccsal (világos sárga, sötét sárga, világos barna, sötét barna, kék, rózsaszín, vörös, szürke, zöldes barna, vörös lila, világos lila, sötét lila, világos zöld) ábrázoltuk. A választott mintaterületek adatainak felhasználásával nagyléptékű, a térség növénytermesztési sajátosságainak bemutatására alkalmas térképi adatbázist állítottunk elő. Tájgazdálkodási körzetenként ajánlásokat tettünk az adott talajtani és meteorológiai sajátosságok mellett legeredményesebben termeszthető növények körére, valamint a vetésváltásra. Ajánlásainkat a mintaterületekre 1:25000 méretaránynak megfelelő felbontással térképi formában is ábrázoltuk. Summary With the help of this report evaluating the current situation of the region, characteristics of the development in agricultural production and regional diffrences can be clarified. By mapping out the regional soil, land use and climatic conditions and organizing these into a geographical information system, one can easily determine which plants are the most ideal to cultivate in that particular region. Moreover, it is a useful tool that enables us to estabilish the most favorable land use structure suited to ecological demands and also helps to determine the methods of soil protection. During our work, we chose administrive unit sin Szabolcs-Szatmár-Bereg County, based ont he latest aspects of regional cultivation. Our pilot areas are: the small regions of Nyíregyháza, Nyírbátor, Nagykálló, Mátészalka and Csenger. 1 MTA Debreceni Egyetem, Földművelési és Területfejlesztési Kutatócsoport, Debrecen 2 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet, Budapest
Using the database, we separated and uncovered the soil conditions of the pilot areas: teh chemical and physical properties of the soil layer which is exploited by the roots of the plants, the humus content, the nutrien supply, the thickness of the cultivated layer and the water management conditions. We separated the districts of regional cultivation, where the basic elements of the traditional Kreybig color systems were applied (light yellow, dark yellow, light brown, dark green, blue, pink, red, grey, greenish brown, reddish purple, dark purple, light green). By using the data collected from the pilot areas, we comlied a map database, which is suitable to illustrate the plant cultivating characteristics of the region. We made recommendations to determine the most favorable plants to cultivate int he specific region with the given meteorological and soil conditions, as well as for the shifting of crops. Our recommendations were also illustrated in a map with a resolution of 1: 25000. Bevezetés A vidékfejlesztést támogató többszintű informatikai rendszer kialakításának szükségessége A többfunkciós agrármodell és ennek alapjául szolgáló földhasználati zónarendszer gyakorlati megvalósítását célozza a Kormány 2253/1999. (X. 7.) számú határozatával elfogadott Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, a többfunkciós európai agrármodell elterjesztésének magyar kerete. Az új agrárstartégiai rendszer egyik fő pillére a fenntarthatóság gondolata. A mezőgazdasági teljesítményeknek a környezeti javakat, a környezet állapotát nem torzító megvalósítási módja. Az EU agrárrendszerében kiemelkedő jelentősége van a talaj termőképessége megőrzésének, a maradványanyagok alacsony szintje, valamint az állatállomány egészsége folyamatos biztosításának, az ökoszisztéma fenntartásának. Az EU 3508/92 sz. Tanácsi rendeletében a tagállamok számára kötelezővé teszi egy integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer felállítását egyes mezőgazdasági programjainak ellenőrzéséhez. A kialakítandó rendszer alapvetően egy részletes, a föld tulajdonjogán és kultúrnövény mélységű hasznosításán alapuló adatbázisra épül. A