Amit egy török 122 éve írt a zsidókról. A zsidók meghódítják a világot. Osman Bey õrnagy, 1878.

Amit egy török 122 éve írt a zsidókról. A zsidók meghódítják a világot. Osman Bey õrnagy, 1878. Elõszó I. A zsidók eredete. II. A zsidók tulajdonságai III Az anyagi érdekek elve IV. Ábrahám korszaka V. Izsák korszaka VI. Az egyiptomi idõszak VII. A mózesi idõszak VIII. A zsidó elv reakciója IX. A római idõszak X. Egy keresztény elõítélet XI. A középkor XII. Zsidó korrupció XIII. A zsidók elõrehaladása a középkorban XIV. A zsidók zsidók maradnak XV. A zsidók ma XVI. Gazdasági hódítások XVII. A Rothschild dinasztia XVIII. Társadalmi hódítások XIX. Politikai hódítások XX. A zsidó sajtó XXI. Az "Izraeli világszövetség" Záró megjegyzések Hans Schmidt könyvébõl, Idõk és játékok vége (=End Times/End Games). A zsidó évszázad utolsó hónapjai (P.O. Box 11124, Pensacola, FL 32524, USA). Egy változatlan természeti törvényhez híven az emberek célja az, hogy helyzetüket mások kárára javítsák meg. Ez a tény a sok irigységen alapuló versengés és háború oka, ahol az emberek egymás fölé akartak kerekedni. Hogy a háborúkat milyen módon vívják meg, azt különféle tényezõk befolyásolják, melyek a földrajzi helytõl, a társadalmi és politikai viszonyoktól és az érintett népek szellemétõl függenek. Az elvek, melyek minden hódítás alapja, a következõ három tényezõbõl állnak: file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (1 of 27)2004.05.30. 3:03:00

1. A fizikai erõ elve. 2. A teokratikus elv, amely szerint az emberek fölött vallási hit uralkodik. 3. Az anyagi érdekek elve, amely az embereket gazdasági elnyomással teszi rabszolgává. Az elsõ két elvrõl föltesszük, hogy ezek általánosan ismertek, mert Róma, a régi Görögország és a pápaság, Oroszország és Németország újabbkori történelme semmi más, mint ezeknek az elveknek a bemutatása. Ezek azok a hajtóerõk, melyek ezeknek a hatalmaknak a fölemelkedését lehetõvé tették és erejüket fizikai és erkölcsi eszközökkel biztosították. Ezzel szemben azok a hódítások, amelyek a harmadik elv segítségével folytak, tehát amelyek az anyagi elvekre vezethetõek vissza, sajátos és egészen új jelenséget mutatnak be. Itt az anyagi érdek lép a fizikai erõ vagy a hit helyére és ez lesz a hódítás alapja és hajtóereje. De az anyagi érdekek elve önmagában nézve sokkal erõsebb, mint a másik két elv; világunk ilyen, és senki sem tudja kivonni magát hatalma alól. Ez az elv a létezés szükségességén, az élet elvén nyugszik, ez általános elv, melynek mindenki alá van rendelve az adott körülmények között. Anyagi érdekeink központi helyet foglalnak el, és minden emberi vágy és kívánság ezekre irányul; ezek kielégítése egyet jelent a mások fölötti uralommal. Az anyagi elveken nyugvó gyõzelem nem az erõ gyõzelme a gyöngeség fölött vagy a tudás gyõzelme a tudatlanság fölött, hanem a ravaszság gyõzelme az önbizalom és a merészség fölött. Célja, hogy az emberi lét minden eszközét kezébe kapja és a nemzetek teljes jólétét kezébe kaparintsa, amely ezek számára egyet jelent a szolgaságba való süllyedéssel, amíg végül a hódító kényének-kedvének lesznek kiszolgáltatva. Ennek az írásnak az a célja, hogy bemutassa ennek a hódításnak a módját, és a zsidó hatalom fölemelkedését bemutassa, és annak a napjainkban elért meglepõ kiteljesedését elmagyarázza. A zsidó nép ugyanis valószínûleg az elsõ, amely azt a titkos hatalmat - az anyagi érdekek elvét - annak teljességében fölfedezte. Mindenesetre ez a nép az egyetlen, amely képes volt arra, hogy az említett elvet a hódítás eszközeként használja. Ha közelebbrõl foglalkozunk a történelemmel, akkor föltûnik az a tény, hogy a zsidók már nagyon régóta ezt az elvet használják a más népek elleni harcra valamint vallási, társadalmi és politikai rendszerük fölépítésére. A zsidó történelem figyelmes tanulmányozása lehetõvé teszi számunkra, hogy megismerjük a zsidó nép szellemét és jellemét, és annak céljait és szándékait fölbecsüljük. Ennek során sajnos teljesen azokra az iratokra és jelentésekre vagyunk ráutalva, melyeket a zsidók számunkra megtekinthetõvé tettek. Ha a filiszteusok a fáraók és a zsidók más ellenfelei is hátrahagyták volna a dolgok leírását a saját nézõpontjukból, akkor a "kiválasztott nép" története egészen más fényben jelenne meg, mint ahogy azt ma ismerjük. De az Ótestamentum filozófiai vizsgálata teljesen elegendõ lesz arra, hogy lehetõvé tegye számunkra a zsidó nép eredményeinek helyes számbavételét. file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (2 of 27)2004.05.30. 3:03:00

