1. füzet 2. füzet 3. füzet 4. füzet 5. füzet 6. füzet T E L L U S Készítette a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége Az Európai Bizottság támogatásával A magyar nyelvû változat az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült
A CEJA köszönetet mond mindazon partnereinek, akik segítettek a TELLUS csomag megalkotásában: Európai Bizottság: Mezôgazdasági és Halászati Fôigazgatóság Oktatásügyi és Kulturális Fôigazgatóság Európai szervezetek: CIBE Cukorrépatermesztôk Nemzetközi Szövetsége EFMA Európai Mûtrágyagyártók Szövetsége ECPA Európai Növényvédelmi Szövetség ESA Európai Ûrügynökség Europabio Európai Biotechnológiai Szövetség EUFIC Európai Élelmiszerinformációs Bizottság FEDESA Európai Állategészségügyi Szövetség FEFAC Európai Takarmánygyártók Szövetsége Minisztériumok: Ausztria Szövetségi Mezôgazdasági, Erdôgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium Belgium Agriinfo Vallon Régió Mezôgazdasági Minisztérium Finnország Mezôgazdasági és Erdôgazdálkodási Minisztérium Oktatási Minisztérium Németország Szövetségi Fogyasztóvédelmi, Élelmezésügyi és Mezôgazdasági Minisztérium Görögország Földmûvelésügyi Minisztérium Demetra (mezôgazdasági oktatásra és képzésre szakosodott szervezet) Írország Oktatási és Tudományügyi Minisztérium Luxemburg Oktatási Minisztérium Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium Hollandia Mezôgazdasági, Környezetgazdálkodási és Halászati Minisztérium Mások: Syngenta (vetômagok és növényvédelem) Fôszerkesztô: Elisabeth Vallet Szerkesztôbizottság: Rémy Battinger Illusztrálta: Jean-Marc Dubois Külön köszönet Georg Häusler-nek, Jean-Claude Parot-nak, Marie-Christine Ribera-nak az értékes közremûködésükért. A CEJA oktató csomag kidolgozásában részt vettek a francia Gazdaképzô Felügyelôség (Mezôgazdasági és Halászati Minisztérium, Oktatási és Kutatási Fôigazgatóság) szakértôi. Külön köszönet Rolad Jussiau-nak, zootechnológiai oktatási szakfelügyelônek a füzet lektorálásáért. Copyright CEJA February 2002 D/2002/9406/2 A fenti forrásmegjelölést minden fénymásolaton fel kell tüntetni. ISBN 963 87022 1 4 Fényképek: Copyright Cover: ISMEA - P4: INRA/R.Bruneau - ISMEA. P5: INRA/R.Bruneau - O. Sébart - MAP/L.Kourcia. P6: MAP. P7: INRA - MAP. P8: CEDUS - INRA/L.Damour. P9: MAP/N.Brokensha - Novartis. P10: INRA/C.Molot - INRA/Coppenet. P11: EFMA. P12: INRA/G.Bouloux, N.Hawlitsky, P.Cartolaro, I.Vegh, M. Pitsch, P.Bondoux. P13: INRA/I.Vegh, N.Hawlitzky, P.Ferron. P14: MAP/N.Brokensha - AID/Peter Meyer. P15: MAP/G.Hersant, L.Kourcia, N.Brokensha. P16: INRA/J.M.Bossenec - R.Battinger. P17: MAP/N.Brokensha. P19: R.Battinger. P20: INRA/C.Madzak, J.Weber. MAP/P.Xicluna. P21: ISMEA INRA/Paillard, J.Weber - MAP/P.Xicluna - RMN/Arnaudet. P22: ISMEA. P23: AID/Peter Meyer - RMN. P24: MAP/K.Sluban. P25: MAP. P26: Agenzia Sintesi/ISMEA. P27: MAP Spanish Ministry of agriculture. P28: Itinera Edizioni - Stephano Greppi. P29: Itinera Edizioni - Stephano Greppi. P30: INRA/Olivier Sébart. P31: CEDUS. P32: CEDUS. P33: CEDUS. P34: Novartis. P35: INRA/R.Bruneau. P37: INRA/Allerit, C.Nicolas. P39: MAFF. P40: ISMEA - Novartis. P41: INRA/G.Bouloux Novartis - Finfood. Ezt a dokumentumot a CEJA adja ki. Az Európai Bizottság semminemû felelôsséget nem vállal a kötetben található információk felhasználásával kapcsolatosan.
