A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa terv keretében valósul meg. Nábrádi András Pupos Tibor Takácsné György Katalin ÜZEMTAN II. DE AMTC AVK 2007 1
HEFOP 3.3.1 P.-2004-06-0071/1.0 Ez a kiadvány a Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrár-felsőoktatásban című program keretében készült Nábrádi András Pupos Tibor Takácsné György Katalin Üzemtan II. DE AMTC AVK 2007 2
Szerzők: Apáti Ferenc Bai Attila Bálint János Balogh Sándor Biacs Péter Deák László Felföldi János Ferencz Árpád Galó Miklós Gábor János Grasselli Norbert Györök Balázs Husti István Kalmár Sándor Kovács Krisztián Lapis Miklós Lengyel Lajos Madai Hajnalka Marselek Sándor Nábrádi András Nagy Adrián Szilárd Pfau Ernő Posta László Pupos Tibor Salamon Lajos Szakály Zoltán Székely Csaba Szőllősi László Szűcs István Takács István Takácsné György Katalin Tell Imre Vántus András Véha Antal Lektorok: Magda Sándor Nemessályi Zsolt Széles Gyula DE AMTC AVK 2007 ISBN 978-963-9732-70-4 ö ISBN 978-963-9732-72-8 E tankönyv teljes mértékben megegyezik a Debreceni Egyetem honlapján, a http://odin.agr.unideb.hu/hefop/ elérési úton megtalálható, azonos című tankönyvvel. Első kiadás A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. A kiadványt, illetve annak részeit másolni, reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni bármilyen formában és bármilyen eszközzel elektronikus úton vagy más módon a kiadó és a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos. Kiadó: Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Debrecen, 2007. 3
Tartalomjegyzék 8. Tevékenységek szervezése... 10 8.1. A gépesítés ökonómiája (Husti I.)... 10 8.2. Az öntözés szervezése és ökonómiája (Lengyel L. )... 21 8.2.1. Az öntözés gazdasági sajátosságai, üzemgazdasági megítélése, üzemi formái... 21 8.2.2. Az öntözés célja, sajátosságai és gazdasági megítélése... 23 8.2.3. Az öntözés szolgáltatás ágazati kialakítása... 25 8.2.4. Az öntözés, mint szolgáltatás... 28 8.2.5. Az öntözéses gazdálkodás ágazati, vállalati megítélése... 29 8.3. A tápanyag-gazdálkodás ökonómiája (Pupos T.)... 32 8.3.1. A műtrágyázás ökonómiai szervezési kérdései... 32 8.3.1.1. A műtrágyázás gazdasági értékelésének módszertani kérdései... 33 8.3.1.2. A műtrágyák csoportosítása, megválasztásuk ökonómiai szempontjai 37 8.3.1.3. A műtrágyaszükséglet, a műtrágyázás egyszeri és folyamatos ráfordításainak, költségeinek tervezése... 41 8.3.2. A szervestrágyázás szervezése, ökonómiája... 47 8.4. A növényvédelem gazdasági kérdései (Takácsné Gy. K.)... 51 8.4.1. A növényvédelem sajátosságai és helye az üzemi tevékenységek között... 51 8.4.2. A növényvédelem helye a mezőgazdasági üzem rendszerében... 52 8.4.3. A növényvédelem ráfordítás-hozam viszonyai. Növényvédelmi döntések. Prevenció alapja... 53 8.4.4. A növényvédelem eszközei, ráfordításai... 55 8.4.5. A növényvédelem költségei és jövedelmezősége... 56 Ellenőrző feladatok... 59 Ellenőrző kérdések... 60 Fogalmak, kulcsszavak... 60 9. A növénytermesztési és kertészeti ágazatok szervezése és ökonómiája... 61 9.1. A gabonatermesztés szervezése és ökonómiája (Felföldi J. Deák L.)... 61 9.1.1. A gabonaágazat gazdasági jelentősége... 61 9.1.1.1. Nemzetközi kitekintés (gabonatermelés és kereskedelem)... 61 9.1.1.2. Magyarország gabonatermésének alakulása... 64 9.1.2. Főbb gabonanövényeink üzemgazdasági viszonyai... 67 9.1.2.1. Az árak alakulása az egyes ágazatoknál (világpiaci, EU-s, hazai)... 67 9.1.2.2. A költségek alakulása az egyes ágazatoknál... 68 9.1.2.3. Az eredmények alakulása az egyes ágazatoknál... 71 9.1.3. A gabonatermesztés kilátásai... 73 Ellenőrző kérdések... 73 Kulcsfogalmak... 73 9.2. A hüvelyes növények termesztésének szervezése és ökonómiája (Pfau E.)... 75 9.2.1. A borsótermesztés ökonómiája... 75 9.2.1.1. Az ágazat gazdasági szerepe, üzemgazdasági sajátosságai... 75 9.2.1.2. A borsótermesztés ráfordításai, tőkeszükséglete, költségei... 76 9.2.1.3. A termeléstechnológia ráfordításai, a költség-hozam-jövedelem viszonyai... 77 9.2.2. A szójatermesztés ökonómiája... 81 9.2.2.1. Az ágazat gazdasági szerepe, üzemgazdasági sajátosságai... 81 9.2.2.2. A szójatermesztés tőkeszükséglete... 82 4
