hír 2005 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja szeptember október TARTALOM

hír CSATORNA 2005 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja szeptember október TARTALOM MASZESZ Hírhozó... 2 Dr. Gayer József: A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyüjtõkerületben... 3 Dulovics D-né dr., Dr. Dulovics Dezsõ: A csapadékterhelés, hatásai és csökkentésük egyes módszerei... 7 Dr. Bardóczyné dr. Székely Emõke, Komárominé Kucsák Mónika: Települési környezetvédelmi programok szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában... 18 KA Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/08... 20 2005/09... 21 Az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának állásfoglalása: Az idei év csapadékos idõjárásával kapcsolatos tapasztalatokról... 23 Dr. Juhász Endre: Beszámoló a Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén címû elõadó ülésrõl... 25 FÓRUM: A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásról... 26

2 HÍRCSATORNA H Í R H O Z Ó KEDVES I. KOLLÉGA! évf. 2. sz. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség 1998. szeptember Elnökségünk utóbbi ülését november 3-án tartottuk. Napirendünk a 2006-ik évi program elõkésztésére, a Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén címû elõadó ülés, valamint a HÍRCSATORNA interneten történõ megjelenésének értékelésére terjed ki. A 2006. évi programot a HÍRCSATORNA november decemberi számában ismertetjük. Az elõadóülés értékelését jelen számunkban olvashatják/-játok. A HÍRCSATORNA internetes megjelenésének fogadtatása az eddigi visszhangból ítélve kedvezõ. Csak titkárságunk tévedett az internettel nem rendelkezõ tagtársak számának becslésében, az ugyanis a feltétezett 40-el szemben, meghaladja a 100-at. Jelen számunkból, melynek fõ témája a csapadékvíz gazdálkodás, a következõ cikkeket ajánlom szíves figyelmükbe/figyelmetekbe, összhangban a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának Az idei év csapadékos idõjárásával kapcsolatos tapasztalatokról címû állásfoglalásával: Gayer József: A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyüjtõkerületben, Dulovics D-né dr., Dr. Dulovics Dezsõ: A csapadékterhelés, hatásai és csökkentésük egyes módszerei, Dr. Bardóczyné dr. Székely Emõke, Komárominé Kucsák Mónika: Települési környezetvédelmi programok szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. A FÓRUM rovatban közöljük testvérszervezetünk, a DWA felhívását a politikusokhoz A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásról címmel avégbõl, hogy szakterületünk a jövõ évi választást követõ kormányzati ciklus programjaihoz támpontot adjon a szakmapolitika racionális kialakításának érdekében. Ehhez és az új cikkekhez észrevételeiket/-det várjuk a témák megvitatása céljából. Közremûködésüket/közremûködésedet megköszönve, jó munkát kíván: Budapest, 2005. november 4. Dr. Dulovics Dezsõ, PhD. ügyvezetõ igazgató, elnökségi tag A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME Vízi-Közmû és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Mûegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztõ: MaSzeSz Szerkesztõ: Dr. Dulovics Dezsõ Tördelés: Aranykezek Bt.

HÍRCSATORNA 3 A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSÁNAK HELYZETE MAGYARORSZÁGON ÉS A DUNA-VÍZGYÛJTÕKERÜLETBEN Dr. Gayer József PhD. KvVM A Víz Keretirányelv (VKI), ami az Európai Unió vízpolitikáját testesíti meg, nevébõl fakadóan keretet kíván biztosítani a Közösség vízzel kapcsolatos szabályozásának, azzal a céllal, hogy az európai vizek jó állapotot érjenek el 2015-re. A VKI szigorú, jól felépített menetrendet határoz meg ebben a hosszú folyamatban, melynek egyik határideje 2005. március 22. volt. Erre az idõpontra a tagországoknak jelentést kellett készíteniük, ami tartalmazta a vízgyûjtõk jellemzését, a vizeket érõ hatások elemzését, a vízhasználatok gazdaságossági szempontú értékelését és a közösségi joganyag alá tartozó különleges védelmet kívánó védett területek listáját. A VKI értelmezése szerint vízgyûjtõ rangja csak a tengeri torkolattal rendelkezõ vízgyûjtõ-területnek van, vagyis hazánkat érintõen a több mint 800 000 km 2 kiterjedésû Duna-medencének. Ez abból a szempontból lényeges, mert a késõbb esedékes vízgyûjtõ-gazdálkodási tervet az egész medencére kell elkészíteni az érintett országok együttmûködésével. A Duna esetében a feladat összetettsége miatt fenti jelentés két részben készült el. Az angolul Roof reportnak nevezett A rész a Duna-medence egészére vonatkozó átfogó jellegû információkat tartalmazza, míg a B rész az egyes országok részletes jelentése a saját (a Duna-vízgyûjtõre esõ) területükkel kapcsolatban. Az A rész, melyet a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) készített el az érintett országok közremûködésével, mintegy háttérként szolgál a nemzeti jelentések megértéséhez és az itt felvetett kérdések fogják az alapját képezni a 2009. decemberében elsõ ízben benyújtandó vízgyûjtõ-gazdálkodási tervnek. Az alábbiakban röviden ismertetjük a két, összesen több száz oldalas jelentés néhány lényeges megállapítását. További részletes információ a www.euvki.hu honlapon található. A Duna-medencében az utóbbi két évtizedben számottevõen javult a vízi környezet általános állapota. A javulás egy része szennyvíztisztító telepek építésének köszönhetõ, de szerepet játszott az ipari és mezõgazdasági tevékenység visszaesése is a vízgyûjtõ középsõ és alsó részén. A felszíni vizeket érõ szerves-anyag terhelés azonban még mindig elfogadhatatlanul nagy. A vízminõség további kívánatos javulása újabb telepek építésével, technológiai korszerûsítéssel képzelhetõ el. Ehhez pénzügyi támogatások is rendelkezésre állnak. A tápanyagterhelésnek az elmúlt idõszakban tapasztalt csökkenõ trendje valószínûleg nem folytatódik, a mezõgazdasági eredetû diffúz szennyezés várható növekedése miatt (a medence középsõ és alsó részén). Ezt ellensúlyozó egyik lehetõséget jelent az EU Közös Agrárpolitikájának alkalmazása, illetve a pontszerû terhelés csökkentése a foszfátmentes mosószerek elterjesztésével. Továbbra is veszélyes anyagok százai szennyezik a Duna-vízgyûjtõt, a szennyezés pontos mértéke ma még ismeretlen. Nehézfémek közül a kadmium és az ólom a jelenti a legnagyobb veszélyt, és növényvédõ-szerek is riasztó koncentrációban vannak jelen egyes részvízgyûjtõkön. Elengedhetetlen a veszélyes anyagok regiszterének pontosítása európai szinten. A jó állapot elérése nem lesz lehetséges a legjobb rendelkezésre álló technikák alkalmazása nélkül. Az elmúlt századok hidromorfológiai változásai (gátak, töltések, zsilipek, partvédelem, stb. építése) a Duna és számos mellék-vízfolyása mentén, nagy számban eredményezett erõsen módosított víztesteket. Ezeknél a VKI szerinti cél a jó ökológiai potenciál elérése és fenntartása. Biztosítani kell, hogy a jövõbeli, hidromorfológiai változást eredményezõ fejlesztések (pl. energiatermelés, hajózási feltételek javítása) környezeti hatásai minimálisak legyenek. Az elmúlt 150 évben 80%-kal csökkent a Duna-medencében a történelmi ártér, az árvédelmi létesítmények építésének következtében. A vízjárta területek ilyetén eltûnése káros hatással volt a vízi faunára és flórára és ma is sok vizes élõhelyet fenyegetnek különbözõ beavatkozások, jóllehet szerepük az árvízvédelemben sem elhanyagolható. A Duna-delta jelentõs antropogén hatásoknak volt kitéve az elmúlt 50 évben (nehézfém és tápanyag-terhelés). A delta ágaiban és tavaiban eutrofizáció figyelhetõ meg, csökken a biodiverzitás. Bizonyos kompenzációt jelentett, hogy egy korábban töltésekkel védett 1000 km 2 -es terület 15%-át rehabilitálták 1994 és 2003 között, visszakötve azt a természetes vizekhez. Felszín alatti vizeket a Duna-medence országaiban fõleg ivóvíz ellátásra és öntözésre használnak. Bizonyos területeken jelentõs mértékû túlhasználat figyelhetõ meg, illetve tápanyag és veszélyes anyag beszivárgás is

4 HÍRCSATORNA tapasztalható a helytelen hulladék-kezelés következtében. Fentiek miatt néhány jelentõs, határokkal osztott felszín alatti víztest esetében fennáll a kockázata annak, hogy állapota nem éri el 2015-re a jót. A magyar Nemzeti Jelentés, hasonlóan a Roof report -hoz az Európai Közösség Víz Igazgatói által elfogadott elvek alapján készült. Tartalmában jóval részletesebben tárta fel a Duna-vízgyûjtõkerületnek az ország területére esõ részét. Magyarország teljes területe a Duna vízgyûjtõjére esik, egyedüliként a medence országai közül. Az európai ökorégiók rendszerében országunk, a VKI meghatározása szerint, a Magyar Alföld elnevezésû ökorégióhoz tartozik. A felszíni víztestek (a felszíni víznek olyan különálló és jelentõs eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy ezek része) meghatározásánál hazánk a VKI ú.n. B rendszerét vette alapul. A vízfolyások kategóriájában a 10 km 2 -nél nagyobb vízgyûjtõvel rendelkezõ víztesteket vettük számba, a kötelezõ paraméterek (tengerszint feletti magasság, vízgyûjtõ-terület kiterjedése, geológia) mellett a mederanyagot és a víz tájegységet (al-ökorégiót) is figyelembe véve. Így a természetes vízfolyásokon összesen 876 víztestet azonosítottunk, és ezeket abiotikus jellemzõik alapján 25 típusba soroltuk. A víztestek azonosítására egyébként azért van szükség, mert ezek az állapot javítására irányuló intézkedések egységei. További 150 mesterséges (emberi tevékenységgel létrehozott) felszíni víztest került a listára, melyek esetén, hasonlóan az erõsen módosított víztestekhez, a jó ökológiai potenciál elérése a cél. Egy-egy víztest hossza a vízfolyásokon belül tág határok között változik. A Tisza teljes magyarországi szakasza hét víztestet jelent, a Dráva kettõt, míg a 60 km-es hosszúságot sem elérõ Gerence patak négyet. Tavak esetén minden 50 hektárnál nagyobb állóvizet víztestként azonosítottunk, közöttük a Balatont, mely 605 km 2 -es felszínével az egész Duna-medence legnagyobb tava. A Fertõ-tó magyarországi felszíne 75 km 2, illetve jelentõs még a 24,2 km 2 kiterjedésû Velencei tó is. Ugyanakkor az 50 ha-nál nagyobb kiterjedésû vízjárta területek (wetland-ek) is megkapták a víztest státuszt. Hazánkban a természetes víztestek száma éppen 100, míg további 124 mesterséges víztest került a listára. 1. kép. A Duna a magyar-szlovák határon 2. kép. A Molnár János barlang Budapesten Pontszerû- vagy diffúz jellegû szennyezõforrás miatt, vagy éppen mindkettõ okán, összesen 579 felszíni víztestünk kockázatos (vagyis fennáll annak kockázata, hogy a jó állapotot nem érjük el 2015-re). Néhány víztest külföldi eredetû szennyezés miatt kapott ilyen besorolást. A terhelések anyagát tekintve is elmondható, hogy egy víztest több okból (szerves-anyag, tápanyag és