szabványos, térinformatikai alapokon nyugvó, jogszabályi szinten rendezett intézményi háttérrel rendelkező nyitott rendszer lehet képes az EU agrár-környezetvédelmi támogatási formák, a szaktanácsadás és a termelői adatbázis kialakítását segíteni. Fenntartható mezőgazdaság A fenntartható mezőgazdálkodás egyik legfontosabb alapelve a természeti erőforrások hosszú távú védelmének biztosítása. A tájhoz, a környezethez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és belterjességi fok megtalálása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik. A hazai környezetgazdálkodás, korszerű, tudományos megalapozása, a Nemzeti Agrárkörnyezeti Program célkitűzéseiben megfogalmazott feladatok végrehajtása egy integrált földalapú információs rendszer kialakítását igényli. Ahhoz, hogy a talajoknak az adott helyre vonatkozó racionális hasznosítását meghatározhassuk, optimális funkcióinak fenntartását biztosíthassuk, illetve a fenntartható gazdálkodást megvalósíthassuk a természeti-földrajzi, termőhelyi ismereteken túl a földbirtokra vonatkozó használati-, gazdálkodási- valamint az élettérre vonatkozó ismeretek összekapcsolására és együttes vizsgálatára van szükség. Mindezen célkitűzések nem valósíthatók meg hagyományos módszerekkel. 2
Munkánkban egy konkrét mintaterület elemzésén keresztül mutatjuk be e rendszer felépítését, amelynek elsődleges célkitűzése volt a nagyléptékű talajtani térinformatikai adatbázis tervezése a Nemzeti Agrár-környezeti Program térségi felbontású zónarendszerét meghatározó földhasználati mintázat megállapítására, a mezőgazdasági tájak elhatárolására valamint egy integrált, internetes talajtani térinformatikai rendszer tervezése és integrálása a vidékfejlesztési döntéstámogatásba. Anyag és módszer A térinformatika, mint az adatok térbeli-időbeli kezelésének igen hatékony eszköze nélkülözhetetlen támogatást biztosít az agrár-környezetgazdálkodás különböző problémáinak megoldásához. A térinformatikai eszköztár alkalmas a földrajzi helyhez kapcsolható adatok gyűjtésére, tárolására, egyesítésére, kezelésére, elemzésére az adatok és a levezetett információk megjelenítésére, valamint a földrajzi jelenségek megfigyelésére és modellezésére. Az agrárkörnyezet gazdálkodási feladatok következő és eddigiektől elkülönülő szintjét egy alulról építkező átnézetes, illetve tábla szintű talajtani információ bázis jelentheti, amely a gazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó adminisztratív feladatok végrehajtását segíti. Szükséges hangsúlyozni az alulról történő építkezést, hiszen a környezet állapotának részletes felmérése, a környezeti elemek érzékenységének vizsgálata és a gazdálkodás számára szükséges információigény kielégítése csak nagyléptékű adatokra (1: 25000 és 1: 10000) támaszkodva valósítható meg a térinformatikai eszközök, módszerek a digitális térképészet, távérzékelés, képfeldolgozás, GPS technika-technológia alapján az átnézetes talajismereti-, az üzemi genetikus és földértékelési térképezés adatainak talajismereti célú felhasználásával. A kutatómunka PC-s hardver környezetben történt, ESRI GIS szoftver termékeket (PC Arc View, Spatial Analyst, 3D Analyst, Image Analyst, Avenue) használva a térbeli adatok kezeléséhez, tárolásához, elemzéséhez és megjelenítéséhez. Az adatok- és az elemzések eredményeinek megjelenítése az objectum orientált Arc View program segítségével történt. A három dimenzióban értelmezhető objektumok komplex térbeli elemzéseihez a PC ARC/INFO 3D modulját, a PCTIN és az ArcView-hoz kapcsolható 3D Analyst digitális domborzatmodellező modult és a Spatial Analyst térbeli adatelemző modult használtuk. Mintaterület Mintaterületeink: a Nyíregyházi, a Nyírbátori, a Nagykállói, a Mátészalkai és a Csengeri kistérségek voltak (1. ábra). Ezek közül a Nyírbátori kistérséget mutatjuk be részletesen (2. ábra). 