A Budapesti Negyed jelenlegi tematikus számának olvasói a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében 2005. március 25.

A Budapesti Negyed jelenlegi tematikus számának olvasói a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében 2005. március 25.-én megtartott Lánchíd-konferencia előadásainak szerkesztett változatát tarthatják kezükben. A tudományos találkozót, amely a görög kereskedőknek, és a görög tőkének az Osztrák-Magyar Monarchiában játszott szerepével foglalkozott a Habsburg Történeti Intézet és a Magyarországi Görögök Kutatóintézete szervezte a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. A konferencia időpontja, helyszíne, s mindenekelőtt címe tudatosan szimbolikus volt. Maga az időpont, március 25-dike az 82-es görög szabadságharc kirobbanásának évfordulója, a modernkori Görögország szimbolikus születésnapja, amely a mi 848. március 5-dikénkhez hasonló szerepet játszik a mai görögök nemzettudatában. Szimbolikus azonban a helyszín is, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítéséhez a legjelentősebb összeggel, nyolcvanezer pengő forinttal báró Sina Simon (80 876) görög bankár és kereskedő, a magyar reformkor bőkezű mecénása, a magyar kultúra és tudomány nagyvonalú támogatója járult hozzá. Végül többszörösen szimbolikus a címben szereplő Lánchíd maga. Egyrészt kétségtelen, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt, a Magyarországot reprezentáló tárgyi emlékek közül a legfontosabb szimbólumok egyikévé vált. Az államiságot jelképező korona mellett ma ez a legáltalánosabban elfogadott, s mindenekelőtt a modern magyar nemzeti létet jelképező szimbólum. Másfelől létrehozása már a kezdetektől igazi nemzetközi vállalkozás volt. Az ötlet a legnagyobb magyartól Széchenyitől származik, a tervezés azonban már angol részvétellel történt, a megvalósítás pénzügyi feltételeinek megteremtésben pedig a Rotschildok, s a később bekapcsolódott Wodianer Sámuel és fia bankház mellett a kezdetektől kiemelkedő szerep jutott a bécsi görög bankár Sina Györgynek. A mai európai társadalom fejlődése szempontjából is fontos tanulsággal szolgálhat, hogy a fenti nemzetközi vállalkozáshoz miként nyújtott természetes keretet a Habsburg Birodalom. A Habsburg Történeti Intézet azért vett részt a konferencia szervezésében, mert működésének egyik fontos célja a nemzetek feletti birodalmi szerveződés történeti kontextusának feltárása, s működésének a mai európai integráció szempontjából is fontos tanulságokkal szolgáló vizsgálata. Budapest város- és társadalomfejlődése szempontjából is fontos a monarchiabeli görög kereskedők szerepe. Oszlatja a zsidóság szerepéről szóló sztereotípiákat. A konferencia másik társzervezőjét, a Magyarországi Görögök Kutatóintézetét 2003. decemberében alapította meg a Görög Országos Önkormányzat. Létrehozása újabb jele annak, hogy jelenleg Magyarországon egy sokszínű közösségi életet élő görögséggel van dolgunk. Ez a görögség ma iskolákat tart fenn, kulturális egyesületeket működtet, könyveket,

2 folyóiratokat ad ki. Viszonylag kis létszáma ellenére, jelenléte jól érzékelhető Magyarország szellemi és gazdasági életében egyaránt. Kétségtelen, hogy ez a mai görögség döntően az 946 49-es görögországi polgárháború után Magyarországra került menekültekből, és azok leszármazottaiból áll. A kilencvenes évek óta azonban a mai görögség saját elődjeként ismeri el és ismeri fel azt az egykori görög kereskedő diaszpórát, amely a 9. század folyamán rendkívül fontos szerepet játszott a magyarországi polgárosodásban. Annak illusztrálására, hogy milyen típusú, büszkén vállalható örökséggel van dolgunk, a konferencia előadások bevezetőjeként mutatjuk be báró Sina Simonnak a Magyar Tudományos Akadémiához írt leveleit. Fokasz Nikosz Gerő András

3 Tekintetes magyar tudós Társaság! A tudomány hatalom; oly hatalom, mely egy részről kutatásai s találmányai által a lelketlen természet felett vív ki mind több s több győzelmet s azt mintegy adózójává teszi, más részről fényt árasztó szövetnékénél fogva, a szellemi s erkölcsi világban szintúgy szétoszlatván lassanként a tudatlanság s előítéletek ködeit, midőn az értelmet fejti, a szívet nemesíti, a Valónak megismerésére s megkedvelésére vezet, egyszersmind a társadalmi hiányokból származó bajokat is orvosolja; s ekép egyént, nemzetet s végre az egész emberi nemet azon tökély s boldogságra képes emelni, melyben az Alkotó eszes teremtményeit adományai által, ha ezekkel kellően élni tudnak és akarnak, e földön részesíteni kívánta. Ez okból tartatának a tudományokat előmozdító eszközök s intézmények míveltebb nemzeteknél, régi s újabb időkben, mindenkor köz figyelemre és különös pártolásra méltónak. Ide sorolható a magyar akadémia is, melyet áldozni kész dicső honfiak, bölcs uralkodók helyeslése és pártfogolása mellett létesítettek, s melynek alapszabályait legújabban most uralkodó felséges fejedelmünk is legkegyelmesebben megerősíteni méltóztatott. Ezen üdvős intézet gyarapításához kívánván részemről is járulni, a végre, hogy az akadémia saját, hozzá illő lakhelyre annál hamarább tehessen szert, nyolcvanezer pengő forintot szentelek oly módon, mint ezt ide mellékelt alapító levelem tartja. Méltóztassék a Tekintetes Társaság ez ajánlatomat s egyszersmind abbeli őszinte kívánatomat szívesen fogadni, hogy e tudományos intézet működéseit a nemzet érdekében, mentűl dúsabb siker koszorúzza! Különös tisztelettel A Tekintetes Társaság Bécs, Augusztus 4 én 858 alázatos szolgája Báró Sina Simon

