FELADAT Mit tudsz az említett birodalmakról? Mi történik ezen időszak alatt a magyarokkal?

ROMÁK EURÓPÁBA ÉRKEZÉSÜK ELŐTT Részlet: Ligeti György (2001): Cigány népismereti tankönyv, 7. évfolyam. Konsept-H Könyvkiadó, Piliscsaba. Mielőtt a romák Európába való érkezésének történetéről beszélnénk, tudnunk kell, milyen források alapján tesznek a történettudósok megállapításokat.1 A történelem ismeretszilánkokból próbálja meg összeállítani az általa vizsgált kort. Rendkívül kevés forrás maradt fenn arról a kb. 1000 évről, mely a romák őshazájukból való elindulása és Európába érkezése között eltelt. A mai ember gondolkodásmódja, világlátása egészen más, mint azoké, akik annak idején lejegyezték azokat az ismereteket, melyek számukra voltak fontosak. A történészek így csak utólag tudnak kérdéseket gyártani a fennmaradt adatokhoz, leírásokhoz. A romák eredetéről szóló feltételezések közül az egyik legismertebb, hogy i. sz. 700 és 1000 között Indiából indult útnak egy népcsoport. Ennek lehetséges oka az iszlám terjeszkedés volt. Mohamed bir Kasszim i. sz. 712-ben elfoglalta Szindhet, majd Mahmud 1001-ben Pandzsáb legnagyobb részét. Egy 1126-ban keletkezett történeti írás szerint a kalifák Örményországba és Szíriába telepítették a cigányok vélhető őseit. Arról azonban nincs adat, hogy pontosan kiket és mikor telepítettek a kalifák Nyugatra, a legkevesebbet arról tudjuk, hogy e csoport hány főből állhatott. Amikor Timur-Lenk mongol uralkodó 1398-ban betört Indiába, onnan a cigányokat Szamarkandba, a székesfővárosba hajtatta. Később valószínűleg az oszmán törökökkel együtt jutottak el a Balkán-félszigetre. Ha tehát a mai romák ősei Indiából származnak, az elvándorlás kezdete semmiképpen sem tehető egyetlen időpontra, hanem több hullámban történt: évszázadok hosszú sora alatt vándoroltak Nyugatra különböző kultúrájú, életmódú és létszámú csoportok. FELADAT Mit tudunk az iszlámról? Keresd meg a térképen az említett földrajzi helyeket! Milyen országban találhatóak ma? A cigányok középkori megjelenésével kapcsolatban egyetlen pontos adat sem áll rendelkezésünkre. A korabeli balkáni okiratok már mind jelen lévő csoportként jelölik meg a cigányokat. Merész, de nem kizárt azon lehetőség feltételezése, hogy a cigányok nem Indiából vándoroltak Európába, hanem az indogermán népek őshazájából, vagyis Közép-Ázsiából. Mindez nagy valószínűséggel a népvándorlások idején történt (i. sz. 200 400 körül), amikor a barbár törzsek megjelentek a római provinciák városainál: 245-ben a germánok áttörték a limest.2 Egy másik feltételezés szerint a cigányok Indiából való útra kelésének időpontja akkorra tehető, amikor árja népek a II. évezred elején (i. sz. 1000 körül) behatoltak a Hindusztáni-félszigetre, délebbre szorítva az ott őslakos dravidákat. FELADAT Mekkkora távolságok lehetnek az említett területek, városok között? Hány emberöltő telt el i. sz. 400 és 1000 között? Abul-Kászem Manszúr Firdauszi perzsa költő (i. sz. 940 1025) említi Királyok könyve című munkájában, hogy Bahram Gur perzsa király (i. sz. 420 438) az ind Shankal királytól tizenkétezer lurit hivatott, hogy azok zenével

szórakoztassák őt és sok csapástól sújtott népét. Egy másik történetíró 950 körül tízezer zottról tesz említést perzsa királyok történetéről írt könyvében: a király e több ezer embernek földet, vetőmagot és jószágot adott, melyet azonban azok feléltek, ezért a király haragjában világgá küldte őket. Sokan vélik felfedezni a lurik és zottok személyében a mai európai romák őseit. A bizonytalanság olyan nagy, hogy abból az időből, amikor a romákról már írásbeli megemlékezések állnak rendelkezésünkre, sem tudjuk biztosan, hogy valóban a mai romákról van-e szó. FELADAT Mit tudsz az említett birodalmakról? Mi történik ezen időszak alatt a magyarokkal?

Romák a Balkánon A romák ősei valószínűleg Örményországon és a Bizánci Birodalmon keresztül jutottak el a Balkánra. A 900-as évek végén számos ind származású ember élt Ázsia földközi-tengeri partvidékén. A romák balkáni megjelenéséről hitelesnek mondható nyelvi, életmódbeli és vallási nyomok árulkodnak. A keresztes hadjáratok idején (i. sz. 1099 1200) már a Balkán azon részén tartózkodtak, ahol a keresztesek vonultak. A romák szolgáltatásokat nyújtottak a kereszteseknek és a zarándokoknak, megismerve a nyugati népek vallási gyakorlatát, szokásait. Olyan ismeretekre tettek szert, melyek birtokában később útnak indulhattak Európa nyugati területei felé. Igen jelentős számban kerültek a cigány nyelvbe görög szavak, számuk jóval meghaladja az iráni vagy örmény eredetűnek bizonyulókét: több száz ilyenről tudunk. Ugyanakkor a cigány nyelvjárásokban megoszlásuk erősen eltérő. Az oláhcigány luludji3 virág szó a görög luludi szóból ered. A cigány görög nyelvi érintkezések idején alakultak ki a cigány nyelv nyelvtanának azon főbb vonásai, melyek ma is jellemzik e nyelvet. Így például a névszó- és igeragozásnak két nagy csoportja. A romák Európában az 1300-as évek elején Bizonyos feltételezések szerint a cigányok már az 1300-as évek elején Európába kerültek. Ezt támasztja alá az a görög pátriárka4 által 1303. augusztus 4-én kiállított okmány, mely a maramarosi5 (ma: Marmaris) Artokán lévő konvent6 két tagja Bathma és Drahos számára igazolja öt falu e konventhez tartozását. E bulla megemlíti, hogy az öt falu közül kettőben cigányok laknak. A cigányok konstantinápolyi jelenlétére vonatkozó legkorábbi beszámoló abból a Remete Szent György élete című műből származik, melyet az Athosz-hegyi Iberon kolostorban állítottak össze 1068-ban. FELADAT Mely város volt Konstantinápoly? Kérdéses, hogy vajon a romák a Fekete-tenger északi vagy déli partja mentén kerültek-e európai területekre: bizonyos feltételezések szerint ugyanis mint a tatárok rabszolgái sodródtak a Kárpátok környékére. (Minderről bőven ír Heiczinger János Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról című tanulmányában, mely a Fejér megyei 1978. évi történeti évkönyv 155. oldalán található.) Besszarábia a XIV. század első harmadában lerázza magáról a krími tatárok igáját: a foglyul esett tatárokkal együtt azok cigány rabszolgái is a románok rabszolgái lettek. A román fejedelemségekben kis-tatároknak nevezték őket. A cigányok Romániában egészen a XIX. század közepéig rabszolgaként éltek. FELADAT Vajon milyen következményei lehetnek ennek? Ahogy közeledünk a történelemben napjainkhoz, egyre több írásbeli forrásra bukkanhatunk. Alexander rajna-pflazi őrgróf, választófejedelem 1495-ben tett szentföldi zarándokútjának leírásakor említi meg Medon városát. A város mellett egy domb tövében 100-200 nádfödeles kunyhóból álló falut látott, melynek lakói éppen olyanok, mint aminőket az ő országában cigányoknak, szaracénoknak vagy pogányoknak neveznek, szegényes megjelenésű népek, feketék, mint az etiópiaiak, többségükben kovácsolt bőrfújtatóval, de űznek más mesterséget is, mint a foltozó vargáét vagy csizmadiáét. A szomszédos dombot Gyppe-hegynek, a körülötte lévő földet Gyppe földjének, Kis- Egyiptomnak nevezték. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy vajon a cigányság egyiptomi származásának híre

