Bid» jpóz W.
THEATRUM 1962 SZÍNHÁZTUDOMÁNYI ÉRTESÍTŐ Budapest, 1962. SZÍNHÁZTUDOMÁNYI INTÉZET
Szerkesztésért és kiadásért Telelés: Dr. Hont Ferenc, a Színháztudományt Intézet Igazgatója Szerkesztette: Kovács Tivadar Megrendelve: 1962. október 6. Példányszám: S1B Készült Rotaprint elírással az MSZ 5601-54 A és MSZ 5602-55 A szabványok szériát 25,25 (A/5) IT terjedelemben ábrival 61-10806
BEVEZETŐ HEUfETT.. 1952. november 2-án megalakult az Országos Színháztörténeti Muzeum, mely az B 1 ábbi alaprendelet-tervezet alapján működött: I. "A magyar színháztörténet emlékeinek gyűjtésére, tudományos feldolgozására és bemutatására országos muzeumot létesítettek, amely az alábbiakban meghatározott feladatokat az egész ország területére, illetve a magyar színházi kultura nemzetközi vonatkozására kiterjedően végzi. II. A muzeum neve: Országos Színháztörténeti Muzeum. A muzeum szervezetileg a Muzeumok és Műemlékek Országos Központjának keretébe tartozik, mint a 13/19^9. sz. tvr. 6. '3-ának megfelelő nemzeti muzeum, önálló költségvetéssel és személyzeti létszámmal. A 6.. A/ bekezdése szerint kinevezett főigazgató vezeti. III. Az Országos Színháztörténeti Muzeum feladata: a/ összegyűjti és megőrzi a magyar színházi kultura múltjának emlékeit, b/ ezek segítségével tudományosan rendszerezi, feldolgozza és szemléltető módon megismerteti a magyar szinházi fejlődés útját és haladó hagyományait, c/ megörökíti és időállandóan hozzáférhetővé teszi a mai magyar színházművészet rögzíthető értékeit és szocialista átalakulásának jegyeit. Mindezzel a dolgozók érdeklődését a színházművészet felé kivánja irányitani, fejlesztve művészi ízlésűket,ítéletüket és igényeiket, és tudatossá tenni a színház társadalmi jelentőségét és harcát a haladásért. Ezen az uton sajátos eszközei 3
segítségével szolgálja a szocializmus építését és a kulturális forradalom végrehajtását, terjeszti a szocialista műveltséget és erősiti a szocialista hazafiságot. IV. Az Országos Színháztörténeti Muzeum teljes anyagával előmozdítja s magyar színháztudomány müvelését és ezen a területen irányító an működik közre. Ebből a célból színháztudományi kabinetet tart fenn saját dolgozóiból és külső munkaerőkből, amely tudományos kutató munkaközösségekben a történeti anyag és adatok felkutatását, rendszerezését és feldolgozását végzi. V. Az Országos Színháztörténeti Muzeum a dolgozó tömegek műveltségének emelésére állandó színháztörténeti kiállitást létesít, emellett személyi ás tárgyi emlékgyüjteményeket tart fenn, esetről esetre alkalmi kiállításokat és szemléltető bemutatásokat rendez s általában egész anyagát az érdeklődőknek hozzáférhetővé teszi. VI. Az Országos Színháztörténeti Muzeum gyűjtési körébe tartozik minden a színházi kulturával kapcsolatos tárgyi emlék az ország területén, illetve a magyar színházi kultura nemzetközi vonatkozásaiban. Az egyes muzeumok idevágó tárgyait fokozatosain az Országos Színháztörténeti Muzeumba kell áthelyezni. Vitás esetekben a Központ dönt a tárgy jövő helye felől. Az Országos Színháztörténeti Muzeum gyűjtési körébe tartozó tárgyakat vagy tárgycsoportokat átengedhet a helyi szempontból érdekelt muzeumnak. A más muzeumokban maradó ilyen jellegű anyagról tudományos nyilvántartást vezet. Színházak történeti jellegű anyagét a Központ a 13/194-9. sz. tvr. alapján az Országos Színháztörténeti Muzaum felügyelete alá utalja. VII. Az Országos Színháztörténeti Muzeum foglalkozik a mai gyar színházművészet teljesítményeinek minél teljesebb lerögzitésével és a legkülönbözőbb korszerű eszközök /film, hanglemez, rádió stb./ utján való megőrzésével, fibből acélból a színházak működésére vonatkozó, fejlődéstörténeti érdekességű vagy dokumentumszerű tárgyi anyag megszerzéséről vagy kellő biztosításáról, állandó érintkezésben a színházakkal, gondoskodik. 4-
