Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány. 2007. 2. évfolyam, 4. szám Ára: 100 Ft. Karácsony készül emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, Csillogtassátok kedvetek, Legyetek újra gyermekek, Hogy Emberek lehessetek! Ezzel a Wass Albert idézettel köszöntöm a kedves Olvasót Szeretteikkel együtt, Mezőnagymihály első megválasztott női református lelkészeként, s kívánok áldott ünnepeket! Boldog karácsonyt szoktunk mondani, írni ilyenkor egymásnak és valóban ezt is szeretnénk: boldog napokat, szép ünnepet, de ez Krisztus nélkül aligha sikerülhet! A lelkész tollából kegyes frázisnak tűnhet, pedig valóban csak Krisztussal a szívünkben lehetséges igazi a karácsony szent ünnepe. Adventi időben vagyunk. Azt jelenti, hogy várakozva készülődünk, s készülődve várakozunk. (az Isten legnagyobb ajándékának az érkezésére, fogadására). Az adventtel kezdődik valami új, s ennek az újnak látszódnia, érződnie kell(ene). Az adventi külsőségek kétségtelenül sok mindent láttatnak és érzékeltetnek, ami új az advent előttihez képest. Megjelennek az adventi díszek az utcákon és a tereken, a házakban, lakások ajtaján és az ablakokon, előkerülnek az elcsomagolt adventi-karácsonyi kellékek, díszek. Árad az adventi muzsika és az adventi-karácsonyi sütemények narancs-fahéj-mézédes illata. S az üzletek kirakatai is erről szólnak. Advent tehát külsőségeivel is érzékelteti, hogy ez egy fénylő, az előzőhöz képest merőben új és hangulatában is egészen más időszaka az esztendőnek Mi számunkra az advent s a karácsony? Pusztán hangulat? Merő külsőség? Ebben az egyre inkább eldurvuló, szeretetlen világunkban, amikor az emberek rosszkedvűek és bezárkózóak, s mintha a jóra, az igazi értékekre való fogékonyság is eltűnőben volna, végtelenül fontos a belső tartalom! A lelkiség. Nem szabad lenne engednünk, hogy a külsőségek eltemessék az advent belső lényegét, mondanivalóját. Sok család például az ünnepekre való készülődés nagy rohanásában sokkal feszültebb, mint máskor. Most még inkább nem érünk rá a másikra, egymásra figyelni. Sokan éppen ezekben az adventi, sötét, ködös, didergős téli hetekben szenvednek leginkább a depressziótól, és önpusztító gondolatokkal foglalkoznak. /bizony, ez esetben kevés a fel a fejjel biztatás/ Törődnünk kell egymással! Időt kell szánnunk egymásra! Figyelmet kell szentelnünk a másikra! Szeretettel és türelemmel kötelező! fordulnunk kedveseink felé! Akár a külsőségek rovására is A mi Teremtőnk tudja, hogy mi - bűneink miatt - sötétségben veszteglő lények vagyunk, ezért is ajándékoz meg bennünket adventtel, s az Úr érkezésével. Jézus Krisztus eljövetelével, az Ige testté lételével. Az advent azt hirdeti, hogy az Úr érkezik, Jézus Krisztus, a Világ Világossága közel jön ehhez a halál árnyékában nyomorgó, sokszor perspektívátlan világhoz, emberhez Ahogy közeledik a karácsony, egyre jobban fokozódik az ajándékvásárlási láz is. Egyre jobban gyötörnek az ajándékokkal kapcsolatos kérdéseink: vettem-e mindenkinek? Örülni fog-e? Advent-karácsonyi gondolatok stb. A másikról való szerető gondoskodás nagyon jó, de átgondoltuk-e már, hogy mi is az ajándék? Az ajándék saját tulajdonunknak mások javára történő átengedése ellenszolgáltatás nélkül. Az ajándékozás a legnagyszerűbb érzésnek, a tiszteletnek és a szeretetnek a kifejezése. Isten arra tanít, hogy ajándékozzunk, hiszen Ő maga az ajándékozás tökéletes példája. A Szentírás ajándéknak tartja az életet, az egészséget, a családot, a gyermekeket, a földi javakat, az emberi képességeket /kharisma/ Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne el nem vesszen, hanem örök élete legyen János evangéliuma 3. rész 16. verse. Advent-karácsony apropóján érdemes lenne átgondolni az eddigi ünnepeinket. Vártunk Valamit, s nem történt semmi tovatűntek az ünnep fényei, varázsa szertefoszlott talán? Megpróbálhatnánk valami egészen újat-régit! Mert a Régiek tudták! Amit Ady Endre költőnk leír: Harang csendül, ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. Drága advent, köszöntünk, lelkünk téged epedve várt. Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte aranysugárt. Jövel, adventnek Királya, népek Messiása, Jézusunk alázattal fogadunk, szent hódolattal. Kedves Olvasó! Ilyen új-régi adventet adjon számunkra a Mindenható, hogy maradandó Ünnepünk lehessen. Komróczki Sándorné Kádár Margit Református Lelkész.
Nem tudom Önök hogy vannak vele, de én szinte rajongok a régi magyar filmekért, amelyek vasárnap délutánonként a múlt század eleji évekről adnak hű képet, gyakran komikus, néha pedig tragikus formában. Ezekben, a történetekben megismerhetjük a szegény falusi embert, akinek életét szigorúan a föld minősége és mennyisége határozza meg. Éjjel- nappal keményen dolgozik a mindennapi betevőért. Gyermekeit akaratuk ellenére megpróbálja olyan családba házasítani, ami számára is hasznot hoz, de amint a filmek is mutatják, néha balul sül el a dolog és a szeretett gyermek ellenszegül apja akaratának. Közbeszól egy szerelem, ami hamar véget vet a családi idillnek. A gazdagok világában is megesett néha, hogy gondok adódtak a házasságkötés körül. Pontosan ideillik Mágnás Miska története: hiszen a gazdag úr lánya megismerkedik egy rangon aluli fiatallal, akibe beleszeret, és persze a jómódú szülők hallani sem akarnak a megalázó kapcsolatról. Nemcsak romantikus szerelmi előadásoknak lehetünk tanúi, vannak vicces játékfilmek, komédiák is (a halál csak ritkán van jelen ezekben a filmekben). Gondolom ismerős számukra Ludas Matyi, vagy Hippolyt, a lakáj története, amely filmek főhősei, megnyerő humorukkal elkápráztatják a közönséget. Ezekben a kitűnő, szinte még csak kezdetleges, televíziós előadásokban szerepel, az akkori színházi élet színe-java, példaként említeném: Törőcsik Marit, Karádi Katalint, Kiss Manyit, Páger Antalt, Szilassy Lászlót, Kabos Gyulát, a nagy sikert aratott MESEAUTÓ Latabár-fivéreket és sorolhatnék még sok más kiválóságot is. Ajánlom szíves figyelmükbe ezeket a kis történeteket, hiszen tisztán mutatják azóta mekkora változáson ment keresztül a világ. Gondoljunk csak bele, hogy ebben az időszakban, nem nagyon voltak közlekedési eszközök, telefonok, különböző üzletek, újságok, televíziók. A tájékozódásra, a hírek szellőztetésére aligha volt lehetőség, de nem is volt szükség rájuk. Az emberek békében élték mindennapjaikat, tisztelték, szerették egymást, a néha zord körülmények ellenére is. Sokszor emlegetik nagyszüleim, főleg nagyapám, ezeket az éveket. Mikor megszólal, ahogy ő mondja, az egérfogó (mobiltelefon), rögtön neki kezd a régi nótának Minek ez? A mi időnkben nem volt ilyesmi, mégis minden nap beszéltünk egymással. Szörnyülködve meséli mikor az orvosi rendelőben meglátja a fiúk ruháit: - Milyen divat az, mikor a legények nadrágjának ülepe a térdükig ér? Szinte mindenhez van valami hozzáfűznivalója, melyek néha nevetségesek számunkra. Lehet, hogy neki van igaza, de a világ halad és nekünk is haladnunk kell vele. Egyik délután elmentem hozzájuk és mesedélutánt tartottunk. Elmondták gyermekkoruk élményeit, emlékeit, amit most én is le szeretnék írni Önöknek. EMLÉKEK Az 1930-as évek közepén született nagyapám, aki miután elvesztette édesapját, egyke lévén, mindent édesanyjától és magáng a z d á l k o d ó nagyszüleitől tanult. Akkoriban kétszobás házukkal, kisebb földjeikkel és állatállományukkal (2-3 ló, tehenek, birka), jóval gazd a g a b b n a k számítottak, a nyolc évvel később született nagymamáméknál. Ők négyen voltak testvérek. Édesapjukat elvitték az orosz frontra harcolni (ahonnan soha többé nem tért vissza), így a gyakran betegeskedő édesanyjukra maradt neveltetésük. Ezekben az években ugyanolyan nádfedeles házban éltek, mint a többi ember. Volt egy szobájuk, ahol öten aludtak, egy konyhájuk, egy kamrájuk, az illemhelyet pedig kukoricakóréból, vagy fából eszkábálták össze az udvar valamelyik eldugott szegletébe. Az állatokat istállóban és ólakban helyezték el. Az embereknek általában kevés pénzből kellett eltartaniuk gyakran több generációs családjukat. Nagymamám arra is emlékezett, hogy édesanyja egy hónapra gyereksegély gyanánt 70 Ft-ot kapott. Ebből a pénzből szinte alig futotta valamire, negyed kiló cukrot és 1Ft 80 Fillérért egy doboz Asszonydicséret nevezetű mosóport tudtak venni a többi kevéske alapélelmiszer mellé. Szegények lévén egyszerre csak egy ruhájuk, egy szandáljuk és egy félcipőjük volt, ebben jártak télen is, ezeket örökölték egymástól. Nagymamám új ruhát először 16-évesen kapott. Mindezek ellenére az döbbentett meg leginkább, mikor elmesélték mivel tüzeltek telenként a falusiak. Összegyűjtötték a trágyát, általában a tehéntrágyát, mert tehene volt szinte minden családnak. A földön mezítláb széttaposták, majd mikor a teteje megszáradt a férfiak felásták, gúla alakúra rakták, hogy az alja is felszáradjon és ezzel tüzeltek a kemencében. Akkoriban a gyerekek már fiatal koruk ellenére munkára kényszerültek, persze emellett még otthon is el kellett végezniük a napi házimunkát. Míg nagyapám szorgosan segített a földeken és az állatok körül, nagymamámnak és két idősebb testvérének nyáriszünetekben muszáj volt munkába állnia. Így lett nagymamámból 10-évesen vízhordó havonta 2-300 Ft-ért. A fizetést szigorúan a családi kasszába kellett beadniuk. Mezőnagymihályon is, mint általában minden faluban, alacsony fokú, elemi jellegű iskolák voltak. Három épületben tanulhattak a diákok: a református vallású gyerekek a már több éve üresen álló Parókia melletti, és a vele szemben található, ma orvosi rendelőként használt épületekben sajátíthatták el a tudományt. Míg a katolikus vallásúak a katolikus templom melletti iskolában tanulhattak. Nagyapámék idejében csak egy tanító volt, aki délelőttönként az
