ÉRTESÍTÕ Demokratikus Közéletért Alapítvány XIII. évf. 12. sz., 2007. december 1111 Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito Légy híve rendületlenül hazádnak, oh magyar: Ez éltetõd, s ha elbukál, hantjával ez takar. A nagy világon e kívül nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell! A kis Jézus megszületett, örvendjünk, Elküldötte Õ szent fiát Istenünk! Betlehemben fekszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban! Áldott karácsonyt kívánunk minden olvasónknak, minden magyar családnak. Adjon az Isten mindannyiunknak erõt, egészséget, hogy a 2008. évet sorsunk jobbra fordulása évének érjük meg. A nemzeti összefogásról ne csak szónoklatokat halljunk, hanem tetteket is tapasztaljunk! A karácsonyt a szeretet szellemében együtt köszönthessük és egy új, jobb élettel az új esztendõben! Ezt kívánják az Értesítõ munkatársai
Nyílt levél A kereszténydemokrata mozgalmak, pártvezetõk (tagok) valójában eddig nem értek el nagy politikai sikereket, amit korunkban jelentõs eredménynek lehetne tartani. Nem tudtak jelentõs tömegeket mozgósítani, a párt sem jutott jelentõs szerephez kivéve a Barankovics vezette, a keresztény jelzõtõl megfosztott Demokrata Néppártot. A parlamentbe jutott párt a diktatúra kialakulásakor nem vált jelentõs politikai tényezõvé. Azt mondani, hogy az 1947. évi választáson kékcédulás csalással tudott csak a kommunista párt gyõzni, igaz, de ezt akkor kellett volna bizonyítani (ha lett volna az akkori vezetõkben bátorság), ma már csak tudomásul kell venni mivel minden vesztes párt a választások után csalásra szokott hivatkozni. Ugyanis csalással 10-20%-os különbségeket lehet megváltoztatni, de 40-60%-ot nem. A rendszerváltást követõen dr. Surján László vezetésével is csak szatellitpártként tudott a parlamentben maradni 7% körüli választási teljesítménnyel. Hogy ez a csekély eredmény a vezetõk kreativitásának hiánya, a megélhetési politizálás következményének vagy valami másnak köszönhetõ, ez még az utókor feladata lesz megállapítani. 2002-ben és 2006-ban is voltak, akik csalásról szóltak az eredmények ismeretében. Igaznak tartom Orbán Viktor véleményét, aki azt mondta: sokan voltunk, de nem elegen. A jelenlegi vezetõi garnitúrát nem tartom alkalmasnak tömegek megnyerésére (nincsenek markáns szónokaink), ennek következményeként a KDNP nem tölt be ma sem jelentõs szerepet a magyar politikában. Lehet harmadik legnagyobb pártnak nevezni, de ez semmit sem jelent, az SZDSZ, de még az MDF is jelentõsebb szereplõnek látszik (jobban hallható egyéni véleményük). Ennek okát én a párt alkotmányában szereplõ kettõs párttagság létében látom. Lehet ezt vitatni, elfogatható okokkal indokolni, de a tények maradnak: a választásokon nem tudni, milyen eredményt ért el a párt, nem tudni, hány párttagja van (mondani mindent lehet), a közvélemény-kutatásban vagy 1%-os pártnak, vagy nem is jelölik. A média hatására a közvélemény szemében a KDNP a Fidesz szatellitpártjaként szerepel. Ellenvéleményként hallottam a KDNP-tagoktól: a párt önállóan nem tudna parlamentbe jutni. (Ennyire bátortalanok, önállótlanok lennénk?) Ez a bizonytalanság, félelem csak a megélhetési politikusok szájából elfogadható. Az önállósághoz kreatív vezetõkre, önálló politikai programra, személyi ellentétek elsimítására stb.