4 Bácskai Vera A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában A pesti görög kereskedők nyelvi-népi összetétele korántsem volt homogén: görögök mellett szerbek (ők voltak többségben) valamint makedo-románok és albánok alkották a csoportot. Egységüket a közös görögkeleti vallás és a 8. század végéig egységes egyházszervezet biztosította. A népi, nyelvi elkülönülés Pesten az 780-as években egyházszervezeti elkülönüléshez is vezetett: a régi, alapjaiban még török-kori, a Belváros szélén álló templom a szerbeké maradt, a Duna-parton pedig az 790-es években felépült az új templom, amelyben a görögök és a makedo-románok (vlachok) felváltva tartottak istentiszteletet, mindegyikük saját papjával. Az utóbbi egyházközségben a görögöké volt a vezető szerep. Ez az egyházi szervezet egyúttal a pesti görögök kommunitása is volt, mely nemcsak a vallásgyakorlást, hanem a pesti görög nemzet rendjének fenntartását is feladatának tartotta. Nem meglepő tehát, hogy a vallás maradt identitásuk meghatározó eleme. Jellemző, hogy végrendeleteikben kikötötték, hogy az örökösök csak akkor juthatnak a hagyaték őket megillető részéhez, ha bármely nemzet lánya/fia legyen is az, akivel házasságot kötnek feltétlenül görögkeleti vallású legyen. Többségük Macedóniából származott, és szinte kivétel nélkül kereskedelemmel, kis- és nagykereskedelemmel foglalkoztak. Hivatalos, hatósági elnevezésük török alattvaló volt, a köznyelv azonban egyszerűen görögöknek titulálta őket. Ha kezdetben ez vallásukra utalt, a görög név egyre inkább kereskedőt jelölt, azzal egyenértékű vált. Jellemző, hogy kisebb városokban e kereskedőket nemcsak a lakosság, de a városi tanács sem nevezte egyébként ismert eredeti vezetéknevükön, hanem egyszerűen Görög Tamásnak, Péternek, stb titulálták őket. Pesten a görögkeleti vallású kereskedők száma már a 8. század első évtizedében meghaladta a magyarokét és németekét. Nagyarányú bevándorlásuk azonban az 78. évi pozsareváci békeszerződés, illetve az azt követő kereskedelmi szerződés után indult meg. E szerződés ugyanis kimondta, hogy mind az osztrák, mind a török birodalom kereskedői áruikért csak egy vámnál tartoznak 3 % vámot fizetni. Ez a görög kereskedőknek igen nagy előnyt biztosított, mivel árujukat jóval olcsóbban tudták értékesíteni, mint a portékákat a külföldi kereskedőktől, vagy óbudai zsidók közvetítésével beszerző magyar és német kereskedők. A görögök jelentős része tranzitkereskedelmet folytatott: balkáni árukat, magyarországi terményeket szállítottak Bécs felé, visszaútjukon pedig a nyugati iparcikkeket hozták. E kereskedelem lebonyolítása szempontjából a pesti telephely, a város központi

5 geográfiai helyzete és jó közlekedési adottságai miatt is ideális volt: ezért nemcsak új betelepülők nyitottak itt boltot, hanem más magyarországi városok görög kompániáinak tagjai közül is sokan költöztek Pestre. Az 735-ben összeírt 47 kereskedőnek több mint a fele került ki közülük, s ezek árukészletének értéke messze meghaladta a magyarokét és németekét. Számuk a század folyamán állandóan szaporodott: az 760-as években elérte a százat, a 70-es években már jócskán meghaladta a kétszázat. Ekkor a pesti kereskedőknek mintegy 70 %-a közülük került ki, és a helyiek szívós ellenállása dacára számosan vétették föl magukat a kereskedelmi testületbe, mely tagságának kétharmada 780-ban már közülük került ki. A görög kereskedők tevékenységét mind a rivális német és magyar kereskedők, mind a bécsi udvar igyekezett korlátozni. A katolikus kereskedők azt követelték, hogy olcsóbb áraik miatt tiltsák el őket a vásárokon kívüli kiskereskedelemtől. A kormányszervek pedig nem akarták, hogy Pesten egy Béccsel rivalizáló kereskedelmi központ alakuljon ki, ezért szorgalmazták állandó letelepedésüket, ami elvágta volna balkáni kereskedelmi kapcsolataikat. Az udvarnak a görög kereskedőkhöz való viszonya a balkáni politikától, a Török birodalommal kialakított viszonytól függően is ingadozott. Több ízben a város elhagyására kötelezték őket, a század első felében gyakorta záratták be boltjaikat tiltott kiskereskedelmi tevékenység ürügyén. Valamelyes támogatást csak a városi tanács részéről élveztek, amely a lakosság olcsó árukkal való ellátását tartotta szem előtt. Hogy e kedvezőtlen körülmények ellenére tevékenységük fölöttébb sikeres volt, azt nemcsak vámkedvezményüknek, hanem elsősorban hagyományos, a testületi kereskedőkétől eltérő üzletpolitikájuknak köszönhették. Már korábban is bekapcsolódtak magyarországi termények és állatok jövedelmező kivitelébe, azaz olyan üzletágba, amelyet a pesti, elsősorban iparcikkek árusításával foglalkozó testületi kiskereskedők nem preferáltak. A balkáni (ekkor törökországi áruknak titulált) gyapjú, dohány, különféle bőrök, kávé, cukor, fűszerek, déligyümölcs, stb. értékesítése is kívül esett a helyi kereskedők profilján. Ezért nagybani kereskedésüket a helyi kereskedők elfogadták, annál is inkább, mert ez őket is olcsóbb áruhoz juttatta. A konfliktusokat az okozta, hogy sok görög kereskedő kiskereskedést is folytatott a boltjában. Vámkedvezményüknek köszönhetően nemcsak a török árukat forgalmazták kedvezőbb áron, hanem a nyugati iparcikkeket is, amelyeket azért tudtak olcsóbban árusítani, mert közvetlenül az előállítótól szerezték be. A nagy volumenű kereskedelemmel foglalkozók tőkéje messze meghaladta a helyi kereskedőkét, családi kapcsolataik révén pedig jóval hitelképesebbek voltak, mint amazok. A tranzitkereskedelembe bekapcsolódó görögök üzleti tevékenységük felvirágoztatása érdekében nem riadtak vissza a szabályok megszegésétől sem. Éltek azzal a lehetőséggel,