HÍRCSATORNA 5 veszélyes anyagok), is lehet kockázatos ezért meglehetõsen összetett a kockázatba sorolásukról kapott kép. Felszín alatti vizek Magyarország teljes területén található felszín alatti víz, és ezeket széleskörûen hasznosítjuk is. Az ország síkvidéki területeire jellemzõ több száz, helyenként ezer métert meghaladó vastagságú, változatos rétegzettségû üledékben a féligáteresztõ rétegek is jelentõs szerepet játszanak a vertikális áramlásban. Ennek megfelelõen a víztestek kijelölése nem fõvízadók, hanem vízadó összletek (meghatározott szempontok alapján összetartozó földtani képzõdmények) együttese alapján történt. A felszín alatti víztesteket három csoportba soroltuk: medencebeli porózus (52 hideg és 6 termál, a 30 C-os izoterma felület elválasztásával), karszt (13 hideg, 15 termál) és hegyvidéki (22). között nincs minõségi szempontból kockázatos, de lehetséges, hogy kockázatos 46 található, túlnyomó többsége diffúz eredetû nitrát szennyezés miatt. Növényvédõ szerek miatt nincs sem kockázatos, sem lehetséges, hogy kockázatos víztest. Ennek oka lehet, hogy felhasználásuk az 1980-as évek 50-70 ezer t/a értékérõl mára 10 ezer t/a-re csökkent. Mennyiségi kockázat áll fenn három víztest (a Szigetköz, a Nyírség déli rész a Hajdúsággal és az Északi-középhegység peremvidéke) esetében, vízszintsüllyedési trend, illetve az áramlási viszonyok megváltozása miatt. Lehetséges, hogy kockázatos további 18, melyeknél a hasznosítható készlet pontosabb meghatározása további vizsgálatokat igényel. A vízhasználatok gazdasági elemzésének keretében áttekintettük a jelenlegi (a 2002-es bázisév) vízfelhasználásokat és az ezzel járó szennyezõanyag kibocsátásokat fõ felhasználói csoportok (közüzem, ipar, mezõgaz- 3. kép. A magyarországi vízfolyás típusok és mesterséges víztestek A felszín alatti víztestek több mint a fele 60 db országhatárral osztott, közülük néhány két szomszédos országba is átnyúlik. A felszín alatti vizek állapotát kémiai és mennyiségi szempontból kell megítélni. Az emberi hatások következtében Magyarország 108 felszín alatti víztestje daság) szerint, értékeltük a költségmegtérülés helyzetét a vízszolgáltatásokban és elkészítettünk egy gazdasági és vízgazdálkodási elõrejelzést 2015-ig. Megállapítást nyert, hogy a környezet és a vízkészlet használatának költségmegtérítési rendszerei jó irányt adnak a környezet és a vízkészletek fenntarthatóságának

6 HÍRCSATORNA biztosítására. A jelenlegi díjak ugyanakkor a valós környezeti és erõforrás költségeknek csak kis részét fedezik, nem alapulnak valódi költségelemzésen és nincsenek kellõen összehangolva. Ezért jelen szintjükön nem elegendõek a vízhasználatok teljes költségmegtérülésének megvalósításához. A díjak a központi költségvetés általános bevételét képezik, nincs megoldva az sem, hogy e bevételek a környezetvédelmi intézkedések közvetlen finanszírozását szolgálják. Célként lehet kitûzni, hogy 2015 után a díjbevételek száz százalékosan finanszírozzák a rendszerek mûködtetését, szinten tartását és a szükséges kisebb minõségjavítási, fejlesztéseket. Ugyanakkor a szociálisan rászorulók számára megfelelõ kompenzációs lehetõségeket kell biztosítani. A gazdasági és vízgazdálkodási elõrejelzés elkészítése során a bizonytalanságok és az eltérõ feltételezések kezelésére két alapvetõ feltételezéssel éltünk, ennek megfelelõen két forgatókönyv (szcenárió) készült. Az elsõ esetében a kiindulás az EU hatályos irányelvei és azoknak a magyar jogszabályokban érvényesített intézkedései, illetve várható hatásuk (valószínû szcenárió). A második a jelenlegi vízhasználati, szennyezési tendenciák alapján, speciális környezeti intézkedések feltételezése nélkül készült szcenárió. A valószínû forgatókönyv szerint a lakossági vízfogyasztás kismértékben emelkedik. Ezt alátámasztja, hogy az utóbbi években a fogyasztók kevésbé érzékenyek a költségekre. Az ipar fajlagos vízfogyasztása mintegy 30%-kal csökken, de a termelés növekedése miatt az összes fogyasztás közel állandó lesz, vagy néhány százalékkal nõ. A mezõgazdasági vízhasználat kb. a mai negyedével nõ 2015-ig. A vízhasználók által okozott terhelésekre vonatkozó elõrejelzések szerint a biokémiai oxigénigény (BOI 5 ) a 2002. évi szint kb. egyharmadára csökken, szintén nagyarányú, 50%-ot elérõ csökkenés várható a kémiai oxigénigény (KOI), és közel ennyi a lebegõanyag kibocsátás terén. A foszfor és a nitrogén kibocsátás várhatóan keveset változik, az ebben szerepet játszó tényezõk semlegesítik egymást. A mezõgazdasági termelés intenzitása várhatóan növekedni fog, de a mûvelés alá vont földterület mintegy 10%-os csökkenésére lehet számítani. A fémkibocsátó ágazatok elõre jelzett dinamikus fejlõdése nem eredményezi az emissziók hasonló arányú emelkedését, a felszíni vízvédelem szempontjából hozott jogszabályi változásoknak és a korszerûbb technológiáknak köszönhetõen, míg a kiemelten veszélyes anyagok kibocsátásának a csökkenése várható. PANNON-VÍZ Víz- Csatornamû és Fürdõ Rt. 9025 Gyõr, Bercsényi liget 1. Tel./fax : 96/329-047, 96/326-566 SZOLGÁLTATÁSAINK: VÍZTERMELÕ KUTAK KAMERÁS VIZSGÁLATA 150 mm átmérõ felett, 200 m mélységig, videófelvétel és szakvélemény készítése, CSATORNAHÁLÓZATOK KAMERÁS VIZSGÁLATA 180 mm átmérõ felett, videófelvétel, lejtésdiagram, mérési jegyzõkönyv és szakvélemény készítése

HÍRCSATORNA 7 A CSAPADÉKTERHELÉS, HATÁSAI ÉS CSÖKKENTÉSÜK EGYES MÓDSZEREI Dulovics Dezsõné dr. fõiskolai tanár, Dr. Dulovics Dezsõ PhD. egyetemi docens, SzIE YMMFK Közmû- és Mélyépítési Tanszék 1. BEVEZETÉS Az utóbbi években egyes településeinkre lehulló csapadékok katasztrófákat okoznak. Elrémítõ és egyben elgondolkodtató képeket közölnek ezekrõl az eseményekrõl a médiák. Magyarázzák ezt a tudósok a globális felmelegedés okozta klímaváltozással (Nováky, 2005). Szélsõséges nagycsapadékokban és az általuk kiváltott jelentõs károkban a 2005. év bõvelkedett. Többször volt Gyõrben, Budapesten erõteljes felhõszakadás, amikor is pincék, liftaknák, garázsok sora került víz alá. Hasonló esetek fordultak elõ Borsod, Hajdú, Szabolcs térségében, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Vas, Somogy, Veszprém, Tolna megyékben, mégis talán a legemlékezetesebb a Mátrakeresztesi eset volt, amikor a településen átfolyó Kövicses patak utakat, hidakat, ingatlanokat, egyebek között 25 lakóházat rongált meg. A teljesség igénye nélkül felsorolt vízkároknál kivétel nélkül minden esetben tetten érhetõk a sokszor erõs széllel, viharokkal együtt járó szélsõségesen nagy és heves esõzések. A klímaváltozáson túlmenõen a helyzetet a hazai települési csapadékvíz-elvezetés, vagy még inkább - gazdálkodás gyakorlata is elõidézi, illetve nehezíti (Dulovicsné, 2005). A csatornázás feladata a településekben keletkezõ szennyvizek és a területükre hulló csapadékvizek környezetben ártalmat nem okozó elhelyezése, az azokkal való gazdálkodás. Az EU-hoz történt csatlakozásunk során kiemelt feladattá vált a szennyvízelvezetés és - tisztítás amit nagy örömmel nyugtázunk, ezért még jobban kitûnik a csapadékkérdés megoldatlansága és ennek terén jelentkezõ elmaradottságunk. Pedig a vízgyûjtõ területen fellépõ elvezetési, kármentesítési és gazdálkodási feladatok egymással összefüggenek, még ha nem is veszünk errõl tudomást (Dulovics, 2005 a). A településrendezés során, a racionálisan felhasználható települési területek elfogyása miatt egyre inkább belterületté, lakóterületté nyilvánítanak mély-fekvésû, talajvizes, vízparti, árvízveszélyes területeket, nem számolva az azokon bekövetkezõ várható károkra. A hazai mûszaki kultúra hiányosságai közé tartozik, hogy a csatornahasználók nem ismerik a csatornázás rendszereit, nem tudják, hogy az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornák nem lehetnek a csapadékvíz befogadói, és ennek következtében a használat során sok problémát okozhatnak. Jelen tanulmányban e komplex, szerteágazó kérdéskör vizsgálatát a következõ négy csomóponthoz kötve határoljuk be: a csapadékcsatornák várható terhelése, az abban a klímaváltozással bekövetkezett módosulások, a csapadékcsatornák terhelésének csökkentési lehetõségei, fedettség- és lefolyás-szabályozás, valamint lehatárolás segítségével, a csapadékvíz-elvezetés és a szennyvíztisztítás kapcsolati rendszere, a terület- és csapadékgazdálkodás összhangjának biztosítása. Ezeken kívül számtalan más kérdés is felmerülhetne, mint pl. a csapadékvíz tisztítása, vízminõség-védelmi- (Gayer, 2005 a), vízfolyás-rendezési-, és más (Varga, 2005) feladatok megoldása, stb. 2. A CSAPADÉKCSATORNÁK VÁRHATÓ TERHELÉSE ÉS AZ ABBAN A KLÍMAVÁL- TOZÁSSAL BEKÖVETKEZETT MÓDOSU- LÁSOK A hazai csapadékelvezetõ hálózatok méretezése során az MSZ EN 752 alapján eltérõ módon kell eljárni a kis vízelvezetõ rendszerek és a nagy vízelvezetõ rendszerek mértékadó csapadékhozamának meghatározásakor. A 200 ha-nál kisebb, illetve 15 min-ig tartó összegyülekezési idejû vízgyûjtõ területeken, kis vízelvezetõ rendszerek esetében, idõben állandó csapadékintenzitás tételezhetõ fel és alkalmazható a racionális méretezés (Dulovicsné, 2004 a). A méretezés szempontjából nem feltétlenül a csapadék korrekt leírása, hanem annak hatása, azaz a vízgyûjtõ, vagy csatornahálózat bizonyos keresztszelvényében fellépõ vízhozam (csúcs, vagy idõsor) ismerete a lényeges. Ennek a szemléletnek a jegyében született meg a mértékadó (méretezési, vagy tervezési) csapadék fogalma. Mértékadó csapadékon gyakran csak az idõben változó intenzitású, mesterségesen elõállított csapadékidõsort értik, gyakorlati okokból azonban ide sorolhatók

