Katrin Sepp Az azonos nemű párok életközösségének szabályozása Észtországban közjegyzői közreműködéssel

Katrin Sepp Az azonos nemű párok életközösségének szabályozása Észtországban közjegyzői közreműködéssel Mocsár Attila Zsolt Tartozás-elismerést tartalmazó közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülése Suri Noémi Öröklési eljárás Németországban Steiner Erika Az örökbefogadáshoz kapcsolódó közjegyzői okiratok Franciaországban Sajtófigyelő 2014. július-augusztus

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye Tartalomjegyzék Katrin Sepp Az azonos nemű párok életközösségének szabályozása Észtországban közjegyzői közreműködéssel... 4 Mocsár Attila Zsolt Tartozás-elismerést tartalmazó közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülése... 8 Suri Noémi Öröklési eljárás Németországban... 14 Steiner Erika Az örökbefogadáshoz kapcsolódó közjegyzői okiratok Franciaországban... 25 Sajtófigyelő... 66

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám Katrin Sepp Az azonos nemű párok életközösségének szabályozása Észtországban közjegyzői közreműködéssel Noha a fenti cím az azonos nemű párok együttélésére utal, a cikk tartalma heteroszexuális párokra egyaránt vonatkozik, mivel az élettársi kapcsolatok tekintetében az észt törvények nem tesznek különbséget a homo- és a heteroszexuális élettársi kapcsolatok között. 1 Ennek megfelelően, a jogi problémák ugyanazok. Az esetek többségében a legnagyobb problémát a párok vagyonjogi helyzete jelenti, köztük az együttélés alatt szerzett vagyontárgyak tulajdonjoga. A vagyontárgyakkal kapcsolatos másik probléma akkor merül fel, amikor a pár valamelyik tagja elhalálozik, mivel az észt törvények értelmében a pár másik tagja csak érvényes végrendelet vagy öröklési szerződés megléte esetén örökli a közös vagyont 2. Ha az élettársak közösen gyermekeket nevelnek, gyakran felmerül az igény a gyermekekkel kapcsolatos problémák szabályozása iránt, például az élettársak különválása vagy az élettársak valamelyikének elhalálozása esetén. Házasságkötéskor a házastársaknak egyértelmű döntést kell hozniuk a jövőbeli vagyontárgyaikat illető tulajdonjogaik és kötelezettségeik tekintetében. A házasságkötési szándék bejelentésekor a házasulók választhatnak, hogy melyik vagyonjogi rendszer a legmegfelelőbb a számukra: a házassági vagyonközösség, a vagyonelkülönítés vagy a vagyongyarapodás megosztása. Házasságon kívüli együttélés esetén az élettársak vagyonjogi viszonyai korántsem ennyire egyértelműek. Másrészt viszont a helyzet egyszerű is lehetne: tekintettel arra, hogy a családjogi törvényben meghatározott vagyonjogi rendszerek a házasságon kívül életközösségekre nem terjednek ki, mindenkinek saját magának kellene rendelkeznie a maga különvagyonával, amelyet 1 A fő különbség abból származik, hogy a hatályos észt törvények nem teszik lehetővé az azonos nemű párok házasságkötését a családjogi törvény 1. paragrafusának 1. bekezdése értelmében, a házasság egy férfi és egy nő között jön létre. 2 A törvényes örökösök az örökhagyó házastársa és rokonai az öröklési törvény 11. paragrafusának 1. bekezdése értelmében. 4

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye önállóan és a saját költségén kezelhet. A valóságban azonban az élettársi kapcsolatban élő párok anyagi szempontból is szoros közösséget alkotnak, például, még ha a pár állandó lakhelyéül szolgáló ingatlan csak az egyik fél tulajdonaként is szerepel a földhivatali tulajdonlapon, az életközösség mindkét tagja közös vagyontárgyakat vásárol a háztartás számára, együtt fizetik a lakáshitelt vagy más közös kötelezettségeket vállalnak mindkettejük érdekében. Gyakran nem jön létre olyan szerződés az élettársak között, amely egyértelműen meghatározná, hogy az egyes vagyontárgyak vagy kötelezettségek melyik fél tulajdonát képezik, vagy melyik felet terhelik. Különösen fontos ez akkor, amikor az élettársi kapcsolat megszűnésekor a közös vagyon, és a feleknek a vagyongyarapodáshoz való hozzájárulásának megosztása tekintetében vita alakul ki a felek között. Az élettársi kapcsolatok tekintetében a bírói gyakorlatban gyakran a polgári jogi partnerségre ( seltsing 3 ), vagy a szerződéses kötelezettségekről szóló törvényben a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések kerülnek alkalmazásra, amelyek (bizonyos feltételezések mellett) lehetővé teszik a közös vagyon létrehozását, vagy az életközösség megszűnésekor az egymással szembeni anyagi jellegű követelések benyújtását. Ez a gyakorlat bizonyos mértékben előmozdíthatja a gyengébb fél anyagi helyzetét. Ingatlan tulajdonjogát érintő ügyek esetében azonban a partnerségi szerződés meglétének visszamenőleges igazolása, és ezzel együtt az adott ingatlan tulajdonjogának egy olyan félre való átruházása, aki a földhivatali tulajdoni lapon tulajdonosként nem került bejegyzésre, szinte lehetetlen. Az ingatlanszerzéshez kapcsolódó valamennyi tranzakciót közjegyzővel kell hitelesíttetni. Ennek megfelelőn, a viták elkerülése érdekében ésszerű lenne egy közjegyző által hitelesített szerződés megkötése, amely rögzíti, hogy mely vagyontárgyak képezik az élettársi közösséget alkotó felek különvagyonát, illetve a partnerek közös vagyonát, és amely meghatározza a meglévő és a jövőbeli jogok és kötelezettségek megosztását. A szerződéses kötelezettségekről szóló törvény lehetővé teszi az élettársi tartás meghatározását az élettársi közösség fennállása alatt és annak megszakítását követően is. Ennek megfelelően kijelenthetjük, hogy ha szükséges, lehetőség van egy házassághoz hasonló vagyonjogi helyzet létrehozására. Ha az életközösséget alkotó partnerek közösen gyermekeket nevelnek, úgy ugyanazon szerződés rendelkezései a gyermekeket érintő problémák tekintetében is irányadóak. Bizonyos esetekben a felek a szerződésben kikötik, hogy az a partner, aki az adott gyermeknek nem a biológiai szülője, ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel bír, mint a családjogi törvény értelmében a szülőt megillető jogok és kötelezettségek a felek élettársi közösségének fennállása során és annak megszakítását követően is. Például, ezek a jogok magukban foglalják a gyermekneveléshez, a gyermekgondozáshoz, a gyermekkel való időtöltéshez/ együttéléshez, valamint a gyermekekkel kapcsolatos problémák megoldásához fűződő jogokat is. Hasonlóképpen, a gyermekneveléssel 3 Egy partnerségi szerződésben egy vagy több fél (partner) vállalja, hogy együtt egy közös cél megvalósításáért küzdenek, és hogy valamennyien hozzájárulnak a szerződésben meghatározott közös cél eléréséhez. A partnerek hozzájárulása és a partnerség számára beszerzett eszközök és vagyontárgyak a partnerség közös tulajdonát képezik (partnerségi vagyon). A partnerségre vonatkozó szerződések tekintetében a szerződéses kötelezettségekről szóló törvény 7. részének rendelkezései (580. paragrafus stb.) az irányadók. 5

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám kapcsolatos költségek kiszámítása/ megosztása egyaránt képezheti a megállapodás tárgyát, mint ahogyan az is, hogy a másik fél az élettársi kapcsolat megszakítását követően élettársi tartásdíjat fizessen a gyermek biológiai szülője részére. Néha még az az időkeret is meghatározásra kerül, amely során az adott fél az élettársi kapcsolat megszakítását követően a gyermekkel együtt élhet. Ezen felül, olyan igény is felmerült, amely szerződésben kötné ki, hogy amennyiben az azonos nemű párok általi közös örökbefogadás legalizálásra kerül, úgy a felek az örökbefogadásra vonatkozólag szándéknyilatkozatot tehessenek. Vagy ha a törvényhozó a fenti lehetőség legalizálása vagy annak elutasítása mellett dönt, és az ilyen helyzetek jövőbeli szabályozása érdekében inkább egy alternatív megoldást (pl. a kommunikációhoz való jog biztosítását a biológiai szülő élettársa számára az élettársi kapcsolat megszakítását vagy a biológiai szülő elhalálozását követően) javasol, úgy az érintett felek ezt az alternatív megoldást választhassák. Ilyen esetekben azonban a közjegyzőknek tájékoztatniuk kell az érintett feleket a tekintetben, hogy ezek a szerződések összhangban vannak-e a jó erkölccsel, figyelembe véve, hogy Észtországban az azonos nemű párok együttélése és gyermekvállalása még mindig nem elfogadott. A közjegyzőknek arról is tájékoztatást kell nyújtaniuk, hogy egyetlen szülő sem kötelezhető arra, hogy megengedje, hogy egy harmadik fél időt töltsön a gyermekével. Ennek megfelelően, az ilyen kölcsönös megállapodások végső soron nem nyújtanak egyértelműen a szerződéses feleknek olyan jogokat, amelyek más esetben jogszabály által védett jogok lennének, és a bíróságok mindenekelőtt a gyermek jólétét szem előtt tartva kötelesek eljárni. Végrendelet (vagy öröklési szerződés) megléte esetén, a szülő kikötheti, hogy a biológiai szülő elhalálozása esetén a vele együtt élő élettársát nevezzék ki a gyermek törvényes gyámjává. A bíróság azonban az ilyen szerződésre csak, mint véleményezésre tekint, ami azt jelenti, hogy az abban foglaltaktól eltérő döntést is hozhat. Tekintettel arra, hogy az élettársi közösségben élő partnereknek (a házastársaktól eltérő módon) törvényes öröklési jogaik nincsenek a másik vagyonának öröklése tekintetében, célszerű lenne egy végrendelet vagy egy öröklési szerződés létrehozásának a lehetőségét megfontolni. Máskülönben előfordulhat, hogy például azon élettárs elhalálozása esetén, aki az állandó lakhelyként megjelölt ingatlan tulajdonosaként van bejegyezve, a másik fél otthontalanná válik, mivel az adott ingatlan törvényes örököseiként az elhunyt rokonai egyszerűen kidobják őt a lakásból. Ezen felül, abban az esetben, ha az élettársak közös vállalkozás (pl. vállalat) tulajdonosai, úgy a vállalkozó jogai (a vállalat részvényeit is beleértve) annak elhalálozása esetén a törvényes örökösökre szállnak, így a másik fél öröklési szerződés hiányában komoly bajba kerülhet. Öröklési szerződés megléte esetén, az élettársak többek között kölcsönösen megnevezhetik egymást, mint törvényes örökösüket, de azt is meghatározhatják, hogy kire szálljon a túlélő fél tulajdonában lévő ingatlan tulajdonjoga annak elhalálozása esetén (például a gyermekekre). Míg a végrendeletet bármelyik fél bármikor módosíthatja és törölheti, az öröklési szerződés kizárólag a felek együttes megegyezésével módosítható vagy szüntethető meg, így az egymással kötött megállapodás tekintetében nagyobb biztonságot jelent. 6

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye Összefoglalva kijelenthetjük, hogy az élettársi közösségben élő párok egy közjegyző segítségével a vagyonjogi viszonyok tekintetében kialakíthatnak egy olyan helyzetet, amely hasonlít a házastársakat megillető jogviszonyhoz. E cél érdekében meg kell fontolni, hogy mely területeket kívánják szabályozni, és hogy milyen jellegű megállapodást kívánnak egymással kötni; emellett célszerű lenne átgondolni egy kedvezőtlen forgatókönyv az élettársi kapcsolat megszűnése vagy valamely fél elhalálozása esetén választandó alternatív megoldások lehetőségét is. A fenti probléma az Észtországban jelenleg hatályos szabályozásokra is vonatkozik. Mindezek ellenére, az élettársi kapcsolatok törvényi szabályozása terén új szelek fújnak. 2014 áprilisában negyven parlamenti képviselő benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely szabályozni kívánja az élettársi közösségben élő párok (nemre való tekintet nélkül) vagyonjogi és örökléssel kapcsolatos problémáit, valamint az ilyen családokban élő gyermekek gondozására és láthatására vonatkozó jogokat. Például, a törvényjavaslat értelmében az együtt élő pár kiválaszthatja a családjogi törvényben meghatározott vagyonjogi rendszerek valamelyikét: a házassági vagyonközösség, a vagyonelkülönítés vagy a vagyongyarapodás megosztásának lehetőségét. A regisztrált élettársi kapcsolatban élő párok ugyanakkor egymás örökösei is lehetnek. A fenti kérdésekben való döntéshozatalhoz azonban a feleknek egy közjegyző által hitelesített szerződést kell aláírniuk (amennyiben az élettársak legalább egyike észtországi lakos). Az élettársi szerződést regisztrálni kell, amely így bekerül a népesség nyilvántartásba és a házassági/élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába. Más szavakkal, a törvényjavaslat jelenlegi tervezete más helyzetet teremtene azok számára, akik az élettársi kapcsolatukat regisztrálják, mint azoknak, akik csupán együtt élnek, de nem tesznek további lépéseket kapcsolatuk regisztrálása érdekében. Ennek megfelelően, a törvényjavaslat értelmében a közjegyzőknek is fontos szerep jut. A törvény hatályba lépésének tervezett időpontja 2015. január 1-je, bár a törvényjavaslat heves vitát váltott ki az észtországi keresztény és konzervatív erők, akik a törvényjavaslat megfogalmazóit a hagyományos családi értékek aláaknázásával vádolják, népszavazást követelnek így bizonytalan, hogy a tervek mikor válnak valóra, és hogy egyáltalán sor kerül-e minderre. 7

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám Mocsár Attila Zsolt Tartozás-elismerést tartalmazó közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülése Gondolatok egy jogeset kapcsán Írásomban egy konkrét jogeset kapcsán felmerült két kérdésre keresem a választ: 1) Mikor kérhető a végrehajtás elrendelése közjegyzői okiratba foglalt tartozás-elismerés alapján? 2) A tartozás-elismerést tartalmazó, közokiratba foglalt követelés az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével csak esedékessé vagy végrehajthatóvá is válik? Bevezető gondolatok Az igényérvényesítés elmulasztása meghatározott idő elteltével megszünteti az alanyi jogot vagy az alanyi jog ugyan nem szűnik meg, de állami kényszerrel már nem érvényesíthető. Az előbbi esetben jogvesztő határidőről, az utóbbi esetben elévülésről beszélünk. Az időmúlásnak tehát az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés illetve elévülés. Jogvesztő az a határidő, amelynek elmulasztásához a jogszabály a jog elenyészését fűzi. A jogvesztő határidő eltelte utáni teljesítés tartozatlan fizetés. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 324. (1) bekezdésében foglaltak szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Amennyiben a jogosult a jogszabályban meghatározott idő alatt nem érvényesíti az igényét és a jogszabály jogvesztést nem mond ki, a követelés a meghatározott idő elteltével elévül. 1 Az 1 Bővebben ld. Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1999. 866. old. 8

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye elévülés valamennyi olyan kötelmi jellegű követelés állami kényszerrel való érvényesíthetőségét megszünteti, amely nem szűnik meg jogvesztő jellegű határidő következtében. 2 Az elévülés nem jelenti azt, hogy a követelés megszűnne - az elévült tartozás kifizetése nem tartozatlan fizetés -, viszont azt bírósági úton nem lehet érvényesíteni (Ptk. 325. (1) bek.). A Ptk. 326. (1) bekezdése értelmezéséből következően az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés bírósági úton már érvényesíthetővé válik, ez pedig a követelés esedékességének az időpontja. Az esedékesség ideje leggyakrabban a teljesítési határidő letelte. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 57. -a rendelkezik a végrehajtási jog elévüléséről: a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. A végrehajtási jog elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni. A végrehajtási jog elévül, ha a fél a végrehajtás lefolytatásához szükséges cselekményt a végrehajtás alapjául szolgáló követelés elévülésére megszabott idő alatt nem végzi el (Legfelsőbb Bíróság PK-GK 2. sz. állásfoglalás). A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. A végrehajtás elrendelése körében kiemelt jelentősége van annak, hogy a végrehajtható okiratot csak akkor lehet kiállítani, ha teljesülnek a végrehajtás általános feltételei: azaz szükséges, hogy a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmazzon, a határozat jogerős vagy előzetesen végrehajtható legyen, és a követelés teljesítésére megszabott határidő leteljen (Vht. 13. (1) és (5) bek.). A végrehajtás általános feltételeinek teljesülése esetén a végrehajtható okirat kiállítható, ebben az esetben az okirat közvetlenül alkalmassá válik a végrehajtásra. A végrehajtható követelés A feltett kérdések megoldása okából elsősorban is azt kell néznünk, hogy a magyar jogrendszerben főszabályként a bírósági végrehajtás olyan követelések esetén vehető igénybe, amelyeket a bíróság jogvita keretében elbírált. A jogerős ítélettel megítélt követelés esetén a határozatban megjelölt teljesítési határidő leteltét követően válik esedékessé a követelés, a Ptk. 326. (1) bekezdése értelmében ekkor kezdődik meg e követelést illetően az elévülés. Az elévülést a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem szakítja meg, azaz irányadó a Ptk. 327. (3) bekezdése, mely szerint: ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Kivételesen azonban lehetőség nyílik azonnali végrehajtásra, amely azt jelenti, hogy egyes okiratok (valamint egyes, nem a bíróság által meghozott határozatok) anélkül végrehajthatóvá válnak, hogy az azokba foglalt követeléseket a bíróság előzetesen vizsgálta volna. Azonnali 2 Bővebben ld. Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2012, 348. old. 9

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám végrehajtás esetén a bíróság (és a Vht. 2010. június 1-től hatályos szabályozása szerint a közjegyző) végrehajtási záradékkal láthatja el a követelést tartalmazó okiratot vagy határozatot, amennyiben fennállnak a záradékolás jogszabályba foglalt feltételei. Végrehajtási záradékkal az a közjegyzői okirat látható el, amely tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, továbbá a teljesítés módját és határidejét. A záradékolás lehetősége az okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével nyílik meg. Kölcsönszerződésekkel összefüggésben, napjainkban igen gyakori, hogy a kölcsön felvevője közjegyzői okiratba foglaltan tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, azaz elismeri tartozását, annak összegét és jogcímét, továbbá vállalja meghatározott határidőn belül a tartozás megfizetését. A közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján a kölcsön nyújtója a teljesítési határidő eredménytelen eltelte esetén a végrehajtás elrendelését kérheti. Ilyenkor egyre többször merül fel kérdésként, hogy a közjegyzői okiratba (közokiratba) foglalt tartozás-elismerés esetén alkalmazásra kerülhet-e a Ptk. 327. (3) bekezdése, azaz a közjegyzői okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével kezdődő elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják-e meg, vagy különbséget kell-e tenni egyrészről a végrehajtandó okirat: a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés, másrészről a végrehajtható határozat: a végrehajtási záradékkal ellátott közokirat között, és amely különbségtétel esetén a Ptk. 327. (3) bekezdése valóban csak a záradék kiállítását követően irányadó-e az elévülésre. A vázolt jogkérdésre véleményem szerint - a helyes válasz: a záradékolható okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nem csupán esedékessé, hanem végrehajthatóvá is válik, ezért ez esetben a követelésnek és ezzel együtt végrehajtási jogának a teljesítési határidő leteltét követő napon megkezdődő elévülését a Ptk. 327. (3) bekezdésének megfelelően csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. A jogeset Írásom apropójául az a bírósági jogeset szolgált, amely egyben jól szemlélteti a felvetett jogkérdést és annak megoldását. A felperes 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatban elismerte, hogy kölcsön jogcímén három millió forinttal tartozik az alperesnek és vállalta, hogy tartozását 2002. szeptember 22-ig visszafizeti. Az alperes a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján 2009. szeptember 22-én kérte a felperessel szemben a végrehajtás elrendelését. A bíróság 2010. január 11-én látta el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot. A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a követelés és a követelés végrehajtásának joga elévült, mivel az alperes a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátását az ötéves elévülési idő leteltét követően kérte. Hivatkozott 10

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye arra is, hogy a közjegyzői okiratba foglalt követelést csak végrehajtási cselekmény szakíthatta volna meg, amelyre azonban nem került sor. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperes 2007. január 15-én elismerte tartozását és ez a tartozáselismerő nyilatkozata a követelés elévülését megszakította. Az ügybeli ítéletek első- és másodfokon - ellentétes döntést tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság döntése szerint a végrehajtandó követelés elévült, ezért a bíróság a végrehajtást megszüntette. Az indokolásban kifejtette, hogy a felperesnek legkésőbb 2002. szeptember 22-ig vissza kellett volna fizetnie az alperes részére a kölcsöntartozást, s mivel a teljesítési határidő leteltével, azaz 2002. szeptember 23-tól a tartozás végrehajthatóvá vált, ezen időponttól kezdődően öt év állt az alperes rendelkezésére, hogy az elévülést megszakító cselekménnyel éljen. Az elévülést kizárólag végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg, azaz minden olyan intézkedés, ami a végrehajtás elrendelésére irányul, azonban nem tartozik ebbe a körbe az alperes által hivatkozott 2007. január 15-ei tartozás-elismerés. Az alperes csupán 2009. szeptember 22-én kérte a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, a követelés és végrehajtásának joga azonban ekkor már elévült. A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntése értelmében a kölcsön visszafizetésére vonatkozó teljesítési határidő eltelte önmagában nem teszi végrehajthatóvá a követelést, ehhez további aktus szükséges, mégpedig a végrehajtási záradék kibocsátása. A végrehajtási záradékkal el nem látott okirat nem végrehajtható határozat, hanem csupán végrehajtandó okirat, ugyanakkor a Ptk. 327. -ának (3) bekezdése a végrehajtható határozatokra tartalmaz előírást, a végrehajtható határozat meghozatala előtti időszakra nem ez a rendelkezés, hanem a Ptk. általános elévülési szabályai, a 327. (1) bekezdésében foglaltak irányadók, azaz a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Az adott esetben a 2002. június 4-én kelt közjegyzői okirat csupán végrehajtandó okirat, míg a 2010. január 11-én végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat a végrehajtható határozat. Mivel az alperes a 2002. június 4. napján aláírt közjegyzői okirat záradékolását csupán 2009. szeptember 22-én kérte, vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy ez idő alatt történt-e az elévülést megszakító, a Ptk. 327. (1) bekezdésének körébe tartozó jogcselekmény és arra a következtetésre jutott, hogy a 2007. január 15-én kelt tartozás-elismerés megszakította az elévülést. A közokiratba foglalt követelés elévülése Amint az előzőekben kifejtettük, a teljesítési határidő leteltével a közjegyzői okiratba foglalt tartozás-elismerés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthetővé válik, másként fogalmazva a tartozás-elismerést tartalmazó közokiratba foglalt 11

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám követelés az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nemcsak esedékes, hanem végrehajtható is lesz. Mindezekből az is következik, hogy a végrehajtás elévülésének kezdeteként egyetlen időpont: az okiratba foglalt teljesítési határidő eltelte jöhet számításba, mivel pedig ettől az időponttól kezdve az ilyen követelés egyéb hatósági eljárás közbeiktatása nélkül közvetlenül kikényszeríthető, ezért elévülésének megszakítására a Ptk. 327. (3) bekezdése az irányadó. Összegzésképpen megállapítható: a végrehajtási jog elévülése akkor kezdődik, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi feltétele bekövetkezett, ez pedig az egyéb feltételek fennállása esetén a teljesítési határidő letelte utáni nap. 3 Az ekkor megkezdődő elévülést csak végrehajtási cselekmények szakítják meg, azaz az elévülés megszakítására nem alkalmasak a Ptk. 327. -ának (1) bekezdésében foglalt cselekmények. A leírtakkal egyezően foglalt állást a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. tvr.-hez fűzött kommentár is amely (a tvr.-nek a közjegyzői okirat záradékolására vonatkozó fejezetében) leszögezte: az elévülési határidőt a végrehajtandó követelés teljesítésére a végrehajtás alapjául szolgáló határozatban, illetve okiratban megszabott határidő leteltétől kell számítani. A végrehajtási záradékkal ellátható okiratok ilyen a tartozás-elismerést tartalmazó közjegyzői okirat is alapján közvetlenül végrehajtható követelések az okiratban meghatározott határidő elteltével nemcsak esedékessé, hanem egyszersmind végrehajthatóvá is válnak. Nyilvánvaló, hogy ilyen követeléseknél az elévülés kezdeteként csupán egyetlen időpont jöhet számításba: az okiratban meghatározott határidő eltelte. Mivel pedig ettől az időponttól kezdve az ilyen követelés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül, végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthető, ezért elévülésének megszakítására a Ptk. 327. (3) bekezdése az irányadó. Ha ugyanis mód van a végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti. 4 Kiemelendő még, hogy a tartozás elismerése olyan cselekmény, amely azt feltételezi, hogy a felek között létrejött egy olyan jogviszony, amelyből az egyik félre jogosultság, a másikra kötelezettség hárult. Ezen jogviszony keretében a felek a kötelezettség teljesítését illetően megállapodtak egy határidőben. A meghatározott határidő leteltét követően a követelés esedékessé vált és egyben megkezdődött a követelés elévülése is. Az elévülési időn belül a kötelezett részéről a tartozás elismerése (Ptk. 327. (1) bek.) olyan cselekmény, ami az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadását követően újra kezdődik az elévülési idő. Amennyiben a tartozás elismerését 3 Németh János- Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004., 394. old. 4 A bírósági végrehajtásról szóló, korábban hatályban volt 1955. évi 21. tvr. magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969, 230. old. 12

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye közjegyzői okiratba (közokiratba) foglalták ezzel közvetlenül végrehajthatóvá tettek a követelést - és abban meghatározták a teljesítés határidejét, ennek elteltét követően válik esedékessé és végrehajthatóvá is a követelés, azaz ekkor már az elévülést a Ptk. 327. (1) bekezdésébe foglalt cselekmények nem szakítják meg, erre csak a végrehajtási cselekmények (Ptk. 327. (3) bek.) alkalmasak. Mindezeknek megfelelően az adott ügyben az alperes végrehajtás alá vont követelése a közokiratba foglalt 2002. szeptember 22-i határidő leteltével vált esedékessé és egyben végrehajthatóvá is. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási jog elévülése akkor kezdődött, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi feltétele bekövetkezett, a végrehajtási jog elévülése a követelés teljesítési határidejének leteltét követő napon megkezdődött és mivel a végrehajtási jog elévülését nem szakították meg végrehajtási cselekmények, öt év elteltével a végrehajtási jog elévülése bekövetkezett. Az alperes az első végrehajtási cselekményt: a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét csupán 2009. szeptember 22-én nyújtotta be a bírósághoz, azonban ekkorra a végrehajtási jog már elévült. Figyelemmel arra, hogy az elévülést a végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg és a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerő nyilatkozat nem a végrehajtási jog megszakítását előidéző végrehajtási cselekmény (Vht. 57. (4) bekezdés), ezért az elévülésre kiható jelentősége nincsen. A vázolt jogesetben a Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 13

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám Suri Noémi Öröklési eljárás Németországban 1. Bevezetés A tanulmány összehasonlító kontextusba helyezve kíván a német öröklési (hagyatéki) eljárásról egy átfogó képet alkotni. Tisztázza és egyben elhatárolja az Erbrecht Nachlassrecht Erbscheinsrecht fogalmi hármasát. Górcső alá veszi a hagyaték jogának rendszerét, s ismerteti a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozó eljárásokat. Az európai öröklési rendelet közeli hatályba lépésével egyre inkább felértékelődik az egyes nemzetállamok által öröklési (hagyatéki) ügyeikben kiadott okiratainak különösen az öröklési tanúsítványnak a jelentősége. Egy, a német öröklési eljárást feltérképezni kívánó vizsgálat sem kerülheti el az öröklési tanúsítvány rendeltetésének bemutatását. Az írás középpontjában a hagyatéki bíróság előtt zajló eljárások közül az öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárás áll (az intézmény fogalma, az eljárás célja és rendeltetése, az eljárás menete, közreműködő személyek és szervek, joghatások). Emellett feladatként tűzöm a hagyatéki gondnokság intézményének feltárását, a Nachlasspflegschaft és Nachlassverwaltung fogalmának tisztázását, s a végrendeleti végrehajtóra irányuló nemzeti szabályozás bemutatását. 2. Az öröklési jog és a hagyaték jogának elhatárolása Az öröklési jog ( Erbrecht ) és a hagyaték jogának ( Nachlassrecht ) elhatárolása során a tanulmány Hans Lothar Graf elméletére alapozva az örökség és a hagyaték fogalmából indul ki. Graf álláspontja szerint az Erbschaft, valamint a Nachlass fogalom szempontjából nem különül el egymástól, mind az örökség, mind a hagyaték egy természetes személy (örökhagyó) vagyona, amely haláleset bekövetkezése folytán száll át természetes személyekre (örökösökre). 1 A különbség 1 Hans Lothar Graf ezen elméletét a BGB 1922, Abs. 1 szakaszára alapozza. In. Hans Lothar Graf: Erb- und Nachlassrecht. Köln, Luchterhand, 2008. 3-4.p. 14

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye mindössze annyi, hogy az örökség fogalma szoros kapcsolatban áll az örökösök jogállásával, a hagyaték fogalma alatt pedig olyan vagyontömeg értendő, amelyet ezzel a jogállással (örökösi minőség) kezelnek, illetve használnak. Az öröklési jog néhány kivételtől eltekintve magában foglalja a hagyaték jogát is. Az öröklési jog objektív oldala azoknak a polgári jogi normáknak az összessége, amely egy embernek halálesete folyamán keletkező vagyonjogi jogviszonyaira vonatkoznak. Szubjektív oldalként az öröklés folytán keletkező valamennyi jogviszony összessége értendő. 2 A hagyaték jogának tartalma alatt azon öröklési jogi anyagi és eljárásjogi jogszabályok összefoglalását értjük, amelyek hagyatéki ügyek formájában jelennek meg, így valamennyi jogvita peres ügy amely haláleset folyamán keletkezik, és amelyet a jogszabály a Nachlassgericht (Továbbiakban: hagyatéki bíróság ) hatáskörébe utal. 3 A FamFG 342 szerint a hagyatéki ügyek olyan eljárások, amelyek 1. különösen végrendeletek hivatalos őrzésére, 2. hagyaték biztosítására, 3. végrendeletek, öröklési szerződések nyilvánossá tételére, 4. örökösök felkutatására, 5. követelések elfogadására ( 1945, 1955, 1956 BGB szerint), 6. öröklési tanúsítványra, 7. végrendeleti végrehajtásra, 8. hagyatéki gondnokságra vonatkoznak csakúgy, mint 9. egyéb olyan feladatok, amelyet a szövetségi törvény a hagyatéki bíróságok feladataként jelöl meg. Németországban, hasonlóan az európai tendenciákhoz, örökölni törvény vagy végintézkedés útján lehetséges. A német jog a végrendeletek három típusát különbözteti meg: letztwillige Verfügung, az utolsó rendelkezés, a tulajdonképpeni végrendelet, emellett a közös végrendelet ( gemeinschaftliches Testament ), valamint az öröklési szerződés ( Erbvertrag ). Amennyiben az örökhagyó után érvényes végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Ugyanakkor a törvényes öröklés szabályainak szubszidiaritása érvényesül 4 a végintézkedésen alapuló örökléssel szemben, ha 1. nem maradt hátra halál esetére szóló rendelkezés, 2. ugyan maradt hátra végintézkedés, de az örökös nevezést, vagy kijelölést nem tartalmaz, 3. törvényes örökösök is kiesnek az öröklésből (haláleset folyamán az örökhagyó előtt hunynak el, lemondás révén helyettes örökös nevezés nélkül), anélkül hogy egy másik végintézkedés tételére került volna sor, 4. tartományi jog jóváhagyásának hiánya miatt, 5. a végintézkedés az örökség egy részére vonatkozik, s a hátramaradt vagyontömegre a törvényes öröklés szabályai lesznek irányadóak. 5 2 Hans Lothar Graf: Erb- und Nachlassrecht. i. m. 6-8.p. 3 Hans Lothar Graf: Erb- und Nachlassrecht. i. m. 8. p., valamint Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. Verlag C. H. Beck, München 2008. 251.p. 4 Fontos azonban kiemelni, hogy a törvényes öröklés szabályai a végintézkedésen alapuló öröklés esetében is kiemelt szerepet töltenek be. In. Hans Lothar Graf: Nachlassrecht i.m. 4-5.p. 5 Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 5.p. 15

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám 3. A Nachlassrecht rendszeréről általánosságban A hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozó eljárások Az öröklési jog egészére vonatkozóan általános előírásként deklarálandó, hogy részben szövetségi, részben tartományi szabályozás érvényesül. A hagyatéki eljárást 6 szabályozó legfontosabb jogforrások elsősorban a BGB ötödik könyvében kerültek szabályozásra (öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárás 7, idézés és kézbesítés a végintézkedés ismertetése miatt 8, végintézkedés végrehajtása 9 ), emellett fontos jogforrás az FGG 10 (a résztvevő bíró 11, a képviselet szabályai 12, a hagyatéki per 13 ), valamint a ZPO rendelkezései a félfogalom, a felek részére nyújtott perköltség kedvezmények, valamint a felek meghallgatására irányadó szabályai tekintetében. A német jogirodalom erős hangsúlyt fektet a Nachlassgericht hatáskörébe tartozó eljárások résztvevőinek széleskörű szabályozására. A nemperes eljárásban a résztvevők fogalma alatt a polgári eljárásjogi félfogalmat kell érteni. Anyagi jogi értelemben résztvevőnek tekintendő minden olyan személy, akinek jogára vagy kötelezettségére a bírósági döntés kihatással van, tekintet nélkül arra, hogy az eljárásban fellép-e vagy sem. Ebből a szempontból a nemperes eljlárásokban általában véve a bíróság is alapvetően kötelezettnek tekintendő, és anyagi jogi szempontból az eljárásban a résztvevők közé sorolandó. Eljárásjogi szempontból vizsgálva, aki indítványozási ill. panaszjogával él, és mindenki, aki az eljárásban kifejezetten fellép. 14 Az FGG hagyatéki eljárásokban hozott döntések kapcsán a Verrichtung kifejezést alkalmazza. Ez a fogalom egyfajta gyűjtőfogalomként, vagy fölérendelt fogalomként értendő, melyben benne foglaltatik a Handlungen/cselekvés, Verfügungen/rendelkezés, Anordnungen/elrendelés és az Entscheidung/döntés fogalma. E szóhasználat oka, hogy anemperes eljárásban a bírósági döntések nem ítéletek, hanem vagy rendelkezések vagy határozatok. 15 Sem a döntések elnevezését, sem a döntések formáját illetően nincs egy generális törvényi rendelkezés. 16 6 A tanulmány folyamán a hagyatéki eljárás fogalmát a jogszabályok által a Nachlassgericht hatáskörébe utalt, s a hagyatéki bírósághoz kötődő valamennyi polgári peres és nemperes eljárás összefoglaló elnevezéseként alkalmazom. 7 BGB 2260 8 BGB 2262 9 BGB 2200 Abs 2, 2202 Abs 3, 2227 Abs 1 10 Reichsgesetz über die freiwillige Gerichtsbarkeit (17.5.1898, RGBI 189, BGBI III 3 Nr 315-1, utolsó módosítására 1998.12.19-én került sor) 11 FGG 6 12 FGG 13 13 FGG 86 14 Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 339-340.p. 15 Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i.m. 347.p. 16 Ez alól kivételt jelent a Beschwerdegericht előtti eljárás, melyben a jogszabály az írásbeliség követelményét támassza a döntésre vonatkozóan. 16

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye Szövetségi szintű előírás, hogy a hagyatéki eljárásokban az Amstgericht rendelkezik hatáskörrel, a tartományi törvények csupán azt szabályozhatják, hogy az Amstgericht apparátusán belül mely tisztviselő(k) járhatnak el az egyes eljárásokban. A hagyatéki ügyek kizárólagos bírósági hatásköri előírása alól egyetlen kivétel van, Baden-Württemberg tartomány, ahol az egyes hagyatéki ügyekben (beleértve a végintézkedések őrzését is) az állami közjegyzőség jár el. 17 Az Amstgericht szervezetén belül a hagyatéki bíróságok (Nachlassgericht) az öröklési ügyekben kijelölt bíróságok, valamennyi olyan bekövetkezett halálesethez kapcsolódóan, amit a szövetségi jog a nemperes eljárás részeként bírósági hatáskörbe utal. A hagyatéki bíróságok az öröklési ügyek tekintetében négyféle módon járhatnak el: 1. Amstverfahren: hivatalból való eljárás 2. Nur auf Antrag: kizárólag kérelemre induló eljárás 3. Entgegennahme von Erklärungen der Beteiligten: követelés elfogadása által 4. Sonstige Verrichtungen: egyéb módon 18 Alapvetően a BGB nem ír elő hagyatéki ügyekben hivatalból való eljárást. Azonban a hagyatéki bíróság hivatalból jár el az öröklés biztonsága érdekében az öröklés megállapítása tárgyában Bayernben és Baden-Wüttembergben; az örökléssel kapcsolatos költségek megállapítása tárgyában, haláleset esetén a legközelebbi örökös értesítése és hagyatéki eljárásba vonása kérdésében; végrendeleti végrehajtó nevezés esetén, végrendelet/öröklési szerződés nyilvánnosságra hozatalában, örökléssel kapcsolatos okiratok (öröklési tanúsítvány, végrendeleti végrehajtó által kiállított tanúsítvány) érvénytelenítésében, végintézkedéssel létesített alapítvány jóváhagyása tárgyában, valamint a haláleset bejelntésénél a telekkönyvi hivatalnál, amennyiben a hagyatékban ingatlan vagyon található. A hagyatéki bíróságok kérelemre járnak el: a hagyatéki hitelező kérelmére hagyatéki gondnok kirendelésében, öröklési igazgatási eljárás és leltározás elrendelésében, hagyatéki leltár felvételében, kötelesrészi igények fizetési elhalasztásában, öröklési bizonyítvány kiállításában, végrendeleti végrehajtó eljárásból való elbocsátása kérdésében. A kérelemre induló eljárásokban a rendelkezési elv uralkodik, ugyanakkor az eljárást megelőzően meghatározott bizonyítékokat kell a kérelemhez felmutatni. A kérelmek a hagyatéki ügyekben alapvetően határidők - és formai kényszer alól mentesek, a kérelmek előterjeszthetőek szóban, írásban, telefonon, távirat, fax és e-mail útján egyaránt. Elektronikus előterjesztés esetén annyi megkötés érvényesül, hogy minősített elktronikus aláírással kell ellátni a kérelmet. A rendelkezési elvnek megfelelően a kérelem az eljárás bármely szakaszában visszavonható. Az örökléshez kapcsolódóan a harmadik igényérvényesítési mód a hagyatéki bíróságok előtt a követelés elfogadása révén történő igényérvényesítés. Ide sorolható az igények és követelések 17 Minden Amstgericht-i kerületben legalább egy közjegyzőség működik. In. Murad Ferif / Heinrich Dörner / Karl Firsching / Rainer Hausmann: Internationales Erbrecht. München, Verlag C.H. Beck. 153.p. 18 Hans Lothar Graf: Nachlassrecht. i. m. 251-252.p. 17