Második füzet Készítette a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége Az Európai Bizottság támogatásával A magyar nyelvû változat az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült
oldal Mi a szántóföldi? 4 A vetéstôl a betakarításig 6 Változó életciklusok 8 A növények szükségletei 10 Növényápolás 12 Betakarítás 14 Raktározás és szállítás 16 Vetésforgó 18
A gabonafélék A gabonafélék: áttekintés 20 A búza az európai nyersanyag 22 A gabonából nem csak kenyér készül! 24 A kukorica az energiadús növény 26 A rizs trópusi növény Európa számára 28 Nagy fehérjetartalmú növények Hüvelyesek egy gazdag fehérjeforrás 36 A burgonya A burgonya 38 Burgonyatermesztés 40 A cukorrépa Cukorrépa-termesztés 30 Cukorkészítés egy gyökérbôl 32 Térképek 42 Szószedet 48 Olajnövények Olajnövények 34
4 Mi a szántóföldi A termesztett növények sokfélesége A szántóföldi növények szántóföldeken termesztett haszonnövények. Ezeket a növényeket ugyanabban az évben vetik és takarítják be. Az alábbiak szántóföldi növények: gabonák, mint a búza, a kukorica, a rizs stb., amelyek keményítôben gazdagok; olajnövények, mint a repce, a napraforgó, a szója stb., amelyek olajban gazdagok; nagy fehérje tartalmú növények, mint a borsó, a bab, a lencse stb., amelyek fehérjében gazdagok. Szintén egynyári növény a burgonya, amely a gabonákhoz hasonlóan gazdag keményítôben és a cukorrépa, amely cukorban gazdag. Ezek a növények látnak el minket élelemmel. Legtöbbjüket állatok etetésére is használják. Néhányat nem csak élelemként hasznosítanak. Emberi fogyasztásra termesztett növények A növények képesek elraktározni tartaléktápanyagokat, amelyek a magvak csírázásához* szükségesek, ilyenek a cukrok, a zsírok és fehérjék. A terménytôl függôen a raktározott tartaléktápanyag mennyisége és aránya változó. Ezeket a raktározott tápanyagokat esszük meg! A gabonák látnak el minket keményítôvel: búza rizs kukorica Az olajnövények látnak el minket olajjal: repce napraforgó szója
5 A nagy fehérjetartalmú növények látnak el minket fehérjékkel: szója borsó lencse bab zöldbab Más növények ipari növényekként ismertek: A cukorrépa lát el minket cukorral Számos módon lehet a burgonyát elkészíteni. Néhány burgonyafajtát kizárólag a keményítôért termesztenek. Állati takarmányként hasznosított növények A gabonaszemeket és a nagy fehérjetartalmú növényeket csakúgy, mint a szójából készült szójapogácsát, a répát és napraforgót állati takarmányozásra használják fel. Más melléktermékekkel, mint a szalmával* és a cukorrépaszelettel az állati takarmányt egészítik ki. A nem élelemként hasznosított növények Az iparban sokféleképpen lehet a növényeket hasznosítani. Például, a burgonyakeményítôbôl papírt készítenek, a kukoricakeményítôbôl mûanyagot, a repcébôl, cukorrépából és búzából bioüzemanyagot*, a motorolaj gyártáshoz repcét használnak, míg a len és a kender lát el minket oldószerekkel és szövetanyagokkal. Az Európai Unióban termesztett gabonanövények Len és kender Ezt a két növényt a 3. füzetben mutattuk be. Nem túl elterjedtek a termesztett növények között, de szántóföldi növényként sorolják be ôket. Emberi fogyasztásra termelt gabonák 38% 62% Állati takarmányozás céljából termelt gabonák