terjedt el előbb, s azután kapta a Kis-Egyiptom nevet az általuk lakott hely, vagy a helység neve már megvolt, s az odaérkező roma törzsekre azt alkalmazták. A mai Görögország területén lévő velencei kolóniákból7 az 1400-as években vándorolt Velencébe, majd később onnan nyugat felé a cigányság egy része. E két velencei kolónia: Nauplion városa és Korfu szigete volt. Nauplion városában találkozunk először olyan előjoggal, melyet a cigányok valamely vezetője kapott. Miért hagyták el a Balkán-félszigetet a romák? Valószínűleg a török hódítások elől kívántak békésebb tájak felé húzódni. Ezt valószínűsítik azok a megfigyelések, hogy a Medon melletti Gyppe cigányfalujának 300 háza 1509-re mindössze 30-ra apadt, amikor a hely török kézre került. FELADAT Melyek voltak a török hódítás fontosabb állomásai és időpontjai? MILYEN FORRÁSOK EMLÍTIK A ROMÁKAT? 1050-ben Konsztantinosz Monomakhosz bizánci császárt (1040 1055) megzavarták azok a vadállatok, amelyek felfalták a játékokat a császári parkban, Konstantinápolyban. A császár segítségért fordult egy szamaritánus néphez, az Simon mágusnak utódaihoz, kik adsincani néven valának ismeretesek, s jövendöléseikről és bűbájosságaikról nevezetesek. Ezek az adsincanik a forrás szerint húsdarabokat szórtak szét, melyek elpusztították a vérengző fenevadakat. Ez lehet a cigányokra utaló legkorábbi írásos adat Európában. Talán a cigányokra utal az 1204 körül elhunyt Theodor Balsamon kanonok8 munkája. Ô egy VII. sz. vége felé kiadott rendelethez fűzött (minden bizonnyal saját korának megfelelő) megjegyzéseket: Hasbeszélőknek és bűbájosoknak neveztetnek mindenek, kik a Sátántól indíttatván, úgy mondják, hogy előre látják az eljövendő, s a nem ismert dolgokat. S őmellettök a kritríai, az adsiganoi, a hamisan prófétálók, s más ilyesek. Az athínganoi név felbukkan Josephus Bryennius (1340 1431) írásaiban is, aki többek között a cigányoknak tulajdonítja a Bizánci Birodalom fokozatos hanyatlását. Mindezt azonban igen kritikusan kell szemlélnünk, mivel az akkori romák mindössze néhány ezren lehettek, s így semmiféle birodalom bukását nem lettek volna képesek előidézni. Származnak cigányok jelenlétéről feljegyzések még Ciprusról, Korfuról, Rodosz és Kréta szigetéről. Kikről van szó valójában? Évszázados hiedelem, hogy a cigányok egzotikus indiai eredete alapvetően meghatározza természetüket. Felmerül azonban a kérdés, hogy miféle természetről is van szó? Ha tudunk is ködös válaszokat adni, körülbelül ott tartunk, mintha a magyar nemzeti jellemzőket a lovas népre vezetnénk vissza. Amikor megkísérli a történetírás meghatározni azt, hogy kik is lehettek a romák ősei, szembetalálkozik azzal a ténnyel, hogy a mai romák nem egyetlen időpontban és nem is egyetlen, jól behatárolható helyről indultak el Európába. Rendkívül nagy a bizonytalanság abban a tekintetben is, hogy vajon hány emberről lehet szó, amikor vándorló cigányokról beszélünk. Európa népei között írja Liszt Ferenc egyszerre csak megjelent egy nép, igazság szerint nem tudhatva senki, hogy honnan került. Elszéledt földrészünkön a hódítás vágyának jele nélkül, de egyszersmind anélkül is, hogy a letelepedésre engedélyt kért volna. Nem kíván leigázni senkit, de az alattvalóságot is megtagadja. (Liszt Ferenc: A cigányokról és a cigányok zenéjéről. Pest, 1861. 5.) 1453-ban, Konstantinápoly elestekor a városban 50 000 civil személy és 5000 katona tartózkodott. Ha tehát becsléseket is teszünk a cigányok akkori létszámára, semmiképpen sem gondolkodhatunk százezrekben. Egyáltalán

