A Magyar Halászati Operatív Program (MAHOP) az ágazat versenyképességének növeléséért és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért Szakmai tanácskozás Budapest, 2015. december 3. MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG, 2015 A kiadvány a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával a PTKF/971-2/2015. számú támogatási szerződés 1 keretében készült.
Tartalomjegyzék: 1. Összefoglalás...3 2. Előzmények és a tanácskozás témáinak fontossága...5 2.1. A hazai halgazdálkodás fejlesztésének lehetőségei, illetve azok kihasználása a Halászati Operatív programok hatékony végrehajtásával...5 2.1.1. Versenyképesség az akvakultúrában, illetve fenyegetések és lehetőségek...5 2.1.2. A vadon élő állatok kártétele és az ökoszisztéma szolgáltatások el nem ismerése...9 2.1.3. Az akvakultúra szakirányítása és abban a termelői szövetségek szerepe...12 2.2. A hazai akvakultúra fejlesztés főbb európai kapcsolódásai...15 2.2.1. MASZ és MAHAL, a FEAP tagjai...15 2.2.2. Magyar Halgazdálkodási Technológiai és Innovációs Platform (MATIP), az EATiP tagja...16 2.2.3. Kelet és Közép Európai Akvakultúra Központok Hálózata (NACEE-Network of Aquaculture Centers in Central and Eastern Europe)...16 3. Előadások...17 4. Főbb megállapítások...26 Mellékletek I. sz. A rendezvényen készült fotók II. sz. A tanácskozás programja III. sz. A tanácskozáson résztvevők listája IV. sz. ETHA rendelet 2
I. Összefoglalás A Magyar Akvakultúra Szövetség a Herman Ottó Intézet budapesti konferenciaközpontjában tartott szakmai rendezvényt 2015. december 3-án. A Magyar Halászati Operatív Program (MAHOP) az ágazat versenyképességének növeléséért és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért címmel. A rendezvényen a Miniszterelnökség és a Földművelésügyi Minisztérium halászati szakértői tartottak előadásokat az alábbiak szerint: Dr. Mihalics Vivien, osztályvezető, Miniszterelnökség: Pályázati lehetőségek a MAHOP keretében; Gábor János, FM: Az új tervezési időszak alatt elérhető nemzeti támogatások; Lengyel Péter, osztályvezető, FM: Ökológiai szolgáltatásokhoz kapcsolódó támogatások nemzetközi kitekintésben Amint a programból is látható (1.sz. melléklet), a tanácskozás jó lehetőséget biztosított a szakmai konzultációra, hiszen a három előadást követően volt idő a szakmai vitára, amelynek moderátorai a MASZ elnöke Dr. Váradi László és alelnöke Dr. Szűcs István voltak. A résztvevők örömmel fogadták a Miniszterelnökség tájékoztatóját, miszerint jól haladtak a MAHOP előkészületei, illetve a Bizottsággal folytatott tárgyalások és hamarosan elfogadásra kerül a MAHOP (Időközben a Bizottság 2015. december 7-én elfogadta a MAHOP-ot). A program végrehajtása során kiemelt szerepet kap (az összes támogatás 22%-a) a termelő beruházások támogatása - erőforrás-hatékonyság, a vízfogyasztás és a vegyi anyagok felhasználásának csökkentése, a recirkulációs rendszerek vízhasználatának minimalizálása. A résztvevők úgy ítélték meg, hogy a MAHOP intézkedési összhangban vannak az ágazatfejlesztés igényeivel és azok hatékony végrehajtása jól szolgálja majd a hazai halgazdálkodás fejlesztését, az ágazat versenyképességének növelését és a halfogyasztás hazai termékekre alapozott emelkedését. A csak nemzeti forrásból finanszírozott támogatások a minőségi pontytermelés hatékonyságának növelése érdekében biztosított de-minimis támogatás, valamint a Halgazdálkodási Előirányzat, amelynek alapja a 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről. A támogatás forrása az állami halász- és horgászjegyekből, valamint a halgazdálkodási haszonbérletből, valamint vagyonkezelésből befolyó összegek (kb. 600 millió forint). 3
Az ökológiai szolgáltatásokhoz kapcsolódó támogatásokat illetően az ETHA szabályai szerint elsősorban a NATURA 2000 előírásai vagy önkéntes vállalások miatt kieső jövedelem vagy többletköltség téríthető meg. Így a mérhetőség és igazolhatóság szigorúan vett követelménye miatt sok ország nem is él a kompenzáció lehetőségével. Magyar szakdiplomáciai sikernek tekinthető, hogy a Bizottság elfogadta a magyar javaslatot. miszerint 13.800 Ft/ha/év részleges (kb. 30%-os) kompenzáció fizethető ki a kormorán okozta károkért. Az ágazati szereplők tervezik a halastavak ökológiai szolgáltatásainak átfogó elemzését, amire várhatóan a MAHOP adatgyűjtési keretén belül lesz lehetőség. A tanácskozásról készült szakmai anyag felkerült a MASZ weboldalára (www.masz.org). A konferencia megszervezését és a szakmai anyag elkészítését a Földművelésügyi Minisztérium támogatta a PTKF/971-2/2015 sz. támogatási szerződés keretében. 4
2. Előzmények és a tanácskozás témáinak fontossága 2.1. A hazai halgazdálkodás fejlesztésének lehetőségei, illetve azok kihasználása a Halászati Operatív programok hatékony végrehajtásával A hazai halgazdálkodás helyzetével, fejlesztésének lehetőségeivel kiemelten foglalkoznak az ágazati szereplők a Halászati Operatív Program (HOP) zárásának, illetve az új Magyar Halászati Operatív Program (MAHOP) előkészítésének évében. Az év folyamán számos szakmai tanácskozásra, illetve konzultációra került sor, amelyek közvetlenül illetve közvetve kapcsolódtak az Operatív Programokhoz. A szakmai viták során három olyan témakör volt beazonosítható, amelyeket érdemes áttekinteni, amikor a MAHOP adta lehetőségeket vizsgáljuk, illetve elemezzük azt, hogyan lehetne leghatékonyabban felhasználni a MAHOP biztosította forrásokat az ágazat minőségi fejlesztése érdekében. E három téma a következő: (1) általában a hazai akvakultúra versenyképessége, illetve a fejlesztés lehetőségei és az azt fenyegető veszélyek; (2) a természetbe ágyazódó halastavak specifikus problémája a vadon élő állatok kártétele és az ökoszisztéma szolgáltatások el nem ismerése; (3) az ágazati szakirányítás, illetve az ágazati szereplők szervezettsége, különös tekintettel a termelői szerveződésekre. 