6 A vetéstôl a betakarításig A növényeknek szükségük van a tartaléktápanyagok elraktározásához. A termesztett növényfélétôl, éghajlattól és területtôl függôen változik az egyes növények életciklusa. Vessünk egy pillantást, például az ôszi búza ciklusára, az elejétôl a végéig. 6. Az aratás Nyáron a gazda kombájnnal aratja le a búzáját. Ezt a munkát mindig akkor próbálja elvégezni, amikor a legjobbak az idôjárási feltételek, hogy a búzaszemek a lehetô legszárazabbak legyenek. Az aratás az egyik feltétele annak, hogy legyen vetés a következô évre. 5. A szemek érése A szemfejlôdés idôszakában a szemek puhák. Ezután a növény lassan elszárad. A szemek fokozatosan veszítenek víztartalmukból, és megkeményednek. Érnek. A szalmát* mindig is sokféleképpen használták fel: - Használják állati alomként és télen takarmányként. Az állattartók sok szalmát használnak fel. - A szalmát összekeverik szarvasmarha ürülékkel, hogy trágyát készítsenek, amit szétszórnak a földeken, így növelik a talaj szervesanyag-tartalmát. - A gabonatermesztô vidékeken a gazdák a talajba forgatják a megmaradt szalmát. Mivel nem tartanak állatokat, nincs szükségük rá. - A szalma egyik vidékrôl a másikra, vagy akár másik országba is szállítható. A francia gazdák például a holland kertészeknek és kertészeteknek, illetve a belga állattenyésztôknek exportálják a szalmát. - A szalma alapvetô szükséglet a gombatermesztés számára: a gombák szalmákon fejlôdnek (lásd 3. füzet). - A rozsszalmát, amely hosszabb, mint a búza-, vagy az árpaszalma, a kézmûvesek használják székek készítéséhez. Régen ezt a fajta szalmát használták zsúpfedeles tetôkészítéshez.
7 Talajelôkészítés A gazdák felszántják a talajt, mielôtt elvetik a magokat. A szántáskor ekével forgatják meg a földet, amely módszer segítségével az elpergett gabonaszemeket beforgatják a talajba. 1. Vetés A gazdák általában ôsszel vetik el a búzát, azért, mert a növényeknek gyökeret kell fejleszteniük a tél beállta elôtt. Így fejlôdésük tavasszal jó alapokról indul. 2. Csírázás A csírázáshoz a szemeknek nedvességre és megfelelôen elôkészített talajra van szükségük. A gazdálkodó magágyásokat készít. 3. Növekedés Amint eljön a tavasz és felmelegszik az idô, a búza bokrosodni kezd. A gazda ebben az idôszakban szórja szét a mûtrágyát a termôföldön. Majd kalászt növeszt a búza. 4. Kialakulnak a gabonaszemek A növények tovább növekednek és tovább raktározzák tartalékaikat a szemekben. A gazdának figyelnie kell a betegségekre és élôsködôkre, és gyorsan védekeznie kell ellenük. Tudod, mitôl vannak a hosszú csíkokat a gabonaföldeken? A gazdák nem vetnek gabonát oda, ahol a traktorok járnak, miközben szétszórják a trágyát, vagy amikor a növénybetegségek ellen védekeznek.
