Paleozóikum Óállatidő vagy földtörténeti ókor Jelentős földtörténeti szakasz: kezdete ~ 545-550 millió éve vége ~ 245-250 millió éve Időszakai: kambrium ordovícium szilúr devon karbon perm ~ 300 millió évet fog át
Kambrium ősföldrajza Gondwana egységes, az É-i kontinens feldarabolódik Laurencia és a Balti-pajzs + Kelet-Európai-tábla között Iapetus-óceán vagy Kaledóniai geoszinklinális
Az ordovícium ősföldrajza A Iapetus-óceán bazaltos kérge felemésztődik Barrandium (Csehország) Oolitos vasérctelepek
Szilúr ősföldrajza A Rheic-óceán vagy Variszkuszi-geoszinklinális felnyílásának kezdete A szilúr végére bezáródik a kaledóniai-geoszinklinális Kaledóniai-hegységrendszer (pl. Skócia, Skandináv félsziget)
Devon ősföldrajza Régi vörös homokkő kontinense A Variszkuszi-geoszinklinális felnyílása
A karbon ősföldrajza okozatosan bezáródik a ariszkusi-geoszinklinális s az Uráli-geoszinklinális ialakul a Pangea, melyet a anthalassa óceán vesz körül ariszkuszi-hegységrendszer y-i ág pl.: Bretagne, Dél-Anglia) -i ág: Vogézek, Fekete-erdő, Rajnai-palahegység, Harz-hg.,Érzhegység, Szudéták, Lengyel-khg.)
A perm ősföldrajza j Vörös Homokkő kontinense Törmelékes üledékképződé Rotliegende Transzgressz Zechstein sekélytenger regresszió Lagúnák, bepárlódás Mansfeldi rézpala Kősó, kálisó (Lengyelország) Rézérc, evaporitok
A paleozóos növényvilág ambriumból már szárazföldi spóratípusokat írtak le rdovícium: zöld- és kékmoszatok továbbfeljődése Kukkerszit vagy égő pala (pl. Észtország) Megjelennek az ősharasztok (Psilophytopsida) evon: ősharasztok virágkora és eltűnése megjelennek: korpafüvek (Lycopsida), zsúrlók (Sphenopsida páfrányok (Pteropsida) nyitvatermők: magvaspáfrányok (Pteridospermopsida), ősfák (Cordaitopsida) arbon: szaporítószervek fejlődése és méretnövekedés yedszám nő klíma Karbon mocsarak Kőszénképződés (a világ kőszénkészletének 50 %-a)
Spórások orpafű félék A paleozóos növényvilág II. Két fő csoport Magvaspáfrányok Magvasok Zsúrlók Lepidodendron Glossopteris lamites Ősfák Páfrányok
Burgess-pala özépső-kambrium Kanada Paleozóos állatvilág Eiffelia (szivacs) Echmaticrinus (tengeri liliom) Hallucigenia sparsa Wiwaxia (?) Marrella splendens (ízeltlábú) Olenoides serratus (ízeltlábú)
Paleozóos állatvilág I. Gerinctelenek gysejtűek: Foraminferák (mészvázúak) kambrium végétől, akmé karbon-perm Fusulina rchaeocyatus: zátonyalkotó, középső kambriumig orallok: négysugaras, fenéklemezes (akmé szilúr, devon; foltzátonyok) uhatestűek (Mollusca): a fontosabb osztályok már léteznek csigák: kambriumtól kagylók: ordovíciumtól lábasfejűek: Nautiloideák kambriumtól Ammomoideák ordovíciumtól
rilobiták áromkaréjos rákok ambrium-szilúr, ermig) ambrium tagolása rilobitákon alapul Paleozóos állatvilág II. Gerinctelenek Paradoxides Csáprágósok: Eurypterida (a földtörténet legnagyobb íletlábúi) Akmé: szilúr-devon Paleozóikum végén Kihalnak a kopoltyúsok örgekarúak rachiopoda): paleozóikum agylói, a jelentéktelenek, ambriumtól Tüskésbőrűek (Echinodermata): Crinoidea, ma mélyebb vizekben, Jelentéktelenek,
Paleozóos állatvilág III. Fél-gerinchúrosok: Graptoliták Gerincesek: a legfiatalabb állat törzs ikkelymaradványok már az ordovíciumból jelentősebb fosszíliák a középső-devonból Ostracoderma állkapocs nélküli, páncélos hal, mai rokon: Ingola (?) Placoderma: állkapcsos, páncélos őshalak, devonban, perm végéig
Paleozóos állatvilág IV. devon során állkapcsos páncélos halakból fejlődnek ki a porcos és csontos halak üdős halak Bojtosúszós halak: átmenet a kétéltűek és a halak között (Latimeria még ma is él) Kétéltűek: Ichtyostega (Grönland, devon) Őskétéltűek akméja karbon, triásztól fejlettebb kétéltűek
Paleozóos állatvilág V. Hüllők a karbontól, akmé mezozóikumban Tojás megjelenése, a kétéltűektől védett helyre rakhatta Kedvező a perm szárazabb klímája Dimetrodon Felső-perm - triász Felső-permben már belső hőszabályozás megindulása Therapsida: felső-perm, belőlük fejlődtek ki az emlősök a felső-triászban
A paleozóikum végi kihalás A földtörténet legnagyobb kihalása Családok fele kihal Pl.: Trilobiták, Csáprágósok, ősi korallok, stb.