A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze Csizmadia Dominika Bevezetés A fordítás nem csupán a nyelvek közötti közvetítés eszköze, hanem a különböző kultúrák, s végeredményben a nemzetek pontosabban a nemzetállamok 1 közötti kapcsolatot is biztosítja. Ezáltal fontos szerepet játszik egy nemzet identitásának formálódásában, valamint két ország kapcsolatainak alakulásában. Ugyanakkor a jelenség visszafelé is működik, hiszen két ország mindenkori kapcsolata a fordításra is kihat, és feltételezhetjük, hogy tükröződik is abban. E tanulmányban a világon létező legteljesebb fordításrepertórium, a Népszövetség, majd az UNESCO által 1932 óta évente összeállított Index Translationum alapján végzett kutatásaim egy szegmensét szeretném bemutatni, és egy konkrét példán, a magyar francia kapcsolatokon keresztül 1 A könyvkiadási és fordítási tevékenységeket nem két nemzetre, hanem két országra vonatkozóan lehet vizsgálni, ezért nemzet helyett inkább nemzetállamról beszélhetünk. Már csak azért is, mert a nemzetközi kapcsolatok amelyekben a fordítás közvetítő szerepet játszik részben a nemzetállamok között bonyolódnak. E tanulmányban a nemzetállam és ország szavakat szinonim fogalmakként használom, mivel a 20. század második felében mind Franciaország, mind Magyarország fedi az előbbi kategóriát. 185
C S I Z M A D I A D O M I N I K A bizonyítani, hogy a fordítás nem csupán a műfordítás, de esetünkben a társadalomtudományi szakfordítás is hű képet ad az egyes országokban bekövetkezett politikai-diplomáciai, gazdasági, társadalmi és kulturális változásokról, és ezzel párhuzamban két ország kapcsolatának alakulásáról. Az alábbiakban az 1948 2005 közötti időszakot lefedő kutatás 2 kiindulópontjául szolgáló hipotézist és annak elméleti hátterét, valamint a kutatás számára kidolgozott módszertani keretet tekintem át, és remélhetően e sorok végére az olvasóban is eloszlanak az esetlegesen felmerülő kételyek feltevésünk helyességét illetően. Elméleti háttér A fordítástudomány a fordításra sokáig csak mint nyelvek közötti közvetítésre tekintett; a szakirodalomban manapság is jelen van a nyelvészeti megközelítés. 3 Ám könnyen belátható, hogy a fordítás nem csupán nyelvi transzfer, de a kultúrák közötti kapcsolatot is biztosítja. A kultúra fogalma a fordítástudományban kétféleképpen használható (noha a kettő természetesen összefügg). Egyrészt jelenti a szövegekben nyelvi szinten megjelenő kulturális elemeket, ideértve a reáliákat is, amelyeket a fordítónak fel kell ismernie és a célközönség számára érthetővé kell tennie. Másrészt a kultúra alatt főként a fordításra mint kulturális praxisra tekintő irányzatokban 4 azt a néprajzi-antropológiai értelemben vett entitást is lehet érteni, amely a Magyar néprajzi lexikon meghatározása szerint egy adott korszak társadalmának jellemző szellemi és anyagi értékrendje, amely az embert fizikai környezetével és társaival kapcsolja össze abból a célból, hogy biológiai és nem biológiai szükségleteit kielégítse és ezzel társadalmi létét fenntartsa. Az egyes szükségletcsoportok kielégítésére szolgáló tevékenységek integrálódnak és rendszert alkotnak, amelyek egymással is kölcsönösen összefüggve egy-egy populáció kultúrájának rendszerét alkotják. 5 Mindazonáltal a fordítástudománynak nincs (pontosabban: annak sincs) egységesen elfogadott kultúradefiníciója. 6 Sherry Simon is erre hívja fel 186 2 A magyar francia kapcsolatok a fordítás tükrében a 20. század második felében. 3 Lásd például George Mounin, A. V. Fedorov, Roman Jakobson, John Cunnison Catford, Jean-Paul Vinay és Jean Darbelnet, Katharina Reiss és Hans J. Vermeer, Basil Hatim és Ian Mason, Robert Larose, Mona Baker, Klaudy Kinga munkáit. 4 N. Kovács 2004. 5 Ortutay 1980: 347. 6 A fordítástudományban használatos kultúrafogalomról és a fordítás kulturális aspektusairól bővebben lásd többek között Cordonnier 1995 és 2002; Lederer 2008: 144 153;
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze a figyelmet: De ami hiányzik a fordításkutatás beszámolóiból, az éppen a kultúra pontos definíciója. Míg a kortárs humán- és társadalomtudományokban a kultúra az egyik legproblémásabb és leginkább agyonhatározott fogalmak egyike, a fordításkutatásban gyakran úgy jelenik meg, mintha jelentése nyilvánvaló és problémamentes lenne. A fordítókat gyakran figyelmeztetik, hogy ha feladatukat helyesen akarják elvégezni, akkor érteniük kell az eredeti szöveg kultúráját, mivel a szövegek kultúrába»ágyazottan«léteznek. 7 A pontos definíció hiánya azt is jelenti, hogy néhány általánosan elfogadott»közhelytől«(pl. minél nagyobb a távolság két kultúra között, annál nehezebb fordítani) eltekintve a kultúra fogalma rendkívül változatos tartalmakkal szerepel a fordításelméleti diskurzusban. [ ] számos közös pont és átfedés ellenére a fordításelméleti szövegek hátterében álló kultúrakoncepciók összességében igen változatos képet mutatnak; e változatosság ellenére a fordításelméleti kultúrakoncepciók történetében megfigyelhető egyfajta fejlődés, amely párhuzamban áll a kultúrával kapcsolatos diszciplínák kultúrafogalmának alakulásával. 