2.1.1. Versenyképesség az akvakultúrában, illetve fenyegetések és lehetőségek Nem készült még hivatalos jelentés a Halászati Operatív Program (HOP) végrehajtásának eredményeiről, de azt megállapíthatjuk, hogy bár a HOP hozzájárult az ágazat helyzetének konszolidálásához, nem értünk el olyan eredményeket a technológiafejlesztésben, illetve a halfeldolgozásban és a termékfejlesztésben, amivel javítottuk volna versenyképességünket a hazai, illetve európai piacokon. Vannak ugyan részeredmények és találunk jó példákat az innovációra, a marketing munkára, még a termékfejlesztésre is, de egyelőre nem sikerült kihasználni a tudásban és a tapasztalatokban rejlő óriási hazai potenciált. Az Európai Számvevőszék még 2014. szeptember 16-án publikálta jelentését arról, hogy az európai akvakultúra ágazat milyen hatékonyan használta fel az Európai Halászati Alapból (EHA) az ágazat fejlesztésére biztosított több mint 400 millió eurót. A Számvevőszék összességében azt állapította meg, hogy az EHA nem nyújtott eredményes támogatást, mivel viszonylagos hiányosságok jellemezték az akvakultúraágazat fejlesztésére irányuló uniós és tagállami szintű keretet, és a ténylegesen megtett intézkedések nem hoztak kielégítő eredményeket. Az Európai Számvevőszék megállapítása hat ország 60 projektjének vizsgálata alapján született, így nem feltétlenül vonatkozik Magyarországra, mégis sok megszívlelendő megállapítást tartalmaz az anyag, illetve figyelemre méltóak annak ajánlásai, amelyek a MASZ honlapján olvashatók http://www.masz.org/doc/az_eha_hatekonysaga.pdf 5
Bár a stagnáló európai akvakultúra termeléssel szemben Magyarországon az étkezési hal termelése 2014-ben 3%-os növekedést jelentett a 2013. évihez képest, a növekedés nem egyértelműen a hazai haltermékek piaci helyzetének erősödése, az ágazat versenyképességének növekedése volt az oka. Már szinte közhelynek számít, hogy növelnünk kell az ágazat versenyképességét, pedig a versenyképesség folyamatos növelése egy ágazat sikerességének alapeleme. Az OMÉK alkalmából 2015. szeptember 24-én megrendezett Halgazdálkodási Konferencián a MASZ elnöke előadásában bemutatta az Európai Parlament Halászati Bizottságának kérésére az európai akvaultúra versenyképességéről készült tanulmány egyes megállapításait. Eszerint a versenyképességnek kilenc kulcsterülete van, amint az 1. sz. táblázatban látható. 1. Táblázat A versenyképesség kilenc kulcsterülete Érdemes lenne alaposan elemezni, akár egy SWOT analízis keretében, hogy a hazai akvakultúra ágazat versenyképessége növelésének melyek a főbb korlátai, illetve lehetőségei a versenyképesség kilenc kulcsterületén. A versenyképességnek fontos indikátora, hogy egy adott akvakultúra termék mennyire versenyképes a piacon egy hasonló akvakultúra termékkel, melyik az, ami jobban megnyeri a fogyasztók tetszését és nagyobb mennyiség adható el belőle, mint más termékekből. Az említett tanulmány a hasonló termékek közötti versenyképesség öt tényezőjét írja le ahogy a 2. sz. táblázatban látható. 6
2. Táblázat Versenyképesség hasonló termékek között Hazai (akár üzemi szintű) termékfejlesztési programok tervezésénél hasznos lenne a fentebb említett tényezők szisztematikus figyelembe vétele, jóllehet ösztönös, illetve tapasztalatokon alapuló fejlesztések folyamatban vannak. A tanulmány vizsgálja az európai pontytermelési ágazat versenyképességét befolyásoló fenyegetéseket és lehetőségeket. A főbb megállapításokat a 3. sz. táblázat foglalja össze. 3. Táblázat Lehetőségek és fenyegetések az európai pontytenyésztő szektorban 7
Bár a tanulmány 2009-ben készült, a lehetőségek és a fenyegetések alapvetően ma is aktuálisak. Amint azt az Európai Tógazdasági Termelők 2013-ban Magyarországon megrendezett konferenciáján is megállapították, a tógazdasági haltermelés első számú problémája a ragadozók (kiemelten a kormorán) kártétele. A konferencia kiadvány a MASZ honlapon elérhető: http://www.masz.org/wp-content/uploads/2014/02/02-az-eu- T%C3%B3gazd%C3%A1lkod%C3%B3inak-Tan%C3%A1cskoz%C3%A1sa.pdf Figyelemre méltó, hogy a lehetőségek között említett tényezők mindegyikét: a fenntartható intenzifikáció; a biohal termelés és termékminősítés; a helyi igények kielégítése; a szakmai képzés fejlesztése; a vidékfejlesztési potenciál; valamint a zöld és fenntartható tulajdonságok kihasználása ma is kihasználatlan tényezőként lehet említeni. A fenntartható intenzifikáció valóban egy ígéretes lehetőség azokban az országokban, ahol a tógazdálkodás jelentős szerepet játszik az akvakultúrában. Magyarország élen jár ilyen technológiák fejlesztésében (pl. tó a tóban; tavi recirk), azonban az új és félüzemi körülmények között jó eredményeket adó technológiák nem terjedtek el a gyakorlatban és azok alkalmazása néhány innovatív gazdálkodó tevékenységéhez köthető. A biohal termelésben is voltak aktívabb időszakok és jelenleg alig beszélhetünk magyarországi biohal termelésről. Kétségtelen, hogy a biohal termelés egy kis, speciális szegmense lehet csak a hazai akvakultúrának, de a hazai biohal termelésben rejlő lehetőségek nincsenek kihasználva. A termékminősítés kiemelt feladat kell, hogy legyen a jövőben, bár ennek alapja az, hogy legyen minősíthető termék. Vannak kezdeményezések e területen (pl. Minőségi Magyar Hal), de a minősítés, vagy eredet megjelölés tekintetében még a környező országokhoz képest is le vagyunk maradva. A helyi igények kielégítése, vagy más szóval a közeli piacok ellátása olyan lehetőség, amely kihasználására vannak kezdeményezések, de egyelőre igen visszafogottan. Az akvakultúrának a vidékfejlesztésben való hangsúlyosabb megjelenítése is pozitív hatással lehet az ágazat fejlődésére (amint erre több pozitív példa is van európai országok tógazdasági régióiban), azonban e lehetőség is kihasználatlan. A zöld és a fenntartható tulajdonságok (amelyek elsősorban halastavakhoz köthetők) kihasználására történtek erőfeszítések a halastavak ökoszisztéma szolgáltatásainak bemutatásával, azonban kulcsfontosságú lenne olyan módszer kidolgozására, amellyel elfogadható módon ki lehetne számítani a szolgáltatások pénzben kifejezett értékét. A fentebb említett lehetőségek kihasználását nagymértékben segítheti a MAHOP a különböző kapcsolódó intézkedések finanszírozásával, kivéve az akvakultúra vidékfejlesztésben betöltött szerepének a támogatását, mert az úgynevezett 4. prioritási tengely nem szerepel a programban. 8