8 HÍRCSATORNA az állandó, négyszög alakú csapadékintenzitások, valamint az észlelt és számításokban felhasznált csapadékok idõsorai is. A racionális méretezés esetén a mértékadó (tervezési) csapadék (Öllõs, 1990) szerint: Q=ψ i A, ahol: Q csúcsvízhozam l/s-ban, ψ lefolyási tényezõ, i a mértékadó csapadékintenzitás l/s. ha-ban, A a vízgyûjtõ terület vízszintes vetülete, ha-ban. Az ebben az esetben alkalmazható állandó intenzitású csapadékot az intenzitás- csapadék idõtartam- gyakoriság un. IDF görbékbõl (intensity-duration-frequency) (lásd 1. ábra) határozzák meg. Az egyenletes csapadékintenzitás feltételezésének hátránya, hogy nem veszi figyelembe a valós csapadék változó jellegét, és ezért pontosabb méretezést nem tesz lehetõvé. Az intenzitás mérések terjedése és azok elemzése alapján megállapították (Wisnovszky, 1978), (Urcikan et al., 1984) hogy a csapadék jelentõs része esik le a csapadékesemény idõtartamának elsõ részében, közel az elsõ harmadában, amire számos szintetikus csapadékot dolgoztak ki, amelyben a változó intenzitást vették figyelembe és biztosítottak csapadékbemenetet a települési hidrológiai modellek számára. Hazánkban a VITUKI-ban lefolytatott vizsgálatok során (Gayer, 1986) az MI 10-455 (1988) javasolta a 2. ábrán bemutatott háromszög alakú intenzitás idõsort, melynek maximuma (az átlagos intenzitás kétszerese) a csapadék idõtartamának elsõ harmadában van. 2. ábra. Háromszög alakú csapadék Késõbb (Váradi et al., 1992) hazai csapadékvizsgálatainak adataiból kitûnik, hogy a rövididejû csapadékok esetén a csapadékmagasság 60 70%-a a csapadék-idõtartam egyharmadáig lehullik, 70 80%-uk pedig a csapadék-idõtartam feléig már a felszínen van. 1. ábra. Különbözõ ismétlõdési idejû záporok hazai intenzitás csapadék-idõtartam gyakoriság függvényei Meg kell jegyezni, hogy a mértékadó csapadék koncepciójának gyakran és joggal kifogásolt implicit feltételezése az, hogy a csapadék visszatérési ideje (gyakorisága) megegyezik a kialakuló vízhozam visszatérési idejével (Gayer, 2004). 3. ábra. Megnövelt kettõs lépcsõ alakú tervezési csapadék

HÍRCSATORNA 9 A hazai adatok figyelembe vételével készítette el (Gayer, 2004) az un. elõresietõ intenzitás profilt, a klímaváltozás hatását is figyelembe vevõ megnövelt kettõs lépcsõ alakú tervezési csapadékintenzitást a csapadékidõtartam függvényében, melyet a 3. ábra szemléltet. A lefolyási tényezõ nagyságára az 1. táblázat értékeit célszerû figyelembe venni. Kapcsolódó felület fajtája Lefolyási tényezõ ψ Megjegyzés Vízzáró felületek és nagyhajlású 0,90-0,99 Szivárgási veszteség szerint tetõk Nagyméretû lapostetõk 0,50 10.000 m 2 felett Kisméretû lapostetõk 0,99 100 m 2 alatt Áteresztõ felületek 0,00-0,30 A tereplejtés és a felület minõsége szerint 1. táblázat. A lefolyási tényezõk ajánlott értékei A táblázat utolsó sorában szereplõ felületekre célszerû alkalmazni a (Wisnovszky, 1978) által kifejlesztett : ψ = 0,14+ 0,65 R f + 0,05 I összefüggést (Markó et al., 1989), ahol R f a vízzáró felület hányadosa (vízzáró felület/teljes terület) és I a fõgyûjtõ csatorna átlagos lejtése %-ban. Az egyesített rendszerû csatornahálózatok, vagy elválasztott csapadékvíz elvezetõ rendszerek esetén az illetékes önkormányzatok elõírják, vagy ennek hiányában az MSZ EN 752 szabvány ad ajánlásokat (lásd 2. táblázat) arra nézve, hogy milyen gyakorisággal engedhetõ meg túlterhelés és/vagy elöntés. Ezeket a fogalmakat a következõképpen definiálhatjuk (Dulovicsné, 2004a): a túlterhelés olyan állapot, melyben az egyébként gravitációs csatornában a csapadékvíz lefolyása a szabadfelszínû mozgásállapotból éppen nyomásalattivá (teltszelvényûvé) válik, de nem jut ki a felszínre, és így nem okoz elöntést, a felszíni elöntés olyan állapot, melyben a vízelvezetõ rendszerbõl a csapadékvíz kilép a felszínre, illetve abba nem tud belépni, és/vagy a felszínen marad, vagy a felszínrõl behatol az épületbe. A számítástechnika a múltszázadvégi évtizedben lényegi fejlõdést hozott a csatornázás tervezése terén is, sorra jelentek meg a különbözõ szoftverek, melyek képesek a csatornahálózatokban levonuló árhullámok teljes szimulálására (Buzás, 2001). Tudják kezelni a csapadékesemények tetszõleges, idõben és térben változó intenzitásának következményeit. Akár múltbeli, akár modell csapadékkal terhelhetõk a hálózatok és minden kívánt keresztmetszetben, a csapadék teljes idõtartama alatt kiszámítják a várható vízhozamot, megadják a vízszintet és az áramlási középsebességet. A programok képesek a szennyvíz minõség változásának modellezésére és ezen felül a település területérõl lefolyó, az ott felhalmozódott szennyezõdések lemosása által szennyezõdõ csapadékvíz minõségének és egyesített csatornarendszerekben a keverékszennyvíz minõségének számítására is. Mértékadó túlterhelési gyakoriság n évben egyszer Figyelembe veendõ hely Mértékadó elöntési csapadék-gyakoriság n évben egyszer Egyszer 1 évben Kis települések Egyszer 10 évben Egyszer 2 évben Városi lakóterületek Egyszer 20 évben Egyszer 2 vagy 5 évben a szimulációs ellenõrzéstõl függõen Egyszer 2 évben Egyszer 5 évben Egyszer 10 évben Városközpontok, ipari területek Elöntésre szimulációs ellenõrzésse Elöntésre szimulációs ellenõrzés nélkül Földalatti vasúti létesítmények, aluljárók Egyszer 30 évben a szimulációs ellenõrzéstõl függetlenül Egyszer 30 évben Egyszer 30 évben Egyszer 50 évben 2. táblázat. A méretezés helyétõl függõen figyelembe veendõ, javasolt mértékadó csapadékgyakoriságok túlterhelésre és elöntésre 4. ábra. Szimulációs SWMM modell számítási részeredményei

