Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala Romániai magyarság 2000. T a r t a l o m: Oldal Előszó. 2 1. Történelem 4 2. Általános adatok 7 3. Jogi helyzet 13 4. Érdekképviselet. 15 5. Gazdaság... 23 6. Civil társadalom 26 7. Oktatás. 27 8. Művelődés, kultúra, tudomány 30 9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás 32 10. Tömegtájékoztatás 34
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 2/ 34 HTMH 2000. Előszó Az évtizedeken át tartó kényszerű elfojtás után a diktatúrák 1989-es összeomlását és az 1990-es első szabad választásokat követően az egyéni és a közösségi felszabadultság élményével egyidőben a Kárpát-medencében a nemzetállami törekvések reneszánszának lehetünk tanúi. Érthető ez mindaddig, amíg a nemzeti értékek vállalásával a múltból és a hagyományok világából, a történelemből azok a gondolati tartalmak aktualizálódnak, amelyek a békés társadalmi és szellemi építkezés szándékát szolgálják. Ha azonban a nemzetállami törekvések ahogyan az elmúlt évtized során a volt Jugoszlávia területén lejátszódó tragikus események mutatják türelmetlenséghez, kizárólagossághoz és erőszakos érdekérvényesítéshez vezetnek, egész régiók, végső esetben pedig a kontinens békéjét és jövőjét veszélyeztetik. Ma ugyanis Közép- és Kelet-Európa térségében az önépítkező polgári nemzetállammal még mindig fenyegető módon állnak szemben a posztkommunista nemzetállamiság hatalmas hadseregei, politikai intézményei és a hagyományos nemzeti értékek mentén építkező demokratikus társadalmakat ma is fenyegeti a totalitáris politika eszközeit átmenteni igyekvő nemzeti diktatúrák erőszak-világa. Az sem kizárt, hogy mindez egyetlen országon belül jelentkezik. Az új nemzetállamok vajúdásának különösen érzékeny pontja a nemzeti kisebbségek jelenlétének tudomásul vétele, elfogadása. A totalitáris örökség kényszereitől megszabadulni képtelen közösségek nemzetteremtő szándéka csak a totalitarizmus jegyében foganhat, ennek megfelelően ország- és otthonépítő eszközeiket is a diktatúrák kelléktárából válogathatják. Az erőszak eszközeivel létrehozott nemzetállam a tolerancia legkisebb jelét sem tanúsítja más nemzetek, és főleg nem a területükön élő nemzeti kisebbségek sajátos világával, értékrendjével szemben. Minden ilyen esetben a nemzet és az állam feloldhatatlan ellentétéről van szó, s a közösségteremtő értékrend és a hatalmi érdekérvényesítés közötti kompromisszum nagyon nehezen képzelhető el. E tekintetben ma egyetlen járható út létezik: ha az európai törekvésekkel összhangban fokozatosan a háttérbe szorul, leépül az állam szerepe és jelentősége, a nemzeti értékrend pedig visszatalál eredeti forrásához, a hagyomány és a kultúra humánumához. Az állam szerepének visszaszorulásától egészen egyszerűen azt várjuk, hogy erőszakos módon semmilyen hatalmi eszközzel ne lehessen beleszólni az egyéni és a közösségi értékrendek vállalásának kérdésébe. Ezen a küszöbön átlépve ugyanis mint jelenség egyszerre megszűnik az esetek többségében kirekesztő módon használt nemzeti kisebbség fogalom, és politikai akadálya sem lesz a különböző azonosságtudatú közösségek egy régión belüli együttélésének. 1989 1990-ben az utódállamok területén élő magyar nemzeti közösségek történelmünkhöz híven, a békés eszközökkel történő társadalomépítés útját választották, ami azt is jelentette, hogy az erőszakos asszimiláció veszélyével szembenézve a nemzeti integráció kínálta lehetőségeket tekintették az általuk képviselt, a közösség jövőjét biztosító politika alapelvének. Az elmúlt évtized során e szempontokat követve dolgozták ki közösségi önrendelkezésük az önkormányzatiság, az autonómia alapelveinek rendszerét, s tettek határozott
HTMH 2000. 3 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről erőfeszítéseket a szuverén politikai közösséggé válás érdekében. Tény, hogy szándékaikat és törekvéseiket erősítették az Európában napjainkban kiteljesedő integrációs folyamatok és a kisebbségi, kollektív jogok törvényes biztosítására irányuló törekvések is, mint amilyen az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménye, vagy A regionális és kisebbségi nyelvek Európai Chartája. A Határon Túli Magyarok Hivatala, mint kormányzati koordinációs szervezet e rendszeren belül jutott meghatározó szerephez. Egy évtizedes története során mindvégig figyelemmel kísérte a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetek és politikai pártok munkáját, támogatta társadalomszervező törekvéseiket és közvetítette jogos követeléseiket az európai és a nemzetközi fórumok felé. Kormányzati hivatalként olyan szakmai és szakértői munkát biztosított a magyar nemzeti közösségek számára, amelyre mindenkor számíthattak, s amelyek az integrációs folyamatok kiszélesedéséhez és elmélyüléséhez vezettek. Feladatának maradéktalan vállalásához, közvetítő tevékenységéhez azonban eleven kapcsolatokra és naprakész ismeretekre van szüksége. S hogy ennek megteremtése és felépítése milyen összetett folyamat, azt mutatják a most elkészült országjelentések is, amelyekből kitűnik: a közösségi jogaiért közel nyolc évtizede küzdő határon túli magyar kisebbségek érdekeinek képviselete és eredményes támogatása csakis és kizárólag a társadalmi politika valóság és a gazdasági adottságok részletes ismerete alapján történhet. Magyarország polgári kormánya az ezredfordulón elérkezettnek látta az időt a nemzeti egyeztető fórumként működő Magyar Állandó Értekezlet létrehozására. Elsősorban ez indokolta a határon túli magyar kisebbségek elért eredményeit értékelő összefoglalók, helyzetjelentések elkészítését. A nemzeti integrációs folyamatok kiteljesedését biztosító MÁÉRT szakértői bizottságai ugyanakkor az uniós csatlakozás európai követelményeit is szem előtt tartva az egész Kárpát-medence demokratizálásának is megkerülhetetlen fórumaivá váltak. Mindannyiunk reménye szerint most jött el az ideje annak, hogy a magyarság huszadik századi kényszerhelyzetéből kilépve, kiszolgáltatottságát meghaladva, az európai értékekkel összhangban hozzálásson a hagyományainak megfelelő, intézményes formában is létező társadalma újraépítéséhez. Ebben a munkában a Határon Túli Magyarok Hivatalára is új, a korábbiakhoz képest mindenképpen összetettebb feladatok várnak. Szabó Tibor