első négy, délutánonként pedig a második négy osztályt tanította. Szegény Tanító Úrnak sok dolga lehetett a gyerekekkel. Miután őt is elvitték a frontra, így a gazdagabb urak lányai-fiai vették át a helyét. Ezzel szemben nagymamám iskolás évei alatt már más volt a helyzet. Összevonták a református és katolikus osztályokat és több tanító állt a diákok rendelkezésére. Nem voltak egyenruhák a gyerekek mindennapi öltözékeikben jártak iskolába. Ebben az időben már tanultak az olvasáson, íráson, számtanon kívül földrajzot, természetrajzot, hittant. Nagy tekintélynek örvendtek a tanárok, nagy volt a fegyelem, ennek ellenére akadtak rossz magaviseletű gyerekek. A szigor fennmaradásának legfőbb eszköze a nádpálca volt. Ha valaki az óra során megszólalt, a Tanító Úr fenekest, körmöst vagy tenyerest adott neki. Ezek után jobban tette, ha otthon eltitkolta az esetet, mert szülei nem álltak volna jót magukért és még egy pofonnal megajándékozták volna gyermeküket rossz magaviseletéért. Hasonló fegyelem uralkodott a templomban is. Minden tanulónak kötelező volt vasárnaponként megjelenni az Úr színe előtt. Mindenkinek meg volt a maga ülőhelye: az első négy osztálynak lent, a második négy osztálynak, pedig a kiskarban, vagyis fent az orgona mellett kellett ülnie, így az ő feladatuk volt az orgona fújtatása is. A nagykarba csak az iskolából kikerült fiatalok mehettek fel. Az iskolásokon kívül a falu többi lakosának is meg volt a maga helye, amit nagyon ritkán foglalt el más. Mindemellett a sok teendő mellett azért szórakozni is volt ideje az embereknek. A délelőtti templom után a falu apraja-nagyja sétálni ment. Az utcákat elfoglalták az egymásba kapaszkodó lányok, és az utánuk epekedő fiuk. A lányok gyermekkorukban, ahogy már hallottunk is róla, kukoricaszárból és csuhéból babát készítettek maguknak, míg a fiúkat inkább a fakardok és a lovak érdekelték. Tehénpucolás után a földre gyülemlett szőrből pedig labdát gyúrtak össze, azzal fociztak. A lányok szerettek bigézni. Ez a tevékenység abból állt, hogy egy kb. ujjnyi hosszúságú gallynak kihegyezték a két végét, ez volt a bige, majd kerestek egy hosszabb fadarabot, amivel erősen megütötték a bige egyik végét, mire az felrepült a magasba. Ezután egy újabb ütést mértek rá és így kergették végig az udvaron. A fiuk másik kedvelt játéka volt a pitykézés, melynek lényege, hogy az ujjukon lévő gombot milyen távolságra tudták elpöckölni. Gondolom kitalálják, hogy az nyert, akinek messzebbre gurult a gombja. Nagyapámék háza előtt telente mindig befagyott a Faragó-tó, így a gyermekhad rögvest megrohamozta azt és nap, mint nap estig sinkóztak, korcsolyáztak, fakutyáztak rajta. Nagymamám élvezettel adta elő a Gyere ördög, gyere! nevezetű játékukat. Testvéreivel együtt bent voltak a házban, amikor bátya hirtelen beszaladt a sutba (a kemence melletti keskeny, sötét kis hely). Ők sikítva utána eredtek, majd mikor egy éppen arra járó rokon, vagy barát meghallotta a nagy hangzavart egy piros fazekat húzott a fejére. Ezután odament az ablakhoz, bekopogott azon, mire nagymamám bátya elkiáltotta magát, hogy Gyere ördög, gyere!. A lányok, úgy megijedtek, hogy félelmükben sírni kezdtek. Később persze kiderült, hogy nincs is ördög a ház körül. Mikor a fiatalok, főleg a lányok, betöltötték 14. életévüket mehettek bálba. Persze mindezt szigorú szülői felügyelet mellett. Április 4-én, a felszabadulás ünnepén, vagy a szüreti felvonulásokon, már kora reggel kitódult a nép az utcákra, majd hajnalig tartó mulatozásokba kezdtek. A faluban többször rendeztek bált egy évben, pl.: május1., júliusban búcsúkor, ősszel szüretkor stb. Ezek a táncalkalmak a gazdaság kastélyában lévő bálteremben kerültek megrendezésre, nyáron pedig kint a szabadban. Ide a lányokat édesanyjuk, vagy keresztanyjuk kísérte el. Miután kifizették a belépő díjat, a fiatalok táncolni mentek, a kísérők (gardedámok) pedig a fal körüli lócákra ültek, hogy szemmel tartsák gyermekeiket. Éjfélkor rostok volt, amikor abbahagyták a táncot, a zenekar is megpihent. A szünet közben mindenki elővette a magával hozott süteményt és megkínálta a mellette ülőket, vagy azt a legényt, aki megtetszett neki. A lányoknak a legszebb ruhájukban, a férfiaknak pedig ingben, priccsesnadrágban és rogyott szárú csizmában illet megjelenniük. Óriási fejlődésnek számított a korábban már említett mozifilmek megjelenése, amelyek az 50-60-as években falunkba is eljutottak. A vetítőtermet a Tanácsházán alakították ki, ahol egy jegy 2-3 forintba került. Ebben az időben nagymamámék szerencsésnek mondhatták magukat, mivel édesanyjuk jegykezelőként dolgozott a moziban, ezért gyakran beosonhattak egy-egy előadás alkalmával a terembe. Így teltek dolgos mindennapjaik és ünnepeik. A hosszú emberpróbáló évek után, bizonyára nem könnyű elfogadni azt a tényt, hogy az esti beszélgetések, közösségi élet, szórakozási formák, viseletek, szokások, az egymás iránti tisztelet immáron nincs többé. A nyugodt és fegyelmezett világot felváltotta egy teljesen más rohanó világ, amelyben minden átalakult és a technikáé lett a vezető szerep. A családi összejöveteleinken gyakran vita tárgya az, hogy melyik korszak volt a jobb. A kérdés végül mindannyiunk számára nyitott marad. Komáromi Violetta
Tisza-túra Aki szívesen visszarepülne az időben és megismerné a Tisza szabályozása előtti vadregényes, árvízjárta területeket, a természet nyújtotta harmóniát, az ősi állapotokat, az látogasson el a Tisza-tóhoz, mely különleges természeti környezetével a letűnt idők árvízjárta állapotait idézi, mely az élőhelyek és a fajok változatosságával hazánk és kontinensünk kiemelkedő ökoturisztikai területe! A 127négyzetkilométernyi vízfelület kétharmada kiemelt jelentőségű vizes élőhelyként a Rangsari egyezmény hatálya alá tartozik, a Hortobágyi Nemzeti Park bemutató területeként pedig a világörökségi rangot is elnyerte. Egy szeptemberi szombaton én is útra keltem osztályommal, a hatodikosokkal, hogy megnézzük ezt a csodálatos vízi világot. Csónakkal vagy hajóval közelíthető meg a tanösvény. Először a lányok, utána a fiúk szálltak hajóra, hogy így is megcsodálják a Tisza élővilágát. A Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény 1500 máter hosszú pallóútján idegenvezetők vártak bennünket, akik röviden elmesélték a Sétány bejárásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és elkísértek bennünket az első madárvártára, egy minden oldalán megfigyelőablakokkal ellátott házikóba, ahonnan kényelmesen megfigyelhettük a mesterséges szigeteken pihenő, vagy éppen vadászó madarakat. A szárnyasokat a falakon elhelyezett tájékoztató táblák alapján igyekeztünk beazonosítani. A Tanösvény 8 méter magas madármegfigyelő tornyából egészében figyelhettük meg a terület változatosságát. Cölöpökre fektetett pallók vezetnek végig a tó korábban megközelíthetetlen területein. A sétát gyékényesek, nádasok és ártéri erdők kísérik, de be lehet pillantani a sulymos területekre is. A pihenősziget, a két madárvárta, vagy a 8 méter magas madármegfigyelő torony, a vízi- és ragadozó madarak életének figyelemmel kísérésére teremt lehetőséget. A természeti értékek megismerését nagyméretű képes információs táblák segítik. A sűrű vízi növényzet tetején békák napoztak mozdulatlanul, de a közeli mozgásra táplálékforrást remélvén azonnal lecsaptak. A vízfelszínen molnárkák szaladgáltak követhetetlen gyorsasággal. A nádas zúgását közeli, halk pittyegések, néha mérges kuruttyolás színezte, és távolabbról hallottuk a madarak mindennapi tevékenységét kísérő rikoltásokat, füttyögéseket, csipogásokat. A pallóúton sétálva változatos élőhelyeket figyelhettünk meg. Gyékényesek, nádasok és az ártéri erdők növény- és állatvilága tárult elénk sétánk során. Láttunk sulyommezőt, tündérfátylat, vízipáfrány és békatutaj szőnyegeket. Szinte érinthető közelségből gyönyörködhettünk a tündérrózsa virágjaiban, és megismerkedtünk a rencével is, amely apró, kecses, sárga virágokat hoz vékony szárán, miközben ragadozó növény lévén vízi bogarakkal táplálkozik. Az itt látottakat a gyerekek természetismeret órán jól tudják majd hasznosítani. Ezért szeretném megköszönni a Mi Falunkért Alapítványnak, hogy támogatta kirándulásunkat, így minden tanuló eljuthatott erre a csodálatos helyre. Ragó Tiborné
