A sörétes gazemberek Írta:Plieur www.kalasnyikov.hu Félreértések elkerülése végett, jelen cikk címe nem egy éppen még felderítetlen hazai bűnténysorozat elkövetőire vonatkozik, hanem egy 1862-től Északon elterjedt elnevezés. A korabeli sajtó vezette be a harctéri levelek publikálásának a gyakorlatát, amelyekben az északi lovassági tisztek felháborodva emlegették ezen a néven déli irreguláris ellenfeleiket. Ugyanis az általuk alkalmazott fegyver/lövedék kombináció egyaránt súlyos és nehezen kezelhető sebesüléseket okozott lónak, embernek egyaránt: sörétes puskák megtöltve a fáradhatatlan emberi elme által elképzelhető összes lövedékkel: söréttől kezdve a nagyvadra való expanzív lövedékkel folytatva a rozsdás csavarokig. A vadászpuska használatban maradt a déliek lovasságánál a konfliktus végéig, bár eleinte mint szükségfegyver lett bevetve. A sokkal kisebb ipari háttérrel rendelkező Dél frissen felállított lovas vagy gyalogos ezredeiben szívesen fogadták a saját fegyverrel rendelkező önkénteseket, a sörétes puska volt a déli vidékek legelterjedtebb lőfegyvere. A megszűnt kaliberek Mielőtt áttekintenénk a használt eszközöket, először illik pár szót ejteni néhány vadászpuska kaliberről amely ma már többnyire kihalt, viszont akkoriban legalább olyan megszokottak voltak mint egy mai 12-es. A maitól eltérő kaliberválaszték sok esetben megmagyarázza az egzotikusnak tűnő tölteteket és lövedékeket. 4-es és 6-os kaliber (24,5 illetve 23,3 mm), nagyvadra gyártott európai eredetű vadászpuskák, illetve a régebbi muskéták csöveinek felhasználásával gyártott vadászfegyverek 8-as kaliber (21,2 mm), a déli vidékek kedvenc vízimadár vadász fegyvere, a fegyverek eredete hasonló mint az előbbieknél, európai import vagy kisipari gyártmányok.
10-es kaliber ( 19,7 mm), a korabeli mindenes vadászfegyver kaliber, amelyet később a 12-es kaliberű vadászfegyverek szorítottak ki A vadászfegyverek átalakulása Akkor hogyan is nézhetett ki egy korabeli déli lovascsapat fegyverzete? Katonánként 1-2 különféle kaliberű és eredetű csappantyús revolver, illetve egy szintén változatos kaliberű ( 16-4 ) és eredetű vadászfegyver, anyagi háttértől függően változatos gyártókról. A harci tapasztalatok hatására azonban hamarosan változtatások történtek, mivel a lovas katonák rájöttek hogy: - egy hosszú csövű fegyver újratöltése harc közben, különösen lóháton, amikor minden másodperc szó szerint az élet és halál közötti különbséget jelenti, mindig tovább tart mint egy rövidebb csövű fegyvernél. Ezért elterjedt gyakorlat lett a vadászpuskák csöveinek lerövidítése 40-50 cm hosszúságra, esetenként még rövidebbre. Ez jótékony hatással volt a kis távolságú szórásra is, nem volt ritkaság hogy egy lefűrészelt csövű vadászpuska kis távolságról beterített egy északi lovast. - a nagy kaliberek (4, 6, 8) a tekintélyes hátralökés miatt kényelmetleneknek és nehezebben kezelhetőknek bizonyultak lóháton, ezért fokozatosan a 16-10-es kaliberek maradtak használatban, miközben a gyalogságnál megmaradtak a nagy kaliberek. - a lőszerellátás miatt előnyösebbeknek bizonyultak a 16-12-es kaliberek, illetve az egycsövű modellek lassan háttérbe szorultak. A könnyebb viselés miatt a szíjak és a rögzítések is változtak. A Nessler lövedék A vadászpuska közelharcban bizonyított előnyei ellenére rendelkezett egy komoly hátránnyal is: a nagyobb lőtávolságon az ellenfél eltalálásának esélye minimális. Mivel ez érvényes volt a déliek egyéb fegyvereire is, mint például az M1842-es sima csövű elöltöltős puska, a
megoldás is hasonló volt: a belga eredetű Nessler lövedék alkalmazása. A Nessler lövedéket már alkalmazták a krími háborúban az orosz, francia, szardíniai csapatok, amelyek még nagy számban alkalmazták a sima csövű fegyvereket. A Nessler lövedék előnyeit a klasszikus ólomgolyóval szemben jól szemléltetik az 1854-es orosz kísérletek eredményei: - század kiterjedésű célpontra 350m-en 44%-os találati arány - század kiterjedésű célpont ellen 500m-en 20%-os találati arány Természetesen figyelembe kell venni hogy a vadászpuskák nem rendelkeztek megfelelő irányzékkal, emiatt 200 m-en túl már nem használhatták ki a lövedék előnyeit. A harci tapasztalatok szerint ezen a távolságon túl az északi lovasság már egyértelműen fölényben volt, hála az új Spencer és Sharps karabélyoknak. A Nessler lövedék A lövedék működési elve egyszerű: a nagy tisztaságú ( 95%) ólomból öntött lövedék szoknyája a lőporgázok hatására nekifeszül a csőfalnak, ezáltal biztosítva a tömítést. A lövedék készült 12-es és 16-os kaliberben is. Egy kilőtt Nessler lövedék alulról A henger Bármilyen furcsa, az elnevezés tulajdonképpen két lövedéket takar, amelyeket azonos céllal használtak: a gyárilag papírtölténybe töltött lövedéket, illetve a házilag öntött henger alakú lövedéket. Az első típust a Minié lövedékeket és papírtöltényeket gyártó műhelyek szállították, illetve létezett a revolver töltényekhez hasonló elégő papírhüvelyes változat is, a második gyakorlatban változatos formát mutatott. Az eltérés megmutatkozott a súlyban is, a gyári példányok szinte egységesen 20 gramm súlyúak voltak 12-es kaliberben, a hengeresek 30 grammosak. A 10-es kaliberben ugyanezek már közel 40 gramm tömegűek.
