Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Ausztriai magyarság 2000. T a r t a l o m: Oldal Előszó. 2 1. A bevándorolt magyarság 4 2. A burgenlandi (őrvidéki) magyarság. 6 3. Magyar Szervezetek az Osztrák Köztársaságban 9
Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 2 / 12 HTMH 2000. Előszó Az évtizedeken át tartó kényszerű elfojtás után a diktatúrák 1989-es összeomlását és az 1990-es első szabad választásokat követően az egyéni és a közösségi felszabadultság élményével egyidőben a Kárpát-medencében a nemzetállami törekvések reneszánszának lehetünk tanúi. Érthető ez mindaddig, amíg a nemzeti értékek vállalásával a múltból és a hagyományok világából, a történelemből azok a gondolati tartalmak aktualizálódnak, amelyek a békés társadalmi és szellemi építkezés szándékát szolgálják. Ha azonban a nemzetállami törekvések ahogyan az elmúlt évtized során a volt Jugoszlávia területén lejátszódó tragikus események mutatják türelmetlenséghez, kizárólagossághoz és erőszakos érdekérvényesítéshez vezetnek, egész régiók, végső esetben pedig a kontinens békéjét és jövőjét veszélyeztetik. Ma ugyanis Közép- és Kelet-Európa térségében az önépítkező polgári nemzetállammal még mindig fenyegető módon állnak szemben a posztkommunista nemzetállamiság hatalmas hadseregei, politikai intézményei és a hagyományos nemzeti értékek mentén építkező demokratikus társadalmakat ma is fenyegeti a totalitáris politika eszközeit átmenteni igyekvő nemzeti diktatúrák erőszak-világa. Az sem kizárt, hogy mindez egyetlen országon belül jelentkezik. Az új nemzetállamok vajúdásának különösen érzékeny pontja a nemzeti kisebbségek jelenlétének tudomásul vétele, elfogadása. A totalitáris örökség kényszereitől megszabadulni képtelen közösségek nemzetteremtő szándéka csak a totalitarizmus jegyében foganhat, ennek megfelelően ország- és otthonépítő eszközeiket is a diktatúrák kelléktárából válogathatják. Az erőszak eszközeivel létrehozott nemzetállam a tolerancia legkisebb jelét sem tanúsítja más nemzetek, és főleg nem a területükön élő nemzeti kisebbségek sajátos világával, értékrendjével szemben. Minden ilyen esetben a nemzet és az állam feloldhatatlan ellentétéről van szó, s a közösségteremtő értékrend és a hatalmi érdekérvényesítés közötti kompromisszum nagyon nehezen képzelhető el. E tekintetben ma egyetlen járható út létezik: ha az európai törekvésekkel összhangban fokozatosan a háttérbe szorul, leépül az állam szerepe és jelentősége, a nemzeti értékrend pedig visszatalál eredeti forrásához, a hagyomány és a kultúra humánumához. Az állam szerepének visszaszorulásától egészen egyszerűen azt várjuk, hogy erőszakos módon semmilyen hatalmi eszközzel ne lehessen beleszólni az egyéni és a közösségi értékrendek vállalásának kérdésébe. Ezen a küszöbön átlépve ugyanis mint jelenség egyszerre megszűnik az esetek többségében kirekesztő módon használt nemzeti kisebbség fogalom, és politikai akadálya sem lesz a különböző azonosságtudatú közösségek egy régión belüli együttélésének. 1989 1990-ben az utódállamok területén élő magyar nemzeti közösségek történelmünkhöz híven, a békés eszközökkel történő társadalomépítés útját választották, ami azt is jelentette, hogy az erőszakos asszimiláció veszélyével szembenézve a nemzeti integráció kínálta lehetőségeket tekintették az általuk képviselt, a közösség jövőjét biztosító politika alapelvének. Az elmúlt évtized során e szempontokat követve dolgozták ki közösségi önrendelkezésük az önkormányzatiság, az autonómia alapelveinek rendszerét, s tettek határozott
HTMH 2000. 3 / 12 Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről erőfeszítéseket a szuverén politikai közösséggé válás érdekében. Tény, hogy szándékaikat és törekvéseiket erősítették az Európában napjainkban kiteljesedő integrációs folyamatok és a kisebbségi, kollektív jogok törvényes biztosítására irányuló törekvések is, mint amilyen az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménye, vagy A regionális és kisebbségi nyelvek Európai Chartája. A Határon Túli Magyarok Hivatala, mint kormányzati koordinációs szervezet e rendszeren belül jutott meghatározó szerephez. Egy évtizedes története során mindvégig figyelemmel kísérte a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetek és politikai pártok munkáját, támogatta társadalomszervező törekvéseiket és közvetítette jogos követeléseiket az európai és a nemzetközi fórumok felé. Kormányzati hivatalként olyan szakmai és szakértői munkát biztosított a magyar nemzeti közösségek számára, amelyre mindenkor számíthattak, s amelyek az integrációs folyamatok kiszélesedéséhez és elmélyüléséhez vezettek. Feladatának maradéktalan vállalásához, közvetítő tevékenységéhez azonban eleven kapcsolatokra és naprakész ismeretekre van szüksége. S hogy ennek megteremtése és felépítése milyen összetett folyamat, azt mutatják a most elkészült országjelentések is, amelyekből kitűnik: a közösségi jogaiért közel nyolc évtizede küzdő határon túli magyar kisebbségek érdekeinek képviselete és eredményes támogatása csakis és kizárólag a társadalmi politika valóság és a gazdasági adottságok részletes ismerete alapján történhet. Magyarország polgári kormánya az ezredfordulón elérkezettnek látta az időt a nemzeti egyeztető fórumként működő Magyar Állandó Értekezlet létrehozására. Elsősorban ez indokolta a határon túli magyar kisebbségek elért eredményeit értékelő összefoglalók, helyzetjelentések elkészítését. A nemzeti integrációs folyamatok kiteljesedését biztosító MÁÉRT szakértői bizottságai ugyanakkor az uniós csatlakozás európai követelményeit is szem előtt tartva az egész Kárpát-medence demokratizálásának is megkerülhetetlen fórumaivá váltak. Mindannyiunk reménye szerint most jött el az ideje annak, hogy a magyarság huszadik századi kényszerhelyzetéből kilépve, kiszolgáltatottságát meghaladva, az európai értékekkel összhangban hozzálásson a hagyományainak megfelelő, intézményes formában is létező társadalma újraépítéséhez. Ebben a munkában a Határon Túli Magyarok Hivatalára is új, a korábbiakhoz képest mindenképpen összetettebb feladatok várnak. Szabó Tibor
Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 4 / 12 HTMH 2000. Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről Az Osztrák Köztársaság területén jelenleg mintegy 70 ezer magyar (az 1991. évi népszámlálás alkalmával megvallott nyelvhasználat alapján 33.459 fő) él, akik eredetüket tekintve két fő csoportra oszthatók. Az egyik a Burgenland tartományban őshonos magyar népcsoport, amely az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés, valamint az annak területi rendelkezéseit korrigáló Sopron-környéki népszavazás és határkiigazítás alapján került osztrák fennhatóság alá. A másik a zömmel Bécsben és környékén, valamint a tartományi székhelyeken élő s különböző időszakokban menekült és letelepült diaszpóra. 1. A BEVÁNDOROLT MAGYARSÁG A magyar diaszpóra valójában egy időben keletkezett a két ország 1918-ig tartó perszonáluniójával, de nagyobb számú politikai és gazdasági emigráció csak a két világháború és az 1956-os forradalom után telepedett le Ausztriában. A II. világháború befejezése után nagy tömegű magyar katonai és polgári menekült maradt a szomszédos ország területén, elsősorban a nyugati hatalmak által megszállt övezetekben. A következő években a menekültek többsége főleg a tengeren túlra távozott. Az 1944 45-ben emigráltak legszabadabban a francia megszállási övezetben tevékenykedhettek, ahol kisbarnaki Farkas Ferenc és Zákó András tábornokok vezetésével hamarosan megkezdődött a volt katonák szervezkedése. A szervezkedés központja Innsbruck volt. A karinthiai angol zónában Adonyi Naredy Ferenc vk. alezredes állt a katonai személyek szerveződésének élére. 1947-ben megalakult a Honvéd Bajtársak Közössége, amely 1948. október 23-án Zákó tábornok javaslatára a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) nevet vette fel. Grazban 1947-ben megalakult a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Asztaltársaság, amely 1949-től M.kir. Csendőr Bajtársi Közösség néven tevékenykedett tovább. Tagjainak jelentős része később a tengerentúlon telepedett le. Az 1939-es országgyűlés külföldre került tagjai és más politikai tényezők, a jogfolytonosságot hangoztatva, létrehozták a Történelmi Magyar Alkotmány Alapján Álló Törvényhozók Csoportja elnevezésű szervezetet, későbbi nevén az Uniót. A szervezet élén az úgynevezett mérsékelt 39-esek állottak, gr.teleki Béla, az Erdélyi Párt volt elnöke, gr. Pálffy József és Máriaffi Lajos vezetésével. Bonczos Miklós, a Lakatoskormány volt belügyminisztere, szociális programmal alapította meg a Magyar Szolgálat szervezetét. Ezek és más, hasonló platformon álló szervezetek szervezték meg az irányító grémium igényével a Bolsevizmus-Ellenes Nemzeti Erők (BENE) szervezetét, amely azonban a csúcsszerv szerepét nem volt képes betölteni.
HTMH 2000. 5 / 12 Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről Az 1956-os forradalmat követően 181 ezer magyar menekült érkezett Ausztriába. Ebből 1959-ig 162 ezer fő más nyugati országokba távozott, 7.772 fő visszatért Magyarországra. Ausztria ez alkalommal Svájchoz hasonlóan, messze lehetőségei felett fogadott be magyarokat, ami annak ellenére is tiszteletre méltó, hogy más nyugati országok is kivették részüket az Ausztriában megjelent menekült tömegek segélyezéséből. Az Ausztriában ekkor működő legismertebb segélyező szervezetek közül a First Aid for Hungary (ausztriai megbízottja Lengyel Béla altábornagy volt), a Free Europe Citizen Service, a Forumhilfe és a Volkshilfe nevű szervezeteket, valamint a Taubinger László nevével jelzett Magyar Menekült Szolgálatot kell elsősorban megemlíteni. Ezek az anyagi támogatás mellett tájékoztatással, ügyintézéssel segítették a menekülteket. Ezek mint magyar segélyszervek működtek, tevékenységük azonban eltörpült az osztrák belügyminisztérium, a Vörös Kereszt, valamint a különböző országok menekültügyi szolgálatainak ausztriai tevékenysége mellett. Bécsben alakult meg 1956 végén a Politikai Üldözöttek Világszövetsége, későbbi nevén Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, 1957 elején pedig a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség, Király Béla tábornok vezetésével. A szervezet később a Magyar Szabadság Szövetség nevet vette fel. Ezeknek a kimondottan politikai töltetű szervezkedéseknek alig volt szerepük az egyesületi életben, mindazonáltal rövid életűek voltak, vagy pedig távoztak a semleges Ausztriából. Az 1970-es évek végétől az emigráció arculata itt is változást mutat. A közvetlen politikai jelleg mellett a szervezetek egyre inkább kulturális és identitásőrző jelleget öltöttek. A jelen időszakban a Burgenlandon kívüli magyar egyesületek csúcsszerve az 1980-ban alakult Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége (Zentralverband). Eredetileg 21, megszűnés következtében jelenleg 15 tagegyesülettel. Említhető továbbá az 1899-ben alapított Bécsi Magyar Munkásegylet. Figyelmet érdemel még a katolikus és protestáns lelkészségek működése szerte Ausztriában. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban a bécsi magyar nagykövetség tárgyszerű, korrekt kapcsolatot alakított ki az ausztriai magyar közösségekkel. Bécsben 1996 óta folyik sikeres magyar nyelvoktatás 4 bécsi általános iskolában, jelenleg 100 tanuló részvételével. A Központi Szövetség tartja fenn jelenleg 20 tanulóval a Bécsi Magyar Iskolát, amely tíz éve működik, és adja ki Ausztria egyetlen magyar nyelvű újságját, a Bécsi Naplót. Emellett léteznek egyéb időszakos egyesületi értesítők. A bécsi magyarság régi igénye egy magyar tannyelvű gimnázium felállítása. Ausztriában önálló magyar párt, vagy politikai szervezet nem működik. A Központi Szövetség kezdeményezte és harcolta ki a Bécsben és környékén élő magyarok népcsoportkénti elismerését, amit 1992-ben mondott ki az osztrák kor-
Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 6 / 12 HTMH 2000. mány. Ennek következtében 1993-tól 8-ról 16-ra emelték fel a Népcsoporttanács tagjainak számát. 