ÁLLATTAN I KÖZLEMÉNYE K A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT ÁLLATTAN 1 SZAKOSZTÁLYÁNAK ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT A CSIKI ERNŐ KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SOÓS LAJOS XXIX. KÖTET. 1 2 FÜZET. MEGJELENT 1932. ÉVI MÁRCIUS HÓ 10- ÉN. 000---t JOURNAL TRIMESTRIEL PUBLIÉ PAR LA SECTION DE ZOOLOGI E DE LA SOCIÉTÉ ROYALE DES SCIENCES NATURELLES DE HONGRIE SOUS LA DIRECTION D E M. E. CSIK I RÉDIGÉ PA R M. L. soós. TOME XXIXe FASCICULE 1 & 2e PARU LE 10 MARS 1932. BUDAPEST, 1932. KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULA T Eszterházy-utca 16.
ÁLLATTA N KÖZLEMÉNYE K A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT ÁLLATTAN I SZAKOSZTÁLYÁNAK ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT A SZERKESZTI SO6S LAJO S Huszonkilencedik kötet. 26 szövegábrával. 000 JOURNAL TRIMESTRIEL PUBLIÉ PAR LA SECTION DE ZOOLOGI E DE LA SOCIÉTÉ ROYALE DES SCIENCES NATURELLES DE HONGRI E REDIGÉ PA R M. LsoÖs Tome vingtneuvième. Avec 26 figures dans le texte. BUDAPEST, 1932. KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMA N'YI T À R'S-U L A T Eszterházy-utca 16.
2 1. S a r s, Hist. nat. Crust. d 'eau douce de Norvége. (l, Livr. 1867). 22. S t e m p e 1 1 & Koch, Elemente der Tierphysiologie. Jena, 1923. 23. Te r P o g h o s s i a n, Beitrge zur Kenntnis der Excretionsorgane der Isopoden. (Zft., f. Naturwissenschaften, Halle, Vol. 81, 1909, p. i 50). 24. V e r h o e f f, Uber lsopoden der Balkenhalbinsel, gesaminelt von Herr n Dr. I. B u r e s c h. (Mitteil. Bulgrir Entomol. Ges, Ill. 1926, p. 135 -- 18). 25. W e b e r, Uber Asellus cavaticus S c h i ö d t e. (Zool_ Anzeiger, II, 1879, p. 233 238). 26. Weber, Anatomisches über Trichonisciden, (Arch. f. mikr. Anat., XIX, 1881, p. 579 648). 27. 7 e n k e r, Uber Asellus aquaticus. (Arch. f, Naturg., F.,XX, 1854, p. 103-107). 28. Z i m m e r, Isopoda. (In K ü k e n t h a 1, Handbuch der Zoologie, I11, 1926. 27, p. 697 76W. í 5 ADATOK AZ AGGTELEKI BARLANG ARACHNOIDEA-FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. ` Itta dr. Szalay László. Bevezetés. Az Aggteleki cseppkőbarlang, a Baradla, természeti viszonyainak és faunájának tanulmányozása céljából d r. D u d i c h Endre 1928 októberétől 1929 december végéig rendszeres kutatásokat végzett a barlangban. Ez alatt az idő alatt minden hó - napban fölkereste egyszer a barlangot és 2 4 napot töltött benne, kivéve 1929 janulrját, mikor a szokatlanul nagy hótömegek miat t nem tudott Aggtelekre eljutni, Gyüjtései minden alkalommal gazdag anyagot eredményeztek, amelyből az Arachnoideák csoportjába tartozó állatokat nekem volt szíves átengedni földolgozás céljából. Az Aggteleki barlang Magyarország legnagyobb, illetőle g leghosszabb cseppkőbarlangja és 9166 m teljes hosszával a z európai barlangok között a negyedik helyen áll_ A Baradla, amel y a Budapest - Miskolc putnoki vasútvonalon és a Putnok aggteleki autóbuszjárattal könnyen megközelíthető, a Gömör torna i karsztvidéken fekszik ; meglehetősen tipikus karsztvidék ez, ahol a Baradla üregét a barlangkutatók mai nézete szerint a víz old ó és vájó munkája formálta ki. Alaprajza nagyon egyszerű, bonyolult labirintusai nincsenek, elágazása, mellékága is kevés van, mindazonáltal helyenként 15 50 70 m széles és 30 50, sőt 87 m magas üregei a barlang belsejét roppant változatossá teszik. Két fő patakja van, az egyik az Achet on, a másik a Styx, eze k a bejárattól 350 m-nyire egyesülnek egymással és miután végi g folynak a 6028 m hosszú főágon, a nagy Bálványoszlop alatt eltünnek ; útközben két csermely vizét veszik föl, az egyik a Törökmecset vize, a másik a Retekág csermelye. Mindezek a vi- ' Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1931 november 6-án tartott ülésén.