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 4/ 34 HTMH 2000. Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM Magyarok Erdélyben IX. sz. vége X. sz. A magyarok megtelepedése Erdélyben, a kereszténység felvétele. XI. sz. XII. sz. XIII. sz. XIV. sz. XV. sz. XVI. sz. Erdély közigazgatási megszervezése. A gyulafehérvári római katolikus püspökség alapítása. Feltehetőleg ekkor telepedett meg Erdélyben székely-magyar népcsoport. Megkezdődik a szászok betelepítése. A magyar királyok kiváltságlevelekkel erősítik meg a magyar, székely és szász közösségek korábban kialakult szokásjogait. Első gótikus építkezések, hiteles helyek (loca credibilia) Gyulafehérváron, Kolozsváron, a kelet-magyarországi Váradon. A tatárjárás (1241) elpusztítja, részben elnépteleníti Magyarországot és Erdélyt, ami lehetővé teszi újabb népcsoportok, köztük a románok betelepedését is. A nemesek általános gyűlésének (congregatio generalis) első okleveles említése (1288). Az első említések románok által lakott területekről ( terra Blachorum ): Fogaras 1222; Omlás, Hátszeg 1247). A székelyek általános gyűlésének (congregatio generalis) első említése (1344). Végérvényesé válik a hűbéri rendszer megszilárdulása Erdélyben is. Humanista központ a kelet-magyarországi Váradon, reneszánsz építkezések (Várad, Gyulafehérvár, Gyalu). Oklevélben rögzítik a három történelmi erdélyi közösség (magyar, székely, szász) szövetségére épülő erdélyi alkotmányos jogrendet (Unio Trium Nationum 1437). Hunyadi János erdélyi vajda és Magyarország kormányzója, Kolozsvár szülötte, Hunyadi Mátyás uralkodása. Székely Dózsa György parasztháborúja (1514). Magyarország osztrák és török fennhatóság alá kerül, megalakul az önálló Erdélyi Fejedelemség magyar fejedelmekkel. A Tordai Országgyűlés a világon először mondja ki a vallásszabadságot (1568). Jezsuita akadémia létesül Kolozsváron (1581). Dávid Ferenc, Szenczi Molnár Albert, Heltai Gáspár
HTMH 2000. 5 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről működése. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király uralkodása. XVII. sz. Akadémia Gyulafehérváron neves külföldi tanárokkal. Bocskai István, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelemsége ( Erdély aranykora ). Apáczai Csere János megírja és kiadja a Magyar Encyclopaediát (1653). Erdélyi törvénykönyv: Approbatae Constitutiones (1655) és Compilatae Constitutiones (1669). Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtató és betűmetsző tevékenysége. XVIII. sz. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc leverése (1711) után megszilárdul az osztrák uralom. Erdély nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) az Osztrák Birodalom tartománya lesz. Székely és román határőrezredek felállítása (1762 68). Erdély etnikai arányainak átalakulása: Román magyar szász 1720 49,6 % 37,2 % 12,4 % 1786 58,0 % 29,4 % 11,6 % Az első magyar lap megjelenése (Erdélyi Magyar Hírvivő, 1789) Kolozsváron. Ugyanitt megalakul az első magyar színtársulat (1792). XIX. sz. XX. sz. Kőrösi Csoma Sándor angol tibeti szótára révén európai hírnévre tesz szert. Bolyai János megfogalmazza a nem euklideszi geometriát (Appendix, 1833). A liberális reformnemzedék szellemi politikai mozgalma (Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor), 1848 49: forradalom és szabadságharc a Habsburg-uralom ellen. Társadalmi reformok: jobbágy-felszabadítás, közteherviselés. Az Erdélyi Múzeum Egyesület megalakítása (1859). Újraegyesülés Magyarországgal (1867). Egységes magyar közigazgatás, megszüntetik a székely és szász közigazgatási különállást. A kolozsvári egyetem megalapítása (1872), a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása (1879), Kolozsváron megalakul az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), a Nagybányai művésztelep létrehozása (1896 Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János). Egyetemi Könyvtár Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményére alapozva (1906). Az első világháború után 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesíti Erdély Romániához csatolását. Az itt élő magyarság kisebbségi sorba kerül. Magyarok Romániában Románia az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés útján Erdély hozzácsatolásával nyerte el mai nyugati határait. A román történelemtudomány
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 6/ 34 HTMH 2000. álláspontja szerint e határváltozás jogi alapja a gyulafehérvári román nemzetgyűlés 1918. december 1-jei kiáltványa (Románia nemzeti ünnepe), amely kimondta Erdély Romániával történő egyesítését. A modern román állam megteremtésében kiindulópontnak tekintett Gyulafehérvári Nyilatkozat széleskörű jogokat ígért az együttélő népeknek, de ezeket Románia sohasem biztosította számukra. Az 1923-as alkotmány egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát és utalás sincs benne a kilátásba helyezett jogokról. Az egymást követő román kormányok ugyanakkor a trianoni szerződés előtt (1919. december 9.) aláírt kisebbségi szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem ratifikálta. A Romániába átkerült magyar nemzetrész tragédiaként élte meg a változást, de a kezdeti passzivitás után az erdélyi és partiumi magyarság hamarosan az önszerveződés útjára lépett. Alkalmazkodott az új körülményekhez, és megmaradt egyházi és kulturális intézményeire támaszkodva létrehozta új civil szervezeteit és politikai pártját: az Országos Magyar Pártot. Az egymást követő román kormányok nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarságot anyagi hátterétől és intézményrendszerétől, vagy ha erre nem volt lehetőség legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati lehetőségeit. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. Ennek ellenére a romániai magyar egyházak és a romániai magyarság újonnan létrejövő gazdasági, kulturális, politikai intézményei sikeresen teljesítették közösségmegtartó feladataikat, biztosították a magyar közélet erdélyi folytonosságát. A II. bécsi döntés és az azt követő események kitörölhetetlen, ma is érzékelhető nyomokat hagytak Erdély román, magyar és német lakosságának emlékezetében. A későbbi román nacionalizmus mindmáig az akkori események egyoldalú és eltorzított bemutatásával próbálja manipulálni a román tömegeket. 1945 után úgy tűnt, hogy az új hatalom a nemzetiségi kérdés méltányosabb megoldására törekszik. Az 1945. február 6-án kibocsátott 86. sz. törvény (Nemzetiségi Statútum, amelyet formailag mindmáig nem hatálytalanítottak) első ízben biztosított kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek. Előírta, hogy azokon a területeken, ahol a nem román nemzetiségűek a lakosság legalább 30 %-át teszik ki, szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási intézményekben és a bíróságokon, és e nyelvek ismeretét a román nyelv ismerete mellett kötelezővé tette az e területen hivatalban lévő köztisztviselők számára. A Statútum előírta az anyanyelvi oktatás biztosítását minden szinten, valamint a nemzetiségi uszítás és
HTMH 2000. 7 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről az etnikai diszkrimináció büntetését is. A gyakorlatban viszont a Nemzetiségi Statútum soha nem került alkalmazásra. A kommunista hatalomátvétel után az ún. államosítás (1948) lehetővé tette, hogy a magyarságot teljesen megfosszák vagyoni alapjaitól, intézményeitől és iskolarendszerétől, minimálisra szűkítve az erdélyi magyar egyházak működési lehetőségeit is. Ettől kezdve egyre kiszolgáltatottabbá válik a nacionálkommunista román állam önkényének, amely akárcsak a két világháború közötti román állam 1956-tól kezdve ismét a romániai magyarság fokozatos felszámolására törekedett. A törvények ugyan formálisan biztosították az anyanyelv szabad használatának jogát (sőt ezt a Ceauşescu idejében hatályos alkotmány is kimondta), de a magyar nyelvet a '60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből. Az 1989-es decemberi események nem hozták meg a kommunista nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az új alkotmány és a 90-es évek jogalkotása messze elmaradt mind a romániai magyarság jogos igényeitől, mind pedig a 89-es fordulatot megvalósító román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ, bár számos, egymástól markánsan különböző érdekcsoportból és platformból tevődik össze, mindmáig megőrizte egységét. Az 1996-os novemberi választások után az RMDSZ a kormánykoalíció tagja lett. Így lehetősége nyílt arra, hogy befolyást gyakorolva a törvényhozásra és a közigazgatásra, tevékenyen részt vegyen Románia politikai életében. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 237.500 km 2. Összlakosság: 22.810.035 fő (a legutóbbi, 1992-es népszámlálás szerint). Népsűrűség: 95,7 fő /km 2 Etnikai csoportok : román 89,5 %, magyar 7,1 %, roma 1,8 %, német 0,5 %, ukrán 0,3 %, orosz lipován 0,2 %, török 0,1 %, szerb 0,1 %, tatár 0,1 %, szlovák 0,1 %. Vallások : ortodox (86,8 %), római katolikus (5,1 %), református (3,5 %), görög katolikus (1 %), pünkösdista (1 %), baptista (0,5 %), adventista (0,3 %), unitárius
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 8/ 34 HTMH 2000. (0,3 %), muzulmán (0,2 %), evangéliumi keresztény (0,2 %), ágostai hitvallású evangélikus (0,2 %), órítusú keresztény (0,1 %), óortodox (0,1 %), zsinatprezsbiteri evangélikus (0,1 %). Népegészség : csecsemőhalandóság 20, átlagéletkor 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak). 1990 óta csökkenő népesség. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás kétkamarás parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom kormány (miniszterelnökség), igazságszolgáltatás Legfelső Bíróság. Közigazgatás: 40 megye, Bukarest (főváros); főváros Bukarest (Bucureşti, 2.060.000 fő), nagyobb városok Constanţa, Iasi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj-Napoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82 municípium), 2.685 község, 13.000 falu. Városi lakosság: 67 %. Politikai pártok (1999): koalíció: Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) (Partidul Naţional Ţărănesc Creştin Democrat PNŢCD); Demokrata Párt (DP) (Partidul Democrat PD); Nemzeti Liberális Párt (NLP) (Partidul Naţional Liberal PNL); Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) (Uniunea Democrată a Maghiaria din România UDMR); Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP) (Partidul Social Democrat Român PSDR) Román Ekológiai Párt (REP) (Partidul Ecologic Român PER) ellenzék: Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) (Partidul Democraţiei Sociale din România PDSR); Szövetség Romániáért Párt (SZRP) (Partidul Alianţei pentru România APR)
HTMH 2000. 9 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Nagy-Románia Párt (NRP) (Partidul România Mare PRM) Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) (Partidul Unităţii Naţionale Române PUNR) Alternatíva Romániának Párt (ARP) (Partidul Alternativei pentru România PAR) Munkaerő: 11,2 millió fő (mezőgazdaság 8 %, ipar és kereskedelem 38 %, egyéb 34 %). GDP/fő: kb. 1.700 USD (1998). Árfolyam: 18.000 ROL/USD (1999. december). Infláció: 41 % (1998). Külső államadósság: > 8 milliárd USD. Munkanélküliség: 6,3 % (1996). Összes külföldi tőkebefektetés: 2,7 milliárd USD (1990 1998). A legutóbbi, 1992. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma 1.624.959, míg becsült adatok szerint a magyar anyanyelvűek száma meghaladja az 1,8 millió főt. A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel cigányok és németek nem éri el az 1 %-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság 35 37 %-át tömöríti. Itt a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a 12 15 %-ot (Székelyudvarhelyen és környékén pl. alig 2 %). Az erdélyi magyarság közel 28 %- a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), 16 18 %-a Közép-Erdélyben, 18 20 %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki.
