Tájékoztató az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának Drávaszentesen, 2004. október 14- én tartott, kihelyezett ülésének jegyzőkönyve alapján Gondolatébresztő Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága 2004. október 14-én kihelyezett ülést tartott a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Oktatóközpontjában, a Barcs melletti Drávaszentesen. Az ülés egyik fő témája a Horvátország által tervezett Novo Virje-i vízerőmű terve volt. A területen illetékes hatóságok ismertették a folyó állapotát és az általuk végzett fő feladatokat, a megjelent civil szervezetek a Dráva Szövetség, a WWF Magyarország és a horvát Dravska Liga képviselői pedig megfogalmazták a tervezett vízerőművel kapcsolatos álláspontjukat és aggodalmaikat, valamint átadták a bizottság elnökének Turi-Kovács Bélának azt a 15 000 aláírást, melyet a határ két oldalán élők körében gyűjtöttek a vízerőmű elleni tiltakozásképpen. Az ülés után 2004 novemberében sor került a magyar és a horvát Parlament környezetvédelmi bizottságainak közös ülésére, ahol szintén meghallgatták a magyar civilek álláspontját. Az aláírásokat később Turi- Kovács Béla átadta az Országgyűlés elnökének Szili Katalinnak, aki ígéretet tett arra, hogy horvát kollégájával való találkozása során felhívja a figyelmet a hosszú időre visszatekintő magyar-horvát civil együttműködésre, és az ezt alátámasztó aláírások jelentőségére. A civil szervezetek évek óta tevékenykednek a Novo Virje-i vízerőmű megépítése ellen. Tájékoztató a Dráva folyó vízgazdálkodásáról György Béla, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója A Dráva a Duna magyarországi szakaszának egyik jelentős mellékfolyója. Olaszországban, az Alpokban ered, Ausztrián és Szlovénián keresztül éri el Horvátországot, majd hosszú szakaszon Magyarország és Horvátország határát képezi. A több mint 700 km hosszú folyó vízgyűjtőterülete meghaladja a 43 ezer km²-t, melynek több mint 80%-a Magyarország területén kívül fekszik. Ezeknek a területeknek a nagy részén a hazánkra jellemzőnél nagyobb évi csapadékmennyiség jellemző, ami kiegyenlített vízjárást biztosít a A vízgyűjtőterület több mint 80%-a hazánk határain kívül fekszik.
Dráván. A folyó közepes vízhozama a magyarországi szakaszon 500 m³/s, a maximális vízhozam 3000 m³/s körüli, a legkisebb vízhozam pedig mindössze 125 m³/s. A Dráván a folyószabályozási munkák a XVIII. században kezdődtek meg. Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején végrehajtott kanyarátmetszések következtében megnőtt a folyó esése, és ezzel a víz sebessége, valamint megkezdődött a medermélyülés. A szabályozási munkák a XX. században zárultak le, melynek eredményeként a nagyvízi és a kisvízi meder szabályozása is befejeződött. A szabályozás egyik intenzív szakasza az első világháborút megelőzően zajlott, amikor a fő cél a hajózás biztosítása volt Barcs és Eszék között. Mindezek eredményeként a Dráva hossza csaknem 40%-kal csökkent, számtalan holtág keletkezett és a folyó vízjárása alapvetően megváltozott. Jelenleg a szabályozási munkálatokat a mederkotrások jelentik, melyeket a legkisebb művi beavatkozásokkal visznek véghez. A Dráván a hajózást magyar-horvát egyezmény szabályozza, és a folyó Barcsig elvileg hajózható. A gyakorlatban ellenben erre kicsi az igény, jelentéktelen erdő és mezőgazdasági, valamint turisztikai célú hajózás zajlik. A hajózást sokszor akadályozza az alacsony vízállás, ez az egyik oka annak, hogy nincs igény az állandó hajózhatóságra, a másik pedig, hogy jelenleg a kereskedelmi útvonalak elkerülik a Drávát. A folyószabályozások eredményeként a folyó hossza 40 százalékkal csökkent. Tájékoztató a Dráva folyó menti védett természeti területek helyzetéről, a Novo Virje-i vízerőmű létesítésével kapcsolatos természetvédelmi álláspontról dr. Iványi Ildikó, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója A Dráva magyarországi szakasza a Duna-Dráva Nemzeti Park része, mely 1996-ban alakult. Az eredeti terv szerint egy határon átnyúló Jugoszláviával közösen működtetett nemzeti park jött volna létre, de elsősorban a délszláv háború miatt ez a terv meghiúsult, és csak a magyar oldalon történt meg a védetté nyilvánítás. Az igazgatóság működési területének közel 10%-a, azaz 90 ezer hektár védett (nemzeti park, vagy tájvédelmi körzet), és további 30 ezer hektár a tervezett védett területek nagysága. A 2004-ben kihirdetett Natura 2000 területekről szóló jogszabály alapján a madár- és élőhelyvédelmi területek nagysága 150 ezer hektár a Duna-Dráva Nemzeti Parkban. A Dráva menti terület fő értékei azok a folyószakaszok, melyek nincsenek szabályozva, ahol épülő, pusztuló kavicszátonyok jellemzőek, ahol az élővilágot nem háborgatja emberi beavatkozás. A folyó menti élővilág sajátossága, hogy a mediterrán illír és a kárpát-medencei pannon flóra találkozási zónája ez a terület, az állat- és növényvilág értékes képviselőivel. A Dráva mentén a legjelentősebb értékeket a szabályozatlan folyószakaszok őrzik.