Történelmünk, falunk története, a családok története összefüggő ismert és ismeretlen voltában lezajlott történetekből határozódik meg. Közös múltunk jobb megismerése végett, közlésre, rendelkezésre adom édesanyám /Jóczik Jolán/ családja által megőrzött közel háromszáz éve élt atyámfia által küldött történelmi értékű útleírás másolatát. Bogárdi Ferenc Eredetije: M.T. Akadémia. Oklevelek. 1725. IV. 2. Másolata: M.T. Akadémia. M. Irod. Levelezés 4.1.4.sz. Tudományos Gyüjtemény 1821. X. kötet Az akadémiai írott példányokat a nyomtatással s a szépírásos másolattal egybevetette s helyesnek találta: Pataki János Bpest 1961. jún. 28. 1725. ápr. 2. Turkolyi Sámuelnek Astrakánból írt tudósítása. Szikszai Biró Uramnak, és az egész Tanátsnak, Szüts István, Gyüre Janko, Szarka Janko, Pap István, Kereskényi István és Pál, Csáji Gyurka és Sigmond, Tajnai János, Bagi István, Tiszt. Prédikátor és Mester Uraiméknak jó egésséget Kivánok: élljenemek ő kegyelmek sokáig, én is élek kegyelmeteknek szerelmes édes barátim, Atyámfiai, Szomszédim, Rokonim Istennek áldását kivánom utolsó tsepp véremig. Szerelmes Édes Atyámfiai! Istentől szerentsés, jó egésséges hosszu életet kivánok Kegyelmeteknek! El-unván a heverést 1716-ik Esztendőben, indultam Szerentsém keresésére Moldván által Kozák Országban, és a mint a régi Magyar Históriáink tartyák az Scythiai birodalomban, és azon Esztendőben teleltem egy Kozák Urnál Myrhorod nevü Városban, ki is igen nagy gazdagságu Ember /mivel vagyon 600 Fejős Tehene, 1400 Juha, 1700 kantza lova, 145 Paripája, és egyéb megmondhatatlan gazdagsága/ ezen nagy Gazdagságu Ember kegyelmességéből mentem a Balticum Tenger mellé 300. mérföldnyire Péterburg nevü Városban, a holott is találtam a Felséges Muszkaczárt, és én ezen Felséges Ur parantsolattyából kezdettem a Muszka nyelvnek tanulásához, mellyet meg is tanultam ugy annyira, hogy irni és beszéllni jól tudok, és ezt a nyelvet megtanulván lettem Fő Haditiszt, most is azon Tisztben fungálok, fizetésem 754. Magyar Forintom, 8. paripám-szénám s abrakom, két Szolgámra fizetésem, és ezen Peterburg nevü várostól, komenderoztattam hajokon a volga vizén tul 100. mérföldnyire esik az Caspium Tengerre, mely Tengeren is a rettenetes szélvészek miatt kéttzer szenvedtem Gálya törést: de Isten engem életben megtartott, mert Gályának deszkáira kapván a Tengernek habjai a szárazra kivetettenek, mostan pedig Felséges Ur hadaival lakom Persiában Szulyák nevü Városban, a honnét az Ararát hegye is mellyen a Noé bárkája megakadott, láttzik a mely Magyar Országtól esik 7. avagy 800. mérföldnyire. Táplál engem a reménység, hogy még ilyen messze földről is megfogom látni el hagyott Édes Hazámat Nemzetemet. Ezen Farkas Máté Hiripi ember 40 Esztendeig volt a Kubáni Tatár rabságban, onnét pedig esett rabul a Kutyafejü, avagy Kalmuk Tatárok kezében, a holott is azon Kutyafejü Tatárok Chámjának /kinek neve Juha/ raboskodott. Onnét Isten gondviseléséből megszabadult, és szökött egy Városban Asiának Astrakán nevü Várossában. Én pedig Ősszel ki szálván a Tengeri Gályáról mentem azon Városban, és Véletlenül reá találtam és megörültem, hogy ily idegen Országon az Isten énnékem engedett Magyart látnom, a holott Magyar Országnak még hire is ritkán hallatik, és én ezen szegény embert vittem Quartélyomra, a holott tápláltam és tartottam, s mellettem lévő Strázsa Vitézimnek is megparantsoltam, hogy senki őtet bosszusággal né illesse: mikoron pedig Tavasszal a Tengerre hadakozni mentem, őtet el botsátottam, és el kisértettem mellette lévő rabtársaival együtt 500. mérföldnyire, és adtam néki utra való elegendő költséget, ki énnékem erőssen megesküdt, és önnön magát megátkozta, hogy ezen Levelemet Nemzetemnek Szikszó Várossában megadja, én is ötet megátkoztam, hogy az Isten ötet öllye meg hirtelen való halállal, ha ezen Levelemet Nemzettségemnek meg nem adja. Azért aki ezen Levelemet fogja látni, és olvasni, mondja meg, hogy hitiről emlékezzék meg, és a szerént fogadását telyesittse bé. Kegyelmeteknek pedig /ha unalmas nem lennék/ ezen Országnak dolgairól és szokásairól mulatsságnak okáért egy keveset irok. Mivel a Historicusok ugy irják, hogy a magyarok avagy Hunnusok Scythiából jöttenek Európába és ezen Országban tudakoztam azoknak lakásokról, és én azon Magyaroknak lakásokra reá is akadtam, kiknek lakások volt a Volga vize mellett, igen fövenyes, és erdőtlen helyen, mindazáltal szép házakban laktanak mivel ma is kályha darabok olyanok találtatnak, mint nálunk az ujj keresztyén Korsok, Téglák pedig igen szélesek és szépek,melyből megesmérhetni, hogy szép házakban laktanak. A Magyarok Királya pedig lakott Kuma nevü folyó víz mellett, melynek Palotái jollehet rongyosok, de ma is fent állanak, és azon helyen még ma is Pogány nyelven hivják Magyarnak. Magyar nyelven pedig sehol sem beszélnek, se Magyar Faluk nintsenek: a mint pedig a Magyar Calendarion, irja hogy Anno 445 a Magyarok vissza tértek Scythiában, azok be telyesedtenek a Chrimi Tatárok között,most is Chrimben a Tatár Chám protectiojok alatt vagynak, hét Faluk, melyben Magyarul beszélnek, és azon Falukban voltam is. Olyan Ország pedig a hol Magyarul beszélnének több nintsen a mi Magyar Országunkon kívül. Ebben az Országban sok bálvány imá-
dó Nemzetek vagynak, Csuház és Modva nevü Nemzetek, a kik imádság helyében Kantza lovakat és Juhokat ölnek meg az Istennek, mellyeknek husokat magok eszik meg, a bőrét pedig Istennek adják, és azt Füzfára felfeszitik, Némellyek pedi a Nyúl bőrt meg töltik Szénával, és attol mint Istentől szép időt kérnek, hogyha pedig esső talál lenni, erőssen megkor batsolják és tüzre teszik. Az holt testeket némellyek meg égetik, némellyek vizbe vetik, kik mitsoda planeta alatt születnek. Az itt való Indusok Templomokban pedig Ördög képeket imádnak, és azt mondják, az Ördögnek a ki ellenségünk kell imádkoznunk, az Istennek pedig mivel kegyelmes nem kell. Az holttestekkel is igy bánnak, hogy azokat meg égetik, és Szóró lapáttal annak hamvát széllyel szürják. A mely Asszony pedig özvegységre marad, a többé Férjhez nem mehet, hanem nagy rakás fát rakat, s annak tetejében fel üll, és a fát-körülötte olajjal éa zsirral megöntözi, és magát elevenen megégeti. Ezek a Tehénnek is imádkoznak azért, hogy ő Tejet és vajat ád, a hugyát pedig nagy betsületben tartyák: némellyek a döglött hust inkább megeszik, mint a friss hust, mivel azt tartyák, hogy jobb a kit az Isten öl, mint sem a kit az emberek. Némellyeknek pedig sem Papjok, sem Templomok, sem irások nintsenek. A Scythyai birodalomban sokféle Tatárok vagynak, a kik másféle Nemzeteknek nagy ellenségei u.m. Cserviszi, Csuvaszi, Harakalpagi, Mordvai, Barkilczi, Kalmuki, Kabanszki, Trukmantzki, Kivintzki, Karagantzki, Andraviczi, Csekfantzki, Kimczki, Cserkétzi, Bugharczi, Glanczi, Smaburuntzki Tatárok, a Crimi, Butsaki, és Nogai Tatárokon kivül. Az ugharczi Pogány Tatárok ugrosnak, vagy ugrándoznak, és ilyen szókat szolnak. Csakszej-Bakszej, és való mikor ugrik mindenkor homlokba vágja magát éles késsel. Én rajtok igen tsudálkoztam, és azt gondoltam, hogy mind meghalnak a rettenetes sebek miatta, de megkenvén azután magokat, harmadnapra semmi gondjok nem volt. Anno 1720. Voltam egy Muszka nevü Városban, a melyben sok ritkaságot observáltam, mert ugyan is annak a Városnak kerületi vólt 15 mérföld. Temploma vagyon 1600, harang 9600, egy nagy kiváltképpen való harangnak a kerületi /mellyet mértem/ 89. arasz. Ebben a Városban láttam iszonyu ordito Oroszlánokat, és tsudálkozásra méltó nagy Elefántokat, melynek az hátán ültenek 30. fegyverfogható emberek, és kettőnek a hátán 60 az az hatvan, mind eleségekkel, mind hadi készületekkel egyben. Én többet is irnék, de ezen órában jöve hozzám a Gályás Mester, és ezt mondotta hogy Napkelet felől igen jó Szél támadott, és az Gálya Vitorláját fel akarja emelni, mert Isten segittségéből szándékozunk indulni a Persák ellen nap nyugottra, ezért ezen Levelemet hirtelen bé is petsétlem, ajánlván magamat az Isten gondviselésének és a szerentsés Szeleknek, mivel a Tengeren való hadakozásnak társa a Szél és a rettegés mert a rettenetes habok egyik a másikra ugy ómlanak, mint a nagy hegyek: bizony az Istennek ezért hálát adok, hogy olyan bátor vagyok a Tengeren, mint Szötskő a kantza ló hátán. Maradok kegyelmeteknek Atyámfia Turkolyi Sámuel, Irán Astrakánban a Caspium Tengere mellett 2-a Apr. Anno 1725. Ezen régi levelet Tek. Virágh Pál, Szabad Kun Sz. Miklós Várossa Fő Birája közlötte.
