Ifjúságszociológiai tanulmányok I.

Egyetemi élethelyzetek Ifjúságszociológiai tanulmányok I.

Egyetemi élethelyzetek Ifjúságszociológiai tanulmányok I. Szerkesztette: Dusa Ágnes Réka, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2012

A kötet megjelenését támogatták: a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara A tanulmánykötet a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretén belül készült. A tanulmánykötet elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. A kötet a Debreceni Egyetem Ifjúságszociológiai Műhelyének gondozásában készült. Lektorálták: Prof. Dr. Szabó Ildikó, Dr. habil Pusztai Gabriella A borítót tervezte: Tófalvi Katalin ISBN 978-963-318-225-3ö ISBN 978-963-318-226-0 Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is Kiadta a Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press www. dupress.hu Felelős kiadó: Dr. Virágos Márta Készült a Debreceni Egyetem sokszorosítóüzemében, 2012-ben 12-177

Tartalomjegyzék Előszó...7 Szerkesztői előszó...9 I. fejezet: Lakótársat keresünk, avagy milyen az egyetemi hallgatók csoportvilága 1. Szabó Ildikó: Az egyetem mint szocializációs színtér...13 2. Pataki Gyöngyvér: Magány és társas élet a Debreceni Egyetem kollégiumaiban...37 3. Dusa Ágnes Réka: Külföldi hallgatók a Debreceni Egyetemen...57 4. Harmati Edina: A legnagyobb emberi próba és szerep Az emberi barátságok szociológiája...91 II. fejezet: Értékes fiatalok, avagy mi jellemzi az egyetemisták értékvilágát 1. Pusztai Gabriella, Bacskai Katalin, Kardos Katalin: Vallásos közösségekhez tartozó hallgatók...121 2. Marián Béla: A debreceni egyetemisták értékvilága az empirikus adatok tükrében...147 3. Jancsák Csaba: A Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak értékpreferenciái...167 III. fejezet: Turulok és dínók, 1 avagy hogyan alakul a huszonéves fiatalok politikai szocializációja 1. Sőrés Anett: A szélsőjobboldali egyetemisták mint virtuális csoport...191 2. Nyüsti Szilvia: Az egyetem meghökkentő állampolgársága...219 3. Varga Szabolcs: A debreceni egyetemisták és a szélsőjobb. A Campus-lét kutatás online adatbázisának kvantitatív elemzése...247 A kötet szerzői...267 1 Utalás Bán Zsófia (2010): A turul és a dínó című írására. (Letölthető:http://www.eurozine.com/articles/2010-11-24-ban-hu.html) 5

100 éves múltra visszatekintő hallgatói kultúra Egyetemünk az idén, 2012-ben ünnepeli fennállásának centenáriumát. Százéves tradícióink az összetartozás értékeire építenek. A Debreceni Egyetem mára már nem csupán egy intézményt jelent, hanem vonzó egyetemi életet, szellemiséget és lehetőségeket az itt tanulók és tanítók számára egyaránt. Ennek a közösségnek a tagja e kötet szerzőinek többsége és valamennyi szerkesztője is. Kik ismerhetnék jobban, hogy milyen Debrecenben egyetemistának lenni, mint azok, akik belülről szemlélik a campust és élik meg mindennapjait? Azt a campust, ahol egyszerre vannak jelen a hagyományok és a modern értékek. A campust, amely európai viszonylatban is egyedülálló szépségű. A campust, ahol az oktatási épületek és a kollégiumok nem a városban szétszórva találhatók, hanem együtt, néhány tömbben. A campust, ahol a tanulás mellett számtalan kulturális és szórakoztató program vár mindenkit napról napra, hétről hétre. A campust, ahol a hallgatóknak és az oktatóknak könnyű egymással kapcsolatot teremteniük. Ez a bensőségesség és identitástudat adja egyetemünk varázsát, melybe e kötet szerzői bepillantást nyújtanak az Olvasónak. Az Egyetemi élethelyzetek kötet tanulmányai egy egyedülálló kutatás keretében készültek, melynek tárgya a Debreceni Egyetem hallgatóinak világa. A kutatás oktatók és hallgatók közös munkájára épült. A még fiatal és a már tapasztalt kutatók együttműködése remekül képviseli egyetemünk szellemiségét: az oktatók és hallgatók közötti kollegiális viszony értékét, a nyitottságot, a társadalmi kapcsolatok intenzív ápolását és a szakmai fejlődésre való törekvést. Ajánlom tehát ezt a kötetet mindazoknak, akik az egyetemi hallgatók szemszögéből szeretnék megismerni az egyetemista létet: jellegzetességeit, közösségeit, csoportviszonyait és hallgatói kultúráját. A Hallgatói Önkormányzat nevében remélem, hogy támogatásunkkal egy olyan nagyszabású munka készült el, melynek olvasása egyaránt hasznára válhat az ifjúsági csoportkultúrák iránt érdeklődőknek, felsőoktatás-kutatóknak, egyetemi oktatóknak és hallgatóknak, illetve a jelen és a jövő társadalomtudósainak. Körösparti Péter elnök Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzat 7

A HALLGATÓKRÓL NEM CSAK HALLGATÓKNAK Szerkesztői előszó E gy olyan kötetet tarthat kezében az Olvasó, amely oktatók és diákjaik kollegiális együttműködésén alapulva jött létre. A szerkesztők és a szerzők többsége egy közösség tagja, amely a Debreceni Egyetem falain belül alakult, formálódott. Mindnyájan kötődnek az intézményhez, de mindnyájuknak mást és mást jelent a campus. Ami közös bennük, hogy mindegyikük belülről, sajátos szemszögből szemléli azt. Az ő nézőpontjaikból kaphat betekintést az Olvasó az egyetemisták életvilágába. A tanulmánykötet a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kutatás (OTKA K 81858) keretén belül valósult meg. A szerzők és a szerkesztők mindnyájan aktív közreműködői a vizsgálatnak: részt vettek, és részt vesznek abban az elméleti megalapozástól az adatfelvételen át az elemzésig. A tanulmányok írói egytől egyig olyan témákat vizsgálnak, melyek az egyetemista lét egy-egy kiemelkedő jelentőségű szegmensét ragadják meg. Az első fejezet a hallgatói kapcsolatokat, a diákcsoportok szerveződéseit veszi górcső alá. A második rész a fiatalok értékvilágára és az értékek mentén szerveződő közösségekre koncentrál. A kötetet lezáró tanulmányok az egyetemisták állampolgári formálódását, politikai kultúráját, attitűdjeiket és orientációikat mutatja be. A szerkesztők a témák széles palettája mellett a módszerek sokszínűségének jegyében állították össze a kötetet. A szerzők szabad kezet kaptak mind a bemutatott csoportok, mind pedig az e közösségek jellegzetességeinek feltárásához illeszkedő metodika kiválasztásában. A tanulmányok mindegyike saját, önálló empirikus kutatásra épül. Reméljük, ezáltal egy olyan egyedülálló gyűjtemény jött létre, melyet az ifjúságszociológiával foglalkozók, a téma iránt érdeklődők, valamint a felsőoktatásban részt vevők vagy azt éppen kívülről szemlélők egyaránt haszonnal forgathatnak. A szerkesztők: Dusa Ágnes Réka, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett 9