VIII. Az Országom Színháztörténeti Muzeum érdeklődési körébe tartoznak a színházművészetet érintő technikai eszközök, azok művészeti és műszaki fejlődése, tehát ebben a vonatkozásban a mozgófénykép, a rádió és a hangfelvétel is, ezenkivül a színjátékkal kapcsolatos művészeti ágazatok, mint tánc, beszédművészet, zenés előadóműfajok, cirkusz stb. Érdeklődését fokozatosan ki kell terjesztenie ezek fejlődésének és eredményeinek felmérésére is. IX. Az Országos Színháztörténeti Muzeum a felsorolt célok szolgálatára modell- és makett-tárat, terv- és rajztárat, fénykép-, film-, lemez- ós diapozitiv-tárat, hanglemeztárat kézirat- és okmánytárat, nyomtatvány-gyűjteményt, dokumentációs gyűjteményt és gyakorlati szakkönyvtárat tart fenn. t * t Az Országos Színháztörténeti Muzeum a magyar színházművészet történeti fejlődését hivatott bemutatni a legkorábbi kezdetektől egészen a jelenkori színjátszásunkig, mely nemzeti multunk legértékesebb hagyományainak továbbfolytatója. A magyar színjátékot, mely a nemzeti nyelvért és függetlenségért, a haladásért és a társadalmi igazságosságért folytatott harc egyik hathatós eszköze volt, tanulságaival, nagy egyéniségeinek példájával előbbre kell vinnie a szocialista jövő és az azt szolgáló művészet utján." Az Országos Színháztörténeti Muzeum és más szinházi és filmintézmények egyesítésével Filmtudományi Intézet alakult, mely 1937. március 1-én Szinház- és 1959. julius 1-én kettévált és azóta az önállósult Színháztudományi Intézet a Művelődésügyi Minisztérium 18^/1960. /M. K. 2k./ M. M. számú utasításában munkáját, meghatározott feladatkör és szervezet szerint végzi "1. A Színháztudományi Intézet /a továbbiakban: Intézet/ a Művelődésügyi Minisztérium Szinházi és Zenei Főigazgatóságának közvetlen irányitása alatt álló tudományos kutató intézet és ismeretterjesztő intézmény. Célja az, hogy a tudományos kutatás marxista módszereivel feldolgozza a szocialista, valamint a haladó szinházkul- 5
tura kérdéseit s e munkájának eredményeivel, szakvéleményeivel, adatok és dokumentációk gyűjtésével és szolgáltatásával a magyar színházművészet szocialista fejlődése érdekében támogassa a színházi szervek gyakorlati tevékenységét. 2. Az Intézet, céljainak megvalósítása érdekében, a következő feladatokat látja el: a/ rendszeresen tájékoztatja a színházak vezető-gárdáját a nemzetközi szocialista értékű darabokról és szorgalmazza ezeknek előadását; b/ tanulmányozza a szocialista és a szocializmust építő országok színházművészeti tevékenységének elméletét és gyakorlatát, kutatja a tanulságok alkotó alkalmazásának lehetőségeit, figyelemmel kiséri a külföldi színháztudomány elméleti, történeti és módszertani kutatásait; c/ ismeretterjesztő és népszerűsítő munkával, kiállításokkal, szemléltető bemutatókkal, történeti és kísérleti szinielőadásokkal, vitákkal a dolgozók érdeklődését és igényét a színházművészet igazi értékei felé irányítja; d/ tudományos terv alapján kidolgozza a színház elméleti, történeti és módszertani kérdéseit; e/ fokozatosan működési körébe vonja az egyéb szinjátékos művészeti ágazatok /rádió, televízió, bábjáték, pantomim stb./ történetének kutetását, tudományos feldolgozását és ismertetését; f/ a kutatómunka eredményeinek hozzáférhetővé tétele és a inházi kultura színvonalának, valamint társadalmunk művészi igényességének fpkozása érdekében szakirodalmi tevékenységet fejt ki, szorgalmazza a hazai színházművészeti alkotások folyamatos bírálatát és ebben maga is tev-skenyen részt vesz; g/ a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságaival együttműködve nyilvántartja és segiti fel adatkorében az Intézeten kívül folyó színháztudományi munkákat; h/ részt vesz a nemzetközi színháztudományi szervezetek munkájába^, közvetlen kapcsolatot tart a külföldi szakmai szervezetekkel; i/ az Intézet élén igazgató áll. Az igazgatót és az Intézet gazdasági vezetőjét a Színházi és Zenei Főigazgatóság vezetőjének javaslatára a művelődésügyi miniszternevezi ki. Az intézet többi dolgozóját az igazgató nevezi ki, illetőleg alkalmazza.
3. Az Intézet szervezeti egységeként működő Országom Színháztörténeti Muzeum és Bajor Gizi muzeum felügyeletét a Minisztérium Muzeumi Osztálya a Színházi és Zenei Főigazgatósággal egyetértésben gyakorolja. 4. Az Intézet szervezeti szabályzatát, ügyrendjét és munkatervét a Szinházi és Zenei Főigazgatóság vesetője hagyja jóvá. 5. Ez az utasitás a közzététel napján lép hatályba."
SZIHHÁZKLMÉLBT
Szinházelméleti kutatások a Színháztudományi Intézetben az alábbi általános témakörök kidolgozása érdekében folynak: I. A színháztudomány elmélete és módszertana II. A színházművészet elmélete: 1. szinházi drámaelmélet 2. a rendezés elmélete 3. a szinészet elmélete 4-, a szinpadkép- és jelmeztervezés elmélete 5. a művészi hatás elmélete III. Müködéstan A működéstani kutatásoknak feladata a színház esztétikájának nem esztétikai oldaliról való megközelítése. Az esztétikai kérdések megoldása ugyanis lehetetlen a gazdasági, technikai stb. feltételek ismerete nélkül. Figyelemre méltók azok a megfigyelések, amelyek a kölcsönhatásra vetnek fényt, pl. látogatottság, szinházi hatás stb. területén. E fejezetben összefoglalt tanulmányok a tizenötéves távlati tervben meghatározott és folyamatban levő munka egy-egy állomását jelzik. 11
A SZINJÁTÉKTUDOMÁNY TERVEZÉSÉNEK KÓDSZERE /Vitacikk/ Színháztudományon még beavatottak, a szinházi világ ismerősei is, a legutóbbi időkig a színpadi müvek és sokaságuk ismeretét, minden idők színházi esztétáinak véleményét, ennek minél teljesebb, minél alaposabb részletezését értették. Dramaturgiai szabályok, drámaelméleti momentumok, a konfliktus sajátosságai; távolabbról muzeumi gyűjtemények: színlapok,vázrajzok, díszlet- és jelmeztervek, épületek és épületrajzok, kosztüm és diszletelemek stb., stb. elevenedtek meg - még a hozzáértők képzeletében is -, ha a színháztudományra gondoltak. Akadémiánk, tudományos életünk legfőbb fóruma, a színháztudományról csak az irodalomtudomány egyik ágaként, a drámairodalom formájában vesz tudomást. Eszerint a színháztudomány tárgya az írott dráma, a színjáték, ennek társadalmi hitelű reprodukciója. Ám a tudomány fejlődésében a legfontosabb szerep mégis a gyakorlaté, s ez a gyakorlat országunkban csakúgy, mint másfelé is, sajátos kérdéseket vet fel. Olyanokat, amelyeket az irodalomtudománynak a színháztudományként létrejött drámairodalmi ága képtelen megválaszolni. "A színháztudománnyal" is az történt, mint annyi más a gyakorlatban alkalmazott tudományággal: részletesebben és pontosabban kívánja meghatározni a maga tárgyát, módszertanát, kísérleteit, az ellenőrző eszközöket, vizsgálatának forrásait és nem utolsósorban, egyre szélesebb 13
körben választja meg, veszi igénybe eszközeit, kutatásaibar felhasznált alkalmazott tudományait. Hazai viszonyaink között a korábbi színháztudománnyal szemben a legfontosabb kérdéseket az államosítás után, az uj gazda, az állam, a társadalom tette fel. Azt kérdezte, hogy mi tulajdonképpen a szinjáték-jelenség lényege, legfőbb törvényszerűségei, mi fejlődésének utja. mi a holnap igénye. Egyszóval, mi a szinjáték társadalmi fun iója? Az uj gazdának ezek a kérdései indokoltak. Ha semmi egyéb nem történt volna, csak az, hogy az ország összes szinházai,egyetlen "tröszt" irányitása alá kerültek volna, már akkor is magasabbfoku szervezési elvek, az organizációs tudományok sajátosan művészeti, szinházi területre való alkalmazása és ezzel egy sereg társtudománynak mint alkalmazott tudománynak bevezetésére lett volna szükség. Azonban nemcsak ennyi történt, hanem még sokkal több. Nemcsak az ország szinházai, szinjátékhelyei kerültek társadalmi kezelésbe, hanem ezrei létesültek a szinjátszásra alkalmas, szinpaddal ellátott helyiségeknek. A szinjáték-lehetőségek ilyen hirtelen megjavulásával egyidőben a kultura többi ágai is, nemcsak hatalmas erőfeszítéseket tettek, hanem jelentős eredményeket is értek el, a közművelődés, a kultura terjesztésének területén. Végső cél az ember tudat- és írr.éstartamának átalakulása, minél hathatósabb, gyorsabb eszközök segitségével. Az ember szolgálatából, mint végső célból adódik az ember szabadsága, ama válogatás tekintetében, amely érzés- és tudat tartamának fejlődéséhez felhasznált egyes kulturális ágak és eszközök tekintetében fennáll. A tervszerű arányosság törvénye szerint fejlődő élő társadalomban ez nem lehet sem a véletlen, sem az egyes kulturális tényezők harcának eredménye. Arról van szó és ez az államosítás első percében is világos kellett legyen, hogy ismerni kell a szinházi szolgáltatás 14
tényleges és megkívánt arányát, jelentőségét a többi kulturálódási lehetőséghez képest. Anyagi javaink termelését, mennyiségét és minőségét már régebben sikertilt a szükségletek volumenjéhez mérni. Ennek feltétele mindenekelőtt a szükségletek felmérése volt, mert az anyagi termelési folyamatokat mennyiségileg és minőségileg csak az objektiv tudományossággal felmért társadalmi szükségletekhez lehet szabni. Mindenki tudja, aki kulturával, és művelődéspolitikával foglalkozik, hogy a kultura területén ettől még eléggé távol vagyunk. finnek a kultura értelmezésének sajátos, leszűkített volta az oka. Kulturán ugyanis azoknak az anyagi és szellemi értékeknek összességét értjük, amelyeket az emberiség, vagy annak egy része, például a mi társadalmunk társadalmi, történelmi gyakorlata folytán alkotott. Más oldalról, a kultura olyan társadalmi jelenség, amely szinvonalat fejez ki, azt a szintet, amelyet a társadalom, a technikai haladás, a termelési tapasztalat, a mur.xában való ügyesség, a művelődés, a nevelés, a tudomány, a művészetek, a szabadidő felhasználás, és ezeknek megfelelő intézmények területén, az adott fejlődési szakaszban elért. Szűkebb értelemben és nem egészen helyesen használjuk a kultura fogalmát, mint azon formák összességét, amelyekben a társadalomnak csak szellemi élete nyilvánul meg. Valójában a kultura fogalmának e szűkebb értelemben összefoglalt szellemi megnyilvánulási formái is, az anyagi javak történetileg meghatározott termelési módjának alapján jönnek létre, keletkeznek és fejlődnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kulturának még ilyen leszükitett értelmezése is, mérhetővé csak két szempont felhasználásával válik: 15
az egyik a színvonal, tehát a felismert és alkalmazásba vett objektiv törvényszerűségek minősége és mennyisége; a másik, *Jt alkalmazásba vétel elterjedtsége, tehát a tudománynak és művészeteknek a lakosság közötti elterjedtsége, másszóval populáris, szociális formája. Ha már most abból indulunk ki, hogy a színháztudomány tárgya a kulturális megnyilatkozások egyik formája, akkor ezt a tárgyat az előbbieknek megfelelően, nem pusztán a szellemi kifejlődés, nem is csak az irodalomtudomány, hanem számos más tudomány aspektusából is meg kell határozni. Ha erről az oldalról indulunk el, akkor mar nehéz megfeledkezni a színjáték tulajdonképpeni funkciójáról, nevezetesen arról, hogy a társadalomnak alighanem meghatározható szükségletét, igényét elégíti ki. Ha a színjáték-jelenség eme funkcióját elfogadjuk, akkor a kultura szűkebb értelemben vett, pusztán szellemi kifejeződés értelmét már nem tehetjük magunkévá. Ebben az esetben vizsgálódásunk tárgyát már csak a társadalom, közelebbről a mi társadalmunk, színjátékokkal szemben támasztott igénye, szükségletei oldaléról vezethetjük le, határozhatjuk meg. így felfogva a színjáték-jelenséget, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a színjáték nem csupán igen bonyolult, szintetizált szellemi kifejeződési forma, hanem egyidejűen minden fázisában és mozzanatában, közvetve, az anyagi termelési folyamatoknak is terméke. Mint termék, előállítása és reprodukálása csak társadalmilag szükséges munka felhasználásával lehetséges. Ám a társadalmilag szükséges munkák végső fokon terméket adnak, amelyek értékeket képviselnek. Ezek a társadalomban kettős jelleggel birnak: használati és csereértékkel. A színjáték-jelenség használati értéke éppen a társadalom tényleges szinjáték-szükségletének kielégítésével mérhető, amely magában foglalja az un. esztétikai minőség, tehát az adott társadalomban való felhasználhatóság, és a csereérték, tehát a használati értéken alapuló, a reális szükségletek és kínálatok között ki- 16
alakuló viszonyok momentumát is /elterjedtség, populáris, szociális forma/. A szinjáték-jelenség ós a színháztudomány tárgyát a legutóbbi időkig, túlságosan is, csak mint szellemi kifejeződést és nem mint társadalmi szükségletet, s ezen alapuló igen reálisan kifejezhető csereérték viszonyt vizsgálták. A korszerű színháztudomány tehát, amikor tárgyát meg kívánja határozni, ezt a tárgyat nem szűkítheti le az irott drámára vagy ennek bármilyen reprodukciójára, hanem azt a lehető legtágabb értelemben, a társadalom igényének oldaláról is meg kell határoznia. Ne hallgassuk el,hogy a gyakorlati szinházi vezetők sohasem értettek egyet a színjáték-jelenség leszűkített értelmezésével. Az ő szemükben a szinjáték sohasem az irott mű reprodukálása csupán, hanem elsősorban a közönség érzelmi-, tudattartamára irányuló hatás, a közönség élményvilágának még negativ példákkal is pozitív irányú gazdagitása. A szinjáték sikerét mindig is azzal mérték, hogy a közönség az előadás után élménnyel gazdagodva vagy enélkül tér haza otthonába és holnapi gyakorlata elé. Ebben az aspektusban, e végső cél érdekében, igen sok eszközt vettek igénybe. így az irott drámát, ennek előadását, megjelenítését szolgáló minden eszközt; és a színészi játéktól, az épület, a díszlet, a jelmez, a zenekari és zajhatásokon keresztül minden atmoszférát teremtő eszközben, a maga szerepének arányában az előadás, a közönségre hatás szintézisén belül, egyenjogú társat láttak és látnak, A gyakorlati szinházi vezető szemében nem az irott müvet, hanem a valóságot sajátos módon kell reprodukálni, tükrözni. Ezért is hatalmazta fel magát minden idők gyakorlati szinházi vezetője, az irott művön való változtatásra, átköltésekre, nemcsak kicsiny, hanem lényegbe vágó változtatásokra is. E változtatás szándékából kiindulva lát napvilágot Shakespeare nem egy müve. Ugyanezen okból kell elutasitani az irodalom mindenhatóságának, a szin- 17
ház-tudomány eddigi álláspontjának tételeit annál is inkább, mert az irodalmi alapoknak ezt a történetileg kialakult rárakodmányát a szinjáték műfajainak egy soréinál ki sem lehet mutatni. Amit az előbbiekben a drámairodalom és színháztudományról mondtam, talán deminuáló jellegűnek tűnik, holott valójában nem az és nem is ilyen szándékkal használtam. A kialakult álláspont, a szinjátéktudománynak drámairodalom-tudományként való felfogása nagyon is törvényszerűen jött létre. Történetileg ugyanis pontosan rekonstruálhatjuk a drámairodalom-tudomány kezdetét, amely ugy jelentkezett, hogy a szinjáték-jelenség felé az első, mondhatjuk, eddigi lépéseket az irodalomtudományok művelői tették meg. így egyáltalában nem csodálkozhatunk azon, hogy az irodalomtudomány képviselői az irodalomtudomány ez uj vizsgálódási területén elsősorban a maguk irodalomtudományi kategóriáit keresték. A szinjáték-jelenség csaknem végtelenül szintetizált birodalmában meg is találták azokat. A fejlődés bizonyos zsákutcába jutása ott kezdődött, ahol ezeket a kategóriákat nemcsak magtaláltaknak, hanem kizárólagosaknak fn kintették. Amikor tehát a szinjáték más elemeit, mindenekelőtt aktiv tényezőjét a szinészt, a színpadi képzőművészetet, a kosztüm-művészetet, a szinházi épületet és a szinházi technika művészetét, nem utolsó sorban a közönség együttműködő részvételét, pars pro toto, az irodalmi kategóriában nemcsak kifejezhetni vélték, hanem kategorikusan ki is fejezték. A szinjátéktudomány tárgyának meghatározásakor már nem érheti be a normativ esztétikai tudomány ismérveivel, hanenl arra az alapra kell helyezkednie, hogy jaj annak a tudománynak, amely elszakitjá magát a gyakorlattól, gyakorlatának céljaitól, funkcióitól. Ezért a most születésben levő szinjátéktudomány, amelynek a társadalmasítás és államosítás adta a megbízatást, nem a 18
normativ jellegű drámairodalom-tudomány segitségével határozza meg tárgyát, hanem a bölcsészeti tudományokról levált természet- és kivált társtudományok egész sorával, mint alkalmazott tudományokkal igyekszik a tárgyat, mint legtágabb értelemben vett társadalmi jelenséget felderiteni. A tudomány fejlődése egyébként hosszabb idő óta tanuja annak a differenciálódásnak, amelyet éppen a gyakorlat követelményei hoznak létre és amely abban nyilvánul meg, hogy a bölcsészettudományok hatalmas fájáról egyre több ágazat válik le s kéri a maga önálló és korábbi viszonyaihoz hasonlithatatlanul fejlődőképesebb életét. /Lásd műszaki- és természettudományok stb./ Ujabban az esztétikai tudományok terén is tanúi vagyunk éppen a gyakorlat igényei folytán létrejött hasonló differenciálódásnak és integrálódásnak, amely az esztétikát általános érvényű és szakesztétikára bontja. A szakesztétikák tárgyukat, tehát egy-egy művészet jelenségeit a legtágabb értelemben vett társadalmi kategóriaként fogják fel és analizálják.természetes utja ez a tudomány fejlődésének, amelynek jellemzője egyrészt a gyakorlattal való állandó kapcsolat, másrészt tárgyának egyre részletesebb, kiterjedtebb körű megfigyelése, törvényszerűségeinek egyre spontánabb megállapítása. Ezt az esztétikát, amely a hatást ás közvetitő elemeit vizsgálja, széptan helyett, hatástannak lehetne nevezni.tárgyát a szinjáték-jelenséget, a társadalom nemcsak mint szellemi kifejeződést, hanem mint szűkséglet-kielégitésre szánt előállítandó és terjesztendő terméket, ha szabad igy kifejeznem, árut is vizsgálja. Egyszerre lát benne objektiv fizikai valóságot, az egyéni szubjektiv világ részét ós társadalmi jelenséget. Mindezt az alkalmazott tudományok egy sorának felhasználásával. A szinjátéktudomány tárgyának meghatározását és vizsgálati módját a következő vázlatos sémával próbálom jelezni: 19
A jelenség = a társadalom színjáték-szükséglete és ennek kielégítése objektiv.jelenség szubjektiv jelenség társadalmi jelenség alkalmazott tudományaik fizika üvészet-pszichológia közgazdaságtan mechanika fiziológia jog kémia stb. szociográfia optika akusztika stb. szociológia statisztika esztétika filozófia stb. Szinjátéktudomány = szakesztétika = a színjáték jelenségben érintett minden viszonylatnak mint tartalomnak, formai kifejeződése ill. annak vizsgálata. A szinjátéktudomány tárgyát, a színjátékot, tehát nemcsak mint objektiv valóság tükrözését fogja fel, hanem magát is objektiv valóságnak, a valóság egy részének, tehát fizikai valóságnak is tartja.a színjátéknak ezeket a materiálista elemeit, azok tulajdonságait, a fizikai tudományok kategóriáival egyezteti, vizsgálja. Ezeknek a fizikai tudományoknak a köre igen kiterjedt. Hisz a színjátékművészet kifejező eszközként valahányszor anyaghoz nyul, mindig igénybe kényszerül venni valamelyiküket: építészet, színpadkép és nézőtér, diszlet, jelmez, fény, szin, hang, gépészet stb. «ind a technika, kémia, optika, akusztika tudományainak téridős alkalmazása. A színjátéktudománynak, illetve a művészi kifejezésnek ezek a materiális elemei magyarázzák, hogy minden kor esztétikája miért neu függetlenítheti magát az uralkodó természettudományos fizikai világképtől. Nyilvánvaló, hogy ma, amikor a newtoni fizikát már meghaladtuk, uj esztétikai épületünket csak az annál már 20
modernebb fizikai világképre alapozhatjuk, mint materiális pandantra. A szinjáték-jelenség eme materiális elemeinek az ad jelentőséget, hogy ezek meghatározott vagy még meghatározandó szabályok szerinti formálása az egyéni szubjektiv világ részeivé avatja azokat. A folyamatot, a módot, ahogyan az történik, a tudományok egész sora kutatja. így különös feladatok várnak a pszichológia és a fiziológia művészetekre alkalmazott ágára: a szinjáték-jelenség átélésének, létrehozásának, az ember érzelmi és tudat konvenciójában való megtapadásának, pillanatnyi és tartósabb akarati motivációinak feltárásában. A lelki jelenségek kutatásának ismert, a szinjáték kutatásánál is alkalmazható térképe a következő: jelenség hat az egyénre (a szinjáték) Megismerés Absztrakt fogalom Konkrét fo- 1 galom Képzet I Differenciált Iészrevevés Diffúz érzéke lés Érzelmi viszonyulás Etikai, morális, szociális, esztétikai érzelmek Intellektuális érzelmek Ősi jelzés Cselekményi alkalmazkodás Szenzoriális, vitális érzelmek Legmagasabb rendű automatizmusok Ért elem irányította koordinációk Échós jelenséges Emocionális,ösz-' tönös sztereotipek Inkoordinált mozgások Vegetativ mozgások Elemi reflexek 21
A lelki jelenségekkel foglalkozók előtt a pszichés folyamatok szerveződésének ez a hármas tagoltsága nagyon is ismerős. Legfeljebb azt kell még elmondani hozzá, hogy nemcsak a gúla-irányokkal jelzett vertikális kapcsolat van meg az egyes organizációkon belül, hanem a megismeréssel, érzelmi viszonyulással és cselekményi alkalmazkodással kapcsolatos lelki működések egyes fokozatai horizontálisan is képesek egymással kapcsolatot teremteni. A művészetek mindegyikében igen jelentős mértékű érzelmi folyamatról, tevékenységről kell beszámolni. Maguk a pszichológusok is kénytelenek elismerni azt, hogy az ember lelki folyamatának három területe közül a pszichológia nagyon sokat foglalkozott a megismeréssel és a cselekvéssel, az érzelmek pszichológiája azonban nagyon hiányosan felderített. Az érzelmekkel foglalkozva, önkénytelenül elénk mered az igazság, hogy milyen nagy az emberi tudás az anyagról és viszonylag milyen kevés az emberről. Az érzelmekről való ismereteink csökevényességének persze jellegzetesen társadalmi okai vannak, hiszen minden kor nemcsak etikai, hanem érzelmi konvenciókkal is rendelkezett éi alighanem jellemzőbbnek mondhatjuk az emberre, ahogyan érez, mint ahogyan gondolkodik és cselekszik. Az érzelmeket könnyebb leplezni, mint irányi tani. Minden kor tiltott és minden kor gyakorolhatott bizonyos érzelmeket. Ezek konfliktusa tükröződik a legtöbb kifejezési formában és ez az, amelyet a mlivészet mindenkor oly csodálatosan felhasznált, de amelynek objektiv felderitésével a tudomány még mai napig is, legfeljebb nagy vonásokban végzett. Ezen a területen találkozik a pszichológia alkalmazott ága és a szinjátéktudomány, amit aegforditva is meg lehet fogalmazni: a szinjátéktudomány, a pszichológia alkalmazott tudománya is lehet. Ez. a fajta kölcsönösség természetesen jelen van a szinjátéktudomány valamennv? alkalmazott tudományában 22
is. Tehát ezek további fejlődésének is feltétele a szinjátéktudománynak mint alkalmazott tudománynak igénybevétele. A szinjáték-jelenség materiális elemei által determinált lelki folyamatok, szubjektiv kategóriák mint szükségletek és kielégitésük is létre jönnek, és természetesen a társadalmi körülmények között játszódnak le.ezért a társadalomtudományoknak is vizsgálniuk kell a szinjáték-jelenséget, mint társadalmi jelenséget. Ez a vizsgálat két irányú: A szinjáték-jelenség egyrészt maga is a társadalmi termelőviszonyok kifejeződése, másrészt a szinjáték-jelenség része a társadalmi viszonyoknak, s mint felépitményi kifejeződés visszahat a társadalmi viszonyoknak fejlődésére, stagnálására, vagy éppen visszafejlődésére. Sz a kölcsönösség irja elő most már hovatovább kötelezően, hogy a szinjáték jelensége a társadalomtudományok egy sorának is tárgyává váljék. így a közgazdaságtannak, mint az ember termelési és fogyasztási, szükséglet kielégitését vizsgáló tudománynak. A jognak, a társadalomba szervezett embercsoport szankcionált akaratának /a szinjáték-jelenség társadalmon belüli rangjának megállapítása érdekében/, a statisztikának és a szociográfiának is tárgya kell legyen a szinjáték-jelenség. Ez utóbbiakat ugy foghatjuk fel, mint módszereket,amellyel a társadalomban való elterjedtség mérhető. A társadalomtudományok közül az esztétika és a filozófia pedig a szinháztudományból differenciálódott, alkalmazott tudományok egy sorával kibővitett ismeretek integrációját kapja meg uj feladatként. A szinjáték-jelenség objektiv, szubjektiv, társadalmi kategóriái egymással nem ellentétesek. Tulajdonképpen u^yanannak a jelenségnek csak különböző vetületei. Nem ellentétességet, hanem azonosságot jelentenek. Kifejeződései a termelőmódnak és termelési viszonyoknak, tehát a mindenkori társadalom viszonyainak. Minőségileg amilyen mértékben kifejeződései ezexnek a viszonyoknak, olyan mértékben valósul meg bennük, mint forma- 23
