A környezeti nevelés és a játék GOLUBOVNÉ GERGELY ANNA Óvodás korú gyerekek legfontosabb tevékenysége a játék. Ez a tevékenység egész napjukat kitölti, akkor is, ha munkát végeznek, akkor is, ha tanulnak. Nekünk, óvónőknek az a feladatunk, hogy az óvodai életet úgy szervezzük, a gyermek életét a nap folyamán úgy irányítsuk, hogy minden tevékenysége já té kosan, jó hangulatban teljen. Néhány gondolat a játékról Játék közben olyan értékeket kell közvetíteni felé, amelyek a gyerek életkorának megfelelően, s fejlesztőleg hatnak rá. A játék jó eszköze a gátlások és a szorongások oldásának is. A gyerek félelmeiben a kijátszás hozhat megoldást, enyhülést. A játék a nevelés, fejlesztés fontos módszere. Játék közben a gyerek viselkedésformákat sajátít el, alkalmazkodni tanul, vagyis szociálisan fejlődik. Játékosan megtanulni valamit vonzóbb, izgatóbb számára, mert tevékenykedhet, mozoghat, kielégítheti testi igényeit is. Játék közben tapasztalatokat gyűjt, megfigyel, utánoz. A jó játék mint eszköz figyelemfelkeltő; a gyereket ösztönzi arra, hogy tevékenykedjen vele, teret engedve fantáziájának is: elképzelései szerint használja fel, helyettesítheti vele ha szükséges a valós tárgyat, emellett esztétikus megjelenésű, egyszerű vonalú, veszélytelen. A játékeszközök tára természetesen nem merülhet ki a készen vett dolgokkal. Ahhoz, hogy a gyerek köré megfelelően ingerdús, a szabad játékot és spontán utánzást lehetővé tevő környezetet hozzunk létre, szükség van az óvónő ötleteire, alkotó fantáziájára, s olyan eszközök, anyagok halmazára, melyekből szükség szerint valami készülhet. Ezeket az anyagokat, eszközöket viszont csak környezetünkből tudjuk összegyűjteni (otthonról, sétáinkról), ami egyféle nyitott szemmel járást követel. Sokkal szívesebben játszanak gyermekeink azokkal a játékszerekkel, amelyekhez ők maguk gyűjtögettek anyagot, segédkeztek elkészítésükben, hisz ilyenkor végigkísérhették azok kialakulását, s a munka révén érzelmi kapcsolatba kerültek velük. Ráadásul a közösen elkészített eszközt szüleiknek is megmutathatják, így ez az érzelmi kötődés fokozódik, otthon is lehetőség van hasonló alkotására, továbbfejlesztésére. A gyermek az egyszerűbb játékokat kedveli, annál inkább, minél szabadabban érvényesülhet általa akarata, képzelete, utánzó ösztöne. Bármit elfogad játéknak, ami környezetében megtalálható: lehet ez bútor (pl. székből készült autó), vagy egy kendő (pl. kukucskajáték, babaruha), vagy éppen egy bot, vagy pálca (pl. karddá válik, vagy lovacskává, vagy rajzolni lehet vele). A séták alkalmával az óvónő lelkesedése, rácsodálkozása utánzásra serkenti a gyerekeket. Az óvodás több szempontból is érzelmi úton közelít a természethez: kíváncsi rá, mit fog látni, mi várja őt ott, szívesen tapasztal meg dolgokat, ha ő is részese lehet a felfedező utaknak, kincseket gyűjthet össze magának. A környezet megismerésében a játékeszközök is fontosak: a természetes anyagból készült eszközök egyszerűek, jó megfogni őket, illatuk van, felkeltik a gyermek érdeklődését: hogyan, miből készült a játék, hol található az anyaga. Arra készteti a gyereket, hogy ő is gyűjthessen hasonlót, ő is készítsen valamit. Felmerül a részegész viszonyának megismerési lehetősége. 14
A KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉS A JÁTÉK Az eszközök felhasználása, feldolgozása közben új ismeretekhez jut: anyagokkal, fo galmakkal ismerkedik, látóköre tágul. Rácsodálkozik természetes környezetére! Önvallomás Ahogy a játéklehetőségeket kutattam, s főleg a természetes anyagok felhasználásá nak lehetőségeit próbálgattam, egyre több gyermekkori emlékem merült fel. Tanyasi gyer mekként láttam, játszottam, dolgoztam: enyém volt a világ! Nem is emlékszem olyan já tékokra, amit szobában, vagy zárt helyen játszottunk, viszont annál többre, amit folytonos barangolással, felfedezőutakon egyedül, vagy társakkal játszottunk. Lehetett bármilyen idő - hidegben, melegben, esőben, sárban - mi folyton a szabadban voltunk. Ismerked tünk a növényekkel, az állatokkal - bogarakkal, madarakkal. Az évszakok változásait, az időjárás hatását közvetlenül megtapasztalhattam: télen jó hidegek voltak, sok hóval, amit a szél az eresz aljáig begyűjtött, körbefújta vele a tanyát. Mikor a teteje megfagyott ott csúszkáltunk, rohangáltunk, várat építettünk, lyukakat váj tunk: vége-hossza nem volt a fantáziálásnak. Tavasszal jó volt látni a gyep megújulását, a kibúvó vetés zöldjét. A tavasz virágait gyűj tögettem (kék ibolya, pongyola pitypang), koszorút fontam a sárga virágból, nyakláncot fűztem össze a szárából. ízletes csemege volt az akácvirág, ma is fel tudom idézni illatát. Eső után szívesen jártunk a sárban, a nagy víztócsákban. Nyáron gyakran beültem a búzatábla közepébe pipacsot, búzavirágot szedni, koszorút kötni. A pipacs virágából baba is készült, sokszor a bimbót is kibontottam, hogy minél színesebbek legyenek; a baba feje a toktermés volt. Nagy lapulevelekből gyakran fűztem napernyőt vagy éppen esernyőt. A szalmából nyakláncot, gyűrűt fontam, szalmaszállal szappanbuborékot fújtam. Szerettem, ha esett az eső: a melegben hamar langyossá vált a sár. Mivel nem volt gyurmánk, sárból mintázgattunk embert, állatot, tárgyakat. Egész lakásokat tudtunk be rendezni a tágas udvaron, ágakból kerítést dugdostunk körbe. Szerettük testvéremmel a sárdobálós játékot is: egy hajlékony vessző végére sárgombócokat szúrtunk és messzire elröpítettük. Cirokból, nádból papírsárkányt is készítettünk, a mezőn futkosva nagyon jól lehetett röptetni. Közben figyeltünk a szél járására is, hogy magasra repüljön. Ősszel csipkebogyót gyűjtögettem, szép nyakláncot fűztem belőle. A virágát is szíve sen szedtem vázába. A bogáncs terméséből mindenféle tárgyat, emberformát, állatot raktam össze. Úgy érzem ezek az emlékek örök nyomot hagytak bennem. Néha elég egy-egy illat, ami emlékképeket hoz elő. A környezetemről való ismereteim nagy részben gyermekkori tapasztalataimból, megfigyeléseimből származnak. Most városban lakom, ahol szinte mindenhol beton, panel, műanyag vesz körül minket. Elgondolkodom azon, milyen távol kerültünk a természettől. A mostani gyerekek bele van nak kényszerítve ebbe az élethelyzetbe, persze, hogy nem is tudnak bánni a körülöttük élő világgal. Talán ebből is adódik, hogy nem értékelik: nem vigyáznak épségére, rongál nak, pusztítanak. Nekünk kell újra közelebb vinni gyermekeinket a természethez, környe zetünkhöz, ismerjék meg, tapasztalják meg, s akkor talán vigyázni is fognak rá. Ha pedig egy-egy természetes anyagból játék is készülhet, akkor teljes lehet a gyermek öröme. Játékok természetes anyagokból, természetes anyagokkal Ősztündér Sétáinkon elkészíthetjük ott helyben faágakból, levelekből (tavasszal is készülhet friss levélből, virágból). Keresni kell egy Y (ipszilon) alakú faágat, ami a teste lesz. Keresztirányban ráerő sítünk egy vékonyabb ágacskát, ez lesz a karja. Keresztező kötéssel (raffiával) elölhátul megerősítjük, hogy ne mozduljon el. Utána szép színes levelekből szoknyát és fejdíszt készítünk neki. A leveleket a levélnyeleknél erősítjük rá. 15
