Tartalomjegyzék 1. Az állatvédelem fogalmai és irányzatai... 3 1.1. Az állatvédelem célja és lényege... 3 1.2. Az állatok erkölcsi státusza... 3 1.3. Az állatok erkölcsi joga... 4 1.4. Tudat...6 1.5. Mivel ártunk az állatoknak?... 7 1.6. Állati jogok... 9 1.7. Az állatvédelem irányzatai... 10 2. Az állatvédelem nemzetközi története... 11 2.1. Az állatvédelem kezdetei... 11 2.2. A modern állatvédelem kialakulása... 12 3. Nemzetközi szervezetek... 17 4. Az állatvédelem jogi szabályozása külföldön... 25 4.1. Állatvédelmi törvények... 25 4.2. A halállomány védelme az EU-ban... 29 4.3. Természetvédelem az EU-ban... 29 5. Az állatvédelem magyarországi története... 31 5.1. Az állatvédelem általános története... 31 5.2. A budapesti állatkert története... 32 5.3. A jogi szabályozás története... 33 6. Magyarországi állatvédő szervezetek és tevékenységük... 34 7. Az állatvédelem kapcsolata a természetvédelemmel, az erdészettel, a vadgazdálkodással, a halászattal és az állategészségüggyel... 39 7.1. Természetvédelem... 39 7.2. Erdővédelem... 40 7.3. Vadgazdálkodás... 40
7.4. Halgazdálkodás... 41 7.5. Állategészségügy... 42 8. A magyar állatvédelmi törvény... 43 8.1. Előzmények... 43 8.2. Az állatvédelmi törvény... 45 8.2.1. Általános rendelkezések... 45 8.2.2. Egyes állatok védelme... 47 8.2.3. Pénzügyi fedezet... 52 8.2.4. Az ügyész szerepe... 52 8.2.5. Záró rendelkezések... 53 8.2.6. Állatvédelmi Tanácsadó Testület... 53 8.2.7. A jegyző szerepe... 53 9. Állatvédelem a médiában, esettanulmányok... 54 10. Irodalomjegyzék... 61 2
Egy nemzet nagyságát és erkölcsi fejlődését az mutatja hogyan bánik az állatokkal. Mahatma Gandhi 1. Az állatvédelem fogalmai és irányzatai 1.1. Az állatvédelem célja és lényege Zoltán Ödön (2000) az alábbi megfogalmazást adja: Az állatok indokolatlan kínzásának, a velük való kíméletlen bánásmód megakadályozása, illetőleg a lehető legkisebb mértékre szorítása, az életfeltételeik biztosításáról, valamint az állatfajok fennmaradásáról való emberi gondoskodás. Ennek érvényesülése területében és intenzitásában változott az idők folyamán az őskori állatkultusztól a modern állatvédelemig. Az állatkultusz az animisztikus értelmezés szerint egyes állatok különös tisztelete, sőt szent lényként imádása. Ehhez szorosan kapcsolódik a totemizmus: a törzsnek valamely állattól való leszármaztatása. Ugyanakkor nem minden állatot tiszteltek egyformán, hisz egyeseket a jó másokat a gonosz megszemélyesítőjének tekintettek. A modern állatkultusz az állatoknak, mint az ember élőlénytársainak megbecsülésére, védelmére, sőt fokozott tiszteletére helyezi a hangsúlyt. 1.2. Az állatok erkölcsi státusza Az állatok erkölcsi státusza azt jelenti, hogy az állat a maga jogán is rendelkezik erkölcsi jelentőséggel, nem csupán az emberhez való viszonya alapján. Ez azt jelenti, hogy az állat javát az állat kedvéért kell tekinteni. Nézzünk erre egy példát. Egy kutyát szórakozásból rugdosni helytelen dolog, de ezt el lehet azért ítélni, mert a gazdájának kárt okozunk, vagyis a tulajdonos érdeksérelmét kell tekintetbe venni. Ha nincs gazdája az állatnak, akkor azt mondhatjuk, hogy a kegyetlenség bűn, és aki ilyet tesz, az előbb vagy utóbb ember társaival is ezt fogja tenni. Ebben az értelmezésben az állatnak nincs független erkölcsi jelentősége, azaz nincs erkölcsi státusza. 3
Másik álláspont szerint azért nem helyes a kutyát szórakozásból rugdosni, mert az az állatnak fájdalmat, súlyos sérüléseket okozhat. Ebben az értelemben az állatnak van erkölcsi státusza (más kérdés az, hogy ugyanolyan-e, mint más állatoké, vagy az emberé). 1.3. Az állatok erkölcsi joga Ez jelentheti egyszerűen azt, hogy van az állatnak erkölcsi státusza, azaz joga van arra, hogy ne okozzanak neki szenvedést, ne öljék meg alapos ok nélkül. Ez elég tág értelmezés, hisz mit tekinthetünk alapos oknak. Ebbe akár egy kozmetikai cég anyagi érdeke is beleférhet, akik ezért állatokon végzik el a toxicitási kísérleteket. Másik lehetőség az egyenlő megítélés szerinti értelmezés, vagyis akik jogokkal rendelkeznek, azok egyenlő megítélést érdemelnek, hasonló érdekeik azonos súllyal esnek latba. A szenvedés elkerülésének érdeke a kutyánál éppen olyan fontos, mint az embernél: az állati szenvedés ugyannyit ér, mint az emberi. Az érdekérvényesítés szempontjából, ha valakinek jogai vannak, akkor létfontosságú érdekeit még akkor is védeni kell, ha azok hátrányosak a társadalom egészére. Az állatok szabadsághoz való joga így azt jelenti, hogy számukra károsan bezárni őket akkor sem lehet, ha ez sok előnnyel járna számunkra. A kérdés már csak az, hogy milyen mértékű erkölcsi megítélésre tarthatnak