Főszerkesztői köszöntő impresszum Kedves Olvasóink! Itt a tavasz, itt van újra. 2014 tavasza azonban az átlagosnál több mindent tartogat számunkra. A joghallgatóknak és a már végzett jogászoknak is számos kihívással kell szembenézniük. Az egyik legnagyobb kihívást a március 15-ével hatályba lépett új Polgári törvénykönyv jelenti. Fontos változás részben érint minden hivatalos és hobbifotóst is. Mostantól engedélyt kell kérni nemcsak a fotók közzétételére (a fotón szereplőtől), hanem a fotók elkészítésére. Ez nagy vihart kavart a sajtó szakemberei körében. Az új törvénykönyvnek nemcsak ez a rendelkezése vált ki vitákat a jogászok és nem jogászok körében, mindenesetre kari újságról lévén szó, érdemesnek tartottam - hacsak röviden is - de kitérni rá. A következő hónapban jönnek a választások, ami szintén mozgásban tartja a közvéleményt. Azonban mi erről nem fogunk írni. :) Írunk viszont a március 15-ei egyetemi ünnepségről, programokról, az újságírás és tudósítás szépségéről, az Erasmus előnyeiről, tanulmányi versenyekről. Az állandó rovatainkat természetesen ebben a számban is megtaláljátok. Olvashattok továbbá interjúkat, melyekből megismerhetitek az eseményekről és helyzetekről mind a hallgatók, mind az oktatók véleményét. Kellemes olvasgatást, jó kikapcsolódást! Kiss Lilla Nóra Vadlaw főszerkesztő Főszerkesztő: Kiss Lilla Nóra Szerkesztők: Aranyosi Gergő, Bihari Bernadett Luca, Birinyi Georgina, gregor hanna, gyökér ádám, horváth viktória, mirczik ádám, pogány márton, somlyai dóra felelős kiadó: Leskó Tamás Nyomda: gazdász-elasztik kft. megjelenik 400 példányszámban. Címlapgrafika: Kiss-Kondás Dóra, Edelmayer Zsolt INTER-YOU Sok kávé, kevés alvás, görnyedés a könyv fölött Gondolom mindenki számára ismerős. Ez a vizsgaidőszak. Erről a könnyűnek semmiképp sem mondható időszakról Dr. Bajánházy István tanár úrral, a Római Jogi Tanszék docensével beszélgettünk. A Tanár Úr maga is karunk hallgatója volt, így most megtudhatjátok, hogy a gyakorlott vizsgáztató hallgatóként miként viszonyult a vizsgákhoz. Tanár úr hogyan élte meg a vizsgaidőszakokat? Nem vettem könnyedén, de ezt szerintem senki sem mondhatja el magáról, bár voltak olyan évfolyamtársaim, akik lazábbra vették, én inkább tanulós típus voltam. Általában szorgalmasan felkészültem, egy-két kivétellel, bár azok nem jogi tantárgyak voltak. Olyan szempontból sosem izgultam, hogy nem tanultam volna, de az ember akármennyire is felkészül, ott van benne a vizsgadrukk, mondjuk, hogy éppen melyik vizsgáztatóhoz kerül, milyen hangulatban van az oktató, vagy épp milyen tételt fog húzni. A vizsgában mindig ott van a szerencseelem is. Ezektől eltekintve, különösebben nem voltam izgulós, mert mindig abból indultam ki, a legrosszabb ami történhet,hogy ismét eljövök, nincs sok veszteni valóm. Ehhez viszont tudni kell, hogy én akkor kerültem az Egyetemre (1987), amikor még felvételizni kellett, és négy-ötszörös túljelentkezések voltak, így az egész egyetemen a legstresszesebb vizsga a felvételi volt. Ha az nem sikerült, egy teljes évet kellett kihagyni, és ahhoz képest, hogy most eljövök egy hét múlva újra vizsgázni, nem okozott akkora lelki törést. Előfordult, hogy nem sikerült elsőre egy vizsgája? Erre szerencsére nem volt alkalom. Kétszer kaptam kettest, amikor rezgett a léc, de többnyire hármast, négyest vagy ötöst kaptam. Bár azt szokták mondani, hogy az nem igazi tanuló, akinek nincs egy utóvizsgája. Melyik két tárgy volt az? Az egyikre nem emlékszem, a másik viszont egy emlékezetes vizsga volt, polgári jogból. Már elsőben megkedveltem a római jogot és jól megtanultam, abból a meggondolásból is, hogy mindenki azt mondta, hogy aki jól megtanulja, annak polgári jogból sokkal könnyebb dolga lesz. Másodéven megtetszett, és úgy voltam vele, sok meglepetés nem érhet, ezért bejelentkeztem decemberbe az első vizsgaidőszak első alkalmára. Novotni Zoltán professzor úrhoz kerültem, aki elég szigorú vizsgáztató volt, nála nem nagyon lehetett mellébeszélni. Az a szóbeszéd terjedt róla, hogy nem szokott kettest adni, hanem aki tudja, az hármast vagy attól jobbat kap, aki meg nem, az egyest, de kettest soha. Abban az időben jött be újdonságként a magyar jogrendbe a gazdasági társaságok joganyaga, aminek viszont nem sok római jogi alapja volt. Igazság szerint megtanultam, de nem nagyon értettem. A lényeg az, hogy elkezdtem kidolgozni a tételt, és úgy gondoltam ötös, vagy ha nincs szerencsém akkor legfeljebb négyes lesz. Nagy hévvel nekikezdtem mondani, és az első mondatig jutottam,amikor is professzor úr leállított, hogy nem jó. Onnantól fogva elkezdődött a kegyetlen küzdelem az életbemaradásért, nagyon hosszú vizsga volt, sok kérdést tett fel, végül kettest adott. Máig sem értem miért, hiszen ez nem volt szokása Mindenesetre ez egy érdekes és tanulságos vizsga volt, egy életre szóló emlék maradt. A tanulság, hogy nem szabad sohasem feladni, addig kell küzdeni, amíg nincs vége a vizsgának Volt/voltak-e mumus tantárgyai? A nem jogi tantárgyakkal nem voltam kibékülve, pl. a statisztikával, amelyekhez az embernek nem volt se kedve, se érzéke. Hiszen nem utolsó sorban azért is jöttem jogra, mert a matematikával nem voltam túlzottan baráti viszonyban. Úgy gondoltam, hogy ha ide kerülök, akkor egy életre megszabadulok tőle,
de nem, rögtön elsőben ott volt a statisztika. A jogi tantárgyakkal azonban nem volt problémám. Viszont polgári jogból nem tetszett, hogy kettest kaptam, így bejelentkeztem javítóvizsgára. El is mentem vizsgázni, illetve csak a folyosóig jutottam, mert akkor meg egy olyan tanárhoz kerültem volna, akinek nem volt különösen jó sajtója, és fogalmazzunk úgy, hogy eléggé ingerült hangulatban fogadta a vizsgázókat, mivel senki nem mert bemenni hozzá. Mivel a javítóvizsgán rontani is lehet, és komoly esélyek látszottak arra, hogy ronthatok, ezért akkor ott úgy gondoltam, jó nekem a kettes. Tanulság, tudni kell abba is hagyni a küzdelmet, ha nem is a csúcson, de az optimális helyzetben Milyen stratégiát alkalmazott Tanár úr tanulásnál? A tankörben volt egy kisebb társaság, akikkel felosztottuk egymás között a tantárgyakat. Mindegyik tantárgynak volt egy felelőse, általában az, aki azt jobban kedvelte és azon jobban odafigyelt, így nekem is megvolt mindig a magam tantárgya. Illetve voltak olyan tankörtársaim, akik emellett még szép, olvasható írással rendelkeztek, ők természetesen rendkívül népszerűek voltak, főleg vizsgaidőszak elején. A jegyzeteket aztán egymás között cserélgettük. Ez persze nem azt jelentette, hogy mi azokra az órákra nem jártunk be, csak azt, hogy nem feltétlenül mindegyikre. A vizsgára való felkészülés nálam az előző vizsga végeztével kezdődött. Ez azt jelentette, hogy levizsgáztam és utána vagy másnap beszereztem a jegyzeteket, illetve a tételsort a következőhöz. Napirend szerint tanultam, amihez próbáltam magam tartani. A tanulnivaló mennyiségét elosztottam azzal az idővel, amennyit az adott vizsgára szántam. Nyilván az ember előtte informálódott, hogy nehezebb-e a vizsga és ehhez képest lőtte be a rá szánt időt. A tanulás nálam úgy zajlott, hogy először átolvastam egyben az anyagot, megpróbáltam a lényeget kiemelni, és csak utána kezdtem kisebb egységekben, részleteiben megtanulni. Az volt a taktikám, hogy mindegyik tételhez megtanultam valamennyit, ma is ezt szoktam javasolni a hallgatóimnak, hogy jobb, ha mindenről tudnak egy keveset, mintha az anyag egy részét nagyon tudják, a többit meg sehogy. Ha a lényeget tudja az ember, akkor a többi általában már beugrik, amit olvasott. Így mentem végig a tételsoron, így kb. a 75%-ig tartott a tényleges tanulás, a maradék 25% időben pedig még átismételtem. Egyébként én eléggé ismétlős voltam, úgy éreztem, hogy akkor biztos a tudásom, ha legalább kétszer átnéztem. Voltak bevett szokásai vizsga előtt,esetleg valamilyen babonája? Nem voltak, inkább egyfajta tanulási rítusom volt, minthogy szerettem például ugyanott tanulni, ugyanabban a fotelban, vagy csokit enni közben (akkor még nem nagyon voltak energia italok, legalábbis én nem emlékszem ilyenekre ). Vizsgákra is mindig vittem magammal csokit, például mai napig emlékszem, hogy a felvételire is egy nagy tábla csokoládéval érkeztem. Sokan ezen megütköztek, mert az idegességtől nem tudtak az evésre gondolni sem, viszont nekem ezzel sohasem volt problémám, a csokiban pedig rengeteg energia van! Volt olyan felelet, ami mosolyra fakasztotta? Rengeteg ilyen volt, a kezdeti időkben még írogattam is, de most nem tudom hova lett az a papír. De inkább zh-k során szoktak nagy számmal előfordulni vicces feleletek, az idei pálmát nálam a XXII táblás törvény felbukkanása vitte el ami persze alapjaiban rengetné meg az eddigi ismereteinket Vizsgán mostanában volt egy vicces és tanulságos eset, ami nagyon megragadt bennem: egy hallgató kihúzta a tételét, nem írt semmit a felkészülési időben, majd belenyugvással közölte, hogy nem tud semmit. Ez elő szokott fordulni és ezen nyilván nincs mit mérlegelni, ilyenkor csak ez elégtelent lehet beírni. Ahogy kerestem a nevét a vizsgalapon, valami furcsa érzésem támadt, és amikor újra ellenőriztem kiderült, hogy az első féléves tételsorba (amiből vizsgázott) véletlenül egy második félévi tétel keveredett, ezért (sem) volt neki ismerős. Így az egyes helyett húzhatott egy új tételt, ezúttal már a megfelelő tételsorból, aminek azonban nem sokáig örült, mert sajnos arról sem tudott semmit... Tanulság: a tételsor tényleg tájékoztatást nyújt a vizsgaanyagról, ha valami nem ismerős, akkor el kell azon is gondolkodni, hogy lehet, hogy nem