A Dráva menti területek természeti értékeinek felmérése jóval a nemzeti park megalakulása előtt megkezdődött. Az 1990-es években nagy változást hozott a természetvédelmi monitoring rendszer és a biodiverzitás - monitorozó rendszer kiépítése, mely a 2066/1999. (III. 31.) kormányhatározat alapján kezdődött meg. A határozat a folyó felső szakaszain működő vízerőművek által okozott vízszintingadozás hatásait hivatott vizsgálni, illetve a tervezett Novo Virje-i vízerőmű veszélyeinek felmérését. A monitoring rendszer célja egy összetett rendszer kidolgozása, amely a vizsgált élőlényeken keresztül átfogó képet nyújt a természeti értékekről és az élővilág változásairól. A monitoring elsősorban fajokra összpontosít, és emellett cönológiai felvételezésből, azaz növénytársulások felméréséből áll. A monitoring mintavételi módszerek kidolgozásánál alapvető szempontok voltak a standardizálási lehetőség, a rendszeres megismételhetőség, és az illeszkedés a Nemzeti Biodiverzitás - monitorozó rendszerbe. Kavicszátony a Dráván (fotó: Goran Šafarek) Tájékoztató a Dráva-térség környezeti monitoring rendszerének kiépítéséről és az eddig elvégzett vizsgálatok eredményeiről Tiderenczl József, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója A Dráva monitoring-rendszer kiépítését a Magyarország és Jugoszlávia által 1988-ban aláírt Dráva Egyezményre hivatkozva a Novo Virje projekt lehetséges hatásainak vizsgálatára, és az alapállapot felvétele céljából a kormány 2066/1999. (III. 31.) számú határozata írja elő. E szerint a kormány a Dráva térség környezeti és természeti értékeinek védelmével kapcsolatban elrendeli a Dráva térség részletes környezeti és természeti monitorizáló rendszerének létrehozását és működtetését". A határozat alapján 2000 óta zajlanak a megfigyelések, de már ezt megelőzően is folytak országos törzshálózati vízminőség vizsgálatok, részben a horvát féllel közösen. A rendszer kiépítésének fontos momentuma volt egy monitoring-állomás létesítése Barcson. A kialakított rendszeren belül kerültek komolyabb vizsgálat alá a holtágak és a kavicsbányatavak mérési eredményei, valamint a szennyező források hatásának vizsgálata. A Barcsnál üzembe helyezett monitoring-állomás céljai: - a folyó alapállapotának meghatározása, - a változások mérése, - a folyó vízminőségének folyamatos figyelemmel kísérése, - az esetleges rendkívüli szennyezések észlelése, - az azonnali riasztás és a beavatkozások lehetőségének megteremtése. A Barcs mellett lévő monitoringállomás 2000 óta működik (fotó: Gruber Tamás)
A hagyományos komponensek mellett hidrobiológiai és peszticidvizsgálatok elvégzésére is képes az állomás. A mérőállomás fontos egységei a folyamatosan mérő analizátorok, a hidrometeorológiai mérőállomás, és az adatgyűjtő és -feldolgozó rendszer, ami azért lényeges, mert a helyszínen nem dolgozik állandó személyzet. A tíz mért komponens közül a legfontosabbak: a klorofill-a, a nitrát, a kémiai oxigénigény, a szerves szénhidrogének mennyisége, a lebegőanyag-tartalom, az ammónium- és foszfáttartalom. Fontos a monitoring-állomáshoz kapcsolódó meteorológiai állomás, mely minden lényeges időjárási paramétert tud mérni. Fontos elem a monitoringállomás irányítástechnikai blokkja, mely lehetővé teszi a barcsi állomás és a pécsi laboratórium között a közvetlen összeköttetést és adatszolgáltatást, illetve ha valamely mért komponens meghaladja a meghatározott határértéket, akkor a rendszer azonnal értesíti a kezelőszemélyzetet. A Drávával foglalkozó civil szervezetek véleménye a Novo Virje-i vízerőmű létesítésének várható hatásairól Toldi Miklós, a Dráva Szövetség elnöke Novo