JELENTÉS a szénbányászati szerkezetátalakítási program keretében megvalósult bányabezárásokra fordított költségvetési pénzeszközök felhasználásának ellenőrzéséről 1994. augusztus 211.
A vizsgálatot vezette: Krucsai Balázs osztályvezető főtanácsos A vizsgálatot végezte: Istvánffy Lóránt Kaisainé D. Éva Kiss Istvánné Szőts Tibor számvevő számvevő számvevő tanácsos tanácsos okl. bányamérnök külső szakértő
T A R T A L O M J E G Y Z É K I. BEVEZETÉS l II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 3 III. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 7 l. A bezárásra ítélt bányák kiválasztásának műszaki-gazdasági megalapozottsága 7 2. A bányabezárások műszaki munkái elvégzésének szabályszerűsége és eredményessége 12 3. A létszámleépítés okozta szociális problémák megoldására tett humánpolitikai intézkedések törvényessége és eredményessége 16 4. A bányavállalatok felszámolás alatt keletkező veszteségeinek finanszírozása 19 5. A bányavállalatok vagyoni viszonyainak alakulása a felszámolási folyamat alatt 20 6. A Szénbányászati Szerkezetátalakitási Központ tevékenységének értékelése 22
ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK V-33-41/1993-94. Témaszám: 199 J E L E N T É S a szénbányászati szerkezetátalakítási program keretében megvalósult bányabezárásokra fordított költségvetési pénzeszközök felhasználásának ellenőrzéséről I. B E V E Z E T É S A magyar szénbányászat műszaki-gazdasági kondíciói a 80-as évek közepétől erőteljesen romlottak, az évtized végére az ágazatban csődhelyzet alakult ki. Az 1989 évet a bányavállalatok 3,1 milliárd forint összegű veszteséggel zárták, a zömében korábbi beruházásokból eredő adósságállományuk meghaladta a 35 milliárd forintot. A vállalati vagyon könyvszerinti értéke ezzel szemben összesen 46 Md Ft volt. A Kormány 1990. augusztusában döntött (3329/1990. sz. határozatával) a szénbányászat szerkezet- és szervezet átalakítási programjáról (1. sz. melléklet). Az energiapolitikai koncepcióba illeszkedő program szerint a bányavállalatokat fel kell számolni, meg kell teremteni a gazdaságosan működő szénbányászat közgazdasági és egyéb feltételeit, a gazdaságtalan bányákat pedig be kell zárni. A bányabezárások (beleértve a bányakárt és a tájrehabilitációt) és a felszámolási eljárás költségeinek vállalati
- 2 - vagyonból nem fedezhető részét az állami költségvetés finanszírozza. A szerkezetátalakitás központi irányítására, a bányavállalatok felszámolásának végrehajtására a Kormány létrehozta a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központot. (SZÉSZEK) A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a bezárásra kijelölt bányák kiválasztása a kormányprogram követelményeivel és célkitűzéseivel összhangban történt e; a bányák bezárására fordított költségvetési pénzeszközök felhasználása mennyiben volt megalapozott, szabályos és eredményes. A vizsgálat az 1991-93 években végrehajtott bányabezárásokkal és bezárásra ítélt bányák átmeneti működési veszteségeinek finanszírozásával kapcsolatos, kereken 7 Md Ft összegű költségvetési kiadásokra terjedt ki. A vizsgálat módszere a SZÉSZEK bányavállalatonként részletezett felszámolási dokumentációinak előre meghatározott szempontok szerinti feldolgozása volt. Az erre épülő vizsgálati megállapitások megalapozottságát három kiválasztott bányavállalat (Mátraaljai, Mecseki és Veszprémi) dokumentumainak tételes helyszíni vizsgálatával kontroláltuk. A bányabezárásokkal összefüggő műszaki feladatok indokoltságának, elvégzése szabályszerűségének és eredményességének megítélésében külső bányamérnök szakértő volt segítségünkre. Megállapításait szakértői jelentésben foglalta össze. A vizsgálat előkészítése, illetve a vizsgálandó terület kiválasztása érdekében 1993. IV. negyedik negyedévében a szerkezetátalakitási program végrehajtásának helyzetéről előtanulmányt készítettünk. Ebben jeleztük, hogy a szénbányászat szerkezetátalakítása - bár több mint egy éves késéssel és az eredetitől eltérő koncepcióval -a végső megvalósulás szakaszába lépett. A