számot az állatok és milyen értelemben vett jogokkal rendelkeznek? Az első értelemben biztosan vannak az állatoknak jogaik, hisz van erkölcsi státuszuk, ebben sokan nem kételkednek. Ugyanakkor az egyenlőség kérdése már sokkal több vitát kavar. Az állatok között biztosan nincs erkölcsi egyenlőség. Alapvetően csak az érző lények lehetnének ilyenek és ezek leginkább a gerincesek, esetleg a lábasfejűek. Az érző lény azért fontos kritérium, mert az érzések hiányában az állat nem képes törődni azzal, hogyan bánnak vele, így erkölcsi értelemben nem is lehet nekik ártani. (Persze ebben a kérdésben az állatvédők különböző irányzatai eltérnek egymástól.) Viszont az sem mindegy, hogy ezek az érző lények milyen értelemben egyenlőek. Egyforma bánásmód alá nem vehetjük őket, hisz más-más érdekeik vannak például a macskáknak, mint az embernek, vagy a kutyáknak. A macskák enni, inni, párzani vagy melegben lenni szeretnének és nincsenek olvasási, vagy tanulási érdekeik, vagy nem tervezik meg az életútjukat. Egy macskát akarata ellenére elvihetünk az orvoshoz, hogy beoltassuk, de ugyanezt egy ép eszű emberrel megcselekedni már helytelen. 4
Ugyanakkor az érző állatoknak egyenlő megítélés alá kell esniük, vagyis a marhának ugyanolyan fontos, hogy ne szenvedjen, mint az embernek. A nem egyenlőség pártiak öt szempontot szoktak felhozni véleményük alátámasztására. A faj: az ember faji alapon magasabbrendű. Azonban ez nem érv, hisz sok ember sem fogadja el. Másrészt a majmok nagyon közel állnak hozzánk genetikailag. Milyen alapon különítjük el tőlük magunkat, amikor a mai majmok sokszor okosabbak, mint az őseink. Továbbá miért a faji elkülönítést vesszük alapul, amikor sok más csoportosítás is létezik. Miért nem az emberek és az emberszabásúak együtt, vagy az emlősök, vagy a gerincesek? A szerződéselmélet: az etikában használatos fogalom, ami azt jelenti, hogy az erkölcsi jogok és kötelezettségek a szerződő felek közti megegyezésből fakadnak, akik olyan alapelveket és szabályokat állítanak fel, amelyek alapján irányítják a társadalmukat. Mivel az állatok erre képtelenek, tehát nem eshetnek azonos megítélés alá. Ez az érvelés tagadja az állatok erkölcsi státuszát is. Az erkölcsi státuszt azonban már korábban elfogadtuk az állatkínzások elítélése kapcsán. Másrészt itt egyből felmerül az értelmi fogyatékosok kérdése. A szerződés ugyanis értelmes alanyt kíván. Mivel ők nem tudják ezt a társadalmi szerződést megérteni, ezért ők sem eshetnek egyenlő megítélés alá ezen szempont szerint. Az erkölcsi alany: csak azoknak van joguk, akiknek kötelezettségük is van. Itt hasonlóan az előző ponthoz az értelmi fogyatékosok és a csecsemők is problémát jelentenek. A társas kapcsolatokra való hivatkozás: a hozzánk szociálisan közelebb állók iránt nagyobb az erkölcsi kötelezettségünk, ezért az állatokat nem ítéljük magunkkal egyenlőnek. Azonban az erős elkötelezettség egy csoport iránt még nem jelenti azt, hogy másoknak nincs ugyanolyan erkölcsi joga. Ha ilyen alapon más embereket kevesebbre értékelünk, akkor máris eljutunk a rasszizmushoz! A segítségnyújtás és a megölés különbségei: a kölcsönös segítségnyújtás kötelezettsége alapján vannak az embereknek pozitív jogaik, míg az állatoknak nincsenek. De ettől még azonos megítélés alá esnek az állatok az emberrel. A kölcsönös segítségnyújtás azt jelenti az állatok esetében, hogy adj meg minden lehetséges segítséget, ami előreláthatólag valóban segít. Számukra a segítségnyújtás 5
ugyanis nem mindig hasznos (ld. vadetetés, amikor nem megfelelő táplálékkal etetjük az állatokat, vagy az etetéssel eltoljuk az ökológiai egyensúlyt, és kárt okozunk más fajoknak, majd később akár a megsegítendő fajnak is). Ezzel szemben segítséget kell nyújtani az állatoknak a kizsákmányolásuk esetében (bálnavadászat). Az emberek megölése erkölcsileg kevésbé elfogadható, mint az állatoké. Ezt szinte mindenki elfogadja, de valószínűleg az állatoknak a halál kisebb ártalmat jelent, mint az embernek! 