16 zek időszakosak, vízmennyiségűk a csapadéktól függ, úgyhogy ha kevés a csapadék; stagnálnak, sőt ki is száradhatnak, ellenben. hóolvadás idején annál bőségesebben megduzzadnak. A barlang falainak és boltozatának anyaga karsztos mész - kő ; iregéiben az idők folyamán hatalmas cseppkőképződménye k keletkeztek, alját a patakok hordalékából származó homokos é s kavicsos lerakódások, hatelmas agyagpadok, azonkívül húmusz k. konglomerát és guanó tölti ki. A barlang belsejében a levegő hőmérséklete meglehetősen _ egyenletes, évi középértéke a főágban általában 9'5 C ; Dudic h által az 1929. év folyamán mért minimuma 4'5 C volt márciusban, maximuma pedig 11'5 C szeptemberben ; a mellékágakban ezektől az értékektől csak kevés eltérés mutatkozik. A bejáratok környékén a viszonyok természetesen mások és többé-kevésbbémegegyeznek a külvilág hőmérsékleti viszonyaival. A levegő ionizált és páratartalma majdnem íelítettnek mond - ható, amennyiben az 96 100 /o kö. ölt ingadozik és a legtöbb - helyen 98 99 0/0. Miután számbavehető légáramlás a barlangba n nincsen és a hőmérséklet is aránylag alacsony, a párolgás rend- - kívül csekély. Csak futólag említettem meg ezt a néhány adatot a barlang ' természeti viszonyaira vonatkozólag, a minden. részletre kiterjedő bőséges és pontos adatokat illetőleg Dudich idevonatkozó értekezéseire (9 11) és nagy monográfiájára (12) kell utalnom. Mielőtt a Dudich áldal gyüjtött Arachnoideák ismertetésé- - re térnék át, röviden meg kell emlékeznünk azokról a zoologusokról is, akik előtte tevékenykedtek a barlangban, természetésen,. mellőzöm az egyéb állatcsoportokat kutató zoologusok eredményeinek számbavételét, csak azokat említem meg, akik az Arachnoideák csoportjára vonatkozólag gyarapították ismereteinket. Zoologiai kutatást a barlangban először Petényi Sala - mon János és Frivaldszky Imre végeztek 1841-ben. P e t é n y i-t (20)- főleg a denevérek és a denevérek élősködői ' érdekelték. Ezek közül az élősködők közül két atkát is említ,. még pedig a Pteroptus vespertilionis L. (= Spinturnix vespertilionis L.) és a Haemalastor gracilipes F r n f l d. (Eschatoce - phalus gracilipes F r n f l d. = Ixodes [Eschatocephalus] vesper- - tilionis C. L. K o c h) nevű fajokat. 1853-ban a két Frivaldszky, Imre és János (13)' kereste föl a barlangot és többek között két kullancs-fajról i s megemlékszik, az egyik a Haemalastor gracilipes F r n f l d., a másik az Eschatocephalus gracilipes Ft n f l d., de, mint tudjuk,. ezek tulajdoképpen egy fajt jelentenek és a Petényi által is kimutatott Ixodes (Eschatocephalus) vespertilionis-szal azonosak.. S c h m í d l Adolf (22) osztrák kutató, aki 1856 augusztusában járt a barlangban, szintén csak erről az egy kullancsról tesz említést. D r. H o r v á t h Géza az 1864. és 1869. évek között több - szőr is megfordult a barlangban ás beszámólójában (15) két pó
kot említ meg, nevezetesen a Meta Menardi L a t r. és a Porrhomma Rosenhaueri C. L. Koch nevű fajokat. 1922-ben cl r. Bokor Elemé r, a hirtelenül és váratlanul fiatalon elhunyt fáradhatatlan és lelkes barlangkutató, valamin t d r. Dudich Endre elhatározták, hogy az Aggteleki barlan g állatvilágát szisztematikusan áttanulmányozzák. A munka meg is indult és 1928-ig 12-szer gyüjtöttek a barlangban ; az összegyűjtött anyag pókjait d r. Kolosváry Gábor dolgozta föl é s idevonatkozó munkájában (18) a következő fajokat sorolja föl : Porrhomma Rosenhaueri C. L. K o c h, Porrhomma errans B L és Linyphia sp. juv., a Nemastoma chrysomelas (H e r m a n n) nevű kaszáspókról pedig Roewer meghatározása alapján D u - d i c h (8) emlékezik meg. Ha már most összegezzük a régebbi kutatások eredményeit, az Aggteleki barlangból az alábbi pókféle állatok váltak eddig ismeretessé : Nemastoma