I. fejezet Lakótársat keresünk, avagy milyen az egyetemi hallgatók csoportvilága

Szabó Ildikó AZ EGYETEM MINT SZOCIALIZÁCIÓS SZÍNTÉR A campus világa Magyarországon komoly hagyományai vannak a gyerekek és a fiatalok politikai szocializációja kutatásának. Az empirikus kutatások jelentős része az iskolai életszakaszokhoz és a különböző oktatási színterekhez (óvodások, felső tagozatos, nyolcadik, tízedik, tizenkettedik évfolyamosok) kapcsolódik. 1 Az elmúlt években több egyetemi adatfelvételre is sor került. 2 Ugyanakkor kevéssé kutatják az egyetemi szocializációt. 3 Ez azért is sajnálatos, mert az állampolgári magatartások alakulásában különleges jelentősége van a nappali egyetemi hallgatóként eltöltött életszakasznak és az egyetemista életformával járó élethelyzetnek. Ebből a szempontból hiánypótló az az alapkutatás, ami a Debreceni Egyetemen folyik az OTKA támogatásával oktatók, kutatók, szociológia szakos hallgatók és doktoranduszok közreműködésével. 4 Tanul- 1 A különböző oktatási intézményekhez kötődő életszakaszokra jellemző politikai szocializáció kutatása Magyarországon 1971-ben kezdődött egy ma már klasszikusnak számító óvodás-vizsgálattal: S. Molnár Edit (1971): A politikai szocializáció néhány sajátosságának jelentkezése iskoláskorba lépő gyermekeknél egy vizsgálat módszertani lehetőségei. Budapest, Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont. 5 35. Még a rendszerváltás előtt készült egy adatfelvétel budapesti 10 14 évesek körében: Szabó Ildikó, Csepeli György (1984): Nemzet és politika a 10 14 éves gyermekek tudatában. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Tanulmányok, beszámolók, jelentések 4. és Szabó Ildikó, Csepeli György (1984): Politikai érzelmek iskolája. Jel Kép 2. 26 31. A rendszerváltást követően több olyan kutatás is volt, amelynek a mintája az oktatási intézmények meghatározott évjárataira irányult: Murányi István (1995): Középiskolások nemzet- és magyarságtudata Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2. 223 237.; Szabó Ildikó, Örkény Antal (1996): 14 15 éves fiatalok interkulturális világképe. In (Terestyéni Tamás szerk.): Többség kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport 161 235.; Szabó Ildikó, Horváth Ágnes, Marián Béla (1996): Főiskolások állampolgári kultúrája. Budapest, MTA PTI, Etnoregionális Kutatóközpont; Szabó Ildikó, Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, 1998. Minoritás Könyvek; Csákó Mihály, Berényi Eszter, Bognár Éva, Tomai Kyra (2000): Politikai szocializáció Magyarországon a kilencvenes években. Szociológiai Szemle 1., 50 68; Pusztai Gabriella (2009): A társadalmi tőke és az iskola Kapcsolati erőforrások hatása az iskolai pályafutásra. Budapest, Új Mandátum. 2 A Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Programja keretében több hallgatói adatfelvétel is volt a partiumi térség felsőoktatási intézményeiben, így a 2003-as és 2005-ös Regionális egyetem kutatás, valamint a 2008-as és a 2010-es TERD kutatás. 3 Ebből a szempontból fontos kivétel Pusztai Gabriella könyve: A láthatatlan kéztől a baráti kezekig. Hallgatói értelmező közösségek a felsőoktatásban. Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2011. 4 Az OTKA által támogatott (K 81858), hároméves alapkutatás (Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák) 2010 februárjában kezdődött. A kutatás oktatók és hallgatók közös munká- 13

mányomban e kutatás keretében tekintem át azokat a sajátosságokat, amelyek az egyetemisták kortársi szocializációját jellemzik, támaszkodva a kutatás eddigi eredményeire. A campus hallgatói társadalmában végbemenő csoportfolyamatokat, a csoportviszonyokhoz és a hallgatói státuszhoz kötődő kortársi szocializáció sajátosságait nehéz pusztán kívülről megközelíteni. A campus-lét mikrovilágának megértéséhez és értelmezéséhez sajátos tapasztalati tudásra is szükség van. Kézenfekvőnek tűnik, hogy egy ilyen tárgyú kutatásban az érintett egyetemi nagycsoportokra az oktatókra és a hallgatókra jellemző eltérő tudáskészlet és tapasztalat egyaránt hasznosuljon. Az oktatók és hallgatók közös kutatómunkája különleges lehetőséget kínál az eltérő szakmai és tapasztalati tudások összekapcsolódására. Az oktatók belülről ismerik az egyetem intézményi világát. Ugyanakkor a hallgatókat valamelyest kívülről és a hozzájuk fűződő sajátos viszonyuk nézőpontjából látják. Szakmai tudásuk, az akadémiai világba való beágyazottságuk, a kutatásban és elemzésben szerzett jártasságuk nyilvánvalóan nagyobb, mint amilyennel a kutató hallgatók rendelkeznek. Nemzedéki élményviláguk, gyermekkori és fiatalkori szocializációjuk feltételrendszere és jelenlegi társadalmi státuszuk azonban jelentősen különbözik a hallgatókétól. Az ifjúsági kultúra szövedékeibe beágyazott egyetemista életvilág viszonyai között minden bizonnyal kevésbé igazodnak el, mint tanítványaik. Az oktatókhoz képest a campus-létet kutató hallgatók sajátos többlettudással rendelkeznek a campus világáról, miközben kevéssé van rálátásuk az egyetem intézményrendszerének működésére és arra az akadémiai kapcsolatrendszerre, amelynek az oktatók a részei. Ugyanakkor belülről ismerik a hallgatók társadalmát. Saját életük, mindennapi életviláguk képezi a kutatás tárgyát. Nemzedéki élményeik közösek azokéival, akikre a kutatás irányul. A hallgatók élethelyzeteiről, csoportvilágáról, társas kapcsolataik mikroszövedékéről, csoportkultúráiról, nyelvhasználatáról, kulturális referenciáiról összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalati tudással rendelkeznek, mint az oktatók. Otthonosan mozognak abban a kortárs ifjúsági kultúrában, amelybe az egyetemista kultúra is tartozik. Nemcsak megélik a campus-létet, hanem formálói is annak az értelmiségi státuszra készülő ifjúsági nagycsoportnak, amelyet az egyetemisták alkotnak. Ugyanakkor a campus-lét kutatásában előnyt jelent számukra, hogy saját közegük észleléseit nemcsak csoporttagságaik befolyásolják, hanem társadalomtudományi tanulmányaik is. Az egyetem mint társadalmi és társas laboratórium A campus rendszere nagyfokú intézményi és működési önállósággal, kodifikált és hallgatólagos szabályokkal, jól szervezett külső kapcsolatokkal, viszonylagos kulturális önállósággal és jellegzetes csoportkultúrákkal rendelkezik. A campus rendszerint térbelileg is elkülönül a környező társadalmi tértől. 5 A campus intézményi és térbeli struktúrája rendezi el az egyetemen belüli formális csoportok egymáshoz való viszonyát. Az egyetemista életszakasz a jövőre való felkészülés jegyében zajlik, ugyanakkor olyan intézményi, képzési keretek között, melyeknek markáns történetiségük van. Az egyetem teljes kisvilág, amely részese a nagy társadalmi rendjára épül. A campus világa összetettsége révén a mikro-, a mezo- és a makroszintű megközelítésekre, a kvantitatív és kvalitatív módszerek alkalmazására egyaránt lehetőséget kínál. A munka négy munkacsoportban folyik. A kutatásban résztvevők adatait, az eddigi eredményeket, az elkészült tanulmányokat és publikációkat a kutatás honlapján (campuslet.unideb.hu) lehet megtalálni. 5 Különösen igaz ez a Debreceni Egyetemre. 14