8 Tekintve tehát, hogy a fordításkutatásban a kultúra nem csupán a művészeteket, hanem a tágabb értelemben vett kultúrafogalmat is jelenti, ezért kutatásaink során az UNESCO kultúradefinícióját használjuk: a kultúra egy társadalom vagy társadalmi csoport sajátos lelki, tárgyi, szellemi és érzelmi jegyeinek együttese, mely magában foglalja a művészeteken és az irodalmon kívül az életstílust, az együttélés módjait, az értékrendet, a hagyományokat és a hiedelmeket 9 A kultúrák találkozását biztosító fordítás az interkulturális kommunikáció egyik eszköze, 10 s mint ilyen, mindkét irányban működnie kell(ene). A valóságban viszont tudjuk, hogy ez a kétoldalú viszony sok esetben korántsem kiegyensúlyozott. Sherry Simon is erről az aszimmetriáról számol be : A fordítással foglalkozó kutatások a kultúrák kapcsolatainak intellektuális és nyelvi térképét rajzolják meg, láthatóvá téve az ezeket működésbe hozó politikai elnyomást. Megmutatják, hogy mivel nincs teljes ekvivalencia N. Kovács 2004. Kóbor Márta doktori értekezésében nagyszerű körképet ad a fordításelméleti diskurzusban használatos kultúrafogalom evolúciójáról. A doktori értekezés téziseit a Fordítástudomány c. folyóirat közölte, lásd Kóbor 2007. 7 Simon 2004: 179 180. 8 Kóbor 2007: 37. 9 Az UNESCO 2001-es Egyetemes Nyilatkozata a Kulturális Sokszínűségről a Magyar UNESCO Bizottság honlapján olvasható nem hivatalos fordításban. 10 Noha Földes Csaba szerint az interkulturális kommunikáció alatt nem az egymástól eltérő kultúrák közötti párbeszédet, hanem a beszélők interakcióját kell érteni. Földes 2007: 21. 187
C S I Z M A D I A D O M I N I K A a kulturális rendszerek között a forrásszöveg és a fordítás szükségszerűen aszimmetrikusan illeszkedik egymáshoz. 11 Az Én/Mi és a Másik viszonyrendszer súlypontjában álló fordítás arra is rávilágít, hogy egy adott kultúra miként vélekedik a Másikról, önmagáról és a Másikkal való viszonyáról. A fordítás nem csupán információt ad a Másikról (hiszen a fordításon keresztül ismerhetjük meg azokat a kultúrákat, országokat, amelyekről nincsenek személyes tapasztalataink), de a fordító munkája nyomán a célkultúra be is fogadja, saját identitása részévé teszi a megismert Másikat: Jean-Louis Cordonnier szerint az Én/Mi és a Másik viszonyrendszer súlypontjában álló fordító a fordítási tevékenysége révén építi, alakítja saját kultúrájának identitását. 12 Ezáltal a célszöveg nem csupán bemutatja a Másikat, a különöst, hanem a célkultúra Másikhoz való viszonyát is tükrözi. A Másikkal való viszony ugyanakkor nem mindig problémamentes, és az emberek sem egyformán reagálnak az identitásukat így vagy úgy, de mindenképp formáló interkulturális kapcsolatokra. Az idegen tájakon született gondolatokkal való találkozás a szellemet ösztönösen reakcióra készteti: vagy megnyílik előtte és önmagát gazdagítja vele, vagy mintegy önvédelemből elzárkózik előle. 13 De még ha meg is nyílik, mindenkiben fordítóban, olvasóban egyaránt működésbe lép saját kultúrájának szinte észrevétlen, de annál hatékonyabb szűrőrendszere. Paradox módon a fordításnak mint megismerési eszköznek a hatását nagyban korlátozza az a tény, hogy még a legjobb szándékú fordító is csak azt leli meg a Másiknál, amit már amúgy is ismer. 14 És ez a megállapítás nemcsak a fordítóra, de a célkultúra társadalmára is igaz. Számos esetben még a szűrőrendszert kikapcsolni képes fordítók kezét is kötik a célközönség elvárásai, hiszen a fordító mindig egy konkrét időben, egy konkrét kultúrában tevékenykedik. Mona Baker szerint a fordítóra is hat az, ahogyan az adott kor társadalma a fordításhoz viszonyul. Egyébként a mai társadalmak többségében a fordítás még mindig nem egyenértékű az eredeti művel, 15 s ennek oka részben a Másikhoz való viszonyban keresendő. Jean-Claude Gémar megállapítja, hogy a fordító a célszöveg elkészítésekor érzékeny pontot érint. Függetlenül a választott fordítási módszertől az eredeti szöveghez hű szószerinti, az értelmet visszaadó vagy a szöveget és szerzőjét figyelmen kívül hagyó szabadfordítás, a kész célszöveget olvasója saját 188 11 Simon 2004: 178. 12 Cordonnier 2002: 38. (Fordítás tőlem Cs. D.) A Meta c. fordítástudományi folyóiratban megjelent, e tanulmányban idézett cikkek teljes szövege az interneten is olvasható. 13 Gémar 1990: 248. (Fordítás tőlem Cs. D.) 14 Folkart 1990: 38. (Fordítás tőlem Cs. D.) 15 Baker 1998: 1.
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze világnézete szerint bírálja. A fordító a Másik alkotásaival szemben érzett irigységünk, neheztelésünk, frusztrációnk bűnbakja. 16 Ennek ellenére a fordításra más-más okokból, de mindkét kultúrának szüksége van. A fordítás irányának egyenlőtlenségei rámutatnak a kultúrák közötti uralmi viszonyokra. Egyes nyelvek/kultúrák hatása nagyobb, mint másoké. A forráskultúra számára egy szöveg lefordítása kulturálisan annyiban fontos, amennyiben hozzájárul e kultúra nemzetközi ismertségéhez. A forráskultúrának tehát azért van szüksége a fordításra, hogy megismertesse a világgal kulturális, tudományos eredményeit. Ha lefordítják a sajátosan erre a kultúrára jellemző fogalmakat (reáliákat), akkor a világ megismerheti ennek a kultúrának a működését. A forráskultúra tehát gondolatokat ad. Ellentétben a célkultúrával, amelynek azért van szüksége a fordításra, hogy egy kulturális vagy tudományos hiányt pótolva önmagát gazdagítsa. Azzal, hogy átveszi a forráskultúrára jellemző fogalmakat, saját határait tolja ki távolabbi dimenziók felé: a célkultúra gondolatokat kap. A fordítás tehát mindkét kultúra számára fontos, a közöttük lévő kapcsolatot, átjárást biztosító eszköz. Ezt a megállapítást továbbgondolva a következő kettős elméleti feltevést fogalmazhatjuk meg. A hipotézis A fordítást mindig meghatározza két kultúra, két társadalom viszonya. Ezzel párhuzamban azt is elmondhatjuk, hogy egy adott országban bekövetkezett politikai-ideológiai, 17 gazdasági, kulturális és társadalmi változások kihatnak az ország nemzetközi szerepére éppúgy, mint a két ország bilaterális kapcsolatára, s ezáltal a fordításra is. Másrészt mivel kétirányú viszonyrendszerről van szó azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsak a két ország viszonya hat a fordításra, de éppen emiatt a fordítás is hű képet ad két ország viszonyáról, társadalmaik önmagukról és a Másikról alkotott képéről, valamint arról, ahogyan más társadalmak megítélik őket: egyszóval a fordítás egy társadalomnak a külvilág, a Másik felé való nyitottságát vagy zártságát is tükrözi. Ez tehát elméleti feltevésünk. De vajon mit mutat a gyakorlat? 