10 HÍRCSATORNA A 4. ábra bal felsõ képén a hálózat helyszínrajza látható. A program futása során eltérõ színekkel az aktuális vízhozamok tûnnek fel, amelyek a bal alsó ábrán, valamely tetszõlegesen kiválasztott csatorna hossz-szelvényében, mint árhullámok meg is jeleníthetõk. A jobboldali képek idõben mutatják, valamely kiválasztott aknában, illetve csatornaszakaszokon a vízhozamokat. Az áramlási folyamatok dinamikus modellezése és a minõségváltozások kiszámíthatósága lehetõvé tette, hogy a hálózati számításokat össze lehessen kapcsolni a szennyvíztisztító telepre csatlakozásnál a szennyvíztisztító telepek modellezésével, továbbá ezek modellezése során a befogadó vízfolyásokra gyakorolt hatások is elõre-jelezhetõk. 3. A CSAPADÉKCSATORNÁK TERHELÉSÉ- NEK CSÖKKENTÉSI LEHETÕSÉGEI, A FE- DETTSÉG- ÉS A LEFOLYÁS- SZABÁLYO- ZÁSA, LEHATÁROLÁSA A 21. század elején a települési csatornázás sokkal több, mint a csapadékvíz egyszerû elvezetése a településrõl (Gayer, 2005 b). A csapadékvíz elhelyezésének új stratégiáját az alábbi öt cél jellemzi (Chocat et al., 2004): a városi lefolyás csökkentése a csúcs-vízhozam mérséklése céljából, a szennyezés csökkentése a városi vízgyûjtõkön keletkezõ szennyezõanyagok összegyûjtése és tisztítása révén, a csapadékvíz visszatartása és lehetõség szerinti maximális felhasználása a vízgyûjtõn, vagy annak közelében, a településkép javítása a víz elrejtése helyett annak megjelenítésével és a zöldövezetekbe történõ beillesztésével, a csatornázási beruházás csökkentése, például a csapadékvíznek a zöldterületekre vezetésével, csökkentve ezáltal az infrastrukturális költségeket és javítva a mikroklímát. A csapadékvíznek a keletkezés helyén, illetve a felszíni lefolyás szakaszában történõ szabályozása, az elõzõkben felsoroltak közül háromhoz is csatlakozik, ugyanakkor egyfajta eszköz a természeti készletek fenntartható használata szempontjából, mert: mérsékli a szennyvíztisztító telep és a hozzá csatlakoztatott csatornahálózat mértékadó terhelését (egyesített rendszerben ez egyértelmû, elválasztott rendszerben az idegenvíz csökkentése által), csökkenti az ivóvíz minõségû vízfelhasználást és a fentiek révén beruházási és üzemköltség megtakarítást eredményez, ami a vízfogyasztók és csapadék illetve áttételesen szennyvíz-kibocsátók díjfizetésének mérséklését eredményezi. A hazai csatornadíjakban nem különül el a szennyvízelvezetés, -tisztítás, illetve a csapadékvíz elvezetés díja. Az egyesített rendszerû csatornahálózatok esetében a csapadékvíz elvezetés költségeit magában foglalja a csatornadíj a vízfogyasztás (a szennyvízmennyiségek) arányában, az elválasztott rendszereknél pedig nincs csapadékvíz elvezetési díj, ill. az valamilyen adó formájában jelentkezik, vagy jelentkezhet. Ez a gyakorlat túl azon, hogy nem felel meg a szennyezõ fizet (Úniós) elvnek igazságtalan és nem ösztönzõ sem a lakosság tudatformálásában, sem az önkormányzatok belterületi vízrendezés érdekében történõ forrásteremtésében. Számos európai országban támogatják, vagy éppen kötelezõen elõírják az elõzõ pontokban foglaltak alkalmazását. Hollandiában például a 2004-ben életbelépett Flamand Csapadékcsatornázási Irányelv fõleg a helyi megoldásokat helyezi elõtérbe (Vaes et al., 2004). Ez a mennyiségi és minõségi szempontokat figyelembe vevõ szabályozás a természetes lefolyást igyekszik közelíteni. Forrásszabályozásnak is nevezik, mivel a térszíni keletkezés helyén (in situ) törekszik a többcélú felhasználásra. 3.1. In situ tárolás és hasznosítás A forrásszabályozási módszerek között említhetõ a tetõvíz összegyûjtése és elkülönítése a csatornába vezetett, szennyezett csapadékvizektõl, miáltal alternatív vízkészlethez jutunk, melynek hasznosítása kézenfekvõ, elsõsorban öntözésre, de a készlettõl és az igényektõl függõen WC öblítésre és esetleg mosásra is. Ez a vízszegény arid országok gyakorlatában terjedt el elsõsorban. A vízdíj növekedése, a háztartási komfortszint javulása és az európai gyakorlatban általánosan alkalmazott csapadékvíz elvezetési díj elõtérbe hozta a telken belül összegyülekezõ csapadékvíz hasznosítását, melyre német, holland példák vannak. Hazánkban is történtek erre próbálkozások (Dima et al., 1997, 2003)) és megjelentek a felsõoktatásban az ilyen témájú diplomatervek (Germ, 2004) is. A tetõvíz hasznosítással foglalkozó tanulmányok megtalálhatók a hazai szakirodalomban (Horváthné et al., 2003), (Dulovicsné, 2003, 2004 b, 2005.), (Gayer, 2004, 2005a,b) (Sali, 2005). Megállapítható, hogy a tetõvíz hasznosítás eszköz az integrált szemléletû települési vízgazdálkodásban, mivel a fenntarthatóságot segíti elõ a takarékos ivóvízkészlet használattal, és a csatornák terhelésének csökkentése révén. Célszerû lenne alkalmazásának elterjesztése és ösztönzése, elsõsorban a víz- csatornadíjak rendszerének korábban említett újragondolása révén. 3.2. A fedettség szabályozása és hatása az elvezetendõ vízhozamra A már leírt Flamand Csatornázási Irányelven túlmenõen a Német Szövetségi Köztársaság egyes tartományaiban létezik olyan elõírás, miszerint a települési területek be-

HÍRCSATORNA 11 építése során, a fedettséggel elfoglalt területek lefolyási viszonyait az eredeti állapotot közelítõ módon kell biztosítani zöld felületeknek tetõkön, falakon, burkolt felületeken, villamosvasúti pályákon történõ alkalmazásával. Japánban az elfoglalt zöldterületeknek 20 %-át kell mesterséges zölddel pótolni. Minden zöldtetõ beleértve a vékony rétegû zöldtetõket is a következõ hatásokat gyakorolja a csapadék lefolyásra (Roth-Kleyer, 2005): a csapadék okozta lefolyás csökkentése, a csapadék tárolása a zöldtetõkben és a csúcsok csökkentése, a növényzet okozta tárolás, evapotranspiráció (a talaj és növényzet együttes párologtatása). A tetõre felhordott egyes töltõanyagoktól függõen az átlagos tároló képesség l/m 2 -ben és a maximális teljes tároló-képesség a térfogat %-ában a 3. táblázat szerint alakul, Lieske (1988) és Roth-Kleyer (1995) mérései alapján: Típusa A töltõanyag Szemcseméret [mm] Átlagos tároló képesség [l/m 2 ] a rétegvastagság [mm] függvényében 40 60 80 Maximális teljes tárolóképesség [térfogat %] Kavics 4/8-8/16 2-4 3-6 4-8 5-10 Lávakõ zúzalék 1/5-4/12 5-9 8-13 10-08 12-20 Tégla zúzalék 0/12 18 26 35 44 Zúzott tégla 2/12 11 17 22 28 Mosott habkõ 2/4-4/12 12-17 18-25 18-25 30-42 Zúzott duzzasztott agyag 2/4-4/11 5-9 7-13 10-18 13-22 3. táblázat. A zöldtetõk átlagos tároló képessége l/m 2 -ben és a maximális teljes tároló képessége a térfogat %-ában A 3. táblázatból kitûnik, hogy a tetõkre felhordott egyes anyagoktól függõen a tároló-képesség a teljes csapadék 5-42 %-a is lehet. A zöldtetõk éves visszatartó képessége és éves lefolyási tényezõje a 4. táblázat szerint alakul, évi 650-800 mm-es csapadékmagasság esetén, a szerkezeti vastagságtól és az alkalmazott növényzettõl függõen. A 4. táblázat szerint az átlagos éves lefolyási tényezõk (az egy évben átlagosan levezetendõ és a lehulló csapadék hányada) az alkalmazott növényi kultúra és a szerkezeti vastagság függvényében 0,10-0,60 között változhatnak, a fedett területeken jelentkezõ és az 1. táblázatban szereplõ maximális 0,99 értékû lefolyási tényezõhöz képest. Az elõzõkbõl a következõ megállapítások szûrhetõk le: a lehulló csapadék elvezetendõ hozama jelentõsen csökken a zöldtetõk alkalmazásának hatására, a szerkezet kialakítása (anyaga, mérete, az alkalmazott növényi kultúra stb.) befolyásolja a lefolyási tényezõt és ez által a lefolyást, meg kell azonban állapítani, hogy a tetõ hajlásszöge a lefolyást és annak sebességét egyenes arányban, míg a beszivárgás mennyiségét fordított arányban befolyásolja, a vízgyûjtõ-területi lefolyáshoz hasonlóan. Következtetés: A csapadékvíz-elvezetõ rendszer költségei csökkenthetõk a zöldtetõk alkalmazásával, ezért annak megtakarításai terhére a zöldtetõket érdemes támogatni, mivel a zöldfelületek a globális felmelegedéssel szemben a mikroklímát javítják és így környezet-hatékony megoldásnak tekinthetõk. A zöldtetõkhöz hasonlóan a fedettség csökkenthetõ a burkolt közlekedési felületek áteresztõképességének növelésével, a zöldtetõkhöz hasonló zöld járda- és terelõszigetek alkalmazásával, a közutaktól, a burkolatoktól elválasztott villamosvasúti pályák füvesítésével. Természetesen ezek az intézkedések az üzemeltetés mûszaki létesítményeit és költségeit befolyásolják, melyeket feltétlenül figyelemmel kell kísérni. A mûvelés típusa Extenzív kultúrák Intenzív kultúrák Szerkezeti vastagság cm-ben A vegetáció típusa Átlagos éves visszatartás a teljes csapadékhoz képest Átlagos éves lefolyási tényezõ 2-4 Mocsári varjúháj 0,40 0,60 4-6 Mocsári varjúháj 0,45 0,55 6-10 Lágyszárú mocsári növények és varjúháj 10-15 Lágyszárú növények, varjúháj és fû 15-20 Fû, lágyszárú növények 15-25 Pázsitfû, évelõk, kis fafajták 25-50 Pázsitfû, évelõk, cserjék > 50 Pázsitfû, évelõk, cserjék, fák 0,50 0,50 0,55 0,45 0,60 0,40 0,60 0,40 0,70 0,30 0,90 0,10 4. táblázat. A zöldtetõk átlagos éves visszatartó képessége és lefolyási tényezõje a szerkezeti vastagság valamint az alkalmazott vegetáció függvényében 3.3. A csapadéklefolyás csúcsainak csökkentése a csapadékvíz-elvezetõ hálózaton alkalmazott tárolással Az idõegység alatt lefolyó tervezési csapadékhozam meghatározása mértékadó túlterhelési és/vagy elöntési gyakoriság elõírása alapján történik, a 2. pontban szereplõ 2. táblázatban foglalt ajánlások, vagy az illetékes önkormányzat elõírásai szerint. A meghatározás kõke-