-re van szükség. Varga Laci bátyánk büszke volt arra, hogy pártügyész létére fegyelmik nélkül minden személyi problémát meg tudott oldani. Ma ez úgy látszik, nem megy. (Ez talán a Giczy-ügy utózengése? Öt év után már ezt is be kellene fejezni.) Az utolsó OV-ülések napirendjén mindig szerepel a fegyelmik tárgyalása. A tagság vágya, hogy béke, egység, összefogás és szeretet jellemezze a pártot. Ebben valami nincs rendjén. Úgy látom, a kettõs párttagság rendszerében el lehet bújni az egyéni felelõsség alól, a megméretésre, alkalmasság bizonyítására nincs szükség nem is szabad egyéni hangot használni, csak a közös véleményt szabad ismételgetni! Hallott valaki a KDNP önálló külpolitikájáról, a honvédelemmel kapcsolatos önálló felfogásáról? (Bízhatunk teljesen a NATO-ban, amikor Románia, Szlovákia, Szerbia növeli hadserege létszámát, javítja eszközei minõségét? Vajon mire készülnek?) De sorolhatnám a többi területet is. 2 DEKA ÉRTESÍTÕ
A legszomorúbb az, hogy korábban a párt elnöke kijelentette, akinek nem tetszik a kettõs párttagság, az menjen más pártba. Ezzel a kijelentéssel nem lehet pártlétszámot növelni. Én 1989-ben, alapító tagként választottam a KDNP-t, és tudomásul vettem, hogy más pártnak nem lehetek tagja. Ma is ehhez tartom magam. Giczy 1997-ben kirúgott a pártból, de nem mentem más pártba. Szövetséget kötni elveinkhez közeli párttal (például a Fidesszel) szükségesnek tartom, közös érdekeink elérése céljából. A kettõs pártagság bizonyos azonosságot feltételez, az önállóság egyéniséget. A németországi CDU CSU-szövetség a kettõs párttagságra rossz példa, mivel tudjuk, hogy mindkét német párt keresztény pártnak tartja magát (ezzel bizonyítják azonosságukat), míg a Fidesz polgári párt. A keresztény és polgári jelzõ nem azonosságot jelez, a két jelzõt nem szabad összemosni. A kis különbség ellenére a kettõs párttagság helyett mint szövetségesre a Fidesz természetesen számíthat ránk, és mi is számítunk rájuk. Bennünk biztos szövetségesre talál! Remélem, mi is bennük. Természetesen mindenki mondhatja: könnyû másokat kritizálni, de javasolni valamit a probléma megoldására sokkal nehezebb. Ezért javaslataim egy részét az alábbi pontokban foglalom össze. Javaslataimat nem kötelezõ elfogadni, csupán meggondolásra közlöm. 1. A kettõs párttagság megszüntetése. Merje mindenki vállalni álláspontját: kereszténynek vagy valamiféle polgári liberális nézeteket vallónak tartja magát. Ezért nem ítélhetõ el senki sem. 2. Új, kreatív emberek kellenek vezetõnek, akik nemcsak a gombnyomogatást tartják munkájuknak. Aki markánsan képviseli keresztény elvét, elképzelése van annak megvalósítására, kialakítására, valamint a magyar közerkölcs, közvélemény megváltoztatására. Errõl többet is szeretnék hallani. 3. Olyan vezetõkre van szükség, akik nem megélhetési politikusok (akik a képviselõségért kapott tiszteletdíjak, költségtérítések nélkül is képesek megélni). Nem hazudoznak, gerincesek, véleményük mellett kitartanak, szükség esetén tudnak félreállni (lásd Petõfi versét). 4. Nem megfélemlíthetõk, mernek kockázatot vállalni, hisznek munkájuk sikerében és ezért maximálisan kiveszik részüket a munkából. Az emberekkel tudnak közös véleményt kialakítani. Családi életük rendezett. Képzettek, képesek tovább képezni magukat. 5. Olyan politikusok legyenek, akikkel lehet szót váltani legalább 4 évenként egyszer (válaszolnak a feltett kérdésekre, levelekre, nem feltételeznek mindenkiben rosszat, nem beszélnek mellé vagy fölöslegesen), nem viselkednek sértõn, más ember véleményét is meghallgatják, tárgyalóképesek, nem korrumpálhatók. 