1.4. Tudat Mindezen okfejtések sokak véleménye szerint nem vonatkoznak minden állatra, csak az ún. érző lényekre. Ebben az esetben mindenképpen tekintetbe kell vennünk a tudatosság, a tudat kérdését. Általánosságban a tudatosság alatt azt értjük, hogy az egyed rendelkezzen az adott időpontban szubjektív élményekkel. Erre sok bizonyítékot talált már a kognitív etológia. Sok fajnál nem csak tudatot, hanem fejlett éntudatot is kimutattak (majmok tükörben felismerik magukat; imitáció). Szorosan kapcsolódik ehhez az érzőképesség, azaz az érzésekre való képesség. Ez egyrészt átérzett élményeket és érzelmi állapotokat is jelent. Jó példa a pozitív átérzett élményekre az empátia, vagy a tisztogató viselkedés során hallatott dorombolás, ami az állat elégedettségét, örömöt fejez ki. Az is biztos, hogy fájdalmat éreznek az állatok (kellemetlen érzékelési élmény, amely valamilyen szövetkárosodással van kapcsolatban). Ugyanolyan érzőreceptoraik és feldolgozó idegi központjuk van, mint az embernek. Ugyanúgy próbálják védeni a sérült, fájó részeiket, mint az ember. A félelmet, vagy a nyugtalanságot szintén ki lehet mutatni az állatoknál. A félelem az észlelt veszélyre adott válaszreakció, ami ráirányítja az állat figyelmét a védekezésre. A nyugtalanságnak nincs ilyen határozott célpontja, alapvetően fokozott figyelmet ébreszt. Az embereknél tapasztalható élettani jeleket (erős szívverés, verejtékezés, lihegés, motoros feszült állapot, túlzott figyelem ugráló tekintet) az állatokon is meg lehet figyelni. A nyugtatószerek hasonlóan hatnak az állatokra, és hasonló módon lehet gyógyszerrel nyugtalanságot kiváltani állatokon. A fájdalom, a stressz és a félelem átérzése együtt pedig megteremti a szenvedést. Vagyis az érző lények képesek szenvedni. Vannak, akik a nyelv hiánya miatt kételkednek az állatok tudatosságában, azonban ebben az esetben a csecsemőktől is meg kell vonnunk a tudatosságot. 6
1.5. Mivel ártunk az állatoknak? Alapvetően három ártalmi forma van: 1. szenvedés; 2. a szabadság korlátozása; 3. halálokozás. A szenvedés minden érző állat és ember esetén egyenértékű ártalom lehet (fájdalommal, nyugtalansággal, distresszel, félelemmel jár). Van természetesen olyan szenvedés is, amely nem feltétlenül ártalmas, pl. a gyógyászati beavatkozások során átélt szenvedés. A korlátozás a szabadság megvonása, azaz a természetes mozgásigény, illetve ennek kielégítése szenved csorbát. Ez ártalmára van az állatnak, mivel szenvedést okoz. Ezáltal összemérhető ez az ártalom a különböző állatfajok között. Persze van olyan korlátozás, ami hasznos az állatoknak bizonyos értelemben, pl. a marhaistálló védi őket a kedvezőtlen időjárási feltételektől. A halál nem jelent szenvedést, ha azt gondoljuk, hogy az állatok nem vágynak az életre, mert nem rendelkeznek az életben maradás képzetével, kívánságával. Ugyanakkor az ember számára ártalmas, mert mi életben akarunk maradni, hogy céljainkat megvalósítsuk. Azonban mi van azokkal a csecsemőkkel, akiknek még nincsenek vágyaik, elképzeléseik az életről, hiányzanak a terveik, céljaik? Ez alapján egy egyhetes csecsemő halála számára nem ártalom, azonban mégis mindenki tragédiaként fogja fel az ilyen eseteket. A halál ezért inkább olyan ártalom, amely kizárja az élet által nyújtható értékes lehetőségeket. Ebből a szempontból az érző állatoknak ártalmára van a haláluk. De nem olyan mértékben, mint az embernek, sőt az egyes fajok között is különbség van az ilyen ártalom mértékében, tekintetbe véve a különböző életlehetőségeiket. A majmoknak több és változatosabb lehetőségeik vannak, mint a macskáknak, azoknak pedig több mint a halaknak stb. Ezek alapján az intenzív állattenyésztés elítélendő, mert szükségtelen ártalmat okoz az állatoknak (szenvedés, korlátozás és halál). A házi kedvencek tartása és az állatkertek már elfogadhatóbbak, ha teljesítenek két feltételt: 7
1. az alapvető igények biztosítása, pl. elegendő mozgás, társas kapcsolatok, játék, ingergazdagság stb. (ennek megfelelően egzotikus vagy akár hazai vadállatok tartása sem elfogadható!); 2. az életük összehasonlítható minőségű a szabadon élő társaikéval. Ha az állatkerteket tekintjük ebből a szempontból, akkor azt láthatjuk, hogy vadon élő állatok befogása állatkerti tartás céljából négy okra vezethető vissza: 1. szórakoztatás; 2. tudományos kutatás; 3. oktatás; 4. veszélyeztetett fajok védelme, szaporítása, visszatelepítése. Az első három nem elégséges indok arra, hogy a befogással szenvedést okozzunk az állatoknak (fájdalom, félelem, szállításkori stressz, fertőzések, sérülések). Ugyanis mindhárom ok alapvetően emberi célokat szolgál. Még az oktatás (az állatok megismertetése és az állatok védelmének tudatosabbá tétele) sem biztos, hogy visszajut az állatokig, ezáltal nem feltétlenül fogadható el. A negyedik ok már jobb, bár ha egy faj kipusztul és csak az állatkertben őrizzük meg, akkor az ökoszisztéma és a biodiverzitás szempontjából nem számít. Ráadásul a legtöbb visszatelepítési akció eddig sikertelen volt! Sokkal hatékonyabb lenne, ha a környezetpusztítást szüntetnénk meg, mint az, hogy próbáljuk menteni az utolsó túlélőket. Azt kell megvizsgálni minden esetben, hogy a befogott egyedek számára hasznos-e a befogás például, ha megszűnik az élőhelyük, de ekkor megfelelő minőségű életet kell nekik biztosítani az állatkertben. A másik fontos terület az állatkísérletek. Az állatkísérletek lehetnek az emberek és az állatok számára hasznos ismeretanyagok megszerzésére irányuló vizsgálatok részei. De lehet olyan kevéssé fontos, vagy nehezen igazolható kutatás is, mint Amerikában 1960-1977. között a New York-i Természettudományi Múzeum által folyatott a macskák szexuális életét felderítő vizsgálat. Ennek során rengeteg macskát műtöttek meg, hogy a különböző agyterületek eltávolításának hatását megismerjék. Ennél is rosszabb volt az, amikor állatpszichológusok deprivációs (megvonásos-izolációs) kísérleteket végeztek majmokon, hogy az anya-gyerek kötődést vizsgálják. Ez ugyan fontos kérdésekre adott választ, de a sok szenvedéssel járó hasonló kísérleteket azután végleg betiltották világszerte. A kísérleteket több típusba sorolhatjuk: 8
alapkutatás a biológiai ismeretek szélesítése érdekében; alkalmazott kutatás; tesztelés; oktatási célú kísérletek. A gond azzal van, hogy a költség-haszon elemzésben ezek sokszor ráfizetésesek A haszon távoli és lehetséges, míg az állatokat ért ártalom azonnali és biztos. Az állatkísérletek mind három ártalmat megtestesítik, van bennük szenvedés, korlátozás és halál. Mindemellett nem biztos, hogy ami az egereken, patkányokon működik, az az emberen is pontosan úgy fog hatni. Továbbá a kísérleteknek csak elenyésző része gyógyászati célú. A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) szerint a vizsgálatok 63 %-a hadászati, 31 %-a kozmetikai célokat szolgál és csak a maradék 6 % gyógyászati célú. 1.6. Állati jogok Desmond Morris az Állati jogok szerződése c. könyvében (1990) a következő 10 pontban fogalmazza meg az állatok jogait: 1. Az állatot nem szabad fölruházni képzeletbeli jó vagy rossz tulajdonságokkal, hogy tápot adjunk saját babonás hiedelmeinknek vagy vallásos előítéleteinknek. 2. Állatot nem szabad az ember szórakoztatására leigázni vagy lealázni. 3. Állatot nem szabad fogságban tartani, csak ha megfelelő fizikai és társas környezetet tudunk neki nyújtani. 4. Állatot nem szabad társként tartani, csak ha képes könnyen alkalmazkodni gazdája életstílusához. 5. Állatfajt közvetlen üldözéssel vagy az emberi népesség további növekedésével nem szabad a kipusztulásba kergetni. 6. Állatnak emberi sport céljából nem szabad fájdalmat vagy szorongást okozni. 7. Állatnak szükségtelen kísérletek céljából nem szabad testi vagy lelki gyötrelmet okozni. 8. Gazdasági állatot nem szabad nyomorúságos környezetben tartani, hogy élelemmel és más termékekkel lásson el bennünket. 9
9. Állatot nem szabad kihasználni a prémjéért, a bőréért, az elefántcsontért vagy bármi más luxustermékért. 10. Munkavégző állatot nem szabad nehéz feladatok végzésére kényszeríteni, ami stresszt és fájdalmat okoz neki. 1.7. Az állatvédelem irányzatai Utilitarizmus: A tevékenységek következményei számítanak. Úgy kell cselekednünk, hogy a lehető legnagyobb jót (hasznot) érjük el, figyelembe véve egyenlő mértékben minden egyes fél érdekeit (emberekét és állatokét). Peter Singer: Animal Liberation c. könyve (1975) fejti ki ezt bővebben. Szerintük, mivel az emberek jogtalanul nem egyenlő mértékben veszik figyelembe az állatok és az emberek érdekeit, hanem ez utóbbiakat fontosabbnak tartják (az emberi haszon mindig több mint az állatok költsége), ezért alakulhatott ki az élveboncolás vagy az intenzív állattenyésztés. Ugyanakkor elfogadja az állatok leölését, ha az humánus módon történik, abban az esetben ha az állat jó életet élt és azért is, mert igazából az állat nem tudja, hogy mit veszít. Ez szemben áll az állatok tudatosságával (vágy alapú elképzelés szemben a lehetőségek kihasználásával). A tiszta utiliarista elfogadja azt, hogy sok ezer ember szórakoztatása nagyobb haszon, mint egyetlen bika megölésével járó kár. Ugyanakkor ez igaz a gladiátor viadalra is! Határozott állatjogi irányzat: A tevékenységünk önmagában számít, az vagy rossz, vagy jó. Az embereknek kötelességeik vannak az állatokkal szemben, és az állatoknak jogaik vannak. Tom Regan: The Case for Animal Rights c. könyve (1983) az alapja ennek a mozgalomnak. Szerintük az állatoknak joguk van arra, hogy ne sebezzük meg őket, azaz ne is öljük meg őket. Ez alapján a húsevésről is le kell mondanunk. Néhány nehéz döntést nyitva hagy azonban a könyv. A lakásomban megjelenő egérnek joga van arra, hogy ne öljem meg? Ha megölhetem, akkor miért nem tehetem ezt meg a fajtársával a laborban? Hibrid nézet: A kettő között foglal helyet és az adott embertől, illetve az állatfajtól függ, hogy az állatok jólléte és a leölésük terén mire helyez nagyobb hangsúlyt. Vannak dolgok, amiket nem tehetünk meg az állatokkal, például nem okozhatunk nekik komoly szenvedést még akkor sem, ha nagy a haszon. Ugyanakkor egy kis kényelmetlenség vagy az állat humánus megölése megengedhető, ha elegendő jó következménye van a tettnek (ezt vallja Peter Sandøe dán filozófus, vagy David DeGrazia). Ez az álláspont mindenesetre megengedi a tárgyalásokat, a konszenzus elérését, míg a másik kettő rendkívül merev és elutasító. 10
