Petőfi Sándor: FA LESZEK, HA...

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Petőfi Sándor: FA LESZEK, HA..."

Zsófia Rácz
4 évvel ezelőtt
Látták:

1 Petőfi Sándor: FA LESZEK, HA... Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. EZ A VILÁG AMILYEN NAGY... Ez a világ amilyen nagy, Te, galambom, oly kicsiny vagy; De ha téged birhatnálak, A világért nem adnálak! Te vagy a nap, én az éjjel, Teljes teli sötétséggel; Ha szivünk összeolvadna, Rám be szép hajnal hasadna! Ne nézz reám, süsd le szemed Elégeti a lelkemet! De hisz úgysem szeretsz engem, Égjen el hát árva lelkem!

2 József Attila: ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja.

3 Juhász Gyula: Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen Juhász Gyula: Milyen volt Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

4 W. Shakespeare: LXXV. szonett (fordította: Szabó Lőrinc) Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.

5 Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki Ez világ sem kell már nekem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most én mellettem, Egészséggel, édes lelkem. Én bús szivem vidámsága, Lelkem édes kévánsága, Te vagy minden boldogsága, Veled Isten áldomása. Én drágalátos palotám, Jóillatú piros rózsám, Gyönyerű szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám! Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye, Élj, élj életem reménye! Szerelmedben meggyúlt szivem Csak tégedet óhajt lelkem Én szívem, lelkem, szerelmem, Idvez légy én fejedelmem! Júliámra hogy találék, Örömömben igy köszenék, Térdet fejet neki hajték, Kin ő csak elmosolyodék.

Hasonló dokumentumok

URUNK JÉZUS KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK ÜNNEPLÉSE NAGYSZOMBAT

URUNK JÉZUS KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK ÜNNEPLÉSE NAGYSZOMBAT 1 Az 1. olvasmány után A 2. olvasmány után A 3. olvasmány után: Mózes éneke (a kórus énekli) A 4. olvasmány után 2 Az 5. olvasmány után Alleluja