100 ÉVES A DEBRECENI REPÜLÉS A repülés iránt érdeklõdõk ha máshonnan nem, a szórványos sajtóhírekbõl tudják, hogy az idén ünnepeljük a magyar repülés centenáriumát. Azt már kevesebben, hogy Adorján János 1910. januári elsõ repülését mindössze öt hónappal késõbb követte Szatke Ferenc debreceni mérnök Turul nevû gépének megépítése és elsõ felszállása. A gép nem volt hosszú életû, a kor szokásának megfelelõen hamar elpusztult, de ez nem sokat von le abból a ténybõl, hogy a debreceni repülés éppen napjainkban százéves. Ennyi lenne a Turul nélkül is, mert míg Szatke Ferenc jó szándékú, de képzetlen amatõr repülõ volt 1910 szeptemberében már egy igazi profi, a brit G. W. Hamel tartott Bleriot gépével bemutatót a nyulasi lovas gyakorlótéren, ami még bõ két évtizedig volt otthona a debreceni repülés elsõ lépéseinek. Mai helyére, az Epreskertbe 1931- ban került a repülés, Debrecen városának és a Magyar Aero Szövetségnek máig példát mutató együttmûködésével. Ekkor szállt le Bánhídi Antal pilóta és neves tervezõ Junkers F-13 gépével az egykori csendõrségi méntelepen. Akkor még a trianoni tiltások miatt csak polgári hivatásos és (ma így mondanánk) hobbirepülés létezett. Az elõbbit az ún. fedett légierõ, utóbbit az aeroszövetség debreceni csoportja képviselte. A korszak legnagyobb helyi repülõ eseménye a mostani centenáriumi repülõ piknikre hajaz, 15 angol pilóta túrarepülésének egyik állomása volt a debreceni repülõpiknik. 1937-re eltûntek a korlátok, megjelent a hivatalos katonai repülés. Ugyanabban az évben pedig megalakult minden debreceni repülõszervezet felmenõje, a Debreceni Repülõ Club, amely tagjainak munkájával és közadakozásból építette fel korszerû repülõterét. Ahogy az lenni szokott, a két dudás nem fért el egy csárdában. A katonai repülés kiszélesedése azonban nem járt einstandolással, a város a sportrepülést jelentõs anyagi áldozatot vállalva visszaköltöztette az elhagyott nyulasi mezõre, miközben a debreceni vasutas repülõk külön klubja a DVSC szakosztályaként már a ma is mûködõ hajdúszoboszlói repteret kóstolgatta. Jó is volt ez a több lábon állás, mert míg a háború viharában az epreskerti repülõteret elõször a magyar légierõ bombázó és távolfelderítõ ezredei, majd a német szövetségesek használták, végül a szovjetek kezdték meg 45 évig tartó ideiglenes itt tartózkodásukat, a két sportrepülõtér megmaradt. (Illetve a nyulasi helyét késõbb elérte a város terjeszkedése.) Nem így a klubok, ezeket a pártállami önkény rövid úton felszámolta, ill. beolvasztotta az egymást követõ félkatonai szervezetekbe. A szovjet korszakról azt kell tudni, hogy a magyar jelenlét a reptéren folyamatos volt, a MASZOVLET majd a MALÉV gépei 1968-ig naponta vitték az utasokat az ország távoli részeire, árut szállítottak távoli országokba, de akinek más civil célra volt szüksége a debreceni repülõtérre, az is barátságos fogadtatásban részesült. Az általános geopolitikai attitûdtõl eltekintve a szovjetek jó gazdái voltak a repülõtérnek, a kis tábori reptérbõl az õ idejükben alakult ki a mai nemzetközi, kereskedelmi igényeket kielégítõ repülõtér. Az 1990-es második felszabadulás után ezt a keretet kellett megtölteni új, békés tartalommal. Vörösmarty szavaival ez a mi munkánk, és nem is kevés. 