Versek Fésűs Éva: A sündisznócska Tegnap korán esteledett, Sündisznócska ágyat vetett, Ágyat vetett az avarba, Kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, Melenget a puha paplan. Jó meleg a földi fészek, Aludjatok kis tüskések. Csanády Imre: Alma Érik az alma, hajlik a gallya, fűre hajlik, mint egy sátor, sok édes almától. Szedjük, kapjuk, habosra harapjuk, - a többivel mi legyen? holnapra hagyjuk. Csoóri Sándor: Dióbél bácsi Ki lakik a dióhéjban? Nem lakhat ott bárki, Csak Dióbél bácsi. Ha rácsapsz a dióhéjra, Kinyílik a csontkapuja, És cammogva előmászik Vén Dióbél bácsi Csak a szádat Tátsd ki! Tarbay Ede A hiú törpe Törpe ül a gesztenyefán, vadgesztenye-törpe, feje barna, a sipkája zöld és csupa tüske. Feje fölé esernyőt tart: - kopp! - kopog a zápor; lics-locs eső, amint eláll, lemászik a fáról.
Térül-fordul, tócsát keres, megy a sáros partra, megnézi, hogy elég zöld és szúrós-e a sapka? Amíg hajlong, zöld sipkája toccs! a vízbe toccsan, így bosszúsan tovább sétál, ma sem tudni, hol van! Csanády Imre: Levélsöprő Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél. Földre szökik, szemétnek, - aki éri, ráléphet. Sziszegő szél söpri -hajtja, hullongó hó betakarja. Móricz Zsigmond: Iciri-piciri Ajaj, hol volt hol nem volt... Volt egyszer egy iciri-piciri házacska. Ott lakott egy iciri-piciri kis macska. Volt annak két iciri-piciri kis ökre, rákaptak egy iciri-piciri kis tökre. Csizmát húz az iciri-piciri kis macska, hová lett az iciri-piciri barmocska? Bejárja az iciri-piciri kis erdőt, s nem leli az iciri-piciri tekergőt. Bejárja az iciri-piciri kaszálót, s nem látja az iciri-piciri kószálót. Rátalál egy iciri-piciri kis tökre, bánatában iciri-picirit meglökte. Felfordult az iciri-piciri tököcske, benne a két iciri-piciri ökröcske. Megörült két iciri-piciri ökrének: Vége van az iciri-piciri mesének. Gazdag Erzsébet: A kiskakas rézgarasa Elgurult egy rézgaras. Fölkapta egy kis kakas. Ha fölkapta, jól tette, a bögyébe betette.
De a bögye kidobta, mérges lett a kakasra. Összeszidta a kakast: "Búzát adjál, ne garast!" Kis kakas a piacon búzát vett a garason. Ezt adta a begyének, most már békén megélnek. Sarkadi Sándor: Télapó Hegyen, völgyön mély a hó, Lassan lépked Télapó. Ősz szakállán dér rezeg, Messzi földről érkezett. Kampós botja imbolyog, Puttonyában mit hozott? Mindenféle földi jót, Dundi diót, mogyorót. Lassan lépked, mély a hó, Siess jobban Télapó! Donászy Magda: Fenyőfa Télen csupasz minden ág, réten-völgyön nincs virág. Erdő, mező, kert kopár, még a szél is sírdogál. Csak a fenyő ünnepel Zöld ágain hólepel. Beviszik a szobába kivirágzik az ága. Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben Szakad a hó, nagy csomókban, Veréb mászkál lent a hóban. Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet. Nem is ugrálsz, araszolsz, Hóesésben vacakolsz, Fölfújtad a tolladat, Ázott pamutgombolyag. Mi kell neked? Fatető? Fatető! Deszka-madár etető. Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprő hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Dirmeg, dörmög a medve, Nincsen neki jó kedve; Alhatnék, mert hideg van, Jobb most benn a barlangban. Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője Jancsi bohóc a nevem, Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén, Szeretném ha szeretnél. Velem nevetsz, ha szeretsz, Ha nem szeretsz, elmehetsz! Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Gazdag Erzsi: Hóvirág -Jó, hogy látlak hóvirág, megkérdezem tőled. Mi hírt hoztál, mit üzensz erdőnek, mezőnek?
Szedd a lábad szaporán, vidd a hírt madárka, útra kelt már a tavasz, itt lesz nemsokára. Gyere tavasz várva várlak, hozz zöld ruhát fűnek, fának. Azt mondják a cinegék, itt a tavasz nyitnikék. Kék ibolya, hóvirág, csupa öröm a világ Zelk Zoltán: Tavaszi dal Egy, kettő, három, négy, kis őzike, hová mégy? - elég, hogyha tudom én: tavasz elé futok én. Egy, kettő, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy? - se erdőbe, se rétre: a szép tavasz elébe! Egy, kettő, három, négy, te kis madár, vígan légy! Olyan szépen daloljál, szebb legyen a tavasznál! Tamkó Sirató Károly Két ló a betonon Hangvers Trepp - Trapp - Trepp - Trapp - Trepp - Trapp - Trepp - Trapp - Ton - Lo - Ta - Tó - Ton - Lo - Ta - Tó - Ton - Lo - Ta - Ta - Ton - Lo - Ta - Ta - Trepp - Trapp - Trepp - Trapp - Trepp - Trapp - Trepp - Trapp.
Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Iványi Mária: Nagyanyónak Halkan, puhán Szirom pereg Simogatja Öreg kezed. Piros szegfű Halvány rózsa Téged köszönt Nagyanyóka. Udud István: A gólya Én vagyok a Kelep Elek, kéményeken kelepelek. Eső esik, akkor ázom, békát, szöcskét vacsorázom. Gazdag Erzsi: Fecskenóta (részlet) Zeng a fészek reggel óta, felcsendült a fecskenóta: - Csit-csivit, csit-csivit! Itt a tavasz! Itt van, itt!