Szerodiagnosztikai vizsgálatok humán toxocariasis esetekben

PlIl"88it. hung. 17. 1984 Szerodiagnosztikai vizsgálatok humán toxocariasis esetekben Dr. LENGYEL Anna Országos Közegészségügyi Intézet Parazito16giai Osz161ya. Budapest "Serodiagnostical studies on human toxocariasis suspect cases" - Lengyel, A. - Parasit. hung.. 12: 5-11. 1984. ABSTRACT. Routine diagnostical and home hygiene monitoring studies were carried out from 1979 to 1983, during the course of which microprecipitation tests were made on the blood serum samples of 2 371 persons with larvae isola ted from mice infected with Toxocara canis. A total of 19.80/0 of the reactions were positive. The age distribution of the positive cases showed that it is mainly the infant-juvenile age group which is most infectec!. A review of the Toxocara infestation of domestic dogs and cats is given and the importance of veterinary doctors in the prevention of human toxocariasis is emphasized. KEY WORDS: Toxocariasis, man, serodiagnosis, microprecipitation tests, Toxocara canis, dog, cat preve ntio.n. Az ezerkilencszáznegyvenes évek végétől ke z dődően több közlemény tárgyalta olyan klinikai tüne tegyüttes é szlelését, amelyet a perifériás vérben nagyfokú eosinophilia, é s a visceralis szervek közül főleg a máj, valamint a tüdő érintettsége jellemez. Kórszövettanilag a szervekben eosinophil sejtekkel besz(frődött granulomatosus csomócskákat találtak. Három gyermek sectioja kapcsán BEA VER (l) volt az e ls ő, aki az e lváltozások centrumában talált lárvákat, mint Toxocara lárvákat identifikálta. A z első megfigyelést követően ismertté vált, hogy az ember a Toxocara fajok pote nciális parate nikus gazdája. A közölt esetek nagy többségében a fertőzést a kutya, kisebb hányadában a macska orsóférgével, a Toxocara canisszal, illetve a Toxocara mystaxszal hozzák összefüggésbe. Az orsóféreggel fertőzött kutyák nagyobb humán epidemiológiai jelentőség e egyesek szerint a T. canis lárváknak a paratenikus gazdákban való agresszívabb viselkedésével magyarázható (6, 20). Hazánkban az első közlések (3, 9,13,14b, 21) után számos kazuisztikai, parazitológiai-epidemiológiai e lőadás foglalkozott a toxocariasis klinikai-közegészségügyi k é rdéseivel. A közle mények és az előadások egyaránt arra utalnak, hogy a toxocariasis hazánkban sem elhanya golható jel e ntős é gd' probléma. A humán f e rtőz é sek diagnózisának fe lállításá ra a Toxocara micropraecipitatiót osztályunkon e l ő bb kísé rletes jelleggel, majd 1979-t ő l kezdődően rutinszerd'en alkalmazzuk, OLSON (19). KÁVAl (14bl. továbbá HO és KOBULEJ (12, 15) tapasztalatainak felhasználásával. A toxocariasis témakörében folyó munkáink közül a következőkben az 1979-1983 -ban végzett diagnosztikai és családi környezetszi!'rő vizsgálatokat ismertetjük. El őadás az MPT 20 éves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülésen Budapesten, 1984. június 14-15-én. 5

