Különbözô nyilazási módok és a Szent László-legenda íjászábrázolásai

S TUDIA C AROLIENSIA 2006. 3-4. Különbözô nyilazási módok és a Szent László-legenda íjászábrázolásai H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ Az íjak történetérôl, az íjászok csatadöntô szerepérôl, az íjkészítésrôl számos jó tanulmány és könyv íródott, de igen kevés mûben olvashatunk a különbözô nyíllövési technikákról. 1 A nyilazásnak más-más történelmi korokban és különbözô területeken többféle technikája is kialakult. Bár lehet, hogy néha törzsi vagy egy-egy kultúrkörhöz való tartozás is befolyásolta egy-egy nyíllövési mód kialakulását (fôként, pedig annak megtartását és szabályrendszerré való alakítását), elsôdlegesen gyakorlati célok a meghatározók a különbözô nyilazási módok kialakulásában. 2 Az íj formája, mérete, erôssége, a lovon vagy gyalog történô alkalmazása, a tegez felfüggesztésének módja valamint a harcmodor vagy a lelövendô vad nagysága mindmind kialakító tényezô a különbözô nyíllövési technikáknál. Ezen tényezôk egyszerre hatottak és ezek eredményeképpen alakultak ki a különbözô nyilazási módok. A dolgozat célja a különbözô nyíllövési technikák bemutatása és a Szent László-legenda íjászábrázolásainak ebbôl a szempontból való elemzése, valamint néhány lövésmód ellenôrzése a gyakorlatban a kísérleti régészet felhasználásával. 3 Az íjat a gyalogos íjász bal kezében fogva tarthatja függôlegesen, ferdén vagy vízszintesen. 4 A vízszintes íjtartás azonban csak kis méretû, viszonylag gyenge íjaknál 1. U. KÔHALMI 1972. 55-57 és 174 is tárgyalja a különbözô nyíllövési módokat. 2. Az angol íjászok íjukat függôlegesen tartják lövés közben, mert így több katonát lehet felsorakoztatni egymás mellé. Képzeljük el, hogy vízszintes íjtartáskor milyen gyérek lennének soraik, és ugyanannyi íjász felállításához mennyivel nagyobb helyre lenne szükség. 3. A nyíllövési technikák bemutatásánál minden esetben jobbkezes íjászról van szó. Bal kezes lövész esetén minden ugyanúgy történik, csak megcserélôdnek a jobb és baloldalak, de az egy kézen lévô ujjak használata és a célzástechnika nem. 4. Teljesen függôlegesen ugyan nehéz tartani az íjat, de 5-10 foknyi elhajlás még függôleges tartásnak számít. 435

H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ eredményes, ugyanis az íjat csak a kar hosszáig feszíthetjük ki. Nagyobb méretû és erôsebb íjnál így nem tudja kihasználni az íjász az íj erejét és ha hosszabb a lövész karjánál a nyílvesszô hosszát. Harcrendben álló alakulat, pedig sokkal zártabb csapatot alkot függôleges íjtartás esetén, míg a vízszintesen tartott íjnál a harcrend elég laza. Ha várfal gyilokjáróján állnak állnának a lövészek vízszintes íjtartás esetén szintén igen gyéren sorakozhatnának fel. A jobbra és balra való fordulásnál is hamarabb zavarnák egymást az íjászok, ha az íjat vízszintesen tartanák. A sztyeppei népek és a középkori európai népek harcosai vízszintesen íjaikat nem tartották. Az ábrázolásokon függôleges és ferde íjtartást láthatunk. 