KÜLÜGYMINISZTÉRIUM Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon Magyarország területén az 1000. év államalapítás óta több nemzeti közösség élt és él együtt. Az ország újkori etnikai-nyelvi összetétele alapvetôen a török hódoltság idején bekövetkezett népességpusztulás és átrendezôdés után, a 17.-18. századi nagyarányú spontán migrációk, illetve szervezett telepítések során alakult ki. A nyugati határszélen élô szlovén ôslakosság kivételével a magyarországi kisebbségek jórészt ezekben az évszázadokban érkeztek a mai ország földjére. A XIX. század végére Magyarország akkori területein a nem-magyar nemzetiségek a teljes lakosság több, mint 50 százalékát tették ki. Az I. világháborút követô határváltozások nyomán ez az arány jelentôsen megváltozott. A Kárpát-medencében élô magyarok mintegy 33 százaléka (3,3 millió fô) az ország határain kívülre került, míg a határokon belül élô kisebbségek létszáma lecsökkent. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 százaléka tekinthetô valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettôs tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erôs, mint kisebbségi kötôdésük. Eredeti lakhelyüket és közösségeiket többnyire még anyanemzetük irodalmi nyelvének létrejötte elôtt hagyták el, s ebbôl következôen a ma is használt élô nyelvük, nyelvjárásaik általában archaikus nyelvi változatok. A huzamos történelmi együttélés az 1993. évi kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak is fontos kritériuma. Eszerint ugyanis államalkotó tényezôként elismert nemzeti és etnikai kisebbségnek számít "minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerû kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétôl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megôrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul" (1993. évi LXXVII. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, I. fejezet 1. (2) bek.). E törvény értelmében Magyarországon honos nemzeti vagy etnikai kisebbségnek minôsül a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán népcsoport. Magyarországi helyzetükre jellemzô, hogy földrajzilag szétszórtan, mintegy 1500 településen élnek, és általában a településen belül is kisebbséget alkotnak. A nemzeti és etnikai kisebbségek demográfiai jellemzôi 2000. 3. SZÁM Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól az egyéni kisebbségi jogok között az alábbiakat rögzíti: "Valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetô." Az 1990-es népszámlálási adatok szerint az ország 10.374.823 fôs lakosságából 232.751 fô vállalta kisebbségi hovatartozását, illetve 137.724 fô vallotta anyanyelvének valamely nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvét. A kutatók és a kisebbségi szervezetek becslései szerint az egyes nemzeti és etnikai kisebbségek létszáma ennél magasabb: az egyes csoportok nagysága a néhány ezer fôtôl a több mint félmillióig terjed. A becsült és a bevallott adatok közti eltérés egyfelôl a kelet-közép európai országok kisebbségi kérdéseit érintô történelmi, társadalmi, társadalomlélektani okokkal magyarázható. Másfelôl viszont tükrözi az érzelmileg és kulturálisan kettôs kötôdésû kisebbségek dilemmáját is: sokan egyidejûleg érzik magukat magyarnak és kisebbsé- Horvát nemzetiségû fiatalok népviseletben
ginek, de ennek felmérésére és megvallására az 1990. évi népszámlálás nem adott lehetôséget. Az 1990. évi népszámlálásból három kérdés alapján lehetett következtetni a kisebbségi hovatartozásra: a nemzetiség, az anyanyelv, valamint a beszélt nyelv szerint. E három ismérv a hazai kisebbségeknél eltérô tartalmú információt hordoz az etnikai hovatartozást illetôen. A kisebbségi hovatartozás megvallása ugyanis nem feltételezi törvényszerûen a kisebbség anyanyelvének ismeretét. Anyanyelven a gyermekkorban elsajátított s a családban általában beszélt nyelvet értjük, ugyanakkor a kisebbségi anyanyelvet beszélô népesség egy része viszont magyar nemzetiségûnek vallja magát. E két ismérv mellett pótlólagos információt hordozhat az anyanyelven kívül beszélt nyelvek számbavétele is, ha a kisebbség nyelve nem tartozik a gyakran tanult, népszerû világnyelvek közé. Ez utóbbi adatok viszont korántsem csak a magukat fel nem fedô kisebbségekre utalnak, hanem tartalmazzák például a Magyarországra áttelepült vagy menekült magyar nemzetiségûeket is, akik beszélik annak az államnak a nyelvét, ahol