2012 Digitális kiadás
Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár örökségvédelmi főigazgató-helyettes, intézményvezető Szerkesztő: Schilling László Lektorok: Dr. Kvassay Judit, Dr. Redő Ferenc Nyomdai előkészítés: Bicskei József, Nicklas Larsson, Romankovics Nóra Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ
2012 Tájékoztató az MNM NÖK 2012. évi tevékenységéről Budapest, 2014
4 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ 5 RÉGÉSZET Topográfia 6 Ásatások 7 Laboratórium 22 Feldolgozás 31 MŰEMLÉKVÉDELEM Műemléki kutatás / Épületkutatás 32 Műemléki tervezés 41 NEMZETKÖZI PROGRAMOK 54 MUNKATÁRSAK 56
5 TISZTELT OLVASÓ! Rendszeres tájékoztató füzeteinkkel immár a 2012-es évben végzett munkánk ismertetéséhez értünk. Tevékenységünk körülményei bizonyos vonatkozásokban azonosak, vagy hasonlóak voltak a korábbiakhoz, más területeken módosultak: feladataink többsége ma is állami, nagyberuházói, kisebb része magánkezdeményezésekhez kapcsolódik, viszont a törvényi szabályozás változása következtében 2012-ben a feldolgozó munka került előtérbe, hiszen egy-egy feltárás, épület-felújítás befejezésével, felmérés vagy terv elkészítésével nem zárulnak le feladataink. A begyűjtött adatok feldolgozása során sok hazai és külföldi intézménnyel létesítettünk több szempontból is hasznos együttműködést. Munkatársaink napi feladataik elvégzése mellett, számos előadás és tanulmány formájában rendszeres résztvevői a hazai és külföldi tudományos életnek. Fontosnak érezzük a társadalmi szerepvállalást is, mivel munkánk egyre szélesebb körben tart érdeklődésre számot. Ennek megfelelően igyekszünk tevékenységünket a nagyközönségnek bemutatni. Számos ismeretterjesztő, múzeumpedagógiai előadást tartottunk az országban, második alkalommal jelentünk meg a Múzeumok Majálisán, és több kiállítás megrendezésében is részt vettünk különböző múzeumokban. Egy másik feladatunk a tudományos és művészeti képzés segítése azokon a sajátos, elsősorban gyakorlati területeken, amelyek intézményünk profiljához illeszkednek, és amelyekben lehetőségeink jól egészítik ki a felsőoktatás hagyományos eszköztárát. A régész- és a régészethez kapcsolódó természettudományos képzésben közreműködünk szakmai, terepi és laboratóriumi gyakorlatok szervezésében és lebonyolításában BA és MA szinten, a tudományos feldolgozó munka alapjainak elsajátításához BSc, MSc és PhD szinten. A felsőfokú restaurátorképzés is profitál az intézmény által nyújtott gyakorlati és laboratóriumi lehetőségekből. Véleményünk szerint az intézményünkben végzett alkalmazott tudományos munkából származó tapasztalatok a szakirányú felsőoktatásban résztvevő hallgatók körében hatékonyan hasznosulnak. Ennek felismerése vezetett bennünket arra, hogy ma már több hazai egyetemmel működünk együtt az oktatás, az alkalmazott kutatások és alapkutatás területén is. Módszertani vonatkozásban a hazai régészeti kutatás eszköztárának bővítésére törekszünk (pl. távérzékelés, laboratóriumi vizsgálatok) annak érdekében, hogy terepi munkáink előkészítését és lebonyolítását költségkímélőbb és eredményesebb módon végezhessük. Beérkezett anyagaink, valamint az ezekhez kapcsolódó adatok nyilvántartására egyedi adatbázist hoztunk létre. Központi, I. számú Regionális Irodánkban működő Leletdiagnosztikai Laboratóriumunk a kerámia-, kő-, talaj-, és növénytani, antropológiai és archaeozoológiai vizsgálatok terén külső felkéréseknek is eleget tesz, valamint hazai és nemzetközi tudományos projektekben is részt vállal. A munkánk eredményeit bemutató, többnyire magyar és angol nyelvű kiadványok nem csak a szakmai, valamint a nemzetközi tudományos közönség számára készülnek, de minden érdeklődő számára elérhetők. Ezek folyamatosan bővülő kínálata, arculatilag és tartalmilag is megújult honlapunkon, a http://www.mnm-nok.gov.hu/kiadvanyok/ címen pdf formában szabadon letölthető. Őszintén remélem, hogy tájékoztató füzetünk hozzájárul ahhoz, hogy az MNM NÖK tevékenységét ne csak közvetlen együttműködő partnereink, hanem a szélesebb érdeklődő közönség is megismerje. Dr. Csornay Boldizsár örökségvédelmi főigazgató-helyettes intézményvezető BEVEZETŐ
6 RÉGÉSZET Topográfiai Osztály 2012 októberében fiatal cseh, lengyel, magyar és szlovák régészek találkoztak Magyarországon, a Fejér megyei Sárszentágotához tartozó Felsőkörtvélyes-pusztán, hogy egyhetes intenzív terepi munka során eszmecserét folytassanak a tájban megfigyelhető régészeti örökség vizsgálatáról. A résztvevők között szerepeltek az ELTE (HU), MNM NÖK (HU), MTA Régészeti Intézete (HU), a pozsonyi Comenius Egyetem (SK), Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézete (CZ), valamint a Varsói Tudományegyetem (PL) munkatársai. A projekt a Visegrádi Alapnak köszönhetően jött létre. Célja a közép-európai országokban alkalmazott eltérő felmérési módszerek és különböző tudományos megközelítések közös alapra helyezése, a klasszikus és modern felmérési módszerek ötvözése. Ennek legjobb módszere, ha elmélyítjük a közép-európai országok régész kutatói közötti együttműködést és összehangoljuk egy konkrét régészeti táj vizsgálata során közös kulturális örökségünk azonosításával, értelmezésével, megóvásával és helyreállításával kapcsolatos elképzeléseinket, a közösen szerzett terepi tapasztalatokra alapozva. A projekt során egy hét alatt 13 km² terület szisztematikus és teljes bejárását