5 Lovas íjászok vízszintesen nem fogták íjaikat, hiszen így sem oldalra, sem hátrafelé nem lehet lóhátról nyilazni és elôre is csak igen kisméretû íjjal. A majdnem függôlegesen vagy ferdén tartott íjjal azonban elôre, oldalra (bal oldalra) és hátra is lehet nyilazni. 6 A különbözô ábrázolásokon ilyen íjtartással láthatjuk a sztyeppei harcosokat, de az ópusztaszeri (Cseppentô Attila csapata) és galgahévízi (Balla Zoltán csapata) lovas íjászok napjainkban is ilyen íjtartással lônek. 7 Az íjat, miután a harcos bal kezével megmarkolta, a jobbal feszíti. A nyíl azonban kerülhet az íj bal vagy jobb oldalára. Az elsô esetben a nyílvesszô a bal kéz mutatóujjára illetve a mutatóujj és a hüvelykujj közötti részre támaszkodik. Ha a nyílvesszô az íjtól jobbra kerül, akkor a bal kéz hüvelykujjára támaszkodik. A sztyeppei népeknél ez a fajta lövésmód terjedt el. Az ábrázoláskor is azt láthatjuk, sôt a célzás szóhasználata is ezt tükrözi. A nyíllal való lövést, a húrra helyezést mind a mongolok, mind a mandzsuk, mind a tibetiek a hüvelykujj nevébôl képezik. 8 Az íj húrját-idegét a harcos jobb kezével feszíti. Többféle húrfogás létezik és a gyakorlati szempontok meghatározók, mégis egy-egy területre, kultúrkörre talán a nyilazás folyamatában ez a legjellemzôbb sajátosság. Az elsôdleges húrfogásnál a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujja a nyílvesszô végét fogja és így feszíti az ideget. Ez azonban csak viszonylag gyenge íjaknál lehetséges, mert csupán két ujjal a nyilat fogva erôs íj 5. Különleges esetben, például lesbôl vagy fáról való nyilazáskor ugyan a kisebb méretû íjakkal lôhetnek vízszintes íjtartással is, de ezek egyedi kivételek. 6. A lóhátról való elôre nyilazás nem teljesen a menetirányba leadott lövést jelent célzott lövés esetén, hanem attól kissé balra. Nagy távolságra, menetirány szerint elôre is lehet lôni, de ilyenkor a célzás nem pontos, csak tömegre eredményes így nyilazni. 7. Vaddisznóvadász nyugat-szibériai csaton Kr.e. II. század: U. KÔHALMI 1972. 10. kép; vadászó Szasszanida uralkodó ábrázolása ezüsttálon Kr.u. V VI. század: U. KÔHALMI 1972. 15. kép; lovas íjász a klárafalvi avar övvégen: KÜRTI LÔRINCZY 1991. 19; a nagyszentmiklósi kincs fejedelmi vadásza a 2. számú korsón: TRUGLI 1994. 32; Szaján hegységbeli lovas fémvereten VIII X. század: LÁSZLÓ 1988. 369; lovas íjász a kudyrgei nyeregvereten: LÁSZLÓ 1988. 425; lovasíjász a Aght-amari örmény templom dombormûvén X. század. NICOLLE 1999. II. 373. kun lovasíjász a bögözi freskón, XIII. század. Helyszínen készült rajz; kun lovasíjász a székelydályai freskón. XIII. század. LÁSZLÓ 1993. 105; Tatár harcos a Sáhnáme ábrázolásán. XIV. század. NICOLLE, 1999. II. 455. 8. U. KÔHALMI 1972. 174. 9. RONDAL, Gray: Fegyvertípusok enciklopédiája. Budapest 1995. 95. Természetesen ez csak néhány kiragadott, de szemléletes példa. 436