A Gárdonyi Társaság megalakulása községünkben A Matyóföld 2005-2006. évi irodalmi és néprajzi évkönyvében Répászki Zoltán - kedves kollégám- Képek a Mezőkövesd környékén élt neves oktatási szakemberek életéből című írásában olvashatunk Gárdonyi Gézáról is - a tanítók tanítójáról. Az írásban a szerző a nagy íróval kapcsolatban azt írta többek között: 1923- ban ismét megjelent Gárdonyi Géza szellemisége Mezőnagymihályon. Hogyan került szóba Mezőnagymihály? Ennek jártam utána. Röviden szeretném ismertetni, hogy mit írtak a korabeli újságok e nagy esemény kapcsán. Ehhez felhasználtam a Mezőkövesd és Vidéke című független politikai hetilap 1923 augusztusában megjelent írásait, továbbá az Egri Néplapban, 1923-ban közölt cikkeket, melyek az író szellemiségének továbbviteléről szóltak. Mezőnagymihályon 1923. augusztus 6- án irodalmi - és művészestélyt rendeztek. Az estély iránt megyeszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. A művészestélyt a Gárdonyi Irodalmi bizottság rendezte, ez nyitotta meg a sorozatát azoknak az irodalmi és művészestélyeknek, melyeket a jobbára neves írókból, tanárokból és tanítókból álló Gárdonyi Irodalmi Bizottság a kisebb községekben rendezett meg a falvak intelligenciája számára. Az estély védnökei voltak: Botlik József nemzetgyűlési képviselő, Kiszely István földbirtokos, Nehéz János tanfelügyelő, Piacsek Sándor földbirtokos, Zombori Zoltán főszolgabíró. A rendezőség tagjai a következők voltak: Batta Joachim, Benőcs József, Dobos Sándor, Gotthard /Gömöri/ László tanító, Gyulaffy József, B. Kovács János, Kuchar Gyula, Nagy Zoltán, Navora Kálmán, Sándor Gyula, Tusay Dénes, Újlaky Dezső, és Vicinczei István. Az estély a mezőnagymihályi községháza nagytermében zajlott le. Belépődíj személyenként 1 500 korona, családjegy (3 személyre) 4 000 korona volt. Felülfizetéseket köszönettel elfogadtak. A vendégek elszállásolásáról és a mezőkeresztesi állomástól Mezőnagymihályra és a visszaszállításról, díjtalan kocsikról gondoskodás történt. A nagysikerű estélyre Mezőkövesdről is sokan eljöttek. A tanítógyűlésen a mezőcsáti járás tanítói is szép számban megjelentek. Ott volt Nehéz János királyi tanfelügyelő, Borsod vármegye Általános Tanító Egyesület elnöke, Keresztes Vencel, az Országos Szövetség titkára, Simon Lajos és pénztárosa Csányi József. A helyi iskola és a presbitérium képviseletében Szabó József református lelkész, a katolikus és református egyházközségek gondnokai, a község képviseletében Kiss Lajos bíró, és Lukács József törvénybíró. Dobos Sándor, Petrovits József és Navora Kálmán nívós előadásai után a gyűlés díszgyűléssé alakult át. A küldöttség meghívta Fogarassy Jenő nyugalmazott tanítót, a kör volt elnökét, hogy 50 éves tanítói jubileuma alkalmával ünnepelje. A bensőséges ünnepeltetésben részt vett, Ároktő község küldöttsége és a jelen levő tanítók. (Ekkor még erre is figyeltek!) A Gárdonyi Bizottság ezen a gyűlésen alakult át Gárdonyi Társasággá. Úgy határoztak, hogy szeptember hónapban Miskolcon fognak kultúrdélutánt tartani. Az estélyen a környék intelligenciájának nagy része jelen volt. A mintegy kétszáz, kizárólag intelligens hallgatóság, meleg szeretettel fogadta és méltányolta a felolvasó írókat éppen úgy, mint a Miskolczi Dalárda gyönyörű énekszámait. A hallgatóságnak sokáig emlékében maradtak Havas István, a Petőfi Társaság tagjának és Móra István, a Gárdonyi Bizottság tisztelt elnökének kedves költeményei, továbbá Pohárnik (Pozsonyi) Jenő irredenta szellemű novellája. Simon Lajos tanár, a Gárdonyi Bizottság elnöke a tanítóság megbecsüléséről szólt a hallgatósághoz. Az előadók jóleső érzéssel tapasztalták, hogy a falu intelligenciája megértéssel és szeretettel fogadta és támogatta őket újszerű, de nehéz kultúrmunkájukban. A gyűlés után 60 terítékes bankett volt. A mezőnagymihályi kultúrest után tánc volt reggelig. Ami a dolog anyagi részét illeti elsősorban köszönet és dicséret illette azokat, akik anyagi áldozattal siettek a sikert biztosítani. Piacsek Sándor, helybeli földbirtokos egy mázsa búzát és 30 kg burgonyát, Kiszely István 1 mázsa búzát, Farkas Olivér 50 kg búzát, és Botlik József nemzetgyűlési képviselő 50 000 koronát adományoztak a bankett és művészestély céljaira. Felülfizettek a következők: Zombori Zoltán főszolgabíró 10 000 koronát, Kudász Géza 6 000 koronát, Bory Rudolfné 4 000 koronát, Koncz Lajos, Tokaji Nagy Kálmán tanító, Nagy Zoltán tanító 2 000-2 000 koronát, Hutter Vilmos 2 500 koronát, Nagy Sándor, Gaál Géza, Gaál József 1 500-1 500 koronát, Gecse Albert, Csumnek Norbert, Lőrincz György, Fogarassy Gyula, Barna Gyula _mezőnagymihályi malomtulajdonos 1 000-1 000 koronát, Acél Ferenc, Szovák Péter, Birinyi István, Bartha Lajos, Vicinczei István, Ragályi Dezső, Navora Kálmán, Halmos Sándor, Fogarassy Jenő, Losonczi Gyula, Dr Mohás Géza, Siska Miklós, Drévész Norbert, Tusay Dénes, Szabó József - mezőnagymihályi református lelkész, 40 évig szolgált a faluban- és Petrovics István 500-500 koronát. A rendezőség a felülfizetők hozzájárulását hálás köszönettel fogadta. A kultúrest tiszta jövedelme 121 750 korona volt, melynek a fele a csáti járásköré, fele a Gárdonyi Társaságé lett. A fiatalos hévvel, de emellett a legférfiasabb komolysággal megkezdett munkához a legszebb reményeket fűzték. Eger és Heves vármegye közönsége bizonyára legteljesebb jóakarattal, szűkebb hazájának meleg szeretetével támogatta a szellem és a toll, az élőszó és tett becsületes magyar munkáját. Nagy örömünkre szolgál, hogy a társaság létrejöttét pátriánkban, Mezőnagymihály községben határozták el. Tóth Béla nyug. isk. ig. Bárhogyan is igyekszünk az ünnepeket megfosztani ragyogásuktól, bármennyire is azt halljuk, hogy minden nap egyforma, az emberek számára mégis különböznek a napok. Van, akinek a legközönségesebb hétköznap is az ünnepélyesség érzésével telítődik. Vannak tehát napok, amelyek valamilyen okból- fontosabbak a számunkra. Ilyen a KARÁCSONY a meghittségével, örömével, melegségével és szeretetével. BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁN A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE ÉS JUHÁSZ JÁNOS POLGÁRMESTER.