A lényeg azonban minden irányzat szerint az, hogy többet kell tennünk az állatok védelméért és jóllétéért. 2. Az állatvédelem nemzetközi története 2.1. Az állatvédelem kezdetei Az állatvédelmi viselkedés a háziasítással vette kezdetét, amikor is az embernek gondoskodnia kellett a haszonállatokról. Ez a védelem, illetve gondoskodás elsősorban persze az ember érdekében történt. Mindenesetre így kialakult az állategészségügy, ami az állatvédelem egy fontos, bár nem egyedüli területe. Az állatok erkölcsi státuszának megítélése elsősorban vallási és filozófia kérdés volt az ókorban és a középkorban, azonban az újkor megjelenésével és a tudomány fejlődésével más tudományágak is kialakították ezzel kapcsolatos nézetüket. Tekintsük át először a nyugati civilizáció ezzel kapcsolatos történetét. Arisztotelész szerint az állatok képesek érzékelésre, de értelmük nincs, így a természet rangsorában az ember alatt foglalnak helyet, sőt szolgálják. Mivel nincs értelmük, ezért a velük való bánásmódra nem vonatkoznak jogi normák. Már az ő korában is voltak ellentétes vélemények. Püthagorasz szerint: amíg az Ember könyörtelen pusztítója lesz az alacsonyabb szintű élőlényeknek, nem fogja ismerni sem az egészséget, sem a békét. Teophrasztosz pedig azt állította, hogy az állatok gondolkodásra képesek. Azonban a nyugati filozófia később Arisztotelész nézeteit vette át. A Biblia tovább erősítette ezt a nézetet és Szent Ágoston, valamint Aquinói Szent Tamás hangsúlyozták, hogy az állatok alacsonyabb rendűek az embernél. Ezt a keresztények el is fogadták. Még 1891-ben is azt mondta IX. Pius pápa, hogy ha időt fordítunk az állatokra, akkor az emberi dolgokról vonjuk el a figyelmet. A barom az emberért teremtetett, akinek ugyanolyan joga van fölötte, mint a növények és a kövek fölött. Törvényes kivégezni őket, vagy fájdalmat okozni nekik bármilyen jó és ésszerű cél érdekében, még felüdülés céljából is. Jól tükrözi ezt a szemléletet az is, hogy a XVIII. századig bíróság elé állítottak vétkező állatokat. Ott kihallgatták őket, sokszor meg is kínozták és az ordításukat beismerő vallomásnak tekintették. A judaizmus ezzel szemben azt vallja, hogy az állatoknak okozott fájdalmat minél kisebbre kell csökkenteni. Elítélik a kutya- és bikaviadalt, a szórakozást szolgáló vadászatot. 11
Az iszlám ezzel szemben szintén az ember kiszolgálóinak tekinti az állatokat, bár a Korán tiltja az állatkínzást. A modern nyugati gondolkodás egyik irányát Descartes képviselte, akinél az ember felsőbbrendű lény volt (kereszténység hatása). A természetet tisztán mechanikusan értelmezte, így az állatok is élő gépek voltak az ő rendszerében, ennek megfelelően nincs értelmük és nincsenek érzelmeik. Ugyanakkor Thomas Hobbes, John Locke és Immanuel Kant érzésekkel ruházták fel az állatokat, de tagadták, hogy bármiféle erkölcsiségre lenne alapjuk, mivel nincs felfogóképességük. David Hume azonban már a szimpátia alapján határozta meg az erkölcsösséget és azt állította, hogy az együttérzés kiterjeszthető más élőlényekre is. Még radikálisabb volt Jeremy Bentham, aki már utilitarista volt: nem az a kérdés, hogy tudnak-e gondolkodni az állatok, hanem hogy képesek-e szenvedni. Éppen ezért az állatok bántalmazását, kínzását zsarnokságnak nevezte. Arthur Schopenhauer pedig úgy gondolta, hogy az erkölcsös élet megköveteli minden szenvedni képes lény iránti könyörületességet: erkölcstelenül cselekszik az, aki más szenvedését okozza. Az igazi változást azonban Charles Darwin és az evolúció elmélete hozta meg. Mivel az ember az állatvilágból fejlődött ki, ezért nem igazán lehetett tovább tartani azt az álláspontot, hogy az embert és az állatokat áthidalhatatlan értelmi különbségek választják el. Mindezzel szemben a keleti embereknél az élet szentsége mindenfajta életre vonatkozik. Ez nagyon erősen jelentkezik a buddhizmusban és a hinduizmusban. A reinkarnáció kapcsolódási láncot jelent az élőlények között, ezért az állatáldozatokat tiltja, és a vegetarianizmust hirdeti. A kínai konfucianizmus a természet minden elemének egységét hangoztatja. Az emberek és az állatok képességei között csak azok mértékében van különbség. A bennszülött népek az egész természetet élő léleknek tekintik, tisztelik az állatokat (totemek). 2.2. A modern állatvédelem kialakulása A XIX. századi Angliában szerveződött az első állatvédő mozgalom, hogy ne végezzenek többé állatkísérleteket érzéstelenítés nélkül. Ennek hatására törvényi változások, korlátozások jöttek létre és sok állatvédő szervezet alakult elsősorban angol nyelvterületen. 1822-ben az angol képviselőház elfogadott egy törvényt a háziállatok védelméről. Ez azért vált szükségessé, hogy a kocsisok a lovaikat ne terheljék túl, ne működhessenek a 12
