MESEmii. gyűjtemény. Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "MESEmii. gyűjtemény. Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek"

Jakab Gulyás
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 MESEmii gyűjtemény Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek mesemi.indd 1

2 mesemi.indd 2

3 mesemi.indd 3

4 mesemi.indd 4

5 MESEmii gyűjtemény mesemi.indd 5

6 4 mesemi.indd 6

7 Jékely Zoltán: A három pillangó Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég. Közeledett a vihar. - Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten. - Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással. Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt. - Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát. És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki: - Sárga tuli, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a tulipán így felelt: - A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem. Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak; - Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok! A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt. - Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó. Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték: - Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a tulipán így felelt: - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. Erre a fehér pillangó így felelt: - Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsemhogy elhagyjuk egymást. 5 mesemi.indd 7

8 6 mesemi.indd 8

9 A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott. - Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a szívtelen tulipán így felelt. - A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem. - Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is. Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk összeösszetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső. Süss fel nap, süss fel nap, Szárogasd meg szárnyamat, Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap. 7 mesemi.indd 9

10 8 mesemi.indd 10

11 Szutyejev: A három kiscica Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és - uccu neki! - utána futottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A ksicicák - hopplá! - utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki. A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és- uccu neki! - utána futottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák - hopplá! - utána. A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica. A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és -uccu neki! - utána ugrottak. A halacska elúszott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica. 9 mesemi.indd 11

12 10 mesemi.indd 12

13 Móricz Zsigmond: Iciri-piciri Hajaj, hol volt, hol nem... Volt egyszer egy iciri-piciri házacska; ott lakott egy iciri-piciri kis macska. Volt annak két iciri-piciri kis ökre, rákaptak egy iciri-piciri kis tökre. Csizmát húz az iciri.piciri kis macska, hová lett az iciri-piciri barmocska. Bejárja az iciri-piciri kis erdőt, s nem leli az iciri-piciri tekergőt. Bejárja az iciri-piciri kaszálót, s nem látja az iciri-piciri kószálót. Rátalál egy iciri-piciri kis tökre, bánatában iciri-picirit meglökte. Felfordult az iciri-piciri tököcske, benne a két iciri-piciri ökröcske. Megörült két iciri-piciri ökrének: vége van az iciri-piciri mesének! 11 mesemi.indd 13

14 12 mesemi.indd 14

15 Benedek Elek: A nyulacska harangocskája Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza. Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát. Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét. Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt. Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a bika nem itta meg a vizet. Ekkor a nyulacska elment az egérhez, hogy csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De az egér nem csípte meg a bikát. 13 mesemi.indd 15

16 14 mesemi.indd 16

17 Ekkor a nyulacska elment a macskához, hogy fogja meg az egeret, az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. A macska azt mondta, hogy ő megfogja, de előbb adjon neki tejecskét. A nyulacska elment a tehénhez, kért tőle tejecskét. A tehén azt mondja, hogy ő ad tejecskét, csak vigyen neki füvecskét. A nyulacska elment a kaszáshoz, hogy adjon neki füvecskét. A kaszás adott is füvecskét, s a nyulacska vitte a tehénnek. A tehén adott neki tejecskét, s a nyulacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a köszörűkövet, a köszörűkő megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát. A nyulacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába, és mindig ott tartotta. 15 mesemi.indd 17

18 16 mesemi.indd 18

19 Gárdonyi Géza: A kis csacsi meg a nagy nyuszi - Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve. - Mi az a mező, anyukám? - A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni. Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi: - Jaj, de megijedtem. - Mitől? - Furcsát láttam. - Mit láttál? - Icike-picike kis csacsikat. - Mekkorákat? - Mint a fülem. - Nem lehet az. - De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed. Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak. - Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl. - Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl. Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának: - Nem csacsik ezek, te kis nyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra. Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival. 17 mesemi.indd 19

20 mesemi.indd 20

21 Tartalomjegyzék: 4-7 Jékely Zoltán: A három pillangó 8-9 Szutyejev: A három kiscica Móricz Zsigmond: Iciri-piciri Benedek Elek: A nyulacska harangocskája Gárdonyi Géza: A kis csacsi meg a nagy nyuszi mesemi.indd 21

22 Kiadja a Oécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, Pécs, Üszögi-kiserdő u. 1. Telefon: (72) info@alexandra.hu ISBN Illuszrálta: Bakonyi Anett Minden jog fenntartva. A könyv szerzői jogvédelem alatt áll. Tilos e kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül, kivéve az ismertetés céljából közölt rövid idézéseket. Tilos továbbá terjeszteni másféle fűzésben, borítóval és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került Szerzők: Jékely Zoltán, Szutyejev, Móricz Zsigmond, Benedek Elek, Gárdonyi Géza Copyright Bakonyi Anett 2013 mesemi.indd 22

23 mesemi.indd 23

24 mesemi.indd 24

Hasonló dokumentumok

Benedek Elek. Az aranypálca

Benedek Elek. Az aranypálca Benedek Elek Az aranypálca Volt egyszer egy öreg király, s annak három fi a. A fi úk megegyeztek, hogy elmennek országot, világot látni, de hárman háromfelé. A legidõsebb azt mondta, hogy õ megy napnyugatnak,