- 3 - korábban működő 8 szénbányavállalat mindegyike felszámolás útján megszűnik, a hosszabb távon is életképes bányák (43-ból 14) pedig nem önálló vállalatként működnek tovább, hanem a széntermelésüket felhasználó villamoserőművekkel integrálódnak. Mindezek következtében a hazai széntermelés az!990 évi 17,6 millió tonnáról 1993-ban 14 millió tonnára csökken, létszáma pedig 50 ezer főről 25-26 ezer főre mérséklődik. Az előtanulmányban összegzett tapasztalatokat az Országgyűlés és a Kormány tagjainak szűkebb köréhez eljuttattuk. II. Összefoglaló megállapítások, következtetések és javaslatok A szénbányászat!991. évtől induló szerkezet- és szervezetátalakítási programja 1994-re a befejezés szakaszához érkezett. A kezdeti - a gazdaság-fejlődési tendenciák eltérő megítéléséből és a törvényszerűen jelentkező érdekellentétekből származó - bizonytalanságok után a reálisan megvalósítható, a problémák hosszabb távú megoldására is alkalmas koncepció 1992. év végére kiérlelődött (2. sz. melléklet). Ezt követően a végrehajtás felgyorsul t. A Kormány és a Bányászati Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) között létrejött megállapodások alapján, a SZÉSZEK, illetve bánya-erőmű integrációért felelős minisztériumi biztos előkészítésével megszülettek a még működő bányák további sorsára, a szükséges létszámleépítés humánus végrehajtására és a szerkezetátalakítás költségeinek finanszírozására vonatkozó kormányzati döntések. A döntéseket minden esetben az érintett irányító, gazdálkodó érdekképviseleti szervek széleskörű egyeztetése előzte meg. és
- 4 - A program keretében bezárásra kijelölt bányák kiválasztása a jóváhagyott elvekkel és célkitűzésekkel összhangban, műszaki-gazdasági szempontból megalapozottan történt. A bezárásra ítélt bányák egy részének átmeneti továbbműködtetésében elsősorban a valós erőművi szénigények és a foglalkoztatáspolitikai érdekek között létrejött kompromisszumok fejeződnek ki. A szerkezetátalakítás és a bányabezárások ráfordításainak nagyobb részét finanszírozó költségvetési céltámogatás összegét évenként az Országgyűlés hagyta jóvá. Ezek jellemzően alacsonyabbak voltak a tervezett ütemű megvalósítás szükségleteinél. A ténylegesen megvalósított bányabezárási munkák zöme olyan bányáknál történt, amelyeknél a bányászati tevékenységet már jóval a kormányprogram elfogadása előtt megszüntették. A már felhagyott és a program keretében bezárásra kijelölt bányáknál többnyire csak a tervezési munkálatok fejezödtek be és csak néhány, főleg külfejtéses bányát zártak be. Tényleges bezárásuk költségeinek nagyobb része (mintegy 11,7 MdFt) a következő évtizedben jelentkezik majd. A folyamatban lévő bányabezárások műszaki terveinek elkészítése és jóváhagyása, a munkák elvégzése, mennyiségi és minőségi átvétele szakszerüen, a jogszabályokban előírt követelményeknek megfelelően történt. A teljesített kifizetések (1,7 Mrd Ft) a teljesítményekkel arányosak, elszámolásuk és dokumentálásuk szabályszerű. A vizsgálat egy esetben, a Mátraaljai Szénbányavállalatnál tárt fel a költségvetési céltámogatási keret terhére indokolatlanul elszámolt kifizetést. Az 1991-93. években elkezdett munkálatok még csak egyes részterületeken (aknabezárások, külszíni bányák tájrendezése, stb) fejezödtek be, a bányabezárások és a teljes tájrehabilitáció az ezredforduló utánig is eltarthatnak.