macskanyúzók vagy éppen a mészárszékekben uralkodó körülmények megváltozzanak. A törvényt azonban nem tudták betartatni, mivel a helyhatóságok sem vették komolyan. Arthur Broome tiszteletes, Richard Martin (a törvény beterjesztője), William Wilberforce és más képviselők és nemesek ezért összegyűltek 1824-ben, hogy egy olyan bizottságot hozzanak létre, amely segít betartatni a törvényt. Ez a próbálkozás is sikertelen volt egészen addig, amíg egy kofát perbe fogtak, hogy kegyetlenül bánik a szamarával. Richard Martinnak sikerült elérnie, hogy a kofát elítéljék és megbüntessék. Ez volt az első állatvédő propagandakampány, aminek hatására állatvédő szervezetek alakultak Franciaországtól az Egyesült Államokig. Az első állatvédő szervezet Londonban alakult Társaság az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenkedések ellen néven, azonban eladósodott és bezárt az irodájuk egészen 1835-ig, amikor a kofás ügy hatására Viktória hercegnő lett a fővédnöke. Ezután, amikor királynővé koronázták, a társaság felvehette a királyi nevet és így jött létre a Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals (RSPCA), ami mára a világ legnagyobb nemzetközi állatvédő szervezete. Az 1960-as, 1970-es években már a nyugati országokban a szellemi légkör fogékony volt az új humanista mozgalmakra, amelyek mindenfajta diszkriminációt elutasítottak. 1976- ban megjelent Donald Griffin könyve: Az állati tudatosság kérdése, ezzel elindult a kognitív etológia, ami kimutatta a belső állapotok: feltételezés, kívánság, érzelmek meglétét az állatoknál. 1975-ben megjelent Peter Singer: Az állatok felszabadítása c. könyve, aminek komoly hatása volt a filozófiai gondolkodásra az állatok erkölcsi státuszával kapcsolatban. Felismerték az emberek, hogy az állatvédelem előmozdítása érdekében két fontos dolgot kellett megtenni: egyrészt a társadalom érdeklődését az állatvédelmi kérdésekre kell irányítani, másrészt komoly jogi szabályozás kell, amely az állatvédelmet központi kérdésként kezeli. Ekkor jöttek létre a legújabbkori állatvédő szervezetek: 1963. British Hunt Saboteurs 1971. Greenpeace 1980. People for the Ethical Treatment of Animals (PETA), aminek több száz szervezete van sokmillió taggal. Ők érték el, hogy új svéd állatvédelmi törvény (1988) jöjjön létre, mely az egyik leghaladóbb szellemű jogszabály. Szintén ennek a szervezetnek köszönhető a borjúszállító rekeszeket betiltó brit törvény (1990) vagy a nemzetközi delfinvédelmi törvény (1992). Ezt többek között azért hívták életre, mivel nagyon sok delfin pusztul el a halászhálókban (1. kép). 13
1. kép: Halászhálóban elpusztult delfin. Fotó: Dr. Matt Ruglys, RSPCA Photolibrary. Elértünk oda, hogy egyre többen fogadják el, hogy az ember morális és etikai kötelessége pl. olyan tartási és gondozási feltételek biztosítása a háziállatok és társállatok számára, amelyek nem veszélyeztetik fizikai és mentális komfortérzetüket. Mik ezek az alapvető igények? 1965-ben a Brambel Bizottság jelentést adott ki az istállózott állatok jogairól: a tartási helyükön kényelmesen fel tudjanak állni; kényelmesen tudjanak feküdni; meg tudjanak fordulni; ki tudjanak nyújtózkodni; lehetőségük legyen a tisztálkodásra. Ez érezhetően erős leegyszerűsítés. Ha Teutsch (svájci kutató) összefoglalóját nézzük 1978-ból az állattartás etikai vonatkozásairól, akkor már teljesebb képet kapunk: Az ember, az állat és a növény ugyanannak a világnak a része. Egyedül az ember képes más élőlények leigázására. 14