I. A zsidók eredete. A zsidók eredetileg ugyanolyan arab törzs voltak, mint a többi arab törzs akik rablásból és állatcsordáikból éltek. Az Ótestamentum nem mond semmit arról hogy a zsidók az arabokból származnak, de az arab dokumentumok, különösen a Korán leírja, hogy Ábrahám ("Ibraham- Allehi-Selam"), egy arab pátriárka, törzsével és nyájaival Arábiában ("Hiddjaz") élt, és õ vetette meg a szent raaba (Kiabeh) alapjait Mekkában, amely régóta az egyistenhit fellegvára volt, és ahol ma is Imák szállnak az éghez Ábrahám, Ismael és Mohamed Istenéhez. Nem ismerjük a körülményeket, melyek Ábrahámot arra indították, hogy törzsével együtt elhagyja Arábiát, de kivándorlása kétségtelenül arra a kívánságára vezethetõ vissza, hogy helyzetét megjavítsa. Ez a föltételezés annál alaposabb, hogy ugyanez a kívánság indította el minden idõben a nomád népek támadásait az arab félszigettel szomszédos országok ellen. II. A zsidók tulajdonságai Az arabok természettõl fogva jó szellemi képességekkel rendelkeznek, amelyek minden más fajénál jobbak. Az arabokra jellemzõ képesség "olyan szellemi erõ, amelyet semmilyen titok és semmilyen távolság nem bátortalanít el, egy terv gyors és közvetlen megértése, tüzes és energikus cselekvés, és végül összehasonlíthatatlan ravaszság és ügyesség.". Ezek az arabokat általában jellemzõ képességek szükségszerûen igazak a zsidókra is, de ezek emellett más tulajdonságokkal is rendelkeznek, melyek nekik további elõnyöket biztosítanak. Így az arab egy vállalkozást mindig tüzes lelkesedéssel kezd, de nem elég makacs és kitartó, míg a zsidó tüzes temperamentumát olyan rendíthetetlen makacssággal köti össze, hogy ezt lehet róla mondani: A zsidó soha nem enged és nem ismeri sem a megbocsátást sem a felejtést. A két sivataglakó között az a következõ különbség, hogy az arab inkább ideáljaiért és eszméiért lelkesedik, míg a zsidó lényegében anyagi érdeklõdésû és gyakorlatias. Jellemük különbözõségébõl következik, hogy amíg az arab a világ szépségei iránt plátói és lelki tisztelettel van, a zsidó annak csak a hasznát nézi. Lehet, hogy egy szidó megáll egy pillanatra, hogy megcsodáljon egy virágot vagy más szép tárgyat, de rögtön fölmerül benne a kérdés: Mennyit kaphatok vajon ezért? A rablási vágy olyan szenvedély, amely a zsidók második természetévé lett, és amelynek ösztönösen engedelmeskedik. A nyereség utáni vágy olyan erõsen gyökerezik szervezetében, hogy ez minden más érzést, minden más szenvedélyt kiolt. A zsidó nem ismeri például az öntiszteletet. Ha kigúnyolják, úgy tesz, mintha nem venné észre, ha megdícsérik, kinevet, de ha nem kap meg egy fillért, akkor tigrisként dühöng. Életének egyetlen célja a nyereség. Ezért minden, ami nem erre a célra irányul, számára nem érdemes figyelemre. Ez a gátlástalan rablási ösztön a zsidókat az emberiség maradékának örök ellenségévé teszi, és emiatt folytat a zsidó minden más ember ellen könyörtelen háborút, és azt véli, hogy a többi ember csak arra jó, hogy azok egymást állandóan becsapják és egymást széttépjék. A zsidók véleménye szerint az emberek közötti harcban végül a legravaszabb és legrablóbb alkatú végül elnyeli a többit. file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (3 of 27)2004.05.30. 3:03:00

