AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉSE1 П. MÉSZÁROS ÁRPÁD A háztartások és a családok főbb jellemzői Az évtizedek óta tartó és a 80-as években felerősödő kedvezőtlen népesedési folyamatok, valamint az elkezdődött társadalmi-gazdasági átalakulás hatásai természetesen jelentkeztek a családok és a háztartások tekintetében is. Ezzel a megállapítással összefüggésben azonban elöljáróban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy "a háztartás, illetve a család feldolgozása (szintén) a lakónépesség alapján történt. A háztartásban, illetve a családban élők száma a lakónépesség szerinti feldolgozásban tehát nem tartalmazza azokat a háztartás-, illetve családtagokat, akik az eszmei időpontban a lakásban állandó bejelentett személyek voltak, de ugyanakkor más városban vagy községben, esetleg ugyanazon település más lakásában ideiglenesen bejelentett lakásuk is volt. " (Lásd 1990. évi népszámlálás 3. Összefoglaló adatok, Budapest 1992. 276. oldal.) így minősülnek többnyire átmenetileg egyedülállónak például a családjuktól távol dolgozó, vagy tanuló személyek, ha valahol bejelentett ideiglenes lakásuk van. Az ilyen esetek természetesen módosítják az érintett családok és háztartások nagyságát és összetételét is. Jóllehet a háztartás fogalma nem változott az előző népszámláláséhoz képest, úgy véljük, nem felesleges idézni az 1990. évi népszámláláskor érvényben levő háztartás fogalmat: "A háztartás azoknak az együttlakó személyeknek a köre, akik közös lakásban, vagy annak egy részében laknak, a létfenntartási költségeket részben, vagy egészben közösen viselik és a hét egy vagy több napján rendszerint közösen étkeznek. Az előbbiek teljesülése esetén sem minősülnek egy háztartásban élőknek az ugyanabban a lakásban lakó személyek, ha önálló lakáshasználati jogcímük van. Következésképppen a tulajdonos, illetve a főbérlő (bérlőtárs) az albérlőjével, valamint a társbérlők nem alkothatnak közös háztartást." (1990. évi népszámlálás, 3. Összefoglaló adatok, Budapest 1992. 275. oldal.) A háztartások számának és összetételének alakulásával kapcsolatos főbb sajátosságok a következőkben foglalhatók össze: 'A cikk a 2%-os képviseleti minta alapján korábban készített dolgozta végleges adatokkal kiegészített és bővített változata.
52 MÉSZÁROS ÁRPÁD Az 1990. évi népszámlálás alkalmával megközelítőleg 3,9 millió háztartást írtak össze, mintegy 5%-kai többet mint tíz évvel korábban. Ugyanakkor a háztartási keretek között élők száma 10 millió 123 ezer volt, 253 ezerrel, 2%- kal kevesebb mint az előző népszámláláskor. Az ok az 1980-as évek elején kezdődött népességfogyás, amely sajnos napjainkig nem állt meg. A háztartások számának 5%-os növekedése annak tulajdonítható, hogy az elmúlt évtizedekben az ún. család-háztartások és a családot nem alkotó személyekből álló háztartások között fokozatos eltolódás ment végbe az utóbbiak javára. E tendencia fő oka, hogy az egyedül élők száma három évtized alatt megkétszereződött, arányuk folyamatos növekedés mellett 15%-ról 24%-ra emelkedett. Az egy vagy több családot magában foglaló család-háztartások száma 1960 1990 között csupán az elmúlt évtizedben csökkent némileg, arányuk azonban folyamatos visszaesést jelez. 1. A háztartások száma és összetétele Number and composition of households Az előbb említettekből következett a háztartások átlagos nagyságának az 1980-as években is folytatódó csökkenése. 1990-ben 100 háztartásra 260 fő jutott, 19-cel kevesebb, mint tíz évvel korábban. A csökkenés mértéke némileg nagyobb volt mint az ezt megelőző két évtizedben. Ez elsősorban az egyedül élők száma és aránya jelentős növekedésének a következménye. A családháztartások zömét képező egy családból álló háztartások átlagos nagysága ugyanis kisebb mértékben csökkent mint a korábbi évtizedekben.