Virjéről nagyon röviden a következőket kell tudni: 1988-ban Jugoszlávia és Magyarország megkötötte a Zágrábi Egyezményt, mely szerint a Dráván a két ország összesen négy vízerőművet épít. A megállapodás alapján megkezdődött a tervek kidolgozása, azonban ezt követően Jugoszláviában háború volt, és az ország szétesett, Magyarországon rendszerváltás zajlott, így a tervek félbe maradtak. A Zágrábi Egyezménnyel kapcsolatban a későbbiekben nem hozott egyértelmű határozatot egyik fél sem, így az függőben van, részben a jogharmonizációs nehézségek miatt. A vízerőműtervekkel kapcsolatban a következő fontos esemény a Dráva-konferencia volt Kaposvárott, ahol nemcsak a szakértők jelentek meg, hanem politikusok is. A konferencián részt vettek a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának vezetői, illetve illetékes államtitkára. A konferencián Magyarország részéről hivatalos álláspontként elhangzott, hogy nem óhajt Gyurgyevácnál vízlépcsőt építeni Horvátországgal közösen, hanem egy közös nemzeti parkot szeretne létrehozni. Erre Horvátország egyértelműen kijelentette, hogy nem kíván Magyarországgal közös nemzeti parkot létrehozni, hanem a horvát parlament 1992-es határozata értelmében egyedül fog vízerőművet építeni a Dráván Novo Virjénél. A Dráva az érintett szakaszon elhagyja az országhatárt, és mintegy 25 km hosszan Horvátország területén folyik. Magyarország Horvátországgal közös nemzeti parkot akart létrehozni. A tervek szerint egy 25 km hosszú, 6-700 méter széles tározóban duzzasztják fel a vizet.
A tervekből és a hatástanulmányból egyértelműen kiderül, hogy a tervezett vízerőmű kizárólag Horvátország területén lenne, de a kialakítandó tározó alvízcsatornája nem közvetlenül a Drávába torkollik, ami azt jelenti, hogy 5 km-es szakaszon ahol a folyó a két ország határát képezi elterelik a folyót. Ebbe a folyószakaszba relatíve kevesebb vizet szándékoznak juttatni, mint amennyit a szlovákok engednek Bősnél az Öreg-Dunába. Az erőmű megépítése egyértelműen befolyásolja a folyó életét, és a hatások közvetetten vagy akár közvetlenül a horvátok által készített hatástanulmányban is szerepelnek. A várható hatások szempontjából két részre kell választani a területet: az egyik a turbinák fölötti terület, a másik pedig a turbinák alatti folyószakasz. A két területen teljesen ellentétes hatásokat okoz a tervezett vízerőmű. A keresztgát fölötti területen felduzzasztják a vizet, ami azt jelenti, hogy 25 km hosszú, 6-700 méter széles tározó jön itt létre, 10-12 méter A tervezett Novo Virje-i vízerőmű (térkép: Euronatur, magyar változat: Balog Péter) magas vízborítással. A Dráva ma gyors folyású folyó, de a tározóban a hatástanulmányban leírtak szerint minimális vízmozgás várható, melynek hatására algásodás kezdődik, ami jelenleg egyáltalán nem jellemző. Fennáll a veszélye, hogy eutrofizációs folyamatok indulnak meg, ez pedig egyértelművé teszi azt, hogy az eddigi gyorsfolyású és oxigéndús vizet igénylő halfajok el fognak tűnni innen. A víztározó miatt a zátonyok, a holtágak, minden, ami létezik, az víz alá kerül. A Drávának ezen a szakaszán nagy számban élnek olyan élőlények, amelyek így veszélybe fognak kerülni, illetve el is tűnnek. Fontos hatás, hogy ez a 10-12 méter magasra felduzzasztott vízszint nyilván óriási nyomást gyakorol a tározó két oldalára, az oldalgátakra. A hatástanulmány egyértelműen leírja, hogy víz fog kinyomódni az oldalgátakon kívüli területekre. Azt is hozzá kell tenni, hogy a hatástanulmány szerint Magyarországon ilyen hatás nem lesz. Ennek Az eredeti mederbe juttatott vízmennyiség a tervek szerint a jelenlegi kisvíz alig egy hatoda.