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 10/ 34 HTMH 2000. 1. ábra Tájegységek Romániában 2. ábra Magyarok Romániában
HTMH 2000. 11 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről A román állam mintegy hét évtizedes betelepítési politikájának eredményeként amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai öszszetételét változtatta meg a magyarság számaránya csökkenőben van, bár a '89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnőek: a magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen pedig a lakosok fele a románságból kerül ki. 1992-ben összesen 175 olyan település volt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya meghaladta az 50 %-ot. 3. ábra Magyarok az erdélyi megyékben
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 12/ 34 HTMH 2000. 4. ábra Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 1992 között A XX. század második felében a romániai magyar lakosság számának növekedése lelassul. A Székelyföld kivételével ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét a magas halandóság miatt a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől napjainkig elhagyták Romániát. 5. ábra A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 1992 között
HTMH 2000. 13 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 3. JOGI HELYZET Az 1991-ben elfogadott és népszavazással is megerősített alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román nyelv. Az alkotmány több alapvető kisebbségi jogot rögzít: az etnikai identitáshoz való jogot (6. ), az anyanyelven való tanulás jogát (32. ), a parlamenti képviselethez való jogot (59. ), az anyanyelv használatának jogát a bírósági eljárásban (127. ). A kisebbségi jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya miatt a gyakorlatban nincsenek elégséges garanciái. A hatalmi pozícióban lévő pártok 1991 és 1996 között fenntartva a kisebbségi kérdés politikai kezelésének lehetőségét nem törekedtek e vonatkozásban a törvényhozási keretek kialakítására. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását a magyar nemzeti közösség politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak ellenére, hogy Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. A Ciorbea-kormány 1997 őszéig, majd a Vasile-kabinet 1998 decemberéig vállalta a törvény megalkotását, ez azonban mindeddig nem történt meg. A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, amely biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot anyanyelven is. Ennek hiánya a magyarság szempontjából különösen hátrányos. Ezzel szorosan összefüggő kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. Míg a román kormány 1992-ben 80 ingatlant juttatott vissza az eddig ugyancsak jogfosztott görögkatolikus felekezetnek, a történelmi magyar egyházak kártalanítása nem történt meg. A '96-os választások után a kormány két sürgősségi rendeletet is kibocsátott amelyekkel elvben egyebek között a magyarság számára is visszajuttatott közösségi és egyházi javakat, viszont e rendelkezéseknek mindeddig csupán néhány ingatlan esetében sikerült teljességében és ténylegesen érvényt szerezni. Az 1994-ben elfogadott közigazgatási törvény a román nyelv kizárólagos használatának előírásával visszalépést jelent a Ceauşescu-korszakhoz képest is. A Ciorbea-kabinet az 1997/22. sz. sürgősségi kormányrendelettel elvben módosította ugyan lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a 20 %-ot meghaladja, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozzák, parlamenti törvényerőre emelése mindmáig nem történt meg.
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 14/ 34 HTMH 2000. Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. Az 1997/36. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte ugyan, de az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény számos korlátozást tartalmaz a kisebbségi nyelvű oktatás terén: nem teszi lehetővé a magyar nemzeti közösség számára az önálló állami magyar egyetem felállítását. A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről 1997- ben ratifikálták, míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása az 1997-es aláírást követően folyamatban van. Az 1996-ban kötött magyar román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre: Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), EBEÉ Koppenhágai Dokumentum, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201(1993). sz. Ajánlása. Noha az alkotmány elsőbbséget élvezőnek ismeri el a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokat az ország törvényeivel szemben, azok alkalmazása a gyakorlatban ellentmondásos, gyakran nincs lehetőség a dokumentumban foglalt jogok érvényesítésére. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A romániai magyarság politizálásának keretéül elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolgál, amely nemcsak politikai párt, hanem nemzeti és demokratikus alapon működő, aktív kisebbségvédelmet folytató szervezet. A többi magyar politikai tömörülés Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Kisgazda Párt korlátozott támogatással rendelkezik, tagsága a választásokon az RMDSZ-t támogatja. Az 1989-es decemberi változást követően több erdélyi városban, (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely), valamint a Székelyföldön beindult önszerveződési folyamat eredményeként létrejött szövetségnek jelenleg mintegy félmillió tagja van. Az RMDSZ a Romániában élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és részben helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar nemzeti közösség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit.
HTMH 2000. 15 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), valamint az Európai Néppártnak (EPP). Képviselői révén kapcsolatokat épít különböző nemzetközi szervezetekkel: Európa Tanács, Európai Parlament, EBESZ, Interparlamentáris Unió, Nyugat-Európai Unió. Az RMDSZ alapvető célkitűzése: a romániai társadalom, gazdaság, közigazgatás modernizálása, Románia európai integrációs pályára állítása, a romániai magyar nemzeti közösség hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megőrzése és fejlesztése, amelyeknek eszköze az államhatárokon belüli önrendelkezés. Ezt saját oktatási, művelődési és más, az önazonosság megőrzését biztosító intézmények kialakítása, megerősítése révén kívánja gyakorolni. A kisebbségi társadalom problémáinak megoldását kizárólag demokratikus és jogszerű keretek között tartja lehetségesnek. Ennek megfelelően a Szövetség programjában az alábbi célokat fogalmazta meg: a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, az állampolgárok közötti jogegyenlőség alkotmányos elvének tényleges megvalósítása; olyan társadalmi feltételek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nemzeti identitás szabad megválasztását, megőrzését, ápolását; a hatalmi ágak szétválásán alapuló jogállam megteremtése; a helyi közösségek és közigazgatás anyagi függetlenségének megteremtése; a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos biztosítása; a piacgazdaság működését szabályozó törvényes keretek megteremtése; a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak teljes mértékű visszaszolgáltatása; a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése az Európában létező pozitív gyakorlat alapján; a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvények elfogadása, mely biztosítja = az anyanyelv szabad használatát a magán- és közéletben, az igazságszolgáltatásban; = az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvű iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában; = önálló kulturális intézményrendszert; = az anyanemzettel való szabad kapcsolattartást és információcserét.