Az Arany János Általános Iskola Igazgatónőjét, Bogárdi Ferencnét kérdeztük a 2007. augusztus 1. alakult közös fenntartású iskoláról, az eddigi tapasztalatokról. Igazgatónő, hogyan sikerült alkalmazkodni a mezőnagymihályi és geleji pedagógusoknak, a gyerekeknek és a szülőknek ehhez az új helyzethez? Mind két község iskolája korábban önálló intézményként működött, így természetes, hogy a kialakult szokásrendben, elfogadott értékekben különbségek adódnak, melyet most egységesítenünk kell. Mind két intézményben több éve együtt dolgozó, összeszokott nevelőtestület volt. A személyi változások, az új körülmények, mindenképpen éreztetik hatásukat. A megnövekedett tanulói létszám következtében a pedagógusokra is több munka hárul, a tanítás mellett biztosítanunk kell a tanulók felügyeletét, kíséretét is. Mindannyian azon vagyunk, hogy oktató- nevelő munkánkat eredményesen végezzük, alkalmazkodjunk az új körülményekhez. Oktatási- nevelési céljainkat, feladatainkat a Pedagógiai Programba határoztuk meg. Ahhoz hogy célkitűzéseinket megvalósíthassuk, toleráns, egymás gondolatait tiszteletben tartó, építő jellegű munkára van szükség. Igyekszünk mindkét intézmény jó hagyományait tovább ápolni és újakat kialakítani. Az alapok lerakásánál tartunk, ez igen kemény munkát követel pedagógustól, intézményvezetőtől egyaránt. Mindazt, ami a gyakorlat során változtatást igényel, igyekszünk mihamarabb módosítani, hogy a többség számára elfogadható rend, fegyelem alakuljon ki. A tanulók számára nem jelent különösebb nehézséget a beilleszkedés, az utazás, elfogadták egymást, új barátságok alakultak ki. Úgy érezzük, a szülők többsége partner munkánkban, támogatásuk nagy segítséget jelent számunkra. Bízunk benne, hogy egy egységes jól működő iskolát fogunk felépíteni. A gyerekek, szállítása, étkezése, a délutáni foglalkozások lebonyolítása, kihasználtsága, milyen tapasztalatokat hozott az elmúlt három hónapban? Iskolánkban 183 tanuló van, akiket 15 pedagógus tanít. Gelejre átjár 37 elsőharmadik osztályos tanuló, Gelejről 36 negyedik nyolcadik osztályos tanuló. A közlekedés rendje kialakult, az iskolabusz naponta négy alkalommal fordul. Az első járat 7 óra harminc perckor indul és az utolsó 17 órára érkezik vissza. A tanulókat minden alkalommal a pedagógusok kísérik. Az étkezést Gelejen 52 tanuló, Mezőnagymihályon 50 tanuló veszi igénybe. A tanév elején, a két településen egységes térítési díjban állapodtak meg a Fenntartó Önkormányzatok. Így az étkezési díj jelentős mértékben csökkent Mezőnagymihályon. Sajnos itt kevés tanuló veszi igénybe az étkezési lehetőséget, a menzások száma a kedvező térítési díjak ellenére is csökkent a tanév során. A délutáni foglalkozások elérhetősége biztosított a tanulók számára. Egy napközis csoport van Gelejen, és egy Mezőnagymihályon. A 6-7-8. osztályos tanulók számára tanulószobát működtetünk. Év elején létszám gondokkal álltunk szemben, de ahogy megkezdődött a komoly tanulás, a napközit és tanulószobát igénylő tanulók száma is növekedett. A kihasználtságuk megfelelő, a tanórákra történő felkészülést, a tanulók délutáni felügyeletét szolgálják. Jelenleg 39 napközis és 19 tanulószobás gyermek van iskolánkban. A tanulásban segítségre szorulók számára fejlesztő, felzárkóztató foglalkozásokat tartunk, a tehetségesebb tanulók szakköri és sportfoglalkozásokon fejleszthetik képességeiket. Angol, informatika, háztartástan, báb és dráma szakköröket indítottunk. A középiskolába készülők számára felvételi előkészítő foglalkozásokat tartunk magyarból és matematikából. A felkészüléshez az iskolai könyvtár minden nap, rendelkezésükre áll. A zene iránt érdeklődők is tovább folytathatják tanulmányaikat. Diáknak- pedagógusnak egyaránt fontos a megmérettetés, melyre kiváló lehetőséget adnak a különböző tantárgyi és sportversenyek. Iskolánk élen jár a sportban, november 23-án kitüntetést vehettünk át a Megyeháza Dísztermében. A megyei sportversenyek alapján 2006/07. tanévben iskolánk I. helyezést ért el a kisiskolák kategóriában. Külön elismerésben részesült Farkas Kornélia testnevelő tanár. A szabadidős programok nagyon sokszínűek, változatosak, melynek fő szervezője a diákönkormányzat. Az iskola szemszögéből a két fenntartó önkormányzat sikeresen oldotta-e meg a ráháruló feladatokat? Érezhető-e javulás az összevonás kapcsán az iskola gazdasági helyzetében? Az iskola alapítása, fenntartása a két Fenntartó Önkormányzat közös elhatározására épül. A működéshez szükséges engedélyeket megkaptuk. Két Fenntartó Önkormányzat elvárásainak megfelelni mindenképpen nagyobb terhet ró az iskolavezetőség számára. Az iskola részben önálló gazdálkodást folytató intézmény. A gyermeklétszám csökkenése, a létszámhoz kötött normatív támogatás szükségessé tette a közös intézmény kialakítását. Az elmúlt időszakban még nem volt számunkra érzékelhető a gazdasági helyzet javulása. Fejlesztésre, csak pályázati támogatások elnyerésével van lehetőségünk. A működési feltételek biztosítottak, várhatóan a jövő évben már gazdaságosabban tudja mindkét önkormányzat fenntartani az iskolát. És végül, milyen /pozitív és negatív/ tapasztalatai vannak az augusztus 1. bekövetkezett változásoknak? Az osztályok létszáma növekedett, az összevont osztályok megszűntek. A növekvő tanulói létszámok több feladatot, több lehetőséget hoznak magukkal. Jó körülmények között, megfelelő felszereltséggel rendelkező intézményben tanulhatnak gyermekeink. A tanulók korszerű ismereteinek, képességeinek, készségeinek kialakítását és bővítését tekintjük a legfontosabb pedagógiai feladatunknak. A különböző háttérrel rendelkező, különböző községben élő gyermekek közösségének kialakítása, személyiségük fejlesztése nagyobb odafigyelést, több munkát igényel a pedagógustól.
A HEFOP 3.1.3. pályázati program keretében záró bemutató foglalkozást tartottunk a kompetencia-alapú oktatás iskolánkban történt megvalósításáról. A kompetencia-alapú oktatás új technikai eszközök bevonásával, digitális tananyag alkalmazásával segíti az oktatást. Ez az új módszer a tanulók aktív, cselekvő tevékenységére épül, jól szolgálja az ismeretek elsajátítását, önálló ismeretszerzésre, az esélyegyenlőség megteremtéséhez járul hozzá. Bogárdi Ferencné A számlálás és a mozgás élmény összekapcsolása segíti a matematikai gondolkodás fejlődését. Ilkuné Urbán Ágnes A szövegértés-szövegalkotás kompetencia alkalmazása a tanulási órákon hozzásegítette a gyerekeket a hatékonyabb, sikerélményben gazdag, felelősségtudatos csapatmunkához. Ficsórné Szenyita Ibolya Szociális és életviteli kompetenciák fejlesztése (IKT eszközök alkalmazásával) természetismeret órán a 6. osztályban. Ragó Tiborné 2. osztályban a szövegértés-szövegalkotás készségek fejlesztését céloztuk meg a kompetencia alapú oktatás keretében. Matematika, környezetismeret, vizuális kultúra, ill. ének-zene tanórákba ágyazva végezzük az egyes modulok tanítását. A feladatok tapasztaltatásra, játékosságra, a tanulók közti együttműködésre épülnek. A gyerekek élvezik az újfajta módszereket, és láthatóan fejlődik beszédértésük, szövegértésük, valamint jól megalapozza szövegalkotó készségüket is. Kisné Dudás Ilona Az Információs és Kommunikációs Technológia alkalmazása történelem órákon nagyon megkönnyíti mind a tanítás, mind a tanulás folyamatát. A számítógép, projektor, interaktív tábla a tanórákat színesebbé, érdekesebbé teszi, hiszen a tanulók nemcsak hallják, hanem látják, átélik a történelmet. Cselényi Dóra Az angol nyelvi IKT-s órákat nemcsak a nyelvi játékok teszik színessé. A megtanult szókincset, nyelvtani anyagot változatos feladatok segítségével sajátítják el a tanulók, miközben azonnali visszajelzést kapnak a teljesítményükről. Szulcsikné Molnár Katalin Húsz évvel ezelőtt el sem tudtuk képzelni, hogy milyen óriási változáson fog keresztül menni a körülöttünk lévő világ, mind társadalmi, mind technikai értelemben. A fejlődés vonata óriási, egyre gyorsuló sebességgel rohan mellettünk. Erre a vonatra, ha másért nem, a gyerekeink kedvéért nekünk is fel kell kapaszkodnunk. Csemetéink már nem olyanok, mint mi voltunk. Egészen más körülmények között nőnek fel, mások az őket érő ingerek. Mi szülők nagyon örülünk neki, hogy településünk pedagógusai is akarják az újat, a jobbat, még ha ez rengeteg plusz munkát is jelent számukra Ez persze nem azt jelenti, hogy a régit maradéktalanul ki kellene dobni. Ami értékes, azt igenis meg kell őrizni, óvni kell! De az idő halad, és ma már kevés egy palatábla! Ilku Imre Sz.M. elnök