16 Gémar 1990: 250. (Fordítás tőlem Cs. D.) 17 Az ideológiáknak a fordításra gyakorolt hatása számos ponton tetten érhető. Itt csak egy, de annál beszédesebb példát szeretnénk megemlíteni: 1961-ben a Kossuth Kiadó Kazimir László fordításában kiadta Georges Soria Cuba à l heure de Castro c. művét. A magyar változat a Szabad ország Amerikában címet kapta 189
C S I Z M A D I A D O M I N I K A A gyakorlat A felvázolt hipotézist egy konkrét példán keresztül szeretném bizonyítani: vizsgáljuk meg, miként tükrözi a fordítás, s azon belül is a társadalomtudományi fordítás, a magyar francia kapcsolatokat az 1948 és 2005 közötti időszakban. Miért a társadalomtudományi fordítás? Először is azért, mert a magyar és francia társadalomtudományi szövegek fordításának vizsgálata során 18 körvonalazódott a jelenlegi kutatás kiindulópontjául szolgáló hipotézis, s így mintegy természetes következményként adódott, hogy a kutatás ezen a vonalon haladjon tovább. Másrészt egy nyelv/kultúra nagysága, más nyelvekre/kultúrákra gyakorolt hatása, illetve két ország viszonya nem csupán a műfordítás terén mutatkozik meg. Ellentétben azzal az általános nézettel, miszerint egy ország kultúráját a (szép)irodalmi művek közvetítik következésképpen a szakfordításnak nincs igazán kultúraközvetítő szerepe 19, úgy vélem, hogy a társadalomtudományi szövegek nem csupán számos kulturális elemet hordoznak mind tartalmi, mind formai (szövegezési) vonatkozásban, de szintén közvetítik egy ország kultúráját, amennyiben a kultúra fogalmát a fenti tágabb értelemben vesszük, s a tudományokat is hozzászámítjuk. Miért az 1948 2005 közötti időszak? A periódusválasztásnak két oka van. Az egyik az, hogy a 20. század második felében mind a nemzetközi színtéren, mind Franciaországban, mind Magyarországon olyan politikai-diplomáciai, gazdasági, kulturális és társadalmi változások történtek, amelyeknek szükségképpen meg kell jelenniük a két ország kapcsolatának alakulásában is, s ezáltal hozzájárulhatnak annak a hipotézisnek a bizonyításához, hogy a fordítás hűen tükrözi két ország kapcsolatát, az egyes országok, társadalmak egymásról és önmagukról alkotott képét, valamint ha szabad így fogalmaznom a nemzetek közötti hierarchiában elfoglalt helyüket. A választás másik oka tisztán praktikus: a kutatáshoz használt legfőbb forrás eleve meghatározta a vizsgálható időszak maximális hosszát. 190 18 A korábbi kutatással kapcsolatban lásd Csizmadia 2004 és 2008. 19 Lásd többek között a kultúra és a fordítás viszonyát kutató Jean-Louis Cordonnier véleményét (2002: 39): A kulturális paraméterek tehát fontos szerepet játszanak a fordításban, ideértve a hagyományosan tudományosnak és műszakinak mondott szakfordítást is, annak ellenére, hogy e fordítástípusnak nem igazán van kultúraközvetítő funkciója. (Fordítás tőlem Cs. D.)
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze A forrásokról A kutatáshoz használt legfőbb forrás (amelynek alapján a tanulmányban bemutatott grafikonokat is elkészítettem) az UNESCO által évente kiadott Index Translationum (IT), mely ma a világon az egyetlen létező nemzetközi fordításrepertórium természetesen a maga előnyeivel és hátrányaival, amelyekre később még visszatérek. Másodlagos forrásként az UNESCO Statisztikai Évkönyvét (Statistical Yearbook) használtam, mely 1967-től szabadpolcon hozzáférhető az Országos Széchényi Könyvtárban, 1964-es adatokig visszamenően. A kutatás ezenkívül a magyar Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a francia Országos Statisztikai és Közgazdaságtudományi Intézet, az INSEE által közölt népességi adatokra támaszkodik. Az IT először 1932-ben jelent meg a Népszövetség kezdeményezésére, 20 ekkor még negyedéves közlöny formájában, amely hat országra vonatkozóan tartalmazott adatokat (Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország). Amikor 1940 januárjában a kiadványt a második világháború kitörése miatt felfüggesztették, már tizennégy országot fedett le. Majdnem egy évtized kihagyás után az új, immár az UNESCO gondozásában évente megjelenő sorozat első kötete 1948-ban látott napvilágot 8570 fordítással, 26 országból. Az utolsó nyomtatott formában kiadott kötet (39.) már 56 ország 60543 fordításáról ad számot. 1979- től a papírformátumot felváltotta a CD-ROM formátum. Ettől az évtől kezdve egészen 2005-ig az adatbázis on-line is elérhető az UNESCO Index Translationum honlapján. Az on-line adatbázis (XTRANS) 250 ezer szerzőtől, több mint 800 nyelven és több mint 100 tagállamból 1 millió 800 ezer bibliográfiai adatot tartalmaz. Az Indexbe csak a könyvek kerülnek be (folyóiratok, újságcikkek és más kiadványok nem), és csak azok, amelyek nyilvánosan megjelent, nem pedig belső használatra készített fordítások. Minden egyes bibliográfiai tétel feltünteti a mű szerzőjét, a fordítás címét, a fordítót, a kiadót, a kiadás évét, gyakran a mű terjedelmét is, valamint az eredeti nyelvet és címet. Tematikájukat tekintve a könyvek az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) főosztályai szerint kerülnek besorolásra. 21 Az UNESCO a Statisztikai Évkönyvében 20 Az IT történetének és az on-line adatbázisra vonatkozó paramétereknek a leírása az UNESCO Index Translationum hivatalos honlapjáról származik. 21 Az ETO szerinti besorolás az alábbi 10 főosztály szerint történik: 0 általános művek; 1 filozófia, pszichológia; 2 vallás és teológia; 3 jog, társadalomtudományok, pedagógia; 4 filológia és nyelvészet; 5 egzakt és természettudományok; 6 alkalmazott tudományok; 7 művészetek, szórakozás, sport; 8 irodalom; 9 történelem, földrajz, életrajz. 191