korábban laktak. A nemzeti és etnikai kisebbségek létszámára utaló, az 1990-es népszámlálásból, kutatásokból és egyéb felmérésekbôl ismert adatokat az alábbi összefoglaló táblázat mutatja. Magyarország kisebbségpolitikája Kisebbségek Kisebbségi Anyanyelv Anyanyelven Becsült létszám identitás kívül beszélt nyelv Cigány 142 683 48 072 22 933 400.000 600.000 Német 30 824 37 511 416 182 200.000 220.000 Szlovák 10 459 12 745 56 107 100.000 110.000 Horvát 13 570 17 577 18 297 80.000 90.000 Román 10 740 8 730 40 625 25.000 Szerb 2 905 2 953 13 646 5.000 Szlovén, vend 1 930 2 627 1 566 5.000 Örmény 37 48 3.500 10.000 Görög 1 640 1 260 4.000 4.500 Bolgár 1 370 1 665 5.000 Lengyel 3 788 5 948 10.000 Ukrán, ruszin* 674 1 192 Ruszin 6.000 Ukrán 2.000 Egyéb** 19 640 Összesen 232 751 137 724 579 469 * A két nyelv a népszámlálási kérdôíven közös kérdésben szerepelt. ** A kérdôíven fel nem sorolt kisebbségi hovatartozást vallók száma Szlovén ünnepség Felsôszölnökön (Gornji Senik) Az 1990 óta egymást követô, demokratikusan választott magyar kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és gyakorlati megvalósítása azt bizonyítja, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésére, értéknek tekinti az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínûségét; a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását pedig a társadalmi és kulturális élet fontos elemének tartja. Az elmúlt évtizedben a hazai kisebbségpolitika konszenzuson alapuló célja folyamatosan az volt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan kisebbségbarát környezetet alakítson ki, amelyben megôrizhetik és továbbörökíthetik kulturális önazonosságukat, valamint szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal. A kormányzati célkitûzések megvalósításának koordinálásáért az 1990- ben létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a felelôs. A hivatal országos hatáskörû önálló államigazgatási szerv, amely az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt mûködik. A hivatal folyamatosan értékeli a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét és jogaik érvényesülését. A kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készít és kisebbségpolitikai koncepciókat dolgoz ki. Feladatai közé tartozik a kormány és a kisebbségi szervezetek közötti vélemény- és információcsere elôsegítése. A hivatal közremûködik a kisebbségi törvény végrehajtását szolgáló kormányzati programok kimunkálásában, biztosítja a törvény módosításával kapcsolatos koordinációt, figyelemmel kíséri az államigazgatási szervek ügykörébe tartozó kisebbségi feladatok végrehajtását és részt vállal azok koordinálásában. Jogi keretek A Magyar Köztársaság Alkotmánya leszögezi, hogy a Magyarországon élô kisebbségek államalkotó tényezôk. Az 2 NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON
A Kisebbségekért díjjal kitüntetett eleki román táncegyüttes szólistája Német mûemlék pince Palkonyán Alkotmány szavatolja jogukat a közéletben való kollektív részvételre, kultúrájuk ápolására, anyanyelvük széleskörû használatára, az anyanyelvi oktatásra és a saját nyelvû névhasználatra. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának intézményérôl az Alkotmány 32/B. (2) bekezdése és az 1993. évi LIX. törvény rendelkezik. A kisebbségi ombudsman kivizsgálja vagy kivizsgáltatja a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat, és orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedéseket kezdeményez. 1993-ban az Országgyûlés elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló LXXVII. sz. törvényt, amely rögzíti a kisebbségeket megilletô egyéni és kollektív jogokat az önkormányzatiság, a nyelvhasználat, az oktatás, kultúra és közmûvelôdés területén. A kollektív jogok között a törvény kimondja, hogy a kisebbségeknek jogukban áll helyi és országos önkormányzatokat létrehozniuk. Az utóbbi években a Magyar Köztársaság jogalkotásában egyre jobban érvényesülnek a kisebbségi szempontok, és olyan korszerû törvények születnek, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából is megfelelnek a mai igényeknek. Így például a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény a közszolgálati média kötelezô feladatává tette a kisebbségek kultúráját, életét bemutató mûsorok készítését és az anyanyelvi tájékoztatást. A Büntetô Törvénykönyvrôl szóló törvény 1996. évi módosítása pedig megteremtette a faji megkülönböztetés bûncselekményi formáinak üldözhetôségét. Noha az egyes parlamenti pártok soraiban ülnek olyan országgyûlési képviselôk is akik különbözô nemzetiségekhez tartoznak, a kisebbségek garantált képviselete a Magyar Országgyûlésben egyelôre megoldatlan kérdés, amely visszatérôen szerepel az Országgyûlés és a Kormány napirendjén. Magyarország 1990. november 6-a óta tagja az Európa Tanácsnak, és ugyanekkor írta alá az Emberi Jogokról szóló Európai Egyezményt, amelyet 1992. november 5-én ratifikált az Országgyûlés. 