Módszertani útmutató a makroszkopikus vízi gerinctelenek élőlénycsoport VKI szerinti gyűjtéséhez és feldolgozásához

Módszertani útmutató a makroszkopikus vízi gerinctelenek élőlénycsoport VKI szerinti gyűjtéséhez és feldolgozásához Készítette: Dr. Várbíró Gábor, Dr. Boda Pál, Dr. Csányi Béla, Szekeres József

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 3 2. A makroszkopikus gerinctelen vizsgálat részletes leírása... 3 2.1. A mintavétel megtervezése... 4 2.3. A mintavétel... 6 2.3.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek... 6 2.3.2. Folyók: mély vizek... 10 2.3.3. Tavak: lábalható mélységű vizek... 14 2.3.4. Tavak: mély vizek (nem lábalható mélység, nyílt vízi tájék)... 17 2.4. Mintaelőkészítés (válogatás, tartósítás, tárolás)... 18 2.4.1. Mintatárolás, tartósítás... 18 2.4.2. Válogatás... 18 2.5. Határozás... 19 2.6. Adatbevitel... 21 3. Értékelés... 22 3.1. Az értékeléskor figyelembe vett metrikák kiválasztása általános szempontok... 22 3.2. Folyóvizek értékelése... 24 3.2.1. A stresszkor-specifikusság... 25 3.2.2. Referenciális Makroszkopikus közösség jellemzése... 29 3.3. Tavak... 30 3.3.1. A stresszor specifikusság... 31 3.3.2 Referenciális Makroszkopikus közösség jellemzése... 32 3.4 Az ökológiai állapot értékelések megbízhatóságának jellemzése... 33 3.5 A víztestek állapotának meghatározása.... 33 3. 5. A ROM (Risk of Misclassification) Hibás besorolás kockázata... 34 4. Irodalomjegyzék... 35

3 Vizi makrogerinctelen mo dszertani u tmutato VGT 2, 2015 1. Bevezetés E Módszertani útmutatóban rögzítjük azokat a mintavételi és értékelési módszereket, amelyek alkalmasak az EU Víz Keretirányelv (továbbiakban VKI) által megszabott feltételeknek megfelelően a biológiai minőségi elemek (Biological Quality Elements, BQEs) közül a vízi makrogerinctelen élőlény-együttes rutinszerű vizsgálatára, valamint a víztestek állapotértékelésére. Az Útmutatóban szereplő makrogerinctelen mintavételi és értékelési módszer a nemzetközi ökológiai interkalibrációban elfogadott és interkalibrált módszer, tehát alkalmas a VKIkövetelményeinek megfelelő monitoring és állapotértékelés kivitelezésére az adott vízgyűjtőgazdálkodás tervezési és végrehajtási ciklusban. A vizsgálatok objektumai a makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrozoobenton), melyek jelenlétük, tömegességi adataik, állományaik eloszlása révén jól jelzik (indikálják) a vízterek ökológiai állapotát, annak természetességét, illetve emberi beavatkozások hatására történő degradációs folyamatait. Rendszertani határozásuk néhány csoport kivételével nem okoz nagy problémát, a fajok többségének környezeti igénye jól ismert, bioindikációs jelentőségük tehát széles körben érvényesül. Birk et al. (2006). A nemzetközi ökológiai interkalibrációs eljárás során, új stresszor és típus - specifikus, multimetrikus értékelési módszer (HMMI) lett kidolgozva folyó és állóvizekre egyaránt. 2. A makroszkopikus gerinctelen vizsgálat részletes leírása A hazai vízterek ökológiai állapotának felmérését és osztályozását az EU Víz Keretirányelv (WFD 2000) Article 8; Section 1.3 of Annex II; és Annex V-ben megfogalmazott követelmények szerint kell teljesíteni. A jelenleg javasolt mintavételi módszertan a következő szabványok előírásait veszi figyelembe: MSZ EN 27828: 1998: Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus makroszkopikus gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828: 1985)

4 MSZ EN 28265: 1998: Vízminőség. Kavicsos aljzatú sekély édesvizekben élő bentikus makroszkopikus gerinctelenek gyűjtésére alkalmas mennyiségi mintavevők szerkezete és használata (ISO 8265:1988) MSZ EN ISO 9391: 2000: Vízminőség. Mélyvízi makroszkopikus gerinctelenek mintavétele. Útmutató a telepítéses, a minőségi és a mennyiségi mintavevők használatához (ISO 9391:1993) A módszertani mintavételi útmutató a következő fontosabb lépéseket sorolja fel a makrogerinctelen élőlény-együttes vizsgálatánál (tervezés, mintavétel, mintaválogatás, határozás, adatbevitel, értékelés); a módszertani útmutató is ezeket a lépéseket követi. 2.1. A mintavétel megtervezése A mintavételi helyet a vizsgálat céljának megfelelően kell kiválasztanunk, úgy, hogy az adott víztestre, és a víztest adott szakaszára reprezentatív legyen. A reprezentatív (bejárt) és a reprezentatív mintázott szakaszt úgy válasszuk ki, hogy ne essen különleges és jelentős hidromorfológiai módosulással érintett (pl. híd, partvédő kövezés, sarkantyú) mederszakaszra. Kivételt jelent az az eset, ha az ilyen típusú erősen módosított mederrészek jellemzőek az adott vízfolyásszakaszra, és ebből fakadóan ezeket is szükséges mintázni a reprezentativitás érdekében. A reprezentatív szakasz hossza a víztesten kisvízfolyásoknál (vízgyűjtő mérete: 10-100 km 2 ): 5 km, közepes vízfolyásoknál (100-1000 km 2 ): 10 km-es szakasz felvíz-alvíz irányban, ezen belül a reprezentatív mintavételi szakasz kis vízfolyásoknál: 250 m, közepes vízfolyásoknál: 500 m-es szakaszt felvíz-alvíz irányban, a mintavételi terület kisvízfolyásoknál általában 20-50 m-es, közepes folyóknál 50-100 m-es szakasz. A nagyon nagy folyók esetében (>1000 km 2 ) a mintavételi szakasznak a vizsgált terület legalább 500 m-es szakaszára vagy a vízfolyás átlagos szélességének 100 -ára kell jellemzőnek lennie (http://www.eu-star.at/frameset.htm).