8 Eltérô életciklusok A különbözô növényeknek eltérô életciklusaik vannak. Ettôl a ciklustól, és a gazdaság területi elhelyezkedésétôl függôen változik a vetési és a betakarítási idô. Egy- vagy kétéves ciklusok A búza, az árpa, a zab, a kukorica, a szója és a repce mind egynyári növény. Az életciklusuk a vetéssel kezdôdik, és akkor ér véget, amikor szemtermését megérleli, azaz kevesebb, mint egy év múlva. Más növényeknek, mint pl. a cékla és sárgarépa, egy második évre is szükségük van, hogy magot hozzanak. Ezeket a növényeket hívják kétnyári növényeknek. Az elsô évben a növény kialakítja a gyökerét, amiben a tartalékait raktározza. Majd a második évben a növény felhasználja ezeket a tartalékokat a virágzáshoz. A magok a virágból lesznek. A cukor alapanyagát, a cukorrépát termelô gazdák az év végén takarítják be cukorrépatermésüket. Azonban a magtermesztôknek várniuk kell a magfogással a második évig. A gazda egy év múlva takarítja be a cukorrépáját Tavaszi vetésû növények A kukorica, a rizs és a szója eredetileg meleg vidékekrôl származnak. Melegre van szükségük a növekedéshez. Tavasszal vetik el ôket, mivel nem ellenállóak a hideg idôjárással szemben. Ezeknek a növényeknek nagyon rövid életciklusuk van. Tavasszal vetik el, és nyár végén vagy ôsz elején takarítják be ôket. Néhány búza és árpafajtát tavasszal vetnek el, és nyáron aratnak le. A szôlôtövek és más gyümölcsfák évekig élnek. Ezek a növények, vagy termények az évelô növények. A vetés kényes mûvelet
9 Ôszi vetésû növények Az ôszi vetésû növényeket ôsszel vetik el és nyáron takarítják be. Életciklusuk hosszabb, mint a tavaszi növényeknek. Az ôszi búzát és az ôszi árpát ôsszel vetik el, amikor csapadékos az idô, ami serkenti a csírázást. Mire beköszönt a tél, megerôsödnek a növénykék. Ezek az apró növények igen ellenállóak a nagyon alacsony hômérséklettel szemben. A hó segít a fagy elleni védekezésben. Majd tavasszal, amikor a talaj kezd felmelegedni, onnan folytatják növekedésüket, ahol abbahagyták. Végül nyáron betakarítják ôket. A vetési és aratási idôszak Az észak- és dél-európai területeken az éghajlat nagyon eltérô lehet. Ez hatással van a növények vetési és betakarítási idejére. Íme néhány példa: Szükségletek Gabonaaratás Következmények Búza Ha a növény elér egy bizonyos fejlôdési szakaszt, a búzafajták többsége télen ellenálló lesz a mérsékelt faggyal szemben. Azonban a búza nem viseli jól a szélsôséges hômérsékleti különbségeket, és bizonyos vízmennyiséggel kell ellátni az életciklusa végén, ahogy a szemek nônek. A búza minden Európai Uniós országban megtalálható. Általában ôsszel vetik el. Észak-Európa gabonatermesztô területein az aratásra késôbb kerül sor, akár augusztusban, és a termésátlag általában magas. A mediterrán vidékeken hamarabb aratják le, akár június végén, vagy július elején és a termésátlag kisebb. Szemeskukorica, szója és napraforgó Ezeknek a növényeknek melegre van szükségük a teljes fejlôdéshez, és nagyon érzékenyek a fagyra. A kukoricának sok vízre is szüksége van. Ezeket a növényeket tavasszal vetik el és ôsszel takarítják be. Így a fagy elôtt lekerülnek a tábláról. Az életciklus hossza a régiótól és az elsô fagy idôpontjától függ. Szemeskukoricát, szóját és napraforgót nem termesztenek Észak-Európában. A kukorica-szilázst ott raktározzák, de még a teljes beérés elôtt learatják és csak baromfitakarmányként használják. A szemeskukorica betakarítása Dél-Európa öntözött síkságain és völgyeiben a leghatékonyabbak. Mennyi növény terem m 2 -enként? Növény Növények száma / m 2 Napraforgó 5 6 Repce 20 60 Búza 150 350 Cukorrépa 10 Szemeskukorica 8 10 Burgonya 6 9 Borsó 60 80 Rizs 100 120 (700-1000 elvetett magra) Napraforgótábla