1995-ben Magyarország ratifikálta az Európa Tanács két legfontosabb kisebbségvédelmi dokumentumát: a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját. A kisebbségeket érintô magyarországi jogi szabályozás összhangban van ennek a két nemzetközi egyezménynek az elôírásaival, sôt bizonyos területeken az abban foglaltaknál szélesebb jogokat biztosít a hazai kisebbségeknek. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartájának III. részébôl választható rendelkezések végrehajtását Magyarország a horvát, szlovák, német, szerb, román és szlovén nyelvre vonatkozóan vállalta. A két nemzetközi egyezmény végrehajtásáról elkészített országjelentést a magyar kormány átadta az Európa Tanács fôtitkárának. A kisebbségi önkormányzatok 1993-at megelôzôen a kisebbségek közéleti szerepvállalása a civil szervezetek keretében történt. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény viszont kimondta, hogy a kisebbségeknek joguk van arra, hogy saját helyi és országos önkormányzatokat hozzanak létre. A kisebbségi önkormányzatok olyan választott testületek, amelyek települési, illetve országos szinten képviselik az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség érdekeit. Az egyesületi keretekben mûködô szervezetektôl eltérôen a helyi kisebbségi önkormányzatok nem csupán tagságukat, hanem a település egész kisebbségi közösségét képviselik. A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépülésével a Magyarországon élô kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekû közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élô nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának célja a kulturális autonómia biztosítása. Ennek értelmében a kisebbségi önkormányzatok törvényben biztosított joga, hogy saját hatáskörükben önállóan döntsenek intézmények alapítása, átvétele, fenntartása kérdésében, különösen a helyi közoktatás, valamint helyi írott és elektronikus média, valamint hagyományápolás, valamint közmûvelôdés területén. A kisebbségi önkormányzatok megválasztására az önkormányzati választásokkal egyidejûleg kerül sor. A választásokon az adott település valamennyi választópolgára részt vehet és NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON 3
szavazhat az adott kisebbség jelöltjeire. A kisebbségi önkormányzati rendszer megerôsödését és sikerét jelzi az a tény, hogy az 1994-ben és 1995-ben megtartott kisebbségi önkormányzati választások során megalakult 822 kisebbségi önkormányzattal szemben az 1998-as választásokat követôen már 1367 helyi és 9 fôvárosi kisebbségi önkormányzat alakult meg. Leginkább a cigány kisebbségi önkormányzatok száma nôtt, de jelentôsen emelkedett a német, a szlovák és a horvát kisebbségi önkormányzatok száma is. A választások eredményeképpen a bolgár nemzeti kisebbség 15, a roma közösségek 768, a görögök 19, a horvátok 75, a lengyelek 33, a németek 272, az örmények 25, a románok 33, a ruszinok 10, a szerbek 35, a szlovákok 76, a szlovének 10 és az ukránok 5 önkormányzatot alakítottak. A kisebbségi önkormányzatok közül külön figyelmet érdemel az a típus, amely egyszerre települési önkormányzat és kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi települési önkormányzati státusz ugyanis a területi autonómiával egyenértékû jogokhoz juttat, a kisebbség érdekeinek leghatékonyabb érvényesítéséhez nyújt lehetôséget. A korábbi ciklusban mûködô 46 kisebbségi települési önkormányzattal szemben az Cigányprímás gyermekével 1998. októberi választások után megalakult 1367 kisebbségi önkormányzatból 63 az ilyen testületek száma. A legnagyobb számban a német és a horvát kisebbség élt ezzel a lehetôséggel. A kisebbségi önkormányzatok többek között meghatározhatják védett mûemlékeik és emlékhelyeik körét, helyi és országos ünnepeik idôpontját, és joguk van kulturális és oktatási intézmények, iskolák, múzeumok és színházak