Egy koreai sidzso-vers elemzése és fordítási lehetőségei ( Kim Szangjong (1561-1637) sidzsoversének eredeti szövege, nyersfordítása és műfordítási változatai) I. A sidzso-forma jellegzetességei A koreai költészet a prózához hasonlóan kétnyelvű volt: 1. a klasszikus kínai nyelven írott hansi ( kínai vers ), 2. a koreai nyelven írott költemények, amelyek végleges lejegyzését az 1443-ban megalkotott koreai fonetikus írás (hangül) tette lehetővé. A sidzso (, az utóbbi, a koreai nyelvű kategóriához tartozik. A szó jelentését kétféleképpen értelmezik: évszakok melódiája vagy alkalmi melódia ; eredeti neve tan-ga (, rövid dal volt (ez megegyezik a japán tanka szóval; mindkét elnevezés utótagja arra utal, hogy eredetileg énekversként adták elő). Ez a koreai klasszikus költészet legismertebb versformája: 3 sorból áll, amelyekre - a koreai vers prozódiai hagyományainak megfelelően a laza ütemes ritmus jellemző (a laza jelző azt jelenti, hogy az ütemek szótagszáma a versen belül nagy változatosságot mutat). A sidzso sztenderd változata (,, phjong-sidzso megszokott sidzso ) három sorának mindegyike négy ütemből áll, egy ütem szótagszáma általában 3-4, de lehet kevesebb, illetve több is (az összes szótagok száma ennek megfelelően 41-50 között ingadozik). Mindazonáltal az ütemek szótagszámát illető szabadosság ellenére mégis a sidzso az a koreai versforma, amely a legtöbb prozódiai kötöttséggel bír. Ezek a következők (KIM, TONGUK 1986): 1. az utolsó sor első üteme csak három szótagú lehet, 2. az utolsó sor második üteme nem lehet kevesebb öt szótagnál, 3. az utolsó sor negyedik üteme általában három szótag, 4. az első és második sor első és harmadik üteme általában rövidebb, mint az utánuk következő. Az elemzett vers szerzője, Kim Szangjong (Kim Sang-yŏng) korának tudós államférfija volt: Szondzso és Kvanghe király hivatalnokaként szolgált mint személyi titkár és igazságügyi miniszter. A mandzsu invázió idején a trónörökössel együtt Kanghva szigetére menekült, amelynek elfoglalása után öngyilkos lett. Négy sidzso verse maradt fenn. Testvére, Kim Szanghon (Kim Sang-hŏn, 1570-1652) szintén magas rangú hivatalnok volt, akit a mandzsuk sikertelen öngyilkossági kísérlete után - túszként vittek magukkal, s csak három év múltán térhetett haza. Ő is írt sidzso verseket, s tőle is csak négy maradt fönn (HO-PAK 1971: 43-44). II. A vers hangul (koreai fonetikus írású) szövege
III. Az eredeti szöveg latin betűs átírásban, a nyersfordítás és az angol fordítás Az európai műfordító gyakorlatban a 3 soros sidzso verset 6 sorossá tördelik a feltételezett sorközépi cezúra mentén, nálam a kis kezdőbetű utal a sor megtörésére. Megjegyzendő, hogy eredetileg Balassi is 3 sorba írta a később róla elnevezett strófát, ma viszont a sorok utolsó ütemét új sorba írják, szintén a sor hosszúságára hívatkozva, s lett így szintén hat soros (SZEPES-SZERDAHELYI 1981: 405-407). Magyar verstani szakkönyvek ha egyáltalán a koreai vers szóba kerül a koreai vers rímnélküliségére hívják fel a figyelmet (uo. 506. l.). A koreai verselésre valóban jellemző bizonyos mértékig a rímnélküliség, de - mint ebben a versben is látszik ez nem mindig van így. Az eredeti sorbeosztásnak megfelelő magyar átírás (a rímet tartalmazó szavakat vastag betűvel, az ütemhatárt kihagyással jelöltük): Száráng kodzsimmári im nál száráng kodzsimmári Kkumé pöndán mári ki touk kodzsimmári Nálkácshi cám áni omjon onü kkumé pöiri A hat sorossá tördelt