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 16/ 34 HTMH 2000. Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus. Az első két kongresszust Nagyváradon (1990) és Marosvásárhelyen (1992) tartották meg. A szövetség szerkezeti és politikai megújulását az 1993 januárjában, Brassóban megtartott III. Kongresszus határozatai alapozták meg, majd az 1995-ös kolozsvári IV. Kongresszus véglegesítette. Az 1997 októberében Marosvásárhelyen megtartott V. kongresszus az időközben kormányzati tényezővé vált RMDSZ tevékenységét értékelte, elfogadva az új helyzet megkövetelte cselekvési programot. A szövetség legutóbbi, Csíkszeredán tartott VI. kongresszusa bizonyossá tette annak igényét, hogy az RMDSZ a jövőben az eddiginél is határozottabb álláspontot képviseljen az erdélyi magyarság számára ígért jogi intézményi reformok megvalósításában. A Szövetség struktúraváltásának lényege a belső önrendelkezést megjelenítő önkormányzati modell. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttműködő kollektív és társult tagok szövetsége, amelyek a következők: területi elv szerint szerveződő szövetségi területi szervezetek (21 megyei, tájegységi szervezet); nem területi elv szerinti belső szerveződések a különböző politikai ideológiákat képviselő platformok (Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Magyar Ifjúsági Tanács, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazda Párt, Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete); a nemzeti közösségi lét kérdéseinek megoldásában az RMDSZ partnereiként működő, Romániában bejegyzett jogi személyek: tudományos, kulturális és szakmai szervezetek (Bolyai Társaság, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége). Az RMDSZ által felvállalt önkormányzati modell teret biztosít a plurális társadalomban jelentkező politikai, kulturális és társadalmi szerveződéseknek. Ez a modell egyben a társult tagok autonómiájának szigorú tiszteletben tartása mellett a hatalmi ágak szétválasztását és kölcsönös ellenőrzését is feltételezi. Ezt az elvi célkitűzést követve alakultak ki az irányító testületek: döntéshozó: Szövetségi Képviselők Tanácsa Szövetségi Operatív Tanács végrehajtó: Ügyvezető Elnökség
HTMH 2000. 17 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről konzultatív: Szövetségi Egyeztető Tanács Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Országos Önkormányzati Tanács ellenőrző: Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság Szövetségi Ellenőrző Bizottság Az RMDSZ képviseletét a szövetségi elnök vagy megbízó levél alapján az erre felkért személy látja el, míg az ügyvezető elnök illetékességi területein képviseli a szövetséget. A döntéshozó szerv a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amely állást foglalni hivatott a közösség életét érintő minden fontos politikai kérdésben. A Szövetségi Képviselők Tanácsa mellett működik: a Szabályzat-Felügyelő Bizottság (SZFB), amelynek feladata tisztázni az Alapszabály értelmezésével összefüggésben felmerülő kérdéseket és állást foglalni azokkal kapcsolatban; az Etikai és Fegyelmi Bizottság (EFB), amely kivizsgálja a felmerülő etikai problémákat, és javaslatokat dolgoz ki megoldásukra az illetékes döntéshozó szervek számára; az Ellenőrző Bizottság (EB), amely folyamatosan ellenőrzi a Szövetség pénzügyeit és vagyoni helyzetét. Az Egyeztető Tanács (SZET) az RMDSZ-hez társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek, egyházi intézmények, személyiségek képviseleti, érdekegyeztető és döntéshozó fóruma. Ülésein megfigyelői státuszban részt vehetnek a nem társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek is. Az Operatív Tanácsot (SZOT) a szövetségi elnök és az ügyvezető elnök hívják össze. Feladata a Szövetség létét és tevékenységét érintő döntések meghozatala különleges politikai helyzetekben. Tagjai: szövetségi elnök, tiszteletbeli elnök, ügyvezető elnök, az SZKT, a SZET és az OÖT elnökei, a Szövetség szenátusi és képviselőházi frakcióvezetői, valamint az ügyvezető elnök helyettese. Az Ügyvezető Elnökség (ÜE) a szervezet operatív kérdéseiben illetékes dönteni és eljárni, végrehajtja az SZKT határozatait és ellátja a Szövetség programjából eredő általános
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 18/ 34 HTMH 2000. teendőket. Élén az ügyvezető elnök áll, akinek munkáját a különböző területekért felelős alelnökök segítik. Az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) a Szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető és tanácsadó testülete. 1. táblázat Az RMDSZ vezető tisztségviselői Irányító testületek Területi szervezetek Szövetségi elnök Markó Béla Tiszteletbeli elnök Tőkés László SZÖVETSÉGI KÉPVISELŐK TANÁCSA Arad megye Cziszter Kálmán Elnök Dézsi Zoltán Beszterce Naszód m. Szilágyi János ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉG Bihar megye Kapy István Elnök Takács Csaba Brassó megye Kovács Csaba Alelnökök: Bukarest Vajda Ferenc Gazdasági és szociális Péter Pál Csíki terület Bíró Albin Területi szervezetekért Felelős alelnök Nagy Zsolt Fehér megye Galac Brendus Gyula Székely Levente Kormányzati Borbély László Gyergyó terület Dézsi Zoltán Önkormányzati Madaras Lázár Háromszék Márton Árpád Művelődési és egyházügyi Sebesi Karen Attila Hunyad megye Borbély Márton Oktatási és ifjúsági Nagy F. István Kézdiszék Németh Csaba SZÖVETSÉGI EGYEZTETŐ TANÁCS Kolozs megye Kónya H. Sándor Elnök Kelemen Hunor Krassó Szörény m. Makay Botond ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI TANÁCS Maros megye Kincses Előd Elnök Demeter János Máramarossziget ter. Zaharánszky M. SZÖVETSÉGI SZABÁLYZAT-FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG Nagybánya terület Szatmár megye Ludescher István Ilyés Gyula Elnök Markó Attila Szeben megye Nagy Ferenc SZÖVETSÉGI ETIKAI ÉS FEGYELMI BIZOTTSÁG Szilágy megye Temes megye Seres Dénes Toró Tibor Elnök Ungvári Zrínyi Imre Udvarhely-szék Verestóy Attila SZÖVETSÉGI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG Elnök Takács Gyula