10 Trágyák A gazdák a betakarított terménybôl látnak el minket élelemmel: magok, gumók, gyökerek Mit tehet a gazda, hogy segítsen az élelmet adó növénynek? Az élô talaj A talajban sok élôszervezet él: földigiliszták, százlábúak, rovarok. De mikroszkópot kell használnod a leggyakoribb élôszervezetek, a baktériumok* és gombák észrevételéhez. Több millió mikroszervezet él egy 1 mm 2 -nyi földben és mindnek megvan a maga helye és szerepe. Nézzük meg, mi történik az ôsszel lehullott falevelekkel. Következô tavasszal nincs mit látnunk, a levelek eltûntek minden lebomlott. Ez a talajban élô állatok és mikroorganizmusok dolga: a lebontás! A levelek ásványi sók formájában jutnak vissza a talajba. Tápanyagtárolót alakítanak ki, vagyis tápanyagokat biztosítanak a növények számára a következô tavaszra. És mivel az évszakok folyamatosan váltakoznak, minden átalakul. Ez egy állandó körforgás. A növények szükségletei Minden növénynek szüksége van vízre, fényre, szén-dioxidra és ásványi anyagokra az élethez. A természetben a vadon élô növények emberi segítség nélkül fejlôdnek. A bokrok, az erdei fák és az út mentén növô fû ezek a növények a talajban lévô ásványi anyagokkal táplálkoznak. Az alapvetô ásványi anyagok, amelyekre szükségük van a nitrogén*, a foszfor, a kálium, a kalcium és a magnézium. De a talaj természetes tartalékai nem elegendôek a termesztett növények számára. Elôször is már nem vadon élô növények: emberek hozták létre ôket, hogy termést hozzanak, így több tápanyagot kell számukra biztosítani. A gazda a betakarításkor eltávolítja a növény termését, magjait, hajtásait és gyökereit. Ez a rész nem jut vissza a talajba, mint ahogy az a természetes körforgásban történne. Így a gazdálkodónak extra tápanyagokkal kell ellátnia a növényeket: ezek a tápanyagok a trágyában vannak. Káliumhiányos szôlôtô Káliumhiányos kukoricaszárak
l s 11 f e e d o n t h e i m r a n e Trágyák Sokféle trágya van, de mind olyan tápanyagokkal látja el a növényeket, amelyekre szükségük van. Gyártott mûtrágyák Ezek a gyárakban készített mûtrágyák. Van, amelyiket a vegyészek úgy állítják elô, hogy a levegôbôl kivonják a nitrogént*, majd úgy alakítják át, hogy a gazdák szétszórhassák a földön. A foszfor és a kálium természetes formában van jelen a kôzetekben, ezért bányásszák. Szerves trágyák A betakarítás után a táblán hagyott növényrészek alkotják a szerves trágyát. A szalmát és a cékla leveleit a talajba forgatják, ami ott lebomlik. Néhány növényt csak azért termesztenek, hogy trágyát készítsenek belôle. Ezeket sosem Ipari mûtrágya aratják le. Ezt a folyamatot ôsszel hajtják végre, az aratási idôszak után. A gazdák mustárt vagy facéliát vetnek, amelyeket a következô tavasszal lehet trágyaként hasznosítani. Az állattartó gazdák az állatok trágyáit a talajba forgatják. A tehéntrágya* és a híg sertéstrágya* két példa a szerves trágyára. Növények, amelyek