RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK A Diósgyőr-Tapolca barlang feltárása Miskolc egyike azon csekély számú magyar városnak, mely az utóbbi 80 90 év kutatásai alapján a legősibb emberi település közelében keletkezett. A magyarországi ősemberkutatás Miskolcon kezdődött. 1891-ben 1 Bársony János ügyvéd házának mai Rudas László utca alapozása közben különös kőeszközöket találtak. A tárgyak szerencsére Herman Ottóhoz kerültek, aki azonnal felismerte jelentőségüket. 1905-ben került elő a Petőfi utcában, majd az avasi temetőben egy lándzsahegy. Az új leletek óriási vitát váltottak ki. Az eredmény a hazai őskőkorkutatás megindulása volt. Herman Ottó javaslatára 1906-ban rendszeres, tudományos kutatás kezdődött a Szeleta, és a Büdöspest barlangban, 1912-ben az Istállóskői (Szilvásvárad) barlangban, 1932-ben a Subalyuk 2 (Cserépfalu) barlangban. Ez utóbbi helyen ősemberleletek is voltak. Egy felnőtt nő és egy három év körüli gyermek csontvázának részei kerültek elő. A Görömböly tapolcai barlangban emberi nyakszirtcsontot 3 találtak a kutatók, a Ballá barlangban pedig egy körülbelül kétéves gyermek koponyáját. Az ősember a negyedkor (pleisztocén) kezdetén jelent meg. Ebben az időben Európa egy részét jégtakaró borította. Az éghajlat sokkal hidegebb volt, mint ma. A zord időjárás elől az ősember barlangokba húzódott. A Bükk hegység karsztos mészkővonulataiban kialakult barlangok és sziklafülkék védelmet nyújtottak a legelső települőknek. A hegység rengetegei, a Szinva-völgy alsó szakaszának mocsaras, zsombékos, nádas területe és a Sajó menti erdőségek a kezdetleges gyűjtögető, vadászó gazdálkodásra adtak bőséges lehetőséget. Az embert az állatvilágból az eszközök készítése emelte ki. Az őskőkor (paleolitikum) középső szakaszában (150 000 40 000) népesítette be az ősember a Bükk barlangjait. Főleg hőforrások közelében telepedett meg. A vízhez vonuló állatokat csapdával ejtette el. Hőforrás közelében van a Diósgyőr Tapolca barlang is, mely a diósgyőri völgyet, dél felől határoló Vártető hegy tövében fekszik, a középkori várral szemben, a Vár" Strandfürdő délnyugati sarkában. Az 1930-as években a barlang előtt még folyt a Tapolca patak. Azóta a terület feltöltődött. Az 1880 81-es években kőfejtés közben akadtak egy barlangra. A hír hallatára Szendrei János, Miskolc történetírója azonnal munkához látott/' Az 1882-es ásatás során különösebb leletet nem találtak, de elkezdték a strand területén levő barlang feltárását is. Szendrei leírása azért is érdekes, meri gyermekkorából emlékezett, hogy a barlang mindig vízzel volt tele. Pár évvel az ásatás kezdete előtt azonban a barlang kiszáradt, annyira, hogy az akkori Diósgyőr mezőváros bírájának pincévé alakították át. A barlang falán cseppkőképződmények láthatók. A sziklafalban két folyosó vezet a szomszédos Matula utcába. Szendrei az egyik járatban még 112 métert tudott haladni. Feltehető, hogy a kőfejtés ennek a karsztvíz levezetésére
1. kép. 1 6. Válogatás az ún. Széleta-réteg eszközeiből. 1932 34-es ásatás szolgáló fő járatnak nagy részét megsemmisítette, ezért a barlang kiszáradt. Apró őskori cserepek, csonttörmelékek és egy őrlőkő került elő a feltáráskor. Az ásató az őskőkori kőeszközöket nem ismerte fel, de ezen nem csodálkozhatunk, hiszen, mint a kutatás rövid ismertetésénél láttuk, 1891-ig az volt az általános vélemény, hogy Magyarország területén az őskőkorban nem élt ember. A kutatás módszerében és szemléletében is változást jelentett az
1932 34-es ásatás, 5 melyet Saád Andor vezetett.'' Eltávolította a bolygatott, zavart rétegeket. 7 Több mint ezer gyártáshulladékot és kőeszközt talált (1. kép). Az anyag a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében van. Az eredmény 8 őslénytani szempontból is figyelemre méltó. Mammut, barlangi medve, óriásgím, barlangi hiéna, ősbölény, gyapjas orrszarvú stb. csontjai kerültek elő. 1973. május 4-én a miskolci Déli Hírlapban' 3 meglepődve olvastuk azt a cikket, amelyben az újságíró a város készülő szaunájáról írt. A városi tanács vezetői Miskolc testvérvárosától, a finnországi Tamperétől szauna fürdő felszerelését kapták ajándékba. A szaunát a strand területén állítják fel. A barlangban képezik ki a hidegvizes medencét. Az építkezés megkezdése előtt szükségessé vált a gyors leletmentés. A fürdő tervezőjétől, Dézsi János építészmérnöktől megkaptuk a tervrajzokat. Később a Herman Ottó Barlangkutató Szakosztály vezetője, Mészáros Károly rendelkezésünkre bocsátotta a barlangról és járatairól készített felmérésüket. 