szernek. Egyszerre képez sajátos enklávét a nagy társadalom egészén belül, miközben a társadalmi viszonyok sűrítményeként le is képezi az egyetemen kívüli világot. A térnek és az időnek ebben a sajátos koordinátarendszerében zajlik a hallgatók szakmai és állampolgári szocializációja, és itt formálódnak azok a kortársi csoportok, amelyek tevékenységükkel, a bennük és a közöttük zajló interakciókkal folyamatosan alakítják az egyetemista kultúrát. A formális szervezeti keretek között elkülönülő egyetemi csoportok közötti interakciók, az intézményi egységek szabályozott, ugyanakkor bonyolult érdekviszonyok által feszített kapcsolatrendszere, a hallgatók egyetemi pozícióik szerint leírható csoportviszonyai mind-mind alakítják a campus világának jellegzetes kultúráját. A formális nagycsoportok mellett a nem formális, nem intézményesült csoportok is szegmentálják az egyetemi társadalmat. Ahogy a társadalom egészét, úgy az egyetemi társadalmat is különböző világképek, hatalmi és érdekviszonyok, előnyök és hátrányok tagolják, szakmai, emberi, intézményi hálózatok szövik át. Az egyetemi társadalom tagjainak az egyetemen kívüli világhoz való viszonya, társadalmi helyzetük sokfélesége elválaszthatatlan az egyetemen belüli viszonyoktól. A hallgatók szakmai és állampolgári szocializációja szempontjából azonban a formálisan is elkülöníthető egyetemi nagycsoportok közötti viszonyoknak van meghatározó szerepük. Az egyetemi csoportok közötti viszonyok jól mutatják a társadalmi csoportok egymásra utaltságát, ugyanakkor azt is, hogy az együttműködésre vonatkozó szabályok alakításában érdekeik gyakran különbözőek. Mind a szakmai, mind az állampolgári szocializáció szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az egyetemen belül a hallgatók intézményes kapcsolatrendszerét milyen írott és íratlan szabályok, normák, minták szabályozzák, a formális egyetemi nagycsoportok között milyen kapcsolati minták, intézményesült viszonyok szolgálnak számukra tapasztalati bázisul az egyetemről, mint társadalmilag szervezett kisvilágról. Az egyetemi világ két meghatározó, egymást feltételező populációját a szakmai tudástőkével rendelkező oktatók és a szakmai tudástőkére szert tenni kívánó hallgatók alkotják. Külön tanulmányt érdemelne az oktatók egyetemen belüli és kívüli társadalmának elemzése. Itt csak utalok arra a könnyen belátható tényre, hogy mint minden társadalmi csoportét, úgy az oktatók társadalmát is sok tényező strukturálja. 6 Ilyenek a diszciplínák, az egyetemen belüli és kívüli pozíciók, a szervezeti kötődések, a presztízstényezők, a képzési keretek és struktúrák, 7 a forrásokhoz való hozzáférés, az oktatói, akadémiai karrier lépcsőfokai, az oktatók és a hallgatók közötti kapcsolatok, az úgynevezett akadémiai közösségekben, illetve a nemzetközi szakmai közösségekben elfoglalt helyük. Ugyanakkor a pozíciók hasonlósága, a tevékenységek jellegében (oktatás, kutatás, a szakmai közéletben való jelenlét), az intézményi keretekben, a szakmai szerepekben és identitásokban meglévő hasonlóságok integratív hatásúak is. A hallgatók szakmai és állampolgári szocializációjában az oktatók kulcsszerepet játszanak. Ők a tudás felépítésének és alkalmazásának mintái, és ők jelenítik meg a szakmai magatartásokat. A hallgatók számára a velük folytatott interakciókból derülnek ki a szakmai igényesség és a szakmai ethosz helyi értékei. Ugyanakkor az oktatók világa reprezentálja a hallgatók szemében a legközvetlenebbül a hatalmi és függőségi viszonyokat is. Az állampolgári szocializáció olyan fontos értékei, mint az igazságosság, a törvényesség, a jogszerűség, a kiszámíthatóság, az 6 A gazdag nemzetközi szakirodalomból csak néhányra utalnék: Bourdieu klasszikus munkájára (1994), Becher és Kogan (1992), valamint Becher és Trowler ([1998] 2001) alapmunkáira, Barnes magyarul is olvasható könyvére (2002). A hazai munkák közül az Educatio 2007. 3., Felsőoktatók című tematikus számát emelném ki. Lásd még Angelusz, Bokodi, Falussy és Tardos elemzését a tudományos fokozatokról (1999). 7 Például az, hogy a képzés teljes vertikumán (alapképzés, mesterképzés, doktori képzés) zajlik-e az adott egyetemen a képzés valamely szakon. 15

állampolgári ethosz, a teljesítményelvűség ugyancsak az oktatók gyakorlatán keresztül válnak a hallgatók számára értelmezhető és értelmezendő tapasztalatokká. Az oktatók és a hallgatók napi kapcsolatában rajzolódik ki az egyes oktatók habitusa, és az interakciókban jutnak a hallgatók az olyan fontos állampolgári tapasztalatok birtokába, mint például, hogy érték-e a kritikusság, a vitakészség és az autonóm gondolkodásmód, valamint, hogy a konfliktusok kezelésében, a hallgatókat is érintő ügyek nyilvánosságában milyen elvek és eljárások érvényesülésére számíthatnak. Az oktatók csoportvilágáról, a csoportképződés folyamatiról, az oktatói csoportok közötti érdekviszonyokról, az úgynevezett akadémiai közösségek működéséről és értékrendjéről sok tapasztalati tudással rendelkezünk ugyan, de Magyarországon csak sajnálatosan kevés kutatási eredménnyel. A másik nagycsoportot a hallgatók alkotják, akik napi kapcsolatban vannak az oktatókkal. 8 Ebben a kapcsolatban realizálódik számukra az egyetem alapfunkciója. Az oktatók és hallgatók közötti viszony a tudásközvetítés szempontjából nem szimmetrikus, nem is lehet az. Ez azonban nem zárja ki az együttműködést a két nagycsoport között. A tudásközvetítéshez, a kulturális tőke egyetemi elsajátításához kapcsolódóan az oktatók sajátos hatalommal rendelkeznek a hallgatók felett. A modern demokráciákban azonban az oktatói hatalom jogilag szabályozott keretek között érvényesül, és a hatalom ellenőrzésében a hallgatók érdekvédelmének, a minden oktatóra vonatkozó, félévenkénti hallgatói értékelésnek, valamint a társadalmi nyilvánosságnak is szerepe van. Más kérdés természetesen, hogy az adott egyetemen hogyan realizálódnak az intézményes lehetőségek. A hallgatók számára az oktatók nemcsak a tudásközvetítéshez kötődő hatalmat testesítik meg, hanem sajátos szervezeti hatalmat is. Egyrészt rajtuk keresztül érvényesülnek a hallgatók előtt az akadémiai világ hierarchiái (Bourdieu [1984] 1988). Másrészt a tanszékek, intézetek, karok hierarchikus rendszeréből, az egységek élén állók hatalmi pozícióiból, az oktatói besorolásokból, valamint a tudományos fokozatokból kirajzolódó struktúra egy bonyolult hatalmi viszonyrendszert jelenít meg, amelyben a hallgatónak meg kell tanulnia kiigazodni. Az egységeken belüli és az egységek közötti, a különböző hatalmi erőtereken zajló konfliktusok, a szervezeti hatalom megtartásáért, megszerzéséért vagy befolyásolásáért folytatott küzdelmek sokszor rejtve maradnak a hallgatók előtt, ám nem kétséges, hogy az egyetem intézményes szocializációs hatásaiban ezek a hatalmi viszonyok is érzékelhetőek. Az oktatók és a hallgatók mellett egy harmadik jelentős csoporttal kell még számolnunk: a nem oktatási tevékenységet végző, különböző egyetemi szolgáltatásokat ellátó szakapparátusok munkatársaival (könyvtárosok, tudományos munkatársak stb.), valamint az egyetem intézményrendszerét működtető rektori, illetve kari hivatalok, tanulmányi osztályok, kollégiumi, gazdasági, külügyi, pályázati, pénzügyi, szociális és egyéb egységek alkalmazottaival. Őket együttesen egyetemi szakalkalmazottaknak nevezhetjük. 9 A hallgatói szocializáció szempontjából közülük elsősorban azok érdemelnek figyelmet, akik a hallgatókkal folyamatosan kapcsolatban vannak, akik a hallgatók számára mintegy megtestesítik az egyetem működésének 8 Részletesen is foglalkozik az oktatók és a hallgatók közötti kapcsolatokkal a hallgatók nézőpontjából, és a gazdag szakirodalomban is eligazít Pusztai Gabriella 2011-es könyvének egyik fejezete, melynek címe: Az oktató-hallgató interakciók ereje (Pusztai 2011: 115 128.). 9 Mellettük még leírhatunk egy sajátos, az egyetem technikai működését biztosító alkalmazotti réteget is (informatikusok, karbantartók, telefonközpontosok, kertészek, takarítók, büfések), akikkel azonban a hallgatók kapcsolata technikai jellegű, így a hallgatók egyetemi pályafutása, illetve szocializációja szempontjából nem játszanak szerepet. 16

valamelyik szegmensét. 10 A szakalkalmazottak és a hallgatók hierarchikus vagy éppen egyenrangú viszonyáról, a napi kapcsolatok módjáról, a kommunikáció stílusáról, a hallgatókat érintő, sokszor súlyos egzisztenciális következményeket maguk után vonó eljárásokról, a felvetődő konfliktusok megoldási módjáról, a problémák jellegéről és jogorvoslásuk tartalmáról az érintett hallgatók sok tapasztalati tudással rendelkeznek. E két csoport viszonya azonban tudomásom szerint Magyarországon mindezidáig nem vált elemzés tárgyává. Végül meg kell említenünk egy formálisan elkülöníthető negyedik egyetemi csoportot is, melynek a hallgatók egyetemen belüli intézményes kapcsolatrendszerében különleges jelentősége van, mivel tagjai kortársak, a hallgatók közül kerülnek ki: a Hallgatói Önkormányzatot. A formálisan is elkülönülő egyetemi csoportok körében az oktatókhoz és a szakalkalmazottakhoz képest a HÖK sajátosságát funkciója, a hallgatói érdekvédelem adja. A HÖK funkciójából következően az egyetemi struktúra hatalmi tényezője, és mint ilyen, az egyetemi szocializációban a hallgatók jelenlegi és a későbbi állampolgári szerepeinek értelmezésében, valamint a hatalom természetrajzáról alkotott elképzeléseik alakulásában játszik szerepet. A hallgatói önkormányzatiság funkciói és szerepe alapján kiváló intézményes lehetősége annak, hogy a hallgatók állampolgári aktivitásának gyakorlóterepe legyen. A hallgatói önkormányzatok tevékenysége közvetlenül érinti a diákok egyetemi élethelyzeteit, tanulmányaik körülményeit, életmódjuk pénzügyi alapjait. Az országos struktúrába (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) tagolódó, karok mentén felépülő szervezet komoly hatalommal rendelkezik az egyetemi, illetve kari döntéshozói testületekben. Működéséhez az egyetem jelentős forrásokat biztosít, ugyanakkor saját, egyetemi szolgáltatói vállalkozásokból származó forrásokkal is rendelkezik. Szakmai, kulturális, szabadidő- és sportrendezvényeket szervez, részt vesz a kollégiumi férőhelyek odaítéléséről döntő kollégiumi bizottságok munkájában, a kollégiumok vezetésében, valamint az ösztöndíj- és támogatási ügyek elbírálásában (Nyüsti 2012). 11 A HÖK a hallgatók állampolgári szocializációjának fontos tényezője. Működése a politikai struktúrák működését modellálja. Választási eljárásai, döntései, hatalomgyakorlásának sajátosságai, érdekvédelmi tevékenysége a politikai hatalomgyakorlást reprezentálják. A politikai szervezetek és struktúrák iránti bizalom megalapozása nem a HÖK-kel kezdődik ugyan, hanem a középiskolai diákönkormányzattal, és az állami és politikai élethez való viszony más elemei (a család társadalmi helyzete és hagyományai, személyes tapasztalatok, eszmék, kulturális minták, politikai, szervezeti aktivitás stb.) is szerepet játszanak benne, de e bizalom alakulásában a HÖK-nek egyedülálló lehetőségei vannak. A hallgatók a hallgatói önkormányzat tagjaiként szerezhetnek közvetlen tapasztalatokat a szervezeti politizálásról, a részvételről, a képviseleti demokráciáról, a hatalomgyakorlás törvényességéről, a társadalmi nyilvánosságról, a demokrácia játékszabályainak érvényesüléséről (Dusa, Sőrés 2010; Pusztai 2011; Nyüsti 2012). A Debreceni Egyetemen a HÖK tevékenységét viszonylag kevesen ismerik pontosan jelentőségéhez képest. 12 A szervezettel való elégedettség, illetve az iránta megnyilvánuló bizalom közepes mértékű, ahogy más egyetemeken is (Péntek, Kocsár, Rakobowchuk 2010; Dusa, Ső- 10 Ilyen ügyek lehetnek például a tanszéki, a könyvtári, a tanulmányi, a szociális és ösztöndíjügyek, a fellebbezések, a pályázatok, a különböző adminisztratív eljárások. 11 Tanulmányomban mások mellett gyakran hivatkozom e kötet különböző tanulmányaira. Mivel ezeket kéziratos formában ismerem, a rájuk való hivatkozásokban nem tudok oldalszámokat megadni. 12 A DEHÖK ismertsége százfokú skálán kifejezve 65 pont, a kari HÖK-öké 64 pont (Murányi 2009). 17

rés 2010; Nyüsti 2012). 13 Debrecenben a karok között nagy különbségek vannak mind a kari, mind az egyetemi HÖK iránti bizalom mértékében. A hallgatók a saját karukon szerzett, eltérő tapasztalataik alapján ítélik meg a tőlük távolabbi, a kari szervezetnél is kevésbé ismert egyetemi szintű szervezetet, de összességében a kari HÖK-ökben valamivel jobban bíznak, mint az egyetemi szintű DEHÖK-ben. Az egyetemen töltött évek múlásával a HÖK értékelése negatívabbá válik (Nyüsti 2012). A HÖK-kel kapcsolatos kutatások fontos jelzése az egyetemi állampolgári magatartásokról, hogy a hallgatói önkormányzatoknak nincs igazán erős vonzerejük. Csak viszonylag kevesek számára jelentik az egyetemi politizálás kortársi keretét. 14 Ebben az is szerepet játszhat, hogy visszacsatolási rendszerük nem működik hatékonyan, honlapjaikat kevesen használják, a nyilvánosság egyéb fórumai is kevéssé működnek. A hallgatók többsége a debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemen is elzárkózik a HÖK-től: háromnegyedük nem szeretne a HÖK tagja lenni (Nyüsti 2012). A hallgatók számára a formálisan is elkülöníthető egyetemi nagycsoportok képviselőivel: az oktatókkal, a szakalkalmazottakkal és a hallgatói önkormányzat képviselőivel folytatott interakciókban realizálódik az egyetemnek, mint társadalmilag szervezett intézménynek a világa. A formális csoportokkal folyó interakciókban alakul ki bennük az egyetemnek, mint intézményrendszernek a képe. A napi kapcsolatok során szereznek meghatározó fontosságú állampolgári tapasztalatokat az egyetem működésében érvényesülő értékekről és normákról, a hatalomról és a hatalomgyakorlás korlátairól, az igazságosságról, a méltányosságról, a jogszerűségről. Az, hogy az egyetem működési elvei mennyire demokratikusak és működése mennyire kiszámítható, a hallgatók számára e kapcsolatok napi gyakorlatában derül ki. A társadalmilag szervezett intézményrendszert megjelenítő egyetem iránti bizalmuk, egyetemi beágyazódásuk, az egyetem értékvilágával kapcsolatos beállítódásuk e tapasztalatokban gyökerezik. Ezért nagy jelentősége van a csoportok közötti kommunikációnak, valamint annak, hogy van-e közös nyelv az oktatók és a hallgatók, az egyetemi szakalkalmazottak és a hallgatók, a HÖK és a hallgatók között. Térbeli sajátosságok Az egyetemisták társadalmi nagycsoportja mintaadó szerepénél fogva is, jelenlegi és későbbi státusza révén is társadalomformáló tényező. Csoportviszonyaik szociológiai vizsgálata azért különleges feladat, mert az egyetemista lét sajátos társadalmi időben és térben zajlik, amely az egyetemista kultúra kerete és egyúttal terméke is. A hallgatók formális és nem formális csoportjainak kialakulásában és működésében időbeli és térbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak. Norbert Elias szerint az idő szociális konstrukció. Az egyetemi évek alatt épül fel a campuslét mint szociális konstrukció. Az első év a beilleszkedés, az ismerkedés, a terek felfedezésének éve. Már elszakadóban vannak a családtól, a korábbi támogató kapcsolati hálójuk átrendező- 13 Balogi Barbara esettanulmányában debreceni egyetemistákkal készült interjúk elemzése alapján három csoportot különített el: a HÖK-ösöket, a HÖK-közelieket és a HÖK-teleneket. A tanulmány szerint minél közelebb van valaki a HÖK-höz, annál jobban ismeri tevékenységét, és annál pozitívabban értékeli a HÖK érdekvédelmi tevékenységét (Balogi 2009). Hasonló eredményre jutott Dusa Ágnes és Sőrés Anett is (2010). 14 Saját szemináriumi tapasztalatom, hogy nem minden hallgató tudja, hogy a hallgatói önkormányzat tagja (és ezért választó és választható a kari HÖK-választásokon). 18

dőben van (Pataki 2012). Még a korábbi kortárs csoporttagságok az erősebbek: a középiskolai barátságok, az osztálytársak közössége, de már formálódnak az új kortársi kapcsolatok. Az egyetemi oktatás megítélésében a viszonyítást még a középiskolai oktatás jelenti, az egyetemi kötelezettségek teljesítésében pedig a középiskolai kötelezettségek teljesítésének emléke. Ugyanakkor az első félév végére már kezd körvonalazódni egy másfajta oktatási gyakorlat mintája, amelynek az értékeléséhez is új viszonyítási pontokat kell a hallgatóknak találniuk. Körvonalazódik a campus-lét is a maga sajátosságaival: tereivel, csoportvilágával, tevékenységeivel, közlekedési útvonalaival, írott és íratlan szabályaival. A különböző közösségek normái egymásba fonódva hatják át az egyetemi életet. Ebben a sokszínű, sokszálú campus-létben kell a hallgatóknak megkonstruálniuk saját értékprofiljukat, és kell megtalálniuk helyüket a különböző csoportokban és csoportkultúrákban (Pusztai et al. 2011: 262). A campusok folyamatosan változó kulturális terek. Beletartoznak a campus külső és belső terei, és kapcsolódnak hozzá azok a campuson kívüli terek is, amelyeket a hallgatók meghatározott csoportjai több-kevesebb rendszerességgel birtokba vesznek, és amelyekkel a tulajdonosok is úgy számolnak, mint az egyetemista csoportok által is rendszeresen látogatott terekkel. A campus-lét fizikai kereteit a térhasználat jelöli ki. A tér fő egységeit az egyetemi épületek elhelyezkedése különíti el. Minden egyetemista nemzedék hozzáad valamit a terekhez, amelyek így sajátos jelekké válnak: jelentések rakódnak rájuk, viszonyulások tárgyai lesznek, szimbolikus erővel töltődnek fel, a rájuk való utalás pedig sokakban idéz fel személyes és társas élményeket, értékeket. A hallgatói csoportok formálódásában az életmódot meghatározó térbeli tényezők nagy szerepet játszanak. Azokon az egyetemeken, amelyek térbelileg is elkülönülnek az adott településen belül és ahol a diákok jelentős része nem a helyben lakók közül került be az egyetemre, az egyetemi szocializáció hatásai intenzívebben érvényesülhetnek. Az idejük jelentős részét a campus világában, a családtól és a korábbi környezettől távol töltő hallgatók napi gyakorlatában a kortársi interakciók a lehetséges interakciók nagyobb arányát teszik ki, mint azokon az egyetemeken, amelyeknek a hallgatói nagyobb arányban kerülnek ki a helyi lakosok közül. Magyarországon több vidéki városban is külön egyetemvárost alkotnak az egyetemi épületek, így Debrecenben is. 15 A Debreceni Egyetemnek 2011-ben 23 910 nappali tagozatos hallgatója volt, nem számítva a PhD képzésben részt vevőket (http://unideb.hu/portal/hu/node/369). 16 A város 208 ezer fős lakosságához képest ez magas arány. A debreceni egyetemisták csoportviszonyait meghatározza az a tény, hogy a számukra kínálkozó kulturális terek meglehetősen koncentráltak. Emiatt a csoportképződés szükségszerűen intenzívebb, a közös térhasználatból eredő csoporthatások is erőteljesebbek, és más hatásokhoz képest különösen nagy a súlyuk. 17 Az egyetemi terek összehozzák az azonos formális csoportokba tartozókat (például az egy szakra és egy évfolyamra járókat), de átjárhatóvá is 15 A campus eredeti jelentése egyetemváros, vagyis az a terület, ahol az egyetem épületei elkülönülnek a város többi részétől. A legjellegzetesebb campusok Magyarországon: Szegeden, Gödöllőn, Miskolcon (Egyetemváros), Pécsett és Debrecenben találhatóak, valamint már campusnak tekinthető az ELTE Lágymányoson elterülő része is. Ebből alakult ki később a második jelentés, melyen felsőoktatási közösséget (hallgatók, oktatók) értünk. (http://hu.wikipedia.org/wiki/campus-lét) 16 A doktori képzésről csak 2010-es adataink vannak. Ekkor a 903 doktorandusz közül 504 volt nappali tagozatos (http://www.science.unideb.hu/index.php?pageid=doktorandusz_letszamadatok_tanevenkent). 17 Debrecenben az egyetemi negyed négy területre koncentrálódik: az egykori tudományegyetem és orvostudományi egyetem vonzáskörzetére, a Kassai úti Campus épületegyüttesére, valamint az Agrár Centrumra és az Ótemető utcai Műszaki Karra. (Az egyetemnek Hajdúböszörményben és Nyíregyházán is vannak karai.) Az egyetemi külterek többsége szervesen kapcsolódik a Nagyerdőhöz. 19

teszik a csoporthatárokat. A mindenki számára elérhető terek, mint amilyen például az egyetemi könyvtár, a büfé vagy a Debreceni Egyetem főépületének külön tanulmányt is megérdemlő, átriumokkal övezett díszudvara az átriumokban elhelyezett asztalokkal és székekkel, melyek sokak számára találkozási, társalgási, tanulási helyek, a széles, szemlélődésre csábító párkányokkal a hallgatók számára lehetőséget kínálnak a csoporthatárok átrendezésére, a csoportok határainak az átlépésére is. Az egyetemi évek alatt folyamatosan zajlik a campus tereinek felfedezése, birtokbavétele és személyes jelentéssel való felruházása. Az egyetemi főtevékenységek is, a főtevékenységeken kívüli csoporttevékenységek is jellegzetes terekhez és térhasználati módokhoz kötődnek. Az előadók és szemináriumi helyiségek, laboratóriumok, az egyetemi és az intézeti könyvtár, az egyetemi sport helyszínei, a tanszékek előtti terek, a folyosók, a büfék környéke elsősorban az egyetemi főtevékenységekhez kapcsolódóan válnak a közös használat és a rendszeres társas együttlétek révén bensőséges, a csoportos együttlétet keretező és felidéző, személyes jelentéseket hordozó terekké. Az egyetemi épületeket körülölelő tér a közös belső terekhez hasonlóan a formális, szakmai csoportok kereteinek meghaladására kínál lehetőséget. A szűken vett egyetemi terekhez olyan külső, kulturális és kultikus terek kapcsolódnak, amelyek a campuson kívüli egyetemista élet fontos helyszínei: a kocsmák, kávézók, szórakozóhelyek, a plázák és a társas együttlétek más fontos helyszínei. A térhez való viszonynak, a terek birtokba vételének és a terek mentén leírható csoportokba való integrálódásnak sajátos dinamikája van annak függvényében, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy valaki bekerült a campus világába. A campus-lét kezdeti szakaszában az egyetemen biztos tájékozódási pontnak számít a hozott térbeli kötődések közössége, az, hogy ki honnan jött. A legbensőségesebb terek eleinte még kívül esnek a campuson, és a korábbi élethelyzetekhez, a regionális, illetve a lokális identitáshoz kötődnek. A lakóhelyhez kötődő mikroszociális és kulturális hatások az egyetem kiválasztásában is, a későbbi egyetemi életszakaszban is érvényesülnek (Pusztai 2006). Az egyetemre más településről bekerülő elsőéves diákoknak biztonságérzetet ad, ha lakótársuk, kollégiumi szobatársuk ugyanabból az iskolából vagy legalább ugyanarról a településről jött, mint ők. Ugyanakkor a területi kötődés az egyetemi évek során fokozatosan lazul, a kialakuló új csoportviszonyok felülírhatják a korábbi csoporttagságokat. Az évek során bővülnek a birtokba vett egyetemi terek: személyes élményekkel, ismerősökkel, eseményekkel, cselekvésekkel töltődnek fel. A területi elv csoportképző szerepe gyakran összekapcsolódik a lakásviszonyok (helyben, szüleiknél lakók, albérlők, kollégisták, bejárók) csoportképző szerepével. A hallgatók egyetemen belüli helye és lakóhelyi státusza befolyásolja társas kapcsolataikat és programjaikat (Bocsi 2005; 2009; Nagy 2010). Ha a lakásviszonyokban változás következik be, az új élethelyzetben új környezeti és társas integrálódásra van szükség (Utasi 2008). A Campus-lét kutatás 2010. novemberi online adatfelvétele szerint, kvalitatív módszerekkel (interjúk, résztvevő megfigyelések, hallgatói beszámolók) gyűjtött tapasztalatai szerint is az eredeti lakóhelyhez fűződő viszony nagy szerepet játszik az egyetemisták életmódjában és csoportos szabadidő-tevékenységeiben. 18 A párválasztások gyakran a hallgatók eredeti lakóhelyéhez kötődnek. 19 18 A Campus-lét kutatás adatfelvétele szerint a nappali tagozatos hallgatók 1,8 százaléka budapesti, 30 százalékuk megyeszékhelyen lakik, 38,9 százalék egyéb városokban, 28,8 százalék pedig községben. 19 A hallgatók 33 százaléka válaszolta azt, hogy hazalátogatásában nagy szerepet játszik, hogy otthon találkozik a párjával, további 8,1 százalék pedig azt, hogy ez közepes szerepet játszik. 20

A debreceni egyetemisták négyötöde nem helyi lakos. A Campus-lét kutatás online adatfelvétele szerint a nappali szakos hallgatók 73,7 százalékának az Észak-alföldi régióban van az állandó lakóhelye, további 15,3 százalékuknak az Észak-magyarországi régióban. 20 Az Északalföldi régióban lakók között ott vannak a debreceniek is (17,2 százalék). Ezt is figyelembe véve 82,8 százalék a nem helyi lakosok aránya, akik közül 16,7 százalékot tesznek ki a bejárók. A campus-lét szocializációs jelentőségét megsokszorozza az a tény, hogy a hallgatók kétharmada családjától távol folytatja egyetemi tanulmányait. A campus-lét sajátos integratív téregyüttesét jelentik a kollégiumok a maguk külső és belső tereivel. A Debreceni Egyetemen 16 kollégium és két, külföldi diákok által lakott hotel van. A lakóhelyi státusz szempontjából elkülönülő legjelentősebb hallgatói csoportot a kollégisták alkotják. Online adatbázisunk szerint a nappali tagozatos egyetemisták 28 százaléka lakik kollégiumban. 21 A kollégiumban lakás az otthonitól sokban különböző életformával jár együtt. Ez az életforma egyszerre készteti a diákokat önállóságra, valamilyen szintű önellátásra, alkalmazkodásra, a szobatárssal vagy szobatársakkal való együttélés és ugyanakkor az elkülönülés módjainak megtalálására. A kollégium közös térbe koncentrálja a benne lakók tevékenységeinek jelentős részét. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy az egyazon kollégiumban lakók közös csoporttudattal is rendelkeznének, noha a közös lakóhelyi státusz ( kollégista ) együtt jár az érintettek szemében is, a többiek szemében is egy tágabb egyetemi nagycsoporthoz való tartozással. Kérdés, hogy az egyes kollégiumok mennyire képesek a kollégistákat az életforma hasonlóságából adódó közösségbe integrálni. Az egyetemisták lakóhelyeinek mintáit egy skála (szállás, ideiglenes lakás, átmeneti otthon és otthon) segítségével írhatjuk le (Gergely 2004). Igaz ez a kollégiumokra is, sőt, egyazon kollégiumon belül is (Harmati, Zékány 2011). Az adott kollégium térbeli adottságainak, életforma-kényszereinek (például a képzés színhelyétől vagy a szórakozóhelyektől való távolságának), a szobák komfortosságának (például annak, hogy hány ágyasak), a berendezésnek (például a konyha, a társalgó és a tanulószoba berendezésének) egyaránt szerepük van abban, hogy milyen csoportképző potenciállal rendelkezik, és hogy a benne lakók hogyan veszik birtokukba tereit (Harmati, Zékány 2011). Nagyon sok múlik azon is, hogy a kollégium közös belső terei (konyha, tanulószobák, dohányzásra kijelölt tér, társalgó stb.) milyen társas együttlét-formáknak kedveznek. Végül, de talán mindenekelőtt a kollégiumok csoportképző erejének érvényesüléséhez szervezeti és működési feltételek (a kollégiumi bizottságok átlátható működése, hatékonyan működő önkormányzatiság, konszenzuális szabályok), vonzó hagyományok és programok is szükségesek (Harmati, Zékány 2011; Pataki 2012). A kollégista életforma kedvez az egyetemen kívüli terek birtokba vételének. A kollégisták kevésbé otthonülők, mint az albérlők és a szüleikkel lakók: ők a szabadidőipar célpontjai (Pataki 2012). A kollégisták az albérletekben élőknél gyakrabban járnak haza, és gyakrabban járnak bulikba. Gyakrabban vannak ott a magaskultúra helyszínein, de a kocsmákban is (Pataki 2012). 20 A Debreceni Egyetem kiemelkedő szerepet játszik a régióban. 2011-ben az első helyre beadott jelentkezések 74,8 százaléka az Észak-alföldi régióból érkezett, további 13,3 százaléka az Észak-magyarországi régióból (http://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_rangsorok/jelentkezok_es_felvettek/intezmenyi_elemzes_de). A területi koncentráltságot jól jelzi, hogy a Hajdú-Bihar megyei felvételizők 68,5 százaléka a 2011-es felvételi adatok szerint a megyében szeretne továbbtanulni (Ceglédi, Nyüsti 2012). A debreceni egyetemisták 42 százaléka Hajdú-Bihar megyei (Murányi 2009). 21 További 13 százalékuk pedig korábban már lakott kollégiumban. 21

A Campus-lét kutatás adatai szerint a Debreceni Egyetemen a naponta bejáró egyetemi hallgatók 16,7 százalékával együtt összesen 60,9 százalékot tesz ki azok aránya, akik hetente legalább egyszer hazautaznak. A hazautazó, kollégiumban vagy albérletben lakó diákok számára a család a biztonságos hátország az egyetemi élet materiális feltételeinek biztosításában. A rendszeres hazautazás a többség számára elsősorban fiziológiai és anyagi szükségleteik (anyagi támogatás, élelmiszer, tiszta ruha stb.) kielégítésére szolgál; kevesebben vannak közöttük, akiket elsősorban társas szükségleteik kielégítésének vágya motivál (Pataki 2012). Pataki Gyöngyvér elemzése rámutatott, hogy a rendszeres hazajárás erősíti a családi segítségnyújtáson alapuló, kölcsönös szolidaritást, ugyanakkor nehezíti az új környezetbe való integrálódást: gyengíti a korábbi támogató kapcsolatrendszer átalakulását és az egyetemi környezethez kötődő új kapcsolatok, barátságok védőhálójának kialakítását. A kollégisták mellett a nem helyben lakó, térbeli szempontok alapján jól elkülöníthető diákok másik jelentős csoportját a bejárók alkotják. 22 Esetükben a bejárói státusz a legerősebb csoportképző tényező. A bejárókat a bejárós lét tartja össze (Nagy 2010). A viszonylag közeli településeken lakók többsége vonattal vagy autóbusszal jár be az egyetemre azokon a napokon, amikor órájuk van. Az egy vonalon utazók rendszeresen találkoznak egymással a vonaton vagy az autóbuszon. A közös utazás közel hozza őket, és kedvez az egyetemi, valamint az egyetemen kívüli tapasztalatok kommunikatív feldolgozásának. Ahogy a hetente hazajáró kollégisták és albérlők számára, úgy a bejárók számára is új funkciókkal bővülnek a korábbi életszakasz otthoni terei: az egyetemi életvilág sajátos nézőpontjává és értelmezési dimenziójává válnak. A bejárók együtt élnek szüleikkel, gyakrabban töltik otthon, családi körben a hétvégét, és a Debrecenben lakó, de nem debreceni társaiknál több lehetőségük van arra, hogy a különböző lakóhelyi programokban, eseményeken részt vegyenek. Az ingázó diákok lakóhelyükön rendszeresen a régi barátokkal, általános és középiskolai osztálytársakkal mennek szórakozni. Ugyanakkor az egyetemista életforma szélesebb értelemben vett integratív hatását mutatja, hogy az otthoni barátok, ismerősök általában szintén egyetemisták, akik az ország különböző felsőoktatási intézményeiben tanulnak. Így a közös otthoni együttlétek a különböző egyetemekről szerzett tapasztalatok kicserélésének az alkalmai is, amelyek az egyetemista státuszhoz kötődő identitás megerősítését is szolgálják (Nagy 2010). A státuszidentitás reprezentációjának fontosságára utal az is, hogy a megfigyelések és beszámolók szerint az ingázó, illetve Debrecenből hazalátogató egyetemisták otthon már nem szórakoznak együtt dolgozó fiatalokkal, csak esetleg még olyanokkal, akiknek nincs munkájuk, de tervezik a továbbtanulást. 23 Az ingázók életében nemcsak a napi utazás a közös, hanem az is, hogy többé-kevésbé kiszorulnak az egyetem által vagy az egyetemen kívül szervezett tevékenységek jelentős részéből, elsősorban az esti időszakra eső társas tevékenységekből. Másoknál nehezebben tudnak baráti, haveri kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani az egyetemen. Ritkábban ülnek be az órák után társaikkal valahová, rendszerint kimaradnak az esti és a hétvégi programokból, bulikból is. Kevésbé tudnak integrálódni a szakcsoportjukba és a különböző, nem formális hallgatói csoportokba. Ez egyetemista életük fájó pontja. Egyetemi barátaik rendszerint ugyancsak bejárók (Nagy 2010). 22 Online adatfelvételünk szerint a bejáró hallgatók 16,7 százaléka mellett további 6,8 százalék azok aránya, akik korábban voltak bejárók. 23 A nem debreceni diákok szórakozási szokásaira vonatkozó információk a Campus-lét kutatás egyik munkacsoportját vezető Fényes Hajnalka 2011-es őszi kutatói szemináriuma résztvevőinek gyűjtéséből származnak. 22