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám visszautasítása, örökség visszautasítása, hagyatéki leltár elfogadása vagy hivatkozás a már meglévő leltárra, utóöröklés beálltának bejelentése, örökrész megváltásának bejelentése. Az előzőekben foglaltakon túlmenően a BGB még két esetkört sorol a hagyatéki bíróságok hatáskörébe: egyrészről a közös tulajdon megszüntetését, másrészről a jogutódlást bizonyító okirat kiállítását. A hagyatéki ügyekhez kapcsolódóan még említést kell tenni a hagyatéki jogviták egyeztetés révén ún. Vermittlungsverfahren keretében történő rendezéséről. Amennyiben az örökösök kérelmére történő eljárásban egyezség jön létre, az egyezség érvényességének feltétele bírósági hitelesítés a hagyatéki bíróság részéről. 19 A nemperes eljlárásokban az egyes hagyatéki ügyekben való eljárási kötelezettség megoszlik a bíró és a Rechtspfleger között, és a jogszabályok a korlátozott hatáskör-átruházás eredményeként a Rechtspfleger hatáskörét igen szélesen szabták meg. 20 Kizárólag bíró járhat el a hagyatéki gondnokság elrendelése tárgyában mind a Nachlasspflegschaft, mind Nachlassverwaltung esetén ha külföldi hagyaték kérdése merül fel, végrendeleti végrehajtó nevezés esetén az örökhagyó hagyatéki bíróságnál történő kérelmezése esetén, végrendeleti végrehajtók véleménykülönbségéről való döntés, végrendeleti végrehajtó tanúsítvány kiállítása és visszavonása tárgyában, valamint valamely jogosult kérelmére végrendeleti végrehajtó elbocsátása tárgyában. Szintén bírói hatáskörben van az öröklési tanúsítvány kiállítása (amennyiben ezt a végintézkedés előírja), végrendeleti végrehajtó tanúsítványa, és az ún. átutalási bizonyítvány ( Überweisunsgzeugnis ) kiállítása tárgyában. Illetve a bírósági apparátuson belül meg kell még említeni az irodavezetők ( Urkundsbeamte ) tevékenységét, akik általánosságban véve az igények és követelések felvételében, a jogerős okiratok átadásában, a bírósági rendelkezések ismertté tételében, a résztvevők értesítésében, másolatok készítésében, akták és jegyzékek vezetésében működnek közre. 4. Öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárás ( Erbscheinsverfahren ) A BGB 2353 szerint az öröklési tanúsítvány olyan hagyatéki bíróság által kiállított okirat, melyben a bíróság kinyilvánítja, hogy ki(k) az örökös(ök), és milyen rendelkezési korlátoknak van(nak) 19 További korlátozás, hogy az öröklési szerződés örökhagyó általi megtámadása ( 2282 Abs 3 BGB), az öröklési szerződéstől való elállás ( 2296 BGB), örökségről lemondásáról szóló megállapodás ( 2348 BGB) közjegyzői hitelesítést igényel. 20 A Rechtspfleger hatásköre az alábbi eljárásokra terjed ki: végintézkedés és öröklési szerződés hivatalos őrzése, hagyaték biztosítása keretében: letétbe helyezett pénz, értékek, hagyatéki jegyzék őrzése, hagyaték gondozásának keretében: gondozás elrendelése, hagyatéki gondnok választása, gondnok kötelezése, irányítása és ellenőrzése, a hagyatéki gondnoktól nyilvántartás kérése nyilvántartás ellenőrzése, hagyatéki gondnok tiszteletdíjának engedélyezése, hagyatéki gondnok kérelemre történő elbocsátása, végintézkedés nyilvánosságra hozatala, amennyiben a végintézkedés akár hallgatólagosan is végrendeleti végrehajtó nevezést tartalmaz, bíró elé tárása, végintézkedés, több, mint harminc éve várt rendelkezésének a teljesítésének felderítése, végintézkedésbe való betekintés, hagyaték átadásáról készített másolatkészítés engedélyezése, hagyatéki követelések fogadása, fellebbezési igények fogadása, törvényes öröklés esetén öröklési tanúsítvány szerinti átadása a hagyatéknak. Az örökség, a kiadások, a végrendeleti végrehajtó nevezéshez kapcsoló határidőkről való döntés, emellett hagyatéki vita esetén az érdekeltek közötti közvetítés, jogi tanácsadás, kötelesrészi igények fizetése halasztásának engedélyezése, igazságügyi segély engedélyezése. 18

2014. 4. szám * Közjegyzők Közlönye alávetve. 21 Emellett öröklési tanúsítvány szükséges az öröklési jog bizonyításához, ha a jogi forgalomban nem ismeretes, hogy végintézkedés miatt a közeli rokonok sorrendje kizárható-e. 22 Az öröklési bizonyítvány célja kettős: a jogi forgalom és a közhiteles nyilvántartások részére egy megbízható támaszt jelent az örökös személyére vonatkozóan, az örökösök szempontjából pedig egy olyan tanúsítvány, amivel igazolni tudják a hagyatéki eljárás során jogállásukat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a kiállított öröklési tanúsítvány az öröklési jog vonatkozásában nem bír anyagi jogerővel. A tanúsítvány jogi természetét vizsgálva három jellemvonást fontos kiemelni, elsőként rögzítve, hogy a tanúsítvány bizonyító erővel rendelkező okirat ( 2365 BGB szerint), másodsorban közokiratnak minősül ( 415 ZPO), harmadsorban nem tekintendő ítélet hatályúnak ( 580 Nr. 7b ZPO értelmében). 23 Az öröklési tanúsítvány hitelesen tanúsítja az örökhagyó személyét (név, halál napja, az utolsó lakóhely), az örökösök személyét, az öröklési jog terjedelmét a haláleset bekövetkeztekor (az ún. örökösi kvóta), az utóöröklést és a végrendeleti végrehajtás elrendelését. Muscheler a tanúsítvány funkcióját tekintve még tovább megy, és három célt rögzít: 1. legitimációs funkció, 2. bizonyítási funkció, 3. jóhiszeműség vélelmének a funkciója, melyben benne foglaltatik a legitimáció és a nyilvánosság. 24 A tanúsítvány egyrészről egy helyességi vélelmet keletkeztet az öröklési jog vonatkozásában, csakúgy, mint egy teljességi vélelmet az öröklési jog korlátozása tekintetében, emellett egy helyességi fikciót eszközöl jóhiszemű harmadik személyek javára, akik az örökösökkel jogi kapcsolatba lépnek. 25 Öröklési tanúsítvány kiállítására kérelemre kerül sor. Kérelemre irányadó formai megkötés nem érvényesül, ugyanakkor a kérelem tartalmát illetően kógens a szabályozás. A tanúsítvány kiállítására irányuló kérelemnek tartalmaznia kell: a.) az örökhagyó pontos megnevezését (név és a halál időpontja), b.) öröklési sorrendet (örökösök személyes és az örökrész mértéke), c.) az ún. korlátozásokat (elő/utóöröklés, végrendeleti végrehajtás), d.) fellebbezési alapokat. 26 Hatáskör szempontjából vizsgálva az eljárás lefolytatására az Amtsgericht, mint hagyatéki bíróság rendelkezik hatáskörrel. 27 Az eljárásban az illetékességi rendszer négyszintű, elsősorban az a hagyatéki bíróság illetékes, amelynek területén az örökhagyó utolsó lakóhelye található. Abban az esetben, ha az örökhagyónak több lakóhelye volt az azonos időben, az a bíróság illetékes, ahol 21 Walter Zimmermann: Erbrecht. Lehrbuch mit Fällen. Berlin, Erich Schmidt Verlag, 2006. 345.p. 22 Michael Bonefeld / Ludwig Kroiss / Manuel Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. Bonn, Zerb Verlag, 2012. 938.p. 23 Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 938-939.pp. 24 Karlheinz Muscheler: Der Erbschein (Teil 1). In. JURA Heft 5/2009. 330.p. 25 Karlheinz Muscheler: Der Erbschein (Teil 1). In. JURA Heft 5/2009. 330.p., valamint Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 939-941.p. 26 A kérelem tartalmára irányadó jogi szabályozás igen összetett, az egyes részletszabályok a 2356 Abs. 2. BGB-ben, valamint a 25 FamFG-ben találhatók. 27 E szabály alól két kivétel van, egyrészről Württemberg tartomány, ahol a kerületi jegyző ( Bezirksnotar ) és Baden tartomány, ahol a közjegyző látja el a hagyatéki bíróság feladatait. 19

Közjegyzők Közlönye * 2014. 4. szám az eljárás előbb megindult. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességet a tartózkodási hely alapozza meg. Ha sem lakóhely, sem tartózkodási hely nem ismeretes, de az örökhagyó német állampolgár, Berlinben az Amstgericht Schöneberg rendelkezik kizárólagos illetékességgel. Nem német állampolgár esetén, amennyiben a halál időpontjában sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezik Németországban, az eljárásra minden olyan bíróság illetékes, amelynek területén hagyatéki vagyontárgy található az összes vagyontárgyra nézve. 28 A bírósági apparátuson belül általános szabályként rögzíthető, hogy törvényes öröklés esetén Rechtspfleger, végintézkedés felülvizsgálata, valamint külföldi jog alkalmazása esetén bíró jár el. 29 2009. szeptember 1-jével a nemperes eljárás reformjában a joghatóság tekintetében paradigmaváltás következett be. 2009-et megelőzően az öröklési tanúsítványok kiállítása során az ún. párhuzamosság alapleve ( Gleichlaufprinzip ) érvényesült, mely szerint a Fremdrechtserbschein 30 kiállításával a hagyatéki bíróság a hagyaték egészére nézve bocsájthatott ki öröklési tanúsítványt. Az új szabályozás értelmében a kérelem csak a belföldi vagyontárgyakra korlátozódhat. 31 A tanúsítvány kiállítására a nemperes eljárás részeként ugyan kérelemre kerül sor, de a hivatalbóliság elve érvényesül a nyomozási eljárás, valamint a bizonyítékok feltárása során. A bizonyítási eszközök korlátozottsága miatt a bíróság nem vizsgálja felül a résztvevők előterjesztéseit, a szabad bizonyítás elve érvényesül a formáktól mentes nyomozás során, de kötött bizonyítás jellemzi a formákhoz kötött bizonyításfelvételt. Az eljárás nem nyilvános, ugyanakkor a felek, a résztvevők és meghatalmazottaik részére nyitott. Ahogyan a nemperes eljlárások egész területére, úgy az öröklési tanúsítvány kiállítására irányuló eljárásban sem jellemző a bizonyítási teherre vonatkozóan formalizált szabályozás. 32 Az eljárás nem zárja ki, hogy az örökösök a Prozessgericht előtt peres eljárást indítsanak, ugyanakkor a két eljárás egymástól teljesen elkülönül. A hagyatéki bíróságnak a vitatott tényvagy jogkérdés miatt nem szabad az ügyet eljárásjogi útra (Prozessgericht elé utalnia), egyszerűen önállóan kell eldöntenie a kérdést. A gyakorlat azt mutatja, hogy vitatott öröklés esetén a felek többsége rábízza magát a hagyatéki bíróság döntésére. 33 Attól függően, hogy az örökösök közül kinek a részére történik a tanúsítvány kiállítása, az öröklési tanúsítványok hat típusát különböztetjük meg. 34 Egyetlen állagörökös esetén Allainererbschein kerül kiállításra, több örökös esetén az egyes örököstársak részére Teilererbschein, valamennyi 28 343 FamFG 29 Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 942-943.p. 30 Lásd bővebben 35-ös számú lábjegyzet! 31 Otto Schmidt: Das Erbscheinsverfahren. Kurzer Überblick sowie Neuerungen nach dem FamFG. In. Der Erbschaft-Steuer-Berater 12/2011. 6.p. 32 Karlheinz Muscheler: Der Erbschein (Teil 2). In. JURA Heft 8/2009. 568-569.p. 33 Muscheler: Der Erbschein (Teil 2). 570.p. 34 Bonefeld / Kroiss / Tanck: Der Erbprozess mit Erbscheinsverfahren und Teilungsversteigerung. i. m. 967-970.p. 20