6 hogy beviteli tilalommal sújtott árukat is szállíthattak Ausztrián keresztül a lipcsei és boroszlói vásárokra, ahonnan, arra hivatkozva, hogy az ott vásárolt iparcikkeket Törökországban kívánják értékesíteni, Ausztrián keresztül Magyarországra hozták, és Pesten adták el. Ennek előnyeit a testületi kereskedők is élvezték, mert így a drágább és rosszabb minőségű osztrák árucikkek helyett jutányosan hozzájuthattak a vevők által ismert és megszokott nyugati árufajtákhoz. Mivel azonban a tilalom ellenére a görögök is árusították boltjaikban e cikkeket, az előnyök eltörpültek a növekvő konkurencia hátrányaihoz képest. Ezért a század közepén újabb rendszabályok életbeléptetését követelték a görög kereskedők ellen, panaszolva, hogy boltjaikkal az egész várost elárasztják, és olyan forgalmat bonyolítanak le, hogy a helyi kereskedők alig tudnak napi 4 5 forint értékű árut eladni. A görögök a kereskedésre legalkalmasabb helyeket foglalták el: a fő útvonalak mentén, a kapuk mellett, szinte minden eladó házat megvásároltak, és még a boltbéreket is túlfizették, nehogy a jó helyeken lévő boltok más kezére jussanak. A görögök kiemelkedő gazdasági szerepének azonban nem a katolikus kereskedők konkurenciája, illetve az általuk befolyásolt tanács rendszabályai, hanem kereskedelmük modern, újszerű alapjait megszüntető állami rendelkezések vetettek véget. 772-ben megszüntették a pozsareváci békeszerződés által biztosított vámelőnyt, 774-től pedig csak azoknak a török alattvalóknak engedték meg a szabad kereskedést, akik a királynőnek hűségesküt tesznek és családjukkal együtt itt megtelepednek. A hűségeskü letételével elvesztették törökországi vagyonukat, és meglazultak kereskedelmi- és hitelkapcsolataik is. Ez időtől üzleti kapcsolataik kiépítésében egyre inkább Bécs felé fordultak. A század végén elapadt a korábbi nagy bevándorlási hullám: a görög közösség lélekszáma a 9. század első felében ezer körül mozgott. Fél évszázados virágzó tevékenységük azonban nem múlt el nyomtalanul. Kereskedelmi központtá a város helyzeti előnyét, az ország gazdasági erősödését kihasználó és kiszolgáló görög kereskedők tették Pestet a 8. század derekától kezdve. Olyan lendületet adtak a város fejlődésének, hogy azt a hetvenes években bekövetkezett visszaszorításuk, korlátozásuk sem tudta megállítani. Az űrt, amelyet a kereskedelmi életben maguk után hagytak, kezdetben a bécsi nagykereskedők igyekeztek betölteni, a terménykereskedelemben játszott szerepüket pedig a század végétől a zsidó kereskedők vették át (akik ellen a testületi kereskedők ugyanolyan módszerekkel harcoltak, mint korábban a görögök ellen). A görögök szerepe Pest kereskedelmi központtá emelésében, a modernebb üzletvitel meghonosításában közismert tény. A történetírás sokáig azt vallotta, hogy az 772 774. évi rendeletek kiiktatták a görögöket a pesti kereskedelmi életből. Egyesek visszatértek

7 hazájukba, mások, éppen legvagyonosabb részük, nemesi címet és birtokot szerezve kivonult az üzleti életből és a polgári társadalomból. Az utolsó évtizedek kutatásai elsősorban Vörös Károly munkái, és saját kutatásaim azt tanúsítják, hogy a görög kereskedők nem tűntek el Pest kereskedelmi életéből, és a nemesítetteket is beleértve mind tevékenységükben, mind városi, esetenként politikai közszereplésükben megőrizték a polgári értékeket. Bár domináns szerepüket a kereskedelemben elvesztették, a bőr- és papíráru forgalmazását még a 9. század első felében is uralták. Számos, üzleti tevékenységét az előző század végén indító és jelentős vagyont felhalmozó család mint a Derra, Dumcsa, Lyka, Manno, Nákó, Szacelláry családok első és második generációjának tagjai sok esetben a nemesítés után is folytatták kereskedelmi tevékenységüket. Ők maguk, vagy utódaik betagolódtak a város vagyoni elitjébe, és egyre nagyobb szerepet vállaltak a közéletben a választott polgárság tagjaiként a városi ügyekbe nyertek befolyást, részt vettek a gazdasági intézmények alapításában, egyesek az országos politika szintjén támogatták a nemesi reformtörekvéseket. Az ország és Pest polgári fejlődésében játszott szerepüket három nemesített család példáján szeretném bemutatni. Mindhárom család nemességet nyert tagja: Derra Naum, Takátsy György és a Vrányi fivérek egy-egy Macedóniából a 8. század végén bevándorolt textilkereskedő, illetve (az utóbbiak) egy papírkereskedő leszármazottai, tehát Pesten a második generáció képviselői. Maguk is először a kiskereskedelem ez ágát gyakorolták, a francia háborúk idején sokszorozták meg tőkéjüket, s ekkor szerezték meg nagy értékű bel- és lipótvárosi házaikat és egyéb ingatlanaikat. A nemesi birtokot és címet is a francia háborúk idején tett szolgálataik katonaállítás, nagyobb összegű kamatmentes kölcsönök elismeréseként kapták. Kereskedelmi tevékenységüket a nemesítés után is tovább folytatták, sőt, éppen ezt követően tértek át a nagykereskedésre. Az apja halála után két évvel, 822-ben nemesített Takátsy György 826-ban folyamodott nagykereskedői jogért. Két évvel később török árukat forgalmazó cégében öt segédet foglalkoztatott. Öt háza volt, számos mezőgazdasági ingatlan bírt, és egyedül házbérből eredő jövedelme évi 5800 forintra rúgott. Hasonlóképpen a század közepéig működtették papír nagykereskedésüket az 825-ben nemesített Vrányi testvérek, Argir és Konstantin is, akik többek között a megyei és kormányhivatalokat látták el papíráruval. Őket nem jellemezte a tőke ingatlanokba fektetése: egyetlen házuk volt, amelyet a fivérek közösen laktak, a fennmaradó lakások kiadása így is évi 3900 forint házbérjövedelmet biztosított számukra. Derra Naum vászonkereskedő 820-ban nyert nemesi rangot, és ugyanez évben kapta meg a nagykereskedési jogot is. 828-ban két segédet foglalkoztatott, három pesti és