Különben az emberek közötti folyamatos ellentét tana az arabok velük született elképzelése, amelyet mind a Koránban, mind a Talmudban megtalálunk - ez a két könyv a szemita eszmék és hagyományok gazdag tárháza. De ha úgy is tûnik, hogy az arabok és zsidók egy véleményen vannak errõl, ennek az eszmének a gyakorlatba ültetésének módja egyáltalán nem ugyanaz. Az arab lovagias szellemével válaszvonalat húz a hadi állapot és a béke között, míg a zsidó nem ismer el semmiféle fegyverszünetet és szüntelenül harcol. III Az anyagi érdekek elve Egy ilyen rendkívül jó képességû nép természetesen azt a várakozást ébreszti föl., hogy nagyszerû eredményeket fog szülni. De a zsidók által valaha létrehozott legnagyobb csoda biztosan az, hogy fölfedezték az anyagi érdekeltség elvét, ennek társadalmi és politikai robbanó erejét és ennek alkalmasságát arra, hogy ezzel meghódíthassák a világot. Ez a fölfedezés az ennek a népnek adatott képességek fokozatos fejlõdésének eredménye. A környezõ törzsekkel való viszonynál a zsidók mindig a következõ politikai-gazdasági igazságokat tartották szem elõtt: "Nem aki vesz, hanem aki takarékoskodik, lesz jómódú." "Aki takarékoskodik, uralkodni fog azok fölött, akik pazarolnak." Emellett megfigyelték, hogy az emberek általában nem helyeznek nagy súlyt birtoklásra, mert az a kívánság, hogy valamit megszerezzenek, ami nem az övék, arra viszi õket, hogy elveszítsék szemük elõl azt, ami már az övék. Ebbõl vezették le a zsidók azokat az alapelveket, amelyek emberemlékezet óta kereskedelmi, társadalmi és politikai rendszerük alaptétele lett. Amikor elsõ kísérleteik sikeresek voltak, mûködésüket ki akarták bõvíteni, úgy, hogy egy gazdag és termékeny országba vándoroltak ki, és ezért elhatározták, hogy elhagyják hazájukat - Arábiát. Kiindulhatunk abból, hogy Ábrahám és törzse mielõtt elszánták volna magukat a kivándorlásra, olyan tervet készítettek, mely természetes képességeik tükre volt. A behatolók terve így nézett ki: Minden országban, melyet megszállnak, az arany és értéktárgyakat magukhoz veszik, de meghagyják az ország lakóinak életét és ingatlan tulajdonát. A zsidók így gondolkoztak: Ha elvesszük a lakosoktól az aranyat és munkájuk gyümölcsét, akkor meghagyhatjuk nekik földjeiket és szõlõhegyeiket. Ha elérjük azt, hogy vagyonuk kezünkbe kerül, mi leszünk az urak, és õk szolgáinkká lesznek. Ezzel a tervvel a zsidók megdöbbentõ zsenialitást mutattak, mivel ezzel minden elvvel szakítottak, melyeket elõdeik a hódítások során betartottak, és új elvet mondtak ki, az anyagi érdekek elvét. Ezenkívül ezt tiszta és egyszerû módon valósították meg, nem volt szükséges hozzá testi erõszak vagy vallási befolyás. Nézzük meg, hogyan mûködött ez az elv, melynek fegyverei a ravaszság és rosszban file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (4 of 27)2004.05.30. 3:03:00

sántikálás, és mely létezésének elsõ idõszakában is meglepõ diadalokat aratott, és amely a tizenkilencedik században megvalósította a világ meghódítását. IV. Ábrahám korszaka Az Arábiából való kivonulás után Ábrahám és törzse Mezopotámiába ment. De ottani tartózkodásuk csak rövid tartamú volt, mert Kánaán közmondásos termékenysége vonzotta õket. Ez az elsõ békés invázió figyelemre méltó módon felelt meg céljaiknak. Bevonulásuk után sikerült nekik a vitákat és polgárháborúkat, melyeket rablóhadjárataik Szíriában okoztak, olyan ügyesen saját javukra kihasználni, hogy hamarosan kezükbe került az ország minden gazdagsága. De hallunk arról, hogy Ábrahám és törzse késõbb Egyiptomba vonult, egy országba, mely régóta híres volt gazdagságáról és termékenységérõl. Igaz az, hogy a zsidók sajátos kivonulásukat éhínséggel indokolták, amely akkor Kánaánban dühöngött. De valójában ez az "éhínség" nem volt más, mint egy égõ szomj, melyet a zsidók a fáraó kincseivel akartak eloltani. Eleinte megtalálták számításukat Egyiptomban, mert hamarosan egy csomó aranyat és ezüstöt valamint hatalmas nyájakat szereztek. De mohóságuk hamarosan annyira magukra haragította az egyiptomiakat, hogy a fáraó kiûzte a zsidókat országából, és ezt a lépését ezek erkölcstelenségével és cselszövéseivel indokolta. Egyiptomból való visszatérésük után a zsidók vadul elözönlötték Kánaánt, ahol az ott élõ lakosság kárára gazdagok és hatalmasak lettek. V. Izsák korszaka Izsák éppen úgy mint Ábrahám azon igyekezett, hogy hódításai