Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt.

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt."

Dóra Biróné
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 TAVASZI SZÜNET (Mid Term Break) Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. Az ajtóban apám várt könnyes szemmel, Ő át tudta élni mélyen a gyászt, Szegény apád, mondta Jim bácsi is. A kisbaba hintázott és gügyögött, Nevetgélt, de engem zavart, hogy Idős emberek állnak fel előttem, és Őszinte részvét tel adnak kezet. Rólam sugdolóztak, a legnagyobbról, Idegenek, majd anya kézen fogott, Bár idegesen felköhögött néha, De nem sírt. Tízkor mentő hozta A gézbe és kötszerbe pólyált testet. Reggel felmentem a szobájába: Gyertyák és hóvirágok díszítették. Hat hete láttam utoljára. A négylábnyi dobozban, mint gyerekágyban, Felhorzsolt homlokkal sápadtan feküdt, Vér nélkül végzett vele az autó. Négy évéhez négylábnyi koporsó. Gerevich András fordítása 16

A kisbaba hintázott és gügyögött, Nevetgélt, de engem zavart, hogy Idős emberek állnak fel előttem, és Őszinte részvét tel adnak kezet.

2 ANYA (Mother) Húzom a kutat, erős a szél, Esőt köpköd, szaggatja a víz Felpumpált kötelét. Enged a levegő méhlepénye, lent kortyol a szivattyú. Fáraszt az etetés. Esténként Fél óráig nyomkodom A kart, a tehenek Nyakalnak az istállóban. Mire feltölteném, Már le is itták. Bevonultak a kerítésbe ékelt Kapun, a lécekhez drótozott, Csilingelő ágytámlán. A végét járja. Már nem csilingel vígan. Fárasztó ezzel a szivattyúval járni kelni A hasamban. Istenem, akár egy Kikötött borjú, úgy vadul. Ha fekszem, ha állok, egyre tart a tánc, Kutamban a kortyolás. Jaj, ha kapu vagyok magamhoz, Hadd szaggassa vizeimet olyan szél, Hogy a combom közt bevágjon a szoknya, Hogy a torkomba nyomja a levegőt. Mesterházi Mónika fordítása 36

Bevonultak a kerítésbe ékelt Kapun, a lécekhez drótozott, Csilingelő ágytámlán. A végét járja. Már nem csilingel vígan. Fárasztó ezzel a szivattyúval járni kelni A hasamban.

3 ÉJFÉL (Midnight) A reguláris hadviseléssel Esőben foszladozó Hullák, dögök után A farkas is kihalt Írországból. A falkák Pagonyokban, fenyéren cserkésztek, Míg egy kani kvéker s kutyái Az utolsót is elintézték Kildare sziklavidékén valahol. A farkaskutyát hitványabb Fajtákkal keresztezték, A vadonból hordódongák lettek. Eső veri ma éjjel a tetőt, Áztat tőzegrézsűt, hangát, Tört bazalt és gránittömbök Rejtett rétegeit csillantja meg, Csupasz ágakra csepeg, mohára. Öreg odvak csuromvizesek. Csapások tűnnek el, vagy Apróbb vadak tapossák, Kis farkak, bundák fénylenek. S nincs lihegés, nyüszítés, Gőzölgés. Torkomban Pórázon a nyelv. Tandori Dezső fordítása 60

A farkaskutyát hitványabb Fajtákkal keresztezték, A vadonból hordódongák lettek.

4 NYÁRI HÁZ (Summer Home) I Szeméttelepek szele jött, vagy a hőség üldöz minket valamivel, egy bezápult nyár, rothadás megbúvó fészke erjed? Ki a hibás, töprengtem, megszállott levegő inkvizítora. A hirtelen rádöbbenés, felkapjuk a gyékényt, mert lárvás, és rázzuk és forrázzuk, forrázzuk, forrázzuk. II Egy ölre való vadcseresznyeággal, rododendronnal préselődöm be az ajtón, és hallom az apró, elveszett női sírást a hallon át, bőgi rekedten a nevemet, a nevemet. Ó, itt van a baj, szerelmem. Kettőnk közt a laza virág halom összevon, komponál májusi oltárt. Ezek az őszinte és esendő szirmok hamar édes kenetté bomlanak. Ügyelj. Kend meg a sebet. 63