8 három budai háza csaknem ötezer forintot jövedelmezett évente, emellett mindkét városban terjedelmes szántó-, rét- és szőlőbirtokokkal rendelkezett. Az 830-as évek végén Takátsy György és Vrányi Argir már terménykereskedelmet is folytatott, az utóbbi az 840-es években pedig már kizárólag váltóügyletekkel foglalkozott. Mindketten vagyonos görög polgárcsaládok lányaival kötöttek házasságot és megmaradtak a Polgári Kereskedelmi Testület kötelékében, de ugyanakkor a Pesti Kereskedelmi Bank alapító tagjai közé tartoztak. Közéleti tevékenységük mindketten választott polgárok voltak a városi ügyekre korlátozódott. A kereskedelmi tevékenységet azonban csak a nemességszerző generáció folytatta. Az ő (a 40-es években bekövetkezett) haláluk után az utódok felhagytak vele, vagy csak rövid ideig és kevés sikerrel folytatták, mint például az egyik Derra lánnyal összeházasodott Vrányi György. A harmadik generáció tagjai főként pesti ingatlanaik házbérjövedelméből éltek, nem túl sok hasznot hajtó nemesi birtokaikat nem növelték újakkal. A városi ingatlanvagyon megsokszorozásában a Vrányiak jeleskedtek leginkább: György az 850-es években öt újabb ingatlant vásárolt kétszázezer forintot meghaladó értékben, fivére Sándor pedig egyetlen évben hármat hatvanezer forintért. A harmadik generáció kivonulása a gazdasági életből nem egyedül a nemesített görög családokat jellemezte: így például a komáromi származású Dumcsa Demeter terménynagykereskedő négy fia közül csak a két idősebbet irányította kereskedelmi pályára, egyikük hamarosan visszavonult, a második a maga három fia közül egyet sem nevelt utódjául, lányait pedig katonatisztekkel házasította össze. A cég folytatója veje és társa, a család másik ágából származó Dumcsa Ignác lett, aki apósa halála után a terménykereskedéssel és szállítmányozással foglalkozó cég tevékenységének súlypontját mindinkább a banküzletre helyezve folytatta az 850-es évekig. A hiteléletben betöltött jelentős szerepét jelzik pozíciói: 859-ben a Pesti Kereskedelmi Banknak (amelynek első részvényesei közé tartozott) cenzora, az Osztrák Nemzeti Bank fiókintézetének igazgatója, a Lloyd társaság vezetőségének tagja volt. A cég folytonosságának megszakadása a harmadik generációnál nem csak a görög kereskedőket jellemezte, igen gyakori jelenség volt a német és magyar nagykereskedők családjában is. A sikeres második generáció tagjai igen gyakran katonatiszti, tisztviselői pályára irányította a fiúkat, a lányoknak pedig egyre kevésbé kerestek férjet a vagyonos kereskedőcsaládokból, hanem az értelmiségi-tisztviselő-katonatiszt vőket preferálták. Ekkor már körükben is inkább a társadalmi presztízs emelése és kevésbé a vagyon gyarapítása határozta meg a párválasztást. Míg azonban a 9. század eleji pesti nagykereskedő családok

9 jelentős része a század második felében eltűnt a város legvagyonosabb polgárainak köréből, a görög kereskedőcsaládok feltűnően nagy számban képviseltették magukat a leggazdagabb háztulajdonosok között. Azaz a kereskedelemből felhalmozott tőkéjüket egy tipikusan városi jövedelemforrás, a házbérjövedelem kiaknázására használták fel. (Vörös Károly mutatott rá először az 873. évi legnagyobb adózók vizsgálatánál a régi görög kereskedőcsaládok utódainak kiemelkedően nagy számára a nagy jövedelmet élvező háztulajdonosok között.) Ha ki is vonultak a gazdasági életből, jövedelemszerzésükben polgári mintát követtek, nem is beszélve arról, hogy értékes ingatlanaik hozzájárultak a város urbanizációjához, a nagyvárosi városkép kialakításához. A három család közül a nemességbe való erőteljesebb beilleszkedési törekvés a Derra család pályáját jellemezte, amelyet rokoni szálak fűztek báró Sina Györgyhöz is. A család pesti ágának alapítója, Athanász, Moskopoljéból származó vászonkereskedő az 770-es években telepedett le Pesten, 772-ben a Belvárosban vett házat, 784-ben nyert polgárjogot. Rövidesen követte őt fia (vagy testvére), Naum, aki szintén vászonkereskedőként nyert polgárjogot 793-ban. Felesége az 783-ban nemesített Mocsonyi, másképpen Popovich görögkeleti kereskedő lánya volt, ő maga 820-ban nyert nemesi rangot, a városnak az 805. évi ínség idején nyújtott 0.000 forint kamatmentes kölcsön elismeréséül. Ugyanez évben folyamodott nagykereskedői jogért, amit el is nyert, és cégét haláláig, az 840-es évek elejéig működtette. Tőkéjének jelentős részét ingatlanokba fektette: több háza és mezőgazdasági ingatlana volt Pesten, Budán és Miskolcon, ehhez járult a morodai nemesi birtok. Naum tehát a nemesítés után sem hagyott fel üzleti tevékenységével, öt fia közül feltehetően csak Anasztáz vett részt egy ideig az apai cégben. Önálló kereskedést nem folytatott, erre következtethetünk abból, hogy 839-ben mint földbirtokos és táblabíró szerzett polgárjogot. Úgy tűnik, hogy inkább a közéleti, politikai szerep iránt vonzódott. Vezető szerepet töltött be a Hídegyesületben, ennek igazgatója is volt, így került kapcsolatba Széchenyivel, aki estélyein és ebédjein is megjelent, mint ahogy ő is meghívást kapott a gróf igaz, polgári vendégek és vállalkozási társai számára rendezett vacsorájára. Szintén nemesi családból származó felesége a Nőegylet egyik vezetője volt. Derra társadalmi presztízsét nyilván növelte, hogy nővére, Katalin révén az egyik legnevesebb és -vagyonosabb bécsi bankár, Sina György sógora volt, ennek is szerepe lehetett Széchenyivel való gyakori érintkezésében. Vagyona, összeköttetései és liberális politikai nézetei egyengették befogadását a nemesi körökbe: 848-ban tagja lett az Ellenzéki Körnek, fia, Konstantin a szabadságharcban honvédhadnagyként szolgált és a forradalom bukása után Londonba emigrált. A nemesi életformába való beilleszkedés tehát Anasztáz esetében nem a birtokai jövedelméből élő,

0 tétlen földesúrrá válást jelentette, testvéreinek pályája azonban már inkább emlékeztet a nemesedett polgárról kialakult sztereotípiára. Naum özvegye 847-ben bekövetkezett halálakor öt fiára, két lányára, valamint elhalt harmadik lányától származó unokájára testálta vagyonát. A fiúk közül Konstantin, aki egy időben Sina báró pesti megbízottja volt, néhány hónappal később követte őt a sírba (az ő lányát, Katalint, az özvegyen maradt édesanya, a szintén vagyonos kereskedőcsaládból származó Dumcsa Anna nevelte fel, és adta feleségül Vrányi Györgyhöz). Anasztáz 85-ben hunyt el, három gyermekének jelentősebb gazdasági vagy politikai szerepéről nincs adatunk. Anasztáz fivére, Mihály földbirtokosként szerepel a hagyatéki eljárásban, és a végrendelkező megítélése szerint tékozló életet élt, hasonlóan két másik fivéréhez, a főhadnagyi rangot betöltő és éppen csődeljárás alatt álló Sándorhoz és Naumhoz. Utóbbi, mivel anyja tilalma ellenére feltehetően nem görögkeleti vallású lányt vett feleségül, nem részesült a vagyonból, és csaknem nincstelenül halt meg 868-ban. Inkább a lányág mutatkozott sikeresnek, mint tudjuk Katalin Sina báró felesége volt, és Ilona is nemeshez ment férjhez, de ők mindketten Bécsben éltek. A Derra vagyon tehát nem bizonyult olyan tartósnak, mint a két másik nemesített családé, akiknek tagjai még 873-ban is előkelő pozíciót foglaltak el a pesti virilisták rangsorában. A Derrák neve ekkor már nem szerepelt a legnagyobb adót fizetők között. A görög kereskedők a 8. századtól fokozatosan betagolódtak a pesti polgári társadalomba, némelyük a nemesség részéről is befogadást talál. Görög identitásukat azonban nem adták fel. Erről tanúskodnak a görögkeleti egyházra és elsősorban a görög templomra és iskolára tett kisebb-nagyobb adományok. Kiemelkedő bőkezűséget tanúsított Takátsy György 820-ban elhalálozott apja, Konstantin, aki tizenkétezer forintos kegyes adományainak mintegy kétharmadát testálta a görögkeleti egyházra, elsősorban a görög-oláh templomra. Ötezer forintot szánt a pesti görög iskolának, az esetben, ha a macedon vallach befolyástól szabad marad, azaz valóban görög iskola lesz. Nemcsak pesti egyházközösségükhöz, de hazájukhoz is szorosan kötődtek, sorsa nem volt közömbös számukra. A 8. század végén még az első generáció kereskedelmi és rokoni kapcsolatai révén állandó összeköttetésben voltak a hazaiakkal. E kapcsolatot erősítette, hogy a magyarországi görögök egyik szellemi vezére Zavirász György egy ideig Pesten élt, gazdag könyvtárát is a pesti görög egyházra hagyta. Pesten is megalakult a titkos Baráti Társaság, mely szoros kapcsolatban állt Rigasz Velesztinlisz bécsi mozgalmával. A görögök nemcsak figyelemmel kisérték, de támogatták is a görög szabadságharcot. Takiadzisz Miklós pesti