végeztük el, a terület átfogó felszíni vizsgálata mellett pedig a terepbejárás eredményei alapján az egyes lelőhelyek belső szerkezetére utaló, pontosabb információkat is szereztünk a lengyel és szlovák kollégák vezetésével készített geofizikai mérések és légi fotók segítségével. Olyan módszer kialakítására törekedtünk, amely a már elterjedt és széles körben használt terepbejárási módszereket alkalmazza, téradatokat állít elő, és nagy, egybefüggő területek pontos és gyors vizsgálatát teszi lehetővé. A tapasztalatcserén, az eltérő módszertani megközelítések és az országonként különböző felmérési rendszerek integrálásával megtettük az első lépéseket egy egységes, modern régészeti felmérési módszer és gondolkodásmód kialakítása felé. Külön kiemelném, hogy mindez a közös terepi munka során történt, és eddig ismeretlen régészeti lelőhelyek és jelenségek felmérésével szolgálta közös európai régészeti örökségünk megismerését. Stibrányi Máté 1. Szisztematikus terepbejárás lengyel és szlovák kollégákkal a Sárvíz-völgyében 2. A projekt során előadások keretében megismertük a lengyel régészek topográfiai és lelőhely-diagnosztikai módszereit 3. Négyfős csapatokban végzett terepbejárás a virtuális négyzethálókban 4. A cseh-lengyel-magyar csapat egy része 1 2 3 4
7 Budapesti Központi Regionális Iroda tevékenysége 2012 során munkánk jelentős részét az előző évekkel ellentétben már nem a terepi feladatok tették ki, hanem a korábban feltárt anyagok nyilvántartásba vétele, ásatási dokumentációinak elkészítése határozta meg. Sajnos az Irodát is érintette a 2011. év végi leépítés. A korábbi 35 munkatársból 21 fő munkaviszonya szűnt meg, év közben két kollegina ment szülési szabadságra, és további két régész került leépítésre. A kieső munkaerő pótlására nem volt lehetőség, így a nagy mennyiségű feladat újraszervezése, átvétele komoly nehézséget okozott, a munkák korábban meghatározott ütemezését nem tudjuk tartani. Az I. sz. Regionális Iroda létszáma az év végén 9 fő volt. Az év során összeállítottuk és leadtuk az M6-os autópálya nyomvonalán, Paks Cseresznyés lelőhely végzett nagyfelületű feltárás dokumentációját. Emellett nyilvántartásba vettük az itt előkerült kisleleteket és a kerámiaanyag nagyobb részét is. Az ásatásvezető Ács Zsófia és munkatársa a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett tudományos konferencián számoltak be a feldolgozás eddigi eredményeiről. A Perkáta Nyúli-dűlőben 2011-ben, három évad után befejeződött ásatás anyagának leltározása is elkezdődött, feltárási dokumentációjának készítése pedig meghatározta az év nagy részét. Ez utóbbi, 5200 síros temetőt is magába foglaló projekten kívül az összes korábban végzett ásatásunk dokumentációja határidőre elkészült, azokat az illetékes hatóságoknak, intézményeknek eljuttattuk. Munkatársaink több kiállítás megtervezésében és felépítésében részt vettek, melyek közül két tárlat emelendő ki: a Magyar Régész Szövetség által útjára indított vándorkiállítás, a Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből, amelynek egyik kurátora kollégánk, Kovács Loránd Olivér volt. Munkatársaink több helyszínen segítették a kiállítás felállítását (Országház, Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház). A másik tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Ars Sacra hét keretében rendezett Sacrosanctus Ami szent és sérthetetlen című kiállítás volt, mely az Intézmény többi regionális irodájával együttműködve készült el. A tárlatot később tudományos-ismeretterjesztő céllal bemutattunk a Németvölgyi Általános Iskolában is, ahol előadások keretében ismerkedhettek meg a diákok a régészek munkájával, a feltárt leletanyagok további sorsával, közelebb hozva így a történelmet, régészetet és a tárgyakat a gyerekekhez. Az év második felében egy feltáró csapatunk dolgozott az M43-as autópálya nyomvonalának megelőző ásatásain. Emellett az év elején elindult Budapest Esztergom vasútvonal korszerűsítése projekt keretében végeztünk koordinációs munkát, segítve így a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (beruházó), és az érintett múzeumok, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint az esztergomi Balassa Bálint Múzeum munkáját. Fullár Zoltán 1. Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című kiállítás építése a Parlamentben 2. Ismeretterjesztő előadás a Németvölgyi Általános Iskolában 3. A perkátai templom építési periódusai 4. Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című kiállítás nyitótablója a Magyar Nemzeti Múzeumban RÉGÉSZET 1 2 3 4
8 RÉGÉSZET Sacrosanctus Ami szent és sérthetetlen című kiállítás 2012. szeptember 11 23. között, a Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozat keretében készítettük el a Magyar Nemzeti Múzeumban a Sacrosanctus Ami szent és sérthetetlen című kiállítást, amely a szakrális emlékek sokszínű, az elmúlt öt év ásatásai nyomán megmentett tárgyanyagából válogatott. A kiállítás a neolitikumtól a késő középkorig mutatta be a hitvilághoz kapcsolható tárgyi emlékek sokszínűségét. A természeti erőkkel küzdő társadalmak kulturális fejlődése a hiedelemvilágot is folyamatosan változtatta, az erről tanúskodó tárgyak főleg idolok, melyek párhuzamai délre, az Égei-tenger irányába mutatnak. A bronzkor elejétől kezdve a korábban jelentős részben agyagból mintázott áldozati tárgytípusokat egyre nagyobb arányban