is jó helyen járok? Volt más furcsa vizsgaélménye is? Van egy nagyon érdekes történet, ami Dr. Zlinszky János professzor nevéhez fűződik, aki itt volt évekig tanszékvezető. Neki nagyon jó kapcsolatai voltak külföldi, elsősorban német egyetemekkel, így egy időben minden évben szervezett egy pár napos szakmai találkozót, melyre azon hallgatókat vitte magával, akik a német nyelvű római jogi szabadon választott tárgyát felvették. Pont egy ilyen utat szervezett, amikor három hallgató jelezte, hogy ők nagyon szívesen jönnének, de sajnos nem tudnak, mert pont akkor szeretnének római jogból szigorlatozni és nem tudják azt elhalasztani, mert akkor valami másik vizsgájukra nem marad idejük. A professzor úr mondta, hogy nincs ezzel semmi probléma, jöjjenek nyugodtan, mert ő szintén ott lesz és majd út közben levizsgáznak. Persze ezt mindenki viccesnek tartotta, egészen addig, amíg a buszon hátra nem mentünk és nem láttuk, hogy a három versenyző élénken tanul, ahelyett, hogy a tájat csodálná. Egyszer csak Ausztriában megálltunk egy autópálya melletti pihenőben, fél óra szünetet tartottunk, amíg professzor úr megalakította a bizottságot és levizsgáztatta a 3 hallgatót. Oktatói pályája elején miként állt hozzá a vizsgáztatáshoz? Előzékenyebb volt vagy szigorúbb? Amikor az ember kikerül az iskolapadból és átkerül a másik oldalra, van benne egy akkor én most megmutatom, tehát egyfajta szigor. Ilyenkor a vizsga előtt még jobban rákészül, úgy értve, hogy átnézi, hogy mit fog kérdezni a vizsgázóktól, úgymond ismét és ismét megtanulja az anyagot és ez velem is így volt. Illetve akkoriban a római jog még szigorlati tantárgy volt, tehát év végén az egész anyagból kellett vizsgázni, ráadásul egy bizottság előtt. Ez viszont nekem jó tanulási lehetőséget adott, hogy nem kellett rögtön egyedül vizsgáztatnom, hanem egy idősebb oktató mellé kerültem, így megfigyelhettem, hogy mit és hogyan kérdez, miként osztályoz. Így lassan nálam is kialakult a mérce, hol vannak a határok. Persze, ha az idősebb oktató szigorúbb volt, akkor az ember azt tanulta el, hogy szigorúnak kell lenni, és hát római jogból általában mindenki és minden egyetemen az volt. Nyilván idővel változnak a szempontok és nem feltétlen az a jó, hogy ha mindig mindenki megbukik. Mostanában azt is figyelembe szoktam venni, hogy a tényleges tudás mellett, ki az akin látszik, hogy tanult, de esetleg a vizsgadrukk miatt nem tudja azt kihozni magából és ki az aki csak átfutotta az anyagot. Higgyék el, látszik a különbség. Vett észre változást a diákok vizsgához való hozzáállásában az évek során? Általában az szokott lenni a trend, hogy van egy évfolyam, ami ad egy teljesítményt, és elterjed, hogy mondjuk a római jog nagyon nehéz. Ez a következő évfolyamba bele plántálódik, emiatt ők jobban fognak tanulni, így jobb teljesítményt nyújtanak. Viszont akkor nem lesznek olyan rosszak a vizsgaeredmények, tehát elterjed, hogy mégsem olyan nehéz. A következő évfolyam ezt az információt kapja, akkor ők nem tanulnak annyira, és rosszabban teljesítenek. Ez tehát egy hullámzó görbét ad. Most szerintem nem voltak rosszak a diákok eredményei, látszik, hogy szeretnének tanulni, bár még nagyon az elején vagyunk a vizsgaidőszaknak. Nyilván a teljesítmény függ az egyéni képességektől és egyéb tényezőktől is, de a tudni akarással szerintem most nincs gond. Zárásként, mit tanácsol az újság olvasóinak a vizsgaidőszakra? Csak azt a klasszikus tanácsot tudom adni, hogy tanuljanak, mert a római jognál maradva, nem lehet megtanulni egy-két nap alatt az anyagot, rá kell szánni az időt. Én mindig azt szoktam mondani a hallgatóknak, hogy mivel fontos és nehéz tantárgy, ezért ne csak vizsgaidőszakban foglalkozzanak vele. Mondjuk, ha évközben az ember egyszer elolvassa a könyvet, jár előadásra és odafigyel, akkor már előrébb van, hiszen nem akkor fogja először látni a tananyagot, így később tanulásnál visszajön ez a tudás. Érdemes egy kicsit távolabbról kezdeni a tanulást, tehát vizsgaidőszak előtt is tanulgatni, vizsgaidőszakban pedig rászánni az időt. Köszönöm az interjút! Bihari Bernadett Luca
Inter-You A második félév első számában a Polgári Eljárásjogi Tanszék doktoranduszhallgatójával, Rónai Orsolyával beszélgettünk. Orsi joghallgatóként rendkívül aktív volt és ez az aktivitás, lelkesedés és szorgalom doktoranduszként is jellemzi őt. Eredményeinek köszönhetően novemberben elnyerte a hallgatóként megszerezhető legnagyobb tudományos elismerést, a Pro Scientia aranyérmet, ezzel nagy elismerést szerzett a Miskolci Jogi Karnak is. Céltudatossága, ambíciója, szorgalma minden hallgatónak példaértékű lehet. Jogi tanulmányaid során számtalan tanulmányi versenyen részt vettél, különböző jogi területeken mérted fel tudásodat és nagyon szép eredményeket értél el. Melyik megmérettetéseket találtad a legmeghatározóbbnak? A legelső olyan versenyem, ahol eredményt értem el az a VIII. Országos Munkajogi Jogesetmegoldó és Perbeszédverseny volt. Adtak egy megoldhatatlan jogesetet, mégis sikerült úgy kihozni, hogy az tetszett a zsűrinek és a csapat ezzel a második helyet érte el, egyéni kategóriában pedig legjobb alperes lettem. A következő évben visszavágtunk az ELTÉ-nek, hiszen nemcsak a munkajogi versenyen, hanem az agrárjogi versenyen is elsők lettünk, ami a Kar történetében először fordult elő. Ez volt az egyik legjobb élményem. Felkészítőnk Jakab Nóra tanárnő volt, nagyon sokat köszönhettünk neki. A felkészülés során előre megtanította nekünk a Pp-t a munkajog mellett. Ami még nagyon meghatározó volt az a TDK ötödéven. Nem gondoltam, hogy miskolci egyetemistaként országos első helyet sikerülhet elérnem. Nagyon jó érzés volt. Rengeteg jogterülettel foglalkoztál tanulmányaid során, most a Polgári Eljárásjogi Tanszéken vagy doktorandusz hallgató. Hogyan esett a választásod erre a tanszékre? A választást a Pp 3 tárgynak köszönhetem. Nagyon tetszettek a Pp határon átívelő ügyekkel kapcsolatos jogesetei, szabályozása. A kutatás magas szintű idegen nyelvismeretet igényel, nagyon izgalmas és érdekes esetekkel találkozik az ember ennek során. Ez a választás a meglátni és megszeretni alapon történt, ezért tettem emellé a voksomat a doktorandusz felvételi során. Foglalkozol vagy szeretnél foglalkozni más területekkel is? Foglalkozom más területekkel is, frissítem a tudásomat amikor időm engedi. :) A tudományos tevékenység mellett érdekel a gyakorló jogászi pálya is? Milyen terveid vannak? Nagyon szeretnék ügyvéd lenni. Az Ügyvédi Kamara mondja, hogy most egy átmeneti időszak van, nemcsak Magyarországon, hanem általánosságban. Nagyon kevés szerződést kötnek pl. ingatlan adásvételek száma lecsökkent - de a jövőben ez változhat. Emellett a bírói pályától sem zárkóznék el a jövőben. Szívesen dolgoznék egy nemzetközi cégnek is akár jogtanácsosként. Szeretném használni az angol tudásom vagy bármelyik más nyelvet, amit beszélek. A gyakorló jogászi pálya összeegyeztethető a tudományos tevékenységgel? Persze. A tanáraink példája mutatja ezt a legjobban. Szokták mondani, hogy a gyakorlati tudás nagyon sokat segít az oktatás során is. Milyen területet kutatsz most? A kutatási területem a polgári eljárásjog alapelveinek érvényesülése és érvényesíthetősége az uniós jogban. Ez alapvetően az EU egészének, a joggyakorlatának kapcsolata a polgári eljárásjog alapelveivel (mint például a tisztességes eljáráshoz való jog). Kimeríthetetlennek tűnik a téma, ezért a későbbiekben szűkítenem kell majd. Foglakozom az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának egymásra hatásával is a joggyakorlat tükrében, ez tulajdonképpen a Luxemburg versus Strasbourg téma. Igyekszem szűkíteni a témát, 3 év alatt van mindenre időm szerencsére. :) Már túl vagy az első féléveden doktoranduszként. Milyennek találod a doktoranduszi életet, feladatokat? Nagyon jók a tapasztalataim. Teljes egészében beváltotta az elvárásaimat, amiket akár a tanáraim, akár pedig a már doktoranduszként működő joghallgatók mondtak nekem. Furcsa volt először, hogy szabadidőm van, amit magamra fordíthattam, ez ugye joghallgatóként nem nagyon volt jellemző. :) Nem kellett leülnöm tanulni a zh-kra, ami kezdetben nagyon furcsa volt, de azért meg lehet szokni. :) Ezt a szabadidőt persze igyekszem hasznosan tölteni, rengeteget kutatok, nyelvet tanulok, cikkeket írok és magammal is foglalkozom, sportolok, pihenek. Igyekszem összeegyeztetni mindent. Milyen feladataid vannak? A feladatok első része a saját területem kutatása, a másik része pedig a tanszéki feladatok ellátása. Beadandókat kell írnom, vizsgákat kell tennem (a félévben például jogtörténetből). Segíthetek gyakorlatokat tartani, előadásokat tartani, írásbeliken vizsgáztathatok is, segítek a konzulens-asszonyomnak, Wopera Zsuzsa tanárnőnek is. Tapasztalt versenyzőként mit tanácsolsz a vállalkozó-kedvű hallgatóknak? Ne féljenek belevágni, próbálkozni, és nem szabad feladni. Bízzanak magukban és sikerülni fog bármi, amibe belekezdenek. Nem szabad a körülményektől megijedni, vagy az első kudarc után feladni. A szerencse sok mindentől függ, de én azt vettem észre, hogy a szerencsét mi készítjük elő magunknak. Ha kitűzünk egy célt és mindent megteszünk érte, sokkal nagyobb eséllyel társul mellénk a szerencse is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kudarcnak is van építő szerepe, sokat lehet tanulni egy-egy kevésbé sikeres helyzetből, talán többet, mint egy nagy sikerből. Novemberben megkaptad a hallgatóként elnyerhető legnagyobb tudományos elismerést, a Pro Scientia aranyérmet. Mesélj a kitüntetésről és az ide vezető