görög kereskedő veje, Lászánisz György Ipszilandi Sándor belső munkatársa lett, és 82- ben, amikor Ipszilandi seregéből sebesültek érkeztek Pestre, a görög lakosság minden módon támogatta őket. Egy más ügyben keletkezett tanúvallomásból tudjuk, hogy Vrányi Konstantin tizenötezer forinttal segítette a szabadságharcosokat. E véletlenszerű szórványadatok csak jelzései annak, hogy a görög közösséget, pesti kötődésük, jelentős gazdasági pozíciójuk és társadalmi befogadásuk ellenére, milyen szoros szálak fűzték Görögországhoz.

2 Kerényi B. Eszter A magyar kultúra görög mecénása Báró Sina Simon szerepvállalása a művészetek, a tudományos élet támogatásában és az Akadémia palotájának megépítésében Amikor báró Sina Simonnak, a család utolsó férfitagjának mecénási tevékenységéről beszélünk (ezen belül is különösképp a Magyarországon folytatottról), akkor nem szabad elfeledkezni arról a gondos neveltetésről, amely mintegy megalapozta a művészetekhez és a tudományhoz való vonzódását. A gimnáziumot Bécsben végezte, s ugyanitt az egyetemen filozófiát, történelmet és gazdaságpolitikát hallgatott. Nagy hatással volt rá Ludwig Rembolt, akit a későbbiekben liberális nézetei miatt eltanácsoltak az egyetemről. Kiváló nyelvtehetség volt: a családban és a környezetében használatos görög, magyar és német mellett angol, francia és olasz nyelven is beszélt. Nyilvánvalóan nagy hatással volt jellemének alakulására a korabeli Bécs hangulata, pezsgő szellemi és művészeti élete, de minden bizonnyal ennek az időszaknak a képlékeny politikai viszonyai is hatottak rá: a napóleoni háborúk, a Bécsi Kongresszus, az 82-ben kezdődött görög szabadságharc, 848 eseményei, a feudalizmus gazdasági hanyatlása és a polgárság felemelkedése. Magyarországhoz való vonzódását nagyban elősegítette az a tény, hogy gyermekkorában a nyarakat Simontornyán, a család Tolna megyei birtokán töltötte, valamint az, hogy Józsa Zsigmond személyében magyar nevelője is volt. Ő volt az, aki a magyar nyelv mellett vele a magyarországi intézményeket, szokásokat és érdemeket megismertette. 2 Magyar nevelőjéhez annak haláláig mély, bensőséges kapcsolat fűzte. Ugyanakkor barátság fűzte Eötvös Józsefhez és Deák Ferenchez, akitől (a hagyomány szerint) édesapja temetésén sírva kérte, hogy legyen vezére s tanácsadója a magyar hazafiság pályáján, mert ő inkább akar lenni magyar nagybirtokos és hazafi, mint üzletember és világpolgár. 3 Báró Sina Simon, édesapjához hasonlóan jó kapcsolatban volt gróf Széchenyi Istvánnal. A Sina bankház volt a gróf magánvagyonának kezelője. Sina Görgy az első volt, aki támogatta a Lánchíd megépítését, ha ő nem áll akkor Széchenyi István mellé, akkor a vállalkozásban résztvevő többi bankár meggyőzése is nehézkesebb lett volna. Sina Simon apjához hasonlóan segített Széchenyi Γεώργιος Λάιος: Σιμών Σίνας. Αθήνα, 972. 3. 2 Tóth Lőrincz: Emlékbeszéd hodosi és kizdiai báró Sina Simon felett. In: Értekezések a társadalmi tudományok köréből, MTA 4. kötet, Budapest, 876,. 3 Tóth, i.m. 6.