1 A mintaterület földrajzi jellemzése A Nyírbátori kistérség, mint adminisztratív egység Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. A hátrányos helyzetű kistérség 20 települést foglal magába. A kistérség három kistájhoz tartozik: területének több mint fele (55%) a Délkelet-Nyírség kistájhoz tartozik. Ny-i része a Közép-Nyírség, D-i része a Dél-Nyírség, É-i területei az Északkelet-Nyírség kistáj területére nyúlnak be. A kistérség mezőgazdasági adottságai a termőhelyi adottságokat tekintve kedvezőtlenek. 1.1 Földtani adottságok A felszín közeli üledékekben a pleisztocén végi futóhomok az uralkodó, löszös homok és barnaföld csak kisebb foltokban fordul elő. A nyírvízlaposok fenékszintjét meszes, 3
mésziszapos üledékek, öntéshomok vagy kotus rétegek borítják. Helyenként kevés gyepvasérc is előfordul. A K-i területeken lokális jelentőségű tőzeg keletkezett. A déli területeken 1-25 m vastagságban jelentkezik a würm végén képződött futóhomok. Viszonylag nagy területeket fed a nyírvíz-laposokhoz kapcsolódó 1-5 m vastag folyóvízi homok, mésziszapos homok. Az északkeleti területeken gyengén koptatott apró- és finomszemű szélhordta homok átlagosan 8-10 m vastagságban van jelen. A laposokban foltszerűen lösziszap a nyírvíz laposokban ill. a deflációs mélyedésekben holocén barnaföldek keletkeztek. 1.2 Termőhelyi jellemzés A Nyírség É-i és D-i része talajainak morfológiai képe közel azonos, a barna erdőtalajok ismert képét mutatják. Az Észak-Nyírség területén a futóhomok rétegek alatt eltemetett talajszint található. Vastagsága 30-40 cm. A homokborítás mértéke K-ről Ny-felé haladva fokozatosan csökken. A Közép-Nyírség jellegzetes talajképződménye a kovárványos barna erdőtalaj. Vízgazdálkodása a humuszos homok- és futóhomok talajokénál kedvezőbb, tápanyagtartalma is magasabb, ami a kovárvány csíkok magasabb agyagtartalmából származik. Sekély humuszos rétegű mésztelen gyengén savanyú kémhatású homoktalajokat délen, a homokvonulatok lankás lejtőin, nyugaton a kovárványos barna erdőtalajokkal komplexben találunk. A homokvonulatok közötti laposokban réti talajok alakultak ki. Keletkezésükben a meszes altalajvíz mellett a növényzetnek is szerepe volt. A talajban a humuszos réteg vastagsága 50-70 cm, kémhatásuk semleges, kevés CaCO3-at tartalmaznak. Mezőgazdasági hasznosításukat megnehezíti a felszínközeli talajvíz és a helyenként fellépő talajvízborítás, amely a nem megfelelő belvízelvezetés következménye. A parabolabuckák közötti területek talajai a réti talajokéhoz hasonlóak, szénsavas meszet nem tartalmaznak. Alapkőzetük a dombokról lefújt durvaszemcséjű homok. Ezen szelvények szervesanyag-tartalma alacsonyabb a tipikus réti talajokénál. A Mezőségi jellegű talajok átmenetet képeznek a Debreceni löszhát, illetve a Rétköz felé. Nyugat felé haladva a talajképző alapkőzet eolikus eredetű homokos lösz, majd a Debreceni löszháton eolikus lösz, észak felé haladva pedig folyóvízi eredetű iszapos finom homok. A Szatmári-síkság területét 1-12 m vastag folyóvízi képződmények fedik. A talajtakaró öntésanyagon kialakult, talajvízhatás alatt álló réti- és láptalajokból áll. A láptalajok igen savanyú kémhatásúak, ph értékük 4,5-5,5 közötti. Erősen televényes kotus rétegük 20-100 cm közötti vastagságú. Altalajuk vízben oldható sótartalma rendszerint magas. Humusztartalmuk 20%-nál nagyobb. Nyers foszforsavban gazdagok, de káliban szegények. Az altalajban kb. 100 cm-től kevés szénsavas meszet tartalmaznak. Jellemzőek még a humuszban valamivel szegényebb, savanyú, erősen kötött réti talajok, melyek altalaja könnyebb mechanikai összetételű és 10% körüli szénsavas meszet tartalmaz. Legnagyobb kiterjedésben változó mechanikai összetételű, gyengén vagy erősen savanyú kémhatású, általában 1%-nál kisebb szervesanyag-tartalmú, gyenge termőképességű öntéstalajok fordulnak elő. A mintaterület talajainak talajismereti kategóriák szerinti besorolását a 3. ábra mutatja be. 4