6. Önálló, átgondolt, bizonyítható véleményük van (ha átveszik más véleményét, annak helyességérõl meggyõzõdtek, azokért felelõsséget vállalnak). Véleményemmel nem kívántam senkit megsérteni aki úgy véli, megsértettem, attól bocsánatot kérek, de véleményem általánosságban igaznak tartom. Célom a KDNP pártmunkájának javítása volt. Ha valaki ezzel nem ért egyet, azzal szívesen vitatkozom. Lehet, hogy egyesek idealistának, fasisztának vagy materialistának bélyegeznek, vagy még ki tudja, milyen, még rosszabb véleményt mondanak rólam lelkük rajta, de akkor is saját véleményem tartom jelen körülmények között igaznak. dr. Bajnok István XIII. évf. 12. szám 3
Petõfi Sándor Ha férfi vagy, légy férfi Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele Azért ne hagyd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha mûved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Árúba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. Koldúsbot és függetlenség! Ez légyen jelszavad. Ha férfi vagy, légy férfi, Erõs, bátor, szilárd, Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. Terjeszd az Értesítõt! Add tovább másnak is, vagy ha több példányra tartasz igényt, jelezd felénk, és ingyen küldünk további példányokat. Vállaljuk véleményünket! Ne a média csalfa hangja befolyásolja szavazatunkat! Merjük világnézetünket megvallani! Csak így lesz keresztény nemzet Magyarországból! 4 DEKA ÉRTESÍTÕ
Forradalmunk gyõzelme és következménye ma 1. Forradalmunk gyõzelmének ünneplése 1956. október 28-án kezdõdött. Ekkor kötött egyezséget a szovjet hadvezetés Nagy Imre miniszterelnökkel, és megkezdõdött a szovjet csapatok kivonulása Budapestrõl. Egy-két napig felhõtlen volt az öröm. Az élet kezdett helyreállni, úgy véltük, a világ végre felismerte, hogy vérünket értük is hullattuk, az emberiség történelmében új korszakot nyitottunk. Egy kis nép is szembe mert szállni az egyik világhatalmi elnyomó rendszerrel. Alig fordult azonban novemberre a naptár, máris látni lehetett, hogy Trianon szerzõi megint elárultak bennünket: nem sokkal késõbb a kudarcba fulladt szuezi kalandjuk feletti szemet hunyás fejében ismét kiszolgáltattak minket a szovjet hatalomnak. Amikor pedig évtizedekkel késõbb, az 1990-es években újra a haladó európai mozgalmak élharcosai lettünk, szabadulásunk fejében sokféle kikötéssel, paktummal nehezítették meg rendszerváltásunk sikerét, valóra váltását. 2. Sok megoldatlan sõt megoldhatatlannak tûnõ problémánk közepette ismertük meg egy éve a balatonõszödi beszédet, melynek szónoka hallgatósága (MSZP-tagság) egyetértésével nemcsak a hatalom megszerzésének csalárd módját ismerte be, de kiteljesítette a nép kívánságának, akaratának figyelembe nem vételén alapuló kormányzást, a hatalom diktatúráját, aminek nagyon súlyos következményeit már akkor is szenvedtük. Az õszödi beszéd sértette a nemzet, a haza becsületét. A hazának is van becsülete, amint azt Petõfi is megírta a Nemzeti dalban. A haza becsületét az állampolgárok képviselik, ezért a sérelmet a nemzet tagjainál kell orvosolni. A balatonõszödi beszédben használt sokszor durva, útszéli, sõt trágár hangnem nem becsületes embertõl származik, ami lángra lobbantotta a megbántottság és a szégyenérzet parazsát. Ez forradalmi hangulatot keltett, amit csak erõszakkal tudtak leverni. Ilyen nem fordulhat elõ egy demokratikus rendszerben. Bocsánatkérésre még elkésetten is szükség van. 3. Végsõ fokon a nemzet, a társadalom szétszakítottságából vissza