K ÜLÖNBÖZÔ NYILAZÁSI MÓDOK ÉS A S ZENT L ÁSZLÓ- LEGENDA ÍJÁSZÁBRÁZOLÁSAI nem feszíthetô ki. 9 A legtöbb gyerek ösztönösen így fogja a nyilat, és jobb felôl lô. 10 Mivel nagyvadra illetve nagy távolságra így nem lehet nyilazni, sem a középkori európai, sem a sztyeppei népek így nem lôttek. A másodlagos vagy klasszikus, némely szerzô szerint angolszász húrfogásnál a jobb kéz mutató-, középsô- és gyûrûsujja feszíti az ideget. 11 Az ázsiai vagy harmadlagos húrfogásnak két változatát ismerjük. A mongol húrfogásnál a hüvelyk-, a mutató- és részben a középsôujj feszíti a húrt és rögzíti a nyilat. A hüvelyk a nyíl alatt van. Mivel az erôs íjak a hüvelykujjat erôsen igénybe veszik gyakran lapos, íjfeszítô gyûrût húznak csontból, szaruból, ritkán fémbôl a jobb hüvelykujjra. 12 A közép-ázsiai változatnál a jobb kéz mutató- és hüvelykujja fogja nyilat és a többi ujj feszíti az íj húrját. Elônye e fogásnak, hogy a nyilat is fogja, és így az nem csúszhat el az idegen. A lövés, vagy is az oldás pillanatában egyszerre engedik el az ujjak a húrt és a nyilat. Ha elég tisztán kivehetô, a középkori magyarországi vagy magyart ábrázoló képeken ezzel a módszerrel nyilaznak a legtöbbször. 13 Az ázsiai húrfogásnál a húr igen ritka esetben (az íjász nagyon rossz tartásakor) üti meg a bal alkart. Így alkarvédô külön nem szükséges. Az íjász feszíthet arcra, mellre vagy fülre. A fülre való ideg kihúzásakor lehet legjobban kihasználni a nyílvesszô és a húr hosszát, csakhogy pontosan célozni így nem lehet, legfeljebb tömegre. Az angol íjászok zárótûz esetén az ellenséges lovasság megállításakor használták leginkább. 14 A mellre való feszítés sem teszi lehetôvé a pontos célzást, sôt a nagyobb íjak esetén még az íj és a nyílvesszô teljes méretét sem lehet kihasználni. 15 Az arcra való feszítéskor lehet állcsúcsra, járomcsontra vagy a szájzugra feszíteni a húrt. A fontos az, hogy mindig ugyan oda feszítse a lövész az íj idegét. 16 Fontos, hogy az íjász erejének és karhosszának megfelelô íjat és nyilakat használjon. Túl erôs íjat egy gyengébb lövész nem tud jól használni, egy kis termetû rövid karú íjász pedig ha kifeszíteni tudja is egy nagy íjat és hosszú nyílvesszôt nem tud maximálisan kihasználni. A lövész erejétôl, feszítési hosszától, gyakorlottságától függ a jó célzás. A célzás a lövés egyik legfontosabb mozzanata. Jó célzáshoz biztos szemmérték és az íj alapos ismerete valamint nagy gyakorlottság kell. Nem véletlenül írják a honfoglaló magya- 10. Sajnos a legtöbb íjász tanfolyamon csak az angolszász vagy klasszikus húrfogást tanítják, a keleti módokat nem. Megjegyzendô, hogy mindkét, azaz mindhárom módon jól lehet lôni, pusztán szokás, beidegzôdés kérdése, hogy ki hogyan nyilaz. Ha tegezt használunk, akkor a keleti módon való lövés kicsit gyorsabb. 11. SZÖLLÔSI 2001 szemléletesen írja le a klasszikus húrfogással való nyilazás egész folyamatát. Íjászati kézikönyve hasznos útmutató minden íjász számára. 12. U. KÔHALMI 1972. 56. 13. Jól látszanak például az íjász körmei is a szepesmindszenti freskón (LÁSZLÓ 1993. 136) és Dürer magyar huszárt ábrázoló metszetén (ZARNECKI 1990. 21). 14. Lovon nem is igen lehet fülig feszíteni a húrt. 15. A mellre való feszítéskor a nôk esetén nem zavaró, ha nagyobb mellû az íjász. Az, hogy az amazonok levágták mellüket a nyilazáshoz, pusztán kitalálás. A balról jobbra hajló-gombolódó dolmány sem akadályozza az íjászt a nyilazásban. 16. SZÖLLÔSI 2001. 28. 437