2.1.2. A vadon élő állatok kártétele és az ökoszisztéma szolgáltatások el nem ismerése A halastavak ökoszisztéma szolgáltatásainak anyagi elismerése, illetve a vadon élő állatok okozta károk kompenzációja kiemelt jelentőségű témakör azokban az országokban, ahol a tógazdálkodásnak meghatározó szerepe van az akvakultúra termelésben. Az utóbbi években több nemzetközi tanácskozáson volt téma a halastavak sajátságos szerepe a természeti környezetben. Ennek eredményeképpen a tógazdálkodás, illetve annak pozitív nem-termelési funkciói egyre nagyobb mértékben ismertek és elfogadottak az Európai Bizottság szakértői, illetve az európai akvakultúra szakembereinek szélesebb köreiben. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk ezzel a témával foglalkozó fontosabb eseményeket. Az idei év elején (január 21-én) a Magyar Mezőgazdaság 70. évf. 4. számában jelent meg Dr. Váradi László és Dr. Szűcs István cikke A halastavak ökológiai szolgáltatásai címmel. A cikk tartalmazza a MASZ állásfoglalását is a halastavak ökológiai szolgáltatásainak kompenzációjára vonatkozóan. Az állásfoglalás többek között azt fogalmazza meg, hogy a területalapú támogatás helyett egy új alapokra helyezett HKP támogatási rendszer kidolgozása és beindítása szükséges a jövőben. A cikk nagy vitát váltott ki szakmai körökben is, mert a tógazdálkodók jelentős része a területalapú támogatásban látta a probléma megoldását. Mára már elfogadott, hogy a területalapú támogatás nem alkalmazható direkt módon a halastavak ökológiai szolgáltatásainak elismerésére. Az ETHA (Európai Tengerügyi és Halászati Alap) rendelet tételesen ismerteti a kompenzáció mértékének megállapítására alkalmazható módszert. Ennek gyakorlati alkalmazhatósága vitatott, és tovább kell folytatni azt a munkát, amely a halastavak ökológiai szolgáltatásai értékének számszerűsítésére, illetve egy gyakorlatban alkalmazható módszer kidolgozására irányul. Az Európai Akvakulútra Termelők Szövetsége (FEAP) kérésére a MASZ képviselője is részt vett az Európai Bizottság által szervezett, a Madár- és Élőhely Direktívákat elemző tanácskozáson Brüsszelben, március 3-án. Az Európai Bizottság kezdeményezte a Madár- és Élőhely Direktívák alkalmazhatósági vizsgálatát ( Fitnesscheck ), amely során a Bizottság elé terjeszthetők a madarak kártételére és a halastavak ökológiai szolgáltatásaira vonatkozó információk is. A tógazdálkodás képviselőinek részvétele a folyamatban elősegítheti, hogy a Direktívákban elismerésre kerüljenek halastavak ökoszisztéma szolgáltatási, ami alapja lehet a méltányos kompenzációnak. A halastavak ökoszisztéma szolgáltatásainak helyzete egyik fontos témája volt a2015. szeptember 3-4. között Vodnany-ban Csehországban megrendezett. 3. Nemzetközi Ponty Konferenciának. A kétévente megrendezett Nemzetközi Ponty Konferencia Európa pontytenyésztő szakembereinek legnagyobb nemzetközi fóruma, amelyen ez évben mintegy 120 szakember vett részt Európa 11 pontytenyésztő országából (Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Ukrajna). A konferencia nyilatkozatában is megállapítást nyert, hogy a vadon élő állatok kártétele és a gyakran nem következetes és indokolatlanul korlátozó törvények, illetve a külső tényezők szintén akadályozzák az ágazat fejlődését. A nyilatkozat javaslatként fogalmazza meg, hogy módszert kell 9
kidolgozni az édesvízi halastavak ökoszisztéma szolgáltatásai értékének meghatározása érdekében, tekintettel arra, hogy a halastavak nem termelő funkciói továbbra is fontos elemei maradnak a szektor tevékenységének, illetve javítani kell az együttműködést a környezetvédelemmel foglalkozó NGO-kal a halastavak ökoszisztéma szolgáltatásinak jobb megértése érdekében. Brüsszelben, november 16-án a Régiók Bizottsága központjában került sor a Lendületben az Akvakultúra rendezvényre, amelyet a FEAP negyedik alkalommal szervez meg. A 2015. évi rendezvény fő témája az Akvakultúra integrációja volt. Az előadók átfogó értelemben elemezték az akvakultúra integrációjának lehetőségeit az élelmiszerek piacán, illetve a természeti környezettel és más gazdasági tevékenységekkel. A rendezvényen felkért előadóként a MASZ elnöke tartott előadást a tógazdaságoknak a NATURA 2000 és Víz Keretirányelv programokban játszott szolgálja a NATURA 2000 és a Víz Keretirányelv programjai céljainak megvalósítását, amint a 4. sz. táblázatban látható. A NATURA 2000 ÉS CÉLJAI A NATURA 2000 központi eleme az EU természetvédelmi és biodiverzitási programjának. A hálózat célja annak biztosítása, hogy Európa legértékesebb és veszélyeztetett fajai és élőhelyei hosszú távon fennmaradjanak. A NATURA 2000 természetvédelmi területek EU szintű hálózata, amely az 1992-ben kiadott Élőhely Irányelv alapján jött létre. A VÍZ KERETIRÁNYELV ÉS FŐ CÉLJAI A HALASTAVAK NEM TERMELÉSI FUNKCIÓI Élőhely biztosítása a növény- és állatvilág számára; A biodiverzitás fenntartása és gazdagítása. A HALASTAVAK NEM TERMELÉSI FUNKCIÓI A VÍZ KERETIRÁNYELV ahhoz biztosít törvényi kereteket, hogy megőrizzük, illetve javítsuk a vizek tisztaságát Európa szerte, illetve biztosítsuk a tiszta víz használatának hosszú távon történő fenntarthatóságát. Az irányelv hivatalos címe: A Parlament és a Tanács 2000/60/EC Irányelve. A vízgazdálkodás javítása (szervesanyag hasznosítás/eltávolítás); Árvizek befogadása és a vizek visszatartása egy adott térségben. 4. Táblázat A halastavak nem termelési funkcióinak összhangja a NATURA 2000 és a Víz Keretirányelv (VKI) céljaival Nem véletlen, hogy a halastavak ökoszisztéma szolgáltatásainak elismertetésére vonatkozóan számos nemzetközi példát ismertettünk, hiszen e területen elengedhetetlen a nemzetközi összefogás. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a halastavaknak a természetes ökoszisztémában betöltött pozitív szerepének elismertetésére irányuló nemzetközi szakmai-, és lobbi tevékenységben a magyar 10
szakemberek élenjárnak és egyben példát is mutatnak a termelői, kutatói és kormányzati összefogásra. A nemzetközi lobbi tevékenységen túl azonban nagy szükség van a további szakmai elemzésekre, kutatásokra és modellezésekre, hogy olyan evidenciákat tárjunk fel és fogadtassunk el, amelyek alapját képezhetik a halastavak ökoszisztéma szolgáltatási értékének anyagi elismerésének. A 2015. évi OMÉK alkalmával megrendezett szakmai konferencián előzetes megbeszéléseket folytattunk a Trinity Enviro Kft. munkatársával, aki bemutatott egy módszertan tervezetet a halastavak környezeti szolgáltatásainak meghatározása irányulóan. A továbbiakban célszerűnek tartjuk az együttműködés lehetőségének megvizsgálását, hiszen a téma komplexitása szükségessé teszi számítógépes modellezésben járta szakembereknek a munkába való bevonását. A cég által bemutatott többszempontú súlyozott analízis (multi kritéria analízis) alkalmas lehet arra, hogy a halastavak térbeli, üzemeltetési, kialakításbeli adottságainak figyelembe vételével meghatározza egy adott halastó környezeti szolgáltatásainak összességét. A MAHOP keretében alkalmazható, a vadon élő állatok kártétele kompenzációjának számítására vonatkozóan szakértői tanácskozásra kerül sor az