kell térni az egységhez, és megvalósítani az egységben az erõ régi bölcsességet. Ezt a megoldást a régi magyar jog (jogszokás) is ismeri. A régi magyar jognak ugyanis õsi intézménye a legfõbb hatalom közösségi érdeket sértõ intézkedése elleni tiltakozás és érvénytelenítés lehetõsége, illetõleg kötelezettsége. Az ezredév magyar történetének legjelentõsebb sajátossága az alattvalói engedelmesség megtagadása az alkalmatlan vagy alkalmatlanná vált elsõ számú vezetõvel szemben. Elég lehet Szent István utódlását beárnyékoló királyok (Péter, Aba Sámuel, Salamon) menesztésére hivatkozni. A tiltakozás és érvénytelenítés jogának elsõ ismert kodifikálása az Aranybullában található Clausula resistendi címszó alatt (ismertebb néven az ellenállás joga). Ez a kodifikálás megtalálható Werbõczy Tripartitumában is. A szokásjogi szabály a legerõsebb jogforrásnak számít, melyet nem lehet hatályon kívül helyezni. Rákóczi még tételesen is hivatkozott a törvénysértõ és jogfosztó önkénnyel szembeni ellenállásra. A többi szabadságmozgalom is kodifikálás XIII. évf. 12. szám 5
nélkül alapvetõnek tartotta a nép szabadságának megvédését. Még az 1956. évi nem iskolázott pesti srác is vérében érezte a szabadsághoz való jog fennállását. Jelenlegi helyzetünkben a jövõ útja nem lehet más: egy részrõl bocsánatkérés a miniszterelnök részérõl, másrészrõl ezután kölcsönös jóindulattal el kell fojtani az egymással szembenállás lángját. Ha ezt a pártok vezetõi belátják, akkor összefogással úrrá lehetünk a jelenlegi nagyon súlyos bajainkon. Mert problémáink megoldásán minden becsülettel dolgozó magyar ember segítségére szükség van! Frigyessy Ferenc Diktatórikus demokrácia Sokan furcsának, zavarosnak, értékellenesnek tartják ezt az elnevezést. Hozzáteszem, az elnevezés nem tõlem származik. Kérdés: hogy lehet ezt a két ellentétes fogalmat, a diktatúrát és a demokráciát összekapcsolni? A kételkedõknek említem magyarázatul a következõt. A diktatórikus véleményt el lehet fogadtatni a naiv, nem gondolkozó emberekkel, sokszor a saját érdekükkel szemben is, úgy hogy demokráciának álcázzák. Például az egészségügy privatizálását fejlesztésnek, gazdasági szükségességnek tüntetik fel. Mindenki tudja, hogy az egészségügyi ellátást vállaló vállalat profitra törekszik. Ezt a profitot ki fizeti meg? Az állam? Ha a profitot is biztosítani kell az államnak, akkor miért privatizál (hiszen ezzel többe kerül), nem nyer rajta semmit? Ha az állampolgároknak kell ezt megfizetni, akkor megszûnt az ingyenes egészségügyi ellátás, és ez szociális problémák sorát okozza. Mert az idõsebbek többször igénylik az orvosi ellátást, több gyógyszert fogyasztanak, mint a fiatalabb korosztály. Így elsõsorban a nyugdíjasoknak, az idõsebbeknek kell többet fizetni az ellátásért. Ezáltal a hatalom diktatúrája amit fejlesztésnek, a nép érdekének tüntetnek fel (demokratikusan), nem igaz. Ez ellen tiltakoznunk kell! Hasonló diktatórikus demokrácia uralkodik a pártokban is, amikor a pártvezetõk, képviselõk nem hallgatják meg a szavazópolgárok véleményét. Példának említem, hogy a parlament valamennyi pártja (egyesek kivételével) megszavazta a magyar honvédség iraki háborúba küldését. A haza védelmét a magyar katonák Afganisztánban, Irakban, Cipruson stb. helyeken szolgálják. Természetesen nem jószántukból, hanem egyes államok érdekében. Szerencsére egy év után a Fidesz visszavonta az iraki részvétel támogatását, így ott csak kiképzõk maradtak. Sõt idõközben