VIZSGÁLA TI ANYAGOK Vérsavók Betegeink vérmintái az ország különböző egészségügyi intézeteiből származnak. A gyermekek vérmintáinak zöme haematológiai-, pulmonológiai osztályokról érkezik, míg a felnőtt korúak vizsgálati anyagainak beküldői között nagy számban szerepelnek szemészeti osztályok. A vérsavókat feldolgozásig mélyhutőben, -20 0 C-on tároljuk. Az antigén gazdaságosabb felhasználása érdekében egy alkalommal 20-30 savóminta vizsgálatát végezzük el. Antigén - élő lárvák A lárvákat T. canis embryonáltatott, L2 lárvát tartalmazó petéivel lejéből nyerjük. A folyamat lépései a következők: fertőzött egerek agyve- l) Kutyák sectioja vagy mil'téte alkalmával eltávolított T. canis nőstények méhcsatornájából kiprt!paráljuk az érett petéket. 2) A peték embryonáltatása fiziológiás sóoldatot tartalmazó nagyméretj Petri-csészében, 30 0 C-os termosztátban történik. Az oxigén-ellátá.st a fedél elcsúsztatása, a szükséges magas relatív nedvességtartalmat párologtató edény behelyezése biztosítja. A petékben a fejlő dés előrehaladását 2-3 naponként mikroszkópos vizsgálattal elle,nőrizzük. Az L2 lárva a peteburkon belül átlagosan 21 nap alatt alakul ki. Az infectiv petéket tartalmazó suspensiót a termosztátból kivéve, felhasználásig -4 0 C-on htítőben tároljuk. Megfelelő előkészítés és tárolás mellett a larvált peték élet- és fertőzőképességüket kis veszteséggel mintegy egy évig megtartják. 3) Fertőzésre konvpncionális törzsből származó 16-20 g-os hím egereket alkalmazunk. 4) Az egerek fertőzése 24 órás éheztetést követően, szondán át történik, egyedenként 80-100 larvált petével. Egy-egy alkalommal 30 db egeret fertőzünk. 5) A lárvák a fertőzést követően rövid idő mulva megjelennek az egér agyvelejében, számuk a 9-10. napon tetőzik, majd kissé csökkent mennyiségben, de hónapokig persistálnak. A lárvákat a fertőzött egerek agyából lárvaizolálással nyerjük ki. MÓDSZEREK A diagnózis felállítására a lárva micropraecipitatiós eljárást alkalmazzuk OLSON (19) szerint. A reakcióban a Toxocara lárvák, illetve azok excretoricus-secretoricus anyagai szerepelnek antigénként. Vájt tárgylemezen, 5-10 lárvát tartalmazó 0,1 ml fiziológiás sóoldathoz 0,25 ml vizsgálandó savót adunk, majd a lemezt nedves kamrában 30 0 C-os termdsztátba helyezzük. A reakció értékelése a beállítást követően az első, a második, a harmadik-negyedik, majd a 24. órában végzett mikroszkópos vizsgálatok összesúése alapján történik. Pozitív esetbert a lárvák testnyílásaihoz tapadó kisebb-nagyobb hólyagocska, vagy fonalszerll képlet észlelhető. A reakció minőségi értékelése (kétes, igen gyengén-, gyengén pozitív, pozitív) a micropraecipitatumot képező lárvák aránya, a micropraecipitatumok nagysága, illetve megjelenésének ideje alapján történik. Az ellenanyag hiánya esetében, azaz negatív savó vizsgálatakor micropraecipitatio nem jön létre. A parazitológiailag vagy klinikailag toxocariasis-gyanús betegek esetében a vizsgálat ismétlését javasoljuk, az első vizsgálatot követő két hét mulva. Elemeztük a vizsgáltak, ezen belül a pozitívak életkor szerinti megoszlását. A szeropozit{v vizsgáltak közül 70 személy egy éves kor feletti tológiai szerológiai szjrővizsgálatot végeztünk. családtaki.~i körében parazi- FeltíIntetett kutya, macska kontaktus esetében javasoltuk, vagy elvégeztük az állatok parazitológiai bélsár vizsgálatát. 6