hosszú útról! A díj alapvetően a legmagasabb hallgatóknak - természetesen nemcsak joghallgatóknak - járó tudományos kitüntetés. Ennek megfelelően a pályázásnak is speciális feltételei vannak, az egyik feltétel az OTDK-n elért helyezés. Előnyt jelent, ha valaki több OTDK-n is részt vett, vagy több dolgozattal versenyzett. Értékelik a nyelvismeretet, figyelembe veszik a tanulmányi átlagot, de sokkal inkább az egyetemen kívüli tevékenységek számítanak. Az ide vezető út nagyon érdekes volt. Az eredményeim hál istennek mindig jók voltak, ezért summa cum laudével tudtam végezni az egyetemet. A tudományos tevékenységeket mindig preferáltam, részt vettem a TDK mozgalomban és más versenyeken is. A TDK-n kezdetben még opponáltam, később írtam saját dolgozatot is. A XXX. OTDK-n legjobb opponens lettem Közigazgatási jog I. kategóriában. Ezen az úton Czékmann Zsolti indított el, mikor tanácsolta, hogy versenyezzek opponensként. Ezután agrárjogi majd alkotmányjogi TDK-n is opponáltam és lettem legjobb opponens. Majd végül saját TDK-t is írtam, Nagy Zoltán tanár úr konzulensi tevékenysége mellett, és ezzel a dolgozattal jutottam ki az OTDK-ra, ötödéven. Igyekeztem minél több országos versenyen részt venni, szerettem a perbeszédversenyeket mindenféle kategóriában. Kétszer nyertünk országos munkajogi jogesetmegoldó és perbeszédversenyt, majd elsők lettünk az agrárjogi jogesetmegoldó és perbeszédversenyen is. Büntetőjogi szekcióban intézményi versenyen legjobb védő lettem, ennek nagyon örültem, mert sokáig ügyvéd akartam lenni (és még most is vonz ez a pálya) és ez nagyon nagy elismerést jelentett. A versenyek mellett igyekeztem hallgatóként tudományos cikkeket írni, publikálni. Külföldi konferencián is részt vettem a közigazgatási jogi tanszék segítségével, Marosvásárhelyen. Ezen a konferencián egyszer különdíjas lettem, egyszer pedig második helyezést értem el. Angolul kellett előadást tartani, ami konferencia-kötetben is megjelent. Ezek mellett eddig négy cikkem jelent meg az adójog szabályozásával kapcsolatban. Háromszor nyertem el a köztársasági ösztöndíjat, és négy tanulmányi emlékérmem van. Összességében ezek eredményeként jött össze ez az aranyérem, amire nagyon büszke vagyok. :)
Mi is büszkék vagyunk rád, Orsi! Hány hallgató kapott az országban ilyen kitüntetést? Milyen volt a díjátadó ceremónia? Összesen 47 hallgató kapott ilyen díjat, ebből 4 joghallgató. Egy pécsi fiú, egy debreceni lány és egy Pázmányos fiú kapott rajtam kívül. Az átadó november 18-án volt a Tudományos Akadémia dísztermében. Gyönyörű rendezvény volt, rengeteg közjogi méltóság is jelen volt. Magánmecénásként a Csányi család ajánlott fel pénzjutalmat, amit Csányi Attila adott át a díjazottaknak. Gratulálunk neked a szép eredményekhez és a Pro Scientia aranyéremhez és további hasonló, szép sikereket kívánunk neked! Köszönöm az interjút! Kiss Lilla Nóra A Vadlaw bemutatja új munkatársát, Miczik Ádámot Mirczik Ádámnak hívnak, harmadéves joghallgató vagyok. Miskolcon lakom, itt születtem és itt érettségiztem a Fráter György Katolikus Gimnáziumban. Szentedrén töltöttem egy évet, miután ismét Miskolcon kötöttem ki, 2006-ban kezdődött a Miskolci Egyetemmel azóta is töretlenül fennálló hallgatói jogviszonyom. 2011-ben végeztem a Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetének Hadtörténelem szakirányán. Jogi tanulmányaim során a jogtörténeti tárgyakon túlmenően eddig a büntető eljárásjog és a munkajog nyerte el a tetszésemet, amivel a végzés után is szívesen foglalkoznék. Szabadidőm szinte sosincs, ritkán unatkozom. Szeretek utazni, zenét hallgatni, sportolni és mindazt kipróbálni, ami megtetszik. Az előző számunkban megjelent rejtvény megfejtése: A hal a németé. A dán a 2. házban lakik. A brit Pall Mallt szív. A német a zöld házban lakik. A norvég vizet iszik. Az előző számunkban megjelent rejtvényre 3 jó megoldás érkezett. A helyes megfejtést beküldők: Gregor Hanna, Macsi Tamás, Majoros Tünde. Szerkesztőségünk jutalmai átvehetőek Horváth Viktóriánál, elérhetősége: horv.vicky@gmail. com Március 15-i ünnepség és Tanulmányi emlékérmek átadása Engem ért az a megtiszteltetés, hogy írhatok az Alma Materünkben 2014. március 14-én 10 órától tartott ünnepi, nyílt szenátusülésről, melynek keretei között megemlékeztünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, március 15-ről. Sor került továbbá a minden évben a kimagasló tanulmányi-és szakmai eredménnyel, továbbá közösségi munkával rendelkező hallgatók számára átadandó tanulmányi emlékérmek és emléklapok ünnepi keretek között történő átadására is. Az ünnepséget karunk előző dékánja, egyetemünk rektora, Dr. Torma András nyitotta meg beszédével: A szabadság csak egy lehetőség és nem is örökkévaló, hanem időről időre meg kell küzdeni érte. Elődeink megbecsülték 1848 emlékét és így kell tenni ma is... a Himnusz közös eléneklése után. A megnyitó után kezdetét vette egy felettébb színvonalas, művészi ünnepség, mely - talán joggal állíthatom - mindannyiunkban megindított valamit és mindannyiunknak adott valamit, amire talán életünk végéig emlékezni fogunk. Méltó kezdésként egy verset hallhattunk, majd a kivetítőn képek jelentek meg, mialatt a Nemzeti Dal gyönyörű ének változatát hallhattuk egy hallgató előadásában. Nagyon megindító volt ez a művészi összhatás. A meghitt, kicsit szomorkás hangulat ellensúlyozásaként az ünnepség verbunkos néptánccal folytatódott, tempója váltakozva lassabb és egészen gyors, rítusos figurái a toborzás képeit sejtették. Ezt követően Gácsi Zoltán, a Műszaki Anyagtudományi Kar dékánja ünnepi beszédét ezzel a Széchenyitől származó idézettel kezdte: Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. Említést tett egyetemünk múltjáról, kialakulásáról, a két legnagyobbként emlegetett magyarról, Kossuthról és Széchenyiről, majd a selmeci diákok forradalomban betöltött szerepéről beszélt, ugyanis a diákok tevékeny részeseivé váltak a forradalomnak. Mesélt arról is, hogy a forradalom és szabadságharc milyen nagy hatással volt a Selmeci Akadémiára. Az intézmény állami tulajdonba került, és megjelent a magyar nyelven folyó oktatás elképzelése is. Mint mondják, minden nap tanul valamit az ember. Így voltam ezzel én is, amikor a már a Selmeci Akadémián meghonosodott emlékérem múltjáról hallhattunk. Számomra új információként szolgált, hogy a két és fél évszázada, Mária Terézia idejében alapított emlékérmet egykor az uralkodó arcképe díszített, melynek másolatát kaphatják a legkiválóbb hallgatók azzal a változtatással, hogy ma a karok emblémái díszítik. A karok dékánjai a karok kialakulásának sorrendjében latin nyelvű köszöntés után ismertetették a jutalomban és elismerésben részesítendő diákok számát, majd a diákok nevük hallatán átvehették az arany, ezüst, és bronz tanulmányi emlékérmeket, az okleveleket és könyvjutalmakat. Karunk hallgatóinak természetesen Dr. Farkas Ákos adta át az érmeket. Meglepő volt a különbség az egyes karok között a számarányt tekintve. Amíg a karunkat megelőző karok diákjainak a nevei hangoztak el, majd amikor rápillantott a saját, névre szóló érmére, biztos vagyok benne, hogy minden díjazottnak önkéntelenül is eszébe jutottak azok az emberek, akiknek köszönhet valamit az életben, akiknek akár közvetlenül, akár közvetve részük volt abban, hogy eredményesek és sikeresek lehessenek. Gondolok itt a szülőkre, akiknek talán a legtöbbet köszönhetjük az életünkben, az általános-és középiskolai tanárokra, akik mai tudásunk megalapozói, továbbá az egyetemi oktatóra, akik mostani életszakaszunk mindennapi szereplői, tudásunk építői, és azokra a barátokra, támogatókra is, akik a nehéz időkben mellettük álltak, biztattak vagy csak ott voltak és meghallgattak, ha szükségünk volt rá, hisz az élet nemcsak sikerekből áll. A sikerhez vezető út fáradalmas és nehéz, rengeteg kitartást és elszántságot igényel. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a sikerhez vezető út nem a siker, hanem maga az út! A taps elcsendesül, a trófeákat belepi a por, a győztesek pedig hamar a feledés homályába merülnek. Élvezd ki minden pillanatát, és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kaptál! Az átadás után újabb kulturális műsor következett. A Bánk bánból hallhattunk egy dalt Pecsmány Pétertől, majd ahogy az ünnepség a végéhez közeledett, talán a legszínvonalasabb, legművészibb, legösszetettebb és legmeghatóbb előadás következett. A teljes sötétséget csak a kivetítő fényeit megtörő szürkületben hirtelen egy férfialak jelent meg, akinek zenei aláfestéssel kísért, madarat és madárszárnyat ábrázoló árnyéka vetődött a falra, majd a teljes mértékben átélt, életszerűnek ható Áldassék a ne-