az USA is beismerte, hogy nem a tömegpusztító fegyverek, hanem az olaj miatt indított háborút a korábbi szövetségese, Irán ellen, de nekünk teljesítenünk kellett akkor a kérését. A magyar nép megkérdezése nélkül diktatórikus hatalmi intézkedések, valamint a parlamentben folyó munkák (?) miatt a parlamenti pártok népszerûsége csökkent. Ezt a közvélemény-kutatások is kimutatták. Korábban 60-70%-ban választottak pártot, addig ma ez 50% alá csökkent. Az információkból tudjuk, hogy a két legnagyobb párt biztos szavazóinak száma csökkent. Az MSZP-é 12%-ra, a Fideszé 28%-ra. Lehet ezt úgy is értékelni, hogy most fordult elõször elõ, hogy a Fidesz választóinak a száma kétszerese az MSZP választóinak, de az is igaz, hogy a pártot választók csökkenésével az emberek elvesztették bizalmukat a pártok- 6 DEKA ÉRTESÍTÕ
ban, a politikusokban. Ma a civil szervezetek, mozgalmak, kisebb pártok népszerûsége nõtt. Ezt úgy is értékelhetjük, hogy új politikusokat kívánnak a vezetésbe. Ugyanakkor a nagygyûlések jelentõsége is csökkent. Példa rá 2002-ben a milliós nagyságú Szabadság téri nagygyûlés, és utána a Fidesz bukása a választásokon. Ugyanezt tapasztalhattuk 2006-ban is. A nagygyûléseken mindig csak az elõadók beszélnek, a választópolgárok szava nem hallható, õket nem vették figyelembe. Más módszert kell választani a választási siker érdekében. Meg kell találni a helyes utat, hogy a képviselõk, a szónokok az õket küldõ választók érdekeit képviseljék. A parlamentben is! A választott képviselõk elkényelmesedtek, hiszen már két, három, sõt néhánynál már negyedik szezonban is különbözõ praktikákkal képviselõk maradtak, akár jól, vagy rosszul végezték munkájukat. Bebetonozottak voltak. Ugyanis Antall József az ún. rendszerváltást követõen eltörölte a képviselõk visszahívásának lehetõségét. Ez jól végzett munka esetén helyes, de a rosszul végzettnél helytelen. Meg kell találni azt az utat, hogy a nem megfelelõ képviselõ visszahívható legyen. Ismétlem, csak azok a képviselõk legyenek visszahívhatók, akik nem az õt küldõ választópolgárok érdekét képviselik. Ez a ma legtöbbszõr gombnyomogató képviselõktõl nem várható, hogy megszavazzák, ezért azt javasolom, hogy a következõ választáson új képviselõk választásával csak olyan képviselõt válasszunk, akiben remélhetõ, hogy a választópolgárok érdekét szolgálják (nemcsak a magukét). Jelenleg is keresni kell azt a megoldást, hogy azokat a képviselõket, akik nem a lakosság érdekét képviselték vagy képviselik, visszahívhatók legyenek! Sajnos nemcsak az országgyûlési képviselõknél terjed a diktatórikus demokrácia, hanem a pártokban is. Egyre több pártban tapasztalható, hogy a tagság beleszólását a politikai irányultságba a parlamenti határozatok meghozatalában a képviselõk segítségével csökkentik. Egyre inkább csak a pártvezetõk véleménye dönti el a párt nyilatkozatait. A pártokban a tagság önként lemond például a képviselõjelölt-állításról, és átadja a felsõbb vezetõknek a képviselõjelölt-állítás jogát. A tisztségviselõk hivatali idejét meghoszszabbítják ezzel a bebetonozás lehetõségét növelik. Nincs lehetõség a tisztségviselõk felelõsségre vonására, az egyéni javaslatokat nem hallgatják meg vagy nem veszik figyelembe. A képviselõk beszámolási kötelezettsége ritkán teljesül stb. Az elmondottakat javítás céljából közlöm, hátha valaki meghallja! dr. Bajnok István Magyar szemmel Ajánlom a kedves Olvasó szíves figyelmébe Wass Albert magyar írónak 1966. év karácsonyára írott cikkét minden kommentár nélkül. Igaz keresztény, magyar hazafi, elõre látó bölcs ember volt, aktualitása máig élõ probléma. dr. Ray Ádám Hódmezõvásárhely Ideje, hogy emlékezzünk: Karácsony nem Santa Claus, nem színes papírba csomagolt ajándék, cicomás bolti kirakat, arany, ezüst és gyémánt csillogását utánzó olcsó festék és üveg. Karácsony még csak nem is a karácsonyfa, a maga plasztik fenyõivel, sziporká- XIII. évf. 12. szám 7