1.3 A mintaterület éghajlata A vizsgált terület a mérsékelten meleg-száraz és kisebb mértékben a mérsékelten hűvös; mérsékelten száraz éghajlati körzethez tartozik. Az ökológiai feltételek közül a sugárzási viszonyok kedvezőek, a napsütéses órák évi összege 1950-2050 óra. Az évi középhőmérséklet 9,5-10,5 o C, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 16,5-17 o C között ingadozik. A tenyészidőszak átlagos hossza 183-186 nap, viszonylag állandó. A csapadék- ellátottság kedvezőbb az Alföldéhez képest, az átlagos évi csapadékösszeg 550-619 mm. Az összes csapadék 60-70%- a vegetációs időszakban hullik, 350-400 mm. A csapadék idő- és térbeli eloszlása igen szélsőséges, míg a Szatmári-sík északi részén 660-680 mm, addig a déli területeken 520-550 mm körüli. Az É-i területeken átlagosan évi 75 mm, a D-i területeken 100 mm vízhiánnyal kell számolni. A szárazsági index 1-1,28 között ingadozik, e felső értékek a Rétköz, a Közép-, a Dél- és a Nyugat-nyírség területeire jellemző, jelezve a növénytermesztés fokozott kockázatát. 1.4 Talajvíz adottságok A térség felszíni és felszín alatti vízkészlete viszonylag kedvezőbb, mint az Alföld többi részén, de területi eloszlása egyenlőtlen. A vizsgált terület vízrajzi szempontból két részre osztható. Amíg a Felső-Tiszavidék természetes vízfolyásokban gazdag, addig a nyírségi területek vízhálózatát csak az ún. nyírvíz csatornák alkotják A Nyírség területén a talajvíz adottságok sok helyen igen erősen érvényesülnek a termékenységben. Mezőgazdasági szempontból a Nyírségben a kék homokrétegnek és a felette elhelyezkedő felszínközeli- és felszíni rétegeknek vízmozgás törvényszerűségei és adottságai jutnak érvényre. Hatásuk lehet kedvező és kedvezőtlen. Kedvező akkor, ha a növények vízszükségletüket belőlük könnyen fedezhetik; kedvezőtlen, pedig akkor ha túl közel jutnak a felszínhez, vagy esetleg a felszínre törnek vízkárokat okozva. A Nyírség homokjai gyorsan nyelik el a csapadékvizeket és vezetik le a fölösleget a kékhomokrétegbe. E felett sok helyen különböző vastagságú agyagos homok és homokos agyagréteg is települt, melynek a felette levő futóhomokba bejutott csapadékvízzel szemben záróréteg szerepe van. A talajvíz mélysége általában 2-4 m között mozog, csak a magasabb területeken süllyed 4-6 m alá. A nyírvízlaposokban felszínközeli ill. gyakran felszínre is kerül. 2 Módszer A választott mintaterületek részletes földrajzi jellemzése után a Kreybig-féle Átnézetes Talajismereti Térképezés adatainak felhasználásával nagyléptékű, a térség növénytermesztési sajátosságainak bemutatására alkalmas térképi adatbázist állítottunk elő. A Kreybig-féle térképezés volt az első olyan országos szintű, nagyléptékű helyszíni talajtaniés laboratóriumi vizsgálatokon alapuló felvételezés, amely kifejezetten gyakorlati célokat szolgált; célja az volt, hogy a termelést irányító szerveknek, az agrárpolitikusoknak, a gazdáknak, úgymint a termesztés kérdéseivel tudományosan foglalkozó intézményeknek a talajadottságok helyi fekvésébe, kiterjedésébe és irányt adóan a részlettulajdonságokba is betekintést adjon. A Kreybig-féle térképek ma is aktuálisak, mert bár szerkesztésük a 1934-ben kezdődött és 1944-ben, (illetve a háború alatt megsemmisült szelvények pótlásával 1955-ben) fejeződött be, a térképezett talajtulajdonságok legnagyobb részének időbeli változása nem jelentős, így ezen térképek és magyarázók adatai referenciaként szolgálhatnak az ember által okozott 5
környezeti hatások részletes vizsgálatához, illetve nagyléptékű, országos szintű térképezési munkálatok támogatását biztosíthatják. A Kreybig-féle térképezés folyamán gyűjtött információk feldolgozottsági állapota, méretaránya és szerkesztési minősége is különböző. Az adatok egységesítése, illetve egy szisztematikus térképi rendszer kidolgozása egyre nagyobb kihívást jelentett. A legfőbb megoldásra váró probléma a sokféle talajtani adat egyetlen térképlapon való megjelenítése volt. Kreybig Lajos a hagyományos talajtérképekkel kapcsolatban az alábbi megállapítást tette: a talajok belső, természetadta tulajdonságait kifejező adatoknak egy térképen való feltüntetése igen nagy nehézségbe ütközik. Nagyon nehezen feloldható ellentmondás rejlik ugyanis abban a tényben, hogy a hagyományos térképek viszonylag szűk eszközrendszerrel rendelkeznek az attributum adatok megjelenítésére, míg a talajok általános jellemzése igen sokféle, gyakran nagyon nehezen összeegyeztethető szempont figyelembevételét igényli (fizikai, kémiai, földrajzi, geológiai, illetve pontszerű vs. területi tulajdonságok). A hagyományos talajtérképek csak viszonylag kevés szöveges adat megjelenítésére alkalmasak, adattárat pedig csak ritkán kapcsoltak a térképekhez. A Kreybig-féle: Átnézetes Talajismereti Térképek kivételt jelentettek ez alól a magyar talajtérképezésben, hiszen a térképlapokon egy foltra vonatkoztatva megtaláljuk a fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságokat, a 'Sigmond-féle talajosztályokat, valamint az adott foltok reprezentatív talajszelvényeit és az adott folt heterogenitását jellemző eltérő tulajdonságú talajszelvényeket is. Az Átnézetes Talajismereti Térképeken a talajtani és földhasználati viszonyokat együttesen ábrázolták. A földhasználati viszonyokat egyszerűsített formában adták meg megkülönböztetve: művelt területeket (szántó, gyümölcsös, rét-legelő) időszakosan vízállásos, vízjárta területeket, erdőket, tavakat, nádasokat, folyóvizeket, településeket. A növények gyökerei által kihasználható talaj kémiai tulajdonságait foltra vonatkozóan színek segítségével, míg a fizikai talajtulajdonságait felületkitöltő mintázattal ábrázolták. A nyomtatott térképszelvényeken az adott foltra vonatkozó tápanyagtőkét és a talajvízmélységet a kódszámokkal (a foltban elhelyezett keretezett törtszámmal) tüntették fel. A Kreybig-módszer jellemzője, hogy a térképek talajfoltjaihoz egy reprezentatív és több további, az adott folton belül előforduló talajszelvény rendelődik. Ezen szelvények együttesen az adott terület heterogenitásáról szolgáltatnak információt. Az adott foltban előforduló talajszelvényeket a felvételezési-, a kéziratos- és egyes nyomtatott szelvényeken térbelileg hűen ábrázolták, megkülönböztetve az adott területre jellemző és a foltonként megtalálható eltérő tulajdonságú talajszelvényeket. Azon talajszelvényeket, amelyből talajmintát vettek a laboratóriumi vizsgálatok céljából a felvételezési-, a kéziratos szelvényeken megkülönböztették. 6
Az egy térképlapon belül található talajszelvények kódolásánál kihasználták a talajszelvények hasonlóságát és amennyiben a feltárt szelvényhez hasonló földrajzi pozícióban lévő, közel hasonló tulajdonságokkal rendelkező talajszelvényt már leírtak, akkor annak kódját rendelték a feltárt talajszelvényhez. Így fordulhat elő egy térképlapon belül több azonos kódú talajszelvény. A Kreybig-féle térképek térbeli alapegységei: azonos fizika- és kémiai tulajdonsággal jellemzett talajfoltok; poligonok adott talajfoltra vonatkozóan reprezentatív és az adott folt heterogenitását jellemző eltérő tulajdonságú talajszelvények; pontadatok A talajfoltokhoz tartozó attributív (szöveges) adatok: A talajok termelési értékét meghatározó a növénytermesztésben érvényesülő belső talajtulajdonságok : a talaj fekvése (térbeli pozíció: tengerszint feletti magasság, kitettség), a növények gyökerei által kihasználható talajszelvény kémiai és fizikai tulajdonságai, humusztartalom, tápanyagtőke, termőréteg vastagsága, talajvízszint mélysége Térképmagyarázók A térképlapokhoz csatolt magyarázó füzetek a terület részletes talajtani és környezeti jellemzésére szolgáltak valamint a reprezentatív talajszelvények a felvételi és a laboratóriumi jegyzőkönyvek adatait tartalmazzák. Az adatbázis alapján térben elhatároltuk és feltártuk a mintaterületek talajtani viszonyait: a növények gyökerei által kihasználható talajszelvény kémiai és fizikai tulajdonságait, a humusztartalmat, a tápanyagtőkét, a termőréteg vastagságát és a talajvíz viszonyokat. Elkülönítettük a mezőgazdasági tájgazdálkodási körzeteit, amelynek alapelemeit a Kreybigféle tradicionális színkulccsal (világos sárga, sötét sárga, világos barna, sötét barna, kék, rózsaszín, vörös, szürke, zöldes barna, vörös lila, világos lila, sötét lila, világos zöld) ábrázoltuk. 3 Eredmények és következtetések A térség jelenét értékelő helyzetelemzés segítségével vizsgálhatók a mezőgazdasági termelés fejlődésének sajátosságai, feltárhatók az egyes tájegységek adottságaiban rejlő különbségek. A térségi szintű talajtani, földhasználati, klimatikus viszonyok feltérképezése, térinformatikai rendszerbe szervezése alapján határozható meg az egyes térségek legeredményesebben termeszthető növényeinek típusai, az ökológiai igényekhez igazodó földhasználati struktúra kialakítása valamint az indokolt talajvédelmi beavatkozások módozatai. A sikeres termesztés legfőbb és alapvető követelménye az okszerűség és azoknak a kölcsönhatásoknak, valamint összefüggéseknek és törvényszerűségeknek az ismerete, melyek az éghajlat, az időjárás, a talajadottságok és tulajdonságok, valamint a talaj- és növényélet között érvényesülnek. 7
Az okszerű gazdálkodást érdekében szükséges áttekinteni a mezőgazdasági tájak talajadottságait, tulajdonságait, valamint azokat a törvényszerűségeket, amelyek a növények fejlődésére, az eredményes termesztési tevékenységre, a termesztendő növények megválasztására, a talajművelésre és trágyázásra vonatkoznak. 3.1 A tájgazdálkodási körzetek kialakításának lépései: A mezőgazdasági táj fogalmának szabatos megállapítása rendkívül nehéz, mert számos tényező összhatásának eredménye alakítja azt ki. A tájalkotó tényezők között a legfontosabb szerepet a természeti tényezők összessége és az ember azon a tevékenységének együttese határozza meg, amellyel a táj kialakulására befolyást gyakorol. Mezőgazdasági szempontból természetesen azok a természeti tájalkotó-tényezők fontosak, amelyek a növénytermesztésben érvényesülnek, tehát az éghajlati, időjárási, talajadottsági és tulajdonsági tényezők, mert döntően ezek szabják meg a növénytermesztési és állattenyésztési lehetőségeket, valamint ezek technikai irányait és módjait. Mivel azonban a talajok kialakulásában az éghajlaton, talajon és a rajta termett növényeken kívül az ásványtani és geológiai eredet, valamint bizonyos telkesítési, különösen az ármentesítési és vízrendészeti - tehát emberi beavatkozások - is döntően érvényesülnek, a tájak megállapításánál ezeket is figyelembe kell venni. A tájgazdálkodási körzetek kialakításának lépései a következők: 3.1.1 Mintaterületek kiválasztása. A tájgazdálkodási körzetek kialakításához közigazgatási egységeket választottunk mintaterületnek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Mintaterületeink: a Nyíregyházi, a Nyírbátori, a Nagykállói, a Mátészalkai és a Csengeri kistérségek. 