ellenére Horvátország 700 kilométer csatornát tervez ezen a kis szakaszon azért, hogy el tudja vezetni az oldalgáton kifolyó vizet. Ez 12 ezer hektárt érint, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a talajvíz szintje várhatóan rendkívüli módon meg fog emelkedni a tározó környezetében. Nagyon fontos az is, hogy a keresztgát megnehezíti a folyó hordalékszállítását, a nagyobb méretű, görgetett hordalék szállítását pedig megakadályozza. Ezzel felszabadul az energiája, ami rávilágít a gát alatti szakasz problémáira. A tározó vizét az alvízcsatorna vezeti le, a Dráva medrébe pedig a horvát szakértők által megállapított biológiai vízigénynek megfelelő vizet fognak vezetni. Ezt 40 m³/s-ban határozták meg, de a számítások elvét nem közlik. Az átlagos kisvíz ezen a szakaszon is 260 m³/s. Eszerint a biológiai minimum a jelenlegi kisvíznek kevesebb mint egyhatod része. Ezeket a számokat objektíven szemlélve mindenki számára világossá válik az, hogy ez a szakasz teljesen ki fog száradni. A víz óriási mozgási energiával fog átbukni a gátakon, és elkezdi bontani a medret. Ez azt jelenti, hogy hihetetlen mértékben fog mélyülni a meder a keresztgát alatti szakaszon. A medermélyülés már ma is a fő problémák egyike a Dráva vízerőművek alatti szakaszain. Az átlagos medermélyülés jelenleg 1,7 centiméter/év, Működő és tervezett vízerőművek a Dráván (térkép: Balog Péter) ami nagyon magas érték, és annak az eredménye, hogy a folyó felső szakaszain csúcsrajáratott üzemmódban működnek a vízerőművek. A horvát hatástanulmány szerint az erőmű üzembe helyezését követő első tíz évben a medersüllyedés közvetlenül az erőmű alatti szakaszon ennél is markánsabb lesz: a becslések szerint elérheti az évi 30 centimétert. Ez azt jelenti, hogy ezen a körülbelül 10 kilométeren tíz év alatt akár 2-3 métert is eshet a Dráva vízszintje, ami alapvetően megváltoztatja a Új vízerőmű megépítése tovább növelné a ma is gyors medermélyülést.
környező mező- és erdőgazdálkodást. Nyilvánvaló, hogy a talajvízszint a Dráva vízszintjéhez hasonlóan csökkenni fog, mivel a kavicsos aljzatban a folyóvíz és a talajvíz közvetlen kapcsolatban van egymással. A hatástanulmány nem szól a síkvidéki vízerőmű miatt kialakított tározó veszélyeiről, elsősorban a gátszakadásról. A nyilvánosság nem tud róla, de a Dráva Dubrava-i vízerőművénél mely szintén síkvidéki erőmű történt gátszakadás az 1990-es években. Csak azért nem lett belőle tragédia, mert a Drávában alacsony volt a vízszint. Ha a gátszakadás nagyvíznél történt volna, akkor az alatta lévő szakaszon a folyó menti településeket elöntötte volna az ár, mely a mesterséges tározás miatt rendkívüli vízhozammal zúdult volna le a folyón. A tényekhez tartozik az is, hogy a történtekről a horvát hatóságok a mai napig nem értesítették hivatalosan a magyar felet, ami határfolyóról lévén szó nem szimpatikus cselekedet. Az országhatáron átterjedő hatásoknak tehát széles a palettája: - megváltozik a vízjárás; - csökken a talajvíz