készítik fémből, leginkább bronzból, hasonlóan bizonyos eszközökhöz, ékszerekhez. A korszak második felére megjelenő szakrális célú deponálási szokások nagy fémgazdagságról tanúskodnak, előfordulhat csak néhány tárgyat magába foglaló vagy akár több száz kilogrammos leletegyüttes is. A sokszínű római hiedelemvilágot a mindennapi vallásosság tanúbizonyságaként értékelhető ólom votívok, a termékenységet biztosító fallosz alakú amulettek, egy ólom táblácska és egy áldozatok bemutatására szolgáló oltár képviseli. Keresztek, viseleti tárgyak, zarándokjelvények idézik fel a középkori ember vallásos mindennapjait. A Krisztus-corpus jeleníti meg az immár intézményesült egyház liturgiai szokásainak egyik elemét a körmeneti felvonulást. Mesterházy-Ács Zsófia 1. Bronzdepot (Tolna Mözs, Tolna megye) 2. Gemma, Iuppiter ülő alakjával (Paks Gyapa, Tolna megye) 3. Ún. Dunai lovasisten ólomtáblája (Perkáta Nyúli-dűlő, Fejér megye) 4. Kegyérem (Érd Szent Mihály templom, Pest megye) 1 2 3 4
9 Megmentett örökség Kincsek Európa szívéből című kiállítás Főként nagyberuházásokhoz kötődő ásatások leletanyagából válogatott a Parlamentből útjára indult vándorkiállítás, amely 2012. október 4-től kezdve egy hónapon át volt látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállítás 8000 év történelméről adott áttekintést, a Kárpát-medence korai betelepülésétől egészen a középkor végéig. A vitrinekben sok egyéb mellett látható volt a szanki tatárjárás kori kincslelet számos arany- és ezüstékszere, ezüstpénze, a bátaszéki római kori útállomás romjai között előkerült használati tárgyak, vagy a Harta mellett talált honfoglalás kori ezüst ruhaveretek. Vállalt törekvésünk volt a tárlat megrendezésével és utaztatásával az, hogy a látogatók számára testközelbe hozva az előkerült kincseket, nyomatékot adjunk a régészet és örökségvédelem fontosságának napjainkban, amikor a korszerű építési és mezőgazdasági technológiák percek alatt tüntethetik el történelmünk évezredek óta a földfelszín alatt nyugvó nyomait. A kiállítás további helyszínei voltak: a Budapesti Történeti Múzeum, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum, és az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház Szombathely. A tárlaton szereplő tárgyakat a Magyar Régész Szövetség szervezésének köszönhetően a megyei múzeumok, városi fenntartású intézmények, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ összefogásával mutathattuk be. A kiállítás kurátorai Lassányi Gábor, Mérai Dóra, Sebők Katalin (MRSZ) és kollégánk Kovács Loránd Olivér. Munkatársaink több helyszínen is segítették a kiállítás építését. Mesterházy-Ács Zsófia RÉGÉSZET 1 6. Fotók a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállításról 1 2 3 4 5 6
10 RÉGÉSZET Nyugat-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége A 2010. évi jogszabályváltozás kulcsszerepbe állította tevékenységünkben a feldolgozást. Ez a 2011. szeptember 30-án befejezett utolsó ménfőcsanaki megelőző feltárást követően a törvény által előírt dokumentációk tárgyévi befejezését és a nyilvántartásba vételt (32555 tétel tárgy, 1839 tétel állatcsont) jelenti. A csomagolást követően a Vát Szombathely projekt négy lelőhelyének anyagát és teljes dokumentációját átadtuk a befogadó múzeumnak. Év közben két kiállítást is rendeztünk, miközben előkészítettük a Szakrális Héten rendezett budapesti kiállítás anyagát. Január 26-án a 86-os sz. főút vépi bekötőútján, a már feltárt nemesbődi római kori temető közelében egy kamionban a környék meghívott polgármestereinek és a média képviselőinek mutattuk be a legérdekesebb sírok anyagát, illetve a temető-feldolgozás VIA kötetének kéziratát. A másik kiállítást: Temető a város határán Utazás a túlvilágra. Két nyugat-pannoniai temető példája: Alsópáhok és Nemesbőd hagyományos helyszínen, a szombathelyi Iseumban rendeztük. Mintegy 3000 látogató tekintette meg az intézményünk munkatársai által végzett megelőző feltárások sírrekonstrukcióin alapuló bemutatót. Régiós bázisunkon több általános- és középiskolai osztály diákjainak, valamint a Nyugatmagyarországi Egyetem történelem szakos hallgatóinak tartottunk órákat. A feldolgozás következő fázisát a publikációk jelentik, melyeknek előkészítése időigényes feladat. Melis Eszter és Eke István régészek adtak le kéziratot az Évkönyv és Jelentés 2011. évi kötetébe. A nemesbődi római kori temető lektorálást követő javítását, a képanyag nyomdakész állapotba hozását, valamint tördelését is elvégeztük. Megkezdődött a tervezett VIA kötet angol nyelvre fordítása is. Dolgozunk a ménfőcsanaki feltárás kelták előtti időszakának három kötetesre (neolitikum bronzkor, kora vaskor és természettudományos tanulmányok) tervezett tudományos feldolgozásán a Leletdiagnosztikai Laboratórium és külső munkatársak bevonásával. Az év folyamán a 76-os sz. főút rekonstrukciója során a szakfelügyelet ismert lelőhelyek részleteit jelezte az útszélesítés sávjában. Miután a zalaegerszegi múzeum lemondott feltárási jogáról, a Vas Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának engedélye alapján munkatársaink három helyen egy öt napos időtartamban végezték el a megelőző feltárásokat. Október 1-től két munkatársunk a Dél-alföldi Régióban zajló M43-as út megelőző feltárásainak munkálataiba kapcsolódott be. Sajnálatos, hogy az adott időszakban a régió munkatársainak létszáma 31-ről 25 főre csökkent részben előírt létszámcsökkentés, részben önkéntes távozás miatt. Ilon Gábor 1. Szombathely alpolgármestere és Vép polgármestere a kamionban rendezett sajtótájékoztatón és kiállításon 2. Radics András régésztechnikus és a nyugat.hu riportere a kamionos kiállításon 3. Rendhagyó történelemóra Mátyus Magdolna rajzolóval és Szvath Márton régésszel, október 11-én 4. Rendhagyó történelemóra Nagy Gábor biológussal, október 18-án 1 2 3 4