H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ rokról, hogy Gyermekeiket és szolgáikat nagy szorgalommal tanítják nyilazni. és ennek eredményeként sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lônek ki szaru-íjaikról, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni. 17 Általában a gyakorlott lövész az íj feszítésével egy idôben céloz, de nem hiba a hosszabb ideig való célzás sem. Lovas íjász esetében azonban a minél gyorsabb célzás szükséges. Ha a célzás közben a lövész keze elmozdul vagy elfárad érdemesebb leengedni az íjat és megismételni a mozgássort, azaz a lövés egész folyamatát. A harcban vagy vadászaton való célzás nagy gyakorlottságot igényel, hiszen változik a távolság, nem minden nyílvesszô egyforma, a lovas íjász pedig lövés közben vágtat is. Érdekes, hogy U. Kôhalmi Katalin azt állapította meg, hogy a pusztai népek mindig két szemmel néznek, amikor íjjal céloznak nem úgy, mint a puskás lövészek. 18 A távolság általában 35-70 méter. Mivel dobó fegyverrel 35 méterrôl már nem árthatnak az íjásznak, ez a távolság már reális harci távolság az íjász számára. A Szent László-legenda képsorozata a magyar falképfestészet egyetlen önálló ikonográfiai alkotása. Azt is elmondhatjuk, hogy Szent László király középkori mondáink és legendáink legtöbbet magasztalt szentje. Tisztelete nem csak azért egyedülálló, mert több évszázadon keresztül a lovagkor ideálja, a jó uralkodó példaképe, akinek sírja mellé több Árpád-házi és idegen származású magyar király is temetkezett, hanem azért is, mert nem csak a királyi központokban volt nagy kultusza, hanem a nép körében is a legtöbb, királyról és szentrôl szóló legenda és mese, ballada és monda Szent Lászlóhoz kapcsolódik. 19 Figyelemre méltó tény az is, hogy a Szent László 17. Regino évkönyve in: GYÖRFFY 1977. 206-207. 18. U. KÔHALMI 1972. 175. 19. Egyetlen magyar királyról vagy magyarországi szentrôl sem mondhatjuk el, hogy tisztelete és kultusza éppen olyan nagy jelentôségû a királyi és fôpapi udvarokban, mint a határvidék egyszerû népének gondolatvilágában. Ha a középkori társadalmi piramis csúcsáról indulunk, rögtön láthatjuk, hogy Szent Lászlót az I. Károly gyermekei számára készült Magyar Anjou Legendáriumban (1338 1343) mint a jó uralkodót állítják követendô példaként. Az Anjou udvar amúgy is nagy súlyt fektetett Szent László kultuszára, és Magyarország védôszentjévé is választották. I. Nagy Lajos harmadik aranyforintjára, a hátoldalra szent életû elôdjének alakját verette. Ettôl kezdve mutatja ki nagyszerû tanulmányában H. Kolba Judit (Athleta Patriae. Szerk. MEZEY L. Budapest 1980. 223-235), hogy egészen Habsburg Rudolfig szinte minden magyar király kötelezônek tartotta követni a példát, az új érem egyik oldalát mindig Szent Lászlónak szentelve. 1400 táján Szent László már nem csak a dinasztia szentje, hanem magát az országot testesíti meg. Marosi Ernô igen szemléletesen mutatja be, hogy pajzsán a keresztes pajzs nem egyszerûen csak kereszt, hanem az ország kettôs keresztes heraldikai jele, ugyanaz, amelyet Zsigmond siklósi fogsága idején a rendi országot megtestesítô szent korona nevében kormányzó prelátusok és bárók használtak. Zsigmond korában a kettôs keresztes zászlót Szent László lobogójának nevezték (MAROSI Ernô: Magyarok ábrázolásai és az orientalizmus a középkori mûvészetben. Néprajzi Értesítô 77 [1995]. 