3 elképzeléseinek végrehajtásában: a korszakban megalakuló és virágzásnak induló közintézmények egyik legnagyobb mecénása lett. A báró első titkára is a gróf egyik legkiemelkedőbb munkatársa, Tasner Antal volt, aki egyébként a Lánchíd-társaság titkáraként is tevékenykedett. Báró Sina Simon 856-ban, atyja, György halálakor a Habsburg birodalom egyik leggazdagabb főura lett. Öröksége mintegy 80 milliónyi forint vagyont jelentett, a 29 családi uradalom földje 24ezer hold volt. Ennek tudatában érthető, hogy miért nem vonzották annyira az üzleti életben rejlő lehetőségek. A kortárs Tóth Lőrinc szavaival élve: az atyjától öröklött milliókat nem szaporította, nem hordott vizet a tengerbe 2. Számára a pénz csak eszköz volt, ennek segítségével tudott főúrhoz méltón élni és jót cselekedni. Gyorsan és bőkezűen adott támogatást, ha a bajok pillanatnyi orvoslására volt szükség, például árvíz- vagy tűzkárok esetén, esetleg gyárak bezárásakor. De átlátta, hogy a magyar kultúra és gazdaság fejlesztése terén a hazai intézmények gyámolításával lehet hosszabb távú eredményeket elérni. Ezért szívesen segített például minden hazai gazdasági kezdeményezést. Az 857-ben megalakult Magyar Gazdasági Egyesületnek induláskor tízezer forintot adott. 3 Mikor 853-ban Entz Ferenc, a korszak legnevesebb szőlésze és kertésze megnyitotta gyakorlati kertészeti iskoláját, saját költségén öt fiút küldött oda tanulni. 4 Pályadíjak kiírásával, találmányok jutalmazásával támogatta a hazai mezőgazdaságot. 5 Sina Simon birtokai számos alkalommal szerepeltek gazdasági kiállításokon jó eredménnyel. 6 Évekig az ő támogatásával jelenhettek meg a Gazdasági Lapok és a Budapesti Szemle 7,8 Sina nemzetünk akkoriban formálódó legfontosabb kulturális intézményeit részesítette támogatásában, felismerve ezek szükségszerűségét a magyar nép kulturális és szellemi fejlődésében. Így fölkarolta a Nemzeti Színház, a Képzőművészeti Főiskola és a Nemzeti Múzeum ügyét is. Amikor tudomást szerzett arról, milyen szegényes a berendezése a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának, 2000 forintot adott a hiányosságok pótlására. A Nemzeti Színházat többször is segítette, összesen mintegy Tóth, i.m. ; Vereby Soma: Magyar mágnások életrajzi és arcképcsarnoka, Pest, 862, 4. 2 Tóth, i.m. 28. 3 Hölgyfutár, 857. november 6. 07. 4 Vasárnapi Újság, 876. április 23, 257 258. 5 Vasárnapi Újság, 857. január, 8 9, november 8, 487. 6 Vasárnapi Újság, 856. május 8. 75, 858. december 5, 584 585, 859. június 2, 283. 7 Jellemző, hogy a báró úgy is támogatta a Gazdasági Lapokat, hogy gazdasági tisztjeinek előfizetett, tehát egyúttal az újság támogatása mellett az alkalmazottainak a továbbképzését is elősegítette. 8 Hölgyfutár, 856. december 3. 45.

4 25.000 forint összeggel. A Színház nyugdíjintézetét is többször segítette adományaival, valamint egy-egy fellépésük alkalmából szívesen megörvendeztette a színház tehetséges művészeit kisebb-nagyobb értékű emléktárgyakkal. Továbbá, mintegy 6.000 forinttal támogatta a Nemzeti Casinót, mert noha ő maga ritkán látogatta, átlátta annak fontosságát. 2 Azonban a legfontosabb és legnagyobb összegű támogatást hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia javára nyújtotta. A magyar kultúra e fellegvárának, mely az ország gazdasági, társadalmi, kulturális és tudományos fejlődésének szellemi irányítását tűzte ki célul, még az 850-es években sem volt állandó székhelye. 825 30 között az üléseket még Pozsonyban, a főrendek termében tartották, Pest az igazgatósági üléseknek csak 830, a nagygyűléseknek pedig 83 óta volt otthona. Különböző helyeken (egy ideig például a Nákó-palotában) bérelt helyiségekben volt elhelyezve a könyvtár, ott tartották az igazgatósági és bizottsági üléseket. Végül 859-ben gróf Dessewffy Emil, az MTA akkori elnöke felhívására közadakozás indult. 3 Még a nyilvános gyűjtés megindítása előtt, 858. augusztus 4-én tette báró Sina Simon 80.000 forintos felajánlását, amely az első és legnagyobb magánadomány volt. A báró levele, és az adomány feltételeit rögzítő Alapító-levél Bécsben kelt. 4 Azon meleg részvétemet melylyel a magyar nemzeti míveltség s tudományosság ügye és az ezen szent célok előmozdítására hívatott magyar akadémia iránt viseltetem, tettleg is bebizonyítani ohajtván, s kiindulva azon szempontból, miszerint kivánatos, hogy az említett magyar tudományos anya-intézet saját állandó lakhelylyel bírjon, hol nemes munkálkodását kényelmesen folytathassa s gyüjteményeit gondosan elhelyezhesse: következő alapítványt teszek ezekkel a szavakkal kezdődik Sina alapítólevele. A benne foglaltak szerint a báró nyolc éven át évi 0.000 forintot utal át az Akadémia pénztárába a palota megépítésére, az első részlet 858. november -jén, majd a többi részlet is minden év ugyanezen napján kerül kifizetésre. Az összeg kamata szintén az Akadémiát illeti, ez az évek során 4.700 forintot tett ki. Ez a hatalmas adomány nagyban hozzájárult a közadakozás sikeréhez, és a báró példája is sokakat követésre buzdított (bár a későbbiekben az adományok összege meg sem közelítette ezt az összeget). Érdekesség, hogy 860-ban a Tóth, i.m. 22. 2 Tóth, i.m. 22, 24, 23. 3 Kemény Mária: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. In: A Magyar Tudományos Akadémia palotája és a művészetek a XIX. században. Budapest, 992, 9. 4 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, RAL 84/858, és K 268/o. (RAL Palotaépítési iratok 858).

5 pesti görög nem egyesült egyházközség is 2000 forintos felajánlást tett az Akadémia javára. Összehasonlításként említeném a következőket: mint köztudott, az MTA megalakulásakor gróf Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlotta fel az Akadémia javára, ez 60.000 forintot jelentett. Ugyanekkor gróf Károlyi György birtokai félévi jövedelmét, azaz 40.000 forintot, Andrássy György gróf 0.000 forintot ajánlott fel. 2 A bárót, nagy összegű adományának jelentőségét érdeme szerint elismerve, az Akadémia 858. december 9-én igazgatósági tagjai közé választotta. 3 Sina a későbbiekben egyébként még többször kiegészítette adományát kisebb-nagyobb összegekkel: így például amikor a díszterem kifestéséhez hiányzott a pénzösszeg. 4 867-ben Ligeti Antal, a korszak híres tájképfestője két nagy méretű képett festett az Akadémiának, Kubinyi Ferenc tiszteletbeli tag költségén. A Hricsó vára és A Balaton Szigligetnél című két festmény egy, Magyarország várait bemutatni szándékozó sorozat első két darabja volt. 870-ben elkészült még két kép ebből a sorozatból, melyeket Sina finanszírozott: a Trencsén vára és a Szepes vára a Kárpátokkal. Sina Simon élete végéig igazgatósági tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, s halálakor az 876. május 29-i ülésen emlékbeszédet tartott felette Tóth Lőrinc (az életére, illetve adományaira vonatkozó adatokat tekintve máig ez az egyik legfontosabb forrásunk). A közintézmények mellett a vallási intézmények is számíthattak a segítségére. Bár jómaga görög nem egyesült vallású volt, nem volt olyan egyház, felekezet, amely ne számíthatott volna a segítségére. 2000 forinttal támogatta a gyors ütemben fejlődő Lipótvárosban az épülő Bazilika ügyét, 5 de többször adományozott az evangelikus és a református egyház javára is. Egyszer fakadt csak ki haragosan a katolikus egyház ellen, nevezetesen amikor édesapja halálakor az elhunyt más felekezethez való tartozása miatt a gödöllői katolikus plébános nem tartott gyászmisét. Ekkor a plébános feljegyzése szerint a következő történt: Vasárnapi Újság, 860. január 29. 2 Bácskai Vera és Nagy Lajos (szerk.): Széchenyi pesti tervei. Budapest, 985, 308. 3 Hölgyfutár, 858. december 3. 99, Tóth, i.m. 3. 4 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, RAL 340/867. 5 Hölgyfutár, 856. december 2. 065.