tápanyagokkal gazdagítják a talajt Az olyan növények, mint a borsó, a lóhere vagy a lucerna, sajátos kapcsolatban állnak a gyökereiken élô baktériumokkal*. Ezek a baktériumok megkötik a levegôben lévô nitrogént. A növény vízzel és tápanyaggal látja el a baktériumot, míg a baktérium nitrogént biztosít a növény számára. Ezeknek a növényeknek nincs szükségük trágyára a fejlôdéshez. Emellett természetes módon termelik a nitrogént az utánuk következô növények számára. A biogazdák (lásd 1. füzet) sok borsót, lucernát és szóját vetnek a vetésforgóba illesztve (lásd 18. oldal), hogy elkerüljék a mûtrágyák használatát. A mûtrágyák és a környezet A mûtrágya serkenti a növény egészséges fejlôdését. De a túl sok trágyától a növények túl gyorsan nôhetnek, és ez érzékenyebbé teszi ôket a betegségekkel szemben. Ráadásul a növények nem tudják felvenni az összes trágyát azonnal a kiszórás után, így legjobb idôszakosan táplálni ôket. Ha több nitrogént kap egy növény, mint amire szüksége van, a felesleges nitrogént az esô bemoshatja a talajvízbe. Fontos, hogy ne használjunk túlzott mennyiségû trágyát a földünkön, mivel az ronthatja a víz minôségét. Jelenleg az Európai Unióban a gazdák által használt trágyák fele szerves trágya, a másik fele pedig ipari mûtrágya. Trágyázás
12 Növényápolás A növények érzékenyek a növényi kórokozókkal és az állati kártevôkel szemben. A gazda egyik feladata, hogy ápolja növényeit és megvédje ôket. De hogy valósítja ezt meg? Ismerjük meg az ellenséget! A rovarok nagy károkat okozhatnak a növényekben. Régen a gyökereket károsító rovarok okozták a haszonnövény pusztulását és ezáltal az élelemhiányt. A legveszélyesebbek a rovarlárvák, amelyeknek sokat kell enniük a fejlôdésükhöz, és amely nagyon gyakran csak egy fajta növénnyel táplálkozik. A burgonyabogár, például csak a burgonyát támadja meg. Egyik szemünket mindig rajta kell tartanunk ezen a rovaron! Az európai kukoricamoly egy másik, amire figyelni kell. Ezen kártevô hernyója járatokat rág a kukoricaszárba. A burgonyabogár csak a burgonyát támadja meg Az európai kukoricamoly A gombák jelentik a másik veszélyforrást a növények számára. Rejtett helyen fejlôdnek, és mire láthatóvá válnak azáltal, hogy tüneteket produkálnak a növény levelein, gyakran túl késô és a növény már megfertôzôdött. Két jól ismert gomba az oidium és a penészgomba. Ezek pusztították el a XIX. században Írország teljes burgonyatermését, ami a történelemben is feljegyzett éhínséghez vezetett. A gabonaféléket számos betegség támadhatja meg, például az anyarozs és a búza kôüszög. Az elôbbi ránk, emberekre is veszélyes, míg az utóbbinak olyan kellemetlen szaga van, hogy az általa fertôzött gabonát nem lehet felhasználni. Ha e két betegség bárlamelyike a támadja meg a gabonát, oda a termés. Oidium egy szôlôlevélen Penészgomba a burgonyán Pipacsok egy búzatáblában Búza kôüszög A gyomok, mint pl. a pipacs és a búzavirág, nem kedvelt növények a haszonnövények között. Nagyon szép viráguk van, amelybôl csokrot lehet készíteni, de a talajban lévô vizet felszívják, és ha mindketten ugyanazon a területen fejlôdnek, a termesztett növények elôl veszik el. Igen nagy konkurenciát jelentenek a gyomnövények a haszonnövények számára. Egyetlen pipacs 50 000 magot hoz, ami akár 10 év után is kicsírázhat!