nem maradt fenn hiteles forrás arról, hogy hányan lehettek a romák Magyarországra érkezésük előtti időszakban. Rendelkezésünkre állnak azonban más eseményeket illető adatok. Így tehát az első népvándorlási hullám (i. sz. 400 körül), melynek eredménye a Római Birodalom bukása volt, mindössze 100 000 fegyverforgatót jelentett. Egy valamivel későbbi időpontban (i. sz. 600 körül) Közép- és Nyugat-Európa lakossága 5 és fél millió volt. A mongolok 1211-ben mintegy 200 000 főnyi sereggel készültek a Kína elleni támadásra. A népek, törzsek évezredes kavargásában és sodrásában indokolatlanul tulajdonítja a cigányoknak a középkori Bizánc hanyatlását Josephus Bryennius. Annál inkább következtethetünk a korabeli európai ember idegenektől való félelmére. A romák megjelenésekor mindenkinek fontos volt származásuk kérdése, így megpróbálták azonosítani őket mindazon népekkel, melyek valaha szerepeltek a Bibliában vagy az ókori népek között, de a későbbiekben eltűntek. Egy ilyen monda szerint a cigányok Ádámnak a Bibliában nem szereplő tehát Éva előtti első feleségétől származnak. Nem lévén részesei az eredendő bűnnek, nem vonatkozik rájuk annak büntetése, vagyis hogy homlokuk verejtékével keressék meg a kenyerüket. Ebből ered restségük. (Az idézet Heiczinger János tanulmányából való.) Népelnevezések Bizonyos mondák a cigányokat egyenesen Ráma utódaiként jelölik meg, sok nép mondavilágában saját magát Isten leszármazottjának tekinti, így az önelnevezés nem jelenthet biztos támpontot egy népcsoport meghatározásakor. Több információval szolgálnak viszont a különféle külső elnevezések: athinganos, bohémiens, cigány, gitanes, kalo, szinti. FELADAT Mely népet nevezik Attila fiainak? Görögországban a IX. és a XII. század között létezett egy athiganos9 nevű keresztény szekta, mely neve görögül kitaszítottat jelentett, lehet, hogy ebből ered a magyar cigány, a cseh cikán és a német Zigeuner10 elnevezés. A magyar nyelvben már 1400 előtt találunk Cigány, Czigány, Zigány személyneveket, továbbá 1377-ben létezett egy Egyházas-Zigány nevű falu. Nem bizonyított azonban, hogy e személyek és falvak a cigányokról kapták volna nevüket.11 A rom szó jelent cigány -t is és férj -et is roma nyelven. Néhány nyelvész szerint a szó az óind domba szóból származik, mely egy rangsorban igen alacsony kaszt12 nevét jelölte. A hindi nyelvű dom zenészt, kötélverőt, kosárfonót egyszerre jelent. Hangsúlyozandó, hogy ma Indiában a dom kasztba tartozók bármilyen nyelvűek lehetnek, ezért a cigányok önelnevezésének eredetére nézve nem bizonyító jellegű. A spanyolországi cigányok (ottani nevük kalo vagy gitanos) nyelvében található nem kevés arab eredetű szó. Ennek magyarázata azonban az, hogy Spanyolország legnagyobb része évszázadokon át mór (azaz arab) uralom alatt állt. Ha a romák ősei Észak-Afrikán keresztül jutottak volna Spanyolországba, szavaik között nem találhatnánk görög eredetűt.

A romákat az elmúlt évszázadok során Európában előszeretettel nevezték egyiptusbélinek (ebből ered a gipsy13 szó) vagy fáraó népének. A cigány nyelvemlékek alapján azonban biztosan kijelenthető, hogy a mai európai romák ősei sohasem jártak Egyiptomban: a nyelvben nem találhatóak ugyanis arab eredetű szavak. A kisázsiai Izmed városában élt Thököly Imre udvari papja és titkára, ránk maradt írásából tudjuk, hogy a várost és annak környékét a törökök Kücsük-Misirnek, azaz Kis-Egyiptomnak nevezték. A XV. századtól Nyugat felé vonuló cigány kompániák vezetői Európában mindenütt mint Kis-Egyiptom hercegei, lovagjai jelentek meg. E területnek azonban semmi köze nincs Egyiptomhoz. Cigányok. Indiából származó nép, mely a XV. sz.-ban jött be Európába s terjedt el annak különböző országaiban. Magukat rom-nak (ember), néha kálo-nak (fekete) nevezik, s ezzel szemben parno (fehér) névvel illetnek minden nem-cigányt. A hazai vándorcigányok manus-nak (ember) is nevezik magukat, a nem cigányt gadzsio-nak (gazda, paraszt), gyűléseken szinte-nek (társ) szólítják egymást. Szinte néhány tudós szerint az ind Sindhu szóból származik, mely az ind Csangar (Cangar) törzs neve. Az egyes népek különféle névvel nevezik a cigányokat. A legelterjedtebb a cigány név rokonsága. Miklosich szerint ez a kisázsiai Athingan vagy Acingan névből ered; De Goeje szerint az ind tojeng (zenész, táncos) szóból, mások szerint a fent említett Cangar névből. A német: Zigeuner a csehből ered (cinkán), ez a magyarból (cigány), a mi nyelvünkbe a ruménből (cigánu), ebbe a bolgárból (ciganin) jutott írja a Pallas Nagy Lexikon, 1893-ban. ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK Milyen forrásokról tudunk, melyek a romák Európába való érkezéséről szólnak? Vázold fel a térképen, milyen útvonalon érkezhettek a romák ősei Magyarországra? Mikor jártak az egyes tájakon? Milyen néven említik a romákat az elmúlt évszázadok forrásai Európában?

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK DUROSELLE, Jean-Baptiste: Európa népeinek története. Officina Nova, Budapest, 1990. HEICZINGER János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról. In: Fejér megyei történeti évkönyv. 1978, Székesfehérvár LISZT Ferenc: A cigányokról és a cigányok zenéjéről. Pest, 1861. 5. STEWART, Michael: Daltestvérek. T-Twins Kiadó, MTA Szociológiai Intézet, Budapest, 1994. SZEGŐ László [szerk.]: Cigányok, honnét jöttek merre tartanak? Budapest, 1983. TOMKA Miklós: A cigányok története. In: Cigányok, honnét jöttek merre tartanak? Szerk.: Szegő László, Budapest, 1983. Új Idők Lexikona (5) Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1936.

A ROMA NYELVRŐL Magyarországon három népesebb és több kisebb cigánycsoport él. Ezek a magyarcigányok, az oláhcigányok, illetve a beások. A hazai cigányság döntő része mintegy kétharmada magyar anyanyelvű. Kisebb részük, az oláhcigányok (a cigányság mintegy 21%-a) beszéli az indiai eredetű cigány nyelvet, a harmadik csoportnak (beások) pedig a román nyelv egyik nyelvjárása, a beás nyelv az anyanyelve. Élnek Magyarországon németcigányok (szintók) is, akiknek nyelvében néhány francia eredetű szó is megtalálható. A magyarországi cigányság mintegy fele kétnyelvű, azaz egyaránt használja a cigány vagy a beás nyelvet és a magyart. Egyes csoportoknak nyelvészeti szakkifejezéssel élve nyelvvesztéssel valamely más európai nyelv lett az idők folyamán az anyanyelvük. Ilyen csoport a magyarországi beás cigányoké, akiknél nincs is nyoma az eredeti cigánynyelvűségnek. A beások egyéni, de jellegében tiszta román nyelvjárást használnak otthon, melyben alig mutatható ki cigány eredetű szó. Környezetükkel leginkább magyarul beszélnek. A beáscigányok a Délvidékről, román nyelvjárásuk jellege alapján a Bánságból kerültek Magyarországra, mindenekelőtt a Dunántúlra. Magyarországon legrégebben a magyarcigányok (romungrók vagy kárpáti14 cigányok) élnek, mintegy 600 éve települtek be Szerbiából. Cigány anyanyelvű kárpáti cigányok Magyarországon már csak néhány Nógrád megyei faluban találhatóak. Nagyobb számban Szlovákiában élnek, az úgynevezett szlovák vagy szerviko cigányok között. Ez a két nyelvjárás (a romungro és a szerviko) igen közeli rokonságban áll egymással. Az oláhcigányok a múlt század közepe óta érkeztek Moldvából Erdélybe, majd onnan nyugatabbra. Egyes csoportjaik (például a pesterzsébeti colárik) csak az I. világháború után kerültek hazánkba. Az európai cigány nyelv számos nyelvjárása ismert. A legfontosabbak az oroszcigány, lettcigány, lengyelcigány, a németcigány (vagy szintó), a cseh-, szlovák-, magyar- (vagy kárpáti cigány), illetve a vendcigány nyelv. Bulgáriában használják az úgynevezett erlídesz nyelvjárást és a drindárit, Romániában pedig a lingurári, kelderási, lovári, cerhári nyelvjárások használatosak. Magyarországon túlnyomórészt a lovárit beszélik a cigány anyanyelvű emberek. A cigány anyanyelvű cigányok több kisebb csoportba tartoznak, melyek nevei egyben nyelvjárási különbséget is jelentenek. A cerhárik, azaz sátorosok és csurárik, azaz rostakészítők oláhcigánynak tartják magukat, sokan közülük kiterjedt erdélyi rokonsággal is rendelkeznek. Az úgynevezett bodócok és (az Alföld egyébként délebbi részein élő) gurvárik szórványai nem tartják magukat oláhcigánynak. A CIGÁNY NYELV ROKONAI Cigány nyelvnek az európai cigányság eredeti, Indiából hozott indoeurópai nyelvét nevezik. Hangsúlyozandó, hogy a cigányság nem minden csoportja használja anyanyelveként. Európa valamennyi őshonos nyelve, a baszk és bizonyos finnugor nyelvek így éppen a magyar kivételével az indoeurópai nyelvcsaládba sorolandó. Hasonlóan a Közel-Kelet és Ázsia számos nyelve is indoeurópai nyelv. A legfontosabb indoeurópai alnyelvcsaládok a görög és a kihalt makedón, a latin, melynek leszármazottja az olasz, a szárd, a dalmát, a román, a francia, a

spanyol és a portugál. Indoeurópai nyelvek még többek között a szláv nyelvek bolgár, orosz, szerb, horvát, cseh, lengyel, szlovák stb., illetve a germán nyelvek (angol, német, dán, holland, norvég), az ind és az iráni nyelvek. Két vagy több nyelv között sokszor szembeszökő hasonlóságokat állapíthatunk meg. A szókincsbeli hasonlóság oka a nyelvrokonság. A rokon nyelvek között évszázadokkal korábban csak nyelvjárásbeli eltérések voltak, melyek az idők folyamán elmélyültek: azok még eltérőbbeké váltak. Általában csak nézőpont kérdése, hogy az ilyen esetekben nyelvjárásokról vagy külön nyelvekről beszéljünk-e, a döntő szempont nem is nyelvi, hanem nyelven kívüli: társadalmi, vallási, kulturális. FELADAT Mit tudunk a nyelvrokonságról? Melyek a magyar nyelv rokonai? Melyek a szláv, germán, illetve újlatin nyelvek? A legtöbb történész feltételezése szerint a cigányok őshazája Észak-India. Ugyanakkor néhányak szerint térségünkben az oláhcigány nyelv az egyik legjellegzetesebb balkáni nyelv. A tartós, hosszú időszakot felölelő szomszédság a nyelv csaknem minden területére ható hasonlóságokat eredményezhet nem rokon nyelvek között is. E jelenség előidézője nyilván a huzamos nyelvközi érintkezés, a beszélők gyakori két-, vagy többnyelvűsége, e nyelvek bizonyos mértékű keveredése vagy inkább közeledése. A jelenség a nyelvszövetség. A nyelvszövetségek közül az egyik legnevezetesebb a görögöt, az albánt, a bolgárt és a románt, valamint a szerb nyelv déli nyelvjárásait magába foglaló ún. balkáni nyelvszövetség. E nyelvszövetség tagja volt sokáig a korai cigány nyelv. Az indiai származás nyelvészeti bizonyítéka az a néhány száz szó, melynek töve egyértelműen indiai. ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK Melyik nyelvcsaládba tartozik a cigány nyelv? Milyen nyelvjárásokról tanultunk?

NÉPKÖLTÉSZET A roma irodalom rendkívül gazdag mind népköltészeti, mind pedig műköltészeti alkotásokban. A magyar irodalom szerves részeként megismerésükkel egy új világ tárul fel az olvasó szeme előtt. A roma kultúrát írásbeliség híján évszázadokon át a szóbeliség örökítette tovább. A balladákban, mesékben egymás mellett megtalálhatóak a valóság és a képzelet mitikus15 elemei. A művek legtöbbje a megtörtént események és a csodás hiedelmek váltakozásából áll. A roma irodalom hasonlóan a magyar irodalomhoz népköltészeti és műköltészeti művekre osztható fel. Mind a népköltészet, mind pedig a műköltészet lírai és epikai műnemek együttese. A roma népköltészet epikai alkotásai közül a legfontosabbak a mesék, lírai művei között szép számban találunk köszöntőket, varázsverseket, altatókat, keserveseket, tolvajdalokat. Mesék A mesemondás a roma közösségek életében igen fontos szerepet töltött be. Fontos megemlítenünk, hogy a mese sokszor az emberi problémák kibeszélésének terepe. Legtöbbször (egy már létező vázra felfűzve) ott keletkezik a helyszínen, s ezért megismételhetetlen. A mese megalkotásában az egész közösség részt vesz. A cigányok mesélési szokásai a körülöttük élő népektől eltérően nem kötődnek kollektív munkaalkalmakhoz (fonás, kukoricamorzsolás).

A Szabolcsban, Nyírségben, Baranyában élő cigány férfiak tömege járt évtizedeken át Budapestre dolgozni. A hosszú, 6-7 órás vonatutak, amelyek a sűrű ingázás miatt Budapest és a szülőfalu között életük jelentős részét kitöltötték, igen alkalmasak voltak a mesélésre. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a vidék cigányságánál még elevenen élt a mesemondás hagyománya. Ilyen alkalmakkor arra is sor kerülhetett, hogy a jó mesemondók megmérkőzzenek egymással, illetve hogy a mesemondó a saját maga írta meséket is kipróbálhassa a közönség előtt. Az elrejtett kincs16 Az a fa még most is megvan az uszódi határban. Valamikor oda telepedtek le a cigányok az alá a fa alá, mert nagy lombja volt és nagy árnyékot vetett. A karavánok ott álltak meg a lovaskocsijaikkal, ott tanyáztak, ott főztek, ott ettek. Napközben a cigányasszonyok elmentek kenyér után, járták a falut, szerencsét mondtak a népeknek, a cigány férfiak meg a táborban maradtak a lovak mellett. Amikor a nők hazaérkeztek a batyukkal, akkor kezdtek el főzni, mindenki azt, amit a házaknál kapott. Eljött az este, tűz köré ültek a cigányok. Együtt ültek, beszélgettek, szót váltottak erről is, arról is. Egyszer csak a fa tövénél kilobbant a földből egy hatalmas zöld láng. Hirtelen, rettentő erővel csapott föl az ég felé, aztán mintha visszaszívta volna a mélység, eltűnt. Amikor másodszor is feltört a láng, apám másodszor is azt mondta a többieknek: Cigányok, dobjatok oda egy fehér lepedőt, mert azon a helyen elrejtett aranypénznek kell lennie! Fogtak is egy lepedőt, és reá terítették a fűre, ahol a ragyogó tűz megjelentkezett. Vártak úgy tizenöt percig, aztán elkezdtek ott ásni. Nem sok földet kellett elmozdítaniuk, hamar megtalálták a kincses ládát. Az egyik férfi megragadta a láda fülét, emelte volna kifelé, de a másik cigány gyengébb volt, alig bírta tartani a súlyt és elkáromkodta magát. A láda abban a pillanatban visszaesett a gödörbe és lesüllyedt. Eltűnt. Csak egy nagy csörrenést lehetett hallani, valahol lent a mélyben, de akkorát, hogy megremegett a föld a talpuk alatt. A cigányok meg egymást szidták: Azért veszett el a sok, drága aranypénz, mert te nem jól fogtad a ládát! Te vagy a hibás, nem én! Ne akard rám akasztani a hibát! És káromkodtak veszett módra. A tűzláng nem lobbant ki többé a földből, de a halomba hányt rögök tetején nemsokára egy piros ruhás kicsi ördög jelent meg. Bizony mondom, ördög volt, és piros öltözetet viselt: piros csizmát, piros nadrágot, piros kabátot, piros sipkát és pirosak voltak a szarvai is! Ô volt a kincs őrzője, és állt némán a fa tövében, nézte a cigányokat. Azok meg úgy megijedtek, hogy rögtön befogták a lovakat a szekérbe és elhajtottak onnan. Egész éjjel mentek, nem álltak meg, csak a hetedik faluban. Féltek, hogy betegek lesznek a gyermekek, mert ilyenkor az szokott következni: ahol ördög jelenik meg, ott nagy betegség történik, ha nem védekeznek ellene. Így voltak, ahogy elsoroltam. Az a fa még most is megvan, pedig hány éve már ennek! Van egy másik feladata is a meséknek. A roma közösségben a mese természetesen a legtöbbször a gyerekeknek szól. A gyermekének mesélő anya a mese során nemcsak szórakoztatni akarja gyermekét, hanem a hétköznapi élet szokásvilágát kívánja átadni neki. Gyakoriak az olyan meseszerű párbeszédek anya és gyermeke között, amikor a való életben is létező helyzeteket (pl. vásárlás, munka) játszik el anya és gyermeke. Köszöntők Az ünnepek fényét a résztvevők megérkezésekor elhangzó köszönések jelzik. Csak virrasztalókon17 nem szokás sem érkezéskor, sem távozáskor köszönni. Ünnepek alkalmával rendszerint a szobába való minden egyes be- és kilépésükkor üdvözlik egymást az emberek: Devlesa mukhav tumen (Istennel hagylak benneteket), illetve Zha Devlesa!18 (Menj Istennel), visszaérkezéskor: Devlesa arakhav tumen (Istennek talállak benneteket) és O Del

andas tut (Isten hozott téged). Elképzelhetetlen, hogy valaki ezek nélkül a köszöntések nélkül hagyja el a szobát akár csak egy percre is. Pünkösdi köszöntő Ahány levél rügyezik a fák ágain, annyiszor érjétek meg erőben, egészségben és sok pénzzel Pünkösd napjait! Ahogy megered tavasszal a patak vize, úgy zúduljon rátok a szerencse! Állataitok szaporodjanak, gyermekeitek mint az ostor nőjenek, érjék meg az öregkort egészségben! Legyetek egészségesek és szerencsések! Szode patra lel te avel pe kastenge krangi, ande tattyi bersa te reszen zorasza, szasztyimasza, bute lovenca le Ruszajake Gyesza! Szar pittyal o paji primavarate te sorgyol pe tumende baxt! Tumare bale, pujura, khanya te butargyon, tumare shavore szar e csugnyi te baron, szasztesz te phuron! T aven szaszte taj baxtale szavore zséne! Koledálás19 Az egyes cigánycsoportok néhány évtizeddel ezelőtt (falvakban elszórva napjainkban is) környezetük legfőbb zenei szolgáltatói voltak szerte Kelet-Európában: a karácsonyi énekek, zenés játékok és az egyéb ünnepekhez kapcsolódó zenés szokások (mint például a délszláv Lázár-napi köszöntőének) vagy az esővarázsló rítusok zenei szolgáltatói. Így nem véletlen az az általános kelet- és dél-európai megfigyelés, hogy a környező népek elfeledett vagy már csak töredékeiben élő régebbi dallamait (többek között az erdélyi népballadák egy részét is), már csak cigányoktól lehet gyűjteni. A gyermekek és a felnőttek egyaránt legnagyobb ünnepe a karácsony. Ilyenkor köszönteni járnak a környező falvakba. Mivel ezt a szokást ma már szinte kizárólag a cigányok tartják fönn, a karácsonyi énekek és népszokások mint például a betlehemes játék leghűbb őrzői. Kevéssé tudott azonban, hogy a környező népek mintájára a cigányoknál is kialakult a karácsonyi köszöntés szokása. A Kárpátalján a magyarcigányok a karácsonyi köszöntés (betlehemezés) fő őrzői. Az elbeszélések szerint csak az utóbbi öt évben hagytak fel vele. Saját maguknak azonban még éneklik a karácsonyi dalokat. A bolgár népszokások közül a karácsonyi köszöntés és az esővarázslás, a peperuda szolgáltatói a cigányok. Ezért ezeket a dalokat a cigányok maguknak is éneklik. Karácsonyi köszöntő Szerencsés reggelt! Legyetek boldogok, cigányok, ezen a szent napon! Töltsétek el ezt a karácsonyt is egészségesen és jókedvűen a családotokkal együtt! Felejtsétek el a szegénységet, és járjatok ezüstön és aranyon! Segítsen benneteket a Szent Isten még jobb módba én ne hulljon szét sohasem családotok! Segítsen benneteket az Isten! Legyünk szerencsések! Baxtale detehárin! Tan baxtale, rom, pe kado szunto gyész! Te reszen kado krecsuno szasztyimasza vójasza, tumare családonca khetáne!

O csorrímo te briszten, po rúp, po szomnakáj te phíren! Te zsutil tume o Szunto Dél ande máj láse módoszte, ande máj láse trájoszte, hogy mindig khetáne te sáj inkrasz! Te zsutíl tume o Dél, tam baxtale! Solymosi Ágoston, Csácsbozsók (1981) Gyűjtötte: Bari Károly Balladák Az epikus műfajok közül a legismertebbek a balladák. Néhány közülük olyannyira népszerűvé vált (többek között folklóregyüttesek előadása révén), hogy a széles közönség megismerte szövegüket cigány és magyar nyelven is. A balladák valószínűleg a román nyelvterületen való tartózkodás alatt élénkebben éltek a cigány csoportok körében, mára már alig fellelhetőek. A Csenki testvéreknek sikerült a legtöbbet gyűjteniük ezekből Püspökladányban. A balladák szövegmotívumait nagyban befolyásolta a környék magyar betyárköltészete. A cigányok természetesen ezeket a szövegmotívumokat sem egy az egyben vették át, hanem átformálva illesztették saját motívumaik közé. A régi balladák szereplői sárkányokkal és vad ellenséggel vívó hősök voltak. Utódjaik a mai realitások világában élnek. Líza (Balladatöredék) Líza, Líza, Líza, kicsi fiad hol van? Tó vizébe dobtam, halacskáknak adtam! Cigányok, legények, most vidítsatok fel, se kicsi, se nagyobb gyermekem már nincsen!

Eredetmondák A cigány hitvilágban a főisten szerepkörét Del tölti be: ő a mindenség teremtője és irányítója, a termékenység elősegítője, a család oltalmazója és a sors váratlan jóra fordulásának előidézője. A fehér világ emberekkel benépesített területeit az égből vigyázza, lakhelye a mennyország legfelső rétegében található. A létezést kormányzó főisten egyik húga Baxt, a Szerencse úrnője, másik húga Bibaxt, a Szerencsétlenség megszemélyesítője. A hagyomány úgy tartja, hogy a teremtést beragyogó Napot Baxt szülte, az éjszaka járó Holdat pedig Bibaxt hozta világra. A cigány népköltészet gazdag eredetmondákban, gyermek- és katonadalokban, meseballadákban, rabénekekben, siratókban. Ezek az alakok gyakorta megjelennek az egyes versekben, dalokban. Az eredetmondák számos változata létezik, ahol szintén jelen van Del, Baxt, Bibaxt, és a pokol rémületes birodalma is. A cigány hitvilág démonjainak tartózkodási helye is a pokol. FELADAT Mit gondoltok, mire szolgálnak az eredetmondák? A cigány nép eredetmondája Egy szegény asszonynak tizenhét gyermeke volt. Egyszer betért házába a Szent Isten és így szólt hozzá: Mutasd meg nekem a gyermekeidet, hogy megáldhassam őket! Mivel a szegény asszony nagyon szégyellte, hogy olyan sok gyermeke van, csak tízet mutatott meg közülük az Istennek, a többit elrejtette. Isten megáldotta a tíz gyermeket, ezekből lettek a gazdagok. A hét gyermek pedig, akiket az anyjuk elrejtett Isten áldása elől, sohasem tudott gazdagságot szerezni. Ennek a hét gyermeknek a leszármazottai a cigányok. Pápai Péterné, Üszögpuszta. Mészáros György gyűjtése (Vigília, 1974. 2. sz.) Madarakból lettünk Azzá, amik vagyunk cigányok. Mindőnknek szárnya volt, már az akkoriaknak, és nem bútival20 kerestük meg a betevő falatot, csak szálltunk, mint a többi madár, s azt ettük, amit a többi. Ôsszel, amikor már shudripe hi odjári21 vagyis hogy odakinn hideg kezd lenni, akkor mink is szépen szárnyra kaptunk, a többi madarakkal, és repültünk messze Afrikának. Itt meguntuk, szálltunk oda, ott meguntuk, odább szálltunk, szóval így. No, az se volt azért aranyélet, mert a kalickás madárnak annyival jobb is, hogy a bolond gádzsó, aki tartsa, becézgeti csiriklóli, verebóri és beszórja neki a szemet mindennap. De a szabad madár bizony maga teremti ki a magáét, ha a föld alól is. De hát szabad. Elég az hozzá, mikor már sok-sok napja repültünk nagy száraz vidék felett, étlen-szomjan, no egyik este, vagy jobban mondva, szürkületkor, mert akkor még látni lehet, látjuk ám, hogy kövér mezők maradnak el alattunk. Hát a

vajda, mármint a madárvajda leszálljt int a szárnyával, le is szálltunk, és elkezdjük csipegetni föl a szép búzaszemeket. Addig-addig, hogy nagyon tele találtuk enni magunkat a soknapos bokhalipe22 után, úgyhogy nem is bírtunk aznap este már továbbrepülni. Ott is maradtunk másik nap reggelig, és akkor megint csak ettünk, mivelhogy megint csak éhesek voltunk. Aztán megint nem bírtunk szárnyra kapni, és jött a dél, és jött az este, és minket még mindig ott talált. És közben egyre híztunk, zsírosodtunk. Most már, ha nagyon akartunk volna, se bírtunk volna felrepülni. És aztán meg is szoktuk ezt a nagy jómódunkat, hogy nem kell szállni se ide, se oda, helyibe talál az ember, vagyis hát a madár mindent. Lassan már nemhogy szállni nem tudtunk, de még ugorni se, csak lépni lassan, komótosan. Aztán eljött az ősz, s a kövér mező fonnyadozni kezdett, nem termett többet, ami meg a földön volt szem, azt meg a patkányok meg a pockok is segítettek fölszedni. Mit volt mit tenni, mi magunk is hozzáláttunk a betakarításhoz, ahogy a mezei állatoktól láttuk. Gödröket kapartunk, kibéleltük, belehordtuk amink még volt, aztán befedtük. Utoljára gallyakból meg szalmából elkezdtünk magunknak putrikat rakni, hogy legyen mibe kiteleljünk. Munka közben apródonként megvastagodott a lábunk, elfásult a szárnyunk, és kar lett belőle. Vége lett a szép világnak, repülésnek egyik világból másik világba. De hát mink oláhcigányok így végezte a puro rom madarak vagyunk még most is. Ha völgybe vertünk sátrat, fel a hegyre kívánkozunk, s ha fönn állunk leghegyin a hegynek, le a völgybe szállnánk. Csak ám nekünk lábon kell jutni odáig. Azért nem is élünk mink tunyán, kuporgatósan, mert mink egy szép napon madárnak visszaváltozunk. Madarakból lettünk. In: Bartos Tibor [gyűjtése]: Sosem volt Cigányország. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958. ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK Mi a különbség a mese, a köszöntő és az eredetmonda között? Mit jelent a koledálás? TOVÁBBI OLVASMÁNYOK BARI Károly: Tűzpiros kígyócska. Budapest, Gondolat, 1985. BARTOS Tibor [szerk.]: Sosem volt Cigányország. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958. CSENKI Imre: Cigány népballadák és keservesek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. KOVALCSIK Katalin [szerk.]: A mesemondó Rostás Mihály. In: Ciganisztikai tanulmányok 5. MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest, 1988. RÉGER Zita: A cigány nyelv: kutatások és vitapontok. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből, IV. szám, 1988. augusztus. TÁLOS Endre: A cigány nyelv. In: Ligeti György [szerk.]: Bevezetés a magyarországi cigányság kultúrájába. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998. CD-ROM

MŰVÉSZETEK NÉPZENE Az egyes cigánycsoportok országról országra járva életük során hatalmas területeket jártak be. Az európai cigányság vándorlásairól sokféle adat áll rendelkezésünkre. Bár nagy többségük napjainkra már végleg letelepedett, akad még néhány ország, ahol főleg nyáridőben észrevehetőek a vándorcigányok sátrai, vagy találkozhatunk szekerükkel az utakon. Magyarországon élnek olyan csoportok, melyek már régen letelepedtek, nyelvileg asszimilálódtak23 és olyanok is, melyek hetven-nyolcvan éve még román nyelvterületen vándoroltak. Van-e valamilyen kapcsolat a különböző múlttal rendelkező csoportok zenei megnyilvánulásai között? Hajdú András népzenekutató volt az, aki észrevette, hogy a sokféle magyarországi cigánycsoport látszólag sokféle népzenei anyaga valójában két, jól körülhatárolható műfajcsoportot alkot: a lassú, lírai dalt és a táncdalt. A lassú dalok A lassú dalok (lóki gíli) hagyományosan hat vagy nyolc szótagos sorokból állnak, dallamversszakuk négysoros, ereszkedő szerkezetű, dúr vagy moll hangsorú. A lassú dalt sok helyütt hallgatónak is hívják. Ána, Ána, Kosundána, de Floriska Floriskinda! Az ablaknál ki járt éppen? Mondd meg nekem, feleségem! Ablakom alatt ki járt ma? Csak a szomszéd macskája, szomszédunké ottan hátra, szomszédunké ottan hátra. A cigány népdalok előadása sokkal lazább, elengedettebb, dallamváltozatai, ritmikai, hangszín és hangerőbeli árnyalatai sokkal gazdagabbak, mint amit az európai népek dalainál megszoktunk. Az ének és a zene a cigányok számára mindig szertartás, ünnep, sőt révület. Az énekesek legtöbbje olyan átéléssel énekel, hogy ismétlésre képtelen. Egy-egy dallam minden megszólaltatásakor versszakról versszakra állandóan variálódik, újabb és újabb formát ölthet. A lassú dalok általában igen hosszúak. Sajátos vonásuk a negyedik dallamsor utolsó előtti hangjának hosszú megnyújtása, majd rövid szünet után ugyanennek a hangnak rövid megismétlése. Ezt követően lehet csak lelépni a szintén hosszabban kitartott záróhangra. Gyakoriak a tempóváltások még a dallamsorokon belül is, de sokféle fokozatát találjuk a teljesen egyszerű és a szinte teátrálisan, minden hangra másféle nyomatékot adó előadásmódnak is. Balladaszerű dalok, meseszerű balladák

A cigányok dalai sokszor balladaszerűeknek hatnak, de azok nem igazi balladák, mivel szövegelemeik mozaikszerűen cserélődnek. A meseszerű balladák az oláh cigány népzene régebbi rétegébe tartoznak. Valószínűleg a román nyelvterületen való tartózkodásuk alatt élénkebben éltek, de mára már alig fellelhetők. Szerkezetük a ma használatos lassú daloknál kötetlenebb, variáltabb, az állandó sorismétlésekkel a versszakok duplájukra is duzzadhatnak. A Száz szegecske című balladában az elvakult férj megcsonkítja hűtlennek hitt feleségét, de gyermekeik a jóisten segítségével meggyógyítják ártatlan anyjukat. Halld-e, férjem, én emberem, száz szegecskét csinálj nekem, hadd kapjak lisztet vékával, szalonnát is kilójával, együnk egyszer nagykanállal. No, erre a szegény cigány száz szegecskét meg is csinál. Visz az asszony száz szegecskét, megyen a nagy úrhoz ekképp, megy mindenütt a víz partján, vízmosás gyömbéres martján, egyre csak az erdő alján. ( ) Tandori Dezső fordítása

Táncdal és pergetés A cigány népzene másik fontos műfaja a táncdal. Itt válik igazán fontossá az önellátó zenélés módja. Mivel hagyományosan nem használnak hangszereket, az énekeseknek maguknak kell gondoskodniuk a cigány táncok zenei kíséretéről. A dallamot kevés szöveggel, jelentés nélküli hangutánzó szótagokkal fölaprózva éneklik, amely előadásmódot a cigányok pergetésnek neveznek. A többnyire szintén négysoros táncdallamok versszakainak ismétlései során újabb és újabb, virtuózan25 énekelt változatok keletkeznek. A táncdalok szövege általában vidám, csipkelődő. Az énekes itt is kiszól a dalból, a táncosokat biztatja. A táncdallamok alapritmusa, az úgynevezett esztam, amelyet a hangszeres cigány zenéből is ismerünk. Az énekeseknek és a táncosoknak mindig szükségük van az alapritmusok hangoztatására. A pergetett táncdallamban az énekes gyenge hangsúlyt ad lábdobbantással a páratlan nyolcadokra, és virtuóz ujjpattogtatással hangsúlyozza a párosokat. Éneklés közben a táncost is biztatja. Az énekszólam és ritmuskíséret általában nem áll magában. Van mellette több, úgynevezett szájbőgő szólam, amely egyrészt tovább bonyolítja a ritmus aszimmetriáját, másrészt a hangzást színesíti. A szájbőgő szólam elnevezését a vonós cigányzenekarban használatos kísérő hangszerről kapta. Egyes formái csak kísérőhangon kísérik az énekest, de az is előfordul, hogy több énekes akár két-, háromszólamú akkordokat épít föl. A szájbőgő szólamban sohasem igazi énekhangokat hallunk, hanem különböző hangszerutánzó effektusokat.26 ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK Milyen két nagyobb csoportba sorolhatók a roma népdalok? Mi ezek legfőbb jellemzője? Te ismersz-e roma népdalt? El tudnád-e énekelni?

VIZUÁLIS KULTÚRA Cigány képzőművészek Közép- és Kelet-Európában Az egyes országok cigány képzőművészei sokáig egymástól elszigetelten tevékenykedtek. Ily módon a cigány képzőművészet története egészen a XX. század közepéig nem volt más, mint az egyes cigány alkotók munkásságának áttekintése. A cigány képzőművészek csoportos jelentkezése, egymáshoz való kapcsolódása, a közös programok formálódása, az egyes irányzatok kibontakozása csupán negyedszázados jelenség. A magyarországi hivatásos cigány képzőművészet elindítója, Péli Tamás, a reneszánsz és barokk hagyományhoz visszanyúlva a hatvanas-hetvenes években egyedi festészetet teremtett. Kezdeményezéséhez a nyolcvanaskilencvenes években két generáció alkotói is kapcsolódnak, így a kora reneszánsz tradíciót megújító Szentandrássy István és a mindkettőjük tanítványaként jelentkező tehetséges Túró Zoltán. FELADAT Foglald össze, mit tudsz a reneszánszról? Közép- és Kelet-Európában Nyugat-Európához viszonyítva mintegy két évtizeddel később kezdtek színre lépni a cigány képzőművészek. Így például a magyarországi expreszszív27 alkotó, Balázs János 1968-ban a félbehagyott ifjúkori próbálkozások után kezdett újra festeni. Az ugyancsak magyarországi Péli Tamás, a képzőművészeti gimnázium diákjaként a hatvanas évek közepén már figyelemre méltó műveket alkotott, s a televízió jóvoltából egy egész ország figyelt fel képeire. A közép- és kelet-európai országokban élő cigányok a nyugatiaknál jóval erősebben őrizték hagyományosnak mondott életformájukat, szokásaikat, mesterségeiket. Ez többnyire nehéz szociális körülményekkel párosult. Ennek a hagyományos életformának a felbomlása 1945 után kezdődött el, s a hatvanas-hetvenes években, a falusi munkalehetőségek csökkenésével, az iparosodás előretörésével gyorsult fel. A cigányság az életformaváltásnak ebben a nehéz, új korszakában íróin, előadóművészein és festőin keresztül fejezte ki a maga sorsát, vágyait, eszmélését, adott hírt belső világáról. A közép- és kelet-európai cigány képzőművészetnek két erőteljes vonulata van. Az egyik a népi festők és szobrászok, a naiv kifejezésmódhoz sorolható alkotók csoportja, a másik a művészettörténeti folyamatba illeszkedő, a hivatásos művészet irányzataihoz kapcsolódó művészek egyre növekvő csoportja. A népi szobrászok esetében gyakori a cigány népi mesterségek tapasztalatainak felhasználása. Így például az 1970-ben Jugoszláviában híressé vált Rifet Bajramovic az ősi cigány mesterség, a rézművesség és a balkáni népi stilizált figurális ábrázolások tanulságait hasznosítva alkotta meg karakteres, erőtől duzzadó domborműveit. A romániai, erdélyi cigány népi szobrászok Jézus- és Mária-ábrázolásai a népi kegyszobrászat hagyományaihoz kapcsolódnak. A magyarországi Orsós Jakab fiatal korában maga is elsajátította a teknővájás és kanálfaragás hagyományos cigány mesterségét és szobrászkodó tevékenysége során felhasználta ezeket a tapasztalatokat. Talán nem tévedünk, ha a csehországi Rudolf Dzurko üvegporból, gyöngyökből, flitterekből alakított rendkívül intenzív színhatású képeinek technikai megoldásában is hasznosulnak a népi kézműves tradíciók. ÖSSZEFOGLALÓ FELADATOK Sorolj fel néhány ma élő roma képzőművészt! Ismered-e valamelyik alkotásukat az itt felsoroltakon kívül? Jártál-e már olyan képzőművészeti kiállításon, ahol roma alkotók munkája is látható volt? Mi volt a benyomásod?

ÉLETMÓD Egységesnek mondható roma életmód nem létezik. Gondoljunk csak bele, micsoda különbség van a fiatal, városi egyetemista roma fiatalember és az idős, kis faluban vagy tanyán élő, írni-olvasni alig tudó roma asszony életmódja, gondolkodása között! Éppen ezért nem beszélhetünk általánosan roma életmódról. Néhány dolgot mégis elmondhatunk arról, hogy körülbelül hány roma él Magyarországon és hogy rendszerint milyen foglalkozást űznek, milyen ételeket esznek stb. HOL, KIK ÉS HÁNYAN? Napjainkban mintegy 600 000 roma él Magyarországon, ám e szám csak becslés! Ilyen jellegű statisztikai adatok leginkább népszámlálásból származhatnak, ahol a megkérdezett emberek néha nem szívesen vallják magukat cigánynak: legtöbbször az őket érő kellemetlenségektől tartva teszik ezt. Nem tökéletes útmutató a környezet és a szomszédság annak megítélésében, hogy egy család vagy egy személy cigány-e, hiszen nem tudhatjuk pontosan, hogy minek alapján tartják egymást romának az emberek: anyanyelv, étkezési szokások, foglalkozás, kereset stb. Magyarországon legrégebben (a XV. század óta) a magyarcigányok élnek, a XIX. században érkeztek hazánkba az oláhcigányok és a XX. század első felében a román nyelv egyik változatát beszélő beások. Budapesten megtalálható minden cigánycsoport, számuk mintegy 120 000 lehet. Magyarcigányok Budapesten kívül a Felső-Tisza-vidéken, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Duna-Tisza közén (leginkább Nógrád megyében és a Karancsságon) és a Dél-Alföldön élnek hazánkban. Oláhcigányok Szabolcsban (cerhárik, azaz sátorosok és csurárik, azaz rostakészítők), a Dél-Alföldön leginkább Békés megyében a bodócok és a gurvárik, a Duna-Tisza közén, illetve a Dunántúlon (elszórtan colárik kisebb csoportjai, illetve lovárik Győr-Moson-Sopron megyében) élnek. A beások pedig a Dunántúl déli megyéiben, illetve Tiszafüred és környékén laknak Budapesten kívül. A legnagyobb beás csoportot az argyelánok28 alkotják. Önmagukat lingurároknak29 vagy teknővájóknak hívják. Többségük a Dunántúl déli megyéiben, Baranyában, Tolnában, Somogyban és Zalában él, néhány család Veszprémben. Érdekes, hogy környezetük oláhcigánynak hívja őket román anyanyelvük miatt, a cigány anyanyelvű cigányokat pedig, ezzel párhuzamosan kolompárnak. A dél-baranyai muncsánok30 Alsószentmárton faluban élnek, a Tiszafüred környékén található beás csoportok neve: ticsánok. FELADAT Keresd meg ezeket a földrajzi helyeket a térképen! MUNKA ÉS MEGÉLHETÉS Zenei szolgáltatás