6 a gyászmise végett a jólelkű Báró Úr felizgattatott, úgy hogy egy alkalommal előttem több keserű nyilatkozatokra fakadt, miszerint mi, katolikusok a más hitűeket állatoknak tartjuk, s azokat mind a pokolba juttatjuk. 6 Báró Sina Simon kora egyik legfontosabb ügyének a hazai oktatás segítését tartotta. A gyakorlati (pl. kertészeti, szőlészeti) oktatás mellett az elemi és a magasabb fokú nevelési intézmények működését is nyomon követte. Birtokain fontos feladatnak tekintette, hogy megfelelő képzésben részesüljenek az ott élők, így nem egyszer saját költségén taníttatott gyerekeket. Több helyen hozott létre alapítványt, ilyen volt például a Gödöllő-Hatvan-Lőrinci uradalomban 857. július 20-án tett felajánlása, 2 amely főként a szegényebb gyerekek tanszerrel való ellátását, ösztöndíjban való részesítését, és a tanítók jutalmazását szolgálta. Miután a népek boldogsága a közjólét egyenesen magában a népnevelésben rejlik: a magas kormány messzelátó bölcs intézkedéseit e részben is tehetségemhez képest őszinte jó szándékkal ohajtván támogatni és sikeresiteni elhatároztam, hogy az oskolai nevelés szent célját, a jószágaimban létező oskolákban vallás különbség nélkül ösztön és szorgalmi dijjakkal, könyvek és írószerekkel az alább irt feltételek alatt előmozdítsam írja alapítványa bevezetésében. Ugyanekkor tett báró Sina Simonné is ezen uradalmakban alapítványt magántanodára, 3 ahol 2 katolikus és 2 helvét hitvallású fiatal lányt oktatott a tanórák utáni időben egy tanítónő különféle, a szegény sorsú lányoknak szükséges női munkákra. (Ez utóbbi alapítvány egészen 925-ig működött, amikor is az akkor már koronauradalom nehéz helyzetére, valamint arra hivatkozva szüntették be, hogy amúgy is kötelező óra lett az iskolai kézimunka.) Mindkét esetben az volt az alapítványt tevők óhaja, hogy a tanulók év végi vizsgáztatásánál jelen lehessenek. Sajnos a későbbiekben ez nem így alakult, 857 után a család nem jött többet Gödöllőre. Báró Sina Simon segélyekkel és megrendelésekkel támogatta kora legtehetségesebb művészeit. Magyarországon adományt adott Marastoni Jakab festőiskolájának, 4 gyorssegélyt juttatott Izsó Miklós szobrászművésznek, 5 megrendelésekkel látta el Palinay György festőművészt. Magyar festők műveiből egy 6 Historia Domus. A Gödöllői Római Katolikus Plébánia könyve, 857. 2 Gödöllői Városi Múzeum, TD 2005, 43.. 3 Gödöllői Városi Múzeum, TD 2005, 43. 2. 4 Hölgyfutár, 856. december 9, 097. 5 Tóth, i.m. 22.

7 képcsarnok felállítását tervezte a gödöllői kastélyban, melynek a hazai festők támogatásán kívül a kastély méltó díszítése is célja volt. Kétségkívül azonban Barabás Miklós a legismertebb azon magyar művészek közül, akiktől a báró alkotásokat rendelt. A művész (aki egyébként egyidős volt Sinával) saját maga számára vezetett jegyzékéből tudjuk, hogy több grafikát és festményt is készített a báró megrendelésére. A legnagyobb szabású ezek közül minden bizonnyal A Lánchíd alapkőletétele című festménye. A képet a báró rendelte a művésztől, hogy emléket állítson édesapjának, báró Sina Györgynek, a Lánchíd legjelentősebb befektetőjének. Bár vázlatokat már 840 óta készített Barabás, az olajfestmény csak 864-ben készült el. A festményen az ábrázolt személyeket a művész egy magyarázó tusrajza segítségével lehet azonosítani. Sina György Ürményi Ferenc, József nádor és Széchenyi István körében látható a képen. Az elkészült festményt Sina a Nemzeti Múzeum Képtárának ajándékozta, amely ezekben az években alapozta meg gyűjteményét. A képnek ismert egy kisebb olaj, illetve akvarell változata is. A festőművész 857-ben a báró meghívására Gödöllőre érkezett. Barabás már legközelebb készen lesz azon hat képpel, melyeket B. Sina Simon részére Gödöllőn készít. E kétségkívül becses képek egyik legközelebbi havi műkiállításunkban is láthatók lesznek. 2. Az egyik készülő képről a korabeli újságok is írtak, így például a Hölgyfutár című lap 857 októberében. 3 A képet, melynek címe Gödöllő és az ötfogatú équipage az újság szerint a báró a velencei palotájába szánta, de valami oknál fogva Ercsibe került, ahonnan a második világháború végén külföldre szállították. A képen a kastély előterében egy ötösfogat látható, a bakon a kocsis és az inas, míg hátul báró Sina Simon ül Anastasia nevű lányával. Anastasia a legidősebb, felnőtt kort megélt lánya volt a bárónak, 838-ban született és 860. január -én ment feleségül gróf Wimpffen Viktorhoz. A kép alapján készült a Két garasos újság 859. február 3-i számába egy litográfia. Barabás egy ceruzarajza a báróról 857-ben készült, 4 valamint ismert egy Gödöllő környéke című ceruzarajza, amely 855-ös datálású. 5 A többi képet, amelyet a báró Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele, 859. Olaj, vászon, 72,5 x 0 cm. Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár, ltsz.: 7763; Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele, 842. Akvarell, papír, 262 x 338 mm. Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár, ltsz.: 578. 2 Hölgyfutár, 857, július 27, 752. 3 Hölgyfutár, 857. október 27. 07. 4 Barabás Miklós: Báró Sina Simon arcképe, 857. Ceruza, papír, 34 x 268 mm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 937-386. 5 Barabás Miklós: Gödöllő környéke, 855. Ceruza, papír, 48 x 290 mm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 903 44.