10 A REFORMÁCIÓ ÜNNEPE Tudósítás Margitka tollából 2007. október utolsó hetében a postaládákba tett és a személyesen átadott meghívók a REFORMÁCIÓ 490. évfordulója alkalmából tartott ünnepségre szóltak. Ekkor református hittanosaink a hittanórák keretében már készültek a műsorra, mely a református templomban került megrendezésre, 2007. október 31-én este. A helyszín a megszentelt falak között volt, mégsem istentisztelet keretében zajlott az est, bár szólt az evangélium a gyermekek által, de prédikáció nem volt. A 2-7 osztály református hittanra járó tanulói kis imádságokkal, versekkel szolgáltak, a konfirmandusok révén részletes történelmi áttekintést kaphattunk a reformáció idejéről. Emelték az est színvonalát: a Mezőnagymihályi Hagyományőrző Népdalkör fellépésükkel, Leskó Tamás a lenyűgöző orgonajátékával, a református gyülekezet bibliakörös asszonytestvérei lelki énekükkel, Lelkészünk és Tóth Béla presbiter, nyugalmazott iskolaigazgató duettjükkel, s a református gyülekezet tagjai szívbemarkoló szavalatokkal. Örömmel láttuk a templomunk padsoraiban a sok érdeklődő, örvendező szívű, csillogó szemű szülőt, Községünk Vezetőségét; Polgármesterünket, és az általános iskola Igazgatónőjét, pedagógusokat. Valamint gyülekezetünk Presbitereit, az ő hozzátartozóikat, Gondnokunkat s a gyülekezet érdeklődő tagjait. Megható volt a templom padjain elhelyezett kicsiny mécsesek sokasága, melyeknek fénye Jézus szavait hirdette: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, s dicsőitsék a ti Mennyei Atyátokat. Máté 5, 16. Szeptember 22-én nagy érdeklődés mellett, Lan versenyt rendezett a Mi Falunkért Alapítvány. Az értékes díjakért 6 háromfős csapat indult a versenyen. Az izgalmas küzdelem több órán keresztül zajlott. Jövőre újra találkozunk! Az alsó tagozatos tanulóknak karácsony közeledtével minden héten, adventi foglalkozásokat tartanak a pedagógusok, ahol gyertyagyújtással, énekléssel, apró ajándékok készítésével várják a közelgő ünnepet. Tisztelt Mezőnagymihályiak! Tisztelt Támogatóink! A munkánkat megtisztelő bizalmat, rokonszenvet, az erőfeszítéseinket pártoló sok jó szót, biztatást és a folyamatosan megnyilvánuló segítőkészséget köszönjük. Bízunk abban, hogy közös akarattal, összefogással továbbra is együtt dolgozhatunk. Céljaink elérésével zárhatjuk az évet, és új sikerekkel tehetjük szebbé a hamarosan beköszöntő 2008. esztendőt. 2008. év elején, a személyi jövedelemadó bevallások készítésekor lehetőség nyílik adójuk 1 %-ának felajánlására. Megköszönnénk, ha ezt A Mi Falunkért Közalapítvány javára tennék, Támogatva, segítve ezzel a következő éves munkánkat. Az alapítvány adószáma: 18431197-1-05. Mindenkinek boldog, békés ünnepeket kíván A Mi Falunkért Közalapítvány kuratóriuma A Mi Falunkért alapítvány köszöntötte a közel 90 éves Pócsi Sándornét, településünk legidősebb lakóját. Október derekán Gelejen Szüreti felvonulást szerveztek. A lovasokból és lovas kocsikból álló menet Mezőnagymihályra is ellátogatott. A nagy hidegben a falu közepén táncra perdültek az ünneplők. Közöttük a helyi asszonykórus tagjai is.
11 Konyha átalakítása Önkormányzati hírek Képviselő-testülete 2007 július hónaptól december hónapig többek között az alábbi határozatokat hozta: Képviselő-testülete tudomásul veszi a konyha működtetésével kapcsolatos változásokat. Képviselő-testület hozzájárul és felhatalmazza a polgármestert, hogy a konyha átalakítását: közlekedő helyiség, vízálló válaszfal, kiadó ablak kialakítását 200 ezer forint összeg erejéig elvégeztesse. Általános iskolások szállítását végző vállalkozó kiválasztása, a vállalkozási szerződés jóváhagyása Képviselő-testülete és Gelej község Önkormányzatának Képviselő-testülete megtárgyalta az általános iskolások szállítására érkezett vállalkozói ajánlatokat. Képviselő-testületek az általános iskolások szállításával Kozák Árpád (3441 Mezőkeresztes, Szentistváni út 124/a.) vállalkozót bízzák meg. Képviselő-testületek felhatalmazzák Mezőnagymihály Gelej Intézményfenntartó Társulás keretében, a gesztor Mezőnagymihályi Önkormányzat képviseletében eljáró Juhász János polgármestert a szükséges intézkedések megtételére, illetve a vállalkozási szerződés aláírására. Arany János Általános Iskola tanulói részére iskolatej biztosítása Képviselő-testülete és Gelej község önkormányzatának Képviselő-testülete az Arany János Általános Iskola tanulói részére továbbra is biztosítja az iskolatejet. Körjegyzői feladatok ellátására pályázat kiírása Mezőnagymihály és Gelej Községi Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot ír ki a Mezőnagymihály - Gelej Községek Körjegyzői hivatalának vezetésére az alábbi feltételekkel: Mezőnagymihály Község Önkormányzat Képviselő-testülete és Gelej községi önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot hirdet körjegyzői munkakör betöltésére. A munkakör 2007. december 31. napjától betölthető. A kinevezés határozatlan időre szól, amelyet teljes munkaidőben kell ellátni. Bérezés és egyéb juttatás a Ktv. szabályai alapján. A pályázat benyújtási határideje a Belügyi Közlönyben történő megjelenéstől számított 15 nap. A pályázat elbírálása a benyújtási határidőt, lejártát követő együttes ülésen történik. A pályázatot egy eredeti és egy másolati példányban kell benyújtani. A borítékra kérjük ráírni: Jegyzői pályázat A nyilvános pályáztatási eljárás lebonyolításával Juhász János polgármestert bízza meg. Mária-Park Vagyonkezelő Kft. (3529) Miskolc, Balogh Ádám út 6. sz.) beruházásának támogatása. Mezőnagymihály község önkormányzatának Képviselő-testülete támogatja a Mária-Park Vagyonkezelő Kft. (3529 Miskolc, Balogh Ádám út 6. sz.) Mezőnagymihály község határába tervezett beruházását Mezőnagymihály község fejlődése, továbbá a község lakosai munkalehetőségének javítása érdekében. Mezőnagymihály község Önkormányzatának Mezőkövesdi Rendőrkapitányság kérelméről szóló 10/2007.(II. 7.) sz. KT. határozatának módosítása. Képviselő-testülete a 10/2007.(II. 7.) sz. határozatát az alábbiak szerint módosítja: Mezőnagymihály község Önkormányzatának Képviselő-testülete a mezőkeresztesi és a bükkábrányi rendőrőrs átszervezését támogatja a hatékonyabb rendőri munka érdekében. Körjegyzőség megszüntetése Képviselő-testülete a Szentistván nagyközségi Önkormányzat Képviselő-testületével kötött Körjegyzői megállapodás felbontásáról szóló, határozat mellékletét képező megállapodás tervezetet nem fogadja el. Képviselő-testület 4 fő köztisztviselő és a 3 fő Munka Törvénykönyv alá tartozó dolgozó továbbfoglalkoztatását vállalja a Szentistván nagyközséggel kötött körjegyzőség megszüntetését követően. A falunapi rendezvényről szóló 48/2007.(VII.31.) számú határozat visszavonása Képviselő-testülete tekintettel az önkormányzat pénzügyi helyzetére a 48/2007.(VII.31.) számú határozatát visszavonja, 2007. évben nem szervez falunapi rendezvényt. Csatlakozás a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjpályázat 2008. évi fordulójához Képviselő-testülete csatlakozik a hátrányos szociális helyzetű felsőoktatási hallgatók, illetőleg felsőoktatási tanulmányokat kezdő fiatalok támogatására létrehozott Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázat 2008. évi fordulójához, és elfogadja az erre vonatkozó Általános Szerződési Feltételeket. Felkéri a Képviselő-testület a polgármestert, hogy gondoskodjon a csatlakozási nyilatkozat aláírásáról, és határidőre történő megküldéséről, valamint a végrehajtás érdekében szükséges egyéb intézkedések megtételéről. Csatlakozás a Leader+-ban Délborsodi Akciócsoport néven működő Helyi Közösséghez Képviselő-testülete úgy döntött, hogy csatlakozik a Délborsodi Akciócsoport néven működő Helyi Közösséghez. A Helyi Közösség előzetes elismerése esetén a pályázat lebonyolítás érdekében alapítója lesz a megalakuló, jogi személyiséggel rendelkező szervezeti formának, Mezőnagymihály település felzárkóztatása, vidékfejlesztési elképzeléseinek megvalósítása érdekében. A Képviselő Testület felhatalmazza polgármesterét Juhász Jánost, hogy a Dél-borsodi Akciócsoport néven működő Helyi Közösségben az önkormányzatot képviselje, és a közösségben alapító tagként történő részvételhez/csatlakozáshoz a 93/2007. (VIII.29.) FVM rendelet előírásainak megfelelően a szükséges lépéseket tegye meg. Arany János Általános Iskola Szervezeti és Működési Szabályzatának, Pedagógiai Programjának, Minőségirányítási Programjának, Házirendjének megtárgyalása Mezőnagymihály és Gelej község Önkormányzatának Képviselő-testülete megtárgyalta a közös fenntartásban működtetett Arany János Általános Iskola Szervezeti és Működési Szabályzatát, Pedagógiai Programját, Minőségirányítási Programját, valamint Házirendjének jóváhagyására vonatkozó előterjesztést. Képviselő-testületek jóváhagyják a közoktatásról szóló 1993. évi LX- XIX. törvényben meghatározott szervek által előzetesen véleményezett és elfogadott: Képviselő-testületek felkérik az Arany János Általános Iskola intézményvezetőjét, hogy a fentiek szerint jóváhagyott dokumentumokat hozza nyilvánosságra, és végrehajtása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket, majd az intézmény munkájáról szóló beszámolóban adjon tájékoztatást a gyakorlati érvényesülés tapasztalatairól. Tündérkert Napköziotthonos Óvoda és Tagintézménye Mesevár Napköziotthonos Óvoda Szervezeti és Működési szabályzatának, Nevelési Programjának, Minőségirányítási Programjának, Házirendjének megtárgyalása Mezőnagymihály és Gelej község Önkormányzatának Képviselő-testülete megtárgyalta a közös fenntartásban működtetett Tündérkert Napköziotthonos Óvoda és Tagintézménye Mesevár Napköziotthonos Óvoda Szervezeti és Működési Szabályzatának, Nevelési Programjának, Minőségirányítási Programjának, valamint Házirendjének jóváhagyására vonatkozó előterjesztést. Képviselő-testületek jóváhagyják a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározott szervek által előzetesen véleményezett és elfogadott: Képviselő-testületek felkérik a Tündérkert Napköziotthonos Óvoda intézményvezetőjét, hogy a fentiek szerint jóváhagyott dokumentumokat hozza nyilvánosságra, és végrehajtása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket, majd az intézmény munkájáról szóló beszámolóban adjon tájékoztatást a gyakorlati érvényesülés tapasztalatairól.