változatban: Száráng kodzsimmári A szerelem hazugság, Love is a lie, im nál száráng kodzsimmári ő engem szeret(ése) hazugság, so is your love for me. Kkumé pöndánmári Álomban látogat-beszéd(e) Your pledge to visit me in my dreams ki touk kodzsimmári az úgyszintén hazugság, is still another lie. Nálkácshi cám áni omjon Mindennap az álom nem jön, Lying forever awake as I do, Onü kkumé pöiri Melyik álomban lát(hat)om? how could I ever hope to see you in dream? (Az angol fordítás lelőhelye: KIM, JAIHUN 1982: 117.) IV. Műfordítási változatok 1. Szeretni: hazug ige, szerelmed nem őszinte: Ígérted, álmomban látlak, hazugság az ígéreted, Mindennap álmatlan vergődöm,
hogy látnálak éjszaka? 2. Szeretni: hazug ige, szerelme nem őszinte, Azt ígérte, álmomban jönne, hazugság az ígérete: mindennap álmatlan vergődöm, hogy láthatnám éjjelente? 3. Szeretni: hazug ige, szerelme nem őszinte, Hisz ígérte, álmomba jönne, de hazug az ígérete: Hogy tudnám mindig álmatlanul megálmodni éjjelente? 4. Szeretni hazug ige, szerelme nem őszinte, álmomba jönni megígérte, hazugság az ígérete; Vergődve mindig álmatlanul álmodhatom éjjelente? 5.a 5.b 5c Hazug szó: szeretni; Hazug szó: szeretni, Hazug szó: szeretni, lehet távolból szeretni?! őszintétlen hogy szeretni?! őszintétlen hogy szeretni? Megígérte álmomban lenni, Megígérte álmomban lenni, Hisz ígérte álmomban lenni, de nem fog megjelenni: de nem fog megjelenni de nem fog megjelenni: Hisz éjjel, álmatlan forogva Hogy tudnám álmatlan forogva Lehet-e álmatlan forogva nem tudom őt meglelni! álomképét meglelni? álomképet meglelni? (álomképre lelni?) 6. Hazug szó: szeretni, őszintétlen hogy szeretni?
Hisz ígérte álmomban lenni, de nem fog megjelenni, Mert senki nem tud álmatlanul álomképet lelni! V. Megjegyzések a vers formai megoldásairól 1. Nem tartalmaz kínai szótagmorfémákból összeállított, azaz sino-koreai szavakat annak ellenére, hogy a koreai szókészlet 55-60 százaléka ilyen elemekből áll, sőt a tudományos terminológiában ez az arány még ennél is sokkal magasabb. Ez a jelenség is azt bizonyítja, hogy a líra őrzi meg leginkább az ősi szókészletet (Petőfinél a finnugor szavak aránya 90 százalék). 2. A koreai és japán versben a szórend szigorú kötöttségei miatt rím igen kevésszer fordul elő. Ha vannak is, azok az európai költészettani tradíciók szerint úgynevezett rossz rímeknek számítanak, azaz önrímek, képző- és ragrímek. Ebben a versben önrímek fordulnak elő (a kodzsimmári hazugság szó háromszor, s erre rímel a pöiri lát(hat)om? az utolsó sorban mint nem önrím). Egy belső rím is van a 3. sor első ütemének végén (ez a gondolati fordulatot jelző ütem!): a nálkácshi mindennap szó. Az önrímek kivételével csak egy szótag rímel (az európai, így a modern magyar versben általában kettő szokott, a régi magyar versben, így például Balassinál viszont bőségesen voltak egy szótagúak is). Ebben a versben a gondolatritmus és a rímek (a rímet tartalmazó szavak vastagon szedve) szerves egységben vannak. Rimképlete (ütemhatáronként): x./ a // x / a x / a // x / a a / x // x / a 3. Alliteráció: a k-val kezdődő szavak, a vers kulcsszavai : kodzsimmári ( hazugság ), kkum ( álom ), ki ( az ). 4. A belső zeneiséget az m és n hangok gyakori előfordulása is biztosítja: az m hang 9-szer, az n 6- szor fordul elő 5. A vers ritmusképlete (az össz-szótagszám: 42; mint említettük, a sidzso szótagszáma 41 50 között lehet): 2 / 4 // 4 / 4/ 2 / 4 // 3 / 4/ 3 / 5 // 4 / 3/
