BESZÁMOLÓ A KLEBELSBERG-ÖSZTÖNDÍJ KERETÉBEN VÉGZETT KUTATÁSOKRÓL 1. A kutatás előzményei 2011-ben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjjal végeztem kutatásokat, már akkor megkezdtem a most folytatott illetve részben befejezett vizsgálatokat. Ennek egyik fő iránya a Szentszék és a Habsburg-udvar diplomáciai kapcsolata volt XII. Ince pápa pontifikátusa idején (1691 1700), különös tekintettel a vonatkozásokra. A szentszéki diplomáciai kutatások a 19. századra nyúlnak vissza, amikor a német történészek megkezdték a németországi nunciusok jelentéseinek feltárását, és forráskiadását. Magyar vonatkozásban kiemelendő Vanyó Tihamér regeszta-kiadása, amely az 1666 1683 közötti nunciusi jelentéseket adta közre. Két évvel ezelőtt 1691 1693. közötti időszakra tekintettem át, amely Francesco Tucci nunciatúrai auditor időszakát (1691 1692) és Sebastiano Antonio Tanara nuncius időszakának elejét (1692 1693) fedte le. Már ekkor világossá vált az előzetes feltételezés helyessége, hogy a diplomáciai kapcsolat vonatkozásai túlnyomórészt a törökellenes visszafoglaló háború eseményeinek követésére szorítkoznak. Azonban emellett például a katolikus egyház erdélyi helyzetével, vagy a boszniai és zágrábi püspökök konfliktusával már ekkor több jelentés és államtitkársági válasz foglalkozott. A másik kutatási irány egy eddig a történetírás számára lényegében ismeretlen intézményre, az Ospizio Apostolico dei Convertendire vonatkozott. Az 1673-ban alapított Ospizio dei Convertendi a világ minden tájáról Rómába érkező, katolizálni kívánó protestáns és ortodox hívők számára alapított zarándokház, ispotály volt. Itt készültek fel a katolikus hit felvételére. Az intézmény működését nagy alapossággal Ricarda Matheus, a római Német Történeti Intézet munkatársa tárta fel 2012 végén megjelent monográfiájában (Konversionen in Rom in der Frühen Neuzeit. Das Ospizio dei Convertendi 1673 1750). 2011-ben volt lehetőségem Ricarda Matheusszal emailben egyeztetni az akkor készülő munkájáról, ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy külön nem kíván foglalkozni a okkal, hiszen általánosságban kívánta az intézmény történetét feltárni. Ekkor volt olyan szíves, és rendelkezésemre bocsátotta az 1673 1700 közötti időszak konvertiták adatait. Ebbe azonban nem vette fel az egykori társországok (Erdély, Horvátország, Dalmácia) területéről érkezetteket. Így 2011-ben a regisztrumkötetekből kigyűjtöttem 1750-ig a áttértek
adatait, illetve részben rájuk vonatkozó további dokumentumokat is feltártam. Az 1750. évet, mint határt indokolta akkor, hogy Matheus is addig, a szentévig kívánta monográfiája időszakát kiterjeszteni. 2. A kutatás új eredményei A nunciusi jelentések esetében sikerült a feltárt forrásokat 1696 végéig áttekinteni, ezzel teljes képet kaptam Tanara nuncius időszakáról, de 1696 ból már a következő pápai követ, Andrea Santacroce érsek működésének első hónapjait is feldolgoztam. A nunciusok jelentései mellett hasonló figyelmet fordítottam a szentszéki Államtitkárság válaszaira, amelyet szintén erre az időszakra vonatkozóan teljes terjedelmében át tudtam nézni. Az így nyert kép megerősíti azt a korábbi feltevést és eredményt, hogy a korszakban a vonatkozásokat tekintve természetszerűleg a törökellenes felszabadító háború (1683 1699) eseményei élveztek prioritást. Itt azonban fontos kiemelni ahogy az a tételes jegyzékből is kitűnik hogy ezek a haditudósítások túlnyomórészt nem a jelentések között, hanem az úgynevezett hírlapokban kaptak helyet. A hírlapok írásképileg is elkülönülnek, általában csak a lap egyik hasábját töltötték ki. A hírlapok esetében is két nagyobb csoportot érdemes elkülöníteni. Elkülönítésüket az is indokolja, hogy a korszakban is külön kezelték őket. A nunciusi jelentések, hírlapokat, stb. heti rendszerességgel küldték meg Rómába, ezen iratok összessége volt az úgynevezett dispacci. Ehhez egy kis cédulán közölték, hogy ebben milyen irattípusok vannak és abból hány darab. Ezeket a kis cédulákat is bekötötték később az iratokkal együtt, és ezekről kiderül, hogy a két típusú híradást külön tartották számon. Az egyik volt a foglio d avvisi, amely túlnyomórészt az udvari hírekről számolt be, de ez is tudósít a hadi eseményekről. Itt természetesen az udvari események között is találkozunk vonatkozásokkal, így például a császárnéi udvartartásban egy Pálffy grófnő haláláról, Eszterházy Pál nádor két gyermekének esküvőjére, vagy épp egyik fia, Miklós Antal tinini püspök haláláról. A foglio d avvisik általában rövidebbek, több apróbb hírről számolnak be. De olyan, a központi kormányzat történetét is érintő kérdés is felmerült ezekben a tudósításokban, mint Kollonics Lipót győri püspök és kalocsai érsek Udvari Kamara elnöki posztjáról való távozása, és a hivatal betöltésének a kérdése. A hírlapok másik típusa a foglio, amely hasonlóan csak egyhasábos írásképű, ám hosszabb, és míg a foglio d avvisi több apróbb, színes hírt közöl, addig a foglio egy témára koncentrál és arról közöl hosszabb híradást. Így például ritka az, hogy egy, ugyanazon foglioban essen szó a hadszíntér és a franciákkal szemben nyíló frontok eseményeiről (de persze
előfordulhat némely esetben, főleg, ha esetleg tábornokok áthelyezéséről szó, vagy a hadi időszak végeztével már nincs annyi közlésre érdemes hír). A foglio szinte kizárólag hadi jelentéseket tartalmaz, egy hadszíntér eseményeit. Ez alól egy kivételt találtam, 1696-ban foglioként értelmezhető egy témára vonatkozó híradásban közöltek híreket a tinini címzetes püspökség miatt kialakult velencei-habsburg kegyúri vitában. A haditudósítások is olyan értelemben hasonlítottak az udvari híreket közlő foglio d avvisire, hogy a hadszíntér több apróbb, akár színes, érdekesebb eseményét is közölték. Ezeket a híreket különböző hírforrásokból szedték össze. Nemcsak az udvarba beérkező híreket használta fel a nunciatúra a foglio összeállításakor, hanem úgy tűnik, hogy a tábornokokkal, vagy más tisztekkel gyakorta közvetlenül is kapcsolatban állhattak. Itt elsősorban az itáliai származású tisztekre gondolhatunk, hisz 1695-ben a hetényi csata után Veterani tábornok sorsa, a szintén itáliai Alessandro Conti gróf rabsága vagy Davia márki, a kölni nuncius unokaöccsének tatár fogsága több tudósításban is előkerül. Azt is fontos megjegyezni, hogy a foglio és foglio d avvisiben szereplő hadi események természetesen megegyeznek, de nem szószerinti átvételek, és hol egyik, hol másik közöl plusz információt, vagy a másikban nem szereplő hadi eseményt. Épp ezért bár sok az átfedés érdemesnek találtam mindkét típus vizsgálatát. Volt egy harmadik típusú hírlap, amely nyomtatott volt, ez volt a foglio aggiunto all ordinario, vagyis a rendszeres, nyilvános szerkesztett hírek. A dispaccihoz mellékelt cédula-jegyzékek ezeket stampatinak, vagyis nyomtatványoknak nevezték. A korabeli Európa legfontosabb központjaiból, udvaraiból (Bécs, Hága, Varsó szinte állandóan szerepelt) származó jelentéseket, híreket adták közre. Lényegében ezeket tekinthetjük a mai újságok előzményeinek. Többségében persze a Bécsből szerkesztett hírekben olyan adatok szerepeltek, amelyeket a foglio vagy a foglio d avvisi már részletesebben közölt. A kéziratos hírlapok ezért sokkal inkább belső használatra készültek. Ráadásul a nyomtatott hírek hosszabb-rövidebb időszakokra hiányozhattak is. 1695. szeptember 17-e után például nincsenek bekötve a stampati, majd csak 1696 februárjában találunk ismét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem is voltak nyomtatványok! A dispaccihoz mellékelt iratlisták ugyanis rendszeresen megemlítik a beküldött stamptit és számukat. A nyomtatott hírek közül ki kell emelni az 1695. január 1-jeit, amelyet azonban később az 1694. évi utolsó, december 25-i dispaccival együtt kötöttek be. Ugyanis ez a nyomtatott hírlap részletesen közreadja Gyula kapitulációjának pontjait, amelyet viszont sem a foglio, sem a foglio d avvisi nem ismertetett. Ennek ellenére azonban a jelentős tematikai átfedések és a rendszertelen beküldés miatt a nyomtatott hírlapok tételes feldolgozásától eltekintettem.