HTMH 2000. 19 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 2. táblázat Az RMDSZ szenátorai Csapó József Eckstein Kovács Péter Frunda György Hajdú Gábor Lőrinczi Gyula Markó Béla Németh Csaba Puskás Bálint Név Bizottság tisztség Egészségügyi, környezetvédelmi és sportbizottság tag Költségvetési, (kisebbségvédelmi pénz-, miniszter) bankügyi bizottság tag Jogi, kinevezési, fegyelmi, mentelmi és mandátumellenőrző bizottság titkár Emberjogi bizottság tag ET Közgyűlésének Jogi és Emberjogi Bizottsága (egészségügyi miniszter) Privatizációs bizottság titkár Tanügyi és tudományos kutatási bizottság tag Külpolitikai bizottság tag Tanügyi és tudományos kutatási bizottság tag Munkaügyi, népjóléti és munkanélküliséggel foglalkozó bizottság alelnök Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság tag Jogi bizottság tag Gazdasági bizottság tag Seres Dénes Önkormányzati és területrendezési bizottság elnök Szabó Károly frakcióvezető helyettes Verestóy Attila frakcióvezető Honvédelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság tag Mezőgazdasági, élelmezésügyi és erdészeti bizottság alelnök Nyugat-Európai Unió Közgyűléséhez rendelt Állandó Megfigyelők Küldöttsége A román Hírszerző Szolgálatot felügyelő képviselőházi és szenátusi közös bizottság tag
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 20/ 34 HTMH 2000. Az RMDSZ parlamenti képviselői 3. táblázat Név Bizottság tisztség Antal István Ipari és szolgáltatásügyi bizottság titkár Asztalos Ferenc Tanügyi, ifjúsági és sportügyi bizottság alelnök Bárányi Ferenc Egészségügyi és családvédelmi bizottság titkár Birtalan Ákos Közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottság tag Böndi Gyöngyike Munkaügyi és társadalomvédelmi bizottság tag Elek Barna Mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszeripari bizottság tag Garda Dezső Tanügyi, ifjúsági és sportügyi bizottság tag Kakassy Sándor Közművelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság tag Kelemen Attila frakcióvezető Mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszeripari bizottság alelnök Kerekes Károly Munkaügyi és társadalomvédelmi bizottság tag Kónya Hamar S. a Képviselőház jegyzője Kovács Csaba Közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottság tag Márton Árpád Közművelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság tag Mátis Jenő Költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tag Nagy István Költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tag Pécsi Ferenc Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság tag Ráduly Róbert frakcióvezető-h. Ipari és szolgáltatásügyi bizottság tag Rákóczi Lajos Védelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság tag Székely Ervin jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság tag Szilágyi Zsolt frakciótitkár Külpolitikai bizottság tag Tamás Sándor jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság tag Tokay György Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság tag Vajda Ferenc Visszaéléseket és korrupciót kivizsgáló valamint folyamodványi bizottság tag Varga Attila Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság tag Vida Gyula Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság tag
HTMH 2000. 21 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről RMDSZ-kormánytisztségviselők 4. táblázat Név Tisztség Intézmény Hajdú Gábor Miniszter Egészségügyi Minisztérium Eckstein Kovács P. Miniszter Kisebbségvédelmi Hivatal Bara Gyula Államtanácsos Miniszterelnökség Borbély László Államtitkár Területrendezési Minisztérium Demeter János Kormányfőtitkár-h. Kormányfőtitkárság Kelemen Hunor Államtitkár Művelődési Minisztérium Kötő József Államtitkár Nevelésügyi Minisztérium Pete István Államtitkár Mezőgazdasági Minisztérium Birtalan József Alelnök Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Hivatala Lányi Szabolcs Elnök Tudomány, Technológia és Fejlesztés Ügynöksége Erős Viktor Alelnök Állami Vagyonalap Kerekes Gábor Alelnök Román Fejlesztési Ügynökség Varga Gábor Igazgató Szabadalmi és Védjegyhivatal Dézsi Zoltán Prefektus Hargita megye Riedl Rudolf Prefektus Szatmár megye Bognár Levente Alprefektus Arad megye Buchwald Péter Alprefektus Kolozs megye Burkhard Árpád Alprefektus Maros megye Czédly József Alprefektus Bukarest Fekete Szabó A. Alprefektus Szilágy megye Gazda László Alprefektus Kovászna megye Modok Gusztáv Alprefektus Bihar megye Winkler Gyula Alprefektus Hunyad megye Az 1996. évi helyhatósági választások eredményeként az RMDSZ 139 polgármesteri helyet szerzett (5,06 %), míg a helyi RMDSZ-tanácsosok száma 2.438 (6,04 %), a megyei tanácsosoké pedig 133 (7,74 %). Figyelembe véve a függetlenként megválasztott helyi közigazgatási tisztségviselőket is, a romániai magyarság mint-egy 177 polgármesteri (6,44 %), 2.640 helyi tanácsosi (6,61 %), valamint 137 megyei tanácsosi (7,97 %) mandátumot mondhat magáénak. Ugyanakkor 2 megyei tanácselnökkel (Hargita és Kovászna), 6 megyei tanácselnök-helyettessel (Brassó, Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy) rendelkezik. Az 1996-os parlamenti választásokat követően az RMDSZ a 343 tagú bukaresti Képviselőházba (Alsóház) 812.653 szavazattal 25 képviselőt (7,24 %) juttatott, míg a Szenátusban (Felsőház) 836.790 szavazattal 11 szenátori helyet (7,69 %) szerzett meg a 143-ból.