ved: forradalom című prózai előadás mellé bekapcsoló képek annyira áthatóvá tettek a jelenetet, hogy számomra ez örökre feledhetetlen marad. Őszintén mondhatom, talán önmagamat is meglepve, életem legszebb, legpozitívabb, legmeghatóbb és legemlékezetesebb március 15-i ünnepségének lehettem részese. Szavakkal ki nem fejezhető, leírhatatlan érzés ennyi féle érzelmi reakció váltakozása röpke egy óra leforgása alatt. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen komoly hagyományokkal rendelkező felsőoktatási intézmény hallgatója lehetek. Köszönöm, hogy részese lehettem, és szívből gratulálok minden díjazottnak! Horváth Viktória Karunk Tanulmányi Emlékéremmel kitüntetett hallgatói: Arany fokozat: Birinyi Georgina Irmes Ágnes Kiss-Kondás Eszter Maksó Bianka Szántó Krisztina Ezüst fokozat: Čertickỳ Márió Horváth Viktória Kiss Lilla Nóra Nagy Alexandra Bronz fokozat: Aranyosi Gergő Orosz Flóra Sereg Péter A kitüntetetteknek gratulálunk! Miért írok én a Vadlaw-ba (Ha bármi esély is lenne rá, hogy valaha a kezébe jut, Christiane Amanpournak ajánlanám ezt a cikkem) A Vadlaw-ban nincs politizálás, de mégsem lehet teljesen elmenni amellett, hogy választási év van és ilyenkor az emberek sokkal többet beszélnek az ország és a világ ügyeiről mindenfelé. Emiatt pedig rengeteg olyan helyzetbe kerülhet egy jogi kar hallgatója, hogy hazafelé a villamoson, esetleg a boltban, netán a fodrásznál töltött fél óra alatt akaratlanul is belehall mások beszélgetéseibe. Ilyenkor pedig sokszor alig bírja ki (már ha más is úgy működik, mint én), hogy ne szólaljon meg hangosan, hogy ne robbanjon ki belőle, hogy Emberek! De hát ez nem így van! Ilyen szabály sosem volt! A bácsi abszolút butaságot mondott!. Ha talán, bár nagyon óvatosan és tapintatosan még meg is próbálhatjuk felhívni a helytelenségre a figyelmet, nem lehet minden beszélgetés mellé joghallgatót állítani. Mi lehet akkor erre a problémára a megoldás? Nagy tömegekhez kell folyamatosan eljuttatni a világ dolgait. Újságokkal, televíziós műsorokkal, az interneten keresztül, rádión, bárhogyan, de el kell érni, hogy az emberek úgy beszélgessenek egymással, hogy értik miről beszélnek, hogy előttük legyen az az előző esti műsor, amiben az érintettek tüzetesen megbeszélték az adott kérdést, hogy valaki feltegye azokat a kérdéseket, amik mindent letisztáznak a fejekben. És kell az is, sőt, talán még fontosabb, hogy a kellemetlen kérdéseket is feltegye valaki. Hogy az emberek tudják, ha valaki nem tartotta be a szabályokat. És erre nem azért van szükség, hogy estéről estére mindenki értesüljön arról, hogy az adott napon éppen hány olyan autót törtek részegen totálkárra, amiért nekem évek óta fáj a szívem, hanem azért, mert szabadon kérdezős, mindenhová befurakvós és az igazságot közvetíteni akaró sajtó nélkül demokratikus állam nem tud létezni. Ahol nincs szabad sajtó, ott az emberekhez nem jutnak el az információk és ott nem fognak tudni helyes, megalapozott döntéseket hozni. Ez az oka annak, hogy a nemzetközi tudósítók között az egyik vezető halálok ma is az, hogy szándékos emberölés áldozatául esnek. Nem betegség vagy egyéb dolog miatt hal meg megannyi újságíró, hanem azért, mert sok országban máig az újságíró a legveszélyesebb ellenség, amiért képes lenne elmondani, hogy mi a gond egy adott országban, hogy hogyan lehet, hogy Afrika egyes helyein vagy Észak-Koreában az ország vezetői kiemelkedően jól élnek, míg az emberek nagy része éhezik. Nekem mindig is hihetetlen volt, hogy vannak emberek, akik képesek egy mikrofonnal egy lövészárokban fetrengeni és mesélni az adott helyzetről úgy, hogy nekik is tudniuk kell, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a nap végén haza fognak tudni menni. Hogy van, aki felvesz egy kék, PRESS feliratú golyóálló mellényt és megy a háborúba úgy, hogy tudja, bármely hadviselő fél jó eséllyel szívesen kilőné. De mindig vannak ilyen emberek és én ezeket az embereket nagyon nagyra tartom. És hiszem, hogy nekünk, joghallgatóknak és jogászoknak úgy kell gondolnunk rájuk, mint kollégákra, akik szintén egy élhető, átlátható, a zsarnokság helyett a jog által szabályozott világért dolgoznak. A Vadlaw nem a New York Times és az én irományaimnak aligha van bármilyen világmegváltó hatása, de ki tudja, talán valaki lesz, akit például érdekel majd, hogy ki is az a Christiane Amanpour, akinek ezt a cikket ajánlanám, ha tehetném, és talán egy gyors guglizás után eléggé érdekesnek találja majd valaki ahhoz, hogy bele is nézzen egy-egy műsorába (sajnos egy kis angol kell hozzá). Így pedig talán a közvetítésemmel még valakihez eljutnak a világ azon fontos kérdései, amik az esti híradóból talán kimaradnak. Ilyen magasröptű gondolatok jártak a fejemben akkor is, amikor úgy döntöttem, hogy írni akarok a Vadlaw-ba. Gyökér Ádám
Híres bűnesetek Pogány Márton rovata Az Aranykéz utcai bombamerénylet Az Aranykéz utcai robbantás az 1990-es évek végén Magyarországon javában zajló maffiaháború egyik legnagyobb erejű bombatámadása volt 1998. július 2-án Budapest V. kerületében. Az ekkoriban lezajlott számos robbantásos alvilági támadás közül ez az egyik legismertebb. A robbantás célpontja az akkor 43 éves Boros Tamás vállalkozó volt, aki korábban részt vett az olajszőkítésben (azaz a színezett dízel színtelenítésében, majd üzemanyagként való eladásában az utóbbit sújtó adók megfizetése nélkül) amire csakhamar egy egész maffiahálózat épült fel egymással is versengő, rivalizáló csoportokkal. Az olajmaffián belül már 1996-ban megkezdődtek a leszámolások, aminek során számos vállalkozót robbantottak fel saját autójában, vagy lövettek agyon (utóbbiak közül a Fenyő-gyilkosság vált a legismertebbé). Borost korábban már összesen hatszor próbálták megölni, mindaddig sikertelenül. A rendőrség informátoraként Boros információi nyomán addigra már számtalan eljárás indult ismert bűnözők ellen. Mivel Boros maga is aktívan űzte az olajozást, úgy vélték, csak üzleti ellenfelei eltakarítására használta a nyomozóhatóságokat, így hatósági védelmet nem nagyon kapott. 1998. július 2-án Boros leparkolt az Aranykéz utcai parkolóházban és elindult a közelben lévő irodája felé. Amikor déli 12 óra előtt néhány perccel egy, az utcán parkoló Polski Fiat mellé ért, az autóban korábban elhelyezett bombát működésbe hozták a merénylők. A nagyjából négy kilónyi TNT-nek megfelelő erejű robbantás hatalmas pusztítást végzett; Boroson kívül még három embert ölt meg és több, mint húszat megsebesített. Az elkövetéssel már akkor meggyanúsították Jozef Rohác-ot és szlovák társait, akikről kiderítették, hogy a Béke Hotelben készültek a támadásra, a bombát is ott pihentetve, mielőtt beépítették volna a merénylethez használt kispolskiba. Rohác és csapata szlovák diplomata útlevéllel és szlovák rendszámú autókkal közlekedtek. Egy, a közelben zongoristaként dolgozó grafikus végzettségű szemtanú tökéletes fantomképet rajzolt róluk, akikre ezen kívül egy megbízható belső informátoruk is rámutatott, valamint a térfigyelő kamerák képein is beazonosították őket. A fantomkép alapján a szlovák rendőrség azonosította is Rohácot, ám kiadatására akkor semmi esély sem mutatkozott, mivel a csoport a szlovák titkosszolgálatnak, a SIS-nek is dolgozott, ami ekkoriban alaposan össze volt fonódva az alvilággal. A nyomozás későbbi szakaszában már egy másik maffiózót, Portik Tamást vélték a valódi felbujtónak és nem a szlovák titkosszolgálatot, de ezt azóta sem tudták egyértelműen sem megerősíteni, sem megcáfolni. Portikot és társait végül 2012 júliusában fogta el a TEK és ekkor gyanúsították meg többek között ezzel az üggyel is. Rohácot 2008-ban Seres Zoltán 1999-es kivégzése kapcsán vették őrizetbe először Magyarországon, amiért napra pontosan annyi börtönt kapott, mint amennyit addig előzetes letartóztatásban leült. A 2010-es ítélet kihirdetése után gyakorlatilag szabadon távozhatott. Az Aranykéz utcai merénylettel kapcsolatban, noha a magyar rendőrség szinte a kezdetektől elegendő bizonyítékkal rendelkezett és rendelkezik, csak tizenöt évvel később, 2013. március 4-én hallgatták ki először gyanúsítottként. Pogány Márton Jégkorszak helyett Jogkorszak Birinyi Georgina rovata Új Btk. több mint 30 év után Ahogy már megszokhattátok, rovatomban ismét egy lényeges jogszabályváltozásról lesz szó, ezúttal az Új Btk. megalkotása kerül röviden bemutatásra. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény után több mint 30 évvel, Magyarországnak új büntetőjogi kódexe született. Ez a 2012. évi C. törvény, mely 2013. július 1-jén lépett hatályba. A Büntető Törvénykönyvet az egyik legjelentősebb jogszabályunknak mondhatjuk, hiszen az állam ez alapján avatkozik legerősebben a polgárok életébe, és ez a törvény tartalmazza a közbiztonság megteremtése érdekében megalkotott legfontosabb normákat. Alapvetően megállapítható, hogy szigorítás jellemzi az új Btk.-t. Ezalatt értjük többek között, az életkori szabályozás változását, a büntetési tételkeretek megemelkedését, a minősített esetek körének bővítését, új büntetési nemek (pl.: elzárás), illetve új bűncselekmények bevezetését (pl.: jogellenes termőfölszerzés, gazdasági csalás). Fontos kiemelni a preambulum létét, és az Alapvető rendelkezések körében- a jogbiztonság érdekében - alapelvként megjelenő nullumcrimen sine lege és nulla poena sine lege elvét. Az új törvénykönyv szerint a büntethetőség korhatára általában továbbra is 14 év, de az emberölést, az erős felindulásban elkövetett emberölést, a testi sértést, a rablást és a kifosztást elkövető, 12. évüket betöltött gyermekek is büntethetők, ha az elkövetéskor rendelkeztek a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Ki magát igazságosan védelmezvén, valakit megöl, nem lehet gyilkosnak ítélni a II. József idejéből származó, több mint 220 éves mondat is jelzi, a jogos védelem körüli vita örök a büntetőjogászok számára. Az új törvénykönyvünk a korábbinál jóval szélesebb körben ismeri el a jogos védelmi helyzetet. Ilyen például, ha valakit éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan támadnak meg, valamint, ha valakinek a lakásába éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan törnek be, továbbá, ha kertjébe fegyveresen hatolnak be. A támadás elhárításáért nem csak akkor jár büntetlenség, ha fennállt a személy elleni támadás veszélye, a jogalkotó szerint ugyanis egy fegyveres észlelésekor nem várható el a védekezőtől, hogy meggyőződjön róla, a behatoló mi célból tart magánál fegyvert. Új