- 5 - A szerkezeti és szervezeti átalakítás legnagyobb változásokat a bányászatban foglalkoztatottak helyzetében okozott. A vizsgált három év alatt több mint 23 ezer fő vált átmenetileg munkanélkülivé, vagy kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. A létszámleépítéssei kapcsolatos intézkedések körültekintő és gondos előkészítése, a törvényes előírásoknak megfelelő végre hajtása eredményeként ezt a bonyolult feladatot nagyobb társa- dalmi feszültségek keletkezése nélkül oldották meg a végrehajtók. Ezekre a célokra összesen 2,7 Mrd Ft-ot fordítottak az állami költségvetésben jóváhagyott keretből. A foglalkoztatáspolitikai érdekeket szemelőtt tartva - a Kormány döntése, alapján, de az Országgyűlés jóváhagyását mellőzve finanszírozták a céltámogatási keret terhére a bezárásra kijelölt, de átmenetileg továbbműködtetett bányák veszteségeit (mintegy 1,5-1,8 Mrd Ft) is. A szociális problémák sikeres megoldása sem adhat mentséget azonban a Kormány határozata alapján végrehajtott, az Országgyűlés jogkörét sértő költségvetési pénzátcsoportosításokra (hűségjutalom fizetése, veszteség finanszírozás a céltámogatási keretből). A baleseti és egészségkárosodási járadékosok jövőbeni járandóságainak finanszírozása a bányavállalatok felszámolása miatt - ha időközben más megoldás nem születik - az államra hárul. Ennek megoldási módszere ma még kialakulatlan. A bányavállalatok vagyoni viszonyainak alakulását jellemző főbb folyamatok arra utalnak, hogy a vállalatok felszámolása során a rendelkezésre álló vagyonból mintegy 23,7 MdFt összegű felhalmozódott adósság és kötelezettség nem egyenlíthető ki. Ennek túlnyomó része az állami költségvetést érinti.
- 6 - A bányavállalatok felszámolását és a bányabezárások végrehajtását irányító és szervező SZÉSZEK a kormány célkitűzéseivel és a törvényes előírásokkal összhangban végezte munkáját. Szinvonalas szakmai és sokoldalú szervező tevékenységével nagymértékben hozzájárult a szerkezetátalakítási program eredményes megvalósításához. A vizsgálat megállapításai alapján javasolt intézkedéseket a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ igazgatója időközben végrehajtotta. A Mátraaljai Szénbányavállalat részére jogellenesen folyósított 62.154 ezer Ft költségvetési támogatást 1994. július 13-án visszafizettette, a baleseti és egészségkárosodási járadékok fizetésének rendezését szolgáló szerződés megkötését a biztosító társaságoknál kezdeményezte. További intézkedéseket nem tartunk szükségesnek. Az Állami Számvevőszék javasolja, hogy a Kormány: fordítsan kiemeit figyelmet a baleseti és egészségkárosodási járadékok finanszírozásának és folyósításának hosszútávra szóló intézményes megoldására, -gondoskodjék arról, hogy a jövőben az egyes feladatok finanszírozására vonatkozó döntései a költségvetési törvénnyel összhangban legyenek és ne eredményezzenek országgyűlési hatáskör elvonást.
- 7 - III. Részletes megállapítások 1./ A bezárásra ítélt bányák kiválasztásának müszaki-gazdasági megalapozottsága 1.1. A kormányprogram 1991-93 évi végrehajtása során az 1990-ben meglévő 43 bánya közül a kitermelés gazdaságtalansága miatt 24 bánya bezárásról döntöttek. Emellett 5 bányában a szénkészletek kimerülése miatt kellett beszüntetni a termelést (3. sz. melléklet). A bezárásra kerülő bányák kiválasztása a kormányprogram elveivel és célkitűzéseivel összhangban, a geológiai, termelés-gazdaságossági és foglalkoztatási viszonyok sokoldalú mérlegelése alapján történt. A legnagyobb bizonytalanságat ebben a mérlegelésben a világpiaci energiaárak és a hazai energiaigény hosszabb távú prognosztizálása okozta. A központilag, többnyire kormányzati szinten hozott döntésekben elsősorban az erőművi szénigények és a foglalkoztatáspolitikai érdekek között létrejött kompromisszumok fejeződnek ki, a költségvetési pénzeszközök kimélésének követelménye főleg a megvalósítás ütemezését befolyásolta. A bányabezárások költségeinek finanszírozására jóváhagyott költségvetési előirányzatok jellemzőerr alacsonyabbak voltak a tervezett ütemű végrehajtás szükségleteinél. A pénzhiány a bányászati tevékenység tényleges megszüntetését és a bezárások műszaki munkáinak kivitelezését lassította.
