Dr. Bérczi István: Szénhidrogének Megjelent: Magyar Tudománytár 1. Föld, víz, levegő; MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. 2002, pp. 286-297 /Szöveg: a Kiadó engedélyével; szöveg és ábra: a Szerző hozzájárulásával./ Szénhidrogének A szénhidrogének, azaz a kőolaj és a földgáz energiahordozóként, kenőanyagként, vegyipari alapanyagként meghatározó szerepet játszanak a gazdaságban. Szerepük a 20. században minden nyersanyagnál fontosabb volt, és ez a szerep a 21. század elején sem csökken jelentősen. Szénhidrogénvagyonunk jelenlegi helyzete, problémái csak felkutatásuk, termelésük történetének ismeretében érthető meg, mivel helyenként még az 1930-as években felkutatott telepek is termelés alatt állnak, és azóta a kutatás folyamatosan mutatta ki azokat a szénhidrogénmezőket, amelyek a mai termelést adják. A szénhidrogén-kutatás és termelés mindig a kor tudományos ismeretein alapult. Ez természetesen a hazai kutatás mintegy százéves története során is jelentősen változott, módszerei, eszközei korszerűsödtek, szemlélete is átalakult. A szénhidrogénvagyon felkutatása, termelésbe vonása Az ezeréves Magyarország 1896. évi gazdasági helyzetét bemutató áttekintés nem említi a kőolajés földgázkutatást, illetve kitermelést. Nem véletlenül. Akkor ez ipari méretekben még nem is létezett, annak ellenére, hogy a kormány 1893-tól állami kedvezményekkel, támogatással ösztönözte a hazai kőolajtermelést. A világ kőolajipara 1897-ben csak néhány országot jelentett. A magyarországi kutatásokban 30 vállalkozás (17 magyar, 4 angol, 3 német, 3 osztrák, 1 svájci, 1 lengyel, 1 horvát) és a Magyar Kincstár vett részt. A kutatások jelentős eredményt nem hoztak, az erdélyi Kissármás mellett 1908ban felfedezett földgázmező kivételével. A kormány, gyorsan felismerve a szénhidrogének stratégiai nyersanyag voltát, a kissármási felfedezést követően az 1911. évi kőolaj- és földgáztörvény kihirdetésével gyakorlatilag állami monopóliumot vezetett be a szénhidrogénkutatás területén.
Mind a kőolaj, mind a földgáz túlnyomórészt különböző szénhidrogének, azaz szenet és hidrogént tartalmazó vegyületek keverékéből áll. A nagyobb molekulákat tartalmazó kőolaj sötétbarna, sötétzöld vagy fekete színű, a víznél könnyebb, viszkózus folyadék, míg az egyszerűbb, kisebb molekulákból álló földgáz közönséges nyomáson és hőmérsékleten légnemű. Mindkét anyag a földkéregben keletkezik (146. ábra), és onnan is nyerhető ki. A kőolaj és a földgáz keletkezéséhez a kiinduló anyagot a tengerekben és tavakban lerakó üledékek (agyag, finomszemcsés homok, mésziszap, stb.) szerves eredetű anyagai szolgáltatják. Kémiailag ezek elsősorban növényi és állati zsírok, olajok és viaszok, amelyek lehetnek akár a helyben élő növények és állatok produktumai, akár nagyobb távolságból az üledékgyűjtőbe szállított élőlények például szélfújta pollen vagy tengeráramlással besodort plankton maradványai. A szerves anyagok felhalmozódására elsősorban a kontinensperemek csendes vizű tengerei, a folyódelták, a lagúnák, általánosságban a kevéssé mozgatott vizű környezetek a legalkalmasabbak. Az üledékes kőzetek szerves széntartalma kivételes esetekben a 10%-ot is meghaladja. Ennél jóval kisebb érték is elegendő azonban ahhoz, hogy a szerves anyag szénhidrogénné alakulása végbemenjen, azaz a kőzet anyakőzetté váljon. Az üledékek fokozatos felhalmozódása következtében az egyes kőzetrétegek egyre mélyebbre kerülnek, ahol egyre növekvő hőmérsékletnek vannak kitéve. A kőolaj képződéséhez szükséges 70-150 oc hőmérsékletet a helyi adottságoktól függően igen különböző, de jellemzően 1 km-nél nagyobb betemetődési mélységben érik el a kőzetek. A földgáz keletkezése még nagyobb mélységhez kötött. A tartósan magas hőmérsékleten az eredeti szerves anyag, amely összetételében még igen hasonló az élő szervezet vegyületeihez, bonyolult kémiai változások során a kőolaj és a földgáz fő alkotórészeit adó szénhidrogénvegyületekké alakul. A szénhidrogén-molekulák a mélységben uralkodó nyomás hatására az anyakőzet vízzel telt pórusain áthatolnak, és a szomszédos porózus vagy repedezett kőzetekbe távoznak. Innen már összefüggő fázist (tehát a kőolaj esetében sötét színű folyadékot) alkotva vándorolnak tovább a kőzetek rendszerint vízzel telt törésein, repedésein, nagyobb pórusain keresztül a kisebb nyomású helyek, azaz a felszín felé. Ezt a folyamatot migrációnak nevezik. Kőolaj- és földgáztelepek ott alakulhatnak ki, ahol a felfelé vándorló szénhidrogéneknek útját állja egy tömör, nem repedezett, át nem eresztő kőzetréteg (zárókőzet). Ha ez oldalirányban is zárt, akkor a kőolaj és a földgáz csapdába kerül, és a zárókőzet alatti tárolókőzetben halmozódik fel. A tárolóban a különböző fluidumok fajsúlyuknak megfelelően helyezkednek el: felül a gáz, középen az olaj, alul a víz. Több, egymás fölötti vagy melletti telep alkotja a szénhidrogénmezőt. 146. ábra. Kőolaj- és földgáztelepek kialakulása (Magyar I. nyomán) A 19. század végén a költségvetés a kőolaj (vagy ahogy akkor nevezték: petróleum ) világkarrierjét látva és a külkereskedelmi deficit csökkentése érdekében, évi 100 000 koronát irányzott elő a hazai termelési lehetőségek tisztázására. E munka tudományos megalapozásának feladatát a Magyar Királyi Földtani Intézet (MKFI) kapta. Wekerle Sándor miniszterelnök, Böckh Jánoshoz, az MKFI igazgatójához írt levelében (1893. június 12.) világosan meghatározta, mit vár a kormányzat: fölötte fontos, hogy a nyersolaj az országban nyeressék. Szükségesnek találom, hogy a mély fúrások a geológiai viszonyok alapos tanulmányozásával kezdessenek meg. Ezután a kutatási engedélyeket, szubvenciót csak az MKFI szakvéleménye alapján adott ki a pénzügyi tárca, és az intézetnek kellett ellátnia az állami támogatással mélyülő fúrások műszaki ellenőrzését is. Böckh János a nagyvonalú támogatást illendően méltató válaszában figyelemre méltó szakmai részleteket is elárult koncepciójából: Azt hiszem, alig tévedek, midőn azt mondom, hogy a petróleumkutatások szempontjából a közfigyelem elsőrendben a Máramaros megyei előjövetelek felé fordult, s hozzá tehetem azt is, hogy elsőrendben az Iza völgyének (Dragomérfalva, Szacsal, Konyha) előjöveteleire van irányítva A következő bő száz évben nem ez volt az egyetlen eset, hogy a közfigyelem -hez és a pontosabban nem definiált analógiákon alapuló, csalhatatlannak hitt koncepciókhoz való igazodás nem azonnal váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A kőolajkutatás az I. világháború alatt sem szünetelt. A Nyitra vármegyei Egbell-I. gázos kút továbbfúrásával 1914-ben olajtároló réteget értek el. Itt végezte Böckh Hugó első kísérleti méréseit 1916-ban, a br. Eötvös Loránd által kifejlesztett torziós ingával. 1917-ben Pávai Vajna Ferenc kimutatta a Dráva-Száva köz redőinek áthúzódását a Dunántúlra, s 1919-ben Papp Simonnal már a kiscsehi-budafapusztai dómot is azonosították. A Magyar Kincstár támogatta kutatások az Alföldön fiatal harmadidőszaki (szarmata, pannon korú) rétegekben reméltek kőolajat és földgázt. Gravitációs mérésekkel a Hortobágy és Debrecen térségében kimutatott geológiai szerkezetek fúrásos kutatásával (Hajdúszoboszló, Debrecen, Karcag, Tiszaörs) gáznyomos termálvízrétegeket tártak fel. Ifj. Lóczy Lajos ezzel szemben a Délnyugat-Dunántúl mellett Északkelet-Magyarország idősebb (kora-harmadidőszaki) rétegeiben reménykedett. Nem alaptalanul, hiszen a Budapesttől keletre 1912-1936 között lemélyített 19 fúrás sok helyen (Őrszentmiklós, Tard, Bogács) jelzett kőolaj- és földgáznyomokat, a már korábban ismert, felszínig érő szivárgások (Recsk) mellett. A később Bükkszéken felfedezett, és 8 év alatt közel 11 000 t-nyi kőolajat termelő mező igazolta először a ma paleogén medencének nevezett tartomány oligocén korú rétegeinek ipari értékét. Nyugati koncesszorok a két világháború között 1920 novemberében a D Arcy Exploration Company Limited, az Anglo-Persian Oil Company Limited leányvállalata magyarországi érdekeltséget hozott létre Hungarian Oil Syndicate Ltd. (HOS) néven. Ez a cég 60 000 km2-re húszéves koncessziót kapott. Geológiai módszerrel (Eötvösféle torziós inga) 10 továbbkutatásra érdemes gravitációs maximumot találtak az Alföldön. Összesen három fúrást mélyítettek le Kiscsehi-Budafapuszta, Kurd és Baja térségében. A kiscsehibudafapusztai fúrás a felszínen mindössze 300 m-re hibázta el a később felfedezett mezőt. A hat év (1921-1926) alatt mélyített három meddő fúrás és 150 000 angol fontnyi befektetés után a cég kivonult Magyarországról. 1933-ban Magyarország és az European Gas and Electric Company (Eurogasco) egy 39 000 km2-re szóló kutatási szerződést írt alá. Az amerikaiak Európában kevéssé szokott módon, intenzíven alkalmazták a geofizika módszereket: gravitációs, mágneses és szeizmikus méréseket végeztek (ma sem alkalmazunk mást). Elsőre három, egyértelműen kedvezőnek látszó szerkezetet találtak, Mihályi, Görgeteg és Inke térségében. A mihályi szerkezet élelmiszer-ipari tisztaságú szén-dioxidot tartalmazó mezőnek bizonyult. Bár Görgeteg és Inke sem adott többet olaj- és gáznyomoknál, az Eurogasco vezető szakemberei tanultak elődjük, a HOS hibájából: nemcsak hogy nem veszítették el türelmüket, nem dobták sutba koncepciójukat, hanem ennek fényében korszerűbb geofizikai módszerekkel újravizsgálták a HOS által már megfúrt budafai szerkezetet, és néhány száz méterre a HOS fúrásától felfedezték a mai Magyarország első, ipari értékű kőolaj- és földgázmezőjét. 1937. december 16-án megindult az ipari méretű kőolajkitermelés, 44 évvel azután, hogy ezt a kormányzat célul tűzte ki. A sikeres kutatást követően a kitermelés levezénylésére 1938 júliusában megalakult a MagyarAmerikai Olajipari Rt. (MAORT), a Standard Oil of New Jersey leányvállalata. (Tulajdoni részesedés: Standard Oil: 90%, Magyar Kincstár 10%.) A termelésbe állítás mellett a térség további kutatási lehetőségeinek felmérése is sikeresen folyt, és rövid időn belül a Lovászi, Hahót, Újfalu mezők felfedezéséhez vezetett. A siker méretét jól jellemzi, hogy 1940-re a 420 ezer t/éves termelés fedezete az ország akkori teljes szükségletét, sőt a kitermelés egyharmadát exportálták. Szénhidrogén-kutatás a II. világháború alatt Az 1939-ben kitört, és Magyarország számára 1941-től fizikai valósággá vált II. világháború alapjaiban változtatta meg a kutatás és a termelés menetét, struktúráját. Az USA és Magyarország között 1941 decemberében beállt hadiállapot következtében a MAORT vagyonát a Magyar Kincstár vette át további működtetésre. Új szereplők jelentek meg a kutatás-termelés porondján. 1940-ben megalakult a Magyar-Német Ásványolajművek Kft. (MANÁT), a Délkelet-Alföldre koncentráló kutatási tevékenységgel; a kutatási engedély összesen 18 500 km2-re szólt. 1941-1944
között 30 millió birodalmi márkát fektetve be a kutatásba 38 gravitációs maximumot mutattak ki, jelentős részüket az akkori idők legkorszerűbb szeizmikus mérési módszereivel is lefedve. Azonosították az Algyő, Battonya, Ferencszállás, Kismarja, Madaras, Pusztaföldvár, Tompa, Tótkomlós környéki szerkezeteket. Bebizonyosodott, hogy az Alföld általuk kutatott részeire nem alkalmazható az Erdélyi-medence analógiája, viszont a miocén sókőzetekhez kapcsolódó szénhidrogéncsapdák helyett a miocénnél fiatalabb üledékekben várhatóak kőolaj- és földgázfelhalmozódásokat tartalmazó boltozatok, ahogy ez már a Dunántúlról ismeretes volt. Ezzel teljesen új perspektívát adtak a Dél(kelet)-Alföld szénhidrogén-potenciáljának. A korabeli szeizmikus mérésekből fakadó pontatlanságoknak tulajdonítható, hogy az 1950-es évek második, és az 1960-as évek első felének nagy felfedezéseit jelentő mezőket, amelyek még 2000-ben is a magyarországi kőolaj- és földgáztermelés meghatározó objektumai volta, az első fúrások rendre néhány száz méterrel eltévesztették. Korrigálásra a háborús hadszíntér közeledte nem adott lehetőséget. Összesen 15 fúrást mélyítettek le. Felfedezték, de termelésbe állítani már nem tudták a tótkomlósi és a körösszegapáti előfordulásokat. 1942-ben a visszacsatolt Kárpátalja kőolaj- és földgázkutatásának továbbvitelére megalakult a Magyar-Olasz Ásványolajipari Rt. (MOLÁRT), Magyarország és az AGIP közös vállalata (5545%-os részesedéssel). Az AGIP 1943 tavaszán kezdett mélyfúrásos kutatásba. A századforduló táján elért eredmények ismétlődtek meg: szerény hozamú (néhány m3/nap), kanalazható, szivattyúzható sűrűolaj-beáramlás, amely gyorsan megszűnt. Szénhidrogén-kutatás a II. világháború után A háború befejeztével a szereposztás megváltozott. A régiek közül csak a MAORT maradt, illetve tért vissza a magyarországi kőolaj- és földgázkutatás, illetve termelés színpadára, de elsősorban mint termelőegység. Tevékenysége a Dunántúlra korlátozódott, a geológiailag egyre jobban megismert térség óvatos továbbkutatásával; az országban kibontakozó politikai harc következtében korántsem zavartalanul. Végül a koncepciós MAORT-perbe, illetve az államosításba torkollva az amerikai olajipar magyarországi jelenléte a kommunista hatalomátvétellel (1948) négy és fél évtizedre véget ért. Az államosítás alatt és után a munka folytatódott, ami 1951-ben Nagylengyel mellett magyarországi méretekben jelentős kőolajmező (147. ábra) felfedezését eredményezte, triász és kréta korú kőzetekben. 147. ábra. A nagylengyeli kőolajmező (A GEOS Gazdasági Munkaközösség nyomán) Az ország keleti részén a MANÁT hajdanvolt koncessziós területeit a Jaltában kimódolt hírhedt feltételekkel összhangban a szövetséges hatalmakat Magyarországon egyedül megjelenítő Szovjetunióra ruházták át. A szovjet fél saját szakértői ajánlását megfogadva ezzel a joggal egy 50-50% tulajdonú magyar-szovjet közös vállalat megalakítása formájában élt. Az 1946-ban megalakult, s Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. (MASZOVOL) néven ismertté vált vegyesvállalat folytatta Észak- és Kelet-Magyarországon a háborús események miatt félbemaradt kutatásokat. A földtörténet középkorából származó repedezett, kavernásodott (karsztosodott) mészkő- és dolomitblokkok új, Magyarországon addig ismeretlen kőolajtároló-rendszert jelentettek. E rétegek hívták fel a figyelmet a Dunántúli-középhegység eltemetett részei kutatásának fontosságára. A nagylengyeli kőolajmező (147. ábra) felfedezésekor újdonság volt, hogy a kőolajhoz nem csatlakozott ún. gázsapka, azaz gázban szegény, telítetlen kőolajtelepről volt szó. A gázmentes nehézolaj a karsztosodás során kialakult repedésekben és üregekben helyezkedett el. A terület legnagyobb részén a karsztvíz korlátlan utánáramlása biztosította azt a nyomást, amelynek hatására a kőolaj fokozatosan feljebb került, és a termelőkutak elvizesedtek. A karsztos járatok és üregek boltozataiban rekedt maradék kőolaj kitermelésére gázt sajtoltak a tárolóba, és így mesterséges gázsapkát hoztak létre. A gravitációs elkülönülés hatására a kőolaj a gázzal helyet cserélt, és újra termelhetővé vált. Világviszonylatban is úttörő vállalkozás volt, hogy a mesterséges gázsapka létrehozására széndioxidot használtak. A sikeres kísérleteket nagyüzemi alkalmazás követte.
147. ábra. A nagylengyeli kőolajmező.(a GEOS Gazdasági Munkaközösség nyomán) Kelet-Magyarország volt a németes alapossággal jobban előkészített terep. A geofizikai módszerekkel kimutatott felboltozódások szisztematikus fúrásos kutatása Körösszegapátiban kezdődött (1946), de egy súlyos, gázkitöréssel járó baleset lezárta ennek a reményteljes szerkezetnek a kutatását. Nem sokkal később (1947) a biharnagybajomi szerkezet Bi-1. jelű fúrása ipari értékű kőolaj jelenlétét jelezte. Bár a gyors elvizesedés arra utalt, hogy kisebb előfordulásról van szó, mégis közel 50 fúrást mélyítettek le, amelyek közül végeredményben öt lett hosszabb ideig termelő, összesen közel 100 000 t kőolajat adva a mező 1960-as évek végén bekövetkezett bezárásáig. Északkelet-Magyarország lehetőségeinek megítélése töretlenül pozitív volt ebben az időben. Ennek jogosultságát támasztották alá a Mezőkeresztes (1950), majd Demjén (1954) közelében felfedezett kőolajmezők. Az előbbiben triász és eocén korú mészkövek, dolomitok tartalmazzák a kőolajat, az utóbbi Eger közelében lévő előfordulás oligocén korú homokkövekből termel sűrű, nagy viszkozitású, alacsony gáztartalmú kőolajat. Ez utóbbi az 1970-1980-as években az égetéses termelési technológia különböző változatainak nemzetközi szinten is elismert kísérleti terepévé vált. A figyelem az Alföld felé fordul 1954 több szempontból is fordulópont a magyar olajipar történetében. A Szovjetunió kivonult a magyarországi kőolajiparból, és a Magyar-Szovjet Olajipari Rt. (MASZOLAJ, MASZOVOL-ból 1950-ben létrehozott új vegyesvállalat) megszűnt. Hároméves interregnum után megalakult az Országos Kőolajipari Tröszt. Ez 1960-tól Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) néven, 37 éven keresztül mint monopolhelyzetet élvező állami vállalatkonglomerátum fogta össze a tejes kőolaj- és földgázipart, a kutatástól a gázértékesítésig, a termeléstől a kőolajiparigép-gyártásáig. Ekkor indult meg az alföldi kőolaj- és földgázkutatás jövőjének óvatos átértékelése. Ebben nincs szerepe a MASZOLAJ megszűnésének. Sokkal inkább annak tulajdonítható e fejlemény, hogy a MANÁT-nál, azt követően a MASZOVOL-nál, majd a MASZOLAJ-nál dolgozó kiváló magyar szakemberek a Tótkomlós (MANÁT), Ferencszállás (MANÁT), Körösszegapáti (MASZOVOL), Biharnagybajom (MASZOVOL) környékén végzett kutatásokat noha jelentős termelést adó
előfordulásokat nem eredményeztek reálisan tudták értékelni. Meglátták bennük a régió ma úgy mondanánk, a petróleumprovincia lehetőségeit. Kellett hozzá a rohamosan fejlődő felszíni geofizikai kutatás, és a Sztálin halálát követő, kissé enyhült politikai légkör, amelyben a nagyobb kutatási kockázatot vállaló szakembereknek volt esélye, hogy sikertelenség esetén elkerüljék a szabotázs nem egy korábbi esetben végzetes vádját. Mint gyakorta a kőolaj- és földgázkutatás történetében, a következetes munka, a koncepció újra- és újragondolása, új technológiák sikeres bevezetése, valamint professzionális alkalmazása robbanásszerűen hozta meg a sikert. Így a felfedezések gyors egymásutánban követték egymást. Az eredmények megmutatták, hogy: - a legfontosabb tárolókőzetek, ugyanúgy, mint a Dunántúlon, a fiatal harmadidőszaki rétegek; - a kristályos és a mezozóos aljzat felett, illetve abban is egyaránt találhatók kőolaj- és földgáztároló szerkezetek; - a Kárpátok felől az Alföld közepéig benyúló fliszóna felett túlnyomórészt földgázfelhalmozódások találhatók (Hajdúszoboszló és környéke). Az 1965-ben felfedezett algyői mező (148. ábra) évtizedekre meghatározta a magyarországi kőolaj-, földgázkutatás és termelés helyzetét. Magyarország ez ideig legnagyobb kőolaj- és földgázelőfordulásának sokoldalú tanulmányozása lehetővé tette, hogy: - a magyarországi kőolaj- és földgáztermelés történelmi csúcsot érjen el az 1970-1980-as években; - a magyarországi fiatal (harmadidőszaki) kőolaj- és földgáz-előfordulások keletkezésének új modelljét dolgozzák ki a szakemberek (a Pannon-beltenger deltaképződményeinek azonosítása); - a harmadidőszaki rétegek kőolaj- és földgázperspektívája új megvilágításba kerüljön. Algyő tágabb környezetének, a Dél-Alföldnek szisztematikus továbbkutatása sorozatban hozta az eredményeket, az algyőinél kisebb, de magyarországi léptékben nem elhanyagolható, rövid időn belül termelésbe állított kőolaj- és földgáz-előfordulásokat. Ezek közül egyedül a ferencszállási mező (Algyő közvetlen déli szomszédja) felépítése egyezik meg teljesen az algyői mezőével, a többire a harmadidőszaki képződmények algyőitől eltérő jellege (Endrőd, Szarvas, Zsana) és/vagy a harmadidőszakinál idősebb képződmények jelentősebb szerepe a jellemző (pl. Szeged-Móraváros, Sarkadkeresztúr). Az 1970-1980-as évek sikerei lehetővé tették a medencék mélyebb szerkezetének megismerését célzó, a későbbi kutatási lehetőségek feltárására irányuló, nagy mélységű, ún. paraméter fúrások lemélyítését. Ezek eredményeiből arra lehet következtetni, hogy: - a magyarországi medencék mélyebb részein (is) a földtörténet során megvoltak és ma is megvannak a szénhidrogének kialakulására alkalmas anyakőzetek (149. ábra); - a szénhidrogének felhalmozódására alkalmas tárolókat a nagyobb mélységekben másutt és más kőzetekben, bonyolultabb geológiai szerkezetekhez kötötten, más technológiával kell keresni, mint a felszínhez közelebb eső rétegekben. Szénhidrogén-kutatás és termelés az ezredfordulón 1991. szeptember 30-én megszűnt az OKGT, jogutódjaként október 1-jén megalakult a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (MOL Rt.), mint 100%-ban állami tulajdon. A nemzetközi piaci és olajipari tendenciákkal összhangban 1995-ben megindult a cég privatizációja, amelynek eredményeképpen az állami tulajdon 2000-re 25%+1 aranyrészvény -re csökkent. Az aranyrészvény a nemzetközi gyakorlat szerint a kedvezményezett, ebben az esetben a magyar állam vétójogát és/vagy megkérdőjelezhetetlen javaslattételi jogát jelenti minősített (azaz stratégiai és személyi) kérdésekben. A MOL Rt. már több jelentős szakaszán túljutott átalakulási folyamatát mélyreható belső és külső változások jellemzik:
- egyszerűsödött szervezeti felépítése, tevékenységi köre szűkült. Az alkalmazotti létszám a hajdanvolt OKGT csúcslétszámának (43 000 fő) kb. a fele, harmada; fokozatosan felszámolta a kőolaj- és földgázkutatás területén meglévő monopolhelyzetét; bekapcsolódott a nemzetközi kőolaj- és földgázkutatás, -termelés folyamatába, a kemény nemzetközi versengésbe. A hazai kutatásban mutatkoznak az előző periódus tanulságaiként levont következtetések első eredményei, azaz nem Algyő típusú előfordulások felfedezése a Dunántúlon (Sávoly környéke), a Duna-Tisza közén (Kiskunhalas tágabb környéke) és a Tiszántúlon (Komádi-Mezősas és tágabb környéke).