12 HÍRCSATORNA mény gazdasági kérdés. Minél nagyobb biztonságra törekszünk, vagyis minél kisebb elöntési kockázatot vállalunk, annál nagyobb gyakoriságú csapadékra történik a méretezés, aminek következtében a növekvõ csapadékmennyiséget figyelembevevõ, nagyobb keresztmetszeti méretû és természetesen drágább csapadékvíz elvezetõ rendszert kell kiépíteni. És fordítva, minél kisebb biztonsággal és ezzel egyidejûleg minél kisebb költségráfordítással történik a csapadékcsatorna-hálózat kiépítése, annál nagyobb a kockázat, illetve a várhatóan bekövetkezõ kár, amit valószínûleg a kár okozójának meg kell téríteni. Mint ahogy azt a szakirodalom (Öllõs, 2005) megfogalmazza, alapelvként kell elfogadni, hogy a csapadékvizet semmiképpen sem szabad minél gyorsabban levezetni. A levezetendõ csapadék intenzitása a 2. pontban ismertettek szerint függ attól, hogy milyen hosszú ideig esik az esõ. Kis vízgyûjtõ-területeken azzal a csapadék intenzitással számolunk, amelynek idõtartama megegyezik az összegyülekezési idõvel. Az elõzõk alapján tehát igazolva látszik a fenti mondat, hogy a lefolyás biztonságát növelhetjük és az elöntés kockázatát csökkenthetjük azáltal, ha növeljük az összegyülekezési idõt. Ezt a célt szolgálják a hálózati tárolók, amelyekben a levezetendõ csapadékvíz meghatározott ideig tartózkodik, megnövelve ezáltal az összegyülekezési idõt. A mértékadó csapadékintenzitásban bekövetkezõ csökkentésen túlmenõen visszatartó képességük miatt a lehulló csapadékvíz a csapadék idõtartamánál hosszabb idõ alatt folyik le, ezért az idõegységre jutó levezetendõ vízhozam kevesebb lesz, vagyis csökken az elöntési kockázat. A mennyiségi tehermentesítésen túlmenõen, azzal egy idõben az elvezetésre kerülõ csapadékvíz minõségét jellemzõ egyes paraméterek (pl. lebegõanyagok, olajszennyezõk stb.) is javulnak a tárolás mechanikai tisztítóhatása révén, mivel az átfolyó víz sebessége csökken, s elsõsorban ez által is kevesebb szennyezõanyagot képes magával vinni az elfolyásnál. Ezeket a feladatokat a mennyiségi és minõségi tehermentesítést elsõsorban a hálózati tárolók látják el, melyek átfolyásos és túlfolyásos típusúak lehetnek, szemben a torkolati tárolással, melyeknek elsõsorban a mechanikai tisztítási feladatait célszerû említeni, a befogadóban okozott hidrobiológiai stresszt csökkentõ hatásukkal együtt. 3.4. A külvizek távoltartása a települési belterülettõl A vízgyûjtõ-területre hulló csapadék a felszíni lefolyás következtében a domborzati és hidrológiai adottságoktól függõen terhelheti a település vízgyûjtõ területét, attól csak akkor függetleníthetõ, ha mesterségesen körbevesszük a település területét a külterületi lefolyás felõl un. övárok rendszerrel. Ezt indokolhatja az a körülmény, hogy a külterület és belterület értéke és az azokban okozott kár mértéke általában eltér egymástól. Az elõzõk figyelembe vételével az önkormányzatok érdekeltek lehetnek a csatornázás kiépítésében különbséget tenni, a kül- és belterület eltérõ vízelvezetési színvonalának és így kockázatának biztosításával. Nagy jelentõsége van az ilyen megkülönböztetésnek, leválasztásnak, ahogyan azt az utóbbi idõkben jelentkezõ csapadékesemények is bemutatták. Fokozzák a jelentõségét a külterületeken is a megváltozott fedettség következtében lefolyó nagyobb csapadék hozamok. A települési önkormányzat gazdaságosabb vízelvezetõ rendszert alakíthat ki azért is, mivel az övárkok megépítése általában kevésbé igényes szerkezeti megoldással is lehetséges, mint a belterületi vízelvezetõ rendszeré. 4. A CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS ÉS A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS KAPCSOLATA A csatornázás melynek a csapadékvíz-elvezetés szerves részét képezi és a szennyvíztisztítás kapcsolatát az 5. ábra szemlélteti (Dulovics, 2005 b). 5. ábra. A csatornázás, szennyvíztisztítás ésa befogadó kapcsolata Az ábrából kitûnik, hogy a rendszer három alrendszerbõl áll, mely történelmi fejlõdés következménye. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlõdésének elsõ szakaszában a tizenkilencedik század negyvenes éveit követõen a rendszer nélkülözte a középsõ elemet, a szennyvíztisztítást. Az volt ugyanis az elképzelés, hogy a nagyváros sûrûn beépített központjából összegyûjtött csapadék- és szennyvizet elég bevezetni a város alatt haladó általában bõvizû felszíni vízbe, befogadóba, mely öntisztuló képessége következtében alkalmas fõleg a szerves szennyezõdések lebontására. Ebben az idõszakban kizárólag egyesített csatornahálózatok épültek, hiszen nem létezett kényszer a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztására. Néhány évtized alatt az iparosodás, a lakosság koncentrálódása a városokban és ennek következményeként a városfejlesztés, a civilizáció, változást hozott a szennyvizek mennyiségében és összetételében. A szenny- és csapadékvizet befogadó vízfo-

HÍRCSATORNA 13 lyások károsodás nélkül már nem tudták elviselni a bevezetett nagyobb mennyiségû és szennyezõanyag tartalmú szennyvíz hatását. Megindult az útkeresés a szennyvizek káros hatásának csökkentése irányába. Így került sor a szennyvíz mechanikai elõtisztítására és tisztítására, majd késõbb biológiai tisztítására. Az 5. ábrán láthatók az alrendszerek kölcsönhatásai, mint pl. az egyesített rendszerû csatorna és a befogadó kölcsönhatása. A kölcsönhatások: a szennyvíztisztítás, vízfázis befogadó, ill. iszapkezelés, szilárdfázis befogadó között, melyekre a továbbiakban kitérünk. 4.1. A csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása A szennyvíztisztítás beiktatása a rendszerbe azonnal megjelenítette csatornahálózat és a szennyvíztisztítás alrendszereinek kölcsönhatását, mely a csatornahálózatok rendszerének (egyesített, elválasztott stb.) fejlõdésével a 6. ábrán látható kapcsolatokat eredményezte. A elválasztott rendszerû csatornázás esetén a szennyvíztisztító telepre csak a szennyvízcsatorna szállítja az összegyûjtött szennyvizeket. A csapadék csatornából kizárólag a javított rendszerekbõl kerülhetne a csapadékos idõszak elsõ szakaszából származó szenynyezett csapadékvíz a szennyvíztisztító telepre (lásd 6. ábra). Ezzel szemben különösen a hazai gyakorlatban, melynek feltételeit a csapadékvíz-csatorna hálózat, a már említett hazai mûszaki kultúra, és nem utolsó sorban a gazdasági lehetõségek hiánya azt eredményezik, hogy a szennyvízcsatornákban és így a szennyvíztisztító telepeken is jelentõs idegenvíz hozzáfolyás jelentkezik. Ez a körülmény nagy csapadékok esetén a szennyvíztisztító telep technológiájának ellehetetlenülését okozhatja. Erre mutatunk be példát (Pecher, 1998) nyomán, a 7. ábrán ahol látható a csapadék lefolyási- és a szennyvíztisztító mûre érkezõ vízhozam görbe. 6. ábra. A szennyvíztisztító telep és a befogadó csatornázási rendszertõl függõ terhelései A címben szereplõ kölcsönhatás (kapcsolat) esetében meg kell különböztetni a csatornahálózat szerepét, melyet annak rendszere fejezi ki. Más mennyiségi és minõségi terhelés jelentkezik az egyesített, és más az elválasztott csatornázás hálózatai esetében. Az egyesített rendszerû csatornázásból eltérõ terhelés éri a szennyvíztisztító telepet a száraz, és a csapadékos idõszakban, a csapadékjellemzõktõl és a tehermentesítés mértékétõl függõen. A terhelést kiváltó tényezõk alapján megkülönböztetünk hozamra vonatkoztatott: hidraulikai terhelést, szennyezõanyagra vonatkoztatott: szerves anyag-, lebegõanyag-, nitrogén-, foszfor-, és egyébterhelést. 7. ábra. Nagy csapadék okozta hozzáfolyási görbe az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornából a szennyvíztisztító telepre Világos, hogy az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornából a tisztítómûre érkezõ hozam egyértelmûen függ a csapadék intenzitásától. Látható az is, hogy a csapadék eseményre vonatkozó lefolyási csúcs a szárazidei szennyvízhozam kb. 40-szeresének felel meg, amit egyetlen tisztító berendezés sem tud elviselni. 4.1.1. A terhelések meghatározása A terhelések meghatározásának legegyszerûbb módja azok méréssel történõ megállapítása, mely azonban csak üzemelõ csatornahálózat, ill. meglévõ szennyvíztisztító telep esetében lehetséges. Kisebb település meglévõ csatorna hálózatánál a terhelés méréssel történõ meghatározása annak költségessége miatt nem jöhet számításba. Marad tehát a terhelések meghatározása számítással. Új szennyvíztisztító telep létesítésekor az egyesített csatornahálózat esetében a hidraulikai terhelés meghatározására mértékadó az elvezetésre kerülõ, meghatározott gyakoriságú csapadékvíz- és figyelembe veendõ

14 HÍRCSATORNA szennyvízhozam összege. Tekintettel arra, hogy a csapadékvíz hozam a szárazidei szennyvíz hozamának többszöröse (akár százszorosa) is lehet, ennek megállapítása a csatornahálózat hidrológiai hidraulikai méretezésének feladata. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését korábban a szárazidei szennyvíz két- háromszorosára korlátozták. Az MSZ EN 752 szabvány szerint a záporkiömlõkön az 5-8 hígítású keverékvíz vezethetõ ki közvetlenül a befogadóba. Ezért a két- háromszoros hígítást meghaladó terhelést, (csapadék szennyvíz keverékét) a tehermentesítõ mûtárgy közbeiktatásával napjainkban már egyre több helyen elõtisztítás után vezetik a befogadóba. Elválasztott rendszerû csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetén a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését a csatornahálózatra csatlakozott lakosok vízfogyasztásának, ill. szennyvízkibocsátásának fajlagos értékei szabják meg, amelyhez hozzá kell adni az elõzõk alapján az idegenvizeket is. Külföldi szakirodalmi közlések (ATV, 1994) 50 200 %-os idegenvíz figyelembevételét javasolják. Hasonló csapadék befolyásoltságról számol be (Gilián, 2000) a Velencei Tavi Regionális Szennyvízelvezetõ- Tisztító Rendszerben tapasztaltak alapján. Szennyezõanyag terhelésként mint már említettük megkülönböztetjük a szerves anyag- a lebegõanyag-, a nitrogén-, és a foszforterhelést. A szárazidei szennyvíz okozta terhelés számítással történõ meghatározásakor, kiindulási alapadatként, az Európában általánosan alkalmazott fajlagos szennyvízés szennyezõanyag-produkció adatait használjuk fel. Ezek értékeit az 5. táblázat tartalmazza. Paraméter Dimenzió Fajlagos érték Fajlagos szennyvízhozam q l/fõ.d 200 * Kémiai oxigénigény KOI Biokémiai oxigénigény BOI 5 60 Lebegõanyag LA g/fõ.d 70 Összes nitrogén ön 12 Összes foszfor öp 2 ** Megjegyzés: ** a hazai értékek 80-300 l/fõ.d értékek között szórnak, ** a hazai értékek a mósópor használattól függõen 2 5 g/fõ.d közöttiek. 5. táblázat. Szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció fajlagos értékei 120 lunk kisebbek a fajlagos értékek. Teszik ezt a pályázatban való kedvezõbb helyezés elérése érdekében. A közelmúltban diplomaterv keretében végzett ilyen irányú vizsgálatok (Vastag, 2005) inkább a nagyobb fajlagos értékekre engednek következtetni, ami a tervezõt óvatosságra inti. A másutt bevált alapadatok módosítására csak megalapozott vizsgálatok eredményeinek birtokában szabad vállalkozni. Az idegenvizek hatására a szárazidei szennyezõanyag terhelésen túl jelentkezik, a csapadék minõség módosító hatása mellett, a lebontást befolyásoló hõmérséklet csökkenése is. A csapadékok esetében a véletlenszerû elõfordulás és a városi vízgyûjtõn, valamint a csatornahálózatban lerakódott szennyezõanyagok széles skálája következtében a csapadékvíz szennyezettsége tág határok között változik, és nagymértékben függ a helyi körülményektõl. A 6. táblázatban (UNESCO, 1987) néhány szenynyezõanyag koncentrációjának értékeit mutatjuk be, melyeket iparilag fejlett, európai és észak-amerikai országokban mértek. A bemutatott eredmények, melyek széles határok között mozognak, általában várhatók a városi lefolyásban, és így egyesített rendszer tehermentesítésekor a befogadóban, ill. a szennyvíztisztító telepen is. Az elválasztott rendszerû csapadék csatornák a szennyezõdéseket tisztítás hiányában közvetlenül a befogadóba szállítják, mint ahogyan azt a 6. ábra is szemlélteti. Hazai szakmai körökben gyakran kétségbe vonják az 5. táblázatban feltüntetett fajlagos szennyezõanyag-produkció értékeit, fõleg kisebb településeken, arra hivatkozva, hogy a hazai életstílus, étkezési szokások, életszínvonal, stb. jelentõsen eltérnek a külföldiektõl ná- Területhasználat Vízminõségi jellemzõk egyesített csatorna BOI 5 2 600 (23 114) KOI 33 1762 (138 209) Ülepedõ szilárd Összes lebegõanyag 0,1 656 (165 238) 24 1260 (177 271) Lakóterület Kereskedelmi övezet Ipari övezet csapadék csatorna 1 145 (8 55) 4 1740 (28 213) 0,1 4500 (50 435) 1 12000 (28 736 egyesített csatorna csapadék csatorna szennyezõanyag mg/l 4 600 (46 95) 41 626 (138 145) 20 1800 (90 391) 0,5 173 (17 38) 3 610 (46 170) 0,1 440 (76 160) 1 4803 (56 275) egyesített csatorna 82 685 (86 153) 124 1000 (274 637) 6. táblázat. Elválasztott rendszerû csapadék- és egyesített csatornákban kialakuló szennyezõanyag koncentrációk csapadék csatorna 0,5 88 (9 28) 0,7 605 (86 343) 0,1 1270 (151 374) 1 11900 (114 1220) 4.1.2. Az idegenvizek terhelése okozta hatások a szennyvíztisztító telepen A szennyvíztisztító berendezésekben az idegenvíz minden mûtárgyat érint, mint pl. az átemelõk, a rácsok, a homokfogók, elõülepítõ medencék, a biológiai tisztító mûtárgyak, utóülepítõ medencék. A szennyvízhozam idegenvíz okozta növekedése következtében ezen berendezések teljesítõ képessége többnyire erõsen csökken, mivel a tisztító berendezések hatásfoka mind a hid-

HÍRCSATORNA 15 raulikai terhelés növekedésétõl, mind pedig a szennyezõanyag koncentráció csökkenésétõl, és a csapadék okozta többlet szennyezõanyag befolyásától függ. Ez utóbbival kapcsolatban megemlíthetõ, hogy nõ a lebegõanyag mennyisége, ami a homokfogók és elõülepítõk mûködésére gyakorolhat kedvezõtlen hatást. A nagy idegenvíz mennyiség által nõ a tisztított szennyvízhozam, ezáltal nagyobb mennyiségû szennyvizet kell tisztítani, így a szennyvíz átemelésére és levegõztetésére felhasznált energia költségek is nõnek. Az idegenvizek lökésszerû befolyása a kimosódás következtében csökkenti az iszapkoncentrációt, ami a recirkuláció növelését és költségeinek emelkedését okozza. Ezért feltétlenül törekedni kell az idegenvizek mennyiségének csökkentésére. 4.2. A szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása Az elõzõ pontban leírtak, tekintettel a szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatására befolyásolják az elfolyó szennyvíz mennyiségét és minõségét, a befogadó terhelésében többletet jelentenek. A kölcsönhatás részletes leírását a korábbi szakirodalmi közlés (Dulovics, 2005 b) tartalmazza, így arra itt nem térünk ki. 4.3. Az iszapkezelés kölcsönhatásai A csatornázás szennyvíztisztító telep befogadó rendszer megemlített kapcsolatain túl szólni kell még a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés majd az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti kölcsönhatásokról. A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kapcsolatát a kölcsönös egymásra hatás jellemzi. A szennyvíz idegen elsõsorban csapadék vizekkel történõ terhelése következtében a hígfázis tisztításán túl, az iszapkezelés és elhelyezés során is megjelenik a lebegõanyag, a közútról lemosott nehézfémek, olajok, stb. hatásában, mely szélsõ esetben a mezõgazdasági elhelyezés lehetõségét kizárhatja. 5. A TERÜLET- ÉS CSAPADÉKGAZDÁLKO- DÁS ÖSSZHANGJÁNAK BIZTOSÍTÁSÁT CÉLZÓ JAVASLATOK A települési vízgazdálkodás a vízgyûjtõ gazdálkodás egyik fontos eleme, összetevõje, alapvetõen befolyásolja a vízgyûjtõ-terület állapotát. A jövõbeli vízgyûjtõ gazdálkodási terveknek és intézkedési programoknak az EU Víz Keretirányelvének megfelelõen behatóan kell majd foglalkozniuk a városiasodással összefüggõ negatív hatások kompenzálásával (Gayer, 2005 c) is. Komoly összegeket lehetne megtakarítani, ha a vízgyûjtõ gazdálkodási tervezést össze lehetne hangolni a települési belterületi vízrendezési programmal, hiszen mindkettõ határideje 2009. További költségcsökkentést eredményezhetnek a idegenvíz mérséklésének érdekében hozott intézkedések. 5.1. Az idegenvíz csökkentésének lehetõségei Az említett költségmérséklési és vízminõség-védelmi okokból szükséges az idegenvíz lehetõ legnagyobb mértékû csökkentése. Erre számos lehetõség létezik, mint például: a szennyvízvezetékek, szennyvízcsatornák és aknák tömítetlenségeinek kiküszöbölése, a telkek drén rendszereinek lekapcsolása a köz-, illetve becsatlakozó csatornákról, épületek és utcai víznyelõk szennyvízcsatornákra való illegális bekötéseinek megszüntetésére, az elválasztott rendszer csapadékvíz-csatornájából a szennyvízcsatornába vezetõ túlfolyók lezárása, patakok, árkok és források leválasztása a csatornahálózatról. A felsorolt lehetõségek elsõ hallásra elfogadhatónak tûnnek, megvalósításuk azonban a gyakorlatban nagy nehézségekkel és költségráfordítással jár. A jövõbeni megfelelõ stratégia kialakításához alapvetõ, hogy a szennyvízelvezetés kiépítésével párhuzamosan épüljön ki a csapadékvíz elvezetõ rendszer is. Szükséges az idegenvíz teljes körû megfigyelése, kezdve a szennyvíztisztító telepen a hozammérések regisztrálásával és kiértékelésével, csapadékmérõ állomások telepítésével és a csapadék észlelésével. Folytatva a csatornahálózatra történt szabálytalan bekötések (függõeresz-csatornák, drének stb.) feltárásával, a csatornahálózat vízzáróságának vizsgálatával, az illegális aknafedlap nyitás megelõzésével, felszíni vízelvezetõ árkokban és vízfolyásokban elhelyezett csatornák áthelyezésével és a lakosság szabatos csatorna használatát biztosító felvilágosításával. 5.2. A települési önkormányzatok feladatai A települési önkormányzatoknak feladata, hogy a csapadékvíz-elvezetés biztonságosan megoldott legyen. Ezzel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elõzõkben leírtak teljesítésén túlmenõen, lecsökkentsék az idegenvizek okozta kedvezõtlen hatásokat is. Az önkormányzati feladat megvalósításához az alább összefoglaltak szerint célszerû eljárni (Dulovicsné, 2005): A településrendezési tervekben a vízgazdálkodási szakvéleményben foglaltakat figyelembe kell venni, mivel ezáltal elkerülhetõ olyan területek igénybevétele, melyeket a víz valamilyen kártétele várhatóan veszélyeztet. Az építési engedélyek kiadása során figyelemmel kell kísérni mind a telek igénybevételéhez, mind az építési