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 53 2. A háztartások átlagos nagysága Average household sizes A háztartások átlagos nagyságának csökkenésével kapcsolatban figyelmet érdemel az az idősor, amely a háztartásoknak a háztartástagok száma szerinti alakulását mutatja be. A háztartások nagyságát a háztartástagok száma szerint vizsgálva az tapasztalható, hogy az egyedülállók számának és arányának jelentős növekedése mellett az elmúlt évtizedben csupán a kéttagú háztartások száma és aránya emelkedett, a három- vagy többszemélyes háztartásoknál minden esetben mérséklődés tapasztalható. E tendencia azonban nem kizárólag a nyolcvanas években alakult így, hanem néhány jelentéktelen mértékű, ellenkező irányú elmozdulástól eltekintve már 1960 óta tapasztalható. Jelenleg minden 100 háztartásból 29-ben két személy él, az egy-, illetve kétszemélyes háztartások együttesen pedig az összes háztartás több mint felét alkotják (53%). Jelentős még a három és a négy tagból álló háztartások aránya is, elenyésző viszont a hatszemélyes, méginkább a hét vagy több személyből álló háztartások aránya. Utóbbiak együttesen sem érik el az összes háztartás 1%-át (1960-ban arányuk még 3% volt). 3. A háztartások a háztartástagok száma szerint Distribution of households by number of household members A háztartások 72%-át képező ún. család-háztartásokban is figyelemre méltó változások mentek végbe az utóbbi évtizedekben. A családból álló háztartások 96%-át egy család alkotja. Ez az arány mintegy 2 százalékponttal haladja meg
54 MÉSZÁROS ÁRPÁD az 1980. évit, s 3 százalékponttal a 20 30 évvel korábbit. E kismértékű arányváltozás azonban jelentősebb struktúraeltolódást takar. Míg 1970-ben az egycsaládos háztartásokból csupán minden tizedik volt olyan, amelyben az egyik szülő (apa vagy anya) élt együtt gyermekével, illetve gyermekeivel, addig jelenleg már minden hetedik háztartás ilyen. Az egy családból álló háztartások 87 %-ában nem él a háztartásban a családmaghoz nem tartozó rokon vagy nem rokon személy. Az egycsaládos háztartásokban 100 ilyen háztartásra 309 személy jut. Házaspáros családoknál e mutató értéke 317, egy szülő gyermekes családoknál pedig 262 fő. E viszonylag nem nagy különbségnek két fő oka van: egyrészt az olyan családokkal, ahol csupán az egyik szülő él nőtlen, illetve hajadon gyermekével, nagyobb számban élnek rokon és/vagy nem rokon személyek, másrészt a házaspáros családok között viszonylag magas a gyermektelenek aránya (32%). A két családból álló háztartások aránya a család-háztartásokon belül az 1960. évihez képest mintegy 3 százalékponttal mérséklődött, jelenleg 3% körül van, míg a három vagy több családból álló háztartások száma 1990 elején csupán a háromezret érte el, s ez a család-háztartásoknak alig 1 ezreléke. Csaknem minden két családból álló háztartásban szülők élnek együtt gyermekük esetleg nagyszülők unokájuk családjával. A kétcsaládos háztartások között tehát szinte kizárólagossá vált az egyenesági rokonok együttélése. Azokban a kétcsaládos háztartásokban, ahol a családok között egyenesági, tehát szülő-gyermek vagy nagyszülő-unoka kapcsolat van, 29% azoknak az aránya, amelyekben az egyik család egy szülő gyermekes típusú, s további 4%-ukban pedig mindkét család ilyen. 4. A család-háztartások összetételének alakulása Changes in the composition o f family households Az országban összeírt háztartások településtípusok (főváros, többi város, községek) szerinti megoszlása megközelítőleg azonos a népességével. Jelentős
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 55 különbségeket találunk azonban a településtípusok között a háztartások összetétele és nagysága tekintetében. A családokból álló háztartások hányada a korábbi évtizedekhez hasonlóan a községekben a legmagasabb (75%), míg a fővárosban arányuk alig haladja meg a 60%-ot. Az egyedülállók részesedése Budapesten a legmagasabb, a háztartások egyharmada (32,4%) tartozik ebbe a csoportba, míg a községekben és a városokban alig több mint ötödé. Az átlagos háztartásnagyság a fővárosban a legkisebb, legmagasabb a községekben, míg a vidéki városokban felülről közelíti az országos átlagot (260). Az adatok azt mutatják, hogy a háztartások átlagos nagysága Budapesten kisebb mértékben csökkent, mint a másik két településtípusban. Az elmúlt húsz évben a fővárosban a csökkenés 24 íő volt, ebből a nyolcvanas évekre 13 fő jutott. A városokban és a községekben a 100 háztartásra jutó személyek számának mérséklődése mind a hetvenes, mind a nyolcvanas évtizedben településtípusonként közel azonos volt. 5. A háztartások száma és nagysága településtípusonként Number and size of households by settlement types A népességen belül az aktív keresők arányának csökkenése és az inaktív keresők hányadának korábban ismertetett emelkedése a háztartások keresők szerinti összetételét is módosította. 1980 óta 34%-kal emelkedett azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben csak inaktív kereső (esetleg eltartottjával) él, miközben 6%-kal csökkent azoké, amelyekben aktív kereső van. Főként az aktív keresős háztartások közül kerültek ki a csak munkanélkülieket magukban foglaló az összes háztartás 1 %-át meghaladó háztartások. (A munkanélkülit magukban foglaló háztartásokban a munkanélküli mellett inaktív kereső és/vagy eltartott személy is élhet a háztartásban.) Emellett meg kell említeni, hogy a háztartások egy részében azért nincs aktív kereső, mert az illető munkavégzés miatt családjától ideiglenesen távol, rendszerint munkásszálláson vagy albérletben él. A változások következtében 24%-ról 32%-ra nőtt az aktív kereső nélküli háztartások hányada, ügy, hogy eközben szinte változatlan maradt a csak eltartottakból álló háztartások aránya (1,6%). Az aktív keresős háztartások arányának csökkenése azonban már a nyolcvanas évek előtt is megfigyelhető volt, 1970-ben például arányuk még 81% az 1980. évi 76, illetve a jelenlegi 68%-kai szemben.
56 MÉSZÁROS ÁRPÁD A háztartások keresők szerinti összetételének változását szemléletesen tükrözi az is, hogy az elmúlt évtizedben 18 fővel kevesebb lett a 100 háztartásra jutó aktív keresők száma (1990-ben 115). Figyelemre méltó, hogy az ezt megelőző évtizedben a csökkenés mértéke jóval alacsonyabb, mindössze 10 fő volt. Még szemléletesebben tükröződnek a változások a 100 aktív keresőre jutó inaktív keresők és eltartottak együttes számát vizsgálva: míg a nyolcvanas években 15 fővel (109-röl 124-re) nőtt a mutató értéke, addig 1970 és 1980 között a növekedés mindössze 3 fő volt. 6. A háztartások az aktív keresők száma szerint Distribution o f households by number o f active earners A háztartásoknak a keresők száma szerinti alakulásáról megállapítható, hogy összefüggésben a népesség öregedési folyamatával Budapesten a legalacsonyabb (104 fő) a 100 háztartásra jutó aktív keresők száma, míg a háztartásokban élő 100 aktív keresőre jutó inaktív keresők és eltartottak együttes száma a községekben a legmagasabb (136 fő). Ez utóbbi mutató értéke a vidéki városokban a legkedvezőbb (116 fő), de a fővárosban (119 fő) is kedvezőbb az országos átlagnál (124 fő). A háztartásokban élők koröszetételét vizsgálva kitűnik, hogy az összes háztartás 3 6 %-a, a család-háztartásoknak pedig éppen a fele fiatal- és középkorú személyekből, többségében gyermekes családokból áll. Az egy generációs háztartások, tehát azok, amelyekben csak fiatal-, csak közép- vagy időskorú személy él, az összes háztartás 47%-át képezik, ami némileg meghaladja az 1980. évit (45%). E háztartások korstruktúrája azonban lényegesen módosult. Míg a középkorúak háztartásainak hányada az összes háztartáson belül változatlanul 15 17% között van, addig a csak fiatalkorúakból álló háztartások aránya a tíz évvel korábbi 12%-ról 9%-ra mérséklődött, miközben az öregkorúak háztartásainak részesedése 18 %-ról 21 %-ra nőtt. Utóbbi háztartások száma tíz év alatt 661 ezerről 821 ezerre emelkedett, közülük az egyszemélyes
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 57 háztartások hányada 59%, de jelentős közöttük az idős házaspárból álló kétszemélyes háztartások aránya is (39%). Család, családnagyság, családösszetétel Az ország területén 1990. január 1-jén megközelítőleg 2,9 millió család élt, míg a családi kötelékben élők száma meghaladta a 8,4 milliót. A családok és a családban élők száma 1980 óta 4, illetőleg 5%-kai lett kevesebb, ezáltal az átlagos családnagyság több évtizede tartó bár egyre mérséklődő ütemű csökkenése szinte teljesen megállt. Ez utóbbi kedvező jelenség mögött azonban a családok összetételében jelentősebb, általában hosszabb ideje megfigyelhető nem éppen kedvező változások mentek végbe, illetőleg folytatódtak. A termékenység tartósan kedvezőtlen alakulása a családnagyság változásának fő tényezője. A családokban élő gyermekek számának alakulása jól tükrözi a termékenység hosszú ideje tartó csökkenését. A családösszetételre és a családnagyságra egyaránt hatással van az is, hogy a családstatisztikai adatok szintén a lakónépességről szólnak. (Erről részletesebben szóltunk korábban a háztartásokról szóló rész elején.) A házaspáros családok aránya az összes családon belül 1949-től 1980-ig 87 90% között ingadozott (1970-ben volt a legmagasabb), 1990-re viszont 85% alá csökkent. A gyermekes házaspárok hányada az 1949. évi 60%-ról 1990-re 50%-ra esett vissza. Más oldalról az elmúlt húsz év alatt a gyermekes házaspárok száma 169 ezerrel, azaz több mint 10%-kal lett kevesebb, s ez a csökkenés szinte teljes egészében az utolsó évtizedben következett be. Jelenleg már minden hatodik-hetedik családban csupán az egyik szülő él együtt nőtlen/hajadon gyermekével, azaz jelentősen emelkedett a házastárs nélkül, csupán gyermekükkel élő anyák, illetve apák száma és aránya. 7. A családok családösszetétel szerint Families by family composition
58 MÉSZÁROS ÁRPÁD Korábban már említettük, hogy bár csökkent a családok száma és összetételük kedvezőtlenebbé vált 1980 után, ezzel nem járt együtt az átlagos családnagyság mutatóinak romlása, mint a táblából kitűnik. A 100 családra jutó személyek száma a tíz évvel ezelőttihez képest mindössze 2 fővel csökkent, jelenleg 292 fő. A csökkenés üteme folyamatosan mérséklődött, hiszen 1949 1960 között még 27 fővel, az ezt követő tízéves időszakban 11 fővel, majd 7 fővel csökkent a mutató értéke. Az átlagos családnagyság 1980-ig mind a házaspáros, mind az egy szülő gyermekes családtípusban csökkent, 1980 óta viszont a házaspáros családoknál stagnálás, míg az egy szülő gyermekes családoknál némi növekedés figyelhető meg. Utóbbiak esetében meg kell említeni, hogy az átlagos családnagyság már nem függ a gyermekével egyedül élő szülő nemétől. 8. A családok családösszetétel és az átlagos családnagyság szerint Families by family composition and average family size Az elmúlt 40 év alatt alapvetően változott meg a családok gyermekszám szerinti összetétele. Míg a П. világháború utáni első népszámlálás időpontjában a családoknak alig több mint negyede élt gyermek nélkül, jelenleg arányuk meghaladja az egyharmadot. A háromgyermekes családok aránya négy évtized alatt 10%-ról 5%-ra mérséklődött. Ez a csökkenés az időszak első felében következett be, majd hányaduk gyakorlatilag nem változott. A hagyományosan nagy családnak számító, négy vagy több gyermeket nevelő családok aránya jelenleg a másfél százalékot sem éri el, míg 1960-ban még minden huszadik, 1949-ben pedig minden tíz-tizenegyedik családban élt ennyi gyermek. A családok 44%-ában él jelenleg 15 évesnél fiatalabb gyermek, s megközelítőleg hasonló volt az arány tíz, illetve húsz évvel korábban is, szemben az 1960. évivel, amikor a családoknak több mint a fele volt ilyen. Eimek főleg az a magyarázata, hogy az ötvenes évek első felének "népesedéspolitikai intézkedései" néhány éve nagymértékben megnövelték a gyermekszámot. Emellett az 1960. évi népszámlálás alkalmával a nagyszülővel élő nőtlen/hajadon unokát is gyermekként számolták el, így ez is növelte a 15 évesnél fiatalabb gyermekkel élő családok részarányát.
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 59 9. A családok az összes és a 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma szerint, százalékban Per cent distribution o f families by total number o f children and number o f children aged under 15 years A 100 családra jutó gyermekek száma 1980-ig mindkét fő családtípusban a házaspáros és az egy szülő gyermekkel típusúban is folyamatosan csökkent, az összes családot tekintve az 1949. évi 152-vel szemben 1980-ban már csupán 105 volt, azaz családonként az átlagos gyermekszám alig haladta meg az egyet. Az 1980-as évekre kimutatható csekély növekedés talán elsősorban azt jelzi, hogy megállt az átlagos családlétszám további apadása. 10. A 100 családra jutó gyermekek száma családösszetétel szerint Number of children per 100 households by family composition A családok megoszlása településtípusok Budapest, városok, községek szerint természetesen alig tér el a népesség ilyetén megoszlásától, sőt a vidéki városokban e két arányszám azonos. Jelentősebb különbségek mutatkoznak viszont mint annyi más mutatónál a főváros és a vidék között, ha a családok összetételét, nagyságát és a gyermekek számát nézzük. Meg kell említeni, hogy a családnagyság és egy családra jutó átlagos gyermekszám két-három évtizeddel korábban még a községekben volt a legnagyobb, napjainkban ez már a vidéki városokra jellemző.
60 MÉSZÁROS ÁRPÁD 11. A családok családösszetétel szerint, százalékban, átlagos gyermekszám, településtípusonként Per cent distribution o f families by family composition and average number o f children by settlement types, 1990 Lakáshelyzet, a népesség lakáskörülményei A népesség lakásviszonyai visszahatnak életkörülményeire és ezáltal demográfiai viszonyaira is. Emiatt a lakáshelyzet változásainak megfigyelése, a lakásállomány különböző ismérvek szerinti összeírása a népszámlálások programjának részévé vált. A legutóbbi népszámlálás keretében végrehajtott lakásösszeírás adatai arról tanúskodnak, hogy a lakáshelyzet a lakások nagyságát és minőségét tekintve lényegesen javult az 1980. évi megfigyelés óta, az állománynövekedés nagysága és mértéke azonban kedvezőtlenebb az előző két évtizedénél. Az ország lakásállománya 1990 elején 3 millió 853 ezer volt, 311 ezerrel több, mint az előző népszámláláskor. Ez a 9%~ot megközelítő gyarapodás azonban jelentősen elmarad a korábbi évtizedekben tapasztalt 12 14%-os növekedés tói. Az egymást követő népszámlálások alkalmával összeírt lakások számának emelkedése a П. világháború utáni évtizedekben számszerűen csak az 1950-es években, míg arányát tekintve egyszer sem volt ilyen alacsony. Az 1980-as évekre ugyanis a lakáépítések fokozatos csökkenése volt a jellemző. A megfigyelt, 1980 óta épített 685 ezer lakásnak közel 60%-a még az évtized első felében készült, és a második öt évben épültek megoszlása is az építési kedv és lehetőség fokozatos csökkenését mutatja. A legkevesebb lakás 1989-ben épült, a 10 éves produktumnak alig több mint 6%-a. Az 1980 1989-es építésű lakások száma és a kimutatott állomány növekedés között jelentkező 374 ezres jelentős különbséget, a megszűnt lakások magas száma okozza, ami szintén szolgál némi magyarázattal az utóbbi évtized kedvezőtlen mértékű fejlődésére. A lakásállomány növekedése eltérő volt településtípusonként. Az összes gyarapodás kétharmada a vidât városaira jutott. Ez igen dinamikus fejlődés,
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 61 mivel ott a lakásoknak csak 42% -át írták össze. A fővárosra jutó növekedési hányad összhangban áll az országos lakásszámból a fővárosra jutó hányaddal (22, Ш. 21 %). Feltűnően kicsi volt a lakásállomány növekedése községeinkben, mivel az 1980-as években ott felépült mintegy 216 ezer új lakás ellenében megközelítőleg 175 ezer régi, elavult falusi lakás megszűnését jelzik a lakásszámlálás 1990. évi adatai. 12. A lakásállomány alakulása Changes in the stock o f dwellings A lakások nagysága a szobák számát és a lakás alapterületét tekintve, is növekedett. A szobaszám szerinti összetételben olyan jelentős átrendeződés ment végbe az elmúlt tíz év alatt, amely már minőségi változásnak tekinthető. 1990- ben változatlanul a kétszobás lakások aránya a legmagasabb, tehát továbbra is ez a lakásnagyság számít átlagosnak. Az egyszobás, valamint a három- vagy többszobás lakások aránya azonban gyökeresen megváltozott. Az egyszobás lakások száma oly mértékben csökkent, hogy arányuk már nem éri el a 17%-ot sem, ugyanakkor a nagyobb (három- vagy többszobás) lakások már 40%-ot tesznek ki. Ez a javulás alapvetően abból adódik, hogy az 1980 óta épített lakások mintegy fele három- vagy többszobás. A szobahozzáépítések és a lakásösszevonások révén szintén a nagyobb lakások száma nőtt, továbbá az arányeltolódáshoz hozzájárult az is, hogy a megszűnt lakások több mint fele volt egyszobás. A lakások nagyságát nézve a vidék kedvezőbb helyzetben van, mint a főváros. A három- vagy többszobás lakások aránya a községekben a legmagasabb (43 %), ugyanitt az egy- és kétszobásoké pedig az országos átlaghoz közeli értéket mutat. Az egyszobás lakások hányada a városokban a legalacsonyabb (alig 14%), és itt a legmagasabb a kétszobásoké (47%). A főváros lakásállományának viszont még egynegyede 197 ezernél több lakás csak egyszobás, ezáltal a kétszobás és az ennél nagyobb lakások aránya rosszabb az országos átlagnál.
62 MÉSZÁROS ÁRPÁD 13. A lakások megoszlása szobaszám szerint százalékban Per cent distribution o f dwellings by number o f rooms A szobák számának növekedési üteme a lakásállomány gyarapodásához hasonlóan lényegesen mérsékeltebb, mint az előző évtizedben, de számszerűen a növekedés a legnagyobb 1949 óta. A közel 2,1 millióval megemelkedett szobaszám következtében 100 lakásra már nem 199, hanem 237 szoba jut, ami azt jelenti, hogy hazánkban ma már a lakások az átlagos nagyság közel jár a két és fél szobáshoz. Az ismertetés a továbbiakban csak a lakott lakásokról szól. Ezért meg kell említeni, hogy 1990-ben 165 ezer üresen álló lakást írtak össze, 31%-kal többet, mint 10 évvel korábban. A számottevő emelkedés ellenére a nem lakott lakások csak 4,3%-át jelentik a teljes lakásállománynak. 14. A lakott lakások laksűrűsége Population density o f occupied dwellings
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 63 A lakások laksűrűsége a korábbinál mérsékeltebben gyarapodó lakásállomány és sajnálatos módon a П. világháború utáni magyarországi népszámlálások történetében először regisztrált népességfogyás együttes hatásaként tovább javult. Budapesten a kedvezőtlen szobaszám szerinti összetétel ellenére a legalacsonyabb a laksűrűség főleg a lakásokra, de a szobákra számítva is. Ezt a kedvező helyzetet az itt élő egyedülállók magas száma magyarázza. A lakásokban lakó személyek számát a lakások szobaszáma szerint vizsgálva olyan egyenlőtlenségeket ismerhetünk fel, amelyeket az átlagos laksűrűségi mutatók elfednek. A 100 szobára jutó lakók száma mind országosan, mind településtípusok szerint azt mutatja, hogy egy-egy szobában alig több mint egy személy él. Ez nagyon kedvező helyzet lenne, de esetenként a lakók tényleges száma a különböző nagyságú lakásokban ettől jóval szűkösebb körülményeket okoz. Ha a lakásigények kielégítésénél szokásos normát (egy szobában két fő) elfogadjuk, akkor az egyszobás lakást 3, a kétszobást S, a háromszobást pedig 7 lakóval már zsúfoltnak minősíthetjük. A lakások több mint 7%-a ilyen, tehát mintegy 270 ezer lakás lakóiról joggal feltételezhetjük, hogy lakáskörülményeiket nem tartják megfelelőnek. 1980-ban ugyanezt még 560 ezer lakás lakóiról állapíthattuk meg. A nagymértékű csökkenéshez feltehetően az is hozzájárult, hogy az elmúlt tíz évben megvalósult lakásépítések elsősorban ennek a körnek a lakásproblémáit enyhítették. A nagy lakószámú lakások mellett természetesen vannak "kevésbé kihasznált" lakások is: pl. 101 ezer háromszobás lakásban csak egy, 78 ezer négy vagy több szobásban pedig csak egy vagy két személy lakik. 15. A lakott lakások lakószám és szobaszám szerint, 1000-ben Distribution o f occupied dwellings by number o f inhabitants and number of rooms (in thousands) A lakások nagysága szoros összefüggésben van az építési szokásokkal, illetve az építési fonnák változásával, amely a lakásállomány tulajdoni jelleg szerinti összetételének változásában is kifejezésre jut. Az 1980 óta épült és a régebbi lakások tulajdoni jelleg szerinti megoszlását összevetve megfigyelhető egyrészt a magánerős építkezések növekvő túlsúlya, a tulajdonformák közötti átrendeződés. A családi ház építések rovására