II Egy ölre való vadcseresznyeággal, rododendronnal préselődöm be az ajtón, és hallom az apró, elveszett női sírást a hallon át, bőgi rekedten a nevemet, a

5 III Ó, mi jól bepólyáltuk sebünket otthonos takaróval, feküdtünk, mintha penge hideg lapja hajszolt volna eddig. Egyre inkább posztulálom a vastag heget most is, ahogy a zuhany alatt lehajolsz, s a víz elevenen pereg melled dőlt kancsóin. IV Még egy végső, zenétlen lendülettel a hosszú magvak nyílni kezdenek és hasadva szökkenni, és mi újra szívhatjuk a szív fehérre kitaposott útját. V Gyerekeim felsírnak a forró, idegen éjben. Járkálunk lent, mocskos szájjal téged Hibáztatlak, moccanatlan fekszünk, míg a hajnal Párnánkra nem néz, a kukoricára, vadszőlőre, Mely teljessége terhét tárja a fénynek. Tegnap sziklák daloltak, ahogy sztalaktitokat Ütögettünk a csöpögő, öreg barlangsötétben Szerelmünk pici hangvillája szólt: csak éppen. Tandori Dezső fordítása 64

IV Még egy végső, zenétlen lendülettel a hosszú magvak nyílni kezdenek és hasadva szökkenni, és mi újra szívhatjuk a szív fehérre kitaposott útját. V Gyerekeim felsírnak a forró, idegen éjben.

6 EGYESÜLÉS (Act of Union) I Az első lökés épp ma éjjel, Mintha a láp fölött gyűlne eső A páfrányágyást nyitni széjjel, Vagy a lápot vetné szét a szélerő. Hátad a keleti szilárd part, És túl kezeden meg lábadon Múltunk forrongó tartományát, A lankás dombokat simogatom. Királyságod vagyok vállad felett, Hamis hódolat nem kell semmilyen. Öregszem. Ha elfogadsz, már elég, Fél független partod elismerem, Hisz határai közt beteljesül Örökségem kérlelhetetlenül. II És mégis: birodalmi Hím vagyok, rád hagyom a nehezét, A gyarmat tőled fog majd elszakadni, Ostromodnál nem leszek fedezék. Egyesülésünk folytán ötödik Hadtest jött létre, de máris egyoldalú lett. Szíved alatt szíve már püföli A toborzót. Kis parazitaökle Már kapudon dörömböl és Ahogy a vízen túlról fölmered, Ellenem uszul. Nincs kiegyezés, Mely elgyötört testednek ír lehet És enyhítheti az iszonyú kínt, Mikor majd megnyílsz, mint a föld, megint. 98 Imreh András fordítása

Ha elfogadsz, már elég, Fél független partod elismerem, Hisz határai közt beteljesül Örökségem kérlelhetetlenül.

7 BÚZAKOSZORÚ (A Harvest Bow) Ahogy a búzakoszorút kötötted, Belefontad a benned érő csöndet, Búzád nem fogja rozsda, De szőkül, ahogy szűkül, szál a szálra, Fonat lesz, sokat tudó, Eldobható, szalma szerelem csomó. A mű célja: béke Lehetne a kicsi tárgy jeligéje, Ahogy odatűztem a tálalóra: Kipeckelt csapda, A nedv elillant belőle nemrég, De fényét rajtahagyta, és meleg még. Mesterházi Mónika fordítása Mennyi kéz görbült pálcára, botra, Tekert sarkantyút harci kakasokra, Ügyesség vitte, munkában a műgond, Hogy díszed alvajáró ujjakkal fond: Mint Braille írást, értem, ha fogom, A nem mondott fénylik a tapinthatón. S ha belesek az arany hurkon át, Látom magunk: a töltés oldalát, Ott gázolunk este, nagy fű, muslica, Kék füst száll, a sövény közt rozoga Ágy, eke, a bódé falán árverés A hajtókád búzakoszorús, Nálam pecabot, és már vágyom nagyon Az esti nagy fogásra, míg te nyakon Suhintod a dudvát, bokrokat, De hiába, felvered, s nem riad A vad: a hajdani határ Befont szájjal szalmába kötve vár

Mesterházi Mónika fordítása Mennyi kéz görbült pálcára, botra, Tekert sarkantyút harci kakasokra, Ügyesség vitte, munkában a műgond, Hogy díszed alvajáró ujjakkal fond: Mint Braille írást, értem, ha

Hasonló dokumentumok

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK