Körmöci Katalin, főszerkesztő, Óvodai Nevelés Karácsonyi gondolatok a szeretet ünnepére A személyiség harmonius kibontakozásához a gyermeknek szeretetre és megértésre van szüksége. (A gyermek jogai) A gyermek a szeretben fejlődik a legjobban! A szeretet két ember gyógyít meg: Azt aki adja, és azt aki kapja. (Karl Menninger) Csak azt tudja szeretni önmagát, akit szeretnek, és később csak az tud szeretni másokat, aki szereti önmagát. (Erich Fromm) A gyermek olyan mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap, nincs mit visszatükröznie. (Roos Campbell) Hogyan szeresd a gyermeket? Cseréld ki a szeretni szót az elfogadás szóval! Az elfogadás maga a feltétel nélküli szeretet. A valódi szeretet feltétel nélküli és nyilvánvaló, és azt jelenti, hogy mindenképpen szeretjük. A feltétel nélküli szeretet nem nézi * a gyermek külsejét, * előnyös és hátrányos tulajdonságait, * fogyatékosságait, * független a vele szemben támasztott elvárásoktól és a viselkedéstől, * akkor is szeretjük, ha ki nem állhatjuk viselkedését. A gyermeknek akkor van legnagyobb szüksége szeretetünkre, amikor a legkevésbé érdemli meg. Az óvoda már valóságos, véres élet. Ami sebet ott kap valaki, gyakran holtáig sem heveri ki. S ha jó magot ültetünk bele, egész életében virágzik. (Kodály Zoltán) Ha a fenyegetések csökkennek, ha a környezet elfogadó és bátorító, akkor szabad az út az önkifejezés és az önkiteljesedés felé (Carl Rogers) A fegyelmezés azt jelenti, hogy a gyermeket a helyes útra neveljük. A büntetés csak az egyik módja ennek, és minél kevesebbet alkalmazzuk, annál jobb. Jól jegyezzük meg: Minél fegyelmezettebb egy gyermek, annál kevesebb büntetésre van szüksége. A gyermek fegyelmezhetősége pedig elsősorban attól függ, mennyire érzi szülei szeretetét és elfogadását. Legfontosabb szülői feladatunk tehát az, hogy éreztessük vele: Szeretlek úgy, ahogy vagy. (Ross Cambell)
A különböző típusú agresszív, illetve antiszociális személyiségfejlődés megelőzésének az empátiás fejlesztése a ma ismert egyetlen útja. (Buda Béla) A szeretet a legfontosabb szükséglet, mégpedig azért, mert a szeretet hiánya hosszú időn át tartó, sóvárgó szükségletet alakít ki a gyermekben. A gyermeki személyiség nem lesz érdekelt a későbbi fejlődési fázisok problémáiban és feladataiban, mert állandóan a kielégítetlen ingerszükségletet keresi. Ez azért nagyon fontos tényező, mert a fejlődés fázisváltásai úgy következnek be, hogy az adott fázis ingerszükségletei halványulnak és az érdeklődés a következő szakasz feladatai, problémái felé irányul. Nagyon sok múlik azon, hogy a gyermek kap-e elég visszajelzést viselkedéséről, és ez olyan-e, amit Ő a maga személyiségfejlesztő munkájában fel tud használni. Ha a gyermek nem kap elég szeretetet, ez kielégíthetetlen szükségletként jelentkezik nála, és ennek keresése elvonja energiáit a fejlődéstől, megakadályozza abban, sőt visszaveti fejlődésében. A nem szeretett gyermek sebe igen sok esetben az élet végéig fáj, sőt a következő nemzedék is szenved miatta, mert az a példa, melyet kiskorunkban látunk szüleinktől, újból megismétlődik és nemzedékek életét keserítheti meg. (Peter Schellenbaun) Semmire sem tudom megtanítani, mert nem szeret engem. (Szókratész) Csak attól tanulunk, akit szeretünk. (Goethe) A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretete kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie. (Ross Cambell) Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet; Példálózás helyett példát mutatnék; Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék; Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék; Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot; Kirándulnék, sárkányt eregetnék, a réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék;
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném; Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat; Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről; És többet a szeretet hatalmáról. (Diane Loomans) Vesztergom Andrea: Szilágyi Domokos: KARÁCSONY OLTALOM Szürkületbe szunnyadt száraz csend e tél, Fagyra fordul álma, merengőn mesél, Oltalommal óvjon minden elhagyott Áhítattal álló, régi templomot Ablakunkban alvó gyertya-testű láng Hintse halkra lágyan langyos kis szobánk, Zongorázva zsongít dallamként az est Kisgyerek-kezekkel gyengéd négykezest Simogatna selyme, érintése lágy: Lélek-léptű álom, csendes békevágy, Áldott áhítattal mélységekbe láss: Oltalommal oldott összetartozás BÉKÉS, ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK! Szemerkél az őszi eső, A puha hóban, csillagokban, Az ünnepi foszlós kalácson, Láthatatlanul ott a jel, Hogy itt van újra a KARÁCSONY. Mint szomjazónak a pohár víz, Úgy kell mindig e kis melegség, Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen KARÁCSONY. Karácsony Más ez az ünnep, mint a többi, Valami csoda a lelkemet átöleli. Mások a fények, más az illat, Szobámat, szívemet belepi a varázslat. Mert csak varázslat lehet, amit érzek, Megváltozik minden, ahogy körülnézek. Szobám sarkában a békesség fája zöld ruháján sok ezernyi szín, alatta fénylő melegségben a gyermeki világ játszani hív. Játszani, játszani, békében játszani gyermekem veled hagy játsszam még, körültáncolom veled a világot most, mikor mindenki érzelme ég. Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
A fenyőfát, ki csak a kert egy lakója volt eddig, Az emberek most csillogó szép díszbe öltöztetik. Én is teszek rá sok örömöt, halk csengettyűzenét, Mintha ráöntöttem volna szívem minden melegét. Teszek rá gyöngyöt, aranyhajat, s talán még vágyakat, Tiszteletet, jóságot és beteljesült álmokat. Nézd, mosolyognak a gömbök, a díszek és a gyertyák, Szeretetport szórnak az ördögök és az angyalkák. Odaállok és hagyom, hogy rám hulljon a szeretet. Szívembe zárom, hogy szűkösebb időkre eltegyem. Majd adok belőle, ha elmúlik az ünnep varázsa, Hogy senki ne érezze milyen a szeretet hiánya. És csillog minden, a szoba, a ház, az egész világ. Nézz körül s meglátod: belőlünk árad e ragyogás! illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok röpdöső fényei szobámból szálljatok mind tovább. Szeretettel minden napon: Pivókné Gajdár Kláritól Karácsonyi fények Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények, a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek. Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol, s a gyertyafényénél még a csillag is táncol. Mikor a fenyö illata megérinti szívünk, ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk. Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni, és másokért a szokottnál is többet tenni. A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek, és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban, őszintén szeretni, és bízni a jóban. Őrizzük meg a karácsonyunk fényét, S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk, s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok. Zörgessetek máma este minden piciny ablakot. Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet. Békés, boldog karácsonyt kívánok