2. A BURGENLANDI (ŐRVIDÉKI) MAGYARSÁG Őshonos magyar népcsoport Ausztria keleti, Burgenland tartományában él. Lélekszáma az 1991. évi népszámlálás alkalmával megvallott nyelvhasználat (Umgangssprache) alapján 6.763 fő, amelyre erős asszimilációs jegyek jellemzők. A folyamat gyorsulni látszik, de határozottabb támogatással a folyamat lassítható. Nem tekinthető teljesen helytállónak az a vélemény, hogy a burgenlandi magyarság asszimilációja teljes egészében spontán jellegű folyamat. Közrejátszott ebben hosszú ideig a Magyarországgal való érintkezés nehézsége, valamint az asszimiláció osztrák részről történő árnyalt, de folyamatos gyorsítása is. Ennek oka a jelenlegi időszakban abból a gazdasági jellegű osztrák aggályból is ered, hogy a magyarországi rendszerváltozás és a határ megnyitása óta a burgenlandi befektetők, a tartománnyal szemben növekvő érdeklődést mutatnak a nyugat-magyarországi régió iránt. 1. ábra Magyarok Burgenlandban A magyar nemzetiségű lakosság száma az 1920. évi népszámlálás és a területi elcsatolás óta mintegy egyhatodára csökkent. Az 1920. évi magyar, anyanyelvi jellegű összeírás szerint 24.867 fő, az 1981. évi osztrák, és a köznapi érintkezés nyelve alapján történt felmérés szerint már csak 4.973 fő vallotta magát magyarnak. A valóságban jelenleg mintegy ötezer, más becslések szerint tízezer főre tehető a magyarok, illetve a magyar kultúrkörhöz kötődő személyek száma. A terület össznépessége 1920-ban 294.849,
HTMH 2000. 7 / 12 Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 1981-ben 269.771 fő volt, amelynek magyar lakossága az eredeti 8,4 %-ról, 1,5 %-ra csökkent. A túlnyomó többségben lévő német lakosság százalékos aránya a vizsgált időszakban 75,1 %-ról 91,0 %-ra növekedett, míg a magyar mellett legnépesebb horvát nemzetiségé a felére, 15,2 %-ról 7,0 %-ra csökkent. 1. táblázat Az ausztriai magyarok tartományonkénti eloszlása az 1991. évi népszámlálás alkalmával megvallott nyelvhasználat alapján Tartomány Osztrák Külföldi Összesen % Ezer fő Bécs 8,930 4,589 13,519 40,40 Burgenland 4,973 1,790 6,763 20,11 Alsó-Ausztria 2.389 3,051 5,440 16,29 Felső-Ausztria 1,182 2,036 3,218 9,61 Karintia 247 243 490 1,46 Salzburg 432 361 793 2,37 Stájerország 836 1,027 1,863 5,56 Tirol 347 324 671 2,00 Vorarlberg 302 400 702 2,10 Összesen 19,638 13,821 33,459 100,00 2. ábra Burgenland nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 1991 között
Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 8 / 12 HTMH 2000. Az Ausztriában élő nemzetiségek osztrák hivatalos szóhasználattal, népcsoportok jogállását az 1976. évi népcsoporttörvény, valamint a népcsoporttanácsok felállítását elrendelő 1977. évi rendelet szabályozza. Az államszerződés az általános emberi jogokon túlmenően, külön elismeri a horvát és a szlovén nemzetiség jogait, míg a magyar és cseh népcsoportot meg sem említi. Az 1976. július 7-én kelt ún. Népcsoporttörvény már négy ausztriai népcsoportra, így a magyarokra is vonatkozik. A jogszabály népcsoportnak nevezi a szövetségi terület részein élő és honosságú, nem német anyanyelvű, és saját népi hagyománnyal rendelkező osztrák állampolgárok csoportjait (1.. 2. bek.). A törvény rendelkezik a népcsoporttanácsok felállításáról is, amit a szövetségi kormány 1977. január 18-i rendelete részletesen szabályozott. A magyar népcsoporttanácsnak egész Ausztriában 16, szavazati joggal rendelkező tagja van. Ebből 8 fő kinevezett, 8 fő pedig az egyesületek által delegált személy. A népcsoporttanács összes tagjainak száma fele fele arányban oszlik meg a burgenlandi, valamint a Bécsben és környékén élő magyar közösségek között. A törvény szerint a népcsoporttanács tagja lehet az az osztrák állampolgár, aki parlamenti képviselővé választható. A népcsoporttanácsok a szövetségi kormány és a miniszterek tanácsadói, akik részére javaslatokat tehetnek. Az ausztriai népcsoportok képviselői 1985. április 19 20-án