IPARI PARKOK FEJLESZTÉSE FOGLALKOZTATÁS KÉSZÜLT AZ ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL

IPARI PARKOK FEJLESZTÉSE FOGLALKOZTATÁS KÉSZÜLT AZ ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL Készítette: Ipari Parkok Egyesület Rakusz Lajos 2007. szeptember

T A R T A L O J M J E G Y Z É K BEVEZETİ 2 I. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS 5 1. Az ipari parkok típusai, fejlıdésük a világban 6 1.1. Funkciók (küldetés) szerinti parktípusok 6 1.2. Átfogóbb szervezeti struktúrák 7 1.3. A telepítés jellege szerinti parktípusok 8 1.4. Fejlıdési fázisok 9 1.5. Stratégiai célok, modellek 10 2. Innovációösztönzı ipari parkok 11 2.1. A parkokban mőködı innovációs központok, transzfer 11 ügynökségek 2.2. A K+F szolgáltatásokat nyújtó szervezetek 12 2.3. Az egyetem és ipar kapcsolatának parki mérető formái 14 3. Az ipari parkok helye, szerepe az EU-ban 15 3.1. Az ipari parkok finanszírozásának EU-s keretei 17 3.1.1. Regionális támogatások 18 3.1.2. Horizontális támogatások 19 3.1.3. Ágazati (szektorális) támogatások 19 II. IPARI PARKOK MAGYARORSZÁGON 22 1. Az ipari parkok kialakulása 22 2. Az Ipari Park címmel rendelkezı szervezetek 24 csoportosítása 2.1. Csoportosítás a kezdeti években 24 2.2. Dinamikus fejlıdési modell 25 2.3. Az ipari parkok teljesítménye 30 2.4. A jelenlegi helyzet (2007) 31 2.5. Stratégiaváltás 32 2.6. Irányítás 34 2.7. Monitorozás 35 2.8. Ipari parki szolgáltatások rendszerének kiépítése 37 2.9. Klaszterek 40 2.10. Klaszterpolitika 43 3. Új Magyarország Fejlesztési Terv 47 3.1. Elızmények, NFT I. 47 3.2. Az ipari parkok az UMFT-ben 48 3.3. Pólusok 51 3.4. Operatív programok 55 IRODALOMJEGYZÉK 66 ÁBRÁK MELLÉKLETEK 1

BEVEZETİ Az Ipari Parkok Egyesület az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól elnyert pályázattal ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az ország mintegy 57%-os foglalkoztatási aránya javuljon. Reális az a cél, hogy az ipari parkok fejlesztése révén mintegy 70.000 fıvel növekedjen a munkavállalók száma. Természetesen nem mindegy, hogy a foglalkoztatási ráta 1%-al történı emelése milyen mértékben párosul a GDP növelésével. Az ipari parkok eddigi teljesítménye 1 Ft befektetés az ipari parkok infrastruktúrájának kiépítésébe 1,6 Ft eredményt hozott reménykeltı. Az elıttünk álló idıszak tennivalói azonban nem lineáris folytatásai az elmúlt évek munkájának. Az EU-ban a Lisszaboni Stratégia megvalósítása az innováció térnyerését, a hozzáadott érték növelését igényli. Hazánk 190 ipari parkja (lásd: 1. sz. ábra) elıtt is ez a feladat áll. Az ipari parkok fejlesztését döntıen az Új Magyarország Fejlesztési Terv (UMFT, korábban NFT II) befolyásolja. E program két fı célkitőzése, a növekedés és a foglalkoztatás elımozdítása az ipari parkokat közvetlenül érinti, mivel az ipari teljesítmény negyede kapcsolódik az ipari parkokhoz, minden ötödik ipari foglalkoztatott ipari parkban dolgozik. Az UMFT tervezése során 2004-tıl kezdıdıen az Ipari Parkok Egyesület, mint a tervezı munkában kiemelten részt vevı civil szervezet igen jó partneri kapcsolatot épített ki a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, valamint a leginkább érintett tárcákkal: a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal, a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal. Az együttmőködés eredményeként (is) az ipari parkok az UMFT operatív programjaiban gazdasági súlyuknak megfelelı pozíciót foglaltak el. A 2006. év végére kialkudott 250 Mrd Ft potenciális pályázati forrás jelzi, hogy Magyarország EU tagsága gyökeresen új helyzetet teremt az ipari parkok számára. A parkok elemi érdeke, hogy ebbıl az új helyzetbıl tegyék vizsgálat tárgyává eddigi fejlıdésük eredményeit (és hibáit), s olyan stratégiát alakítsanak ki, melyek egyaránt szolgálják a növekedést és foglalkoztatást, s maximálisan kihasználják az e célok elérése érdekében rendelkezésre álló pályázati forrásokat. Jelen összeállítás a dél-dunántúli, dél-alföldi, észak-alföldi, észak-magyarországi workshopok számára készült, célja az ipari parkok menedzsereinek felkészítése az új 2