EREDMÉNYEK A z ö téves periódu sban vizsgált személyek számát, ezen belül a toxocara micropraecipitatio pozitivitását az l. táblázat tünte ti fe l. l. táblázat Szerodiagnosztika i vi zsgálatta l igazolt human toxocariasis esetek e lőfordulá sa (1979-1 983) Év Vizsgá lt Pozit{v szem é lye k személye k száma száma % 1979 35 5 14, 3 1980 296 42 14,2 1981 454 1 53 33, 7 1982 656 110 16, 8 1983 930 159 17,1 Összesen 2 371 469 19, 8 \A bemutatott id ősza kban a vizsgáltak 19, 8% - a bizonyult szeropozitívnak. A diagnosztikai lehetőség i s m ertebbé v á lása év ről - é vre növeli a vizsgálat iránti i gényt. A t áblázat adataiból kitóí1ik, hogy az 1983 -ban vizsgált be tegek száma az 1 979-ben vizsgáltakhoz v i szony{tva, több mint huszonötszörösére emelkedett. A 2. táblázatban a viz sgáltakat és a pozitivitás e l őfordu l ását é l e tkor szerinti bontásban szeml élte tjük. 2. tábláza t Szerológiailag igazolt human toxpcariasis esetek e l őfordu l ása él e tkor szerint Életkor Vizsgált Pozití v esete k személyek száma száma % 0-2 149 50 33, 8 3-5 4 00 189 47, 2 6-9 298 60 20, l 10-14 291 37 12,7 15-19 65 13 20,0 20-29 225 4 5 20, 0 30-39 271 33 12,2 40-49 140 13 9, 3 5 0-59 170 1 3 7, 6 >60 7 5 6 8,0 isme r e tle n 287 10 3, 5 Összesen 2 37 1 469 1 9, 8 A 3. táblázat a szerol ógiailag i gazolt toxocarias is esetek é letévenkénti előfordulását mutatja be. 7

3. tábláza t Szerológiailag igazolt human toxocariasis esetek életkor szerinti megoszlása (469 eset alapján) Életkor Pozit{v esetek száma 0/0 0-2 50 10,7 3-5 189 40,2 6-9 60 12,8 10-14 37 7,9 15-19 13 2,8 20-29 45 9,6 30-39 33 7,0 40-49 13 4,9 50-59 13 2,8 > 60 6 1,3 ismeretlen 10 2,1 A táblázatok adatai igazolják, hogy toxocara fertőzöttség elsősorban kisgyermekekben fordul elő; kulönösen a 3-5 éves korúak fertőzöttsége bizonyúlt magasnak (40,20/0). 10 éves kortól a kimutatott fertőzések százalékos aránya csökken, de a vártnál nagyobb mértékben fordul elő. A felderített fertőzöttek közül 70 beteg családjában történt szerológiai szil'rővizsgálat. A szítrővizsgálat eredményeit a 4. táblázatban mutatjuk be. 4. táblázat Szeropozitivitás előfordulása hun,án toxocariasisban szenvedők családtagjai körében A vizsgált családok c salád ta gok száma száma Szeropozit{vak száma 0/0 ío 176 58 32,9 Vizbgülatainkban a felderúett 58 fertőzött személy 39 családból került ki. Ez a fertőzöttség familiáris halmozódására utal. A özeropozitivitást mutató vé rminták kísérőiratán gyakran, de nem reálisan értékelhető számban szerepelt a pica, közelebbről a geophagia szokása. 37 családban törté nt meg a háztartásban élő kutya, 1 e s e tben macska bélsarának parazitológiai vizsgálata; 2 5 állatban volt a T. canis fertőzöttség kimutatható. MEGBESZÉLÉS A z 1979-1983. években osztályunkon lárva micropraecipi tátiós módszerrel diagnoszti zált toxocariasis eseteke t elemezve megállapítható, hogy a s zeropozitívak nagyobb része (8l0/0-a) az irodalmi adatokkal megegyezően (7, 10), a kisgyerm e kkorúak közül került ki, de viszonylag nagy a felnőttkol'ú pozitívak előfordulási ará n:;a. A l e gfiatalabb szeropozitív egy 11 hónapos, a legidősebb egy 84 éves beteg volt. B

A kisgyermekek magas részvé teli arány á t a diagnosztizált toxocariasis esetek körében életkori sajátosságok magyarázzák. A "totyogó korúak" csúszás-mászás alkalmával történő fertőződési lehetőségeire nem figy e lnek fel, e zt az é letkor természetes velejárójának tekintik (dirt e ating age). A geophagiát rendszerint csak az extrém esetekben ta'ntetik fel. A fertőzés terjedésére a fertőzött kutyák, macskák székletszóródása, a talaj féregpetékkel való szennyeződése ad lehetős é get. Az emberbe való átvitel a contaminált talaj accidentalis fogyasztása, kezekre, játékszerekre, élelmiszerre való kerülése útján történik. A parkok, homokozók földjének, homokjának Toxocara petékkel történt szennyeződésére külföldi irodalmi ada tok (2, 5,23,26,27). mellett a hazai vizsgálatok is utalnak (21). A kutyákkal, mac skákkal való direkt kontaktus másodlagos jelentős é ga, a 2-3 hetes extrinsic incubatios periodus miatt, amely a peték fertőzőképessé vá lásához szükséges. A nőstény férgek petetermelése intenzív, ezért a szennyeződött talaj jelentős mértékben és tartósan jelent potentialis fertő zési veszélyt. A talaj Toxocara-szennyezettsége az ott tartósan vagy időszakosan tartózkodó kutyák, macskák fertőzöttségének a függvénye - amely viszont korántsem alacsony mértéka'. Az 1977-es hazai közlések szerint (14b) a kutyák fertőzöttsége 16-200/0, a macskáké 50"/. A fiatal állatok fertőzöttsége ezen belül lényegesen magasabb: a fél évesnél fiatalabb kutyáké 30-450/0, az egy évesnél fiatalabb macskáké 60-650/0 (14a). FOK, TAKÁCS és munkatársai 1983-as vizsgálatai (személyes közlés) sem adnak kedvezőbb képet: városi kutyák bélsármintáinak reprezentatfv szarővizsgálata alapján a T. canis átlagfertőzöttség 8,l0/0-nak bizonyult; ezen belül a 3 hónapos kölyökállatok 35, 30/0-ban, a 6 hónaposak 28, 60/0-ban voltak fertőzöttek. Városi macskák parazitológiai bélsárvizsgálata szerint a T. mystax átlagfertőzöttség 28,70/0, a fertőzöttségi arány egy éves kor alatt 31,30/0, egy-három éves korban 30,80/0, de hároméves kor után is 12,50/0. A vizsgált, szeropozitívnak bizonyult személyek háztartásában vis:mnylag kevés háziállatról- 37 kutyáról és l macskáról- szereztünk tudomást; a kutyák zöme kölyökkutya volt, {gy nem meglepő a 25 esetben megállapított T. canis fertőzöttség. A 28/1981. MÉM sz. rendelettel életbeléptetett Allategészségügyi Szabályzat-nak az ebek orsóférgességére vonatkozó paragrafusa (476) szerint az állattulajdonos figyelm ét a fertőzött Ség közegészségügyi jelentőségére fel kell hivni: A rendelet ellenére a háziállattulajdonosok zöme nem tud a kutya, macska orsóférgességének az embert veszélyeztető lehetőségéről, nem ismerik azokat a szabályokat, melyeknek betartásával az epidemiológiai kockázat csökkenthető. A gyakorló állatorvosok egészségügyi felvilágosító szerepét számos közlemény hangsúlyozza (10,14b,15,23). A familiáris halmozódás a ' toxocariasis ismert jelensé ge (familiáris eosinophilia). A fertőzöt tek közül a 70 család tagjai körében v é gzett vizsgálatok magas, 32, 90/0-os pozitivitási aránya felhívja a figyelmet a környezetsz(frés jelentőségére. A humán toxocariasis szerodiagnosztikájában az intracutan, allergiás próba mellett a legkülönfélébb régi és újabb szerológiai módszereket alkalmaz zák. A reakciók kivitelezését a megfelelő antigén készítésének, standardizálásának problémái nehezítik; a használt antigének zöme csoportspecifikus és keresztreakciót eredményezhet olyan nematoda fertőzésekben, ame_o. lyeknek szöveti fázisa van. Az OLSON -féle - in vivo keltetett lárvákkal végzett - micropraecipitatio érzékeny és specifikus (16,17,18). de munkaigényes és kísérleti egerek tartását igénylő módszer. A reakció egyik módosított formájában az embryonáltatott petékből a FAIRBAIRN (8) által leírt módon in vitro keltetett L 2 stádiumú lárvák szerepelnek antigénként (24, 25). Az utóbbi módszer diagnosztikus értékének megállapítása még vizsgálatokat igényel. A humán toxocariasisnak a hazai populációban való előfordulásáról nincsenek parazitológiai epidemiológiai adatok; a magunk vizsgálatai azo knak az eseteknek a felderítésére szorítkoznak, amelyekben a toxocariasis gyanúja felmerült. Diagnosztizált eseteink száma indokolja olyan vizsgálati módszer adaptálását, amely kellően specifikus és diagnosztikus értékíl', alacsony ellenanyagszint meghatározására, és sztrrővizsgálat céljára is alkalmazható. Az irodalomban közölt újabb módszerek közül e célnak az ELISA módszer látszik legjobban megfelelni (4, ll); a vizsgálathoz szükséges előkísérletek osztályunkon folyamatban vannak. 9

IRODALOM l. BEAVER, P.C. et' al. (1952): Chronic eosinophilia due to viscerallarva migrans. - Pediatr., ~: 7-19. 2. BORG, O.A. - WOODRUFF, A. W. (1973): Prevalence of infective ova of Tóxocara spp. in public places. - Br. Med.J.,!: 470-472. 3. DOMJÁN, O. és mtsai (1978): Eosinophilleukaemiát utánzó Toxocara fertőzések. VIII. - M. Haem. Kongr. kiadv., 35-36. 4. De SAVIGNY, D.H. et al. (1979): Toxocariasis: serological diagnosis by enzyme immunoassay. - J.Clin.Pathol., 32: 284-288. 5. DUBIN, S. et al. (1975): Contamination of soh in two city parks with canine nematode ova including Toxocara canis. - Am.J.Public Hlth., 65: 1242-1245. 6. DUBEY, J.P. (1968): Migrations of Toxocara cati larvae infected mice. - Trop. Geogr. Med., 20: 172-17 5. 7. ERHARD, T. - KERNBAUM, S. (1979): Toxocara canis et toxocarose humaine. - Bull. Inst. Pasteur, ]2: 225-227. 8. FAIRBAIRN, D. (1961): The in vitro hatching of Ascaris lumbricoides eggs. - Can. J. Zool.. 39: 153-163. 9. FRANK, K. és mtsai (1979): Larva migrans visceralis utáni asthma bronchiale kisdedkorban. - Gyermekgyógyászat, 30: 545-549.. 10. GLICKMAN, L. T. - SCHANTZ, P.M. (1981): Epidemiology and pathogenesis of zoonotic toxocariasis. - Epid. Rev., ~: 230-250. ll. GLICKMAN, L. T. et al. (1979): ELISA for diagnosis of ocular toxocariasis. - Ophthalmology, 86: 743-749. 12. HO, Th. Th. - KOBULEJ, T. (1974): A Toxocara canis lárvák vándorlásának tanulmányozása egérben. - Parasit. hung., 1.: 55-68. 13. HUDOMEL, J. (1965): Kétoldali toxocara granuloma. - Szemészet, 102: 35-40. 