12 Történetek Mezőnagymihály múltjából Ami elmúlt, soha nem jön vissza már szól a jól ismert sláger. Való igaz, hogy a múlt eseményeit újra élni már nem lehet, de azért tehetünk valamit, hogy a régi idők történései ne vesszenek a feledés homályába és azok is megismerhessék azokat, akiknek ez ma már csak történelem. A legkönnyebb dolgunk akkor lenne, ha leemelhetnénk a polcról a megfelelő videó kazettát, és arról megnézhetnénk, hogy mi minden történt településünkön 50-60 évvel ezelőtt. Mivel ez technikailag lehetetlen, nem marad az utókor számára más csak a kimondott és leírt szó. Sajnos egyre kevesebben vannak azok, akiknek a távoli múlt megélt valóság és egyre többen, akiknek csak egy régi, érdekes mese A mai felgyorsult, rohanó világunkban van még időnk beszélgetni? Van időnk megkérdezni a szüleinket, nagyszüleinket, dédszüleinket a gyermekkorukról, az életükről? Tudjuk, hogy a fiókok mélyén rejtőző, elsárgult fényképekről kik néznek vissza ránk? Addig kell kérdezni, míg van kitől, hiszen az élet véges. A történeteket hallgatva, a fotókat nézegetve sok mindenre rácsodálkozunk, sok mindenen.meglepődünk, elgondolkodunk, nevetünk és talán meg is hatódunk. De ez így van rendjén. Ha csupán a gondolatainkban maradnak meg az elhangzottak (és azokat később tovább is adjuk majd), már akkor is sokat tettünk annak érdekében, hogy a gyermekeink és az utánuk jövők megtudják, megértsék, hogyan éltek az őseik. Ha pedig mindezt még le is írjuk, kézzelfoghatóbbá tesszük számukra a múltat. A következő sorok id. Juhász Imre történetei alapján születtek meg, aki tősgyökeres mezőnagymihályi, hiszen már 1930-tól él a településünkön. Elbeszélései az 1930-as és 40-es évek Mezőnagymihályára repítenek vissza, felidézve az akkori életformát és az akkor élt embereket. A faluban igen sok iparos, kereskedő, mesterember tevékenykedett. A mai Művelődési Ház helyén Lusztig Gyula zsidó kereskedő működtette vegyes boltját, melyben többek között kimérős cukrot, sót, ecetet, fűszereket, petróleumot árultak, a gyerekek pedig 2 fillérért medvecukrot kaptak. De volt itt patkószög és vaspor is, a hátsó udvaron álló épületben pedig terményáruda. Hasonló boltot üzemeltetett a családjával Vajmon József is a Május 1. utca elején. A bitumen pálya helyén álló épületben bolt és kocsma is volt. Az előbbit Sinka Miklósné, míg utóbbit a férje vezette. Hordókból mérték a sört és a bort, de volt ott kisüsti és rum is. Ez az üzlet költözött át a Hangya Szövetkezet megalakulása után a jelenlegi COOP-bolt helyére. A rossz lábbelik javításáról Papp János és Monoki Károly cipészmesterek gondoskodtak. Akkoriban csak a férfiak kiváltsága volt a fodrászhoz járás. Ők Kaló Antal, Tóth Ferenc és Szabó Imre borbélyok keze által szépültek. A nők otthon, saját maguknak készítették el a frizurájukat. Működött Mezőnagymihályon két szikvízüzem is (Kanczler Artúr és Vígh Károly tulajdonában), melyek nemcsak a lakosokat, de a kocsmákat, boltokat is ellátták szódával. Üveget a gyártó adott -keveseknek volt ugyanis sajátjuk-, aki mindig feljegyezte, hogy ki hány palackot vitt haza. Kanczler felesége a bálokon és egyéb összejöveteleken datolyát, narancsot, fügét, szentjánoskenyeret árult. A férje sántán, gyalog járt be Miskolcra áruért. Napjainkban már minden háztartás elmaradhatatlan tartozéka a hűtőszekrény, de ez nem volt mindig így. Egykor a Községháza udvarán lévő jégveremből jutottak az emberek jéghez, ezzel oldva meg a hűtés problémáját. Télen, a befagyott Vályoggödörből hordták lovas kocsikkal a jégtömböket a szalmával szigetelt verembe. Innen aztán a kisbíró vagy a jegyző kocsisának segítségével ingyen jutott bárki jéghez. Ha elegendő mennyiséget halmoztak fel akár júniusig is kiszolgálta a falubeliek igényét. Nem volt akkoriban zacskós tej és szeletelt kenyér sem, ezeket a családok saját maguk, házilag állították elő. Majdnem mindenki tehéngazda volt, így aztán nem okozott problémát a tej, túró, tejföl, vaj előállítása. A felesleget kedden, pénteken és szombaton a keresztesi piacra hordták az asszonyok. Kenyeret 2-3 hetente sütöttek, de akkor egyszerre többet. A búzát Barna Gyula vagy Dancs István vízimalmában őröltették meg, ahol fizetés gyanánt vámot vettek, vagyis a termény egy részét munkadíjként megtartották. A napraforgómagot az olajütőben dolgozták fel. Ősszel, a szárítás után vitték el Boros Mihályhoz vagy Kovalcsik Dezsőhöz (Ők szintén nem pénzért dolgoztak.) Az akkor kinyert olajmennyiség egy évig is kitartott. Az előbbinek -egyedül a faluban- kendertörője is volt, sokan termesztettek ugyanis abban az időben kendert. A növény feldolgozása igen hosszadalmas és fárasztó művelet volt. Az ültetvényekről betakarított növények 2-3 hétre az áztatóba kerültek, amelyet a patakban alakítottak ki. Utána jöhetett a kiterigetés, szárítás, tilolás, gerebenezés, majd a fonás. Ez ülő-vagy kerekes guzsallyal történt. Az előbbit már a kislányok is használhatták, az utóbbit az asszonyok hajtották a lábukkal, sodrás közben sűrűn köpdösve a szálat. A kész fonalat szövőgépre vetették. A megszőtt anyagból csináltak aztán később lepedőt, pokrócot, egyéb hasznos holmit. Ebből készült az ún. hamvas is, amit Keresztesen Batu ruhának hívtak. Ez nem volt más, mint egy nagy batyu, melynek segítségével a betakarított terményt (babot, borsót) hordták haza a hátukon a határból. Öt patkoló- és kocsikovács (Hímer Bertalan, Juhász János, Kovalcsik Dezső, Lengyel Zsigmond, Oláh Béni) is dolgozott Nagymihályon, de még így is alig győzték a sok munkát, hiszen volt olyan porta, ahol 4-5 lovat is tartottak. Mindennaposak voltak a kocsi-, taliga-, borona- és ekejavítások, télen pedig a lovasszánok vasalása adott nekik munkát. Akkoriban gyakran volt hangos az utca a vándoriparosok kiabálásától, akik ily módon hívták fel az emberek figyelmét a szolgáltatásaikra. A drótos tót a kilyukadt fazekakat, edényeket javította meg, a köszörűs pedig a borotvákat, késeket, ollókat, bicskákat élezte meg. A keresztesi cigányok tollat és bőrt vásároltak, amit aztán a szűcsiparosoknak adtak tovább. Hentes-mészáros boltot Bóta Gyula működtetett, id. Pálhegyi József pedig házakhoz járt disznót, marhát, borjút vágni. A fentiekből látszik, hogy az itt
13 élők szinte mindenhez helyben hozzájuthattak, de ha valamire mégis szükségük volt, akkor azt a keresztesi, kövesdi vagy csáti vásárokon szerezték be. Mivel akkoriban még nem voltak buszok, autók és még bicikli sem sok, az utat gyalog vagy lovas kocsival tették meg az emberek. A tehetősebbek Léderer Zoltán keresztesi fiákerest is megfizethették, aki személyfuvarozást végzett. Játékokat nem vettek a gyerekeknek, hanem saját kezűleg készítettek. Tehénszőrből labdát gyúrtak, csutkából és csuhéból babát formáztak.a fiúk kedvenc játéka volt a csülök ló, amit állati csülökből csináltak és kocsi helyett lábast kötöttek utána. Télen a csúszkáláshoz fakutyát fabrikáltak: egy deszka aljához legtöbbször esernyődrótot szögeltek, majd ráálltak és szalmahúzó horoggal vagy akáchusánggal lökték magukat előre. Néha kilométerekre is elmentek a patakon ezzel a korcsolyával. Az iskola és a játék mellett a fiúk ötödik osztályos koruktól leventébe is jártak, ami egy katonai előkészítő foglalkozást jelentett. A Lőtéren hetente kétszer gyűltek össze, ahol Bukta Imre, Jakcsi Lajos és Kaló Antal oktatták őket az alapvető katonai ismeretekre. Mindehhez fakardot és fapuskát használtak. A települést a bíró és a hitesek vezették, akik a mai képviselőknek felelnek meg. Fizetés nélkül, utcák szerinti beosztásban végezték a munkájukat. Ők ellenőrizték többek között a tisztaságot is. Mindenki köteles volt a kapuja elejét hetente legalább kétszer (szerdán és szombaton) felseperni, a portája előtti részt gondosan rendben tartani.