Az ember felelős a természet és az élőlények megóvásáért. Az embernek korlátoznia kell magát a természet kisajátításában, az állatokkal és a növényekkel szemben tiszteletet kell tanúsítania. Meg kell őrizni az élővilág diverzitását. Az ember nem kezelheti az állatokat cselekvései tárgyaként. Az embernek joga van az állatok hasznosítására. Azonban olyan életfeltételeket kell biztosítania, amely összhangban van a természetes igényeikkel és biztosítja a fizikai és pszichikai egészségüket. Az ember a fajok genotípusát nem változtathatja meg olyan mértékben, amely a faj fennmaradását veszélyezteti. Ezek után 1983-ban Fox összegezte a háziállatok jogait: Minden háziállat önálló, csak önmagával azonos lény sajátos igényekkel, saját belső értékekkel, amelyek függetlenek használati értéküktől. Belső értéküket fizikai, emocionális és szociális igényeik alkotják, amelyek alapján joguk van arra, hogy az ember erkölcsi felelősséggel lássa el őket. Az állatok jogait tiszteletben kell tartani morálisan és törvényileg. Az állatoknak joguk van arra, hogy szükségtelenül vagy indokolatlanul ne oltsák ki az életüket, ne szenvedjenek és alapvető fizikai, emocionális és szociális igényeiket kielégítsék. Ezek azonban relatív jogok. A háziállatokat a saját és a társadalom érdekében nem lehet szabadon engedni, viszont nem lehet mozgásukban korlátozva tartani sem őket. Az állatok jogai azon alapulnak, hogy azok is a bioszféra szerves részei, akárcsak az ember. Az állatok jogait ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint az emberekét, de ez nem jelent azonos bánásmódot minden esetben, vagy nem feltétlenül azonos a súlyuk, mint az ember érdekei. Az előbbi pont alapján kell eldönteni, hogy egy állat leölése, vagy igényeitől eltérő körülmények közötti tartása morálisan elfogadható-e. Az állat leölése csak akkor fogadható el, ha a, gyógyíthatatlan beteg b, deformálódott, csonkult és a normális életvitelre képtelen 15
c, más élőlények életét veszélyezteti d, húsa, vagy más terméke nélkülözhetetlen az ember számára és nincs más megoldás e, olyan tudományos eredmények születhetnek belőle, amelyek az ember, vagy más állatok egészségének megőrzését szolgálják. Az állatkísérletben csak akkor szabad szenvedést okozni az állatnak, ha az ismeretanyag megszerzésének más módja nincs. Az állatot természetes szükségleteitől csak akkor szabad megfosztani, ha az egyed érdekét szolgálja, vagy az ember, vagy állat egészségét, biztonságát, túlélését biztosítja. Az állatok jogai mindig az emberhez való viszonyuk függvényeként alakulnak. A társállatok szabadsághoz való joga nem azonos a vadon élő állatok ugyanezen jogával. Az állatok jogainak összefoglalása azonban csak irányelv, amely alapul szolgálhat tanácsadó testületek állásfoglalásaihoz és később az állatvédelmi-állategészségügyi törvényekhez. Ilyen állásfoglalást készített 1981-ben az Egyesült Királyság Mezőgazdasági Bizottsága a Parlament számára a baromfi-, sertés- és húsborjú-tartás állatvédelmi kérdésiről. Az állattartás főbb elemeit szabályozni kell, aminek tudományosan megalapozottnak kell lennie, és külön figyelmet kell fordítani a komfortérzet biztosítására. Ha a komfortérzet többletköltséget okoz, akkor az jelenjen meg az árban. Nem lehet olcsón tartani az állatokat az alacsony ár érdekében, a komfortérzet prioritást élvez. Egyes tartástechnológiai rendszereket be kell tiltani (ketreces baromfitartás, kocák kötött tartása, libatömés). Az állatok közérzetét nem lehet kizárólag a termelés színvonalával mérni. Mindezek ellenére a mai napig elfogadott gyakorlat az Európai Unión belül nálunk és Franciaországban, valamint az USA-ban a liba- és kacsatömés. Sőt Franciaországban 2005-ben a mezőgazdasági törvényt módosítása alapján a libatömés nemzeti kulturális örökség (2. kép). 16
2. kép: Libatömés egy francia tanyasi gazdaságban. 3. Nemzetközi szervezetek 2002. áprilisában egy bejelentés alapján a Compassion Over Killing nevű amerikai állati jogokkal foglalkozó szervezet kivizsgálta egy amerikai nagy mezőgazdasági vállalat egyik ipari méretű csirkefarmját. Mivel hivatalosan nem léphettek be, ezért éjszaka belopóztak az aktivisták és videófelvételt készítettek az állatokról és a tartási körülményekről. Továbbá kiszabadítottak nyolc csirkét, amelyeket a helyi állatorvos megvizsgált. Mindegyik nagyon rossz állapotban volt. Az utána rendezett sajtókonferencián levetített videón lehetett látni, hogy az állatokat nagyon szűk ketrecekben tartják, tollaiktól megfosztva, bezsúfolva. Az országos tiltakozás után sok más helyen is akciókat indítottak az állatvédő szervezetek és ennek köszönhetően az Európai Unió határozata szerint az ilyen kisméretű ketreceket 2012-re meg kell szüntetni (3. kép). 17