11 Egy kora bronzkori hamvasztásos sír feldolgozása Győr - Ménfőcsanak Széles-földek (Eperföldek), Bevásárlóközpont lelőhelyről (Győr-Moson-Sopron megye) A 2009 2011 között zajlott feltáráson, a 27,7 hektáros beruházási terület északnyugati, alacsonyabban fekvő részen 9 hamvasztásos (8 urnás, 1 szórt hamvas), kora bronzkor végi temetkezést tártunk fel. Az anyag tudományos feldolgozása 2012-ben kezdődött. A leggazdagabb sír értelmezéshez számos szakember munkája járult hozzá érdekes adatokkal. A humuszban jelentkező urnasírra elsőként a fémkeresőzés során előkerülő arany hajkarika és bronz spirálkarperec utalt, amelyek mellett edénytöredékeket találtunk. A bontás során egy oldalára dőlt urna került elő, további bronz karpereccel, szétszóródott, égett csonttöredékekkel, alatta egy pattintott kőeszköz töredékével. A feldőlt urna, a kiszóródott hamvak és mellékletek korábbi, valószínűleg mezőgazdasági művelés okozta bolygatásra utaltak. Az urna belsejének bontására a restaurátor műhelyben került sor, további mellékletek azonban nem bukkantak elő. A hamvak mosása során az aranydrót hajkarika párja, és átfúrt, égett állatfogak töredékei, valamint fosszilis kagylómaradványok kerültek elő. Ez utóbbiakból egy minimum 21 db vaddisznó metszőfogból, és 2 db szintén felfűzött kagylóból álló nyaklánc rekonstruálható. A 4 gramm égett csonttöredék egy 14 évnél idősebb egyén maradványának bizonyult. A sírgödör hamvakat is tartalmazó földmintáinak vizsgálata során egy darakása jellegű étel 37 db morzsáját vették számba a Leletdiagnosztikai Laboratóriumban, amely az ismert kora bronzkori ételmelléklet-adási szokások körét bővíti. A bronz karperecek elemzése során ónnal való ötvözésnek nem találtuk nyomát. Az aranydrót hajkarikák összetételében az ezüst aránya szembetűnően magas (20,45%, ill. 18,73%). A sír radiokarbon kormeghatározására faszén segítségével került sor, amely alapján Kr. e. 1957 1879 közé keltezhető. A sír urnája a kora bronzkor végén élt Kisapostag-kultúra hagyatékához köthető, az ékszerek általánosabb kora középső bronzkori típusok. Az aranytárgyak és vaddisznófog nyaklánc az eltemetett különleges státuszára utalnak, míg a karperecek kis átmérője megerősíti az antropológiai meghatározást, amely egy fiatal lány temetkezését sejteti. Melis Eszter 1. A sír terepi fotója 2. A sír tábla terve 3 4. Aranydrót hajkarikák, vaddisznó fogból és kagylóból fűzött nyaklánc rekonstrukciója RÉGÉSZET 3 1 2 4
12 RÉGÉSZET 76-os sz. főút 8 11. szakasz (Zala megye) 2012-ben Szentgyörgyvár és Tilajújhegy között folytattuk, és november végén befejeztük a 76-os sz. főút rekonstrukciójának földmunkálataival párhuzamosan végzett régészeti szakfelügyeletet a beruházás 8 11. szakaszán. Ligetfalva határában, az út munkálatai a két korábban megelőző feltárással már kutatott lelőhely további részeit bolygatták meg. Mindkettőn a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának lemondó nyilatkozatát követően, a Vas Megyei kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodája engedélye alapján végeztük el a feltárását a régészeti megfigyelés keretein belül. A Ligetfalva Kis-rét lelőhelyen 2012-ben feltárt 3 objektumból napvilágra került leletek a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának népességéhez és a Lengyel-kultúrához köthetők. A leletmentés során tett megfigyelések kiegészítik a mintegy 400 m hosszan húzódó lelőhely korábbi ásatásainak eredményeit. Ligetfalva Erdő-főd lelőhelyen az elbontott bal útpálya alatti területen, valamint az út jobb oldala melletti vízelvezető árok ásása közben újabb régészeti jelenségek foltjait észleltük. Itt további 33 objektum került feltárásra és dokumentálásra. A Zalacsány Tilaji-útelágazó lelőhelyet a korábbi években is érintették a 76-os sz. út földmunkái. A területen megfigyelt és feltárt telepjelenségek (tűzhely, kemence és vermek), és a bennük talált leletek az Árpád-korból (12 13. század) származnak. Az útrekonstrukcióval párhuzamosan végzett régészeti szakfelügyeletünk során megállapítottuk, hogy az elmúlt évezredek és évszázadok településeinek egyes részei a 76-os sz. út egykori építése során megsemmisültek. Azonban a mai út mindkét oldalán és helyenként az elbontott pályatestek alatt is észlelt telepjelenségek feltárását és dokumentálását a szakfelügyelet keretén belül elvégeztük, és mindegyik lelőhely esetében nagyobb kiterjedést tapasztaltunk, mint azt a korábbi terepbejárási adatok mutatták. Tokai Zita Mária, Eke István 1. Zalacsány Tilaji útelágazás lelőhely feltárása régészeti megfigyelés keretein belül 2. Zalacsány Tilaji útelágazás lelőhelyen talált fazekak restaurálás után 3. Ligetfalva Erdő-főd lelőhely objektumainak dokumentálása régészeti megfigyelés közben 4. Ligetfalva Erdő-főd lelőhely szakfelügyelete 1 2 3 4