zó villanygyertyáival, aranyzsinóron csüngõ angyalaival. Mindez a valóságban nem egyéb, mint egy emlékezés, amit aprópénzre váltott föl idõ során az emberiség kalmárszellemének mindenben hasznot keresõ praktikuma. Karácsony az Úr Jézus születésének napja. Egy új világnézet, egy új filozófia elindulásának napja, mely a múlt tanaival szemben meghirdette a szeretetet mint gyógyító, jóvá tevõ sikeres vezetõ és boldogságot biztosító isteni erõt. Szinte kétezer esztendõ eltelt azóta, de az emberiség állásfoglalása a szeretet tanával szemben vajmi keveset változott. Templomok ugyan épültek a szeretet vallásának tiszteletére, s a civilizált világ urai illedelembõl el-eljárnak ezekbe a templomokba. De tetteik fölött továbbra is a gyûlölet uralkodik, akárcsak a kõkorszak idején. Gyûlölet irányítja országok és nemzetek politikáját. A gyûlölet melléktermékei: félelem, irigység, bizalmatlanság, elfogultság, káröröm, önzés, gonoszság kötözik gúzsba az emberiség lelkét, bénítják tehetetlenné a jó szándékok csíráját s kényszerítik rabszolgaságba az emberek millióit. Addig nem lesz békesség a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés ezen a földön, amíg az emberi cselekvés legfõbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot és szabadsággá a rabságot. S a Karácsony célja az, hogy erre emlékeztessen. Mi, egyébként, a magunk kis erejébõl nem sokat tehetünk a világ megváltoztatására, ez igaz. De meggyújthatunk egy kicsi gyertyalángocskát, a magunk emberségének lángját, a gyûlöletnek, elfogultságnak, irigységnek, közömbösségnek szénfekete éjszakájában. Ami csupán egyetlen pislogó lángocska ebben a szörnyûségesen nagy sötétségben. De itt egy fénypont és amott egy fénypont s odatúl egy harmadik meg negyedik: mégis csak jelt ad arról, hogy emberek vagyunk, hogy a sötét mélyén emberek is élnek s hogy nincs veszve még minden. Hogy rajtunk, embereken múlik csupán: meggyújtjuk-e valamennyien a lelkünkben várakozó szeretet lángját vagy nem. Hogy a sötétség, mely körülvesz, az embertelen hideg, mely lefagyasztja gyermekeink arcáról a mosolyt, nem embertelen titokzatos hatalom reánk erõszakolt büntetése, hanem mindössze az emberi lélek fényének hiánya. A Te hiányosságod, az én hiányosságom, valamennyiünk hiányossága. Ennek a Karácsonynak, az igazi, az elfeledett Karácsonynak a szellemében mi megkívánunk gyújtani ma egy kicsike olajmécsest, a magunk különösen sötét és különösen hideg magyar éjszakájában. Ennek a kicsi mécsesnek a fényénél keresztszülõket keresünk az éjszaka fekete mélyén született magyar gyermekek számára. Az elsõ gyermekünk neve legyen Gyurka. Hamarosan lesznek más gyermekeink is, Magyarországból, Erdélybõl, a Felvidékrõl. Különféle templomokba járnak, de mind magyarok, gyermek magyarok, akik beleszülettek a gyûlölet éjszakájának mélyére s keresnek a nagy sötétségben egy fénypontot, melybe lelkük megkapaszkodhassék. Gyújtsuk hát meg a lélek lángjait, magyarok, s ne hagyjuk magukra õket. Karácsony van. Keresztszülõnek lenni szép és nemes hivatás. Annyit jelent, mint szeretetet adni, ezt a legnagyobb kincset, amit az Úristen az embernek adott, ezt a csodálatos kincset, mely annál nagyobbra nõ bennünk, minél többet adunk másnak, minél bõkezûbben szórjuk magunk köré. Keresztszülõnek lenni annyit jelent, mint kézen fogni egy tapogatódzó kicsi lelket s szelíden kivezetni a sötétségbõl a világosság felé. Annyit jelent, mint fényt és melegséget terjeszteni, a 8 DEKA ÉRTESÍTÕ