VI. Megjegyzések a fordításhoz 1. A tartalmi, hangulati hűség mellett maximálisan törekedtem a formai hűségre is (a sidzso ütembeosztása, e vers rímelése, zeneisége). A legelső változat rím nélküli, itt a sidzsoversre általában jellemző rímnélküliséget véltem helyénvalónak. Később rájöttem, hogy e vers gondolatiságát nagyszerűen egészíti ki az ilyenfajta suta, monoton rímelés igazolva azt az állítást, hogy tulajdonképpen rossz rím nincsen, csak rossz vers és rossz költő. A párja hiánya miatt álmatlanul gyötrődő szerelmes felfokozott érzelmi állapotát, állandóan egy tárgy körül vergődő gondolatait, a fájdalmas játékosságot a gondolatritmussal párhuzamosan futó, egyhangúnak tűnő rímelés fejezi ki leghívebben. Az is nyilvánvaló, hogy a szerelmes zaklatott gondolatai ellenére sem kételkedik a párja hűségében, a vers nem erről, hanem a másik távolléte okozta gyötrelemről szól. A szótagszám mindegyik változatban 42-50 között van, általában valamivel több, minz az eredeti 42 szótagja. 2. Az eredetihez hasonló a fordítás rímelése is, van olyan változat (a negyedik és hatodik), amelyben teljesen megegyezik az eredeti rímképletével. 3. A vers zeneiségét mindegyik változatban az eredetihez hasonlóan az m és n hangok gyakoriságával próbáltam érzékeltetni (ez persze többé-kevésbé véletlenül, s nem tudatos tervezés eredményeként alakult így!). A harmadik változatban az m és n hang egyaránt 8-szor, a negyedikben ( a rímelés szempontjából az eredetivel teljesen megegyezőben) az m 7-szer, az n 6- szor fordul elő. Az 5.b változatban az m 9-szer, az n 10-szer, a 6 változatban az m 6-szor, az n 11- szer (!) fordul elő. VII. Anna Ahmatova fordítása (AHMATOVA 1956: 140) Слово лживое любовь! Льжёшь ты, говоря, что любишь! Говоришь, что снилась мне?! Это значит льжёшь ты вдвое. Не смыкаю я очей... Где же тот сон, где ты являлась? Szlovo lzsivoje ljubov! Lzsos ti, govorja, sto ljubis! Hazug szó szerelem! Hazudsz te, mondván, hogy szeretsz!
Govoris, sto sznyilasz mnye?! Eto znacsit lzsos ti vdvoje. (Azt) mondod, hogy álmodom rólad?! Ez (azt) jelenti hazudsz te kétszeresen. Nye szmikaju ja ocsej Nem hunyom le a szememet Kgye zs tot szon, kgye ti javljalasz? Hol hát az az álom, amelyikban megjelensz? Az orosz költőnő - bár szövege különbözik a sidzso megszokott ütembeosztásától - az összszótagszámot illetően nem tér el: 45 szótagból áll a fordítása. Eltérés az is, hogy az első sor cezúrája után nem a megszokott kettő, hanem három ütem van. A vers formailag mégsem hűtlen az eredetihez, hiszen a koreai vers egyik lényeges sajátossága a viszonylag laza formai kötöttség. A vers nem rímel annyira, mint az eredeti, viszont nagyon kifejező alliterációk (lozs hazugság ljubov szerelem ) és egyéb kifejező hanghatások vannak benne (az l hang kilencszer fordul elő). A rímek bár nem sorvégiek, de - távolról is- szépen összecsengenek, lezárva egy gondolati ívet (lzsivoje hazug vdvoje kétszeresen, mindkét szóban az o magánhangzó a hangsúlyos). Irodalom AHMATOVA, ANNA (1956): Klasszicseszkaja korejszkaja poezija. Goszudarsztvennoje izdátyelsztvo hudozsesztvennoj lityeraturi. Moszkva. HO UNG-PAK CSI-HONG - (1971): (Koreai irodalmi szótár).: Seoul. KIM, JAIHIUN JOYCE (1982): Master Sijo Poems from Korea- Classical and Modern. Seoul. KIM TONG-UK (1986): Korean Literature. Introduction to Korean Studies. The National Academy of Sciences: Seoul. 340-352. SZEPES ERIKA-SZERDAHELYI ISTVÁN (1981): Verstan. Gondolat: Budapest.