13 Temető a város határán Utazás a túlvilágra. Két nyugat-pannoniai temető példája: Alsópáhok és Nemesbőd című kiállítás (Vas megye) 2012. augusztus 22. és november 18. között volt látható az Iroda munkatársai által rendezett Temető a város határán Utazás a túlvilágra. Két nyugat-pannoniai temető példája: Alsópáhok és Nemesbőd című kiállítás a szombathelyi Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban, amely Ilon Gábor koncepciója alapján valósult meg. Alsópáhok Hévízdomb lelőhely 6 gazdag mellékletű sírja egy 1 2. századi temetőhöz tartozott. A 2 urnás és 4 szórt hamvas sír a korabeli népesség és társadalom összetételének kitűnő keresztmetszetét adja: temetkezési szokásaik egy része itáliai eredetű eredetű (pl. mécses, pénz sírba helyezése), másik része a bennszülött keltákhoz kapcsolható (pl. fegyverek, eszközök sírba tétele, a vaddisznó-kultusz jelenléte) és van, ahol a két szokás már keveredik. Nemesbőd Általúton kívül-dűlőben az 1. század utolsó harmada és a 3. század vége között temetkeztek. A korai sírok egy bevándorló közösséghez, vagy azok leszármazottaihoz kapcsolódnak, akik valószínűleg Észak-Itáliából érkeztek. A 2. században bennszülöttek is megjelentek itt, majd később más tartományból származó egyén is érkezett ide. Melléklet adási szokásaik átalakultak, új rítusok és sírtípusok jelentek meg (pl. a 2. század során a csontvázas temetkezések és a téglasírok), mások eltűntek (pl. éremmelléklet). A kiállításhoz kapcsolódóan több programon vettünk részt: a Savaria Történelmi Karnevál mindhárom napján előadást tartottunk, a Kutatók Éjszakája rendezvényen pedig előadással és tárlatvezetéssel szerepeltünk. A kiállítás nyitvatartási ideje alatt heti rendszerességgel múzeumpedagógiai órákat tartottunk. A 45 90 perces rendhagyó történelemórákon általános- és középiskolásokkal ismertettük meg a régész munkáját, felvázoltuk az ásatási, dokumentációs és feldolgozási folyamatokat, bemutattuk eredményeinket. A 10 foglalkozáson összesen 251 gyerek vett részt a 300 évet átölelő időutazáson. A diákokkal közösen tekintettük át a római kort, s ezen belül kiemelt hangsúlyt kaptak a temetkezési szokások, melyeket a kiállított sírokon és a bennük feltárt leleteken keresztül mutattunk be. Tokai Zita Mária RÉGÉSZET 1. Az egyik nemesbődi rekonstruált sír 2. Kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozás 3. Az alsópáhoki temető 5. sírjának tablója 4. A nemesbődi temető térképe 1 2 3 4
14 RÉGÉSZET Dél-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége Az iroda tevékenységét nagyban meghatározta, hogy ebben az évben a korábbi jogszabályváltozások következtében terepi feladatunk már nem volt. Így teljes energiánkat a múltbeli feltárások leletanyagának elsődleges feldolgozására tudtuk összpontosítani. Az év végére egy kivétellel minden dokumentációnk elkészült. A függőben lévő Villány Arceter anyagát helyben, Bek Krisztina munkatársunk készíti. A K.Ö.SZ. majd az MNM NÖK által a régióban végzett feltárásokkal kapcsolatban tehát a dokumentációs eljárás lezárult. Az elsődleges feldolgozás tekintetében a folyamat a munkatervünknek megfelelően haladt, bár néhány lelőhely esetében kisebb csúszások már előfordultak. Irodánkban a feldolgozási folyamatból csak a restaurálás hiányzott, ez már a múlt évben megszűnt itt helyben, így leleteink nagy része a Központba került restaurálás céljából. A többi munkafolyamat (leltározás, fotózás, rajzolás, jelölés, csomagolás) teljes egészében nálunk zajlott. A speciális szakmai vizsgálatokra (archeozoológia, antropológia stb.) szintén a Központot kellett felkérnünk, mivel helyben erre már nem volt szakemberünk. A feldolgozás során csaknem 16000 tétel régészeti lelet került a befogadó múzeumok leltárkönyvébe, melyekről mintegy 9000 fotót és rajzot készítettünk. Legfontosabb eredményünk, hogy sikerült befejeznünk az egyik legnagyobb és leglátványosabb anyagunk, Lánycsók Gata-Csotola lelőhely anyagának leltározását. A legkorábbi feltárások anyagaiból pedig néhány esetben a tudományos feldolgozás lehetőségét is előkészítettük. A Szűr Völgyföldek lelőhelyre vonatkozólag önálló VIA kötet szándéknyilatkozatot adott le az irodavezető régész. Fontosnak tartottuk, hogy a feldolgozások eredményei ne csak a szakmai berkeken belül maradjanak, hanem a nagyközönséghez is eljussanak, ezért két alkalommal tartottunk múzeumpedagógiai foglalkozást iskolások részére, valamint meghívásra az irodavezető havi rendszerességgel tartott ismeretterjesztő előadásokat. Az Iroda tevékenységében hatalmas törést okozott, hogy az év közepén a munkatársaink kétharmadát az Intézmény elbocsátotta gazdaságossági szempontokra hivatkozva. A helyzetet megértve és a Vezetőséggel együttműködve próbáltuk kialakítani a további hatékony működés kereteit, így új munkatervet készítettünk az aktuális létszámra (7 fő), valamint csökkentettük az iroda bérelt területét is munkatársaink önzetlen, önkéntes segítségével. Ligner Jácint 1. A lánycsóki bronzkori telep néhány restaurált edénye 2. Az Iroda munkatársai bontják a felmondott bérlemény ideiglenes falait 1 2
15 Dél-alföldi Regionális Iroda tevékenysége Az iroda a 2012. évben is folytatta azt a feldolgozó munkát, amely az előző évek feltárásaival, és az örökségvédelmi hatástanulmányok készítésével függ össze. Ennek eredményeképpen teljesítettük összes dokumentációs kötelezettségünket, valamint a feldolgozható anyag tekintetében a tisztítás és restaurálás feladatait. A nyilvántartásba vételt is elvégezve számos projekt leletanyagát részben vagy egészében átadtuk a befogadó múzeumoknak. A létrejött megállapodást követően, júliustól a kecskeméti Mercedes-Benz gyár I. ütemének építéséhez kapcsolódó, 2008 2009-ben kezdett feltárások leletanyagának elsődleges feldolgozási munkái is újraindultak. Az M43 autópálya Makó és Csanádpalota közötti szakaszán a régészeti lelőhelyek megelőző régészeti feltárásainak elvégzésére 2010-ben kötöttünk szerződést a Nemzeti Infrastruktúra Zrt.-vel. A 2011 végén félbeszakadt feltárások a 2012. augusztusi kormánydöntést (1310/2012) követő szerződésmódosítás után 2012. október elején folytatódtak, munkatársaink mellett az ELTE és a szegedi Móra Ferenc Múzeum bevonásával. A regionális iroda két, az MNM NÖK budapesti és nyíregyházi irodái egy-egy feltáró csapattal vettek részt a munkákban. A geodéziai feladatokat az MNM NÖK által feltárt lelőhelyeken a szombathelyi regionális iroda két, illetve a szegedi iroda egy munkatársa végezte. A nyomvonal 13 régészeti lelőhelyén októbertől december elejéig összesen 83905 m²-t tártunk fel. Az iroda az év során ellátta a bé késcsabai szennyvízberuházás koordinációs és geodéziai feladatait is. Az elmúlt évben a regionális irodát érintő mintegy kétharmados létszámcsökkentés következtében az M43 projekt terepi munkáinak októberi indulásától kezdve a leletanyag-feldolgozási munkák üteme kényszerűen lassult. Az iroda munkatársai által koordinált nemzetközi kutatási célú projektek közül a Körös Regionális Régészeti Program (magyar vezetője: Dr. Gyucha Attila) kutatási idényére 2012-ben március és április hónapban került sor az MNM NÖK szegedi és budapesti irodái munkatársainak közreműködésével. A projekt jelenleg a szeghalom kovácshalmi neolitikus tell és külső telep multidiszciplináris vizsgálatával foglalkozik. A Bronze Age Körös Off -Tell Archaeology projekt (magyar vezetői: Parditka Györgyi, Dr. Gyucha Attila) keretében a 2012. évben ásatásokra nem került sor, de a 2011. évi, a Békés Jégvermi-kertben feltárt bronzkori temetőrészlet leletanyagának tudományos feldolgozása folytatódott. A két projekt eredményeiről a részletes beszámoló az 54 55. oldalon található. A regionális iroda munkatársai tudományos konferenciákon 11 előadást tartottak Magyarországon, Csehországban, Finnországban, Franciaországban és az USA-ban, valamint 11 dolgozatuk jelent meg hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban, kötetekben. Dr. Gyucha Attila 1. Összesítő felszínrajz részlete körárkos temetkezésekkel 2. Gyöngysorok szarmata kori sírban 3. Antropológiai vizsgálat 4. Urnasír mikrofeltárása RÉGÉSZET 1 2 3 4
16 RÉGÉSZET Makó Járandó, M43 37 (Csongrád megye) Ebben az évben 23500 négyzetméternyi felületen több mint 500 stratigráfiai egységet különítettünk el, melyek nagyrészt a projektet megelőző terepbejárások során is ismertté vált őskori (középső bronzkori), római kori szarmata és Árpád-kori településnyomok voltak. A vizsgált nyomvonalszakasz két, egymástól távoli pontján szarmata sírcsoportokat tártunk fel. A nyugati temetőrészlet egy sírcsoporthoz tartozott, míg a keleti oldali három, térben elkülönülő egységből állt. Az összességében több mint 120 temetkezés a 2 3. századra keltezhető. A nyomvonal keleti oldalán 11 temetkezés esetében egyértelmű sírjelöléseket dokumentáltunk. Kilenc sírt körárokkal, egy temetkezést szögletes kerítőárokkal, valamint egy továbbit a hosszanti oldalak mentén megásott árokszakaszokkal határoltak le. A nyugati temetőrészletben kilenc körárokkal keretelt sír került elő. Több esetben megfigyeltük, hogy az elhunytak egy részét ácsolt sírkamrába vagy koporsóba helyezték. Annak ellenére, hogy a sírok jelentős részét, mintegy 75%-át kirabolták, a temetkezések többsége tartalmazott leletanyagot. A női temetkezések a megmaradt viseleti elemeket, valamint a mellékletadás egyéb szempontjait tekintve is gazdagabb képet mutattak, mint a férfiak sírjai. A temetkezések többségéből előkerült, ezüstből és bronzból készült fibulák változatos formai képet mutatnak. Megtalálhatóak az egyszerű felépítésű, alá- és oldalthajlított lábú darabok, de a bonyolultabb kivitelű, lemezes szerkezetű példányok is. Az egyik női sírban három fibulát bontottunk ki: egy térdfibulát, egy emailos korongfibulát és egy pelta formájú, lemezes szerkezetű darabot. Valószínűleg mindhárom római gyártmány, a közelükből előkerült gyöngyökkel együtt alkották a felsőruházat ékítményét. A különböző színű üveg- és féldrágakőgyöngyök nyaklánc, karlánc vagy az alsóruházat gyöngyözéseként alkották a női sírok további jellegzetes leleteit. Mind a női, mind a férfi temetkezések esetében általános jelenség a lábakhoz helyezett edény. Egy női temetkezésben a lábakhoz bronzveretes ládikát tettek. Kizárólag a férfi sírokban került elő lándzsa, valamint a vaskés és a római ezüstpénz felbukkanása is ezekhez a temetkezésekhez köthető. A nyomvonal teljes felületén nyomon követhetőek egy Árpád-kori település jelenségei. Több földbemélyített épületnyom, kemencebokor, valamint a gazdasági egységeket lehatároló árokrendszerek kerültek elő. A jellegzetes bogrács- és fazéktöredékek mellett a leletanyagban több fenékbélyeges darab is előfordul. A feltárással párhuzamosan a lelőhelyen szisztematikus műszeres fémlelet-felderítés is folyt. A leletek közül kiemelendő néhány római és Árpád-kori érme, római fibula és huzalkarperec töredékei. Különlegességet jelent egy, az 5. század második felére, a 6. század elejére keltezhető, gepida kori ruhakapcsoló tű, ún. Kreisaugenfibel töredéke. 1. Árokkal körbevett szarmata sír 2. Szarmata női sír bontás közben 3. Szarmata temetkezés 4. Szarmata női felsőruházat ékei Herendi Orsolya, Sóskuti Kornél 1 2 3 4