elemekben és formaegészben, a társadalmi objektiv valóság, mint tartalom. A szinjáték-jelenség szerkezetnek, konstrukciónak tiinik, amely szerint objektiv materiális, téridős elemek szubjektiven, elsősorban audio-vizuálisan érzékelhető formában fejezik ki a társadalmi tartalmat. Az ilyen forma funkciója a tartalom, minden szintetizált alkotóelem kifejezése. A forma jelentősége, a tartalom megközelítése. Ez magyarázza a forma szociális populáris fontosságát. Ez minősiti az elterjedtségét, a szinjáték-funkció társadalmi használhatósági fokának. A szinjáték-jelenséget ilyen elemi vetületekben vizsgálva, választ remélhetünk a forma és elemei között fennálló szintézis fejlődésével kapcsolatban feltett kérdésekre a mimosztól a mai és holnapi audio-vizuális közlési eszközökkel való megnyilatkozásig. A szinjátéktudomány megtervezésének és létrehozásának gyakorlati célja éppen a jövőben való tudományos előrelátás, a szinjáték-jelenség fejlődése irányvonalának felderitése. Csak ezzel a tudományos előrelátással tudjuk /amely egyébként minden tudomány feltétele/ a választóvizet a jelen pillanatába önteni. Kimutatni, hogy abból,amit mainak mondunk, hiszünk és érzünk, mennyi a valóban korszerű, amit a holnap is hasznosíthat és mennyi a mult, a tegnapi. Ha a jelent elég nagy pontossággal elemezzük, kiderül, hogy nem létezik. Csak szubjektív készségünk, hogy az elképzelt, kiterjedéssel nem biró időbeli ponthoz kölcsönkérjünk egy darabot a múltból és hozzáképzeljünk egy szakaszt a jövőből. Ezért van az, hogy a jelen hol egy évszázad, hol egy pillanat. Objektive nem létezik, csak a folytonos változás, az idő iránya az, ami van. A maiban, a szubjektiven maiban, objektiven csak az a mai, ami holnapi. Akkor kerülünk veszélybe, ha a pillanatból olyan elemekhez tapadunk mint maiakhoz, amelyek az idő vonalában a múlthoz tartoznak. Zk
A jelen, a pillanat analizise végtelenül fontos számunkra, akik kutatási módszerünk közé felvettük a szociográfiát és statisztikát. Ezek ugyanis a mennyiségek, a nagy számok kifejeződésének törvényszerűségeivel dolgoznak. Márpedig a keletkező uj, mindig csira, amely mennyiségileg mérve előbb mindig kevés. Lehet mennyiségileg is mérni fejlődését, de csak akkor, ha lényegét, helyzetét a jelen, a pillanat többi jelenségétől, különösen a múltból hozzátapadtakétól igen pontosan elkülönítjük. Csak ennek az elkülönített elemnek fejlődését mérjük statisztikusán. Ez a körülmény is arra utal, hogy egyre inkább kötelezve vagyupk tárgyunk, a szinjáték-jelenség elemeinek minél pontosabb meghatározására, mert alakulását, fejlődését, a körülményekhez való alkalmazását és létének irányát csak ily módon tudjuk megbízhatóan, a jövő számára gyakorlatilag is alkalmazhatóan felderíteni. Ez a fokozott differenciáló felmérés csak a tudományok egy sorának bekapcsolásával, a szinjáték-jelenség analízisének eddiginél mélyebb fokával lehetséges. Nézzünk egy példát: A szinház épitészet. A szinjáték fejlődésének problematikája napjainkban alig ütközik ki élesebben, mint az építészetben. Miért? Azért, mert nem tudjuk pontosan meghatározni a szinjáték jövőbeni funkcióját. Változatlanul hajlamosak vagyunk ragaszkodni hozzá, hogy a szinház épület, tehát ház legyen, mint ahogyan a "színháztudomány" kifejezés is magába zárta a "ház" fogalmát mint konstruktiv elemet. Pedig lehet, hogy az audio-vizuálizmus terjedéséül olyan forma is létre jön, amelyhez nem kell ház, bar lehet, hogy kell. Korunk szinházi építészei sorravették a szinjáték ismert műfajait, előadásformáit és ehhez terveztek a hagyományos formákhoz igazodó, vagy attól eltérő,befogadj épületeket. Mammut épületeket és sokcélú épületeket. A szinpadot is formálják. Hol a színpad nyomul be a közönség közé, hol a közönség a színfalak közé. A közönség hol passzív fogyasztó,hol aktív résztvevő. Vagy talán a szinjáték történetében egy pillanatnak sem tűnő idő alatt kialakult uj művészet, a filmművészet plánrendszerének, integráló szintetizálására törekszünk? 25