64 MÉSZÁROS ÁRPÁD emelkedett a társasházak aránya, amelynek egyik oka, hogy az állam egyre kisebb mértékben vállalt szerepet a lakásépítésben. Az évtized első felében felépült 60 ezer állami lakással szemben 1985 után már csak 35 ezer készült el. A lakások használati jogcím szerinti adataiból is kitűnik az állami lakások csökkenő aránya (lásd a 16. táblát). A bérlakások 45%-a a fővárosban található, 43%-a pedig a vidéki városokban. Budapesten a bérlakások minthogy számuk 1980 óta nem csökkent lényegesen most is a főváros lakásainak többségét (55 %-át) képezik. Az a tény, hogy a bérlakások általában kisebbek (háromnegyedük egy- vagy kétszobás), mint a tulajdonosi jogcímen lakott lakások, megfigyelhető a budapesti lakások átlagosnál kevesebb szobaszámában is. (A 100 lakott lakásra jutó szobák száma Budapesten 223, országosan 239.) A korábbi népszámlálásoknál fontos adat volt a társbérletes lakások száma. Ennek ma már nincs jelentősége, mivel a társbérlet vidéken gyakorlatilag megszűnt, és Budapesten is csak elvétve fordul elő. 16. A lakott lakások használati jogcíme településtípusonként (1000-ben) Tenure o f occupied dwellings by settlement types (in thousands) A lakás minőségét, a lakással való elégedettséget a szobaszám és az alapterüleí mellett nagymértékben meghatározza annak felszereltsége, komfortossága is. Az előző népszámlálás óta a lakások felszereltségében további jelentős javulás ment végbe. Vezetékes víz (hálózatból vagy házi rendszerből) már több mint 3 millió 100 ezer lakásban van, ami csaknem 85 %-os ellátottságot jelent. Hasonló mértékű a csatornázottság is, amely nagyjából fele-fele arányban közüzemi, illetve házi csatorna. Közcsatorna szinte kizárólag Budapesten és a városokban van (97%), a házi csatornával ellátott lakások többsége (62%-a)
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 65 viszont a községekben található. Minta 17. táblából kitűnik, a vízöblítéses WCvel való felszereltség (75,3%) elmarad a vízvezetékkel, illetve a csatornával való ellátottságtól, ami a községek 60%-osnál alacsonyabb ellátottságából következik. A gázellátás 86,7%-os, de a lakások több mint felében csak palackos gáz van. 17. A lakott lakások felszereltsége településtípusonként, százalékban Equipment o f occupied dwellings by settlement types, per cent Az összkomfortos lakások száma 1990-ben már megközelítette az 1,5 milliót (ami majdnem 40%-os arány), a növekedés mértéke pedig több mint kétszeres. A komfortos lakások száma, 1980 óta 22 ezerrel lett több és arányuk meghaladja a 30%-ot. Ugyancsak kedvező változás észlelhető az alacsonyabb komfortfokozatú lakásállománynál is. Jóllehet a jobb minőségűnek számító félkomfortos lakások száma mindössze 8%-kal (21 ezerrel) nőtt, ugyanakkor a rosszabb minőségű, komfort nélkülieké 47%-kal (607 ezerrel) csökkent. A lakáskörülmények kedvező változásaihoz az új lakások építése mellett jelentősen hozzájárult a meglévő lakások korszerűsítése, közművesítése és egyéb, a minőség javítását célzó építési-szerelési tevékenység. A komfortviszonyok a fővárosban és a többi városban lényegesen jobbak, de az összkomfortos és komfortos lakások együttes aránya már a községekben is 50% feletti. Akomfort nélküli lakások aránya a nagymértékű csökkenés ellenére a községekben még mindig közel egyharmadnyi, a vidéki városokban 12%, Budapesten pedig 8%- nál is kevesebb. 1980-ban a lakosság fele még gyengébb minőségű félkomfortos vagy komfort nélküli lakásokban lakott, 1990-re, a kedvező változások eredményeként, ez az arány 26%-ra apadt. Az ott lakók száma azonban a szükségés egyéb lakások lakóival együtt eléri a 2,6 milliót, és többségükről okkal feltételezhetjük, hogy elégedetlenek lakásuk felszereltségével. Ez a következtetés fokozottan érvényes a közel 820 ezer komfort nélküli, valamint szükség- és egyéb lakás majdnem 1,9 millió lakójára.
66 MÉSZÁROS ÁRPÁD 18. A lakott lakások részletes komfortosság szerint Comfort o f occupied dwellings Befejezésül tekintsük át röviden, hogy a lakásállomány növekedése és az átlagos szobaszám jelentős javulása milyen hatással volt az egyes lakásokban lakó háztartások és családok számának alakulására. Mint a 19. tábla is tanúsítja a lakások túlnyomó többségében (91%) az ott lakók közös háztartásban élnek. Az ilyen lakások száma 10 évvel ezelőtt 283 ezerrel volt kevesebb, de az arány akkor is hasonló volt. A két háztartás által lakott lakások 1980-ban is kicsi aránya tovább csökkent. A három esetleg több háztartás életteréül szolgáló lakásokat csekély számuk és arányuk ellenére viszont azért kell megemlíteni, mert lakóik száma mintegy 135 ezerre tehető. Az egy háztartás által lakott lakásoknak majdnem háromnegyedében egy család található, két vagy több család csak 3%-ukban fordul elő. Lényegesen gyakoribb viszont az olyan lakás, ahol a háztartás családot nem alkotó személyekből, főleg egyedülállókból áll (egynegyedük ilyen). Az egy lakásban együtt élő háztartások számát összevetve a lakások nagyságával elég szoros összefüggés tapasztalható. A kisebb (1 2 szobás) lakásokban általában egy háztartás lakik, két vagy több háztartás inkább a 3 4 szobás lakásokban jellemző. Míg például az egyszobás lakásoknak nem egészen 5 százalékában él együtt 2 vagy több háztartás, a háromszobás lakásoknál arányuk már 9 százalékos, a négy- és többszobás lakásokban pedig a 16 százalékot is meghaladja.
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 67 19. A lakott lakások a háztartások és családok száma szerint százalékban Distribution of occupied dwellings by number o f households and number o f families, per cent Az ismertetés terjedelmi korlátai miatt nem volt mód a család-háztartáslakás kérdéskör részletesebb bemutatására, illetőleg tüzetesebb vizsgálatára. Remélhetőleg a későbbiekben alkalom nyílik majd arra, hogy az 1990. évi népszámlálás 20 százalékos reprezentatív felvételének nagyon gazdag adatanyagát is felhasználva további részletek publikálására kerüljön sor. összefoglalás Az 1990. évi magyar népszámláláskor összeírt családok és háztartások adatai főként kedvezőtlen változásokról tanúskodnak. Az ún. család-háztartások arányának évtizedek óta tartó csökkenése az 1980-as években felerősödött. Ezzel egyidőben az egyszemélyes háztartások száma és aránya természetesen tovább nőtt. Ez a jelenség részben a kedvezőtlen népesedési folyamatok, részben a lakónépességről szóló feldolgozás eredménye. A családok és a családi kötelékben élők száma csak 4 S százalékkal csökkent ugyan, de az ún. csonka (egy szülő-gyermekes) családok száma és aránya 1949 óta a legmagasabb. Örvendetes viszont, hogy megállt az átlagos családnagyság évtizedek óta tartó csökkenése.
68 MÉSZÁROS ÁRPÁD A népesség lakáshelyzete lényegesen javult az elmúlt évtizedben. Bár a lakásállomány gyarapodása kisebb volt mint az 1960 1980 közötti időszakban, de a többszobás összkomfortos lakások építése, valamint kommfort nélküli kis lakások bővítése és korszerűsítése az 1980-as években általánossá vált. A minőségi változás főleg a falusi népesség lakáskörülményeit javította meg nagymértékben. Tárgyszavak: Háztartás Család SUMMARY REVIEW OF THE RESULTS OF THE 1990 POPULATION AND HOUSING CENSUS, II Summary The family and household data of the 1990 census mainly testify unfavourabledevelopments. The long-term decrease in the proportion of family households has accelerated in the decade of the 1980ies. Parallel with this, the number and proportion of one-person households has naturally increased further. This was partly due to the unfavourablepopulation processes, partly to the data processing of resident population. Although the number of families and of persons living in families has decreased by only 4-5 per cent, the proportion of single parent families is the highest ever since 1949. It is favourable, however, that the decrease in average family size has stopped. The housing situation has improved considerably during the last decade. Although the increase in the stock of dwellings was smaller than in the period between 1960 and 1980, the construction of dwellings with several rooms and equipped with full comfort, as well as the modernizing and enlarging smaller dwellings has become general in the 1980ies. The improvement in the quality of housing was most marked in the rural population.