szintje az erőmű alatti szakaszon, a tározó környékén pedig annyira megemelkedik, hogy mesterséges elvezetése szükséges; - megváltoznak a mederviszonyok: a kavicszátonyokat elönti a víz a tározó területén, alatta pedig elbontja őket a nagy energiával lezúduló folyó; - megváltozik a vízminőség: eutrofizáció indul meg és csökken az oldott oxigéntartalom; - intenzívebb lesz az üledéklerakódás, ami jelentősen befolyásolja a vízi élőlények életfeltételeit. Mindezekről, illetve a magyar oldalon várható hatásokról azonban nem ír kellő részletességgel a hatástanulmány. Az erőművel kapcsolatban a legkárosabb hatás a csúcsra járatásos üzemmód. Ez azt jelenti, hogy a reggeli és az esti energiafelhasználási csúcs idején nyitják meg a zsilipeket, és akkor termelnek áramot, a köztes időszakban pedig feltöltik a tározóteret. vízállás (cm) 80 70 60 50 40 30 20 10 0-10 Magyarország a határokon átterjedő hatások miatt részletesebb környezeti hatástanulmány elkészítését kérte Horvátországtól. A Dráva vízjárása három tetszőlegesen kiválasztott napon a horvátországi Botovónál -20 00.00 06.00 12.00 18.00 00.00 06.00 12.00 18.00 00.00 06.00 12.00
A Dráván működő vízerőművek jó példát adnak arra, hogy ez milyen hatással jár. A már említett Dubrava-i erőmű esetében a következő számadatok ismeretesek: a csúcsrajáratás közvetlenül az erőmű alatt naponta többször 80-90 cm-es vízszintingadozást eredményez, és száz km távolságban is érezteti hatását. Nincs az az élőlény, amelyik ehhez alkalmazkodni tudna. A természetben folyóvíz mentén ilyen nem fordul elő, csak az óceánok partján az apály-dagály zónában. A Novo Virje-i vízerőmű a tervek szerint az év 260-280 napján így működne. A Dubrava-i erőmű hatásai ma is mérhetőek a horvát magyar folyószakaszon, a tervezett Novo Virje-i erőmű negatív hatásai pedig közvetlenül a Duna-Dráva Nemzeti Park területét érintenék, és ott is a szabályozások előtti állapotokat őrző legértékesebb folyószakaszokat. A másik nagy probléma a kavicsbányászat. Horvátország jelentős területeken kezdett kavicsot kibányászni azokról a zátonyokról, ahol különböző védett és ritka fajok élnek. Ezek sajnos mindennapos problémák, melyek rendszeres fejtörést okoznak a természetvédőknek. A kavicsbányászat jelenleg mederrendezés megnevezéssel zajlik és a bányatársaságok a Az erőművek alatt napi 80-90 cm-es a vízszintingadozás. Kavicskitermelésre kijelölt helyszínek egy 2005 tavaszán kiírt tender szerint (térkép: Euronatur) legtöbb esetben engedély birtokában végzik munkájukat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a bányászat ökológiai szempontból nem okoz problémát. Az engedélyek kiadásánál a természetvédelmi érdekeket egyáltalán nem veszik figyelembe, és az engedélyeket szinte gondolkodás nélkül kiadják. A horvát oldalon a hatóságok évente több százezer m³ kavics sorsáról ítélkeznek. A korlátlan mennyiségű bányászatot a horvát kollégáknak átmenetileg már sikerült szüneteltetniük, de a munkálatok időről időre újra megindulnak.