84-85). Nem kis jelentôségû az sem, hogy amikor 1453-ban a bécsi egyetem magyar nációja új anyakönyvet nyitott, Szent István és Szent Imre mellett Szent László küzdelmi jelenete is bekerült a könyvbe. Nem kevésbé fontosak a Szent László királyról szóló egyházi énekek és népi hiedelmek, mondák sem. A szentté avatás körüli idôkre keltezhetô egy XVI. századi kódexben megmaradt egyházi ének (latin változata ismert), de egy XVI. századi füveskönyben is találunk Szent Lászlóhoz fûzôdô mondát. 438

K ÜLÖNBÖZÔ NYILAZÁSI MÓDOK ÉS A S ZENT L ÁSZLÓ- LEGENDA ÍJÁSZÁBRÁZOLÁSAI mondakör és a hozzá kapcsolódó freskók nagy része szinte pontosan fedi a történelmi Magyarország gyepûvonalát, 20 bár különbözô kutatók között ez vita tárgyát képezi. Lukács Zsuzsa gondos gyûjtômunkája alapján 38 teljes, töredékes, részben vagy egészen elpusztult és szóbeli közlés illetve emlékezet alapján feltételezett falképrôl vagy tudomásunk. 21 Bár néha a részletek a freskók rossz állapota miatt nem figyelhetôk meg, viselet-, fegyvertörténeti és harcászati szempontból mégis igen jó források. Harmincegy falképnél elemeztem a nyilazást. Fontos volt az íjászok száma, a magyaroknál és a kunoknál a lövésmód, a tegez és a szablya felkötésének helye, valamint az, hogy mit találnak el a nyilak. Az alábbi elemzés a táblázatokban összefoglaltak alapján készült. Igen fontos tény, hogy magyar seregben hét esetben láthatunk lovasíjászokat összesen tizenhatot, és hat esetben a jellegzetes keleti tegez is található a derekukon. Gyalogos íjászokat két esetben láthatunk, háromnál szintén látható a jellegzetes nomád tegez, a másik három íjásznál a többi harcos eltakarja vagy sérült a falkép. Kétszer láthatunk a kun sereg felé szálló nyilakat, úgy, hogy a képen nincsenek magyar íjászok, de a falkép sérülése miatt feltételezhetô, hogy voltak. Három másik alkalommal, amikor a magyar íjászok is láthatóak, igen sok nyíl repül a kun sereg felé. Figyelemreméltó, hogy a magyar íjászok, bár több esetben sisakot és sodronygallért viselnek, ámbár a kunok is sok esetben, mindig összetett, merevszarvú, visszahajlott íjat használnak, és keleti módon lônek. A kun seregben huszonegy esetben láthatunk, összesen ötvenkét lovas-íjászt és még két esetben kinyújtott karú, valószínûleg íjászt ábrázoló harcosokat. Tizenegy esetben repülnek nyilak a magyar sereg felé és érdekesek a találatok. Csapódik nyíl Szent László dicsfénykörébe, koronájába, sisakjába, arcába, egy vitéznek a szemébe, az üstsisak szemrésén át, a páncél, nyakrészébe és a pajzsba. Megjegyzendô, hogy az László Gyula könyvében megemlíti Pintér Kálmán, Szilárd Leó, Berze Nagy János és Szendrey Zsigmond kiváló gyûjtômunkásságát a népköltészet terén. Igen érdekes és megható a népi szemlélet, amely szerint László kirá lovagónyi Mihá arkangyaltó tanót, Mikor meghóut, egy darabi Az ég lovászmestere vót Ô hajtá a göncöl szekér Csillagsörényes lovait, Ragyogó ostorul fonta A hódvilág sugarait (LÁSZLÓ 1993. 17) Milyen más Szent László kép ez, mint az Anjouk és Zsigmond király hivatalos szent uralkodó eszménye. Inkább a keleti füves puszták égi vitézének a megfogalmazása ez, mintsem a keresztény szent uralkodóé. 20. LÁSZLÓ 1993. 18. 21. LUKÁCS 1980. 439