1990-ben elõször az újjáalakult Debreceni Repülõ Club és a mezõgazdasági repülés költözött be a város kezelésében, majd tulajdonában lévõ repülõtérre, ami két évtizedes gyorsabb-lassabb fejlõdést indított el. A sportrepülés idõnként nagyot villant világ- és Európa-bajnokságok rendezésével, hazai versenyek megnyerésével. A menetrendszerû repülésrõl szóló kísérletek eddig nem jártak eredménnyel, de az alkalmi vendégek nagyobb gépei mint az 1993-as külügyminiszteri találkozó idején, és a sajnos idényjellegû turistajáratok idõnként megtöltik az egyre fejlõdõ fõépületet. Ennek áldozata is van, a sportrepülés jelentõs része csak némi anyagi áldozat vállalása mellett lenne összeegyeztethetõ a nemzetközi forgalommal, ami még várat magára. Motornélküli repülõink immár negyedszer költöztek ki Hajdúszoboszlóra, a motorosok ma még élvezik az anyareptérnek a kívánatosnál talán kissé üzletiesebb vendégszeretetét. Reméljük, a következõ száz évben is minden helyi repülõ ember otthona lesz Debrecen repülõtere. Szatke Ferenc rövidéletû Turul repülõgépétõl számítjuk Debrecen repüléstörténetét
Az elsõ Debrecenbe érkezõ repülõgép a Bánhidi Antal pilóta és tervezõ által vezetett Junkers F13 még a nyulasi gyakorlótérre érkezett Debrecenben a hobbi- és sportrepülés mellett a katonai repülés az úgynevezett fedett légierõben, polgári szerveknek álcázva mûködött
Ezen a légifelvételen még egy sokkal kisebb, a civil repülés igényeit kielégítõ repülõtér látható, ahol egy ideig még a méntelep funkció is megmaradt A múlt század harmincas éveiben épült igen korszerû ikerhangárok áldozatul estek a világháborús bombázásoknak
A harmincas évek legnagyobb repülõs akciója egy nemzetközi repülõpiknik volt, amin angol pilóták is részt vettek Amikor a trianoni korlátaitól megszabadult katonai repülésnek több helyre volt szükség, a civil repülés számára új repülõtér épült a nyulasi gyakorlótéren, aminek emlékét már csak a korabeli sajtófotók õrzik
Egy ritka vendég: Klemm 31/B futárgép a nyulasi reptéren A Bücker gyakorlógépeket a civil szervezetek és a hadsereg is használta kiképzésre
A katonai repülésben a kezdeti sikeres idõszakot 3 év után követte a szövetségesek visszacsapása. Az angolszászok kezdték, majd a front ideérkezésekor a szovjetek és az átállt románok folytatták Amerikai B-17 bombázó Debrecen felett
A világháború után a távozó szovjet légierõ helyét elõször a polgári repülés vette át, már 1946. október 15-tõl elindultak a Maszovlet vegyesvállalat majd a Malév Li-2 repülõgépei, amik a késõbb újra cserélt forgalmi épülethez érkeztek 1952-tõl a korábbi átjáró reptérre újra harci alakulatok érkeztek, a Varsói Szerzõdés Déli Hadseregcsoportjának frontbombázó ezredei
Leghosszabb ideig az Il-28 közepes bombázók szolgáltak Debrecenben, Ennek egy igen ritka csatarepülõ változata díszítette az 1990-es kivonásig a parancsnoki épület elõtti alakulóteret 1990 május 18-án, egy évvel a szovjet csapatok teljes kivonása elõtt Debrecenbõl már eltávoztak a MíG-23 és-27 vadászbombázók és a független alakulatként mûködõ helikopteres század Mi-8 forgószárnyasai
1931 óta a debreceni repülõtér területe több lépcsõben jelentõsen megnõtt, a civil feladatokat meghaladó terület problémákat okozott a polgári hasznosításban is. 1991-tõl a szovjetektõl örökölt infrastruktúra is lehetõvé tette a sajnos nagyon ingadozó légiforgalom lebonyolítását.
A sárkányrepülés már a szovjet kivonulás elõtt elkezdõdött, de csak a saját reptéren vált telejssé, fõleg a motoros sárkányok elterjedésével. Az elsõ vitorlázórepülõ üzemnap résztvevõi 1991-ben
A frissen városi tulajdonba vett repülõtér legnagyobb vállalkozása 1994-ben a motoros mûrepülõ világbajnokság megrendezése volt 2005-ben rekordszámú résztvevõ ballonjai színesítették a város látképét. Reméljük ez megismétlõdik 2010-ben a világbajnokságon.
A vitorlázórepülõk már 1991-ben újraalakították az 1949-ben felszámolt klubjukat, ami jelenleg sajnos a hajdúszoboszlói repülõtérre szorult ki