5 A mintavétel idejét, illetve gyakoriságát a vízfolyásokat érintő feltáró monitoring esetében évente 2- szer kell elvégezni. Az operatív monitoring-pontokon a vízfolyások esetében: a referencia helyeken és a kémiai terhelés miatt bizonytalan eredetű vízfolyásokon 6 éves cikluson belül 2 évben, évenként 2 alkalommal; míg a hidro-morfológiai ok miatt bizonytalan helyzetű vízfolyások (keresztszelvény elváltozása és kotrás, burkolat) esetében 6 éves cikluson belül 1 évben, és abban az évben 2 alkalommal kell elvégezni (Lásd alábbi táblázat). A tavak esetében az operatív monitoring-pontokon: a referencia helyeken 6 éves cikluson belül 3 évben, évenként 1 alkalommal; a tápanyag terhelések esetében 6 éves cikluson belül 2 évben, évenként 1 alkalommal, a veszélyes anyagok esetén 6 éves cikluson belül 1 évben, 1 alkalommal; míg a hidro-morfológiai ok miatt bizonytalan helyzetű állóvizek esetében 6 éves cikluson belül 1 évben, és abban az évben 1 alkalommal kell elvégezni (Lásd alábbi táblázat). Minőségi elem Makrozoobenton gyakoriság (éven belül) Referencia helyeken vízfolyások 6 éves cikluson belül Hidro-morfológiai ok miatt bizonytalan Kémiai terhelés helyzetű vízfolyáso Veszélyes anyag Tápanyag és szervesanyag hosszanti tározó, keresztszelvény miatt bizonytalan kotrás, miatt bizonytalan helyzetű átjárhatósátás elváltozása duzzasz- helyzetű burkolat vízfolyások vízfolyások 2 2 2 2 - - 1 1 Állóvizek 6 éves cikluson belül Minőségi elem Kémiai terhelés Hidro-morfológiai gyakoriság (éven belül) Referencia helyeken Tápanyag Veszélyes Makrozoobenton 1 3 2 1 1 A mintavétel idejének kiválasztásánál arra kell törekedni, hogy a mintavétel az adott vízfolyáson minden évben ugyanabban az időszakban történjen, ezáltal a különböző évekből származó adatok összehasonlíthatóak, és az évszakos változásokból adódó minősítési hibák kiküszöbölhetőek (VLEK, 2004). A szezonalitás alapján való időzítés típus-specifikusan eltérő lehet a különböző víztestek esetében: Hegy- és dombvidéki kisvízfolyásaink esetében, valamint az ország területére beérkező közepes és nagy folyóink határszelvényének környezetében, ahol a folyó még a tengerszint feletti 200 m-es magasságban helyezkedik el, a kora-tavaszi időszak: március április javasolt, kifejezetten a vízi rovarlárva-együttesek tanulmányozására; A síkvidéki nagyobb folyóknál azonban ez az időszak általában nagy vízhozamokkal jellemezhető, ami nem kedvez a makrogerinctelen mintavételeknek, többek között a makrovegetáció kifejlődése miatt, így a későbbi, május-június kedvezőbb lehet. ekkorra már

6 számos rendszertani csoportnak stabil együttesei alakulnak ki; Állóvizeinkben szintén a nyár eleji, vagy a nyár közepi időszak az optimális mintavételi időpont, az előzőeknek megfelelő megfontolásból. 2.3. A mintavétel A vizsgálatra kijelölt víztereket a vízmélység alapján két fő csoportba lehet sorolni: Folyók: Lábalható/gázolható mélységű vizek (átlagosan 1,5 m mélység) (Lásd 2.3.1.) Mély vizek (nem lábalható mélység) (Lásd 2.3.2.) Tavak: Lábalható/gázolható mélységű szegélyzóna, a parti öv vizei (Lásd 2.3.3.) Mély vizek (nem lábalható mélység, nyíltvízi régió) (Lásd 2.3.4.) 2.3.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek Mintavételi jegyzőkönyv A mintavételi jegyzőkönyv kitöltésével: A mintavételi helyszínt egyértelműen meghatározzuk (vízfolyás és lokalitás megnevezésével, koordináták rögzítése GPS segítségével); A mintavétel körülményeit feljegyezzük; Az előkerült taxonok nevét, becsült tömegességét is rögzítjük; A helyszínen informatív fénykép-felvételeket készíthetünk akár a mintavétel körülményeiről, akár a mintáról. Mindezekre a megfelelően kialakított Mintavételi jegyzőkönyv űrlapja (Függelék I.) szolgál, amelyet a helyszínen értelemszerűen ki kell tölteni. Ha kiszáradt medret találunk, adatlap kitöltése akkor is szükséges a tapasztalt jelenség és egyéb észlelt dolgok feltüntetésével. A jegyzőkönyv fejlécében a Függelékben szereplő példa alapján célszerű feltüntetni a vizsgálatot végző intézményre vonatkozó információkat. Fontos eleme a mintavételnek a foto-dokumentáció. Célszerű az egész helyszínről több képet is készíteni, folyóvizek esetén alvízi és felvízi

7 irányban egyaránt. A fényképezőgép adta sorszámot a jegyzőkönyvben az információ-vesztés elkerülése érdekében fel kell jegyezni. Mintavevő eszközök: 1 mm névleges lyukbőségű nyeles mintavevő háló (standard FBA pond net) nyele dm-es beosztásokkal van ellátva, vagy külön mércével rendelkező bot a vízmélység becslésére mellcsizma vagy gumicsizma; jegyzőkönyv; tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse; grafitceruza (nem ázik le); matrica; tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os/terepi tartósításhoz 96%-os alkohol); vízhőmérő; GPS készülék; fényképezőgép. Petri-csésze.. Mintavétel A gázolható mélységű vizekben a vízi makrogerinctelenek gyűjtése a víz medrének rugdosásán, felkavarásán és összehálózásán alapuló keverő-hálózó mintavétel ( kick and sweep módszer), amelyet szabványosított nyeles háló (Standard Pond Net) segítségével kell végezni, a folyásiránynak háttal állva. A 25 cm x 25 cm-es fémkeretre szerelt háló névleges szembősége 1 mm. A mintavételt 10, ill. 20 hálókeretnek megfelelő (25cmx25cm) kvadrátról végezzük, aszerint, hogy az élőhely-típusok száma kevesebb vagy több mint három. A javasolt mintavételi eszközzel és technikával mintázható vízmélység kb. 120-150 cm. Amennyiben a vízfolyás legnagyobb mélysége is kisebb, mint 120-150 cm, akkor alapvető elvárás, hogy a mintavétel a teljes keresztszelvényre terjedjen ki és legyen reprezentatív. A rutinszerű monitorozás mellett természetesen alapkutatási szinten (hidrobiológia kutatóintézetekben és alapkutatással foglalkozó egyetemeken) szükség van a nagy folyók és tavak 150 cm-es vízmélységtől mélyebb régióinak vizsgálatára is. A javasolt mintavételi módszer alkalmazásának feltétele közepes és nagy folyókon, hogy a mintavétel kisvízi időszakban történjen. Az élőhely-típusok arányát vizuálisan, ill. mély

8 vizekben az alábbi szempontok figyelembevételével törekszünk feltérképezni: legalább 2 vagy 3 mintavételi szakaszt választunk ki a partszegély közelében a részmintákat nagy kiterjedésű aljzattípus esetében úgy osztjuk el, hogy mind a partszegélyi, mind a vízfolyás középső szakaszán veszünk mintát, lehetőség szerint egy transzekt mentén ahol ezt a vízfolyás mérete lehetővé teszi, a keresztszelvényben végezzük a mintavételt, azaz vizsgálni kell mindkét partot és a mederközepet is ha egy aljzat-típus a gyors és lassú áramlású szakaszokon is gyakori, mind a kettő áramlási szakaszon veszünk mintát, az aljzat-típus gyakorisága szerint a részmintákat az élőhely-típusok arányának megfelelően (10 részminta: 10%, 20 részminta: 5 % élőhely-típusonként) vesszük a reprezentatívnak választott mintavételi szakaszon. az olyan ritka élőhely-típusokból, amelyek aránya a mintavételi szakaszon 20 részminta esetén <5%, 10 részminta esetén <10%, még egy részmintát veszünk és egyesítjük 21. és 11. mintaként és a terepi jegyzőkönyvben x szel jelezzük. Ez gyakran előfordul kis területi kiterjedésű kevert típusú élőhelyek esetében. (a német AQEM/STAR protokoll almintázást alkalmaz 20 részminta 1/6-t, ha pl.: a 21. minta 3 ritka élőhely-típust egyesít, annak 1/3-át válogatja ki a határozáshoz). Az értékelésnél ezt is hozzászámoljuk a mintázott felülethez (20 részminta esetén: 1,25 m2, 21. minta esetén: 1,3125 m2 és ezt vonatkoztatjuk 1m2-re az index számításához és a minősítéshez). A speciális, ritkább élőhelyek mintázása (aljzat-típus előfordulása a mintavételi szakaszon <5%) azt a célt is szolgálja, hogy a ritka és/vagy védett fajokat is megtalálhassuk. Ilyenkor tüzetesebben szemügyre lehet venni az adott vízteret, fel lehet deríteni azokat a mederrészeket, ahol a ritka, kis egyedszámú taxonok (pl. Unionidae) előfordulhatnak. a lábbal felkavart aljzatról, a vízáramlattal sodródó állatokat keverő mozdulatokkal, a folyásiránnyal szemben állva a hálóba gyűjtjük finom üledékből álló aljzat mintázása esetén a felső 2-5 cm-es réteget a hálóba húzzuk agyagos aljzat mintázása esetén a felső felszínt mintázzuk óvatosan lábbal, vagy kézzel történő öblítéssel