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 22/ 34 HTMH 2000. Az 1996-os választások eredménye minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára is. Érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelent, amelyet eddig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehet részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelheti meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépés a magyarság szempontjából: a kompromisszum eredményeképpen létrejött kormányprogramban helyet kaptak (közvetve vagy közvetlenül) az RMDSZ programjának fontos célkitűzései is (decentralizáció, nemzetközi jogszabályok jóhiszemű alkalmazása és a belső törvényhozás megfelelő módosítása, anyanyelvi oktatás szakmai és egyetemi szinten is, kisebbségi törvény és egyházügyi törvény megalkotása); a kormányzati struktúra módosítása révén a kisebbségi kérdés koordinálására külön szerv a miniszterelnök mellé rendelt miniszter által irányított Kisebbségvédelmi Hivatal jött létre, amely érdemi politikai szakmai jogosítványokkal rendelkezik; az oktatási és művelődési minisztériumban, illetve a egyházügyi államtitkárságon önálló vezérigazgatóságok foglalkoznak a kisebbségeket érintő szakterületekkel; a központi és helyi adminisztrációban az RMDSZ (koalíciós részvételének arányában) fontos tisztségeket kapott: a szövetség az 1998. évi kormányátalakítás után is két minisztert (egészségügy, kisebbségügy) és hat államtitkárt (államtanács, kormányfőtitkárság, területrendezés, művelődés, oktatás, mezőgazdaság) állíthatott, kulcspozíciókra tett szert több központi állami intézménynél, két prefektusa (Hargita és Szatmár megyék), nyolc alprefektusa, valamint öt prefektúra-igazgatója működik a megyei közigazgatásban, továbbá vezető beosztásokkal rendelkezik kormányzati alárendeltségű megyei intézményekben. Mindezek viszont csupán azt a keretet jelentik, amely lehetőséget adhat a romániai magyarság jogos igényeinek, elvárásainak teljesítésére. Az 1996-os választások után a magyar román államközi kapcsolatokban is történt előrelépés: Kolozsváron ismét működik a főkonzulátus, parafálták a diplomák elismeréséről szóló egyezményt, kormányközi vegyesbizottság alakult, s számos kétoldalú tárcaszintű együttműködési dokumentum született.. Az 1996. évi demokratikus változások tartalmi részét illetően ugyanakkor különösen az 1997. novemberi kormányválság kezdetétől fékeződni látszik az a lendület, amely a kormányalakítás és hatalomváltás körülményeit jellemezte. Ennek jelei a kisebbségi kérdéskörben is konkrétan érzékelhetők:
HTMH 2000. 23 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről mindmáig nem került a parlament elé a kisebbségvédelmi, valamint az egyházügyi törvénytervezet; nem történt meg a kisebbségi közösségi és egyházi javak helyzetének rendezése: a román kormány eddig két sürgősségi rendeletet bocsátott ki e tárgyban, viszont az eddigi rendelkezéseknek nem sikerült teljességében és ténylegesen érvényt is szerezni; a közigazgatási törvény módosítását csupán sürgősségi kormányrendeletek segítségével lehetett keresztülvinni, késik annak parlamenti jóváhagyása; a közigazgatási kormányrendelet értelmezése kapcsán kialakult táblaháború, a szélsőségesen nacionalista megnyilvánulások a magyar polgármestereket is elbizonytalanították a rendelet végrehajtásában; az oktatási törvény, valamint a készülőben lévő akkreditációs törvény korlátozza az erdélyi magyarság jogait saját, állami anyanyelvű felsőoktatási intézményei létrehozásában; a Bolyai Egyetem (önálló állami magyar egyetem) ügyének rendezése nem látszik megvalósíthatónak az egyetem visszaállítására vonatkozó kezdeti többlépcsős kormányzati elképzelést is kersztülhúzta az 1999-ben elfogadott új oktatási törvény, amely a nemzeti kisebbségek számára csupán magánegyetem létrehozását engedélyezi. Az 1996-ban hivatalba lépett kormány kétségtelenül súlyos nehézségeket örökölt, elsősorban gazdasági téren. A társadalmi feszültségek kezelését a pártok meghatározó jelentőségűnek tartják, másodrendű kérdéssé minősítve a kisebbségi kérdést. Ez utóbbit a romániai magyarság ma történelmi érzelmi, de egzisztenciális okokból is nagyobb intenzitással érzékeli, s a problémákat sem csupán gazdasági jellegűnek tekinti. A jelenlegi időszakot a magyar közösség kétszeresen is türelmi időszakként éli meg: egyrészt általában a kormány iránt, másrészt pedig a saját érdekvédelmi szövetsége iránt érzett bizalom kérdésének tekinti. Amíg azonban az általános, gazdasági jellegű nehézségek kezelését jobbára megértéssel fogadja, a kisebbségi gondok rendezését illetően nem csupán 7, hanem 75 év tapasztalataiból adódóan nagyobb a kételkedés. 5. GAZDASÁG Az 1989 90-ben bekövetkezett politikai változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. A gazdasági szférában jóformán érintetlenek maradtak a hatalmi pozíciók. Bár programjaikban a különböző kormányok minden egyes alkalommal meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes végrehajtására nem került sor, helyi szinten megakadályozták a piaci viszonyok kialakítását. A reform-
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 24/ 34 HTMH 2000. intézkedések elodázásával egyidejűleg a gazdaság minden területén eluralkodott a korrupció. A Romániában 1990 és 1995 között létrehozott alultőkésített kereskedelmi bankrendszer elsősorban politikai nyomásra alacsony kamatokra adott hitelt, ebből kifolyólag az érintett bankok rövid időn belül csődközeli helyzetbe kerültek, illetve csődbe mentek. Az 1996 őszi választásokat követően hivatalba lépett új kormány kezdeti lépéseit egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat beindulásaként értékelik. Az IMF és a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. A pénzügyi stabilizáció érdekében visszaszorították a belső fogyasztást, felszabadították a devizaárfolyamokat. A privatizáció felgyorsításától várták a fejlődés beindulását. Az energiaárak kivételével megszüntették a szubvenciókat, a kereskedelmi mérleg hiányát 403,3 M USD-ról 184,7 M USD-re csökkentették. Lépéseket tettek a lej konvertibilitása irányában, a beruházások ösztönzésére. Az új kormány felgyorsította a privatizációs folyamatot, és kezdeményezte a megfelelő jogi keretek kialakítását annak érdekében, hogy vonzóbbá tegye az országot a külföldi tőke számára. Románia teljes jogú tagja lett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA). Mindezek ellenére a gazdaság teljesítménye elsősorban az ipari termelés gyors ütemű zsugorodása miatt tovább csökkent. A folyamatos hanyatlás mögött a gazdaság tőkeszegénysége áll, elsősorban a tulajdonviszonyok radikális átalakításának elmaradása és a külföldi tőke hiánya miatt: a privatizáció még szinte érintetlenül hagyta a Ceauşescukorban létrehozott ipari óriásokat, a külföldi tőke beáramlása csökkenő tendenciát mutat. A feketegazdaság aránya becslések szerint eléri az 50 %-ot. A magyar román gazdasági kapcsolatok mindig is jobbak voltak a politikainál, amit az 5. táblázatban szereplő adatok is alátámasztanak. A térségben először Romániában hoztak létre magyar érdekeltségű pénzintézetet, a PÁTER Bankot, amelyet a Budapest Bank alapított. Romániában jelenleg 2.700 magyar tulajdonú vállalkozás működik, öszszesen 84 millió USD alaptőkével. A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt.