(!!!) Ellenkező esetben pénzbüntetéssel sújtották, melyet szigorúan be is hajtottak rajta. Szabály volt továbbá az is hogy fát csak úgy vághattak ki az udvarokon, ha előtte a hitesek érettnek nyilvánították és helyette rögtön újat ültettek. Az elhullott állatokról is gondoskodni kellett: a Zsombikban lévő állatégetőben semmisítették meg. A falu az utak, árkok takarítására, javítására, fűkaszálásra útkaparót (Kovács Lajos) alkalmazott és fizetett. Az ő munkaterülete a Határdombtól a Gyilkos hídig tartott. Adót már akkor is fizettek: a földek után a minősége, a házak után pedig a porta területe alapján. Az állattartók legelőbérrel tartoztak a falunak, a csordásoknak és a kondásoknak pedig búzát, árpát adtak. A közbiztonságról a csendőrök gondoskodtak. Imre bácsi szerint többet ért akkoriban a két csendőr, mi ma ötven rendőr. Nagy volt a tekintélyük, féltek, tartottak tőlük az emberek. Az egyik leghatásosabb büntetésük a megszégyenítés volt. Akit lopáson értek, annak a lopás tárgyával, pl. egy zsák búzával vagy tyúkkal a hátán kellett a falun végigvonulnia, s közben hangosan kiabálni. Így jár, aki búzát lop! Így jár, aki tyúkot lop! Nagymihályra Mezőcsátról jártak ki hetente legalább egyszer ellenőrizni. Lóháton, egyenruhában, kakastollas kalapban érkeztek, karddal és puskával felszerelve. Baj esetén fél órán belül itt voltak. Nekik és a lovaiknak külön csendőrpihenő állt rendelkezésükre a Cigánygyep közelében. Tűz esetén az önkéntes tűzoltók vonultak ki a helyszínre, karral húzós vízipuskájukkal fékezve meg a lángokat. A betegeket Dr. Bánhegyi Imre orvos látta el, de a gyógyszerekért már a keresztesi Siska féle patikába kellett menni. A II. világháború kapcsán két tragikus történetet idézett fel Imre bácsi, melyeknek gyerekfejjel ő is szemtanúja volt. 1944 novemberében az oroszok a katolikus templom előtt foglyul ejtettek egy huszonéves kárpátaljai katonát, Szőlősi János motoros hírvivőt. A falu szélére indultak vele, de ő szökni próbált és ekkor géppisztolysorozatot adtak le rá. Miután meghalt, a Vályoggödörbe dobták. Ott találták meg a holttestét a tavaszi olvadáskor. A parton eltemették és ekkor értesítették a szüleit is, akik koporsóval jöttek érte Nagyszőlősről. Az oroszok nagyon kegyetlenek voltak, állatabbak az állattól. - vallja az elbeszélő és ezt a következők is jól bizonyítják: Egy csupán 19 éves német fiút is elfogtak és a Kisrét-árokhoz vezették. Ott meztelenül egy magányos fűzfához állították és agyonlőtték. 4-5 napig feküdt ott, majd egy karóval jelölt helyen elföldelték. 1945-ben temették át a geleji úti temetőbe, ahol ma is nyugszik, sírkövén az ismeretlen katona felirattal. Az oroszok azt tehettek, amit csak akartak. Bementek a házakba, fosztogattak, mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került. Egy alkalommal lopott libával kopogtattak be a Juhász családhoz és fazekat követeltek. A háziak megdöbbenve látták, hogy az állatot tollastól-mindenestől főzték és ették meg-így adva tanúbizonyságot butaságukról. A záró történet mesébe is beillene, pedig igaz. Imre bácsi legidősebb nagybátyja Juhász Sándor az I. világháború idején fogságba esett Oroszországban. Nem tudtak a sorsáról semmit, azt sem tudták, hogy él-e. Az évek teltek, de hírt nem kaptak felőle. Aztán jött az újabb háború és vele együtt Magyarországra, éppen Mezőnagymihályra egy orosz kiskatona. Miután már belőle is fogoly vált, egy istállóban őrizték a többi társával együtt. Itt kapcsolatba került a helybéliekkel, köztük Imre bácsi családtagjaival is. Minél többször találkoztak ez utóbbiak vele, annál jobban emlékeztette őket az eltűnt rokonra. Ráadásul ez a katona tökéletesen beszélt magyarul(!). Szó szót követett, fényképek is előkerültek. Az egyiket meglátva a fiú így kiáltott: A papa! A képen nem volt más, mint az elveszettnek hitt Juhász Sándor, aki külhonban családot alapított. Ez a kapcsolat aztán megszűnt, a rokonok elvesztették egymást. A soroknak itt sajnos vége szakad. Mindenkinek megvan azonban a lehetősége arra, hogy tovább kutakodjon a múltban. Ehhez nem kell mást tenni, csak őszinte érdeklődéssel fordulni az idősebbek felé és ők ezt sok régi, elfeledett, érdekes történettel hálálják majd meg. Higgyék el, érdemes! Barta Andrea
14 Farkas Kornélia a Mezőnagymihály Arany János Általános Iskola földrajz-testnevelés szakos tanára, Diáksportért emlékérem szakmai díjban részesült. Irányításával az i n t é z m é n y é b e n aktív sportéletet alakított ki. Az utóbbi 3 évben kézilabda csapatai eredményesen szerepeltek a kisiskolák országos döntőiben. Az utóbbi két tanévben a nagyiskolák kézilabda versenyein is a megyénk legjobb csapatai között végeztek. A helyi sportegyesület vezetőjeként nemcsak az iskolai kézilabdát irányítja eredményesen, de aktív, példamutató magatartásával szervezi, irányítja Mezőnagymihály ifjúságának sportéletét. Kézilabda csapatával nemzetközi szinten Olaszországban rendezett kézilabda tornán is eredményesen szerepelt. A községében irányításával megnövekedett a rendszeres sporttevékenységgel lekötött fiatalok szabadidős időtöltése. Szakmai elhivatottsággal, hozzáértéssel vesz részt az utánpótlás nevelésben. Tanítványai közül többen a MISI SC kézilabda csapataiban folytatják sportpályafutásukat. Gratulálunk és további eredményes pályafutást, kívánunk A BAZ Megyei kis létszámú iskolák kategóriájában első helyen végzett a Petőfi Sándor Általános Iskola és Művelődési Alapiskola Mezőnagymihály. A kisiskolák versenyein az utóbbi években kitűnően szereplő oktatási intézmény, mely időközben az Arany János Általános Iskola nevet vette fel, a nagyiskolák versenyein is szép sikereket mutatott fel kézilabda, labdarúgás, atlétika sportágakban. Nevük ismerősen cseng az országos szintű vetélkedőkön, és bízunk benne, hogy ellenfeleik a most új névvel szereplő iskolának is hamarosan megtanulják félni a nevét. Gratulálunk Bogárdi Ferencné igazgató asszonynak, Farkas Kornéliának, Holló Ferencnek az eddig végzett munkájukhoz. Köszönjük az önkormányzat képviselő testületének, valamint Juhász János polgármester úrnak, a diáksportnak nyújtott támogatást. A képen balról jobbra, Koncz Ferenc úr, a BAZ Megyei Közgyűlés alelnöke, Farkas Kornélia tanárnő, Bogárdi Ferencné igazgató nő, Demeterné Nyeste Erzsébet Gelej település polgármesterasszonya, ifj. Holló Ferenc futballedző látható a díjátadáson. Mezőségi kupa Első alkalommal rendezték meg Mezőnagymihályon az Önkormányzati alapítású Mezőségi kupát. Az eseményre a Mezőséghez tartozó összes település meghívást kapott, melyet végül Gelej, Mezőcsát, Tibolddaróc, Tiszabábolna, Tiszakeszi, Tiszadorogma és Vatta települések fogadtak el. Mezőnagymihály két csapattal képviseltette magát. A két csapat /Mezőnagymihály, Mezőnagymihály Titán/ közül a csoportmeccsek után végül az első került a döntőbe. A döntőben Mezőnagymihály, Tiszakeszi és Mezőcsát csapatai találkoztak. Itt kör meccsek után a hazai csapat bizonyult a legjobbnak! Második lett Tiszakeszi csapata, harmadik Mezőcsát. Minden csapatnak gratulálunk az elért eredményhez! Reméljük jövőre újra találkozunk. Mezőnagymihály Titán: Illés Richárd, Dövényi-Nagy Ferenc, Kiss Benjamin, Áfra Gábor, Papp Attila, Németh Szabolcs, Gulyás Péter, Keresztúri Zoltán A győztes mezőnagymihályi csapat tagjai: Kiss Gergő, Barta Károly, Ficsór László, Áfra Lajos, Nagy Béla, Németh János, Okos Károly Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000