A híradások mellett természetesen a legfontosabbak a nuncius levelei, jelentései voltak (lettere). Átlagosan egy dispaccioban 8-9 jelentés, levél kapott helyet. Ezek szigorú formai követelményeknek megfelelő jelentések voltak. Csak és kizárólag egy ügyről szólhattak, a bíboros-államtitkárnak címezték, keltezték és a nuncius sajátkezűleg írta alá (a hírlapok természetesen nem tartalmaztak címzést és aláírást sem.) A levelek szólnak azokról az államügyekről, diplomáciai kérdésekről, egyházpolitikai fejleményekről, amelyekben a nuncius választ, további tájékoztatást és útmutatást várt a szentszéki Államtitkárságtól (Segretaria di Stato). Az Államtitkárság sohasem reflektált a nunciusnak a hírlapokban közölt hadi eseményekre. Ilyen jellegű válaszleveleket csak és kizárólag akkor találunk, amikor maga a nuncius is nem hírlapban, hanem saját kezűleg aláírt levélben tudósított hadi eseményekről. Ilyen volt a fentebb már említett, néhány kiemelt ügy, például Veterani tábornok felől való jelentések, hogy életben van-e vagy elesett a hetényi csatában. A nuncius és persze az Államtitkárság is természetszerűleg foglalkozott a kölni nuncius unokaöccsének, Davia márkinak tatár fogságba történt eséséről. Ezenkívül 1696. augusztusában már Santacroce nuncius többször nemcsak hírlapot küldött, hanem külön jelentésben is részletesen beszámolt Temesvár ostromáról. Ezekre a jelentésekre azonban nem érkezett érdemi válasz Rómából, leginkább szóbeli támogatás, buzdítás található a válaszlevelekben. Három olyan nagyobb, vonatkozású ügyet említhetünk ebből az időszakból, amelyek több jelentésben is előkerülnek, hosszabb időn keresztül foglalkoztatták a pápai diplomáciát. Az egyik a lengyel-habsburg konfliktus volt a Lengyelországnak elzálogosított tizenhárom szepesi város miatt. Ez természetesen nem az 1690-es évek sajátossága volt, a Vanyó Tihamér által regesztákban közölt 1666 1683 közötti nuncius jelentésekben is találkozunk hasonló konfliktussal a lengyel korona és a Habsburgok között. Az 1690-es évek elején a keresztény csapatok beszállásolása és a szepesi városoktól igényelt katonai pénzügyi hozzájárulás beszedése okozott komolyabb nézeteltérést. A konfliktus azért is keltett komolyabb riadalmat Rómában, hisz a törökellenes Szent Liga két vezető államának ellentétéről volt szó. Így nemcsak a bécsi nuncius, hanem a varsói is bekapcsolódott a közvetítésbe. (E helyzet sajátossága, hogy Tanara bécsi nuncius partnere ebben utóda volt, Andrea Santacroce, aki Varsóból került majd Bécsbe 1696-ban) Ez kiderül azokból a mellékletekből, amely a nunciatúra és a Szentszék közötti levélváltásban fennmaradt, és varsói leveleket is hoznak. A helyzet azért is különösen érdekes szempontból, mert amikor már elsimulni látszott az ügy, akkor a Magyar Kancellária adott ki egy olyan utasítást, amely mégis elrendelte volna a szepességi katonai adó behajtását, ez viszont ismét felborzolta a kedélyeket és újabb hetek munkáját, fáradozását jelentette a diplomaták számára.
A másik ilyen ügy a boszniai és a zágrábi püspök joghatósági ellentéte volt. Ez sem volt új keletű konfliktus, lényegében a 17. század közepétől datálható, az 1690-es években lényegében ennek az ellentétnek az utolsó szakasza zajlott. A boszniai püspök és a zágrábi püspök lényegében a Pozsega körüli szlavóniai plébániák hovatartozásán vitatkozott össze még 1692 őszén, amely 1693-ban eszkalálódott. A korábbi kutatásaim során már kiderült, hogy a zágrábi káptalan egyik tagja, Babich János kanonok elnyerte a kutyevói apáti címet, és annak plébániáját és jövedelmeit is magának vindikálta, ez azonban sértette a boszniai püspök joghatóságát. A konfliktusba belekeveredett a Magyar Kamara alá tartozó csáktornyai kamarai adminisztráció, mivel ennek egyik tisztviselője, Nagy György is szemet vetett a szlavóniai plébániák jövedelmeire. A dézsmakérdés miatt azonban a kamarai szervezet élén álló Udvari Kamara akkori főinspektorának, Kollonics Lipót kalocsai érseknek, győri püspöknek is meg kellett nyilvánulnia. Ez azért okozott bonyodalmat, mert Kollonics Lipót bíboros mint kalocsai érsek a két veszekedő püspök metropolitája volt, tehát lényegében neki kellett volna elegyengetni a konfliktust, miközben mint az Udvari Kamara vezetője, maga is részesévé vált a boszniai püspök és a kamarai adminisztráció ellentétének. Ebben az ügyben még a korábbi kutatás során kiderült, hogy több levelet az Államtitkársághoz való beérkezés után a szentszéki adminisztráción belül áthelyeztek a Hitterjesztés Szent Kongregációjához (Propaganda Fide). Emiatt kezdtem meg a boszniai püspök konfliktusának feltárását a Propaganda Fide levéltárának állagaiban is. Itt derült ki, hogy a konfliktus gyökerei ekkor már több évtizedre nyúltak vissza. Emellett az ügyben jól kitapinthatóvá vált a nunciusok fontos közvetítői szerepén túl a szentszéki adminisztráció működése is, az egyes kongregációk közötti ügymenet, amelyet lényegében az Államtitkárság, a Segretaria di Stato irányított, hisz a nunciusok jelentései hozzájuk érkeztek be. Bár az 1696 utáni nunciusi jelentéseket még nem sikerült feltárni, a Propaganda Fide levéltárából a konfliktusra vonatkozó iratokat egészen a 18. század elejéig átnéztem, így az esetleges későbbi kutatások során a nunciusi jelentések vizsgálatához ez jelenthet újabb támpontot. A harmadik nagyobb ügy, pontosabb ügycsoport a püspöki kinevezések kérdése volt. Ezek egy része röviden szerepelt csak, hiszen a nunciusi jelentés a királyi kinevezés rövid közlésére szorítkozott, valamint jelezte az ilyenkor szokásos püspöki processus eljárásának megkezdését. Ilyen volt Telekessy István csanádi püspöki kinevezése 1696-ban. Voltak azonban bonyolultabb kérdések is. Széchényi György esztergomi érsek halála után utóda Kollonics Lipót lett. Esetében az érdekesség az, hogy az érseki székben bekövetkező változásról nem csak a nunciusi jelentések, hanem a foglio d avvisi is megemlékezik, hisz néhány héten keresztül rendre felmerül a várható kinevezés, és Kollonics egyre biztosabb