Agrárgazdasági Kutató Intézetben 2015. szeptember 21-én. A tanácskozáson résztvevő szakértők javaslatai alapján az Agrárgazdasági Kutató Intézet véglegesítette a mérhető, nyomon követhető, ellenőrizhető mutatókra támaszkodó kalkulációs modell módszertanát. Az egyszerűsített modell nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) közvetlen károkozása által okozott hozamkiesést veszi alapul, hiszen a nagy kárókatona kártétele a meghatározó a halastavakat sújtó negatív környezeti tényezők között. A javasolt módszer alkalmazható lehet egy részleges kompenzáció mértékének számítása során, azonban tovább kell folytatni egy olyan módszer kidolgozására irányuló munkát, amely nem csak a nagy kárókatona, hanem egyéb vadon élő álatok kártételét, illetve a halastavak más ökoszisztéma szolgáltatásit is figyelembe veszi. A fentebb leírt célok érdekében erősíteni kell az együttműködést más olyan országok kutatóintézeteivel, termelő szervezeteivel, kormányzati szerveivel, amely országokban szintén fontosak a halastavak ökológiai szolgáltatásai. Célszerű lenne más olyan ágazatokkal való együttműködés is (pl. erdészet), amely ágazatok ökoszisztéma szolgáltatásai szintén jelentősek. Fontos a halastavaknak a természeti környezetben betöltött szerepének vizsgálatára irányuló kutatások erősítése, illetve e témával foglalkozó nemzetközi projektekben való részvétel. Ez utóbbi területen örvendetes, hogy az akvakultúra és a környezet kapcsolatával foglalkozó két nagyobb EU projektben is részt vesznek magyar intézmények és szervezetek. A TAPAS (Tools for Assessment and Planning of Aquaculture Sustainability) Eszközök az Akvakultúra Fenntarthatóságának Becslésére és Tervezésére című projektben magyar részről a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke és a szarvasi székhelyű NACEE (Kelet és Közép Európai Akvakultúra Központok Hálózata) vesz részt. Az AQUASPACE (Ecosystem Approach to making Space for Aquaculture) Terület biztosítása az Akvakultúra számára Ökoszisztéma megközelítésben című projektben magyar partner a NAIK-HAKI és a Biharugrai Halgazdaság Kft. 11
2.1.3. Az akvakultúra szakirányítása és abban a termelői szövetségek szerepe A fentebb tárgyalt szakmai aspektusok mellett alapvető fontosságú az 1. sz. táblázatban bemutatott szakpolitika és szabályozók (horizontális) tényező figyelembe vétele, hiszen egy ágazat fejlesztési lehetőségét alapvetően meghatározza a politikai szándék, illetve az azt szolgáló szabályozók (törvények és rendeletek). Az ágazati szakirányítással egyre többet foglalkoznak az akvakultúra fenntartható fejlesztésével foglalkozó szakirodalmak. A szakirányítás nem jelent egyet az állami irányítással, illetve a kormányzással (angol szóval governance). Kétségtelen, hogy a kormányoknak nagy szerepe van egy nemzetgazdaság részét képező ágazat (így pld. akvakultúra) irányításában, azonban a szakirányításnak olyan szereplői is vannak, mint közösségek, nem kormányzati szervezetek (NGO), illetve termelői szövetségek. Az EU-ban a Bizottság komoly reformokat indított a szakirányítás területén a demokratikus elvek alkalmazásának, az érdekeltek minél nagyobb bevonásának érdekében. 2001-ben adták ki az Európai szakirányítás A fehér könyv című dokumentumot, amely a jó szakirányítás/kormányzás öt alapelvét fogalmazta meg a következők szerint: (1) nyitottság (átláthatóság és kommunikáció a döntéshozatali eljárásokban); (2) az érdekeltek részvétele; (3) elszámolhatóság; (4) hatékonyság; (5) koherencia (tekintettel az EU országainak igen eltérő politikáira). Az EU-ban a halászat és akvakultúra szakirányításának alapja a EU Közös Halászati Politikája (KHP), amely végrehajtása pénzügyi feltételeit az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) biztosítja (4. sz. melléklet). A tengeri és édesvízi akvakultúra a KHP-nak egy elismert fontos pillére, amely hozzájárul a foglalkoztatáshoz, a helyi fejlesztésekhez, alapvetően járul hozzá a hal és egyéb vízi élőlények piaci ellátásához, több al-szektort foglal magában, az európai kulturális hagyományok része, illetve egy dinamikus és innovatív szektor. Az Európai Bizottság 2013-ban adta közzé az EU akvakultúra fenntartható fejlesztésének stratégiai útmutatását. E dokumentum 4. fejezetében az EU akvakultúra szakirányítására vonatkozóan a következők szerepelnek: (1) több évre szóló nemzeti stratégiai terveket kell kidolgozni a tagországoknak; (2) a terveknek összhangban kell lenni az ETHA alapelveivel; (3) törekedni kell a jó gyakorlatok cseréjére a tagországok között; (4) létre kell hozni egy Akvakultúra Tanácsadó Testületet (ACC, Aquaculture Advisory Council). A szakirányítás fentebb megfogalmazott programjai végrehajtásában fontos szerepet játszanak a tagországok termelői szövetségei, illetve a FEAP. A Belgrádi Egyetem Mezőgazdasági Tanszéke Állattudományi Intézetének Halászati Osztálya 2015. június 10-12 között 7. alkalommal rendezte meg a Víz és Hal nevű nemzetközi konferenciát, amely a kelet európai térség egyik növekvő fontosságú nemzetközi fórumává vált a halászat és az akvakultúra területén. A konferencia programjában szerepelt a MASZ szakembereinek az akvakultúra szakirányításával foglalkozó előadása is (Váradi L. és Békefi E.: Az akvakultúra ágazati szakirányítása Közép és Kelet Európában, illetve a termelői szövetségek szerepe). Az előadásban elhangzott, hogy bár egyre többen felismerik a szakirányításnak az akvakultúra fejlesztésben meghatározó szerepét, az abban való részvétel adta lehetőségeket nem 12