büntetési nem az elzárás - amelyet fiatalkorúaknál 3-tól 30 napig, felnőtteknél 5-től 90 napig lehet kiszabni - vagy a sportrendezvényektől eltiltás, amely 5 évig tarthat, és azzal szemben lehet alkalmazni, aki a sportrendezvényen, oda érkezőben vagy onnan távozóban bűncselekményt követett el. Szigorúbb a büntetés a hivatalos személyek vagy közfeladatot ellátók elleni erőszak elkövetőire. Átvette az új kódex azt az európai szabályt is, hogy, akik kiskorúak sérelmére követnek el szexuális bűncselekményeket, azokat el lehet tiltani minden olyan tevékenységtől, amely gyermekek, fiatalok felügyeletével függ össze. A kábítószer-fogyasztás önálló bűncselekmény, amely 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A drogfüggőkre vonatkozó speciális, enyhébb szabályok megszűntek. Szigorodott az ittas vezetés szabályozása is, 0,8 ezrelék helyett már a sofőr 0,5 ezrelék feletti véralkoholszintje is bűncselekménynek számít. Emberölésnél, testi sértésnél, rablásnál, csalásnál, sikkasztásnál minősített eset, ha a sértett idős vagy fogyatékkal élő. Több bűncselekmény - így a határjelrongálás, a sajtórendészeti vétség, a hamis statisztikai adatszolgáltatás és az árdrágítás - már nem bűncselekmény, csupán szabálysértési vagy közigazgatási szankcióval sújtható Az új büntetőjogi szabályok célja, hogy hatékony, egyszerű, korszerű és szigorú szabályokat teremtsen mind a bűncselekmények áldozatai, mind a bűncselekmények elkövetői, mind az igazságszolgáltatás számára. Birinyi Georgina
Parlamenti látogatás Azon szerencsés kevesek közé tartozom, akik az Alkotmányjogi Tanszék keretei között részt vehettek a február 28-ai parlamenti látogatáson. Igazából egy alkotmányjogi verseny került volna megrendezésre, ami elmaradt, így lehettem részese ennek a kirándulásnak további 4 hallgatótársammal, Aranyosi Gergővel, Maksó Biankával, Mihály Gabriellával és Sereg Péterrel, továbbá a 2 kísérő tanárral: Hallók Tamással és Varga Zoltánnal együtt. A reggel 7:28-kor induló IC-vel utaztunk Budapestre. Hogy ne legyen egyszerű az életünk és természetesen, hogy az angolt is gyakorolhassuk, végülis a sors iróniája, hogy aznap pont szakfordítói angol kommunikáció órám lett volna :), amikor felszálltunk a vonatra és megtaláltuk a nekünk szóló helyeket, furcsálltuk, hogy azok már foglaltak voltak. Megnéztük még egyszer a jegyet, hátha tévedtünk, de nem. Valóban a mi üléseink voltak azok. Amikor ezt tudattuk a helybitorlókkal, válasz helyett csak furcsálló tekinteteket kaptunk. Megismételtük, de másodszor sem jártunk nagyobb sikerrel. Egyszer csak elkezdtek beszélgetni. Akkor döbbentünk rá, hogy nem magyarokkal van dolgunk. Miután szerencsésen elfoglalhattuk a minket megillető helyeket, egy rövidnek, de annál jobb hangulatú, vidám utazásnak lehettünk részesei. Amikor leszálltunk, Hallók Tamás még viccelődött is, ami nekem személy szerint nagyon tetszett: Ki vár ott? Hát a Budai! mondta, miközben a Budai Vár irányába mutatott. A Parlament előtt találkoztunk Bukvai Zoltánnal, az Országgyűlés Jegyzői Irodájának helyettes vezetőjével, aki tulajdonképpen éppen a mi idegenvezetőnk és tájékoztatónk volt, ráadásul előző nap ő tartott előadást alkotmányjogból a másodéves hallgatóknak. Ő vitt be bennünket; azonban az Országházba való bejutás nem zökkenőmentes. Ezt tetézte a tény, hogy tulajdonképpen mindannyiunknál volt valami, amit a táska átvilágítása után meg kellett mutatni; akinél pedig itt nem volt gond, a fémérzékelő, mintha megérezte volna, gondoskodott a sípolásról. A gyanús tárgyak közé tartozott a cukorkás papír is, ugyanis csillog és fémes hatású. Miután megkaptuk az ideiglenes, arra a napra szóló belépőkártyáinkat, és sikeresen túljutottunk az akadályokon, Bukvai Zoltán tájékoztatását hallgathattuk. Mesélt a múltról, az Országházról és Szacsvay Imréről, az elfeledett vértanúról, akinek képe a falat is díszítette. Azért fontos megemlíteni, mert egy olyan hősről van szó, aki életét áldozta egy eszméért, az általa hitt igazságért. Nagyvárad első országgyűlési képviselője, az országgyűlés legjellemesebb és legbecsületesebb tagja, az 1848-49-es szabadságharc vértanúja, az országgyűlés jegyzője, a Függetlenségi Nyilatkozat aláírója hitte, hogy a jelenben a jövő alapjait kell letenni, és az egyenlőségért képes volt élet-halál harcot vívni. Ez után a plenáris ülésekről, egyes felszólalásokról hallhattunk érdekességeket, vicces történeteket. Például elmesélte nekünk, hogy volt, amikor éjfél után az egyik képviselő a 48-as emlékeit kívánta rögzíttetni, és hajnaltájt már igazán szerettek volna hazamenni, de amíg felszólalás van, ez nem lehetséges; de olyan eset is volt, amikor egy idős képviselő bácsika elég hosszú időn keresztül az előző napi napirend témáját taglalta, majd amikor tudatták vele, hogy ez tegnap volt napirenden, szegény kicsit megilletődött, de hozzáírták az előző napi jegyzőkönyvhöz a felszólalását. Ezt követően a nem egészen egy félév során tárgyalandó országgyűlésről hallhattunk az alkotmányjogi előadásokhoz és szemináriumokhoz képest egy jóval rövidebb, de lényeges összefoglalót, felelevenítve ezzel tanulmányaink során elsajátított alkotmányjogi ismereteinket. Mindannyian kaptunk az Országházról és Szacsvay Imréről egyegy kiadványt, illetve az Alkotmányjogi Tanszéket megajándékozták egy könyvvel. Bukvai Zoltánnak tárgyalásra kellett mennie, ez idő alatt egy hölgy kísért bennünket. Amint kiléptünk a teremből, pont a koronaőrök őrségváltásába csöppentünk, így azt végignéztük, majd megcsodáltuk az épület építészeti, művészeti szépségeit. Számomra hihetetlen az a sok díszítésre alkalmazott arany, ami számokban kifejezve 40 kg. Végigvitt az egész Országházon, megmutatott szinte minden apró kis részletet,a különböző irodákat, termeket, tárgyakat. Ismertette, hogy a folyosón a tárgyak mire szolgálnak/szolgáltak régen. Például most tudtam meg, hogy az aranyozott, számomra beazonosíthatatlan tárgyak a folyosón mire is szolgáltak. A műszaki tudás kellő gyakorlati leleményességgel párosult: számozott szivartartóval ellátott hamutálcák voltak, így minden képviselő szivarjának megvolt a maga helye, nem kellett eloltania az állítólag illatos szivart, amíg beszaladt szavazni az ülésterembe. Megcsodálhattuk a Parlamentnek küldött ajándékokat is, és a jövőbeli tervekről, a magyar államiság szimbolikus központja előtti tér parkosításával kapcsolatos intézkedésekről is szerezhettünk némi ismeretet. Akkor tudtam meg, hogy kivilágított padok lesznek Országházunk előtt, ami nekem első hallomásra megdöbbenést okozott. Mi magunk is megbizonyosodhattunk arról, hogy folynak a parkosítási munkálatok, hiszen ha az ablakon kitekintettünk, nemigen láttunk mást, mint közmunkásként dolgozó, sisakos, mellényes embereket, meg persze II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát. Mesélte a kísérőnk, hogy a munkálatok folyamán, amikor egyik alkalommal kinézett az ablakon, megdöbbenve látta, hogy hiányzik a ló feje és Rákóczi felső teste a szoborról. Először nem tudta, hogy mi történt, hogy valami merénylet készül esetleg, vagy mi lehet az oka, de szerencsére csak a könnyebb szállíthatóság érdekében vágták ketté a szobrot. Ezt szintén viccelődések követték. Sereg Péter hozzátette: Szóval eluralkodott a fejetlenség. Erre pedig rögtön érkezett a válasz valakitől: Csak nehogy fejvesztve kelljen menekülnünk az országból. és ez így folytatódott egy ideig. Az üléstermek egyike (ha jól emlékszem a régi felsőházi terem) átalakításra kerül a képviselők számának változása miatt, a másik (az alsóházi terem) azonban épen marad. 13 óra környékén megebédeltünk a Parlament alsó szinti menzáján. Mindenki magának választhatott a különböző ételek vagy menü közül. Itt már ismét csatlakozott hozzánk Bukvai Zoltán is, aki közben befejezte a tárgyalást. Megmutatták a kiadványokat, megmutattak még pár általunk járatlan termet. Azt mindannyian megállapítottuk, hogy MINDENHOL órák és hőmérők vannak, de túlzás nélkül tényleg mindenhol. A folyosó minden részén, minden átvezető folyosón és a termekben is. Nagyon jól éreztük magunkat. Úgy gondolom, mindenki nevében írhatom, hogy nagy élményben volt részünk. Nem mindennapi, amit láthattunk és hallhattunk. Örülök, hogy részese lehettem a kirándulásnak, és szívből remélem, hogy lesz még alkalmam hasonló élményben. Köszönöm a szervezőknek, mindenekelőtt Hallók Tamásnak és Varga Zoltánnak. Horváth Viktória
Vuity Tvrtko estje Miskolcon Suits avagy a jogi dráma 2013. szeptember 25-én az ITC székházban tartott író-olvasó találkozót Vuity Tvrtko a TV2 Pulitzer-díjas riportere, a Pokoli történetek könyvsorozat szerzője. Az előadásra a várt létszámtól kevesebben érkeztek, csak a terem első soraiban foglaltak helyet a nézők. Tvrtko az előadáson az általa bejárt helyszínekről mesélt, felelevenítve a számára legemlékezetesebb utazásait. Beszélt az általa Tatárföldről hazahozott utolsó Magyar hadifogoly kalandos megtalálásáról és hazahozataláról, Türkmenisztán diktatórikus felépítéséről, melyben a hatalmas Türkménbasi kultusza máig él, ez okból ebben az országban található a föld legmagasabb forgó szobra. Ugyanebben az országban szent könyvnek tartják a diktátor által írt Ruhnamát, melybe a türkmén vezető, aki minden türkmének atyjának titulálta magát különböző törvényeket írt. Például vidéken bezáratta a könyvtárakat, mert a paraszt ne olvasson, hanem dolgozzon a földeken. Az újságíró mesélt Észak-Koreai útjáról, ahová a Magyar Baptista szeretetszolgálat munkatársaival jutott el, hogy adományt vigyen a Rákosi Mátyás magyar kórház számára. Az est keretében filmvetítésre is sor került, Tvrtko Weisz Fannival közösen készült filmjét vetítette le. A siket szépségkirálynővel Haitire látogattak, ahol a pusztító földrengés után még másfél évvel is meglátszanak a pusztítás nyomai. Ide is a Baptisták juttatnak adományokat, az emberek élelem híján sárból készült pogácsákat esznek, ebbe a világba kalauzolta el a film a nézőket. Tvrtko-t régóta ismerem, mivel én voltam az általa alapított Hétköznapok Hőse díj első díjazottja 2001-ben. Ezért felkért, hogy az est keretében mondjak néhány szót magamról, s arról, hogy mi történt velem az egyetemen. Néhány percben beszéltem a hallgatóságnak a velem történtekről, meséltem karunkról, megemlítve azt is, hogy egyetemi tanulmányaim alatt oktatói és hallgatói oldalról segítőkész, pozitív hozzáállással találkoztam, s örülök, hogy a Miskolci Egyetem hallgatója lehetek. A találkozó után a résztvevők dedikáltathatták a magukkal hozott könyveket, de a helyszínen is vásárolhattak belőle. Interjút sajnos időhiány miatt nem sikerült készítenem Vuity Tvrtkoval, de biztos vagyok abban, hogy egy későbbi találkozó során lesz rá lehetőség. A nézők jókedvűen, feltöltődve távoztak, biztos vagyok benne, hogy megvalósult a találkozó céljául szolgáló mondat, melyet Tvrtko az elején mondott: Biztos vagyok abban, hogy ha kilépnek innen, erősebbek lesznek a végén. Aranyosi Gergő Kifogástalan stílus, utolérhetetlen intelligencia, humor, ármány, megfűszerezve egy kis sármmal. Ezek jellemzik leginkább az Amerikában 2011-től műsoron szereplő jogi dráma sorozatot. A sorozat nem régen megérkezett Magyarországra szinkronosan is (bár a kritikusok és a nézők szerint is a színvonalnak nem tett jót a szinkron.) Nálunk Briliáns elmék néven sugározzák a TV adók. A történet két főszereplője a természetes intelligenciával megáldott Mike Ross, és New York egyik legjobb ügyvédje Harvey Specter. Amikor Mike élete kezd zsákutcába torkollni az Élet felkarolja és véletlenül az épp asszisztenst kereső Harvey mellé sodorja. Fotografikus memóriájával és logikájával kiérdemli a sztárügyvéd elismerését, aki maga mellé veszi. De semmi sem lehet ennyire egyszerű és gördülékeny. Mike nem rendelkezik diplomával, ami újabb gondokat szül körülötte és mindennek a tetejében a múltbéli élete, is mint egy alattomos szellem kísérti pályafutását. A sorozat cselekménymenete különböző csavaros végkimenetelű jogi esetek megoldásából áll, amik közben párhuzamosan kibontakozik előttünk a szereplők háttere, egymás közti kapcsolata. A szereplő gárdába tartozik még az iroda egyik névadó ügyvédje Jessica, Harvey gyors észjárású titkárnője Donna, a cég bájos asszisztense Rachel és az ügyeletes rosszakaró Louis, akinek rögtön szemet szúr Mike hirtelen felbukkanása. Egy remekül felépített, lankadatlan erővel építkező sorozatról beszélünk, ami epizódról epizódra képes újat mutatni a közönségének. Izgalmas, érdekfeszítő, és mint ahogy ebben a szakmában sokszor szembesülhetünk vele, olykor kegyetlen. A nagy cápa elnyeli a kis halat, tárul a szemünk elé epizódról epizódra. A sztárügyvéd Harvey az, aki társával karöltve cipeli vállán a sorozat cselekmény menetét. Karakterét Gabriel Macht kelti életre toronymagas sikerrel. Gabriel amerikai filmszínész a Spirit A sikító városban nyújtott szerepével vált ismerté ám kétségkívül a hírnevet a Suits sorozat hozta el neki. 1980-ban jelölték az év fiatal színésze díjra. Az alkotók által hatalmas talentumként kapott memóriájú Mike, megtestesítője Patrick J. Adams kanadai színész. Ő, is mint Gabriel a Suitsnak köszönheti hírnevét. A sorozat előtt más híres sorozatokban vállalt mellékszerepeket úgy, mint: FlashForward, Hazudj, ha tudsz és a Szellemekkel Suttogó. Összegezve a sorozat méltán lett magas pontszámokkal értékelve köszönve a bámulatos csavaros történet vezetésnek és a jól kidolgozott jellemfejlődő karaktereknek. Ha izgalmas esti kikapcsolódásra vágyik valaki mindenképp érdemes megpróbálkozni Harvey Specter és Mike Ross párosával a Suitsban! Somlyai Dóra
Inter-You Braun Péterrel, harmadéves joghallgatóval beszélgettem a Faminehill nevű zenekaruk kapcsán. Beszélgetésünk a zenekar mindennapjaira és ezen nem mindennapi hobbi tanulmányokkal összeegyeztethetőségére korlátozódott. Kik a tagok és milyen zenét játszotok? Jelenleg öten vagyunk: Spicze Levente (vokál), Baranyi Zsolt (dob), Sárog Ádám (basszus), Érsek Balázs (gitár) és én (gitár). Nehezen tudom behatárolni a zenei stílust, de a punk-hardcore irány áll a legközelebb hozzánk. Mikor alakult meg a zenekar? Sokadik reménytelen próbálkozásom a zenéléssel kapcsolatban, de az ötlet visszanyúlik 2011-ig, amikor még csak terveztük, hogy együtt fogunk zenélni. Idén februárban jutottunk el oda, hogy érdemes megpróbálni komolyan, mert találtunk olyan tagokat, akikkel hosszú távon is együtt tudunk dolgozni. Milyen sűrűk a próbák? Hetente egy alkalommal tudunk próbálni közösen. Az, hogy az egyes tagok mennyi energiát fektetnek a zenekarba szabadidejükben, szerintem legalább annyit számít, mint a közös próbák. De mindegyikünknek van zenei előélete, ami előnyt jelent koncertezés terén, mivel nagyobb magabiztossággal tudunk kiállni az érdeklődők elé. Szerinted mind egyformán álltok hozzá? Igen, közel ugyanannyi energiát tesz mindenki bele. Hogy tudtok egyetem mellett is időt szakítani erre? Ez nehéz kérdés számunkra is. Magamra általában azt szoktam mondani, hogy nem vagyok zenész és nincs is igényem azzá válni. Az egész csak egy önkifejezési forma számomra, ezért nincsenek elvárásaim, inkább csak ajándéknak érzem azt, amit kapok. Ennek megfelelően az egyetem az első, a zenélés második lesz mindig. Ezzel a zenekarban lévő három egyetemista egyetért. Mik a tervek a közeljövőben? Március közepére tervezünk bemutatni egy új dalt, amihez egy klip is készül majd. A közeli ismerősöknek, barátoknak pedig csináltunk pár darab pólót, hogy valahogy viszonozzuk a segítséget és támogatást, amit tőlük kaptunk és kapunk. Ez még a tapasztalatszerzés időszaka. Lesz koncertetek mostanában? 03.28 Esztergom, Sportalsó 03.29 Miskolc, Corner stage 04.05 Hajdúszoboszló, Rock Café 04.12 Debrecen, Dharma Club Színház-ajánló Szerelem szavak nélkül: régi klasszikus, új köntösben! Összetevők: maréknyi Csajkovszkij, vegyítve némi elektronikus dallammal, nagy kanál szerelem, egy csipetnyi ármány, egy ujjnyi összeesküvés ádáz harccal meghintve és könnyfakasztó tragédiával fűszerezve, mindez a balett törékeny kecsességével tálalva. Shakespeare klasszikusával debütált a nyáron megalakult önálló Miskolci Balett, így az idei egyetemi színházbérlet különlegessége, hogy a 4 fix darab mellé kaptunk egy ötödiket is, amely vagy a Rómeó és Júlia, vagy Csehov: Sirály című drámája lehetett. Még sosem volt szerencsém a baletthez semmilyen formában, így ezt választottam. Nem mondom, hogy azonnal belopta magát a szívembe ez a műfaj, és az első egynehány percben még elgondolkodtam rajta, vajon jó választás volt-e. Aztán elkezdett apránként magával húzni a mű, be, a távoli Verona táncos forgatagába. Relatíve gyorsan körvonalazódott bennem a történet, fokozatosan felismerve a szereplőket, kitisztult a kép, és elkezdtem igazán átadni magam az élménynek. A zene tökéletesen közvetítette a színészek és a nézők érzéseit, egybeolvasztva ezzel az összes ott-tartózkodót, elérve, hogy a mi lelkünk is velük együtt táncoljon. A történetet gondolom, mindenki ismeri (látta, hallotta esetleg olvasta), de ha mégsem, akkor nem javasolnám, hogy erre az interpretációra alapozzon. Akkor kiknek ajánlott? Azoknak, akik ismerik a művet, ezen felül szeretik a klasszikus zenét; akik kíváncsiak rá, hogy lehet szavak nélkül mesélni; akik látni óhajtják a zene, a tánc, a színház és a szerelem tökéletes ötvözetét, mindössze másfél órába sűrítve. (És persze azoknak, akik nem túlzottan szöveg centrikusak.) Néhány vélemény, ajánlás egyetemünk hallgatóitól: Most voltam először baletten, eddig nem vonzott a műfaj. Mivel nagyon szeretem a történetet, és a musicalt, így erre is kíváncsi lettem. Nagyon tetszett, ahogy Csajkovszkijt ötvözték a modern zenével. A táncosok zseniálisak voltak, átadták a történetet, mindenkinek ajánlom, aki kedveli ezt a talán kicsit komolyabb műfajt. /Jánosi Csenge/ A táncosok személye szerintem nagyon passzolt az általuk formált szereplőkre és szimpatikus volt a zenei aláfestés is. Tetszett az öltözékek kortárs megközelítése és legfőképpen az, hogy nem a szokványos, sokszor már-már lerágott csontnak számító Rómeó és Júlia karakterisztika jellemezte az előadást. Volt benne valami friss, valami evilági. Ez pedig szerintem közelebb hoz egy olyan nézőt is a baletthez és annak a világához, aki esetleg nem szokott ilyen előadásokat látogatni. /Bacsó Vivien/ Összességében tetszett az előadás, de némely szempontból meglepő volt. Leginkább a modern kosztümválasztás tért el az általam elképzeltektől. A zene és a színészi játék is kitűnő volt. A sötét karakter nyerte el leginkább tetszésemet, nagyon jól éreztette a baljósló részek közeledtét. Középiskolásoktól, azon belül is a felsőbb tagozatosoktól kezdve mindenkinek ajánlom a színdarabot, viszont a fiatalabb korosztály számára véleményem szerint nem a legideálisabb választás. /Kotó Andrea/ Gregor Hanna Sok sikert hozzá, és köszönöm szépen a beszélgetést! Gregor Hanna