- 8-1.2. A SZÉSZEK 1991 I. negyedévének végéig, a bányavállalatok vezetőnek bevonásával, felmérte, hogy mely bányák müködtethetők tovább önfinanszirozó módon (nyereségesen) és melyeket kell gazdaságtalanság vagy egyéb okok miatt bezárni. A vizsgálat az 1991-re feltételezett 18 M tonna erőművi és lakossági szénigény fokozatos, ezredfordulóig történő csökkenéséből (mintegy 10-11 M tonnára) és a világpiaci árhoz igazodó szénárból kiindulva minősítette a bányák tevékenyfeltételek ségét. Arra a következtetésre jutott, hogy ilyen között, a felhalmozott adósságuktól megszabadított bányavállalatok többsége önfinanszirozóvá válik és a bányászati dolgozók létszámát (a természetes fogyáson felűl) évente csak minimális mértékben kell csökkenteni. A felmérés eredményeit és a szervezeti változásokra vonatkozó javaslatokat az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az érdekeltekkel véleményeztette, majd megtárgyalta és tudomásul vette. A javaslatról 1991 középre kiderült, hogy a világpiaci olajár csökkenése, a nemzetgazdaság villamosáram szükségleteinek és ezzel összefüggésben az erőművi szénigények erőteljes mérséklődése és a lakossági célokra importált szén árának jelentős csökkenése, stb miatt nem reális. 1.3. A megváltozott közgazdasági és egyéb körülményeket figyelembe véve a SZÉSZEK 1991 végére a szénbányászat szerkezetátalakitására három új alternatívát dolgozott ki. Ezek a piaci igényektől és feltételektől független, természetes visszafejlődésre (l), a lecsökkent erőművi szénigényekkel összhangban lévő radikális leépítésre (2), illetve az előbbi két változat kombinációjára (3) vonatkozó elgondolásokat
- 9 - tartalmaztak. Az alternatívák konkrét termelési-, létszámés költségadatait csak 1992-93 évekre munkálták ki, a következő évekre pedig a fejlődési tendenciákat jelölték meg. A további tárgyalások és a későbbi kormánydöntések alapját képező 3. alternatíva 1992-ben 3-5 bánya bezárásával, 2-4 ezer fős létszámleépítéssei és mintegy 2-2,6 milliárd forint bányabezárási és humánpolitikai költséggel számolt. Hosszabb távú prognózisuk szerint az ezredfordulón az 1990. évi 43 bányából már csak 8-9 bánya fog működni. A termelés és a Iétszám leépítés konkrét ütemezését pedig a mindenkori erőművi igények és foglalkoztatáspolitikai szempontok határozzák majd meg. A javaslat koncepciójában is eltért a Kormány korábbi, 1990. augusztusi határozatában foglaltaktól. Önfinanszírozó bányavállalatok szervezése helyett a bányák és a szénbázisra épülő erőművek integrációját javasolta. A javaslatot a Magyar Villamos Művek Rt-vel (MVM) közösen kimunkált szakmai érvanyag és részletes számítások támasztották alá. Kormányhatározatok Borsod és Mecsek esetében külön elemző anyagok készítését írták elő ( Mecseknél külföldi szakértők igénybevételével). A német és angol szakértő cégek (13-13 millió forint díjazásért) 1992 februárjára elkészült elemzéseiben ugyanarra a következtetésre jutottak, mint korábban a SZÉSZEK, hogy egy külfejtéses és egy mélyművelésű bánya kivételével a többit be kell zárni. Az emlitett szakmai előkészítő anyagokra támaszkodva szü Ietett a Kormány 3530/1992. sz. határozata az első 3 erőmű-bánya integrációról (Mátraalja, Bakony, Pécs), melyet 1993-ban a borsodi és az északdunántúli integrációról hozott döntés követett.
- 10-1.4. A szerkezetátalakításra. bányabezárásokra vonatkozó döntéseket széleskörű egyeztetés, véleményeztetés előzte meg. A döntéselőkészítő anyagokat a szaktárcákon túlmenően megtárgyalta és véleményezte az Ipari Középszintű Érdekegyeztető Tanács, amelyben a Kormány, a munkáltatók, munkavállalók és az önkormányzatok képviselői vettek részt. A tárgyalásokról jegyzőkönyvek készültek. A véglegesített anyagok az észrevételek többségét figyelembe vették. A döntésekben fontos szerepe volt a Kormány és a Bányászati Dolgozók Szakszervezete között létrejött megállapodásoknak, melyek többnyire a foglalkoztatás-politikai szempontokat helyezték előtérbe. A Mecseki integrációban pl. a Vasas bánya helyett - bár az gazdasági szempontból kedvezőbb volta Komlói bányaüzem integrációha való bevitelét határozták el, mivel ez mintegy 1000-rel több személy foglalkoztatását teszi lehetövé. A borsodi bányák veszteséges üzemei, 4-5 ezer embernek biztosítottak munkát 1993-ig több mint 2 MdFt költségvetési támogatás árán. Az Edelényi Bánya évi 300 MFt támogatás mellett!995-ig tovább működik. A megállapodások következménye, hogy a MVM az általa tervezett erőművi szénmennyiségen felüli kontingens átvételére kényszerült. A számítási anyagok szerint Borsodban pl.!995-ig évi 6-7 PJ többletet kell évente átvennie. Az érdekegyeztető program keretében meghatározták az erőművi integráció előkészítésének egyeztetési mechanizmusát. Ezzel összhangban 1992. októberében az integráció előkészítésének és végrehajtásának irányítására miniszteri bíztost neveztek ki. Az érdemi döntések előkészítését a miniszteri biztos által létrehozott bizottságok végezték. Ebben a SZÉSZEK már csak közreműködött, feladatai a felszámolások végrehajtására, a bányabezárások finanszírozására és ellenőrzésére koncentrálódtak.