9.2.2.3. A termeléstechnológia ráfordításai, a hozam-költség-jövedelem viszonyai... 82 9.3. Az ipari növények termesztésének szervezése és ökonómiája (Salamon L.).. 84 9.3.1. A repce termesztésének szervezése és ökonómiája... 85 9.3.1.1. A világgazdasági jelentősége... 85 9.3.1.2. Nemzetgazdasági jelentősége... 85 9.3.1.3. Berendezkedés a termelésre... 85 9.3.1.4. A termelés szervezése... 86 9.3.1.5. A termelés ráfordításai, költségei... 88 9.3.1.6. Az ágazati eredmény és jövedelem tartalom... 89 9.3.1.7. A repce termesztésének fejlesztési lehetőségei... 90 Ellenőrző kérdések... 90 9.3.2. A napraforgótermesztés szervezése és ökonómiája... 91 9.3.2.1. A termesztés világgazdasági jelentősége... 91 9.3.2.2. A termesztés nemzetgazdasági jelentősége... 91 9.3.2.3. Az ágazat fontosabb technológiai elemei és ökonómiai értékelése... 93 9.3.2.4. A napraforgó termesztés költségei... 95 9.3.2.5. A napraforgó-termelés ágazati eredménye és jövedelem alakulása... 96 9.3.2.6. A napraforgó-termesztés fejlesztési lehetőségei... 97 Ellenőrző kérdések... 97 9.3.3. A cukorrépa-termelés ökonómiája és szervezése... 98 9.3.3.1. A termelés világgazdasági helyzete... 98 9.3.3.2. A termelés nemzetgazdasági megítélése... 98 9.3.3.3. A fontosabb technológiai elemei és ökonómiai értékelésük... 100 9.3.3.4. Az ágazat tőkeszükséglete, a termelés éves ráfordításai, költségei... 103 9.3.3.5. A termelés ráfordításai, költségei... 104 9.3.3.6. A termelés eredménye... 105 9.3.3.7. Fejlesztési feladatok és lehetőségek... 105 Ellenőrző kérdések... 106 9.3.4. A burgonyatermesztés szervezése és ökonómiája (Pfau E.)... 107 9.3.4.2. A burgonyatermesztés eszközigénye... 109 9.3.4.3. A termelési technológia ráfordításai, költség-hozam-jövedelem viszonyai 110 9.4. Az energianövények termesztésének szervezése és ökonómiája ( Bai A.)... 113 9.4.1. Az energianövények felhasználási lehetőségei... 114 9.4.2. Nemzetközi kitekintés... 114 9.4.3. Nemzetgazdasági jelentőség... 115 9.4.4. Az energianövények termesztési, gazdasági jellemzői... 117 9.4.4.1. Fásszárú energetikai ültetvények... 117 9.4.4.2. Energiafű... 119 9.4.4.3. Nádfélék (energianád (Miscanthus)),... 120 9.4.4.4. Bio-hajtóanyagok előállítására nemesített kukorica és olajnövény-fajták... 121 9.4.5. A vertikum gazdasági értékelése... 121 Ellenőrző kérdések... 122 9.5. A takarmánynövény-termesztés szervezése és ökonómiája (Kalmár S.)... 124 9.5.1. A lucernatermesztés szervezése és ökonómiája... 124 9.5.1.1. A lucerna telepítése... 125 9.5.1.2. A lucerna ápolása... 126 9.5.1.3. A lucerna betakarítása, tartósítása... 127 5
9.5.1.4. A lucernaszéna költség hozam és jövedelem viszonyai... 128 9.5.2. A silókukorica-termesztés szervezése és ökonómiája... 130 9.5.2.1. A betakarítás szervezése... 131 9.5.2.2. A silókukorica termesztés ökonómiai paraméterei... 132 Kulcsfogalmak... 133 Ellenőrző kérdések... 133 9.6. A zöldségtermesztés szervezése és ökonómiája (Marselek S. Ferencz Á.) 135 9.6.1. A zöldségágazat gazdasági szerepe, üzemgazdasági sajátosságai... 135 9.6.2. A szántóföldi zöldségtermesztés főbb munkafolyamatainak szervezési kérdései... 141 9.6.2.1. Talajmunkák szervezése... 141 9.6.2.2. Tápanyagutánpótlás szervezése... 144 9.6.2.3. Szaporítás szervezése... 146 9.6.2.4. Növényvédelem szervezése... 148 9.6.2.5. Betakarítás szervezése és ökonómiája... 150 9.6.3. A paradicsomtermesztés szervezése és ökonómiája... 153 9.6.3.1. A szántóföldi paradicsomtermesztés szervezése... 153 9.6.3.2. A szántóföldi paradicsomtermesztés ökonómiai értékelése... 156 9.7. A gyümölcstermelés szervezése és ökonómiája (Apáti F. Bálint J.)... 