ÉJSZAKAI ÜZENET. nagy találkozás

Átírás

1 ÉJSZAKAI ÜZENET nagy találkozás mennyi gond, mennyi nagy csodálkozás elmúlt,mint egy gyermekkori láz. mennyi csend, mennyi kezdô lázadás, elmúlt,mint egy gyermekkori láz, de az összes zsebkendô eldobható a könnyeimmel, és még minden távolság elérhetô az életemmel még vár a nagy találkozás vár egy szép összetartozás egy arc,mit csukott szemmel láttál, s tudtad jól,hogy rátalálsz és még vár,a nagy találkozás vár egy új rácsodálkozás hát miért,gúnyolódnak néha táguló csendjeink, hogy nem is létezik sok-sok éven át visszavársz egy süllyedô csodát, hát mondd,miért sodornak partra szétszakadt álmokat éjszakák mégis várd, túl a bölcsességen, mégis várd,minden szenvedélyben mégis várd,várd a búcsúzásban várd bármilyen átkozott csöndek hazudják, hogy nincsenek csodák mert még megtörténhet bármi, ha nem hiszed s nem hiszem, mi nem hihetjük el, hogy nincs nagy találkozás hogy csak volt,minden lázadás, hogy más arca nincs a sorsnak, hogy körbejársz,csak körbejársz, s hogy nincs több új állomás

2 mindig,mindig sosem kérdeztél, sosem csodálkoztál. sosem térdeltem le, sosem alkudoztál de a forrásvíz az ujjaim közt annyiszor elfolyt, míg a mutatvány,a tûzijáték elvarázsolt. a redôny rései közt hajnal szivárgott át. legszebb perceinket álmok eltakarták. mert a kinyomtatott boldogságért küzdeni is kell, igaz elfáradtunk kissé, de nem maradtunk el. üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre mindig,mindig s mert szeretnénk a felszínen maradni, mindig,mindig. ma már nem szidnak meg, s nem nyitnak ránk. látod így fogyott el, a mi összes csodánk. és a gyermekkorunk zsebeit mind kiforgattuk már, és a nyers almába utoljára velem haraptál. üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre mindig,mindig mert szeretnénk a napfényben fürödni mindig,mindig. egyszer eljön a nap, és mi megérkezünk. aki távol maradt, úgyse tapsol nekünk. és a kirakatból megszereztünk mindent,ami kell és már nem emlékszik senki, mit is mulasztottunk el. üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre mindig,mindig mert szeretnénk a felszínen maradni mindig,mindig.

3 mint a filmeken gyere,nézd, csupa ismert kép, mint az igazi jól tudom a magam szerepét ezer éve ismerjük az új dramaturgiát, ilyen meghatón, a nagyok se játszák az a fô, amit más is lát túl a kereten, a múltat siratják néhai csodák mosolyoghatsz egyformán,vagy sírhatsz díjakért, csak soha el ne hagyd a díszletek szélét mint a filmeken nézd,ahogyan élsz - ügyes jelenet mint a filmeken mûsor az egész - s ez a szereped a szép históriát hányan írták át mondd,miért is bántották így nem igaz,nem igaz, nem igaz,nem igaz már gyere,nézd, csupa ismert kép, egy sem igazi, s nem tudom,a magam szerepét diadalmas fellegvárak lógnak a semmiben, csak egy kis vihar,s lezuhan minden. mint a filmeken látni akarom,mind a neveket mint a filmeken tudni akarom,mirôl ki tehet a szép históriát hányan írták át, mondd,miért is bántották, így nem igaz,nem igaz, nem igaz,nem igaz már. mint a filmeken...

4 legyen ünnep nekem úgy tûnik, egyszer a szél megkavart mindent, ezért létezünk,s olyan rendezetlenül egyszer belöktek minket egy ajtón,s majd kilöknek, s közben mi tûrünk mindent,olyan rendületlenül. és csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én, de azt is úgy tettük,hogy senki nem vett észre, ezért még ma is oly messze vagy tôlem, a szeretet ünnepén s maradtak hétköznappá szürkült színes álmok, s maradtunk valósággá törpült óriások, s itt állnak körben a gyermekek, kiáltani ezért nem lehet, miért zavarnánk pont mi meg, ezt a legszentebb ünnepet. legyen ünnep az égben és ünnep a földön, bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul miért,miért nem lehetsz itt közel? lehet ünnep az égben és ünnep a földön, de te messze vagy,nem érlek el, s ahogy égnek a fények,én is elégek, ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt közel? a dolgok úgy szakadnak félbe,mint az élet lehetett nagyszerû,de mégsincs ráadás. már azt is eltûröm, hogy csak a lelkem lásson téged, nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tûrné más. én is beálltam, és beállsz te is a sorba, hogy ki melletted áll, annak fogd kezét, és ha a kép elôtted lassan összefolyna, nem kell felelned senkinek... a véletlen könnyekért hiszen erre vártunk, s ma újra összegyûltünk, hogy egy évben egyszer boldogok legyünk, s itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet, miért zavarnánk pont mi meg, ezt a legszentebb ünnepet legyen ünnep...

5 mama a felhasított fakérgen már gyógyulnak a rajzok, a gyermekkori sebektôl már nagyon messze tartok. a láncrafagyott hintákban a hó vigyáz a télre, mama,a tanácsod kéne mama,mama a telefonfülke rosszkedvû,mert fáradt,süket és néma jó lenne most káromkodni,vagy beszélgetni néha, egy vizsla feszül a pórázán és nevet a nagyvilágon, mama,a tanácsod várom. mama,mama a névtábla így nem igaz már,s megint rossz a csengô majd hazudok,s tudom nem hiszed,de jó hír legyen az elsô. nekem kéne vigyáznom rád,de nem nôttem fel én sem, mama,most ne szidj meg érte. mama,mama

6 éjszakai üzenet nincs a világ másik végén nincs a páncéltermek mélyén mennyi pénz, mennyi vér folyt el érte, mennyi szó a porba hullt, hol a trónus és a szépség, ott a koldus és az éhség, mennyi élet, mely nélküle elmúlt, mennyi tûz elfakult. nézz több mosollyal rám, szólj kedvesen hozzám, éj csendjébe szállj velem, szánj több szerelmet rám, bújj szelíden hozzám, van boldogság,elhiszem nem is gyôzelmekben éled nem is ünnepektôl ébred nincs is ott,hogyha távolra nézel találj rá itt közel nézz több mosollyal rám, szólj kedvesen hozzám, éj csendjébe szállj velem, szánj több szerelmet rám, bújj szelíden hozzám, van boldogság,elhiszem én elhiszem.

7 nélküled gyere,súlyos csend hullik rám,s befed gyere,leplét leoldanám,mert eltemet téged szólít,s összeér veled ébren vár a képzelet már feloldódni nem tudok nélküled gyere,milyen gond süllyeszt el,hagyd el gyere,milyen szárny emel,dobd el milyen ábránd,ami távol tart oh,hagyd az álmokat milyen tévedés téríthet el,felejtsd el gyere,arcom arcodhoz ér gyere,kezem simul,elér, ne csak mozdulatom érezd meg,hozzám lélekben is érkezz meg oh,te még nem hiszed,a többi szépen csöndben,régen elveszett gyere,együtt merüljünk el,úgy ölelj gyere,együtt repüljünk fel,úgy emelj nézd,igaz csak ez marad, oh,ahogy vártalak, oh,ahogy megérkezel a többi füst és köd,csak eddig hittem el vagyok a szív,mely nem dobban vagyok a láng,mely nem lobban nélküled vagyok a húr,mely nem rezdül vagyok a hang,mely nem csendül nélküled szikra vagyok,mely nem szökken sikoly vagyok,mely nem röppen nélküled bölcsô vagyok,mely nem ringat holnap vagyok,mely nem virrad nélküled mint hópehely mely vízre száll a hûvös ész úgy olvad már a félelem,ha ránk tapad már eltûnik,már elmarad s a béke lásd,hogy így szeret most itt lebeg a perc felett s az angyal mégis erre jár gyere,arcod ne fordítsd el,sosem gyere,titkod táruljon fel nekem, szép istenekkel álmodtál,hamis fénynek áldoztál, én éjszakákban bújdosnék, és hozzád menekülve lennék menedék gyere,okos érvek elôl,hozzám gyere,halvány képek elôl,hozzám a holnap jön és többet kér felejtsd el,úgyis elér én nem hiszem,hogy ami fontos, rajtunk áll mennyit adtál már,és vissza eddig mennyit kaptál gyere,hitek enyésznek el,ne értsd gyere,álmok lobbannnak el,ne féltsd hidd el,most ez jut rád és ez jut rám,a mást ne várd nem lesz szebb és nem lesz más hát jobban ôrizd azt,mit velem egyszer megtalálsz az éjszakán,mint síron át,úgy emelj a hídon együtt érjünk át,úgy ölelj ha tôlem távol néha félsz,rám találj egy érzést,melyhez visszatérsz,tôlem várj vagyok a szív... titok vagyok,mely nem tárul s ölelés,mely nem zárul nélküled nélküled,nélküled,nélküled.

8 elvarázsolt éj még és még elhinni ne félj,ez elvarázsolt éj a halvány ég, homlokunkhoz ér ez elvarázsolt éj amit álmodtál,velem éld most át. így,hadd nézzem tovább arcod csillagát kinn összebújt sok ág,érzik már a fák, a táj meztelen fehér,tiszta mint tél már minden összeér ez egy elvarázsolt éj. és bármit kérj, teljesítem én,ez elvarázsolt éj így lesz tiéd,mit adni szeretnél, ez elvarázsolt éj amit álmodnál,velem éld most át. hagyd,játsszon most veled másik életed hagyd,hogy egyszer azt tegyem, mi mindig jár nekem hagyd,hogy varázsoljon el,mit nappal nem hiszel hagyd,ritkán jön közel,miért riasszuk el minden éjszakánkban ott feszül a tegnap és a holnap minden varázslatba valahol beleszólnak a csodákat feláldozzuk s tudod-e,hogy miért,a semmiért,a semmiért éljük át miért érezzünk mást,miért gondoljuk át nézd összebújt sok ág,érzik már a fák, a táj meztelen fehér,tiszta mint tél már minden összeér ez egy elvarázsolt éj.