A Fejlıdés és környezeti felelısség címő konferencia (Szeged, 2008.09.) elıadói által megfogalmazott: Állásfoglalás Az emberiség néhány száz éve exponenciálisan növekszik szinte minden mennyiségi (extenzív) paraméterében: népesség, fogyasztás, GDP, anyag és energia felhasználás stb. A modernitás számára ez a társadalom normális sıt kívánatos mőködési módja. Alapja az a nézet, hogy az instrumentális jellegőnek vélt természeti entitások feletti korlátlan hatalom gyakorolható, amelyet a feltétlenül hasznosnak és jónak tekintett technika biztosít. A zöldek szerint azonban a társadalom extenzív növekedése véget ért, mivel elérte, sıt meghaladta a földi rendszerek határait; továbbá a természet belsı értékkel rendelkezik, a természet feletti uralom eleve lehetetlen, a technika pedig kiszámíthatatlan kockázatokat hordoz. Jelenleg egyidejőleg van jelen a modernitás (növekedés) és a fenntarthatóság (nem-növekedés) ideológiája, s ez nemcsak azt jelenti, hogy az információk zavarosak, az emberi késztetések ellentmondásosak, hanem azt is, hogy a modernitás több százéves alapértékei kerültek válságba. 1. Környezeti problémák természettudományi megközelítésben. (i) Termodinamikai szempontból az emberi tevékenység még nem érte el a Föld által elvileg biztosított határokat. Különbséget kell tenni azonban a Föld elvileg (termodinamikailag) adott kapacitása és a jelenlegi technológiák mellett gyakorlatilag elérhetı lehetıségek között. Például a fosszilis tüzelıanyagok elégetése energetikai szempontból a lehetı legalacsonyabb szintő energiahasznosítási mód, s akkor még nem beszéltünk a globális klímaváltozásról, illetve arról, hogy az olaj és földgáz várhatóan 50-60 éven belül elfogy. Nem főzhetünk túlzott reményeket az energetikai szempontból híg alternatív energiák (nap, szél, biomassza stb.) felhasználása felé sem. Az atomerımővek viszont erkölcsi szempontból problematikusak, elsısorban a hosszú távú radioaktív sugárzás miatt. Tehát az energia problémának kínálati oldalról nincs erkölcsileg elfogadható technikai megoldása. Az olcsó energia korszak végérvényesen végett ért. A drága energia világában az energiatakarékosság kérdése kerül a központba. (ii) Ökológiai szempontból az emberiség kb. az 1980-as évek második felében elérte a bioszféra kapacitását, ahogy azt az ökológiai lábnyommal kapcsolatos felmérések mutatják. A 1
helyzet az elmúlt 50 évben drámaian romlott. Míg 1961-ben a Föld biokapacitásának csak a 49% használtuk fel, addig ez az érték 2001-ben már 121% volt. A bioszféra túlhasználta a biokapacitás értékének a csökkenéséhez vezet, ami a jövıbeli lehetıségeinket tovább csökkenti. Tehát a fosszilis energiahordozók elégetésére épülı modern társadalmak bár kétségtelen, hogy nagy mennyiségő energiára tesznek szert de ezt termodinamikai szempontból rendkívül alacsony hatékonysággal és ökológiai szempontból fenntarthatatlan módon valósítják meg. Ezek a társadalmak sokkal alacsonyabb hatékonyságúak és sokkal inkább fenntarthatatlanok, mint az ipari forradalom elıtti társadalmak. Természetesen 6-10 milliárd ember nem léphet vissza egy preindusztriális állapotba, ezért csak elıre, egy technikailag sokkal fejlettebb a poszt-fosszilis társadalmi struktúra felé kell haladni. Ebben fontos szerepet kap: az elérhetı legjobb technika (BAT), a konvergáló technikák (nano, bio, info, kogno) a technikai-kereskedelmi lépések számának a csökkentése (regionalitás). 2. Kutatás-fejlesztés, innováció, környezettudatosság és társadalmi felelısség. Ökológiai szempontból a termelés lényege az adott terület eltartó képességének vagyis biokapacitásának az emelése. A termelés ugyanakkor csökkenti az ökológiai stabilitást és a biodiverzitást, növeli a környezetszennyezést és folyamatos energia-bevitelt és munkavégzést igényel. Mindezek a hátrányok régen, amikor a természet kapacitása még sokszorosan felülmúlta az emberiség tevékenységének fizikai dimenzióit nem okozott problémát. Az elmúlt 50 évben azonban a természet szabad jószág jellege megszőnt, s így termelés és a technika negatív hatásai is felerısödtek. Tehát egy alapvetıen új helyzet alakult ki, mivel ma már elvileg létezik jó és rossz (hosszútávon összességében káros) innováció, létezik jó és rossz gazdasági növekedés. Ugyanakkor (i) a rövid távon nyert hatékonyság növekedés gyakran fokozottabb felhasználásra ösztönöz, (ii) az egyes bonyolultabb technikák esetében elızetesen nem tudjuk eldönteni, hogy azok hosszútávon és összességében hasznosak (jók) vagy károsak (rosszak). Az azonban biztos, hogy (iii) esetenként a hosszú távú hátrányok olyan távon jelentkeznek, amely meghaladják a modern társadalmak (demokratikus piacgazdaságok) idıhorizontját, valamint, hogy (iv) önmagában a piaci rendszer képtelen arra, hogy jó döntést hozzon az összességében hasznos és káros technika között. 3. Fenntartható fejlıdés etikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásai. A jól ismert terhelési képlet (IPAT) szerint az emberiségnek a környezetre gyakorolt hatása a következı három tényezıtıl függ: népesség, egy fıre esı fogyasztás és technikai 2
hatékonyság. Ez rámutat a környezeti válságból való kilábalás lehetséges útjaira is, melyek globális szinten a következık: (1) a Föld népességének csökkentése, (2) a fogyasztás visszafogása (életmód reform) és (3) a technikai fejlıdés. Tekintve, hogy a rendelkezésre álló biokapacitás, a demográfiai helyzet és a fogyasztás mértékében alapvetı különbségek vannak az egyes régiók és kultúrák között, így ezen a téren a szükséges válaszoknak is különbözıeknek kell lennie. A technika fejlıdés azonban minden közösségben feltétlen parancs. 4. Biotechnológia és bioetika. A technológiai haladás veszélyei legerısebben az élı-anyagot érintı technikák esetében merülnek fel. A biotechnológiai területei közül a géntechnikailag módosított élı szervezetek (GMO) környezetbe történı kibocsátása áll a viták középpontjában. Vitathatatlan tény, hogy a géntechnika révén a mezıgazdaságban vagy az egészségügyben sokkal hatékonyabban tudunk egyes célokat elérni, viszont itt elvileg óriási kockázatok is felmerülnek. A géntechnika mellett érvelık és ellenzık közötti vita legalább két szinten zajlik. Az ellenzık szerint eleve nem szabad a szaporodásra képes genetikai anyagot manipulálni, tekintve, hogy itt egy hiba, vagy egy veszélyes termék, bármilyen kicsi is legyen annak a valószínősége, végzetes következményekkel járhat. Ezzel szemben a géntechnikusok azt hangsúlyozzák, hogy e technika nem tekinthetı speciálisnak, hiszen a genetikai anyag természetébıl adódik, hogy folyamatosan változik, továbbá, hogy a kockázatok elfogadhatóak, amit az elmúlt 25-30 év tapasztalata is megerısít. Másrészrıl vita folyik a gyakorlat szintjén a különbözı eljárásokról, termékekrıl, illetve azok szükségességérıl (kell-e Magyarországon kukoricamoly-rezisztens kukorica). Fontos, hogy a géntechnológia megítélése ne mosódjon össze a multi-ellenes és globalizációellenes társadalmi reakciókkal. 5. Az agrárszférában felmerülı etikai kérdések. Az agrárszférában az egyik út a hagyományos nagyüzemi mezıgazdaság, ahol a fejlett technológia (high-tech) alkalmazásában a genetikailag módosított növények és állatok (GMO) elıállítása fontos eszköz. A másik út az ún. öko vagy biogazdálkodás, amely egy olyan gazdálkodási mód, amely az ısöktıl átvett ökológiai ismereteket és a modern kor kockázatot nem hordozó vívmányait (képi felismerésen alapuló gyomirtás, sex-feromonnal történı illatárasztás, repellencia) ötvözi. Fontos kérdés, hogy az ökológiai gazdálkodás csak a hagyományos tömegtermelés mellett létezhet kiszolgálva a minıségi igényeket, vagy önállóan is képes élelmiszerrel ellátni az emberiséget. 3
6. A környezetetika (bioetika) helye a természettudományi oktatásban. A természettudományok és a humán tudományok közötti folyamatos párbeszéd és együttmőködés szempontjából fontos, hogy a természettudományos hallgatók a szakmájukhoz kapcsolódó környezet- vagy bioetikai kurzusokat is tanuljanak, s ez lehetıséget ad arra, hogy a jelenleginél sokkal mélyebb szinten ismerjék meg saját szakterületük etikai megfontolásait. 7. Környezeti nevelés. Mivel a fenntarthatóság kulcskérdése az, hogy az egyes emberek, ill. közösségek a fenntarthatósággal összhangban álló eszméket, értékeket és életformákat (pl. önkéntes egyszerőség) kövessék, ezért meghatározó jelentıségő tényezı a környezeti tudatosság, és ehhez kapcsolódóan a környezeti nevelés. A környezeti nevelés nemcsak a fiatalok, hanem a felnıttek (felnıttképzés) esetében is fontos. 8. Magyarországi kihívások (Fenntarthatóság) Magyarország környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan, az ökológiai deficit értéke fejenként: -1,5 gha (Living Planet Report 2006). Az ökológiai lábnyomunk 3,5 gha/fı, miközben megdöbbentıen alacsony az egy fıre jutó biokapacitás (2,0 gha/fı). Ezért a fenntarthatóság szempontjából az egyik kulcskérdés hazánk biokapacitásának a megırzése sıt amennyiben lehetséges annak növelése. (Energia kérdés) Primer-energiánk meghatározó része (68,5%) földgázra és olajra épül, amelybıl a legkisebbek a tartalékok a világban. Magyarországon nagyon alacsony a biomassza aránya (2,2%) az ipari energiában, ugyanez az érték Ausztriában 11,5%, míg Romániában 3,6%. Megdöbbentıen alacsony a megújuló energiaforrások aránya (0,5%) az elektromos energia termelésében, ugyanez az érték Ausztriában 58,9%, míg Romániában 35,9 %. Súlyos probléma, hogy egységnyi GDP elıállításához 3-4-szer több energiát használunk fel, mint a fejlett EU országok. Továbbá egy átlagos magyar lakás energia-fogyasztása az EUországokénak a háromszorosa. Sajnos a politikai elit nem hajlandó szembenézni azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy az olaj és a földgázkorszak utolsó évtizedeiben élünk. Ezért költünk jelentıs összegeket a gázár támogatására, ami direkt és indirekt módon is gátolja az alternatív energiaforrások fejlesztését. Ráadásul földgáztárolók ill. új gázvezetékek építésének a terveirıl hallunk, és a politika folyamatosan azt az illúziót kelti, hogy gáz ára politikai döntés kérdése. 4
A valódi tennivaló ezzel szemben egyrészt az energiapazarlás megszüntetése (termelés, közlekedés, lakhatás), másrészt radikálisan csökkenteni kell a primer energia struktúrában a földgáz és az olaj arányát. 5