HTMH 2000. 25 / 34 Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 5. táblázat A román gazdaság és a magyar román gazdasági kapcsolatok egyes jellemzői Megnevezés 1993 1994 1995 1996 1997 1998 GDP (M USD) 18,3 13,8 9,9 9,2 8,5 Infláció (%) 290 137 32 40 158 41 Árfolyam (ROL/USD) 1.276 1.767 2.578 4.035 7.939 10.983 Külföldi tőkebefektetés (M USD) 129 1.143 324 542 310 215 Magyar export (M USD) 185 197 357 278 316 564 Magyar import (M USD) 86 119 130 146 155 188 Magyarországi székhelyű román tulajdonú vállalkozások Száma Alaptőkéje (M HUF) 34 94 103 152 169 203 263 275 Romániai székhelyű magyar tulajdonú vállalkozások száma (db) alaptőkéje (M USD) 1.450 20 1.276 23 2.194 52 2.700 84 A romániai magyarság gazdasági helyzete ellentmondásos. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy részük ismerte a magyarországi helyzetet és modelleket, sokukat rokoni, baráti kapcsolatok kötik Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti életben. Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol mind a szolgáltatásban, mind a termelésben igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg ellátatlan területek. A kezdeti előny azonban a gazdasági szférában is megnyilvánuló nemzetiségi diszkrimináció miatt lemorzsolódni látszik. Jelenleg a Székelyföldtől eltekintve, a szórványmagyarság körében gyakoribbak a román nemzetiségűekkel kötött érdekszövetségek, sőt külföldi partnerekkel is hatékonyabb az együttműködés. Az állami vállalatok súlyos helyzete a munkanélküliség gyors növekedését váltotta ki. A veszteséges állami nagyvállalatok ellen foganatosított lépések nagyobb arányú elbocsátásokhoz vezettek. A munkanélküliek száma csupán 1996-ban, egy év alatt 224 ezerrel, 881 ezerre emelkedett. Az elszegényedés elsősorban a magyar munkásréteget sújtja, ami fokozza az elvándorlási hajlan-
Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 26/ 34 HTMH 2000. dóságot, elsősorban Magyarországra. Most nem a végleges letelepedés a cél, hanem az ideiglenes munkavállalási engedély megszerzése. A külföldiek munkavállalását megszigorító magyar kormányintézkedéseket a legtöbben illegális munkavállalással, havi egyszeri hazatéréssel játsszák ki. Súlyos gondot jelent a mezőgazdaság állapota. A földek elhanyagoltak, művelésük messze elmarad a kor követelményeitől. Az egykori birtokosok által visszakapott földterületek jelentős része került újból magyar kézbe. Hiányoznak a megművelésükhöz szükséges eszközök, a vetőmag, a gazdák változatlanul bizalmatlanok a közös műveléssel szemben, és ami talán a legnagyobb gond, a falvak magyar lakossága erősen elöregedett. 6. CIVIL TÁRSADALOM 1989 után több, nagy hagyományú erdélyi magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A romániai magyar alapítványok és egyesületek bíróságilag bejegyzett száma ma meghaladja a 300-at, tevékenységük a hagyományőrzéstől a kultúrán, művészeten, oktatáson, szociális gondozáson keresztül egészen a kutatásig, gazdaságfejlesztésig terjed. A teljesség igénye nélkül említést érdemelnek az alábbi önszerveződések: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Barabás Miklós Céh, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány, Collegium Transsylvanicum Alapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Könyves Céh, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Zenetársaság, Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Szórvány Alapítvány. Számtalan regionális vagy kimondottan helyi érdekeltségű művelődési társaság létesült, elsősorban a városokban. Zavartalan működésük akadálya legtöbbször a megfelelő anyagi eszközök hiánya. Ezek pótlására általában helyben nincs mód, legtöbbjük magyarországi szakmai vagy testvérvárosi kapcsolatai révén, valamint pályázatok útján jut támogatáshoz. Az önszerveződési folyamat jelentősen előrehaladt az ifjúság körében is. A szervezetek között említhetjük többek között az országos ernyőszervezetekként működő Magyar Ifjúsági Tanácsot (MIT), valamint Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét (MISZSZ), a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetségét (MAKOSZ), a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) regionális és települési szintű szervezeteit, az egyetemi városokban működő diákszövetségeket összefogó Országos Magyar Diákszövetséget, továbbá az Állampolgár Menedzser Egyletet (ÁME; ifjúsági képzési, továbbképzési programok), a református fiatalokat tömörítő Ifjúsági Keresztyén Egyleteket (IKE), valamint az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletét.