I. AZ ÍRÁS TÖRTÉNETE A természeti népek civilizált népekké való válását az írás megismerése tette lehetővé. Az írás használatával megszűntek a gondolatok közlésének, a tapasztalatok átadásának földrajzi akadályai, általa megkezdődhetett a tudás gyors és széleskörű elterjedése. Az emberi közösségek által elfogadott egyezményes grafikai jelek segítségével az ember kifejezheti, és maradandóan rögzítheti gondolatait. AZ ÍRÁST MEGELŐZŐ RENDSZEREK Mielőtt az ember eljutott az írásig, gondolatai, félelmei, érzései közlésének és cseréjének számtalan eszközét és módszerét fejlesztette ki". Barlangfestmények 1879-ben egy spanyol régész Altamirában felfedezett egy, az őskőkori (paleolitikum, i.e. 20-25 ezer évvel ezelőtti) emberi életről számot adó barlangot, amelynek mennyezetét bölények és vadlovak kőbe karcolt, színes, feltűnően valósághű képei díszítették. 1940-ben a dél-franciaországi Lascaux-ban tárták fel az eddig ismert rajzok legszebbikét; az ősember sixtusi kápolnájá"-nak nevezett barlang falait sárga, vörös és fekete színben pompázó állatok serege népesíti. A barlangokat feltehetőleg nem lakás céljára használták, inkább hiedelemvilágukkal kapcsolatos ceremóniáik színhelyei voltak. Gondolatközlési jelrendszerek Európa és Ázsia állattenyésztő népei növendék jószágaik bőrébe vagy szarvába tüzes vassal égették saját tulajdonjegyük ábráját, így ez a billog" lehetővé tette az elkóborolt állat felismerését. Az emlékeztetés világszerte legelterjedtebb eszköze a rováspálca" volt. Magyarországon egészen 1868-ig, az írni-olvasni tudás általánossá válásáig használták, főként kölcsönadott értékek nyilvántartására. A pálcára bemetszették a megfelelő jeleket, majd hosszában kettéhasították; egyik fele a hitelezőt, másik fele az adóst illette. A hírvivő bot" végighordozása Norvégiában és Svédországban a háború kitörését jelezte, míg Ausztráliában a botra vésett jelek, térképek segítették a hírvivőket. A nyugat-afrikai négerek aroko"-nak nevezték hírközlésre szolgáló kagylófüzéreiket, a kagylók számából és helyzetéből olvasták ki az üzenet. Az ősi kínaiak nádból és kákából font zsinegre növényi szálakból kötött csomójeleket"
használtak fel számadatok rögzítésére (Il1 ábra). Ennél bonyolultabb csomójelrendszerük volt az. inka indiánoknak, kipu"-nak nevezett csomójeleik az államigazgatásban számadatok feljegyzése szolgáltak. A KÉPÍRÁSTÓL A BETŰÍRÁSIG Képírás (piktográfia) Az i. e. 9000-től i. e. 5000-ig tartó mezolitikum sziklaképei bár már mozgásban ábrázoltak embert és állatot, a rajzok egyre stilizáltabb formában, az élethűségtől eltávolodva vezettek be egy új, jelképes ábrázolási módot. E képírásnak nevezett szimbolikus kifejezésmód piktogrammal konkrét tárgyakat (állatokat, növényeket, természeti jelenségeket) ábrázolnak.(i/2. ábra) A dakota, a maja, az azték indiánok és az egyiptomiak is használták, de nem kötődött egyetlen nyelv szókincséhez sem. Egy szót vagy egy egész mondatot is kifejezhetett, ám elvont fogalmakra kevésbé volt alkalmazható. (I/3. ábra) A legrégebbi lelet az észak-amerikai indiánok bű lénybőrre írt rajzos elbeszélése, a Téli krónika, amelyben törzsük életének legfőbb eseményeit örökítik meg. Fogalomírás (ideográfia) A fejlődés nyomán szükségessé vált a képírás ábráinak szimbolikus értelmezése, hogy a jelek az elsődleges jelentésen túl más összefüggésben is alkalmazhatók legyenek. Az i. e. 3000-től sumérok, egyiptomiak és kínaiak által használt ideogrammák (stilizált