16 HÍRCSATORNA anyagok alkalmazásához a vízgazdálkodási szakvéleményben javasoltakat, hogy ár- és belvíz veszélyes területen megfelelõ alapozás, építési anyag megválasztás és a mértékadó árvízszint feletti épület kerüljön kialakításra, vagy ne engedélyezzenek ilyen területre épület elhelyezést. Az új beépítések esetén törekedjenek a lefolyás szempontjából az eredetivel azonos viszonyokat teremteni, olyan megoldásokkal, melyek az adott terület hidrológiai adottságainak a legjobban megfelelnek. Pl. nem engedélyezik a zárt burkolattal való telek lefedést, magas talajvízállás esetén támogatják a zöld tetõk és falak kialakítását, alacsony talajvízszint esetén elõtérbe helyezik a tetõvizek növényzet öntözése céljából történõ hasznosítását, javasolják a csapadék in situ tárolását és egyéb célból (pl. WC. öblítés) való használatát, stb. A település részére a vízgyûjtõ-fejlesztési tervvel összhangban elkészíttetik a település területét lefedõ csapadékvíz elvezetési-elhelyezési tervet és megvalósítják azt. A tervnek megfelelõ állapot fenntartása érdekében idõszakonként ellenõrzik a vízelvezetõ rendszert és rendszeres tervszerû megelõzõ karbantartással biztosítják annak megfelelõ vízelvezetõ képességét. A település közterületein megvizsgálják a lefolyási viszonyok javítását szolgáló lehetõségeket, pl. zöld parkolók, áteresztõ burkolatok, zöld járda- és terelõszigetek, füvesített villamosvasúti pályák alkalmazási lehetõségeit és a kül- belterületen lefolyó csapadék levezetésének, elhelyezésének esetleges szétválasztását. A csatornadíj EU-konform megállapításával megteremtik a csapadékvíz gazdálkodás ösztönzését és annak anyagi forrásait. Felvilágosító munkával tájékoztatják a lakosságot a csatornák rendszertõl függõ helyes használatáról, ezzel megelõzhetõ az idegenvizeknek szennyvízcsatorna hálózatba kerülése, a szennyvíznek a csatornából való kiömlése, és az idegenvíz okozta szennyvíztisztítási többletköltség. A lakosság megértését meg kell nyerni ahhoz, hogy az elöntések megelõzésében együttmûködjön. Nem lehet a vízelvezetõ nyílt, felszíni árokhálózatot betömni és szép virágos kertet létesíteni a helyén. A gépkocsi behajtókat megfelelõ vízlevezetõ képességû átereszekkel kell megépíteni. A csapadékvíz-elvezetés egységes rendszerét fenntartva, az árkokat karban kell tartani. A település adottságaitól függõen számtalan más feladat is adódhat, melyek megoldása érdekében kreatív szemléletû vízgazdálkodási szakértõk munkájának igénybevétele elengedhetetlenül szükséges. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM: Nováky, B. (2005): Vízkárok és az éghajlatváltozás, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, Dné (2005): A települések csapadékvíz elvezetésének hazai gyakorlata és problémái, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, D. (2005 a): A településeken keletkezõ szennyvizek tisztítása és a belterületi vízrendezés kapcsolata, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadó ülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Gayer, J. (2005 a.): A települési vízgazdálkodás néhány idõszerû kérdése, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Varga, Gy. (2005): Hegy- és dombvidéki településeket érõ katasztrofális vízkár megelõzésének komplex módszere, VÍZ-SZK Mérnökszakértõi Kft., Budapest, Kézirat Dulovics, Dné (2004 a): Az MSZ EN 752, A települések vízelvezetõ rendszerei címû európai szabványsorozat és a jövõben várható továbbfejlesztése, MaSzeSz HÍRCSATORNA, szeptember-október, pp. 3-14. MSZ EN 752 Települések vízelvezetõ rendszerei szabványsorozat 1-7 füzetei Öllõs, G. (1990): Csatornázás Szennyvíztisztítás I. Csatornázás K+F eredmények, Budapest. Gayer, J. (2004): Települési csapadékvíz elhelyezés az integrált vízgazdálkodás tükrében, PhD. értekezés, Corvinus Egyetem, Budapest. Wisnovszky, I. (1978): Results od Investigation for Urban Hydrology in Hungary. Urban Storm Drainage, Pentech Press London, Plymouth Urcikan, P., Horvath, J. (1984) Synthetic design storm and relation to intensity-duration-frequency curves. Rainfall as the basis for urban run-off design and analysis. Pergamon Press. Váradi, F., Nemes, Cs. (1992): Rövid idõtartamú csapadékmaximumok gyakorisága Magyarországon, Légkör 3.sz. pp.8-13. Markó I. szerkesztésében (1989): Települések csatornázási és vízrendezési zsebkönyve, Mûszaki Könyvkiadó, Budapest Buzás, K. (2001): Csatornamû rendszerek- csatornázás, 4. Csatornarendszerek tervezése, VCsOSzSz, Budapest, pp.4.1-4.29., Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Chocat, B., Ashley, R., Marsalek, J., Matos, M. R., Rauch, W., Schilling, W., Urbonas, B. (2004): Urban Drainage out of sightout of mind? IWA/IARH Joint Committee on Urban Drainage. NOVATECH 2004. Konferencia kiadványa, Lyon. Gayer, J. (2005 b): A propos tetõvizek MaSzeSz HÍRCSATORNA, március-április, pp. 25-26. Vaes, G., Berlamont, J. (2004): New Flemish Design Guidelines for Source Control. IWA/IARH Joint Committee on Urban Drainage. NOVATECH 2004. Konferencia kiadványa, Lyon Dima, A., Jordán, P. (1997): Budapest, IV.ker. Nagyváradi úti lakópark csapadékvíz elhelyezése. Kiviteli terv, Dima Mérnöki Iroda, Budapest Dima, A., Jordán, P.(2003): CBA Logisztikai Központ Alsónémedi, Csapadékvíz elhelyezése, záportároló kiviteli terve. Dima Mérnöki iroda, Budapest. Germ, A. (2004): Gondolatok- Dulovics Dné Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze címû, a HÍRCSATORNA 2003. november-december pp.15-21 számában megjelent cikkéhez. MaSzeSz HÍRCSATOR- NA, november-december pp.22-31. Horváth, Lné, Wisnovszky I. (2003): A háztetõre hulló csapadékvíz hasznosítása településeken, Vízügyi Közlemények, 1. sz. pp.134-146.

HÍRCSATORNA 17 Dulovics, Dné (2003): Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze, MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december pp. 15-21. Dulovics, Dné (2004 b): Sürgetõ szükségszerûség-e a csapadékvíz gazdálkodás? VÍZMÛPANORÁMA 4.sz. pp.26-33) Sali, E.(2005): Levél Germ András Gondolatok Dulovics Dné Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze címû cikkéhez, MaSzeSz HÍRCSATOR- NA január-február pp. 22-23. Roth-Kleyer (2005): Water Balance and Runoff Performance of Green Roofs, COST 15 kutatási program, Workshop, SzIE YMMFK, június 27-28. Budapest Öllõs, G.(2005): Települési vízrendezés (csatornázás), Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, D. (2005 b): Csatornázás-szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata MaSzeSz HÍRCSATORNA március-április pp. : 3-7. Pecher, R. (1998): Idegen vizek a csatornahálózatban vízgazdálkodási probléma? MaSzeSz HÍRCSATORNA november-december, pp.: 17-23. Gilián, Z. (2000): A Velencei-tavi Regionális Szennyvízelvezetõ- Tisztító Rendszer csapadék befolyásoltsága, MaSzeSz HÍR- CSATORNA május-június pp.: 17-21. Vastag, A. (2005): Gyõr-Sopron-Moson Megye kijelölt agglomerációinak vizsgálata az EU által elõírt fajlagos szennyezettségek tükrében, Szakdolgozat SzIE YMMFK Kézirat, Budapest UNESCO (1987): Manual on drainage in urbanized areas, UNESCO Press (studies and reports in hydrology No.43) Paris Gayer, J. szerkesztésében (2005 c): Európai összefogás a vizek jó állapotáért, a Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyûjtõkerületben, KvVM-VITU- KI Kht, Budapest MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja (www.maszesz.hu). Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a emailcímen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: 06209-980-998 T/F: 316-6129 T: 336-1267 336-1268 www.macrosolid.com info@macrosolid.com

18 HÍRCSATORNA TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMOK SZEREPE A VÍZGAZDÁLKODÁSI FELADATOK MEGOLDÁSÁBAN Dr. Bardóczyné Dr. Székely Emõke PhD. Komárominé Kucsák Mónika Települési Környezetvédelmi Programok készítésének kötelezettsége és a program tartalma A magyar környezetpolitika célkitûzéseit és cselekvési irányait a környezet védelmének általános szabályairól szóló módosított 1995. évi LIII. Környezetvédelmi törvény (a továbbiakban KT) határozza meg, mely kiemelt jelentõséget tulajdonít az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítására, valamint a fenntartható fejlõdés környezeti feltételeinek biztosítására. A környezetvédelmi tervezés megalapozásához a KT elõírja az Országgyûlés által jóváhagyandó és hat évente magújítandó Nemzeti Környezetvédelmi Program (a továbbiakban NKP) kidolgozását és ezzel összhangban helyi környezetvédelmi programok készítését. A környezeti tudatosság növelésének egyik legfontosabb eszköze a fenntarthatóságra törekvõ, a környezet hosszú távú védelmét szolgáló helyi szintû programok kialakítása és megvalósítása. A települési környezetvédelmi program (a továbbiakban TKP) több szinten támogathatja az önkormányzati környezetgazdálkodási feladatok ellátását is. A TKP készítését tehát törvény írja elõ. Tartalma bizonyos korlátok között megszabott: teljeskörû állapotfelvétel készül a kül- és belterületre, kitérve a víz, levegõ, talajrendszerre, növényés állatvilágra, a természeti adottságokon túl az épített környezet problémái, az ipar és mezõgazdaság kérdései is feltárásra kerülnek, a környezetet érõ potenciális veszélyforrások közül a hulladékok káros hatásai elleni- a zaj és rezgésvédelem éppúgy szóba kerül, mint a talaj-, vízés levegõvédelem. Az állapotfelvételre épül a SWOT analízis, elõnyök és hátrányok ismertetése a település egészére vonatkozólag, majd következik a Programok c. rész, amely meghatározza a prioritásokat, a rövidtávú-, és azokra épülõ közép- és hosszútávú programokat. A települési vízgazdálkodásnak többirányú kérdései a TKP hangsúlyos és összefonódó problémái közé tartoznak, ezekbõl emelünk ki néhányat a teljesség igénye nélkül. A települési önkormányzatok vízgazdálkodási-, vízkár-elhárítási feladatai általában az 1995. évi LVIII. sz. Vízgazdálkodási Törvény, (továbbiakban Vgtv) szerint alakulnak. Az átfolyó patakok, illetve, a keletkezõ belvizek 2004-2005. évben különösen sok problémát okoztak egyes településeken, így a TKP készítõjének fontos teendõje a Vízgazdálkodási Törvény alábbi elõírásainak figyelembevétele. 1. A Vgtv 8. (1) bekezdése települési önkormányzati feladatként nevesíti egyebek között a vízrendezést és csapadékvíz elvezetést, mint helyi szolgáltatást. Ide tartoziknak a település belterületén a patakok-, csatornák áradásai, a csapadék és egyéb vizek által okozott kártételek megelõzése (kül- és belterületi védõmûvek építésével), a védõmûvek fenntartása, fejlesztése és azokon a védekezés ellátása. 2. Az önkormányzatok vízgazdálkodási, vízkár-elhárítási feladatait az önkormányzatokra vonatkozó rendeleteken túlmenõen a Vgtv 4. -a szabályozza. Ezek szerint helyi önkormányzati feladatok: a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó koncepció kialakítása összehangolva az országos elgondolásokkal és annak végrehajtása, a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos önkormányzati hatósági feladatok ellátása, a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvíz elvezetése, az összegyûjtött szennyvizek tisztítása, a csapadékvíz elvezetése, a helyi vízrendezés és vízkár-elhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés. Ugyanakkor az önkormányzatok maguk határozzák meg, mely feladatokat milyen mértékben és módon látnak el. Itt van a TKP készítõjének az elsõ komoly felelõssége, hogy az állapotfelvétel szerint, a település környezeti adottságait megismerve, (pl. síkvidéki, belvízveszélyes, vagy dombvidéki, átfolyó patak által veszélyeztetett település) milyen prioritásokat kell a programokban érvényesíteni. Az önkormányzatoknak saját hatáskörben kell gondoskodniuk a tulajdonukban lévõ vízfolyások, belvízcsatornák és belterületi vízrendezési mûvek vízkár-elhárítási, karbantartási és üzemeltetési feladatairól. A települések kötelezettsége, vízkár elleni Védekezési terv készítésére A települési vízkár- elhárítási feladatok megfelelõ ellátásához a településnek védekezési tervet kell készítenie,