3.1.2 Adatgyűjtés. - Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképezés térképi és helyszíni talajvizsgálati és laboratóriumi adatai, - Magyarország tájbeosztási rendszere - Magyarország közigazgatási rendszere; település, térség, megye 3.1.3 Integrált térinformatikai rendszer építése. - Rendszerterv kialakítása: adatszerkezet meghatározása, vetületi konverziók. - A térképek tematikus adatainak összetettsége és a különböző térbeli kiterjedésű adatok miatt egy komplex hierarchikus adatszerkezetet alakítottunk ki. A térképek vetületi alapja nem volt egységes, ezért annak harmonizációjára, a szabványos EOTR rendszerbe transzformálására volt szükség. A rendszertervben maghatároztuk a Kreybig Információs Rendszer logikai adatmodelljét. - Megterveztük a térbeli adatok tárolását, valamint az Input/output folyamatokat és az adatbázis felépítését. - Önálló adatkezelő modult fejlesztettünk ki az általunk használt (ESRI ArcView) térinformatikai szoftverhez. - Térinformatikai rendszer feltöltése és a térképek és leíró adatok digitális feldolgozása ARC/INFO, ArcView szoftver környezetben történt. - Térinformatikai rendszer feltöltése: A térképek és leíró adatok digitális feldolgozása ARC/INFO, ArcView környezetben történt. 8
3.1.4 A tájgazdálkodási körzetek elkülönítése a talajadottságok alapján. Termőhelyi jellemzés és tájhasznosítási besorolás A választott mintaterületek részletes jellemzése után amely a földrajzi-, talajtani adottságok, valamint a mezőgazdasági termelés helyzetének áttekintését jelentette a meglévő és különböző helyeken hozzáférhető, eltérő feldolgozottságú és léptékű talajtani információbázisok mindenek előtt a Kreybig-féle Átnézetes Talajismerteti Térképezés adatainak felhasználásával nagyléptékű, a térség növénytermesztési sajátosságainak bemutatására alkalmas térképi adatbázisokat állítottunk elő. Az adatbázisok alapján térben elhatároltuk és feltártuk a mintaterületek talajtani viszonyait: a növények gyökerei által kihasználható talajszelvény kémiai és fizikai tulajdonságait, a humusztartalmat, a tápanyagtőkét, a termőréteg vastagságát és a talajvíz viszonyokat. Elkülönítettük a mezőgazdasági tájkörzetek agroökológiai egységeit, amelyet a Kreybig-féle tradicionális színkulccsal (világos sárga, sötét sárga, világos barna, sötét barna, kék, rózsaszín, vörös, szürke, zöldes barna, vörös lila, világos lila, sötét lila, világos zöld) ábrázoltuk. Determinisztikus modell kialakítása a termesztett növények választékára a termőhelyi adottságok figyelembevételével. Az éghajlati, a domborzati, a földtani és biológiai sajátosságok figyelembe vételével egy egyszerűsített determinisztikus modellt alkottunk, melynek segítségével a mezőgazdasági területeket termőképességük alapján csoportosítottuk. A modell input adatait a Kreybig-féle digitális adatbázis talajszelvényeinek kémiai és fizikai tulajdonságai alapján (4-5. ábra) elhatárolt mezőgazdasági tájkörzetek szolgáltatják. A modell 4 fokozatú mezőgazdasági szántóföldi alkalmassági skálát határoz meg: 1. Gyenge termőképességű területek 2. Közepes termőképességű területek 3. Jó termőképességű területek 4. Kiváló termőképességű területek Elkülönítettük a nem mezőgazdasági hasznosítású területeket (mezőgazdasági termelésre alkalmatlan szikes területek, települések, vízfelületek, erdők stb.) amelyeket az 5. csoportba soroltuk. (Megjelenítés 6. ábra.) 3.2 A mezőgazdasági földhasználat értékelése a Nyírbátori kistérségben A kistérség mezőgazdasági adottságai kedvezőtlenek, termőhelyi adottságait tekintve az éghajlati, domborzati, földtani és biológiai sajátosságok figyelembe vételével alkotott tájgazdálkodási besorolás szerint csaknem 70%-a gyenge szántóföldi alkalmasságú terület, amely döntően csekély humusztartalmú, savanyú vagy semleges kémhatású, laza homoktalajokat jelent (7. ábra). A közepes termőképességű talajok területi részaránya nem éri el az 1%-ot. A jó termőképességű, 1% feletti humusztartalmú, meszes kötöttebb homoktalajok a terület alig több, mint 8%-án jellemzőek. Kiváló termőképességű, meszes vályog, - és öntésiszap talajok csak a kistérség peremi területein, az É-i, K-i és D-i részeken fordulnak elő kisebb foltokban, együttes területi részarányuk 3%. A mezőgazdaságilag nem hasznosítható erdők, beépített területek, vízfelületek, illetve időszakosan vízállásos területek együttesen a kistérség területének 20%-át adják. A mezőgazdaságilag hasznosított területeken a szántó aránya átlagosan 77%. Jellemző az alacsony aranykorona érték. 9