A gyári 12-es slug A klasszikus 12-es slug A Jacobs A bemutatott lövedék és a fegyver sosem volt rendszeresítve a déli lovasságnál, viszont mint magánfegyver ismert a használata. A fegyver feltalálója, John Jacob brit dandártábornok indiai nagyvadakra szánta, korának egyik legdrágább és legpontosabb vadászfegyvere volt. A gyártás a londoni George Daw műhelyben történt, két és egycsövű modellek ismertek. A huzagolt csövű,.577 kaliberű csappantyús puska az elismert pontossága mellett rendelkezett egy igazi különlegességgel: az Eley cég áltat gyártott robbanó lövedék., amelynek durranóhigany töltete 1400 yard távolságig volt képes felrobbanni. A déli oldal használta a második (1864-es) Cold Harbor-i csatában, illetve Jeb Stuart lovasságának egyik tagja is ismert volt eredeti fegyveréről ( Farley százados). A második Cold Harbor-i csata érdekessége hogy a fegyverrel 80 lövést adtak le egy északi tüzérségi ütegre, az elvárt löszeresvagon robbanás elmaradt, viszont az északi tábori sebészek négy súlyos sebesültet jelentettek, bizonyíthatóan robbanólövedéktől.
A Jacobs lövedék és a robbanó töltete
Minié, muskétagolyók és sörét vadászpuskából A gyors tölthetősége miatt és könnyebb kezelése miatt a 16-os kaliber végig megőrizte helyét a déli fegyvertárban. Ehhez járult még egy szerencsés adottság is: a tömegesen gyártott.69-es muskéta és Minié lövedékek betölthetőek voltak a 16-os sörétesbe, illetve a.69-es puskákban használt buck n ball kombináció ( egy.69-es ólomgolyó és 4-5 darab.36-os sörét vagy pisztolygolyó ) is használható volt. Egy eredeti buck n ball töltény öntőformája.69-es déli Gardner-Minié változat Az egyéb söréttöltetek nagy hasonlóságot mutatnak a ma alkalmazottakkal. Azonban a kor gyártási eljárásai és a változó anyagminőség miatt gyakori volt egy ma szinte ismeretlen jelenség: a csőben megolvadt lövedékek összeforrtak, ezáltal egy szabálytalan alakú, kiszámíthatatlan ballisztikájú lövedéket alkottak. A megjósolhatatlan röppályánál súlyosabb következmény volt a lövedék testben kifejtett hatása
A dicsőség nélküli vég A polgárháborút lezáró Appomatox-i feltétel nélküli fegyverletétel a mai fogalmaknak szerint furcsa cikkelyeket is tartalmazott. A déli sereg tisztjei megtarthatták oldalfegyvereiket és lovaikat, poggyászukat, illetve az állomány megtarthatta a saját tulajdonú lovait és öszvéreit. A kapituláció ezen kitételét meglehetősen tágan értelmezték, ezért nagyon sok vadászfegyver gazdájával együtt visszatért a békés polgári életbe. A fegyverletétel azért még tartogatott meglepetést. Jefferson Davis déli elnök 1865 május 10 én történt letartóztatásakor ( Irminsville, Georgia állam) lefoglalásra került egy igazi ritkaság, egy Devisme által gyártott ( sorozatszám 10973, 1850-1860 között gyártott ) puska (.70 kaliber), a hozzávaló perkussziós robbanó lövedékekkel. A fegyver jelenleg a Springfield Armoury Museum tulajdona.