alapítására és mûködtetésére. Önállóan határozzák meg szervezeti és mûködési rendjüket. A helyi kisebbségi önkormányzatok vétójoggal rendelkeznek, ha a települési önkormányzat az adott kisebbséget érintô kulturális, oktatási vagy nyelvi ügyekben alkot rendeletet. Vétójoguk van a kisebbségi intézmények igazgatói kinevezésének kérdésében is. Országos szinten az országos kisebbségi önkormányzatok képviselik az adott kisebbséget. Az országos önkormányzatok létrehozása a helyi kisebbségi önkormányzat megalakulását követôen elektori gyûléseken történik. Ennek megfelelôen 1999-ben mind a 13 kisebbség létrehozta országos önkormányzatát. Az országos kisebbségi önkormányzatok a törvényhozás és az államigazgatás partnereiként nyilvánítanak véleményt az általuk képviselt kisebbségeket e minôségükben érintô jogszabály-tervezetekrôl. A törvény jogot biztosít nekik a kisebbségi oktatás szakmai ellenôrzésében, illetve a kisebbségi oktatás törzsanyagának kialakításában történô részvételre is. Az elmúlt 5 év alatt a kisebbségi önkormányzati rendszer egyértelmûen bizonyította létjogosultságát. A rendszer mûködôképes, hatékony érdekérvényesítô forma, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az ôket érintô helyi Dávid Ibolya igazságügyminiszter és Wilfried Gruber német nagykövet megnyitja a magyarországi németek budapesti házát és országos ügyekben. Jelenleg folyik a kisebbségi törvény módosításának elôkészítése abból a célból, hogy a törvényi keretek még jobban segítsék az önkormányzati rendszer mûködését és teremtsék meg munkájuk feltételeit. Kisebbségi oktatás A kisebbségekhez tartozó családok többségében a nyelv átörökítésének folyamata megszakadt, a magyar nyelv vált uralkodóvá. A kisebbségek által beszélt különbözô tájnyelvek nem képesek a folyamatos felfrissülésre, így szerepük a társadalmi kommunikációban egyre csökken. Az anyanyelv átörökítésében ezért felértékelôdött az iskola szerepe, megnôtt az oktatási intézmények felelôssége. A kisebbségi oktatásnak a magyar közoktatási rendszer részeként biztosítania kell mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket általában a közoktatás nyújt. Emellett nem egyszerûen az a feladata, hogy mindezeket a szolgáltatásokat anyanyelven nyújtsa, hanem meg kell teremtenie az anyanyelv megtanulásához és e népcsoportok kultúrájának és történelmének megismeréséhez szükséges feltételeket is. A kisebbségi iskoláknak háromféle típusa létezik. Mûködnek a kisebbség nyelvét idegen nyelvként oktató iskolák, vannak kétnyelvû iskolák, ahol a humán tárgyakat, például a történelmet, irodalmat, földrajzot az anyanyelven, míg a természettudományos tárgyakat 4 NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON
magyarul oktatják, és vannak olyan iskolák, ahol a magyar nyelven és irodalmon kívül minden tárgyat az adott kisebbség nyelvén tanítanak. A megfelelô tanárok hiánya, a gyerekek anyanyelvismeretének nem kielégítô volta és egyéb okok miatt az utóbbi típushoz tartozó iskolák száma sajnos alacsony. Az 1997-1998-as tanévben 20440 gyermek járt a 394 kisebbségi óvodába, míg a 390 kisebbségi általános iskolában a tanulók száma 53021 volt. Összesen 2096 diák látogatta a 24 kisebbségi középiskolát vagy a speciális középiskolai osztályokat. 1992 és 1998 között az országosan csökkenô óvodai és általános iskolai tanulói létszámon belül megnôtt a kisebbségi gyermekek száma, ez azonban elsôsorban a német nemzetiségi oktatás iránt fokozódó érdeklôdés eredménye. A nemzetiségi nyelveken egyetemi és fôiskolai képzés is folyik, fôleg a leendô tanárok számára. A hazai képzés és továbbképzés mellett a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiataloknak általában lehetôségük van arra, hogy ösztöndíjak igénybevételével anyaországi képzésben vagy részképzésben is részt vegyenek. A kisebbségi oktatás speciális formáját jelentik az oktatási rendszeren kívül mûködô, úgynevezett vasárnapi iskolák. Ennek a kisebb létszámú kisebbségekre jellemzô oktatási formának a szervezôi és mûködtetôi általában az országos önkormányzatok, finanszírozójuk pedig az Oktatási Minisztérium. A "vasárnapi iskolákat" mûködtetô kisebbségek komoly erôfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy egységesítsék iskoláikban a tananyagot, elkészítsék az ott oktatott tárgyak (kisebbségi nyelv és irodalom, kisebbségi népismeret) részletes követelményeit, és az adott település egyik iskoláját bázisiskolaként felhasználva betagozódjanak a közoktatás rendszerébe. A nemzeti kisebbségek iskolázási adatai nem különböznek a többségi lakosság adataitól. A német és szerb kisebbségen belül a felsôfokú végzettséggel rendelkezô emberek száma magasabb az országos átlagnál. A görög templom Beloianiszban Az oktatás területén a roma kisebbséggel kapcsolatban speciális problémák jelentkeznek. Jelenleg a roma fiatalok valamivel több, mint 70 százaléka befejezi az általános iskolát, de középfokon csak egyharmaduk folytatja tanulmányait. Ez jóval alacsonyabb, mint a nem roma családokból származó gyermekek 90 százalékot meghaladó középfokú továbbtanulási aránya. A helyzetet tovább rontja, hogy a roma fiatalok nagy része olyan szakmában szerez képesítést, amelyben kicsi az esély az elhelyezkedésre. A felsôfokú végzettséggel rendelkezô cigányok aránya 1százalék alatt van. Az oktatási tárca támogatásával a fiatalok esélyeit növelô elôkészítô tanfolyamok, illetve 0. évfolyammal kezdôdô képzések valósultak meg több felsôoktatási intézményben. Az Oktatási Minisztérium, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségeket támogató közalapítványok ösztöndíjak adományozásával segítik a cigány fiatalok tanulását. Az úgynevezett felzárkóztató nevelés-oktatás külön program alapján biztosítja a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek, illetve tanulók számára az esélyteremtést és a tehetséggondozást. Ez az oktatási-nevelési forma kiterjed a lakhelyüktôl távol, kollégiumokban elhelyezett roma tanulókra is. A cigányság esélyegyenlôségét megalapozó óvodai nevelés és iskolai oktatás eredményessége nagyban függ a pedagógusképzés és -továbbképzés szakmai minôségétôl. Az oktatási tárca támogatásával több felsôoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását a hallgatók tájékozottságának növelése érdekében. Kulturális élet Az elmúlt években elôrehaladt a kisebbségek önszervezôdésének, öntudatosodásának folyamata. A gyülekezési és egyesülési jog megvalósulására, valamint az önszervezôdés magas fokára utal a kisebbségi civil szervezetek, egyesületek, klubok és együttesek nagy száma. A kisebbségek által is lakott települések közmûvelôdési intézményei kötelesek biztosítani a kisebbségi kulturális igények kielégítését. Emellett az elmúlt évtizedben megerôsödött az önálló kisebbségi közmûvelôdési intézményrendszer is. A kisebbségi kulturális hagyományok megôrzését segíti a kisebbségi múzeumok és könyvtárak országos és regionális hálózata, a három nemzetiségi színház (német, horvát és szerb), a számos kulturális egyesület, közösségi ház, klub és mûvészeti együttes. Megjelentek a kifejezetten kisebbségek számára létrehozott kulturális-közmûvelôdési intézmények, például a Bolgár Kulturális Intézet és Könyvtár, a cigány és német közösségi házak, az Országos Cigány Információs és Mûvelôdési Központ, az Ukrán Kulturális Központ, az Örmény Kulturális Központ valamint a Szlovák Kultúra Háza. A 1990-es évek elejétôl kezdve a kisebbségek fokozatosan kisebbségi kutatóintézeteket hoztak létre hagyományaik, történelmük és jelenük vizsgálatára. A kutatóintézetek szervezeti keretei igen változatosak: mûködtetésük hol civil kezdeményezésen alapul, hol az országos önkormányzathoz vagy valamelyik egyetemhez kapcsolódik. A magyar állam támogatja, hogy a Hriszto Botev Bolgár költô szobra Budapesten kisebbségek hozzájussanak a tömegkommunikációs eszközökhöz. A Magyar Rádió 1998-tól kezdôdôen 13 kisebbségnek szolgáltat mûsort, és a közszolgálati Magyar Televíziónál is mind a 13 kisebbség számára készül adás. A kisebbségi nyelvû televíziós mûsorokat kéthetenként a kisebbsé- NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON 5
Az örnény kereszténység 1700. évfordulójára Budapesten felállított kereszteskô felavatása gekrôl szóló magyar nyelvû magazinmûsorok egészítik ki, amelyek a többségi társadalom tájékoztatását is szolgálják. A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai önállóan döntenek a közszolgálati mûsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló mûsoridô felhasználásának elveirôl. Népcsoportonként legalább egy, országos terjesztésû újság kap megjelentetéséhez teljeskörû állami támogatást. Ez 1998-ban 13 kisebbség 17 országos terjesztésû újságjának finanszírozását jelentette. Az országos terjesztésû kisebbségi lapok mellett a kisebbségekrôl más sajtóorgánumok is hírt adnak, így például az országos sajtó kisebbségi mellékletei, a helyi újságok kisebbségi anyanyelvû mellékletei. A 1990-es évek elejétôl indult kisebbségkutató szakfolyóiratok, illetve az egyetemi, felsôoktatási, múzeumi kutatócsoportoknak, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Mûhelyének, a Teleki László Alapítvány Közép- Európa Intézetének kutatásai és rangos konferenciái is ráirányítják a figyelmet a kisebbségek kérdésére. A nemzeti és etnikai kisebbségek felkészítését, általános információkkal történô ellátását szolgálják az olyan kiadványok, mint A Kisebbségi Önkormányzatok Kézikönyve, amelyet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosa adott ki, vagy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal gondozásában megjelent Kisebbségek Magyarországon 1999 c. kötet. Intézkedések a roma kisebbség társadalmi integrációjának elôsegítésére Társadalmi-gazdasági szempontból a magyarországi kisebbségek integrációja befejezettnek tekinthetô. E tekintetben csak a roma kisebbség jelent kivételt. Az 1980-as évek visszaesése és a piacgazdaságra történô áttérés ôket sújtotta leginkább. Jelenleg a romák körében a munkanélküliség négyszer-ötször magasabb az országos átlagnál. Vannak olyan falvak, ahol a roma lakosság 90-100 százaléka munkanélküli. A tartós és a fiatalkori munkanélküliség is sokkal gyakoribb jelenség körükben. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a cigányok nagyobb számban élnek olyan földrajzi területeken, ahol a rendszerváltást 1999. június 17-én Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Farkas Flóriánt, az Országos Cigány Önkormányzat elnökét. Mellettük Doncsev Toso a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat székházavató ünnepsége (1998. június 27-én) követô ipari szerkezetváltás nyomán a nehézipari munkalehetôségek jelentôsen szûkültek. A romák foglalkoztatásuk és mindennapi életük során nem ritkán diszkriminációt is elszenvednek. A cigányság körében halmozottan jelentkeznek az egészségi állapotukat kedvezôtlenül befolyásoló tényezôk. Így a roma lakosság várható élettartama 10 évvel rövidebb, mint a nem cigányoké. 1993-ban a cigány lakosság 14 százaléka még elkülönülten, folyóvíz, villany és egyéb komfort nélküli telepeken élt. A magyar kormány cigányügyi politikáját a korábbi évek eredményeire építô folyamatosság jellemzi. Az 1998- ban hivatalba lépett kormány azonnal megkezdte az elôzô kormány által 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomag megvalósításának és hatékonyságának elemzését, és ennek eredményeképpen új intézkedéscsomag elfogadására került sor. A középtávú intézkedések konkrét megvalósítása éves kormányzati akciótervek kidolgozásán keresztül történik, melyeknek összhangban kell lenniük a 2000 -ben véglegesítendô hosszútávú stratégiával. 6 NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON
A komplex megközelítést alkalmazó csomag az oktatással, a kultúrával, a foglalkoztatással, az agrárgazdasággal, a térségfejlesztéssel, a szociális ügyekkel, az egészségüggyel, a lakáshelyzettel, a hátrányos megkülönböztetés leküzdésével és a cigánysággal kapcsolatos kommunikációs munka területén ír elô feladatokat. A kormányhatározat megjelöli a végrehajtásért felelôs tárcákat és a feladatok végrehajtásának határidejét. Az intézkedések célja egyfelôl a társadalmi esélyegyenlôtlenség enyhítése, az elôítélet és a hátrányos megkülönböztetés megelôzése és csökkentése, másfelôl a roma közösségek identitásának és kultúrájának erôsítése. A Kormány úgy tekinti, hogy a romák társadalmi integrációja egyszerre kisebbségpolitikai és társadalompolitikai kérdés. A program végrehajtását a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság koordinálja, amelynek elnöke az igazságügyi miniszter, alelnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, tagjai pedig a minisztériumok helyettes államtitkárai, valamint az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. A munkában állandó meghívottként a kisebbségi jogok országgyûlési biztosa is részt vesz. Magyarország cigányügyi politikája a nemzetközi figyelem középpontjában áll. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 1997. évi jelentése megállapítja, hogy Magyarország tudatában van a cigányság problémáinak, s számos területen lakás, oktatás, foglalkoztatás stb. tiszteletre méltó erôfeszítéseket tesz a helyzet javítására, valamint a cigányságot ért faji diszkrimináció kivizsgálására és csökkentésére. Az Európai Unióhoz történô csatlakozással kapcsolatban kiadott uniós dokumentumok kisebbségi jogokkal és kisebbségvédelemmel foglalkozó fejezetei megemlítik, hogy a kétségkívül elért eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd, és helyzete számos problémát vet fel. Az Európai Unió megítélése szerint Magyarország megfelel a csatlakozás Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumainak, de folytatnia kell a romák helyzetének javítására tett erôfeszítéseket. * 1 USD körülbelül 270 HUF 2000 aug. Anyagi támogatási rendszer A kisebbségek önszervezôdéséhez és tevékenységeihez az állam egy olyan többcsatornás rendszerben nyújt anyagi támogatást, amely különválasztja a mûködési és a programköltségeket, illetve a kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek nyújtott támogatást. A központi költségvetésbôl az országos kisebbségi önkormányzatoknak és a közalapítványoknak biztosított összeg az Igazságügyi Minisztérium, a helyi kisebbségi önkormányzatok támogatása a Belügyminisztérium költségvetésében jelenik meg. A kisebbségi civil szervezeteknek nyújtott támogatásra az Országgyûlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága tesz javaslatot. A kisebbségi önkormányzatok támogatása emelkedô tendenciát mutat. Az országos önkormányzatok 1998-ban 398 millió Ft, 1999-ben pedig 496,3 millió Ft, 2000-ben pedig 554,3 millió Ft összegû támogatásban részesültek.* A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására 1997-ben 300 millió Ft, 1998-ban pedig 350 millió Ft jutott. Fuhl Imre képverse: Ukrizovanie (Keresztrefeszítés) 1999-ben az 1376 helyi kisebbségi önkormányzatnak 730 millió Ft, 2000-ben (1350 helyi kissebbségi önkormányzat) pedig 803 millió Ft összeget biztosított az állami költségvetés. A múcsonyi ruszin népdalkör Befejezéséhez közeledik az országos önkormányzatok székházhoz juttatása. Az 1995-ben létrejött 11 országos önkormányzat megfelelô, a mûködéshez szükséges alapvetô feltételeket biztosító székházzal rendelkezik. Az 1999-ben újonnan megalakult ukrán és ruszin önkormányzat székházhoz juttatása folyamatban van. A kisebbségi nevesített célú költségvetési támogatások legnagyobb tétele a kisebbségek oktatásának támogatását szolgálja. A mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében biztosít kiegészítô állami hozzájárulást azoknak a települési önkormányzatoknak, amelyek kisebbségi nevelési, oktatási programot megvalósító intézményt tartanak fenn. Az 1999-es évre vonatkozó költségvetési törvény a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó gyermekek óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához, kollégiumi ellátásához összesen 4 milliárd 941 millió Ft támogatást biztosított. 2000-ben ez az összeg 5 milliárd Ft fölé emelkedett. A kisebbségi oktatáshoz nyújtott kiegészítô többlettámogatás ellenére elôfordul, hogy a kis létszámú önálló kisebbségi iskolát fenntartó helyi önkormányzatoknál pénzügyi problémák jelentkeznek. A gondok megoldására a költségvetési törvényben meghatározott külön jogcím alapján további kiegészítô támogatásban részesülnek azok az önkormányzatok, amelyek 130 fô tanulólétszám alatti önálló kisebbségi iskolát, illetve 60 fô tanulólétszám alatti önálló kisebbségi óvodát tartanak fenn. A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási rendszerének további fontos intézményei a közalapítványok: a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, valamint a Gandhi Közalapítvány. A Magyarországi Nemzeti és Etni- NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK MAGYARORSZÁGON 7
kai Kisebbségekért Közalapítvány olyan programok, tevékenységek és sajtóorgánumok támogatására jött létre, amelyek a hazai kisebbségek önazonosságának megôrzését, hagyományaik, nyelvük, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolását, átörökítését és megmaradását szolgálják. A kormány 1998- ban 474 millió Ft-ot, 1999-ben 520 millió Ft-ot, 2000-ben 556,3 millió Ft-ot biztosított e közalapítvány céljainak megvalósítására. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 2000-ben 278,5 millió Ft felett rendelkezik. A szervezet elsôsorban a kisvállalkozások fejlesztését és a családok és kisközösségek megélhetését segítô foglalkoztatási, valamint egészségügyi programokat támogat. A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola mûködtetése tehetséges cigány fiatalok számára. 2000. évi támogatásuk összege 200 millió Ft. A közalapítványok létrehozásával a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselôit a döntési folyamatba, hanem lehetôséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérô helyzetét és igényeit figyelembe vevô feladatfinanszírozás megvalósítására is. Anyaországi kapcsolatok A Tények Magyarországról címû kiadványsorozatban 1996 óta megjelent számok (Interneten elérhetôk): Állami intézkedések a magyarországi cigányok társadalmi integrációja érdekében Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon Magyarország története Történelmi egyházak Magyarországon A Magyar Honvédség A NATO-tag Magyarország külpolitikája Az új évezred küszöbén Magyarország és az Európai Unió kapcsolatai Magyarország és az Európa Tanács Utunk keletrôl a mai hazába Magyarország és a NATO Az 1956-os Magyar Forradalom Magyarország hozzájárulása az egyetemes kultúrához Magyarország oktatásügye Magyarország és lakói A Magyar Köztársaság nemzeti ünnepei Nemzeti szimbólumok A magyar kultúra ezer esztendeje Magyar gyôzelmek az olimpiai játékokon Mádl Ferenc közt. elnök és Dávid Ibolya igazságügyi miniszter 2000. augusztus 17-én fogadta a kisebbségek képviselôit A Magyar Köztársaság kormánya üdvözlendônek tartja, ha az anyaországok és nyelvnemzetek hozzájárulnak a hazánkban élô kisebbségeik nyelvi és kulturális identitásának erôsítéséhez, valamint arra törekszik, hogy a kisebbségek hídként szolgáljanak anyanemzeteik és Magyarország között. Az államok közötti jószomszédságra, baráti kapcsolatokra és együttmûködésre törekvés szándéka tükrözôdik abban, hogy a többoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás mellett a Magyar Köztársaság számos magyarországi kisebbség anyaországával (Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szlovénia, Német Szövetségi Köztársaság, Horvátország) is kétoldalú egyezményeket és szerzôdéseket kötött. Az egyezményekben foglaltaknak megfelelôen utolsóként 1999 januárjában a magyar-szlovák viszonylatban is kormányközi kisebbségi vegyesbizottságok alakultak meg a kisebbségek körében felmerülô idôszerû kérdések megvitatására, az egyezménybôl eredô kötelezettségek megvalósulásának értékelésére, illetve ajánlások készítésére saját kormányaik számára. A vegyebizottságok munkájában minden esetben részt vesznek az érintett kisebbség képviselôi is. A Magyar Köztársaság a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezményben kötelezettséget vállalt arra, hogy nem akadályozza a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak, vagy kulturális örökségük közös. A kisebbségi törvény pedig kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy kapcsolatot tartsanak mind anyaországuk és nyelvnemzetük állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élô kisebbségekkel. A települési és helyi kisebbségi önkormányzatok jogai között szerepel a kapcsolattartás bármely külföldi vagy anyaországi kisebbségi szervezettel, egyesülettel, ideértve együttmûködési megállapodások kötését is. A kisebbségi szervezetek közmûvelôdési tevékenységet folytathatnak, erre jogszabályok keretei között intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat is fenntarthatnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban végzett országos felmérése szerint az országos kisebbségi önkormányzatok tevékenységének egyik legfontosabb területe az anyaországi kapcsolatok kiépítése és fejlesztése volt. Az utóbbi években virágzásnak indultak a kisebbségek és anyaországaik közötti kapcsolatok, amelyek a közös fenntartású iskola mûködtetésétôl kezdve, az ifjúsági cseréken, oktatási és kulturális együttmûködésen és támogatásokon át a települések közötti testvérkapcsolatokig és a két országot összekötô üzleti vállalkozások kezdeményezéséig igen változatos formákban valósulnak meg. A magyar kormány a kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredô feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerôsítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását. Az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínûsége ugyanis az ország minden polgárának közös értéke. E TÉMÁRÓL RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓT A HTTP://WWW.MEH.HU/NEKH HONLAPON TALÁLHATNAK. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁNAK HONLAPJA ELÉRHETÕ A HTTP://WWW.MFA.GOV.HU CÍMEN.