ismerik kellőképpen az ágazati szereplők. Különösen igaz ez a kelet európai régióra, ahol az állami irányítás jelentette a szakirányítást hosszú évekig. A szakirányításban való hatékony részvétel viszont csak szervezetten képzelhető el, így fontos a termelők szervezettsége. Megállapítható ugyanakkor, hogy a kelet európai régióban kevés a jól szervezett termelői szövetség az akvakultúrában, amely helyzet javítása további erőfeszítéseket igényel, tekintettel arra is, hogy az akvakultúra szakirányítása egyre inkább nemzetközi jellegű. A IX. Kaposvári Állattenyésztési Napok keretében a Kaposvári Egyetem Akvakultúra és Halgazdálkodás Tanszéke által 2015. szeptember 4-én. megszervezett Vertikális integráció és termékpálya-fejlesztés a halászati ágazatban című szakmai konferencián Dr. Kucska Balázs, a tanszék vezetője jogosan állapította meg, hogy a tanácskozás címében megjelölt területeken a magyar halászat szereplői a rendszerváltás óta nem tudtak előbbre lépni. A hazai akvakultúra fejlesztésnek nem csak a korábban tárgyalt egyes technológiai és környezeti tényezők a gátjai, hanem az ágazati termelői szervezettség gyengesége, illetve a teljes termékpályát átfogó integráció hiánya. A kaposvári konferencián, illetve más fórumokon is hangsúlyozta a horizontális és vertikális integráció hiányát Dr. Szűcs István a Debreceni Egyetem tanszékvezető docense a MASZ alelnöke. Megállapítja, hogy az ágazat fenntartható fejlődése és versenyképességének megőrzése mindenképpen megköveteli a jelenleginél magasabb szintű integráció kiépülését, amihez jó alapot szolgáltat az ETHA, amely 50%-os támogatási intenzitás mellett finanszíroz beruházásokat a termékpálya mentén. Elemző munkájának egyik eredménye az 1. ábrán bemutatott integrációs modell, amelyet Dr. Szőllősi Lászlóval a Debreceni Egyetem adjunktusával dolgozott ki. 1. ábra Központosított vertikális integráció modellje a hazai halászati ágazatban 13
A hazai halgazdálkodás szervezettségének növelését teszi lehetővé, de egyben ki is kényszeríti az a törvény (2015. évi XCVII), amely szerint egy ágazatban egy szakmaközi szervezet működhet. Az OMÉK Szakmai Konferenciáján a MASZ elnöke egy ábrán (2. ábra) mutatta be az ágazati szerveződés jelenlegi és kialakítandó helyzetét. 2. Ábra. Szervezeti változtatások szükségessége a hazai halászati ágazatban Dr. Viski József, a Miniszterelnökség Vidékfejlesztési Államtitkársága agrárvidékfejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára, a HOP Irányító Hatóság vezetője már 2014-ben úgy nyilatkozott: Az új időszakban a termelői szervezetek kedvezményekben részesülhetnek, ezért javasolt, hogy az érdekképviseletek mellett termelői szervezetek is megalakuljanak, vagy az érdekképviseletek alakuljanak át termelői szervezetté. Magyarországon jelenleg nincs a törvények szerint értelmezhető termelői szervezet, illetve a jelenleg működő két érdekképviseleti szervezet (MASZ és MAHAL) egyike sem felel meg a szakmaközi szervezetek kritériumának. A 2015. évi XCVII. törvény egyértelműen kijelenti, hogy Egy ágazatban csak egy szakmaközi szervezet ismerhető el. Elvileg természetesen működhet szakmai érdekképviseletet felvállaló egyesület az Egyesülésről szóló törvény alapján, azonban ilyen egyesületnek a jelentősége, és kompetenciája nem lesz összemérhető az uniós és nemzeti törvények (és rendeletek) alapján létrehozott termelési és szakmaközi szervezetékével nem beszélve azoknak a MAHOP-ból történő támogatási lehetőségéről. Az elmúlt évben informális egyeztetések történtek a MASZ és a MAHAL elnökei között egy szakmaközi szervezet létrehozására irányulóan, illetve egyetértés született abban, hogy egy kompetens jogi szakértőt kell megbízni, vizsgálja meg egy szakmaközi szervezet létrehozásának jogi lehetőségeit a jelenleg működő érdekképviseleti szervezetek átalakításával. Egy az egész ágazatot reprezentatív módon képviselő szakmaközi szervezet működése nagyban hozzájárulna a MAHOP sikeres végrehajtásához is. 14
2.2. A hazai akvakultúra fejlesztés főbb európai kapcsolódásai A hazai akvakultúra fejlesztés jellege eleve nemzetközi, hiszen Magyarország az EU 28 tagországa egyikeként a Közös Halászati Politika által meghatározott keretek között, az ETHA támogatások igénybevételével hajtja végre nemzeti akvakultúra fejlesztési programját. A halgazdálkodási ágazat tevékenysége egyik oldalról az inputok igénybevétele (beleértve a K+F eredményeket is), másik oldalról a piaci kibocsátások révén is egy nemzetközi környezetbe ágyazódik be. Így valójában nem is látszik indokoltnak külön tárgyalni a nemzetközi kapcsolatokat, hiszen azok átszövik a halgazdálkodás egészét, amint az az előző fejezet tárgyalásából is kitűnik. Még is fontos az ágazatfejlesztés nemzetközi, illetve kiemelten európai kapcsolódásaival foglalkozni, különös tekintettel a kapcsolatok minőségére, hiszen a kapcsolatok lehetnek rutinszerű, illetve követő jellegűek, de lehetnek proaktívak és innovatív jellegűek, amely utóbbiak versenyelőnyt jelenthetnek az egész ágazat számára. A magyarországi akvakultúra az 1980-as években nagy nemzetközi elismertségre tett szert, különös tekintettel hazánk FAO-s kapcsolataira. Magyarországot a FAO, mint nagyhatalmat tartott számon az édesvízi akvakultúra területén. Előszeretettel alkalmazott a FAO magyar szakértőket a világ számos fejlődő országában, ahonnan ugyanakkor több száz szakember érkezett hazánkba szakmai ismereteinek gazdagítására. Az európai kapcsolatok átrendeződésével, a rendszerváltozással, majd Magyarország EU tagságát követően az akvakultúrában is átalakultak a nemzetközi kapcsolatok. Meg kell, hogy állapítsuk azonban, a magyar akvakultúra szervezetei és szakértői ma is aktív szerepet játszanak az európai akvakultúra fejlesztésben, ami előnyöket jelent, illetve jelenthet a hazai ágazatfejlesztésben is. A következőkben röviden áttekintjük azoknak a magyar szervezeteknek a működését, amelyek aktív szereplői a nemzetközi akvakultúra fejlesztésnek, külön nem említve a kutatási és oktatási intézményeket, illetve a kormányzati szervezeteket, amelyek egyébként szintén segítik az ágazatfejlesztést aktív nemzetközi tevékenységükkel. 2.2.1. MASZ és MAHAL, a FEAP tagjai A MASZ és a MAHAL az Európai Akvakultúra Termelők Szövetségének (FEAP) aktív tagjai, amelyek különösen a FEAP Édesvízi Bizottsága tevékenységének keretében fejtik ki tevékenységüket. A FEAP Édesvízi Bizottságának jelenleg magyar elnöke van Ifj. Lévai Ferenc (Aranyponty Zrt.) személyében. A FEAP-ban a magyar termelői érdekképviseletek mellett Kelet Európából csak a cseh, a horvát és a lengyel szervezetek aktívak, de a kelet európai érdekek képviseletében meghatározó a magyar aktivitás. 2014-ben magyar kezdeményezésre került megszervezésre az Európai Tógazdálkodók Első Konferenciája, de a 2015. évi 3. Nemzetközi Ponty Konferencia szervezésében és programjában is aktívan vettek részt a magyar szakértők. A FEAP rendszeresen kér fel magyar szakértőket olyan nemzetközi rendezvényeken való részvételre, ahol a tógazdálkodási ágazatot kell képviselni (pl. 2015-ben Madár- és Élőhely Direktívákat elemző tanácskozás Brüsszelben, vagy a Lendületben az Akvakultúra rendezvény 15
szintén Brüsszelben). A FEAP a 2015. évi elnökségi ülésen Dr. Váradi Lászlót a MASZ elnökét az Európai Akvakultúra Kiválósága díjjal jutalmazta, amit évente ítélnek oda az európai akvakultúra fejlesztése érdekében aktív munkát végző szakembernek. 2.2.2. Magyar Halgazdálkodási Technológiai és Innovációs Platform (MATIP), az EATiP tagja Az EU kiemelt figyelmet szentel az Európai Technológiai Platformok működésének, amelyek a szektor innovációs igényeinek kidolgozásával és fejlesztési javaslataikkal hozzájárulnak az EU gazdaságfejlesztési stratégiájának sikeres megvalósításához. Az akvakultúra területén alulról jövő kezdeményezésként jött létre az Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (EATiP), amelynek munkájában, például az EU akvakultúra jövőképének, illetve kutatási és innovációs stratégiájának kidolgozásában kezdettől fogva részt vettek magyar szakemberek, illetve magyar szakértő volt az EATiP szakmai vezető testületének egyik tagja. Az EATiP szorgalmazta nemzeti Tükör Platformok létrehozását, amely kezdeményezésben Magyarország élenjár, hiszen hazánkban jött létre az egyik első ilyen nemzeti tükörplatform a Magyar Halgazdálkodási Technológiai és Innovációs Platform (MATIP), amelyik a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének menedzsmentjével működik. A MATIP működése elősegíti azt, hogy a magyar, illetve a kelet európai érdekek méltó módon legyenek képviselve európai akvakultúra programokban, projektekben és kezdeményezésekben. 2.2.3. Kelet és Közép Európai Akvakultúra Központok Hálózata (NACEE-Network of Aquaculture Centers in Central and Eastern Europe) A hálózat 2004-ben jött létre Szarvason a FAO támogatásával, azzal a céllal, hogy segítse a kelet európai országok akvakultúra intézményeit és egyéb szervezeteit, hogy erősítsék kapcsolataikat az EU-ban működő hasonló intézményekkel és szervezetekkel. A NACEE 2011-ben Magyarországon bejegyzett egyesületté alakult és az európai akvakultúra fejlesztés egyre elismertebb szervezetévé válik. A szervezetnek jelenleg 23 tagja van 10 közép és kelet európai országból. A NACEE 2014-ben sikeresen hajtott végre egy FAO projektet (Vízi Genetikai Erőforrások Menedzsmentje Beloruszban, Moldáviában és Ukrajnában), illetve tagja egy EU projekt konzorciumnak, amely sikeresen pályázott egy EU HORIZON 2020 projektre (TAPAS, Tools for Assessment and Planning of Aquaculture Sustainability, Eszközök az Akvakultúra Fenntarthatóságának Becslésére és Tervezésére ). A hálózat évente rendez tudományos tanácskozást éves közgyűléséhez kapcsolódóan. A három említett szervezet gerincét képezi az ágazati nemzetközi kapcsolatoknak, amely mellett több más intézményi és vállalkozói nemzetközi együttműködés létezik. Fontos azonban, hogy a fentebb ismertetett szervezetek további működését, illetve tevékenységük megerősítését támogassa a MAHOP, hiszen azok bizonyítottan jól szolgálják a magyar értékek és érdekek megjelenítését, illetve elismertetését Európában és Európa határain túl, így közvetlenül és közvetetten is hozzájárulnak a MAHOP sikeres végrehajtásához. 16
3. Előadások I. előadás Pályázati lehetőségek a MAHOP keretében Dr. Mihalics Vivien A MAHOP támogatási összege az előző időszakhoz viszonyítva 5 millió euróval növekedett (46,8 euróról 51,8 euróra). Ebből a Magyarország számára lehívható uniós forrás 39,09 millió euró, és ehhez jön a nemzeti hozzájárulás 12,73 millió euróval, ami forintba átszámítva a jelenlegi árfolyam szerint 15,5 milliárd forintot jelent. Az ETHA teljes támogatási keretösszegének uniós országokra jutó megoszlását vizsgálva (3. ábra) látható, hogy ezzel a keretösszeggel megelőzzük Ausztriát, Szlovákiát, Máltát, Szlovéniát és Csehországot. 3. ábra ETHA támogatási keret az uniós országban A program nem tesz különbséget a konvergencia és nem konvergencia területek között. Átfogó célkitűzései között szerepel a kis- és középvállalkozások támogatása; a biodiverzitás megőrzése vagy növelése; az akvakultúra fenntarthatósága alternatív energiaforrások felhasználásával; az intenzív, innovatív technológiákat alkalmazó haltermelés fejlesztése; a hagyományos tógazdasági haltermelés versenyképességének növelése; a halfeldolgozás támogatása; az akvakultúra diverzifikációja, illetve új fajok termelésbe vonása és a halfogyasztás ösztönzése. 17
Ezek a célkitűzések összhangban vannak a korábban felismert és kinyilatkoztatott ágazati érdekekkel, mely tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek végrehajtása hozzájárul az ágazat minőségi fejlődéséhez, illetve versenyképességének javításához. Az intézkedések között kiemelten támogatottak azok a fejlesztések, amelyek alapja az innováció és a K+F eredmények gyakorlati hasznosítása. A MAHOP horizontális alapelvei a között szerepel a férfiak és a nők egyenjogúságának előmozdítása és a diszkrimináció elkerülése, valamint a fenntartható fejlődés (Környezetvédelmi követelmények; Energiahatékonyság; Klímaváltozás hatásainak mérséklése; Katasztrófahelyzetekkel szembeni ellenálló képesség, kockázatok megelőzése és kezelése). A MAHOP stratégiája az uniós prioritásokhoz (Up) illeszkedik. Az uniós prioritások mentén a MAHOP forrás megoszlása a részletezett intézkedésekre vonatkozóan százalékos megoszlásban várhatóan a következők szerint fog alakulni (4.sz. ábra). 4. ábra A MAHOP forrás megoszlása intézkedésenként Az Up 1. a környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív, versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítására irányul. Ennek keretében a specifikus célkitűzéshez igazodó intézkedés (1.1) a Natura 2000 területek kezelése és a természetes vizek rehabilitációja, beleértve az ívási helyek fejlesztését és a vándorló halfajok vándorlási útvonalainak biztosítását. Ezen intézkedés keretében a társfinanszírozás mértéke úgy alakul, hogy az elszámolható költségek 50%-a támogatható, amelynek 75%-át az ETHA, 25%-át pedig a nemzeti költségvetés biztosítja. Kedvezményezettek a halgazdálkodási vízterületek haszonbérlői önállóan, vagy halgazdálkodási kutató intézménnyel közösen. 18
Az Up 2. a környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív, versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatását segíti elő. Ennek keretében hat intézkedési terület van megjelölve és mindegyiknél az elszámolható költségek 50%-a támogatható, amelynek 75%-át az ETHA, 25%-át a nemzeti költségvetés biztosítja. E prioritás keretében kiemelt szerepet kap (az összes támogatás 22%-a) a termelő beruházások támogatása - erőforrás-hatékonyság, a vízfogyasztás és a vegyi anyagok felhasználásának csökkentése, a recirkulációs rendszerek vízhasználatának minimalizálása. Az első intézkedési (2.1) terület az akvakultúra terén történő innováció ösztönzésére irányul. Az intézkedést a tagállam által elismert, a műveletek eredményeit hitelesítő köz- vagy magánjogi tudományos vagy műszaki testületeknek, vagy ezekkel együttműködésben kell végrehajtani. A második intézkedés (2.2) az akvakultúrába történő termelési célú beruházások támogatását irányozza elő, melynek keretében a támogatás az akvakultúra ágazatba tartozó meglévő vállalkozások termelésének növelése vagy korszerűsítése, vagy új vállalkozások létrehozása céljára adható, amennyiben a fejlesztés összhangban áll az akvakultúra fejlesztésére vonatkozó többéves nemzeti stratégiai tervvel. A harmadik intézkedés (2.3) keretében a fenntartható akvakultúrával foglalkozó vállalkozások, illetve akvakultúrával foglalkozó új gazdálkodók általi vállalkozások létrehozásának támogatása valósulna meg. Ennek keretében támogatásban az ágazatba belépő, akvakultúrával foglalkozó gazdálkodók részesülnek, amennyiben a fejlesztés összhangban áll az akvakultúra fejlesztésére vonatkozó többéves nemzeti stratégiai tervvel. A negyedik intézkedés (2.4) a termelő beruházások támogatása - erőforrás-hatékonyság, a vízfogyasztás és a vegyi anyagok felhasználásának csökkentése, a recirkulációs rendszerek vízhasználatának minimalizálása. A támogatásban szintén az akvakultúra ágazatba tartozó, meglévő vállalkozások részesülnek, amennyiben a termelés növelése vagy korszerűsítése, illetve a fejlesztés összhangban áll az akvakultúra fejlesztésére vonatkozó többéves nemzeti stratégiai tervvel Az ötödik intézkedés (2.5) az akvakultúra telepek potenciáljának növelését segíti elő. A támogatás kedvezményezettjei csak közjogi szervek, vagy a tagállamok által a feladatokkal megbízott magánjogi szervek lehetnek. A hatodik intézkedés (2.6) a környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra fejlesztésének előmozdítása irányul, melynek keretében az akvakultúra vállalkozások a kedvezményezettek. 19
Az Up. 3. a közös halászati politika végrehajtásának előmozdítására irányul. Célja a támogatás biztosítása monitoringhoz, ellenőrzéshez és a betartatáshoz. Az első intézkedés (3.1) ezen prioritáson belül az alábbi rendeletekben (1380/2013/EU rendelet 25. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírtak szerint meghatározott és a 199/2008/EK rendeletben tovább pontosított) előírtak szerint az adatgyűjtés, adatkezelés és felhasználás támogatására irányul. A társfinanszírozás mértéke ebben az esetben az elszámolható költségek 100%-a, amelynek 80%-át az ETHA, 20%-át a nemzeti költségvetés biztosítja. A második intézkedés (3.2.) az 1380/2013/EU rendelet 36. cikkében előírt és az 1224/2009/EK rendeletben tovább pontosított uniós ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendszer megvalósítására irányul. Ebben az esetben a társfinanszírozás mértéke az elszámolható költségek 100%-a, amelynek 90%-át az ETHA, 10%-át a nemzeti költségvetés biztosítja. Mindkét intézkedés keretében a kedvezményezettek csak a közjogi szervezetek, vagy olyan szervezetek, amit a feladatra kijelölnek. Az Up. 5. A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatását irányozza elő, melynek célja a halászati és akvakultúra termékek piac-szervezésének javítása és a hal-marketing támogatása. Ezen a prioritáson belül jelentős források (a MAHOP források közel 13%-a) állnak rendelkezésre a halfeldolgozás fejlesztésére. A hazai halgazdálkodás kitörési pontja lehet a feldolgozás fejlesztése, amely eredményeként sokféle, különböző fogyasztói csoportok igényeit kielégítő hazai haltermékek kerülhetnek a piacra. A hazai halfeldolgozás illetve a marketing munka fejlesztése stratégiai fontosságú. Az első intézkedés (5.1) a halászati termékekre és akvakultúra-termékekre irányuló piaci értékesítési intézkedések támogatását szolgálja. A második intézkedés (5.2) keretében kerül sor a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására irányuló beruházások támogatására. Mindkét intézkedés keretében a társfinanszírozás mértéke az elszámolható költségek 50%-a, amelynek 75%-át az ETHA, 25%-át a nemzeti költségvetés biztosítja. A kedvezményezettek a magánvállalkozások. A Technikai segítségnyújtási (TS) intézkedések az ETHA prioritásokon kívüli intézkedéseit foglalja magában. Társfinanszírozás mértéke az elszámolható költségek 100%-a, amelynek 75%-át az ETHA, 25%-át a nemzeti költségvetés biztosítja. Kedvezményezett pedig csak közjogi szervezet, vagy olyan szervezet, vállalkozás, vagy magánszemély lehet, akit egy adott feladatra kijelölnek. 20
II. előadás Az új tervezési időszak alatt elérhető nemzeti támogatások Gábor János A kizárólag nemzeti forrásból finanszírozott támogatások az új tervezési időszakban a minőségi pontytermelés hatékonyságának növelése érdekében biztosított De-minimis támogatás, valamint a Halgazdálkodási Előirányzat. A "de-minimis" csekély összegű támogatás egyik alapja a Bizottság 717/2014/EU rendelete (2014. június 27.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a halászati és akvakultúra ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról. Ennek keretében támogatás továbbra is csak úgy adható, hogy az adott év és az azt megelőző két év támogatásainak összege nem haladhatja meg a hároméves keretet. Magyarország kerete 3 évre 740 ezer euróról 975 ezer euróra emelkedett, ami éves szintem 79 ezer eurós növekedést jelent. Egy kedvezményezett 3 évre 30 ezer euró támogatást kaphat. A "de minimis" támogatás másik alapja a 64/2008. (V. 14.) FVM rendelet a minőségi pontytenyésztési programban való részvétel csekély összegű támogatásáról. E rendelet alapján vissza nem térítendő támogatás igényelhető a minőségi pontytermelés hatékonyságának növelése érdekében. A támogatás mértéke az új időszakban egy hektárra vonatkoztatva 40 euróról 45 euróra nőtt. Teljes támogatás 222 hektárig adható. Egy kedvezményezett 3 évre 30 ezer euró (10 ezer euró/év) támogatást kaphat. A keret 2015-ben 95 millió forint (de-minimis tagállami keret kb. 100 millió Ft). A Halgazdálkodási Előirányzat a másik, csak nemzeti forrásból finanszírozott támogatás, amelynek alapja a 2013. évi CII. a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv) szóló törvény, mely az ebben foglalt, általa meghatározott állami (hatósági, igazgatási, állami halőrzési) feladatokra fordítható. Ez a fejezeti kezelésű előirányzat fontos nemzeti támogatás, amely 2014-től hozzáférhető és ezáltal a tárca az ágazatba kívánja a bevételeket visszaforgatni. 21