H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ Íjászok a magyar és a kun seregben 440

K ÜLÖNBÖZÔ NYILAZÁSI MÓDOK ÉS A S ZENT L ÁSZLÓ- LEGENDA ÍJÁSZÁBRÁZOLÁSAI Lövésmódok ábrázolt találatok többsége a fej és a maksai freskón jól látható a kicsorduló vér is a sisak szemnyílásán. Kakaslomnicon viszont a kun szája felé repül egy nyíl, talán éppen a láng fúvásában akarja akadályozni. A lövésmódok ábrázolásában találunk reális és részletezô, továbbá balkezes meg kifordított állapotban megfestett íjfeszítést is. A nyílvesszôt, ahol ez látható, keleti módon fektetik az íjat tartó kezük hüvelykjére a harcosok. A képek részletes elemzésekor már szó volt a különbözô nyilazási tech- 441

H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ A szablya és íjtegez felkötésének módja 442

K ÜLÖNBÖZÔ NYILAZÁSI MÓDOK ÉS A S ZENT L ÁSZLÓ- LEGENDA ÍJÁSZÁBRÁZOLÁSAI nikákról, éppen ezért most csak a különbözô lövésmódokról lesz szó és nem az egyenkénti elemzésrôl. A lövésmódok képenkénti felsorolása a megfelelô táblázatban látható. Az íjat a harcosok feszítik fülükhöz, arcukhoz, állgödrükhöz, mellükhöz és a fejük mögé. Ez utóbbi azonban valóságban lehetetlen, csupán egy sajátos és hibás ábrázolásról van szó. Az íj húrját-idegét legtöbb esetben közép-ázsiai módon fogják. Az íjtegez minden esetben a harcosok bal oldalán függ, sok esetben a mellékszíjak vagy a tegezöv is látható. Hat esetben a tegez ferdén hátrafelé áll, két esetben úgy, hogy az íj íve áll fent és a húr lent. Ez így reális, hiszen így esik kézre az íj, így lehet gyorsan elôvenni vagy visszahelyezni a készenléti tegezbe, amint azt a szükség megkívánja. A kassai igen hiányos és átfestett falképen az íj ívével fölfele, tegez nélkül, mintegy magától áll a kun vitéz derekán. Jelképesen jelzi ugyan az íj övön való hordását, de az átfestés, restaurálás elôtt valószínûleg a tegez is megvolt. A szablyát néha az íjtegez alatt, néha az íjtegez fölött hordják a vitézek, néhány esetben a felkötô szíjak is látszanak. Valósághû ábrázolás azonban az a tény, hogy minden esetben, ahol látható, a szablya kissé ferdén, markolatával fölfele lóg, mert így könnyen és gyorsan ki lehet rántani a hüvelyébôl. Bögözön a szablyarántás mozdulatát örökítette meg a mester, éspedig igen élethûen, mert a bal kéz még meg is emeli a hüvelyt a gyorsabb kirántás érdekében úgy, hogy a felkötô szíj késsé lazán meg is hajlik. Valószínûleg többször is láthatta ezt az igen valósághûen ábrázolt mozdulatot. Harcászati szempontból érdemes követni a többi fegyver használati módját, elemezni ahol lehet a vágások nyomait, természetesen figyelembe véve a festôk által esetlegesen ismételt jelentek lehetôségét is. 22 A gyakorlat igazolta a különbözô nyíllövési technikák ismertetésekor megállapítottakat. A kísérletek azt is igazolták, hogy 55 fontos íjból kilôtt nyilak 35-45 méteres távolságból minden esetben átütik a sodronyinget és egy 1,4 mm vastag edzett acéllemezt. Errôl a távolságból minden nyílhegy átütötte a sodronyinget és az acéllemezt a páncéltörô nyilak meg a hosszú vágóélû nyilak. Fontos tény ez, mert a közhiedelem, még a szakmai közhiedelem is azt tartja, hogy a sodronying véd a nyilaktól. 23 A legtöbb fegyvertörténeti és hadtörténeti könyv a sodronyingek és páncélok ismertetésekor annyit ír, hogy szúrófegyverek és nyilak ellen használták. 24 Sok esetben a gyûrûszemek átmérôjét is megadják, de nem írnak arról, hogy a nyilak ellen nem védenek a sodronyingek, csak ha vastagon aláöltöznek és bôrpáncélt viselnek a sodronying alatt vagy fölött. Így viszont a testmeleget nem engedik át és egyik legjobb tulajdonsága a sodronyingnek odavész, jelesül az, hogy nagy melegben 22. A festôk is lemásolhatták jól-rosszul a harci fogásokat. Itt elsôsorban azok elemzésére kerül sor, amit a gyakorlatban meg lehet csinálni és hatékony is. 23. Fôleg a kalandozó magyarok esetében írnak arról, hogy a sodronypáncélos nyugati harcos már elônyben volt a pusztán íjjal-nyíllal felszerelt magyar lovassal szemben. 24. KALMÁR János: Régi magyar fegyverek c. (Budapest 1971) a magyar fegyvertörténetrôl a mai napig a legteljesebb könyvében csupán annyit ír, hogy szúrástól-vágástól véd (253). Nem ír a sodronyingek 443

H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ is használható. Angol és svéd kísérletek ugyanerre az eredményre jutottak. 25 Az egyik legértékesebb eredménye a fémlemezre való nyilazásnak az volt, hogy nemcsak a nyílhegy alakja volt fontos abban, hogy átüti-e a fémlemezt vagy nem, hanem az is, hogy mennyire edzett fémbôl készült a nyílhegy. Az alábbi táblázat az íj erejét, méretét, a nyilak hosszát, súlyát és a nyílhegy formáját mutatja be. A tûzfegyverek tökéletesedéséig az íj megbecsült és fontos fegyver volt a sztyeppei, de a középkori európai hadseregekben is. Az angol, magyar, tatár és török íjászok számtalan csatában bizonyították, hogy bármilyen ellenfelet képesek legyôzni. Kelet- Európában és a sztyeppén a kora újkorban is használták. Nem véletlen, hogy a képzômûvészetben is kedvelt téma az íjász, a nyilazás. A kísérleti régészet eredményei mindezt alátámasztották, igazolták. 55 font erõs magyar honfoglaló típusú íj Nyílvesszôk 45 cm a hajlós kar hossza 25 cm a merev íjszarv hossza 20cmahúrésamarkolatköztitávolság Bordás hosszúvágóélû 51 g 77,5 cm Fecskefarkú 49 g 79 cm Rövid vágóélû 48 g 79 cm Vésôalakú 51 g 78 cm Hosszú vágóélû 50 g 82,5 cm Fullánkos páncéltörô 48,5g 79 cm Gúlás páncéltörô 49 g 78,5 cm Hosszúgúlás páncéltörô 49 g 77 cm Ovális páncéltörô 50 g 77,5 cm védôképességérôl TEMESVÁRI Ferenc: Kelet és Nyugat között c. könyvében (Budapest é.n.), mely a Magyar Nemzeti Múzeum fegyverkiállításáról szól. Ugyanebben a könyvben olvasható, hogy a számszeríj 250 lépésrôl a lemezvértet képes átütni (25). Ugyanô a Fegyverkincsek, Díszfegyverek c. könyvében (Budapest 1982) sem ír a sodronyingek védôképességérôl vagy az íjak erejérôl. Nem ír a sodronyingek védôképességérôl Bull 1999. Igen felületesen ismerteti e könyv a keleti íjakat. A XIV. század elôtti íjakról így szól: A korai íjak még nem voltak annyira hatékony fegyverek, mint késôbb a rettegett, legendás,hosszúíjak. (BULL 1999. 