14a. KAvAI, A. (1977): Adatok a hazai macskák féregfertőzöttségéről. - Parasit. hung., 10: 91-94. l4b. KAvAI, A. és mtsai (1977): Larva migrans visceralis közegészségugyi vonatkozásai és parazitológiai diagnosztikája. - O. H., ~: 2773-2778. 15. KOBULEJ, T. (1977): Toxocariosis. - Parasit. hung., ~: 17-28. 16. LAMINA, J. (1974): Immunodiagnosis of viscerallarva migrans in man. In SOULSBY E.J. (szerk. ): Parasitic zoonoses. - Academic Press, New York - San-F rancisco-london, spec. p. : 305-312.. 17. LAMINA, J. (1974): Zur Immundiagnostik menschlicher Helminthen-Infektionen. - MUnch. Med. Wschr.,.!..!i: 1467-1476. 18. LAMINA, J. (1980): Larva migrans visceralis-infektionen durch Toxocara-Arten. - Dtsch. Med. Wschr., ~: 796-799. 19. OLSON, L.J. (1960): Serology of viscerallarva migrans: in vitro larval precipitate test. - Tex. Rep. Biol. Med.,.!..!!: 473-479. 20. OLSON, L.. J. - PETTEWAY, M.B. (1971): Ocular nematodiasis: results with Toxocara cati-infected mice. - J. Parasit., 57: 1363-1366. 21. ROMHANYI, J. és mtsai (1977): Toxocara okozta larva migrans visceralis syndroma klinikuma, therapiája éspreventioja. - O. H., ~: 2955-2959. 22. QUINN, R. et al. (1980): Studies on the incidence of Toxocara and Toxascaris spp. ova in the environment. - J. Hyg., 84: 83-89. 10

23. SCHANTZ, P.M. - GLICKMAN, L.T. (1979): Canine and human toxocariasis: public health problem. - J.Am. Vet. Med.Ass., ~: 1270-1273. 24. SMITH, H. V. et al. (1981): The effect of temperature and antimetabolites on antibody binding to the outer surface of second stage Toxocara canis larvae. - Mol. Bioch. Parasit.,!: 181-193. 25. STEVEN SON, P. - JACOBS, D. E. (1977): Toxocara infection. The use of indirect fluorescent antibody tests and an in vitro larval praecipitate test for detecting specific antibodies. - J. Helminth., g: 149-154. 26. SURGAN, M.H. et al. (1980): A survey of canine toxocariasis and toxocaral soi! contamination in Essex County. - Am.J.Publ.Hlth., 70: 1207-1208. 27. WOODRUFF, A.W. (1976): Toxocariasis as a public health problem. -Environm.Hlth., 84: 29-34. Érkezett: 1984. július 19. Dr. LENGYEL. A. Országos Közegészségügyi Intézet Parazitol6giai Osztálya Gyáli ut 3-5. H-1966 Budapest II

ESB 3 pulvis ad us. vet kokcidiosztatikum Baromfi állományokban fellé p ő kokcidi6zis gyógykezelésére, továbbá tenyészbaromfi á llományok kokcidiózis elleni prevenciójára a l kalmas készitmény. Utóbbi esetben a tojástermelés i dőszakára is k i elégitő védettséget biztosit. Hatásmechanizmusa: A II. schi zogoni ás fázisban gátolja a kokcidiumok fejlődését, igy nem "eid", hanem statikus hatásu, ezért alkalmas a betegség leküzdésére és a z immunitás kialakitására is. A keltethe'tőséget nem befolyásolja hátrányosan. Élelmezésügyi várakozási idő: - vágó baromfinál 4 nap - A készitm é ny tojó állománynál is alkalmazható, de tojásaik a kezelé s befejezésétő l számi tott 5 napig nem bocsálhat6k emberi fogyasztásra. Lejárati idő: 2 év Megrendelhető: állatorvosi rendelvényre Előállítja és forgalmazza: PHYLAXIA Olt6anyagtermelő Vállalat Budapest, X., Szállás u. 5. Levélcím: 1486 Budapest 10. Pf. 23 Telefon: 575-311 Telex: 22-4549