10 A leletmentés 1973. augusztus 14-től szeptember 7-ig tartott. 11 Elkészítettük a barlang alaprajzát és a terem két hosszanti metszetét. Eltávolítottuk a többszörösen összehányt, visszatemetett kitöltést. Miután láttuk, hogy bolygatatlan réteget csak az előtérben remélhetünk, a munkát ott folytattuk. A lejárati lépcső két oldalán öt méter hosszú, két méter széles szelvényt nyitottunk 12 (2. kép). Ekkor már lebontottuk a barlang bejáratát elzáró téglafalat. így látható lett a természetes nyílás (3 4. kép). Az ásatás során most is kerültek elő őskőkori állatcsontok (5. kép). 2. kép. A barlang alaprajza (1) és az 1973-as ásatási terület (2)
A barlang 3 4. kép bejárata
5. kép. Ösállatcsont kibontás közben Az előtér területén megtaláltuk a barlangnak legősibb, eddig ismeretlen kultúrrétegét, mely az eddigi vizsgálatok szerint is bizonyíthatóan sokkal régibb, mint a már ismert, igen nagy mennyiségű kőeszközt szolgáltató szeletai" réteg. Ennek a legősibb kultúrrétegnek főbb jellemzői a kőesz közök kezdetleges volta, az eszközök típusának az ún. kavicskultúra felé való eltolódása, ami általában primitív jellemvonás az őskőkorban. Feltű nő, hogy a kőeszközök készítésére legnagyobb számban felhasznált porfiros szövetű láva ebben a rétegben nemcsak apró hasítékok formájában, ha nem 5 20 kg-os tömbökig terjedő kerekded koptatott felületű görgete gekben is megtalálható. Természetes előfordulásuk a lillafüredi István-he gyen és a Savós-völgyben található legközelebb. A nyersanyagtömböket a Szinva patak hatalmas áradásai hömpölyögtették le a diógyőri völgyig. Innen az ősember eszköz készítése céljából szállította a barlang közelébe. Ennek a kőzetnek igen magas a keménységi foka, és a kisebb eszközökhöz szükséges darabok lehasítása is tetemes munkát jelenthetett. Ez utóbbi kultúrréteg feltárása különösen nehéz volt, mert átlag 2x2 m nagyságú, több tonna súlyú mészkőtömbök fedték, melyek a barlang egykori bejárati szakaszának leomlásából származhatnak. Megtalálásuk, itt-létük két szem pontból jelentős. Egyrészt megőrizték a legősibb kultúrrétegét azon a te rületen, ahol akár a barlangból jövő víz, akár kívülről a Tapolca termális forrásából eredő patak, esetleg a Szinva áradásai elmoshatták volna, más részt rétegtanilag is elkülöníthetővé vált a barlang eddig ismert kultúrrétegeitől, melyek feltárása és a paleolitikumba való besorolása a lelőhelyen korábban okozott rétegzavarok miatt nehéz volt a kutatók számára. A deb-
receni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetében folytatott vizsgálatok (mikrofauna) alátámasztják a régészeti megállapításokat, és értékes adatokat szolgáltatnak a Szeleta-kultúrát megelőző ősemberi településről. A leletek régészeti és természettudományos feldolgozását munkacsoport végzi. Az ásatáson Durbák György, Guttman József, Gonda Viktor szervezésében, társadalmi munkában részt vettek a DVTK birkózó-, kajak-kenués súlyemelő szakosztályának tagjai, a miskolci Vízművek és Fürdők Vállalat dolgozói és lengyel (Zagan, Bobry"), valamint miskolci barlangászok. Lelkes munkájukért ezúton szeretnénk köszönetet mondani. SAÁD ANDOR HELLEBRANDT MAGDOLNA JEGYZETEK 1 Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, 1965. 2 Kadic Ottokár: Cserépfalu vidékének barlangjai. Barlangkutatás XVI (1940). 2. füzet. 3 Thoma Andor: A Homo sapiens fossilis nyakszirtcsontjának töredéke a tapolcai sziklafülkéből HOMÉvk. I. Miskolc, 1957. 60 69. 4 Szendrei János: Ásatások a diósgyőri barlangokban. Arch. Ért. 1882. Cl CVIL; Borsod megyei Lapok 1883. 43 44.; Borsod megye őstelepei. Arch. Ért. 1883. 126 127. 5 Leszih Andor: A jégkori ősember barlangját kutatják Diósgyőrben. Reggeli Hírlap, 1932. október 20. G Gaál István Saád Andor: Előzetes jelentés a diósgyőri barlangban végzett ásatásokról. Barlangvilág II (1934). 12 19.; A Diósgyőri barlang felső-diluviális kőeszközei és faunája. Dolgozatok. Szeged, 1935. 56 75. Saád Andor: Ujabb kutatások a Diósgyőri barlangban. Barlangvilág IV (1934). 3 4 füzet. 7 HOM Régészeti Adattár: 516 68. 8 Gaál István: A diósgyőri Tapolca-barlang negyedkori emlősei. TtK pótfüzet, 1934. 129 136. 9 Déli Hírlap, 1973. május 4. Készül Miskolc szaunája. 0 HOM Régészeti Adattár: 921 1974. 1 Déli Hírlap, 1973. augusztus 31. Vallatják a földet Diósgyőrben. - HOM Régészeti Adattár: 922 1974.