Magyarország kőolaj- és földgáztermelését az 1937. évi kezdettől fogva a magas színvonal, a világ technológiai élvonalához való igazodás jellemezte. Ez tette lehetővé 88 Mt kőolaj és 193 milliárd
m3 földgáz kitermelését. Az 1940-es évek elején az első, MAORT kezelésében lévő mezőkön már rutinszerűen alkalmazták térségünkben egyedülálló módon a kor csúcstechnológiáját jelentő, a rétegnyomás-csökkenés megakadályozását, lassítását, ezáltal a kitermelhető kőolaj mennyiségének növelését célzó földgáz-visszasajtolást. 150. ábra. Kőolaj- és földgázkutatási területek (Az MGSZ adatai alapján) 2000 januárjában hat külföldi cég, illetve azok hazai bejegyzésű leányvállalatai (Coastal of Hungary Kft. Gemstone Properties Ltd, Gustavson Associates Inc, Magyar Horizont Energia Kft., Mobil Erdöl-Erdgas GmbH, Pogo Magyaroszág Kft.) rendelkeztek kutatási engedéllyel 151. ábra. Szénhidrogén-lelőhelyek (Az MGSZ adatai alapján) 1945 után az eredményes kutatás állította feladatokat sikeresen oldotta meg a termelés. A főbb kihívások és megoldásaik a következők: - a demjéni sűrű kőolaj termikusan (föld alatti elégetéssel) termelése;
- a vízbesajtolás rutinszerű további alkalmazása (Pusztaföldvár, Kiskunhalas, Szank mezők), szén-dioxid-besajtolással kombinálása a Budafa-Lovászi (volt MAORT), Kiskunhalas, Szank, Tázlár mezőkben; kétoldali vízelárasztás alkalmazása az algyői mező nagy gázsapkás kőolajtelepeinek leművelésére; nitrogéngáz-besajtolással történő nyomásfenntartás, elegyedő kiszorítás módszerének laboratóriumi/kisüzemi előkészítése (Szeged-Móraváros mező); vegyszeres vízbesajtolás alkalmazásának kisüzemi kísérleti megvalósítása az Algyő mezőben; szén-dioxid-besajtolásos technológia kifejlesztése és mező méretű alkalmazása a Nagylengyel mezőben, bevezetésének előkészítése (Kiskundorozsma mező); alacsony áteresztő képességű kőzetekből kis napi hozamot adó telepek termelési ütemének fokozása, vízszintes fúrások alkalmazásával. További kutatási lehetőségek A Kárpát-medencét és környékét a 20. és 21. század fordulóján a nemzetközi kőolaj- és földgázipar érett kutatási terület -nek tartja (150. ábra). Olyan területnek, ahol már sok kőolaj- és földgáztelepet felfedeztek és termeltetnek (151. ábra). A telepek, mezők kialakulásának folyamatát a szakemberek úgy gondolják már jól ismerik, hasonlóképpen a térség földtani felépítésének meghatározó vonásait. A régi, sikeres felfedezéseket eredményező kutatási koncepció rutinszerű alkalmazásával tehát a jelentős új felfedezések valószínűsége kicsi. Sikereket az fog aratni, aki: - megtalálja a bizonyítottnak vélt földtani felépítési, szerkezeti, mezőkialakulási modell továbbfejleszthető pontjait, annak korszerűsített, áramvonalasított változatával új, ígéretes kutatási objektumokat tud azonosítani; - professzionálisan képes alkalmazni a legújabb technológiai eljárásokat a kutatásban, amelyeket az informatikai forradalom eredményeként hihetetlen tempóban fejlesztenek ki (technológiai versenyfutás), és ezeket a régi technológiákkal kőolajra és földgázra negatívnak minősített területeken is beveti; - a korszerű technológiát a tudással kombinálva az elöregedett termelőmezőkben eddig meg nem csapolt kőolajmennyiségeket képes feltárni. Néhány magyarországi szénhidrogénmezőn felfedezésének időpontja: Budafa, Bükkszék 1937; Lovászi 1940; Tótkomlós 1941; Körösszegapáti 1943; Biharnagybajom 1946; Mezőkeresztes 1950; Nagylengyel 1951; Görgeteg-Babócsa 1952; Rákóczifalva, Demjén 1954; Nagykanizsa-Bajcsa 1955; Kiskunmadaras-Tatárülés 1956; Pusztaföldvár, Hajdúszoboszló 1958; Battonya 1959; Szarvas 1961; Üllés 1962; Szank, Nagykörű, Dorozsma 1964; Algyő 1965; Ásotthalom, Kiskunhalas 1967; Kelebia 1968; Ferenczszállás, Öttömös 1969; Szeged-Móraváros, Endrőd 1971; Komádi 1974; Harka 1975; Eresztő, Sarkadkeresztúr 1976; Zsana 1978; Szeghalom, Biharkeresztes 1980; Mezősas-Ny 1992; Dány 1994; Sávoly-DK 1995.