13 Növényvédelem Az idôsebb gazdák még emlékeznek olyan esztendôkre, amikor a termés nagy részét elpusztították a kártevôk, mert nem tudtak védekezni ellenük. A vegyipar kifejlesztett egy megoldást erre a problémára az úgynevezett növényegészségügyi termékeket, amelyeknek köszönhetôen gombaölô szereket használnak a gombák okozta betegségek megelôzésére, és rovarölô szereket a rovarok ellen. Elôvigyázatosan kell használni ezeket a szereket. A gazdának védenie kell haszonnövényeit, de ugyanakkor be kell tartania a környezetvédelmi elôírásokat. Például a rovarölô szereket tilos virágzó növényállományban alkalmazni, mivel a rovarölô szerek gyakran nem tesznek különbséget a kártékony rovarokat és a méheket. Ezeket a szereket az elôírások betartása mellett kell használni, mert a vásárlók egészségét is védeni kell: a gyümölcsöket és zöldségeket a szüretelés elôtt bizonyos számú nappal már tilos kezelni. Egyéb védekezési módszerek is a rendelkezésünkre állnak: - a gazdálkodó olyan fajtákat* választhat, amelyek ellenállóak a betegséggel szemben; - felszánthatja talajt, hogy kiirtsa a gyomokat; - bevetheti a rovarok természetes ellenségeit*, mint például a Trichogamma petefürkész darazsat, vagy a katicabogarat, amelyek elpusztítják a kártevô rovarokat ezt a védekezési módszert hívják biológiai védekezésnek. Anyarozs A rozsból barnakenyeret sütünk. A középkorban a barnakenyér alapvetô élelem volt. A szent tûz -ként ismert rángógörcs általánosan elterjedt betegség volt egész Európában. Az emberek a XX. században jöttek rá, hogy ezt a betegséget az anyarozs néven ismert gomba okozza. Amikor ez a gomba megtámadja a rozs (vagy a búza) gabonaszemét, a szem varjúköröm alakú lesz, amelynek neve az ófrancia argot szóból ered, ezzel is utalva a gomba nevére. Ez a gomba olyan mérgezô anyagokat termel, amelyek komoly veszélyt jelentenek az emberi idegrendszer számára. Az anyarozs ma is létezik, de figyelemmel kísérik az elôfordulását. A betegséget mára teljesen visszaszorították. Anyarozs Az európai kukoricamoly Hogyan lehet megszabadulni egy hernyótól, ami berágta magát a kukoricaszárba? Ha egyszer a hernyó berágta magát a szárba, nincs segítség! Egy idô után a szár olyan törékennyé válik, hogy könnyen eltörik, és a növény gombafertôzést kaphat. A hernyót azelôtt kell megállítani, mielôtt berágná magát a szárba. Két természetes ellenségét lehet bevetni az európai kukoricamoly ellen: * Az egyik egy kis darázs: a Trichogramma. Ez a molylepke petéibe rakja le saját petéit, mielôtt az abból kikelô hernyó a szárba jutna. Mikor a darázspete kikel, megeszi a hernyót. A gazdák szabadon engedik a darazsakat a földeken és hagyják, hogy tegyék a dolgukat. * A másik a Bacillus thuringiensis nevû baktérium. Ez a baktérium megbetegíti a hernyót. Ahhoz, hogy a hernyó bejusson a kukoricaszárba, mindig keresztül kell haladnia azon a ponton, ahol a levél a szárhoz illeszkedik. A gazdának csupán annyit kell tennie, hogy olyan anyagot helyez el ezekben az üregekben, amelyek a baktériumot tartalmazzák aztán már csak várakozzon türelmesen! Az európai kukoricamoly lárvája berágja magát a szárba A Trichogramma a moly petéibe rakja le saját petéit A Bacillus thuringiensis
14 Betakarítás Egy évnyi kemény munka és növényápolás után elérkezik a betakarítás ideje. Beérett-e a gabonaszem? Amint beérik a gabonaszem, megkezdôdhet az aratás. A szemeknek elég száraznak kell lenniük ehhez. A csapadékosabb területeken az aratás után szárítósilókban* szárítják ki a gabonát. Mielôtt behordják ôket a silóba, egy mérôeszközzel ellenôrzik a gabona nedvességtartalmát. A gazda aratás elôtt szemlézi a gabonát Aratásra kész tábla Hatékony gépek Mára a gabona betakarítása teljes egészében gépesített: az aratókombájnon a gabonaszem méretének megfelelô rosták vannak. A gazdának csak annyit kell tennie, hogy ellenôrzi a szerkezet mûködését és elvégzi a szükséges javításokat. Fél szemmel az idôjáráson A gazdák számára alapvetô, hogy folyamatosan figyeljék az esô-, vagy vihar-elôrejelzéseket. Búzaaratás