GOLUBOVNÉ GERGELY ANNA Közben a gyerekek rőzseágat válogatnak testnek, karnak, majd leveleket gyűjtenek. Színek, formák szerint csoportosítják. Megtapasztalják a faágak vastagságát, és azt, hogy melyik ág, levél, melyik fához tartozik. Beszélgethetünk arról, miért hullhatott le a fáról az ág, s miért hullanak le ősszel a levelek. Korona őszi levélből A színes levelek gyűjtését szinte alig lehet abbahagyni. A gyerekek rácsodálkoznak a színek, formák sokféleségére. Megnézik, melyik levél melyik fáról hullott le. Elvezettel járnak az avarban, hallgatják csörgését. Közben megbeszélhetjük miért színesednek el a levelek, miért hullanak le a fákról, mi történik a lehullott levelekkel, hogyan repíti, görgeti az avart a szél stb. Az összegyűjtött szép levelekből koronát készítünk. Egymásra helyezem őket, s a letépett levélnyéllel összetűzöm. Közben a gyerekek megfigyelhetik a levél nagyságát, formáját, szélét, erezetét, megismerik a levélnyél fogalmát. Minden kisgyermek fejére kerülhet egyegy korona, mert nagyon gyorsan elkészül. 1. ábra 2. ábra Pár nap alatt megszáradnak, összepödrődnek a levelek, ilyenkor már törnek is. Bármikor lehet újat készíteni. Kukoricajátékok Kukoricatörésnél az egész növényt érdemes gyűjteni, mert minden részéből készülhet valami. Csuhéból egyszerűen lehet pólyásbabát kötözni. A fehéres belső lágyabb burkot használjuk, ajánlatos langyos vízben 1-2 órát áztatni. A fejet gombócoljuk vékony csíkokra tépett csuhéból, amit egy szép egész levél közepére helyezünk és alul megkötözzük. Majd ismét egy szélesebb levelet veszünk, és bepólyáljuk a babát, majd keresztező kötéssel raffiával, vagy csíkokra szabott csuhészállal elkötözzük. 16
A KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉS A JÁTÉK 3. ábra A kukoricaszár felhasználható ritmusbotnak, ha az ízeknél szétvágjuk. Keresztezve rakva építeni is lehet vele tornyot, kutat, házat. Ugyanez a lemorzsolt csutkából is megoldható. A gyermek megtapasztalja, hogy van vastagabb, vékonyabb szár, s hogy a csutka egyik vége többnyire vastagabb. Ahhoz, hogy építeni tudjon belőle, nagyon óvatosan kell egymásra helyeznie, s megtalálnia azt a pontot, ahol egyensúlyban van. Ezzel a játékkal az óvodás kézügyessége fejleszthető. 4. ábra A kukoricaszemeket áztatás után felfűzhetjük, szárazon dobozba zárva csörgő lesz belőle, de mozaik készítésére is alkalmas. A gyökeres szárból lehet lovacska, aminek csuhéból fonhatunk kantárt. A ló feje a gyökérzet, kantárja csuhé, vagy spárga. 5. ábra
GOLUBOVNÉ GERGELY ANNA A kukoricával való tevékenykedés közben a gyermek rájön, hogy a növény minden része felhasználható valamire. Begyűjtésénél (ha együtt megyünk) látja a talajban a növényt. Látja, hogy éretten, a színe sárga. Ha kihúzzuk a talajból, megpillantja bojtos gyökérzetét, ami eddig tartotta, éltette. Az egyes részeket szeme előtt nevezhetjük meg és különíthetjük el (rész-egész viszonya). Az egyes részeknek más a fogása, illata másképp kell bánni velük. Kukoricaszedés közben arról is beszélgethetünk, miért termesztik, mely részeit fogyasztják az állatok stb. A szárát szétvágva látják, hogy a fényes, kemény külső héj belül üreges, s jó nedvszívó bélrész van benne, ami szárazon morzsalékos, kiszedhető. Kukoricacső babát is készíthetünk. Amikor még zöldek a takarólevelek, s a bajusz" szép színes, akkor néhány csőből készülhet baba, a haját kell csak kicsit kibontogatni, elrendezni. Könnyen fonható, de csak óvatosan szabad fésülgetni, különben kiszakad. A bajusz" sokszínű, selymes, csillogó, illatos, nyers fogású. (Az érés után bebarnul,'megszárad, rátapad a csőre, s egészben leszedhető. Ilyen állapotban bábok haja lehet belőle). Lopótök Készülhet belőle bábfej, illetve ha érdekes, görbe formájú, akkor egy-egy vesszővel kiegészítve madár. Minél érdekesebb formája van a töknek, annál érdekesebb bábfejet lehet kialakítani belőle (pl. rücskös tökből öregembert). A tök hosszú szárát levágjuk, a keletkező lyukat annyira megnagyobbítjuk, hogy egy WC-papír henger (fél) beleférjen. Ezt ragasztóval rögzítjük. A fejet termésekkel, magokkal, kenderkóccal tehetjük teljessé (pl. a haja kóc, a szeme bab vagy dióhéj, az orra cseresznyepaprika; a szája, ha szükséges, csipkebogyó stb.). A ruhája vászon, zsák stb. (amilyen természetes anyag van az óvodában). Nagyon szép, tartós bábok készülhetnek így. Közben a gyerekek élvezhetik a formák sokféleségét, azt, hogy ez is tök, de más az alakja, mint annak, amiből főzelék főzhető. Miért hívják lopótöknek, mire használták régebben? Nagyon kemény, törékeny. Éretten kopog", a magok csörögnek benne (zölden puha, nedvdús). ízlésüket is formálom, mivel csak természetes anyagokkal díszítem, öltöztetem. A textilanyagok sokféleségéről is ta pasztalatot szereznek. Búzaszár Éréskor aranysárga, hajlékony. Karikába összefűzve nyakláncot, fülbevalót lehet belőle készíteni úgy, hogy a két végét egymásba dugjuk. Ha száraz szalmánk van, akkor felhasználás előtt be kell langyos vízbe áztatni (1-2 órát). így újra puha, üreges lesz és nem törik. Fel is aprítható. 18
A KÖRNYEZETI NEVELES ES A JATEK A kis darabokból fonatok, vasalás után felragasztott képek, és dobozházikóra tetők készülnek. A munkálkodás során a gyermek összehasonlíthatja a száraz és nedves szalmát, észreveszi különbözőségüket. Ha lábon is látta a gabonát, megfigyelhette, hogy a növény szárából lesz a szalma. Beszélhetünk neki a növény felhasználásáról is. Mivel a szalmaszál belül üreges, nagyon jó szappanbuborék fújásra is. Közben össze lehet hasonlítani a buborékokat, amelyek a fényben szivárványszínűek, s ha leesnek elpukkadnak és nedves nyomot hagynak maguk után stb. Csipkebogyó E növényből láncon kívül babát is készíthetünk. A friss csipkebogyókat a gyerekek szedik le, a kisebb, gömbölyűbbekből a fej, a nagyobbakból atest lesz. A vékony ágacskákból pedig a végtagok és a nyak. A baba levélbölcsőre fektethető. A termés szedése közben tapasztalhatják, hogy a bokor ágai szúrósak. Válogathatják a terméseket, az ágacskákat, a leveleket. Látják, hogy nehezen szúrható az ágacska a termésbe, mivel az kemény, tele van magokkal. 7. ábra Lúdtoll A hegyezett lúdtollal sűrű temperával lehet írni, rajzolni, mint régen. A gyermek látja, hogy a toll szára belül üreges, a sűrű tempera megtapad a hegyén, nyomot hagy a papíron. Állandóan mártogatni kell használat közben, és hegyezni is, mert szétnyomódik, kopik. Kipróbálhatják a többi madártollat is, hogy azokkal lehet-e rajzolni (aminek puha a vége, az nem alkalmas). Közben mesélhetünk arról, hogy régen ez volt az írószerszám, nem volt még ceruza, golyóstoll. (Rész-egész viszonya - toll-madár, liba) 19