helyzete. Kollonicsnak az esztergomi érseki székbe történő emelkedésével azonban a kalocsai érseki és a győri püspöki szék is megüresedett. A Kalocsára kinevezett Széchényi Pál veszprémi püspök esete azért volt kérdéses, mert szerették volna megtartani számára a veszprémi egyházmegye adminisztrációját is, ahogy az Kollonics esetében is működött a győri püspökséggel. A győri püspöki székbe Keresztély Ágost szász herceg került, az ő ügye, processusa hónapokon át visszatérő téma volt. Itt az egyik fő kérdés életkora volt, mivel úgy tűnt, még nem érte el a püspöki szék betöltéséhez szükséges életkort. A győri püspök személye és a nunciatúrán végzendő püspöki processus egyik kulcskérdése volt az 1696. évi szentszéki-habsburg udvari diplomáciai csatornának. Hasonló érdeklődés övezte az új erdélyi püspök, Illyés András személyét. A székely származású pozsonyi kanonokot abban a reményben nevezték ki a püspöki székbe, hogy vele végre tartósan és megerősödve visszatérhet Erdélybe a katolikus egyház. Ezt a nuncius jelentéseiben többször is kihangsúlyozta, és Szentszék is nagyobb figyelmet fordított az erdélyi püspöki kinevezésre. A probléma azonban azzal volt, hogy I. Lipót milyen jogon nevezett ki erdélyi püspököt. Az udvar természetesen azzal érvelt, hogy I. Lipót mint erdélyi fejedelem nevezte ki Illyést püspökké. A másik felmerülő kérdés azonban a tulajdonképpen egy évszázada száműzött erdélyi püspökség stabilizálásának kérdése volt, hisz ha Illyés vissza is tért volna Erdélybe, miből tarthatta volna fent magát. Emiatt több jelentés is foglalkozott azzal, hogy Kollonics Lipót már mint esztergomi érsek javasolta, hogy Illyés pénzügyi helyzetének stabilizálására egy megfelelő javadalmat biztosító apáti címet biztosítsanak számára. Az erdélyi püspöki kinevezés kérdése azért is fontos és még további kérdéseket feszegető téma, mert 1690 után a Habsburg-uralom alá kerülő Erdélyben a római katolikus egyház helyzete ekkor még bizonytalan volt, a Szentszék tehát értelemszerűen nagyobb figyelmet szentelt a kérdésnek. Természetesen kisebb ügyek is előkerültek a jelentésekben, az egyik ilyen volt Otrokócsi Fóris Ferenc katolizálása. Otrokócsi ugyanis református lelkész volt, és még az 1670-es években a gályarabper idején őt is lefogták, és egyike lett a gályarabságra ítélteknek. Római útjának és kérvényeinek történetét már Galla Ferenc feldolgozta a Propaganda Fide levéltárában található források alapján (Otrokócsi Fóris Ferenc gályarab Rómában, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1998/1-2.), újabban pedig Knapp Éva foglalkozott a kérdéssel (Ismeretlen források Otrokocsi Foris Ferenc katolizálásának kérdéséhez, Magyar Könyvszemle 122. (2006)). Azonban a nunciusi jelentések ehhez újabb adalékot adnak, hisz itt is megtaláljuk annak bizonyítékát, hogy Otrokócsi elvitte Rómába egyik művét, az Examen Reformationis Lutheri et sociorum c. könyvet. E műve azért jelentős, mert ebben mutatja be azt a lelki átalakulást, amelynek végén elhagyta református hitét és katolikus hitre tért. A
nuncius beszámolt Otrokócsi római úti szándékáról, és itt találjuk meg mellékletben az esztergomi káptalan ajánlólevelét is az egykori prédikátor számára. Összesen három jelentés foglalkozik Otrokócsi Fóris Ferenccel, ebből kettőt már Ines Peper is felhasznált a bécsi udvar környezetében történt katolizálásokról szóló monográfiájában (Konversionen im Umkreis des Wiener Hofes um 1700), a harmadikat azonban ő sem említi. Mindezek tehát teljesen új és a történetírásban ismeretlen adatok a művelődés- és egyháztörténet egyik ismert 17. század végi alakjáról! Otrokócsi Fóris személye részben át is vezet római kutatásaim másik nagy témájához az Ospizio Apostolico dei Convertendi vonatkozásaihoz. A katolizálni kívánó protestánsok részére alapított ispotály zarándokainak névsorát az idei kutatás során 1751 1894 között vizsgáltam és gyűjtöttem össze. Összesen 124 főre találtam ebből az időszakból adatot, amely a korábbi kutatás során feltárt 1673 1751 közötti időszak eredményeivel együtt már közel 460 személyt jelent. A történetírásban mindeddig teljesen ismeretlen intézményben tehát jelentős országi protestáns zarándoktömeg fordult meg a 220 év alatt. 1751 után számuk ugyan jelentősen csökkent, de mindenképpen egy olyan nagyságú mintát jelent ez a közel félezer személy, amely önálló vizsgálatra is teljesen alkalmas. A regisztrumkötetbe bejegyezték a konvertita nevét, származási helyét (város, megye, tartomány), nemzetiségét, életkorát, foglalkozását, érkezése idejét, korábbi vallását, a protestáns/ortodox hit megtagadásának napját, a bérmálkozás és a távozás napját. A nemzetiségnél megkülönböztették az erdélyit és a t, de az ungaro alá soroltak be minden országit, legyen az, német, szlovák, stb. A konvertiták általában egy hónapot maradtak a házban, ezalatt felkészítették őket a katolikus hit felvételére, megismertették őket a katolikus hit legfőbb tanításaival. A hitoktatás részét képezte a különféle alapítványok, ispotályok látogatása, Róma hét főtemplomának megismerése is. Így betekintést nyerhettek a barokk, majd a 19. századi Róma mindennapjaiba is. Azonban ahhoz, hogy ezekről a országi konvertitákról többet megtudjunk, nem volt elég a regisztrumkötetek feltárása. Már két évvel korábbi kutatásaim során is feltártam olyan iratanyagot, amelyben azt jegyezték le, hogy az egyes személyek milyen okból, motivációból kifolyólag döntöttek a katolizálás mellett és milyen életút során érkeztek végül Rómába. A 18. század elejéig az egyik legtöbbször visszatérő elem a török fogságból való szabadulás miatt tett ígéret. Sajnos az ilyen jellegű források a későbbiekben fokozatosan megszűnnek, azonban bizonyos esetekben sejthető a háttértörténet. Így például 1814 után volt egy újabb nagy hullám az áttérések számában. Ez annak tudható be, hogy 1814-ben a Rómába visszatérő,
Napóleon által elhurcolt VII. Pius pápát a Radetzky-huszárok százada kísérte. A következő években rendre feltűnő ok szinte kivétel nélkül pápai katonák. A köztörténet így ázza meg, hogy egy erdélyi kis településről származó fiatalember hogy keveredik az 1820-as években Rómába és tér katolikus hitre ott. Míg a 18. század végén és a 19. század elején tehát már nehezebb arra a kérdésre válaszolni, miért kerültek ezek a országi személyek Rómába és az Ospizio dei Convertendibe, addig arra még van forrás, hogy az általában egy hónapos ott tartózkodás után mi történt velük, ha Rómában maradtak. Az átvizsgált kérvényekben ugyanis akár olyan személyek is előbukkannak, akik már több évvel korábban katolizáltak, ám igyekeztek Rómában letelepedni, viszont ha bajba kerültek, még mindig számíthattak az egykori befogadó intézmény segítségére. Találtam arra is példát, hogy egy országi protestáns nő az intézményből választott magának párt, és közös, új hazájukba való távozáshoz kérték az Ospizio pénzügyi segítségét. Ezért a lelki és materiális támogatásért persze sokan hálásak voltak, és ezt valamilyen módon igyekeztek is kifejezni az ispotály és annak vezetői irányába. Ezért született Thuránszky Tamás Antal latin köszönőverse, amely szintén fennmaradt a kísérőlevéllel együtt a vonatkozó iratanyagban. Thuránszky a irodalomtörténet által is jegyzett személy, Szinnyei lexikonában is találkozunk nevével. Korábban mint pozsonyi protestáns tanító néhány lelkiségi munkát adott ki, majd katolizálása után született ez a latin köszönővers, amely eddig ismeretlen volt. Ilyen szempontból személye bár korántsem volt olyan jelentős és ismert valamennyire Otrokocsi életútjával is párhuzamba állítható. Az Ospizio iratanyagából is kiderült, hogy a konvertiták a Szent Inkvizíció előtt tagadták meg protestáns, ortodox hitüket és tették le a katolikus hitvallást. A Szent Hivatal utódjának, a Hittani Kongregáció Levéltárában a Decreta sorozatban sikerült néhány konvertitára vonatkozó döntést találni. Emellett a konvertiták által adott reverzálisok és hitlevelek egy része is fennmaradt a 17. század végéről, ezekben is sikerült három országi áttértre vonatkozó iratot találni. Ezek azért jelentősek, mert ezekből is kiderül, hogy milyen indokkal, okkal választották a katolikus hitre történő áttérést. Szintén a Szent Hivatal foglalkozott a hittani kérdésekkel, így például a keresztség szentségével kapcsolatban felmerült kérdésekkel. A 19. századból két olyan beadványt találtam, amely az Ospizióban protestáns hitét megtagadó személyek keresztségükkel kapcsolatos problémáját vizsgálta. Ugyancsak a Hittani Kongregáció Levéltárában őrzik az Ospizio előzményének tekinthető, a konvertitákkal foglalkozó szentszéki kongregáció iratanyagát. Ennek jegyzőkönyveiben és dokumentumai
között két t találtam, beadványuk mellett a kongregáció bíborosainak döntését és a kiutalt támogatás összegére vonatkozó bejegyzést. Mindezeknek az iratoknak a feltárásával tehát egy olyan réteg római jelenlétének megragadása vált lehetővé, amely eddig kevésbé volt vizsgált. A Rómában katolizáló, országi konvertiták többsége az alsóbb társadalmi, nem privilegizált rétegekből származott, szabad királyi városi, mezővárosi polgárok, de még kisebb településekről érkezők is megtalálhatóak. Rómában tanuló főpapjaink, egyházi személyeink, az oda zarándokló arisztokraták mellett tehát egy újabb réteg arca válik láthatóvá az Ospizio anyagának feltárása révén. 3. A kutatott levéltárakra, intézményekre vonatkozó megjegyzések A legfőbb forrásbázisomat a Vatikáni Titkos Levéltár jelentette. Bár sajnos az intézmény immár három teljes hónapon át zárva tart (július 1. szeptember 1.) a korábbi két hónappal szemben, a nyitottsága sok hazai levéltár számára is példaértékű lehetne. A hatalmas iratanyag egy része azonban jelenleg is rendezés alatt áll, illetve nehézséget jelent, hogy bizonyos kongregációk levéltárai ma is hozzáférhetetlenek még. A Levéltár csak doktori hallgatótól felfelé fogad ugyan kutatókat, de az ott megnyíló kutatási lehetőségek és körülmények magas színvonalúak. Ugyanez mondható el a Vatikáni Apostoli Könyvtárra is, ahol szakirodalmi ismereteimet bővítettem. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy sajnos a doktori fokozattal még nem rendelkező kutatók (doktori hallgatók és doktorjelöltek) csak június közepéig használhatják a könyvtárat, noha az intézmény július közepétől zár csak be nyári szünetre. Mind a Vatikáni Levéltárba, mind a Könyvtárba szükséges beiratkozáshoz egyetemi diploma másolata, ajánló intézmény (Római Magyar Akadémia, egyetem, vagy tudományos kutatóintézet), illetve első beiratkozás alkalmával két igazolványkép és egy adatlap kitöltése. Az első kutatás alkalmával szükséges az útlevél és/vagy személyi igazolvány is, mivel csak azzal lehetséges belépni Vatikán Állam területére. A későbbiekben elegendő a kutatókártya felmutatása is. A Könyvtár délután háromnegyed 6-ig kutatható. A Levéltár 13 órakor zár be, délutáni kutatás csak külön engedéllyel lehetséges. A levéltári kutatásban nagy átgondoltság szükséges, ugyanis csak napi háromszori anyagkikérésre (1-1 kötet) van lehetőség. Szintén kiváló könyvállománnyal rendelkezik az Amerikai Akadémia könyvtára, ahová szintén egy-egy alkalommal szakirodalom-gyűjtés céljából mentem. Előzetes bejelentkezés után, egy adatlap akár online kitöltésével könnyen be lehet iratkozni, az intézmény működéséről és használati lehetőségeiről a munkatársak alapos és kedves tájékoztatást adnak.