chrysomelas (H e r m.) Porrhomma errans B I. Meta Menardi L a t r. Linyphia sp. juv. Porrhomma Rosenhaueri C.L. Koch Spinturnix vespertilionis L. Ixodes (Eschatocephalu) vespertilionis C. L. K o c h. Mindössze tehát ez a 7 faj szerepei az irodalomban 192 8 őszéig, amikor Dudich megkezdte rendszeres kutatásait, amelye k új etappot jelentenek Magyarországon nemcsak az Aggteleki barlang, de általában a barlangi fauna kutatása terén, amennyiben D u - d i c h- szakított a régi, tisztára faunisztikai, statisztikus-leíró mód - szerrel és modern biologiai alapon kezdte meg működését. Rendszertani rész. Minthogy Dudich majdnem minden esetben pontosan följegyezte azt a barlangi biotopot, illetőleg a barlangnak azt a helyét, ahonnét valamely állat előkerült, nevük után ezt a lehetőség szerint közlöm. Ordo Pseudoscorpiones. 1. Chthonius ietrachelatus P r e y s s 1 e r. Mindössze egy példány került elő közvetlenül az aggtelek i bejáró mögött, a pince előtt, 1929. VII. 28. Ordo opiliones. 2. OpilIO parietinus (D e G e e r). Egyetlen nőstény példánya az aggteleki bejáróban volt talál - ható, 1929. IX. 28. 3. Nemastoma chrysomelas (H e r m.). D u d i c h szóbeli közlése szerint az egész barlangban mi n denütt gyakori s egész éven át gyüjthető ; miután a faj biztosa n ismeretes, nem is gyüjtötte rendszeresen, hanem csak legyezt e előfordulását ; ez az oka annak, hogy a gyüjtött anyagban aránylag kevés, mindössze 19 kifejlett és 11 fiatal példány volt található. 17
Eddigi ismereteink szerint az atkák közül egyedül csak a Rhagidia lerricola var. longipes T r ä g a r d h szerepelhet, min t troglobiont, mert ezen az atkán, mint azt V i t z t h u m (28) kimutatta, tényleg mutatkoznak alkalmazkodási jelenségek és eddi g csak barlangból ismerjük. Az Aggteleki barlangból ez az atka azonban eddig még nem került elő. Állatföldrajzi szempontból az Aggteleki barlang Arachnoideá i mind nagyon jól beillenek a palearktikus régió faunájába, egyedül a Veigaia Kochi, amelynek elterjedése Szibéria, Novaj a.zemija, Grönland, Svéd-Lappland, Irország és Svájc területére esik, képviseli a boreal-alpin jelleget _ Annak a részletezését, hogy egyes fajok mely barlangokból voltak eddig ismeretesek, nem tartottam itten föltétlenül szükségesnek, mert az érdeklcdő megtalálja a részletes adatokat a pókokat illetőleg 1 e a n n el (16) és K o l o s v á r y (18) idevonatkozó mu kájában, az utóbbi a magyarországi barlangi pókokró l ad tájékozódást, az atkákra vonatkozólag pedig V i t z t h u m (28 ) nyújt összefoglalást. * Beiträge zur Kenntnis der Arachnoideenfauna der Aggteleker Höhle. Von D r. L. S z a l a y. Der Verfasser berichtet über die Arachnoideen Fauna de r Baradla Höhle vori Aggtelek. Diese Arachnoideen wurden vo n D r. E. D u d i c h gesammelt von Oktober 1928 bis Dezembe r 1929 ; während dieser Zeit besuchte D u d ich diese Höhle monatlich um die Naturverhältnisse und die Fauna der Baradla zu studieren. Nach kurzem Besprechen der Naturverhältnisse der Höhl e und der Ergebnisse früherer Forschungen gibt der Verfasser da s Verzeichnis der gefundenen Arten nach ihren Fundorten. Es wurden zusammen 32 Gattungen mit 40 Arten ausgebeutet, vo n welchen 21' Acarinen aus der Tierwelt Ungarns noch nicht bekann t waren. In dem faunistischen und ökologischen Teile wurden dies e Höhlentiere in vier Höhlenbewohnergruppen eingeteilt, wobei der Verfasser jene Arten, welche ihr ganzes Dasein in der Höhl e verbringen und ihr Körper dem Höhlenleben entsprechend be - sondere Anpassung erfahren hat, T r o g 1 o b i o n t e n ; jene da - gegen, welche mit Vorliebe in Höhlen hausen, sich meist dort vermehren, aber keine besondere Anpassung erfuhren und a n entsprechenden Orten auch im Freien gut gedeihen, T r o g l o p h i- 1 e n ; jene welche die Höhlen, auf Anlockung durch Guano, Detritus, Mycelien, zum Tages- oder Winterschlaf, zur Umwandlring, usw. zeitweise besuchen. A u t o t r o g l o x e n e ; und jene, welche nur als gelegentliche oder zufällige Gäste erscheinen, aber sons t mit der Höhle in gar keinem Zusammenhang sind, T y c h o tr o gloxen nennt. * * 3 1