HÍRCSATORNA 19 és azt rendszeresen aktualizálnia. A terv tartalmi követelményeit a 10/1997.sz KHVM rendelet részletesen rögzíti. A TKP készítõjének utána kell néznie, hogy vane a településnek a rendelet szerint készült terve. Ha van, a programban hivatkozni kell rá, esetleg aktualizálni. Amennyiben nincs, elõ kell írni annak készítését. Új feladatok: vízgyûjtõ gazdálkodás, országos csapadékvíz- és belvíz elvezetési program A települési vízgazdálkodás a vízgyûjtõ gazdálkodás egyik fontos összetevõje, hatása van sokszor erõteljes módosító tényezõként a vízgyûjtõ lefolyási viszonyaira,. A jövõbeli vízgyûjtõ gazdálkodási terveknek és intézkedési programoknak az EU Víz Keretirányelvnek megfelelõen behatóan kell majd foglalkozniuk a városiasodással együtt megjelenõ negatív hatásokkal, illetve, azok ellensúlyozásával. Komoly összegeket lehetne megtakarítani, ha a vízgyûjtõ gazdálkodási tervezést össze lehetne hangolni a települési belvíz- és csapadékvíz elvezetési programmal, hiszen mindkettõ határideje 2009 (Gayer, 2005). Az induló országos csapadékvíz- és belvíz elvezetési program (2005-2009) komoly és komplex feladat elé állítja az önkormányzatokat és a vízügyi szerveket. A helyi csapadékvíz elvezetés koncepciójában nagy szerepet játszanak a település domborzati viszonyai. Gyakori eset, hogy a belterületi csapadékvíz elvezetõ hálózatra létezik terv sõt, már az építése is elindulna, mert pályázat volt kiírva a belterületi csapadékvíz elvezetésére. Ugyanakkor, a település fekvése általában olyan, hogy a belterület a vízgyûjtõ alján helyezkedik el, a külterület a környezõ dombokat jelenti, ahonnan minden víz természetes úton a belterületre folyik le. Ezzel szemben, jobbára nem létezik terv az olyan övárok rendszerre, amely a külterületrõl lezúduló vizeket a belterület védelmében, a települést kikerülve, elvezetné. Számtalan esetben a TKP készítõjének a külterületi csapadékvíz elvezetési terv elkészítését kell prioritásként elõírnia, összekapcsolva a meglévõ belterületi tervvel, majd a külvizek felfogását kell megvalósítani, és ezt követi a belterületi csapadékvíz-elvezetõ hálózat építése. A csapadékvíz gazdálkodás ma is élõ, hagyományos megoldásai mellett a településeken a korszerû, decentralizált csapadékvíz gazdálkodás számos ökológikus megoldását alkalmazza és ismeri. Ilyen a településrõl egyébként sokszor gyorsan lefolyó, és a befogadót terhelõ csapadékvíz telkeken belüli visszatartása és hasznosítása. A TKP készítõjének nemcsak koncepciókra, de apró, ökológikus megoldásokra is fel kell hívnia a figyelmet. Gyakran látható hogy, fõleg külterületeken, az esõvizet ciszternákban összegyûjtik, hasznosítják. Ezeket jó, követendõ példaként kell bemutatni, esetleg már modernebb változataikat is megemlítve, a TKP-be beépíteni. Kis vízfolyások revitalizációja Fontos érintendõ kérdést jelent, hogy egyre több település igényli, és tesz lépéseket a belterületi patak szakaszok ún. revitalizációja, élõvé tétele felé. A törekvés helyes, a sokszor nagyon mesterségesnek tûnõ, szinte csatornaként megjelenõ patakot újra esztétikus élõhellyé tenni, növelve a tájképi értéket is. A megoldás azonban sok esetben a burkolatbontást, a mederbe növények ültetését, vagyis, a hidraulikai viszonyok megváltoztatását jelenti. Önkormányzati kérésre a revitalizáció sokszor bekerül a rövid távon megvalósítandó prioritások közé. A TKP készítõjének azonban csak akkor szabad ezt prioritásként kezelni, ha illesztve van a vízgyûjtõ gazdálkodási tervbe, nem veszélyezteti az árvízvédelmet, illetve a település csatornázási koncepciójának lényege már el is készült, és ebbe a revitalizációt illesztették. A bevezetõben kiemeltünk néhány jogszabályt és programot, amely az önkormányzatokat kötelezi, és amelyeket a települési környezetvédelmi program is kiemelten kell kezeljen. Csapadékvíz elvezetõ hálózat karbantartása Folyamatos feladatként jelentkezik, és elõírható, ha van csapadékvíz elvezetõ hálózat, annak a karbantartása. A fõ közlekedési utak átereszei nem települési kezelésûek, de az önkormányzati utaké igen, ott tehát a tisztításuk folyamatos kell legyen. A burkolatlan árkok gyomnövényzettel benõtt állapota nemcsak a vízelvezetést akadályozza, de ökológiai folyosóként vezetheti a gyomnövények, invaziv növények magvait, problémát okozva ezzel a település-egészségügynek is (pl. parlagfû). Az említett, néhány kiragadott témakört gyakorlati példák alapján írtuk le az önkormányzatok, és a TKP készítõk részére is, munkájuk segítése céljából. A TKP készítése ugyanis jelenleg nincs szakirányú diplomához, vagy egyéb tervezõi-, szakértõi jogosultsághoz kötve, bárki lehet a készítõje. A program írójának felelõssége ugyanakkor óriási, mivel a település környezeti jövõjét, annak alakítását tartja a kezében. Rálátásával a különbözõ tervekre, módjában áll felfedni azok rejtett összhangját, vagy ellentmondásait. Tanulmányunkkal segítséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy a hogy a TKP készítõi felfedezzék azokat a logikai szálakat, amelyek a vízgazdálkodás egyes területeit a programon belül összekötik. Irodalom Magyarországi Zöld Kereszt Alapítvány (2003 ): Önkormányzati Környezetvédelmi Kézikönyv 2. Segédlet a települési környezetvédelmi programok készítéséhez Gayer, J. (2005): A propos tetõvizek, hozzászólás Dulovics D-né: Csapadékvíz gazdálkodás, a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze címû (MaSzeSz, HÍRCSATORNA, 2003 november-december) cikkéhez, MaSzeSz HÍRCSA- TORNA március-április pp.25-26.

20 HÍRCSATORNA KA Abwasser-Abfall 08/2005 Tartalomjegyzék A KIADÓ ELÕSZAVA Az új alapszabály még hatékonyabbá teszi a BWA-t tagjai és a szakmai nyilvánosság számára...869 BESZÁMOLÓK Vízgazdálkodás Türingia és Szászország tartományokban A Szászország/Türingia DWA-tartományi szövetség ülése... 876 Iszapkezelés, -hasznosítás és ártalmatlanítás L/4-es DWA-Vízgazdálkodási Kurzus Kasselben... 881 Christina Schwarz (Neubiberg) Biofilter-berendezések üzemeltetõinek 5. tapasztalatcseréje... 884 Matthias Barjenbruch (Rostock) INTERNET Merülési munkálatok a szennyvíztisztító telepen Sokrétû és igényes... 886 Dieter Maass (Hamburg) VÍZELVEZETÕ RENDSZEREK Lökésszerû szennyezõanyag terhelések csökkentése tárolóteres csatornák optimalizált, hullámokkal történõ öblítése segítségével... 889 Joachim Dettmar és Philipp Staufer (Aachen) KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A megnövekedett biológiai foszforeltávolítás teljesítménye anoxikus feltételek mellett, kétfokozatú folyamat során... 895 Richard J. Vestner (Sauerlach) Az utókapcsolt fixágyas biológia gyakorlati tapasztalatai a nordhorni szennyvíztisztító telep példáján... 902 Karl-Ulrich Rudolph (Witten) és Peter Lüchtenborg (Nordhorn) HULLADÉK/SZENNYVÍZISZAP Hidraulikai présrendszer alkalmazása rothasztott kommunális iszapok víztelenítésére... 908 Gerd Kolisch (Wuppertal), Marc Boehler, Hansruedi Siegrist (Dübendorf/Svájc) és Werner Krauss (Niederweningen/Svájc)