159 9.7.1. A gyümölcstermesztés világgazdasági jelentősége... 159 9.7.2. A gyümölcstermesztés nemzetgazdasági jelentősége és helyzete... 160 9.7.2.1. Termelés... 160 9.7.2.2. Kereskedelem, fogyasztás... 161 9.7.3. A gyümölcstermelés üzemgazdasági jellemzői... 162 9.7.4. Berendezkedés a gyümölcstermelésre... 165 9.7.4.1. Befektetett eszköz szükséglet, beruházási költség... 165 9.7.4.2. Forgóeszköz szükséglet, forgóeszköz jellegű (működési) költség... 168 9.7.4.3. Az ültetvényberuházás jellemzői és gazdaságosságát meghatározó tényezők... 169 9.7.5. Az almatermelés szervezése és ökonómiája... 169 9.7.5.1. A hazai almatermelés állapota, piaci helyzete... 169 9.7.5.2. Az almatermelés hozam-, költség- és jövedelemviszonyai... 170 9.7.6. A meggytermelés szervezése és ökonómiája... 180 9.7.6.1. A hazai meggytermelés állapota, piaci helyzete... 180 9.7.6.2. A meggytermelés hozam-, költség- és jövedelemviszonyai... 182 9.7.7. Ágazati helyzetelemzés és fejlesztési lehetőségek... 187 Ellenőrző kérdések... 188 9.8. A szőlészet és borászat szervezése és ökonómiája... 190 9.8.1. Szőlőtermesztés és borkészítés Magyarországon... 190 9.8.2. Borászati technológiák... 191 9.8.3. Ágazati méret... 193 9.8.4. Az Európai Unió borászata... 193 9.8.5. Borkereskedelem... 194 9.8.6. Borok minőségi kategóriái... 195 Ellenőrző kérdések... 195 9.9. A gyepgazdálkodás szervezése és ökonómiája (Nábrádi A. Lapis M.)... 196 9.9.1. A gyepgazdálkodás nemzetközi jelentősége... 196 9.9.2. A gyepgazdálkodás magyarországi jelentősége... 196 9.9.3. A gyepgazdálkodás üzemtani jelentősége... 197 9.9.4. Berendezkedés a gyepterületen... 197 6
9.9.5. A gyeptelepítés és hasznosítás költségei... 198 9.9.6. A gyep termelési értéke... 198 9.9.7. A gyephasznosítás tartalékai, a gyep állattartási értéke... 199 Ellenőrző kérdések... 200 10. Az állattenyésztési ágazatok szervezése és ökonómiája... 201 10.1. A takarmánygazdálkodás szervezése és ökonómiája (Kalmár S.)... 201 10.1.1. A takarmánygazdálkodás jelentősége... 201 10.1.2. A takarmánygazdálkodás elemei... 201 10.1.3. Gazdálkodás a takarmányokkal... 203 10.1.4. A takarmánygazdálkodás szervezése... 205 10.1.5. A takarmányok gazdasági értékelése... 206 10.1.6. A takarmányfelhasználás hatékonysága... 208 10.1.7. A takarmányfelhasználás jövedelmezősége... 208 10.1.8. A takarmányok komplex ökonómiai értéke... 209 10.1.9. A takarmánygazdálkodás optimalizálása... 209 Kulcsfogalmak... 211 Ellenőrző kérdések... 211 10.2. A szarvasmarha-tartás szervezése és ökonómiája (Szűcs I.-Kovács K.-Vántus A.)... 212 10.2.1. A tejtermelés szervezése és ökonómiája (Szűcs I.-Kovács K.-Vántus A.)...... 212 10.2.1.1. A tejtermelés világgazdasági jelentősége... 212 10.2.1.2. Az Európai Unió tejgazdaságának főbb jellemzői... 212 10.2.1.3. A tejtermelés nemzetgazdasági jelentősége... 214 10.2.1.4. A tejtermelés üzemgazdasági jelentősége... 220 10.2.1.5. A tejtermelés hozamai és termelési értéke... 226 10.2.1.6. A tejtermelés ráfordításai és termelési költségei... 231 10.2.1.7. A tejtermelés jövedelmezősége... 235 10.2.1.8. Tejágazati problémák, fejlesztési lehetőségek... 236 Ellenőrző kérdések... 238 Kulcsszavak... 239 10.2.2. A húsmarha-tartás szervezése és ökonómiája (Kovács K.-Vántus A.)... 241 10.2.2.1. Az ágazat gazdasági jelentősége... 242 10.2.2.2. A húsmarha ágazat berendezkedése a termelésre... 246 10.2.2.3. Az ágazat hozamai és termelési értéke... 247 10.2.2.4. Termelési költség alakulása a húsmarhaágazatban... 248 10.2.2.5. A húsmarha ágazat kilátásai, fejlesztési lehetőségei... 251 Ellenőrző kérdések... 252 Kulcsszavak, fogalmak... 252 10.3. A sertéshústermelés szervezése és ökonómiája (Györök B.)... 254 10.3.1. A sertéstartás gazdasági jelentősége... 254 10.3.2. Az ágazat jellemzői, helyzete... 254 10.3.3. A sertéságazat szerkezete... 258 10.3.4. Termelési szakaszok és az azokra jellemző fő biológiai paraméterek... 258 10.3.5. A folyamatos termelés biztosítása... 261 10.3.6. Döntési problémák a sertéstartásban (tenyésztésben)... 264 Ellenőrző kérdések... 266 Feleletválasztós kérdések:... 266 10.4. A vágóbaromfi termelés szervezése és ökonómiája (Szőllősi L. Nábrádi A.) 267 7
10.4.1. A vágóbaromfi termelés helyzete, gazdasági jelentősége... 267 10.4.2. Pecsenyecsirke-hizlalás szervezése és ökonómiája... 269 10.4.2.1. Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete... 269 10.4.2.2. Üzemméret Magyarországon... 270 10.4.2.3. Berendezkedés és tartásmód megválasztásának kérdései... 270 10.4.2.4. A brojler-ágazat költség és jövedelmi helyzete... 272 10.4.2.5. Ágazati helyzetelemzés, fejlesztési lehetőségek... 276 10.4.2.6. Az EU-csatlakozás eddigi hatásai a baromfiágazatra... 277 10.4.3. A pulykaágazat szervezése és ökonómiája... 277 10.4.3.1. Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete... 277 10.4.3.2. A pulykaágazat költség és jövedelmi helyzete... 278 10.4.3.3. Ágazati jövőkép... 281 10.4.4. A lúdágazat szervezése és ökonómiája... 281 10.4.4.1. Az ágazat jelentősége... 281 10.4.4.2. A lúdágazat ökonómiai sajátosságai... 282 10.4.4.3. A lúdágazat költség és jövedelmi helyzete... 283 10.4.5. A kacsaágazat szervezése és ökonómiája... 285 10.4.5.1. Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete... 285 10.4.5.2. A kacsahízlalás szervezési és ökonómiai sajátosságai... 286 10.4.5.3. A kacsaágazat főbb ökonómiai adatai... 287 Ellenőrző kérdések... 288 10.5. A tojástermelés szervezése és ökonómiája (Kalmár S.)... 291 10.5.1. A tartásmód megválasztása... 291 10.5.2. A tojóállomány kiválasztása... 293 10.5.3. A takarmányozás... 294 10.5.4. Klimatikus viszonyok... 294 10.5.5. A tojáshozam optimalizálása... 295 10.5.6. A tojástermelés költség- és jövedelemviszonyai... 295 Kulcsfogalmak... 296 Ellenőrző kérdések... 296 10.6. A juhtartás szervezése és ökonómiája (Nábrádi A.-Lapis M.)... 298 10.6.1. A juhtenyésztés világgazdasági jelentősége... 298 10.6.2. Európa juhtenyésztése... 298 10.6.3. Magyarország juhtenyésztése... 299 10.6.4. A juhtenyésztés üzemgazdasági jellemzői... 300 10.6.5. Berendezkedés az állattartásra... 301 10.6.6. Az ágazat árbevétele és termelési értéke... 302 10.6.7. Termelési költségek az ágazatban... 303 10.6.8. Jövedelem az ágazatban... 304 10.6.9. Az ágazat fejlesztési lehetőségei... 304 Ellenőrző kérdések:... 305 10.7. A halhús-termelés szervezése és ökonómiája (Szűcs I. Gábor J.)... 306 10.7.1. A halhús-termelés gazdasági jelentősége... 306 10.7.1.1. A halhús-termelés és fogyasztás világgazdasági jelentősége... 306 10.7.1.2. A halhús-termelés és fogyasztás európai jelentősége... 308 10.7.1.3. A halhús-termelés és fogyasztás nemzetgazdasági jelentősége... 310 10.7.1.4. A halhús-termelés vállaltgazdasági jelentősége... 319 10.7.2. A halhús-termelés termelési alapjai... 320 10.7.2.1. A tógazdaságok üzemelési jellemzői... 320 10.7.2.2. Szervezeti keretek... 321 8
10.7.2.3. Befektetett eszközök, álló alapok... 322 10.7.2.4. Forgóeszközök, forgó alapok... 324 10.7.2.5. Munkaerő, humán erőforrás... 325 10.7.3. A halhús-termelés hozamai... 327 10.7.4. A halhús-termelés termelési értéke... 328 10.7.5. A halhús-termelés termelési költsége... 329 10.7.6. A halhús-termelés jövedelme... 335 10.7.7. A hal-termékpálya főbb problémái és fejlesztési lehetőségei... 335 11. ÉLELMISZER FELDOLGOZÁS ÉS MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS ÖKONÓMIÁJA... 338 11.1. Élelmiszer feldolgozás gazdasági kérdései (Véha A.)... 338 11.2. Élelmiszer feldolgozás és minőségbiztosítás (Biacs P. - Szakály Z.)... 359 9
8. TEVÉKENYSÉGEK SZERVEZÉSE 8.1. A gépesítés ökonómiája (Husti I.) Gépesítés A mezőgazdasági gépesítés azon műszaki-gazdasági és menedzsment tevékenységek halmaza, melyek arra irányulnak, hogy a jelentkező munkafeladatokat az emberi és az igaerő (azaz: élőmunka) helyett egyre inkább a mechanikai energiára alapozott gépek, géprendszerek végezzék el. A gépesítés mára a korszerű, versenyképes mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen elemévé, a termelésfejlesztés feltételévé vagy éppen korlátozó tényezőjévé vált. A gépek alkalmazása vagy figyelmen kívül hagyása a gazdálkodás végső eredményességét számtalan ponton befolyásolja. A mezőgazdasági gépesítés a XX. század közepétől vett látványos lendületet a világban, majd kevés lemaradással hazánkban is. A gépesítés legfőbb indítéka akkoriban abból fakadt, hogy az egyre növekvő népesség egyre növekvő igényeit, egyre kisebb földterületen és egyre csökkenő munkaerővel kell kielégíteni. Ebből a helyzetből a gépesítés térnyerése jelenthette a kivezető utat. A gépesítési fokozatai a következők: Egyedi gépesítés, melynek során csupán 1-1 kiemelkedő, kézi munkaerő-csúcsot előidéző műveletet gépesítenek. Az egyes mezőgazdasági ágazatokban (főként a növénytermesztésben) a gépi, a fogatos és a kézi munkavégzés csaknem műveletenként változik, s egy-egy bonyolultabb munkafolyamatban mindhárom elem megjelenik. Az egyedi gépesítés esetén csupán a legnehezebb munkákat végzik géppel, ebből fakad, hogy az egyedi gépesítés ökonómiai megítélésre egyértelműen kedvező. Összefügg ez azzal, hogy még egy kisteljesítményű traktor is legalább 4-5 lófogat kiváltását teszi lehetővé. Magyarországon, az egyedi gépesítési törekvések hatására 1965/66-ra a legnehezebb talajművelési munkát, a szántást már teljes egészében géppel végezték a gazdaságok. Ágazati gépesítés. Az ágazati gépesítés célja adott termelési technológia minden elemének géppel történő megvalósítása. Ebben a folyamatban hazánkban a kalászosokra irányult elsőként a figyelem, 1970-re kialakult a gabonatermesztés ágazati géprendszere. Ez a géprendszer a nyári munkacsúcsban jelentős mennyiségű fogat- és kézi munkaerőt tett feleslegessé. Az üzemi komplex gépesítés. Az üzemi szintű komplex gépesítés célja a hagyományos fogat- és gyalogmunka teljes kiiktatása mellett annak biztosítása, hogy a gazdaság valamennyi munkaműveletét az egymáshoz ok- és célszerűen kapcsolódó gépekkel végezzék el. Az erre irányuló törekvések két változata: - az ágazati gépesítés kapcsán már említett termelés-szerkezeti egyszerűsítések (szélső esetben a monokultúrás termelés fenntartása), - a nehezen gépesíthető ágazatok vetésterületének koncentrálása mellett a teljes gépesítés fokozatos megvalósítása. Hazánkban ez a folyamat az 1970-es évtizedben zajlott le, a gépberuházásra fordított jelentős összegek felhasználásával. A folyamat eredményeként nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is túljutottunk a megelőző gépesítési fázisokon azzal, hogy gazdaságaink termelési profiljához komplexen igazodó ún. géprendszerek jöttek létre. 10
A mezőgazdasági termelés gépesítési törekvései között kiemelt szerepe volt, van és lesz a traktoroknak, mint mobil (és ritkábban stabil) erőforrásoknak. A traktorok fejlődésének következtében napjainkra korszerű kínálat áll a felhasználók rendelkezésére. A korszerű -ség ebben az esetben sokféle tulajdonságot jelez. Ilyenek: A traktorok vonóereje igen tág határok között változik. A felhasználói igényeknek megfelelően a néhány kw (vagy: LE lóerő) az alsó határ, míg a felső akár a 350 400 kw-ot (500 LE) is elérheti. A vezető komfortos és biztonságos elhelyezése igényesen kialakított vezetőfülkékben történik. A legtöbb traktor korszerű diesel motorral van felszerelve, alkalmazva a motortechnikai fejlesztések legújabb eredményeit. A járószerkezetek között domináns a gumikerekes megoldás, akár extra-méretű abroncsok alkalmazásával (csökkentve ezzel a fajlagos talajnyomást). A korábban alkalmazott lánctalpas konstrukciók mai formájukban gumihevederrel szerelve működnek. A traktorokhoz kapcsolódó munkagépek területén ugyancsak számottevő a fejlődés. A sokféle munkagép közötti eligazodást segítik az ún. funkcionális géprendszerek, amelyek egy adott funkció szerint kerülnek összeállításra. A legfontosabb funkcionális géprendszerek a következők (a i): a) Anyagmozgatás: szállítóeszközök (pótkocsik fix, illetve billenő platóval, egy- és többtengelyes változatban; tartálykocsik, rendfelszedő pótkocsik, bálafelszedő-szállító pótkocsi, takarmánykeverő-kiosztó pótkocsi, tehergépkocsi, üzemanyag-, tej-, állatszállító tehergépkocsik, hűtőkocsik, trágyalészippantó tehergépkocsik, személyszállító járművek stb.), rakodógépek (vontatott, magajáró, homlokrakodó, forgótányéros rakodógép stb.), targoncák, szállítószalagok. b) Talajművelés: tarlóhántás (könnyű-, nehéz tárcsásborona), alapművelés (eke), szántás nélküli alapművelés (nehézkultivátor, mélylazító), alapművelés utáni elmunkálás (szántóföldi kultivátor, ásóborona, talajmaró, gyűrüshenger, rögtörő henger stb.), vetőágykészítés (magágykészítő kombinátor), vetés utáni elmunkálás, sorközművelés (borona, küllős kapa, kultivátor). c) Tápanyagvisszapótlás: szilárd műtrágyaszórók, folyékony műtrágyaszórók, szervestrágyaszórók. d) Vetés: szemenként vető gépek, szórvavető gépek, különleges vetőgépek. 11
e) Növényvédelem: csávázógépek (vetőmag, gumó), permetlékészítők, permetező gépek (szántóföldi, sorköz-, szőlő-, gyümölcs-, komló-permetező stb.), légi növényvédő gépek. f) Öntözés és melioráció: az öntözés gépei: - vízátemelő szivattyúk, - öntöző szivattyúk (diesel motoros, villanymotoros), - öntöző berendezések (szórófejes, konzolos, magajáró stb.). a melioráció gépei: - tereprendezés (földtoló, földnyeső, egyengető), - vízrendezés (csatornanyitó, kotró, csőfektető, csatornatisztító). g) Szemestermény tartósítás tárolás: szemestermény szárítás, szemestermény tisztítás (magtisztító), vetőmag-feldolgozás (tisztító, triőr), szemestermény tárolás (toronytároló, vízszintes tároló), anyagmozgató berendezések (függőleges, vízszintes, felszedő rakodó, pneumatikus). h) Szálas- és tömegtakarmány tartósítás tárolás forrólevegős zöldliszt készítés, takarmány-préselvény készítés, erjesztéses tartósítás és kitárolás, szénakészítés. i) Takarmánykeverék gyártás dercés és keverék takarmányok (daráló, keverő, présgép). Tendenciák a magyar mezőgazdaság gépesítésében A kapcsolódó szakirodalom vonatkozó elemeinek áttekintésből is kitűnik, hogy a hazai mezőgazdaságban a gépesítésnek mindig is megvolt a maga jelentősége. Az 1960-as évektől kezdődőden különösen látványos volt a gépi vonóerő terjedése, 1970-re elérte az összes vonóerő 97,4 %-át. (8.1.1. táblázat) 8.1.1. táblázat: A vonóerő alakulása a mezőgazdaságban 1960 1970 1980 1990 2000 Összes vonóerő (100 kw) ebből gépi (%) 1.635 81,0 3.928 97,4 7.514 99,3 8.300 99,6 9.886 99,7 1000 ha mezőgazdasági területre jutó gépi vonóerő (kw) 186 559 1133 1282 1804 1000 ha szántóra jutó gépi vonóerő (kw) 250 760 1582 1761 2562 (Forrás: KSH) 12
Ugyancsak szembetűnő a fontosabb erőgépek állomány-változására vonatkozó adatsor (8.1.2. táblázat). 8.1.2. táblázat: A fontosabb erőgépek állománya 1950 1960 1970 1980 1990 2000 Traktor (db) 13.367 40.578 67.472 55.452 49.400 113 306 Traktorkapacitás (1000 kw) 281 992 2.278 3.031 3.370 5 883 Átlagos kapacitás (kw/db) 21,0 24,5 33,8 54,7 68,2 52,0 Tehergépkocsi (db) 454 2.983 13.459 28.704 32.000 25 825 Kombájn (db) 25 4.167 11.937 14.071 10.000 12 113 (Forrás: KSH) A mezőgazdasági gépesítés előnyei, hátrányai A mezőgazdasági gépesítés gazdasági hatásai sokrétűek, összetettek. Nyilvánvaló, hogy a gépesítésnek a felhasználó szempontjából vannak előnyös (pozitív) és előnytelen (negatív) gazdasági hatásai. Sajnos nincsen egyetlen olyan mutató, amely képes volna önmagában kifejezni valamennyi gazdasági hatást. Ezért a gépesítés gazdasági hatásmechanizmusáról beszélünk, több gazdasági jellemző egyidejű figyelembevétele mellett. A gazdasági hatásmechanizmus előnyös összetevői: A gép élőmunkát helyettesít. A gépek által végzett munkát nem kell emberi- vagy igaerővel elvégezni. Ez különösen akkor fontos, amikor fizikailag nehéz, az emberi egészségre ártalmas feladatot kell teljesíteni. A hazai mezőgazdaság példája igazolja, hogy csökkenő munkaerővel is lehet(ett) egyre többet termelni. A gép növeli az emberi munka termelékenységét. A géppel dolgozó ember időegységre jutó teljesítménye általában jóval meghaladja a gép nélkül tevékenykedőét. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha adott mezőgazdasági feladatot rövid és korlátozott időtartam alatt kell elvégezni (például: vetés, növényápolás - növényvédelem, bizonyos betakarítási feladatok). A gépesítés a technológiafejlesztés alapja. Gyakran a korszerű agrotechnikai megoldások bevezetéséhez a gépek adják meg a lehetőséget (például mélylazítás, direktvetés). Meg kell ugyanakkor említeni, hogy gyakran a vállalkozások tőkeereje dönti el, hogy milyen színvonalú technológiafejlesztést engedhetnek meg maguknak. Ebből fakad, hogy a mezőgazdasági vállalkozások a gazdasági-pénzügyi bizonytalanságok időszakában általában a legolcsóbb (kb. a legegyszerűbb) technológiai megoldásokat részesítik előnyben. A gépesítés előnyös lehet a minőségre. A mezőgazdasági munkák jelentős része jobb minőségben végezhető géppel, mint anélkül. Szemléletes példák a vetési, növényvédelmi, takarmányozási és egyéb területekről említhetők. (Gondoljunk például arra, hogy a kalászos gabonák kézi úton történő betakarításakor nem volt ritka a 20-25 %-os veszteség sem. Napjainkban, a jól szervezett és optimális időben elvégzett gépi betakarítással a veszteségek szintje ennek több, mint tizedére csökkenthető.) 13
A gépesítés kedvezően hat a hozamok nagyságára. A direkt hozamnövelő hatás alapja az, hogy géppel jobb esélyünk van arra, hogy valamennyi műveletet optimális időben elvégezzünk. A biológiailag-agrotechnikailag legkedvezőbb időtartamok/időpontok betartása alap a sikeres gazdálkodáshoz, a magas hozamokhoz. Különösen fontos az optimális időpont a termelési méretek növekedésével összefüggésben. Könnyen belátható például, hogy egy növényvédelmi beavatkozás elkapása (a legkedvezőbb időben történő elvégzése) néhány száz négyszögöl esetén kézzel is elvégezhető. Ha azonban ugyanezt a feladatot néhány hektáron (esetleg több tíz hektáron) kell elvégezni, biztosra vehető, hogy amire kézzel a végére érünk, már jelentős kárt szenved az ültetvény és így hozama is jelentősen csökken. Ilyenkor a gépekre a legkedvezőbb időhatárok betartása miatt van szükség. Az indirekt hozamnövelő hatás alapja a gépi munkavégzésnek a veszteségekre gyakorolt előnyös hatása. Ami veszteséget megtakarítunk, az növeli a hozamokat. A szakszerű gépesítés, a lelkiismeretes munkavégzés még nagy gépi teljesítmények mellett sem okozhat túlzottan nagy veszteségeket, azaz túl nagy negatív hozamokat. Ilyen módon a gépesítés hozzásegíthet ahhoz, hogy a biológiai alapokban lévő potenciális termőképességet mind jobban kiaknázzuk. A gépi munka gazdaságos. Az eddig felsorolt tényezők együttes és kedvező hatása esetén a gépi munkavégzés gazdaságosabb, mint a kézi, vagy az igaerőre alapozott. (Nem véletlen, hogy a gépesítésfejlesztési kritériumok egyik legfontosabbika az, hogy a fejlődésben magasabb szinten álló technikának nemcsak műszakilag, hanem gazdaságilag is felül kell múlnia elődjeit.) A gazdaságosabb munkavégzés közvetlen előnyei leginkább a termékek önköltségének alakulásában fejeződnek ki. A gépesítés területet vált ki. Azzal, hogy a gépek igaerőt szabadítanak fel, megtakarítják az igás állatok takarmányszükségletének megtermeléséhez szükséges területet. Korábbi tapasztalatok szerint 1 lófogat mintegy 2,5-3 hektár takarmánytermelő területet igényel. Az ilyen megkötés a gazdálkodót különösen akkor zavarhatja, ha kisméretű, korlátozott földterületen akar racionális és jövedelmező termelési szerkezetet összeállítani. A gépesítés szemléletet formál. Nem túlzás azt állítani, hogy a falusi ember számára a tudományos-technikai haladás, az innováció leggyakrabban és leginkább a mezőgazdasági gépeken keresztül érezteti hatását. A gépek megismerése és használata hozzásegít a korszerű" elfogadásához, ami egyéb területeken is elősegíti a gazdálkodók szemléletének megváltozását, élet- és munkakörülményeinek javítását. Ennek a szempontnak különösen az intenzív mezőgazdálkodás kezdeti fázisában volt hazánkban is nagy jelentősége. A gazdasági hatásmechanizmus előnytelen összetevői A korábbi szakmai véleményektől eltérően, felhívtam a figyelmet a gépesítés gazdaságilag előnytelen hatásaira, mert sajnos ilyenek is vannak. Ezért a mezőgazdasági gépesítéssel összefüggésben számolni kell a gazdálkodó számára előnytelen hatásokkal is. Gazdaságilag a gépesítésfejlesztési döntéseket éppen az teszi izgalmassá, hogy a velük kapcsolatos képzeletbeli mérleg -nek nem csak pozitív serpenyője van. A negatív, a gazdálkodó számára kedvezőtlen hatások közül fontosabbak a következők: 14
A gépek (is) pénzbe kerülnek. A gépesítéshez kapcsolódó beszerzések jelentős pénzeszközöket kötnek le, s azt tapasztaljuk, hogy a gépek árai dinamikusan emelkednek. A magyar árakat tekintve ma már nem ritkák a több tízmillió forintos mezőgazdasági gépek, de nincs ez másként a világ más országaiban sem. A géphez kiegészítő beruházások is kellenek. A gépesítéssel összefüggésben szükség lehet járulékos, esetleg kapcsolódó beruházásokra, amelyek további anyagi terhet jelenthetnek (karbantartó-javító műhelyek építése és felszerszámozása, a vagyonvédelmi feladatoknak is megfelelő tároló helyek kialakítása stb.) A gépi munkavégzés (is) pénzbe kerül. A műszakórára vagy területegységre eső géphasználati költségek sorában több olyan elem is van (üzemanyag, pótalkatrész, adó stb.), amelyet a használó nem tud befolyásolni, hanem kénytelen tudomásul venni azok számára többnyire előnytelen változásait. Erre a veszélyre azért kell utalni, mert a gépbeszerzést megelőző gazdasági kalkulációk készítésekor gyakran figyelmen kívül hagyják az egyes költségelemek várható növekedését, s később azon csodálkoznak, háborognak, hogy a gépesítés ahelyett, hogy meghozta volna az elvárt gazdasági előnyöket, éppen hogy a gazdaság tönkremeneteléhez járul hozzá. A gépekhez jól képzett munkaerő kell. A gépi munkavégzéshez jól képzett és speciális tudású szakmunkaerőre van szükség úgy a géphasználat, mint a műszaki kiszolgálás terén. Az is fontos, hogy a megszerzett ismeretek tartsanak lépést a technikai fejlődéssel, azaz a gépesítésben foglalkoztatottak rendszeres szakmai továbbképzést is biztosítani kell annak minden konzekvenciájával egyetemben. Különös jelentősége van e kérdésnek a legutóbbi időkben, amikor is a gépgyártók erősödő versenyében szinte évente bocsátanak ki a korábbiaktól eltérő tulajdonságú, illetve eltérő szerkezeti megoldású berendezéseket. Gyakran jelent problémát ennek a felgyorsult folyamatnak a követése akár az értékesítésben, akár a gépüzemeltetési folyamatban. A gép árthat is a minőségnek. Sajnálatos, de tény, hogy a géppel végzett munka minősége esetenként rosszabb, mintha az adott feladatot kézzel végeztük volna. Jól példázza ezt több kertészeti művelet is. Megesik, hogy a géppel betakarított termény felhasználhatósága beszűkül, kényszerpályára kerül. (A farázó-géppel betakarított gyümölcs általában csak konzervipari feldolgozásra alkalmas, asztali gyümölcsként már nem értékesíthető.) A gépek igényelhetik a termőalapok megváltoztatását. Előfordulhat, hogy a már meglévő termőalapokat át kell alakítani ahhoz, hogy gépesíthessünk adott feladatokat. Gondoljunk például egy síkvidéki szőlőültetvényre, ahol a szántóföldi művelésben alkalmazott traktorok alkalmazása végett esetleg meg kell változtatni a hagyományos ültetvény-szerkezetet (például úgy, hogy minden 2. vagy 3. sort ki kell vágni). Hasonló problémák az állattartó épületeknél is gyakran előfordulhatnak. A gépesítés kiszolgáltatottá tehet. 15