9 megalítikus aljzaton amennyire lehetséges a kick & sweep technikát alkalmazzuk, a kövek felületéről alaposan lábbal felkavarva, a hálóval begyűjtve vagy kézzel leöblítve az állatokat a mintázott felületre eső kövek felületéről, holt faanyagról, nagyobb gyökerekről az állatokat kézi egyeléssel, csipesz segítségével vagy vizes öblítéssel juttatjuk a hálóba mélyebb vizekben, ill. emerz makrofita mintázása esetén az alatta levő aljzat lábbal történő felkavarásával, a mintázott felületnek megfelelő területről vesszük a mintát, úgy, hogy a mintázott terület feletti függőlegesen, a vízfelszínig kimetszett vízoszlopba eső növényzetet is kavaró mozdulatokkal megmintázzuk. Több típusú vizinövényzet mintázása esetén veszünk részmintát a partközeli- lassúbb áramlású és a gyorsabb sodrású helyekről is 3-5 részminta után az összegyűjtött mintát 2 vagy 3 liter vízzel feltöltött 10 l- es vödörbe tesszük. A minta térfogatának csökkentése A minta térfogat-csökkentésére azért van szükség, hogy optimalizáljuk a mintavétellel és a feldolgozással kapcsolatos erőfeszítést. A minta térfogatát dekantálással csökkentjük. Ennek során az élő szervezeteket tartalmazó mintát nagyméretű műanyag-vödörbe vagy tálcára helyezzük és erőteljes felkavarás után a lebegésbe került frakciót a szűrőhálóba öntjük. A szűrőháló a sekély mintázásra való, 1 mm lyukbőségű mintavevő háló. Ha elsősorban iszap-, illetve homok-frakció dominál, akkor a helyszíni szűrés során azt könnyen ki lehet mosni a mintából, a sekély zónában használatos, ugyancsak hálón történő intenzív átmosással, szitálással. A dekantálást többször ismételjük. A teljes mintát általában csak több részben tudjuk hatékonyan dekantálni. Az állatok nagy részétől megszabadított maradék mintát vagy elrakjuk a későbbi teljes válogatásra - ekkor azt tartósítani kell -, vagy pedig a helyszínen részletesen kiválogatjuk a még benne maradt szervezeteket. Egyéb részeket, fadarabokat, vízinövény-csomókat gondos visszamosással mentesítjük a rajtuk esetleg rögzült állatoktól. A lemosott alkotóelemeket eldobhatjuk. A törmelék térfogatának csökkentése jelentős mértékben megkönnyíti a minta későbbi válogatását, az állatok szortírozását. Ennek során természetesen fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy ne okozzunk veszteséget a gyűjtött anyagban, tehát állatot véletlenül se dobjunk ki a térfogat-csökkentés folyamata során. Mindemellett fokozottan ügyelni kell arra, hogy az átmosás kíméletes módon történjen, mert így nem

10 sérülnek a szervezetek. Almintázás A teljes mintát, vagy nagyon sok szervetlen és szerves törmelék esetén a minta egy részét a válogatótálcába helyezzük és megállapítjuk, hogy melyek azok a genuszok vagy családok, melyekből a teljes mintában több száz egyed található. Ezután a mintából kiválogatjuk azon taxonok egyedeit, melyeket a mennyiségük alapján nem almintázunk. A minta, válogatás után fennmaradó részét összegyűjtjük, majd a mintát átengedjük a mintavevő hálón ezáltal eltávolítva róla a felesleges vizet (a kis víztartalmú minta sokkal jobban kezelhető az almintázás során). A minta anyagát ezután egyenletesen szétoszlatjuk a válogatótálcában (előnyös a fehér szín választása), majd egy rácsot helyezünk a tálca aljára, mely a tálcát egyenlő egységekre osztja. 75x60 cm-es külső átmérőjű fotótálca használata esetében javasoljuk olyan rács alkalmazását, mely 16 db 16x12 cm-es egységre osztja a tálca alját. Ezután, a 16 egységből véletlenszerűen kiválasztunk 4-et, melyekből kiválogatjuk az almintázásra kerülő nagy abundanciájú taxonok egyedeit. Az almintázás során a taxonokat külön fiolákba gyűjtjük, melyek feliratozása során jelezzük, hogy almintázás történt, hiszen az egyedsűrűség számításánál figyelembe kell venni, hogy az almintázás során az eredeti mintaméret a negyedére csökkent. Az almintázást addig folytatjuk, amíg ezt az egyedszámot el nem érjük. Ha egy egyed két alminta- egység határán található, akkor ahhoz az egységhez tartozónak számítjuk, amelyikben az állat testének nagyobb része fordul elő. Az eredeti AQEM módszer 700 egyedet ír elő, költség- és időhatékonyság miatt mi javasoljuk a német módszer módosításának követését a magyar monitorozási gyakorlatban, amely a mintából 350 egyedet használ. Az almintázás során figyelni kell arra, hogy a tálcán lévő teljes minta ki ne száradjon. 2.3.2. Folyók: mély vizek A folyók mély víztereinek vizsgálata összetett, szigorú balesetvédelmi vonatkozásai vannak, s számos olyan eszközt kell hozzá használni, amely a rendszeres, rutin monitoring során széleskörűen nem alkalmazható. Ennek ellenére mégis elengedhetetlenül szükség van a mély vizek élőlény-együtteseinek feltárására, hiszen egy adott folyó fontos jellemzője, hogy a meder hossz- és kereszt-szelvénye mentén élővilága hogyan változik, annak abundancia-

11 viszonyait hogyan befolyásolják a különböző hidrológiai viszonyok és hidraulikai körülmények. Ez a Mintavételi útmutató ebben a mélyvízi témakörben új hazai és nemzetközi, elsősorban a Dunára vonatkozó eredményeken alapul. Mintavételi jegyzőkönyv A mintavételi jegyzőkönyv (jelen esetben: (Függelék II-III.) kitöltése a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek, mintavételi jegyzőkönyv pontjában leírtakhoz hasonlóan történik. A tapasztalt hidrológiai állapot/jelenség rögzítése és egyéb észlelt dolgok feljegyzése mind elengedhetetlen. A vízjárás és vízállás adatokról nagyobb folyóink esetében a tájékozódhatunk. Mintavevő eszközök: mederkotró, kötél (kb. 25 m) kábeldobon, vaslánc (kb. 2 m); motorcsónak; mélységmérő; jegyzőkönyv; műanyag vödör (20 l), tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse; grafitceruza (nem ázik le); matrica; tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os alkohol/terepi tartósításhoz 96%-os alkohol); vízhőmérő; GPS készülék; fényképezőgép. Petri-csésze. Néhány balesetvédelmi vonatkozás Ha mély vizeken a vízi járművön munkavégzéskor védőfelszerelést (mentőmellény) kell használni, még akkor is, ha az kényelmetlen. A folyami munka során számos baleseti forrás jelentkezhet, amelyekre a munkavégzést megelőzően megfelelően fel kell készülni. A munka során különös körültekintésre van szükség a balesetek elkerülésére. A makrogerinctelenek vizsgálatakor a mélyvízi mederkotrás az egyik legveszélyesebb tevékenység, mert számos veszélyforrás van (vízbeesés, csónak elakadása, kotróeszköz leakadása, előre nem látható víz alatti tárgyakkal történő találkozás,

12 hajóforgalom, stb.). A mederkotrás és az egyidejű motorcsónak-navigálás összeszokott munkát követel, a kotrásra fordított erőfeszítést jelentősen meg lehet takarítani megfelelően harmonizált csónak-mozgással. Mintavétel Sekély zóna: keverő-hálózó mintavétel Mély vizű folyók esetében a sekély, lábalható parti zónájában keverő-hálózó mintavételt alkalmazunk, a korábban ismertetett, sekély vizű folyókra vonatkozó részletes módszertani útmutatónak megfelelően, az alábbi kiegészítésekkel. Mélyebb vizekben, ill. ahol nem látható a meder, törekedni kell a 20 részmintának megfelelő felületen minden aljzat-típus megmintázására, lehetőség szerint az élőhely-típusok arányának minél pontosabb megadására, de legalább a makrofita-fedettség becslésére. A részminták számát az élőhelytípusok/makrofita-fedettség aránya szerint a lábalható és mederfenékig átlátható vizek mintavételi protokolljához hasonlóan határozzuk meg (5%-1 részminta, ha az élőhely- típusok száma >3- összesen 20 részminta, 10%-1 részminta, ha az élőhely-típusok száma <3- összesen 10 részminta). A módosított AQEM módszerrel való összevethetőség miatt olyan vízfolyásokon, ahol a víz mélysége/lebegőanyag-tartalma miatt csak a parti régióban, ill. a gyors sodrású szakaszokon állapítható meg a mederben az élőhely-típusok aránya, 5 részmintát a mederközepe felé eső szakaszról, 15 részmintát pedig a parti régióból (közvetlen a parton és a partközelben) veszünk. Mélyvízi mintavétel: mederkotrás Mély, nem lábalható vízfolyás, folyó, vagy folyam esetében vízi jármű segítségével történő mintavételi eljárás alkalmazására van szükség. Ennek során a mélyebben fekvő mederrészek élőhelyei, a mederanyag mintavétele valósul meg, mégpedig lehetőség szerint kvantitatív módon. Kisebb folyó esetében a vízi jármű kisebb méretű gumicsónak, ami kis motorral működik, nagy hajózható folyón pedig nagyobb motor-teljesítményű motorcsónak használata javasolt. A csónakhoz ultrahangos vízmélység-mérő csatlakoztatható. Nagyobb csónak vízre helyezése csak speciális, erre alkalmas helyszínen (megfelelő lejtésű, kemény parton, kiépített rámpán, stb.) valósítható meg. Mindeközben természetesen a vízi közlekedésre vonatkozó szabályok maradéktalan betartása, valamint a balesetvédelmi megfontolások figyelembe vétele alapvető fontosságú. A sokszor hajózó útban is végzett munkához hivatásos kisgéphajó-vezetői jogosítvány

13 szükséges, a vízirendőrök ennek meglétét rendszeresen ellenőrzik a lajstromszámmal ellátott vízi jármű okmányai mellett. A mélyvízi meder kotrásos mintavételére használt kotróberendezés nyílása egy egyenlő oldalú fogazott vas háromszög, melynek oldalai 30 cm-esek. Az enyhén kihajlított fogak olyan szögben állnak, hogy vízszintes vontatás esetén a mederfenéknek kb. 5 cm vastag felső rétegét tudja összegyűjteni. A kotrókeret sarokpontjaiból előreirányuló három, 60 cm hosszúságú vasrúd elől találkozik, s e ponton csatlakoztatható a vontató lánc és a kötél. A kotró hátrafelé egy 500 µm lyukátmérőjű, műanyag szita hálóanyagból készült 1 m hosszú zsákban végződik. A zsák hátulja nyitott, azt minden egyes mintavétel előtt műanyag gyorskötözővel megfelelő hosszúságban (kb. 50 cm) lezárjuk. A mederkotró 1 cm vastag műanyag vontatókötele egy kb. 2 m hosszú nehéz vaslánccal kezdődik, s bár a motorcsónakból a kötél ferdén fut le a mederfenékig, a lánc tömegénél fogva a vonatást vízszintes irányba kényszeríti. A berendezés mederfenéken, folyásirányban történő vontatásával a zsák megtelik az állatokat tartalmazó mederanyaggal, amely ezután kiemelhető a vízből. A kitermelt mederanyagot megfelelő nagyságú, sorszámmal ellátott vödrökbe helyezzük, majd partra szállítjuk. Az adott kereszt- szelvényben mindig a jobb parttól kezdjük a mintavételt és azok számozását (római szám). A zsák meghatározott térfogata megszabja a belekerülő hordalékanyag mennyiségét. A kotrással vett minta megközelítőleg 10 l térfogatú, amely nagyjából 0,25 m 2 felületről származik. A minták tehát mennyiségüknél (térfogatuknál) fogva kvantitatív módon összehasonlíthatók egymással, tehát a módszer alkalmas mennyiségi adatértékelésre is. Másik két mélyvizi mintavételi lehetőségként a német protokoll a kotrást- 20 részmintának megfelelő felületről (1,25 m 2 ) és az Ekman/Bridge markolóval történő mintavételt javasolja (20 részmintának megfelelő felületről (1,25 m 2 ), fele részminta a partközeli, negyede közvetlen a parti és negyede a parttól távolabbi régióból (Methodisches Handbuch Fliessgewässerbewertung). A mederkotrást a következő módon kell megvalósítani. A motorcsónak hegymentben áll, majd hátramenetben sebessége eléri, majd kissé meghaladja a víz áramlási sebességét. Ekkor kell a csónak orrából kidobni a kotrót, ami a fenékre süllyed. Ugyanekkor kell GPS segítségével rögzíteni a mintavételi pont koordinátáit, és a vízmélységet is. A csatlakozó kötél feszesen tartásával a kotrót irányban lehet tartani, s a kézben tartott kötélen keresztül jól érzékelhető a meder struktúrája, a mederanyag összetétele, valamint ellenőrizhető, hogy a kotró jól működik-e. Elegendő

14 vontatás után a csónakmotort újra hegymentbe kapcsoljuk és megkezdhető a kotró gyors beszedése, a csónakba emelése. A gyorskötöző kioldásával a minta közvetlenül a 20 l térfogatú műanyag vödörbe kerül. A mintákról átmosás és válogatás előtt fényképfelvételeket készítünk annak érdekében, hogy megfelelő módon dokumentáljuk a mederanyag mennyiségét és a szemcseösszetételt. A laborban feldolgozásra kerülő mintamennyiség csökkentésének érdekében a kotort anyagot dekantáljuk, azaz vízzel többször átmosva a felülúszó frakciót a hálóba öblítjük. A még nem kimosódott élő anyagot (pl. kagylók, csigák), az átmosott mederanyaggal együtt a helyszínen nagyméretű műanyag tálcára helyezzük és kézzel válogatjuk ki az élő állatokat. Az ilyen módon csökkentett térfogatú mintát végül fedeles és feliratozott műanyag dobozba rakjuk és tartósítjuk. Minta térfogatának csökkentése mély vízi minta esetén A mélységi kotort minta térfogata megközelítőleg egy vödörnyi, ezért annak csökkentésére van szükség a további feldolgozás optimalizálására. A minta tekintélyes mennyiségű, nagy szemcseméretű görgetett hordalék-anyagot tartalmazhat (pl. durva kavics-frakció a Duna esetében). A minta térfogatának csökkentését a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek pontban leírtakhoz hasonlóan végezzük. 2.3.3. Tavak: lábalható mélységű vizek Állóvizeink makrogerinctelen monitoringjának végrehajtását ugyancsak az EU VKI Article 8; Section 1.3 of Annex II; és Annex V előírásai szabályozzák. Ennek értelmében azokat a víztereinket kell vizsgálni, amelyek felszínének területe meghaladja az 50 ha mérethatárt. Az állóvizek makrogerinctelen élőlényegyüttesének vizsgálata jóval elmaradottabb Európa-szerte, mint a folyóké. Ennek egyik fő oka, hogy az állóvízi monitoring során korábban ilyen vizsgálatokat nem végeztek. A tavakra vonatkozó nemzetközi interkalibráció kezdetén fel is merült az alapkérdés: Lehet-e, érdemes-e makrogerinctelenek alapján az ökológiai állapotot minősíteni? További kérdést jelentett, hogy a tavak sekély, parti zónáját, és/vagy a mélységi zónát célszerű-e vizsgálni? A mélységi zóna vizsgálatával kapcsolatos ellenérvek a következők:

15 Szegényes a bentikus fauna; Azok az élőlény-csoportok dominálnak, amelyek rendszertani azonosítása a leginkább problematikus (Oligochaeta, Chironomidae); A mintavételi módszerek nehezen megvalósíthatók a mélység következtében; Lehetséges-e az elmondottak alapján, hogy a vízi makrogerincteleneket ugyanúgy fogjuk tudni használni tavaink ökológiai állapotának jellemzésére, mint a folyóvízi bentikus makrofaunát? Úgy tűnik, hogy erre a kérdésre még nincs egyértelmű válasz. Az azonban nyilvánvaló, hogy tavaink bentikus élővilága ugyanolyan diverz, mint a folyóvizeké, ezért elengedhetetlenül szükség van az állóvizek faunisztikai vizsgálatára, a széleskörű, országos léptékű adatgyűjtésre. Az állóvizek parti szegélyzónájában általában jóval gazdagabb makrofiton együttes képes megtelepedni, mint számos nagy, szignifikáns áramló víztérben. Emiatt fokozott mértékben jelentkezik az az abundancia-becsléssel kapcsolatos probléma, hogy tulajdonképpen mire is vonatkoznak az egyedszámok, hiszen ebben az esetben nem is annyira a függőlegesen vetített alapterületre (felületre), hanem adott tér-részre kell vonatkoztatni az előforduló taxonok mennyiségét. Nem is beszélve a r r ó l a nehézségről, amit ebben az esetben a mennyiségi mintavétel kivitelezése jelent, hiszen itt a mintavételi kvadrát is teljesen elveszíti az értelmezhetőségét: egy olyan bonyolult tér-részből kell kiemelni az élőlényeket, amelyet a szerves aljzat komplikált módon struktúrál. Egy zárt nádas nyílt vízzel érintkező szegélyzónájában igen gazdag bevonatlakó életközösség él. Ebből a bonyolult térből, az erőteljes, szilárd nádszálakkal átszőtt közegből csak olyan módon lehet ezt az élőlény-együttest részlegesen kiemelni, ha eközben összezúzzuk a szilárd struktúrát, szétroncsoljuk az alzatot, felkavarjuk a tér víz-közegét. Ha egy mintáról elmondható, hogy zavart, akkor az ilyen típusú minta ténylegesen az. Ennek ellenére sokan ragaszkodnak a parti szegélyzóna, a sekély, lábalható tavi littorális öv vizsgálatához, hiszen itt jóval diverzebb élőlény-együttes találja meg életfeltételeit, mint a mélységi, profundális tájékon. Pedig a mélységi tájék jóval homogénebb szerkezetű alzattal rendelkezik, ahonnan a reprezentatív kvantitatív mintavétel aránylag egyszerű módon megvalósítható (pl. Ekman markoló, mint tipikus kvadrát segítségével kellően pontos egyedszámokat lehet becsülni). Jelen mintavételi útmutatóban olyan eljárást javaslunk a rutin monitoring számára, amely egyszerűen kivitelezhető, olcsó és emellett részletes adatokat szolgáltat hosszabb távon az állóvizeink ökológiai állapotának megítéléséhez.

16 Mintavételi jegyzőkönyv A mintavételi jegyzőkönyv (Függelék - I.) kitöltése a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek pontban megfogalmazott szempontok szerint történik. Mintavevő eszközök: 1 mm névleges lyukbőségű nyeles mintavevő háló (standard FBA pond net) nyele dm-es beosztásokkal van ellátva, vagy külön mércével rendelkező bot a vízmélység becslésére mellcsizma vagy gumicsizma; jegyzőkönyv; tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse; grafitceruza (nem ázik le); matrica; tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os alkohol/terepi tartósításhoz 96%-os alkohol); vízhőmérő; GPS készülék; fényképezőgép. Mintavétel Tavak esetében a sekély, lábalható parti övben a korábban ismertetett keverőhálózó mintavételt lehet alkalmazni, a sekély áramló vízi mintavételnél leírt részletes módszertani útmutatónak megfelelően. A tavak esetében szóba jöhető, vizsgálni kívánt élőhelyek a következők: Emerz és szubmerz makrofitonos littorális élőhely; Köves mederfenék (beleértve a mesterséges partvédelmi kőszórást); Növényzet-mentes part közeli mederfenék. A monitoringban a rendelkezésre álló eszközök és a parti élőhelyek nagyobb diverzitása miatt a littorális élőhely mintázását javasoljuk. Minta térfogatának csökkentése

17 A minta térfogatának csökkentését a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek pontban leírtakhoz hasonlóan végezzük. 2.3.4. Tavak: mély vizek (nem lábalható mélység, nyílt vízi tájék) Felmerül a kérdés: szükség van-e tavak esetében a mélyvízi (profundális) tájék makrogerinctelen élővilágának vizsgálatára? A válaszunk hasonló, mint a folyókkal kapcsolatosan, hiszen az ökológiai állapot megnyugtató jellemzéséhez a mély vízben uralkodó viszonyokról ugyanúgy tájékozódnunk kell, mint a sekély víz élőlény-együtteseire vonatkozóan. Tavak mélyvízi mintavételi eljárásait nem részletezzük olyan mértékben, mint ahogyan azt az áramló vizeknél alkalmazott módszertani leírásnál tettük. Ennek oka az, hogy e tekintetben még jóval kevesebb elsősorban a Balatonra és a Velencei-tóra vonatkozó - tapasztalat áll rendelkezésre, mint a folyókkal kapcsolatban. Ennél fogva csupán fő pontokban rögzítjük a célszerű tennivalókat azzal a megjegyzéssel, hogy a mélyvízi tavi monitoringgal kapcsolatban a nemzetközi eredmények figyelembe vétele mellett is még jelentős erőfeszítésekre és további kutatásokra van szükség annak módszertani véglegesítéséhez. A legfontosabb pontok, amelyeket meg kell fontolni, a következőkben foglalhatók össze: Balesetvédelmi szempontok; A mélyvízi mintavételhez szükséges vízi jármű használata, feltételei, speciális eszközigénye; Mintavétel: mélységi tájék többnyire homogén élőhely-típusa (finomszemcséjű üledék) Függély menti mérések: oldott oxigén és hőmérséklet mérése fenékig, szükség szerinti számú ponton, egyéb mintavétel (fitoplankton, kémiai komponensek, üledék, stb.); Eszközök: Markoló (Ekman, Van Veen, Ponar), mélységmérő, műszer (szonda); Minta kezelése, szűrése, tartósítása; Jegyzőkönyv kitöltése (Függelék-II)

18 2.4. Mintaelőkészítés (válogatás, tartósítás, tárolás) 2.4.1. Mintatárolás, tartósítás A begyűjtött mintát jól záródó dobozokba/üvegekbe tesszük és a helyszínen tartósítjuk. A mintavételi hely adatait (vízfolyás neve, település, dátum) rögzítjük a mintatároló edényeken. Tartósítás előtt a mintából még eltávolítható vizet kiszűrjük. Az edényeket a mintával addig töltjük, hogy maradjon elegendő hely kellő mennyiségű tartósítószernek Erre a célra használhatunk 70%-os alkoholt vagy formaldehid 4 %-os végtöménységű oldatát. Alkoholban tartósított mintáknál az állatok rugalmasabbak, könnyebben kezelhetőek maradnak, nem száradnak ki könnyen. A formalin az állatok színét, mintázatát jobban megőrzi, viszont rugalmatlanná teszi azokat, így egyes határozó bélyegek nehezebben hozzáférhetők. A formaldehid párolgásával jobban irritál, egészségkárosító, közismerten rákkeltő hatása miatt alkohollal való keverékként vagy csak kis mennyiségben javasolt. Az egészség megóvása érdekében inkább a 70%-os alkoholt javasoljuk! Abban az esetben, ha a válogatás későbbi időpontban történik, javasoljuk a 96%-os alkohol használatát a válogatásig. A tartósítószer párolgása csökkenthető, ha a minta a laboratóriumba szállítás után azonnal hűtőbe kerül és a válogatásig 2-5 C hőmérsékleten tároljuk. 2.4.2. Válogatás Az ECOSURV projekt (2005) során vizsgálták a terepi mintaválogatás hatékonyságát: a különböző víztest-típusokból származó 10 minta esetében a mintát újraválogatták laboratóriumi körülmények között. A vizsgálat eredménye szerint az országos léptékben végzett mintavétel során terepi körülmények között élő állapotban végrehajtott mintaválogatás esetében átlagosan az állatok 3,9%-a marad a mintában. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a terepi mintaválogatás 3,9%-os hibával működik. Feltételezve, hogy a laboratóriumi mintaválogatás tökéletes és az eredetileg laboratóriumban válogatott minta újraválogatása során egyetlen egyedet sem találnánk a mintában. A 3,9% a biológiai adatelemzések során általában szignifikánsnak tekintett 5%-os hibahatáron belül van, ez alapján a két különböző mintaválogatás eredménye azonosnak tekinthető. A fenti eredmény alapján mindkét mintaválogatási módszer alkalmazható, attól függően, hogy a körülmények melyik módszer alkalmazását, előnyeinek hatékonyabb kihasználását teszik lehetővé. A teljes minta helyszíni válogatásának számos előnye van, de ha nincs rá idő, akkor végezhetjük a laborban is. Amennyiben a mintavétel idején nagyon kedvezőtlenek az időjárási körülmények (heves eső, erős szél), akkor mindenképpen célszerű a laboratóriumi mintaválogatást preferálni és tartósítani a mintát. Amennyiben ideálisak az időjárási körülmények a terepi mintaválogatáshoz és a szükséges terepi

19 asszisztencia rendelkezésre áll, akkor célszerű az élő állapotban történő terepi mintaválogatás módszerét választani. Nagyobb méretű (pl.: csigák, kagylók) és könnyen azonosítható taxonok (különösen a védett fajok) egyedeinek kiválogatására is sort lehet keríteni, ezeket mennyiségi adataikkal együtt feljegyezzük, majd eredeti élőhelyükre visszahelyezzük. A monitorozás során a költség és időmegtakarítás miatt a laboratóriumi válogatást javasoljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a sérülékeny és a ritka taxonokból néhány példányt a terepen elkülönítünk, a későbbi határozás pontossága érdekében és ezt terepi jegyzőkönyvben rögzítjük. A válogatás során a szerves és szervetlen törmelék közül tálcán finom csipesz segítségével kiszedjük és a megfelelő felirattal (vízfolyás neve, település, dátum, gyűjtő neve) ellátott üvegcsében gyűjtjük az észlelt és tartósított vízi gerinctelen állatokat. Először ki kell mosni a mintából a tartósítószert, hogy az ne károsítsa a mintával foglalatoskodó személy egészségét. A kimosást óvatosan kell végezni, folyó víz alatt, szűrő segítségével (amely nem ritkább szövésű, mint a mintavevő háló), mert a tartósított szervezetek merevek, törékenyek, mindennemű mozgatáskor könnyen sérülnek. A mintaválogatás javasolt eszköze 75 60 cm-es fotótálca, mint válogató tálca, melyre a mederből származó minta kiöntésre kerül, ill. univerzális 100-150 mm közötti méretű fémcsipeszek, melyekkel a tálcából a mintában található egyedek az üveg vagy műanyag mintatároló fiolákba helyezhetők. Válogatáskor sztereomikroszkóp vagy kézi nagyító használata ajánlott, mert vannak nehezen észrevehető, kisméretű állatok. Biztonság kedvéért átvizsgálhatjuk a tálca tartalmát akkor is, amikor már úgy látjuk, mindent kiválogattunk már. Nem válogatunk ki és nem veszünk figyelembe az értékelésnél: üres kagyló és csigahéjakat, tegzes házakat (kivétel: ha az előforduló élő példányok meghatározását elősegítik, de a számolásnál nem vehetők figyelembe) töredezett állatokat (kivétel: ha a határozóbélyegek egyértelműen láthatóak) lárvabőröket (exuviumokat). 2.5. Határozás Az eredményeket a Mintavételi jegyzőkönyvben rögzítjük a Függelék IV. adatlapon. A mintafeldolgozás után létrejött alapadatok sokoldalú kiértékelésének alapja a fajszintű határozás. Ez teszi lehetővé az indikátor- indikátum -indikandum kapcsolat teljes körű leírását, az összefüggések feltárását, a víztest ökológiai állapotának részletes jellemzését. A részletes faj szintű információ egyben feltétele az AQEM szoftver által történő kiértékelésnek, valamint a minősítésre használt indexek alkalmazhatóságának, és ezzel a nemzetközi egyezményekbe foglalt közös vizsgálatok más európai országok eredményeivel való összehasonlíthatóságának is. A költségek és az erőfeszítés optimalizálása (minimalizálása) céljából a következő élőlény-csoportok faj szintig történő határozását javasoljuk:

20 Gastropoda (csigák), Bivalvia (kagylók), Hirudinea (piócák), Malacostraca (magasabbrendű rákok), Ephemeroptera (kérészek), Odonata (szitakötők), Heteroptera (vízi- és vízfelszíni-poloskák), Megaloptera (recésszárnyúak), Plecoptera (álkérészek), Coleoptera (vízbogarak) Trichoptera (tegzesek). A kevés sertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) és a kétszárnyúak (Diptera) esetében a faj szintig való határozás specialisták bevonása nélkül aránytalanul nagy erőfeszítést igényel, ezért a makrogerinctelen monitoring során taxonómiai azonosításuk magasabb (család) szinten is elfogadható. Diptera bábokat csak az egyértelműen azonosítható Blephariceridae és Simuliidae csoportban vegyük figyelembe az elemzés során. A mintákat tartalmazó edényeket őrizzük meg felcímkézve, hogy könnyen visszakereshető legyen szükség esetén. A címke tartalmazza a mintavétel helyét, a dátumot, a gyűjtő nevét. Az eredményeket megadhatjuk bizonyos esetekben magasabb rendszertani is. Erre a célra egy ún. operatív taxonlistát hoztak létre, amely többéves adatsorok tapasztalatára alapozva összefoglalja az egyes fajok egyedi élőhelyhez kötődő előfordulását, és azokat az eseteket, amikor megadható nemzetség vagy család szintű adat is (Operatív taxonlista-http://www.fliessgewaesserbewertung.de). Tömeges előfordulású taxonoknál, amelyeknél várható, hogy a taxonösszetétel egy bizonyos egyedszám felett már nem változik (pl: Gammaridae, Simulidae) elegendő 50 egyed meghatározása. Ezt követően megbecsüljük az adott taxonhoz tartozó összegyedszámot és az 50 egyedre eső taxonösszetételt az értékelésnél az adott taxoncsoport egészére vonatkoztatjuk. Fiatal, vagy töredezett példányoknál, ahol a fajszintű határozóbélyegek nem ismerhetőek fel (pl.: Hirundinea, Ephemeroptera, Plecoptera, Odonata) ezt az információt a genus szintű adat mellett tüntessük fel az adatlapon. Azoknál az egyedeknél, ahol bizonytalan a határozás, jelezzük ezt cf jelzéssel vagy magasabb taxonómiai szinten adjuk meg az eredményeket, tartósítva különítsük el, és küldjük el olyan specialistának, aki azzal a csoporttal foglalkozik.

21 2.6. Adatbevitel A mintavételi jegyzőkönyv és a többi adatlap segítségével töltsük fel az adatokat az országos makrozoobenton adatbázisba(hbsd). Az adatelemzések tanulságai alapján kiemelten fontos. hogy az országos adatbázisba ne kerüljenek: nem megfelelő mintavételi módszerrel vett adatok nem megfelelő mintavételi időszakból származó adatok nem a víztestre reprezentatív adatok.(pl. csak kövezett mederfal külön mintaként nem megfelelő mintavétel adatai pl. áradás, extrém vízállás, stb. Az ilyen adatok csak az adott mintavételi hely és a víztestek értékelésének bizonytalanságát növelik.

22 3. Értékelés A hazai gyakorlatban alkalmazott jelenlegi minősítési rendszer (HMMI) 2011-ben a nemzetközi ökológiai interkalibráció keretén belül, a Víz Keretirányelv (VKI) kompatibilitás követelményének megfelelően, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek által üzemeltetett VKI monitoring állomások adatai alapján lett kidolgozva. Az interkalibrációs eljárás során az egy ökorégióba tartozó országok ökológiai állapotértékelő módszereiket összehasonlítva meghatározták a közös interkalibrációs típusokban a kiváló-jó, valamint a jó-mérsékelt ökológiai állapot határát. Ez lehetővé teszi a jövőben, hogy az egyes terhelések hatását jelző ökológiai állapot változása ezekben a víztípusokban összehasonlítható eredményeket adjon az ugyanabba az ökorégióba tartozó tagországok közös víztípusaira. Az interkalibráció lezárult eredményeit az Európai Bizottság Határozatban teszi közzé, amely minden tagország számára kötelezően végrehajtandó joganyag.(ec 2014) A Multimetrikus Makrozoobenton (HMMI) indexcsalád hat indexet tartalmaz: Index rövidítése HMMI_m HMMI_sc HMMI_lc HMMI_sl* HMMI_ll HMMI_to Index típus neve Multimetrikus Makrozoobenton Index - hegyi vízfolyás típusokra Multimetrikus Makrozoobenton Index-dombvidéki kis és közepes vízfolyás típusokra Multimetrikus Makrozoobenton Index - dombvidéki nagy vízfolyás típusokra Multimetrikus Makrozoobenton Index - síkvidéki kis és közepes vízfolyás típusokra* Multimetrikus Makrozoobenton Index - síkvidéki nagy és nagyon nagy vízfolyás típusokra Multimetrikus Makrozoobenton Index tavakra 3.1. Az értékeléskor figyelembe vett metrikák kiválasztása általános szempontok A Multimetrikus Makrozoobenton (HMMI) indexcsalád kifejlesztésénél elsődleges szempont volt, hogy megfeleljen a VKI követelményeinek: - multimetrikus indexeket tartalmazzon, amelyekben szerepelnek a közösségre jellemző abundancia, diverzitási, tolerancia és funkcionális viszonyokat leíró metrikák is, így megfelelően jelzik a víztér állapotát. Az indexek alapján egyértelműen öt kategória különíthető el (kiváló-jó-közepes-gyenge-rossz) a VKI

23 előírásainak megfelelően. A kiváló jó határ megállapítása az alternatív benchmark helyekhez tartozó metrikák variabilitásán alapul. A határértékek megállapítása biológiai elemek alapján lett meghatározva az egyes biológiailag validált víztértípusokban. A határértékek normalizálva EQR értékként vannak megadva, és így vannak alkalmazva az indexekben. Az interkalibrációs víztípusokban R-E1b, R-E2, R-E3, R-E4, R-EX5, R- EX6 esetekben az indexek megfelelnek a VKI tipológiai követelményeinek és az ECOSTAT is jóváhagyta A vízterek értékelése típus specifikus és természetközeli referencia állapotokhoz van viszonyítva. BIO L Tipu s HM Típus Tengerszint feletti magasság Geokémiai jelleg Mederany ag Vízgyűjtő méret Mederesés HMMI 1 1 dombvidékihegyvidéki 2 2,3 dombvidékihegyvidéki szilikátos durva kicsi nagy esésű (>5 ) és közepes esésű (1-5%) meszes durva kicsiközepes nagy esésű (>5 ) HMMI_m HMMI_m 3 4,5,8,9 dombvidéki meszes durvaközepesfinom kicsiközepes közepes esésű (1-5 )- kis esésű (<1 ) HMMI_sc 4 6,7,10,13, 14 dombvidéki meszes durva nagy, nagyonnagy 5 11,12 síkvidéki meszes durva kicsiközepes 6 15,16,17,1 síkvidéki meszesszervefinomközepes közepes- kicsi- 8,21,22 finom 7 19 síkvidéki meszes közepesfinom nagy 8 20 síkvidéki meszes közepesfinom nagyon nagy 9 23 síkvidéki meszes durva, Duna méretű közepes esésű (1-5 ) kis esésű (<1 ) kis esésű (<1 ),nagyon kis esésű (<0,1 ) kis esésű (<1%) kis esésű (<1%) kis esésű (<1%) HMMI_lc HMMI_sc HMMI_sl HMMI_ll HMMI_ll HMMI_ll 10 24 síkvidéki meszes közepesfinom Duna méretű kis esésű (<1%) HMMI_ll

24 3.2. Folyóvizek értékelése Folyóvizek esetében az alábbi alapmetrikákból számolhatóak a HMMI EQR-ok. HMMI_m Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet EP taxon szám 7 5 3 1 y = 0.1x + 0.1 SH 2.2 1.8 1.3 0.9 y = 0.4536x - 0.2031 ASPT 5.0 4.6 4.3 3.8 y = 0.5081x - 1.7485 Log(Litoral zone abundance) 0.5 1 1.8 2.3 y=-0.3196x + 0.9474 eq. 1. EP HMMI _ m EQR SH EQR ASPT 4 EQR Lit EQR HMMI_sc Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet EPT taxon szám 9 6 3 1 y = 0.0828x + 0.1276 ASPT 4.5 4.0 3.5 3 y = 0.4x - 1 Eu-hr % 60 50 40 30 y = 0.02x - 0.4 EPT eq. 2. HMMI _ sc EQR ASPT 3 EQR EuHr EQR HMMI_lc Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet EPT% 78 63 48 28 y = 0.0121x - 0.154 ASPT 4.7 4.4 4.0 3.7 y = 0.6027x - 2.0164 RB-RL% 0.80 0.60 0.40 0.20 y = 1x eq. 3. EPT % HMMI _ lc EQR ASPT 3 EQR RB% EQR HMMI_sl Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet EPTCOB taxon szám 14 11 7 4 y = 0.0586x - 0.0276 ASPT 4.0 3.8 3.6 3.4 y = 1x - 3.2 LR-RL% 0.25 0.20 0.15 0.1 y = 1x SH 2.4 2.1 1.8 1.5 y = 0.6667x - 0.8 eq. 4. EPTCOB EQR SHEQR ASPTEQR LR% EQR HMMI _ sl 4 HMMI_ll Kiváló Jó Közepes Gyenge Egyenlet EPTCOB taxon szám r 13 10 7 4 y = 0.0586x - 0.0276 ASPT 4.6 4.3 4.0 3.7 y = 0.6667x - 2.2667 LR-RL% 0.25 0.2 0.15 0.1 y = 1x SH 1.8 1.6 1.4 1.2 y = x - 1 eq. 5. EPTCOB EQR SHEQR ASPTEQR LR% EQR HMMI _ ll 4