Az Előirányzat forrása az állami halász- és horgászjegyek, a halgazdálkodási haszonbérletek, valamint vagyonkezelésből befolyó összegek, ami kb. 600 millió forintot tesz ki. A támogatás a Hhvtv. szerint elsősorban állami feladatokra fordítható mint például hatósági, igazgatási, állami halőrzési feladatok. Természetesen a Hhvtv. számos jogcíme alapján az ágazati szereplők által végzett feladatok támogatását is biztosíthatja. Ezek közül talán a legfontosabbak az ívó-, és vermelőhelyek megőrzése, valamint kialakítása; a halételek-halfogyasztás népszerűsítése, és az ehhez kapcsolódó rendezvények támogatása; szakkönyvek készítése; valamint halőri egyenruha és eszközbeszerzés támogatása. A 2016. évtől kezdődően már nem bevételi-kiadási alapon, hanem a jelentős adminisztrációs teher csökkentése érdekében állami támogatási alapon működő előirányzattá alakul 514 millió Ft-os kerettel. III. előadás Ökológiai szolgáltatásokhoz kapcsolódó támogatások nemzetközi kitekintésben Lengyel Péter Az ökológiai szolgáltatásokhoz kapcsolódó támogatások nemzetközi vonatkozásainak megismerése előtt meghatározásra kerültek, hogy ezen szolgáltatásoknak milyen csoportosítási lehetőségei vannak (ellátó/termelő, kulturális, szabályozó, támogató/fenntartó) valamint milyen szakmai és közgazdasági (neoklasszikus, ökológiai) megközelítések mentén lehet lehatárolni az ökológiai (ökoszisztéma) szolgáltatásokat. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) rendeletben van Környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra jogcímen adható támogatás, mely további három programban van lehatárolva: 1) A NATURA 2000 területek kijelöléséből eredő konkrét környezetvédelmi elvárásokkal összeegyeztethető és egyedi gazdálkodásirányítási követelmények hatálya alá tartozó akvakultúra-módszerek. Ez valójában csak kompenzáció a felmerülő többletköltségek vagy kieső jövedelem éves ellentételezésére. A többletköltségek vagy kieső jövedelem meghatározásának mérhető és igazolható számításokon kell alapulnia (összehasonlítás nem NATURA 2000 területen elhelyezkedő, korlátozó rendelkezésekkel nem érintett hasonló gazdaságok költségeivel és jövedelmével) 22
2) A víziállatok ex situ védelmében és szaporításában való részvételhez közvetlenül kapcsolódó költségek a hatóságok által vagy a felügyeletük alatt kidolgozott, állományvédelemre és a biológiai sokféleség helyreállítására irányuló programok keretében. 3) A környezet és a biológiai sokféleség megőrzését és javítását, valamint a tájképnek és az akvakultúra-övezetek hagyományos tulajdonságainak megóvását szolgáló akvakultúra-műveletek. Ez szintén csak kompenzáció (felmerülő többletköltségek vagy kieső jövedelem éves ellentételezése). A többletköltségek vagy kieső jövedelem meghatározásának mérhető és igazolható számításokon kell alapulnia (összehasonlítás normál gazdálkodást folytató, környezetvédelmi vállalást nem tett halgazdaság költségeivel és jövedelmével). A támogatás feltétele, hogy a kedvezményezett legalább 5 évre vállalja az uniós és nemzeti jogszabályok követelményeit meghaladó környezetvédelmi kötelezettségek betartását. Nem lehet automatikusan járó területalapú támogatás. Mivel a mérhetőség és igazolhatóság szigorúan vett követelmény, emiatt sok európai ország nem is él a kompenzáció lehetőségével. A környező tógazdasági országokat megnézve Ausztria és Szlovákia nem alkalmazza, Bulgária pedig a jövőben ugyan alkalmazni kívánja, de a módszertan és a szabályok később kerülnek kidolgozásra. Spanyolország általános szabályként nem alkalmazza, de több tartomány eltérő szabályozást fogadott el. Csehországban a víziállatok ex-situ védelme és szaporítása történik, mint például angolnatelepítés az Elba és Odera folyókba. Németország a többletköltségek és kieső jövedelem kiszámítását hagyományos és környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra bevételeinek és kiadásainak összehasonlításával végzi. A Ssámítás alapegysége 1 db tó, és a hozzátartozó létesítmények, mint gazdálkodási egységek. A tartományok döntik el, ETHA, vagy nemzeti keretből támogatják a többletköltségek és kieső jövedelem kompenzációját. Szlovéniában és Horvátországban a Natura 2000 területeken elhelyezkedő gazdaságok támogatása a hagyományos és védett területen fekvő gazdaságok várható termelésének összehasonlítása alapján az elmaradt hozam 50%-ának értékét térítik az adott termék előző évi átlagárát alapul véve. Lengyelországban mindhárom jogcímet alkalmazzák (Natura 2000, ex-situ szaporítás, vállalásalapú akvakultúra-módszerek). Az önkéntes vállaláson alapuló rendszerben 1 hanál nagyobb pontyos tavak vehetnek részt és a vállalásokat legalább egy tavon alkalmazni kell. Jó halgazdálkodási gyakorlat követése az egész gazdaság területén kötelező és a kieső jövedelmet madárkárra vonatkoztatva számítják. 23
A nemzetközi elemzések is megerősítik, hogy egy extenzív halastó termelési funkciójából származó értéket többszörösen meghaladja az ökoszisztéma szolgáltatás értéke. A lengyel halastavak termelési értéke szakirodalmi adatok alapján kb. 5000 EUR/ha/év, míg a hidrológiai, ökológiai és kulturális funkciók értéke kb. 50.000 EUR/ha/év. Ehhez hasonlóan Romániában is történtek számítások, ahol a haltermelés értéke 3.200 EUR/ha/év mellett a biológiai sokféleség fenntartása 11.000 EUR/ha/év, míg a szénvisszatartás, szénmegkötés: 9.400 EUR/ha/év. A nemzetközi áttekintésből az is jól látható azonban, hogy a gazdálkodók tevékenységében igen fontos szerepet játszó ökoszisztéma szolgáltatások elismerése nem megfelelő. Annak pénzbeli kifejezése tehát számszerűsítése és kiszámítása olyan módszer alkalmazását igényli, amely nem életszerű és sok tagországot el is riaszt e támogatás igénybevételétől. Figyelemre méltó, hogy a környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra gazdaságok száma Magyarországon a legmagasabb ez Európai Unióban. 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Magyarország Bulgária Spanyolország Horvátország Szlovénia 5.ábra Környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra gazdaságok tervezett száma 2013-ban Magyarországon mintegy 1,3 milliárd Ft keretösszeg áll rendelkezésre. Csak önkéntes vállaláson alapuló akvakultúra-módszerek támogatása (Natura 2000 követelményekből következő korlátozások és ex-situ szaporítás költségeinek kompenzációjára nincs lehetőség) lehetséges. Kieső jövedelmet madárkárra (kormorán) és területre vonatkoztatva számítják, országos átlagértékeket alapul véve. 24