A Dráva természeti értékeinek megőrzéséért szoros együttműködés van a horvát és a magyar civil szervezetek között. A horvátok 2001-ben bioszféra rezervátum létesítését kezdeményezték az UNESCO-nál, mert úgy látják, hogy a horvát hatóságok nemzeti parkot semmiképpen sem akarnak létrehozni, de a civilek valamilyen módon szeretnének védettséget biztosítani a területnek. Ennek érdekében leveleket írtak, lobbiztak, aláírásokat gyűjtöttek, petíciókat nyújtottak be, különböző megmozdulásokat szerveztek, bemutatták a sajtónak a területet. A civilek jelszava, ami horvát területen is ismert: Hagyd a Drávát szabadon folyni. A megmozdulások e köré a jelszó köré csoportosulnak, a civilek mindent megpróbálnak közösen csinálni, demonstrálva azt is, hogy ez a két ország közös folyója. Véleményünk szerint Magyarországnak a következő a feladata ebben a kérdéskörben: kormányhatározatban kellene tiltakozni Horvátországnál a Novo Virje-i vízlépcső és bármilyen vízerőmű megépítése ellen a Dráván. Horvátországnak ennek megépítésére nyilván nincs elegendő pénze, ezért feltehetően valamelyik Európai Unióban működő bank fogja vállalni ennek a finanszírozását. Ezért fontos lenne, hogy Magyarország valamilyen lobbizással próbáljon meg nyomást gyakorolni a befektetésre hajlandó bankra. Fontos megemlíteni a Dráva hajózhatóságáról szóló rendeleteket és megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban 2002-ben megjelent egy KÖVIM-rendelet 17/2002. számmal, amely a Drávát eggyel magasabb vízi útba sorolta. A Dráva a nemzetközi egyezmények szerint jelenleg Barcsig számít nemzetközi hajóútnak, a fölött nem kell biztosítani a nemzetközi hajózással kapcsolatos követelményeket, ami megfelel a jelenlegi állapotoknak, hiszen Barcs fölött a folyó csak időszakosan hajózható. Ez a terv tehát a 198-as folyamkilométerig helyezte a Drávát magasabb hajóosztályba, odáig, ahol vége van a tervezett Novo Virje-i vízlépcsőnek. Úgy tűnik, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium rendelete az alapján készült el, hogy ezt a vízerőművet megépítik, és odáig hajózható lesz a folyó. Az eggyel magasabb hajóosztályba sorolás azt jelenti, hogy mélyebb merülésű hajók is tudnak közlekedni a Dráván, de erre semmi szükség nincs, mert nincs olyan termék, amit hajón lehetne vagy kellene elszállítani bárhova is. A magyar civil szervezetek célja, hogy a magyar kormány egységesen lépjen föl ilyen kérdésekben és a rendeletek ne keltsék azt a látszatot, hogy a kormány támogatja a vízerőmű megépítését. Feladatunknak tartjuk egy olyan fejlesztési terv kidolgozását a Dráva mentére, amely EU-konform, mindennel foglalkozik, komplexen kezeli a kérdést és a Dráva megmentéséről szól. Az is feltétlenül fontos, hogy Magyarország amennyire tud, gyakoroljon nyomást Horvátországra, és tegyen meg mindent, hogy létrejöhessen egy közös védett terület, nemzeti park, vagy bioszféra rezervátum. Horvátország 2001- ben UNESCO Bioszféra rezervátum létesítését kezdeményezte. A barcsi hajókikötőt csak néhány turistahajó használja. (fotó: Gruber Tamás)
A horvát civil szervezetek céljainak bemutatása Helena Hećimovič, a Dráva Liga elnöke A Dravska Ligának nincs könnyű dolga a horvát állami szervekkel, melyek szinte semmibe veszik a Dráva mentén élők véleményét és igényeit. Teszik ezt annak ellenére, hogy a megtartott társadalmi eseményeken, fórumokon, az évente megrendezett Dráva napokon való lakossági részvétel, valamint az összegyűjtött közel 10.000 tiltakozó aláírás egyértelműen bizonyítja, hogy a Dráva horvát oldalán élők ellenzik az erőmű megépítését. Ennek ellenére a horvát parlament és a Kormány tagjai minden nyilatkozatukban az erőmű mellett érvelnek azzal a valótlan állítással alátámasztva álláspontjukat, hogy a térség lakosságának is érdeke az erőmű megépítése, és hogy a lakosok támogatják az erőművet. A Horvát Területrendezési Terv azonban már nem ilyen egyértelmű. Az érintett területet a Rendezési Terv egyik fejezete vízerőmű építésére tartja fenn, egy másik fejezete viszont azt mutatja, hogy természetvédelmi területet akarnak itt kialakítani. Koprivnica megye képviselői jelenleg azért lobbiznak a horvát Parlamentben, hogy a Horvát Területrendezési Terv úgy kerüljön elfogadásra, hogy abban már ne szerepeljen a Novo Virje-i vízerőmű terve. Az egymásnak feszülő érdekeket jó érzékelteti az, hogy a megye Területrendezési Tervében várhatóan nem fog szerepelni a vízerőmű. A térségben nem rég került aláírásra a Mura Dráva régió létrehozásáról szóló terv, melyben egy horvát és két magyar megye működik együtt, és melyben szó van egy természetvédelmi terület létrehozásáról. A megye egyébként az EU-s irányelveknek megfelelő terveket készít, ezek közé tartozik Koprivnica város biológiai víztisztítójának építése, mely idén kezdődött meg. Az összegyűjtött aláírások egyértelműen bizonyítják, hogy a horvát lakosság ellenzi az erőmű megépítését. Petíció A civil szervezetek egyik legfontosabb akciója egy aláírásgyűjtő akció volt, mely a tervezett Novo Virje-i vízerőmű és a kavicsbányászat ellen szólt. A Dráva Petíció néven kezdett aláírásgyűjtés lényege az volt, hogy a döntéshozók számára világossá váljon, hogy a Dráva mentén sem a magyar, sem a horvát oldalon élők nem értenek egyet a vízerőmű építésével és a folyamatosan zajló kavicsbányászattal. A petíció aláírói arra kérték a magyar kormányt, hogy határozottan tiltakozzon Horvátország kormányánál a vízerőmű megépítése ellen, és tegyen meg minden nemzetközi jogi lépést annak érdekében, hogy a horvát fél elálljon az erőműépítés szándékától. A horvát fél által készített környezeti hatástanulmány, illetve annak kiegészített változata több ízben hivatkozik arra, hogy a vízerőmű Turi-Kovács Béla 2004 október 14-én átvette a civilek által összegyűjtött 15 000 aláírást.