fénybõl és melegbõl védõfalat építeni a sötétség és a gyûlölet ellen. Annyit jelent, mint betölteni azt a hivatást, amit a Karácsony szelleme az ember számára kijelölt. Legyen ez a szelíd, békés mozgalom, amit ennek a Karácsonynak napján mi idekint elindítunk, örökégõ mécses az otthoniak számára. Mécses, melybõl az olaj nem fogy ki soha, hanem egyre több fényt és több meleget ad, mivel nem földi erõbõl, hanem a szeretet kimeríthetetlen erejébõl táplálkozik. Jöjjenek hát azok, akikben él még ez az isteni erõ, sugározzák kincsüket az újszülött kicsi magyarok felé. Kicsi Gyurka ott a távoli hazában: áldjon meg Téged az Úr és õrizzen meg Téged. Legyen kegyelmes hozzád az ég és türelmes a föld. Legyenek jók Hozzád a szelek és az esõk, a változó évszakok és az emberek. Növekedj és erõsödj jó emberré és jó magyarrá. Ne legyen a gyûlöletnek hatalma fölötted, de viseld válladon a szeretet fénypalástját, melyrõl leperegnek a gonoszság nyilai. S mire emberré növekszel, legyen békesség a földön és jóakarat. Emlékezés Kerkai Jenõre Az Értesítõ ez év márciusi számában közzétette e sorok írójának egy cikkét, és ezzel eleget tettünk kötelességünknek, visszautasítottuk a Varga Lászlót, mindannyiunk szeretett Laci bátyját ért méltatlan támadásokat. Most nála is nagyobbat, akit talán még jobban szeretünk, P. Kerkai Jenõt érte még méltatlanabb és még súlyosabb támadás, igaz, hogy nem ebben a lapban. Kötelességünk, hogy visszautasítsuk ezt a támadást is, és egyben pótoljuk azt a mulasztást, hogy nem emlékeztünk meg róla századik születésnapján, 2004. november 9-én. Elõször néhány nem közismert életrajzi adat. Eredeti családi neve Czinder volt, édesapja vízimalmot bérelt, elõször a Kerka, majd a Zala partján. P. Kerkai nagyon szerette hazáját és népét, és büszke volt arra, hogy magyar. Négyéves korán túl Zalaegerszegen élt anyai nagyanyjánál, mert a patak partján nemhogy iskola vagy város, hanem még csak falu sem volt. Gimnazista korában Mindszenty József akkori zalaegerszegi káplán volt a hitoktatója. Amikor bejelentette, hogy jezsuita akar lenni, elõször nem kapta meg a szülõi belelegyezést. Ezért a Szombathelyi Szemináriumba lépett be, és, hogy évet ne veszítsen, szülei költségén (!) Innsbruckban tanult teológiát. Mikor megkapta a beleegyezést, azonnal belépett a noviciátusba. Öccse, György, követte példáját, és õ is jezsuita lett. Õ írta le a családi örökséget, a hirtelen haragot, a Czinder-mérget. Mikor ezt olvastam, értettem csak meg igazi egyéniségét. Mindig láttam rajta a szenvedélyességet, és egyben az akaraterõt, amellyel fegyelmezte magát. A KALOT szervezését 1935-ben kezdte meg, és tíz év sem kellett ahhoz, hogy megalkossa minden idõk legnagyobb magyar keresztény társadalmi mozgalmát. Nem a semmibõl indult, mindenütt voltak legényegyletek, de magukra hagyatva, igazi cél és komoly eredmény nélkül. Elsõdleges célja volt a fiatalok lelki felemelése. Ugyanakkor azonban magyar is, és paraszti ivadék is volt: ugyanilyen célja volt a magyar falu kulturális és anyagi felemelkedése. Könyveket terjesztett, és nemcsak a Bibliát, Petõfi, Arany és Tompa verseit, Jókai, Mikszáth és Móra írásait. Már a Kispolc -ban, a legolcsóbb és legkisebb könyvtárban ott volt Boldizsár Iván, Bárdos Lajos, Jécsai László, Józsik Lajos, Kerék Mihály, Muharay Elemér, Somogyi Im- XIII. évf. 12. szám 9