Bírósági anekdoták Irodalomoktatás 2.0, avagy Rambo verset szaval Bíró a vádlotthoz: Bíró: Házas? Vádlott: Igen. Bíró: Felesége hol dolgozik, mennyi a jövedelme? Vádlott: Nincs feleségem, élettársam van. Bíró: Akkor nem házas. Vádlott: Hát, nem tudom, akkor nem Bíró a vádlott kikérdezésén: B: Iskolai végzettsége? V.: 8 általános B.: Mi a foglalkozása? V.: Vasazni járunk Szlovákiába, megvesszük a népektől, a vasat hulladékot és leadjuk a gyűjtőtelepen. B.: Ebből mennyi a havi jövedelme? V.: havi 150 ezer. Ugyan ezen a tárgyaláson a bíró felteszi a negyed rendű vádlottnak is a kérdést, hogy mi a foglalkozása, a válasz negyedszerre is hasonló V.: Vasazunk, bazseválunk, utána meg kocsmázunk. így megy ez egészen a heted rendű vádlottig, aki nem rendelkezik olyan magas kvalifikáltsággal, mint vádlott társai, ő sajnos csak három általánost végzett nem tud írni, olvasni, de nevének a leírása nem okoz neki nehézséget. Foglalkozásában is eltér vádlott társaitól, mert ő malacokat tart és nevel. Szavahihető Tanú kérdése a bíróhoz. T.: Bíró úr, mondhatom úgy, ahogy a Jó Isten megadta? B.: Mondja nyugodtan, a jegyzőkönyv sok mindent elbír. T.: Úgy is ki foglak csinálni, te hülye ***, bocsánat majom. Készítette: Mirczik Ádám és Aranyosi Gergő Új dolog terjed az interneten néhány napja: egy youtube videón Sylvester Stallone szavalja Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című versét a híres, szinkronokból is ismert színész, Gáti Oszkár hangján. Na persze a szöveg nem szinkronstúdióban került Stallone szájára: egy tehetséges magyar ember, név szerint Boldizsár Péter ugyanis vágta úgy össze a képeket, hogy tökéletes lipsync, azaz olyan jelenség legyen hogy a szereplő szája pont úgy mozog mintha valóban ő mondana verset. Azóta már több variánsa is született az eredetinek: Al Pacino Juhász Gyula verset mond, A Blöff c. filmben Husztnak romvárán elmélkedik a monologizáló, Samuel L. Jackson pedig Tommy Lee Jonesnek magyarázza hogy Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, csak hogy néhány példát emeljek ki. Külön jó pont a készítő részéről, hogy a verseket azon magyar színészek mondják, akik a filmszereplők hangját is legtöbbször kölcsönzik, így a jó fülű hallgatóságnak tényleg olybá tűnhet, mintha ez egy nagyon furcsa, oda nem illő, de valódi jelenet lenne a filmből. Hogy ezt a jelenséget miért választottam cikkem témájának, annak két oka is van. Egyrészt ez egyfajta intellektuális humor, ami a szabvány káromkodós, Mónika show -s alámondásokon egyértelműen túlmutat, így mindenkinek örömmel ajánlom, aki vagy látta az eredeti filmeket, vagy szereti az irodalmat, vagy esetleg mindkettő, nagyon jókat lehet nevetni rajtuk, és nevetésre, jókedvre mindig is szükség van és lesz. A másik ok, amiért fel akartam hívni az olvasók figyelmét ezekre a videókra, kicsit komolyabb téma. Azt hiszem nem vagyok egyedül joghallgatóként, ha azt mondom hogy középiskolás koromban a történelem és a magyar irodalom sokkal jobban lekötött engem mint a fizika, a kémia vagy a matek. A mai általános-és középiskolások nagy részének viszont úgy vettem észre hogy nincs kedvenc tantárgya, az egész iskolát gyűlölik, és ezért nem fektetnek a tanulásba olyan energiát, amilyenre képesek lennének, és így sokuk kallódik el. Természetesen, ez nem egy általános kijelentés, bizonyosan vannak még motivált, az iskolát nem börtönnek látó magyar fiatalok, de a többség sajnos nem ilyen. Ezek a videók azonban elindítottak bennem egy gondolatmenetet: mi lenne ha ezeket a videókat alkalmaznák a pedagógusok az oktatásban? A Harry Potter sorozat rengeteg fiatallal szerettette meg az olvasást, mert nem volt száraz, poros kötelező olvasmány. Ezeket a verseket, legyenek bármilyen szépek, egyszerűen nem lehet letömni egy irodalom iránt nem lelkesedő fiatal torkán, azonban egy filmrészletbe csomagolva jelentősen megnő az esély rá hogy megszereti, sőt talán még meg is tanulja az adott verset. Ennek a felvetésnek két oka is van: egyfelől a kellemes emléket hagyó, mulatságos dolgokat sokkal könnyebben jegyzi meg szinte minden ember, másrészt a szöveget képekkel, videóval társítva az agy könnyebben talál kapaszkodót a memorizálás során (pl: mit csinált épp Bud Spencer a vers harmadik sorában :) ). Noha, ez csak egy apró lépés és talán sosem fog megvalósulni, meggyőződésem hogy az eljárás átültethető, és képes megvalósítani azt, hogy a mostani iskolások nem a kínok kínjait átélve ülnek majd Petőfi vagy Ady Endre felett, hanem könnyedebb, interaktívabb formában ismerik és szeretik meg azokat a műveket, melyek méltán a magyar szépirodalom legszebb darabjai. Pogány Márton
A miskolci csapat II. helyezést ért el a XI. Országos Agrárjogi Jogesetmegoldó és Perbeszéd Versenyen A XI. Országos agrárjogi perbeszédverseny 2014. március 14-én a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán került megrendezésre. Az idei versenyen hat jogi kar (DE, ELTE, KRE, ME, SZE, SZTE) képviseltette magát, és a Szervezők igazán kihívásokkal teli versenyfeladat elé állították a jogi karok csapatait. A rendkívül szoros versenyben az elismert gyakorló szakemberekből (a Győri Ítélőtábla két bírájábólból illetve földhivatali jogászból) álló zsűri a miskolci csapat teljesítményét végül második helyezéssel ismerte el. A miskolci jogi kar új csapata - amelyet Csibi Andrea, Kocsis Bianka, Poór Ildikó és (póttagként) Palencsár Veronika alkotott - ezzel méltó utóda lett a korábbi (első illetve harmadik helyezést is elért) miskolci csapatnak. A csapat felkészítését - az Agrár- és Munkajogi Tanszék keretében - Dr. Csák Csilla tanszékvezető docens asszony vezette, Dr. Olajos István docens úr közreműködésével. A teljesítményükhöz ez úton is szívből gratulálunk. Forrás: jogikar.uni-miskolc.hu Meghirdetésre került a IX. Miskolci EU Vándorkupa A 2014-ben immár kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő Miskolci EU Vándorkupa európai uniós jogi perbeszédverseny célja, hogy a magyar jogászképzésben hiánypótló szereppel uniós jogi tárgyú megmérettetési lehetőséget kínáljon valamennyi graduális és posztgarduális képzésben résztvevő, állam- és jogtudományi tanulmányokat folytató hallgató, valamint fiatal gyakorló jogász számára, és a szituációs szerepjáték révén betekintést nyújtson az uniós jog gyakorlati alkalmazásának világába. http://jogikar.uni-miskolc.hu/vandorkupa Forrás: jogikar.uni-miskolc.hu Sarkköri expedíció Sötétség majd nonstop fehérség. Mikulás és rénszarvasok. Aurora borealis. A fehér, a zöld és a kék tökéletes összhangja. Természet-közeliség. Nyugalom. Szauna. Dizájn. Precizitás. Like Finnország! Ezekkel a címszavakkal tudnám leginkább jellemezni Lappföldet az eddig itt töltött két és fél hónap után. Amikor egy évvel ezelőtt azon gondolkoztam, hogy melyik európai országot válasszam 5 hónapos külföldi tanulmányom helyszínéül, nagyon sokat mérlegeltem, hogy melyik is lenne számomra a legmegfelelőbb választás. Döntésem végül a Lappföldi Egyetem jogi karára esett. A döntés meghozatalában szakmai és egyéb szempontok játszottak szerepet. Szerencsére minden évben voltak kint a Miskolci Egyetemről hallgatók, így több ember élményeit, beszámolóját is meg tudtam hallgatni. A döntésemben ezek az élménybeszámolók is nagy szerepet játszottak Így, félidő eltelte után megpróbálom összefoglalni, hogy miért is jó döntés Finnország. Különleges. Furcsán fog hangzani, de egzotikus a maga nemében. A táj nagyon jellegzetes, semmihez sem hasonlítható, amit Magyarországon megszokhattunk. Január elején érkeztem Rovaniemibe. Nem volt olyan eget rengetően hideg, mint amire számítottam, így hát hamar örültem, hogy ha ez így marad, akkor nem lesz baj... A következő napokban szépen fokozatosan elkezdett hűlni a levegő, de olyan ütemben, hogy a kinn töltendő második hetem elejére -30 fok lett, ami, hát, röviden: hideg. De meg lehet szokni. Pár nap alatt annyira hozzászoktunk a hideghez, hogy a -20 feletti hőmérsékletnek már örültünk és jó időként üdvözöltük. A hideg mellett a sötétség volt az, ami kezdetben megzavart, ugyanis az első napokban 3-4 óra hosszat volt világos, a nap többi részében sötét volt. Mostanra ez már olyan, mint itthon, nagyjából 8-18-ig világos van és ahogy haladunk előre a nyár felé, egyre kevésbé lesz sötét. A hideget szerintem könnyű elviselni, ha észrevesszük azt a szépet, amit csak ilyen hidegben lehet látni. A hótól roskadó fenyőfákat, a befagyott folyót, ami a város különböző pontjait köti össze mintegy átmenetileg szárazföldi vízi útként... Vannak sportok és egyéb tevékenységek, amiket csak télen és csak ilyen adottságokkal bíró országban lehet kipróbálni és űzni. Ilyen például a husky-szánozás, a rénszarvas szánozás, az összes téli sport, vagy éppen a lékhorgászás és az ice-swimming. A különlegességhez hozzájárul, hogy Rovaniemitől 15 km-re található a Santa Village, ahol a Mikulás lakik. Nagyon szépen megcsinált kis falu, nonstop karácsony van, a Mikulás kedves és tud pár szót magyarul is. A falu az Északi Sarkkörre épült, a Santa Officeban pedig lehet csináltatni Arctic Circle Passing Certificate -t és rénszarvas hajtásra jogosító engedélyt... :) Egy szó, mint száz: különleges. Biztonságos. Finnország Európa egyik legjobb közbiztonságával rendelkező országa. A nyugalomhoz hamar hozzá lehet szokni. Ki tudja, talán a hideg miatt, de éjszaka az utcán nem nagyon lehet emberbe botlani. Rovaniemi Európa legnagyobb kiterjedésű városa, de mindössze 60 ezer lakosa van. Ennek megfelelően megvan mindenkinek a személyes tere. A finnek nem szeretik a zsúfoltságot, sem pedig a tömeget. Valószínűleg a kerítéseket sem szeretik, ugyanis Rovaniemiben eddig egyet sem láttam. Ami mondjuk a hóval borított terepen megnehezíti a tájékozódást és előfordul, hogy az ember fényképkészítés közben akarva akaratlan bemászik valakinek a magánterületére...
Lappföldi Egyetem avagy az academic freedom. Az egyetem működését az előbbi kifejezéssel lehet a lehető legpontosabban definiálni. A hallgatók teljesen szabadon osztják be az idejüket, maguk döntik el az egyes tárgyak teljesítési sorrendjét, vagy hogy épp teljesítik-e az adott tárgyat, vagy sem. Ez a működés sok kérdést felvet, többek között, hogy hogyan hasonlíthatóak össze az azonos szakon végzett hallgatók diplomái vagy például, ha valaki nem tanul semmilyen szinten egy jogterületet az vajon mennyire jó vagy bölcs döntés. Természetesen van egy kerete a választási lehetőségeknek, de nincsenek kötelezően teljesítendő vagy egymásra épülő tárgyak. Megvan, hogy hány kreditet kell félévente teljesíteni, ennél ha valaki többet teljesít, akkor a következő évből előre teljesíthet tárgyakat, és így tovább. A jogi képzés alap- és mesterképzésre van osztva, és van, aki a kettőt elvégzi 3 év alatt, de az - egy finn joghallgató szerint - minden héten jár iskolába. Ezen nagyot mosolyogtam, mert eszembe jutott, hogy mi otthon minden héten járunk az egyetemre és eltart 5 évig minimum. :) A kontraszt indoka szintén az academic freedom -ban keresendő, ugyanis egy-egy tárgy előadásai nagyjából 5-10 nap alatt befejeződnek. Ilyenkor naponta 4-8 órán át hallgatjuk az előadást, aminek több szakasza szokott lenni. Meghallgatjuk az elméletet, ezután megvitatjuk a padtárssal a főbb pontokat, ezután általában kérdést kell feltennünk az oktatónak, amire kapunk választ is, majd vagy folytatódik az információ-áramlás előadás formájában vagy pedig átváltunk egyfajta szemináriumra és jogesetekkel foglalkozunk vagy valamilyen feladatot oldunk meg az elhangzottakra vonatkozóan. Általában kell jegyzetet készíteni az órákon, szigorúan számítógéppel (megvannak a formai követelményei is) és el kell küldeni minden óra után az oktatónak egyfajta visszajelzésképpen. (Természetesen az egyes előadásokon maximum 20-25 hallgató vesz részt, így az oktató bátran kéri mindenkitől az előadásvázlatot.) A tárgy utolsó előadásán általában megbeszéljük, hogy kinek mi lesz a feladata a tárgy teljesítése érdekében. Vannak tárgyak, amikből vizsgázni kell, vannak amikből vizsgázni és esszét írni, vannak amikből csak esszét írni. Van, amire elég a jegyzetet elküldeni, de az általában csupán 1 kreditet ad. A vizsga is tárgyanként eltér. Van sima szóbeli, írásbeli és az írásbelinek vannak árnyaltabb-trükkösebb fajtái, mint például a computer-exam. Én ezt próbáltam eddig ki, nagyon kimerítő volt, 4 óra alatt kellett 4 átfogó kérdést kidolgozni (nagyjából 4 teljes előadás anyagát kellett összefoglalni és mindehhez a saját véleményem mellékelni, ami nagyon furcsa, mert általában a tanárokat nem érdekli a hallgatók szabályozásról alkotott véleménye, csupán a szabályozás...) A tárgyak tehát előadás tekintetében hamar véget érnek és ezután több hetünk van a vizsgára jelentkezni vagy az esszéket elkészíteni. A kreditértéket általában az esszé terjedelme és a felhasznált források száma határozza meg. Ez az akadémiai szabadság tehát lehetővé teszi azt, hogy a félévben 3-4 tárgy teljesítésével meglegyen a 30 kredit és ezzel a félév, de azt is lehetővé teszi, hogy az ember minden héten dolgozva 3 év alatt elvégezzen 5-öt. Gyakran egy héttel az előadás előtt kapunk e-mailt az oktatótól, hogy milyen témákat kér feldolgozni az előadására, mert bizony alapfogalmakat nem áll neki magyarázni, hanem azt tudottnak veszi majd. A finn oktatásban az önálló kutatásnak és olvasásnak nagyon nagy szerepe van, az előadások szerepe, hogy egyfajta vázat képezzen a tárgyról és felvillantson egy-egy területet, amivel érdemes lehet foglalkozni. Ez a hallgatóktól nagyon nagyfokú önállóságot és jó időbeosztást is követel. Az eddigi két hónap után úgy látom, hogy sok esetben jó az, hogy koncentráltan zajlanak le az előadások, tehát, hogy egy hétig csak egy tárggyal kell foglalkozni, mert sokkal jobban meg tudom érteni és jegyezni az elhangzottakat, viszont nehéz a magyarázat nélkül hagyott tételeket magamtól feldolgozni. Az egyetemen egyébként jóformán minden tárgy felvehető angol és finn nyelven, amit otthon is hallgatunk, így mindenki kiválaszthatja a számára legérdekesebbeket. Nyelvi kurzusaik is indulnak angoltól japánig szinte minden felvehető, különböző szinteken. Lappföldi Egyetem mint modern oktatási intézmény. Az egyetem és a könyvtára olyan hiperszuper modern, hogy arra nehéz szavakat találni. Az előadókban minimum egy, de nagyobb előadókban általában kettő hatalmas kivetítő van. A finn hallgatók laptoppal jegyzetelnek, ezért minden padnál van konnektor. Az egyetem teljes területén van gyors internet, amihez mindenkinek saját kódja és felhasználóneve van és ami nem jön zavarba, ha egyszerre sokan használják. Az előadókban a padokon általában található mikrofon, minden hallgatótól nagyjából 30 centire, hogy ha kérdezni szeretne valamit az előadáson, akkor ez teljes mértékben akadálymentesen történjen. Az egyetemen egyébként minden akadály-mentesítve van. Az egyetemen van egy őrizetlen ruhatár, ahová mindenki lepakolja a kabátját, sínadrágot, gyakran még a bakancsot is és ezek a ruhák egész nap ott vannak és, ami nagy szó, az az, hogy a nap végén meg is találja őket a tulajdonosuk. A könyvtár is nagyon modern, van mindenkinek egy olvasókártyája, azzal önállóan tud kölcsönözni, hosszabbítani és visszaszolgáltatni is, akár otthonról is. Az adatbázisukban több ezer könyv található és amelyik épp nincs a könyvtárban azt áthozatják egy másik egyetem könyvtárából vagy valamelyik közeli könyvtárból, amelyik rendelkezik a hiányzó könyvvel. Általában két nap múlva érkezik az e-mail, hogy felvehető a rendelt könyv... Finn életmód. A finnek egy közép-kelet európai ember életmódjával összevetve hihetetlenül és leírhatatlanul nyugodtak, higgadtak. Mondjuk ha ideges valaki nem kell mást tennie, csak kimenni pár percre a -20-ba és rögtön elfelejti, hogy miért is volt ideges. A finnek tiszteletben tartják, hogy mindennek megvan a helye és az ideje, pontosak, precízek és nagyon összeszedettek. Ha valamit megígérnek, akkor az eddigi tapasztalataim szerint úgy is van. A precizitásukat a vonatjárataik pontosságával lehet szerintem nagyon szemléletesen bemutatni. 8 órát utaztam Tamperéig Rovaniemiből és az összes köztes megállóban (6) pontosan akkor érkezett a vonat, amikorra menetrend szerint kellett és pontosan akkor hagyta el az állomást, amikor kellett. Ehhez hozzá kell adnom, hogy Finnországban nem ugyanolyanok az éghajlati és időjárási körülmények mint nálunk. A hóvihar egy mindennapos és kicsit sem meglepő történés, éppen ezért a vonat sem csinál belőle gondot, az meg hogy egy kis hó miatt késsen, az ki van zárva. A finnek kiegyensúlyozottságához hozzájárulhat, hogy egészségesen táplálkoznak. Rengeteg halat, zöldséget és gyümölcsöt esznek. A hal evidens, a többi üvegházas. A finneknél nem nagyon talál az ember zsíros ételt, zsírt konkrétan nem is lehet kapni. Az egészséges élelmiszer lényegesen olcsóbb, mint az egészségtelen, ezzel nagyon okosan befolyásolják a vásárlói igényeket is. Az alkohol és a dohányáru a legdrágább Finnországban. A finnekre jellemző egyfajta hazaszeretet, ami náluk kicsit sem politikai kérdés. Ez nemcsak a svéd-finn hoki meccsek során látszik, hanem egy egyszerű bevásárlás során is. Természetes számukra, hogy az adott esetben sokszoros áron kínált finn paradicsomot vegyék az olcsóbb déli helyett. A finnek nagyon büszkék saját termékeikre, nemcsak az élelmiszer terén, hanem a dizájn termékek esetén is. Bár nem jártam még minden finn házban, de állítólag minden finn otthonban található Iittala üvegkészlet, Arabia porcelán, Marimekko textil, Fazer csoki és finn szauna. A finn dizájn jelen van az egyetemen is illetve az általam eddig látogatott finn lakásokban is. A Fazer csokit úgy tudnám leírni, hogy zseniálisan finom, nagyon hasonlít a Milka termékekre, de - és lehet hogy csak a hideg teszi - valamiért különlegesebbnek találom. A finn szauna használata mindennapos, vagy ha nem, akkor is heti 3-4 alkalommal befűtenek. A köz szaunákban a férfiak és a nők külön szaunáznak, szigorú szabály a meztelenség a fürdőruha egészségtelensége miatt. A szaunáknak régre visszanyúló története van és sok-sok funkciója volt, de erről majd egy külön cikk keretében tudósítok. :) A finnek télen nyáron biciklivel járnak, igen a -30-ban is. A bicikliket felkészítették a havas-jeges utakra és habár kezdetben nagyon szenvedős a tekerés, pár hét után az embernek sikerélménye lesz. Van egy hangulata ennek is, főleg, amikor csoportosan tekerünk az egyetemre.
Ami szintén nagyon pozitív élményem, az az, hogy a finnek általánosságban szeretik a magyarokat. Mindig sokkal kedvesebbek lesznek, ha megtudják, hogy Magyarországról érkeztem és rögtön el is mondják, hogy az anyanyelvünk egy ágról származik. A finn nyelvtan nagyon hasonló a magyarhoz, a szavak viszont néhány nagyon régitől eltekintve merőben másak. Március 15-ei ünnepség Mert hallgatónak lenni megbecsült dolog. A finnek nagyon becsülik és támogatják a hallgatókat. Ez a menzán például 60%-os diákkedvezmény formájában jelenik meg. A sportot és egészséges életmódot is nagyon támogatják, például diákoknak félévente 25 euróért ingyen használható a konditerem, rengeteg fitness és zumba, aerobic óra látogatható, továbbá a korcsolya pálya, foci és egyéb edzések, stb. A busz és a tömegközlekedés nagyon drága, mindezzel a kevésbé kellemes ám annál egészségesebb biciklizésre sarkallják a fiatalokat. Érdekesség, hogy a buszon a babakocsival utazók ingyen utaznak, azonban egy buszra maximum kettő babakocsis utas szállhat fel, így nem a sofőr gonoszságáról szól, ha nem áll meg a buszmegállóban kalimpáló anyukáknak. Ablak az igazi finn kultúrára, avagy Finnish Family Friend Programme. Az orientációs héten lehetett jelentkezni a finn család programban való részvételre. Nagyon népszerű program és nagyon profi módon működtetik. A programban részt vevő finn családok választanak maguknak egy cserediákot a jelentkezők közül és hetente - kéthetente találkoznak, csinálnak közös programokat. Így lehetőséget kapnak a cserediákok, hogy megismerjék, hogyan is élnek a finnek valójában. Emellett segítenek is sokat a diákoknak, lehet rájuk számítani. Szerintem rendkívül jó program, ez a lehetőség még különlegesebbé teszi az erasmust. Ha van rá igény, érdemes lehet megszervezni a Miskolci Egyetemre érkező hallgatók számára is. Tutorok és finn barátok. Minden cserediáknak van egy tutora. A tutorok finn hallgatók, akik segítenek az érkezést megelőzően, illetve a félév során nyitottak közös programokra. Nagyon segítőkészek és barátságosak. Amire érdemes felkészülni. Ha valakinek Finnországra esik a választása, akkor érdemes figyelembe venni azt is, hogy Finnország amellett, hogy az egyik legbiztonságosabb ország az EU-ban, az egyik legdrágább is. Az árak átlagosan 10%-al drágábbak a németországiaknál. Ez felvet technikai kérdéseket, mert tudni kell, hogy az erasmus ösztöndíj nem fedez mindent. A másik technikailag fontos szempont, hogy Finnország nem a szomszédban van, tehát a hazautazás igencsak költséges, ez pedig az otthoni vizsgák letétele szempontjából nem teszi egyszerűvé a helyzetet. De ha már lúd, legyen kövér, nem igaz? Az eddigiek alapján azt mondhatom, hogy nagyon jó döntés volt Finnország és a Lappföldi Egyetem úticélul választása. Mindenkinek, aki döntés előtt áll és nem retten meg a távolságtól vagy a hidegtől, csak ajánlani tudom! :) Rakkaudella Suomesta, Kiss Lilla Nóra Képek forrása: minap.hu
képeink - Szakestély