során lehetõleg sok gazdagságot halmozzon föl, és megszerezze Kánaán lakosainak tulajdonát. E célból megduplázta rabló követeléseit és megszállta a filiszteusok országát. Szándékainak eltusolására újra azt az állítást használta, hogy éhínség tört ki az országban. A filiszteusok királya, Abimelech elõször barátként fogadta a zsidókat, de véleménye hamarosan megváltozott, és elhatározta, hogy kiûzi õket, mert a zsidók alattomossága és a szerzésben tanúsított mohósága rögtön bejövetelük után élesen megmutatkozott. Abimelech nem titkolta el korának naivságával az okot, ami miatt meg akart szabadulni a zsidóktól, és nyíltan megmondta nekik: "Hatalmasabbak vagytok, mint én!", amivel ezt akarta kifejezni: gazdagabbak vagytok. Népe emellett úgy kétségbe volt esve a zsidók miatt, hogy ezeket az utolsó emberig kardélre hányta volna, ha ezek nem határozták volna el, hogy elhagyják az országot. Mielõtt folytatjuk történelmi visszapillantásunkat, meg kell említenünk néhány fontos dolgot, melyek a zsidók minden megszállásakor és az ezt lezáró kiûzésüknél megfigyelhetõek. Szeretnénk a nyilvánosság figyelmét fölhívni ezekre, mert ezáltal a zsidók politikája, és rafinált cselei, amelyekkel a világot gazdaságilag hatalmukba akarják keríteni, nyilvánosságra jutnak. file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (5 of 27)2004.05.30. 3:03:00

Az elsõ említésre méltó tény az a különleges gondosság, amellyel a zsidók minden fegyveres harc alól kibújnak azzal a néppel szemben, melyet le akarnak igázni. Az említett idõszakban vállalkozásaiknál alapvetõen szellemi eszközöket használtak, és soha nem nyúltak fizikai erõszakhoz. A ravaszság volt már akkor is kedvenc fegyverük; természetesen a zsidók érdekében állt, hogy elkerüljék a vér folyását. Így soha nem játszódtak le fegyverekkel vívott csaták, amelyek a fizikai elvet - melynek ellentéte az anyagi elv - jellemzik. A másik említésre méltó tény a zsidók viselkedése, amit akkor tanúsítottak, amikor egy országból vissza kellett húzódniuk. Nemcsak mindig sikerült nekik rabolt dolgaikat magukkal vinni, hanem visszavonulásukat még ellenfelükkel szembeni erkölcsi gyõzelemnek is nevezték, amennyiben önmagukat üldözött népnek nevezték és minden felelõsséget ellenfelükre hárítottak. A zsidóknak ez a politikája való macchiavellista mestermû, melyet egy más faj vagy szekta sem tudott utánozni. Korunkban is ez jellemzi a zsidóság lelkét és szellemét. - Teremtés, 26 fejezet, 1, 16, 20, 21 és 27 -es szakasz. VI Az egyiptomi idõszak A zsidók agresszív viselkedését Egyiptommal szemben a következõ tények mutatják: Egy zsidó kalandorokból álló elõõrs földerítõként lépett be Egyiptomba. Újra egy éhínség szolgált ürügyül nekik, hogy beszivárogjanak egy országba. Ez az elõõrs nagy sikert ért el, mert az emberek nemcsak Egyiptom lakóinak kárára gazdagodtak meg, hanem még az uralkodót is függõvé tették sajátmaguktól. József kinevezése Egyiptom alkirályának okot szolgáltatott Jakabnak és törzsének egy agresszív rablóhadjáratra. Ettõl a pillanattól fogva az egyiptomiak a zsidók zsákmányaivá lettek, akiket ezek tetszésük szerint kiraboltak. A betolakodók mohósága hamarosan fölébresztette a lakosság ellenállását, melyet a zsidók késõn vettek észre mint társadalmi bajt és politikai veszélyt. Erreföl a fáraó kormánya intézkedéseket hozott, és saját védelmére elhatározta, hogy a zsidókat kiutasítja az országból. Egy ilyen intézkedés gazdasági nehézségeket okozott volna az egyiptomiaknak. A zsidók kiûzése a kormány gazdasági helyzetét összezavarta volna. Mi volt ezek között a körülmények között tanácsosabb: A zsidókat rabolt kincseikkel kiengedni az országból, vagy tétlenül megvárni, hogy Egyiptomot teljesen romba döntik? Míg a boldogtalan fáraó állandóan kiutat keresett ebbõl a szörnyû dilemmából, a zsidók összeszedték az ország minden kincsét, amihez csak hozzáfértek, és ezekkel kimenekültek Egyiptomból. Miután megmutattuk, hogy hogyan kezdte el a zsidó nép belépését a történelembe azzal, hogy más népek kincsére rátette a kezét, a következõkben történetének második részét vizsgáljuk meg. - Teremtés, 47 fejezet, 18 szakasz. file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (6 of 27)2004.05.30. 3:03:00

VII A mózesi idõszak Ezt a második korszakot a zsidó nép politikájának teljes reformálása jellemzi. A mózesi változtatások nem jelentettek kevesebbet, mint a zsidó elvekrõl való formális lemondást. Ez a forradalom megszüntette a zsidó nép fõ elvét - az anyagi érdekek elvét - és helyére újat tett, mely fizikai és teokratikus (istenelvû) elvek egységébõl állt. Ez a változás a "kiválasztott nép" sorsát irányító férfiak fejében lezajlott reakció eredménye volt. Ezek a nemes férfiak elszörnyedtek, mikor fajukat olyan mélyre süllyedve látták, hogy az már az utcai rablástól és az uzsorától sem riadt vissza. Egy nép, gondolták, mely a nemzetek vezetõje szeretne lenni, a jólét és civilizáció felé vezetõ utat nyíltan és becsületesen kell, hogy járja. A gyávaság elvét, ami miatt az emberiség megveti õket, méltatlannak kell nyilvánítania céljai elérésére. De a mózesi elv gyõzelme csak akkor lett volna lehetséges, ha a régi zsidó elv követõit teljesen eltették volna az útból. Ezeket ennélfogva az aranyborjúval együtt - ami az uzsora szellemének jelképe, amit az anyagi érdekek elvével azonos - megsemmisítették. A fegyveres hódítás elve vezetett Kánaán elfoglalásához és Júda királyságának megalapításához. Mivel ez az idõszak csak egy olyan elv magyarázatához szolgál, amellyel ebben a tanulmányban nem akarunk foglalkozni, azzal az idõszakkal folytatjuk vizsgálatainkat, amikor Júda királysága eltûnt és az anyagi érdekek elve újra elsõ helyre lépett. VIII. A zsidó elv reakciója Júda királyságának bukásával annak támasza, a fizikai erõ elve is elesett, és a zsidók újra ahhoz a specifikusan zsidó elvhez nyúltak, mely számukra a világuralmat kell, hogy elhozza - az anyagi érdekek elvéhez. Amikor az asszírok és perzsák megtámadták õket, lehet hogy volt a zsidók között még egy párt, amely lehetségesnek tartotta a hódítást fegyveres erõvel, de ezt a pártot a régi elv támogatói hamarosan elhallgattatták. Ez utóbbiak meg voltak arról gyõzõdve, hogy ha a próféciák megvalósulnak, és Izrael fiai elérik a világ uralmát, akkor ezt nem történhet fegyveres erõvel, hanem az anyagi érdekek elvének bevetésével. "Mi hasznunk van abból" mondták, "ha saját országunk, királyságunk, erõdítményeink és hadseregünk van, ha mindezt egyetlen vihar éjszaka el tudja sodorni és minket idegen hódítók rabszolgáivá tehet?" - "Nem, a mózesi elv lehet hogy szépnek tûnik, de csaló dolog. Gazdagságunk és hatalmunk nem koncentrálódhat egy helyen; mindenütt és sehol kell, hogy legyen, úgy, hogy ellenségeink nem kaparinthatják meg. Nem lehet országunk, királyságunk, de az kell hogy a célunk legyen, hogy minden ország gazdagságát és a világ gazdagságát kezünkbe kaparintsuk. Szétszórva a világon nem lehet megállapodott hazánk, hanem mindig ott kell föltûnnünk, ahol a leggazdagabb az aratás. Csak Ábrahám, Izsák és Jakab elvei képesek arra, és fogják a jóslatokat beteljesíteni, melyek Izrael fiainak a világ fölötti uralmat jósolták meg. file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (7 of 27)2004.05.30. 3:03:00

A két elv közti konfliktus a zsidó népet két pártra osztotta, melyek hosszan harcoltak az uralomért. Ennek a konfliktusnak a következményeként a zsidók hamarosan elkészültek arra, hogy sokféle országba vándorolnak ki, majd újra Cion vonzotta õket, nemzetük látható központja. A decentralizálási irányzat lett aztán gyõztes, és ez adta a kivándorlásnak a kezdõlökést, amely ma a "babilóniai fogság" néven ismert. DE ez a "fogság" valójában nem volt más, mint a zsidók egy agresszív sakkhúzása, melynek célja az volt, hogy hódítóikat uzsorával és ravaszsággal tegyék éretté a meghódításra. Politikai és katonai vereségük után a zsidók úgy akarták magukat kártalanítani, hogy a perzsákat kifosztották, és az nyilvánvaló tény, hogy miután a zsidók letelepedtek a perzsa birodalomban, hozzájutottak az ország kincseihez és végül is a kormány