- ll - 1.5. A szerkezetátalakításról hozott 3329/1990. sz. kormányhatározat szerint a bányabezárásokhoz kapcsolódóan a költségvetést és államadósságot terhelő tételek éves összegéről az ipari és kereskedelmi miniszternek kellett előterjesztést készítenie a Kormány számára, az éves költségvetés jóváhagyását megelőzően. A minisztérium részére az éves pénzügyi igényt a SZÉSZEK állította össze. Az 1991-es évre ilyen terv még nem készült. A PM erre az évre 2,1 milliárd forintot irányzott elö, amit az Országgyülés jóvá hagyott. A SZÉSZEK az időközben elvégzett felmérések alapján és a várható igényeknek megfelelőerr a céltámogatási keretet a bányavállalatok között felosztotta. Az 1992-es évre a SZÉSZEK az elözö év júniusában 4 milliárd forintos igényt terjesztett az IKM elé. A minisztérium a javaslatot továbbította a PM-nek, az a tárcán belül nem került érdemi megvitatásra. A PM javaslatára az Országgyűlés 2,2 milliárd forintot hagyott jóvá bányabezárások költségeinek finanszírozására. A pontosabb tervezést hátráltatta, hogy a Kormány a BDSZ-szel 1992 januárjában állapodott meg az 1992. évi erömüvi szénátvételi kontingensben, a szén árában és a bányászokat érintő bérfejlesztésben. Ezek a tényezök a bányák gazdátkadását nagyban befolyásol ták. Az 1993. évi költségvetési támogatásigényt az 1992 októberi kormányhatározathoz készített elöterjesztésbe építették be, annak feltételezésével, hogy BDSZ követelésre az előző évihez hasonlóan meghatározzák majd a szénbányászat gazdasági feltételeit. Az ágazat további eladósodásának megállítása érdekében 7,2 milliárd forintot igényeltek,
- 12 - beleértve a bányabezárásokhoz szükséges támogatást is. A költségvetésben 2,8 milliárd forintot hagytak jóvá. Emellett a Kormány a 3530/1992. sz. határozatában a Tb-től és az APEH-től moratóriumot kért a keletkező tartozások megfizetésére. 2.1 A bányabezárások műszaki munkái elvégzésének szabályszerűsége és eredményessége. 2.1. A szerkezetátalakítási program keretében bezárásra kijelölt 24 bánya közül!994. június végéig 14 hányánál szűntették meg a bányászati tevékenységet. A bányák tényleges bezárásának műszaki munkáit azonban ezek zöménél még nem kezdték meg, mindössze a műszaki-tervezési munkák fejezödtek be. A ténylegesen elvégzett műszaki munkák nagyobb részt olyan bányáknál történtek, amelyeknél a bányászati tevékenységgel még a kormányprogram jóváhagyása elött (esetenként az 1950-60-as években) felhagytak, de bezárásukról nem gondoskodtak. Az 1991-93. években ilyen célra felhasznált költségvetési pénzeszközök (1,7 MdFt) 75 %-a tehát a korábbi évek mulasztásait vagy a pénzhiány miatt kényszerűen áthúzódó kötelezettségeit finanszírozta (4. sz. melléklet). Ennek kapcsán utalni kell arra, hogy sem a régi, sem az bányatörvény nem ír elő időbeni korlátot a bányabezárás, illetve a tájrendezés munkálatainak befejezésére. Az e téren tapasztalt késlekedésekben-a szakmai okok ez is közrejátszott. mellett új A számítások szerint a kormányprogram keretében bezárásra ítélt, de átmenetileg tovább működö, valamint a vizsgált idöszakban termelését megszüntetö bányák bezárására és humánpolitikai kötelezettségeinek teljesítésére- az MVM által átváltalat 7,5 Md Ft-os kötelezettségen kivül - a következő évtizedben mintegy 11,7
- 13 - MdFt-otkell fordítani. Ebből a bányavagyon hasznosítása révén mintegy 4-5 MdFt-ra finanszírozható. Az állami költségvetést így jó esetben a maradék 6-7 MdFt terheli. A bányabezárásokkal kapcsolatos műszaki és jóváhagyása, a munkák elvégzése, folyamatos tervek elkészítése ellenőrzése, mennytsegt és minőségi átvétele a jogszabályokban előírt követelményeknek megfelelően történt. A munkák ellenértéke a teljesítményekkel ar.ányos, elszámolása és kifizetése szabályos, megfelelően dokumentált. A Mátraaljai Szénbányavállalat részére 1992-93-ban tájrendezésre kifizetett összesen 62.154 ezer forint költségvetési támogatás azonban ellentétes a 3329/1990. sz. Kormányhatározat 3. d. pontjának, valamint a felszámolásról szóló 1986. évi li. tvr. 3. paragrafusának rendelkezéseivel. (A tájrendezés vállalati kötelezettség, költségeire csak saját forrás hiányában (veszteség) igényelhető költségvetési támogatás. A bányavállalat viszont ezekben az években is nyereségesen müködött.) 2.2. A rekultívációs és tájrendezési terveket általában a szakmában járatos tervező és fejlesztő szervezetek (intézet, kft, stb) készítették. A Mátraaljai és a Veszprémi Szénbányáknál a Bányászati Fejlesztési intézet, a Mecsekinél MECSEKISZÉNTERV dolgozta ki a tervet. Központi pedig a A vizsgált tervek összhangban vannak a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény és végrehajtási rendelete, valamint az Általános Bányászati Biztonsági Szabályzat vonatkozó előírásaival. Az elvégzendő feladatokat kellő gondossággal és szakszerűen határozták meg. Költségbecsléseik általában mértéktartóak, esetenként azonban az indokoltnál költségesebb megoldásokat is tartalmaznak.
- 14 - A Mátraaljai Szénbányák FA-nál a THOREZ bányaüzem Nyugati véggödör reku l tí vác i ós tervében foglalt költségbecslésnek csak mintegy 2/3-a volt megalapozottan elfogadható. A műszaki terveket az illetékes hatóságok (környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi stb.) és az érdekelt egyéb szervezetek hozzájárulása, illetve véleményének figyelembevétele alapján a törvényes előírásoknak megfelelően a területileg illetékes bányaműszaki felügyelőség hagyta jóvá. 2.3. Az 5-10 MFt-ot elérő tájrendezési és rekultívációs munkák elvégzésére a vállalatok (felszámoló biztosok) kezdődően!992-től pályázatot (többnyire zárt pályázatot) írtak ki. A pályázatok kiírása és elbírálása a törvényes előírásoknak megfelelő volt. A vállalkozási szerződéseket az előírt formai és tartalmi követelmények betartásával kötötték meg. A bányavállalatok saját rezsiben végzett munkáit a túlzottan magas rezsikulcsokkal történő elszámolások miatt a SZÉSZEK ismételt ellenőrzésnek vetette alá és a számlázásokat korrigálták. A tervezői munkáknál a versenytárgyalást csak 1993-tól kezdték alkalmazni. Ezért több esetben is megsértették a versenytárgyalás kiírási kötelezettségről szóló 36/1988./VIll. 16/PM rendelet elöírásait. Az ellenőrzés által szúrópróbaszerűen kiválasztott és minden tevékenység fajtára jellemző projekteknél a munkák kivitelezését a szerződésekben vállaltak szerint, szakszerűen
- 15 - végezték. A teljesítés mennyiségét és minőségét a vállalatok müszaki ellenőrei ellenőrizték, az átadás-átvételt jegyzőkönyvben rögzitették. Az ellenértékek számlázása és kiegyenlítése e jegyzőkönyvek alapján történt. A pénzügyi-számviteli bizonylatolási rendet betartották. A kifizetések müszaki megalapozottságát és pénzügyi szabályosságát a SZÉSZEK is ellenőrizte és igazolta. A tételes.ellenőrzés eredményeként az 1992-93. években a Nógrádi, a Mecseki és a Borsodi Szénbányavállalatoknál összesen 225 MFt értékű indokolatlanul leszámiázott igényt utasított vissza. A jóváhagyott költségvetési keretet terhelő kifizetések pénzügyi fedezetét a SZÉSZEK a bányavállalatok egyedi igény1ései alapján bocsátotta rendelkezésükre. Ezek nyilvántartása projektenként elkülönített, pontosan nyomon követhető és ellenőrizhető. 2.4. Az 1991-93. években elkezdett bányabezárási munkák- a feladatok szűkös pénzügyi keretekkel összefüggő rangsorolása miatt is - még csak egyes részterületeken fejezödtek be. A múltbeli bányászkodás által okozott károkat mindent megelőzően rendezték. Erre a célra114mft-ot fordítottak, melynek zömét Mecsek és Oroszlány térségében fizették ki. Mecsek térségében a talajsüllyedés okozta károk miatt mintegy 130 családi ház helyreállításához nyújtottak kártérítést. A bányaműszaki munkák közül első helyen sorolták a mélyművelésü bányák függőleges szállító és légaknáinak tömedélelését és ezzel összefüggésben a különböző berendezések kiszerelését. A vizsgált időszakban 27-30 akna végleges bezárása történt meg. Elvégezték a felhagyott külfejtéses bányák bezárását (Nógrádban 6 db-ot), s hozzákezdtek a bányákhoz tartozó, de kommunális célokat is szolgáló elektromos és vízhálózatok szükségessé váló átépítéséhez.
- 16 - Tájrendezésre kereken 500 MFt-ot fordítottak. A rehabilitáció elsősorban a külszíni bányáknál valósult meg, a mélyművelésű bányáknál ez jóval alacsonyabb fokú. Ez utóbbiaknál az aknákorr kivüli bányatelep bontása, egyes épületek esetleges hasznosítása és a táj rendezése lényegesen bonyolultabb és költségesebb feladat, megoldása az ezredfordulóig is eltarthat. Ma még mindössze egy-két helyen (Ajka és Várpalota térségében) jutottak el addig, hogy a rekultívált területeket visszaadják a korábbi tulajdonosoknak, zömében az önkormányzatoknak. 3./ A Iétszámleépítés okozta szociális problémák megoldására tett humánpolitikai intézkedések törvényessége és eredményessége. 3.1. A szénbányászat szerkezeti és szervezeti átalakítása a legradikálisabb változást a foglalkoztatottak létszámában és helyzetében okozott. A szerkezeti és szervezeti átalakítás miatt a bányavállalatoknál 1991-93-ban összesen 46677 fő munkaviszonya szünt meg. Ezek több mint fele a kialakult bánya-erőművi integráciákban és a bányavállalatok felszámolása során létrejött új szervezetekben, (gazdasági társaságok, Bányavagyon Hasznosító Rt.- k, stb) elhelyezkedni nem tudott, átmenetileg munkanélkülivé vált, vagy jórészt kényszerűnyugdíjazásátkérte (5. sz. melléklet). Ez a nagyarányú létszámleépülés azonban nem a vizsgált bányabezárásokkal függ össze, hanem a széntermelés általános mérséklésének és gazdaságossága javítását célzó intézkedéseknek a következménye. A legnagyobb arányú létszámcsökkenés a borsodi, a mecseki és a veszprémi térségben következett be.
- 17-3.2. A bányászatban foglalkoztatottak széles körében keletkező szociális problémák megoldásával járó pénzügyi terhek túlnyomó részét - vállalati források hiányában - az állami költségvetés vállalta magára. Ezekre a célokra ( felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés, kényszerű nyugdíjazás, stb) az 1991-93. években összesen 3,4 milliárd Pt-ot fizettek ki,.s ebből az állami költségvetés 2, 7 milliárd Ft-ot finanszírozott. A humánpolitikai kiadások jelentősebb tételei a következők voltak: - felmondási időre járó átlagkeresetben részesült - végkielégítésben részesült - korengedményes nyugdíjazásban részesült - baleseti egészségkárosodási járulékban részesült 8.338 fő 5.667 fő 4.200 fő 9.717fő 393 MFt 489 MFt 228 MFt 599 MFt A nyugdíjazási lehetőségeket bővítette az!992. évtől bevezetett" bányásznyugdíj", amelyet életkortól függetlenül igénybe vehettek mindazok, akiknek a földalatt teljesített műszakszáma elérte az 5.000 műszakot (Mecsekben a 4.000 -et) és 25 év bányában eltöltött munkaviszonnyal rendelkeznek. A vizsgált időszakban több mint 2.000 fő élt ezzel a lehetőséggel. 3.3. A bányászokat érintő intézkedések előkészítését, megismertetését és végrehajtását mind a Kormány, mind a szerkezetátalakítást vezénylő szervek nagy gondossággal és körültekintéssel végezték. Arra törekedtek, hogy a létszámmozgások során a szerzett jogok lehetőleg ne sérüljenek és a bányászok egzisztenciális helyzetében tömeges és feloldhatatlan feszültségek ne keletkezzenek.