megépítése a térség fejlődésének záloga, és az erőművet Novo Virje-i többfunkciós vízi létesítmény néven említi. Emellett több ízben állították horvát szakértők, hogy a folyó mentén élők támogatják az erőmű megépítését. Az aláírásgyűjtéssel az volt a célunk, hogy ezeket az alaptalan állításokat megcáfoljuk, és egyértelmű legyen, hogy a magyar és horvát civil szervezetek nem saját maguk érdekeit képviselik, hanem a helyi lakosság érdekeinek érvényesítése a céljuk. Az aláírásgyűjtő akcióban magyar oldalon a Dráva Szövetség, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület, a Védegylet és a WWF Magyarország vett részt. Az aláírásgyűjtés az interneten keresztül is zajlott, és a WWF Magyarország Panda Passport akciót indított az ügyben. Így Európa és a világ számos országából érkeztek tiltakozó levelek az értékes folyót fenyegető beavatkozás miatt. A magyar aláírások azt bizonyítják, hogy az ország e kérdéssel foglalkozó közvéleménye nem szeretné, ha a Bősi vízlépcső okozta ökológiai katasztrófához vezető folyamat az ország déli határán megismétlődne. Emellett az ország egyetemein és kutatóintézeteiben dolgozó szakemberek kutatók és tudósok támogatását is sikerült megszerezni. Magabiztosan állíthatjuk, hogy az aláírásgyűjtés eredményes volt. A helyi lakosság körében mintegy 10.000 aláírás gyűlt össze a horvát oldalon, és 5000 a magyar oldalon. A világhálón több mint 3000-en csatlakoztak a petícióhoz, és több száz kutató és tudós támogatta az akciót. Az aláírásgyűjtés a hagyományos módszerek mellett a világhálón keresztül zajlott. Összegzés A kihelyezett bizottsági ülés fontos momentuma a tervezett Novo Virje projekttel kapcsolatos hazai tevékenységeknek. Jó példa ez a civil szervezetek és az állami hatóságok együttműködésére egy egész régiót érintő kérdéssel kapcsolatban. A bizottsági ülésen a hatóságok képviselői mellett a civil szervezetek is lehetőséget kaptak álláspontjuk ismertetésére, és bemutathatták a határon átnyúló együttműködés előnyeit és jelentőségét. Az eredményesen összegyűjtött aláírások elérték céljukat, és a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium tájékoztatása szerint 2005 őszén már elfogadás előtt áll az üggyel kapcsolatos kormányhatározat. A civilek reményei szerint hamarosan megszületik az üggyel kapcsolatos kormányhatározat. Megjegyzés: Ez a beszámoló az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának 2004. október 14-én tartott ülésének jegyzőkönyve alapján készült. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az összefoglaló tájékoztató jellegű, a felszólalók véleményét tartalmazza. Az anyag összeállítója és terjesztői nem feltétlenül értenek egyet minden felszólaló véleményével. Az anyagot összeállította: Gruber Tamás, projektvezető WWF Magyarország 1/214-55-54/230 tamas.gruber@wwf.hu www.wwf.hu