32 Es wurde unter den aufgeführten Arachnoideen keine einzig e Artgefunden, welche als ausgesprochen Troglobiont bezeichnet wer - den könnte, da alle auch ausserhalb von Höhlen, an ihnen entspre - chenden Orten zu finden sind. Allein Eugamasus rnagnus var. caver- nicola ist bisher nur aus Höhlen bekannt, aber auch diese Acarine zeigt nichts von jenen Charakteren,,welche das Höhlenleber auf die speziellen Höhlenbewohner so pregnant aufstempelt und so ist es leicht möglicht, dass wir auf dieses Tier auch anderswo stossen werden. Aus zoogeographischen Gesichtspunkten sind die Arachnoideen der Aggteleker Höhle alle gut in die Fauna der palaearktischen Region einzureihen, nur Veigaia Kochi ist ein mehr arktisches Tier. Die Abhandlung erschien in deutscher Sprache in Ann., Mus. Nat. Hung., XXVII, 1931. Irodalom. (Literatur). 1. B e r 1 e s e, A., Acari, Myriapoda et Scorpiones hucusque in ItaIia reperta.. (Portici et Patavii, 1882 1899). 2. Berles e, A., Acari nuovi. 1 IX. (Redia, 1 X, 1903 1914). 3. B e r l e s e, A., Acari mirmecofili, (Ibid., I, 1904, p. 399 474). 4. Berles e, A., Monografia del genere Gamasus Latr. (Ibid., II1, 1906, p. 66 304). 5. Bonne t, A., Biospeologica XXII. Déscription des Gamasides cavernicole s recoltés par A. Viré. (Arch. de Zool. exp. et gén., ser. 5, v. 8, 1911, p. 381 398). - 6. Bö s e n b er g, W., Die Spinnen Deutschlands. (Zoologica. 35, 1903. Stuttgart). 7. C h y z e r, K. K u t c z y n s k i, L., Araneae Hüngariae 1 11. Budapest, 1891 1894-1897. 8. D u d i c h E., Faunisztikai jegyzetek. Ill. (Állatt. Közlem., XXV, 1928, p. 38 45) 9. D u d i c h E., Az Aggteleki barlang. (Termtud. Közt., 62, 1930, p. 385 :297). 10. D u d i c h, E., Die Geschichte und der Stand der biologischen' Erforschun g der Aggteleker Tropfsteinhöhle Baradler in Ungarn. (Mitteil. ü. Höhlen - u. Karstforsch. Zeitschr. d. Hauptverb. Deutch. Höhlenforsch., Jahrg. 1930. H. 3, p. 2 19). 1 1. D u d i c h E., A barlangok biologiai kutatásáról. (Állatt. Közlem., XXVIII, 1931, p. 1 23). 12. D u d i c h, E, Die Biologie der Aggteleker Tropfsteinhöhle Baradla'* in Ungarn. (Speläologische Monographien, Xlll, 1932). 13. F r i v a I d s z k y J., Adatok a magyarhoni barlangok faunájához. (Math. é s Terrntud. Közlem., 111, 1865, p 27 43). 14. H a m a n n, O, Europäische Höhlenfauna. Jena, 1896. 15. Horváth G., A tornai hegység téhelyröpä faunája. (A magy. orv és te r mészetvizsg. XV. nagygyül. muß k., XV, 1872, p. 219 247). 16. J e a n n e 1, R., Faune cavernicole de France. (Encycl. Entomologique, 1926, p. 1 334). 17. Käst n er, A., Pseudoscorpiones. (Die Tierwelt Mitteleuropas, III. Lief. 1., 1928). 18. K o I o s v á r y, G., Die Spinnenfauna der ungarischen Höhlen. (Mitteil. Höhlen- u. Karstforsch. Zeitschr. d. Hauptverb. Deutsch. Höhlenforsch. Jahrg. 1928, H. 4, p, 1'09 113) 19. O u d e m a n s, A. C., Acarologisches aus Maulwurfsnestern (Arch. f. Naturgesch, Jahrg. 79 A, 1913, H 8, p. 108 200. H. 9, p. 68 136, H. 10, p. 1 69). 20. Petényi S. J., Bihar vármegyének Sebes és Fekete Kőrös közti hegyláncolatain tett természettudományi utazás. (Új Magyar Múzeum, IV, 2. 1854, p 427 435). 21. R o e w e r, C. F., Die Weberknechte der Erde. Jena, 1923. 22. S c h m i d t. A., Die Baradla-Höhle bei Aggtelek und die Lednice-Eishöhl e bei Szilitze im Gömörer Comitate Ungarns. (Sitz.-Ber. Akad. d. Wiss Wien, XXII, 1856. Math.-naturw. Classe, p. 597 621.