3. kép: Kisketreces, intenzív tojótyúk tartás. Fotó: Tom Claxton és Nigel Rolstone, RSPCA Photolibrary. Hasonló akciókat sok állatvédő szervezet hajt végre, legalábbis a radikálisabbak. Milyen szervezetek vannak és mivel foglalkoznak? A világon 6-8000 különböző állatvédő szervezet van. Vannak olyanok, amelyek irányadó elveket állítanak fel. Vannak tanácsadók és olyanok is, amelyek bűnözőket jelentenek fel. Vannak megfigyelők és olyanok is, amelyek megmentik a sérült állatokat. Vannak egyes fajokra koncentrálók. A World Society for the Prevention of Animals (WSPA Állatvédelmi Világszövetség) egy angliai székhelyű nemzetközi szervezet, amely a különböző országokbeli állatvédő szervezeteket próbálja összehangolni és együttműködésre bírni (www.wspa.org.uk). Az állatokkal szembeni kegyetlenkedések, a szenvedés enyhítése a fő profilja. Ezért nemzetközi kampányokat szervez pl. a prémfarmok, a bikaviadalok, a medvetáncoltatás ellen. Állatmentő akciókat hajtanak végre katasztrófák (hurrikánok, földrengések, tűzvész), vagy háborúk (Balkán) során. A fogságban tartott állatok visszatelepítését is fontos feladatuknak tartják. A visszatelepítésnél mindig megbizonyosodnak arról, hogy hol és mikor lehet kiengedni az állatokat, van-e ott elegendő élettér, tudnak-e az állatok élelmet szerezni, ne legyenek betegek, vagy ne borítsák fel az ökoszisztéma egyensúlyát. A visszatelepítés mindig fokozatos, hisz vissza kell szoktatni az állatokat a természetes környezetbe (ld. a mesterséges szaporítás problémáit a fácántenyésztésnél). Ha egy állatot nem lehet visszatelepíteni, mert túl öreg, gyenge, vagy túl sokáig volt fogságban és akár már mentálisan is beteg lett ettől, akkor ún. állatmenhelyre kerül. 18
Az állatmenhelyek különböző állatfajokra, vagy csoportokra specializálódott létesítmények, hisz más kell a kis kedvenceknek, amelyeket már meguntak (kanári, teknős, kígyó), vagy egy kutyának, egy szamárnak, vagy egy medvének. Ilyen szervezetek Angliában: The Donkey Sanctuary szamarak; Battersea Dogs Home kutyák; Home of Rest for Horses lovak és pónik; Wood Green Animal Shelter kutyák, macskák és más fajok számára is. Nyilvánvalóan itt szakszemélyzet gondoskodik az állatok utolsó napjairól, de nem tartják őket életben minden határon túl, tehát az öregkori szenvedéstől is megóvják őket. Sok országban még ma is teljesen törvényesek bizonyos kegyetlen szórakozások. Belgiumban kacsák fejét ütik le vigasságként hasonló volt 1995-ben Magyarországon is kakasokkal. Brigitte Bardot tiltakozó levelet írt Csurgónagymarton polgármesterének, aminek hatására betiltották az élő kakasok használatát. Azonban 2000-ben ismét élő állatokkal játszadoztak a fiatalok, amit pedig a jegyzőnek meg kellett volna tiltania a hatályos állatvédelmi törvény rendelkezései alapján (állatkínzás tiltása). Indiában máig is dívik a medvetáncoltatás, sok embernek ez az egyetlen megélhetési forrása, legalábbis ezt állítják. Vietnamban, Kínában és Koreában medvefarmokat üzemeltetnek (Vietnamban 4000 medvét tartanak így fogva), hogy az állatok epéjét kinyerjék, amit hagyományos keleti gyógyászati szerekhez, továbbá borokhoz, teához és samponokhoz használnak. A kinyerésnél Vietnamban ultrahang készüléket használnak, hogy felmérjék mennyi epéje van az állatnak, majd egy hosszú fecskendővel szívják ki, egyszerre akár 400 ml-t. A folyamat rendkívül fájdalmas, a medvék ordítanak, sokszor a hasukat fogva fetrengenek a ketrec talaján és sokszor beleharapnak a rácsokba. Ezért kihúzzák előre a fogaikat és a karmaikat. Egy medve átlagosan 10 évig él így a fogságban, míg a természetben átlagosan a 30 éves kort is megérik. Előrelépés az ügyben, hogy a vietnami kormány elkezdte a farmok betiltásának folyamatát. Lóugratás Japánban, ahol begyógyszerezett lovakkal próbálnak minél magasabb falakat átugratni. Ez sokszor az állatok komoly sérülésével jár (törések). Spanyolországban és Mexikóban még mindig népünnepélynek számít a bikaviadal. 2005-ben egy törvényjavaslatot nyújtott be az egyik spanyol párt (a WSPA petíciója alapján) a Katalán Parlament elé, hogy tiltsák be a bikaviadalokat. A javaslatot a Dalai Láma is aláírta, továbbá Paul McCartney és 19
Jane Goodall is támogatta. A lényeg azonban az, hogy az állatvédő szervezetek felmérése szerint a lakosság 80 %-a elítéli a bikaviadalt, vagyis semmi szükség nincs már erre a kegyetlen szórakozásra. De ennél még kegyetlenebb véres szórakozásokat is találhatunk ezekben az országokban. Mexikóban kecskéket mészárolnak le ún. fesztivál keretében. Spanyolországban pedig kecskéket dobálnak ki templomtornyokból, nyulakat köveznek meg, csirkék fejét ütik le szórakozásképpen. Pakisztánban és Görögországban medvét kötnek ki az orránál fogva és két kutyát eresztenek rá, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással. Salvadorban olyan tehén rodeókat rendeznek, ahol egy fiatal tehénnek kell a nyelvét megcsípni és kihúzni a szájából (4. kép). Vagy Bulgáriában a kutyapörgetés (5. kép), ahol kutyákat lógatnak fel egy medence fölé. Az állatok ott pörögnek a víz fölött, félnek és ürítenek. Minél többet ürítenek a kutyák, annál jobb évet várnak az emberek. 4. kép: Rodeóra szállítandó tehén befogása. 20