TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK...5 BEVEZETÉS...9 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE...23 IDEGEN NYELVŰ RÖVIDÍTÉSEK...23 MAGYAR NYELVŰ RÖVIDÍTÉSEK...24 DUNA TISZA ÁRUELLENŐRZŐ RT. (Z 1331)...25 KÖZÉP-EURÓPAI KERESKEDELMI ÉS ÁRUCSERE-FORGALMI RT. (Z 771, 1274, 1456)...26 TITKÁRSÁG (Z 771)...27 A) TAGGYŰLÉSI, KÖZGYŰLÉSI, IGAZGATÓSÁGI ÜLÉSI IRATOK...27 B) ÁLTALÁNOS CÉGÜGYEK...27 C) FELJEGYZÉSEK A VÁLLALAT MŰKÖDÉSÉRŐL...27 D) INGATLANFENNTARTÁS, -BÉRLET, GÉPKOCSIÜGYEK...28 E) ÁLLAMKÖLCSÖNÖK, ÉRTÉKPAPÍRÜGYEK...28 F) PERES ÜGYEK...28 G) ADATSZOLGÁLTATÁSOK A VÁLLALATRÓL...28 H) ISMERTETÉSEK, TANULMÁNYOK...28 I) A KÖZPONTI IRODA LEVELEZÉSE...29 J) PÉNZÜGYI IRATOK...29 K) SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI IRATOK...31 L) A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI KIVITELI ÉS BEHOZATALI RT. LIKVIDÁCIÓS OSZTÁLYÁNAK IRATAI...33 M) AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG IRATAI...34 KERESKEDELMI OSZTÁLY (Z 1274)...35 A) ÁLLATKERESKEDELEM...36 B) TERMÉNYKERESKEDELEM...36 C) FAKERESKEDELEM...37 D) BŐR-, CSERZŐANYAG-, TEXTIL- ÉS EGYÉB ÁRUKERESKEDELEM IRATAI...41 E) AZ 1945 UTÁNI ÁLLAMKÖZI EGYEZMÉNYEK KERETÉBEN EURÓPAI államokkal KÖTÖTT KOMPENZÁCIÓS ÜZLETEK, JÓVÁTÉTELI SZÁLLÍTÁSOK...44 E) JÓVÁTÉTELI ÉS KOMPENZÁCIÓS SZÁLLÍTÁSOKBAN RÉSZTVEVŐ VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK, MAGÁNOSOK IRATAI...48 F) KÜLKERESKEDELMI SZOLGÁLAT IRATAI...49 G) KÉPVISELETI OSZTÁLY IRATAI...49 H) IGAZGATÓK és CÉGVEZETŐk VÁLLALATON BELÜLI ÜZLETI ÉS MAGÁNLEVELEZÉSE...49 I) LEVELEZÉS HATÓSÁGOKKAL, HIVATALOKKAL, EGYESÜLETEKKEL, INTÉZMÉNYEKKEL és MAGÁNOSOKKAL...50 J) PÉNZINTÉZETEKKEL, BANKOKKAL, BIZTOSÍTÓINTÉZETEKKEL FOLYTATOTT LEVELEZÉS...55 K) LEVELEZÉS ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETEKKEL...55 L) EXPORTLEVELEZÉS KÜLFÖLDI CÉGEKKEL...55 KÖZÉP-EURÓPAI KERESKEDELMI ÉS ÁRUCSERE-FORGALMI RT. IGAZOLÓ BIZOTTSÁGA (Z 1456)...72 MAGYAR ETIÓPIAI KERESKEDELMI KFT. (Z 1277)...73 A) KERESKEDELMI VONATKOZÁSÚ IRATOK...73 B) BELFÖLDI LEVELEZÉS...73 C) KÜLFÖLDI LEVELEZÉS...74 D) KÖNYVELÉSI IRATOK...74 MAGYAR FINN KERESKEDELMI RT. (Z 1282)...75 A) KERESKEDELMI LEVELEZÉS...75 B) KÖNYVELÉSI IRATOK...75 5
MAGYAR ÁLTALÁNOS ÁRUCSERE-FORGALMI KFT. (Z 772 )...76 A) A VÁLLALAT MŰKÖDÉSE SORÁN KELETKEZETT IRATOK...76 B) KERESKEDELMI LEVELEZÉS...76 MAGYAR ÁRUCSERE-FORGALMI INTÉZET RT. (Z 773)...79 MAGYAR BEL- ÉS KÜLFORGALMI RT. (Z 774)...80 NEMZETKÖZI GÉPKERESKEDELMI RT. (Z 775)...81 A) A VÁLLALAT BELSŐ (INTERN) LEVELEZÉSE...82 B) ÜZLETI LEVELEZÉS...82 C) BELFÖLDI ÉRDEKELTSÉGI VÁLLALATOK...83 D) KÜLFÖLDI ÉRDEKELTSÉGI VÁLLALATOK...83 E) BELFÖLDI KERESKEDELMI LEVELEZÉS...83 F) KÜLFÖLDI KERESKEDELMI LEVELEZÉS...89 G) EXPORTLEVELEZÉS FÖLDRÉSZEK SZERINT, ORSZÁGOK, AZOKON BELÜL A CÉGEK BETŰRENDJÉBEN...90 H) SZEMÉLYZETI IRATOK...91 I) KÖNYVELÉSI IRATOK...91 EXPORTKERESKEDELMI ÉS ÁRUBESZERZŐ RT. (Z 776)...93 A) KÖZGYŰLÉSI IRATOK...93 B) IGAZGATÓSÁGI IRATOK...93 C) ALAPÍTÁS, IPARIGAZOLVÁNY...93 D) ADATSZOLGÁLTATÁSOK...93 E) HELYISÉGBÉRLET, TÁVBESZÉLŐ...94 F) KERESKEDELMI VONATKOZÁSÚ IRATOK...94 G) KÖNYVELÉSI IRATOK...94 H) SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI IRATOK...94 I) BELFÖLDI LEVELEZÉS...94 J) EXPORTLEVELEZÉS FÖLDRÉSZEK SZERINT, ORSZÁGOK, AZOKON BELÜL A CÉGEK BETŰRENDJÉBEN...97 MAGYAR BRAZIL KERESKEDELMI RT. (Z 777)...103 MAGYAR EGYIPTOMI KERESKEDELMI RT. (Z 778)...104 A) ALAPÍTÁSI IRATOK...104 B) KÖZGYŰLÉSI IRATOK...104 C) IGAZGATÓSÁGI IRATOK...104 D) ÉRDEKELTSÉGEK IRATAI...105 E) KÖNYVELÉSI IRATOK...105 DUNAI RAKTÁRHÁZAK RT. (Z 781)...106 MAGYAR BÁNYATERMÉK- ÉS FÉMÉRTÉKESÍTŐ RT. (Z 782)...107 A) TESTÜLETI IRATOK...107 B) KERESKEDELMI LEVELEZÉS...107 C) LEVELEZÉS HIVATALOKKAL, HATÓSÁGOKKAL, BANKOKKAL, MAGÁNOSOKKAL...108 D) EXPORTLEVELEZÉS ORSZÁGOK, AZOKON BELÜL A CÉGEK BETŰRENDJÉBEN...109 E) SZEMÉLYZETI IRATOK...110 F) KÖNYVELÉSI IRATOK...111 MAGYAR VASNAGYKERESKEDŐK KÖZPONTI IRODÁJA (Z 783)...112 A) A VÁLLALAT FELÉPÍTÉSE, IRÁNYÍTÁSA, ÜGYINTÉZÉSE...112 B) KARTELL-ÜGYEK IRATAI...113 C) LEVELEZÉS TAGVÁLLALATOKKAL...114 D) JOGÜGYI IRATOK...114 E) JÓVÁTÉTEL...114 F) SZEMÉLYZETI IRATOK...114 6
G) KÖNYVELÉS...115 SINGER VARRÓGÉP RT. (Z 784)...116 A) A VÁLLALAT MŰKÖDÉSE SORÁN KELETKEZETT IRATOK...116 B) LEVELEZÉS KÜLFÖLDI SINGER VÁLLALATOKKAL...117 C) JOGÜGYI IRATOK...118 D) MŰSZAKI IRATOK...118 E) SZEMÉLYZETI IRATOK...119 F) KÖNYVELŐSÉGI IRATOK...119 AUTOMOBIL-IPARI ÉS KERESKEDELMI RT. (Z 785)...121 MAGYAR BORÉRTÉKESÍTŐ RT. (Z 786)...122 MAGYAR VADTENYÉSZTŐK KIVITELI ÉS KERESKEDELMI RT. (Z 787)...123 A) A VÁLLALAT MŰKÖDÉSE SORÁN KELETKEZETT IRATOK...123 B) LEVELEZÉS SZÁLLÍTMÁNYOZÓ VÁLLALATOKKAL, HIVATALOKKAL, BIZTOSÍTÓINTÉZETTEL...124 C) EXPORTLEVELEZÉS BÉKACOMBELADÁS ÜGYÉBEN...124 D) EXPORTLEVELEZÉS ÉLŐVADELADÁS ÜGYÉBEN...124 E) EXPORTLEVELEZÉS LŐTTVADELADÁS ÜGYÉBEN...125 F) EXPORTLEVELEZÉS PIÓCAELADÁS ÜGYÉBEN...126 G) EXPORTLEVELEZÉS VEGYES VADELADÁS ÜGYÉBEN...126 H.) SZEMÉLYZETI ÜGYEK...127 I) KÖNYVELÉSI IRATOK...127 MAGYAR APRÓVAD ÉRTÉKESÍTŐ KFT. (Z 1312)...128 A) A VÁLLALATVEZETÉS HATÁSKÖRÉBE TARTOZÓ ÜGYEK...128 B) LEVELEZÉS...128 C) EXPORTLEVELEZÉS AGANCSELADÁS ÜGYÉBEN ORSZÁGOK, AZOKON BELÜL CÉGEK BETŰRENDJÉBEN...128 D) LŐTTVAD-ELADÁS EXPORTÜGYLETEI AZ ORSZÁGOK, AZOKON BELÜL A CÉGEK BETŰRENDJÉBEN...129 E) LEVELEZÉS NYÚLBŐRIMPORT ÜGYÉBEN...130 F) KÖNYVELÉSI IRATOK...131 MAGYAR VADKIVITELI EGYESÜLÉS (Z 1313)...132 MAGYAR ÉLELMISZER-SZÁLLÍTÓ ÉS ÁRUKERESKEDELMI RT. (Z 788, Z 1457, Z 1458)...133 KERESKEDELMI OSZTÁLY (Z 788)...134 A) LEVELEZÉS MINISZTÉRIUMMAL, HATÓSÁGOKKAL, HIVATALOKKAL, SZERVEZETEKKEL...134 B) LEVELEZÉS BANKOKKAL...134 C) LEVELEZÉS ÉRDEKKÉPVISELETEKKEL, ÉRDEKVÉDELMI SZERVEKKEL...134 D) LEVELEZÉS NEMZETKÖZI SZÁLLÍTMÁNYOZÓ CÉGEKKEL, EXPORTŐRÖKKEL...135 E) KOMPENZÁCIÓS ÜGYEK IRATAI...135 F) KERESKEDELMI LEVELEZÉS BELFÖLDI CÉGEKKEL, ÜGYFELEKKEL...135 G) KERESKEDELMI LEVELEZÉS KÜLFÖLDI CÉGEKKEL...137 SZEMÉLYZETI OSZTÁLY (Z 1457)...142 KÖNYVELŐSÉGI IRATOK (Z 1458)...143 NOSTRA ÁLTALÁNOS ÁRUKÖZRAKTÁRAK ÉS KERESKEDELMI RT. (Z 1459)...144 INDUSTRIA MAGYAR ÁLTALÁNOS IPARI RT. (Z 789)...145 MAGYAR ERDŐBIRTOKOSOK FAÉRTÉKESÍTŐ RT. (Z 790)...146 MAGYAR FA RT. (Z 1256)...147 A) A VÁLLALATVEZETÉSSEL KAPCSOLATOK IRATOK...147 B) SZEMÉLYZETI IRATOK...148 C) KÖNYVELÉSI IRATOK...148 7
BÁNYAFA-ÉRTÉKESÍTŐ KFT. (Z 1257)...149 A) A VÁLLALAT MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS IRATOK...149 B) KERESKEDELMI VONATKOZÁSÚ BELFÖLDI LEVELEZÉS...149 C) KERESKEDELMI VONATKOZÁSÚ KÜLFÖLDI LEVELEZÉS...149 D) SZEMÉLYZETI IRATOK...150 E) KÖNYVELÉSI IRATOK...150 IPARI SZABADALMAKAT ÉRTÉKESÍTŐ RT. (Z 870 )...151 ÁLTALÁNOS IRATOK...151 KERESKEDELMI FONDTÖREDÉKEK (Z 1460)...152 FELHASZNÁLT IRODALOM...154 NÉVMUTATÓ...155 8
BEVEZETÉS A külkereskedelem alakulását, fejlődési lehetőségeit alapvetően meghatározza az ország földrajzi fekvése, gazdasági-társadalmi fejlettsége, tőkeereje és nem utolsósorban a kivitelre szánt termékek eladhatósága a világpiacon. Magyarország gazdasága Európában sajátosnak mondható utat járt be, hiszen a Habsburghatalom keleti orientációját a belső vámok 1775. évi ausztriai, majd 1784. évi magyarországi életbe léptetése már a kiegyezést megelőzően nyilvánvalóvá tette. Ez a tudatos birodalomépítő akarat húzódott az olmützi alkotmányban is rögzített egységes birodalmi vámterület megalkotásának szándéka mögött is. 1850. október 1-jén került sor a köztes vámvonalak részleges, majd 1851. július 1-jén a dohánymonopólium és a fogyasztási adórendszer kiterjesztésével egyidejűleg teljes felszámolására. Egyedi volt ez az út abban az értelemben, hogy Magyarország, amely addig nemigen foglalkoztatta Európa államait, az 1867-ben a kontinens közepén létrejött és területi arányait, népességét, gazdasági erőforrásait tekintve domináns Osztrák Magyar Monarchia részeként már Anglia számára is kihívást jelentett. Másfelől elsősorban népessége, mezőgazdasági súlya, nyersanyag-készlete és tőkebefektetést indukáló lehetőségei miatt szintén sajátos volt az ország helye a Monarchia gazdaságán belül is. Mindezek folytán jelentős tényezővé vált a birodalmi piacon, emellett összekötő szerepet játszott az iparilag fejlettebb, osztrák cseh területek, valamint az elmaradottabb Galícia, Bukovina és Dalmácia között. A hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar a 19. század második felétől gyors fejlődésnek indult, ami összefüggött a nyugat-európai piacok agrár- és nyersanyagigényével. Ekkor ugyanis az Európa-központú világkereskedelem a fejlett és iparosodott Nyugat-Európa és az elmaradottabb agrár- és nyersanyagtermelő Dél-, Kelet- és Észak-Európa közötti áruforgalmon nyugodott. 1876 1880 között 67% volt Európa világkereskedelmi részesedése, a többi földrész csak az első világháború idején zárkózott föl, illetve kezdett dominánssá válni. Magyarország népességének 75 80%-a még a dualizmus első éveiben is a mezőgazdaságból élt, és mindössze 10%-a foglalkozott iparral. Ebből következik, hogy az állam árukivitele főként a mezőgazdasághoz kapcsolódott, és az export 89 90%-át az 1840-es években a mezőgazdasági nyerstermékek, elsősorban az élő állat és az állati termékek adták. A kiegyezés utáni években a nyerstermékek részaránya 64%-ra csökkent, és 29%-os részarányával a gabona került az első helyre. Az ipari termékek 36%-os kiviteli arányából 15%-kal részesedett az élelmiszeripar, míg a gabona és a liszt együttesen a kivitel 38%-át adta. Ezekben az években a búzatermés 39 40%-át, az egész gabonatermés egynegyedét exportálták, ezzel szemben az 1880-as években ez a szám 33%, illetve 18% volt. A mezőgazdasági termékek mellett a sertés, a bor, a gyapjú és a fa volt a legfőbb kiviteli cikk. Az 1880-as évek végén a szarvasmarha- és a cukorkivitel lendült fel. Az import túlnyomó részét, mintegy 80%-át az ipari termékek alkották, ezek háromnegyede fogyasztási cikkekből, textil- és ruházati termékekből tevődött össze. Az 1867 utáni években a beruházási javak részaránya nőtt, az 1880-as években viszont a további feldolgozást igénylő, félkész gyártmányok behozatala erősödött. Mindez a még mindig korszerűtlen gazdasági szerkezet meglétét mutatta, de már tapasztalható volt bizonyos elmozdulás annak modernizációja felé. A külkereskedelem követte a gazdaság hullámzását. Az 1850 1860-as években a külkereskedelmi forgalom jelentős arányú növekedését regisztrálták, ami 1871 1882 között lelassult, majd az 1880-as években lendült fel újra. Az ország nemzetközi áruforgalma egyrészt a birodalom közös piacán belüli árucsere volt, amely a vámok hiánya és a közös pénzrendszer miatt belkereskedelemnek tekinthető külkereskedelemnek valójában a birodalmon kívüli, úgynevezett vámkülföldi országokkal folytatott 9
kereskedelem minősült. A birodalmon belüli árucsere az ország áruforgalmának háromnegyed részét tette ki, és különösen a behozatalban növekedett a Monarchia másik felének részesedése. A hazai kivitel 1860-as évekbeli látványos felfutása mögött a vámkülföldi export gyors növekedése állt. A kivitel 11 12%-a Németország felé irányult, amelyet a sorban a 2 3%-kal részesülő Anglia, Franciaország, Svájc és a Balkán követett. Az 1860 70-es években Magyarország akadálytalanul helyezhette el Európa nyugati piacain agrártermékeit, különösen a búzát és a lisztet. Ezt a lendületet lelassította az 1873-ban kirobbant válság, majd az azt követő, az évtized végéig elhúzódó regresszió, amely a magyar gazdaságot különösen nagy erővel rázta meg, és véget vetett a nyugati és keleti területek közötti szabadkereskedelmi áruforgalomnak. Nyugat-Európa országai sorra kiépítették védővámjaikat, majd 1879-ben a legfontosabb külkereskedelmi partner, Németország is ezt az akadályt gördítette a gabona és az élőállat importja elé. Az Osztrák Magyar Monarchia sem maradt adós a birodalom gazdaságát körülbástyázó védővámok megalkotásával. 1878-ban új általános vámtarifát dolgoztak ki, amelyet 1882-ben és 1887-ben egyre növekvő díjtételekkel újabbak követtek. Ezek a rendelkezések a vámtarifák mértékét tekintve már teljesen az európai gyakorlathoz, a megemelt ipari és agrár védővámokhoz igazodtak. Nem elhanyagolható a Monarchia és a Balkán kapcsolata sem. Az itteni országokból a behozatal 8%-ot tett ki, éppen ezért volt jelentős az 1875-ben Romániával, majd 1881-ben Szerbiával a kölcsönös vámmentességről megkötött kereskedelmi szerződés. A balkáni országok részesedése ezzel szemben a román vámháború idején erőteljesen visszaesett. Az 1873. évi válságot követően a vámkülföldi gabona- és lisztkivitel mértéke az 1880-as években már stagnált, majd 1890 után csökkenni kezdett. Ezeket a termékeket a század végén egyre nagyobb mennyiségben a közös vámterület vette fel. A Nyugat-Európában és a Monarchiában az agrártermelés mint húzóágazat fejlődését elindító folyamat többek között hazánkban is olyan fokú gazdasági növekedést eredményezett, amely a hitelrendszer kiépítéséhez, a korszerű, európai színvonalú közlekedés megteremtéséhez és a mezőgazdasághoz kapcsolódó világszínvonalú malomipar kiépüléséhez vezetett. A hasonlóképpen sikeres hazai szalámi- és cukorgyártás is vezető szerephez jutott a Monarchia piacain. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyes ágazatainak bővülése a nehézipar néhány ágának jelentős fejlődését váltotta ki, pl. a Ganz gyár világszínvonalú technikát honosított meg vasúti kocsik kéregöntésű kerekeinek megalkotásával. Az első világháború előtt a magyar gazdaság növekedésének alapját nem a belső felhalmozás, hanem a külföldi tőkebeáramlás jelentette. 1867 1890 között kétmilliárd forint külföldi tőkét fektettek be a magyar gazdaságba, ami túlnyomóan francia, német, osztrák, kisebb mértékben angol, belga, holland és svéd eredetű volt. A belső tőkefelhalmozás fő forrása a kiegyezés utáni két évtizedben a mezőgazdaság és a kereskedelem maradt. 1873 1900 között a magyar gazdaság finanszírozásában 55:45 volt a belső forrás és a külső befektetés aránya. A későbbiekben a külföldi tőke aránya tovább csökkent, hiszen az első világháború kirobbanása idején a külső forrás részaránya már csak 25% volt, jelezve a magyar gazdaság autonóm jellegét. A századforduló éveiben megkezdődött a magyar tőke balkáni expanziója. Míg a hűbéri eredetű nagy- és középbirtokosoknál felhalmozott pénzvagyon jelentős részét reprezentációs célokra használták fel, addig a kereskedelemben és kiváltképpen a terménykereskedelemben felhalmozott tőke nagyobb mértékben áramlott a gazdaság egyéb szektoraiba. A hazai tőkés kereskedők részben külföldi tőkével főként az 1850-es évek végétől kezdeményező szerepet játszottak a bankok, illetve ipari üzemek alapításában és a vasútépítésben is. Elsősorban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparba, jellemző módon az élelmiszer-, ezen belül a malomiparba való behatolásuk emelhető ki, de bekapcsolódtak a sör-, a vegyi- és a bőriparba, a fűrésztelepek és az építőgyárak alapításába is. A cukoripar kezdetben az osztrák tőke vállalkozásai alatt fejlődött, majd a század végén egyre inkább a magyar bankok vették át 10
a vezető szerepet. A textilipar a protekcionista vámrendszer miatt tengődött, töretlen felfutása az 1920-as évektől vált érzékelhetővé. A dualizmus és az ország gazdasági fejlődésének, egyúttal a hazai tőkés gazdaság 1945 előtti százéves történetének legdinamikusabb időszakát az 1887 1898 közötti évek jelentették. A Monarchia közös piaca a gazdaság bázisa maradt az első világháború végéig, ugyanakkor az 1880-as évektől elsősorban Németországgal megerősödtek a vámkülföldi kereskedelmi kapcsolatok. 1913-ban annak egyharmad része, a Monarchián kívüli tőkeimportnak pedig csaknem fele Németország felé irányult. Az árubehozatal növekedése ellenére a századforduló után a német tőkeimport erősen visszaesett. A magyar gazdaság tőkeellátásában Franciaország mellett Anglia, Hollandia és Svájc szerepe növekedett. A hazai bankrendszer fokozatosan függetlenedett a külföldi tőkétől, hiszen a századfordulón a vezető pénzintézetek részvényeinek többségi, 55%-os külföldi érdekeltsége mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Rt. már magyar tőkecsoport tulajdonában volt. A Rotschildbankcsoporthoz tartozó Magyar Általános Hitelbank Rt.-nél a magyar nagytőke egyre növekvő szerephez jutott, a külföldi tőke szerepe inkább a nagybankok második vonalába tarozó, újabb alapítású Magyar Olasz Bank és az Angol Magyar Bank esetében volt domináns. Az 1890-es években a fizetési mérleg vámkülföldi viszonylatban egyensúlyban volt, mind a külkereskedelem, mind a tőkeforgalom pozitív mérleggel zárt. Az első világháború előtt növekedett a külkereskedelmi mérleg hiánya, de a fizetési mérleget a kivándorlók hazaküldött pénzei még egyensúlyba hozták. Az ország birodalmon belüli fizetési mérlege egy-két évtől eltekintve hiányt mutatott. Ezt az áru- és idegenforgalmi mérleg hiánya, valamint az Ausztriának kifizetett kamatok és osztalékok okozták, és ezen sem a tőkeforgalom pozitív mérlege, sem az Ausztriában dolgozó magyar állampolgárok átutalásai nem segítettek. A századforduló után a tengerentúli országok fokozódó gazdasági térnyerése következtében a Monarchia örökös tartományai maradtak a magyar agrártermékek biztos piacai, amelyeken az 1906. évi agrárprotekcionista vámok bevezetése következtében monopolhelyzethez jutottak cserében iparcikkeket, félgyártmányokat kapott az ország. A közös vámterületek nyújtotta komparatív előnyök érvényesültek a magyar gazdaságban is, mert csak olyan termékeket gyártottak, amelyek előnyösek voltak számára. Az összforgalom háromnegyed része vámbelföldön zajlott, a kivitel kilenctizedét nyersanyag, félgyártmány és élelmiszeripari termék tette ki, a behozatal kétharmada iparcikkekből, ezen belül mintegy 31%-a textíliából állt. A századfordulót megelőző évtizedben, a tőke és a termelés koncentrációjával párhuzamosan alakultak ki az ipari monopóliumok. A világháború előtti évtizedben 56 osztrák magyar és 26 magyar kartell működött. Ezek versenykorlátozó szándéka idővel a fejlődés gátjává vált, de folyamatosan működtek a Nehézipari Központ (NIK) 1947. évi megalakulásáig. Az Osztrák Magyar Monarchia felbomlásával mintegy két évszázados gazdasági kapcsolatrendszer szűnt meg. Elveszítve a birodalom egységes piacát, közös pénzét és hitelrendszerét, az ország gazdasága minden átmenet nélkül kikerült a világpiacra, így a továbbiakban felértékelődött a külkereskedelem szerepe. A trianoni területvesztések után az iparosodottabb, de zömében nyersanyag-behozatalra szoruló gazdasági ágak maradtak magyar területen. Az ország gazdaságának általános helyzetét az új határok között is a mezőgazdaság határozta meg. Az első világháború előtt a nemzeti jövedelem 58%-át a mezőgazdaság termelte meg, az ipar részesedése 28%, a kereskedelemé és a közlekedésé pedig 14% volt. Az agrártermékek és agrár iparcikkek világpiaci elhelyezése a behozatali szükségletek biztosítása miatt létkérdéssé vált. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Monarchia vámkülföldivé vált örökös tartományai, Ausztria és Csehország világpiaci áron és nem liszt, hanem gabona formájában vették át a magyar gabonát, amivel a malomipart is válságba sodorták, hiszen a megmaradt 65 millió mázsa őrlőkapacitás számára az ország szántóterületein legfeljebb 20 28 millió mázsa gabona 11
termett. Hasonló értékesítési gondokkal küzdött a főként Budapestre koncentrálódott sör- és cukoripar is. A Monarchia felbomlása, a négyéves háború, a központi hatalmak elleni blokád, a nemzetközi kapcsolatok teljes szétzilálódása, az ország megszállása, a rossz termésátlagok, a fokozódó áruhiány és infláció, a gazdaság reorganizálása komoly próbatétel elé állította az országot. Mindezeket csak tetézte a szomszédos, újonnan létrejött utódállamok ellenséges magatartása, gazdasági elzárkózása, illetve az Európa országaiban is tapasztalható protekcionizmus erősödése. Az Európa-szerte terjedő elzárkózó politika alkalmazása alól Magyarország sem vonta ki magát, és 1921. július 15-től behozatali tilalmat rendelt el, elsősorban az ipari késztermékekre. A világpiacra kikerülve a magyar gazdaságnak olyan problémákkal is szembe kellett néznie, mint például a gabonatermelés túlsúlya, magas termelési költsége, elmaradott technikája, az állati termékek viszonylag alacsony feldolgozottsága. Mindezeken túl tőkehiány lépett fel, mert miután Ausztria is adós országgá vált, a bécsi pénzcsoportok elvesztették korábbi erejüket. Németország mint kereskedelmi partner átmenetileg kiesett, és a hagyományos külső források is kiapadtak. A tőkeimport megindulását 1924-től a jóvátételi kötelezettség sürgette, aminek értelmében húsz év alatt 200 millió aranykoronát kellett az országnak kifizetnie. Magyarország 1923 tavaszán nagyrészt hosszú lejáratú kölcsönt igényelt, a megszavazott, 307 milliárd aranykorona értékű népszövetségi kölcsönt 1924 júniusától folyósították. A népszövetségi kölcsön elnyerésének feltétele egyrészt a Monarchia Magyarországra eső 1345 millió pengő adósságának visszafizetése, másrészt a tilalmi rendszer felszámolása és kereskedelmi kapcsolatok felvétele volt a szomszédos államokkal. 1924 1931 között az 1,3 milliárd pengő hosszú lejáratú hitel mellett 1,7 milliárd pengőnyi áruhitel, valamint közép és rövid lejáratú kölcsön áramlott be az országba. Ezek miatt az angol amerikai befolyás súlya megnőtt, és vele együtt a korábbi függést az osztalékoktól a nyugati hatalmak diktálta pénzügyi függés váltotta fel. Az általuk nyújtott tőkehitelek a térség gazdasági helyreállítását célozták. Míg az első világháború előtt Németország és Ausztria a hitel mellett piacot is biztosított a magyar gazdaság számára, addig az 1920-as évek hitelfelvételei már nem jelentettek eladási lehetőséget is. Az elzárkózó gazdaságpolitikai stratégián ütött rést az 1920. június 1-jén Németországgal megkötött ideiglenes, a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló megállapodás. Ezt követte az 1920 decemberében életbe léptetett magyar osztrák, majd 1921. január 21-én a magyar lengyel kompenzációs árucsere-egyezmény, és nem utolsó sorban az Ausztriával kötött, 1921 februárjában ratifikált kompenzációs egyezmény. Ezek a megállapodások segítették az áttérést a béketermelésre, illetve a hozzáférést a csak külföldről beszerezhető, nélkülözhetetlen ipari termékekhez és nyersanyagokhoz. Magyarországon a nem abszolút tilalmat jelentő rendszer bevezetésén túl kormányengedélyhez kötötték a behozatalt és kivitelt, ami bizonyos jövedelmet biztosított az államkincstárnak. 1922. augusztus 1-jétől, az 1920-ban, az első világháború alatt bevezetett kötött devizagazdálkodás megszüntetése után a kormány ismét ehhez az eszközhöz nyúlt, majd az 1924. december 12-i, 250/1924. M. E. számú rendelet az összes behozatali tilalmat eltörölte. A magyar külkereskedelmi politika új mérföldköve volt az 1924. évi XXI. tc. értelmében 1925. január 1-jén életbe léptetett, 2244 vámtételt tartalmazó vámtarifarendszer. A protekcionista vámvédelem jegyében kidolgozott autonóm vámtarifák magas, átlagosan 30%-os értékvámokat írtak elő, ami főleg a fogyasztási iparcikkek kirekesztésével importhelyettesítő iparfejlesztésre késztette a gazdaságot. A szabad mozgásteret követelő kereskedelmi tőke hevesen ellenezte a védővámos elzárkózást, ami nem csoda, hiszen a Monarchia vámközösségén izmosodott meg. Az első világháború előtt a belső felhalmozásban élen járó terménykereskedők elveszítették korábbi gazdaságalakító szerepüket. 12
Az évtized második felében tapasztalható mérsékelt gazdasági fellendülés hatására az ipari termelés 1929-ben több mint 12%-kal volt magasabb, mint 1913-ban, termékszerkezet-váltásról azonban nem beszélhetünk sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. A behozatali tilalmak és a kirekesztő vámok a korábban hiányzó vagy gyenge iparágak fejlődésének kedveztek, például a textiliparénak, amely az évtized végére megháromszorozta termelését. Történt mindez akkor, amikor Nyugat-Európa már régen túljutott az ipari forradalom első hullámán, az akkor vitathatatlanul húzóágazatot képviselő textilipar hihetetlenül gyors fejlődésén, és ekkor az ipari forradalom második nagy szakaszának haszonélvezőjeként új energiahordozók, a kőolaj és az elektromos energia birtokában új alapanyagok, az acél, a vasbeton és az alumínium felhasználója volt. Ezeken a területeken olyan korszerű technikai vívmányok honosodtak meg, mint az autó, a repülőgép, a drót nélküli távíró és a rádió, valamint új iparágak váltak meghatározóvá, többek között a vegyipar, az elektromos ipar, az autógyártás és a repülőgépgyártás. A könnyű-, textil-, bőr- és papíripari ágazatok felfutása az 1920-as évek második felében nem tekinthető hazai sajátosságnak. A szomszédos országok a népszövetségi konferenciákon megfogalmazott szabadkereskedelmi elvvel ellentétben hasonlóképpen az elzárkózó politika jegyében elmaradt iparágazataik importhelyettesítő fejlesztését támogatták. Ez a gazdaságpolitikai irányvonal különösen az exportban okozott nehézségeket, hiszen az importhelyettesítő iparosítás egyfelől csökkenti, másfelől viszont éppen megnöveli az importot az exportnehézségek így a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának hiányát idézték elő. A külkereskedelmi mérleg deficitje és a külföldi tőketörlesztések hátrányosan érintették a fizetési mérleg egyensúlyát, ami erősen megnövelte az országok adósságállományát. Magyarországon az 1920-as évek végére állandósult a cserearányok erőteljes romlása, 1929-ben, egy évtizeddel a háború befejezése után az országnak ugyanolyan értékű importcikkért a korábbinál 10 20%-kal több terméket kellett exportálnia. Az 1929 1933-as gazdasági világválság alapjaiban rázta meg a magyar gazdaságot. A jelentős kiviteli felesleggel rendelkező országban a válság egy csapásra felszínre hozta a mezőgazdaság elmaradottságát, azaz a gépesítés hiányát, a termelés magas önköltségét, a mezőgazdasági támogatás alacsony mértékét, a szűk belső piacot és a szemtermelés túlsúlyát. A gabonaárak jelentős mértékben csökkentek, a búza nagykereskedelmi ára az 1924 1928 közötti évek átlagához képest 1933-ra a harmadára zuhant. A növényi eredetű termékek áresése a válság alatt 54%-os, az állatok és állati termékek árcsökkenése 48%-os volt. Az 1929 1933-as gazdasági válság a magyar gyáripar ágaiban nem egy időben és nem egyforma intenzitással hatott. A termelés leginkább a vas- és fémipar, a gépgyártás, az építőanyag- és faipar területén esett vissza, 1932-ben az 1929. évi 52%-ára. A hitelezők sietve mondták fel a rövid lejáratú hiteleket, az adósok többsége fizetésképtelenné vált. Magyarország 4,3 milliárd pengős külföldi adósságának jelentős része rövid lejáratú hitelekből tevődött össze. A hitelek folyósításától megfosztott, a gazdasági válság hatásától fulladozó kelet-európai országok számára olyan pénzügyi megoldások bevezetése vált létfontosságúvá, mint a bankzárlat, a külfölddel szemben fennálló tartozások kifizetésének felfüggesztése vagy a kötött devizagazdálkodás bevezetése. Ez utóbbi a nemzeti valuták szabad átváltását szüntette meg, és a deviza ki-, illetve befizetéseket a nemzeti bankok hatáskörébe utalta, amivel a külkereskedelmi tevékenység állami felügyelet alá került. 1931. december 22-én a kormány teljes transzfermoratóriumot rendelt el, amivel hivatalosan is beszüntette a külföldre irányuló kifizetéseket. A Nemzeti Bankban létrehozták az ún. Külföldi Hitelezők Alapját, ide fizették be a magyar adósok külföldi tartozásaikat és egyéb kifizetéseiket, amelyek továbbításáról a bank gondoskodott. A kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítására az egyetlen járható út a behozatal radikális korlátozása maradt. 1930 1934 között ismét a vámvédelem eszközéhez nyúltak a környező államok mindegyikében, azaz megtiltották a belföldi termeléssel előállítható termé- 13
kek behozatalát. 1933 elején Magyarországon külön kormányengedélyhez kötötték a külföldi ipari készáruk behozatalát. A kontingentális rendszer keretében központi előírás alapján határozták meg, hogy az egyes cikkekből mekkora mennyiség behozatala engedélyezhető. A kötött devizagazdálkodáshoz kapcsolható a valutafeláras rendszer életbe léptetése is. A kezdetben árucikkenként megállapított állami támogatás a kivitt árukért 20 50% felárat biztosított, így a magyar áruk versenyképessé váltak külföldön. A Magyar Nemzeti Bank nem a hivatalos árfolyamon váltotta be a külföldi devizákat, hanem Magyarország, Románia és Jugoszlávia esetében valutaleértékeléssel 30 40%-kal alacsonyabb árfolyamot alakított ki. Ezzel fokozták a termékek versenyképességét, hiszen a külföldi vásárló ugyanannyi devizáért 30 40%-kal több nemzeti valutát kapott. 1935-től a felárrendszert állandó kulcsokat megállapítva az egyes valutákhoz kötötték. A szabad devizájú sterlingblokk országai Anglia, Franciaország, Svájc, Belgium valutáira a legmagasabb, 50%-os felárat alkalmazták. A valutaleértékelés másik pozitív hatása az volt, hogy ugyanennyi százalékban drágította az importot, így a felárrendszer megemelt vámként működött. A pénzügyi szanálást szolgáló intézkedések talán leghatékonyabb formája volt az áttérés a klíring-elszámolásokra. Ez a kétoldalú szállítások keretén belül működő protekcionista rendszer a külkereskedelem állami felügyelete mellett a kölcsönös áruszállításoknál devizát csak a különbözet kiegyenlítésénél számolt el. 1933 után Közép- és Kelet-Európában Németország kötött klíring alapon kereskedelmi egyezményeket. A rendszer sikerét jelzi, hogy Magyarország 1935-ben külkereskedelmének 63%-át bonyolította ebben a formában. A nyugati hatalmak által magukra hagyott, gazdasági gondjaikkal és egymással küszködő közép- és kelet-európai országok gazdasági orientációja a termékeiknek piacot biztosító nyugat-európai államok, illetve Németország felé irányult. Ha azonban a piacot egy nagyhatalom biztosítja, az gazdasági függőséget jelent. Magyarország esetében is ez történt, a háború végére külforgalmának 80%-a Németországgal bonyolódott. A Németországgal kötött 1931. évi kereskedelmi szerződés ún. második pótegyezményeként 1939. február 21-én aláírt német magyar kereskedelmi megállapodásban a német kormány kötelezettséget vállalt nagyobb mennyiségű mezőgazdasági termék átvételére, amihez a behozatali kontingens biztosításán túl a magas agrárvámok részbeli visszatérítésére 15 millió márkás kormányalapot létesített. A Magyarország számára kétségkívül kecsegtető megállapodás alapján a magyar exporttermékekre évente 22 millió pengő ártámogatást fizetett a kormány. Minden mázsa búza után 4 6, minden mázsa disznózsír után 74 pengő ártámogatást térített vissza a német kormány, viszonzásként a német iparcikkek 20 30%-os vámkedvezményt élveztek. Ezek után nem csoda, hogy Németország Magyarországra irányuló exportja 1929 1937 között 12%-ról 24%-ra növekedett. A politika függvényében Németország mellett Magyarország intenzív kereskedelmi kapcsolatot alakított ki Olaszországgal és Ausztriával is. A következő években tovább emelkedett Németország részesedése a magyar exportból. 1941-ben a két állam kereskedelmi egyezményben rögzítette, hogy Magyarország búza- és rozsfölöslegének felét, kukoricafölöslegének 80%-át, illetve teljes olajosmag-fölöslegét Németországba szállítja. Az ipari nyersanyagok kivitele is emelkedett, 1944 45-ben az 1941 42. évi másfél millió tonnáról kétmillió tonnára. A magyar olajtermés 50 60%-a is Németországba került. Ehhez járult még a hazai hadiipar, amely 1942-ben többet termelt a német fél, mint a magyar honvédség számára. Mindezeket a tételeket a német kormány nem minden esetben ellentételezte, ami azt eredményezte, hogy a német tartozásokkal együtt a hadikiadás 1941-ben a nemzeti jövedelem 20, 1944-ben 44%-át emésztette fel. Az 1935 után megindult gazdasági fejlődés mind a mezőgazdaságban, mind az iparban struktúraváltást eredményezett. A hagyományos élelmiszeripari ágak hanyatlásával egyidejűleg újak indultak fejlődésnek, mindenekelőtt a konzervipar: a gyümölcs- és paradicsomkonzerv gyártás világpiaci viszonylatban is modern ágazattá vált. Bár az élelmiszeripar aránya 14
csökkent az 1913. évihez képest, közel 29%-os részarányának köszönhetően a legerősebb iparágak közé tartozott. A protekcionista védővámos rendszer a textilipar megerősödését eredményezte, hiszen a második legjelentősebb iparágként 1938-ban a gyáripari termelés több mint 26%-át állította elő az 1913. évi 15%-kal szemben. A növekedés mellett azonban nem szüntették meg az ipar szerkezeti elmaradottságát. Míg a nehézipari ágak, azaz a vas-, fém-, gép-, elektromos és vegyészeti ipar termelése 1913-ban az össztermelés 38%-át adta, addig 1938-ban kevesebb mint 36%-át. A hadigazdaság kiépülése viszont megváltoztatta az ipar ágazati struktúráját, miután nem kedvezett a könnyűipari ágazatok fejlődésének. Az élelmiszeripar tovább vesztett súlyából, a nehézipari ágak részaránya pedig tovább emelkedett. Jelentősen módosult az import összetétele is. Míg a kész iparcikkek behozatala 1913-ban az összes behozatal 62%-át tette ki, addig 1937-re az 1929. évi 40%-ról 27%-ra esett vissza. Szerencsés egybeesés, hogy az importpótló iparfejlesztések éppen olyan nyersanyag- és félgyártmányok behozatalát igényelték az 1913. évi 38%-kal szemben ez 1937-ben 73%-ot jelentett, amelyek világpiaci árszintje követte a mezőgazdasági termékek árszintzuhanását. Ez javította a cserearányt, így annak 1933-ig tapasztalt romlását sikerült megállítani. A külkereskedelmi forgalom mérlege 1930-tól a második világháború végéig az 1940-es üzletév kivételével mindvégig pozitív maradt. A két világháború között az iparosodás előrehaladt, és a két évtized alatt 30%-ról 36%-ra emelkedett az ipar részesedése a nemzeti jövedelem megtermeléséből, a mezőgazdaság részaránya ezzel szemben 42%-ról 37%-ra csökkent. Ezt a keresők százalékos arányszámában bekövetkezett változások is mutatják: az ipari népesség aránya 1941-re az 1910. évi 21%-ról 25% fölé emelkedett, a kereskedelmi és közlekedési ágazatokban foglalkoztatottak együttes aránya pedig 30%-ról 35%-ra növekedett. A kár, amelyet az ország a második világháború alatt elszenvedett 1938-as árakon számolva 21 950,9 millió pengőt tett ki, ebből a kereskedelemre az összes kár 6,2%-a, azaz 1365,4 millió pengő esett. A veszteséghez a szovjet hadsereg által hadizsákmányként elhurcolt nemzeti javak, kulturális értékek is hozzájárultak. Az emberi és anyagi veszteségeken túl a szétzilált gazdaság rendbetétele is hatalmas erőfeszítést igényelt az országtól. A külkereskedelmi kapcsolatok visszaesését mutatja, hogy az 1944. évi, 1938-as árakon számítva 803 millió pengőnyi tőkés behozatalhoz és 950 millió pengő értékű kivitelhez képest 1945-ben a kivitel és behozatal együttesen mindössze 3,7 millió pengőt tett ki. A második világháborút követő szovjet nagyhatalmi érdekek mind Magyarországtól, mind a környező országoktól új gazdasági kapcsolatrendszer kiépítését követelték meg. 1945. július 20-án Romániával ideiglenes árucsereegyezmény, októberben Lengyelországgal és Csehszlovákiával kompenzációs megállapodások jöttek létre. Magyarország 1945 utáni első kereskedelmi szerződését 1945. augusztus 27-én Moszkvában írták alá. Mindezen megállapodások célja az volt, hogy a gyáripart el tudják látni nyersanyaggal. A Szovjetunióval megkötött egyezmény a két ország közötti gazdasági együttműködésről is tartalmazott megállapodást, amelynek értelmében a magyarországi timföldgyártásban, a bauxit- és olajbányászatban, illetve -kutatásban, a hajózásban, valamint a légi közlekedésben 50 50%-os részvényérdekeltséggel magyar szovjet vegyes vállalatok alakultak. Ezáltal a Szovjetunió a legjelentősebb külföldi tulajdonosként vett részt a magyar gazdasági életben. A nyugati országokkal, Svájccal és Ausztriával folyatatott tárgyalások 1946-ban, késéssel indultak meg. A tőkés országokból származó import 1946 első felében az összes behozatal 10%-át tette ki, és a stabilizációt követő évben a külkereskedelmi forgalom jelentős hányadát adta. Az 1945. január 20-án, Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés súlyos kötelezettségek vállalalására kényszerítette a magyar vezetést. A Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugo- 15
szláviának hat év alatt 300 millió dollár értékű jóvátételt tartozott fizetni az ország, főként áruszállítás formájában, ebből 200 millió illette a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát és 30 millió Csehszlovákiát. Az áruszállításoknál az 1938. évi, 10 15%-kal megnövelt világpiaci árakat alapul véve mindez 1,5 milliárd pengő jóvátételi szállítást jelentett. Az erőteljes világpiaci áremelkedés miatt az 5,15 pengős helyett az 1945. évi jóvátételnél 10,21 pengős dollárkulccsal számoltak, és mivel 1945 1948 között a késztermékek világpiaci ára a kétszeresére emelkedett, a jóvátételi szállítás értéke négyszeresére nőtt. Az első évben az ország képtelen volt teljesíteni a jóvátételt, majd az 1945 1946-os gazdasági évben a nemzeti jövedelem 17%-át, 1946 1947-ben 10%-át, az ezt követő években pedig tovább csökkenő aránnyal annak 7-7%-át emésztették fel a szállítások egészen 1952-ig, a fizetések befejeződéséig. 1952-ben összesen 131 millió dollár jóvátételt fizetett ki az ország. A nagyhatalmak potsdami értekezletén döntés született arról, hogy a Magyarországon lévő összes német tulajdont a Szovjetunió kapja meg. A második világháború küszöbén a német tőke meghatározó szerepet játszott a külföldi tőkés érdekeltségek között: a magyar gyáripar külföldi részvényeinek közel negyedét birtokolta, illetve az összes magyar bánya és iparvállalat 13 14%-át ellenőrizte. A potsdami döntés értelmében a magyarországi külföldi tőkés ipari érdekeltségek több mint fele került a Szovjetunió tulajdonába. Több mint 400 vállalatot és telephelyet, több száz különböző ingatlant kapott meg így, amelyek visszavásárlásától 1947 1955 között nem zárkózott el. Mivel az átadandó német vagyont a magyar kormány nem minden esetben tudta az 1945. január 20-i állapot szerint megóvni, az ezután keletkezett károk fejében további 150 180 millió dollárt kényszerült fizetni. Sajátos módon alakult a magyar kormány Németországgal szembeni kárigényének teljesítése. A háború alatti fedezetlen áruszállítások összege elérte a 280 millió dollárt, és az ország a németek által okozott, közel 900 millió dollárra becsült háborús veszteségért sem igényelhetett kártérítést. Teljesítenie kellett viszont a német kormány Magyarországgal szembeni követeléseit, ami nagyjából azonos terhet jelentett a jóvátétellel, és aminek keretében 1948 1951 között 30 millió dollárt fizettek ki. A jóvátételi szállítások koordinálására létrehozott Jóvátételi Hivatal ellentétben a Gazdasági Főtanáccsal nem rendelkezett rendeletkibocsátási joggal, viszont utasításai, megrendelései alapján bármely iparost vagy iparvállalatot kötelezhette a szükséges árucikkek, anyagok meghatározott idő alatti, megszabott árú előállítására és leszállítására. A Hivatal gyakorlatilag az egész magyar nehézipar felett ellenőrzési és irányítási hatáskörrel rendelkezett. Az 1945 utáni külkereskedelmi irányváltás másik mozzanata a térség kis országainak fokozódó gazdasági együttműködése volt. Ezt a háború után kirajzolódni látszó, a korábbi, közel három évtizedes elzárkózó politikát felváltó, új, a dunavölgyi országok együttműködésére épülő gazdasági egységet a Szovjetunió nem támogatta. 1945 1946 folyamán felmerült a két vagy több ország közötti vámunió terve, és ez az elképzelés egészen 1948 elejéig tartotta magát. A kisebb országok szorosabb együttműködése helyett azonban inkább a Szovjetunióval kötött kétoldalú kapcsolatok erősödtek. A szocialista tábor körvonalazódása mellett Magyarország külkereskedelmében 1949-ben is jelentős maradt a tőkés országokkal bonyolított áruforgalom. A kivitelből 26 27%-kal részesülő Szovjetuniót Svájc követte 20,5%-kal, de Anglia, Ausztria, Svédország és Olaszország szerepe sem volt elhanyagolható. A külkereskedelmi orientáció mindenesetre módosult, hiszen a kelet-európai országok egymással folytatott kereskedelmének aránya a háború előtti 10 16%-ról 30 70%-ra emelkedett. Az ország gazdasági és politikai irányvonala 1947 júliusában az európai gazdasági újjáépítést szolgáló Marshall-terv elutasításakor tovább differenciálódott. Ehhez köthető Európa gazdasági kettészakadása, illetve a tervet elutasító kelet-európai országok egy tömbbe tömörítése. A külgazdasági kapcsolatok átrendeződését a háború alatt létrehozott Külkereskedelmi Hivatal segítette, amely biztosította az állami akarat érvényesülését a külkereskedelemben. A 16
háború után a hivatal helyére lépő Külkereskedelmi Igazgatóság felügyeletét a kereskedelmi tárca látta el. Az új kormányhivatal feladata az államközi megállapodásokra épülő áruforgalom operatív irányítása és ellenőrzése mellett az egyes cégek külkapcsolatainak engedélyezése és ellenőrzése lett. A Külkereskedelmi Igazgatósághoz tartozott a Külkereskedelmi Árkiegyenlítő Alap, amely árkiegyenlítéssel, illetve árlefölözéssel jövedelemszabályozó feladatot látott el. Az irányítási rendszer változása ellenére a külkereskedelmi forgalom lebonyolítása a hároméves terv kezdetén is túlnyomórészt a magáncégek kezén maradt. A magyar gazdaság számára a politika útmutatása alapján kijelölt út fontos állomását jelentette a több lépcsőben végrehajtott államosítás. A kormány 1947. június 1-jén az államosítás első fázisaként állami ellenőrzés alá helyezte a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó tíz legnagyobb bankot, a bankok élére pedig széles hatáskörrel rendelkező miniszteri biztosokat küldött ki. 1947. október végén a minisztertanács, novemberben a nemzetgyűlés jóváhagyta a nagybankok és az érdekeltségükbe tartozó pénzintézetek, illetve ipari és kereskedelmi érdekeltségeik magyar tulajdonú részvényeinek államosítását. Közvetlenül a háború előtt készült felmérés szerint a nagybankok a pénzintézeti tőke 72%-át tartották kezükben, ezzel a lépéssel tehát véglegesen a szocialista szektorba kerültek a kereskedelmi vállalatok, hiszen 91 vállalat tartozott az államosított bankok érdekeltségébe, és az állami vállatok száma a bankállamosítás után 110 lett. A pénzügyminiszter a nagybankok élére 1947. december 31-i hatállyal miniszteri biztosokat küldött ki, és ezek hatáskörébe a nagybankok érdekeltségi vállalatai is beletartoztak. A miniszteri biztosok tevékenysége a bankok és érdekköri vállalatok ellenőrzésén túl a pénzintézetek vagyonállagának ellenőrzésére és nem utolsó sorban az államosítás előkészítésére terjedt ki. A folyamat végére 1949-ben az államosításokat eddig elkerülő külföldi tulajdonban lévő vállalatok állami kezelésbe vétele, illetve a tíz munkásnál több alkalmazottat foglalkoztató magánvállalatok 1949. decemberi államosítása tett pontot. Ezzel a lépéssel kialakult az állami szektor a bányászatban, az iparban, a közlekedésben és a nagykereskedelemben, valamint a bankokban is. * * * A repertóriumban szereplő, 1895 1942 között alakult kereskedelmi vállalatok alapítói között a magyar állam mellett hazai és külföldi bankokat, pénzintézeteket, hazai kereskedelmi és ipari vállalatokat, szövetkezeteket, külföldi vállalatokat, valamint magánszemélyeket találunk. Mint a legtöbb vállalat alapítója a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt., az Angol Magyar Bank Rt. és a Magyar Olasz Bank Rt. emelhető ki. A bankok részvényérdekeltségük mellett kereskedelmi tevékenységet is folytattak. A jövedelmező kereskedelmi ügyletek túlnőttek a banki szervezeten, és a megnövekedett adminisztráció vállalati keretek létrehozását igényelte. Így alakult meg pl. a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kompenzációs üzleteinek lebonyolítására, továbbá az Angol Magyar Bank Gépkereskedelmi Osztálya jogutódjaként jelentékeny külföldi tőke közreműködésével létrehozott Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. A fenti bankok mellett a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt., a Hazai Bank Rt., a Magyar Általános Hitelbank Rt., a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Egyesület alapított kereskedelmi vállalatot. Vállalatalapításba külföldi pénzcsoportok, többnyire bankok Angol Magyar Bank Rt., Magyar Olasz Bank Rt., Banque Misr, Kairo, útján vagy tőkeérdekeltségek, vállalkozások D. Roditi & Sons., L. Polnauer et Co., The Singer Manufacturing Company., Fiat SA Torino révén kapcsolódtak be. A hazai cégalapítók között a Borértékesítő Rt.-t, az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt.-t, illetve az Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt.-t találjuk. Az állam részéről a Magyar Államkincstár, a Hungária Vegyi- és Kohóművek Rt., a Földművelésügyi Minisztérium, a két állami szövetkezeti szervezet, a többségi állami tulajdonú Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási 17
Szövetkezet, valamint a Futura Magyar Szövetkezeti Központi Áruforgalmi Rt. voltak vállalatalapítók. Némely esetben kereskedelmi vállalat is szerepelt cégalapítóként, pl. a Magyar Általános Árucsere-forgalmi Kft., a Magyar Egyiptomi Kereskedelmi Rt., a Magyar Etiópiai Kereskedelmi Kft., a Magyar Élelmiszer-szállító és Árukereskedelmi Rt., valamint a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. E tőkeerős kereskedelmi vállalatok mögött kizárólag a hazai és külföldi pénzpiac szereplői, azaz a bankok álltak. A társasági keretek között tevékenykedő vállalatok az 1875. évi XXXVII. tc.-ben, a Kereskedelmi Törvényben foglaltak alapján végezték munkájukat és alakították ki szervezeteiket. A vállalatok kiterjedt európai, ázsiai, afrikai és tengerentúli piacokkal, képviseletekkel rendelkeztek. A külföldi piacokon az élelmiszeripari termékek, élő és vágott állatok, élő és lőtt vad mellett általában vegyipari cikkeket, textilárut, konfekcionált cikkeket helyeztek el, cserében a hazai ipar ellátására nyersanyagokat, acél- és félgyártmányokat, fenyő- és fűrészárukat, személy- és haszonjárműveket, gépalkatrészeket, varrógépet, déligyümölcsöt, kávét, bőrt, méhviaszt, illetve tengeri és olajos halat hoztak be. A kormányzat az 1890-es évektől kezdve a közel-keleti, a balkáni és az afrikai piacok megszerzésével igyekezett új gazdasági kapcsolatokat kiépíteni. Az Egyiptom felé irányuló, 1912-től fellendülő export közkedvelt termékei közé tartoztak a világszínvonalú Jendrassik-motor, a speciális klímát tűrő motoros kocsik mellett az erőátviteli telepek, a szivattyúk, az öntözőművek. A mezőgazdasági kivitelt már az első világháború előtt a monopolszervezetek, az ún egykezek bonyolították le. Az állami akarat nemcsak közvetett módon határozta meg a külkereskedelem hazai helyzetét, fejlődési irányvonalát, hanem közvetlenül szerepet is vállalt benne. Általános tendencia, hogy kritikus gazdasági periódusokban erősödik az állami beavatkozás, hiszen az ideális összkapitalista magánérdekektől mentesen irányítja, koordinálja a gazdasági ágatazok fejlődését. Hazánkban az első világháború, majd az 1929 1933-as gazdasági világválság adott alapot az állam közvetlen beavatkozásának erősödésére, mivel a külkereskedelmi mérleg aktivitása a kötött devizagazdálkodás bevezetésével elmaradó hitelek miatt biztosította az ipari nyersanyagok behozatalát. A külkereskedelem ezáltal állami ellenőrzés alá került. Az állami akarat megtestesítői voltak az egykezek, háttérbe szorítva ezzel a magánkereskedelmi vállalatokat, ez utóbbiak számára így nem maradt más lehetőség, mint újabb üzletágak felkutatása. Itt is csak addig működhettek, amíg gazdaságilag nem mutatkoztak nyereségesnek, akár az agrárexport, akár iparcikkek kivitele terén. Mivel a jelentősebb iparvállalatok minden piacon külön képviselővel rendelkeztek, a magánvállalatok a belkereskedelembe igyekeztek bekapcsolódni. Egykéz rendszerű vállalatként működött a Magyar Általános Árucsere-forgalmi Kft., a Magyar Bányatermék- és Fémértékesítő Rt., a Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Rt. és a Magyar Fa Rt. Több vállalat is kapott állami megbízást egyes termékek kizárólagos forgalmazására. A gazdaság számára nélkülözhetetlen ipari nyersanyagok egykézrendszerű elosztása az állam számára garanciát jelentett a zökkenőmentes ellátás biztosítására. Ez természetesen az élelmiszeripari nyersanyagokra is vonatkozott. 1941-ben pl. csak abban az esetben kaptak engedélyt az importőrök törökországi mogyoró behozatalára, ha igazolták, hogy az átvett mennyiség 75%-át az édesipar rendelkezésére bocsátják. A későbbiekben a Magyar Árucsere-forgalmi Intézet Rt. a Magyar Csokoládé- és Cukorkagyárak Szövetsége felkérésére a behozott mennyiség minisztérium által megállapított kulcs szerinti elosztását ellenőrizte. Az állami megrendelések államközi kompenzációs áruszállításokra is kiterjedtek, a kormány több kelet- és nyugat-európai országgal kötött ilyen megállapodásokat. Az állami megrendelések mellett, a nyersanyagok és az energia állami elosztása képezte a beavatkozás fő irányvonalát, amely különösen a háború alatt volt jellemző, másik intenzív módja volt a ke- 18
reskedelmi vállalatok állami felügyelet alá vonása a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságán keresztül. A második világháború után a kormányzat a jóvátételi és kompenzációs szállítások kapcsán amelyeket 1945 után többek között a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsereforgalmi Rt. végzett adott megrendeléseket a vállalatok részére. A cseh jóvátétel fejében teljes tervdokumentációval ellátott alumíniumgyárat állítottak üzembe bauxit timfölddé, illetve timföld alumíniummá alakítására építési, gép- és villamosberendezési tervekkel, a csehszlovák személyzet betanításával, továbbá az épületek építési anyagainak átadásával együtt. A Varsóban 1945. október 4-én aláírt lengyel magyar államközi szerződéssel életbe léptetett ún. kis kompenzáció a főváros és a MÁV szénellátását szolgálta, a további lengyel kompenzációs szállítások 1946 1947 folyamán a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt. és a MÁVAG kokszszükségletét biztosították. A magyar fél főleg bauxitot, esztergapadot, telefonkészüléket, kvarclámpát, keltetőgépet, rövidhullámú vevőkészüléket, elektromos mérőkoffert, gyógyszert, kefeárut és mezőgazdasági cikkeket szállított. 1945-ben látott napvilágot az Üzemi Bizottságok szervezéséről szóló 14700/1945 KKM. sz. rendelet, amely alapján a kereskedelmi társaságoknál létrehozták az üzemi bizottságokat. A közös irányítású vállalatoknál közös bizottságokat szerveztek. A magánkereskedelmi vállalatok sorsa már az államosításokat megelőzően megpecsételődött, hiszen az állami vállalatok hitelellátottságuk folyamatossága, adósság-visszafizetési terheik mellőzése, illetve a kormányzattal szembeni adó- és illetékfizetési kötelezettségeik elmulaszthatósága miatt korábban is előnyt élveztek magántársaikkal szemben. Az államosítások után az állami kereskedelem megszervezését a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium irányította. 1948 1949-ben egyes termékek, illetve terménycsoportok exportjára, importjára szakosodott állami külkereskedelmi monopolszervezeteket hoztak létre a belkereskedelmi vállalatok mintájára. Az elsőként alapítottak között volt a Mezőgazdasági Kiviteli és Behozatali Rt. (Agrimport), az Egyedárusági Cikkek Export-Import Vállalata (Monimpex), a Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat (Nikexport) és a Műszaki Külkereskedelmi Vállalat (Ferunion). * * * A kereskedelmi vállalatok iratanyaga a Magyar Országos Levéltáron kívül az ország valamennyi önkormányzati levéltárában és Budapest Főváros Levéltárában kutatható. Ezen iratanyag levéltári begyűjtésére 1945 után került sor, az első begyűjtés törvényi alapját az 1950. évi 29. tvr. biztosította. A megszűnt, korábban magánkézben lévő vállalatok iratainak átvétele a magyar levéltárügy sürgős feladata volt, hiszen a háborús irat- és irattárpusztulás már pótolhatatlan károkat okozott. Tulajdonképpen az összegyűjtött iratok biztonságos elhelyezésére alakult meg 1953-ban a Központi Gazdasági Levéltár, amelyet az iratmentési feladatok befejeztével 1962-ben, tízéves működés után számoltak fel, illetve olvasztottak be a Magyar Országos Levéltárba. Az iratok többségét kitevő országos jelentőségű bankok, bányák, ipari és kereskedelmi, valamint közlekedési vállalatok a Magyar Országos Levéltár őrizetébe kerültek, míg a helyi hitel- és biztosító intézetek, vállalatok, közüzemek forrásanyagát Budapest Főváros Levéltára vette át. A levéltárak feladatkörét meghatározó, 1995. évi LXVI. törvény (Levéltári törvény) rögzítette a levéltárak gyűjtőköri illetékességét, ez alapján a Magyar Országos Levéltár az országos jelentőségű, korábban minisztériumi felügyelet alatt álló vállalatok szocialista kori dokumentumainak, illetve a jogelőd tőkésvállalatok iratanyagának átvételére és őrzésére jogosult. Budapest Főváros Levéltára gyűjtőterületi munkája szűkebb jogosítvánnyal a közüzemekre, a tanácsi irányítású, illetve önkormányzati vállalatokra, valamint a tevékenységeiket a főváros területére koncentráló vállalatokra terjed ki. 19
A közeljövő feladatát képezi ugyanazon fond párhuzamos őrzésének megszüntetése, és iratok ehhez szükséges átadása, így a Magyar Árucsere-forgalmi Intézet Rt., korábban Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. (BFL XI. 1184, 1929 1931, 0,01 ifm és MOL Z 773), valamint a Kül- és Belforgalmi Állatértékesítő Rt. (BFL XI. 1182, 1946 1948, 0,04 ifm és MOL Z 1460) iratai még átadásra várnak. A fővárosi levéltár XI. és a XVII. fondfőcsoportjainak fondjai között is találunk ide tartozó vállalati anyagokat. Kereskedelmi vállalatokkal kapcsolatban jó eséllyel kereshetünk információkat az alapító bankok, hitelintézetek, pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hazai Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a Magyar Olasz Bank, az Angol Magyar Bank, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Rt., továbbá a Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet, a Futura Magyar Szövetkezeti Központi Áruforgalmi Rt., az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt., a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. irataiban. A Magyar Általános Hitelbank Rt. iratanyagában az Industria Magyar Általános Ipari Rt. (1939 1948), a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. (1940 1941), a Magyar Árucsere-forgalmi Intézet Rt. (1937 1939, 1942, 1947), a Magyar Külforgalmi Rt. (1947 1948), a Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Rt. (1932 1948) és a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. (é. n.) egyes forrásanyagai használhatók fel a kereskedelmi vállalatok történetének kutatásához. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank iratanyagában kutatható vállalatok a következők: ÉGISZ Egyesített Gyógyfürdők, Ingatlan és Szálló Rt. (1936), Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. (1938, 1940 1948), Magyar Bel- és Külforgalmi Rt. (1941 1944), Magyar Brazil Kereskedelmi Rt. (1940 1941, 1944 1945), Magyar Egyiptomi Kereskedelmi Rt. (1935 1938), Magyar Élelmiszer-szállító és Árukereskedelmi Rt. (1897 1942, 1946 1948), Magyar Etiópiai Kereskedelmi Kft. (1941), Magyar Exportkereskedelmi és Árubeszerző Rt. (1938, 1941 1944), Magyar Fa Rt. (1942), Magyar Finn Kereskedelmi Rt. (1942).A bank Ipari Titkárságának 1936 1948 évkörű levelezési anyaga a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt., a Magyar Bel- és Külforgalmi Rt., a Magyar Egyiptomi Kereskedelmi Rt., a Magyar Élelmiszer-szállító és Árukereskedelmi Rt., a Magyar Etiópiai Kereskedelmi Kft. működésének történeti adatait őrzi. A Creditanstalt-Bankverein Magyarországi Fióktelepe könyvelési levelezésében a Magyar Árucsere-forgalmi Intézet Rt. (1943), és a Magyar Vasnagykereskedők Központi Irodáját létrehozó Magyar Vasnagykereskedők Egyesülése (1939) iratanyaga található meg. Az Angol Magyar Bank Okmánytárában a Dunai Raktárházak Rt. (1923 1933), a Magyar Árucsere-forgalmi Intézet Rt. (1946), a Magyar Bel- és Külforgalmi Rt. (1939 1942), a Magyar Egyiptomi Kereskedelmi Rt. (1933 1939), a Magyar Etiópiai Kereskedelmi Kft. (1936 1938) és a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. (1927 1943) iratai találhatók meg. A Hangya Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet intézményei és vállalatai Z 791 Igazgatósági Ügyek és Érdekeltségek Osztálya irataiban a Magyar Vadkiviteli Vállalat Rt. (1938) és a NOSTRA Általános Áruközraktárak és Kereskedelmi Rt. (1924 1948) iratai kutathatók. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kereskedelmi Osztályának 1891 1948 évkörű iratai általánosan ajánlhatók a vizsgált korszak tanulmányozásához, hiszen a szakma érdekképviseletét ellátó testület az export-import tevékenység hatékony támogatásán túl az államközi megállapodásokban foglaltak megvalósítását is előmozdította, és külkereskedelmi levelezői hálózatán keresztül a világ számos országával tartott fenn kapcsolatot. Ugyanígy szóba jöhet a szakmai felügyeletet ellátó minisztériumok, országos főhatóságok iratainak vizsgálata is, hiszen a két világháború között valamennyi, export-importot bonyolító vállalat gyakorlatilag napi kapcsolatban állt a Külkereskedelmi Hivatallal. 20
A honi kereskedelem szakhatósága 1935-től Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium néven, 1945 novemberétől Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium elnevezéssel működött. A főhatóságok 1945 utáni iratait a XIX. fondfőcsoportban helyezték el. XIX G l fondtörzszám alatt a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium (1945), 4,73 ifm, a XIX G 2 Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium (1945 1949, 1950), 40,98 ifm, a XIX G 3 Külkereskedelmi Minisztérium (1945, 1949 1976) 161,44 ifm, a XIX G 4 Belkereskedelmi Minisztérium (1946, 1949 1988), 505,71 ifm, valamint a XIX G 6 Magyar Külkereskedelmi Igazgatóság (1945 1948, 1951), 3,72 ifm terjedelmű iratai állnak a témában kutatóink rendelkezésére. Az államosítás előtti országos jelentőségű gazdasági szervek, így többek között a kereskedelmi vállalatok iratait is a Magyar Országos Levéltárba beolvadt Központi Gazdasági Levéltár gyűjtötte össze. E vállalati levéltári iratok lezárt fondoknak tekinthetők, miután a már megszűnt, felszámolt vállalatok iratai nem gyarapodnak, újabb dokumentumok csak a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. irataihoz kerültek 2002-ben. Az iratokat 1969 1971 között az Országos Levéltár IV. osztályának munkatársai rendezték. A levéltárból 1971-ben kiváló, az 1945 utáni országos jelentőségű gazdasági szervek iratainak gyűjtésére, kezelésére létrehozott Új Magyar Központi Levéltárban a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. és a Medica-Planta Gyógynövény-kiviteli és -kereskedelmi Kft. 1945 utáni iratait rendezték középszinten. A középszintű rendezést óvatos selejtezés mellett végezték, tekintettel arra, hogy a háború amúgy is megtizedelte az irattárak dokumentumait. A rendezési alapelv kiinduló pontjaként megfogalmazott cél, hogy minden természetes jogi személy egyetlen külön fondot alkot, valamennyi vállalati fondnál következetesen megvalósult. Az iratanyag fondokba sorolása után következett az állagkialakítás munkafázisa. Az állagok kialakításának általános kritériuma a szervezeti egységekre tagolhatóság és a fond terjedelme. Állagok többnyire csak nagyobb fondoknál nyithatók, a kereskedelmi vállalatok közül a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt., illetve a Magyar Élelmiszer-szállító és Árukereskedelmi Rt. fondja jöhetett szóba. A részvénytársaság vezető szervei iratanyagának korlátozott mennyisége gátat szabott a közgyűlési, igazgatósági vagy ügyvezető igazgatósági állagok létrehozásának. Mindkét fondnál szervezeti egységenként, osztályok szerint tagolódtak az állagok, a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt.-nél Titkárság és Külkereskedelmi Osztály, a Magyar Élelmiszer-szállító és Árukereskedelmi Rt.-nél Kereskedelmi Osztály, Személyzeti Osztály és Könyvelőség című állagokat alakítottak ki. Ez utóbbi vállalatnál a Kereskedelmi Osztály korábban a Külkereskedelmi Osztály elnevezést kapta, de a 2003. évi ellenőrző rendezéskor a levelezési iratok kibontásakor kiderült, hogy az állag valójában belföldi, minisztériumokkal, hatóságokkal, nemzetközi szállítmányozó cégekkel és belföldi ügyfelekkel kapcsolatos iratokat is tartalmaz. Az állagbeosztást követő rendezési feladat az iratanyag tételekbe sorolása. Témakörönkénti, illetve a bel- és külföldi levelezések esetén partnerenkénti tagolással alakultak ki a tételek, ezek létrehozását kétségtelenül megkönnyítette az iratképző szervek irattározásánál használatos dossziérendszer. Az egy dosszié egy tétel könnyen követhető rendezési elvnek bizonyult, és csak abban az esetben bontottuk tovább a dosszié tartalmát, ha egy témakörhöz kapcsolva több levelezési partner iratait fűzték le. A tételek kialakítását a dokumentumok iratsorozatokba rendezése követi. Az államosítás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriumának összeállítása előtt 2003 folyamán mint arra majd többször utalunk az ellenőrző rendezés alapvető feladataként a már meglévő sorozatok további alsorozatokra tagolását, valamint a levelezési iratanyag kibontását végeztük. Az alsorozatok megnyitásával az iratok mélyebb szinten lettek rendezettek, ez által a forrásanyag még áttekinthetőbbé vált. Harmadik alsorozatot nyitottunk pl. a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsere-forgalmi Rt. Kereskedelmi Osztálya és a Nemzetközi 21
Gépkereskedelmi Rt. levelezési sorozataiban. Az iratanyag részletesebb bemutatását a kereskedelmi levelezés darabszintű feltárása biztosítja, ennek során 84 doboznyi irat darabszintű feltárását végeztük el. Néhány esetben pl. a Közép-európai Kereskedelmi és Árucsereforgalmi Rt. Képviseleti Osztályának és a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. érintett szervezeti egységének belföldi levelezési sorozatai rendezésekor eltekintettünk az irattételek kibontásától, mert az előbbiek válaszlevelek nélküli bemutatkozó megkereséseket tartalmaznak, az utóbbiak pedig a kutatás szempontjából nem szolgálnak lényeges információkkal. A rendezéssel kapcsolatos tudnivalókat a fond- és állagbevezetők tartalmazzák, itt térünk ki az egyes iratfajták forrásértékének elemzésére is. Az iratanyag középszinten rendezett, és jelen repertórium a kereskedelmi vállalatok forrásainak 2004. december 30-i állapotáról tájékoztat. 22
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE A különféle magyar szervek nevének betűrövidítéseit a szövegben önálló alakú előfordulásaikban adjuk meg, ugyanakkor eltekintünk a közismert MÁV, MÁVAG, MNB stb. betűrövidítések feloldásától. Az olyan betűszavak feloldását sem közöljük, amelyek teljes alakú változataikban nem szerepelnek a forrásanyagokban. Ilyenek pl. a DOMBEX, MADIMO, MAGNETO. Hasonlóan csak abban az esetben tudjuk megadni az idegen nyelvű betűrövidítések és betűszavak feloldását, ha ez az iratokban szerepel. IDEGEN NYELVŰ RÖVIDÍTÉSEK AB aktiebolaget részvénytársaság, svéd. AD vagy a. d. (l. D. D.) akcionarsko/dioničarska/dioničko društvo részvénytársaság, szerb-horvát. a. d. an der, an dem -nál, -nél, mellett, városoknál, földrajzi egységeknél, német. AG Aktiengesellschaft részvénytársaság, német. AS aktieselskab részvénytársaság, dán. b. bei -nál, -nél, mellett, városoknál, földrajzi egységeknél, német. Cia. compaña társaság, spanyol. Cie. compagnie társaság, francia. Cluj-N. Cluj-Napoca, Kolozsvár (RO). Co. company társaság, angol. Co. Inc. company incorporation társaság és testület/egyesület az angol nyelvterületen, amerikai cégeknél részvénytársaságot is jelenthet. Co. Ltd. company limited részvénytársaság, angol. D. D. vagy d. d. (l. A. D.) akcionarsko/dioničarska/dioničko društvo részvénytársaság, szerb-horvát. GmbH Gesellschaft mit beschränkter Haftung korlátolt felelősségű társaság, német. Inc. incorporation részvénytársaság, amerikai. Ltd. limited korlátolt, de részvénytársaságot is jelent, angol. N. J. New Jersey állam, USA NV (Maatschappij) Nederlandse Verenigde, részvénytársaság, holland. OY vagy Oy osakeyhtiö részvénytársaság, finn. SA société anonyme részvénytársaság, francia, de belga-vallon területen is használatos. SA società anonima részvénytársaság, olasz. SA - societatea anonima részvénytársaság, román. SA sociedad anónima részvénytársaság, spanyol. S. A. R. L. société à responsibilité limitée kolátolt felelősségű társaság, francia, de belgavallon területen is használatos. Sa. Sachsen Szászország (D) limitée korlátolt felelősségű társaság, francia, de belga területen is használatos. T. A. Ş. Türk Anonim Şirketi részvénytársaság, török T. L. Ş. Türk Ltd. Şirketi, vagy Türk Ltd. Şti részvénytársaság, török Ticaret Ltd. Şirketi kereskedelmi részvénytársaság, török UNRRA United Nations Relief and Rehabilitation Administration Egyesült Nemzetek Segélyezési és Helyreállítási Igazgatása, angol. 23
MAGYAR NYELVŰ RÖVIDÍTÉSEK BESZKÁRT (BSZKRT) Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. é. n. év nélkül FAKISOSZ Magyar Fakiskereskedők Országos Szövetsége IPOSZ Ipartestületek Országos Szövetsége KALOT Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete KOKSZ (Magyar) Kereskedők Országos Központi Szövetsége MABI Magánalkalmazottak Biztosító Intézete MATEOSZ Magyar Teherautó Fuvarozók Országos Központi Szövetkezete METESZ Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezete NIK Nehézipari Központ N. V. Nemzeti Vállalat OMGE Országos Magyar Gazdasági Egyesület OMKE Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület vm. vármegye 24