A Propaganda Fide levéltára rendkívül nyitott és kutatóbarát. A beiratkozáshoz lényegében egy adatlap kitöltése szükséges, de a biztonság kedvéért ide is ajánlatos egy diplomafénymásolattal és ajánlással érkezni. A levéltár kutatóterme ugyanakkor kis befogadóképességű, de a viszonylag hosszú nyitva tartás miatt (délután fél 6-ig) ritka a teljes telítettség. A Hittani Kongregáció Levéltára kissé nehezebben megközelíthető, elérhetőségei (telefon, email) is nehezen megszerezhetőek, de munkatársai rendkívül kedvesek. Már a bejelentkezéshez ajánlatos a Római Magyar Akadémia segítségét kérni, és külön időpontot kell egyeztetni. A beiratkozáshoz szükséges a diplomamásolat, két igazolványkép, valamint egy írásos ajánlás. Mivel csupán 12 férőhely van a kutatószobában, így mindig előre kell egyeztetni az időpontot. Naponta négy időpontban hoznak ki levéltári anyagot. 4. A kutatási eredmények hasznosítása és további lehetőségek A Sebastiano Antonio Tanara idejéből való, az Államtitkársághoz beérkezett nunciusi jelentések teljeskörű feltárása egy jól körülhatárolható időszak diplomáciatörténeti vizsgálatát teszi lehetővé. A teljes szövegű forráskiadást nem tartom azonban hasznosnak, mert sok esetben csak egy-egy bekezdés vonatkozik ügyre, és a kiragadott jelentések, hírlapok a kontextus nélkül elvesztik jelentésüket. Ezért inkább a hadi tudósítások és a jelentések fentebb jelzett kérdésköreinek külön-külön történő feldolgozását tartom először célravezetőnek kisebb tanulmányokban. A későbbi kutatások alkalmával azonban jó lenne Andrea Santacroce nuncius időszakát (1696 1700) is feltárni, ami már egy teljes, pápai pontifikátus idejét lefedné (XII. Ince 1691 1700). Az itt előforduló egyes ügyeket, ahogy az idei kutatóút során a boszniai püspök ügyében megtettem, azonban tovább kellene vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy a többi kongregáció elérhető iratanyagában is meg kellene vizsgálni a nunciusi jelentésekben felmerülő kérdéseket, így például az egyes püspökkinevezések ügyét a Konzisztoriális Kongregáció actáiban (Arch. Concist., Congr. Concist. Acta). Emellett szükséges lenne az itthoni iratanyag (pl. kamarai adminisztráció), illetve a bécsi források (a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatsabteilung, Rom állagában a római császári követi jelentések) feltárása, összevetése az egyes felmerülő ügyekkel. Így hosszabb távon egy alapos, több oldalról körüljárt diplomáciatörténeti, a szentszéki- kapcsolatokat újabb oldalról bemutató monográfia is körvonalazható. Az Ospizio dei Convertendi kutatását lényegében lezártnak tekintem. A korábbi, valamint az idén összegyűjtött források, és az Inkvizíció levéltárából előkerült iratok alapján egy mikrotörténeti szempontú kismonográfia megírása is lehetségessé vált. Maga a kérdéskör,
vagyis a konvertiták sorsa azonban rendkívül izgalmas, és további kutatásokra serkentő. Akár Ricarda Matheus, akár Ines Peper kutatásait szem előtt tartva, érdemes lenne a hazai, egyes egyházmegyék gyakorlatát megvizsgálni a konvertitákkal kapcsolatban. Az egri püspökségre vonatkozó vizsgálataim során pl. külön konvertiták részére alapított alapítványra is találtam forrásokat. Ez a római kutatásokhoz a későbbiekben egy alapos és újszerű hazai kontextust adna. Budapest, 2013. szeptember 26. Mihalik Béla Vilmos
JELENTÉS A HUNGARIKAFELTÁRÁSRÓL I. KUTATÁS ADATAI 1. Kutató neve: Mihalik Béla Vilmos munkahelye (név, cím): MTA BTK TTI; Jezsuita Levéltár munkaköre, beosztása: Tudományos segédmunkatárs; levéltárvezető elérhetősége: mbeco84@gmail.com; 06-30-481-0361 2. Kutatás címe (kutatási téma): Magyarok az Ospizio dei Convertendiben; Magyar vonatkozások a bécsi nunciusi jelentésekben XII. Ince pápa (1691 1700) idején időpontja: 2013.04.30 2013.06.30. helyszíne (ország, város): Olaszország, Róma 3. Feltárás támogatója NKA-pályázat Klebelsberg Kunó Ösztöndíj egyéb, éspedig: X 4. MNL iktatószám 5. Megjegyzések a) A jelentést elektronikus formában (doc, docx, pdf) kérjük beküldeni. b) A pdf-formátum kétrétegű (szövegében keresést biztosító) és ne képi jellegű legyen. c) Ha további anyagokat (jegyzékekről, képekről stb.) kíván csatolni a beszámolóhoz, akkor kérjük, hogy azokat a 6. pontban sorolja fel, és ugyancsak elektronikus formában küldje be. 5 MB-nál nagyobb csatolmányt az MNL rendszere nem enged át, ezért kérjük, hogy nagyméretű csatolmány esetén megfelelő szolgáltatóval (pl. mammutmail, ToldACuccot) juttassa el az anyagot a hungarika@mnl.gov.hu címre d) Ha más módon nem tudja a csatolmányokat eljuttatni, akkor elektronikus hordozón küldje el a levéltár címére: Magyar Nemzeti Levéltár, 1250 Budapest, Pf. 3. 6. Csatolmányok
II. FELTÁRÁS EREDMÉNYEI 1. A feltárt iratanyag őrző intézménye neve ( nyelven): Archivio Segreto Vaticano neve (ul): Vatikáni Titkos Levéltár 2. Iratanyag címe Az iratok levéltári rendszertani helye, továbbá a magasabb levéltári egységek pontos neve (ul is, kérjük a példát átírni): Cím Levéltári jelzet Magasabb szintek Fond (Állag) Alsóbb szintek Ospizio Apostolico dei Convertendi ASV, Ospizio Convertendi Konvertiták apostoli ispotálya Ospiti ricevuti, elemosine e attestati diversi Zarándokok számlái, alamizsnái és különböző tanúsítványai 3. A levéltári fond/állag leírása a) összefoglaló adatok A teljes fond/állag Év(kör): 1656 1797, 1835 1894 Terjedelem: A publikált levéltári jegyzék (ld. 4/b) nem közöl erre vonatkozó információt Terjedelem (raktári egység szám): Filmezésre/digitalizálásra javasolt iratok becsült felvételszáma 34 db raktári egység, kötet és csomó vegyesen Filmezésre javasolt iratok Nr. 7. (teljes kötet, ff. 251) Nr. 36. ff. 20r 23v Kb. 510 felvétel (regisztrum, Thuránszky-vers) b) Az fond/állag rövid leírása: Az 1673-ban alapított Ospizio Apostolico dei Convertendi intézményébe érkező katolizálni vágyó protestáns zarándokok által benyújtott kérvények, tanúsítványok, a részükre kiadott alamizsna, pénzbeli és természetbeli támogatások bizonylatai. Itt került elhelyezésre a zarándokház regiszterének két kötete is. c) Az fond/állag belső tagolódása, rendezettsége (milyen szinten és mértékben; rendezetlenség esetén a rendezés várható időpontja): Az anyag középszinten rendezett, az rendet követi. A publikált levéltári raktári jegyzék (ld. 4/b pont) közli az jelzeteket is. Az egyes kötetek és csomók az irattípusok rendjében váltakoznak. Egyes raktári egységeken belül a paginálatlan iratok között az azonosítás nehéz, csupán a név alapján lehetséges az azonosítás. Ezeket a személyneveket az alábbiakban jelzem a kötetek rendjében.
d) A fond/állagban lévő vonatkozású iratok Nr. 7. Registro de Convertendi alla S. Fede, ricevuti da fratelli della Congregazione instituita sopra l Ospizio de novelli fedeli A zarándokházba érkezők regisztruma (kötet, 1715 1884). A Klebelsberg-ösztöndíj ideje alatt 1751-től néztem át a kötetet 1884-ig (az 1751 előttieket 2011-ben Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj keretében néztem át). Alább évek szerint közlöm az előforduló ok (ezalatt a Magyar Királyság és társországai területéről érkezett személyeket értem) számát: 1751 8 1797 4 1752 2 1798-1803 0 1753 6 1804 3 1754 1 1805 0 1755 0 1806 2 1756 2 1807 3 1757 1 1808 1 1758 0 1809 1 1759 0 1810 1 1760 1 1811-1813 0 1761 0 1814 3 1762 1 1815 4 1763 0 1816 5 1764 2 1817 1 1765 0 1818 1 1766 1 1819 0 1767 1 1820 1 1768 4 1821 15 1769 1 1822 1 1770 0 1823 11 1771 1 1824 3 1772 1 1825 1 1773 1 1826 1 1774 0 1827-1837 0 1775 1 1838 1 1776-1778 0 1839-1843 0 1779 3 1844 1 1780-1784 0 1845-1865 0 1785 1 1866 1 1786 1 1867 1 1787 1 1868 1 1788 0 1869 0 1789 3 1870 1 1790-1792 0 1871 0 1793 1 1872 2 1794 1 1873-1884 0 1795 2 1885 1 1796 5 1886-1894 0 Summa 124 fő Magyarok fordulnak elő az alábbi folioszámozott oldalakon (1751 u. évek): ff. 139v 146r; 147v 149r; 152v 153r; 154v 155r; 162v 163r; 164v 168r; 171v 172r; 176v 177r; 179v 181r; 183v 187r; 191v 208r; 209v 211r; 218v 219r; 224v 225r; 239v 245r; 248v 249r.