- 18 - Az előkészítés eredményességére utal többek között az is, hogy a felszámolás alatt álló bányavállalatoknál a munkaviszony megszüntetések kereken 71 %-a közös megegyezéssel vagy munkavállalói felmondással történt. Az intézkedések előkészítése, megismertetése és az érdekek egyeztetése ágazati, regionális és helyi szinten történt az érintettek bevonásával. A bányákban két alkalommal munkásgyűlésen, az üzemi lapokban és az üzemekben kifüggesztett tájékoztatákban pedig rendszeresen informálták a bányászokat a soron következő intézkedésekről és a dolgozak választási lehetőségeiről. A különböző történt. E kiadások finanszírozását a SZÉSZEK nem egyedi céltámogatások formájában, hanem együtt) a vállalatok által (a veszteség összeállított jogcímen járó juttatások megállapítása és kifizetése - a tételesen vizsgált vállalati körben - a törvényes előírásoknak megfelelően, az érintettek szociális körülményeinek mérlegelésével, a szakszervezetek aktív közreműködésével finanszírozásával havi tervek alapján végezte. A ténylegesen felmerült humánpolitikai célú kifizetésekről likviditási havonta utólag számoltak el a vállalatok. Az utólagos elszámolás kialakított rendszere jogszabályba nem ütközik és jól funkcionál. A 3343/1991. számú kormányhatározat alapján a bányabezárásokra jóváhagyott költségvetési keret terhére 967 MFt összegű hűségjutalmat fizettek ki úgy, hogy az átcsoportosításhoz nem kérték az Országgyűlés hozzájárulását. Ez ugyan törvénysértő volt, de segítette a kritikus térségekben (Mecsek, Mátraalja, Veszprém) szükséges intézkedések eredményes végrehajtását.
- 19 - Az ismertetett humánpolitikai intézkedések és a bezárásra ítélt bányák egy részének átmeneti tovább működtetése nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az ágazatban végbement jelentős létszámleépítés viszonylag kiegyensúlyozottan, számottevő társadalmi-politikai feszültséget okozó zavarok nélkül valósult meg. A baleseti és egészségkárosodási járadékosok jövőbeni helyzete azonban nem látszik megnyugtatóan rendezettnek. A kötelezettség átvállalása fejében a Bányavagyon Hasznosító Rt-knek juttatott vagyon nem nyújt megfelelő készpénz fedezetet a hosszútávú (10-20 éves) járadék fizetésekre. Az érintett 3-4 ezer fővel szemben az 1991. évi IL törvény szerint végül is az állam felelőssége áll fenn, amit célszerű lenne intézményesen rendezni. 4.1 A bányavállalatok felszámolás alatt keletkező veszteségeinek finanszíroz ása 4. 1. A felszámolási eljárásra vonatkozó 1986. évi ll számú tvr, és a jelenleg hatályos!991. évi IL tv. lehetövé teszi, hogy a felszámolás kezdete után a vállalat a tevékenységét ésszerű idő alatt fokozatosan szüntesse meg. Az igy keletkezett veszteség elszámolható a felszámolási költségek között. Ezt értelemszerűen alkalmazva a bányabezárásokra az ésszerű batáridőn belül felhagyott termelés veszteségei beletartoznak a bányabezárás költségeibe. A szerkezetátalakításra hozott kormánydöntések néhány esetben - a helyi foglalkoztatási gondok enyhítése céljából - a bányák ésszerű határidőt megbaladó továbbműködéséről batároztak. Így történt a Mecseki Vasasbánya, 3 borsodi bánya és 2 veszprémi bánya esetében. A kormányhatározatok a bányák továbbműködés miatt keletkező veszteségeinek költségvetési megtérítését írták elő.