16) Igaz, ezekbôl megemlíti a szerzô, hogy rövid távon átütik a sodronyinget (ibid. 61). HOGG [é.n.] a Korai Páncélok (28) és a Páncélok 1100 után (38) címû fejezetben nem esik szó a sodronyok és vértek védôképességérôl. 25. Sir Ralph Payne-Gallwey szerin a hosszúíj maximális lôtávolsága 255 m, a számszeríjé 360 m. Szerinte taktikai lôtávolon belül nem adja meg, hogy milyen távolság ez mindkettô átüti a páncélt (HARDING 1995. 103). 444

K ÜLÖNBÖZÔ NYILAZÁSI MÓDOK ÉS A S ZENT L ÁSZLÓ- LEGENDA ÍJÁSZÁBRÁZOLÁSAI Rövidítések ALLAN 1979 ALLAN, J. W.: Persian Metal Technology 700-1300 A. D. Oxford 1979. BULL 1999 BULL, Stephen: Évszázadok fegyverei. Budapest 1999. ERDÉLYI 1987 ERDÉLYI István: Pannoniai húsvét. Budapest 1987. GREENLAND 1993 GREENLAND, H.: The traditional archer s handbook. Bristol 1993. GYÖRFFY 1977 A magyarok elôdeirôl és honfoglalásról. Szerk. GYÖRFFY György. Budapest 1977. HARDING 1995 Fegyvertípusok enciklopédiája. Szerk. HARDING, D. Budapest 1995. HOGG [é.n.] HOGG, v. J.: A fegyverek enciklopédiája. Budapest é.n. KÜRTI LÔRINCZY 1991 KÜRTI Béla LÔRINCZY Gábor: avarnak mondták magukat Szeged 1991. LÁSZLÓ 1988 LÁSZLÓ Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest 1988. LÁSZLÓ 1993 LÁSZLÓ Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest 1993. LIGETI 1962 A mongolok titkos története. Szerk. LIGETI L. Budapest 1962. LUKÁCS 1980 LUKÁCS Zs: A Szent László legenda a középkori magyar falfestészetben. In: Athleta Patriae. Szerk. MEZEY L. Budapest 1980. 187-205. MARSACH 1986 MARSACH, B.: Silbersehätze des Orients. Leipzig 1986. NICOLLE 1999 NICOLLE, D.: Arms and Armour of the Crusading Era. II. London 1999. SZÖLLÔSI 2001 SZÖLLÔSI Antal: Nyílegyenesen. Mogyoród 2001. TRUGLY 1994 TRUGLY Sándor: Griffek és oroszlánok népe. Pozsony 1994. U. KÔHALMI 1972 U. KÔHALMI Katalin: A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Budapest 1972. ZARNECKI 1990 ZARNECKI A.: Mátyás király hadserege. Budapest 1990. 445

H IDÁN C SABA L ÁSZLÓ ABSTRACT DIFFERENT METHODS OF ARCHERY AND THE DEPICTIONS OF ARCHERS IN THE SAINT LADISLAUS LEGEND Csaba László Hidán The study treats the themes of medieval archery, bow shooting techniques, and medieval depictions of archers. In the first part different bow carriages, methods of aiming, Eastern and Western shooting techniques, and the typical shooting modes of pedestrian and horseback archers are discussed. In the second part I proceed to the detailed analysis of the depictions in the picture sequence of the Saint Ladislaus legend, especially from the point of view of warfare and weapon history. The last section presents the results of experimental archaeology achieved in practice regarding the efficiency of bows and the possibilities of archers in warfare. 446