re, Kempis Tamás: Krisztus követése. A nagyobb polcokon ott volt Ady Endre, Bálint Sándor, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Katona József, Koós Károly, Mécs László, Szabó Dezsõ, Tamási Áron, Tóth Tihamér, Veres Péter, a külföldiek közül Andersen, Tolsztoj (!) és így tovább. A legkorszerûbb, amit akkor el lehetett érni. Micsoda változás volt ez az alig néhány évvel korábbi világgal szemben, amikor magyar paraszt a hosszú téli estéken a Kincses Kalendáriumon kívül alig olvasott valamit. A kommunizmusnak talán a tömeggyilkosságoknál is szörnyûbb bûne volt, hogy mindezeket az egyesületeket a falusi olvasóköröket is mind egy szálig feloszlatta, és mindezeket a könyveket az utolsó lapig bezúzatta. Így kezdõdött az, hogy az ország többsége nem olvas, és a kereskedelmi TV az egyetlen szellemi tápláléka ha ugyan ez szelleminek és tápláléknak minõsíthetõ. Ehhez kapcsolódott a Magyar Játékszín és a húsz népfõiskola. Azok legjobbjai, akik itt kapták mûveltségüket, érettségi nélkül váltak értelmiségivé, és állták meg késõbb helyüket mint a Kisgazdapárt, majd a Demokrata Néppárt (DNP) képviselõi. P. Kerkait az Érdi Népfõiskolán ismertem meg, és lettem követõje. Augusztusban nem lehet tanfolyamokat tartani paraszt fiataloknak, meghívták tehát a diákokat. Az elõadók közül P. Kerkaira, P. Nagy Töhötömre, Ugrin Józsefre és a népi táncos Molnár Istvánra emlékszem. P. Nagy és Ugrin elbûvöltek és lelkesítettek minket, de P. Kerkai volt az, aki egyszerûen és közérthetõen, tökéletes logikával és hihetetlen fegyelemmel mondta el a lényeget. Az itt hallottak döntõ hatással volt egész életemre, ekkor érlelõdött meg szociális és közéleti hivatástudatom, amelyre ugyan már szüleimtõl és családunk barátaitól is megkaptam az indítékot. Az 1944 végétõl 1946 közepéig terjedõ idõ kétségbeesett harc volt a mozgalom fenntartásáért, egészen az 1946. júliusi feloszlatásig. Ezt reménytelen közdelem követte az újjászervezésért, amit megígért a hatalom, de nem teljesítette ígéretét. A soha nem engedélyezett szervezet vezetõinek legtöbbje népfõiskolát végzett, mûvelt fiatal paraszt volt, P. Kerkai neveltjeinek legjobbjai, Babóthy Ferenccel az élükön. P. Kerkai azonban nemcsak a KALOTot hozta létre, hanem az õ mûve volt a DNP is. Varga László így számol be Kerkai szerepérõl: 1944 novemberében közölte velem páter Kerkai: valóban eljött az ideje, hogy politikai pártunk megalakuljon. [ ] 1944. november 30-át jelölte ki Kerkai, hogy a Galamb utca 4. számú lakásomban és ügyvédi irodámban megtartsuk az alakuló gyûlést. [ ] A párt jogilag megalakult, most már csak a lehetõségre kellett várnunk, hogy meginduljunk. (Varga László: Kérem a vádlott felmentését.) P. Kerkai döntõ szerepét ennél határozottabban nem lehet leírni; az akkori összejövetel idejét és helyét ma is emléktábla õrzi. (Folytatjuk.) Szakolczai György Az igazat, csakis az igazat mondd ne csak a valót! A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEKA) lapja. Felelõs szerkesztõ: dr. Bajnok István. Szerkesztõség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 10 DEKA ÉRTESÍTÕ