A gyümölcsös a mezőgazdasági terület 5 %-a, a legjobb termőképességű talajokon helyezkednek el. A szántóföldi növénytermesztésben legfontosabb kultúrák a rozs, a dohány, a triticale és a napraforgó. E két utóbbi vetésterületének csökkentése indokolt. A kistérség erdősültsége a legjobb a megyében, mintegy további 7000 ha erdőtelepítéssel lehet számolni a jövőben. 3.3 Növénytermesztési, talajvédelmi és tájhasznosítási irányelvek Tájgazdálkodási körzetenként ajánlásokat tettünk az adott talajtani és meteorológiai sajátosságok mellett legeredményesebben termeszthető növények körére, valamint a vetésváltásra. Ajánlásainkat a mintaterületekre 1:25000 méretaránynak megfelelő felbontással térképi formában is ábrázoltuk. A vizsgált területeken a kedvezőtlen edafikus vagy klimatikus hatás következtében a termőhelyspecifikus, illetve fajtaspecifikus termesztéstechnológia irányelveit kell követni. Törekedni kell olyan talajművelési módok, rendszerek, eszközök alkalmazására, amelyekkel fenntartjuk a talaj fizikai állapotát, elősegítjük mikrobiális tevékenységét. A talaj termékenységének fenntartása, illetve fokozása vetésváltáson alapuló rendszerben lehetséges. Javaslataink alapján az adott termesztési körzetekben indokolt agrotechnikai beavatkozások tudományosan megalapozottá, tervezhetővé válnak. Irodalomjegyzék Ángyán J., Menyhért Z. szerk. 1997: Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. Ballenegger R., Finály I. 1963. A magyar talajtani kutatás története 1944-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kreybig L. 1934. A m. kir. földtani Intézet talajfelvételi, vizsgálati és térképezési módszere és célja. A Magyar mérnök és Építész egylet Közlönyének Havi Füzetei, 12.31. Kulcsár L. 1999. Falvaink fejlesztési stratégiái az EU csatlakozás tükrében. In: Kovács F. A falu- és vidékfejlesztés stratégiai kérdései. MTA Agrártudományok Osztálya, Budapest Nagy J., Kovács J. 1999. Növénytermesztési sajátosságok a keleti háromhatár térségben, a növénytermesztési szerkezet módosításának lehetőségei. In: Sinóros-Szabó B, ed. Komplex környezetkímélő agrártermelés fejlesztése Magyarország keleti háromhatár szegletében Agroinform Kiadó, Budapest Szűcs I. 1990. Verseny és rendszerszemlélet a földhasznosításban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Várallyay Gy., Szabó J., Pásztor L. 1997. A Magyar Digitális Talajtani és Domborzati Adatbázis, Térinformatika (Hungarian GIS). 1997/4 p.25-27. Székelyhidi T., Előd R., Marticsek J., Pataki R., Belényesi M. A Sapard programban (1999. augusztus) elkészített kistérségi pályázatok (Agrár erőforrás és fejlesztési igény szerinti) térinformatikai átvilágításának eredményei. (Az eredmények felhasználási 10
lehetőségei agrár stratégiák kidolgozásában) http://www.date.hu/kiadvany/tessedik/6/szekelyhidi.pdf Fehér A., Nagy G., Pető K. 2003. A földhasználati adottságok és tényezők szerepe az Észak-Alföldi Sapard kistérségek versenyképességében. Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén (AVA) 2003. április 1-2. Marosi Sándor szerk. 1990. Magyarország kistájainak katasztere I. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest p. 479. Pécsi M. és társai szerk. 1994. Magyarország Nemzeti Atlasza. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. Budapest p. 395. Halmai P. szerk. 2003.Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája Fogalomtár. Agroinform kiadó. Budapest 11