8 rendelésére festett, így például egészalakos olajképét valamint Anasztázia lányáról készült képet, sajnos nem ismerjük. A gödöllői kastély egyébként fontos szerepet játszott a báró elképzeléseiben: szeretett volna itt egy családi rezidenciát kialakítani. Gödöllő szerepére világít rá az a tény is, hogy amikor 857-ban Ferenc József Magyarországra látogatott, a báró, mint magyar főúr, a gödöllői kastélyában akarta őt fogadni. Erre a látogatásra készülve nem csak a kastély berendezését újíttatta fel, hanem a kastély parkjában található ún. királypavilont is. Ezt a kicsi, hatszögletű épületet még I. gróf Grassalkovich Antal építtette a Mária Terézia látogatását (75) követő két évtizedben. A pavilonban a magyar királyok arcképeit helyezték el a honfoglalás kori vezérektől Mária Teréziáig. Az összesen 54 képmás elrendezése a következő volt: egy-egy ablak- vagy ajtónyílás két oldalán 4 4 kép volt, s az ablakok illetve ajtók felett mindenhol nagyobb kép szerepelt. A képeket az osztrák csapatok tették tönkre 849-ben, amikor a magyar szabadságharcban a szomszédos Isaszegnél vereséget szenvedtek. Valószínűleg dühükben tették tönkre a magyar uralkodók arcképeit. Ezt a pavilont újíttatta fel a báró, kiegészítve az uralkodók képmásait a saját koráig. A tönkrement képek egy részét restauráltatta, más részét újra kellett festetni. Ma a Magyar Nemzeti Múzeumban összesen 4 képet őriznek a gödöllői királypavilonból: három az eredeti barokk kori sorozatból való, kilenc az eredeti alapján az 857-es felújításkor készült másolat, kettő pedig olyan, Mária Terézia utáni uralkodó képmása, amelyet előképek felhasználásával 857-ben festetett meg Sina. 2 Ez a momentum azért is fontos, mert kifejezi a családnak azt a szándékát, hogy Magyarországon megtelepedve gyökeret ereszthessen itt. Nem rajtuk múlt, hogy a környék nemesei nem fogadták be a családot. Báró Sina szívesen támogatott szegényt, elesettet, kevés pénzből élő tehetséges művészt de sosem megfontolás nélkül. Ezt jól példázza a következő adoma is: (Báró Sináról egy adoma kering a párisi lapokban.) Báró Sina egy tehetséges fiatal festőt már régibb időtől ismervén, felszólitá, hogy írjon valamit albumába. A fiatal festő ezt jegyezte oda: Kölcsönözzön nekem 00 ezer frankot, Sina úr, és felejtsen el örökre. Mire Sina igy felelt: Ön sokkal szeretetreméltóbb, hogysem érdemes volna elfelejteni, és sokkal tehetségesebb, hogysem vétek ne volna önnek a henyélésre alkalmat nyujtani. 3 Odrobenyák János: Gödöllő hajdan és most. Budapest, 875, 52. 2 Galavics Géza: Rekonstrukciós tanulmány a gödöllői kastélypark királypavilonjának belső díszítéséhez. 995 999. Gödöllői Városi Múzeum, A 200. 88. 2. 3 Vasárnapi Újság, 860. szeptember 30, 484.

9 Nehéz lenne összeszámolni, hogy pontosan mennyi támogatást köszönhet a magyar kultúra és gazdaság a báró jótékonyságának. Tóth Lőrinc számításai szerint 856 májusától, amikor is átvette apja örökségét, 876 márciusáig Ausztria és Magyarország területén adományai 550.000 forintot tettek ki, nem számítva bele természetesen a görögországi támogatásokat (az egyetem épületének, a csillagvizsgáló működésének és a Görög Akadémia épületének a finanszírozását). Elmondhatjuk tehát, hogy a nagy vagyont öröklő fiú nem tékozolta el hiábavalóságokra a családi örökséget, hanem a korszak legnagyobb mecénásaként írta be magát hazánk történelmébe.

20 Csorba László Híd, város, ország Ott, ahol még ma is mesél a bécsi erdő, az egykori császárvárostól nyugatra fekvő bájos völgyek egyikében kicsiny városka fekszik: Rappoltenkirchen. Központjában, a Szent György-templom mögött nyílik a földesúri kastély parkjának hatalmas kapuja. Ahogy beljebb kerül az ember, megüti a fülét a gépek mormolásának hangja: a domboldal előtti tisztáson álló, nem túl nagy, de imponálóan arányos, kockaalakú épületben amelyet folyosó köt össze a karcsú toronnyal általános felújítás zajlik, munkások járkálnak ki-be az ajtókon és az ablakokon. A lépcső elegáns szerkezete, a piszok alatt is láthatóan pompás öntöttvas elemek, a foltokban megmaradt stukkók és a különféle festésnyomok a falon ennyi emlékeztet csak a hajdani pompára. A korai ötvenes éveiben járó vállalkozó, aki egy ingatlanfejlesztő cég megbízásából a felújítást irányítja, hatalmas elődök örökségével sáfárkodik. A barokk időkben a nagy Jakob Prandtauer a melki apátság mestere! formálta a régi épületet, az 870-es években pedig a bécsi Ringstrasse-stílus mágusa, Teophil Hansen alakította át a ma is látható neoreneszánsz formára. A háború után a szovjetek használták hosszú évekig magyarázza az építésvezető: az ideiglenesen Ausztriában állomásozó csapatok egyik törzse szállásolta be magát a kastélyba. De a szovjetek elmentek, az épületet kiürítették és a városka nemigen tudott mit kezdeni vele, így eladásra kínálják majd, ha végére ér a munka. Hogy egykor ki volt a régi udvarház utolsó gazdája, a manapság itt élők, itt dolgozók közül nem tudja senki sem. Menjen föl a dombra, a kápolnához! integet a férfi. Ott a sírokon talál neveket. Fiatal szálerdőben kanyarog fölfelé a földút, és a tetején nyíló tisztáson kisméretű, torony nélküli, ortodox istenháza várja látogatóit. Belseje halotti kápolna, misézni lehet benne, ha behúzzák az ikonosztasziont helyettesítő függönyöket. Kívülről keresztekkel ékes sírok támaszkodnak a falához, gyönyörűen kalligrafikus görög írással a homlokukon. Különös látvány az Ypszilantisz hercegek neve és különös az a sors, melynek rendelését követve a török szultán fanarióta alattvalóiból a távoli Balkánon zajló görög szabadságküzdelmek hőseivé emelkedő család tagjai a bájos Wienerwald e csöndes, ismeretlen zugában alusszák az örök álmot. Osztrákok és görögök egy jeles magyar nemesember, hodosi és kizdiai Sina György báró révén találkoznak a rappoltenkircheni erdőben. A címet és a magyar nemzethez tartozás kiváltságát I. Ferenc királytól kapta 88-ban ez a ragyogó tehetségű pénzember, születésére nézve görög férfiú egyike azoknak a polgári vállalkozóknak, akiknek a Habsburg Birodalom legfelsőbb vezetésével együttműködve sikerült kiépíteniük ipari, kereskedelmi és pénzüzleti