Klagenfurtban tartott tanácskozásukon adták ki az Ausztriában élő népcsoportok alapokmányát. Az okmány felsorolja a minőségi kisebbségvédelem mindazon elveit és gyakorlati követelményeit (anyanyelv szabad használata szóban és írásban, anyanyelvi nevelés és oktatás, anyanyelvi vallásgyakorlat, anyanyelv használata a közigazgatásban, hivatalos állások diszkriminációtól mentes betöltése, anyanyelvi rádió- és tévéműsorok, stb.), amelyekkel ki kell egészíteni a népcsoporttörvényt. A kinyilvánított elvek és követelések olykor nem adekvát módon találkoznak a gyakorlattal. Ezt példázza az a tény is, hogy 1995 végétől a burgenlandi kábeltévé-társaság a csökkenő nézettségre hivatkozva radikálisan korlátozta a magyar nyelvű műsorokat közvetítő csatorna adásidejét. Ez a lépés érzékenyen érintette a magyar közösséget, amelynek tájékozódása és nemzeti identitásának fenntartása szempontjából a magyar tévéadás fontos szerepet játszik. A kisebbségi oktatás jogi szabályozását legutóbb az 1976-ban kiadott népcsoporttörvény módosította. Eszerint a kisebbségi nyelv kötelező oktatása a népiskolákban és a polgári iskolákban abban az esetben biztosítható, ha az adott településen a kisebbségek arányszáma eléri az összlakosság 25 %-át. Az 1976. évi ún. nemzetiségi felmérés eredményei alapján, négy magyar helységben Felsőpulyán, Felső- és Alsóőrött, valamint Őriszigeten kerülhetett sor a kötelező magyar nyelvoktatás törvényes bevezetésére. A magyar nyelvet tanító iskolák száma az
HTMH 2000. 9 / 12 Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 1980/81. tanévben kilencre emelkedett. Az 1983/84. tanévben a felsőőri, az 1984/85. tanévben pedig a felsőpulyai polgári iskolában heti három órában kötelezővé tették a magyar nyelv oktatását. Önálló magyar tanítási nyelvű gimnázium 1920 óta Burgenlandban nem működik. A felsőlövői gimnáziumban az 1981/82. tanévtől magyar nyelvű tagozat, a felsőpulyai gimnáziumban az 1987/88. tanévtől ún. pannon osztály létesült, ahol a magyar vagy a horvát nyelvet kötelező tantárgyként oktatják. 1992-ben Felsőőrött kétnyelvű gimnázium indult magyar és horvát tagozattal. Az óvodák többnyire német vagy vegyes nevelési nyelvűek. Az iskolán kívüli magyar oktatás az ún. népfőiskolák keretében történik. Az ausztriai tanító- és tanárképző felsőoktatási intézményeknek nincs magyar tagozata. A burgenlandi magyarság mintegy kétharmada római katolikus vallású. Az alsóőri plébánia 1988-ben a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Főapátság joghatósága alá került, és ezzel újabb lehetőségek nyíltak meg a határon túli magyar római katolikus hívek lelkigondozása terén. A magyar katolikus lelkészek többsége Magyarországon végezte tanulmányait. Felmerült az igénye annak, hogy a továbbiakban a bécsi Pazmaneumban is képezzenek magyar papokat a nyugati szórványmagyarság számára. A burgenlandi református egyház egyetlen magyar gyülekezete Felsőőrött, az evangélikusoké Őriszigeten működik. A református és evangélikus gyülekezet asszimilációja előrehaladott, az istentiszteletek jelentős része német nyelven folyik. A protestáns egyházak lelkészképzése is jórészt Magyarországon történik. Az őshonos magyar népcsoport érdekképviseleti szerve az 1968-ban alakult Burgenlandi Magyar Kultúregyesület. 3. MAGYAR SZERVEZETEK AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Zentralverband Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége Elnök: Dr. Deák Ernő Bornemissza Péter Társaság Elnök: Szépfalusi István
Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 10 / 12 HTMH 2000. Dachverband Bécsi Magyar Munkásegylet Elnök: Pokorny Anna Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Elnök: Tölly Julianna Őrvidéki Magyar Kultúrintézet Vezeti: Dr. Galambos Iréneusz OSB Ausztriai Magyar Egyesületek Központi Szövetsége Zentralverband Ungrarischer Vereine und Organisationen in Österreich Alakult: 1980. február 7-én, Bécsben. Célja: Az ausztriai osztrák állampolgárságú magyarok közösségi (szervezeti) érdekeinek képviselete egyrészt az illetékes hatóságok felé, másrészt külföldön. Ezt szolgálja a Burgenlandon kívül élő osztrák honosságú magyarok népcsoportonkénti elismertetése, mely a bécsi és alsó-ausztriai magyarokra vonatkozóan az osztrák kormány jóváhagyása értelmében meg is történt. Rendeltetése: képviselőtestület; koordinációs szerv; szerevezési központ. Tevékenysége: a magyar nemzeti ünnepek (március 15., október 23.) közös megrendezése; 1980. márciusa óta kiadja a kéthavonként megjelenő Bécsi Naplót; 1985. óta a három nyelvű Őrség naptárt; a Dunai Tudós Társaságra (1497 1508) emlékeztetőn Sodalitas névvel kiadói tevékenységet folytat; 1988 szeptembere óta fenntartja a jelenleg a bécsi Urániában működő úgynevezett Bécsi Magyar Iskolát; kétévenként megrendezi a nyugat-európai és kisebbségi magyarok tanácskozását: Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat (Eisenstadt Kismarton, 1992.); A szórványmagyarság szervezettsége és kapcsolatrendszere (Innsbruck, 1994.); Tudat és történelem (1996. szept. 7 8., Oberpullendorf Felsőpulya); Útkeresés a jövőbe (Kufstein, 1999.);
HTMH 2000. 11 / 12 Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről a tanácskozások anyagát megjelenteti; 1991. szeptemberében ünnepi ülésen emlékezett meg a bécsi városházán Széchenyi István születésének 200.évfordulójáról és német nyelven tudományos tanácskozást rendezett; 1996. május 18-án Oberwart Felsőőrött a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel közösen ünnepi megemlékezés a honfoglalás 1100. és Ausztria első említésének 1000. évfordulója alkalmából; 1996. október 26-án emlékünnepély Mosonmagyaróvárott és Andau Mosontarcsán az 1956-os magyar forradalom 40. évfordulóján; 1996. november 4-én fogadás keretében köszönetnyilvánítás az osztrák és a nemzetközi segélyszerveknek, valamint azon nyugati kormányok bécsi képviseleteinek, akik támogatták és befogadták a magyar menekülteket. Tagegyesületek: Bécs: Magyar róm. kat. lelkészség Szent István Egylet Europa -Club Magyar Egyházszociológiai Intézet Kaláka-club, Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége Graz: Magyar róm. kat. lelkészség Christina Hungaria, Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Klubja Linz: Magyar róm. kat. lelkészség Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete 80. sz. Árpád cserkészcsapat
Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről 12 / 12 HTMH 2000. Innsbruck: Magyar róm. kat. egyháztanács Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok (Főiskolások) Szövetsége Magyar Diákotthon Egyesület A Magyar Népcsoporttanács 16 tagból áll, közülük 8 a burgenlandi, 8 a bécsi (és alsó-ausztriai) magyarokat képviseli. Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala 1518 Budapest 112, Pf. 43, 1016 Bérc u. 13-15. : 466-9406, 466-9434 Fax: 385-2601 Web-site: http://www.htmh.hu E-mail:htmh@mail.datanet.hu Felelős kiadó: Szabó Tibor, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: Sebők László A kiadvány bírálatára a Teleki László Intézet A kisebbségek régi és új szerveződései kutatási programjában került sor