C S I Z M A D I A D O M I N I K A 1964-től bevezetett egy részletesebb, alosztályokra bontott osztályozási rendszert, 22 mi azonban kutatásunkban nem ezt használjuk. Egyrészt a tágabb értelemben vett társadalomtudományi kategória meghatározásához nincs szükség a részletesebb osztályozásra, másrészt az adatok összehasonlíthatósága érdekében csak a főosztályok szerint végezhető a kutatás, mivel 1948-tól 1964-ig még nem létezett részletesebb osztályozás. A tíz főosztály közül a vizsgálatunk tárgyát képező, tágabb értelemben vett társadalomtudományokat két kategória együttese fedi le: a jog, társadalomtudományok, pedagógia, és a történelem, földrajz, életrajz. 23 A fordításokat a két országra és a két vizsgált kategóriára lebontó listákból kivettem az egyértelműen pedagógiai tárgyú műveket, a többnyelvű kiadványokat, és azokat a könyveket, amelyekről bizonyosan lehet tudni, hogy nem fordítások (pl. az olyan tanulmánykötetek, mint az Annales Universitatis Scientiarium Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, a többnyelvű konferenciakötetek vagy a Duna Bizottság jegyzőkönyvei). 24 A történelem, földrajz, életrajz kategóriát ezzel szemben érintetlenül hagytam. Egyrészt azért, mert ebbe a kategóriába kerültek azok a turisztikai jellegű kiadványok, amelyek nem sorolhatók a tisztán földrajztudományi művek közé, hiszen főként az 1960-as és 1970-es években Magyarországon ezek a külföld felé irányuló országpropaganda célját is szolgálták (erre később részletesebben is kitérünk). Másrészt azért sem vettem ki a földrajzi tárgyú könyveket, mert a földrajz tudományos besorolása országonként változó: míg Magyarországon a természettudományok közé tartozik, addig Franciaországban társadalomtudománynak számít. 192 E kategóriák az 1948-ban érvényben lévő besorolást tükrözik. Azóta az egyes főosztályok elnevezései némiképp megváltoztak, a 4. kategória pedig jelenleg üres, az azt korábban betöltő filológia és nyelvészet az irodalom mellé került a 8. főosztályba. Lásd Egyetemes Tizedes Osztályozás: UDC Publ. No. P057, 1. kötet Táblázatok ; Budapest: OSZK: KI, 2005. 22 Lásd az UNESCO Közgyűlése által 1964. november 19-én elfogadott ajánlást a nemzetközi könyv- és folyóirat-kiadási statisztikák egységesítéséről (Recommandation concernant la normalisation internationale des statistiques de l édition de livres et de périodiques). Az ajánlás teljes szövege megtalálható az UNESCO honlapján. 23 E két főosztály mai elnevezése : társadalomtudományok és régészet, földrajz, életrajz, történelem. 24 Ezeket a könyveket csak az éves listákról tudtam kivenni, a statisztikai adatokból nem, mivel további adatok hiányában nem mindegyik adatcsoportban lehetett volna ezt megtenni. Az adatcsoportok összehasonlíthatóságát, e könyvek elenyésző mennyiségét és a kutatás trendekre irányuló jellegét figyelembe véve, jobb megoldásnak tűnt benne hagyni azokat a statisztikákban.
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze Ezenkívül a kategóriák közötti különbségtétel sem mindig egyértelmű. 1969-ben Magyarországon a Corvina Kiadónál megjelent franciául Nógrádi Sándor Új történet kezdődött című műve. Ugyanebben az évben azonban egy francia kiadó is kiadta ezt a fordítást. 25 A dolog érdekessége az, hogy míg Magyarországon a könyv a történelem, földrajz, életrajz kategóriában, addig Franciaországban a jog, társadalomtudományok, pedagógia kategóriában került az Indexbe. 26 A forrás megbízhatóságával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy mint minden statisztikának, az Indexnek is megvannak a maga pontatlanságai. Egyrészt a listák tanulmányozása során felmerült a kérdés, hogy vajon tényleg minden könyv fordítás-e, vagy az IT tartalmaz az adott országban eleve idegen nyelven publikált műveket is? Például az 1965-ös kötetben (de más kötetekben is) a 14505. bejegyzésben az egyetlen budapesti székhelyű nemzetközi kormányközi szervezet, a Duna Bizottság 1964-es plenáris ülésének a jegyzőkönyve az alábbi adatokkal szerepel: Protokoly Dunajskoj Komissii / Procès-verbal de la Commission du Danube (t. 22) [Rus, Fr] Budapest: Dunabizottság, 1964, 544, Mag. Az Index szerint tehát az eredeti változat magyar, pedig a Duna Bizottság jegyzőkönyvei soha nem magyar nyelven készültek, mivel a budapesti székhely ellenére a magyar nem volt sem hivatalos, sem munkanyelv. 27 A pontatlanságok és hiányosságok másik oka az, hogy az Index nemzeti adatszolgáltatáson alapul, 28 ami azt jelenti, hogy az UNESCO az adatközlő országoktól kapott űrlapok alapján egységesíti a bibliográfiai tételeket és állítja össze az Indexet. És mivel az adatközlés nem kötelező érvényű a tagországok 25 Nógrádi Sándor: Avant 56. Chronique hongroise. Ford. Aranyossy György. Budapest, Corvina, 1969; illetve azonos címen: Nógrádi, Sándor : Avant 56. Chronique hongroise. Aranyossy, György (trad.). Paris, Éditions du Pavillon, 1969. 26 Bár ez esetben e pontatlanság végeredményben nem számít, hiszen a két kategória együtt adja ki a tágabb értelemben vett társadalomtudományi művek vizsgált körét. 