25 3.2.1. A stresszkor-specifikusság A stresszors-pecifikusság igazolására az indexeket vízkémiai és tájhasználat ill hidromorfológiai stressz változókra teszteltük. A táblázatban a korrelációs együttható (R) értékét a korreláció számítás során alkalmazott elemszámot(n=) és a szignifikancia szintet(p=) tüntettük fel. Szignifikáns összefüggés p<0.05 értéknél tapasztalhatunk. 1 2 3 4 5 Surrantó -- -.1169 -- -.2745 -- N=8 N=82 N=0 N=24 N=4 p= --- p=.295 p= --- p=.194 p= --- Völgyzárógátas tározó db -.5404.0090 -- -.3537 -- N=42 N=45 N=0 N=20 N=0 p=.000 p=.953 p= --- p=.126 p= --- Tározó szám a víztesten -.2209 -.1184 -- -.1859.4257 N=190 N=761 N=125 N=868 N=185 p=.002 p=.001 p= --- p=.000 p=.000 Kommunális vízbevezetés -.0959.2947 -.2595 -.2975.0515 N=59 N=323 N=113 N=348 N=143 p=.470 p=.000 p=.006 p=.000 p=.541 Urban területhasználat (CORINE) -.1110.1312 -,3377 -.1803 -.1379 Intenzív mezőgazdasági területhasználat (szántó) (CORINE) Nem intenzív mezőgazdasági területhasználat (legelő) (CORINE) N=190 N=761 N=171 N=868 N=185 p=.127 p=.000 p=,000 p=.000 p=.061 -.4198 -.1308 -,1785.0818.0024 N=190 N=761 N=171 N=868 N=185 p=.000 p=.000 p=,020 p=.016 p=.974 -.4990.0619 -,0024.0953 -.0109 N=190 N=761 N=171 N=868 N=185 p=.000 p=.088 p=,975 p=.005 p=.883 Természetes területhasználat (CORINE).5190.0630,4007 -.0619.0350 N=190 N=761 N=165 N=868 N=185 p=.000 p=.083 p=,000 p=.069 p=.636 Tájhasználati index (CORINE) -.4625 -.0098 -,3380 -.0191 -.0613 N=190 N=761 N=171 N=868 N=185 p=.000 p=.787 p=,000 p=.573 p=.407 Leggyakoribb_Q -.2365.0765 -.6629.0130 -.0712 N=190 N=754 N=125 N=808 N=180 p=.001 p=.036 p=.000 p=.711 p=.342 Szélesség -.2785 -.0723 -.7557.2249 -.0988 N=190 N=709 N=91 N=795 N=176

26 p=.000 p=.054 p=.000 p=.000 p=.192 Középsebesség -.2439.0107.7678 -.1814 -.1031 N=190 N=687 N=91 N=791 N=176 p=.001 p=.779 p=.000 p=.000 p=.173 Mederesés.6578.2131.3416 -.1207 -.1949 N=146 N=592 N=113 N=746 N=143 p=0.00 p=.000 p=.000 p=.001 p=.020 ph (helyszíni mérés) -.1330 -.1249 -.0012 -.0746 -.1176 N=77 N=146 N=92 N=376 N=95 p=.249 p=.133 p=.991 p=.149 p=.256 Vezetőképesség -.5906 -.2875 -.2158 -.2079.1375 N=152 N=464 N=92 N=557 N=136 p=.000 p=.000 p=.039 p=.000 p=.110 Ammónia-ammónium-nitrogén_log -.4437 -.3232.0856 -.2357 -.3744 N=152 N=468 N=92 N=557 N=136 p=.000 p=.000 p=.417 p=.000 p=.000 Biokémiai oxigénigény (BOI5)_log -.1310 -.1887,0143 -.1264 -.1572 N=152 N=468 N=169 N=537 N=126 p=.108 p=.000 p=,854 p=.003 p=.079 Klorid_log -.4568 -.2995 -,1907 -.2423.3470 N=107 N=411 N=138 N=496 N=114 p=.000 p=.000 p=,025 p=.000 p=.000 Nátrium százalék_log.0188 -.2351 -,1259 -.0544.1690 N=78 N=144 N=113 N=344 N=92 p=.870 p=.005 p=,184 p=.314 p=.107 Nitrát-nitrogén (NO3-N)_log -.6047.1039 -,2623 -.3687 -.0679 N=152 N=468 N=170 N=557 N=136 p=.000 p=.025 p=,001 p=0.00 p=.432 Nitrit-nitrogén (NO2-N)_log -.4698 -.2773 -,1721 -.3920 -.2752 N=151 N=468 N=169 N=556 N=136 p=.000 p=.000 p=,025 p=0.00 p=.001 Oldott oxigén (oxigén telítettségi százalék)_log -.1816.3407,2054 -.1258.0264 N=152 N=468 N=167 N=541 N=134 p=.025 p=.000 p=,008 p=.003 p=.762 Ortofoszfát_log -.3400 -.2744 -,3443 -.1660 -.0778 N=152 N=468 N=169 N=557 N=136 p=.000 p=.000 p=,000 p=.000 p=.368 Oxigén (oldott)_log -.0859.3807,2739 -.1603.0111 N=152 N=468 N=169 N=541 N=134 p=.293 p=.000 p=,000 p=.000 p=.899 Oxigénfogyasztás (KOId) eredeti_log -.0946 -.3572 -,2882.0463 -.0243 N=152 N=468 N=169 N=556 N=134 p=.246 p=.000 p=,000 p=.276 p=.781

27 Összes foszfor_log -.3276 -.2763 -,3734 -.2140 -.0129 N=152 N=468 N=170 N=556 N=134 p=.000 p=.000 p=,000 p=.000 p=.883 Összes nitrogén_log -.5582.0438 -,2627 -.1437.1641 N=152 N=468 N=169 N=555 N=134 p=.000 p=.345 p=,001 p=.001 p=.058 Az egyes indexek korrelációs kapcsolata a stresszorokkal kiemelt példák alapján (minden index esetében 2 példa alapján): HMMI_m 100 0.35 90 0.30 Természetes tájhasználat (%) 80 70 60 50 40 30 Ammónia-ammónium-nitrogén 0.25 0.20 0.15 0.10 20 0.05 10 0.0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7 0.8 0.9 1.0 1.1 index_e:natural: r = 0.5190; p = 0.0000; r 2 = 0.2694 HMMI_m 0.00 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 index_e Mean Mean±SE HMMI_sc 2.2 68 Ammónia-ammónium-nitrogén (mg*l -1 ) 2.0 1.8 1.6 1.4 1.2 1.0 0.8 0.6 0.4 0.2 Intenzív mezőgazdaság területhasználat (%) 66 64 62 60 58 56 54 52 50 48 46 44 42 40 0.0 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 HMMI_sc 38 Mean Mean±SE 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 HMMI_sc Mean Mean±SE HMMI_lc