Nr. 22. Ospizio de Convertendi. Memoriali d ospiti e persone diverse. Filza seconda (1694 1721) Nem paginált, nem sorszámozott iratgyűjtemény. A vonatkozású azonosítás egyedül a nevek alapján volt végezhető a regisztrumkötettel egybevetve. Az alábbiakban a nevek szerint közlöm az egyes iratokat. A nevek után röviden közlöm a szármázási helyet az iratban szereplő névalakban, és azonosíthatóság esetén a település mai nevét. - Andrea Kestner és Maria Elisabetha Belock (Ottwarhel/Udvarhely) kérvénye - Giovanni Ernesto Ziegler (Cronstad/Brassó) kérvénye - Henrico Cusman (sziléziai) Buda alatt harcolt katona két kérvénye Nr. 23. - Ospizio de Convertendi. Memoriali d ospiti e d elemosine dall anno 1744 a tutto l anno 1752 Filza terza Nem paginált, nem sorszámozott iratgyűjtemény. A vonatkozású azonosítás egyedül a nevek alapján volt végezhető a regisztrumkötettel egybevetve. Az alábbiakban a nevek szerint közlöm az egyes iratokat. A nevek után röviden közlöm a szármázási helyet az iratban szereplő névalakban, és azonosíthatóság esetén a település mai nevét. - Theresia Kriegerin kérvényei (4 darab) - Joannes Alexander kérvénye - Francisco Nagy (Claudiopoli in Transilvania/Kolozsvár/Cluj) - Lorenzo Rausch Nr. 25. Ospizio dei Convertendi. Filza di memoriali di elemosine dall anno 1757 all anno 1772. Nem paginált, nem sorszámozott iratgyűjtemény. A vonatkozású azonosítás egyedül a nevek alapján volt végezhető a regisztrumkötettel egybevetve. Az alábbiakban a nevek szerint közlöm az egyes iratokat. A nevek után röviden közlöm a szármázási helyet az iratban szereplő névalakban, és azonosíthatóság esetén a település mai nevét. - Giovanni Ziegler (Hermanstatt/Nagyszeben/Sibiu) kérvénye Nr. 32. Ospizio dei Convertendi. Memoriali di elemosine straordinarie date a convertiti dal primo gennaro 1793 a tutto dicembre 1796. Nem paginált, nem sorszámozott iratgyűjtemény. A vonatkozású azonosítás egyedül a nevek alapján volt végezhető a regisztrumkötettel egybevetve. Az alábbiakban a nevek szerint közlöm az egyes iratokat. A nevek után röviden közlöm a szármázási helyet az iratban szereplő névalakban, és azonosíthatóság esetén a település mai nevét. - Giuseppe Juhase kérvényei (2 darab) - Stefano Varga (Heves és Külső-Szolnok vármegye) kérvénye - Georgio Bozik (Heves és Külső-Szolnok vármegye) kérvénye Nr. 36. Composizioni e ringraziamenti di alcuni ospiti e relazioni della conversione di molti di loro (1673 1675) ff. 20r 23v. Thuránszky Tamás Antal latin nyelvű köszönőverse e) Az fond/állagon belül feltárt levéltári, raktári egységek (tól-ig) és azok leírása Nr. 7. Registro de Convertendi alla S. Fede, ricevuti da fratelli della Congregazione instituita sopra l Ospizio de novelli fedeli A zarándokházba érkezők regisztruma (kötet, 1715 1884, 281 folió, ebből ff. 251-281 üres). Időrendi, táblázatos formában közli a beérkező nevét, származási helyét, nemét, életkorát, foglalkozását, a megérkezés, a protestáns hit megtagadásának, a megkeresztelkedés, a
bérmálkozás és a távozás pontos idejét, valamint esetleges további megjegyzéseket. A kötet előzménye a nr. 5. szám alatt található 1673 1714 közötti regisztrumkötet. Nr. 22. Ospizio de Convertendi. Memoriali d ospiti e persone diverse. Filza seconda (1694 1721) A katolizálni kívánó protestáns zarándokok kérvényeinek szálas iratgyűjteménye. Paginálatlan, csak a nevek alapján a regisztrumkötetekkel összevetve azonosíthatóak. (1694 1721, kb. 600 folió) Nr. 23. - Ospizio de Convertendi. Memoriali d ospiti e d elemosine dall anno 1744 a tutto l anno 1752 Filza terza A katolizálni kívánó protestáns zarándokok kérvényeinek szálas iratgyűjteménye. Paginálatlan, csak a nevek alapján a regisztrumkötetekkel összevetve azonosíthatóak. (1744 1752, kb. 600 folió) Nr. 25. Ospizio dei Convertendi. Filza di memoriali di elemosine dall anno 1757 all anno 1772. A katolizálni kívánó protestáns zarándokok kérvényeinek szálas iratgyűjteménye. Paginálatlan, csak a nevek alapján a regisztrumkötetekkel összevetve azonosíthatóak. (1757 1772, kb. 600 folió) Nr. 32. Ospizio dei Convertendi. Memoriali di elemosine straordinarie date a convertiti dal primo gennaro 1793 a tutto dicembre 1796. A katolizálni kívánó protestáns zarándokok kérvényeinek szálas iratgyűjteménye. Paginálatlan, csak a nevek alapján a regisztrumkötetekkel összevetve azonosíthatóak. (1793 1796, kb. 500 folió) Nr. 36. Composizioni e ringraziamenti di alcuni ospiti e relazioni della conversione di molti di loro (1673 1675) Szálas iratgyűjtemény. A katolikus hitre tért protestáns zarándokok köszönetnyilvánításai, levelei az ispotály vezetésének. Rendkívüli forrásértékkel bír a zarándokok motivációinak feltárásához. (1673 1675; ff. 50) 4. Segédletek a) A levéltár fontosabb magasabb szintű segédleteinek (fond- és állagjegyzék, útmutató) címe, bibliográfiai adatai, URL-je: Indice dei Fondi e relativi mezzi di descrizione e di ricerca dell Archivio Segreto Vaticano 2013 http://www.archiviosegretovaticano.va/wp-content/plugins/downloadsmanager/upload/indice%20dei%20fondi%20e%20relativi%20mezzi%20di%20descrizione% 20e%20di%20ricerca.pdf b) A fond/állag kutatását biztosító segédletek (irattári, ügyviteli, belső vagy külső használatra szánt, publikált, nem kiadott segédlet). SERGIO PAGANO: L archivio dell Ospizio Apostolico dei Convertendi all Archivio Segreto Vaticano. Inventario. In: Ricerche per la storia religiosa di Roma, 10. (1998) pp. 455 544.
c) A segédletek közül melyik nélkülözhetetlen, feltétlenül javasolt, hasznos, hol lehet ezeket beszerezni? Sergio Pagano nyomtatásban megjelent inventáriuma a Ricerche per la storia religiosa di Roma évkönyv szerkesztőségénél elérhető, megvásárolható. Egy példány e jelentést készítő Mihalik Bélánál is megtalálható, hazai közkönyvtári állományban nem található. 5. Megjegyzés
II. FELTÁRÁS EREDMÉNYEI 1. A feltárt iratanyag őrző intézménye neve ( nyelven): Archivio Segreto Vaticano neve (ul): Vatikáni Titkos Levéltár 2. Iratanyag címe Az iratok levéltári rendszertani helye, továbbá a magasabb levéltári egységek pontos neve (ul is, kérjük a példát átírni): Cím Levéltári jelzet Magasabb szintek Fond (Állag) Alsóbb szintek Ospizio Apostolico dei Convertendi ASV, Ospizio Convertendi Konvertiták apostoli ispotálya Congregazioni e congressi Kongregációk és megbeszélések 3. A levéltári fond/állag leírása a) összefoglaló adatok A teljes fond/állag Év(kör): 1671 1736, 1814 1892 Terjedelem: A publikált levéltári jegyzék (ld. 4/b) nem közöl erre vonatkozó információt Terjedelem (raktári egység 3 kötet, 2 csomó szám): Filmezésre/digitalizálásra javasolt iratok becsült felvételszáma Filmezésre javasolt iratok b) Az fond/állag rövid leírása: Az 1673-ban alapított Ospizio Apostolico dei Convertendit felügyelő bíborosok ülései és az ott hozott döntések. Az intézmény működésének egyik legfontosabb forrása, azonban az egyes zarándokok kérvényeinek döntéséről is találhatunk itt bejegyzéseket. c) Az fond/állag belső tagolódása, rendezettsége (milyen szinten és mértékben; rendezetlenség esetén a rendezés várható időpontja): Az anyag középszinten rendezett, az rendet követi. A publikált levéltári raktári jegyzék (ld. 4/b pont) közli az jelzeteket is. d) A fond/állagban lévő vonatkozású iratok Nr. 165. Ospizio dei Convertendi. Fogli originali de congregazioni e decreti delle medesime dall anno 1671 a tutto l anno 1674 e dall anno 1683 a tutto l anno 1696. fol. 24v. Sebastiano Fruzzilla (ungaro) kérvénye
e) Az fond/állagon belül feltárt levéltári, raktári egységek (tól-ig) és azok leírása Nr. 165. Ospizio dei Convertendi. Fogli originali de congregazioni e decreti delle medesime dall anno 1671 a tutto l anno 1674 e dall anno 1683 a tutto l anno 1696. Az Ospizio dei Convertendit felügyelő bíborosok 1671 1674 és 1683 1696 közötti ülései és az ott hozott döntések iratai. 4. Segédletek a) A levéltár fontosabb magasabb szintű segédleteinek (fond- és állagjegyzék, útmutató) címe, bibliográfiai adatai, URL-je: Indice dei Fondi e relativi mezzi di descrizione e di ricerca dell Archivio Segreto Vaticano 2013 http://www.archiviosegretovaticano.va/wp-content/plugins/downloadsmanager/upload/indice%20dei%20fondi%20e%20relativi%20mezzi%20di%20descrizione% 20e%20di%20ricerca.pdf b) A fond/állag kutatását biztosító segédletek (irattári, ügyviteli, belső vagy külső használatra szánt, publikált, nem kiadott segédlet). SERGIO PAGANO: L archivio dell Ospizio Apostolico dei Convertendi all Archivio Segreto Vaticano. Inventario. In: Ricerche per la storia religiosa di Roma, 10. (1998) pp. 455 544. c) A segédletek közül melyik nélkülözhetetlen, feltétlenül javasolt, hasznos, hol lehet ezeket beszerezni? Sergio Pagano nyomtatásban megjelent inventáriuma a Ricerche per la storia religiosa di Roma évkönyv szerkesztőségénél elérhető, megvásárolható. Egy példány e jelentést készítő Mihalik Bélánál is megtalálható, hazai közkönyvtári állományban nem található. 5. Megjegyzés
II. FELTÁRÁS EREDMÉNYEI 1. A feltárt iratanyag őrző intézménye neve ( nyelven): Archivio Segreto Vaticano neve (ul): Vatikáni Titkos Levéltár 2. Iratanyag címe Az iratok levéltári rendszertani helye, továbbá a magasabb levéltári egységek pontos neve (ul is, kérjük a példát átírni): Cím Levéltári jelzet Magasabb szintek Fond (Állag) Alsóbb szintek Segretaria di Stato ASV, Segr. Stato Államtitkárság Germania ASV, Segr. Stato, Germania Németország 3. A levéltári fond/állag leírása a) összefoglaló adatok A teljes fond/állag Év(kör): 16 19. sz. Terjedelem: n.a. Terjedelem (raktári egység Kb. 770 kötet szám): Filmezésre/digitalizálásra javasolt iratok becsült felvételszáma Filmezésre javasolt iratok Az alább jelzet vonatkozású iratok Kb. 1500 b) Az fond/állag rövid leírása: A bécsi nunciatúra levéltára a 16 19. századig tartalmaz köteteket. Elsőrangú forrása a pápai és a Habsburg-udvar közötti diplomáciai kapcsolatoknak, így a történelemnek is kiemelkedő forrásbázisát jelenti. A római Német Történeti Intézet a 19. század végén kezdte meg az első forráskiadásokat, amely jelenleg az 1580-as évekig terjed, valamint egyes kötetek az 1620 1630-as éveket fedi le. A történészek közül kiemelendő Vanyó Tihamér OSB, aki az 1666 1683 közötti nunciusi jelentések vonatkozásait adta ki regesztaforrásközlésben. A nunciusi jelentések egy részének kötetes anyagait az Apostoli Könyvtár (Bibliotheca Apostolica Vaticana) kézirattárában őrzik. Ebben a hungarika-jelentésben Tanara nuncius időszakának (1691 1696) végére vonatkozó kötetek vonatkozásait gyűjtöttem össze. Zömében a kéziratos hírlapokban (foglio és foglio d avvisi), a Magyarország területén zajló felszabadító háborúról szóló hírek említhetőek. Ezekben a hírlapokban természetesen számos más ügy is említésre került (pl. udvari hírek, francia front, észak-itáliai front eseményei). A jelentések leveleiben (lettere) viszont kizárólag egy ügyről esik szó. Közlöm a foliószámot, az időpontot és a jelentés rövid tartalmát.
c) Az fond/állag belső tagolódása, rendezettsége (milyen szinten és mértékben; rendezetlenség esetén a rendezés várható időpontja): Az anyag középszinten rendezett, a sorozatban külön kötetben találhatóak a bécsi nuncius levelei a szentszéki államtitkárságnak, az államtitkárság válaszai, valamint a titkosított levelek feloldásai (cifre). Bizonyos időszakokból fennmaradtak a fogalmazványok (minuták). A sorozat végén vegyes, a pápai nunciatúrán keletkezett feljegyzés-kötetek találhatóak, különböző egyházi és diplomáciai vonatkozású ügyekről. d) A fond/állagban lévő vonatkozású iratok Nr. 226. Lettere di Mons. Nunzio in Vienna (1694/I.) Fol. 13r 14r. 1694. január 2. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 15r v. 1694. január 2. Hírlap (foglio d avvisi), benne a török fronton történt eseményekről. Fol. 56r v. 1694. január 16. Hírlap, benne Thököly mozgolódásáról Vidin környékén. Fol. 79r v. 1694. január 23. Hírlap, benne jelentik, hogy a meghalt Pálffy grófné helyét Breiner grófné foglalta el a császárné udvartartásában. Fol. 80r 83r. 1694. január 23. Hírlap, benne a török fronton történt eseményekről (Gyula, Temesvár). Fol. 119r 121v. 1694. január 30. Hírlap, benne a török fronton történt eseményekről. (Orsova megerősítése) Fol. 210r 211r. 1694. február 6. Hírlap, benne a gyulai ostromról. Fol. 228r 229r. 1694. február 13. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 235r v. 1694. február 13. Hírlap, benne jelentik, hogy br. Nehm ezredes irányítja Péterváradot. Fol. 261r v. 1694. február 20. Hírlap, benne Erdély megerősítésének szükségességéről. Fol. 262r 263r. 1694. február 20. Hírlap, benne a birodalmi segédcsapatokról. Fol. 278r v. 1694. február 27. Hírlap, benne fogolycseréről. Fol. 300r 301v. 1694. március 6. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 302r v. 1694. március 3. Előző melléklete: a I. Lipót császár levele Tanara nunciushoz. Fol. 307r v. 1694. március 6. Hírlap, benne az Udvari Kamara vezetésében várható változásokról, a péterváradi és az erdélyi helyzetről. Fol. 321r v. 1694. március 13. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 356r 360r. 1694. március 13. Hírlap, benne az Udvari Kamara vezetésében várható változásokról, a hadi vezetés személyi ügyeiről. Fol. 361r 362r. 1694. március 13. Hírlap, benne az Erdélyt fenyegető tatárokról. Fol. 374r. 1694. március 20. Jelentés a boszniai püspök kéréséről egy hagyaték ügyében. Fol. 379r 380r. 1694. március 20. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 383r v. 1694. március 20. Hírlap, benne az Udvari Kamara új vezetéséről, a török folyami hajóhad felvonulásáról. Fol. 397r v. 1694. március 27. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 405r v. 1694. március 27. Hírlap, benne a török folyami hajóhad felvonulásáról, és hogy a tatár kán a Portáról elindult országába. Fol. 407r 409v. 1694. március 27. Jelentés, benne a hadi vezetés személyi ügyeiről, és Pálffy gróf ezredéről az itáliai fronton. Fol. 422r v. 1694. április 3. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 428r v. Sine dato. Előző melléklete: a lengyel udvar levele a varsói nunciushoz. Fol. 429r v. 1694. április 3. Hírlap, benne Kollonics Lipót bíboros állami vezetésben betöltött szerepéről, az oszmán folyami hajóhad egy részének Belgrád alá való érkezéséről. Fol. 430r 431r. 1694. április 3. Hírlap, benne a török fronton történtekről. Fol. 447r v. 1694. április 10. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 452r v. 1694. április 10. Hírlap, Kollonics bíboros Győrbe ment, a Pétervárad környéki és erdélyi katonai mozgásról. Fol. 454r 456v. 1694. április 10. Hírlap, benne a bánsági hadmozdulatokról, a birodalmi segédcsapatokról és az itáliai fronton harcoló ezredről. Fol. 476r v. 1694. április 17. Hírlap, benne az Una-folyó menti hadmozdulatokról és Gyula ostromáról. Fol. 503r v. 1694. április 24. Jelentés a boszniai püspök és a kamarai adminisztráció konfliktusáról.
Fol. 511r 512v. 1694. április 24. Hírlap, benne Thököly híveiről, a hadi vezetés személyi ügyeiről. Fol. 513r 514r. 1694. április 24. Hírlap, benne Thököly híveiről, akik átálltak Veterani tábornokhoz. Fol. 546r v. 1694. május 1. Hírlap, benne Thökölyről. Fol. 572r v. 1694. május 8. Hírlap, a török megerősíti Szabácsot, a portai holland követ megérkezett Belgrádba. Fol. 573r 574r. 1694. május 8. Hírlap, a hadi vezetés személyi ügyeiről, a Thökölytől átálltak által közölt hírekről. Fol. 594r v. 1694. május 15. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 613r 614r. 1694. május 15. Hírlap, a hadi vezetés személyi ügyeiről, a Pétervárad környéki hadmozdulatokról. Fol. 630r. 1694. május 22. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 634r v. 1694. május 22. Hírlap, a keresztény csapatok létszámáról, Thökölyről és Titel megerősítéséről. Fol. 635r 636v. 1694. május 22. Hírlap, az itáliai frontra 1200 katonát vezényelnek. Fol. 651r. 1694. május 29. Jelentés a lengyel-habsburg viszályról a szepesi városok miatt. Fol. 652r v. 1694. május 29. Hírlap, benne Eszterházy Pál nádor két gyermekének esküvőjéről, és a török fronton a katonai mozgásról. Fol. 662r v. 1694. június 5. Hírlap, benne a nagyvezér Adrianopolisba történt megérkezéséről, és Gyula erőségének helyzetéről. Fol. 673r v. 1694. június 12. Hírlap, benne a brandenburgi segédcsapatokról, és Titel helyzetéről. Fol. 684r v. 1694. június 19. Jelentés, benne Pálffy tábornokról és az itáliai front eseményeiről. Fol. 688r v. 1694. június 19. Hírlap, benne újabb átálló Thököly-hívekről, Guido von Starhemberg gróf és a boszniai pasa hadmozdulatairól. Fol. 701r v. 1694. június 26. Hírlap, benne a török front legújabb eseményeiről. Nr. 227. Lettere di Mons. Nunzio in Vienna (1694/II.) Fol. 15r v. 1694. július 3. Hírlap, benne a nagyvezír Belgrádba várható érkezéséről, a török front egyéb eseményeiről. Fol. 16r v. 1694. július 3. Hírlap, az udvar reméli, hogy a nyár végén ostrom alá vehetik Temesvárt. Fol. 33r v. 1694. július 10. Hírlap, benne az egri és fehérvári sáskajárásról, és a török fronton történt hadmozdulatokról. Fol. 52r v., 59r. 1694. július 17. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 73r v. 1694 július 24. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 92r 93v. 1694. július 31. Hírlap, benne a brandenburgi segédcsapatoknak téli kvártélyban maradásáról. Fol. 94r 95v. 1694. július 31. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 126r v. 1694. augusztus 7. Hírlap, benne a török front eseményeiről, közte Bollandt tábornok július 13-i rajtaütéséről a temesvári török csapatokon a Marosnál. Fol. 150r v. 1694. augusztus 14. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 164r v. 1694. augusztus 21. Hírlap, benne az al-dunai hadmozdulatokról. A nagyvezír még nem érkezett meg Belgrádba. Fol. 182r 183v. 1694. augusztus 28. Hírlap, benne az arábiai lázadásról, a török front eseményeiről, a nagyvezír Péterváradot fenyegeti, de várhatóan Titel ostromára készülnek. Fol. 184r 185r. 1694. augusztus 28. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 201r 202r. 1694. szeptember 4. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 203r 204r. 1694. szeptember 4. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Fol. 221r v. 1694. szeptember 11. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Gyuláról ellentmondásos hírek érkeznek, Bollandt tábornok egyes hírek szerint elfoglalta az alsóvárost, egy szegedi hírforrás ezt nem tudta megerősíteni. Fol. 222r 223v. 1694. szeptember 11. Hírlap, benne a török front eseményeiről. Semmi hír a holland követ felől Belgrádból. Fol. 243r 245v. 1694. szeptember 18. Hírlap, benne az udvart is megdöbbentő hírekről, miszerint az oszmán sereg körbevette a császári csapatokat Péterváradnál, elfoglalta a közeli szigetet, ahonnan ágyúzni tudják a császári csapatokat, a hidat és a császári folyami hajókat is.