képek) mellett találkozunk értelmezést segítő, de önálló jelentéssel nem bíró jelekkel, ún. determinatívumokkal is. A jeleknek nincs rögzített hangértékük, de kombinációjuk már tágabb, elvont, bonyolult kifejezéseket is képes volt közvetíteni. Még mindig nincs szoros kapcsolat egyetlen nyelvvel sem, de értelmezésük bizonyos társadalmi közmegegyezést feltételezett. Legrégebbi lelet: Hamurapi törvénykönyve (az igazságos ítéletek gyűjteménye"), amely az ókori Mezopotámia legismertebb s talán legjelentősebb írásos emléke. Szó- és szótagírás Az i, e. lll. évezredtől a jelek - gyakori használatuk során - kezdtek összeforrni a szóval, így a jelentés egy idő után a szavak hangalakjával is összefonódott. Ezáltal vált lehetővé, hogy az egyiptomiak, kínaiak és japánok egyszótagú szavak jeleinek egymás mellé írásával hosszabb szavakat is rögzíteni tudjanak, bár ez jelkészletüket erősen megnövelte. Mivel a jeleknek hangtani értékük is volt, a szó- és szótagírás szoros kapcsolatban állt az
adott nyelvvel. A jelentés és a hangalak szétválása nyitott utat a későbbi szótag- és betűírás kialakulásához. Legrégebbi lelet az egyiptomi Halottak könyve. Betűírás Az újonnan felfedezett földrajzi helyek vagy újabb uralkodó családok nevének leírása hamarosan gondokat okozott. Egyes népek egy új jel alkalmazásával, mások olyan szójelek egymás mellé írásával oldották meg a dolgot, amelyekből csak a kezdő hangokat olvasták. A szóírás jeleinek kezdőhangok leírására való felhasználását nevezzük akrofóniának, amelynek útján kialakult a betűírás. Legfontosabb jellemzője, hogy csak a beszédhangokat, illetve a szavak hangalakját rögzíti függetlenül attól, hogy a leírt szavak milyen tartalmat fejeznek ki. Egyiptomi hieroglif írás Egyiptom i. e. III. évezred elején kialakult képírás jellegű szóírása társadalmának merev hierarchiáját tükrözte. Megjelenése Alsó- és Felső Egyiptom egyesítésének idejére tehető. Jelölésmódja kezdettől fogva kiforrott, de olyan bonyolult rendszerű, hogy csaknem másfél évezreden keresztül megfejthetetlen volt. Y A jelek nem illeszkednek nyelvtani rendszerbe, és helyesírási szabályuk sincsenek. A változatokat is tekintve mintegy ezer jelük volt, amelyekből négy ötszázat használtak állandóan. Huszonnégy jelük nemcsak különböző fogalmak, hanem egy-egy mássalhangzó jelölésére is szolgált. A jeleiket vízszintes sorokban és jobbról balra írták (I/5. ábra) Monumentális díszírásukkal, a hieroglif írással csak emlékműveken, kőbe, fába vésett feliratokon találkozunk. Gazdasági levelezéseikhez a hieroglif jelek egyszerűsített formáját, a hieratikus (papi) kézírást használták (I/6. ábra) Az i.e. VII. században a hierarhikus toáábbi egyszerűsítésével alakul ki gyorsírás jellegű démotikus (népi) írásuk. A kereszténység elterjedésével vették át a görög ábécét. Nádból készült írószerszámukkal nílusi sásból készült többféle minőségű papíruszra rótták a jeleket, bizonyítja ezt az 1750-es években talált első papiruszlelet. Könyvírás céljára 15-20 ívből összeragasztott tekercset használtak. Az emberi arcot profilból, a mellkast elölnézetben, a lábakat oldalnézetben ábrázolták. A szöveget keskeny hasábokban, kezdetben felülről lefelé, jobbról balra haladva írták, majd i. e. 2000 talán a kézírás irányát megváltoztatták, és vízszintes sorokban,