27 Az 1856-ban létrehozott első Duna Bizottságot felváltó mai Duna Bizottság az 1948-as Belgrádi Egyezmény hatályba lépése óta létezik. 1948-tól hivatalos nyelve a francia és az orosz, amelyhez Németország 1998-as belépésével a német nyelv is csatlakozott. A dunai hajózási együttműködés elősegítését célzó szervezet titkársága a hivatalos dokumentumait csak ezeken a nyelveken adja ki, és a fordítások is e nyelvek között készülnek. 28 A nemzeti adatközlő szervek általában az országos könyvtárak, bár ez még egyazon ország tekintetében is változhat. A vizsgált időszakban Franciaország részéről mindvégig a Bibliothèque Nationale de France küldte a fordításokra vonatkozó statisztikákat, míg Magyarország részéről több adatszolgáltató váltotta egymást: Magyar Nemzeti Bibliográfia, Kiadói Főigazgatóság a Külügyminisztériumon, majd a Magyar UNESCO Bizottságon keresztül, valamint az OSZK. 193
C S I Z M A D I A D O M I N I K A számára, bizony előfordul, hogy egy ország egy adott évben egyáltalán nem, vagy csak hiányos adatokat közöl (erre később még látunk példát). Mindazonáltal az IT több szempontból is használható forrás. Elsősorban azért, mert nincs ennél teljesebb és pontosabb nemzetközi fordításrepertórium. Másrészt hibaszázaléka úgy tűnik nem nagyobb, mint bármely más statisztikáé. Ezt támasztja alá Rüdiger Wischenbartnak a nyelvek sokszínűségéről és a fordításról 2008-ban Jennifer Jursitzky és Sabina Muriale közreműködésével készített jelentése is, amelyben a szerző az Index megbízhatóságát más nemzeti statisztikákhoz képest vizsgálva az alábbi következtetésre jut: A különböző statisztikai források összehasonlítása során az egyes számokban jelentős eltérések mutatkoztak. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a változások tekintetében a statisztikák összességében hasonló tendenciákat mutatnak, így az átfogó sémák, s főként a fordítások változásaira vonatkozó hosszú idősoros ábrázolások, valamint az országok és a nyelvek közötti összehasonlítások révén meg lehet rajzolni a fordítások cirkulálásának európai térképét. 29 Tekintve, hogy a kutatás során nem konkrét (éves) számadatokat hasonlítunk össze, hanem hatvan év 30 tendenciáit vizsgáljuk, az Index mindenképpen használható forrásnak bizonyul. Mindemellett az IT egyik legfőbb érdeme az, hogy kvantitatív és kvalitatív elemzésre is lehetőséget ad. Természetesen a kettő nem választható szét, hiszen a kvalitatív elemzéshez szükség van a kvantitatív elemzésre is, a kvantitatív pedig nem értelmezhető a kvalitatív elemzés eredményei nélkül, illetve nem ad teljes képet a vizsgált kérdésről. A fordítások IT alapján való tanulmányozásának másik előnye, hogy egy egész rendszerbe helyezve lehet látni, mikor, hol és mit fordítottak. Egyrészt az adott országra vonatkozóan az egyes kategóriákban és az adott nyelvpárok tekintetében az egyes könyveket egymáshoz képest lehet vizsgálni, másrészt a kategóriák között, valamint egy adott országban a többi nyelvhez képest is lehet összehasonlításokat végezni. Mindez olyan komplex képet nyújt a fordításokról és ezáltal a két ország kapcsolatáról, amely messze meghaladja a könyvek önmagukban való vizsgálatának lehetséges eredményét. 194 29 Wischenbart 2008: 3. (Fordítás tőlem Cs. D.) 30 Wischenbart jelentése csak az XTRANS-adatbázis által lefedett 1979 2005 közötti periódust vizsgálja.
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze A francia magyar kapcsolatok a fordítás tükrében Nagyon sok minden meghatározza azt, hogy egy ország mit, mikor, miért és milyen nyelvből fordít. Sokszor egy kiadón vagy akár egy fordítón is múlik, hogy milyen szerzőtől milyen mű jelenik meg fordításban. De éppúgy szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett és a bilaterális kapcsolatokban is érzékelhető változások, egy adott országban uralkodó politikai-ideológiai viszonyok, a társadalmi változások, a gazdasági megfontolások stb. És nem utolsó sorban az is, hogy egy ország társadalma eleve hogyan viszonyul a fordításokhoz. A fordítás szerepe a francia és a magyar társadalomban Többféleképpen határozhatjuk meg a fordításnak a társadalomban betöltött szerepét. Az egyik járható út az, ha megvizsgáljuk, milyen arányban részesednek a fordítások az összes könyvkiadáshoz képest. Ehhez az IT mellett az UNESCO Statisztikai Évkönyvét használtam. Tekintettel arra, hogy a könyvkiadásra vonatkozóan legalábbis egyelőre nem találtam mindkét országra teljes statisztikát a vizsgált időszakra (1948 2005), az összehasonlíthatóság érdekében itt csupán az 1964-től 1985-ig terjedő időszakot tudtam alapul venni, és a kapott eredményeket is ennek a ténynek az ismeretében kell értékelni. Az alább bemutatott grafikonokon és táblázatokban az összes kiadott és fordított könyv a 22 év alatt összesen kiadott és fordított könyvet jelenti mind a tíz kategóriában, címszám, nem pedig példányszám szerint. 1. ábra: Az összes könyvkiadás és az összes fordítás aránya Franciaországban és Magyarországon (1964 1985) Franciaország Magyarország Összes könyvkiadás FR: 569491 (címszám) Összes könyvkiadás HU: 165287 (címszám) Forrás: UNESCO Index Translationum és Statisztikai Évkönyv. 195