és a politikai hatalom is a kezükbe került. Ezt a gyõzelmet Eszter és Mordechai intrikáival érték el, melynek során az öreg királyt, Ahasvérust eszközként használták, és az állam irányítását kezükbe kaparintották. IX A római idõszak Mikor a rómaiak elfoglalták Júdeát, ez határozott célt adott a zsidók kozmopolitikus irányzatainak. Ezután a Római birodalom keleti és nyugati tartományaiba terjeszkedtek. Minden országban meglopták hódítóikat és azok vazallusait és ravaszsággal és uzsorával kedvük szerint zsákmányolták ki õket. A zsidók beszivárgását forradalmi szellemükkel annak a gyûlöletnek a számlájára kell írnunk, melyet a rómaiak kezdtek irántuk érezni. Amikor ez a gyûlölet elérte tetõpontját, a rómaiak hadjáratot indítottak annak a fajnak a kiirtására, amely a birodalom valóságos csapásává lett. Titus hadjárata kellett volna hogy szétzúzza a zsidó nép fõvárosát, amely a rómaiak szemében a zsidó faj kapujának tûnt. De nem sikerült a terv a következõ oknál fogva: Jeruzsálem már rég nem volt a zsidó vállalkozások központja. A kozmopolita decentralizálás már régóta elterjedt a zsidók között és a fizikai erõ elvét legyõzte az anyagi érdekek elve. Ezután a változás után a zsidóknak nem volt többé szükségük Júdea erõdítményére és Jeruzsálem falaira rablóhadjárataikhoz. Már minden fronton bátran támadásba lendültek és elhatározták, hogy a világ meghódításának folyamán fegyvereikként csak a ravaszságot és uzsorát fogják használni. Egyébként a rómaiak is nagy hibát követtek el, amikor fegyvereiket olyan pont ellen vetették be, amelynek lerombolása a zsidók hatalmát már nem tudta komolyan veszélyeztetni. Végül is a zsidók már régen fölcserélték hatalmi bázisukat egy elvvel, amely most mûködésük egyetlen alapelve volt, és a rómaiaknak ez ellen az elv ellen kellett volna harcolniuk, és ezt kellett volna megsemmisíteniük. De ilyesmire nem voltak képesek, és Jeruzsálem lerombolásával Titus fölszámolta az egyetlen akadályt, amely a zsidókat a többi nemzet elleni még gátlástalanabb támadástól visszatartotta. Ettõl az idõponttól fogva a zsidók örökre lemondtak a saját országról és mózesi hagyományaikról, és elkezdték a világ meghódításának nagy munkáját az anyagi elvek segítségével. X. Egy keresztény elõítélet file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (8 of 27)2004.05.30. 3:03:00

Az imént vázolt okok, melyek a zsidókat arra bírták, hogy hazájukat elhagyják, megcáfolnak egy, a keresztények között gyakori elõítéletet: ezek egységesen abból indulnak ki, hogy a zsidók azért szóródtak szét a Földön, mert nem voltak hajlandó Jézus Krisztus isteni küldetését elismerni. A történelem bebizonyítja, hogy ez csak egy elõítélet, mert számos bizonyítéka van annak, hogy a zsidók szétszóródása önkéntes és tervezett kivándorlás volt. A szétszóródás önkéntességének egyik bizonyítéka az, hogy a zsidók már négyszáz éve Jeruzsálem meghódítása elõtt, a makkabeusok idejében elkezdtek minden lehetõ országba kivándorolni. Hogy nem erõszak volt a zsidók szétszóródásának oka, azt azzal is be lehet bebizonyítani, hogy Titus csak egy pár ezer zsidó hadifoglyot vitt magával római diadalmenetére. Ez a pár ezer Júdea lakosságának csak kis töredéke volt. Ez csak egy a sok bizonyítékból, hogy a zsidó szétszóródás önkéntes volt. Továbbá meggondolandó, hogy a rómaiak soha nem ûztek el egy népet sem hazájából, és nincs ok arra, hogy föltételezzük, hogy a zsidókkal, akiktõl amúgy is meglehetõsen féltek, másképpen jártak volna el. Miután leírtuk, hogy a zsidó nép szétszóródása egyszerûen agresszív manõverük a világ meghódítására, a következõkben a zsidók tevékenységét a Római Birodalom további idõszakaiban és a középkorban akarjuk megvizsgálni. XI A középkor A római Birodalom gyengülése és a barbárok betörései átmeneti idõszakhoz vezettek, amely a zsidó elem kiterjedését nagyon segítette. A zsidók két elem között voltak, amelyek közül az egyik felbomlóban volt, míg a második még barbár fokon állt. Sikerült nekik föltûnés nélkül terepet nyerni, és a barbárok meghódított országaiban gyökeret verni. Tény, hogy a keresztény egyház és a feudális urak intézkedéseket hoztak a zsidó elõrehatolás leküzdésére, de a zsidókat nem lehetett ilyen akadályokkal megállítani, és sokféle trükköt használta arra, hogy a papság és a nemesség ellenérzését magukkal szemben csökkentsék. A zsidók ugyanis csak egyetlen ellenségtõl félnek, amely a konkurencia formájában saját talajukon, az anyagi érdekek területén támad. Ha megengedik a zsidóknak, hogy nyugodtan halmozzák föl a pénzt, nem foglalkoznak mással - ellenkezõleg: mind a hadban gyõzteseket, mind a szellemi elv alapján gyõzteseket kinevetik. Akkor Európa sok népre és birodalomra oszlott föl. A zsidók minden kereskedelmi központba bevonultak és ott letelepedtek, hogy a kereskedelemmel és az uzsorával foglalkozzanak. Noha gazdagságuk, és annak módja, ahogy ezt megszerezték néha kegyetlen üldözést vont maga után, de az ilyen erõszak csak idõnként lépett föl, és nem volt arra elegendõ, hogy a zsidók könyörtelen és mind sikeresebb hódítását megállítsák. Így Európa legfontosabb kereskedelmi központjaiban egyre-másra jöttek létre a zsidó közösségek. zsidók egy csoportja Velencében telepedett le, egy másik Génuában, míg ezzel egy idõben Spanyolország, Hollandia, Németország és Lengyelország legjelentõsebb városaiban is zsidó városrészek jöttek létre. Ezek a zsidó központok ugyan nagy területen voltak elszórva, de egymással szoros kapcsolatban álló egységet képeztek, amelyek tevékenységének egy elv, az anyagi érdekek elve adott szárnyat. file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (9 of 27)2004.05.30. 3:03:00

Az az állítás, hogy a zsidó faj szétszórt képviselõi egyesült és rémisztõ egészet alkotnak, nem üres frázis, hanem valóság, melyet matematikai pontossággal be lehet bizonyítani. Elsõ bizonyítékként azt akarjuk bemutatni, hogy a nyugati nemzetek mai civilizációjának közepén azok a faji kötelékek, melyek a zsidókat kötik össze egymással, sokkal erõsebbek, mint a zsidók és keresztények közötti kötelékek. A második bizonyíték abban a körülményben rejlik, hogy ugyanazok a vallási és történelmi hagyományok és ugyanaz a faji egység áll fönn a világ bármely részén lakó zsidók között, Kamcsatkától San Franciscóig, és Európa szívében éppen úgy jelen van, mint Középázsiában. Ezt az egységes, szétszórt és mégis egyesült néptestet egyetlen gondolat és egyetlen eszme tartja ébren: az, hogy tagjai a "kiválasztott nép" részei, és a világ kincsei az õ jogos tulajdonuk. Kérdezzük csak meg - amit gyakran megtettünk - a Tatárország sztyeppéin keresztül vonuló zsidó szerencselovagot, vagy az elõkelõ New Yorki Tõzsdei ügynököt, aki a bécsi Leopold utcán, a londoni Lombard utcán vagy a New Yorki Wall Streeten sétál, és ugyanezt a hitet és bizakodást találjuk mindegyiküknél. A zsidó összetartás olyan nagy, hogy ha bárhol a világon egy zsidót támadás ér, akkor az öt világrész zsidói egy emberként állnak mellé. Hogy ezt egy példával mutassuk meg, gondoljunk egy eseményre, mely napjainkban játszódott le. Amikor Grant tábornok Tennessee államban ellenséges hadsereggel állt szemben, bosszantotta az a nagyszámú zsidó, akik hadserege nyomában jártak, mint a kutyák a szarvas után, és parancsba adta, hogy a zsidóknak el kell tûnniük a környékrõl. Rögtön fölzendült minden nagy amerikai városban a zsidók harci és gyilkosságról szóló kiáltozása, és a mózesi vallás hívei azon nyomban egy bizottságot alapítottak, amely rögtön Washingtonba ment, hogy Lincoln elnököt meggyõzze a Grant parancs igazságtalanságáról. Az elnök figyelmesen meghallgatta a bizottság panaszait, és jó szívvel írt Grant tábornoknak egy levelet, melyben arra kérte õt, hogy vonja vissza parancsát. Grant tábornok leszögezte válaszában, hogy teljesítette az elnök kívánságát és visszavonta parancsát, de hozzátette, hogy szerinte a zsidók ma sem jobbak mint akkor, amikor Krisztust keresztre feszítették. Ahol zsidók élnek, ott minden zsidó biztosan számíthat szállásra, segítségre és támogatásra. A héber nyelv sajátságos írásával a különféle országokban élõ zsidók között kapocsként szolgál, és összeköti egymással a világon szétszórt zsidó közösségeket. A valódi szabadkõmûvesség a zsidóké, melyhez viszonyítva a mi szabadkõmûvességünk csupán gyerekjáték. A középkorban a zsidó kalandorok megelégedtek kis lopásokkal, és mint olyan emberek, akik puszta létükért küzdenek, nem követeltek túl sokat. Rongyokban járva tûrték panasz nélkül keserû nyomorukat, de hitük végsõ hivatásukban rendületlen maradt. Hiába keresünk a történelemben olyan színjátékot, amely akár csak távolról is hasonlítana a zsidók önmegtagadásához, amellyel évszázadokon keresztül követték céljukat, a világ meghódítását. Ennek az önmegtagadásnak és szigorú fegyelmük segítségével tudtak az uzsora katonái hûek maradni zászlajukhoz, az anyagi érdekek elvéhez, és józan, aktív és hatalmas emberek lettek belõlük. Ez az elv tövény lett a zsidók számára, amelyért spártai életmódot folytattak és a lustaság vagy mulatozás rontásaitól megvédte õket. Ez a szigorú fegyelem és életvitel része a zsidók file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (10 of 27)2004.05.30. 3:03:00

sikerének más fajok elleni harcukban, és a zsákmány halmozásánál. Ennél a kereskedelmi és pénzügyi konfliktusnál gyakran elõfordul, hogy a zsidó konkurenseit százával szorítja ki a pályáról, csak azért, mert az anyagi érdekek elve, a nyereségre való kilátás õt józanabbá, aktívabbá és hatalmasabbá teszi, mint konkurenseinek százait együttvéve. XII Zsidó korrupció Csak kevesen fogják elhinni ha azt állítjuk, hogy a zsidók minden ellenére jámborak. Ez az állítás annál furcsábbnak tûnik, mert sokan ma a zsidókat a legszörnyûbb emberfajnak tartják. Természetesen még meglepettebbek lesznek ezek az emberek, ha hozzátesszük, hogy a zsidók mindkettõk egyszerre: egyrészt nagyon erényesek másrészt rendkívül kicsapongóak, sõt a kicsapongás terjesztõi. Ezt a látszólagos ellentmondást el kell magyarázni, hogy ennek teljes jelentõsége világossá váljon. A zsidó erényes, ha tapasztalata szerint ennek gyakorlati haszna van és nem azért mert plátói szeretetet táplál az erény iránt. Ha erényes, hosszabb lesz az élete és így pénzhez jut; ez tökéletesen elég neki, és így mélyen tiszteli az erényt. De ha az anyagi érdekek elve arra kényszeríti, hogy erényes legyen, ugyanez az elv másrészt arra kényszeríti, hogy kicsapongó legyen. A zsidó pontosan tudja, hogy milyen elõnyökkel jár az erény, és ezért ezt saját monopóliumának tekinti. "Az erkölcs" gondolja "kitûnõ dolog, melyre nagyon kell ügyelnem. De nem lehet mindenki tulajdona, mert akkor nem lehet pénzzé tenni." Számítással vagy spekulációval teszi az erényt is adókötelessé és a kicsapongást a rombolás eszközeként használja. Erkölcs és káros szenvedélyek a zsidók kezében hatásos fegyverekké válnak, melyeket védekezõ vagy támadó módon tudnak használni. Az erénnyel állnak ellent a veszteségeknek és a szerencsétlenségeknek; a káros szenvedélyekkel azokat támadják meg, akik vagyonát meg akarják kaparintani. Ha további bizonyítékot keresünk a zsidóknak arra a törekvésére, hogy az erkölcs rombolásával gazdagodjanak meg, akkor csak általánosan ismert tényekre kell hivatkoznunk. Két zsidó, Benazet és Blanc voltak a Baden-Badeni és Homburgi játékkaszinók alapítói. Ilahmi Pasa, az Egyiptomi alkirály fia mesés vagyont örökölt, mely nem kevesebb, mint 150 millió frank értékû volt. Az Alexandriában élõ zsidó, Oppenheim lett bankára, és olyan mesterien vezette a fiatal Ilahmit, hogy három évnyi üzletvezetõi tevékenysége után a herceg csõdbe ment. XIII A zsidók elõrehaladása a középkorban Az egész középkor folyamán a zsidó kereskedelmi vállalatok nem voltak más, mint az ellenség területén fekvõ hadiraktárak, melyeket bármikor szét tudtak szerelni és máshol összerakni. A kereskedelem bizonyos értelemben nagy csatamezõ volt, amelyen két ellenfél, - az otthon lakó és a zsidó betolakodó - találkozott. Itt vívták meg csatáikat, melyek során file:///d /KÖNYVEK----ha%20nem%20hülyén%20akarsz%...éve%20a%20zsidókról%20(Osman%20Bey)/osmanbeym.htm (11 of 27)2004.05.30. 3:03:00