jobbról balra haladtak. Az írnokok a földön ülve, keresztbevetett lábbal, a papiruszt íródeszkára helyezve írtak. A szövegek fontos részeit előszeretettel emelték ki vörös színnel, ezért palettájuk kis mélyedésének nélkülözhetetlen kelléke lett a vörös és fekete festék. Az i. e. II, században tűnt fel a juh- és kecskebőrből készült pergamen, amelyeket ugyanúgy tekercsekbe göngyölítettek, mint a papiruszt, de használata súlya miatt kényelmetlen volt. (I/7. ábra) A tudományos világ egy ideig úgy vélte, hogy a Napóleon egyiptomi hadjárata idején talált rosette-i kő többnyelvű felirata kezükbe adja a néma hieroglif jelek megfejtésének kulcsát, de a jelek értelmezése még két évtizeden át váratott magára. Végül a titkot több évig tartó munka után Francois Champollion fedte fel 1822-ben. Krétai írások Kréta szigete az i. e. II. évezredben a Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelmi központja volt, és nagy cserekereskedelmet folytatott többek között Egyiptommal is. A gazdag szigeten magas fejlettségű kultúra virágzott, melynek nyomait egy angol régész találta meg. A romok felkutatása közben több ezer kiégetett agyagtáblát talált, rajta hieroglif és egyéb írásjelekkel. A rendszerezés után háromféle írást különböztetett meg ésnevezett el: a minoszi hieroglifákat, a hieroglifák idők folyamán vonalas írásjegyekké egyszerűsödött lineáris A éslineáris B változatát. Statisztikai-matematikai eljáráshoz hasonló módszert alkalmaztak a krétai írások megfejtésével foglalkozó kutatók is. Michael Ventris az írásos emlékek etruszk eredetére gyanakodott, csak a leletek fejtése közben derült ki, hogy azok görög nyelven íródtak. Ventris egy nyelvésszel közösen megfejtette a lineáris B-írás 88 szótagjelét, de a mínószi hieroglifák és a lineáris A-írás jeleinek értelmezése a mai napig várat magára. (I/8. ábra) Monumentális díszírásukkal, a hieroglifírással csak emlékműveken, kőbe:, fába vésett feliratokon találkozunk. Gazdasági levelezéseikhez a hieroglif jelek egyszerűsített formáját hieratikus (papi) kézírást (1l6 ábra) használták. Az i. e. VII. században a hieratikus további egyszerűsítésével alakult ki gyorsírás jellegű démotikus (népi) írásuk. A kerszténység elterjedésével vették át a görög ábécét.
Aztékok és maják írása A mexikói aztékok és maják múltjára sötét árnyékot vet véres istentiszteleteik" híre: az Európából érkező misszionáriusok 1500 táján az azték és maja képírás színes ábráival telefestett könyveit nagy ceremóniával máglyatűzre vetették. Mindössze négy maja kézirat és nyolc mixték kódex maradt, fenn, amelyek alapján képet kaphatunk műveltségükről. Szarvasbőrre, mésszel bekent fügefa rostjára vagy agavé-papírra írták a mixtékektől átvett tiszta képírásukat. (I/9. ábra) Az aztékok apró képecskéik körvonalait fekete színnel előrajzolták, majd kiszínezték. Nagyrészt oldalnézetben ábrázoltak. Az azték írás határozottan őrzi képírás jellegét, a kis négyzetet kitöltő maja írásjegyeket viszont már erős stilizáltság jellemzi. Kínai írás A kínai írás eredetileg a képírás volt. Piktogrammái a tárgyak és élőlények valós képét tárták az olvasó elé, de írásjegyeik az idők folyamán szimbolikussá váltak, csupán a kiejtéssel kapcsolatos és a hangzásra utaló elemek nem mosódtak el. (I/10. ábra) A kínaiak négyezer éves múltra visszatekintő írása - nyelvük sajátosságai folytán - nem követte a piktogramoktól a betűírásig vezető utat, éneklő hanglejtésükkel, a kiejtés finom árnyalásával különböztetik meg a jelentéseket. Jelkészletük eléri a 44000-et. Aki legalább 1500 jelet ismer, már nem tekintik analfabétának, de a mindennapi élet szavainak leírásához 3000 jel ismerete szükséges. A kínai írás művészi hatású, apró négyzetekbe foglalt írásjegyeik kis szóközökkel elválasztva régebben egymás alatt, később egymás mellett szerepeltek. A kínaiak kezdetben csontokat, bambuszrudakat és selymet használtak függőlegesen, fentről lefelé haladó írásukhoz, majd i. sz. 105-ben elérkeztek legjelentősebb állomásuk-hoz: a papír feltalálásához. A papír hamarosan minden más íráshordozó használatát, kiszorította Kínában, de gyártásának technikája Európába csak ezer év múlva jut el. Japán írás A japánok alkotásaikban a kínai mintát követték, a IV-V. században vették át a kínai fogalomírást. A két nyelv azonban alapvetően különbözik egymástól: a kínai izoláló (nem ismeri a ragozást), a japán viszont agglutináló (ragozó) nyelv, mégis minden változtatás nélkül vették igénybe a kínai írásjegyeket. A VIII-lX. században a kínai fűírási szójelek egy csoportjának hangértékét felhasználva
alakították ki folyóírás jellegű, hiragana elnevezésű, kurzív szótagírásukat, amely (ehetővé tette nemzeti irodalmuk létrejöttét. Nem sokkal később a hiragana mellett, annak egyszerűsítésével megjelent a szögletesebb jelekből álló katakana. Mindkét japán szótagírás 71 jelből áll, amely 5 magánhangzót (a, i, u, e, o) tartalmaz, ugyanakkor megtartották a kínaiaktól átvett 25000 fogalomjelölő írásjegyet is. Az írás ecsettel és tussal készült. (I/11. ábra) AZ ELSŐ BETŰÍRÁSOK Protosínai írás Az 1904-ben, a Sinai-félszigeten talált feliratokon egy angol egyiptológus 150 jelet számlált össze, amelyről később kiderítette, hogy csupán 32 különböző jel ismétlődése. A sínai ósemiták valószínűleg eltanulták és a maguk nyelvére alkalmazták az egyiptomiak írását, miközben rájöttek, hogy ha a különböző jeleket mindig ugyanannak a hangnak a jelölésére használják, 30 mássalhangzójel kombinációjával nyelvük valamennyi szavát rögzíteni tudják. Ezzel teremtették meg az első betűírást i. e. 1500 táján.(i/12. ábra) A föníciai abc A mai Szíria és Libanon területén élő föníciaiak sokáig egyiptomi fennhatóság alatt álltak, és hieratikus írásukat használták. Az i. e. Xlll. században alakították ki saját, 22 betűből álló ábécéjüket amelyben nem szerepeltek magánhangzók. Soraikat jobbról balra haladva rótták, és kezdetben nem hagytak szóközöket sem, később kis vonásokkal, majd pontokkal választották el egymástól a szavakat. A föníciai írás legrégibb emléke az i. e. Xlll. századból származó Büblosz király síremlékén található. (I/13. ábra) Az arámiak írása Az arámiak a föníciaiaktól vették át a betűírást az i. e. VIII. században. MA IS HASZNÁLT ÍRÁSOK Héber írás Le. IV. századtól kezdve a héberek gömbölyű, hajlékony arámi betűkkel írtak pergamenre és papiruszra, majd kialakították sajátos, máig őrzött, egységes formájú betűtípusukat a kvadrátát. (1/15. ábra)
Azonban hamar eltávolodtak az átvett mintától, szögletes betűik lekere kedtek, és művészi hatású, kurzív írást alkottak. A héberek, arabok, iráni népek mind átvették a csak mássalhangzós arámi betűformákat, s ezekből ered a két régi indiai írás: a kharosti és a bráhmi, valamint a bráhmiból származó, ma is használt dévanágari (I/14. ábra) A csak mássalhangzókból álló ábécék minden betűje kis négyzetet tölt ki, és a zsidó vallásos és világi irodalomban még ma is ezt használják. Annak érdekében, hogy az írott szöveg olvasása biztonságosabb és
Felhasznált irodalom: Kéki Béla: Az írás története (Gondolat Zsebkönyvek) Bp. 1975 Karen Brookfield: Az írás Park Kiadó Bp. 1998