C S I Z M A D I A D O M I N I K A A tíz kategóriát együttvéve ábrázoló diagrammokon jól látható, hogy Magyarországon legalábbis az 1964 1985 közötti időszakban az összes kiadott könyvből valamivel nagyobb részt tesznek ki a fordított könyvek, tehát Magyarországon általában nagyobb szerepet kap a fordítás. De vajon ugyanez a tendencia figyelhető meg a két vizsgált kategóriában is? 2. ábra: A könyvkiadás és a fordítás aránya kategóriánként Franciaországban és Magyarországon (1964 1985) Franciaország Magyarország Összes könyvkiadás J, TT, P: 128993 cím Összes könyvkiadás J, TT, P: 36808 cím Összes könyvkiadás T, F, É: 55472 cím Összes könyvkiadás T, F, É: 9674 cím Forrás: UNESCO Index Translationum és Statisztikai Évkönyv. 196 A grafikonokból jól látható, hogy a társadalomtudományok terén a franciák nem igazán veszik át más országok tudományos eredményeit, a kvalitatív elemzésből pedig kiderül, hogy amit átvesznek, azt elsősorban angolszász és német szerzőktől. Ez egyfajta haszonelvű tudományos patriotizmusra utal, ami nyilván összefüggésben van a francia nyelv és kultúra vagy Abraracourcix szónoklatait idézve a nagy és szép gall nemzet fontosságával, de talán annak is köszönhető, hogy Franciaországban erős az egyetemek és a Nemzeti Kutatási Központ (CNRS) kutatói hagyománya. Ugyanakkor az a tény, hogy még a legnagyobb arányt mutató diagrammon (Magyarország, történelem, földrajz, életrajz kategória) is csupán 20% a fordításoknak az összes T, F, É kiadásból való részesedése, megkérdőjelezi azt az általános nézetet, miszerint
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze a társadalomtudományok sokkal nemzetközibbek, mint például az irodalom, amelyet erősen meghatároz nyelvi-kulturális beágyazottsága. (Az érdekesség kedvéért: ugyanebben az időszakban Magyarországon az összes kiadott irodalmi mű 29%-a, Franciaországban pedig 19%-a volt fordítás ) Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a franciaországi és magyarországi könyvkiadást és fordítást összehasonlítva a kiadott és fordított könyvek abszolút értékének ismeretében első ránézésre azt gondolnánk, hogy Franciaország sokkal termékenyebb e téren, mint Magyarország. Ám a kérdést közelebbről vizsgálva meglepő eredményeket kapunk. Tekintve, hogy a két ország között mind területileg, mind népességileg jelentős különbségek mutatkoznak, nézzük meg az egy főre jutó könyvkiadás és fordítás értékeit. A népességszám meghatározásához a KSH és az INSEE adatait használtam: Franciaország esetében az 1962. január 1-jére és 1990. január 1-jére vonatkozó értékeknek, Magyarország esetében pedig az 1960. január 1-jére és 1990. január 1-jére megállapított értékeknek 31 ezerre kerekített átlagával számoltam. (1., 2. táblázat) A táblázat szerint ötször nagyobb lakosságra csupán 3,44-szer több kiadott és 2,55-ször több fordított könyv jut, ami azt jelenti, hogy Magyarország nemcsak többet fordított, de a népességhez viszonyítva arányaiban több könyvet is adott ki, mint Franciaország, legalábbis az 1964 1985-ös időszakban. Ez tehát cáfolja azt a feltételezést, miszerint Franciaország produktívabb lenne a könyvkiadás terén, mint Magyarország. Ugyanakkor mint ahogy azt a tanulmány utolsó részében látni fogjuk ezt a képet árnyalja az a tény, hogy Magyarország jóval több könyvet adott ki idegen nyelven, mint Franciaország, s e mögött az 1960-as évektől megfigyelhető Nyugat felé nyitási vágy, Magyarország, a magyar kultúra és a magyar tudományos 31 A fenti számításokhoz azért az 1960/1962-es és az 1990-es népességi adatokat vettem alapul, mert az 1. és a 2. ábra időtartománya 1964 1985, a KSH és az INSEE viszont az adatokat évtizedek szerint tünteti fel: 1960, 1970, 1980, 1990 stb. Így az 1964 1985 periódust az 1960/1962-es és az 1990-es adatok átlagával lehet a legjobban lefedni. Franciaország tekintetében pedig az első érték azért 1962-es és nem 1960-as, mert az INSEE az 1960-as évtizedre az 1962-es népszámlálás adatait adja meg. Pontosabb lenne a számítás, ha a két dátum közötti köztes dátumok 1970 és 1980 értékeit is figyelembe vennénk, de azokat csak a KSH adja meg, az INSEE nem, így nem lenne a két ország összehasonlítható. A megbízható összehasonlítás érdekében jobb megoldásnak tűnt az, ha mindkét ország esetében az 1960/1962-es és az 1990-es értékek átlagát vesszük, még akkor is, ha az így kapott átlag valamivel eltér a négy évtized értékeinek átlagától. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy itt nem pontos értékekre van szükségünk, hiszen tendenciákat vizsgálunk, s ez teszi lehetővé többek között a kapott átlagértékek ezerre való kerekítését is. 197
C S I Z M A D I A D O M I N I K A eredmények külföld felé való propagálásának szándéka, valamint a magyar kis nyelv mivolta húzódik meg. 1. táblázat: Franciaország és Magyarország népessége 1960 és 1990 között 32 Franciaország (a tengerentúli megyék és területek Magyarország nélkül) 32 1960. jan. 1. (HU) 1962. jan. 1. (FR) 46 519 997 fő 9 961 044 fő 1990. jan. 1. 56 615 155 fő 10 374 823 fő az 1960/1962-es és az 1990-es értékek ezerre kerekített átlaga Forrás: KSH, INSEE. 51 567 000 fő 10 168 000 fő 2. táblázat: Az össznépesség, az összkönyvkiadás és -fordítás, valamint az egy főre jutó könyvkiadás és fordítás értéke és egymáshoz viszonyított aránya Franciaországban és Magyarországon Kategória Franciaország (a tengerentúli megyék és területek Magyarország arányszám nélkül) Össznépesség (fő) 51 567 000 10 168 000 5,07 (FR: HU) Összkönyvkiadás (címszám) Összfordítás (címszám) 1000 lakosra jutó könyvkiadás (címszám) 1000 lakosra jutó fordítás (címszám) 569 491 165 287 3,44 (FR: HU) 59 215 23 170 2,55 (FR: HU) 11 16 1,45 (HU: FR) 1,5 2,3 1,5 (HU: FR) Forrás: KSH, INSEE, UNESCO Index Translationum és Statisztikai Évkönyv. 198 32 Tekintve, hogy a könyvkiadási és fordítási statisztikák a tengerentúli megyék és területek nélkül értendő Franciaországra vonatkoznak, az egy főre jutó kiadott és fordított könyvek számát is a szűk értelemben vett Franciaország népességi adataira vonatkozóan érdemes számolni.
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze Összegzésképpen elmondható, hogy ha nem is a teljes vizsgált periódusban, legalább az 1964 1985-ös időszakban a népességhez viszonyítva mind a könyvkiadás, mind a fordítás nagyobb szerepet kapott Magyarországon, mint Franciaországban. De vajon hol van a fordításban a társadalomtudományi szövegek helye? A társadalomtudományi szövegek helye a fordításban A fordítás mint társadalmi tény, a társadalmak, egyének és országok között megvalósuló kapcsolatok eszköze. Nincs olyan emberi tevékenység, amelyre ne lenne jellemző, és ez alól a tudományos élet sem kivétel. A fordítás a társadalomtudományoknak is lényeges eleme: a társadalomtudósoknak külföldi kollegáik tudományos munkáit is meg kell ismerniük, hiszen a társadalomtudományok nem szoríthatók nemzeti keretek közé, a tudományos együttműködés pedig a bilaterális kapcsolatokban is fontos szerepet játszik. 33 Jobb esetben a műveket eredeti változatukban olvashatjuk, ám ha ez nem lehetséges, a fordításokra hagyatkozunk. Rainer Rochlitz szerint a fordításnak köszönhető az is, hogy egyes gondolatok, amelyek elől a célkultúra általában elzárkózik, átlépik a határokat, és beépülnek egy másik kultúra tudományos vitáiba. 34 A társadalomtudományok nem létezhetnek tehát a fordítás nélkül, és Wolf Lepenies is annak a szemléletnek az érvényesüléséről számol be a kultúrák fordíthatóságáról írt tanulmányában, amely a tudományt nemcsak fordításra alkalmas, hanem arra rászoruló kulturális rendszerként fogja föl. 35 Ha a társadalomtudományokban ilyen fontos a fordítás, akkor elvileg a társadalomtudományi szakfordításnak is nagy szerepet kell kapnia a társadalomban. De ez valóban így van-e? A kérdés megválaszolásában segít a két következő ábra, amelyek a két országban külön-külön mutatják meg azt, hogy a teljes vizsgált periódusban miként alakult a fordítás a jog, társadalomtudományok, pedagógia és a történelem, földrajz, életrajz kategóriákban az összes forrásnyelv tekintetében. Összehasonlításképpen az ábrákon feltüntettük a műfordításokat is (az összes forrásnyelvre vonatkozóan), valamint az összes kategória összes forrásnyelvre meghatározott értékeit is. 33 Ez a megállapítás különösen igaz a francia magyar viszonylatban, hiszen a két ország közötti kapcsolatok kiemelkedő pillére a tudományos együttműködés: Franciaország Magyarország egyik legfontosabb partnere a tudományos együttműködés terén. Lásd a Magyar Köztársaság Párizsi Nagykövetségének honlapját: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/fr/hu/bilateralis/franciaorszag/kult_kapcs.html. 34 Rochlitz 2001: 70. (Fordítás tőlem Cs. D.) 35 Lepenies 2004: 35. 199
C S I Z M A D I A D O M I N I K A 3. ábra: Az összes fordítás kategóriánként Franciaországban (1948 2005) 36 Forrás: UNESCO Index Translationum. Mindkét országban hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. Egyrészt a két vizsgált kategóriában készült fordítások az összes fordításnak csak a töredékét, míg a műfordítások legalább a felét teszik ki. A társadalomtudományi szakfordítás két görbéje a hatvan év alatt főként Franciaországban viszonylag konstans maradt, és nem (Franciaországban) vagy csak kevéssé (Magyarországon) követi az összfordítás görbéjének változásait. Ez utóbbit ugyanakkor a műfordítás görbéje mindkét országban igen pontosan követi, ami arra enged következtetni, hogy az összfordítás címszám szerinti mennyiségében megfigyelhető változásoknak oka a műfordítás mennyiségi változásaiban keresendő. Másképpen fogalmazva: úgy tűnik, hogy az összes fordítás számának alakulását a műfordítások számának alakulása határozza meg. Ez az összefüggés rávilágít arra, hogy mindkét országban a fordítás még mindig elsősorban műfordítás, annak ellenére, hogy a 20. század második 200 36 A 3. ábrán 1977 és 1978 között jelentős törésvonal látható az összes fordítást ábrázoló görbén éppúgy, mint a három vizsgált kategóriában. Ennek oka az, hogy 1977-re vonatkozóan Franciaország hiányos adatokat közölt az UNESCO felé, amit 1978-ban pótolt. A fordításokról készített lista alapján ez a hiányosság korrigálható, ugyanis az 1978-as lista jelöli az 1977-ben megjelent fordításokat, így azok átírhatók az 1977-es listára. Ugyanakkor tekintve, hogy e tanulmány célja nem a kutatás végeredményeinek közlése, hanem elsősorban a kutatás kiindulópontjául szolgáló hipotézis és a kutatáshoz kidolgozott módszerek bemutatása, az ábrát javítatlan változatában hagytam. Egyrészt azért, mert ezzel érzékeltetni szerettem volna azokat a módszertani problémákat, amelyeket az Index Translationum pontatlanságai vetnek fel és amelyeket a forrás használhatósága érdekében korrigálni kell, másrészt azért, mert a listák javítása e tanulmány megírásakor még csak két kategóriában készült el (a két év adatai nem szerepelnek az on-line adatbázisban).
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze felében a fordítástípusokban jelentős diverzifikálódás tapasztalható: eddig nem ismert fordítástípusok jelennek meg, például a filmszinkronizálás, más típusoknak pedig például a műszaki leírások, jogi szövegek fordításának a korábbihoz képest megnő a jelentőségük. Ezzel párhuzamban a második világháború után gombamód szaporodnak a nemzetközi szervezetek (a maguk fordítóapparátusával), és a nemzetközi tudományos együttműködés is intenzívebbé válik, így a szakfordítások arányának is elvileg nőnie kellene. Ám láthatóan mégsem nő, ami talán azzal magyarázható, hogy kiadványaiktól eltekintve, a nemzetközi szervezetek belső használatra készített fordításai nem szerepelnek az Indexben, mint ahogy a folyóiratcikkek sem, márpedig a tudományos életben a fordítások gyakran nem teljes könyvekről, hanem tanulmányokról, cikkekről készülnek. 4. ábra: Az összes fordítás kategóriánként Magyarországon (1948 2005) 37 Forrás: UNESCO Index Translationum. A magyar és a francia nyelv/kultúra szerepe a két társadalomban A fordítások IT szerinti vizsgálata azt is lehetővé teszi, hogy egy komplex rendszerbe helyezve megfigyeljük, hogy melyik ország milyen nyelvekről és nyelvekre fordít, és ezáltal azt is, hogy két nyelv/ kultúra hogyan viszonyul egymáshoz. 37 A grafikon elején, az 1948 1954 közötti tartományban a jelentős törésvonal annak köszönhető, hogy 1948-ra, 1952-re és 1953-ra vonatkozóan Magyarország nem szolgáltatott adatokat. 201
C S I Z M A D I A D O M I N I K A Az összes fordítás (összes kategória, összes forrásnyelv) tekintetében a világon a legfordítottabb nyelv mint sejthetjük az angol. 38 A francia a második, a magyar pedig meglepő módon a 15. helyen áll, megelőzve olyan nagy élő nyelveket, mint az arab (17.), a portugál (18.), vagy akár a kínai (21.). Ez nyilván azzal is magyarázható, hogy mivel a magyar kis nyelv, Magyarországon ebben az időszakban számos fordítás készült idegen nyelvre. A célnyelv tekintetében elmondható, hogy a világon a legtöbbet németre fordítanak, a francia a 3. helyen állva megelőzi az angolt (4.), a magyar pedig a 13. helyen ismét lekörözi az olyan nagy nyelveket, mint az arab (31.) vagy a kínai (49.). 39 A forrás- és a célnyelv adatsorai tehát egyértelműen bizonyítják, hogy a magyarok még világviszonylatban is fordító népnek számítanak. A franciáról a legtöbbet fordító országok tízes listáján Magyarország nem szerepel, miközben Franciaország a magyarról legtöbbet fordító országok között a 6. helyen áll. Ez az első látásra paradoxonnak tűnő tény nyilván azzal magyarázható, hogy franciáról jóval több ország fordít, mint magyarról, ezért Magyarországon hiába a harmadik legfordítottabb idegen nyelv a francia, világviszonylatban ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy bekerüljünk a franciáról legtöbbet fordító országok körébe. 40 A másik adatsorban ezzel szemben Franciaország azért szerepelhet ilyen jó helyen, mert nyilván nincs sok konkurense. 41 A franciára, illetve magyarra legtöbbet fordító országok listáin nem mutatkozik ilyen éles különbség: Franciaország a magyarra leginkább fordító országok tízes listáján az utolsó helyet foglalja el, míg Magyarország a franciára fordítók versenyében kilencedikként ér célba. Vajon milyen arány- 202 38 A következő bekezdésekben közölt adatok az on-line adatbázisból, tehát csak az 1979 és 2005 közötti időszakból származnak. Feltételezhető azonban, hogy ha ugyanezeket a statisztikákat az 1948 1978-as periódusra is összeállítanánk, hasonló eredményeket kapnánk. A tágabb értelemben vett társadalomtudományokat lefedő két kategóriában rendelkezésünkre állnak az 1948 és 2005 közötti adatok, melyek szerint ebben az időszakban mind a franciák, mind a magyarok legtöbbet angolból, németből és oroszból fordítottak, illetve a magyarok még franciából. Egyébként érthető okokból Magyarországon az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején szinte csak orosz szerzőket fordítottak, de ez idő tájt Franciaország is előszeretettel fordult az oroszokhoz szintén érthető okokból. És persze az sem meglepő, hogy közvetlenül a háború után nyoma sincs egyik országban sem a német szerzők iránti lelkesedésnek. 39 A portugál ebben a viszonylatban a 7. helyen áll. 40 Amelyben viszont ott találjuk Spanyolországot, Németországot, Olaszországot, az Egyesült Államokat, Japánt, Brazíliát, Lengyelországot stb. 41 A magyarról legtöbbet fordító országok listáját Magyarország vezeti (az idegen nyelvre fordításoknak köszönhetően), utána pedig Németország és a volt szocialista országok következnek.
A fordítás mint a nemzetek közötti kapcsolatok vizsgálatának lehetséges eszköze ban állnak a francia és magyar nyelvű fordítások az összes fordításhoz képest a két országban? 5. ábra: A francia és magyar nyelvű fordítások aránya az összes fordításhoz képest az összes kategóriában Franciaországban, függetlenül a fordítás irányától (1979 2005) Forrás: UNESCO Index Translationum. 6. ábra: A francia és magyar nyelvű fordítások aránya az összes fordításhoz képest az összes kategóriában Magyarországon, függetlenül a fordítás irányától (1979 2005) Forrás: UNESCO Index Translationum. A két ábra önmagáért beszél, ezért itt nem is térünk ki részletesebben az elemzésükre. Egy dologról azonban mégis érdemes szót ejteni. Feltűnő, 203
C S I Z M A D I A D O M I N I K A hogy mindkét, de főleg a franciaországi értékeket mutató ábrán a francia és magyar fordítások görbéje a huszonhét év során viszonylag konstans maradt, és nem követi az összfordítások mennyiségében bekövetkezett változásokat. Ezen a ponton kérdésessé válik hipotézisünk helyessége, ugyanis ha a két nyelv közötti fordítások mennyisége ennyire nem változott majdnem három, igen mozgalmas évtized alatt, akkor a fordítások mégsem tükrözik két ország kapcsolatát és az országokban bekövetkezett változásokat. Márpedig ez a megállapítás ellentmond a többi ábrán látható eredményeknek, melyek mind alátámasztani látszanak az eredeti feltevést. A kérdésről elgondolkodva azonban kiderül, hogy nem a hipotézissel van baj, hanem inkább egy módszertani problémáról van szó. Ugyanis a két nyelv viszonylatában főként Franciaországban olyan elenyésző a fordítások száma, hogy az összes fordítással együtt ábrázolva, ha vannak is a görbén változások, azok nem látszanak. Ezzel szemben, ha a magyar és francia fordítások görbéjét önállóan ábrázoljuk, nyomban láthatóvá válnak az ingadozások. Az 5 6. ábra tehát nem cáfolja hipotézisünket, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos adatsorok összehasonlítása nem végezhető el ugyanabban a léptékben. Hogyan viszonyul egymáshoz a két ország a társadalomtudományok terén? Az előző részekben már utaltunk arra, hogy nem biztos, hogy a társadalomtudományok nemzetközibbek, mint a (szép)irodalom: a nemzetközi térben mozgó társadalomtudományi könyvek száma elmarad a műfordítások számától. Ám ha tekintetbe vesszük, hogy az egyes nyelvek/kultúrák nagyságában, elterjedésében jelentős különbségek mutatkoznak, feltételezhetjük, hogy még e szűkebb nemzetközi társadalomtudományi tér is differenciált, és a benne cirkuláló művek mennyisége mind a forrás-, mind a célnyelv tekintetében változó. Lássuk, milyen tendenciák figyelhetők meg a teljes kutatási periódusban a nemzetközi társadalomtudományi tér francia és magyar szegmensében. A grafikon alátámasztja a fenti megállapítást, hiszen láthatjuk, hogy lényegesen több fordítást adtak ki a két nyelv viszonylatában Magyarországon, mint Franciaországban. A képet természetesen némiképp árnyalja, hogy a magyarok nem csupán franciáról, hanem franciára is fordítanak, de ezt a kérdést a következő részben tárgyaljuk részletesebben (egyébként látni fogjuk, hogy az 1990-es évek közepétől megfigyelhető nagy megugrás Magyarországon szinte kizárólag a franciáról magyarra készült fordításoknak köszönhető). 204