23. S c h w e i z e r, J.. Beitrag zur Kenntnis der terrestrischen Milbenfauna de r Schweiz. (Verh. d. Naturforsch. Gesellsch. in Basel, XXXIII, 1921-22. p. 23-112). 24. S e l 1 n i c k. M.. Oribatei. (Die Tierwelt Mitteleuropas, I1I. Lief. 4, 1928). 25.T h o r, S i g, Beiträge zur Kenntnis der Invertebraten Fauna von Svalbard. (Norges Svalbard og ishavs undersökelser, Nr. 27. 1930, p. 1-156). 26. T r ä g a r d h, I., Monographie der arktischen Acariden. (Fauna Arctica, IV, 1904. p. 3-78). 27. T r ä g a r d h, 1., Biospeologica. XXII. Acari (1 st series). (Arch. d. Zool. exp. et gén., ser. 5, v. B. 1912, p. 519-620). 28. V i t z t h u m, H., Graf, Die Unterirdische Acarofauna. (Jenaische Zeitschr _ f. Naturw., 62, 1925, p. 125-186). 29, V i t z t hu m, H., Acari. (Die Tierwelt Mitteleuropas, III, Lief. 3, 1929). 33 A TIHANY-KÖRNYÉKI PERITRICHÁK KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÖKOLOGIAI VISZONYOKRA ' Irta s.. i i e. J o l á n (Szeged). (Készült a tihanyi Magyar Biologiai Kutató Inlézelben ). Az 1930. évi nyári szünetben két hónapot, júniust és júliusi, valamint az augusztus hó utolsó napjait a tihanyi Magyar Biologiai Kutató Intézetben töltöttem G e 1 e i professzornak azzal a megbízásával, hogy a környék Peritricha-faunáját tanulmányozzam. Ez idő alatt végzett kutatásaim eredményeképen találta m 48 fajt, köztük 8 újat és egy új fajváltozatot. Az új fajoknak meg - határozott állatok ábráit és leírásait tekintettel intézetün k könyvtárának hiányosságára elküldtük K a h l Alfréd hamburgi protistologusnak, aki azokat felülvizsgálta és mint új fajokat csakugyan megerősítette. Feladatom azonban elsősorban oda irányult, hogy az ot t előforduló fajokat biologiai szempontokból tanulmányozzam é s esetleges variabilitásukat megállapítsam. Az anyagot a termőhely - ről hazahozva, legkésőbb másnap megvizsgáltam, hogy az állatokat természetes életviszonyaik között figyelhessem, és hog y előfordulásuk gyakoriságát eredeti állapotban megállapíthassam. Mert akváriumban tartva ; egyes oxigénkedvelő fajok hamarosa n eltünnek, míg mások, kedvező viszonyok közé jutva, erőse n megszaporodnak és a gyakoriság szempontjából megtévesztő adatokat szolgáltatnak. Jelen soraimban nem térhetek rá az egyes fajok, valamin t megfigyelt életkörülményeik megbeszélésére, csak nagy vonásokban szeretném a különböző biotopokat élettereket és az ottani viszonyok hatását a bennük kifejlődő Peritricha-faunára ismertetni. Vizsgálataim színhelyei voltak : a Balaton, a tihanyi Belső - tó, a környék egyes patakjai és a Kővágóörs melletti ú. n. Mo-- 1 Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 320 ik ülésén 1931 április hó 17-én.