17 Makó Igási ugar, M43 60 (Csongrád megye) A 2012. évben 4396 négyzetméternyi felületen 36 objektum feltárása fejeződött be. Összhangban a projekt előkészítéséhez kapcsolódó terepbejárások eredményeivel a kibontott régészeti jelenségek kivétel nélkül egy Árpád-kori településhez köthetőek, és egy megközelítőleg északnyugat délkeleti irányú dombra, illetve a domboldal déli részére koncentrálódnak. A telepjelenségek jellemzően árkok, kemencével ellátott épületek, gödrök, külső kemencék, kemencebok rok döntő többsége a szubhumuszban jelentkezett, de néhányat már a humuszban is megfigyelhettünk. Közülük néhány fontosabb objektumot emelünk ki. A kemencebokrok egyikének harmadik kemencéjében egy kutyavázat bontottunk ki, míg egy másik kemencebokor előtere eredetileg épületként funkcionált. Napvilágra került egy megközelítőleg négyzet alakú épület is, melynek északi falába kemencét mélyítettek. A lelőhely déli végén egy nagyjából kerekded alakú, szinte teljesen ép kemencét bontottunk ki, melyhez nagyméretű munkagödör tartozott. A lelőhely középső részén, megközelítőleg félkör alakban további öt kemencét figyeltünk meg a gépi munka során, melyek feltételezhetően egy kemencebokor részei lehettek. Az eddig feltárt külső kemencékből egy kivételtől eltekintve csupán a sütőfelület és az alatta húzódó kerámiaréteg maradt meg, mivel a későbbi évszázadok mezőgazdasági munkái szinte teljesen megsemmisítették azokat. A feltárt terület keleti részén egy szórvány edény került elő a nyesés során. Az edény a szubhumuszban, szájával lefelé, kissé oldalára dőlve feküdt. A perem belső oldalán vastárgyat figyeltünk meg. A kibontott és a bontásra váró árkok karámként és vízelvezető árokként szolgáltak a telep különböző időszakaiban. A telepet egy III. Béla (1172 1196) érem datálja, mely szórványként, a műszeres fémlelet-felderítés során került napvilágra. A lelőhely feltárása 2013-ban is folytatódik. Cséki Andrea RÉGÉSZET 1. Kemencebokor 2. Kutyaváz 3. Külső kemence I. 4. Külső kemence II. 1 2 3 4
18 RÉGÉSZET Észak-alföldi Regionális Iroda tevékenysége 2012-ben az Iroda feladatait alapvetően az előző évek feltárásainak dokumentálása, a nyilvántartási és restaurálási munka határozták meg. Terepi munkánkat a beregi gát építésével összefüggő régészeti felügyelet folytatása és befejezése jelentette. Emellett 2 munkatársunk az M43 feltárási munkáiba kapcsolódott be. Elkészült az M3 végső dokumentációja, melyet átadtunk a NIF Zrt.-nek. A feldolgozó munka elengedhetetlen tartozéka a térinformatikai adatok összegzése; a geodéziai alvállalkozó minden lelőhelyre vonatkozóan átadta a dokumentációt az ásató régészeknek, így a feldolgozáshoz rendelkezésre állt az informatikai segédanyag. A leletanyag mosása ütemesen haladt az év folyamán, annak ellenére, hogy ezt összesen 2 fő irányítása mellett végezték a technikusok. A két restaurátor az év során összesen 35 lelőhely anyagát restaurálta; ez összesen mintegy 42 láda és 545 doboz leletanyagot jelentett. Ezzel a munkával párhuzamosan folyt a leletanyag leltározása, ill. a dokumentáció végleges formába öntése: a leltározott tárgyak száma: 19 lelőhelyről 16463 tétel. Digitalizált objektumok összesen: 11221 db. A tárgyak rajzolása és fotózása is folyamatos az ásató régész válogatása alapján: elkészült tárgyrajz 2134 db, tárgyfotó 1404 db. Leletanyagaink feldolgozása során külső kutatók munkájára is támaszkodunk a kövek, valamint az állatcsontanyag meghatározásában. Földminta vizsgálatra nyílt lehetőségünk németországi laboratóriumban (Hessen tartomány). Az év második felében hangsúlyosan jelent meg a feldolgozásra előkészített leletanyag környezettörténeti rekonstrukciós programba való beillesztése. Ennek jegyében a különböző régészeti korokba tartozó legjelentősebb lelőhelyek anyagát egységes szakmai protokoll keretében kívánjuk feldolgozni és az elkövetkező években tudományos publikációkban megjelentetni. Kollégáink számos hazai konferencián adtak elő. Részt vettünk a Megmentett Örökség Kincsek Európa Szívéből címmel, a Magyar Régész Szövetség által kezdeményezett vándorkiállítás rendezésében. Sajnálatos módon az iroda létszámának csökkenése tovább folytatódott. Az eredeti létszámhoz képest tavaly 10 fővel kevesebb, 23 fő végezte a korábbi években közel 1000000 m² feltárt ásatási terület utómunkáit. Dr. Kurucz Katalin 1. Beregi gát építéséhéz kapcsolódó munkálatok 2. Restaurálási munka a regionális központban 3. Dokumentációs munka egyik fontos állomása: tárgyrajzolás 1 2 3
19 Ófehértó Almezői-dűlő, M3 253 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A NIF Zrt. megbízásából Ófehértó délnyugati határában 51665m²-t tártunk fel, ahol 779 objektumot (hulladék- és tárológödör, kút, víznyerőhely, sír, épület, kemence hamusgödörrel) került napvilágra, ezek a kora bronzkorhoz és a császárkorhoz köthetőek. A telepek objektumai minden irányban túlnyúltak a nyomvonalon. A kora bronzkori objektumok az ún. Szaniszló kultúrához köthetőek, a szarmata település nyomai és a temetőrészlet pedig 4 5. századi. A felszínt egy északnyugat délkelet irányú domb kettévágta, melynek keleti lábánál megjelentek a szarmata telepobjektumok, majd a dombon kissé keveredtek a sírokkal, ezt követően a nyugati lábánál besűrűsödtek, a lelőhely nyugat / délnyugat felöli végét kettéválasztó csatornán túl pedig elvétve találtunk néhányat. A sírok közel harmada nem tartalmazott emberi vázat a rablások miatt, és a többiben hiányos vázakat találtunk. A bontáskor napvilágra került rablás után megmaradt leletanyag alapján a sírokba eltemetett egyének többségét gazdag melléklettel (pl. bronz fülbevaló, karperec, fibula, olló, tükör) látták el. Feltételezhető, hogy a talajviszonyok és a ruha anyaga, melyben eltemették az embereket, közrejátszott abban, hogy csontokban enynyire szegényesek a sírok. Döntő többségeük dél észak vagy dél / délkelet észak / északnyugat tájolású volt, melyek nagyjából kelet nyugat irányú sorokban helyezkedtek el, köztük 10 körárkos sírral. A feltárás során a sírok közül csupán 5 mellékletben szegényebb sír volt bolygatatlan, ezekbe csak vastárgyakat és edényeket helyeztek. A teleprészleten belül 3 gödörben bontottunk ki emberi maradványokat. A telep objektumainak döntő többsége hulladéktároló gödör volt, de szép számmal tártunk fel kutat, víznyerőhelyet, gabonatároló gödröket és szabadtéri kemencéket is. A lelőhelyen volt néhány épület is, de ezeknek a funkciója bizonytalan. Néhány gabonatároló gödörben kiégetés nyomát is meg tudtuk figyelni. A kemencék esetében azt tapasztaltuk, hogy a fűtőgödrökhöz tartozó két kemencét nem egy időben használták, sőt a sírok között kibontott egyik kemence alapján a telepobjektumok korábbiak, mint a temető. Három gödörben kutyavázat / vázakat bontottunk ki. Jelentős objektum a lelőhelyet átszelő csatorna és a Máriapócsi főcsatorna között feltárt alapárkos, cölöpszerkezetes épület (12 11,7 m), melynek egyik cölöphelye aljában egy szarmata kerámiatöredéket találtunk, de a szerkezete alapján valószínűbb, hogy rézkori az épület. Az ásatás során napvilágra került leletanyag elsődleges feldolgozása folyamatban van. A lelőhely kora bronzkori településéről 2011. május 18-án a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatban előadás hangzott el. Cséki Andrea 1. Szarmtata tükör 2. Szarmata tárolóedény 3. Kutyacsontvázak 4. Szarmata fülbevaló RÉGÉSZET 1 2 3 4
20 RÉGÉSZET Vásárosnamény Perényi-tanyától D-re, M3 219 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Az M3-as autópálya feltárásainak keretében 43000 m² nagyságú területet kutattunk meg. A legkorábbi megtelepedést egy kora újkőkori településrészlet jelzi. A feltárt telepjelenségek döntően nagyméretű, agyagkitermelő gödrök. A jelenségek tekintélyes mennyiségű kerámiaanyaga az ún. Szatmár csoporthoz köthető. A jellegzetes kerámia anyagában és formakincsében is hordozza a meghatározó jegyeket: pelyvás soványítás, felkent barbotin az edényen, rövid nyakú, kettős kónikus csuprok, rövid talpcsöves tálak széles, mély és sekély árkolású vonaldíszek ritkán elhelyezve az edény oldalán. Néhány kisebb, egyelőre meghatározatlan funkciójú objektum egyikéből szép számban került elő kora újkőkori, tipikus festett kerámia (széles, sávos fekete festés, gyöngysor minta) és egy különlegesen szép, kicsi plasztika töredéke. A kis szobor egy állatfigurát formáz, oldalán és alján is párhuzamosan behúzgált vonalakkal díszítve, melyekben piros festés maradványát is megfigyeltük. A két végén, a feje és a farka letört, emellett a hátáról is hiányzik egy részlet. Formáját tekintve a korszak más lelőhelyeiről ismert hasonló kisméretű plasztikák rokona lehet, azonban a letört részletek több magyarázattal is szolgálhatnak majd a kis szobor értelmezésénél. A lelőhely Árpád-kori objektumai egy 12 13. századra keltezhető településrészlet maradványai. A feltárás során 24 db, földbe mélyített, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű lakóház, 2 db kút, több verem és különböző funkciójú gödrök kerültek elő. Az egyik gödörben nagyobb vastárgyat találtunk, amelyről csak a restaurálás során derült ki, hogy több, összerozsdásodott tárgyat tartalmazott. A tárgyak között ládához tartozó csuklós- és L-alakú vaspántok mellett egy kovácsműhely felszerelésének darabjai voltak. A kovács eszközei közül előkerült egy szarvasüllő, egy kalapács és egy lyukasztó. Az eszközök mellett sarlók, kések töredékei, egy ösztöke, valamint ismeretlen funkciójú töredékek voltak, ezeket vagy javításra szánták, vagy nyersanyagként kívánták felhasználni. A középkori kovácsműhelyekre vonatkozó írott- és néprajzi forrásokat régészetileg kevés adattal lehet kiegészíteni. Egy 17. századi kovácsműhely tartozékait ismerjük Muhiról. Szintén 17. századi a Segesden előkerült, elrejtett kovácsszerszámokból és termékekből álló leletegyüttes. Valószínűleg ilyen elrejtett depó lehetett a Vásárosnaményban előkerült lelet is. Datálása a kovácsszerszámok formai változatlansága miatt kérdéses. A többi eszköz és az objektumban előkerült szórványos kerámia alapján azonban nagy valószínűséggel az Árpád-kor végére keltezhető. A lelet feldolgozása még folyamatban van, azonban a jelenleg ismert adatokból azt szűrhetjük le hogy ez az együttes egyike a legkorábbi, középkori kovácshoz köthető szerszámleleteknek. Dr. Kurucz Katalin, Magyar Csaba 1. Újkőkori plasztika 2. Újkőkori kerámiaedény töredéke 3 4. Árpád-kori vaseszköz leletek 1 2 3 4