A debreceni egyetemi campus külső terein: az egyetemi parkokban és a campus több épületével érintkező Nagyerdőn látható kisebb, informális, baráti csoportok részben vagy teljesen meg is egyezhetnek a formális szakmai csoportokkal. Ezek a külső terek fontos találkahelyek, kiválóan alkalmasak a nézelődésre, beszélgetésre, sétára, elmélkedésre. Félre lehet bennük húzódni, de intim együttlétekre vagy éppen vidám csoportos együttlétekre is megfelelőek. Sajnos, az egyetemhez tartozó külső terek használatáról kevés kutatási adatunk van. 24 Az egyetemisták által használt terek legkülsőbb részeit a különböző szabadidő-tevékenységek helyszínei alkotják. Ezek közé tartoznak a fogyasztásra épülő szórakozóhelyek (kocsmák, sörözők, kávézók, éttermek, pizzériák, zenés bulihelyek), a kulturális és sportélet helyszínei (mozi, színház, koncert, hangverseny, múzeum, kiállítóhely, sportrendezvény), valamint a bevásárlóközpontok. Online adatbázisunk szerint a legtöbben az éttermeket, pizzériákat, különböző szórakozóhelyeket, bulihelyeket látogatják. Ezeket követik a kocsmák, sörözők, kávézók, teázók, majd a kulturális és sportrendezvények helyszínei. A magaskultúra nyilvános helyszínei: az art mozi, a színház, az író olvasó találkozó, a hangversenyterem csak kevesek számára vonzóak (Sőrés 2009; 25 Murányi, Márton 2012; Kovács 2012). Sok egyetemistának vannak kedvenc beülős helyei (kocsmák, kávézók, szórakozóhelyek). 26 Ezekbe rendszerint összeszokott társasággal, baráti körrel járnak, de ezek ugyanakkor az új ismeretségek megkötésének is lehetséges helyszínei (Gál 2009; Madarász T. 2010). Tevékenységek rendszerében Az oktatói társadalomhoz hasonlóan a hallgatói társadalom is formális és nem formális tényezők mentén tagolódik. A hallgatói társadalmat különböző, rendszeresen együtt cselekvő és kommunikáló közösségek alkotják. Kérdés tehát, hogy milyen tényezők késztetik a hallgatókat közös cselekvésre és kommunikációra. Egyrészt kézenfekvő, hogy az egyetem karok szerinti felépítése az egyik legfontosabb strukturáló tényező; a karokon belül a szakok, ezeken belül pedig a képzési szintek, illetve az évfolyamok. 27 A szakok, képzési szintek és évfolyamok szerinti közösségek alkotják a legjelentősebb, formálisan is elkülönülő közösségeket, melyek a rendszeres egyetemi együttlétek és az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos közös érdekek mentén is összekovácsolódnak (Sőrés 2012). Az azonos szakon és évfolyamon tanulók általában ismerik egymást, a közös egyetemi tevékenységek (órák, vizsgák, szakmai feladatok) révén valóságos kiscsoportokat alkotnak. A szakcsoportok tagjait gyakran közös szabadidős tevé- 24 Ezek egyike Nagy Zita résztvevő megfigyeléseken alapuló esettanulmánya, amely rávilágított, hogy a különböző karokra járó hallgatók baráti, haveri csoportjait a karok épületéhez közel eső egyetemi tereken hasonló öltözködési stílusuk alapján is meg lehet különböztetni egymástól. Az egy csoportban beszélgetők, ugyanazon park ugyanazon padján ülők ugyanabba az öltözködési stíluscsoportba tartoztak (Sőrés 2009). 25 A tanulmányon belül az esettanulmányt Tóth Boglárka készítette. 26 A legnépszerűbbek a Fácán, a Kikötő, a Teniszke, az Ibolya, az Arizona; a zenés szórakozóhelyek között pedig a Lovarda, a Deep, a Shake és a Kazánház. A témában Gál Éva és Dojcsák Ádám készítettek esettanulmányt (Gál 2009). 27 A formális csoportképző tényezők mentén elkülönülő csoportként kell megemlítenünk a Debreceni Egyetemen tanuló külföldi hallgatókat. Sokszínű, szakmai, kulturális, nyelvi, életmódbeli és más szempontok szerint is tagolt világukkal, az egyetemi és szélesebb értelemben vett integrációjuk kérdéseivel a jelen kötetben Dusa Ágnes Réka tanulmánya foglalkozik. 23

kenységek is összekötik. 28 Ugyanakkor a közös szak nem feltétlenül jelent mindenki számára teljes körű ismeretséget. A kar, illetve a szak csoportképző szerepe a pályaszocializáció folyamatában elsősorban a szakkal, a szakmával, a szaktudással kapcsolatos értékekben mutatható ki (Sőrés 2012). Ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy az egyes karokra jelentkező hallgatók értékrendjében is jelentős különbségek lehetnek nemcsak a szakról, a tanulásról és a szakmáról, de az egyéni és a társadalmi élet általánosabb kérdéseiről is (Marián 2012; Sőrés 2012). Pataki Gyöngyvér a Campus-lét kutatás online kérdéseire adott válaszok elemzése során a hallgatók három csoportját különítette el értékpreferenciáik alapján: az akadémiai értékeknek elkötelezett hallgatókat, a dolgozó hallgatókat és a társadalmi tőke megszerzésére orientálódó hallgatókat (Pataki 2012). Sőrés Anett a mobilitási stratégiák, a szakválasztás és a munkaértékek alapján öt szakmai csoportot különböztetett meg. Az örökösök főként jogi és orvosi, valamint agrárszakokon tanulnak; általában szüleik magas státuszát reprodukálják. A feltörők többsége a szociális és egészségügyi karokra, valamint a Zeneművészeti Karra jár; ők rendszerint elsőgenerációs értelmiségiek lesznek. A kitörők érdeklődésüket követve választották a Természettudományi és az Informatikai Karokat; többségükben ugyancsak elsőgenerációs értelmiségiek lesznek. A bölcsészek különböző mobilitási háttérrel és különböző munkaértékek alapján választanak szakot, de a Bölcsészkar már nem játszik olyan szerepet a társadalmi mobilitásban, mint régebben. Végül a gazdasági szakok ugyancsak különböző mobilitási háttérrel jellemezhető hallgatóinak szakválasztásában elsősorban munkaerőpiaci szempontok dominálnak, a Közgazdasági Kar korábbi, státuszreprodukciós funkciója visszaszorulóban van (Sőrés 2012). A hallgatói társadalom csoportviszonyaiban az egyik legfontosabb strukturáló tényező az egyetemi főtevékenységek együtteséhez (órák látogatása, tanulás, kötelező olvasmányok, vizsgák, dolgozatok, szakmai gyakorlatok, szakdolgozatok stb.) való viszony. Ugyan minden hallgató azért jött egyetemre, hogy tanuljon és diplomát szerezzen, de ezek a célok igen különböző helyet és súlyt foglalhatnak el életstratégiáikban. Nem minden hallgató számára a tanulás a legfontosabb tevékenység. A tevékenységi struktúrák további fő pilléreit a tanulás mellett a munka és a szabadidő eltöltése alkotják. Tanév közben a hallgatók egyharmada dolgozik többkevesebb rendszerességgel. 29 Az egyetemi főtevékenységhez kötődő szakmai, akadémiai értékek, a pénzkereső munkavégzés és a társas kapcsolatokra épülő szabadidő-tevékenységek hármas vonzásában a lakóhely szerint elkülönülő csoportok (saját lakásban élők, albérlők, szülőkkel élők, kollégisták) közül a kollégisták között a legmagasabb a dolgozó egyetemi hallgató fiatalok aránya. Ugyanakkor a kollégistákban erős az a vágy is, hogy az akadémiai elvárásoknak is minél jobban megfeleljenek (Pataki 2012). Sőrés Anett a tanuláshoz való viszony szempontjából öt fő attitűdöt különböztetett meg. Ezek a következők: munkaerőpiaci orientáció (a tanulás befektetés a jövőbe), izolálódás (a tanulás szinte kizárólagos tevékenység), papírszerző orientáció (a tanulás a diploma megszerzésének eszköze), tanuláson kívüli orientáció (nem a tanulás a fontos, hanem a munka, a szóra- 28 Különösen a kis létszámú szakokra és ezen belül évfolyamokra jellemző, hogy egyes szűkebb csoportjaik gyakran együtt is buliznak (Sőrés 2009 az esettanulmányt Dojcsák Ádám készítette). Az egyetemisták Facebookon látható fényképei között is gyakran láthatunk olyan buli-fényképeket, amelyeken (esetleg mások mellett) több csoporttárs is látható. 29 Online adatbázisunk szerint a debreceni egyetemi hallgatók 10,3 százaléka rendszeresen végez (vagy tanulmányai alatt végzett) fizetett munkát, 19,9 százalékuk alkalomszerűen, 21,2 százalékuk pedig nyaranta keres pénzt. További 7,3 százalékuk nem fizetett munkát szokott végezni (például önkéntes munkát). 24