feladatokra. A parkok vezetıinek ugyanis a jövıben aktív gazdaságszervezı feladatokkal kell szembenézniük de ezekhez más tudás kell, mint ami az eddigiekben elegendı volt. A jelen szakmai munkának figyelembe kellett vennie, hogy az ipari parkok feladatai, eddigi fejlıdésük, az Ipari Park cím megszerzésének idıpontjai, a betelepítettségük mértéke, gazdasági környezetük rendkívül eltérı, a kép ennek megfelelıen erısen differenciált. A parki menedzserek körében is jelentıs a fluktuáció kevesen vannak, akik a kezdetektıl dolgoznak az egyes parkokban. Mindez arra vezetett bennünket, hogy képet adjunk az ipari parkok eddigi fejlıdésérıl, ennek fıbb vonásairól, mivel számos park a fejlıdés kezdeti szakaszának problémáival küzd ugyanakkor számos park számára már a jelenlegi keretek is szőkösek. Fontos, hogy a hazánkban kiépült és fejlıdı ipari parki rendszert az EU viszonyai közé is el tudjuk helyezni. Segített ebben az, hogy 2005-ben Dr. Tóth János úr, az IPE társelnöke kezdeményezésére az EU Gazdasági és Szociális Bizottsága egy szakértıi munkát indított a 2004-ben csatlakozott országok ipari parkjainak az ipari szerkezet átalakításában játszott szerepének áttekintésére. (A munkában az IPE elnöke szakértıi feladatot látott el.) Az EGSZB 2005. december 15-én fogadta el a munkabizottság jelentését. Az EU Bizottsága számára testületi állásfoglalás készült a fejlıdés irányáról, a Lisszaboni Stratégia érvényre juttatásának szempontjairól és tennivalóiról. Ez a dokumentum számunkra is megszívlelendı intencióként jelenik meg jelen szakértıi munkában. Az a tény, hogy az EU 10 körében az ipari parkok terén kedvezı a pozíciónk, illetve, hogy a 2007-2013-as idıszakban a parkok jelentıs fejlesztési forráshoz juthatnak, megítélésünk szerint reálissá teszi, hogy a legkorszerőbb gazdaságfejlesztési gyakorlatot megismerjük és igyekezzünk azt alkalmazni. Ezzel függ össze, hogy jelentıs teret szenteltünk a hálózatépítés, a szinergiák, a klaszteresedés kérdésköreinek. Úgy véljük: ahhoz, hogy az ipari parkok a foglalkoztatásban és a gazdaság dinamizálásában gazdasági súlyuknak megfelelıen vegyenek részt, mindenekelıtt a menedzsment érdeklıdését kell az új kérdésekre irányítani, s elımozdítani a Dr. Tóth János jelenleg az EGSZB energetika, közlekedés, infrastruktúra, információs társadalom témaköröket átfogó szekció elnöke. 3

szükséges ismeretek megszerzését. Nem gondoljuk, hogy ezzel az összeállítással ezt a munkát elvégeztük. De úgy véljük, hogy segítünk talán abban, hogy elmozduljunk ebbe az irányba, s az Új Magyarország Fejlesztési Terv adta keretek között és annak eszközeivel EU konform fejlesztéspolitika szükségességére felhívjuk a figyelmet. Végezetül köszönetet mondunk a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak, személyesen Csizmár Gábor államtitkár úrnak, hogy az ipari parkokra megkülönböztetett figyelmet fordít. Külön köszönet illeti az Országos Foglalkoztatási Közalapítványt, hogy támogatja ezt a számunkra különösen fontos munkát. Rakusz Lajos elnök Budapest, 2007. szeptember 4

I. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Az ipari parkok csaknem száz éves múltra tekintenek vissza. A múlt század 20-as éveiben Angliában is, az USÁ-ban is ingatlanfejlesztı (olykor ingatlanspekulációs) tevékenység eredményeként jöttek létre az elsı parkok. Gazdaságpolitikai jelentıségre ez a szervezeti struktúra az ötvenes években indult kezdeményezések kibontakozásával tettek szert. Fred Termann professzor azon kezdeményezése, hogy a Stanford Egyetemnek ki kell építenie kapcsolatait a fejlett technológiájú iparral elvezetett 1951-ben a Stanford Ipari Park létrejöttéhez. Ekkor indult a híres professzorok toborzása. Az itt levı vállalatok 1955-ben még csak fél millió dollárt hoztak az egyetemnek. 1965-ben is csak 2 M $ volt ez a nyereség, de 1976-ra már 7 Mrd $-ra nıtt ez az összeg. A Szilícium völgy 1964 és 1984 között 1178%-os növekedést ért el az alkalmazottak számát illetıen (3.994-rıl 47.069 fıre nıtt a számuk). A térségben 1955. és 1975 között 325 ezer új lakás épült, 83%-uk az ipari parkban. Itt indult fejlıdésnek pl-ul a Hewlett-Packard (1954), az Apple (1974), az itteni K+F fontos eredményekkel járult a félvezetı ipar létrehozásához, stb. A Szilícium-völgy a befektetıknek is kincsesbányának bizonyult, különösen a kockázati tıke kategóriában. Az ipari, tudományos parkok gazdaságpolitikai jelentıségének megítéléséhez még a BOSTON-t elkerülı 128-as út példáját említjük meg, amely különösen hasznos lehet számunkra, pl-ul a Budapest körgyőrő körüli M0 környezetének hasznosítása, a fıvárosi pólus programok kiépítése során. 1949-ben az itt dolgozó üzemek tevékenységében a csúcstechnológia súlya még alig 2% volt. Az ötvenes években kezdıdött meg a magas színvonalú technológiára alapozott ipari növekedés, amely a 70-es évekre már a csúcstechnológiát meghatározóvá tette. Ennek egyik döntı eleme volt az ingatlanügyek kezelhetısége a 128-as út mentén, meghatározó pedig az a mintegy 40 felsıoktatási intézmény (köztük a Harvard, a MIT, a Boston University), katonai fejlesztı laboratóriumok, melyek az extraprofithoz szükséges új ismereteket szállították. Mit mond Georges Benko errıl a fejlesztéspolitikáról? A szövetségi kormány rendszeresen növelte a tudományos kutatás és fejlesztés költségvetését, és Massachusetts állam egyébként is az országos átlagnál nagyobb arányban részesedett a központi javakból. Nagyon gyakran az új vállalatokat könnyő 5

volt szakmai alapon országos forrásokból finanszírozni, tehát a piac ismerete jellemzı vonása volt az új technológiát alkalmazó új vállalatoknak. A statisztikák azt mutatják, hogy a kutatási és fejlesztési szerzıdések 60%-át közös megegyezés alapján kötötték, a vállalatok közötti mindenféle hivatalos verseny nélkül. A piac egyensúlyban volt, mivel az állam viselte azt a kockázatot, amelyet egyébként a vállalkozóknak kellett volna viselniük. Nyilvánvalónak látszik az, hogy állami finanszírozás nélkül az új technológiát alkalmazó vállalatok általános elterjedése nem mehetett volna végbe. A 70-es években az ipari parkok szerte a világban elterjedtek, s különösen a nyolcvanas évektıl az iparpolitika meghatározói lettek. Ennek okai: az energiaárak nagyságrendi növekedése, illetve a környezetvédelmi szigorítások, amelyek együtt technológiai korszakváltást idéztek elı. Az új ipari kultúra megteremtésében az ipari parkok szerepe mind meghatározóbb lett. 1. Az ipari parkok típusai, fejlıdésük a világban Voltaképpen nincs két egyforma park. S az is természetes, hogy ugyanaz a park is állandóan változik. A parkoknak ez a sokszínősége, a változó szükségletekhez való alkalmazkodóképessége a kiépülı hálózatokon jól megfigyelhetı. Az ipari parkok a vonatkozó feltételek és követelmények hatására differenciálódtak. Ezt fejezik ki a létrejött parktípusok. 1.1. Funkciók (küldetés) szerinti parktípusok Tudományos park A tudományos park olyan területi alapon kiinduló kezdeményezés, mely nagyobbrészt a felsıoktatási, kutatási intézményekhez és/vagy a területi K+F intézményekhez kötıdik, feladata az új technológiákra alapuló vállalkozások létrehozása, illetve létrehozásuk elısegítése; a technológiai transzfer lebonyolítása a kutatóintézetek és a parkban (vagy azon kívül) mőködı vállalatok között (EU definíció). Klasszikus példa: Cambridgei Tudományos Park Angliában. 6

Technológiai park Új technológiát alkalmazó vállalatokat tömörít, fıleg a K+F területén, foglalkozik termeléssel, eladással és vállalati szolgáltatásokkal is. Elsırendő feladata tehát az infrastruktúra megteremtése ezen vállalkozások többnyire kisvállalatok részére. Innovációs központ Feladata a viszonylag magas piaci kockázattal bíró új termékek és technológiák fejlesztésével és eladásával foglalkozó (területileg a központon kívül dolgozó) vállalkozások támogatása pénzügyi, kereskedelmi, kutatási és technológiai tanácsadással. (Ilyen innovációs feladatokat elláthat a Technológiai park is.) Kereskedelmi park Többféle kereskedelmi tevékenységet végez (csomagolás, eladás, kiállítás, adminisztratív munkák, sıt termelés is), és nem igényli kutatóintézetek közelségét. 1.2. Átfogóbb szervezeti struktúrák Technopolisz Egy adott terület (többnyire nagyobb régió, esetleg város) egyetemi kutatási és tudományos kutatási potenciáljára alapult szervezet, melynek feladata az ott jelenlevı iparvállalatok és egyéb gazdasági szereplık kiszolgálására (Japán, Franciaország). Technológiai (versenyképességi) pólus Azon területet jelöli, ahol az innovációs folyamat kialakulásához stratégiailag szükséges elemek jelen vannak: magasan képzett munkaerı, alap- és alkalmazott 7

kutatási tevékenység, legalább néhány inkubátorszolgáltatás, és bankok vagy az innovációra áldozni hajlandó vállalatok. 1992 óta létezik például a bolognai POSTER, a város, a tartomány és magánvállalatok alapításában. A pólus jól körülhatárolható program köré szervezıdik, nemzetközi láthatósággal rendelkezik (lásd késıbb). Technológiai körzet Itt jelen van a technológiai (versenyképességi) pólus, fejlett ipari környezet és legalább egy (tudományos) park. Ilyen körzetté nyilvánította az olasz kormány Torino városát. Vállalkozási övezet Olyan, a közigazgatás által meghatározott kritériumok alapján definiált terület, ahol ipari-, illetve gazdasági szerkezetátalakítás elımozdítása érdekében a Kormány külön törvényben meghatározott pénzügyi és más kedvezményeket biztosít. Általában a területen több község, város és ipari park található. 1.3. A telepítés jellege szerinti parktípusok Alapvetıen két markánsan eltérı parktípusról beszélhetünk: Zöldmezıs parkok: beépítetlen területen létesülı ipari parkok. Ezek általában a településtıl kisebb-nagyobb távolságra helyezkednek el, ezért infrastruktúrával való ellátásuk jelentıs induló tıkét igényel. Elınye a rugalmasság: a telepítés során a létesítmények elhelyezésénél nagy szabadságfok mellett lehet a befektetık igényeit figyelembe venni, illetve a park belsı struktúráját kialakítani. Rekonstrukciós park: ipari létesítmények még használható infrastruktúrájára települ. Ez elıny annyiban, hogy az örökölt infrastrukturális kapacitások (víz, csatornák, energia, vasút, utak, stb.) részben 8

vagy egészben rendelkezésre állnak, illetve felújításuk olcsóbb, mint telepítésük lenne. Hátrány azonban, hogy a környezetszennyezés megszőntetése az elavult technológiák (pl. kohászat, bányászat, vegyipari mőveletek) esetén olykor többe kerül, mint az infrastruktúra újonnan történı kiépítése kerülne. Gondot okozhat a park belsı struktúrájának kialakításánál a még használható épületek, infrastrukturális létesítmények funkcionáltatása, beillesztése a park modern építészeti környezetébe, illetve az, hogy a felhasználás szabadságfokát szőkítik. A rekonstrukciós park létrehozása többnyire nagyobb ráfordításokat igényel, mint a zöldmezıs, de az elavult gyárak, üzemek rehabilitációja a települések fejlıdése során elkerülhetetlen, így általában a városfejlesztési törekvések és az iparpolitikai érdekek együttes hatásaként jönnek létre a rekonstrukciós ipari parkok. 1.4. Fejlıdési fázisok A parkok maguk is jelentıs fejlıdésen mentek át az elmúlt negyedszázad során: a fejlett iparú országokban több generáció váltotta egymást a változó szükségletekhez igazodóan. A 70-es évek közepéig a termelıtevékenységnek helyt adó csarnokok, valamint a raktárépületek voltak a meghatározóak. Az irodák a hasznos területnek csak 10-15%- át tették ki. Ezen elsı generációs parkok épületei egyszerőek. 1975-1985 között elıtérbe kerültek az irodák, a számítástechnikával, illetve kereskedelemmel foglalkozó cégek révén. A második generációra jellemzı az igényes építészeti kultúra. A nyolcvanas évek közepétıl számíthatjuk a parkok rohamos térnyerését. Meghatározó a terület-felhasználás rugalmasságának biztosítása, a szolgáltatások körének kibıvítése. A parkok építészetileg mind igényesebbek, az irodai személyzet, az informatikai tevékenység részaránya növekvı. 9

A negyedik generációs parkok (a 90-es évek közepétıl) tipikus épülettípusai az irodaházak, szolgáltató épületek. Fontos szerepet kap a parkokhoz kapcsolódó rekreációs terület, gazdag szolgáltatásokkal. A raktárak kiszorulnak az ipari parkokból. Meghatározóvá a csúcstechnológiát képviselı cégek válnak. Az irodák a terület 60-80%-át teszik ki. 1.5. Stratégiai célok, modellek Az ipari parkok bármennyire is különbözzenek azok egymástól idıvel hálózatot alkotnak, amelyek az adott ország gazdaság-, ipar-, és innovációpolitikájába beágyazódva valamilyen kormányzati célrendszer keretében mőködnek. Az állami prioritásokat tanulmányozva alapvetıen a misszió orientált, illetve a diffúzió orientált törekvések, illetve ezek kombinációi figyelhetık meg. A misszió orientált modell esetén a kormány a források mobilizálása, az ipari struktúra átrendezése érdekében ösztönzi az ipari parkok létesítését. A források mobilizálásának lehet indoka a regionális felzárkóztatás (pl. Olaszországban e célt szolgálta a Délvidékpark terv, amely 1994-ben jött létre, az ország déli részének felzárkóztatását szolgáló kormányzati törekvések részeként), illetve a csúcstechnológiák elterjesztésének bátorítása (pl. USA Silicon Valley). E modell megvalósítói többek között az USA, Nagy- Britannia, Franciaország. A diffúzió orientált modell a technológiai szférába már bevont összegek jobb, hatékonyabb hasznosítását hivatott elımozdítani. Itt tehát nem a globális struktúrák módosítása a cél, sokkal inkább az innováció globális elımozdítása, a fejlıdés minıségi vonásainak elıtérbe állítása. E modellhez sorolják Németország, Svédország, Svájc kormányzati megoldásait. A fenti példák jelzik, hogy e két globális célok szerinti modell nem különül el mereven egymástól, hiszen például egy régió csúcstechnológiájának a támogatása az ipari parkok révén nem csupán a régiót hozza jobb helyzetbe, hanem az innováció globális térnyerését is szolgálja. A hangsúlyok kialakításáról van csupán szó. A 10

felismerés egyébként Japán innovációpolitikájában a két modell tudatosan köztes megoldását favorizálja. 2. Innovációösztönzı ipari parkok A lisszaboni folyamat a növekedés és munkahelyek teremtése, valamint a fenntarthatóság érdekében az innovációt, technológiai diffúzió elıremozdítását a K+F eredmények hasznosítását, üzleti értékesítését különösen fontos feladatként jelöli meg. Ennek szervezeti, financiális, jogi feltételei között az ipari parkok, illetve kapcsolódó szervezeti struktúrák mind jelentısebb szerepet kapnak. Az ipari parkoknak megkülönböztetett szerepük van az innováció elımozdításában. Az ipari parkok hálózatának kialakításakor ezért nem elegendı csupán a szőken értelmezett ipar, mezıgazdaság szempontjait szem elıtt tartani: az akadémiai, egyetemi szellemi bázis bevonása egyre nélkülözhetetlenebbé válik a gazdaság elıtt álló célok elérésében. A versenyképesség fokozása, a gazdaság rugalmas alkalmazkodó-képességének javítása, a humán erıforrásokból fakadó elınyök kiaknázása csak a szellemi bázis bevonásával, a gazdaság innovativitásának fokozásával érhetı el. 2.1. A parkokban mőködı innovációs központok, transzfer ügynökségek Ezeknek az intézményeknek a hatóköre nem szőkül le egy behatárolt területre, hanem egy régió, egy ország gazdasági társaságainak nyújtott szolgáltatásaik révén (amelyeket kínálhatnak nonprofit, vagy üzleti alapon) teremtenek hidat a tudomány és a gazdaság közé. Az itt ismertetendı típusok közötti fı különbség a szolgáltató (donor) szervezetek és a fogadó gazdasági társaságok közötti elhelyezkedésükben van. A központok, ügynökségek mintegy közvetítı szerepet vállalva ösztönzik, segítik a cégeket a kutatási eredmények felhasználásában. Ezzel szemben a K+F szolgáltatást végzı szervezetek magukba foglalják a kutatóintézeteket is, bizonyos esetekben egy egységbe tömörítve ıket a célvállalatokkal. A központok, ügynökségek fıbb szolgáltatásai a következık: - tanácsadói szolgáltatás 11

- technológiai közvetítési feladatok - üzleti információs adatbázis mőködtetése - üzleti találkozók, börzék szervezése - szakemberek közvetítése - kísérletek infrastruktúrájának szolgáltatása. Ezek a szervezetek nagyrészt cégek tanácsadását látják el. Közvetítı szerepet játszanak például a Hollandiában mőködı innovációs központok, valamint a norvég K+F attasék hálózata. E szervezetek a cégek számára nyújtott szolgáltatásaikkal mintegy megismertetik a kutatási eredményeket, ösztönöznek az átvételükre. A német transzferközpontok és ügynökségek a technológiai transzfert közvetlenebbül, ilyen jellegő szolgáltatások nyújtásával viszik véghez, csakúgy, mint az USA-ban mőködı feldolgozóipari szolgáltató központok. Szolgáltatásaik közé tartozik az állami programok keretében finanszírozott kutatókölcsönzések: támogatást nyújtanak a cégek számára az egyetemi alkalmazottak alkalmazásánál, azok bérének részbeni fedezésével. Az ügynökségek általában állami kezdeményezésre jönnek létre (esetleg kamarai alapítással, mint Németországban), azon felismerésbıl, hogy a technológiai fejlesztés az ilyen programok kedvezményezetteinél csak külsı általában kormányzati segítséggel tehetı hatékonnyá, ez pedig a gazdaság hosszú távú érdeke. A finanszírozásban már jelentısebb eltérés tapasztalható: a holland központok költségvetését a Gazdasági Minisztérium biztosítja, és szolgáltatásaik egy részét ingyen kínálják (a tanácsadás elsı 16 óráját). A norvég K+F attasék tevékenységét is a kormány finanszírozza. Ezzel ellentétben a német és az egyesült államokbeli példáknál a központok támogatása egy erre elkülönített alapból történik, de az idı haladtával csökkenı mértékben. Németországban három éven keresztül, az USA-ban pedig 50%-ról indulva hat éven át. Szolgáltatásukat részben nonprofit, részben üzleti alapon nyújtják. 2.2. A K+F szolgáltatásokat nyújtó szervezetek A magasabb szervezettséget mutató, és a tudomány, illetve az ipar közötti kapcsolatot szorosabbra főzı intézmények jellemzıi, hogy hálózatba tömörítenek 12

ipari és egyéb kutatásokat; fejlesztést végzı intézeteket, vállalatokat, valamint, hogy szerzıdéses megbízások alapján végeznek K+F szolgáltatást, nagyrészt kis- és középvállalkozások számára, kormányzati támogatás mellett. Tevékenységük jelentıs mértékben egyetemekhez kötött, mégis külön tárgyaljuk és megkülönböztetjük ezeket az egyetemi ügynökségektıl, parkoktól. Ezek a szervezetek is állami kezdeményezésre létrejött, részben központi támogatással mőködtetett intézmények. Mőködésük során részben magán (ipari), részben állami (minisztériumi) megbízásra tudományos eredmények megismertetését is ellátják el. Jelentıs különbséget találunk azonban finanszírozásuk terén. Az 1949-ben alapított német Fraunhofer társaságnak nyújtott állami támogatás mértéke a végzett tevékenység szerint mutat különbséget: a szerzıdéses kutatásokat végzı intézetek költségeinek harmadát fedezik költségvetési pénzbıl, míg az alapkutatást végzı intézetek 100%-os állami támogatásban részesülnek. A kutatással összefüggı szolgáltatások esetében 75% a támogatás mértéke. Másképpen alakul mindez a holland TNO (Alkalmazott Kutatások Szervezete) esetében, ahol az intézetek az egyébként 40%-os társasági adó alól is mentesülnek. Itt a költségek mintegy 40%-át az állami támogatások fedezik, további 20% a minisztériumi megbízásokból ered, a fennmaradó 40% forrása pedig szerzıdéses megbízás. Természetesen itt is van elkülönülés azzal, hogy a magánszektor finanszírozza jelentıs mértékben az ipari jellegő kutatásokat. A harmadik példa az ugyancsak német AiF (Arbeitsgemeinschaft Industrieller Forschungeinrichtungen Otto von Guerike e.v.), amely egy szervezeti egységbe tömörít 50.000 vállalkozást és 57 kutatóintézetet. A tagok éves forgalmuk 2%-ának befizetésével járulnak hozzá a költségekhez, és lesznek jogosultak a megrendelt projektek esetében 50%-os támogatásra. A cégek különbözı alprogramokban vesznek részt, támogatják kooperációban végzett K+F tevékenységüket, a kutatók cégeknél való alkalmazását, illetve K+F személyzet keleti tartománybeli cégeknél való alkalmazását. Az AiF jelentıs szerepet játszik a keleti tartományok gazdaságélénkítésének finanszírozásában, az erre szánt összeg 31%-át (több mint egy milliárd márkát) kezeli. 13

Az itt ismertetett innovációt segítı szervezetek a támogatás egy különös formáját hozták és hozzák létre, jelentıs állami beavatkozást megvalósítva a forrásoknak csaknem kizárólagosan a technológiatranszferre való összpontosításával. Hazánkban a nemzeti innovációs rendszer kiépítése, a regionális innovációs ügynökségek létrehozása és mőködtetése, a különbözı innovációs szervezetek rendszere láthatja el ezeket a funkciókat. 2.3. Az egyetem és ipar kapcsolatának parki mérető formái Az innovációt elısegítı szervezetek ezen fajtáját számos névvel szokás illetni. Használatos az innovációs park, technológiai park, tudományos park, illetve a tartalmában is némileg különbözı technopolisz, multifunkciós polisz kifejezések. Az ilyen parkokat tömörítı szervezetek, mint az International Association of Science Parks IASP és az Association of University Related Research Parks - AURRP pedig a tudományos és kutatási park kifejezést használják. Ezek a parkok fıleg egyetemek, kutatóintézetek közelében jönnek létre, azokkal szerzıdéses kapcsolatban állnak, esetleg azok részeként mőködnek (mint Magyarországon az InfoPark, vagy az INNOTECH Mőegyetemi Innovációs Park). Mőködési feltételeiket azonban kormányzati, helyi források biztosítják. Magas színvonalú technikai infrastruktúra révén az innováció egyre teljesebb feltételrendszerét biztosítják. A technológiai transzfer segítségével pedig az innovációs folyamat egyre több fázisának az átfogása valósul meg, egy-egy parkon belül a piacérett termék létrehozásáig, esetleg a tömeggyártásig bıvülhet a tevékenység. A világ számos országában meghonosodtak már az ilyen jellegő parkok, jellegzetességet mutatva elhelyezkedésükben, és abban, hogy milyen kezdeményezésre jöttek létre. Az új iparágak meghonosításában való hatékonysága miatt számos gazdasági depresszió által sújtott térségben alkalmazták az ilyen jellegő parkokat a gazdaság dinamizálása érdekében. Olyan kevésbé iparosodott területek gazdaságát is jótékonyan érintette ez a fejlesztéspolitika, mint korábban Dél- Franciaország volt. De míg Franciaország szerkezetváltásban érdekelt területein állami vagy helyi kezdeményezésre jött létre, Angliában a tudományos parkok 14

létrejöttét az állam egyetemekkel kapcsolatos politikájának, az egyetemek útkeresésének tudják be. Dél-Olaszország közismerten elmaradott térségében mőködik az ország legrégibb és legfejlettebb parkja a CSATA Technopolis, Bariban. Ez állami segélyprogramokból és EU juttatásokból épült meg. Számos kutatási és tudományos park jött létre azokban a térségekben, ahol a jólét és a tudományos lehetıségek sokfélesége szolgált alapul. Ilyen területek is találhatók Franciaországban (pl. Lyon). A többi francia parkra is igaz, hogy nagy jelentıséget tulajdonítanak az ún. technopolisz modellnek, amelyet egy sajátosan új városfogalomnak tekintenek. Hasonló módon, de program keretében jöttek létre az elsı japán parkok is, amelyek a franciával rokon technopolisz modellt követik. A legismertebb közülük a Tsukala, amely teljesen új tudományos városként jött létre, zöldmezıs beruházásként. Ma már a technopoliszok helyi kezdeményezésre létesülnek. Az USA-ban, ahol elıször alapítottak innovációs parkokat, olyen térségek adtak otthont ezeknek (mint például a Szilícium-völgy, vagy a bostoni 128-as út környezete). Ma már az Európai Unió minden országában léteznek innovációs parkok, Lisszabontól Athénig. Az eddig tárgyalt parkok az innovációorientált szervezetek közül a legkomplexebb, legnagyobb szervezıerıvel bírók, mert az innováció segítésben a parkok adta (már bemutatott) elınyöket is felkínálják. Az utóbbi években hazánkban is megjelentek az ezeknek megfelelı kezdeményezések. 3. Az ipari parkok helye, szerepe az EU-ban Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságának felfogása szerint az ipari parkok átfogó keretet és eszközt adnak az innováció megkönnyítésére, elımozdítására és fejlesztésére. Tevékenységük tipikusan kiterjed az inkubációra, a technológiai transzfer elısegítésére, valamint az üzleti angyal programokra. A parkok kiváló lehetıséget adnak a kockázati tıke tranzakciók elıkészítésére és lebonyolítására. A parkok hozzájárulnak az EU programjainak kialakításához és megvalósításához; partnerségre képesek és alkalmasak a hálózatban való mőködésre. 15

Az EU új tagállamaiban mőködı parkok a világban számos helyen mőködı hasonló intézményekkel analóg elvek alapján szervezıdnek. Az elnevezések változatosak, a tartalom azonban megegyezik: magában foglalja az interakciót a tudomány és a technológia valamint a gazdasági fejlıdés között, az intézmények és vállalatok együttmőködésének szinergiáit a piacra jutás megkönnyítése érdekében, továbbá a parkok üzemeltetésében a magas színvonalú, speciális szolgáltatásokat, különös tekintettel az inkubációra, spin-off tevékenységre, networking-re. A szóhasználatban, jogszabályi megfogalmazásban leggyakrabban az ipari park, a tudományos park, technológiai park, technopolisz, kutatási park, üzleti park, innovációs központ, technológiai inkubátor jelenik meg. Az EU 10 ipari parkjainak eddigi létesítése és fejlesztése általánosságban együtt járt a környezettudatos elvek gyakorlatba történı átültetésével. Az új létesítményeknél ezt a csatlakozás elıfeltételét képezı jogharmonizáció miatt hatályba lépett szigorú környezetvédelmi normák eleve biztosították. Az reorganizáció, ipari változások miatti park létesítéseknél a park mőködésének beindítása legtöbbször kezdeti lépés a környezetbarát megoldások bevezetéséhez. A parkok intézménye több fejlıdési tendencia együttes hatása eredményeként jött létre. Kimutatható a globalizálódásra adott regionális (lokális) válasz szerepe, a kulturális, nemzetiségi, etnikai problémákon való felülemelkedés igénye éppúgy, mint a gazdasági fejlettségben mutatkozó nagy különbségek áthidalásának sürgetı kényszere. A parkok által kínált megoldások kimutathatóan kedvezı hatást váltottak ki a foglalkoztatásban, jelentıs számú munkahelyet teremtve. Európa fejlettebb országaiban, az EU-15-ök esetében évtizedek alatt alakult ki a regionalitás intézményi, jogi, finanszírozási rendszere, illetve azok az iparfejlesztési struktúrák, és elnevezések, amelyek a gazdasági növekedés, a tagállami és uniós támogatási rendszer módosuló feltételeinek leginkább megfelelnek. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országokban az e területeken jelentkezı lemaradás felszámolása, a felzárkózás tennivalói kerültek elıtérbe. Ezen törekvések sorában az ipari parkok megkülönböztetett figyelmet kaptak és kapnak, mivel ezek a struktúrák egyszerre szolgálják a versenyképesség javítását, a térségfejlesztés terén a felzárkózást, illetve a foglalkoztatottsági problémák megoldását is. Sajátossága a helyzetnek, hogy az EUhoz való csatlakozás idejében meglevı társadalmi, gazdasági viszonyok még ma is 16

bizonyos kettısséget mutatnak: még jelen vannak a tradicionális (de jórészt leépülıben levı) igazgatási-, intézményi-, finanszírozási elemek, valamint az újonnan kiépülı irányítási, gazdálkodási rendszer egyre meghatározóbb tényezıi. Az ipari parkok már az új gazdaságpolitikai, iparpolitikai, térségfejlesztési törekvések kifejezıdéseként jöttek létre a most csatlakozó országokban. Megjegyzés: A technológiai parkok szerepe az új uniós tagállamok ipari szerkezetváltásában címmel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 15-én foglalt állást. A fenti idézet az állásfoglalás része. A teljes anyag megtekinthetı az Ipari Parkok Egyesület honlapján: www.ipe.hu. Vázlatos áttekintést az 1. sz. Melléklet ad. 3.1. Az ipari parkok finanszírozásának EU-s keretei Az ipari parkok 2007. és 2013 között döntıen az EU források révén valósíthatják meg fejlesztésüket, illetve vehetnek részt térségük gazdaságfejlesztési programjaiban. Az EU támogatáspolitikájának ismerete legalább fı vonásaiban azért is szükséges, mert a pályázati kiírások ezen alapulnak, s a vállalkozók szemléletének egyre inkább ehhez kell igazodnia. Az EU támogatás alapértékei a szabad verseny, illetve a verseny tisztasága. Annak érdekében, hogy ezek az alapértékek teljesüljenek, illetve az EU több, különbözı gazdaságpolitikai célt tudjon követni, szabályozó eszközöket alkalmazzon: egy elég bonyolult rendszer alakult ki. Az alábbiakban ezek közül csak néhány, az eligazodáshoz fontos elemet emelünk ki, figyelembe véve az ipari parkok tevékenységét, hazai adottságainkat. Az EU támogatáspolitikájának alapvetı követelményeit a Római Szerzıdés (1957.) határozta meg. A szerzıdésben foglalt alapelvekkel összeegyeztethetetlen bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy elınyben részesít egyes vállalatokat, vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. 17

Az EU támogatáspolitikája sajátos módon úgy valósítható meg, hogy körvonalazza az összeegyeztethetetlenségi elv alóli kivételeket. (Ennek hiányában ugyanis mindig a kedvezı pozícióban levı vállalkozások támogatása kapna prioritást, s így a felzárkózás, a kohézió az EU-ban nem lenne megvalósítható.) A kivételek érvényesítésére ugyanakkor nem adhat felmentést a tiszta verseny elve alól, ezért az EU a támogatáspolitikájába igen szigorú kontrollt ír elı és alkalmaz. A finanszírozásban érvényesülı összeegyeztethetetlenségi elv a vállalkozások közvetett támogatását helyezte elıtérbe, s ez az ipari parkok fokozódó térnyerését eredményezte. Az ipari parkokban levı vállalkozásokat ugyanis úgy lehet támogatásban részesíteni hogy közvetlenül nem kapnak állami forrást. A kormány az ipari parkok infrastruktúrájának kiépítésében, a park szolgáltatásainak elımozdításában, az inkubátorházak, technológiai központok létesítésében jelentıs erıforrásokkal részt vehet s mindezzel segíti a döntıen kis- és középvállalkozók versenyképességének javítását. A szóban forgó kivételek három csoportot alkotnak. 3.1.1. Regionális támogatások A regionális források felhasználhatók a nemzeti szinten elmaradott régiók támogatására is ( bizonyos meghatározott gazdasági területek fejlesztését elımozdító támogatás ). Ez a formula teszi lehetıvé, hogy az EU gazdag országai is részesüljenek ilyen támogatásban. Az erre a kivételre jogosult térségek listáját nemzeti kritériumok alapján a tagállamok jelölik ki, de arról az EU Bizottság dönt. Állami támogatásban részesíthetık olyan térségek fejlesztései, ahol szokatlanul alacsony az életszínvonal, vagy jelentısek a foglalkoztatási gondok. Az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés 87. cikkelye olyan térségeket céloz meg, amelyek a legnagyobb támogatást az EU 25 GDP/fı átlagának 75%-a alatt teljesítı régiók kaphatnak, különbözı kategóriák szerint: 18

1. Táblázat: A magyar régiókra vonatkozó támogatási plafonok, 2007-2013 A régiós GDP az EU-25 átlagához képest (%) Régió elnevezése (GDP/fı az EU-25 átlagához képest %) Maximális támogatási ráták (BTE) 60% < régiós GDP < 75% Nyugat-Dunántúl (60,37) 30% 45% < régiós GDP < 60% Közép-Dunántúl (52,28) 40% régiós GDP < 45% Észak-Magyarország (36,10); Észak-Alföld (36,31); Dél-Alföld (39,44); Dél-Dunántúl (41,36) 50% Forrás: Http: ec.europa.eu comm competition state_acid regional rog_lm.pdf alapján Egyéb jogcímen a lakosság (maradék) 27,8 százaléka (Közép-Magyarország) részesülhet regionális támogatásban. 3.1.2. Horizontális támogatások Az elnevezés arra utal, hogy egymás melletti iparágak közötti, illetve iparágakon átnyúló feladatok, illetve szervezetek is kaphatnak támogatást. E szerint támogathatóak az EU szabályok megsértése nélkül - a kis- és közepes vállalkozások (50, illetve 250 fınél kisebb alkalmazotti létszám, meghatározott forgalom és alaptıke), - a kutatás, fejlesztés, - a környezetvédelmi programok, - vállalati szerkezetváltást célzó feladatok, - munkahelyteremtés, illetve, munkahely megtartás, - képzési oktatási feladatok. 3.1.3. Ágazati (szektorális) támogatások Az Európai Bizottság dönt az adott idıszak speciális szektorális szabályozásairól, milyen területek élvezhetnek támogatás. Ezek jelenleg 19